Kozma Szilárd karma - asztrológus:
1. A NAP az öntudatnak és az önérzetnek, tehát az önérzékelési képességnek, illetve a személyiségtudat spirituális - szellemi (mágikus...) erejének az asztrológiai megtestesítője.
A Nap szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Ez jelzi, hogy az elsődleges személyi jegyek feltétlen kifejeződési kényszerét, az individuális jellegű spontán és önkéntelen késztetéseinket és megnyilvánulásainkat jeleníti meg a horoszkópban.
A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való „bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létező individuális személyi tudat kettős kötődését az anyagi individuális meghatározottságaihoz (a pont) és jelenti ugyanakkor a kapcsolatunkat az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája).
A szimbólumok nyelve egyetemes jellegű, ezért mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az isteni léttudathoz vissza-vezető utunknak a végtelen és ugyanakkor konkrét lehetőségeknek az értelmezési lehetőségeivel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhető: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létező isteni szikrát, vagy magot (A krisztusi, illetve a Buddha- potencialitás), amely eleve az egyetemes léttudathoz, tehát egyben a visszatéréshez és az ittlétnek a tisztulásihoz vezető tapasztalás- és tudatos felelősségvállalási kötelességéhez is, kapcsol minket állandóan.
A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létező és elérhető: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetőségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat, az individuális karmikus tulajdonságokat is szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára, az egyetemes léttudatra ébredni képes felsőbbrendű Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyi önérzékelési képességet. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erőteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülőkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erőnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk.
Ennek a tudatnak, amennyiben sérülten jelentkezik (Erősen negatívan fényszögelt) születéstől fogva és amennyiben ez nem javítódik ki a gyermekkori (apai!) neveléssel, vagy felnőttkorban tudatos önneveléssel, az időben sajnos, csak hosszú távon jelentkező negatív következményei, tehát betegségbe és sorsrontásba, sőt: örökléti kárhozatba vezető megnyilvánulásai: az önteltség, a beképzeltség, a nagyképűség, a fölényesség, a lenézés, a lekezelés, az önzés, a fölösleges önérzetesség és a méltatlankodás, gyakori és öncélú sértődés, az irigység, a felsőbbrendűségi érzet és ennek a szöges ellentéte: az alacsonyrendűségi érzet, az ezekből eredő csúfolkodás, a gúnyolódás, az öncélú irónia és a cinizmus. Ezeknek a gyakori és intenzív átélése és használata, hosszú távon (Évek múlva is) erős negatív mágikus visszahatásokat eredményez az általános sorsunkra, de az egészségünkre is.
Veszélyes ugyanakkor az egészséges és arányos önérzetnek – öntudatnak a pótlása és mesterséges felduzzasztása külső - világi értékeknek számító pótszerekkel, mint túlméretezett gazdagság, hivatalos rangok és dicséretek és más siker-jelek gyűjtése és azokkal való hencegés, hivalkodás, illetve más személyek valós érdemeinek és ilyen jellegű társadalmi – közösségi elismeréseinek, érdemeinek a megkérdőjelezése, leintése, értéktelenné nyilvánítása, azok fölötti ironizálás és cinikusság. Ezek hosszú távon mind károsan hatnak vissza az illető személyek sorsára, de legalább is, hátráltatják mind a spirituális fejlődésében, mind az anyagi jellegű (külső) célkitűzéseinek az elérésében.