VIII. A Nyolcadik törvény.   AZ EVOLÚCIÓ ÉS A VILÁGOSSÁG TÖRVÉNYE.       A Lilith nevû, másságra, másállapotra való õssóvárgás által okozott õskáosz feloldása és meghaladása érdekében, az Abszolútum teremteni kényszerül és a teremtés elsõ mozzanataként a két világnemzõ - világszülõ õshatalommá és kiegyenlítõdési – megváltódási õserõvé változik. Vagyis, nemzõ és megváltó Világossággá, valamint teremtõ és az õsegységbe való visszakapcsolódási kényszer-erõvé: Szeretetté változtatja magát a teremtési aktus által. A Szeretet – kiáradó és befogadó, egységbontó – szaporodó és ugyanakkor egységbekötõ –egyesülõ hatalom. A Szeretet tulajdonképpen olyan teremtõi – szülõi õshatalom, olyan életadó – teremtõ erõ, amely az életadási –teremtési kényszere miatt, megbontja az abszolút õsegységet és új, elkülönült egységeket hoz létre belõle, ám ugyanakkor, mint egységbe kapcsoló, egységesülésre kényszerítõ hatalom, a teremtésben is benne marad és pl. a fejlettebb képességekkel és összetettebb struktúrával rendelkezõ biológiai lények (és fõként az ember!) esetében az utódokban átadódik mint kényszerítõ késztetés – ösztön, az egység-alkotásra, illetve mint távoli sejtelem (tudattalan emlékezés) az egységbe való visszatérési lehetõségre és szükségre. Ezt nevezzük feminin õskezdetnek: Szeretet princípiumnak. Másfelõl az Abszolútum Termékenyítõ hatalommá (élet-tapasztalatokból szerezhetõ értelemmé: Fénnyé, valamint behatoló – átváltoztató és átvilágító, értelmezõ és irányító hatalommá) válik és ugyanakkor a megváltódás felé irányító - vezetõ hatalommá is változtatja magát. Ezt nevezzük Maszkulin õskezdetnek, a Világosság principiumának.       Tehát, az Abszolút lét a Teremtésben egyszerre ketté osztja és ugyanakkor meg is sokszorozza (megkétszerezi) önmagát. Ezen õskezdetek (princípiumok) egyike a maszkulin princípium (A kínai Jang), a Világosság, amelyet kauzális Világosságnak, illetve Isteni értelemnek és ugyanakkor tapasztalati ismeretbõl létrejövõ Isteni Fénynek nevezünk a metafizikában. Ennek az egyetemes értelemnek és léttudatnak („Vagyok, aki vagyok.”) mindössze sápadt és részleges megnyilvánulási formája az, az individuális öntudaton és egyéni, meg csoportos tapasztalati ismereten alapuló és generációkon átöröklõdõ racionális – gondolkozási képesség, amely az utód-gondozó és utód-nevelõ, eszközhasználó és szerszámkészítõ emberben kifejlõdött az állati észlelés és a primitív kombinációs készségen való értelmi felülemelkedést követõ intellektuális evolúció során. De bármennyire is büszkék lennénk rá, ez, a gyakorlati gondolkozási (intellektuális –tudományos) fejlõdésünk, ami elõbb a majom fajtáknál, majd az emberszabású majmoknál, az utódok minél hosszasabb és figyelmesebb gyakorlati gondozása és óvása, majd ösztönös nevelése – és tudatos tanítása révén jelent meg, csak felszínes és parányi része annak, az éteri és spirituális dimenziókban, tehát a láthatatlan és gyakorlatilag, közvetlenül érzékelhetetlen dimenziókban (misztikus kifejezéssel: az auránk legfinomabb rétegeiben) létezõ szellemi értelemnek (fejlõdésnek), amit spirituális fénynek nevezünk. Antropológiai tény, hogy az utódok óvásának, gondozásának és nevelésének a minél szélesebb körûvé és mind hosszasabb idõtartalmúvá válásával, az emberszabású majmok sokkal nagyobb értelmi fejlõdési ritmust vettek fel, mint azzal, hogy eszközöket kezdtek használni, illetve szerszámokat kezdtek készíteni. Majd növényeket és gabonát kezdtek termeszteni, illetve a földet, és ez által magukat is kezdték mûvelni. Az utódgondozással, de fõként az utódok nevelésével ugyanis, sokkal finomabb, de annál erõsebb szellemi – gondolkozói és intuitív megérzési képességekre tettek szert mint amilyen a szerszámkészítéshez és az eszközhasználathoz szükséges gyakorlati – értelmi képesség.      Ez, az értelmi – szellemi fejlõdés tehát, aminek az egységes kiteljesedése következtében az ismeretszerzõ - mûvelõdõ ember individuális tudatában megjelent az egyetemes Lét-tudat (A mitikus képzetek formájában megjelenõ Istenérzet, az Isten-vágy), egyáltalán nem véletlenszerû, tehát nem, úgymond balesetszerû kényszerhelyzeteknek, vagy „természetes” kíváncsiságnak a következtében jött létre, hanem sorozatos un. kauzális, belsõ törvények szerinti, szellemi kényszer-hatások következményeként, aminek az indító oka a teremtés elsõ mozzanatában, az Adam Kadmon nevû Elsõ Isteni megvilágosodásban keresendõ és nem a véletlenben! Ez az Adam Kadmoni állapot akkor jelent meg az abszolút létben, amikor a Lilith által okozott õskáosz feloldási és meghaladási kényszerének a hatására, az abszolút õsképzeletben felsejlett a szellem-tükrözõi képességgel rendelkezõ anyagi állapot létrehozásának a szüksége és lehetõsége, mind a Lilith-befolyástól mentes anyagi dimenziónak az õsképzete. Egy olyan szellem-mentes és így, Lilith mentes, „objektív” létállapotnak a képzete jelent meg az Adam Kadmoni képzetben, amelyben az Abszolútum egy az egyben tükrözõdhet. És ugyanakkor felsejlett az anyagi testben létezõ „isten-hasonmás” képzete is, tehát az ember képzete is, mind egy olyan Lilit-tulajdonságokat hordó isteni lénynek az õsképe, amely anyagi testben él ugyan, de amelyben lehetségessé válik az abszolút tudat reflexiója is. Olyan anyagi testtel rendelkezõ individuális lényeknek az õsképzete tehát az Adam Kadmon, amelyekben  az abszolút tudat képes felébredni és saját magában a Lilith hatásokat felismerni és kiszûrni, és azokat minél nagyobb mértékben a tudatából – mentalitásából kiküszöbölni.   2.   Az egyetemes törvények természetének és mûködési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után tehát, sem a materiális tudomány által meglepõ elõszeretettel kezelt és használt véletlenszerû genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által ugyancsak véletlennek nevezett kozmikus (A föld klímáját idõleg, vagy véglegesen, de mibdenképpen gyöketesen megváltoztató üstökös becsapódások, stb.), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerûségében, amelyek állítólag a földi élõlények fejlõdését kiváltó mutációkat eredményezték. Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de ezzel a közmegegyezéssel az a baj, hogy mind az anyagi állapot, mind a biológiai élet megjelenésére vonatkozó ontológiai kérdésékre képtelen az értelmes választ megadni, és akércsak a vallás a kreacionizmusával, misztifikálásra kényszerül ezekben a végsõ kérdésekben. Erre a legjobb példa Rudolf Steiner és az egész antropozófia. Nézzük meg tehát akkor, hogy mi is az a jelenség, minek lehet nevezni azt, ami a természettudomány által véletlenszerûnek ítélt anyagteremtési, majd az un. halott anyagból az élet-képzõdési eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltotta (És folyamatosan kiváltja)?    A könnyebb megértés kedvéért, kezdjük a pimitív életformák fejlõdésének, illetve az élet kialakulásához szükséges, primitív szerves anyagi struktúrák megjelenésének a kérdésével. Nos, azok, a földi lényekben (növényekben és állatokban) a fejlõdéshez vezetõ genetikai változásokat kiváltó, valamint az emberben a lelki és szellemi mutációkat és így az értelmi fejlõdést okozó fizikai - természeti események, egyáltalán nem voltak véletlenek. Persze, nem is egy külsõ, objektív (keresztény, zsidó vagy iszlám) istennek az ily módon, mintegy kivölrõl történõ (akarati) megfontolatlan, vagy megfontolt – tudatos beavatkozása folytán jöttek létre ezek a kozmikus események (pl. katasztrofákat elõidézõ meteorit becsapódások a földbe), hanem az egyetemes törvények (Ebben az esetben: a fejlõdés, a kiegyenlítõdés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következményeként. Un. belsõ, spirituális szükségszerûségbõl állnak elé tehát mindig, azok a kozmikus – fizikai események, amelyek olyan vegytani kombinációkat eredményeznek, mint például, amelyek eredményeként megjelenik a szerves anyag is. Sõt, ha ezt megértettük, azt sem lesz nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azoknak a fizikai, vegytani és késõbb a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül, az abszolút õsszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményezõ kozmikus eseményeket, nem antroplológiai, hanem antropozofiai értelemben, ugymond kozmikus – értelmileg, tervezetten elõidézte. És ezzel lehetõvé tette, elõbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendû, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsõbbrendû) strukturálódását. Vagyis a biológiai élet kialakulását az által, hogy ezeket a primitív szerves anyagi struktúráknak az ismétlõdését és egymásba kapcsolódását, majd az összetettebb struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló egyedi struktúráknak az önismétlési és szaporodási képessége kialakulását, a saját struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását.     Így fejlesztette ki tehát az abszolút szellem-tudat, vagyis a Világosság, az egyetemes törvényeknek, illetve az egyetemes megváltás szükség-logikájának megfelelõen, lépésrõl lépésre haladva évmilliárdok és évmilliók során át, az egyetemes mágia (a képzelõerõ) erejével, teremtve és hatva, ismételve és különválasztva - változtatva, elõbb az anyag, majd az élet, és végül az ember kialakulásához megfelelõ belsõ energiákat és „külsõ” körülményeket hozva létre. Majd, az individuális tudat-vágy (képzelet) mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, az utódokban létrehozta és kifejlesztette azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkezõ állati struktúrákat, amelyekbõl végül is kiemelkedett az a „teológiai” képességekkel rendelkezõ lény (mágikus képzelõerõ erõvel és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkezõ ember), aki egyre inkább összetetté váló mozgási képességével, felölthette „az õ képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora (A teremtõ képe és hasonlatossága) mit is jelent a valóságban, részletesen írtam a betegségek spirituális okainak és az asztrológiai tipusok szerinti meghatározódásokról, tehát a napjegyeknek megfelelõ jellemzõink szerinti betegség-hajlamo, és a személyi sorsképletekbõl kiolvasható, karmikus meghatározódásainkról és az örökletes karmikus (spirituális) programokról szóló tanulmányaimban.    II.     Mielõtt tovább haladnánk az anyag és az ember létrejövése elsõdleges és sarkallatos metafizikai kérdésének a megfejtésében, pihenjünk meg egy kicsit egy olyan érdekes, sõt: izgalmas lelki jelenségnek a megfigyelésével, mint amilyen a féltékenység. Ezt annál is inkább, mivel ebben a kérdésben a férfiak és a nõk, manapság oly sok problémát okozó, egymástól gyökeresen és alapvetpenn eltérõ Fény – és Szeretet szerinti funkcióját és rendeltetési problémáját is megérthetjük. A fenti a kontextusban tehát, számomra logikus és racionálisan értelmezett az etológiából levonható azon következtetés is, miszerint a különféle állatfajok bizonyos viselkedésében, ösztönös késztetéseiben, fellelhetõ az ember belsõ - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az olyan õs-oka és a magyarázata is, mint például a féltékenység. A harcos szemléletû, dogmatikus misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos és fõképpen, spirituális szempontból nagyon is jól indokolt emberi tulajdonságnak – Sõt: lelki képességnek! - tartom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelõ magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelõzni. Az ember esetében, ez a társ-vesztéstõl való „irracionális” félelem, igen is, egészséges és nagyon is indokolt az egyetemes evolúció és a kiegyenlítõdés (megváltódás) szempontjából. Ám jellemzõen különbözõ okai vannak, annak függvényében, hogy nõ nemû-e, vagy hím nemû-e a személy, aki a féltékenységet éppen átéli.    A nõk esetében a helyzet egyszerû és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthetõ: a nõ mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetõségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt szexuális – szerelmi vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illetõ nõ, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemû és a számára karma-oldási és spirituális fejlõdési szempontból a szó szoros értelemben provokálóan fontos személlyel, aki által, akin keresztül neki megnyílik a lehetõség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a hím-nõ páros egység-alkotás és a kölcsönös áthatolás és kiegyenlítõdés megvalósítására. De adott pillanatban ez a személy úgy látja, vagy érzi, hogy ezt a fontos lehetõséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát aminek a megvalósításába a párjával bele fogott, egy másik, általa konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemû személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezet-féltésrõl, az öncélú boldogság-élményrõl való lemaradás lehetõsége miatti félelemrõl, még szélsõségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerû élvezeti irigységrõl van szó.         A férfiak féltékenysége metafizikai alapjainak a megértése érdekében, elõbb az általuk megtestesíteni hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és az egyetemes kiegyenlítõdésben betöltött funkcióját és az ebbõl eredõ metafizikai funkcióját kell megértenünk, amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy õsprincípium, a nõk által megtestesített Szeretet funkciójától és természetétõl. Miközben a Szeretet egy az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és létre hozza az egyetemes õsszubsztanciát (az anyag spirituális elõdjét) és azzal együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus - teremtõ) energiáit, de ugyanakkor azt – És épen a szeretet erejével: az egység-törvénye erejével! - vissza is kapcsolja folytonosan a teremtés eredményeit: a teremtményeket az Abszolútumhoz, addig az Abszolútum másik õs-megnyilvánulása: a maszkulin õsprincípium, vagyis a Világosság, nem tesz mást, mint folytonosan provokálja a Szeretetet a teremtésre, majd átvilágítja értelmezi és fejlõdésre serkenti a teremtést (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a teremtményeket.     Ezért például, attól függetlenül, hogy éppen nõ teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az aritmetikai, matematikai és aritmológiai mûveletek végzése mellett) az írás is  jellegzetesen Fény-mûvelet (attól függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, zavaros írásról van-e szó?), mivel elsõsorban információ-áramoltató, információ közvetítõ és információ-értelmezõ célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet megvalósulását, vagy zavaros voltával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja, megakadályozza a Szeretet megnyilvánulását, illetve - a félrevezetõ, hamis információ áramoltatás esetében: az ámítás, az áltatás és félrevezetés esetében, hamis egység megvalósítást eredményezi. Így válhat, az utóbbi estben, a hamis fény közremûködésével a szeretetbõl gyûlölet és harag. És mindez mindössze a hamis információ, a hamis fénynek a hatására, vagyis a hamis, vagy zavaros átvilágítások: értelmezések (alapmûveletek) hatására. Ezért, amiként az alkímia mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni egymással. („Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetõk.” - Lásd: Hamvas Bél Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kisesszéjében: A separatio mûvelete leírását.)     Az õsi (metafizikai) Szeretet tehát a minõségi feltételek és rendezés, elemzés, értelmezés nélküli, feltartóztathatatlan (mágikus erejû) kiáradás és visszakapcsolás õsereje bennünk és az egész teremtésben (a létben) és egyben az egész teremtést létrehívó és egyben - egységen tartó õsszubsztancia is. Eközben a maszkulin õsprincípium: a Világosság, nem más mint olyan, a Szeretet õsszubsztanciáját megnyilvánulásra, vagyis teremtésre provokáló – azt megtermékenyítõ és azt különbözõ létegységekbe – edgységes ideastruktúrákba rendszerezõ és különválasztó, tehát a szeretet erõit, különálló és jellegzetes lét-és ideastruktúrákba differenciáló (megkülönböztetõ, elkülönítõ), azokat egyre inkább „diverzifikáló” (sokszerûsítõ és ezáltal újabb és újabb létformák létrejöttét serkentõ), és folyamatosan megtermékenyítõ õs-erõ. amely a teremtés és a teremtmények sokszerûségét és egyre összetettebb (magasabb  rendû) struktúrákba való rendezõdését, valamint azoknak az egyre felsõbb rendû létegységekbe való rendezését „intézi”. Mondhatni tehát, hogy a Fényben található információknak a mágikus – változtató és szelektáló – rendezõ ereje által, változik a Szeretet entropikus õsi állapota többszerû és többértelmû, de jól rendezett (strukturált) és határozott negentropikus állapotokká, un. értelmes struktúrákká (Lásd a kozmikus világegyetemet, vagy a növényi és állati sejtrendszereket.)    A Szeretet tehát a teremtés és a fejlõdés szubsztanciális alapja (Az abszolút imaginációnak, a mágikus erejû teremtés-ideának a kiáradó - kiárasztó ereje és õsszubsztanciája) a Világosság viszont a teremtésnek az anyagi megvalósulás felé majd az anyag tükrözõ-segítségével a szellemi kiegyenlítõdés felé irányt adó „motorja”: kiváltója, mozgatója, rendezõje és értelmezõje. Az elõbbi a Szeretet-bölcsesség (Szophia), a megtermékenyülés õshatalma, a második a Tapasztalati Ismeretbõl szerezhetõ Fény, a megtermékenyítõ õshatalom. Kell vigyázni mert e nélkül, a lét gyökerében történõ különváltan lényeges és fontos funkció szerinti lényegi sajátosságnak a figyelembe vétele és a teremtési – megváltási folyamatoknak a megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a szellemtudományok térületén és végsõ soron minden más zavar ehhez, az elsõ megkülönböztetés hiányához vezethetõ vissza. Ezért a valódi egység helyett folytonosan hamis egységekbõl indul ki és hamis egységeket valósitunk meg az életünkben (sorsunkban) és a végül személyiségünkben is, aminek következtében a nyugati típusú civilizációban pl., ma semmi és senki nincs a rendeltetés szerinti helyén. És csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi információ csere és helyes magatartás és heklyes (megváltási) alapállás helyett miért van annyi érzelmi és gondolati zavar, drámai konfliktus és magány. Csodálkozunk azon, hogy az igazi szeretet helyett miért van steril érzelgõsség, és végsõ soron a sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, miért lappang az ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rétrejtetten olyan nagy mennyiségû gyûlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje mellett miért van még mindig annyi - sõt: egyre több! - beteg ember, nem csupán annak köszönhetõ, hogy rosszul táplálkozunk, illetve, hogy az élelmiszeripar és a kereskedelem a táplálékaink alapanyagából egyre inkább kiveszi az egészségfenntartásához szükséges természetes - természeti - alapanyagokat, hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek a társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa - feltételes reflexrendszere - alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyûlölködések halmazából keletkezõ negatív energiák.        Azáltal, hogy a Világosság igyekszik átvilágítani, rendezni, vezetni és megtermékenyíteni a Szeretetet, a legalapvetõbb, õsi és lét-logikai rendeltetését és funkcióját látja el, amiért a leg nagyobb és leg alapvetõbb hiba a Világosság megtestesítõit: a férfiakat hibáztatni, és azokra emiatt neheztelni, sõt: azoktól elváárni, hogy másképpen viselkedkjenek! Mégis, még a nyers természetben is, a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: a benyomása, a benyomulása felborítja, felzaklatja és irritálja a Szeretet nyugalomra, megállapodottságra törekvõ kedélyét. És az emberek esetében ez a leginkább érvényes. Az átvilágításhoz, rendezéshez és megtermékenyítéshez ugyanis, szükséges a Fénynek a minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom áramlásként létezõ és lassan, óvatosan növekvõ spirituális, mentális, pszichikus és anyagi õsszubsztanciába, ami nem minden esetben és nem mindig kellemes. Sõt: a természetben bõven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: majd az általa különválasztott szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése. Erre a legjobb példa a szüzességnek a természetes úton történõ, kissé fájdalmas és kellemetlen elvétele – elvesztése, amely bármennyire is kellemetlen, de meg kell történjen, ahhoz, hogy a Világosság megtestesülése, a férfi, még ha csak fizikailag is, és részben is, de behatolhasson a Szeretetet megtestesitõ nõbe. De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a rég megállapodottnak hitt szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörõ, felrobbantó, felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítésnek (Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bõség, illetve e kiegyenlítõdés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak - benyomulásnak meg kell történnie.      „Ami fent van, hugyanaz, mint ami lent van. És ami fent van, ugyanaz mint ami lent van.” szoktuk idézni gyakran az egyetemes hollisztikus világhelyzetet meghatározó Hermészi mondatot. De vigyázat, mert sem a fantázia termékei, sem az ész önkényes elméletei nem azonosak a szellemi realitással! Tehát a Jin jellegû misztikus és vallásos fantazmagóriák, akárcsak a Jan jellegû absztrakt gondolati konstrukciók, vgyis steril spekulációk, vagyis az anyagi – fizikai valóságtól elrugaszkodott gondolati, filozófiai rendszerek, nem azonosak a metafizikai realitással! Ezek az önkényes fantázia- vagy gondolati képzetek tehát, egyáltalán nem a „Fent”-et jelentik, hanem a Nagy Semmit és vészterhes törekvés ezeket az élet valóságára rá erõltetni! Rengeteg spirituális vezér és iskola, misztikus áramlat, valamint filozófus és egyetemi katedrákon hirdetett (És jól megfizetett!) filozófia bukott már ebbe bele. Azokról a tetszetõs és megható, de a gyakorlatban csupán egyéni és tömeg-tragédiákat kiváltani képes ideológiákról, amelyeket a politikusok kiséreltek meg ráerõszakolni a valóságra, nem is beszélve! A fizikai fájdalom és szenvedés tehát, elég valóságos mérce – rendszer annak a vizsgálatára, hogy az az elmélet, vagy elképzelés, amit mi „Fenti” létezõnek gondolunk, vagy képzelümnk, és meg kiséreljük a fizikai, vagy a pszichikai valóságra rá erõltetni, valójában létezik-e a metafizikai valóságben?Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat, illetve ellenállást, elhárítást keltõ fénybehatolási folyamatok és az ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselõi által végülis legyõzött behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelmûek. Ezért, ha a szellemi törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, „Az ami fent van ugyanaz, mint ami lent van... – elv alapján, sokkal célravezetõbb hinni az antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos fantazmagóriákból és spekulációkból álló teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus ködökbe burkoló, Rudolf Steineri antropozófiának. A genetika és az antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük és ne lássuk be azt, hogy az ember igenis közös õsre tekint vissza a majmokkal. (Az más kérdés, hogy az ember milliószor intelligensebbé vált bármilyen majom fajtánál, és, hogy a majmok individuális tudatában, ha egyáltalán rendelkeznek ilyesmivel, egyáltalán nem jelenik meg az egyetemes lét tudat, miközben, az ember tudatában igen!) De amint fentebb rá mutattam, nem véletlenszerû események és ez eseményeket követõ genetikai mutációk közben vált az ember az állat-rokonainál intelligensebbé! Mint ahogy azok az események se voltak véletlenszerûek, amelyek az összes faj kifejlõdéséhez vezettek, hanem az egyetemes törvények és fõként a spirituális fejlõdés törvénynek a következményei. Merthogy az intellektuális fejlõdés (Amiért úgy oda s vissza vannak a meterialisták!) mindössze a spirituális fejlõdésnek az elõfeltétele és elõhírnöked, ugymond az anyagi bázisa!     Nézzük meg tehát, hogy miként mûködik a féltékenység õscsirája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az elõzményeit az élet-ösztöneikben hordozzák és meg fogjuk érteni az értelmi és a spirituális fejlõdés közötti különbséget és azt is, hogy a Fejlõdés egyetemes törvénye, elsõsorban és alapjában és megváltási rendeltetésében, nem az értelmi – intellektuális fejlõdésrõl szól, hanem a spirituális fejlõdésrõl.     Azt természetesenek vesszük, hogy egy állatfajon belül, a más fajoktól jól differenciált, azonos fajon belüli, legintelligensebb és legerõsebb hímek, vagyis a legmagasabb szintû (leg összetettebb) spirituális struktúrával rendelkezõ hímek – Tehát a legerõsebbek, leg jobb kondícióban levõek, a legerõsebb szexuális ösztönökkel és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel bíró hím egyedek. - termékenyítik meg általában egy fajon belül a Teretmtõ Szeretet Õsszellemnek a megtestesítõit: a nõstényeket. Minél erõsebb és sokszerûbb - minél „gyözelem-képesebb”, minél felsõbbrendûbb tehát - a spirituális struktúrájának megfelelõ egészsége és ereje egy hímnek, annál több nõsténynek és azok kicsinyeinek viseli a gondját (vezeti, irányítja a csapatot) és annál több nõstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettõl eltérõ „szokások” is az állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nõstény állatok által vezetett csapatok, ahol a vezér nõstények által „rendezett és gondozott” csapattól függetlenül élõ, szabadon csatangoló (Közösségi felelõsséghez nem kötött, szabad tapasztalatokat szerzõ) hím, vagy különbözõ hímek csapatai mindössze a párzás - a megtermékenyítés idõszakában jelennek meg a nõstények életében, illetve csak ezt az idõszakot töltik a csapat - falka - „társadalmában”. Minket viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti modell, mivel ezek az általános természeti folyamatok és törvények egy - az egyben leképezik és a fizikai - természeti világ határállapotában megtestesítik a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.     Ugyanakkor a nagy általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél több nõstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímnek a struktúrájával szemben az õ erõsebb spirituális struktúráját és az annak megfelelõ genetikai kódrendszerét minél több utódnak átadja (És a biológusok azt is kimutatták, hogy ugyanúgy: a nõstény állatokban, akárcsak a nõkben is, elemi ösztönök szintjén, létezik egy, a hímek eme konkurencia-kizáró törekvésével szembeni ellentétes törekvés, ti., hogy lehetõleg minél több hímtõl megtermékenyüljenek, hogy minél többféle spirituális kifejezési lehetõséget megtestesítõ genetikai kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerûségét.), minket, a kiválasztott témánk szempontjából, most csak a monogámiában (párban) élõ állatok érdekelnek, mivel az ember, spirituális szüksége, lehetõsége és rendeltetése szerint, monogám lény. (Egy idõintervallumon belül ugyanis egyetlen ellentétes személlyel vagyunk képesek az egység minél magasabb fokú megvalósítására, a minél teljesebb mértékû kiegyenlítõdésre.) És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlõdés - a differenciálódás (különbözõdés) és a biológiai diverszifikáció (sokszerûség) fenntartása érdekében, az ember a szexuális bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlõdésünk szempontjából, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemzõ legyen ránk, mivel páros egységet alkotni az emberi kommunikáció és a lét összes dimenziója szintjén csakj egyetlen személlyel lehet. Csak egyetlen ellentétes nemû személlyel vagyunk képesek tehát minél több lét-dimenzió szintjén, kiegyenlítõdve - egységbe kerülni, egy idõegységen belül (Egy bizonyos, az egymás elõzetes, több dimenziós, jó megismerését is magába fogllaló, idõintervallumban)! Ezért a fejlett öntudattal (egyetemes lét- és éntudattal) rendelkezõ személy számára, már akár lelki és szellemi zavarokat is okozó bonyodalmakat hordoz magában a bigámia, vagy a poligámia állapota. Csak és csakis két ellentétes nemû személy képezhet egy idõ-intervallumon belül, egy teljes értékû és ugyanakkor minél nagyobb mértékben zavartalan univerzális egységet.   III.   Nos, éppen itt, ebben az õsi ellentmondásos determinációban érhetjük utol az emberi lét és a fejlett ember szellemi érzékenysége és földi tudat-állapota nagy paradoxonát, ami a féltékenységnek is az alapja és õsoka. Mert miközben a nõ inkább az utódok megélését akarja biztosítani és az otthon és a család (a fészek) zavartalanságát és egységét félti a „betolakodó” harmadik személytõl, aki a férfi-élettársat (a férjet), tehát a Fény megtestesülését képviselõ személyt magához vonzva, elviheti (elcsábíthatja) azt az otthonból és a családból. (Holott a különbözõdés és a sokszerûség elve érvényesülési kényszere hatására a nõ talán még jobban vágyik arra, hogy más férfi által is megtermékenyülhessen, mint mint a férfi arra, hogy több nõt megtermékenyithessen. - Ezt komoly biológusok bizonyították már a peteérések és a nõ biológiai rendszere mûködésének a megfigyelésével. Ti., hogy amikor a férj távol van a családtól, a nõi tudatattalan olyan információkat kezd kibocsátani a hormonrendszer irányában, amelynek a következtében a nõ szertvezete azonnal megtermékenyíthetõ állapotba hozza magát, és a szexuális fantáziálás is ebben az irányba mozdul el. Gyakorlatilag tehát lehetõség nyílik az újszerûség létrehozására, az új információknak: a férj génjeitõl eltérõ, új fajta géneknek a családba való bejuttására.)  Ezzel szemben viszont, a férfi féltékenységének egészen más az alapja és funkciója. Ez a szellemi-spirituális „védekezõ-program” az állatok hímjeinek az egyeduralomra való törekvésében érhetõ tetten.      Mielõtt a férfi-féltékenység spirituális értelmezésébe belékezdenék, szükségesnek találom tisztázni, hogy gyakorló asztrológusként nem engedhetem meg magamnak az önkényes elméletgyártás luxusát és két lábbal járok a világban (nem vagyok ködevõ), és jól látom tehát, hogy az az ideális párkapcsolati (élettársi - házastársi) állapot, az az ideális családi modell, amit alapul véve, igyekszem a féltékenység példájára alapozni spirituális fejlõdés rejtett mozgató rugóit, ok - okozati összefüggését felgöngyölíteni és leírni, ma már nagyon ritka. Magam is, egy, az elsõ férjétõl elvált nõnek vagyok az egyke fia, akit egy fasiszta elveket valló mostohaapa igyekezett „a maga jóhiszemûségével a férfi-viselkedésre és a férfiasság illemtanára” megtanítani, és aminek természetesen, õ éppen az ellentétét érte el. Én is kakukk tojás voltam tehát egy második házasságban élõ férfi számára, akinek a spirituális életprogramja, majdhogynem teljesen eltért az én spirituális struktúrámnak a jellegétõl (azért csak majdhogynem, mert végülis, a rezonancia törvénye alapján, csak  volt egy közös asztrológiai jellemzõnk: õ az Oroszlán jegyében született, nekem meg Oroszlán az Ascendensem), olyan gyermek tehát, akinek a furcsa természetével nem nagyon tudott mit kezdeni az engem férfiasságra tanítani igyekvõ nevelõ apám. Hiszen az én „élhetetlen” szellemi – lellki természetem teljes mértékben eltért attól a gyermek-modelltõl, amit õ megismert a korábbi házasságából született gyermekeiben. Jól tudom tehát, hogy még azok a (magyar!) szülõk nagy része sem neveli csak a sajátjuknak nevezhetõ gyermekeiket, akik a családalapítás klasszikus modellje mellett döntöttek a felnõtt koruk elején, hanem a velük második házasságukat élõ, az elsõbõl valamiért kivált férjük, vagy a feleségüknek - többé kevésbé a sajátjuknak érzett - gyermekeit is. Ez a, második, vagy harmadik generációs, váltott anyás – váltott apás helyzet és lassan - lassan a negyedik generáció szintjén is állandósuló, új családi modell viszont (hogy az örökbefogadott árvák és/vagy a szüleik által elhagyott, sõt: eladott, gyermekek, illetve az õket gondozó szülõk helyzetét is megemlítsük), még egyelõre nem változtatta meg az emberi tudattalan ideavilág elvárásait, amiben a féltékenység gyökerezik.       A nõvel ellentétben tehát, a féltékeny férfi, nem a feleség-anya (nõk estében tehát: a gyermekeinek az apja) elvesztésétõl fél annyira (mint a féltékeny nõ!), hanem az õ egyéni spirituális struktúrájától eltérõ szellemi - spirituális és a genetikai információnak, az általa nem ismert és ezért általa nem könnyen – nem természetesen... - érthetõ és nem uralható, mivelhogy az övétõl eltérõ szellemi kódrendszernek a családba való bekerülésétõl szorong tudatosan, vagy öntudatlanul. A féltékeny férfi esetében tehát részben az is történik, mint az erõsebb és intelligensebb hím állatoknál, hogy a fejlõdés egyetemes törvénye hatására arra kell hogy törekedjenek (mivelhogy ennek a törekvésnek az ösztöne beléjük van építve genetikailag), hogy a többi hímmel megharcolva és azokat sorra legyõzve erõsödjenek és végül a „legerõsebbé”, tehát a leg egészségesebbé vállva, a többieket elûzve, az õk erõs és egészséges spirituális struktúrájuknak megfelelõ géneket örökítsenek át a nõstények révén az utódokba. Más részt viszont, éppen az elõbbiek miatt, a hím öntudatlanul és önkéntelenül (tehát a párzó férfi: tudattalanul) fél attól, hogy a családba kerül az általa kevésbé irányítható –nevelhetõ utód. Hogy a nõnek az ugyancsak az önkéntelen biológiai sokszerûség megvalósulására való törekvésében gyökerezõ, „nyitott” szexuális magatartása (A férfi által „árulásnak” - csalásnak érzet és gondolt magatartása) folytán, az általa gondozandó és nevelendõ: átvilágítandó(!) családba, esetlegesen bekerülhetnek olyan számára „idegen”, nem csak genetikai információk, hanem olyan szellemi és lelki kódrendszerek is, amelyeket õ esetleg nem képes felismerni (dekodifikálni, értelmezni) és emiatt nem lesz képes az utódokat - gyermekeket szellemi-spirituális szempontból helyesen irányítani: gondozni és nevelni. Az ember esetében ugyanis, nem annyira az utódoknak átadott biológiai kód a fontos, mint a nevelés – irányítás, rávezetés, tanítás - által átadott spirituális (morális!) információs-alap, amivel a felnõtté váló gyermekeknek boldogulniuk (Meg váltódniuk) kell majd az egyéni és az általuk aléapítandó családi életükben.         A féltékenyég révén tehát a férfi nem is az elhagyástól fél annyira, mint amennyire fél tudattalanul a nem általa nemzett utódban megjelenhetõ, és éltalan nem ismerhetõ – nem irányítható, mert tõle idegen kódrendszerektõl. De a féltékeny férfi mlég fél a nõnek (a párjának) a lelki zavarától is, ami a „csalás” tudata miatt menthetetééenül fellépik. De fél még éppenséggel a nõnek a másik férfi iránt érzett szerelmi - szexuális vonzalmai miatt, a párjában esetlegesen megjelenõ lelki és szellemi zavartságtól is. A tudomány ugyan még a génekkel van elfoglalva, és azokra akar kenni mindent, és olyan szamárságokon töpreng és olyan szamárságokkal hülyíti az embereket, hogy õ a génmanipuláció segítségével kiküszöbölhet bizonyos, az õsöktõl öröklött spirituális zavaroknak megfelelõ betegségeket - és meg is teszi és ezzel még jobban tönkre teszi majd a civilizált ember immunrendszerét! - és ugyanakkor nem beszél, mert nem is akar egyelõre arról tudni, hogy a gyermekek fizikai és lelki egészsége is, azok 14 éves koráig, elsõsorban a gyermekeket gondozó, azokat nevelõ, azoknak a személyére teljes nõi - anyai érzékenységével befolyásoló édesanyjuk sértett önérzetének, a tudattalan érzés- és képzeletvilága zavarainak, feszültségeinek, illetve, ami ritkán fordul elõ: az anya egészséges öntudatának, tudattalan világa zavartalanságának - harmóniájának, oldottságának a függvénye. Ez alapján, tehát a férfi is, bizonyos szempontból, jogosan fél tudattalanul a vetélytársnak a párjára gyakorolt lelki- szellemi hatásától. A féltékeny férfi tehát nem csak a „kakukktojástól és a kakukkfiókától” fél, aminek a spirituális gondozásához, a „fióka” megfelelõ spirituális programja szerinti irányításához, neveléséhez nem rendelkezik az un. ösztönös-kódokkal, mivelhogy az erõsen különbözik az övétõl. Mer ez még csak nem is ez lene akkora nagy baj, hiszen azért õ a Világosság megtestesítõje, hogy ezeket a kódokat megfejtse. Hanem inkább attól fél öntudatlanul és önkéntelenül a férfi, hogy a másik férfiba szerelmes párja, illetve a más férfival szexuális egységet létesítõ felesége (Aki az õ gyermekeinek az anyja!) összezavarodik képzeletileg (ideálisan), mentálisan és pszichikailag egyaránt és ez már az általa (is) gondozott és nevelt gyermekeket veszélyezteti. És mivel e gyermekek szellemi és testi állapota is inkább az anya tudattalan lelki és képzeleti - ideatikus tevékenységétõl függ, mint a férfi tudományos ügyeskedéseitõl, a férfi valahol a felettes énjén keresztül sejti, hogy a párja lelki zavartsága következményeként, könnyen lebetegedhetnek a gyermekek, hogy esetleg könnyebben és gyakrabban és súlyosabban megsérülhetnek, mint ahogy az, a természetes tapasztalatszerzések közben normális lenne. Hiszen a gyermekek individuális személyi öntudat nélküli (mentális test nélküli) személye, és ezáltal a biológiai szervezete is, elsõsorban a nõi - anyai tudattalan képzelet- és érzésvilágnak van alárendelve, azt tükrözi!       Vagyis, magyarul: a zavart képzeleti és érzésvilággal rendelkezõ anya, önkéntelenül és öntudatlanul, de valósággal „meghívja” a betegség okozó szellemiséget, egészen konkrétan: a bacilusokat és a vírusokat (sérüléseket, baleseteket) a gyermekeik szervezetébe, testébe és beidézi azok sérüléseit, baleseteit. A zseniális a metafizikai töltete a magyar nyelvnek újból felszínre tört: féltékenység. Vagyis félek valamilyen homályos és veszélyes erõtõl, amit (Ha férfi vagyok:) a párom zavartsága, vagy (Ha nõ vagyok) az õ személyének az elvesztése, tehát a jövõbeni hiánya (A férfinak a családból való hiánya) fog okozni, félek a hiánytól, az érzelmi és anyagi nélkülõzéstõl amit az „én férfimnak” a más nõhöz, más családhoz való elszegõdése hozhat be az otthonunkba: a családi fészekbe. És nem csak ebbõl áll a féltékenység. Mert, ha a nõ, vagy a férfi, a családanya, vagy a családapa esetleg megcsalja a férjét és ennek következtében a lelkiismerete, és ezáltal az õ mágikus képzelet-világa nem tiszta, kénytelennek érzi magát a csalás titkosítására, vagyis annak az újabb és újabb hazugságok: csalások és pszichikai - mentális manõverezések általi elfödésére, elrejtésére, elbástyázására. És végül is addig ferdíti és rejti a valóság-információt, addig csal, amíg a saját önátvilágító képessége romlik meg ezáltal. És ez viszont, azzal a következménnyel jár, hogy, amennyiben férfi követte el a csalásokat, az nem lesz képes a nõ átvilágítására ugyanúgy, ahogy a saját személye átvilágítására sem képes. Amdennyiben viszont a nõ követi el a csalást és emiatt egyre terheltebb és zavarosabb lesz a lelki világa, annak már közvetlen következménye lesz az utódok egészségére, testi épségére, sõt, esetleg az életére (halálára) is     A más férfit, vagy férfiakat megkívánó és azokkal un. flörtölõ viszonyba kerülõ nõ, a mágikus teremtõi képzeletét a család egységétõl elfordító (A csaló, vagy a csalódott) nõ viszont, egyre irritáltabban reagál a férfinak miden nemû helyzettisztázási, illetve átvilágítási törekvésére, egyre inkább szembe fordul és ellenáll az átvilágításnak. Ilyenkor keres és talál elképesztõen irracionális ürügyeket a veszekedésre, a férfi leszerelésére, annak ébersége gyengítésére, ha lehet a férfi megszégyenítésére, elbutítására. Ilyenkor reagálja le hisztériásan, beteges irritációval a nõ a férfinek az olyan mondatait, hogy gyere, beszéljük meg ezt az egészet õszintén egymással. A családi szellemiség egysége fenntartása fontosságának az õs-eszméjérõl, de még a család és a családanya átvilágításának a szükségszerûségérõl mit sem tudó, illetve az arról lemondó (csaló) férfi viszont ilyenkor látszólag zavartalanul, de végül is, épp oly romboló-irritáltan kitér, elutasítja az egységbe való visszakapcsolódási – visszakapcsolási törekvést, egy másik, (egy újabb hamis) egység létrehozási lehetõség reményében! – Ezek alapján viszont, egyértelmûen kimomndhatjuk, hogy ahol a családi egység, illetve a család szellemének a zavartalansága forog kockán, a féltékenység - amennyiben tehát nem primitív önzésbõl és önféltésbõl ered -, nagyon is õsi és jogos lelki funkciónk és tulajdonságunk, ami éppen, hogy a megváltást hivatott szolgálni, és egyáltalán nem egy olyan „pszichés betegség”, amit „kezelni és gyógyítani” kell!       És ha mindezt megértettük, rátérhetünk az örökletes programok és a spirituális memória ismeretében felvetõdõ karma-örökösödési problémákra is. Egészen pontosan, illetve a férfiaknak - mint apáknak - nevelõknek a szerepére, nem csak úgy mint az utódokat az élet nehézségének a leküzdéséhez szoktató „beavató mesteri” szerpére, hanem mint a nõk által az utódokra átörökített karmának a nevelés által történõ feloldásához és meghaládásához irányító (Persze, a nyugati civilizációban rég kiveszett!) spirituális funkciójára is. Vagyis, a férfiaknak az utódoknak a negatív spirituális determinációik feloldásában és azoknak megfelelõ pozitív képességek és tulajdonságok kialakításában vállalt szerepére is. Annak a ténynek a bizonyítása ugyanis, hogy az utódokban 90 - 95 százalékban inkább az anyai ági spirituális családi örökségek érvényesülnek egy igen részletes - biológiai és spirituális-kauzális érvek tömkelegének a felhasználásával történõ - bizonyításokat tartalmazó korábbi tanulmánynak a tárgyát képezi, amit mind az Utódok, szülõk és szeretõk, az asztrológia tükrében c. könyvemben, mind a www.kozmaszilard.hu c. honlapomon közöltem. A jelen tanulmányt olvasó személyek számára a Spirituális Memória és az anyai ági örökletes programok c. tanulmány elolvasását vélem célszerûnek. Mert éppen ebben különbözik az maszkulin princípiumnak az emberi megtestesítõje - képviselõje, az állati megtestesítõtõl: miközben az állat csak a géneket örökíti tovább és egyedüli gondja, hogy a saját, harcok útján „felerõsített” génjei által is leképezett szellemiség érvényesüljön a családban (fészekben, alomban, csapatban, barlangban, stb.), addig a férfi a közös, majd a kimondottan csak a nõ által hordozott és az utódoknak tovább adott negatív anyagi ági örökletes programokat kell megismerjie (elsõsorban saját magában persze) és azokat szellemileg megértve, az utódokban pozitív képességekké és tulajdonságokká átalakítania a következetes és éber nevelése által. És épp ennek érdekében: a felnõtt korukban majd a spirituálisan ténylegesen fejlõdni képes utódoknak az idõben történõ megfelelõ nevelése - alakítása érdekében, elsõ sorban az utódok egészsége érdekében tehát, az apának ismernie kell a családban - az õ és a felesége családjában - érvényesülõ negatív örökletes szellemi programokat, és azok meghaladására törekedvén, ennek a meghaladásában segítenie az élettársát (gyermekei édesanyját) és a gyermekeiben a neveléssel kiérlelni a megfelelõ - a negatív családi programokat ellensúlyozni képes - és figyelem: nem azokat megerõsítõ! - tulajdonságokat és képességeket.     Ez a család egészsége és folyamatos fejlõdése fenntartásának és biztosításának ez egyetlen útja. Ez a családapa igazi szerepe és felelõssége. Ennek a spirituális apai „munkának”, szerepnek és felelõsségnek az elvetésétõl, elhanyagolásától, eldobásától fél a még egyelõre az egészséges ösztönökkel, illetve a helkyes erkölcsi alapállással rendelkezõ családanya önkéntelenül. Illetve emiatt, a férfi által fel nem vállalt felelõsség és éberség hiánya miatt, gyötri a férjet - apát mindenféle oda nem illõ szamársággal az anya - feleség, hiszen maga sem tudja, hogy a férjének valójában mit kellene tennie, ahhoz, hogy beteljesítse a családapai funkcióját és rendeltetését, azon kivül, hogy õt „boldoggá tegye”. Ma ugyanis a családapai és a családapai szerepkörök nem csak, hogy elgyengültek, és átadódtak az anyának, a pedagógusoknak, a pszichológusoknak és az internetnek, hanem teljességgel fel is borultak. Sõt: a nemek közti szerepek is felborultak és a femminista eszméknek köszönhetõen, ma már sok esetben a nõ szeretné megtermékenyíteni és irányítani szellemileg és spirituálisan is, az ettõl elzárkózó, reggeltõl estig a pénze után futkározó robot-férfit, és csodálkozik, hogy a féri-szellemiségtõl általa teljesen leszerelt és ügyes nõi elvárás-taktikával elnyomott férje, miért nem képes õt biológiailag megtermékenyíteni? Sõt: mivel a civilizált tudattal, tehát hamis öntudattal rendelkezõ nõ (aki ma már koránt sem az odaadás, az áldozatkészség, az egységbe foglalás - az egységbe kötés õs princípiumának, a Szeretetnek a megtestesítõje, sem a családban sem a közösségben) eleve fél és szorong, sõt: egyenesen irritálttá válik az igazi át- és bevilágítástól. Irritálttá válik elsõ sorban attól az igazságtól, hogy nem neki kell átvilágítani és megtermékenyíteni a férfit, hanem éppen fordítva. Hogy nem a férfi dolga az, hogy a szeretet erejével õt az egységbe vigye és boldoggá tegye, hanem éppen fordítva. És irritált általában minden fajta igazságtól, mert amennyiben tényleg igzaság az, ami õt megérinti, akkor az igazság tõle olyan, többek között áldozat-kézséggel is járó, belsõ, személyi mentalitás-változást igényel amire õ, a civilizáció által belé nevelt elemi és mindenünnen vissza igazolt önzésével, már nem érzi magát képesnek, és még akkor sem, ha a forma és az anyai-élmények kedvéért, egy-két gyermeket csak szült még a világra.                 IV.      A teremtés törvényével és a spirituális evolúció törvényével való  – tudományos! - szembeszegülés káros hatásaival és az egész földi létezésre vissza ható tragikus következményeivel, épp ott találkozhatunk a leginkább, ahol a vele való pozitív együttmûködési képesség kialakítása az ember jövõje és az egész bolygó jövõje szempontjából a legfontosabb és a legjelentõsebb lenne: az utódnemzés (a gyermekáldás), a magzat kihordás és gyermekszülés, illetve a szerelem és a szexualitás szellemi és biológiai életkörében. Nem véletlenül jutott odáig, rengeteg természetinek látszó, de valójában kauzális alapú és spirituális hátterû Isteni kísérlet és próbálkozás után az emberi faj, hogy az un. nyugati eszmekör szerint civilizálódót része, amely a tudományos-technikai és gazdasági fejlõdés nagyobb részének a birtokosa, képtelen az önreprodukcióra. Gondoljunk csak bele: az állati fajból a belsõ, spirituális fejlõdés útján kiválasztódott emberi faj (amely magában hordja az állatöv tizenkét szimbólumában megjelenõ és az azokkal analogikus kapcsolatban álló összes természeti és allegorikus lényének a szellemi képességét és tulajdonságát - pl. kígyó - skorpió, oroszlán-tigris, kos-farkas, gyík - lepke, sólyom - sas, bika - disznó, stb.), amely a legerõsebb és egyben a legkreatívabb alkotói erõket és képességeket képes megmozgatni a szerelmi vágyai hatására (Ami a legmagasabb rendû spirituális kiegyenlítõdési vágynak és lehetõségnek is a kifejezõdése – az embernek a szexuális gyönyör érzete is sokkal intenzívebb, bármely állati faj tagjainak a gyönyörérzeténél.), egyszerûen képtelenné válik az individuális szintû önreprodukcióra!        Mert ennek, a magát civilizáltnak – vagyis védekezõnek: a sorselemekkel és erõkkel szemben, az élvezeti lehetõségeit és kényelmét védelmezõnek! - nevezõ embernek a számára épp ez jelenti a legnagyobb gondot: a végül is, a legnagyobb élvezetet nyújtó „normális” szexuális aktusok következtében megfoganó magzatok és gyermek nevelése (pontosabban: a gondozással neveléssel járó gondok miatti lemaradás-tudat a civilizáció által nyújtott öncélú élvezetekrõl), amelynek az elhanyagolása, elhárítása esetén, az egyéneket kellemetlen lelkiismeret furdalások érhetik. Hiszen a gyermekgondozás és nevelés magas fokú szellemi – spirituális felelõsségérzettel is jár. Ennek az embernek máig nincs megfelelõen mély és komoly információja ahhoz, hogy rájöjjön: az egészséges spermiumnak az egészséges nõi petesejtbe való bejutása, nem csak egy egyszerû és mechanikus biológiai aktus és ezért nem is véletlenszerû, (nem csak mechanikusan – természetesen - érvényesülõ biológiai törvényeknek a következménye), a bûnbeesés (kauzális és spirituális szintû boldogság-vadászat) logikája szerint, vagyis a klasszikus mechanika logikája szerint – Figyelem: nem a mezõelmélet, vagy a szemantikus fizika logikája szerint! - gondolkozó ember, inkább a könnyítések kieszelésére, a sorsprogramok és életfeladatok kikerülésére, kicselezésére használja egyelõre az intellektuális képességeit (az eszét), illetve a tudományát.     Így kitalálta azt a fogamzásgátlási (újabb sors-könnyítési) lehetõséget is, amivel úgy képzeli, hogy véglegesen a kezébe vehette a sorsát. Kieszelte tehát azt a sors-könnyítési, a természettel és Istennel való kibabrálási trükköt és tudományt, ami által úgy képzeli, hogy véglegesen becsaphatja a természetet és az Istent is egyszerre. A fogamzásgátlás ugyanis, amirõl úgy képzeli, hogy határtalan öncélú szexuális élvezetet biztosít számára kevesebb, és ha kell: nulla felelõsséget kívánó, nulla következménnyel (gyermek nélkül) jár. És a nagyokosunk, mint mindig a tudomány történetében, úgy képzelte, hogy ezzel a trükkel valami nagyszerû lehetõséget (boldogságot!) nyert. Pedig igazából veszített, csak még nem vette észre, hogy milyen (egyénileg tragikus és csoportosan - tömegesen katasztrofális!) következményekkel jár az, ha huzamosan átveri a teremtés és a mágia egyetemes törvényét mechanikus (technikai), vagy (tudományos) genetikai „védekezési” módszerei és ovulációs idõszak-számításokon alapuló trükkjei segítségével. (Pl. a virágpor- és a fûporallergia is, ennek a hibás, teremtés-ellenes mentalitásnak a következménye, a rengeteg nõi nemzõszerv kioperálását szükségessé tevõ rákosodások egyre növekvõ számáról nem is beszélve.).     Az, hogy e civilizált (a szó etimológiai jelentése egyébként: védekezõ) trükköket huzamosan használó egyének és tömegek utódai nem csak a nemzési és a foganási képességüket és nõk esetében a szülõi képességüket veszítik el, csak az egyik következménye az öncélú boldogságszerzési hajszának (Nem véletlen, hogy még a nagy szerelmekre alapozott, de a magzat foganást, gyermeknemzést évekig e tudományos trükkök és technikák segítségével akadályozó házastársak is elválnak, és mindössze kiábrándultságot és keserû érzéseket éreznek azután, az átélt „egeket rázó” szexuális élmények - orgazmusok ellenére is.), mert nem csak a nemzési és foganási képességüket veszítik el egyre nagyobb számban a civilizáltan a teremtés és lét, vagyis az élet és a természet elsõ tõrvénye ellen védekezõ nagyszülõknek az egyke - „kétke” utódai, hanem az immunrendszerük erejét és egyensúlyát is. Nem véletlenül Kínából, a tömeges fogamzásgátlás kontinensnyi hazájából indult el hódító útjára az immunrendszer legkisebb gyengeségét is kihasználni képes A -típusos tüdõgyulladást okozó fertõzések hulláma. Ha az újkori kínai fogamzásgátlási kultúrának nem demográfiai szûkségesség, hanem olyan öncélú szexuális élvezetkeresési mentalitás állt volna az alapjánál mint nyugaton, biztos, hogy ott az AIDS is a tüdõgyulladást idézõ mutáns gén-vírushoz hasonlóan: robbanás szerûen terjedt volna. De amúgy is a rendkívüli élvezetek kínai fellegvárából és a határtalan kábítószer-üzletkötési lehetõségek világ-fõvárosából: Honkongból indult el a termelõ-fogyasztó világot fenyegetõ fertõzéses-veszély.     A több mint egy évszázados gyermekáldással szembeni tudományos védekezés (a „tudományos családszabályozás”) és a rengeteg abortusz, mára a nyugati civilizáció nõi egyedeinek a tudattalanjában, generációról - generációra oly mélyen bevésett általános gyermek- és életellenes agresszivitássá fejlõdött, hogy a civilizált körülmények között élõ húszon-valahány éves nõk körében egyre magasabb százalékban növekszik a magzatfoganási és ráadásként a magzatkihordási képtelenség. A volt-feleségem pl., még azután sem volt képes legyõzni és feloldani a tudattalanja legmélyebb rétegeibe vésett gyermekellenes agresszivitását, hogy minden orvosi segítség nélkül hozott a világra három egészséges gyermeket. Igaz, ezek közül a középsõ, egy, az A-tipusos tüdõgyulladás szimptómáival megegyezõ ismeretlen vírusfertõzés következtében meghalt, miután a volt-feleségem kezdte azt gondolatban támadni amiatt, hogy úgy érezte, ennyi anyai teherrel a vállán semmi örömet és boldogságot nem fog hozni számára az élete. Amikor végre észrevette, hogy annak ellenére, hogy ezt a félelmét gyakorlatilag és racionálisan immár semmi nem indokolja és mégis támadja gondolatban a méhében esetlegesen megfoganó magzat képzetét a havi menstruációk érkezése elõtt, rá jött arra is, hogy ez az önkéntelen magzat- és gyermekellenes irritáció abból is adódhat, hogy az õ édesanyja teljes veszteségélményként, legyõzöttségi élményként élte meg az õ huszonöt évvel korábbi megfoganását. Ezért õ - mármint a volt-feleségem – rá jött, hogy személy szerint ennek, az õ édesanyja által, az õ foganása idején, intenzíven átélt isteni rendeltetés elleni dacnak és lázadásnak is a spirituális, lelki és biológiai megtestesülése. De sajnos, ezzel a felismeréssel sokat nem értünk, mert addig álmodozott a gyermek-nélküli potenciális szerelmi boldogságairól, amíg csakugyan szerelmes lett és elhagyta a családját.        Amikor megértette, hogy elsõsorban az õ spirituális fejlõdése érdekében, de a természet rendje szerint is, még föltétlenül szükségünk van egy harmadik gyermekre, annyira jutott az önmegfigyelésben, hogy rajta is az irracionális veszteség-érzéssel szembeni düh és menekülési késztetés vesz erõt, valahányszor azt képzeli, hogy egyszer csak megint nagy hasú nõként kell találkozzon az édesanyjával, a nagyanyjával, a rokonokkal és a családi ismerõsökkel. Azt ajánlottam neki, hogy pockolja fel a hasát egy tömött kispárnával és a várandós ruhái közül valamelyiket felöltve, menjen ki a fõtérre sétálni, majd a gyermek-játszótérre a nagyobbik lányunkkal. Már amikor a tudattalan ellenállás miatti lelki görcseit feloldani hivatott játékot tervezgettük, arról számolt be, hogy rettenetesen kezdtek fájni a térdei (az isteni törvények elfogadásának a belsõ elutasítására utaló jel), majd a méhe és az egész medencéje. Miután mindezek ellenére, felvette a szekrényben õrzött kismama ruháját, és egy kispárnával a hasán kisétált a városba és kimúlatta magát „nagy hassal” a nagyobbik, majd a kisebbik lánnyal is, több ismerõst is átverve a hirtelen elõállt állapotával, azon kívül, hogy az így szerzett pszichés élményei hatásaképpen, esetére úgy nézett ki mint egy részeg ember, majd valami sötét vörös váladék jött ki a méhébõl, nagyon jól múlatott és igen fontos megfigyeléseket tett.    Ezek közül a legfontosabb az, hogy a vele egyidõs és a nála tíz - tizenöt évvel idõsebb hölgyek is enyhén elsápadnak, vagy más, olyan belsõ kellemetlenségi érzésrõl tanúskodó, önkéntelen gesztusokat tesznek az általa nyújtott „terhes” látvány hatására (az idõsebbek finoman  megrezzenve és enyhén elpirulva, a fiatalok nyíltan utálkozva elfordítják a fejüket, a „büszke-terhes” látványtól), amilyeneket õ - túlzottan is implikált lévén - nem észlelt akkoriban, amikor még valódi nagy hassal közlekedett. (Mivelhogy az akkori természetes nagy hassal végzett sétáinak nem volt egy olyan célja, hogy másokkal büszkén és bátran - sõt: kihívóan - szembenézve, szemlélõdjön és ilyen büszke kismamaként haladjon „a világ szeme láttára” elõre.)     A levont következtetéseinkbõl csak annyit írok le ide, hogy eldöntöttük: mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ilyen jellegû tapasztalatainkat és élményeinket átadjuk másoknak, természetesen a megfelelõ értelmezések kíséretében.     V.     A Jézus elõtti spirituális tudattal rendelkezõ ember szellemi – spirituális világképe és egyéni életképzelete, önmagában visszatérõ jellegû, kör-körös, tehát geometrikus és végsõ soron mechanikus volt. Az ókori ember nem ismerte sem a biológiai, sem a spirituális evolúció lehetõségét, bár, a beavatási hagyományok tanulsága szerint, tudott az újjászületés és a feltámadás lehetõségérõl, illetve a lelki – szellemi megújhodás fontosságáról, a magatartás - változtatás szûkségérõl. Tudott tehát a gyökeres személyi (belsõ mentalitás) átalakulásának a szûkségérõl, vagyis a Karma- feloldás szükségérõl. (Lásd a hermetikusok tanait, valamint az Echnaton fáraó vallási reform-kísérletét.) De ennek ellenére, és ezzel együtt is, még az egész létezést – Így az életen és az emberi tudaton keresztül a természethez kötõdõ szellemi létet is. - egy önmagába visszaforduló, kör-körös folyamatnak látta (lásd: a reinkarnáció mitikus – vallásos képzeteit) és nem mint az emberrel veleszületett, negatív lelki és szellemi - spirituális tulajdonságoknak a meghaladását és az egyre összetettebb strukturálódási formák és szintek elérését célzó szükséget. A keleti egyistenhit embere a reinkarnációknak, mint lépcsõ-fokozatok szerinti sorozatos változásokon végig haladó tudatfejlõdésnek a misztikus metaforájával együtt is, mindössze csak „vissza-érkezett” a Nirvánába, a Sinto-ba vagy a Taoba. A zsidók „objektív” istene is majdhogynem szigorú és fenyegetõ önkényúrként követelte kiválasztott népétõl, illetve annak a tagjaitól az erkölcsöt és a törvények betartását, anélkül, hogy azoknak a spirituális értelme: megváltói funkciója és célja felõl valakit felvilágosított volna.     Az Evangéliumnak az Atyához vissza térõ tékozló fiúja viszont, úgy látszik, hogy már valami értékeset kell hozzon magával (tudatában) a földi útjáról, mivel az Atya nem elégszik meg a vissza érkezése miatti egyszerû öröm-kifejezéssel, hanem áldozati ünnepet rendel el a családban. De mindez, ha nem is bizonytalan, de kissé vékony metafora még a Jézus részérõl is, aki viszont folytonosan valami újjá születésnek a szükségérõl beszél az értetlenkedõ tanítványoknak.     Elõször János evangéliumában jelenik meg konkrétan a megváltódott lelkekbõl épülõ új létállapotnak: az égi városnak, az új Jeruzsálemnek a misztikus víziója. (Amelynek az evangélium leírása szerinti geometriája egyébként, az asztrológiai sorsképleteknek az akkori geometrikus rajzára utal. - Az Új Jeruzsálem „helyszínrajza” ugyanis úgy van leírva, mint két négyzet alakú külsõ és belsõ falból álló vár, tehát aminek négy egyforma, külsõ és négy egyforma belsõ oldala van és ezeken belül tizenkét, egymás mellett álló, három oldalú tornya. Ez az „alaprajz” viszont nem más, mint az ókorban és még a Kepler idejében is használt asztrogrammok ábrázolásának a módja, amely nem egy nagyobb és egy kisebb kör által alkotott mezõbe, hanem egy nagyobb és egy kisebb négyzet által alkotott mezõbe és azon belül is, tizenkét egyenlõ oldalú háromszögbe osztotta be tizenkét csillagképet.) És a mennyek országa, vagyis a mennyei királyság is, ami Jánosnál szintén megjelenik (Ami nem kívül van, hanem „bennetek van” Jézus szerint, és ahová nem visszatér az ember, hanem ahová, az újjá születése után elõre – tehát tovább haladva, érkezik meg!), már egy teljesen új és „más-állapot” elérési lehetõségét és szükségét jelzi, aminek a tudatos sors-vállaláson és a tettekért, szavakért és gondolatokért való személyes felelõsség-vállalásokon keresztül történõ elérése, sokkal személyesebb és dinamikusabb, mint a keleti Taoba, a Brahmába, a Sinto-ba, vagy a Nirvánaba való „vissza”-jutás.        A Lilith gyûjtõnévvel jelölt õssóvárgás által önmagából kilépõ abszolút lét tehát nem a kezdeti önmagába tér vissza - ahogy Ádám és Éva sem térhet vissza a paradicsomba, és mi, felébredt keresztények sem fejlõdünk vissza lelkileg, amiként ez biológiailag sem lehetséges, hogy vissza juthassunk az anyaméhbe – hanem, a Lilith által létrehívott abszolút káosz által okozott zavart és kábulatot igyekszik eloszlatni és meghaladni, és az anyagban való tükrözõdés segítségével helyreállítja az egyetemes éberséget és újból é újból kiegyenlíti és egységbe vonja, tehát abszolút létállapottá teszi az Õslilith által felrobbantott és szétszórt abszolút szellemi erõket.       Úgy oldja fel és úgy haladja meg tehát a Lilth által okozott õskáoszt, vagyis a lét-zavar által létrehozott kábult örvénylést, és az így keletkezett abszolút ellentéteket és a megfelelõ feszültségeket úgy egyenlíti ki, hogy folyamatosan egy új és új és ez által tovább és tovább fejlõdõ abszolút állapot létrehozását teszi lehetõvé az anyagi létben való tükrözõdés, vagyis a Lilith-képzelettõl, tehát a karmától való folyamatos megtisztulás segítségével. És éppen a teremtésben (a teremtés határállapotában: az anyagi világban és az anyagi szervezõdés által létrehozott biológiai – pszichológiai létformában) lehetõvé váló egyéni karma-tudatosítást követõ karma-oldást és a karma-meghaladást követõ spirituális fejlõdés által lehetõvé váló egyéni kiegyenlítõdések által, és ezeknek az összessége: az egyetemes kiegyenlítõdés által.     A rombolódást okozó õsi Karma-erõt, a Lilithnek nevezett, tökéletes boldogság-állapotra való vágyakozást, vagyis az abszolút sóvárgást, valami jobb és boldogabb állapotra, mint ami adott, valami újra, (Pl. az abszolút állapottól merõben eltérõ, az abszolút állapoton kívüli, attól gyökeresen különbözõ „más állapotra” való sóvárgást) a spirituális káoszban nem szüntetheti meg az Abszolútum. Hiszen ez, az õsi káosz-keltõ, mindig jobb, boldogabb, de legalább más élményre, más tapasztalásra való sóvárgás is egy abszolút tulajdonság. A Lilith zavarkeltõ hatásait - a kábult és céltalan örvénylést és a romboló feszültségeket –az anyagban való tükrözõdés által lehetõvé tett spirituális reflexió segítségével az Abszolútum fel képes oldani és meg tudja haladni. Az anyag tükrözõ és raktározó tulajdonságai segítségével létrehozható egy egyértelmû szellemi meghatározás és pontosítás után a Lilith - kiszûrése, valamint a Lilithtõl megszabadult szellemi részegységeknek a kiegyenlítõdése és egységesülése.     Azáltal történik az abszolútum önmegmentése, az egyetemes megváltás tehát, hogy ezek az abszolútumban keletkezõ, õsi - kauzális Lilith-sérülések, zavarok, örvénylések: kábulatok és feszültségek, a teremtés határállapotában (az anyagban, majd az anyag felsõbbrendû struktúráiban: természetben és ezen belül az emberi intelligenciában és annak a szellemi harmónia-törekvéseiben) egymással egyértelmûen és határozottan konfrontálódva, megszabadulhatnak a kábulattól és a zavartól és így újból kiegyenlítõdhetnek és egységesülhetnek egymással.     De pontosan azért, mert a Lilith hatása soha nem szûnhet meg, az ellensúlyozás érdekében a teremtésnek is folytonosan történnie kell, és ahogy a Lilith hatása által folytonosan új és új zavarkeltõ, kábulat és feszültség-okozó állapotok jönnek létre, ugyanúgy a teremtõdõ – anyagi létben is, új és új kiegyenlítõdési lehetõségek: új és új ideák, új képzetek és azoknak megfelelõ új létformák és létállapotok (és azoknak megfelelõ élõlények), és a lényekben új és új fejlõdési és kiegyenlítõdési lehetõségek és képességek (az élõlények új, magasabb rendûen strukturálódott formái és állapotai, és az ember új értelmi és szubtilis spirituális képességei) jönnek létre.     Ezeknek az új és új kiegyenlítõdésen keresztüli egységesülési (Megváltódási) képességeknek a létrejövése és az így kialakuló újabb és egyre összetettebb és felsõbb szinteken rendezõdõ spirituális struktúráknak (megváltódási ideáknak) a kialakulása, jelenti az evolúció fõ folyamatait és feltételeit, mind az anyagi (természeti), mind az érzéki és érzelmi (asztrális), mind a mentális, képzeleti - ideális és kauzális dimenziókban! Logikus tehát, hogy ettõl a fejlõdéstõl – Tehát mind a természeti és mind a spirituális evolúciótól, és így az individuális, személyi evolúcióktól is! - függ az, hogy folyamatosan megvalósuljon, mind a teremtés, mind a fejlõdés, mind a megváltás egyetemes aktusa, vagyis az egyetemes kiegyenlítõdés folyamata. És ettõl, a karma-feloldást követõ fejlõdéstõl függ az is, hogy folyamatosan keletkezzen az egyetemes lét, illetve (és fõként!) az, hogy örökké fennmaradjon az állandóan megújuló, folyamatosan táguló - fejlõdõ és az egész létet - teremtést állandóan újjá szülõ, és a létezõ idea-formákat, gondolat- és érzelmi formákat, valamint anyagi formákat egyaránt fejlesztõ - tágító Abszolútum!           A kiegyenlítõdés és a kiegyenlítõdött állapot: az egészséges és a boldog állapot, vagyis a megváltott állapot elérése, nem választható el tehát a karma-oldást követõ fejlõdéstõl, ahogy a fejlõdés sem választható el az egyetemes kiegyenlítõdés szükségeitõl. A fejlõdést viszont, a legtöbb esetben megelõzi a karmikus, tehát zavaros létállapotok és élethelyzetek átvilágítása, azok kauzális okainak az átvilágítása, megértése. A fejlõdés nevû pozitív változások és új képességek összegét jelentõ új öntudat, éppen ezen karmikus meghatározódásoknak a leküzdése - meghaladása érdekében tett figyelem, és más lelki-szellemi erõfeszítéseknek az árán (nem egyszer kemény harcok árán), valamint a meghozott áldozatok és a tudatosan megtett fizikai erõfeszítések (saját gyengeségeink leküzdése, figyelem összpontosítás) árán is létrejön. Emiatt, a személyes karma-leküzdési evolúciós feltétel miatt, a spirituális fejlõdés egy olyan eleve létezõ „objektív” (ontológiai!) követelmény az emberi individuummal szemben (Ez maga a teremtés, a fejlõdés és a kiegyenlítõdés törvénye), amit ha nem teljesít - vagy legalábbis nem igyekszik azt teljesíteni valaki (vagy valami), akkor figyelmeztetõ jellegû, majd egyre erõsebb hatású, megszorító - rávezetõ negatív események, konfliktusok jönnek létre az életében. És azok figyelmen kívül hagyása esetén viszont: betegségek és különbözõ, a személy spirituális fejlõdési sorsprogramja színezetének megfelelõ, azzal kapcsolatos sérülések, betegségek és durvább balesetek, értelmetlennek látszó konfliktusok jelentkeznek a sorsában és szervezetében. És, amennyiben a többi törvénnyel sem képes, vagy nem akar legalább minimálisan harmóniába kerülni, a megfelelõ „végzetes” tragédiák is bekövetkeznek az illetõ személy életében. (Itt, ennél a lét-aspektusnál bizonyul a vallás és minden nemû egyistenhit-teológia félrevezetõnek, mivel azt állítja, hogy az emberen kívüli és az ember felett álló, úgymond tökéletes objektív Isten, akitõl – akinek az elképzeléseitõl és kedélyállapotától... az ember sorsa függ, jó és az embernek csupa jót akar, és vele szemben az ördög az, aki a nehézségeket és a tragédiákat okozza.)     Ezért, e miatt az emberi (és az állati!) egyénnel szembeni, elháríthatatlan univerzális (Isteni!) „elvárásért”, szükséges a folyamatos egyéni fejlõdés tehát, és hiába védekezünk ellene és hiába szándékozunk ezt az egyéni (saját) megváltódási szükségletünket kikerülni (kicselezni), mikor a racionális logikánk segítségével, mikor a civilizációs eszközeinkkel (pl. gyógyszeres kezelésekkel, a külvilág negatív elemeinek a behatolásával szembeni védõberendezésekkel), és hiába próbáljuk a vallás segítségével a „Jó Istennek” hízelegve a sorsunk elemeit jelentõ egyetemes léterõket megszelídíteni (korrumpálni), mert minden ilyen, végsõ soron naiv törekvés és fáradozás hiába való. Hiszen nem létezik egy legyõzendõ, kikerülendõ külsõ szellemi ellenség (ördög, haza járó szellemek, más sorselemek.), aki nekünk ártani lenne képes, amennyiben mi magunk nem vagyunk a hangoltság törvénye alapján, valamiféle szubtilis kapcsolatban egy bizonyos negatív sorseseménnyel, betegséggel, vagy természeti jelenséggel.      Látható tehát, hogy sajnos, az égi kegyelmek osztogatásról (protekcióról) és a külsõ ördögtõl való szabadulási lehetõségtõl prédikáló vallásoknak nincs igaza. Az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk ugyanis, nem más mint mindössze egy olyan általunk tudatosan, vagy tudattalanul (a mágikus erejû képzeletünkkel) elõidézett sorskörülmény, amit a fejlõdésre való új lehetõségként – fejlõdési lehetõségre való esélyként - ajánlatos értelmezni. Ezeknek, az általunk Isteni kegyelmemnek és csodának vélt események és „szerencsés” életkörülmények megjelenésének a feltétele az, hogy valami oknál fogva (Megvilágosodás, a sok átélt szenvedés eredménye következtében létrejövõ, ambíció-feladási, harag, vagy gyûlölet-elengedési szükség beismerése, vagy teljes lelki megbocsátási képesség létrejötte, vagy egy más jellegû pozitív elhatározás.) egy olyan finom, belsõ mentalitás-változtatásra lettünk képesek, amely, mint igény korábban már a lelkünkben - ha nem is tudatosan, de legalább sejtéseink, vagy a vágyaink szintjén – jelen volt, és ezúttal valami oknál fogva határozottabban rá szánjuk magunkat. (Vagy, a kiskorú gyermekek esetében: az édesanya elszánja magát a spirituális fejlõdéséhez vezetõ belsõ és külsõ lépésekre, a mentalitás-változtatásra.)     Az egyetemes megváltás logikájából tehát, igenis értelmezettek a sors-megszorítások, a szükségek és nehézségek, az életünkben hirtelen fellépõ, vagy csökönyösen visszatérõ személyi és családi, esetleg egész társadalmi - közösségi nehézségek, vagyis a személyi, vagy családi - csoportos anyagi nehézségek. A betegségek és a balesetek szaporodása és súlyosbodása. Mindez, amikor az egyénben, vagy egy egész társadalmi csoportban, egy közösségben, nemzeti - nemzetiségi, vallási, vagy kulturális népségben, elhatalmasodik az öncélú kényelem- és élvezeti-igény, elszaporodnak az egyetemes evolúciónak az általános és egyéni szükségeivel (kötelességével) szembeni védekezések, akárcsak az öncélú vagyon, vagy terület-szerzési ambíciók. Amikor erõsen elszaporodik és aránytalanul megnõ a sorozatos és öncélú élvezethajhászás, elszaporodnak az öncélú élvezetcsikarási és élet-könnyítés technikák. (Dekadencia) És persze, a sors-megszorítások (sorscsapások) értelmezõdnek ott és akkor is, ahol és amikor elszaporodnak és bizonyos mértéket meghaladva megnövekszenek az egyének szellemi - spirituális evolúcióját zavaró, vagy azt akadályozó, különbözõ közösségi rögeszmék, a dogmatikus - obstruáló magatartások, különbözõ mániák és öncélú tevékenységek, de még inkább akkor, amikor aránytalanul megnövekszik az általános társadalmi-közösségi korrupció, illetve a társadalmat képezõ egyének nagy mértékû önámítások felerõsödése és elszaporodása. Amikor elszaporodnak az egyéni, vagy a csoportos eszmei labirintusok és Bábel tornyok (Pl. a Világkereskedelmi Központ-szerû intézmények) építésének és fenntartásának az esetében.      Ezért az evolúció törvénye hatásának, de a kívülállók számára láthatatlan és érzékelhetetlen - sõt: néha maga az átélõ számára is érzékelhetetlen! - belsõ pozitív spirituális „mutációknak” tudható be az, amit mi kegyelemnek és csodának vélünk. Ti., hogy egyes személyek halálos betegségükbõl meggyógyulnak, hogy a földi logika és tudományos ráció szerint megmagyarázhatatlan módon (a tudományos elme szerint véletlenül, a vallásos képzelet szerint Isteni kegyelem, vagy misztikus csoda folytán) halálos fenyegetettségbõl megmenekülnek.       Az is nyilvánvaló, hogy nem az intellektuális képességek öncélú növesztésérõl – kifejlesztésérõl, vagy az annál is rendkívülibb un. mûvészi képességek kifejlesztésérõl, de nem is az olyan, un. misztikus képességek kifejlesztésérõl van szó, mint a telepátia, vagy a telekinézis, az anyag mágikus átalakítása (varázslás), a levitálás, vagy az un. auralátás, hanem azoknak a lelki tulajdonságoknak a fejlõdésérõl, amelyet gyûjtõ néven erkölcsnek nevezünk. Hiszen a mózesi 1O parancsolat is, végsõ soron mind erkölcsi intést tartalmaz. És ugyanezt a belsõ mentalitásbeli szellemi és spirituális változási lehetõséget és szükségszerûséget (igényt) tanítja az Evangélium számtalan tanácsban és példázatban is („Újjá kell születnetek, hogy bejuthassatok a mennyek országába”, „Az ember egyszer anyától születik, másodszor a Szent Lélektõl”, „Aki megfogta az eke szarvát, az ne nézzen hátra felé.”, „Nem arra való a fény, hogy a véka alá rejtsék”, Stb.). A talentumok példázatától az érdemtelen koldusig, aki Ábrahám kebelébe találta magát túlvilágon, a gazdag ismerõsével szemben, aki az elõnyös anyagi helyzetének a spirituális fejlõdés érdekében történõ használatának az elmulasztása miatt, a gyehennára vettetett.     A fejlõdés törvényének a fontosságára figyelmeztet számtalanszor Jézus, amikor arról beszél, hogy a mennyek országába való bejutás nem érdemek függvénye, hanem az éberség növesztésének a következménye: a belsõ fény (szellemi értelem) és szeretet-képesség fejlesztésének a következménye.   II. AZ INVOLÚCIÓ        Az Evolúció törvénye soha nem hat önmagában, hanem a többi kilenc törvénnyel egyetemben. És vigyázat: az evolúció csupán az állatok esetében jelent mindössze genetikai mutációk következtében elõálló ösztöni és primitív intelligencia szintû, pragmatikus-értelmi képesség fejlõdést. Ezért az ember hiába fejleszti magát egyoldalúan, pl. az értelem (ráció és logika-tudomány) szerint, vagy az un. mágikus képességei és misztikus intuíciója szerint - amely hajlamait vagy az anyai õseitõl örökölte, vagy azért jöttek létre benne, születési adottságként, nagyobb arányban, mint általában, mert az édesanyja éppen kitûnõ lelki - szellemi állapotokat élt át (Pl. szerelmes volt és épp akkor nyíltak meg számára valami új, csodálatos élményeket jelentõ szellemi égtájak) abban az idõszakban amikor õ fogant -, mivel a szeretet nélküli fény (pragmatikus – intellektuális ráció és gyakorlati és az elvont tudomány), vagy a felelõsség nélkül (következmények belátás nélkül) gyakorolt misztikus képességek spirituális egyoldalúságot és öncélúságot, vagyis elferdülést és ez által kiegyenlítõdési képtelenséget eredményeznek. És az is világos, hogy az egyoldalúan megnövesztett képességek eredményeként, így lesznek az elsõkbõl utolsók.  Így lesz az evolúcióból involúció. Így lehet a kiegyenlítõdési éberség (értéktudat) nélkül és az annak ellenére fejlesztett és erõsített, tehát felelõsség nélkül használt spekulatív (judási) ráció, az egyoldalú tehetség és a rendkívüli képesség, az olyan öncélú szellemi intelligencia, amit lexikális tudásnak nevezünk, a gazdagsági ügyeskedést, vagyis az öncélú vagyon növesztést célzó ravasz zsenialitás, vagy akár az „ezoterikus” mûveltség egyaránt is, a téves evolúció, vagy az involúció eszköze. Ezzel, az egyetemes törvények összhatását illetve azok közös hatásmechanizmusát tömören ábrázoló megállapításával, ami szerint, „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt...”, amelyben, nyilvánvaló, hogy az áldozattal elérhetõ, illetve az öncélú személyi ambíciókról való lemondással járó kiegyenlítõdési képesség-növekedés szükségérõl beszél, mond az evangélium lényegesen többet az ószövetség beavatási könyveinél.      Hiába tehát, hogy Darwin fedezte fel a fajok biológiai fejlõdésének a törvényét, mert õ mindössze a felszíni, biológiai fejlõdési folyamatokat fedezte fel és írta le, aminek a spirituális és kauzális alapjánál, igazi (szellemi) ok gyanánt, végül is, a létfenntartásért való harcokban részt vevõ, egymással, vagy a táplálékért, vagy a megtermékenyítés jogáért egymással versengõ állatok vágy-és képzeletvilága áll ami generációról generációra erõsödik. A ragadozóknak és a vezérhímeknek a vágya nem más, mint az elejtendõ áldozatnál, vagy a versengõ hímek esetében: a többi hímnél jobb képességekkel rendelkezni, azoknál fizikailag erõsebbnek, taktikusabbnak, pontosabbnak, ravaszabbnak lenni, a növényevõ potenciális áldozatoknak a vágya viszont az, hogy a ragadozónál gyorsabbnak, éberebbnek, ügyesebbnek lenni és a mimikrizés és az álcázás, vagy végül is a cselezés (nyulak, gazellák, stb.) segítségével a hatókörébõl elillanni, vagy észrevehetetlennek lenni. És ez, az állatok képzeletvilágát mágikusan befolyásoló - serkentõ, és generációkon át, fokozottan fenntartott vágy az ami az utódaikban a megfelelõ képességeket eredményezõ genetikai mutációkat létrehozza. Másrészt, emberként semmit nem érünk az ilyen egyéni képességek szintjén kifejleszthetõ új tudásunkkal, ha a bûnbeesett - haszonlesõ eszünkkel (A természet- és az egyéni képességeink kizsákmányolására ráállított képzeletünkkel.), nem akarjuk tovább gondolni és személyessé tenni – magunkra vonatkoztatni - a hozzánk jutott kauzális információt és helyes (metafizikai) értelmezés nélkül, modern és posztmodern Júdásokként, akarjuk öncélú politikai, vagy más jellegû elõnyszerzésre, vagy ugyancsak öncélú gazdasági hasznát venni.      Az evolúció törvényére alapozó, genetikával társuló modern orvoslás története a legjobb példa arra, hogy a keresztény kultúra embere, nem a Jézus tanításait, hanem a Júdás féle, könnyû haszon-szerzési vágyának alárendelt, „pragmatikusan” csõlátó értelmének a sugallatait követi. A tudomány (a szellemi és a természettudomány egyaránt) így válik az ember egoizmusának kiszolgáló áldozatává és így válik involúcios tevékenységgé: rombolást, élet- és létzavart, és végsõ soron faji degenerációt idézõ szolgává - romboló és szennyezõ-zavaró eszközzé és rejtett veszélyt idézõ pozitivista ideológiává („A sötétség fejedelmévé”), amikor nem elégszik meg a sajátos értelmi, fény-hozó (kutató, keresõ, feltáró, értelmezõ) funkciójával és fellép a megváltó (javító, jobbító, jót-tevõ) szerepében, sõt: a lombik bébi gyártás és a klóónozás ideája által, már a teremtõ Isten szerepében is.      Meg kell értenünk, és végre tudomásul kell vennünk, hogy az egyetemes kiegyenlítõdésnek a kauzális szükségszerûsége folytán, a szervetlen anyagi struktúráknak a szerves struktúrákká alakulása nem hiába és nem véletlenül jött létre, hanem pontosan azért, hogy egy olyan lény, mint az ember, aki az individuális öntudatában hordja az egyetemes lét-tudatot, kifejlõdhessen. És azt, hogy az ennek a kiegyenlítõdési szükségszerûséget (egyetemes erkölcsöt) felfogni és megvalósítani képes lény kifejlõdésének alárendelten lassan - lassan kialakuló földi élet-csirák, majd az azokból kifejlõdõ õstermészet tenyészete nem azért jött létre - az ugyancsak nem véletlenszerû kozmikus események hatására! – hogy ezt az emberi élet fenntartásának a feltételét képezõ természetet, a kapzsisága által irányított, és ezért öncélúan gyakorolt, felelõtlen gazdasági tevékenységével az ember tönkre tegye. Meg kell értenünk, hogy az egyetemes lét-minták (archetípusok) alapján „organizálódó” elsõ szerves struktúrákból, vagyis, az egyetemes törvények összhatásaként elõálló kozmikus események által kiváltott anyagi szervesülések nem azért keletkeztek, az isteni és léterõk által kényszerítve az egysejtû lényektõl a primitív intelligenciával rendelkezõ fejlett állatokig, hogy végül az egoista ember „tudományosan” tönkre tegye ezt a szerves világot, amely az õ rendeltetése beteljesítésének a feltételét is képezi. Az ember nem azért fejlõdött ki az Adam Kadmoni õs-idea szerint, és annak az alapján és vált a „a teremtés koronájává”, hogy az állatokat és a növényeket mérhetetlen és öncélú élvezetvágyában és kényelemszeretetében – a nehézség kicselezési mániájában - kizsákmányolva, beszennyezve - összezavarva, és teljesen tönkre tegye. Ez mindössze az evolúciónak a - kétség kívül, tragédiákkal járó árnyéki, sötét része, egy olyan téves civilizációs folyamat, ami végül is, az egész evolúciónak a része.    Az involució – vagyis az emberi intelligenciával és s tudománnyal való visszaélés: a visszafelé való élés - jelenségével és következményeivel lépten-nyomon találkozunk, de ez viszont nem erõsítheti meg az egyes misztikusok által hirdetett állítást, miszerint az evolúció lényegében nem is létezik. De persze, a materialista nézet sem igaz, miszerint az evolúció abból állna, hogy egyre intelligensebb új generációk születnek a világra akik megtalálják majd a mentõ tudományos formulát és, hogy az evolúciónak egyedül a lineáris logikával dolgozó természettudomány lenne a megtestesülése. Annak ugyanis, amit ma természettudománynak nevezünk, a kétséget kizáró pozitív értelmi fejlõdési lehetõségeket biztosító eszközök létrehozása mellett, az igazi egészség elérése szempontjából semmiféle hasznát nem látja az ember. A modern természet-tudósoknak, az agysérült gyermekek elképzeléseihez és kísérletezéséhez hasonlatos tevékenységével és e tevékenységnek nem csak a szenvedést okozó, hanem a szörnyeket is eredményezõ következményeivel is lépten-nyomon találkozhatunk. (Lásd a „hiperaktív” gyermekeknek, vagyis az egészséges szülõi szigorúságtól és felelõs fegyelmezéstõl megkímélt, tehát az arányos fejlõdési lehetõséget biztosító kellemetlen tapasztalatoktól megfosztott - gyermekeknek a gyógyszertermékekkel való kezelése (mérgezése, degenerálása) következtében elõálló rákosodást, vagy az un. génsebészet szörnyû perspektíváit, aminek a segítségével a tudósok be akarnak avatkozni a jövendõ személyek fizikai tulajdonságainak a kifejlõdésébe, önkényesen „pozitívvá” alakítva – módosítva azokat.)        Miután a tudomány felfedezte a természeti ismétlõdés alapelvét, vagyis azt, hogy a pozitív eredményekhez vezetõ tipikus rész-struktúrák rendszeresen ismétlõdnek, és bizonyos külsõ impulzusokra ugyanúgy, ugyanolyan struktúra-építési módosulásokkal reagálnak, ezért minden földi lény biológiai szervezete, illetve a szervezetek részei (szervei, genetikai struktúrái) magában hordozza (hordozzák) a külsõ és belsõ impulzusok által kiváltott változások képességét – a növekedések és átalakulások: a mutációk lehetõségét – általános alaptulajdonságként tartalmazza, nem törõdve azzal, hogy bizonyos mutációs potencialitások rengeteg, az elõdök által sok ezer és millió éves generáción keresztül szerzett fizikai, lelki, mentális és végül spirituális tapasztalatok következtében jönnek létre, vagyis azt, hogy a generációs tagoknak az azonos és ismételt tapasztalatainak és élményeinek (külsõ és belsõ érzékelésének, pl. klíma-változásnak, vagy táplálékváltozásnak) a következményeként állnak elõ -, neki látott, hogy pl. a nagyobb tejhozam, vagy húshozam növelése (vagyis a gazdasági haszon növelése) érdekében, erõltetett serkentési eljárásokkal és anyagokkal, mesterséges fejlõdésnek vesse alá azokat a szerencsétlen, un. házi állatokat, amelyeket amúgy is degenerálta már spirituálisan az által, hogy megszelídítette és háziasította. (Érdekes lenne egy tanulmány tárgyává tenni, hogy az olyan szelídített ragadozók, mint a kutya és a macska milyen egészséges õsi képességüket veszítették el a szelídítés folytán azokkal a tulajdonságokkal szemben, amiket az „ember barátjaként” - vagyis az önmagukat az ember nélkül önmagukat fenntartani képtelen szolga-lényekként szereztek?) Az eredmények igazán jól láthatóak: a tejet létrehozó (termelõ) és azt tároló mesterségesen megnövesztett szerveiktõl: a tölgyüktõl, illetve a mesterségesen növesztett hájrétegeiktõl még járni is képtelen - és ezért legelni is képtelen! - tehenek, juhok, disznók és tyúkok. Ezeket idõnként százezrével kell elégetni, mert mindenféle kórokozó vírus és baktérium támadja meg a belsõ védekezési képesség nélkül maradt szervezetüket. A génmutált állatoknak a húsa és teje veszélyes lett nem csak saját fajukra, hanem a húst és tejet fogyasztó emberre is. A tudomány által létrehozott „óriási” haszon eredménye: egy liter ízetlen, vagy krétapor ízû tejnek az áráért, amely már nem is képes aludttejjé alvadni, hanem egyszerûen megromlik és szörnyen büdös lesz, ha nem fogyasztják el azonnal, egyesek egy negyednapi munkaidõt is dolgozhatnak. A szociális hálóból kiszorult munkanélküliek viszont, még csak hozzá sem juthatnak, holott - legalábbis a székelyföldön - valamikor minimális volt, hogy a házaló koldusnak a gazdaasszonyok egy sarok kenyeret és egy csésze egészséges tejet adjanak. De a legtanulságosabb a mostanság divatos madárinfluenzának az emberre is veszélyes kialakulásának a története (Isteni technológiája), amely elõbb a természetellenes tápszerekkel etetett és üzemileg gyártott baromfiakban alakult ki, hogy a vándormadarak szervezetébe és körébe jutva, a több irányú „természetes” terjedése biztosítva legyen és ez által lokálisan kezelhetetlenné elfojthatatlanná váljon a végsõ soron a nagyokos tudós-ember által létrehozott kor. És a legnevetségesebb az egészben az, hogy ezek után, ugyancsak a tudomány gyõzelmeként könyvelik el a kórokozó vírust semlegesíteni képes vakcina elõállítását és sorozat-gyártását!                          Szóval ilyen evolúciós magaslatokat ért el az ember a Júdási tudományos ideológiák kábulatában. És ezek után csodálkozunk, hogy a városi fiatalság jó része a további tanulás (a fölöslegességében káros tudás, vagyis az üres intelligencia öncélú növesztése) és a termelés (az ugyancsak fölösleges gazdaság növesztése) helyett, a kábítószerezés, enyhébb esetben a folytonos alkoholmámorban, vagy a számítógép-játék és kommunikáció kábulatában levés állapotát választja. Csak azt nem értem, hogy ezek után az agyukat az „egész-ségük” kárára fejlesztõ tudósok, és a misztikus intuíciójukat mûvészi tehetséggé csiszoló (zsugorító?) mûvész- értelmiségiek miért húzzák a szájukat az izmaikat daganat szerûvé növesztõ („fejlesztõ”!) izompacsirták látványától? Hiszen spirituális szempontból egyik sem ér többet a másiknál és a Merkúri képességek (ráció), vagy a Vénuszi (plasztikus – esztétikus harmónia érzék) képességek öncélú növesztése semmivel nem magasabb rendû mind a Marsi képességek (fizikai energia) növelése. Nem csak intellektuálisan degenerált utódokat nemzõ híres matematikust és sakkbajnokot láttunk, de malformációs gyermeket nemzõ, vagy szülõ genetikust és szülész-nõgyógyászokat is, harmonikus szerelmi- és családi élet folytatására képtelen mûvészeket is, és persze, utcán megvert izompacsirtát, vagy tévedésbõl lelõtt karate bajnokot is. Mint ahogy tudunk családi békétlenségben és munkahelyi konfliktusok között élõ, sõt: folyamatosan kocsmai verekedésekbe sodródó érzelgõs pacifistákról is. Ezen esetekben az öncélúan felfejlesztett képességek nem hogy segítettek volna, hanem hátráltatták és elsorvasztották az igazi: az arányos és kiegyensúlyozott, vagyis az egészséges szellemi fejlõdési képességeket.          Világos tehát, hogy az Abszolút Értelem, vagyis a vallásosok Úristene, nem a humanizmus mindig jót akaró kegyes igazság-eszméi, de még csak nem is a  pragmatikus természettudomány lineáris logikája szerint teremtette és mûködteti a világot és az életünket - sorsunkat, hanem teljesen más szempontok szerint. Ezért írja az ószövetség valamelyik passzusa, hogy „Az én utam, nem a te utad.” – mondja a Seregek Ura.” Ezek a szempontok tehát, nem egy jóságosan önkényes, mindenható nagyokos galaktikus vén embernek a szeszélyes szempontjai, hanem a Lilith káros hatásai által szükségessé tett Egyetemes Megváltás szükséglete által diktált szempontok, amelyek szerint az Egyetemes Törvények jellege és természete is kialakult a spirituális õsteremtés hajnalától a napjainkig. Mert fontos tudni, hogy még ezek a törvények is finomodnak és árnyalódnak – pontosodnak, az egyetemes teremtõdés és a megváltódás folyamatai során.      A béke mozgalmakról és a szentimentális, harc-ellenes ideológiákról jut eszembe, vagyis arról, hogy mennyire vakok vagyunk, hogy mennyire nem vagyunk képesek a megfelelõ következtetéseket levonni a tudomány által feltárt természeti törvényekbõl, és emiatt mennyire téves koncepciók szerint élünk. Valahol fent északon egy nagyobb tájegység rezervációjában, valami sajátos állat-sújtó betegség folytán (Lehet, éppen azért mert a trófea-gyûjtõ környékbeli vadászok korábban kilõtték a vezérhímeket) kipusztult a farkas állomány nagy része, aminek az lett a következménye, hogy egy egészen ismeretlen, az illetõ szarvasfajtákra nem jellemzõ betegség kezdte tizedelni a rezerváció szarvas állományát. Holott, az életben maradt farkasok és a kisebb ragadozók - dögevõk tovább folytatták a dolgukat és rendesen elejtették a gyengébb szarvas egyedeket és elfogyasztották a satnya, életképtelen õzeket. A tudósok arra gyanakodtak, hogy a szarvascsordák elgyengülése annak a következménye, hogy a megmaradt farkasok nem elég nagy mértékben tizedelik a szarvasokat, nem ejtik el megfelelõ mennyiségben a beteg, illetve a betegség folytán legyengült egyedeket. Miután egészséges és tettre (vadászatra) kész import farkasokkal erõsítették fel a megmaradt farkas falkákat, rájöttek, hogy a növekedett létszánú farkas falkák mindössze az elsõ években ejtettek el több õzet és szarvast, mind a régi falka maradékok, vagyis addig, amíg a szarvasok és õzek kicsinyei megtanultak újból jobban figyelni és gyorsabban reagálni a farkasok jelzéseire, vagyis amíg a szarvas utódok újra éberekké váltak. Ugyanakkor, ezzel, a „szarvas-éberség” visszaállásával egy idõben, a szarvas populációk fertõzõ betegsége is eltûnt a térségbõl. Az egyetemes törvények logikája szerint gondolkozó személy számára egyértelmûen világos tehát, hogy a ragadozók nem csak biológiai értelemben töltenek be szanitéci szerepkört a növényevõk számára és nem csak azáltal tartják fenn a növényevõk egészséges génállományát, hogy kivadásszák a gyengébb egyedeket. Hanem az által is, hogy szüntelenül vadászva, hajkurászva, fenyegetve azokat, nem hagyják ellankadni a figyelmüket, nem hagyják azok szellemét ellustulni. Vagyis az által „tesznek jót” a növényevõk szellemével és gén-állományával, hogy éberen tartják azoknak az egyéni- és csoport szellemét. Ennél jobb példa nem kell arra, hogy minden élõlény számára a szellemi éberség megléte, illetve mûködésben tartása, fontosabb az anyagi kényelemnél, vagyis arra, hogy a kényelem és a jólét a szellemi éberség elvesztéséhez és ez viszont az egészség elvesztéséhez vezet. És arra, hogy az evolúció és a kiegyenlítõdési képességek kialakulása nem a annyira a bõ lehetõségek és a béke következménye, hanem inkább a kényszer és a szükség következménye. (Lásd továbbá Hamvas Bélának a Kocsihajtó c. esszéjét, a Scientia Sacra-ban.) Ahogy Hamvas Béla mondja: az életnek önmagában nincs értelme. Az élet mindössze arra jó, hogy valamit, ami sokkal fontosabb, mint az élet elérjünk általa. És ez nem más, mint a mind felsõbbrendûen szervezõdött kiegyenlítõdési és egységesülési képesség kifejlõdése. A megváltódási képesség elérése.     Persze, a ragadozó állatok szellemét és értelmét viszont, nem kell kívülrõl és „felülrõl” éberen tartani és fejleszteni, mert azok szellemi struktúrái, éppen az által egyenlítõdnek ki, hogy az életben maradásuk érdekében szükségszerûen kell figyelniük, és folyamatosan és helyesen kell értelmezniük (feldolgozniuk) a környezet minden fizikai információját és impulzusát. Az által, hogy különbözõ egyéni és csoport-stratégiákat alkalmazva, mikor az áldozat körül észrevétlenül lopakodva, azt, vagy azokat bekerítve, mikor az áldozatra egyértelmû céltudatossággal és határozott pontossággal rátámadva, kell elejteniük a zsákmányt, ahhoz, hogy életben maradjanak õk és az utódaik. Az összetettebb struktúrákkal rendelkezõ élõlényekben, a faj fennmaradása szempontjából, az egészséges táplálkozási és párzási lehetõségnél is fontosabb lehet pl. az általuk anyagi formát öltõ spirituális struktúrák (õsideák) és morfogenetikus erõterek sajátosságának a fenntartása és erõsítése - fejlesztése, annak ellenére, hogy a csõlátó tudomány egyelõre csak az életben maradást látja fontosnak. Persze nem lehet és nem is kell, minden törvényszerûséget, ami az állatok esetében megfigyelhetõ, az emberre vonatkoztatni, mivel a primitív materializmus és a naturalizmus is épp olyan hamis eredményeket adhat, mint a kreacionista idealizmus, ami ellen joggal lázad a racionális értelem. És ha a mindössze a szedentáris életet folytató, de húst fogyasztó embereknek (Akik bizonyára nagyon megsértõdnének, ha azt mondanám, hogy gyökeresen ellentétben áll a táplálkozásuk a viselkedésükkel, mert miközben ragadozónak megfelelõ táplálékot fogyasztanak, az élet más területein – látszatra legalábbis! – „békés” növényevõként viselkednek. Sõt: elítélnek és erõszaknak bélyegeznek minden erélyes viselkedést és ezért néha igen drágán: a boldogságukkal, vagy az egészségükkel kell valamikor fizetniük.) a betegségeit nézzük - amelyek a szaporításával az orvostudomány és a környezetszennyezõ gyógyszeripar szórakozik egyelõre teljesen öncélúan - bõven van tanulság, amit magunkra kellene vegyünk az állatfajoknak az általunk okozott evolúciós zavaraiból. Ha mást nem is akarunk az állatvilág egészségi feltételeibõl megtanulni, legalább azt komolyan vehetnénk, hogy természetellenesen kényelmes, úgymond provokáció nélküli, jóléti – civilizációs életkörülmények között, amelyekre folytonosan vágyakozunk, könnyebben betegekké válunk, mint az éberségünket fenntartó, annak az un. mûködését üzemben tartó, sõt: azt lehetõleg fejlesztõ, un. vészhelyetek között. Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minél inkább és minél több erkölcstelen, hazudozó, korrupt, tolvaj és a többi, züllött személy környezetében kényszerülünk élni, annál egészségesebbek maradunk és annál fejlettebbek leszünk spirituálisan, hanem azt, hogy minél nagyobb mértékben tesszük természetellenessé a környezetünket és az életmódunkat, hogy minél kevesebb lehetõséget adunk magunknak – és fõként a gyermekeinknek! – arra, hogy természetes környezeti és személyi benyomásokat biztosító, természetes körülmények között és lehetõleg bizonyos mértékû természetes nehézségek között is éljünk, annál kevesebb lesz az esélyünk a kiegyenlítõdési képességek megszerzésére és az igazi boldogság-érzetet kiváltó életkörülményeink állandósulásának az elérésére. Azt tehát, hogy amennyiben eleget teszünk a spirituális evolúció törvénye követelményeinek, amely, még egyszer mondom, nem az érdekes rendkívüliség kategóriáiba tartozó képességek növesztését jelenti, hanem elsõsorban a velünk született negatív karmikus tulajdonságainknak a feloldását és meghaladását, ennek a szüntelenül fejlõdõ lelki – szellemi állapotunknak, igen erõs pozitív (mágikus) visszahatása van a sorsunkra, az egészségünkre és az egész életünkre. És persze, a tétel fordítva is érvényes: minél kevesebb belsõ erõfeszítést teszünk annak érdekében, hogy a karmánk hatásaitól megszabaduljunk, hogy a karmikus késztetéseink vezéreljenek az érzelmeinkben, gondolkozásunkban és cselekedeteinkben, annál több gyógyszert kell majd szednünk és annál kevésbé lehetünk az életünkkel – sorsunkkal elégedettek, és arról, hogy tartósan boldogok is lehessünk, egyáltalán szó sem lehet.          Hogy érzékletes példával világítsam meg azt, hogy egy tragikus körülmények között létre jött és fatálisan végzõdõ sorskeresztezõdés esetében miként hat a spirituális evolúció törvénye, egy megtörtént esetet fogok itt leírni. Egy olyan érdeklõdõ, de a munkája miatt a kellettnél jobban elfoglalt személynek a levelét fogom idézni, akivel személyesen soha nem találkoztam, de akivel a horoszkópja elkészítése elõtt és fõként az után is sokáig levelezésben maradtam, mivel õ folytonosan, és általában igen helyesen kérdezett - egyébként olyasmiket, amikre magától is rá jöhetett volna, amennyiben a meg nem szült (magzat korukban abortált) gyermekei helyett gondozott kutyáin túladva, szerez magának arra is szabadidõt, hogy elolvassa a honlapomra feltett tanulmányaimat. Szóval egy olyan hölgyrõl van szó, aki folytonosan levél-válaszokra provokált engem, ahelyett, hogy megrendelje a horoszkópja szintetikus értelmezését is, és akinek az értelmes kérdései elõl nem térhettem ki és válaszolgattam, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy hiába. Annak ellenére ugyanis, hogy erõsen hálálkodott azért, hogy az analitikus horoszkópja elkészítésével mekkorát segítettem rajta, én egyre csak azt éreztem, hogy nem hajlandó kimozdulni a Sárkányfarka - Lilithje és támadott napja által jelzett karmikus sors-mocsarából. Íme tehát az ingyen-munkámért a sorstól kapott fizetség, vagyis az evolúció törvénye mûködését számomra tökéletesen illusztráló levél:     „Szilárd, a tegnap egy olyan figyelmeztetést kaptam, amit azt hiszem ritkán kapnak emberek. Ezelõtt egy évvel szolgáltatást hirdetett egy nõ az újságban, hogy a munkahelyemtõl kb. 500 métere masszázs szalont nyitott. Sorra megfordultak ott a kollégáim és dicsérték. Én kb. egy fél évig készültem minden hét végén elmenni, de valahogy sehogy sem jött ki a lépés. Végül, egy hónapja, kínomban elmentem, és kiváltottam egy bérletet heti háromszori alkalomra. Voltam ott vagy háromszor, de abba maradt a dolog, mivel a nõ nem tudott valami jól masszírozni és nem éreztem jól magam abban a helyiségben. Zavart, hogy terhesen (negyedik hónapban volt állapotos) is dohányzik, hogy nincs elég levegõ a teremben. A pénztárosnõnk, akinek szintén gerincproblémái voltak, szintén járt hozzá. A tegnap este hét órakor korholt a kis kolléganõ, hogy miért hagytam abba a kezelést, hiszen neki olyan jót tesz. És akkor vettem a telefont, felhívtam a nõt és bejelentettem magam este nyolc órára. Igen ám de valahogy sehogy sem akarózott a munkahelyemrõl elindulni. Fél nyolckor még benn voltam és hirtelen egy olyan gyengeség vett erõt rajtam mintha el kellett volna ájulnom. Valahogy hazavánszorogtam, de éreztem nincs erõm elmenni a masszírozóig. Mire magamhoz tértem annyira, hogy felhívjam telefonon, közölni vele, hogy sajnálom, nem megyek, a telefont a rendõrség vette fel. A 29 éves, negyedik hónapos terhes nõ, akinek két hét múlva lett volna az esküvõje és vele együtt a mi kis pénztárosunk is, vagyis egy 35 éves asszony, akinek egy 8 éves gyermeke volt, már halottak voltak : a „szalonban” erõs, de valamiért nem érzékelhetõ szénmonoxid szivárgás jött létre a központi fûtéstõl. Kispénzû nyugdíjasok voltak a masszõrnek a szülei és lehúzták a hõ központot, hogy ne fogyasszon.     Két kérdés merült fel bennem. Miért nem én ? Hiszen nekem kellett volna ott lennem abban az órában, nincs családom, nincs gyermekem, kevesebb fájdalmat hagytam volna magam mögött. Tudja milyen asszony volt a pénztárosunk ? Egy ékszer. Egy egyszerû asszony, aki mindamellett, hogy rettenetesen rosszul, hibásan, szubkulturálisan beszélte a magyar nyelvet, olyan elemien intelligens volt, olyan memóriája, mint az egész könyvelésnek egy csoportban sem. Úgy alkalmaztam, hogy nyolc jelentkezõ volt a pénztárosi állásra, mind tapasztaltak a szakmában, de rossz volt az arcuk. Nem mertem volna rájuk bízni az intézet pénzét. Erzsike elárusítónõ volt. De nagyon tiszta szemei voltak, és pozitív kisugárzása. (A szerzõ megjegyzése: 15 éve, hogy elkötelezetten a spiritualitás útjára léptem és 12 éve gyakorló asztrológus vagyok. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött, egyértelmû az a meggyõzõdésem, hogy általában azok a személyek gyalogolnak határozottan az involució ösvényén, és azok vannak a legnagyobb veszélyben, akiknek a „kisugárzását” pozitívnak érzékelik a pneuma által nyomott, vagyis a lelkiismeretük által zaklatott személyek.) Nehéz döntés volt, de akkor azt mondtam magamban, én ilyen vezetõ vagyok, hogy az intuíciómra hallgatok. (Igen, azt is sokat hallottam gyakorló asztrológusként, de egyszerû tv-nézõként is, hogy azok a misztikus lelkek, akik lusták a tényleges spirituális ismeretek és a kauzális tisztánlátás megszerzésére, a világi sikerhez vezetõ megérzéseiket pozitívnak képzelik és, összetévesztik az éberséggel. És ez a csökönyös ismerõsöm következõ mondatából, illetve a leírt események logikájából ki is derül.) És õt választottam. Rövid idõn belül bebizonyosodott, hogy egy fõnyeremény. Okos, figyelmes és egy nagyszerû ember. Halála után, óriási ûr maradt utána a munkatársak szívében is. Nagyon komplex dolgokat látott el. Nem lehet helyettesíteni. A másik gondolat, ami bennem felmerült utólag felmerül, hogy miért nem mehettem oda? Gyakorlatilag öt perccel hamarabb kellett volna ott lennem, mint amikor megtalálták õket. Lehet, tudtam volna segíteni. Hát nem értettem az utóbbi idõben, hogy mi a karma. Nos ez. Nekem még élnem kell. Most már csak az a kérdés, hogy miért: azért hogy feldolgozzam a karmám vagy, hogy azért mert nekem feladatom van, vagy a kettõ ugyanaz?”    - Milyen érdekes is az un. jó eszével (spekuláló gondolkozásával) magát ámító ember rációja! ... Megsuhintja a halál szele, és nem arra gondol, hogy vajon miért is kellett neki olyan közel járni az idõnapelõtti halálhoz, hogy már be is jelentette magát arra a helyre és arra az idõpontra, amikor a tragédia megtörtént. Ne arra tehát, hogy bizonyára benne is kell lennie valami, éveken át fenntartott, feldolgozatlan és feloldatlan negatív erõcsoportnak, ami a rezonancia törvénye szerint, õt egy ilyen eseménynek a közvetlen közelébe hozta! Nem. Ehelyett azonnal arra gondol, hogy miért szabadult meg, hogy miért nem õt érte a halál, amitõl éppen a tragédiát megelõzõ idõszakban rátört erõvesztése és a rossz fizikai állapota „mentette meg”! Az utolsó kérdésére tehát NEM válaszolhattam mást, mint azt hogy: „Igen, a  kettõ ugyanaz. Azért menekült meg, hogy feldolgozza a karmáját a tõlem szerzett ismeretek, vagyis a horoszkópjából kiolvasott kauzális információk segítségével azt feloldja és meghaladja. Ilyen jellegû karma-feldolgozást lehetõvé tevõ információkkal ugyanis, a masszõr és a pénztáros hölgyek akkor nem rendelkeztek. Mindazonáltal a hölgyben lakozó negatív erõcsoport, amely az ostoba életvesztés és a megsemmisülés torkába sodorta, tovább is feloldatlan maradt, mivel a jelzés után is megmaradt az intellektuális okoskodás és a humanista érzelgõsség szintjén, amelyek „segítségével” mind a férjével, mind a kutyáival és mind a munkatársaival szemben ugyanazt a struccpolitikát folytatta – ugyanazt az ámító és önámító életstílust gyakorolta – amirõl korábban próbáltam lebeszélni.     Én tehát, aki jobban láttam, hogy néhány nappal korábban még milyen közel járt a halálhoz, mint amennyire õ azt utólag hajlandó volt érzékelni (Az életem során már én is többször keresztül mentem ilyenen.), annak érdekében, hogy a spirituális szempontból ezúttal is felületesnek bizonyuló hölgynek a sorsát közvetlenül irányító valóság-fonalát a kezébe adjam, írtam tehát a tragédiából magára nézve helytelen (könnyelmû, felületes) következtetéseket levonó hölgynek egy kétségbeesett, kijózanítónak szánt levelet:   „Kedves Hajnal! Nagyon kérem többet ne kapkodjon. Az, hogy ön mennyire téved és hamisan lát még egyelõre (Persze, az internetre feltett  tanulmányaim és a beavatási regények olvasása hiányában!), a halott pénztárosról, Erzsikérõl szóló megjegyzése is ékesen mutatja. Mármint, hogy nincs baj annak tisztességével („az ragyog!”), tudniillik a hiányzó pénzt, valaki más nyúlta le. Én nem tudtam semmiféle hiányzó pénzrõl amikor azt ajánlottam önnek, hogy vizsgálja meg az események szimbolikáját - mármint azt elsõ sorban, hogy az egyik halott hölgy, akivel önnek a halál pillanatában együtt kellett volna lenni, négy hónapos várandós kismama volt. (A szóban forgó levelezõ ismerõsöm tulajdonképpen azért keresett meg hónapokkal korábban, hogy megtudakolja tõlem, van-e valamiféle jel a horoszkópjában, amitõl nem lehet gyermeke, mivel az orvosok azt állítják, hogy biológiailag ennek semmi akadálya, de évek óta hiába próbálkoznak férjével a foganással. A képletében én sem találtam semmi olyan jelt, amiért gyermekáldással kapcsolatos problémái kellene legyenek, de azt is tudtam, hogy fiatal korában volt több abortusza és házastársként is hosszú ideig élt úgy rendszeres szexuális életet, hogy közben határozottan védekezett a gyermekáldás ellen. Ennek, az általa létrehozott gyermek- és életellenes programnak a feloldási lehetõségét abban láttam, hogy amennyiben komolyan gyermeket szeretne, fel kell hagynia az õ intellektuális és a lelki figyelmét, a gondolatait és érzéseit reggeltõl estig lefoglaló, sõt: õt férfias magatartási formákra kényszerítõ, gazdasági igazgatói tevékenységével, annak érdekében, hogy jobban ki tudjon lazulni legalább a munka idején kívül és, hogy minél nagyobb mértékben bele tudja élni magát a nõies és potenciális anyai állapotába. Arról nem is beszélve, hogy ha rám hallgat a megtermékenyülés feltételét - annak lelki és szellemi hátterét - is biztosíthatta volna: a férjével való szeretkezéseket sem az egész napi munkaidõ után, kimerülten és kutyafuttában - essünk át minél hamarabb rajta, hogy maradjon elég idõ aludni is - „intézhette” volna el, hanem kipihenten és odaadóan. Igen ám, de Hajnalka az istennek nem akarta ezt megérteni és elfogadni, hiszen a Vízöntõben és a XI. házban álló Lilithjével és a Kosban álló és az azonos Napjával erõsített Ascendensével képtelen volt lemondani az õt versengési élvezetekben (harci izgalmakban) tartó érdekesen színes munkahelyrõl, illetve, az ottani vezérkedési – uralkodási lehetõségérõl, és persze: a magas fizetésrõl való lemondási képtelenségérõl nem is beszélve. Nem, a magzat-foganási lehetõséget illetõen, akárcsak millió nõi sorstársa, õ is, a tanácsaim és figyelmeztetéseim ellenére is, valamiféle misztikusan mágikus trükkben, vagy orvos-technikai lehetõségben reménykedett, ahelyett, hogy meghozta volna a minimális megfelelõ áldozatot az anyává válási vágya beteljesülése érdekében. Ami az anyagiakról való lemondást illeti, a férje jól keresõ fogorvos.... A másik halott hölgy viszont, bár nem volt négy hónapos magzat a méhében mint a masszõrnek, pénztáros(!) volt - és ennek a szimbólumából is le kellett volna vonnia a történtekre, illetve az önre vonatkozó következtetéseket. Úgy képzeltem, hogy ö, ezeknek a szimbólumoknak segítségével képes lesz továbbgondolni és kikövetkeztetni az eseményeknek a rá vonatkozó kauzális értelmét, amelyekkel én is próbáltam szembesíteni hetek és hónapok óta eredménytelenül...    Idézek a Hajnalnak küldött válaszomból: „Ennek a szimbólumrendszernek a jelentése pedig az, hogy amennyiben a megállapodás (a megbeszélt program) szerint önnek kellett volna ott lennie a masszõr nõnek a szalonjába amikor az, Erzsiével együtt meghalt, és amennyiben Erzsikét ön vette fel az intézethez „az intuíciójára hallgatva” és a Erzsike „tiszta szemeit látva”, és amennyiben a hasonló hasonlót vonz (rezonancia) törvénye alapján Erzsike annyira kedves volt az ön számára, mindez a hatás és visszahatás (karma) és a rezonancia törvénye alapján azt jelenti, hogy önben is kell lennie valami negatív erõnek, ami majdhogynem közös önben, Erzsikében és a masszõr nõben, és amely negatív erõ az õk halálát okozta, még akkor is, ha az a negatív erõ, ami önben létezik, irányultságában esetleg a halott nõknek a misztikus sötét foltjával: a Lilith által jelzett „fekete lyukával” ellentétes! - és amely negatív erõ, a jelenlegi romboló - kábító sugárzásában, mindössze csak annyival gyengébb amazokénál, és annyira emeli önt azoknál magasabbra spirituális szinten, hogy azzal a negatív spirituális töltettel, amit mind Erzsike, mind a masszõr nõ rég óta, hogy magában hordott, nekik meg kellett halniuk, önnek viszont, aki ugyancsak hajszálnyira állt a haláltól, még nem. Nem az a fontos tehát az ön által feltett kérdés szempontjából, hogy miért nem ön halt meg, hanem az, hogy miért kellett nekik meghalni és, hogy mi az a veszélyes – önelveszejtõ - közös kábulat, vagy romboló erõ mindhármukban, ami õket megölte és ami önt is egészen „halál közeli” helyzetbe hozta egy végzetes kimenetelû eseményben, amit ön csak azzal a rosszul létével úszott meg – nem véletlenül! -, ami önt éppen akkor kerítette hatalmában, amikor a másik kettõ meghalt? Vagyis, hogy mindebbõl milyen következtetést kell önnek levonnia? Mindössze ötletek szintjén tippelek, hogy tudjon tovább lépni és tisztábban látni: Lehet, hogy mindamellett, amit biztos, hogy Erzsikének (spirituális szempontból persze) másképp kellett volna csinálni, de amirõl mi nem tudunk (én legalábbis): önnek vagy a pénz-keresetet, a pénzzel való foglalkozást, illetve bármiféle pénzzel és gazdasági tevékenységgel kapcsolatos idõigényes munkát, vagy minimum a Hírügynökséget kellett volna ott hagyni, annak érdekében, hogy a végre felébredt természetes vágyai szerint, családanya lehessen. És ön számára, aki gyermekre vágyik annak ellenére, hogy a modern babonák szerint, az ön kora miatt ez már nagyon  nehezen lehetséges, és akinek én azt mondtam, hogy ez csak úgy lesz lehetséges, ha lehetõséget: idõt és nyugalmat ad magának ahhoz hogy a teste, a lelke, de fõként az anyai-nõi imaginációja kimondottan csak ebbe az irányba mûködjön és ön megtermékenyülhessen, világos kell legyen ez az üzenet. Hiszen az is fontos tanulsággal kell járjon önnek tehát, hogy a masszõr nõ várandós volt. Üdvözlettel: Szilárd”      Az igazság az, hogy a fenti levélnek az írása idején, még én sem voltam annyira biztos, hogy az a kis szál, ami Hajnalt a haláltól megmentette, az, az õ korábbi, szellemi kábulattól és életnyerési szándéktól (spekulációtól) még nem teljesen mentes, de egyértelmû és határozott spirituális evolúció irányba való fordulása volt, aminek következtében, ha már ideje, illetve türelme nem is volt elolvasni az internetre feltett, ide vonatkozó tanulmányaimat, legalább a munkahelyérõl és a munka idejében nekem írogatott az E-mail leveleiben feltett kérdésekkel szüntelenül provokálva, próbálta belõlem kiszedni mindazt, amirõl úgy vélte, hogy számára fontos megtudnivaló ezen a téren. Az eseményt megelõzõ levelezésünk tartalmából és a részemrõl ellenõrzött, vagyis tudatosan vállalt vitázó, már - már veszekedõs hangnemébõl, jól kivehetõ, hogy mind a teremtés (mágia), mind a rezonancia, a kiegyenlítõdés, a nemek, a polaritás és a hatás-visszahatás törvénye szerint Hajnal azonos spirituális erõtérben volt a két meghalt személlyel. Ahhoz, hogy ellenõrizzem azt, hogy a ritmus és a ciklus törvénye szerinti spirituális idejük is azonos lett volna, nem állt módomban, de épp abból gyanítom azt, hogy ez is egyezik, hogy abban az órában és azokban a percekben õ is nagyon rosszul és gyengének érezte magát. De tény, hogy nincs ahogy ellenõrizzem, hiszen ehhez kellene tudnom a másik két nõ születési idejét is (és persze a dupla halál beállásának a pontos idejét is). A Hajnal „Csodás” megmenekülésére tehát egyetlen magyarázatom van, és ez nem más mint a spirituális evolúció törvényének a hatása.      Amennyiben tehát nem a karmikus ciklus és ritmus miatti eltolódás mentette meg Hajnalt, akkor csakis az evolúció törvényével való elõzetes halvány kapcsolatba- és harmóniába kerülése a magyarázat arra, hogy neki, akinek gyermeke és így igazi családja sincs (A kiegyenlítõdés törvényét sértõ állapot nem csak ebbõl adódik, hanem abból is, hogy a munkába feledkezése, illetve a munkahelyi játszmák élvezetes átélése miatt - egy ultramodern hírügynökségi intézetnél dolgozott gazdasági igazgatóként, amit érthetõ módon élvezett a Lilithjével a Vízöntõben és az annak megfelelõ gyakorlati életkört megtestesítõ XI. házban. Az élettársával is igen kevés idõt töltött a napi tíz órás munkája miatt, ami, természetesen, a Nemek törvényét is sértette.) és magzat sem volt a méhében, miért kellett tehát még életben maradnia? Persze, az is igaz, hogy a Polaritás törvénye is sokszor becsapja az embert, és bizonyos szempontból Hajnal az ellentétét képviselte ugyanannak a lényegnek, ami közös volt benne és a két meghalt nõben. Õ ugyanis már korábban is érdeklõdött a spiritualitás iránt, és több hónapon át járt a közismert Joga-mester, Gregorián Bivolaru által irányított Joga iskola csoportjába. Érdekes, hogy a jó kritikai érzékével megérezte, hogy neki nincs ott a helye, hiszen azoknak az alapállása teljesen újabb gyermek-szülés ellenes, és engem is bõ kritikai elemzésekkel látott el a MISA-t illetõen. Ilyenkor kerülnek elé sajnos, a reinkarnációhoz kötött misztifikációk. Az evolúció (spirituális megvilágosodás) iránti igény az, ami sok esetben, még a legsötétebb körülmények között (pl. börtön, más féle elzártság, kínzás, halálfélelem, stb. események által kiváltott sokk hatására) beindulhat, és amennyiben a személy ilyen jellegû információkat kapott, vagy gyûjtött elõzetesen, azok kezdnek a szellemében kicsirázni.        A fentiekbõl talán az is kiderült újból, hogy az emberi - spirituális evolúció teljesen más jellegû mind az, ami például az állatoknak a létfenntartásért és a legerõsebb (vagyis a leghelyesebben: legcélszerûbben és legarányosabban strukturált) gének átörökítéséért való harca (a hímeknek a nõstényekért való párviadalaiban, nõstényeknek a megtermékenyülési lehetõség érdekében folytatott másféle versengésében, individuumok és csoportok vadászterületekért és legelõterekért - életterületekért folyó harcban) által valósul meg, és jut kifejezésre. Persze, erre a materialista gondolkozók azt mondják, hogy igenis, miközben az állatfajok csak biológiailag fejlõdnek, az ember szellemileg fejlõdik. Ez a megállapítás nincs is olyan távol a valóságtól, csak az a baj, hogy szellemi fejlõdésen õk mindössze intellektuális („a szürkeállománynak a generációról generációra való növekedése”) fejlõdést értenek, mivel természettudományok, nem tudnak - vagy legalábbis nem ismerik el azt - a legelsõ Egyetemes Törvényrõl, a Teremtés és a Mágia törvényérõl. Ezért, a kvantumfizikán kívül, az un. természettudományok, amelyek alapján a mai ember maximálisan természetellenesen él, máig tudománytalannak bélyegzik a valóság spirituális alapját és hátterét (õsforrását), és az állatok tulajdonságait, viselkedését és szokásait tanulmányozva, közvetlen ok-okozati összefüggések szerint vonnak le bizonyos következtetéseket a modern ember fejlõdésére vonatkozóan. Nem tudván, vagy nem akarván tudni, hogy mind a mai állatfajok kialakulásának, mind az emberi értelem fejlõdésének, a spirituális evolúció törvénye áll az alapjánál és a hátterében.     Az egyetemes spirituális erõk mozgatják és mûködtetik - irányítják a metafizikai (a természeti világ feletti - elõtti) erõtereket, amelyek úgyszintén mozgatják és mûködtetik a tudomány által is érzékelt kvantum és részecske lét-elõtti (de tévesen részecske és kvantum „alattinak” nevezett) magnetikus erõtereket, amelyek viszont mozgatják és irányítják szubatomi részecskéket is, éppen úgy, mint ahogy irányítják e spirituális (sors) erõk és erõterek a gének strukturálódását is. Természetesen, összhangban és összhatásban az összes törvény együtt. (Hatás - visszahatás, nemek, polaritás, kiegyenlítõdés, ciklus és ritmus, rezonancia törvényei, de fõként az egyetemes imagináció – az isteni teremtõ képzelet törvénye.)        A magát „természettudományosként” meghatározó, de valójában (a gyakorlati vonatkozású következményeiben!) természetellenes materialista világszemlélet és életszemlélet, sajnos - még mindig! - inkább az útjában áll a spirituális evolúciónak, mind hogy elõsegítené azt. Ezért csak kevesen vállalják azt, hogy a tárgyi vonatkoztatási lehetõségeket is megtartva, folytassanak szellemi vizsgálódást a megfelelõ következtetetések levonása érdekében, vagyis annak érdekében, hogy útközben ne süllyedjenek el a zavaros miszticizmus mocsarába. Magukat szkeptikusnak nevezõ tudóscsoportok, a statisztika és a közvélemény kutatás eredményeire alapozva állításaikat, hadjáratszerûen, azzal foglakoznak, hogy az újságokban napi és heti horoszkópokat közlõ, illetve azokat házilag gyártó újságírók által mûvelt vulgáris asztrológiai babonákat cáfolgassanak. Olyan, újság-horoszkóp készítõ, ostoba személyek által kitalált állításokat tehát, amelyeket komoly asztrológusok soha le nem írtak. És úgy képzelik, szellemi szolgálatot végeznek az emberiség számára, ha ezek alapján az egész asztrológiát áltudománynak, vagyis a tudomány köntösében tetszelgõ szélhámos tevékenységnek kiáltják ki. A legfeltûnõbb ez involúciót szolgáló csõlátó okoskodók körében az öntudatos szûklátókörûség, amellyel a vizsgálataikat folytatják. Nem veszik észre, de lehet, hogy inkább tudatosan hagyják figyelmen kívül azt, hogy azzal a téves eljárással, amellyel a szellemtudományokat a természettudományok kritériumai alapján vizsgálják és vizsgáztatják, azt is be lehet bizonyítani, hogy olyasmi mint Isten és olyan spirituális erõtereket képezõ idea-struktúrák, mint amit a misztikus irodalom keruboknak és angyaloknak (értelmeknek) nevez, nem léteznek. Ezért e negatív szellemi töltettel rendelkezõ, nagyokos személyek, akik nem képesek a fától meglátni az erdõt, az egymástól elkülönített (mintha a valóságban ilyesmi lehetséges lenne!) asztrológiai elemeknek az elõfordulási százalék-arányára leszûkített statisztikai vizsgálódásaik eredményeképpen bizonyítottnak vélik azt, hogy az asztrológia archetípusai a valóságban nem léteznek.    Azzal már nem törõdnek, hogy az Istennek a világban való jelenlétére vonatkozó teológiai tétel is, egészen biztos, hogy nem igazolható a természettudományos kutatási (statisztikai) módszerekkel, illetve biztos, hogy egy ilyen vizsgálat negatív eredményt hozna ki bármilyen feltételek szerint. E jelenséggel azért kell itt foglalkoznunk, mert, akárcsak a választóik szeme elõtt a folytonosan emelkedõ gazdasági életszínvonalat, illetve az öncélú élvezeti lehetõségek szaporodását és a természeti sors-elemekkel szembeni védekezési lehetõségeket lebegtetõ politikusok kampány-tevékenysége, a szellemtudományok hiteltelenítésére irányuló szkeptikusok tevékenysége is valójában egy involuciós folyamatnak a része. A szellemi és a biológiai valóságnak mindössze egy-egy vékony szeletére (néhány elemére) irányított és a vizsgált területnek a többi vonatkozását, valamint a kölcsönhatások hatásmechanizmusait teljesen figyelmen kívül hagyó statisztikai módszerekkel, amelyekkel e steril tudósok dolgoznak, ugyanolyan könnyen azt is be lehet bizonyítani, hogy a keresztény teológia tételei egytõl egyig érvénytelenek. Egy, a természet tudományos szakirodalom népszerûsítésébõl élõ és az asztrológiával évek óta háborúzó, az asztrológusokról, mint valami obskúrus szellemiséget képviselõ, megbízhatatlan és alacsony rendû perzónákról értekezõ erdélyi újságíró, ismertetvén a magyarországi szkeptikusok munkásságát, leírja, hogy a statisztika segítségével bebizonyították például azt, hogy több esetben inkább nem jellemzõk mint igen, egy bizonyos asztrológiai jegyhez (pl. az Oroszlán jegyéhez) rendelt tulajdonságok több megfigyelt azonos jegyében született személy esetében. Ebben az esetben a kutatók figyelmen kívül hagyták, nem csak az esetek ötven százalékát képezõ eseteket, amikor pl. az Oroszlán nap többségében negatívan  fényszögelt, ami arra utal, hogy az illetõ személyben az individuális ön-érvényesülési késztetések erõs gátlások alá kerülnek (fõként, ha egy erõs Szaturnusztól is negatív fényszöget kap a nap!) és az ilyen személyek konfliktus-kerülõ, probléma-elhárító, még a hangos szótól is szorongó, gyáva nyuszikként viselkednek. Hogy arról a tényrõl ne is beszéljünk, hogy általában a Napjegyre jellemzõ személyi tulajdonságok, keményen el vannak nyomva és be vannak árnyékolva a Lilith és a Sárkányfarok pozíciói által jelzett Karmikus meghatározódások által! Egy ilyen ostoba, „tudományosnak” nevezett vizsgálódás tehát, amely a napjegyekre vonatkozó pozitív tulajdonságok elõfordulási százalékát kutatja és figyelmen hagyja a Nap házhelyzetét és fényszögeit, valamint azt, hogy a Napjegy tulajdonságait általában el nyomják a más jegyek jellemzõiként érvényesülõ karmikus tulajdonságok, egy lyukas fillért sem ér! Ezért az ilyen „tényekre” alapuló „tudományos” munkának az értelme a nullával egyen értékû.     A tudatlanságuk által biztosított értelmi korlátoltságukban a spirituális – szellemi involució szolgálatába állt, állítólag tudományos alapon vizsgálódó szkeptikusok ráadásul, teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a nagy többségi eseteket is, amikor a személyi horoszkópban a Lilith, vagy a Sárkányfarok által jelzett karmikus tulajdonságok jóval erõsebbek a Nap által jelzetteknél (Több bolygó áll együtt a Lilithel, vagy a Sárkányfarokkal, vagy esetleg az Ascendens is a Sárkányfarokkal áll együtt, miközben a Nap egyedül állván például ugyancsak az Oroszlán jegyében, mindössze néhány gyenge fényszöget kap). Az elsõ eset elõfordulási lehetõsége tehát ötven százalék, az utóbbinak hatvanöt - hetven. Még abban az esetben is tehát, ha ideális egyéni spirituális struktúrákról (tinktúrákról) is lenne szó tehát, az esetek ötven százalékának a harminc százaléka maradna meg a születési napjegyek „tiszta” (Pl. oroszlán jellegû) tulajdonságaival, vagyis kevesebb mint húsz százalék! Ehhez viszonyítva, a szkeptikusok statisztikai vizsgálatai harminchárom elõfordulási százalékot hoztak ki, vagyis messze sokkal jobbat a szükségesnél! De mivel nekik halvány gõzük nincs a fényszögek és a Sárkányfarok befolyásáról, azt hitték, hogy a harminchárom százalék mindössze valószínûség számítási „véletlen” számarány és ez alapján kikiáltották az asztrológiát áltudománynak.    Persze, a harminckét egész öt százalékos arány (pl. Oroszlán) sem jelenti azt, hogy a többségében negatívan fényszögelt Nappal, vagy az erõs Lilithel, vagy Sárkányfarokkal rendelkezõ személyek, nem rendelkeznek olyan rejtett, az illetõ jegyre jellemzõ tulajdonságokkal is, amelyek a teszt-kérések segítségével nem hozhatóak felszínre (kideríthetetlenek).  Durván fogalmazva, az állat oroszlán például, biológiai szempontból, akkor is oroszlán marad, ha annak következtében, hogy kölyökkorában elfogták és a fogait is kiverve, kegyetlenül elbántak vele, még a saját árnyékától is megijed. Hiszen nem az átlag ember által pozitívnak tudott Oroszláni tulajdonságoknak a megléte, vagy hiánya a fontos egy sorsképlet vizsgálatakor, egy Oroszlán (Vagy más) napjeggyel, Sárkányfarokkal, vagy Lilithel született személy esetében, hanem az Oroszlán konstelláció által jelzett személyiségi, öntudati és önérzeti problémáknak a jelenléte!  És az ilyen szkeptikus vizsgálat még csak a legszembetûnõbb és a legegyszerûbb értelmi ostobaság példája, ahol a vizsgálatot végzõ személyek felületessége és objektivitásnak beállított negatív szubjektivizmusa miatt az spirituális involuciót fenntartó materialista ideológia téved.    A korábban említett újságírónak például, aki ugyancsak nem véletlenül, hanem egyértelmûen a rezonancia és a karma törvénye alapján szimpatizál a szkeptikus tudósokkal, a családi helyzete mellett, történetesen ismerem a születési évét és évszakát is, amibõl könnyen ki lehet következtetni a horoszkópja Sárkányfarkának és a Lilithjének a jegyeit, mivel ezek az asztrológiai elemek lassan változtatják a helyzetüket. (Tizennyolc – tizenhat hónapos periódusok jegyenként.) Elõbbi a Bakban áll, utóbbi a Mérlegben. Önmagában a Bakban álló Sárkányfarok nem sokat mond csak mindössze kauzális és spirituális, valamint lelki- asztrális érzéketlenségre (Hamvas Béla jellemzésében: ineptia mysti) utalhat, de itt azt is fontos megjegyezni, hogy ez semmiképp nem jellemzõ minden esetre! Ebben az esetben viszont ez a vonás biztos, mivel épp a Bak uralkodó bolygója: „az apai szellemiség” illetve a határozottság és a spirituális felelõsség õserejét megtestesítõ bolygó, a szintén lassan mozgó Szaturnusz, egyértelmûen szemben áll a Sárkányfarokkal, vagyis a Szaturnusz a Rákban együttáll a Sárkányfejjel. Ez viszont, egyértelmûen kauzális és spirituális információ befogadási képtelenségre, az ilyen jellegû információknak a merev elhárítására - elutasítására való önkéntelen és öntudatlan késztetésekre utal, amely késztetéseket általában akkor a legnehezebb meghaladni, ha az illetõ személy messze az átlagon felüli (pl. öt tudományos munkára alkalmassá tevõ) intelligenciával született a világra. Fizikai - biológiai tulajdonságokra és meghatározottságokra (képességekre) utaló jelek nem szerepelnek a horoszkópokban, hanem mindössze olyan információkat tartalmazó jelek, amelyek arra utalnak, hogy spirituális minõség szempontjából miképpen használja valaki a létezõ adottságait, így pl. az adott mennyiségû (sok vagy kevés) fizikai erejét, intelligenciáját, stb. Ezért az pl. ha egy horoszkópban támadott a Merkúr, nem azt jelenti, hogy kevés az illetõnek az intelligenciája, hanem azt, hogy spirituális szempontból, önkéntelenül és öntudatlanul negatívan használja azt (Pl. Adolf Hitler), illetve, hogy ez a magas intelligencia egyáltalán nem áll az illetõ személy un. üdvössége szolgálatában, hanem annak ellenében „dolgozik”. Ezért bármilyen nagy legyen is a példánk „tudományos újságírójának” az IQ szintje, az, hogy ezt mire és hogyan használja fel, annak a függvénye, hogy a Merkúrja és az Uránusza hol áll és milyen fényszögeket kap a horoszkópjában, amirõl viszont semmit nem tudok. Azt viszont tudom, hogy ez az intelligencia, mindaddig, amíg az illetõ személy (bárki is legyen az) spirituálisan fel nem ébred és szellemileg meg nem változik (újjá nem születik), a Sárkányfarok és a Lilith által jelzett (Karmikus) meghatározódásoknak van alárendelve, azok által befolyásolt (manipulált) a tudata és azokat szolgálja az intelligenciája.    Egyelõre azt tudjuk tehát, hogy a tudományos mûveltségû újságírónk Bak jellegû spirituális érzéketlenségét - az ilyen jellegû információknak az ösztönös elhárítási késztetéseivel született a világra. A szakmai etika nem engedi, hogy kilétét eláruljam, de ez, a spiritualitás-ellenes magatartás, vagy ennek az ellentéte: az erõs misztikus kábulat, jellemzõ majdhogynem az összes vele egy évben született közismert személyiségre. Nagy volt a döbbenetem, amikor a rendszerváltás után felismertem, hogy a vele egy idõs költõ társaim többsége is, végeredményben (spirituális szempontból legalábbis), teljesen hitetlen. A Mérlegben álló Lilithrõl viszont személyes hitelességgel is beszámolhatok, mert az én horoszkópomban is éppen ott áll. Persze nem csak az egyéni tapasztalataim, hanem rengeteg horoszkópnak a visszaigazolt értelmezésének a birtokában is nyugodtan állíthatom, hogy az illetõ újságírónak a szerelmi boldogságra való képtelenségre, vagyis a hamis boldogságra és hamis (látszat szerinti: mûvi) harmóniára: mindössze értelmi és látszat-egyensúlyra törekszik öntudatlanul és önkéntelenül. Nem véletlen tehát, hogy ez a tudomány-imádó személy, történetesen agglegény!     De történetesen arról is tudok, hogy az illetõ újságíró édesanyjával egy olyan tragikusnak is mondható brutális szexuális cselekményt követtek közvetlenül a személy fogantatását megelõzõ idõszakban, aminek következtében ez a személy, mint magzat megfogant. Ez viszont visszaigazolja azt, hogy az õ Bak Sárkányfarkának megfelelõen, a fogantatása elõtt, az édesanyja - tudatosan, vagy öntudatlanul – de rendkívüli módon, igyekezett hermetikusan elzárkózni minden nemû szerelmi – szexuális kapcsolat létesítési lehetõség elõl (Tágabban: a közvetlen környezettel, családi közösséggel, társadalommal, néppel, népcsoporttal kapcsolatos közösségvállalás, vagy eszmeiség-vállalás elõl, vagy egy, a számára szorongást idézõ lelki mentalitás tudomásul vétele elõl.). A személyiségünket és feloldatlan sorsunkat adó, anyai ágról öröklött kauzális és spirituális sorsprogramunk viszont, akkor idézi be az életünkbe a tragédiákat (mások agresszivitását), akkor részesülünk ilyen durva eseményekben, amikor gondolatainkkal és viselkedésünkkel  - mentalitásunkkal - huzamosan elbástyázzuk magunkat valami olyan információknak a tudatunkba - lelkünkbe való behatolása és befogadása elõl, amely információkra viszont (és amely mentalitás változtatásra) igen nagy szükségünk lenne a spirituális fejlõdésünk (saját sorsprogramunk feldolgozása) érdekében.     Nem véletlen tehát, hogy ez, a lét alapvetõ spirituális tényeit figyelmen kívül hagyó, személytelen, tehát a személyt semmire sem kötelezõ, annak a spirituális múltját (foganása történetét) objektív véletlenszerûségként kezelõ tudományt a legfõbb igazságként gyakorló személy akkor fogant, amikor az édesanyja egy ilyen brutális sors- betörést (sors-beavatkozást) szenvedett, mivel az, abban az idõben, éppen nagyon nem akart a szerelmi kapcsolatok és általában a párkapcsolatok fontosságát illetõen, nézetet változtatni. Ezt egyrészt valamely, a közösségi - társadalmi életre vonatkozó kérdésben, vagy azzal valamilyen analogikus kapcsolatban álló kérdésben. Másrészt, és ez egészen biztos, a családalapításra, az anyává válásra, a családanyai szerepkör vállalására vonatkozó elképzelésében. - A gyermekek horoszkópjából vissza lehet következtetni az anyának a fogantatás idõszakában átélt spirituális állapotára. Így a fiú (a késõbbi újságíró) horoszkópjában a Bak Sárkányfarokkal szemben álló Szaturnusz, amely az apaság bolygója is többek között és ebben az esetben, a Rákban áll.    És persze, nem véletlen az sem, hogy az a társadalmi - közösségi létszférában (Bak – közérdekû, nyilvánosság elõtt folytatott, közösségi érdekeket szolgáló tevékenység: újságírás) tevékenykedõ személy, akinek az elzárkózás - elhatárolódás, valamint a brutális erõszakoskodás és az anya személyisége megsértésének motívumával kapcsolatban áll a spirituális múltja és gyökere, kiváló intellektuális képességeit és az intézményesen (Bak) támogatott természet-tudomány tekintélyét (Bak) és eredményeit arra használja fel, hogy szellemi hadjáratokat folytasson olyan szellemi foglalkozásokkal (szellemtudománnyal) szemben, amelyek az õ kauzális és spirituális eredetével kapcsolatosan, számára kellemetlen és kényelmetlen leleplezõ információkkal (leleplezésekkel) szolgálhatnak. De még amúgy sem véletlen ez, az önkéntelen spiritualitás-ellenes törekvés, ha tudjuk azt, hogy az a tragikus aktus, amit az édesanyja az õ fogantatását megelõzõen elszenvedett, és aminek következtében õ biológiailag megfogant, az öt gondosan nevelõ édesanyának a rejtett és zavaros szexuális képzelgéseivel és érzelmeivel is kapcsolatos (Mérlegben a Lilith).      Sajnos nincs a birtokomban több adat a valamikor az én bohém és felelõtlen biológiai apámmal is barátkozó, tudomány-népszerûsítõ újságíró születési idõpontjáról, de az a mód, ahogy az asztrológusokat, mint a tudós társadalom söpredékét lekezeli, a fényképrõl ismert arcképe, valamint az, ami történt az édesanyjával a születése elõtt történt (önérzet, önértékelés, öntudat, személyiség, durva és kegyetlen megsértése, megalázása), arra enged következtetni, hogy Oroszlán motívumok is feltétlenül kell, hogy szerepeljenek a horoszkópjában. Hogy így van-e, vagy sem, a spirituális evolúció témája szempontjából azért lenne fontos, mert az ember az egyedüli lény, aki az individuális tudatában – személyi tudatában - hordja potenciálisan a természetbe: a létezés határállapotába, ágyazott és abból visszatükrözõdõ egyetemes léttudat (az abszolút tudat) kiegyenlítõdési lehetõségét. Ez viszont, mint asztrológiai motívum, az Oroszlán spirituális erõtere, és az Oroszlánnak megfelelõ gyakorlati életkört megjelenítõ V. horoszkópház, által megtestesített spirituális motívumrendszerekkel kapcsolatos. Ez az újságíró, egyike azoknak a szellemi-kényelem szeretõ, steril életet folytató személyeknek, akik a tudattalan mélyrétegeiben rejlõ, sötét és elfojtott félelmek, görcsök és szorongások hatása alól felszabadított, és átvilágított személyi (individuális) tudatra alapozott, szabad személyi öntudat-építést célzó, fejlõdési törekvésekkel úgy szegülnek szembe, hogy ezt a közösség érdekeiként tüntetik fel. És mindezt mindössze a spirituális kényelemre (lustaságra) való hajlamuk miatt (Lilith a Mérlegben).      Az ide vonatkozó arányos és teljességgel átvilágított (arany!) öntudatnak (személyi tudatnak, személyiségnek) az egyetemes teremtõi és kiegyenlítõi léterõkkel és az egyetemes törvényekkel való együttmûködési képessége kialakulásának az elõfeltételeire, mint evolúciós szükségére, a késõbbiekben térek ki részletesen. Most maradjunk a XXI század elején még mindig a spirituális evolúciót akadályozó természettudománynak és az azt mûvelõ természet-nyomorító gazdaságnak: a természettudományt, mint az egyedüli igazságot felfedni, igazságot adni és osztani képes emberi tevékenységnek elismerõ személyeknek a mentalitásánál, amely arra utal, hogy ezek a személyi tudatok még mindig úgy képzelik, hogy a természettudományos felfedezések és megvalósítások azonosak az evolúcióval, mert látszatra mintha tényleg igazuk is lenne. Hiszen, ha statisztikailag vizsgáljuk azt, hogy hány esetben érvényesült és érvénysül az emberi elképzelés: lépték és egyéni, vagy csoport érdekek szerinti okoskodás szerinti „isteni igazság” a történelem folyamán, akkor világos, hogy „Nincs is Isten”. Vagy legalábbis az öreg már régen halott, ahogy Nietzche állította. És nem csak a természeti katasztrófák, a világháborúk, hanem pl. a holocaust, vagy a Stalin szoviet munkatáborokban hurcolt és lemészárolt millió „ártatlanok” esetét tekintve is.  Ha az embernek a pragmatikus észjárása szerinti külsõ bûnösségét, vagy ártatlanságát vesszük igazságossági (moralitási) kritériumnak, a természettudományos következtetés nem csak az, hogy az isteni igazságosságra vonatkozó tételeket, rokkant agyú vallásos õrültek, fantaszta szerzetesek, hipokrita papok és gyagyás teológusok eszelték ki, hanem az is, hogy pl. az ártatlan csecsemõk tömeges szenvedésében és halálában érvényesülõ Isteni moralitás, az igazságosságnak az Isten részérõl történõ legszemtelenebb szembeköpése. Ebben a logikában tehát a zsidók igazságos és a keresztények jóságos Istene nem létezik. És ugyanígy: ha statisztikai adatokkal kívánjuk bebizonyítani azt, hogy (ugyancsak emberi mérték szerint) a különbözõ vallások istenei, hányszor mentették meg a segítségükért és kegyelmükért hozzuk forduló híveket, a kivételes, ritka „csodák” eseteit leszámítva, az eredmény ugyancsak több mint szégyenletes. Szóval sem a természettudományos, sem a humánus moralitás alapján nem létezhet Isten. Csak éppen az a baj, hogy a természettudomány a fizikai Nagy Robbanástól kezdõdik és arról, hogy a fizikai nagy bummot mi a csoda produkálta, halvány gõze nincs. Miközben a Nagy Bummtól  erre felé az egymásba átalakulni képes anyag és az energia mennyiségek egyetemes fennmaradását vallja, vagyis azt, hogy semmibõl semmi nem lehet, a Nagy bummban megjelenõ energiát a semmibõl származtatja! (– Ez aztán a logikus és következetes tudományosság!) Illetve, amikor e a saját tételeinek az egymással homlokegyenest szemben álló, nyilvánvaló ellentmondása miatt végre elszégyelli magát, a tudomány fogja magát és engedményeket tesz a vallásos fantazmagóriának: kreacionizmusnak és (Ebben az egyetlen esetben...) „megengedi” Istent mint Nagy Bumm kreálót. Ez viszont így nevetséges. A finomabb létdimenziókból az alacsonyabb (fizikai) rezgési állapotok szintjére kerülõ és oda átáramló spirituális energiából és szubsztanciából fizikai energiák és anyagi formák (létállapotok) alakulnak folyamatosan. Az a bizonyos „háttérzaj”, amit a fizikusok a mûszereikkel képesek regisztrálni, nem egyetlen, az idõben valamikor történt és azóta is a kozmikus térben visszhangzó Õsrobbanásnak a hangjai, hanem ennek, a folyamatos szubsztancia- és energia-átömlésnek: a spirituális dimenzióból szüntelenül az anyagi világba „átrobbanó” finom energiáknak és szubsztanciáknak a transzformációs hangjai.       De ezt a finom dimenziókból eredõ, folyamatos fizikai áttörést és energia-anyag átömlést - ami a fizikusok szerint egyetlen egyszer és csak úgy a „semmibõl” születettnek, az általuk soha le nem mért csak állítólag „kiszámított” fizikai idõ õsi mélyébõl hozzánk érkezõ Nagy Bumm alatt megtörténtnek vélnek, a fizikainál finomabb éteri dimenzióban megelõzi egy, másik szubsztancia és energia-áttörés és átömlés. És ez nem más, mint a kauzális dimenzióból, vagyis az abszolútumból folyamatosan és idõtlenül kiáramló Fénynek (õsenergia) és Szeretetnek (õsszubsztancia) az asztrális dimenzión és az éteri dimenzión keresztül való anyaggá változása és a fizikai dimenzióban való áthatolása. Ezt a folyamatos egyetemes dimenzió-áttörést és szubsztancia-anyag változást viszont még nem vagyunk képesek egyelõre a laboratóriumi körülmények között elõállítani és mûszerek segítségével kimutatni - lemérni.    Tény, hogy az egymásba átalakuló anyag és az energia mennyiség állandóságáról és magmaradásáról szóló fizikai törvénynek vélt elmélet tarthatatlanságát már a kvantumfizika is felfedte, bebizonyítván, hogy a bizonyos szubatomi anyagi részecskék, illetve az anyagi részecskéknek tûnõ energia kvantumok egyszerûen csak eltûnhetnek valahova, talán egy másik dimenzióba, vagy a mienkkel párhuzamosan létezõ, de más természetû világba, ahonnan nem tudni, hogy mikor és mi alapján, egyszer csak „nálunk is” újra megjelennek. (Kérdés persze, hogy ugyanazok a részecskék, illetve kvantumok jelennek-e meg?)     Tény az, hogy a fizikai világegyetem nem csak tágul fizikailag (geometriailag - asztronómiailag), hanem ugyanakkora erõvel és gyorsasággal valahonnan „belülrõl” bõvül is – fel is töltõdik, az éteri dimenzióból érkezõ új és új anyagi részecskékkel, csak ezt a fizikusok (asztronómusok) még valamiért nem fedezték fel, nem vették észre, vagy nem akarják észre venni. Ezért, a valóságban egyáltalán nem állja meg a helyét az a tudós (fizikus – asztronómus) körökben meghonosodott nézet, hogy a gravitáció erejével ellentétes és annál erõsebb egyetemes tágulási, széthúzódási - távolodási erõ (az un Hubble-erõ) következtében folyó végtelen kozmikus tágulás miatt, lassan – lassan széttágulnak és a világegyetemben szétfolynak a galaktikákat alkotó csillagrendszerek, illetve maguk a csillagokat képezõ hatalmas égitestek (a gravitációs terükben keringõ bolygóikkal együtt), mígnem egy hatalmas szürke leves lesz az egész fizikai világegyetem. A csillagokat képezõ égitestek, de a csillagközi ûrpor szilánkjai, kristályai is ugyanis „belülrõl”, a fizikusok által semminek vélt dimenzióból folyamatosan feltöltõdnek éteri szubsztanciából fizikai energia-kvantumokká transzformálódó, majd fizikai rezgési szintre „alacsonyodó” anyagi részecskékkel.            A fizikai (asztronómiai) világegyetem tágulása viszont nem más, mint az egyetemes spirituális értelem, intelligencia (asztrális, mentális, spirituális és kauzális dimenzióbeli világosság) fejlõdésének – vagyis: tágulásának a fizikai leképezõdése. Nem csak arról van szó tehát, hogy nem kell izgulni, mivel a tudósok jóslataival ellentétben, nem válik évmilliárdok múlva szürke, majd teljesen fénytelen és híg „levessé” a világegyetem, hanem arról is, hogy a fizikai események mögött, azokat megelõzõen, mindig spirituális fejlõdési (tágulási: magasabb rendû struktúrákká – ideaformákká) alakulási) folyamatok zajlanak. És a lényeg az, hogy ezekbe a pozitív irányba (nem a megsemmisülés irányába tehát!) ható, egyetemes spirituális folyamatokba mi is bekapcsolódhatunk, ezekkel együtt fejlõdhetünk (mentálisan és spirituálisan tágulhatunk) és egyre magasabb szinten kiegyenlítõdhetünk (egyénileg és csoportosan és emberiség szintjén és egyetemesen is megváltódhatunk!).         De nem csak a kozmikus tágulásban, hanem az ember biológiai fejlõdésében is megtalálhatjuk a spirituális evolúciót, mint e felszíni – anyagi tágulásnak a valóságos hátterét, alapját és kauzális okát. Az ember biológiai eredetére vonatkozó antropológiai genetika eddigi felfedezései után, sem a dogmatikus kreacionista állításokkal, sem a steineriánus antropozófusoknak az ember un. misztikus létesülésére vonatkozó fantáziadús elméleteivel nincs amit kezdenünk. Számomra legalábbis, a genetika legújabb antropológiai eredményei által is alátámasztott antropológiai fejlõdéstan és az etológia bizonyos, az emberre vonatkozó következtetései, azok, amiket metafizikailag helytállónak tudok tartani, sokkal érthetõbbek, mert logikailag követhetõek és folyamatosságukban, anyagi következetességükben hitelesek. Természetesen, azzal a kitétellel és fenntartással, hogy az egyetemes törvények természetének és mûködési mechanizmusának a beható megismerése és személyes megtapasztalása után, én sem a véletlenszerû genetikai mutációkban nem hiszek, sem azoknak a tudomány által „véletlennek” (tehát: ördöginek...) nevezett kozmikus (üstökösök becsapódásai), geológiai és klimatikus események - változások véletlenszerûségében, amelyek a földi élõlények fejlõdését kiváltó mutációkat eredményezték és eredményezik.     Mindennek meg van a világos õsoka és a jól követhetõ ok – okozati összefüggésrendszere a spirituális kauzalitásban! Persze, misztikus ezoterikus körökben manapság közhely, hogy nem létezik véletlen, de hát akkor mi az, ami a természettudomány által véletlenszerûnek ítélt eseményeket (katasztrófákat, geológiai és klimatikus változásokat) kiváltja?     Nos, amint a jelen tanulmány elején errõl már említést tettem, ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi struktúráiban is, mutációkat okozó fizikai - természeti események nem egy külsõ, objektív istennek az ily módon történõ (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlõdés, a kiegyenlítõdés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. Sõt, ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és késõbb: a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az abszolút õsszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményezõ fizikai eseményeket az egyetemes (Isteni) és ezért mágikus erejû (Az anyagra ható!) képzelõerõ elõidézve, ezek által lehetõvé tette elõbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendû, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsõbbrendû) strukturálódását, szervezõdését. Valamint, ugyanígy, a mágikus hatású egyetemes (Isteni...) élet-képzelet által, lehetõvé vált a kozmikus mutációk segítségével kialakult az ideális – spirituális struktúrák anyagi kifejezõdésének: az egymástól elkülönülõ primitív biológiai struktúrák ismétlõdése segítségével történõ individualizálódása és, ezekben a különálló, egyedi biológiai struktúrákban, az egyetemes teremtés õslogikáját megismételve (azt az anyagi szinten megtestesítve), kialakultak a teremtési: önreprodukálási, utódlétrehozási és szaporodási képességek  is.      - Így fejlesztette ki tehát az abszolút lét õsszelleme az egyetemes mágia (a képzelõerõ) erejével, lépésrõl lépésre haladva, évmilliárdok és évmilliók során át, az általa létrehozott anyagban a megfelelõ körülményeket hozva létre, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkezõ állatokat, amelyekbõl végül is az a “teológiai” képességekkel rendelkezõ (mágikus képzelõerõ és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkezõ) emberi lény, aki egyre inkább felölthette “az õ képét és hasonlatosságát”. Azt, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen leírtam a betegségeinknek, sérüléseinknek és baleseteinknek a személyi horoszkópunkból kiolvasgató asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzõinkrõl és a karmikus programokról szóló tanulmányomban.     VIII.      Figyelembe véve a fájdalomnak, mint fizikai és lelki jelzõrendszernek, valamint a szenvedésnek, mint spirituális jelzõrendszernek azt a felmérhetetlen jelentõségû értelmét és funkcióját, (Ami szintén úgy fejlõdött ki, mint ahogyan azt a fentiekben leírtam.), amit a saját értelmérõl nevetségesen jó véleménnyel levõ „értelmes” tudós ember ugyancsak nem vesz figyelembe, az egyetemes törvények logikája szerinti gyakorlati (statisztikai…) vizsgálatok, a szkeptikusok eredményeinek az ellentétére világítanak rá. Az anyai ágról öröklött, karmikus romboló programok hatásmechanizmusa szerint („Vétkeink terhét az utódaink öröklik majd harmad és negyed íziglen” - Ezsaiás) és a rezonancia és a polaritás törvénye miatt, mindig olyan eseményekkel és személyekkel - olyan spirituális erõk kifejezõdési formáival - kerülünk az életünk során kapcsolatba, olyan jelenségekkel és személyekkel gyûlik meg a bajunk, amelyek rezonanciában (azonos rezgési frekvencia határértékek között) állnak azokkal a problémákkal, amelyek a tudatalatti ideavilágunkban (feloldási és fejlõdési – kiegyenlítõdési lehetõségre váró spirituális struktúráinkban) vannak bekódolva. Ezek az asztrológiai sorselemzés által a felszínre hozandó és megvilágítandó belsõ szükségességek, olyan sorseseményekkel, a természeti és emberi problémával (szociális, politikai, kulturális, gazdasági, stb.) a valóságnak olyan elemeivel való találkozásokat és konfrontációkat igényelnek, és ezért: idéznek is be az életünkben(!), amelyek a legtöbb esetben kellemetlenek a számunkra, de legalábbis különös odafigyelést és reagálási - reakciókészséget igényelnek tõlünk. Ez a reakciókészség és önfegyelmet igénylõ figyelem, általában igen komolyan igénybe veszi az értelmünket, a helytállási készségünket, a fizikai és a lelki teherbírásunkat, a fájdalom-bírásunkat és a türelmünket. Ezért, a karma hatására inkább kényelem és élvezet-keresõ, mint veszély- és feladatkeresõ ember, valósággal irtózik, ezektõl a tõle minden szintû erõfeszítést és áldozathozatalt igénylõ, személyi életfeladatok szerinti, kellemetlennek nevezett sors-formáló eseményekkel való találkozásoktól, konfrontációktól. Egyértelmû tehát, hogy a szkeptikus személyek is - Akik néha az égen levõ nap létezésében is kételkednek – ennek a nehézség-kerülõ humanista logikának a mentén gondolkoznak, mivelhogy õk olyan, a fogantatásuk idõszakában földhöz ragadtan gondolkozó, involúcios lelki-szellemi állapotban levõ anyáknak utódai, illetve olyan zavaros képzeletû, vagy a szellemi fénnyel szemben álló anyai ági nagyanyák, dédnagyanyák és üknagyanyák utódai, akiknek a képzelete vagy „kiszáradt” és elveszítette minden spirituális rugalmasságát, vagy a túlzásba vitt életnyerési – élvezetszerzési logika, vagyis a „józan paraszti” (pragmatikus) gondolkozás következtében, esetleg a tudományosnak látszó, steril -intellektuális (értelmiségi - scientifista) gondolkozás következtében, az emberiség azon részét képezték, akik „az Istennek sem” akartak fejlõdni.     De az is lehetséges, hogy szélsõségességet semlegesíteni, vagyis javítani és tompítani hivatott  polaritás törvénye miatt, a szkeptikusok esetében, az egymást követõ generációk között egyszerû poláris ellentét jelenik meg. Ez az spirituális inverzió pedig a gondolkozás irracionalitás szférájában jut kifejezõdésre és ezek a személyek, az anyai ági karmikus örökösödés alapján, valami obskurus tévhiteken, rögeszméken alapuló, zavaros és sötét kultikus életnek az ártatlan és önkéntelen örökösei (Az anya, vagy a nagyanya által gyakorolt szerelmi mágia, vagy az anyagi vagyonszerzés érdekében gyakorolt sötét praktika, mint pl. halál idézés szándékával folytatott mentális tevékenységnek a karmikus örökösei). Olyan, az anyai ági õseiktõl öröklött beavatkozási és az uralkodási vágy által motivált misztikus tevékenység  húzódik meg e magukat „józan eszûnek” képzelõ ál-tudós emberek kauzális múltjában (anyai ági családi történetében), amely sors-események és/vagy tevékenységek a megismerésétõl és tudomásulvételétõl a tudattalanjuk, a fent leírt (szellem-lustasági) okok miatt  iszonyodik.     Ezért kapaszkodnak tehát ezek, az elméletek logikai buktatóit nagyvonalúan maguk elõl is elhallgató, tudósi elmék a világegyetem pusztulását jósoló, felettébb józannak hirdetett „szkeptikus” tudományosság semlegességébe. Ez viszont azt is jelenti, hogy az ilyen személy elzárkózó típusnak és egy fajtája erõs, de negatívan ható misztikus intuícióval születik a világra és az átvilágítással könnyen felszámolható, de a civilizált státuszkvójukra: az imédzsükre árnyékot vetni képes foltra, intuíció szintjén azért ráérezvén, intuitíve semlegesíteni szeretnének minden olyan ismereti rendszert, amely erre, a bennük létezõ sötét spirituális foltra rávilágíthatna. És mivel még õk maguk sem szeretnének arról a bennük levõ „sötét valamirõl” konkrétan tudomást szerezni, igyekeznek hitelteleníteni (és amennyiben a tudomány a modern ember igazságának a birtokosa: „tudománytalanítani”) mindazt a szellemi - spirituális információ eszközt és forrást, ami ezt, elsõsorban a saját számukra felfedhetné és átvilágíthatná.      Errõl, a lényeges problémák elfedését célzó, és azok felfedését éppen a tudományos józanságra hivatkozva akadályozó, tudományos nyíltságba való rejtõzködési törekvésekrõl minden beavatási rendszer tud. A sufi tradíció a tudás fátylaként beszél róla. de Hamvas Béla részletesen leírja a jelenség kortanát a „Korszenvedélyek utólagos igazolása” címû kiváló rövid esszéjében. Ez a jelenség tehát, határozottan az involúció – az un. spirituális „vissza-élés”(!) - szférájához tartozik, akárcsak az inkvizíciót létre hozó intézményes vallásosság: a szellemi sötétséget, ha kell, a véres erõszakosság útján is fenntartó fagyott luciferi szellemiséghez. Igen fontos ezt egészen tisztán látni annak, aki a spirituális evolúció szellemében akarja folytatni az életét és nem akar megijedni „a nagyszakállas tudománytól” (Hamvas Béla), amelyrõl nagyon sokan - többnyire a mûvelõi és a haszonélvezõi - hajlamosak azt képzelni és azt hirdetni, hogy az abszolút igazság egyedüli (intézményes!) letéteményese, ismerõje, fokmérõje és kimondója. – Lásd mindazt a misztikusnak, vagy parapszichológiainak nevezett jelenséget, amit a természettudományok nem tudnak bemérni, értelmezni és értékelni (Pl. azzal kezdve, hogy mi volt az õsrobbanásuk elõtt!), illetve azt, ami a természettudomány eszközeivel megvizsgáltan negatív eredményeket hoz ki. Szerintük mindaz a tevékenység, ami ezeket a jelenségeket kutatva, próbálja racionálisan megérteni, az õ szemükben tudománytalan, tehát szerintük nem tud valóságos lenni és ezért, az ilyen szellem-tudományoknak az állításai, mint például az asztrológia sok-ezer éves axiómái és legújabb felfedezései, hamisak.     Azok, akik e sorokat olvasva azt képzelik, hogy a fentiekben a szkeptikusok által kritizált asztrológus sértettsége szólat meg általam (Engem, személy szerint még egy sem kritizált 2O11 február 15-ig.), mint a tudományos kutató és felfedezõ, és hogy e sértettségtõl hajtva önkéntelenül, az evolúció törvényérõl szóló – leghosszabb! – értekezésemet egyfajta bosszúállási eszköznek használom, tévednek. Mindez nagyon is hozza tartozik ahhoz, amit a spirituális jelenség-kutató és jelenség-értelmezõ elmével rendelkezõ metafizikus az evolúcióról és az azt kísérõ involúciós folyamatokról a 21 század elején, vagyis a közvetlenül az ökológiai katasztrófa elõtt álló emberiség tagjaként el kell mondjon. Az un. egzakt tudományoknak nem csak az a baj, hogy végsõ soron a tudomány és a technika erkölcsi semlegessége, illetve hogy a hadászati és gazdasági haszonelvûségre alapozott luciferi és fauszti erkölcse vezetett oda, hogy az élet-adó természet élén az életadó vízzel és az élet feltételével: a levegõvel a végsõkig össze szennyezett állapotba került planetáris szinten, hanem az is, hogy fent leírt szellemtudománnyal szembeni fölényeskedõ és kirekesztõen nagyképû magtartása miatt, az emberiség 95 – 97 százaléka, még mindig képtelen ráébredni az élete tulajdonképpeni céljára, illetve az ember spirituális rendeltetésére, aminek következtében, tovább szennyezi és nyomorítja a természetet (a külsõt és az un. belsõ természeti struktúráját), a személyi boldogsági állapotának az elérési lehetõségeire vonatkozó vallásosan tudományos és tudományosan vallásos megtévesztettségében.              Az emberiség, de legalább is az un. nyugati civilizációra jellemzõ, demokratikus - kapitalista gazdaság-politikai rendszerben élõ része, rég elérte azt a gazdasági jóléti színvonalat, amelynél magasabb gazdasági életszínvonalon élni, már egyszerûen értelmetlen és ennek a gazdasági-életszínvonalnak az öncélú emelése egyszerûen mentális zavarokhoz és más egészségi degenerációhoz, illetve a szaporodási képtelenséggel járó megsemmisüléshez vezet. A nyugati típusú civilizációban élõ ember tehát, elérte azt a gazdasági életszínvonalat, ahonnan spirituális tudatossággal folytatott élet nélkül, illetve megváltás-tudat szerinti életvezetés nélkül, az út egyenesen a semmibe, vagyis a megsemmisülésbe vezet. Errõl nem csak a nyugati civilizáció un. fejlett országaiban élõ személyek és nemzetek belsõ reprodukciós (szaporodási) képtelensége beszél ékesen. Vagyis az, hogy amennyiben nem lennének a szegény országok emigránsai ezek a nemzetek még nagyobb mértékben sorvadnának mint a sajátos demográfiai helyzetû magyar nép. (Amelynek, az ország-határokon kívül létezõ részei azért nem szaporodnak, egyrészt mert emigrálnak és emigrálni akarnak Magyarországra és nyugatra, másrészt, mert elnyomottnak és üldözöttnek érezvén magukat, úgy képzelik, hogy egészséges számú gyermekvállalással növelnék a nem kívánatos állampolgári státuszukból adódó terheiket. Az országon belüli nemzetrész meg azért nem szaporodik, mert azt képzeli, hogy ez által sikerül majd nyugati gazdasági – jóléti színvonalon élnie.)  Hanem errõl a metafizikai rendeltetés-tudat nélkül, egyre inkább globálisan elharapózódó élet-céltalanságról beszél az egész ezredfordulói nyugati irodalom, a filozófia és a mûvészet is. Nem beszélve a kábítószerezés ijesztõ növekvését és más kábulási lehetõségek majdhogynem tömeg méretû használatát, el egészen az életkockáztatással járó un. extrém-sportok tömeges térhódításáig, vagy a kutyáknak és a macskáknak és más házi, vagy vadállatoknak a sokkal nagyobb felelõsséggel járó gyermek-gondozás és nevelés helyett való gyermek-szerepkörökbe állításáig, gyermekekként való „használatáig”.  – De minderrõl részletesebben a következõ fejezetben írok.     IX. Következmények             Az, hogy ez az involútiv és primitív (A primitív nem egyenlõ a prímérrel, amiként azt Hamvas Béla meggyõzõen bizonyítja az új, a nyugati civilizációba nem kívülrõl betörõ, hanem alulról – a karmából ... - feltörõ barbarizmusról szóló elméletében.) külsõ (tudományos-technikai) sors-irányítási agresszivitás tovább folytatódik, minden negatív biológiai következménye mellett, még hordoz egy olyan jelentést, amire föltétlenül oda kell figyelnünk és amit értelmeznünk kell. Nevezetesen azt, hogy mit is jelent, egészen pontosan: mit is kellene jelentenie voltaképpen a középkor folyamán teljesen elnyomott nõi tudatnak az emancipációt követõ, a férfi - tudattal egyenrangú un. poszt-modern tudattá való fejlõdése?      Megfelelõen kiérlelt és megerõsödött személyi tudat (Szoláris éberség) nélkül ugyanis a nõ (És persze a férfi is, de az õ integrált személyi tudata kifejlesztésére eddig több esélyt biztosítottak a patriarkális koncepciók, azon a ferdeségen kívül, amellyel a nála kevesebb személyi jogokkal rendelkezõ nõt kezelte, ahogyan gondolt – néha bizony lenézve - a nõre.), nem érheti el az univerzális tudatot, vagyis nem válhat képessé a saját teremtõi (anyai) képességeivel való pozitív együttmûködésre, és ezért és ilyenkor válik „bármikor és bárki által megtermékenyíthetõ szülõedénnyé”. Kifinomult és erõs (spirituálisan kellõképpen fejlett!) személyi tudat nélkül, az egészséges „anyai természet” automatikusan mûködik és ezért a nõ nem képes befolyásolni azt, hogy kitõl és mikor foganjon magzatot. Fejlett személyi tudattal és egészséges szervezettel viszont igenis képes arra, hogy minden féle külsõ beavatkozást jelentõ (mechanikus, vagy gyógyszeres) eszköz és ügyeskedés nélkül, õ válassza meg azt, hogy mikor és kitõl foganjon magzatot! Ezért nem szükséges nem csak a fogamzás-gátló tabletták szedése, de azt a szörnyûséget sem szükséges elkövetni, pl., hogy azok a nõk, akik úgy döntenek, hogy nem akarnak gyermeket szülni, sterilizáltassák magukat.     A normális állapotokat helyre állító (evolútiv) út persze, semmiképp nem lehet az, hogy máról holnapra szüntessünk meg minden fogamzásgátlást és kimondottan csak olyankor szeretkezzünk, amikor gyermeket akarunk nemzeni, illetve, amikor e gyermekeink születését várjuk. (Lásd „Krisna tudatú” vallás által ajánlott misztikusan - spekulatív megoldását a modern dilémának. - Egyébként, ennyi erõvel Jézus-tudatú, Mohamed tudatú, Mao, vagy Lenin tudatú és akár Madonna, vagy John Lenon tudatú, vagyis egyéni spirituális felelõsség és fejlõdési lehetõség nélküli személyek is lehetnénk...  Vajon miért nem jó a keleti misztikát adoptáló nyugatiaknak az egészséges felelõsségre alapozott egyéni öntudat és az így szabaddá tett, tiszta spirituális tudat: az egyetemes öntudat vezérlõ-rendezõ aktivitása, amely egyedül képes a tényleges boldogság irányába irányítani a sorsunkat?) A metafizikailag helyes mentalitás csakis az, hogy élettársunkkal – házastársunkkal, elkötelezett szerelmünkkel úgy szeretkezhessünk és éppen akkor, amikor ennek a szükségét (a vágyat és a vonzást) érezzük? Hogy közben ne szorongjunk attól a gondolattól pl., hogy mégis csak sok lesz már az öt gyermek a két szobás lakásban? De hogy lehet ezt elérni? A nem-Krisna tudatú, általános vallásos formula az, hogy bízzuk a dolgot a Jóistenre, mert õ elintézi majd. És akkor hol van az én szabad akaratom kifejezõdése: az én spirituális képességem gyakorlási lehetõsége, amiért az abszolútumból végül biológiai magzatként megjelentem és ebbõl a születés után kifejlõdõ földi értelem kifejlõdésére készen, de ugyanakkor isteni képzelõerõ gyakorlására képesen is megfogantam, megszülettem és autonóm felnõtté fejlõdtem? Hol van az én hozzáférési és hozzájárulási lehetõségem a sorsom irányításához, az evolúcióhoz: a szellemi - programozási lehetõség törvényének az alkalmazásához?     A sors-idézõ, sors-irányító, mágikus erejû teremtõi képzeletünknek az autonóm gyakorlása (használása) egyetlen fontos feltételen múlik, amit a feminista mozgalmak minden káros és nevetséges hatásuk mellett, lehetõvé tettek a nõk részére is (És ez a nõk számára politikai és minden más jellegû emberi jogot kivívó feminizmusnak egy vitathatatlan érdeme!): az arányos személyi (individuális) tudatra alapozott, azon kifejleszthetõ és az által felszabadítható egyetemes lét-tudat elérését. Amennyiben az ember ezt, az egyetemes felelõsségérzetre alapozott univerzális léttudatát (A Krisztust!) elérte, nyugodtan annyit szeretkezhet amennyit csak akar, de peresze csak és csakis azzal az elkötelezett élettársával / szerelmével, akivel tudatosan és együttesen igyekszik és törekszik harmonikus életet élni, mert az õ életében és sorsában már mind a tíz egyetemes törvény arányosan hat és érvényesül.     Ez azt is jelenti, hogy az arányosan fejlett személyi tudattal rendelkezõ nõnek csak akkor fogan és születik gyermeke, amikor a Teremtés Törvénye (Ami egyben a személyi öntudat törvénye is!), a Ciklus és a ritmus törvénye, valamint az evolúció törvénye szerint, neki gyermeke kell hogy szülessen. Márpedig a ciklus és a ritmus törvénye alapján, a teremtõi tudatát elért embernek mindössze három - négy évente kell, hogy szülessen egy - egy a spirituális fejlõdési szintjét is tükrözõ gyermeke. A kiegyenlítõdés törvénye szellemében, páronként három - négy gyermek a minimum aránya. Ezen a számon természetesen változtathat a többi törvény úgy, hogy minél inkább nem akarja hogy legyen és minél inkább fél és elhárít valaki, annál több gyermeke kell, hogy szülessen - persze, ha nem lenne a fogamzásgátlás és ha nem lenne már eleve tönkre téve a civilizált fiatal nõk (lányok!) fizikai szervezete. - Hiszen aki fél, vagy ellenkezik, annak az anyai ági õsei is féltek a több gyermekes családtól és, ha rejtetten is, de elkeseredetten küzdöttek a „nem kívánt terhességeik” ellen, aminek a következtében az utódaik már igen gyenge nemzési – foganási, illetve magzatkihordási képességekkel születnek.     A személyi tudat fejlõdésére vonatkozó tétel viszont fordítva is igaz: A magzat- gyermek- és életellenes mentalitás (önkéntelen félelem, elutasítás, a babáktól és a „nagy hastól” való utálkozás) formájában jelentkezõ civilizált anyai örökségnek (babonásan: õsi, vagy családi átoknak) a pontos és részletes tudatosítását követõ feloldása (a gyermekáldás minden szintû tudatos vállalása, az iránti szülõi öröm-érzetek és pozitív vágyak tudatos kifejlesztése) és meghaladása nélkül el sem képzelhetõ arányosan fejlett személyi tudat. De persze, ugyanakkor a személyi akarat – vallásos alapú – teljes feladása sem egészséges, mivel az is anti-evolútiv lelki - spirituális állapotot idéz elõ és, a kiemelten negatív sorsprogramok esetében, a nõi szervezetre visszaható negatív következményei épp olyan veszélyesek lehetnek, mint a gyermekellenes mentalitás huzamos átélésének. (Pl. a személy életét is veszélyeztetõ szervi elváltozások és/vagy rákos daganatok képzõdése.) Persze, a férfiak sem mentesek, az ilyen jellegû elfojtások vészesen káros következményeitõl. A különbség mindössze annyi, hogy ezúttal nem a Szeretet és az életadás - életápolás, táplálás jellegzetes nõi szerveiben: a petefészekben, a méhben és a  méhnyakban, a hüvelyben és a mellekben, hanem a jellegzetesen Fényt megtestesítõ férfi-szervekben jelennek meg és jönnek létre a betegségek - sérülések, károsodások, a fel nem vállalt (kikerült, vagy elhárított) evolúciós jellegû szülõi (Nemzõi, Apai!) sors-programok hatására: a herékben, a dülmirigyben, a szívben, az agyban, a szemben, a gerincben és a gerincvelõben.     A szellemi megvilágosodás belsõ egyéni felismerési és beismerési átélések sorozatából tevõdik össze, de egy bizonyos megvilágosodási színvonal után nem csak az egyén az, akinek valós „nyerni valója van” („és aki feláldozza életét, megnyeri azt”) a spirituális megvilágosodásából és a karma-feloldást követõ megváltódási - kiegyenlítõdési képességek kialakulásából, hanem az egész egyetemes létezésnek. Mert hiszen ezekbõl, az új kiegyenlítõdési és fejlõdési élet-lehetõségeknek a spirituális „köveibõl” épül az fel az a bizonyos Égi (Új) Jeruzsálem, ez tölti fel folyamatosan a létforrást, az abszolútumot, új és új fény-energiákkal, új lét-lehetõségeknek, lét-terveknek a kauzális képzeteivel, energiáival. Ezért az evolúció szempontjából - és itt érhetõ tetten a teremtés személyessége: - soha nem az a fontos, hogy az általunk gonoszságnak nevezett aktusok miért történnek meg, (Hiszen a kisülés - kiegyenlítõdés érdekében meg kell, hogy történjenek, mivel vannak harmonikus és diszharmonikus kiegyenlítõdési formák és lehetõségek is.), hanem az a számon tartani és megfigyelni fontos helyzet, hogy én (Az egyén) - a lényemnek az összes dimenzióbeli struktúráival, miként viselkedek (Az igazsághoz és annak a felfedéséhez és érvényre juttatásához bátran ragaszkodván-e, vagy attól elzárkozván, azt eltitkolván, vagyis hosszú távon rombolóan-e, mert a kettõ nem ugyanaz!) a gonoszsággal szemben - a diszharmonikus konjunktúra, a romboló, illetve a zavarkeltõ erõk és magatartások „természetesnek” látszó megnyilvánulása esetében!           Az igazsággal telt értelmi fénynek ugyanis, akárcsak a Szeretetnek, mágikus ereje van. Az igazsággal telt információnak kényszerítõ ereje van. Hogha tehát, mind a gyakorlati valósággal, mind a megváltás logikájával megegyezõ igazságot mondasz ki, vagy közvetítesz, tudnod kell, hogy annak, a „fogadóra” nézve, kényszerítõ (mágikus) hatása van, és ezért amennyiben kellemetlen, sõt: ellenséges is a másik fél számára – Ha nem személyi támadásként van megfogalmazva – ez az igazság, az ellenfeled úgy is „köteles” lesz, veled szemben az igazság logikája szerint eljárnia. Tehát, amennyiben a gyakorlati valóságban: az anyagi – tárgyi vilgágban is ellenõrzõtt és hosszú távon is vissza igazolodótt igazságot mond, ír, vagy tart fenn valaki, azzal szemben semmiképpen nem cselekedhet senki más szeméély sem úgy, hogy abból neki tényleges - evolúciós - bántalma, vagy kára származna hosszú távon. Hogy a tárgyi valóság szerinti igazság kimondása, leírása, más féle érvényesítése közben, azok, akik úgy képzelik, hogy érdekeltek ennek az elrejtésében, hogy ez az igazság árthat nekik, fenyegetõznek és esetleg még tesznek is gyakorlati lépéseket az igazság kiderülésének a megakadályozáására, illetve az igazság kimondó – érvényesítõ személy „megbüntetésére”, megtörténhet, de ezeknek semmiképpen nem lehet káros hatására az igazságot fel fedõ személy számára, amennyiben õ ezt nem személyi bosszúból, vagy valamilyen  rejtett személyi, vagy csoportos érdekbõl teszi, hanem egyszerûen az igazság érvényesülésének a szellemében. Azt, hogy ne számazzon kára az igazság-felfedõ, az igazság-érvényesítõ személynek, amennyiben annak nincs semmiféle rejtett szándéka ezzel, egyenesen a Teremtés törvénye (Az elsõ) és a Magváltás (Rendeltetés) Egyetemes törvénye (A tízedik) Törvények biztosítják.           Az tehát, hogy a szegénységben, vagy erõs nõi egyenlõtlenségben (a nõket elnyomó, patriarkális tradíciók szerint) élõ népek, népcsoportok és családok, nõ nemû személyei nagyobb számú gyermeket szülnek még a világra, mint a civilizációban élõ fogamzásgátoltak, épp annyira nem jelent magasabb rendû lelki, vagy spirituális állapotot (szellemi - lelki tisztaságot), bármit is állítana a vallás, mint ahogy egyáltalán nem jelez magasabb spirituális és evolúciós színvonalat a gazdaságilag „magas életszínvonalon” élõ, de önmagukat biológiailag reprodukálni képtelenné tett, vagy azzá vált nyugati társadalmak nõi tagjainak az állapota sem. A különbség mindössze az öncélú élvezeti és védekezési (Törvény-szegési) eszközgyártás nagyobb képességében (Jobb technológiai felszereltségben) áll, ami spirituális fejlettség szempontjából majdhogynem semmit nem jelent. Az egyik mentalitás mindössze a másiknak a véglete, a polaritás és a rezonancia törvényének a szellemében. A személyi horoszkópok vizsgálatából ugyanis egyértelmû határozottsággal kiderül, hogy az illetõ népi – vallásos tradíciók szerint élõ, vagy valamilyen más okból kifolyólag a természeti létformát választó, de spirituális tudatossággal nem rendelkezõ nõk, éppen úgy meg telnek magzat- és gyermekellenes mentalitással, mint az anyává válás ellen eleve védekezõ „civilizált” lányok és fiatal nõk.     A nem mindössze a tárgyi megismerést szolgáló, hanem a szülési fájdalomtól és a gyermekgondozással járó „terhektõl” szabadító - megváltó humánus szerepkörben fellépõ tudomány tehát, így válik evolúció-ellenes tudati tevékenységgé, megváltó ideológiává: megfosztván az embert a természettel, illetve az egyetemes törvényeket megtestesítõ természeti erõkkel való közvetlen kapcsolatától és így, az azokkal való tudatos együttmûködési lehetõségtõl. Ahelyett, hogy az un. felvilágosult „civilizált” ember képzeletét - az idea-világát! - az evolúció irányába fordítaná és serkentené. Így az is világos ma már, hogy nem csak a több-ezer éves, magas spirituális kultúrákból (tulajdonképpen: kultuszokból) dogma rendszerekké: vallássokká vált, evolúció-ellenes és lényegi tartalmuktól megfosztott misztikus babonákkal, vagy az életnyerés (élvezet- és kényelem ûzés) szolgálatába állított technikai trükkökre alapozó politikai - gazdasági ideológiák természettudományos szemléletmódjával szembe szegülve fejlõdik ki, egyetemes tudattal rendelkezõ, megváltódott személlyé az ember, hanem elsõ sorban, az anyai felmenõitõl örökölt, egyéni sors-programjainak a megismerését és e negatív spirituális programok vállalását és feldolgozását biztosító erkölcsi és megismerési magatartásnak a szellemi – spirituális erõterében. Vagyis a személyi felelõsségre alapozó és az igazság szellemével táplálkozó, ahhoz szilárdan ragaszkodó személyi-tudatra épített fény és szeretet erõterében. Az igazság érvényesítése érdekében, a természeti és emberi környezetével szemben fenntartott moralitása, a fedetlenség, a titok-nélküliség állapota által biztosított szeretet- áramoltatási képesség elérése és annak a szilárd hitté kovácsolódó megtartása és megõrzése érdekében, az önmaga karmikus gyengeségeivel - meghasonlási hajlamaival: nehézség elhárítási késztetéseivel - szemben folytatott, belsõ és külsõ harc megvívása közben fejlõdhet megváltott személlyé az Adam Kadmon földi megjelenése: az individuális tudatú ember. Az, aki autonóm módon gondolkozni és szeretni nem csak vágyik, hanem akar is, és határozottan merészel is, az elérheti ezt a tudatos sorsirányítói - megváltotti állapotot, mert ebben határozottan segíti, mind az Evolúció(8), mind a Megváltás(1O) törvénye.              Ehhez a személyi határozottsághoz viszont, amint a korábbi mondat egy része is utal erre: olyan bátorságot kell magában az embernek kifejlesztenie, amelynek a segítségével szembe tud fordulni akár az összes természeti-archaikus és persze: modern és posztmodern civilizációs szokással és fõként: a tradicionális (dogmatikusan vallásos és ugyancsak dogmatikusan tudományos) gondolkozással. És ami az életrendjét és az anyagi és a szellemi valósággal való személyes kapcsolatát illeti, csak azt kell elhiggye és azt kell tegye, amirõl személyesen és többszörösen is meggyõzõdött hogy tényleg jó és hasznos hosszú távon is, és ne azt amirõl mások azt állítják, hogy az jó kell legyen, mert az a szokás, illetve mert a többség is azt úgy gondolja és úgy csinálja...            A fent tárgyalt evolúció-ellenes magatartásokon és jelenségeken kívül, az ezredfordulón, még szembe kell néznünk egy másik, igen rejtetten, de annál hatásosabban mûködõ, evolúció ellenes jelenséggel és mentalitással: az un. misztikus elméletekkel, vagyis a misztikus szemetelés problémájával.      Mivel határozottan „lóg a levegõben” az a tény, hogy sem a rész-igazságokat mindenre használhatóvá és örökérvényûvé kikiáltó, és azokat dogmásító, különbözõ vallásos ideológiák (Lásd a fõ vallási-ideológiákra és koncepciókra alapozó, de azok egyes „igazság-értelmezésével” szembe szegülõ, azokat nem kívánatosnak találó, elszaporodott vallásos és misztikus szektákat!), sem a vallások helyébe lépni igyekvõ – magát az igazság egyedüli birtokosának és ez által megváltónak (De legalább is tudományos erkölcsi-ítésznek) jelölõ – egzakt tudományok nem képesek az ember legelsõ és legbelsõ (Isteni!) vágyait teljesíteni (Nem képesek az embert egészségessé és ténylegesen boldoggá tenni!), ezt a szerepkört ma a különféle modern és poszt-modern, ördöngösök, vajákosok, õsi rítusokkal és természetes készítményekkel kufárkodó természetgyógyászok, beavató mesterek, csodagyógyító guruk, táltosok és egyéb misztikus csodabogarak által vezetett és irányított misztikus „utak” és iskolák igyekeznek ezt az egyre inkább nyilvánvalóvá váló (Lásd a poszt-modern, un. értelmiségi irodalom, valamint mûvészetek kilátástalanságát) spirituális információs hiányt bepótolni, illetve, a hiány által okozott hézagot meglovagolni. Meg kell vallanom, hogy költõ-koromban, az eszüket alkohollal kimarató költõk és mûvészek között, nem találkoztam annyi õrült elmélettel és annyi futó-bolonddal magát istenítõ kelekótyával, mint asztrológusként, az un. ezoteria  képviselõi és a szó szoros értelmében: zabolátlan fogyasztói között. Nem is tudok annál fárasztóbbat elképzelni, mint egy - egy beszélgetést, az ilyen, általam „szektánsoknak” nevezett misztikusan „hithû” egyénekkel, akik minden sorsjelenségre, illetve minden személyi gyengeségükre megtalálják a kézenfekvõ magyarázatot a reinkarnációban, a predesztinációban és az un. misztikus pszichológiában. Az eszem áll meg néha, az ellenõrizetlen misztikus dogmáktól, amikkel már kezdõ asztrológus-tanonc koromban találkoztam, a sok ellentmondástól és a kézenfekvõ irracionális magyarázattól, és persze, azoktól a misztikus elméletektõl és azokra alapozott „nyomós érvektõl”, amelyekkel engem is etetgettek a „beavatóim” még ezelõtt 17 – 18 évvel. Ezektõl hiába vársz el szabadelvû, egyéni gondolkozást, hiába kíséreled meg elmagyarázni bármilyen metafizikai jelenség és folyamat ok-okozati összefüggés-láncát, mert azonnal közbevágnak az általad unos-untalan ismert misztikus magyarázataikkal és dogmáikkal, amelyek a könyöködön jönnek ki már 15 éve, és amelyektõl megszabadított a gyakorló asztrológusi – sorsfigyelõi – hétköznapi tapasztalatod.     Nagy tévedés tehát az, miszerint ebben, a manapság magát divatosan ezotériának nevezõ a misztikus szférában található meg a spirituális evolúció un. filozófiája, vagyis azok az egyetemesen érvényes koncepciók gyûjteménye, amelyek az emberiséget és a föld élõvilágát a közelgõ ökológiai katasztrófa következményeitõl megkímélik. Az tehát, hogy az „ezotéria” területén lenne meglelhetõ a bölcsek köve, amely a jelenlegi, lépten-nyomon és kívül-belül észlelhetõ globális szellemi krízisbõl kivezetné az emberiséget, és, hogy itt lennének megtalálhatók azok az un. evoluált lelkek, akiknek és amiknek ezek a guruk és mesterek hirdetik magukat, éppen annyira illúzió, mint az, hogy a materiális tudományok egyike, illetve, a rájuk alapozó filozófia, megtalálná azt a mindent megoldó, összegezõ „világ-formulát”, amelynek a segítségével, a krízis megoldható és a közelgõ környezeti – elsõ sorban légköri! - katasztrófa elkerülhetõ lehetne. Ez a krízis ugyanis, amibe kerültünk, nem oldható meg sem globálisan (tudományosan), sem tömegesen (vallásosan), hanem csakis egyénileg, vagyis mindenki a saját karma-feloldása és ez által, a saját sorsával (Az asztrológiai sorsképletébõl kiolvasható spirituális fejlõdési sorsprogramjával) és környezetével való harmóniába kerülésre való józan és határozott törekvéssel. Más kiút nincs! Ahogyan a harmadik, vagy negyedik horoszkópom sorsképletére ráírtam: Nincs, nem létezik és soha nem is létezett kiút, csak be-út!”               X.      Az evolúció törvénye az alkímiának mind a hét alapmûveletéhez kapcsolódik, amiként az alkímia célja is az evolúció és a mûveletek egyértelmûen a spirituális evolúciót szolgálják, de mint egy - egy evolúciós fokozatnak az elérése - egy törekvési cél elérése - és egy újabb evolúciós folyamat elkezdése, a tudatosan megélt coagulatio (érlelés, szilárdítás) és a sublimatio (finomítás) mûveleteihez kapcsolódik elsõsorban.     Asztrológiai analogikus megfelelõje az Uránusz, a Vízöntõ és a XI földház. Ezért spirituális evolúció nem csak az Uránusz által képviselt lehetõségek megkeresésének és kihasználásának az elvén alapszik, hanem csakis a Szaturnusz által megtestesített egyetemes felelõsségtudat õserejével való teljes harmóniába kerülés után lehetséges. Vagyis a Szaturnusz elõtti többi hat bolygó által megtestesített õselvvel való harmonizálódás után, amit az emberi (egyéni, családi és társadalmi) létnek és a természettel való harmonikus együttélésnek a többi egyetemes törvény ismerete és tiszteletben tartása áldal megélhetõ erkölcsi alapállás megvalósítása (reflex szerû megélése: realizálása) után érhetünk el. Csak és csakis ez után sajátíthatjuk el az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített, Jin és Jang töltetû teremtõi (mágikus) képzelõerõkkel való harmonikus együttmûködési képességet, és, e teremtõi képességeinknek a kifejlesztése és gyakorlása - alkalmazása közben keletkezõ spirituális és kauzális képességeinknek a fejlesztését - tágítását, illetve a személyi sorsprogramunkhoz kötött emberi küldetésünknek, a megváltásnak a megvalósítását.