7) Az Ok és az okozat, illetve az Ember és a Sors- Törvénye. Más nevein: A HATAS ÉS A KÖVETKEZMÉNY, vagyis A HATÁS ÉS A VISSZAHATAS törvénye, Az örökösödés és a SORS törvénye, illetve: A KARMA TÖRVÉNYE.   Az Ok és az okozat (a Következmény) Törvénye alapján, a megnyilvánult világban -és ezáltal a mi személyes életünkben is-, minden létrejött dolognak, eseménynek, történésnek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható (és megtalálható) kauzális, vagy spirituális – szellemi oka van. Nem csak a fizikai – természeti világ jelenségeinek, de az asztrális – érzelmi világ jelenségeinek, sõt, még a gondolati világunk és a képzelti világunk jelenségeinek is, létezik az õs-idea világban, egy kauzális õs-oka. Ezért, semmi abból, ami adva van és ami velünk, vagy körülöttünk, vagyis a környezetétõl jól elhatárolt emberi személlyek megtörténik, nem véletlen. A Karma törvénye alapján tehát “Nincs hazárd és nem létezik véletlen” az ember életében. (Kybalion).      Nem csak a betegségekre, vagy életünk különbözõ szerencsésnek mondott, vagy tragikus eseményére vonatkozik ez, mert, a fentiek alapján, véletlen nem létezik még az úgynevezett balesetek esetében sem, hanem a különbözõ pszichikai és a mentális állapotainkra is, és a sorsunkat formáló, a különbözõ élethelyzeteket beidézõ mágikus erejû képzeletünkre is. A véletlen-képzetünk (benyomásunk, hiedelmünk) viszont, abból adódik, hogy egy abszurnak látszó sors-esemény, vagy élethelyzet okozati megítélésekor, képteoenek vagyunk átlátni a részt vevõ személy spirituális struktúrájának, illetve a sorhelyzetben levõ személy sorsképletébõl kiolvasható karmikus és spirituális maghatározódásainak, valamint a tíz egyetemes törvénynek az összhatását. A Karma törvénye értelmében, maga a Teremtõ (Isten) elsõ megnyilvánulása, az egyetemes teremtés sem véletlen, hanem azt egy másik, belsõ és abszolút ok váltja ki, amit mi is, a Bibliai neve alapján Lilithnek nevezünk, és ami nem más mint az eleve létezõ abszolút boldogságnál még nagyobb boldogságra, és ez által a tökéletes állapotra: a más-állapotra való abszolút sovárgás. Ezért mindennek ami van végül is a Lilithnek nevezett, a létezõ õs-boldogságra való sóvárgási jelenség a kauzális õsoka.     Minden anyagi – természeti, asztrális, vagy mentális jelenség, végül is csak ebbõl az õssovárgásból eredõ okozat (eredmény, vagy következmény), mivelhogy minden okozatnak van egy oka és egy, vagy több létezõ, vagy csak a jövõben megnyilvánuló, számunkra esetleg érzékelhetetlen és észlelhetetlen (tehát a jövõben) megnyilvánuló következménye. A véletlen, a hazárd, az abszurd és a szerencse, vagy a szerencsétlenség nem létezik tehát, még akkor sem, ha érzékszerveink és gondolkozásunk számára, amely nem képes átlátni a felszini jelenségeken és így meglátni finom ok-okozati összefüggések és szövevények hálózatát, néha valóságosnak tûnik ezek létezése.    Minden, ami van tehát, az ok és az okozat törvénye alapján keletkezik és így is jön létre. Nem a semmibõl, mert semmi sem hat okozat nélkül és az okozatok nem jönnek létre véletlenszerûen, és semmi nem szabadul fel a hatás és a visszahatás törvénye alól. Ezért, e tõrvény alapján, nem létezik véletlenszerû, korai halál sem, mivel a gyermekek lénye az õket megszülõ édesanyjuk mágikus erejû képzelet-világának a kifejezései 14 – 15 éves korukig, azt követõen pedig ez a tudattalan és önkéntelen, asztrális anyai hatás, egyesül és összegezõdik a nevelés és a kamasz gyermeknek az ugyancsak mágikusan ható személyi képzeleti tevékenysége hatásaival.     Az élet jelenségei tehát, mind, de mind a létezés õsforrásából, az elsõ, isteni teremtõ- imagináció, vibráció-csökkenéssel járó mágikus hatóereje folytán jön létre és ezek az abszolútumból induló, az anszolút Lilith által kiprovokált kauzális - teremtési okoknak a következményei. Illetve, ezeknek a kauzális okoknak a létezés õsszubsztanciájába indukált ideális, mentális és asztrális okozatainak a következményei. Ezért, sem a természeti környezetünk szennyezettsége és zavartsága, sem a társadalmi – politikai életnek az átláthatatlan, abszurd határozatokkal és egyes társadalmi rétegekre kárt és nyomort hozó döntésekkel és kegyetlen eljárásokkal tarkított szövevényessége, nem véletlenszerû, hanem egyrészt a Lilith által indukált egyéni és csoport-önzésnek és kapzsiságnak, valamint a kényelem- és kár-elleni biztosítási ösztönnek a közösségi méretû következmémnye. Illetve, ezen õsi ambícióknak és félelmeknek a törvények közös eredõje szerinti következménye.         Így például a szerencsétlenül járt, vagy rendkívüli betegségekben születõ és szenvedõ gyermekek, olyan, az anyák önkéntelen és öntudatlan képzeleti tevékenységének a közremûködésével létrejött információs - energetikai struktúrák megtestesülései, amelyek összhangban állnak az anyai ági õs-szüleiknek, de fõként az édesanyjuknak és az anyai nagyanyjuknak, valamint az anyai dédnagyanyjuknak a tudattalan képzeletében, huzamos ideig zajló és felszínre nem kerülõ – Tehát a tudatosítás révén fel nem oldott! – lelki tevékenységével, vagyis ezek a gyermekek az anyák rejtett félelmeivel, lét-képzeleti zavarosságával, önkéntelen és tudattalan gyûlölködésével és agresszivitásával vannak feltõltve már a megszületésük idején. Röviden tehát: az anyának az intenzíven és huzamosan átélt, és ugyancsak az anya anyai ági karmájából eredõ diszharmonikus pszicho - mentális tevékenysége összhatásával érkezik a világra minden gyermek. Így a szerencsétlennek született, illetve betegnek és úgymond nyomorultnak („fogyatékkal élõ”-nek) született gyermekek, a fizikai - természeti személyükben ártatlanok ugyan, de a kauzális és a spirituális  lényük rendeltetése szerint, az eredõ szellemi meghatározottságukban tehát, kaotikus - zavaros információs - energetikai struktúrákból létesültek, és azoknak a megtestesülései.    Például egy, a szervezetében eleve a kábítószer elvonási tüneteivel, vagy éppenséggel AIDSZ vírusokkal született gyermek, de az is akit csak csecsemõ korában fertõztek meg, az egészen biztos, hogy az anyának a határállapotba jutott szexuális zavarodottságának és a zavaros sóvárgásaiból adódó feszültségeinek a következményeit viseli a testében.     Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermek-nyomorúságát kizárólag csak az anyák foganás elõtti és várandóság közbeni negatív spirituális állapota okozza, illetve, hogy ezt kimondottan csak az anyai ági õszülõk negatív spirituális képzetei okozzák, mivel a gyermekek a karmikus és megváltódási - kiegyenlítõdési életfeladatokat tartalmazó, spirituális programjaikat innen öröklik, mivel ezeknek a személyeknek az öntudatlan mágikus képzeletvilágának a közvetlen megtestesülése a gyermek. Hiszen a rezonancia (a hangoltsági) törvénye alapján, az apák várandóság közbeni magatartása is beszámít a gyermek spirituális struktúrájának az alakulásába, vagyis az, hogy ez a magatartás milyen reakciókat vált ki az anyából. És persze, a család egész rokoni és baráti környezetnek az anyával kapcsolatos, abból bármiféle reakciót kiváltó, pozitív, vagy negatív értelmû magatartása is számít, de még annak a korháznak a személyzetének a spirituális állapota is, amelyben a gyermekek megszületnek. Ezek a szubtilis energiák ugyanis, mind, de mind valamilyen karmikus kapcsolatban van azokkal, a szexualitás (a Nemek törvénye) rendeltetéséhez kapcsolódó szellemi – spirituális tévképzetekbõl adódó lelki zavarokkal, amelyeknek a következménye és a megtestesülése többek között, a „fogyatékkal élõ”-nek született, vagy az AIDSZ vírussal fertõzött, vagy éppenséggel az egészséges gyermek. Ennek a magyarázata a vallások által az õs bûn névvel jelölt spirituális jelenségnek a metafizikai értelmezéséhez vezet, ami megtalálható a Lilithrõl, az anyai ági õrökletes programokról, és a Betegségek okairól szóló tanulmányaimban.     A mi jelenlegi életünknek, életkörülményeinknek, betegségeinknek, harmonikus vagy diszharmonikus párkapcsolatainknak (házastársi - élettársi viszonyainknak), rokoni (szülõ és gyermeki) kapcsolatainknak is, jól meghatározott szellemi indító-okai vannak. E tõrvénynek a szubtilis, szellemi háttere és következményei viszont nem fedhetõk fel és nem érthetõk meg a maguk teljességében a nyugati filozófiák szemszögébõl, vagyis: a kényelmi és termelési eszközök (technológiák) segítségével a boldogságát és önmegvalósítási sikereit hajhászó nyugati tipusú civilizációban élõ embernek a természet-szipolyozó és fölöslegben termelõ - fogyasztó mentalitása szemszögébõl. Az egyetemes törvények tehát, semmiképp nem értelmezhetõk helyesen az egzakt tudományok eredményeibõl, de nem a tudományos elméleteiket és az axióma- rendszereiket kizárólag az un. természettudományok eredményeire alapozó embertanok segítségével (lásd: kulturális antropológia, szociológia, pszichológia), illetve ezek összegezõdésének: a humanista eszméknek a segítségével sem. Ezek az egzaknak nevezett, de valójában csak precíz, és kizárólag az anyag tulajdonságait kutató tudományágak ugyanis, az életnek az eszünk segítségével történõ boldogságra-rendezési (Jézus szavával: „megnyerési”) lehetõsége tévképzetének a szellemében születtek és épültek. Ezért, az eredetük szerint, a természeti környezetét legyõzõ, azt kirabló, kiszipolyozó, felforgató és összezavaró (beszennyezõ) civilizált ember lelkiismeretének az elaltatását szolgálják. Illetve ebbõl a szemszögbõl, az emberi hódítás és természet-irányítás, természet-ellenõrzés lehetõségének, illetve az ember természet - ellenes (!) beavatkozása jogosságának a szemszögébõl, szalonképesebb tudományossággal: a természet - ellenes beavatkozásnak az objektív kikerülhetetlensége elvének a szempontjából, (alapállásból) állították fel tudományosan „szilárd” axiómarendszereiket.      És persze, nem érthetõ meg a Karma Tõrvénye a környezetét tudományos objektivitással beszennyezõ és tönkretevõ "felvilágosult" embernek a termelõ - fogyasztó életkoncepciójával kiegyezõ keresztény egyház azon dogma-tételébõl sem, miszerint az életben minden jó az Istentõl és minden baj az ördögtõl származik. Bármit meséljenek a teológusok a szabad akarat kérdésérõl, e dogmatétel elfogadásával az egyház leszállította az embert egy, az állati rangnál mélyebb szintre. És ennek a következtében, a keresztény enber úgy is viselkedett és úgy is bánt az embertársaival és a természettel, mint egy természet - ellenes intelligenciával bíró lény, aki a tõle függetlenül létezõ, és az õ akaratától és képzeletétõl függetlenül õt manipuláló Teremtõnek a kreatúrája és mint ilyen, a külsõ - ördögi - gonosz hatalmaknak a kiszolgáltatott alanya. E koncepció szerint a betegségeket, vagy más szerencsétlenségeket is azért kell az embernek elszenvednie, mert nem ájtatoskodott és nem imádkozott elég buzgón és elég helyesen a templomban. Vagy - a régebb hangoztatott vallásos koncepció alapján - azért beteg és szegény és nyomorult valaki, mert õt (mármint a beteg és a nyomorult személyt) kivételesen szereti az Úristen.     Az, hogy a karmája szinezete és jellege szerint, a mágikus erejû teremtõ képzeletével saját mgának gyártja a bajt, hogy az agresszív mentalitása és zavaros képzeleti tevékenysége következtében szenved egy felnõtt ember a benne és általa is megnyilvánuló Mágia, a Rezonancia, vagy a Hatás és a Visszahatás Tõrvénye alapján, és azért szenvednek a gyermekek, mert az anyjuk mérgelõdik, iszonyodik, vagy utálkozik, kitartóan gyûlölködik, dühöng, rejtetten vagy nyíltan neheztel, fél, panaszkodik és ezáltal másokat támad gondolatban, eszébe se jutna egyetlen magát kereszténynek valló személynek sem. De hogy is jutna eszébe ilyen babonásnak bélyegzett gondolat, amikor az anyag tõrvényszerûségeit, vagyis a felszínes jelenségeket kutató és e kutatások eredményeinek alapján az objektív következtetéseit levonó materialista tudomány három évszázadon át bemagyarázta neki, hogy a betegségeket, a lelki és a szellemi átéléseitõl függetlenül és kizárólag a külsõ tényezõk, tehát a hideg és a meleg, a szárzság, vagy a túlzott nedvesség, a vírusok és a baktériumok okozzák, amikor az õ "véletlenül" legyengült a szervezete elveszíti az ellenálló képességét? Sõt: a tudomány szemében, a külsõ tényezõktõl mentes, különbözõ rákos betegségekért is, kizárólag az immunrendszer gyengülése okolható.     Hogyan értené meg tehát a Karma törvényénye által irényított sorsának a személyes – „egyéni” jellegét a mai ember, amikor az anyag tulajdonságait kutató tudomány, generációkon keresztül elültette a tudattalanjába, hogy õ, az ártatlan emberke valamely, az életére és az egészségére törõ, és tõle függetlenül rá-ható, külsõ természeti jelenségnek, a többi embernek, vagyis mindenképp az õ képzeletétõl és lelki- szellemi struktúrájától függetlenül mûködõ, sõt azzal ellentétben ható külsõ jelenségnek, vagy ellenséges emberi magatartásnak lett az áldozata? És mindezt attól is függetlenül, hogy miután tönkretette az ellenségesnek látott külsõ természetet, mérhetetlen egoizmusában és beavatkozási, sors-irányítási mániájában, most már a saját belsõ természetét is tudományosan rombolja!    De a Karma tõrvényének hatásait azért sem tudja követni a nyugati ember, mert a keresztény egyházi dogmák alapján például, a szellemünk és a lelkünk úgy örökéletû, hogy a mindenapi tevékenységeink során ki vagyunk kapcsolva a szellemi világból és az elménk (a mentális tevékenységünk) nincs kölcsönhatásban sem az Isteni - szellemi jelenségekkel, sem az anyagi folyamatokkal, és így nem is vesz részt az Isteni szellemi erõknek az anyagra gyakorólt hatás – visszhatás mechanizmusában, vagyis a személyes és az egyetemes sors-teremtésben. Esetleg csakis úgy és akkor amikor sûrún és helyesen imádkozunk, vagy áhítatoskodunk és az Isten eestleg meg is hallgatja az imánkat. A materialista tudományok szerint viszont, olyasmi, hogy szellem és lélek önmagában nem is létezik, hanem mindkettõ az anyag, vagyis az állati és az emberi szervezet öntörvényû fejlõdésének és mûködésének a következménye. Kinek jutna ma még eszébe, amikor reménykedve a gyógyszertárba indul, hogy az anyag, amit meg akar vásárolni, nem egy önmagában álló és önmagától létezõ szubsztancia, hanem mindössze energetikai következménye és látszólag szilárd megnyilvánulása valaminek, amibõl az õ lelke és szelleme is felépül?     Kinek jutna eszébe az, hogy az õ testét és a szerveit képezõ atomok olyan finom szellemi szubsztanciának a „termékei”, vagyis a következményei és a függvényei, amely misztikus õsszubsztanciát, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de õ is befolyásol közvetlenül a képzeletével, vagyis a képzeletét befolyásoló lelki és szellemi ambícióival, önérzetével és vágyaival, a félelmeivel és a szorongásaival, az az elutasító agresszivitásával és gyûlöletével, illetve, ha rendelkezik egyáltalán ilyesmivel: akkor a diszkrét szeretetével, a finom örömével, a bölcs nyugalmával és a derûs boldogság érzetével is? Mindez részletesen is tovább gondolható a Vibráció, valamint a Mágia törvénye fejezetében kifejtettek kapcsán.     A felszínen minden problémára gyakorlati – technikai megoldást találó, vagyis problémamegoldó – gyógyító terméket gyártó, tehát terápiás technológiát és trükköt kínáló, és a tudományosan felfedezett és kifejlesztett csoda-termékeit jelentõs pénzösszegekért áruló tudomány tevékenysége következtében (okozatilag), a materialista koncepciók szerint élõ, de attól szellemileg mindig babonás maradó ember, nem tud még annyit sem, hogy a közhiedelem és ostoba tradíció által mûködtatett kollektív karma befolyása alól, csakis a személyes karmája (individuális szellemi kiegyenlítõdési sorsfeladat) megismerése, annak a megértése és lassú, figyelmes oldása és meghaladása révén képes megszabadulni. Illetve, hogy az asztrológiai sosrképletébõl kiolvasható, egyéni életfeladatok felvállalása segítségével kialakítható pozitív és kreatív szellemi képességek megszerzése és állandósítása – szilárdítása által lehet felszabadulni. Ennek, az anyai ági nõi felmenõktõl öröklött, egyéni karma meghaladásának az elõfeltétele viszont, nem más mint a kollektív tudat és a tradícionális kollektív gondolkozás meghaladása a személyes tudatosság és a személyes felelõsségvállalás által.     Ez a kollektív-gondolkozás szerinti életmódtól való megszabadulás viszont, nem a közösségbõl való felelõtlen és egoista elkülönülést és önzõ kiszakadást jelenti, hanem ellenkezõleg: a személyes - és ezért egyetemes! - felelõsségvállaláson keresztül, a közösségbe való magasabb rendû tudatos integrálódást jelenti. Hiszen minden egyéni tettért, minden szóért, és gondolatért, de mindenek elõtt, minden képzelet-képzetért való személyes felelõsségvállalás egyben a közösséggel szembeni tényleges felelõsség-vállalás. Olyan személyes felelõsségvállaláson keresztüli integrációt jelent tehát, amelyen keresztül a bennünk lakozó, automatikusan teremtõ örök szellemhez és a többi emberben is lakozó abszolút szellemhez, valamint a világegyetem minden létezési formájához törvényesesn és törvényes-felelõsen viszonyulunk.     Ahhoz, hogy ezt, az egyéni felelõsségvállaláson – és figyelem: semmiképpen nem csoportos felelõsségvállsláson, mert az ilyesmi nonszensz! – keresztül elérhetõ minõségi közösségbe való integrálódást megérthessük és végrehajthassuk, elõbb meg kell értenünk és fel kell oldanunk az emberi személynek az anyagi teste által a környezetétõl való elkülönülése – elhatárolódása, és az ennek látszólag ellentmondó, szellemi létével járó, mindennel és mindenkivel való Egy-ségbe kötõdése, egység-tudata miatti paradox – helyzetét, paradoxális lét-állapotát. Hiszen éppen az emberben önmagára ébredni (az ember öntudatában kigyulladni...) és aként megnyilvánulni képes, egyetemes léttudat által irányított, individuális felelõsségtudat lehetõségének az elérése miatt, ennek a megvalósulási lehetõsége miatt, alakította ki az abszolút szellem a naprendszer természetét, az azon belüli fõld-golyó természetét, amelyen a biológiai élet a maga gazdag formavilágával kialakulhatott és ebben az ember, vagyis az a lény, aki a renkivülien összetett spirituális struktúrájával leképezi az egyetemes létezés fõ principiumait, erõit és törvényeit, és ennek az összetettségnek megfelelõ testi formával és képességekkel is rendelkezik, kifejlõdhetett! Ennek tükrében tehát, az ember nem kiszakadt valamiféle kozmikus katasztrófa fojtán az Egyetmes Egységbõl, ahogyan azt a divatos misztikák és ezoteriák tanítják – és ahogy azt sajnos, a kedvenc írom és metafizikus szerzõm: Hamvas Béla is vallja! – hanem az ember teste, agya, hormon- és idegrendszere direkt ezért, és direkt így lett a természetbõl kiemelve, majd sok millió éves és sok ezer éves fejlõdése során kifinomítva, hogy ebben az egyetemes létezést leképezõ – azt tükrözõ - anyagi elkülönültségében, az egyéni spirituális tudatot és felelõsséget realizálni tudja! Így vált lehetségessé az egyéni karma, illetve az egyéni karma feloldására való törekvések árán létrejövõ – kialakuló – egyéni megváltódási képességek segítségével történõ egyetemes szellemi megváltódás. Szellemi-folyamatokat és minõségeket tükrözõ, és szellemi információkat rögzítõ anyag nélkül, illetve az anyagi formákban tükrözödni képes és a tükrözõdés segítségével a Lilith-zavarokat észlelni és kiszürni, valamint kijavítani képes – MORÁLIS! – lények nélkül, vagyis az ember nélkül, nem lenne lehetséges az egyetemes megváltás! – Ez a földnek és az embernek a központi szerepe a világmindeségben. Ezért föld- és emberközpontú az asztrológia, a többi materiális, vagy szellemtudománnyal szemben!    Minden megható, misztikus egység-duma ellenére, létezik tehát egy egészséges mérték és arány, amelyen belül az embernek zártnak kell maradnia a külsõ közvetlen környezetével szemben, éppen az individuális felelõsségvállalás megvalósítása érdekében, miközben, ugyanakkor szükség van a minél nagyobb mértékû  megnyílás is a szellem-világ, sõt: az abszolút egység öntudati megvalósulása irányába, tehát kívánatos az abszolút tudati-integráció is.              Az egyéni felelõsség-vállalás utján, annak a segítségével történõ személyi integrálódást viszont, nem a termelõi - fogyasztói õrület mesterséges izgalmakkal és színes látványokkal teli színpadán hajtjuk végre, és nem is egy kolostor, egy más féle zárt intézmény falai és szabályai árnyékában, de nem is valahol kint a pusztában, vagy a szellemi elefántcsonttoronyban, hanem mindig a közvetlen természeti és társadalmi környezetben, a személyi karma és a hangoltság törvénye által adott, közvetlen környezetünkben. Mert csak itt oldható fel a földi állapotra vonatkozó KARMA, vagyis itt, a közösségem viszonyai között tanulhatom meg és szokhatom meg az igazságért való harcnak azt a lelki magatartását, amely nem hoz létre és nem tart fenn bennem agresszív késztetéseket és állapotokat (agresszív érzéseket, gondolatokat, képzeteket), vagy, a harmóniába kerülést, azoknak a személyeknek a segítségével, akikkel nagyon sok konfrontáció során megkíséreltem már és megkísérlem még, a szellemi alapállásom tisztázását és elfogadtatását, esetleg a szót-értést és a harmóniába kerülést is. Akikkel azért találkozok tehát, nap mint nap, hogy az igazságért való konfrontációk felvállalása és az igazság megvitatása által, a személyesen egyetemes szellemi látásmódomat erõsítsem, és ez által a spirituális kiegyenlítõdési képességeim megszerzését, újból és újból, megkísérelhessem.     De a karmikus feladatom, illetve a szellemi tágulási - kiegyenlítõdési törekvésem akkor a legnehezebb és nagyobb, amikor olyan személlyel élek együtt valamilyen oknál (pl. születésnél, vagy házasságnál) fogva, vagy csak gyakran találkozom, aki akár jótevõi törekvéseivel is, de gyakorlatilag hátráltatásnak bizonyuló „gondoskodásával” a rejtett ellenfél és ellenség szerepébe kerül velem szembe, vagyis, akár nyiltan, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de elhárítandó, vagy legyõzedndõ mentalitást lát a szellemi alapállásoomban és ha nem is bevallottan, de öntudattalanul azzal szemben hadakozik. Ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetõség is a személyi horoszkópból kiolvasható Karmikus meghatározottságok feloldására és kiegyenlítésére, vagyis a Karma kifejezésbõl is következõ gyakorlati életfeladatok szellemi feltárására és megfigyelésére, azok teljes dekonspirálásra: megértésére és meghaladásra. Ezt a sokszor dúrva külsõ harcok árán véghez vitt, belsõ lelki és szellemi integráció eléréséért folyó szubtilis törekvést, viszont nem lehet humanista szentimentalizmussal, tudományos (pszichológikus) „konfliktuskezeléssel”, sem semelegesen objektív beavatkozással, vagy filozofikus ignoranciával intézni! Ezeket csakis a teljes személyiség-részvételével, tehát empátiájával, figyelmével, felelõsségével, ám akár konfilktus-vállaló, igazság-szenvedélyével is, kell megbeszélni és a kiegyenlítõdési lehetõség állapota felé vinni.       Abban az esetben tehát, amikor ellenséges szembenállást érzékelünk, tudatosan kell vállalni az egyetemes törvények szellemének megfelelõ, tehát azok tükrében általunk mélyen megvizsgált és kiderített igazságnak a képviseletét (nem rejteni véka alá a fényt!), ha kell a szükséges személyi konfliktus, vagy konfrontáció válalása árán is.  - Úgy, ahogy azt Jézus tette, valahányszor a farizeusok sarokba akarták szorítani és valahányszor az õ un. jó-akarói, a tanításait teljes mélységükben át nem látó tanítványai (Péter) valami korrupciós kiegyezésre akarták rávenni. "Jézus ugyanis az emberrel történõ kiengesztelõdést tanította, de a létrontás szellemének soha egy fél lépésnyit sem engedett!" (Hamvas Béla). Ezért õ, annak ellenére, hogy bevallása szerint is, nem békét, hanem tüzet hozott, soha nem a külsõ ítélethozást és a külsõ büntetés szükségességét tanította, hanem a józan belátáson alapuló, hiba és tévedés be - látást, a megvilágosodás után, kiegyenlítõdést eredményezõ hibabelátást, a tévedés jóvátételét követõ, megbánás - megbocsátás és a személyes jóvátétel szükségességét. Hibabelátás és gyakorlati jóvátételre való törekvés nélkül ugyanis lehetetlen a tényleges megvilágosodás, és ez által a morális-spirituális fejlõdés!     Ezekre, a senkinek át nem adható, konkrét személyes életfeladatokra, vagyis a Karma tõrvényének a közvetlen jelentkezési módjára és annak kiegyenlítési lehetõségére vonatkozik a személyi horoszkóp földházai által megjelenített tizenkét életterület, amely változatlanul megmarad, attól függetlenül, hogy milyen civilizációban él az emberiség. És ugyanakkor e jóvátétel általi feloldódási lehetõségre vonatkozik Jézusnak az a látszólag abszurd, de valójában egyetemes kiegyenlítõdési szükségességet jelentõ tanácsa, hogy "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni õket". Talán ez a legnehezebben érthetõ – És, amennyiben egyesek által racionálisan még érthetõ is, de a mindennapi életünkben a legnehezebben alkalmazható! - mondata az Evangéliumnak. Ezt, a kereszténységnek a fundamentális gyakorlási tételét, igazából soha nem tudta és nem is akarta (!) gyakorolni és megvalósítani a magát kereszténynek nevezõ európai, illetve “nyugati” ember a történelemben, mivel nem kapcsolta össze azzal a, szintén a Jézus szájából elhangzó gnosztikus tétellel, hogy “Ismerjétek meg az (kauzális) igazságot és az igazság fel fog szabadítani benneteket.” Vagyis: ismerjétek meg a megváltás szükségét és az azt szolgáló egyetemes törvényeket és ez az ismeret fel fog szabadítani benneteket.   De, mivel az igazság (a tõrvény) megismerése (a Fény befogadása) nélkül, sõt a Fény üldõzése árán: a mágiával számoló gnósztikus megismerés szükségét hirdetõ gnosztikus kereszténység üldözése és elfojtása árán, akarta elérni a Szeretet megvalósítását, a gnosztikus megismerést az irracionális dogmákkal helyettesítõ keresztény egyház, a XVI. századtól olyan ellenállást váltott ki a tudósokból, hogy ennek a „tudományos” ellenerõnek és szembeállásnak a kiváltása miatt õ maga hibáztatható azzal, hogy késõbb tönkretette az egész kereszténységet és ezzel a spirituális keresztény szellemiséget. Ezért folyt évszázadokon át Európában, vagyis a “a kereszténység szellemi táptalajának a területén” a vallásháborúktól és más testvérgyilkosságoktól terhes történelmi borzalom. E miatt, a gnozis nélküli, tehát az eszencia nélküli kereszténysének realizálási képtelensége miatt, történhettek meg azok a szörnyûségek tehát, amik itt "történelemként" történtek: vallásháborúk, inkvizíció, világháborúk, gázkamrák, hullahegyek, deportálások, munkatáborok, politikai fogságok és politikai gyilkosságok, stb.    Pedig, a metafizikaileg gondolkozni képes személy számára teljesen világos, hogy az a jézusi axióma, ami szerint: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." tartalmazza egyedül azt a történelmi kortól és konjunktúrától független, egyetemes- emberi sors-alapigazságot, ami szerint mûködik az emberi egyedeknek a sorsa és az egészsége. Ez a keresztény világ-axióma, nem csak egy élettelen vallásos dogma, nem is egy szellemes aforizma, hanem az ember metafizikai rendeltetésének, vagyis az életünk fundamentális értelmnek és céljának a tömör megfogalmazása! Ez a személyes kiegyenlítõdési képesség elnyerésének és a megváltásnak: az ember isteni szelleme és a biológiai természete harmonikus egységbe kerülésének, vagyis a boldogságának és egészségének a kikerülhetetlen feltétele!     A Polaritás törvénye alapján viszont ma, mindannak az ellenkezõjét (a poláris ellentét szerinti következményét) van szerencsénk megtapasztalni, amit az egyház a középkorban erõltetett: A Szeretethez nem kötött, világi (luciferi) Fénynek és az intézményes természet-kizsákmányolás politikai abszurditásénak az ördögi diadalát. Ha az egyház évszázadokon át, sõt egy egész évezreden át, a Fény (értelem és felelõsségtudat) által át nem világított Szeretet átélését és megvalósítását erõltette („higgy és ne kutass!”), akkor a kereszténység ideológiájából kinõtt, annak a lényegét voltaképpen tetteivel teljesen tagadó nyugat-európai kultúra által, illetve az egyházi ideológiával szembehelyezkedõ felvilágosult tudomány által teremtett civilizációban, a materiális tudomány spirituális kauzalitásra teljesen süket Fényének a megvalósítását erõltetjük a Szeretet mellõzésével. A szellemi életadásnak a steril létezéssel való helyettesítésével, tehát az életadó anyaság eszméjének a steril nõ eszményképével való hleyettesítésével. Az anya-természetnek a kizsákmányolásával, és a természetes életmódnak - Lásd a fogamzás gátlás általi születés szabályozást, a mesterséges termékenyítést, a lombik bébik és a császármetszés általi szülések divatját és lásd végül a tudományos gyermekgyártás rémeszméjét  - a háttérbe szorításával és elfojtásával. Hogy is képzelheti az ember, hogy mindennek nem lehet hosszú távon végzetesen káros következménye az életminõségére, valamint és fõként(!!!) az utódaira nézve?!     A szemellenzõs tudósok, a természet kizsákmányolás eszméjét szolgáló közgazdászok és a szilvapálinkával jó kedélyt ébresztõ, kolbász-töltõ politikusok, még mindig gazdasági növekedésrõl szóló ígéretekkel nyerik a választásokat, a környezet kímélõ energiaforrások felfedezésétõl, tehát újabb technikai - tudományos megoldásoktól várják az emberiség gazdasági megváltását, ahelyett, hogy észrevennék, hogy egyáltalán nem errõl van szó, nem gazdasági boldogság elérésére való az élet (Hamvas Béla: „Az élet csak arra való, hogy az ember valami sokkal magasabb endû állapotot, mint ami az élet, és ami értékesebb az életnél és amire az élet is sóvárok, elérjen általa.”) hogy nem a gazdasággal való boldogságszerzésre megy ki az életben a játék! Az már csak mellékes következménye az elõbbinek, hogy az újabb, és olcsóbb energia források felfedezése és használata, még nagyobb zavart fog eredményezni a természetes élet - és világszemlélet nélkül boldogan élni akaró (Pl. a rengeteg betegséget okozó húsfogyasztásnak a szükségérõl meggyõzõdött), illetve a személyi életfeladatok vállalását és a felelõsséget nélkülözni kívánó, személytelen emberi létezés számára.    Az is igaz viszont, hogy amennyiben ebben a modern életvezetés szerinti, „nyerõ – nézetek” dzsungelében, vagyis az ésszerûnek látszó gazdasági érdekharcok jogosságát igazoló politikai erkölcsi koncepciók környezetében és hátterében: vagyis a bõ termelés – bõ fogyasztás logikának a hatókörében - próbáljuk a gyakorlatba ültetni a metafizikai nézeteinket, hát azzal vagy kitaszítottakká válunk és szegényi sorsra jutunk a Lilith által vezérelt közvetlen környezetünkben, (amely a fölényes nevethetnékje mellett, agresszíven támadja a mentalitásunkat, mivel érzi, hogy igazunk van), vagy éppenséggel megtürt, de ugyanakkor mások által követhetetlen és következetlen zavarodott személyekké, csodabogarakká. Számtalan betegség és nem csak a klasszikus irodalom, hanem az un. modern és posztmodern mûvészi alkotások által is ábrázolt tragédia születik a tudományos észjárás logikáját követõ, racionálisan józan, jóindulatúan intelligens, erényes és humanista, erkölcsõs, sõt: vallásos, de ugyanakkor önérzetes, a személyi méltóságára rátarti nyugati tipusú civilizációban élõ embernek a Karmával szembeni ellenszegülésébõl, a boldogulásáról való önkényes (Lilithje sugallata szerinti) elképzelésébõl, annak az eröltetésébõl. És ez természetes is, hiszen e Jézus által kinyilatkoztatott Lilith – jellegû öncéluságokat az anyagban való tükrözõdés segítségével felismerõ és így Karma-feloldó – keresztény alapállás felvételéhez, nem elég a Jézus-mitosszal együtt kínált vallásos érzelgõsség, az idõlegesen magható szeretet- benyomások átélése. A Szeretetnek eltökélt igazság-kutató Fénnyel, vagyis karam-leleplezõ eltökéltséggel, valamint szellemi háttér és rendeltetési gyökér- ismerõ, személyi felelõsségtudattal kell párosulnia! Ehhez viszont szükséges mind a tíz egyetemes törvény ismerete és a mindennapi pragmatikus racionalitáson túli metafizikai éberség megszerzése.    Hamvas Béla arra figyelmeztet, hogy Jézus nem hipokrita alázatról, de nem is beválthatatlan és értelmetlen, az emberi (és így a minden egyes emberben ott lakozó isteni) értelmet hiábavalónak tekintõ, a tudósokkal és más vezérekkel szembeni ostoba megalázkodási követelményrõl tanított, ami ellen a magukat felvilágosodottnak nevezõ európai (Fõként francia) tudósok lázitották a népet. Figyeljünk csak: "Jézus a személyes emberrel való kiengesztelés szükségességét hirdette, de a létrontásnak soha, egy fél lépést sem engedett." Jézus ismerte a mágia tõrvényét és tudta, hogy az önértékelés nélküli, a zaklatott eszû és korrupt lelkû személyek hiuságát mindössze csak sérteni képes, vallásos megalázkodás gyakorlása, nem vezethet senkit a mennyek országa nevû kiegyenlített állapot eléréséhez. Ezért nincs is, amiért megalázkodni a gazdasági, vagy politikai hatalom birtokába került, de korrupt lelkû és a zavaros eszû, gátlstalan és empátia nélküli személyek elõtt. A belsõ alázat- gyakorlásnak, amirõl Jézus beszél, spirituális funkciója van és a mindenkiben létezõ Abszolút Szellem mindenhatóságára való emlékeztetést, annak az elsõdlegességének az elismerését hivatott szolgálni. A tanítványok lábának a megmosása nem a személyi megalázkodást, hanem a Tûz-karma feloldásásának az egyik lehetõségét példázza, és az önérzeteskedõ hatalom-nyerési gondolkozással, a hipokrita vallásos spekulációval szemben az Egyetemes Tõrvények erejének az ember jóléti spekulációjával szembeni elsõdlegességének a hírdetését hivatott szolgálni. („Az én utam, nem a Te utad! – Mondja a Seregek Ura!)        Jézust nagyon sokszor próbálták a farizeusok a maguk szemforgató vallásos-politikai élet-koncepciója pártjára állítani, majd kelepcébe keríteni, falhoz állítani" különbözõ ravasz kérdéseikkel, de õ soha nem adta meg az általuk várt "dialektikus" választ, ami alapján aztán ki lehetett volna egyezni a farizeusok korrupt alapállásával és világi helyzetével. ( A szertartásosság, vallásos és erkölcsi elõírások betartása mögé rejtett hiuság, becsvágy, és világi gyarapodás, gazdagodási mohóság, az "elöljárói" helyzet által következõ elõjogok gyakorlása, stb.)     A "szeressétek ellenségeiteket" értelme nem lehet az, hogy megértõ – elfogadón mosolyogjak a gonoszkodó személyekre és, hogy érzelegve simogassam azt a velejéig korrupt embert, aki gátlástalan önhittségében megsért, nyugalomhoz, csendhez és tiszta levegõhõz, tiszta vízhez és környeztehez való jogomtól foszt, kárt okoz nekem, és bántja, vagy sérülést okoz a gyermekemnek. Vagy aki szamárságnak nézi az én metafizikai alapállásomat és ezért lenéz, vagy egyenesen ellenségeskedik velem és a hozzám hasonlókkal szemben. Nem vezet pozitív eredményhez a békés érzelgõsség, a szépelegés, a hamis nagyvonalúság a mindennapokban azzal a személlyel szemben, aki zavarodottságában azt képzeli, hogy neki mindent szabad, csak azért mert ha nem lát a közelben rendõrt, gátlástalanul nyiltan mer gonoszkodni, rendetkenkedni, szabálytalankodni. Egyáltalán nem kell az ilyen személyt hitegessem abban a balhitében, hogy mindezt szabad neki velem szemben, vagy a szeretteimmel szemben elkövetni, és anélkül, hogy fizikai és pszichikai szinten meggátolnám és tovább ringatnám ebben a tévhitében, kimondottan csak úgynevezett spirituális szeretetsugarakat, kiegyenlítõdést szolgáló pozitív gondolathullámokat - szeretet kvantumokat - küldjek feléje. Anélkül, hogy bátran, tehát nyiltan, és határozottan konfrontálódnék vele, illetve az ostoba és gonosz gátlástalanságával a természeti síkon, hiába küldöm felé a vallásos „szeretet-sugarakat”, mert az ilyen gyáva magatartásnak nem lesz semmilyen pozitív következménye. Hiszen nem karma-oldó, rejtett értelem-felfedezéshez juttató életfeladatot vállaltam ezzel, hanem mindössze a külsõ környezet egyik hírmondó elemével való kapcsolatot akartam elkerülni a mágia törvénye öncélú kihasználásával.     Ugyanakkor, az embernek az általa megtestesített isteni Szeretet és Fény ötvözetébõl eredõ szent szellem összetett erejével is kell érvényesítenie az egyetemes megváltódási õserõt, ugyanúgy, ahogy egyes állatfajok csoportjainak vezér - egyéniségei (lehetek ezek vezér hímek, vagy vezér nõstények) a nyers erejükkel érvényesítik a személyükben megtestesült csoportos és faji érdekeket. Az univerzális tudattal és teremtõ akarattal rendelkezõ embernek is meg kell kísérelnie legyõzni a külsõ ellenséget éppen a spirituális elképzeléseinek a letisztulása érdekében. A kipróbéálás és a megszilárdítás érdekében, a meggyõzõdéssé és hitté válás érdekében, ki kell tennie ezeket, az eszmei elképzeléseit, vagy a tanulás útján megszerzett elméleti információit a gyakorlati valóság-próbájának, a tûz-keresztségnek. A fent idézett jézusi intelem, mindössze arról szól, hogy embernek az egyetemes rendeltetése és hivatástudata erejével, a törvényességbe vetett hitével, és annak a következményeként kell a vele, vagy a többi emberrel szemben ellenséges magatartásba sodródott személyeket a helytelenítõ és határozottan elitélõ, gyakorlati személyes jelzései mellett, még a diszkéten áramoltatott szeretet és a szellemi fény mágikusan ható ereje által is, a kiegyenlítõdési képesség állapota elnyeréséhez szükséges energiákkal, személytelenül feltöltenie.     Sem a tévesen alkotott ellenség-képzet, sem a megalázkodó és méltatlan, alacsony rendû lelki állapotokat létrehozó áldozati szerep, vagy az áldozati állat (bárány) szentimentális szimbólumától való meghatódás, nincs jó hatással az univerzális tudatot elérni vágyó személy számára. Ezek átélése mind az éberség elvesztéshez, és ennek következtében, a kábulata jellegének megfelelõ valamikori lebetegedéshez és a leszegényedéshez vezetnek. Amennyiben az agresszióval kapcsolatos anyai ági szellemi örökségermbõl: a személyi karmámból adódóan, illetve a rendeltetés szerû megismerési és kiegyenlítõdési feladataim következében, nálam zavarosabb tudattal és ezért agresszívebb lélekkel rendelkezõ (még nem egyetemes öntudatra ébredt) személyek nekem kárt okoznak, vagy személyemben megsértenek, vagy akikkel szemben, az érvényben levõ konjunkturális társadalmi játszmák következtében, valamiféle hivatalos, vagy anyagi kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülök, akkor sem kell az illetõ személlyel gondolatban, vavgy képzeletben ellenségeskednem. De még inkább nem kell az elõtt, vagy azok elõtt a zavaros és erkölcstelen személyek elõtt megalázkodnom, akik akár direkt módon, akár intellektuális képességeiket szélhámoskodásra használva, kárt okoztak, hanem egyrészt jeleznekm kell nyiltan a számára, hogy nem nyelem le és nem viselem el a káros, vagy sértõ magatartását, vagy üzérkedését, másrészt, miután a fizikai és a pszichikai síkon elvégeztem a visszajelzõ morális kötelességemet, mélyen magamba fordulva és a korábbi tévedési lehetõségeimet átvizsgálva, meg kell keresnem és be kell látnom azokat a tévedéseimet, amelyek maguk után vonták ezeket a negatív jelzéseket. És ha ezt is elvégeztem, de még mindig nem oldódott fel a feszültség, vagy a sors-krízis, akkor már csak éberen ki kell várnom a helyzet elmúlását, vagy a játszma végét, amíg ki nem derül, hogy milyen korábban huzamosan át élt, belsõ zavar következtében kellett alacsony vibrációs állapotba és annak megfelelõ nehéz helyzetbe kerülnöm.      Az a látszólag tudományosan is megalapozott magyarázat is hamis amely alapján az ember elfogadja és magára vonatkoztatja, magára veszi az állatvilágból átvett, „a létért való küzdelem" hamis ideológiáját és az elemi létben-maradási érdekeire hivatkozva, kegyetlenül gyilkol állatot és ha oda fajul, akár embert is egyaránt. A létért való küzdelem elmélete, az állatoknál milliószor intelligensebb és azokhoz képest, mágikus teremtõ képzelettel is rendelkezõ embernél egyáltalán nem érvényes. Ez mindössze a nagyobb élvezetekre vágyó és ezen élvezeteket, valamint a kényelmét biztosítani akaró embernek, az életét mindenáron megnyerni akaró spekuláns személyeknek az ideológiája. A vegetáriánusok ritkán kerülnek orvoshoz és tizenöt évvel tovább élnek az átlagnál. Gyakorlatban többszörösen is vissza igazolt az a tény, hogy a felnõtt ember akár hatvan napig is kibírja élelem nélkül. (Sõt: ma már világszerte ismert az a Fénytáplálkozás nevû misztikus mozgalom, amelynek a tagjai akár egy évig, vagy annál is több hónapon át, nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot, csak folyadékot és azt is csak minimálisan fogyasztanak.) Mert: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével. Szó sem lehet arról tehát, hogy a saját létéért, vagy akár a gyermekeiért való küzdelem miatt az embernek azt a környezet szennyezõ és romboló civilizácót, amelyben ma és fenn kellene tartania, hogy a maga és az utódai fennmaradása és egészsége érdekében a természetet ki kellene szipolyoznia, bálnákat és más ritka állatokat kellene õlnie, azokat az életterükbõl ki kellene szorítania! Akkor miért lene szükséges az ember számára közvetlenül részt venni (állatokat gyilkolva) az atombombagyártó, bomba - biztos bunkereket-ásó, atombomba lövõ tengeralattjáró, kémrepülõ, korház- és kaszárnyaépítõ létért való küzdelemben?  “ Mindig az egyetemes törvények igazságához, vagyis a bennünk levõ, minket létrehozó és éltetõ Abszolút Szellem mentális, ideális és kauzális törvényeihez kell hûségesnek lenni, és nem a hamis valóság-képzetek és a zavarodott élet-elképzelések által mûködtetett egoista érdekeket szolgálni hivatott politikai intézmények, a vallásos fantazmagóriákat hirdetõ egyházak és a közösségi téveszmékkel manipuláló pártok által elõirt nyerészkedõ szellemû, szellemidegen törvényességi elvárásokhoz. Az ilyen tömeghez és intézményi rendhez való igazodással és a törvényeket önkényesen alkalmazó hivatalnokok elõtti meghunyászkodással rákenjük személyes gyávaságunkat, a megalkuvásra és korrupcióra való hajlamunkat, szellemi restségünket holmi objektív nehézségekre és szükségszerûségekre. Erõs a kísértés, hogy a belsõ korrupciónkból eredõ, hamis törvényességet elfogadjuk és az engedékenységet gyakoroljuk. Hogy a konfliktus-kerülõ kényelem-szeretetünkben a hamisságot elfogadjuk és a törvénytelenség elnézésére, a személyi magalkuvásra való hajlamainkat szeretetként tüntessük fel. De az is elõfordul, hogy az absztrakt, személyidegen elképzelések és seteril eszmék megvalósításába - kivitelezésébe vetett ambícióinkat, családunkkal, gyermekeinkkel, népcsoportunkkal szembeni felelõsségtudatnak és humánus bölcsességnek nevezzük.     A Karma törvényének tanulmányozása nem azért fontos tehát számunkra, hogy izgalmas olvasmány-élményekhez és érdekes adatok gyûjtéséhez vezessen például a nemzeti soesunkra vonatkozóan mint a történelem-tanulmányozás, hanem a felelõs és tudatos jelenlétnek, a jelenvalóságnak az öröklétben való intenzív átélését kell hogy szolgálja. Vagyis, az egyszeri és mindenkori felelõsségteljes létezés állandó személyes gyakorlását. Konkrétan: nem az a fontos például, hogy azt kutassuk: vajon a vízbe fulladt szülõk gyermekének milyen terhelt lehet a lelki világa, mert a jelen feladataik (és az abból adódó nehézségeik) szemszögébõl nem érnek semmit ezzel az információval. Mert nem ok nélkül fullad vízbe az ember. A fontos tehát az, hogy milyen, a víz elemhez kapcsolódó, létalkotó asztrológiai erõterekkel (Rák, Skorpió és Hjalak), és milyen lét-princípiumokkal (Hold, Neptunusz), valamint milyen Egyetemes Törvényekkel (Mágia törvénye, Kiegyenlítõdés törvénye, Szeretet törvénye) nem tud harmóniába kerülni a vízbe fúlladó ember ahhoz, hogy ilyen csúfos véget kell érjen az élete?      És az egyesek által készpénznek vett (egyébként az Uroboros allegóriájával is megjelenített hiábavalóság, az öntudatlan körbeforgás állapotát kifejezni hivatott) reinkarnáció misztikus képzetét idézve, ugyancsak nem az a fontos, hogy egy "múlt életem" során egy szûk folyósón agyonvertek és attól van most klausztrofóbiám, hanem, az hogy milyen életfeladatokat kell most felvállalnom, miféle gyengeségeket (ambíciókat és félelmeket) kell most legyõznöm, melyik õselemekkel és erõterekkel, milyen, számomra elkerülni vágyott, kellemetlen, vagy nehéz élethelyzetekben megtestesülõ sors-állapotokkal és antipatikus személyekkel kell szembekerülnöm ahhoz, hogy ne kelljen szomorú véget érjen az életem? Nem fontos tehát, hogy ki és mi voltam évekkel ez elõtt és a múltam során, hanem az a fontos, hogy kivé és mivé fejlõdtem mára, és, hogy menyire vagyok ambíciós a karmám meghaladásában, hogy mennyire jól használom fel a rendeltetésemrõl és az annak megfelelõ anyai ági családi Karmámról szerzett ismereteimet?     A Karma törvénye alapján tehát, minden õs-félelmem, minden szorongásom és betegség-hajlamom és minden "nehéz” élethelyzetem jogos, és meghaladandó helyzetként értelmezõdik, ami arra szolgál, hogy a családomban, a közösségemben, a nemzetemben és az emberiség által, idõben és térben általánosan elkövetett spirituális hibákat ne ismételjem meg, és hogy a fizikai testem segítségével, illetve a fizikai személyemben megszerzett éberségem segítségével olyan spirituális tulajdonságokat és képességeket alakítsak ki amelyek a személyemet és ezáltal az emberi nemet valamikor a jövõben egy kiegyenlítettebb állapotba emelhetik. Csak és csakis ez, a misztikus izgalmak hajszolásától mentes törekvésem lehet az egészségem és a boldogságom: a mindenkori kiegyenlített állapotom feltétele.     Az ember tehát, nem annyira a kultikus és meditációs állapotaiban, hanem a karmája feloldásához vezetõ általános-emberi és a horoszkópjából kiolvasható gyakorlati – személyes életfeladatok felvállalása és beteljesítése által, valamint a helyesen gyakorolt, tehát a törvényekkel összhangban álló mindennapi moralitása által képes felülemelkedni a Mágia és a Vibráció, a kiegyenlítõdés, valamint a Polaritás törvényének hatásaként a Karmája alól. És viszont: a boldogsághoz és teljes egészséghez vezetõ mentális és a spirituális dimenziókban elérhetõ éberségi állapotokba csakis a karma oldás által képes eljutni, vagyis, tudatosítván a karmáját (az egyéni hibabelátás segítségével dekonspirálva korábbi tévedéseit és vétkeit) felvállalva a karmikus feladatait, megszabadulhat a korábban még követhetetlen és érthetetlen okozatok mechanikus láncolatából. A karmikus hibákat követõ gyakorlati jóvátétel és tudatos vezeklés útján is, megszerezheti tehát a személyi horoszkópjából konkrétan kiolvasható karmájának megfelelõ pozitív tulajdonságokat és képességeket. Így, feloldhatja a karmájának megfelelõ negatív viszonyokat és sorskörülményeket beidézõ képzeletébõl az abban, a születésétõl fogva létezõ mágikus erejû karmikus képzeteket és újabb negatív következményeket okozó okokat nem gerjeszthet a karmikus gondolataival és képzedteivel.     Amennyiben ezt a folyamatos karma-oldó képességét valaki el tudja érni, többé nem lesz a karmikus képzelete (a Lilith kifogyhatatlan hatása) által szült kényelmetlen, vagy krizises élethelyzeteknek, valamint a karmájából eredõ ellentmondásosan zavaros személyi reflexeinek, a suggalatt szerû félelmi érzéseinek és iszonyatának, az agresszív ösztöneinek, vágyainak, gondolatainak, becsvágyának, hiuságának, tehát az alacsony sértettségének és bosszúvgágyának, illetve ezek következményeinek a kiszolgáltatottja, a Lilith által gerjesztett alacsonyrendû vágyainak végrehajtója és azok következményének az áldozata. A karmáját a személyi horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatok felvállalása segítségével feloldó, vagyis a karmájának megfelelõ, új pozitív képességeket és tulajdonságokat gyakorlás útján szerzõ, spirituálisan éber személy, mindig képes vigyázni arra, hogy ne ragadják el a Lilith gyûjtõnévvel jelzett sóvárgásai és rejtett ambíciói. Ezért az ilyen megváltódó személy, egy adott idõ után, a sorsa vak játékszerébõl, azt tudatosan irányító, tervezõ - alkotójává, egyszerre cselekvõ – dolgozó, de az sorsát szellemileg is megalapozó építõjévé válik, aminek következtében nem lesz többé még a környezete karmikus játszmáinak a kiszolgáltatottja sem. Erre viszont, csakis a tûzpróbákat is vállaló, azokon sértetlenül túl jutó, tehát az egész személyiségét az egyetemes felelõsségtudattal harmóniába hozó, bátor ember képes.      Fontos azt is tudni, hogy a karma is és annak a meghaladását szolgáló, annak megfelelõ életfeladatok is kizárólagosan személyesek, még akkor is, ha közvetlkenül az édesanyákon keresztül örököljük õket. Sokat, nafyon sokat segít ugyan, ha az anya megismeri és igyekszik feloldani a saját karmát és ennek a karma-oldási igyekezetének megfelelõen neveli a gyermekeit is, de azoknak a személyes karmáját teljesen még õ sem oldhatja fel teljesen, ámbár ezzel a magatartásával, vagyis a krama-oldáshoz és életfeladat-vállaláshoz szoktató, gondos és morálisan is igényes – elváró neveléssel adhatja a legtöbbet a gyermekeinek. Nem létezik annál jobb és érrékesebb ajándék egy gyermek számára, mind a karma-oldó nevelés. Ez az ajándék ugyanis egy életre szól, és ténylegesen segít, a nyakba akasztható és az újjakra húzható – fülekbe akasztható... – családi ékszerekkel ellentétben! Ezzel ellentétben viszont, világos, hogy a kollektív és a csoportos feloldódás és kiegyenlítõdés (a csoporton belül történõ Karmán való felülemelkedés) lehetetlen. Következésképpen, értelmetlen mindenféle szektához, vagy spirituális iskolához való alázatos csatlakozás és patetikus fogadalmakkal, hûségnyilatkozatokkal megpecsételt alárendelõdés, azok misztikus tanaihoz való fanatikus ragaszkodás, hiszen ezek csak egy általános utat mutathatnak az egyéni kiegyenlítõdés, és az egyetemes megváltódás felé, amit mindenki a saját horoszkópjából kiolvasott gyakorlati életfeladatai felvállalása által és az egyéni Karmája meghaladási lehetõségei szerint kell megjárjon. Senki nem járhatja helyettem az én karma-oldási utamat, mivel senki nem szerezheti meg helyettem a személyes karmafeloldási képességeket: sem a kollektív karma logikáját verklizõ politikus, sem a pápa, sem a keleti guru, sem a hét végi spirituális beavató mester. És nem a testvérem, vagy az anyám, vagy az apám, de még inkább nem a gyermekem! Azok akik a személyes szabad akaratukról, értelmi világosságukról lemondanak, beállván a tanítványok személytelen tömegébe és hagyják magukat irányítgatni, semmivel nem jutnak elõbbre az életbiztosításokat és a különleges élvezeteket hajhászó szkeptikus józanoknál: a materialistáknál.         Azok, aki egyik irányzattól másik irányzatig nyüzsögnek értelmetlenül és újabb és újabb mestereknél panaszkodnak a sok tragédia és szenvedés miatt, nem vehetik észre, hogy tulajdonképpen õk maguk e tragédiák, e szenvedést okozó nehéz élethelyzetek, balesetek és betegségek okozói. Õk még a szkeptikus józanoknál is több kényelmetlen élethelyzetet, betegséget és szélsõséges esetekben szerencsétlenséget idéznek be maguknak az egyéni felelõsségtudatott mellõzõ, az igazi Fényt és Szeretet nélküli misztikus kapkodásaikon, zavaros kultuszgyakorlásukon: kábult cselekvéseiken, szenvedélyesen átélt érzelmeiken és az ellenõrizetlen, ellenséges képzetekben, illetve destruktív képzetekben tobzódó gondolkozásuk által.         Azok a személyek viszont, akik igyekeznek bátor, de szenvedély mentesen, nyugodt, de szellemileg éber életet folytatni és ennek érdekében megtanulják a törvényes akaratukat érvényesíteni az egyetemes törvények szellemisége segítségével, éberségük mágikus erejével a fizikai és az asztrális dimenziók vibrációs állapotán felül emelkedve, feloldják és kreatívvá változtatják az életüket és személyüket (potencialitásukat). Ezáltal õk, a szó pozitív értelmében használhatják is (tehát nem bántják!) azt a világot, amelyben élnek. Ezek a személyek a gyengeségeik meghaladásával: az agresszivitásuk és a zavarosságuk feloldásával: a sorsuk uraivá válnak, ahelyett, hogy kiszolgáltatnák magukat az egyéni fejlõdési programúktól eltérõ külsõ befolyásoknak, azaz mások akaratának és ítéletének. Õk megtestesítik és szellemileg használják a törvényt, ahelyett, hogy annak tévelygõ és ostoba kiszolgáltatottjai lennének. Õk megtartják és tisztelik a törvényt és ezáltal irányíthatják sorsukat, vagyis kreatívan használják a mágikus tevékenységük által beidézett sors-következményeket.      Ez viszont, a modern és a posztmodern civilizáció hamis erkölcs-folyamában: az Apokalipszisben, a szmélyi horoszkópból kiolvasható karma kauzális értelmezése nélkül és az így szerzett spirituális önismeretnek a gyakorlatba ültetése nélkül lehetetlen. (Csak az ezer négyszáz negyven: 12 x 12 x 10 = 1440 bölcs vészeli át az Apokalipszist.” - János evangéliuma) Csakis a személyi horoszkópomból olvasható ki, mind a karma, mind a spirituális kiegyenlítõdési program. Ez az ismeret felment az alól, hogy a reinkarnációs hipnózisok és más, ehhez hasonló spiritiszta módszerek segítségével újabb misztikus izgalmakra vadásszak és ösztönös - spekuláns természeti állapotomban, családi, társadalmi, nemzeti, stb. vagyis polgári meghatározottságaimban tovább szédelegve és támolyogva "gyönyörködjek" valótlan történetekben. Nem a világi események a fontosak számomra, hanem az erkölcsi magatartásom, vagyis a maximálisan felelõs jelenlét-tudatom. Az egyetlen értelme a Karma Törvénye tanulmányozásának és ismeretének az tehát, hogy az örök jelenlétünkbe: a mindennapi életünkbe maximálisan bekapcsoljon bennünket. Mert csak teljes jelenlét-tudattal lehetünk Egész-séges emberi személyek, akik megtestesítik és harmonikusan éltetik sorsukban a teremtés és a megváltás tõrvényeit.     Asztrológusi gyakorlatom során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a Karma törvényérõl a legmisztikusabb fantazmagóriák és materialista- mechanikus koncepciók látnak manapság napvilágot és egyes úgynevezett misztikus beavatottak arról prédikálnak, hogy a karma törvényét meg kell haladni, fel kell számolni. Sõt: a jógások körében még azzal a tévhittel is lehet találkozni, hogy az egyéni karmánkat el kell égetni (sicc!) különbözõ misztikus eljárások (pl. hajnali napsugarakkal "energizált" vizeletfogyasztás) segítségével. Ennél nagyobb botorságot még csak a technika és a gazdaság Istenének hódoló, magukat felvilágosultnak tartó materialisták hangoztattak, akik a tudomány felfedezéseinek és a technikai módszerek hatékonyságának a segítségével létrehozható a planetáris aranykorról, földi paradicsomról szóló kerge utópiák közvetlen következményeként, a fasizmushoz, a gázkamrákhoz, a kommunizmushoz és a Gulág szigetek "megoldásaihoz" vezették az élvezeti cikkek és a kényelmi berendezések kézzel fogható eredményeit örömmel fogadó emberiséget. Ezek, a materialista életmegnyerési lehetõségekrõl szóló naiv és szellemtelen elképzelések szolgáltatták az alapot azoknak a humanista elméleteknek a gyakorlatba ültetéséhez, aminek következtében világháborúk, gázkamrák, munkatáborok és tökéletes rendszerekkel rendelkezõ rémállamok, liberális terror- közösségek jöttek létre. Ez a valóság viszont, ahelyett hogy az utopista elmélet-gyártók álmát igzolta volna, az inkvizíció kínzásainál is kegyetlenebb erõszakoskodásokkal ismertették meg az emberiséget.   A karma törvényének megértését és az ismétlõdések és ismétlések útján létrejövõ személyes megértés következményeit tehát, csakis mind belsõ egyéni mentalitás-változást (tisztulást) követõ karma-megváltódási lehetõséget és spirituális fejlõdési és kiegyenlítõdési képességek kialakulását létrehozni képes, józan belátásokon alapuló, szabad öntudat-változtatási lehetõséget, vagyis mint nemesedést kell felfognunk, ahogyan azt az alkímia tanítja. Ennek szellemében kell tehát a Karmához viszonyulnunk, a belsõ világunk kauzális természetének szabad felismerése és mélyebb (kauzális) megértése érdekében. És a saját belsõ világunknban észlelt problémákon és a külsõ világból érkezõ jelzéseken keresztül, az egész létezés mûködésének a megértése érdekében. Ez a személyesen átélt (átszenvedve megértett és szabadon választott döntések útján megértett) spirituális lecke, amely lehetõséget biztosít arra, hogy személyiségünket, spirituális Én-tudatunkat a többi egyetemes törvény segítségével bekapcsolhassuk a velünk együtt táguló, erõsödõ és finomodó Teremtés – Megváltás örök folyamatába. A karma Törvénye hatásait tehát nem kell meghaladni (És nem is lehet!), amiképpen azt egyes misztikusok állítják, hanem annak a személyes és az általános jellegét megértve, annak finom jelzéseire jól figyelve, azokat mindig kauzálisan – tehát eredetbõl eredeztetett ok – okozati összefüggéseiben - kell értelmezni, mert épp a Karma Törvénye alapján, vagyis annak következtében, éppen, hogy azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni - sõt: azok állandó elhalasztásával csak e feladatok felvállalásának és végrehajtásának szükségességére figyelmeztetõ önmegvalósítási és párkapcsolati hátráltatások, fájdalmak, betegségek és balesetek sorozatait idézzük az életünkbe egyre növekvõbb mértékben- amelyeket az élet-feladat kikerülõ, és az állítólagos karma-meghaladást, karma-hárítást lehetõvé tevõ misztikus praktikáinkkal és korrupt magatartásunkkal ki szeretnénk kerülni. Hiszen mi magunk vagyunk a saját Karmánk hordozói és igazi okai, azt is mondhatnánk, hogy mi magunk vagyunk a Karmánk, amely az irracionális belsõ sugallatok és félelmi érzések és nagatív személyi ambíciók és vágyak spontán – reflex szerû - kielégítési késztetése útján érvényesül. És egyben, mi magunk vagyunk a Karma-feloldási lehetõségünk is, a józanságra és racionallitásra alapuló nappali éber tudatunkkal, a baj- és fájdalom érzékelési képességünkkel, a hibabelátási képességeinkkel, a jobb, tehát boldogabb és egészségesebb és harmonikusabb életre való vágunkkal, belátott személyi gyengeségeinket, vagyis a megismert karmánk szerinti késztetéseinket legyõzni képes akaratunkkal, határozottságunkkal: erkölcsi és értéktudatunkkal.    Itt felötlik a Karma átvételi, illetve átadási, átpasszolási lehetõségének, a tévképzete is. Nagyon sok szülõ úgy képzeli, hogy a rég óta felnõtté vált gyermeke életútját kell egyengetnie az életben és a felnõtt gyermekét – gyermnekeit kell boldoggá tennie önmaga helyett, és ahelyett, hogy a maga dolgával, általában romokban heverõ egészsége, vagy párkapcsolata helyreállításával foglalkozna, abban leli örömét, ha a felnött gyermeke, vagy gyermekei életébe beavatkozhat, azt irányíthatja, az általa elképzelt illuzórikus boldogság beteljesíthetõsége irányába, ami természetesen eleve kudarcra van ítélve. Így nem csak, hogy a saját spirituális és gyakorlati életfeladatait hanyagolja el, az ide vonatkozó sors-jelzéekre nem figyel, hanem a felnõtt gyermneke – gyermekei – sorsát is megnyomorítja, azt irányítgatva és beavatkozván annak még a párkapcsolati, sõt: a szexuális életébe is! Nem egy házasság, sõt: még több gyermekes családok is tönkre mennek folyamatoosan, az ilyen feloldatlan, általában Rák, Oroszlán, Skorpió, Nyilas, vagy Bak karmával rendelkezõ, vagyis beavatkozási és irányítási mániával rendelkezõ szülõk áldatlan ambícióinak köszönhetõen.        Ezeknek a negyvenes éveiket elhagyó személyeknek, minden sors-kudarc és sors-csõd, valamint keserû élettapasztalat ellenére, vagyis annak ellenére, hogy minden intelligenciájuk és tudományuk ellenére, a saját életük egy csõdhalmaz, valamiért nem képes eljutni a tudatáig az a tény, hogy léteznek ezek a törvények, vagyis a Karmma Törvénye, tehát az egyéni tapasztalás szükségességének a törvénye,valamint a Mágia törvénye és a Fejlõdés törvénye, amelyek alapján, közvetlen, személyes és gyakorlati tapasztalat nélkül, vagyis az egyéni szabadakarat elvének az érvényesülése nélkül, lehetetlen a kiegyenlítõdési képesség megszerzése és emiatt a boldogság megszarzése, valamint az egészség megõrzése. Persze, ahhoz, hogy ezt az ostoba beavatkozási és irányítási mániájukat kiélve nyomoríthassák a környezetüket, vagyis, hogy az õvékéhez hasonló csödbe juttatthassák a szeretteik életét, de fõképpen a felnõtt gyermekeikét, megfelelõ kényelem-szeretettel és lustasággal és egyéni büszkeség- és akarathiánnyal rendelékezõ felnõtt „gyremekekre” is szükség van, akik nem képesek a szüleiknek ezt a káros törekvését határozottan vissza utasítani, magukat ettõl egyértelmûen elhatárolni.     De nem csak a karmájuktól és a materiális koncepciókon alapuló liberális - humanista életvezetési elvektõl elbutított, gyermekeiknek „minden áron”(!!!) jót akaró szülõk és kiemelten az un. „anyósok” munkálkodnak oly sikeresen a felnõtt gyermekeik életének és sorsának a tönkre tételében. Ugyanezt teszik, végül is a házastársak is egymás között, valamint az egyetemes törvények szellemét és persze: elsõ sorban a saját karmájuk jellegét nem ismerõ misztikus guruk és vallási vezetõk, akik a csofdálatosan hangzó, sõt: azok idealitásában mélyen megható fantazmagórikus elképzeléseiket igyekesznek rá-erõltetni az ellemzõ racionalitással és valóság-megfigyelési képességekkel kevésbé megáldott híveikre. És létezik másik változata is negatív karma átadásának: a tulzó óvarosság, amirõl a Bibliában így olvashatunk: "Mert sokan vezettek másokat bûnbe, a bûntõl való félelmükben." Hiszen nem azért születtünk, hogy az életet végig óvatoskodjuk a bûntõl való félelmünkben, hanem azért, hogy megtanuljuk a szellem törvényeit kiolvasni és betartani az anyagban való tükrözõdése segítségével. Ugyanakkor, azért sem élünk, hogy az anyagi - érzékszervi élvezet-szerzési lehetõségtõl  elbûvölve és elszédülve, felelõtlenül végig kalandorkódjuk az életet mindaddig, amíg erre futja a fiatalos fizikai és pszichikai erõnkbõl. Egyesek, miután e huzamosan folytatott, öncélú és felelõtlen élvezethajhászásaiknak a következményeit sinylik, a sorsukat (az egyetemes törvényeket) átkozzák, amiért úgy látják, hogy az életük zátonyra futott és az nem lehet többé számukra öncélú élvezetszerzési lehetõség.    A Karma Tõrvényével, természetesen, elsõ sorban a Szaturnusz által megtestesített teremtõ-megváltó õserõ áll analogikus kapcsolatban. A Szaturnusz ugyanis, általában mind a tíz egyetemes törvénynek az erejét és hatását érvényesítõ õserõ. Õ tehát az egyetemes felelõsség szellemét és az egyéni felelõsség-érzetet megtestesítõ és érvényesítõ-, és nem utolsó sorban ezek betartására kényszerítõ õserõ (A sors õsereje, misztikusan: a Karma mestere. És végletes megjelenési formájában: a Halál Angyala), õ a Nagy Terelõ Juhász, aki a megváltás irányába terelgeti az emberiség nyáját, és aki arra felügyel, hogy az egész létezés, az emberi individuumokkal együtt, a megváltás irányába haladjon. Õ a teremtés és a megváltás folyamatainak a megtörténését, érvényesülését és teljes végbemenetelét általánosan biztosító, azokat felügyelõ, valamint a szélsõségek határait fenntartó, megõrzõ, a határhelyzetekbe került jelenségeket és személyeket a további káros tevékenységében megállító (Hátrátató, lebénító, vagy felszámoló – megszüntetõ.), azokat a másik irányba vissza fordító, és a határhelyzetekbe kerülés mentális okait számon tartó, a határhelyzetre figyelmeztetõ „terelõ juhász”, az un. karmikus tanítómester. Nem ez a személytelenül – un. objektíven – mûködõ õsreõ a hibás azért, amiért a negatív ambícióinknak a minden áron való érvényesítése közepette, vagy az egyszerû – karmikus - spontán agresszivitásunk miatt, olyan alacsony vibrációs állapotba kerülünk, nem figyelünk oda a többszöri jeleire, jelzéseire (sorsunk és karmánk jelzéseire), és átlépjük azt a végzetes határt, amelyrõl vissza fordulni már nem lehet. – Nem õ – a sors - a könyörtelen, hanem mi vagyunk felelõtlenek magunkkal és szeretteinkkel szemben.          Az alkímiai mûveletek közül a Coagulatio (Koaguláció), vagyis a szilárdítás - erõsítés mûvelete áll kapcsolatban a Karma Törvényével. A megszilárdítás: az azonos jellegû negatív, vagy pozitív sors-helyzet ismétõdések által a határozott állapotba hozás Szaturnuszi sors-mûvelete felel meg tehát a karma törvényének. Ezért is mondják, hogy az ismétélés a tudás és a bölcsesség feltétele. De sajnos, az emberiségnek a nagy része, elvakul a külsõ látszatoktól, a diszletek másságától, és nem veszi észre, hogy ugyanazt a sorstaposó malmot járja és ugyanazokat a fölöslegesen beálló tragikus helyzeteket éli át mint az õsei, és az emberiség rég letünt, un. fejlõdési korszakainak az õsei. Holott spirituális értelemben vett, igazi fejlõdésrõl szó sincs, morális alacsonyrendûségében, a XXI. század elején élõ, „humánus” fiatal személyek is ugyanolyan tévelygõk mint az õseik voltak és ugyanazzal a mohósággal vetik rá magukat az élet-élvezetek kicsikarási lehetõségeire, mint az õseik, minden keletrõl importált egzotikusan misztikus és misztikusan egzotikus un. „ezoterikus” ismeretei ellenére. Sõt... Ezzel szemben, az a kevés személy aki a Karma tõrvényének mûködését -és hatásait- képes tudatosítani, nem lázad a sors-leckék ellen és jól oda figyelve, bölcsen elfogadja a nehéz sorsheklyzetek ismétlõdését, és megfigyelve önmagát, a képzelete mûködését, hanguylatai hullámzását, a szenvedélyes érzései és érzelmei, valamint a vágyai mégikus ereje által gyújtott, belsõ és külsõ tüzek következményét, és mindig a személyes tapasztalatikban, tehát a tárgyi valóság letegadhatatlan és ferdíthetetlen eredményeiben ellenõrízve  - tükröztetve az elméleti tudását, elõbb-utóbb megszilárdítja lelkében és tudatában azt az Egyetemes Törvényekkel összhangban álló személyes felelõsségtudatát, amely segítségével sikerül valamikor a gondolkozásából és a hétköznapi élet-gyakorlatából - mentalitásából – kizárni mind a könnyelmûsködés, mind a dogmásodás démonát. Ez biztosítja számára annak a képességnek a kialakulását, amelyet a hermetikus tanításokat megõrzõ alkimisták allegorikusan a bölcsek kövének neveznek.    A Karma tõrvényének az ismerete tehát a sors-filozófia legfõbb bölcsessége megszerzéséhez vezeti el a saját mágikus erejû képzelete „termékeit” és eredményeit, azok hosszú távú hatásait és következményeit, valamint a többi kilenc törvény hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusát megfigyelõ és azok hatásait értelemmel követõ és betartó személyt. A Karma törvénye tehát megtanít minket türelmesnek lenni és számon tartani, számot vetni, illetve a sors-jelenségek hosszú távú eredményeiben gondolkozni. Vagyis, a törvény megtanít a sors jelenségek közös eredõjében és következményeiben gondolkozni. Valamint arra is, hogy miért érdemes minden tettünkért, szavunkért és gondolatunkért (sõt: még az önkéntelen képzelgéseinkért is!), illetve ezek következményiért, felvállalnunk a személyes felelõsséget? - A személyi felelõsségvállalásnak, a felelõsségteljes gondolkozást követõ tetteknek, vagyis a tapasztalati bizonyosságokból szerzett tudatossággal, a következetes bátorsággal és hosszan, tehát meg nem alkuvó kitartással gyakorolt spirituális (képzeleti és mentális - gondolkozási) és a gyakorlati (Tudatosan használt szavakban és ugyszintén tudatos tettekben kifejezett) felelõsségérzetnek, ugyanakkora mágikus ereje - és pozitív hatása, meg visszahatása van - mint a Szeretetnek!