Kozma Botond Szilárd, karma- és családasztrológus: 

A személyi horoszkópból kiolvasható sorsfeladatok és az örökletes (romboló és ámító) szellemi programok  

   A "Családi betegségek" természetérõl Magyar szóhasználatban több dolgot illetünk a családi betegség kifejezéssel. A skála a tényleges öröklött betegségektõl az olyan szembeszökõ, zavaró vagy nevetséges személyi tulajdonságként jelentkezõ családi szokásokig terjed, amelyeket nagyszülõk, szülõk és felnõtté váló gyermekek egyaránt elkövetnek. A mindennapi ember ironikusan mosolyog ezeken a nevetségesen ismétlõdõ családi szokásokon (más szemében meglátjuk a szálkát...), miközben az asztrológus tudja, hogy olyan, többnyire anyai ágon mûködõ, öröklött szellemi programok fejtik ki hatásukat az ilyen esetekben, amelyeknek az illetõ személy vagy alárendeli öntudatlanul az élet-sorsát, vagy saját személyi tulajdonságaival szemben is lázadozva, megpróbálja lerázni magáról e "rossz tulajdonságokat". Azok az általános "családi betegségekhez" vezetõ szokások és tettek, amelyeket az asztrológia módszereivel nyomon követhetünk, a Hold (az anyaság, illetve a teremtés õsprincípiumát megtestesítõ bolygó) által uralt Rák napjegyhez, illetve a vele analogikus kapcsolatban álló IV. házhoz, az otthon és a család életterületét szimbolizáló asztrológiai erõtérhez kötöttek. Azoknak, a Rák.karmával és a IV. horoszkópházzal kapcsolatos családi viszonyoknak a huzamosan fenntartott, érzelgõs átélése, amely valamelyik "szeretett" családtag részérõl egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérõ és ellenkezõ vélemény, vagy életszemlélet egyértelmû fenntartása) haraggá és gyûlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsõsorban a nõk számára jelent egyenes utat az emlõ daganatok képzõdéséhez és rákosodásához.

   De, ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztõrendszeri betegségek is oda vezetõdnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy õ mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalanban. Amennyiben a fent leírt, "kaméleon" mentalitáshoz erõs, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási - ellenõrzési vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkezõ következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nõknél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik. A kezdetben alig érzékelhetõ rendellenesség idõvel végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezetõ mentalitás teljes megállításához vezetõ) rákos sejtburjánzás formájában.

   Amennyiben a családtagok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag ( méreg ) teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illetõ családtag (esetleg alkohol hatása alatt) nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többszõr átéli mérges - gyûlölködõ állapotát, ez a fajta családapai, vagy a "féltõen" szeretõ-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet. Persze, a betegségek keletkezése és fejlõdése nem ilyen egyszerû és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett levegõ a "rossz szokások és káros szenvedélyek" hatása, valamint a teljes spirituális alkat, illetve a karma összessége, árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezõk, vagyis a betegség hajlamok és a nehéz családi sors-helyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a befolyása (hatása) alatt állnak az utódok és ezek hatása alá kerülve felnõtt korukban folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezetõ "fejlõdésüket" mindaddig, amíg nem tudatosítottuk õket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai sorsfeltáró program-értelmezést a feltárt életfeladatok konkrét felvállalásával történõ tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítõdési törekvések követik. "Mindenkinek a maga keresztjét" kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a "szeretett" felnõtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell elvégeznie. åme egy egyszerû példa a végzetes személyi válságokhoz vezetõ tévedésekre: sok szülõ nem csak hogy egyetem elvégzésére erõlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak az alkatával és amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a "gyermek" személyi életfeladatai közé. Már ennyi is elég a halálig tartó szülõ - gyermek közötti csendes nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlõdéséhez. És a spirituális életfeladatától eltérített utód (gyermek) lelki-szellemi zûrzavarának és erkölcsi csõdjének az "élettani" következményeirõl még nem is beszéltünk. De ez még elenyészõ baj ahhoz a létzavarhoz képest, amely az anyáknak, ritkább esetben az apáknak a gyermekeik szerelmi-szexuális párkapcsolatába és családi életébe való féltékeny és ostoba beavatkozása által keletkezik. Ez az aggódóan "féltõ és óvó" gondoskodás, vagyis a minden áron "jót akaró", alattomos intrikálás, majd nyílt lelki, és ha lehet, anyagi zsarolások, de legkevesebb súlyos szemrehányások formájában nyilvánul meg. Ez, a szeretõ- féltésnek képzelt, de valójában szexuális alapú szülõi féltékenység kivédhetetlenül elõáll még az azonos nemû szülõ - gyermek viszonyokban is(!), amennyiben a szülõ napjegye, vagy Ascendense a felnõtt-gyermeke horoszkópjának a VII. házába, a hosszú távú és a társadalom elõtt is felvállalt párkapcsolatok (élettársi és házassági viszonyok) életterületébe esik, Vagy, ha a szülõ napja együtt áll a gyermek Holdjával, vagy Vénuszával, valamint, ha a gyermek Napja együtt áll a Holddal, vagy Szaturnusszal. Ilyen esetben, ha nincs a felnõtté vált gyermeknek elég esze, és nincs elég lelki ereje az aggódó szívû édesanyát, vagy a féltékeny apát kirekeszteni a saját szexuális szerelmi életszférájából (házasságából), és nem tudja párkapcsolatát a saját természetes vágyai és egyéni igényei, lelki és szellemi alkatának megfelelõen (lelki szükségletei szerint) megélni, annak elõbb - utóbb vesebaj, húgyhólyag gyulladás és más deréktájéki károsodások, férfiaknál heregyulladás, vagy prosztatabántalom, nõknél menstruációs gondok, a méh- és a petefészkek megbetegedése lesz a következménye. A szexuális párkapcsolati élet feszültségei és diszharmóniái, összetettségük és elsõdlegesen szellemi kiegyenlítõdési jellegük miatt (a szeretet és a fény kiegyenlítõdése bennünk), végzetesebb következményekhez vezetnek, mint a szülõi és a gyermeki viszonyok zavartsága. Mivel most az örökölt családi programok mûködését vizsgálom, nem térek ki részletesen a párkapcsolatokra vonatkozó betegségek szellemi okára (pl. a féltékenységnek, a partner fölötti hatalom gyakorlásnak és manipulálásnak, vagy a partnerrel szembeni huzamos ellenérzések intenzív átélésének a következménye férfiaknál a here- és a prosztatagyulladás, nõknél a petefészek-gyulladás), hanem a civilizált nyugati társadalomban általánossá vált, a családdal és a gyermekáldás vállalásával kapcsolatos negatív szellemi programok hatásmechanizmusát, valamint a párkapcsolatokban felmerülõ személyiségi-problémákat, az élettársakkal való önkéntelen versengésre és azok legyõzési késztetéseire vonatkozó lelki stratégiák spirituális és kauzális okait szándékozom a szellemi gyökerekig vissza göngyölíteni, annak érdekében, hogy ez által konkrét támpontokat adjak azok számára, akik harmonikus családi életet akarnak folytatni.    A Rák jegyében született és a Rák Sárkányfarokkal rendelkezõ és általában az anyasági, a megtermékenyülési (magzatfoganási - teherkihordási), gyermek-szülési, gyermek gondozási, a család alapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködõ személyek önkéntelenül a magukévá akarják tenni és magukhoz akarják kötni minden áron a környezetükben élõket azáltal, hogy szüntelenül gondoskodni akarnak azokról. Ennek köszönhetõen õk a rákos betegségekig is elmenõ tragikus élet-drámák hõsei és áldozatai is. Az ilyen személy, sértõdékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy un. benyomás - elhárító, védekezési rendszerrel, a rákpáncéllal és felszínes kedélyeskedéssel, vagy ártatlankodó jóságossággal próbálja fedezni magát, palástolni félelmeit, belsõ szorongásait, feszültségeit. Igaz, az is megtörténik néha, egy-egy Rák programmal rendelkezõ férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetõségébe, "a legjobb védekezés a támadás" - alapon, agresszív, sõt: néha egyenesen kegyetlenkedõ magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és valósággal eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és a sértõ információ- behatolásokkal szemben, menthetetlenül a rákos sejtek természetellenes elszaporodását idézi elõ a biológiai szervezetében.    A rákos betegségeket okozó sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes létezés információáramlásával szembeni elzárkózási késztetésnek, a voluntarizmusnak és a félrevezetésnek a fizikai sejtek szintjén történõ megismétlõdése. De nem csak az agresszív és elutasító, hanem az ámítással és a csendes neheztelõ magatartással is képesek a Rák szülöttekhez hasonló érzékenységgel rendelkezõ emberek pszichológiai páncélt, védõburkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létezõ, rák-sejtek túlságos elszaporodása és a burjánzási folyamat hatványozódása. Ezt a lelki öngyilkosságot leképezõ védõburkot a legtöbb esetben a látszólagos önfeladásig menõ alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével: a hamis információáramoltatás segítségével történõ opportunista (kiegyezési) mentalitás személyi tulajdonsággá alakításával szokták létrehozni a Rák szülöttek és a Rákokhoz hasonló érzékenységben "szenvedõ" személyek. Rüdriger Dahlke szavával: ezek a normophánok.     Ezek a személyek állandóan kegyes hazugságok által elérhetõ látszat-béke és az ártatlanság képzetének a látszólagos védõfala mögött, de valójában egy, az életük kegyetlen végét elõkészítõ hazugság-rendszer labirintusában élnek, miközben igenis támadják gondolataik szintjén, végtelen belsõ neheztelések formájában, az egész környezetüket, amelynek "érzéketlen és kíméletlen" viselkedése következtében õk ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (pontosabban a hatás-visszahatás törvényének a következménye), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanazt a megtévesztést kapják vissza a környezetüktõl, amivel "etették" azt egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják elõlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak s a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot a végzetes életkedvvel szaporodó, a szervezet immun-rendszerét a hamis információáramoltatással megtévesztõ rákos sejtek szétfeszítették és kiszipolyozták. A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztõ információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén, mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint õk ártatlanok, õk nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a túlélést és a szaporodást.    A kiegyenlítõdés érdekében folytatott igazságért való harcokat az ellentétek felszínes és lényegi átvilágítást követõ oldás nélküli kibékítésével folytonosan elkerülõ, a kellemetlen szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat fel nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtõ és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló embernek még az a lehetõsége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább õszintén szembenézhessen a halálával. Az a lehetõsége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre, és nyíltan fogadhassa azt, amitõl egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen halál tényével való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítõdési aktus szemszögébõl végre megítélhesse a megtévesztõ magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa saját élettapasztalatai nyomán az élet legfontosabb igazságát miszerint "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.", vagyis: Aki kényelmetlen környezeti benyomások és szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát. Mert az élet kiegyenlítõdési drámáját õszintén és nyíltan vállalni kell még a Rák-sorsfeladattal rendelkezõ, rendkívüli érzékenységgel "megátkozott" embereknek is. Ennek, a konfliktusfelvállalással kezdõdõ kiegyenlítõdési folyamatnak az elutasítása, a társadalmi hazugság-rendszerek feltétel nélküli elfogadásával és betartásával történõ kicselezése épp annyira életellenes magatartás, mint a fölösleges és öncélú dramatizálás, a tragikus állapotok elõidézéséig menõ érzelmi szenvedélyesedések, amely állapotok felfokozott átélésére a negatív Rák - programmal rendelkezõ személyek hajlamosak.     A Rák jellegû karmikus programmal rendelkezõ személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági õseiktõl örökölt spirituális determinációjuknak megfelelõen végig zongorázzák felnõtt korukban a jellemzõ diszharmonikus viselkedési mintákat, és azok intenzív átélésével felfokozzák - elmélyítsék ezeket a romboló programokat és nem az, hogy az ilyen programmal született lány-anyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus embertan, amely lecövekelt a géneken keresztüli örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívõ emberiség tragédiája tovább folytatódik a kétszázhatvanezer éves útján. Holott a tragédia részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkezõ lányok, a meddõsségben szenvedõ fiatal nõk szervezetét nem kezelnék hormontablettákkal az anyai ágon örökölt diszharmonikus családi program feltérképezése és tudatosítása helyett. Hiszen a fiatal személyek, vagyis a rugalmas és hamar regenerálódó aurával és biológiai szervezettel rendelkezõ nõk esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítjuk ezeknek a programoknak a minõségét és anyánkat - nagyanyánkat visszakérdezve meghatározzuk a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen és negatív pszichikai hatásának az azonnali feloldásához ez is elég. A teljes fizikai gyógyuláshoz vezetõ mentális programok megszûntetéshez, jobban mondva: azoknak a pozitív kiegyenlítéséhez viszont mind a probléma-kerülõ, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges és természetesen a Rák és négyes ház jellegû életfeladatoknak a tudatos gyakorlati felvállalása. Esetenként a felvállalásokra való mentális felkészülés.     A gyakorlatban viszont még ezt az értelmes szellemi törekvést is, megbuktatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, mert nem tudunk róla, és nem vesszük figyelembe. Az érzés, vagy az érzések, a pozitív, vagy negatív viszonyulások még nem egyértékûek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnõtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretetnek a részleges és korlátolt kifejezõdési formái. Errõl Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejezõdési formája. Amirõl viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is igazat adok neki és elkötelezõdöm az ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz, hogy nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy ez utóbbit természetesnek vesszük, az elõbbit viszont nem és számon kérjük egymástól az értelmi elkötelezõdést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségességet. A Rák - sorssal küszködõ személyeknek tehát meg kellene tanulniuk feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értenek egyet. Az öröklõdõ betegségprogramok eredete és természete. I. A Romboló programok.   Betegségeink, baleseteink és drámai konfliktusaink azért keletkeznek, mert nem az egyéni rendeltetésünk és nem az ember egyetemes rendeltetése szerint élünk. Ennek következtében hiába szedjük a gyógyszereket, és hiába kezeltetjük és mûtetjük magunkat az orvosokkal egész életünkben, mert a betegségeink igazi okai, akárcsak a személyi konfliktusaink, valamint a sors-drámaként megélt sorozatos kudarcainknak a spirituális okai az orvosi, az elmegyógyászati és a pszichikai terápiák ellenére is feltáratlanok - és ezért feloldatlanok - fognak maradni, ha nem ismerjük meg az élet-programunkat a személyi horoszkópunk segítségével. A felnõtt korban szerzett betegségek a tévesen választott sorsfeladatok melletti huzamos kitartás miatt és azok erõltetett végrehajtása alatt keletkezõ lelki feszültségek következménye. A betegség személyes sors-programunkhoz nem illõ életpályákon: tévutakon és tévhelyzetekben (téves életpályákon, rosszul választott hivatásban) való huzamos tevékenység, vagy a rosszul választott párkapcsolatokban, élettársi viszonyokban való huzamos kitartás és az erkölcsi téveszmékhez való ragaszkodásunk miatt elõálló belsõ szorongásaink következménye. A szerzett betegségek az elfojtott és a tudattalanunkba süllyedõ lelki zavaraink, vagyis a rendeltetésünkhöz nem illõ életcélok és párkapcsolatok erõltetett megvalósítása és fenntartása miatt válnak krónikussá. Talán hihetetlen mindez. Fõként ha a felszínes (anyagi) jelenségekbõl tõrvény erejû következtetések levonásához szokott rációnkkal megkérdezzük: "És akkor hogy állunk az ártatlan gyermekek rendkívüli betegségeivel?" - A szellemi gyógyítás tudományának és a nem jóslásra, hanem sorselemzésre használt asztrológiának egyértelmûek az e kérdésre adott válaszai: a gyermekek betegsége - megbetegedése, tökéletes tükre a szülõk, a gondozók, az ápolók, a nevelõk és a családi környezet szellemi-lelki és szexuális feszültségeinek, a gondozóik félelemébõl eredõ zavaros (természetellenes) életvitelének, szorongásainak, zaklatottságának. A gyermek ugyanis "hozzá van kötve" láthatatlan, de valóságos spirituális szálakon az anya, illetve a rá figyelõ gondozó tudattalanjához és annak a közvetlen befolyása alatt áll. Ezért a gyermek valósággal leképezi egészségi állapotával az anya és környezete rejtettnek és határoltnak képzelt, feszült, zavaros és negatív töltetû lelki-szellemi állapotait, annak a diszharmonikus lelki-szellemi folyamatait (például a virágpor vagy a szõr allergia esetében: az anya rendetlen, zavaros szerelmi - szexuális életét), a fel nem oldott félelmeit, a tudattalanjába lefojtott agresszivitását és a veszélyeztetett - vagy más okok miatt diszharmonikus - léthelyzetébõl eredõ szorongásait.   A  személyi horoszkópokból kiolvasható, negatív, örökletes szellemi programok leírása:     Tíz éves asztrológusi tevékenységem legfontosabb eredménye az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a mélyrétegeiben rejlõ, családi vonalon az anyai ágon öröklõdõ, vagyis anyáról leányra és fiúra szálló (az unokáknak anyai ágon átadott ) életellenes, rombolási és önrombolási, büntetési és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetéseknek (önkéntelen és rejtett agresszivitásnak) a személyi horoszkóp segítségével történõ kimutatási lehetõségének a felfedezése. Ezernyi személyi horoszkóp elkészítése és megbeszélése (visszaigazolódása) után bebizonyosodott, hogy azon személyeknek, akiknek a horoszkópjában a Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó közül minimum három bolygó diszharmonikus fényszögben kapcsolódik egymáshoz, az anyai ági õsei, intenzíven átélt életellenes mentális (érzelmi és gondolati) folyamaton mentek keresztül tudatosan, vagy önkéntelenül, éveken át, huzamos neheztelés és szorongás, rejtett (elfojtott) vagy nyílt gyûlölködés, bosszú vágy, vagy életre-törés (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és felelõtlen átkozódás (kiátkozás) formájában. Ezek, a csecsemõ korban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) lappangó rombolási hajlamok, tizennégy éves korunk után már aktiválódnak és a kamasz kor idõszakában érzékelhetõen jelentkeznek depresszió, türelmetlenség, agresszivitás, irracionális félelmek és öngyilkossági késztetések formájában. A racionális logikánk számára érzékelhetetlen hatásukat azonban leginkább, a felnõtt korban fejtik ki, amikor civilizált önfegyelmünkkel magunkba fojtjuk ezeknek az imaginációnkat befolyásoló mentális programoknak a külsõ megnyilvánulási formáit. Annak ellenére ugyanis, hogy ez a civilizált "önfegyelmezõ" eljárásunk látszólag mindannyiunk megnyugtatására szolgál, az elfojtás a lehetõ legveszélyesebb eljárás (mentalitás) mind önmagunkra, mind környezetünkre nézve. Ezek a mélytudattalanunkba vésett, életellenes spirituális gócok, minél ésszerûbb és civilizáltabb gátlások alá helyezõdnek, annál veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki romboló hatásukat a láthatatlan és érzékelhetetlen szellemi-lelki folyamatainkon keresztül. Igazából mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai ági õseinktõl örökölt, azok által a tudattalan képzeleti és gondolati világa mélyrétegeibe lefojtott és ezért az utódoknak átadott, vagyis hozzánk elkerülõ, gyûlölködési - rombolási programjaink által, miközben úgy képzeljük, hogy az értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerû erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy ezek miatt, az anyai ágon öröklött negatív személyi programok miatt betegedünk meg látszólag indokolatlanul és miattuk sodródunk olyan konfliktusokba, nehéz és nem egyszer olyan tragikus kimenetelû helyzetekbe, amelyekbe nem csak hogy nem akartunk, hanem amelyekre még csak soha nem is gondoltunk. Ezeknek az örökletes (szellemi) romboló programoknak a felfedezésének és a személyi horoszkópok segítségével történõ kimutathatóságának a jelentõsége nem is annyira a betegség és konfliktus okozó gócoknak a tudatosítás segítségével történõ megszüntethetõségében - feloldási lehetõségében áll, hanem a kismamák várandósági idõszaka, valamint a születés aktusa közben fellépõ veszélyes és sokszor tragikus következményeket okozó szövõdmények megelõzési és kiküszöbölési lehetõségében. Mert ugyanúgy, ahogy a horoszkópban észlelt rombolási programok jellegének és hatáskörének az értelmezésével, azoknak a konkrét életterületek megnevezésével, ahol ezek megnyilvánulnak, meg lehet elõzni a betegségek kialakulását, ugyanúgy a várandóság és a szülés közben fellépõ, a nõgyógyászok által "Soha nem lehet tudni" névvel illetett szövõdményeket is meg lehet elõzni. A jelen civilizációban öt különbözõ, karakterében (jellegében) egymástól eltérõ, de általában együtt jelentkezõ, örökletes negatív szellemi program érvényesülését lehet megfigyelni. Az elsõ, a személyiség-ellenes program, vagyis a Fény-ellenes program, egyértelmûen a Nap, a Mars, az Uránusz és a Plútó egymással alkotott negatív fényszögeihez kötött program. A második a Hold, a Mars, a Szaturnusz, a Neptunusz és a Plútó által megtestesített õserõk negatív hatásához kötött romboló program. A harmadik a Nap, a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és a Plútó princípiumok negatív fényszög-kapcsolataihoz (diszharmonikus, illetve negatív tulajdonságokra és kézstetésekre utaló megnyilvánulási formájához) kötõdik, és így tovább. De vegyük õket szép sorjában: I. A fényellenes és férfiasság-ellenes , illetve a személyiség-ellenes anyai ági örökletes (karmikus) programok. Amennyiben más negatív fényszögek mellett, a Nap - Mars - Plútó, a Nap - Mars - Szaturnusz, vagy a Mars - Szaturnusz - Plútó diszharmonikus fényszögekbõl alkotott "Bermuda háromszög" megtalálható egy horoszkópban (de fõként ha ez két kvadrátból és egy szembenállásból alkotott T-kvadrát nevû karmikus alakzat formájában jelentkezik), az adott személynek kimondottan a saját személyiségével szembeni, vagy más, a személyiség-jegyeit nyíltan felvállaló személlyel szembeni (nyílt, vagy rejtett) személyi törekvéseivel, ambíciói megvalósításaival szemben álló körülményekkel - helyzetekkel és tárgyakkal szembeni öntudatlan, agresszivitást tartalmazó szellemi sors-programot jelez. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy fojtott kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségnek képzelt személyek és tárgyak megbüntetése és rejtett megsemmisítése vágyától a különbözõ önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntetõ hajlamokig és szélsõséges esetekben a perverz mazochizmusig terjed. Ez az anyai ági õsöktõl örökölt negatív szellemi program, többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a saját apjával, vagy a férjével (a vizsgált személynek az apjával, nagyapjával, vagy dédapjával) szemben érzett, igen erõs, de többnyire rejtetten átélt személyiség érvényesítési ambícióiban gyökerezik. De eredhet intenzíven és huzamosan átélt, erõs ellenségképekhez kötõdõ, mély vallásos vagy nemzeti érzelmekbõl is. Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyûlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hûléses betegségekre, valamint a migrénes betegségekre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here-gyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák. II. A magzat- és gyermekellenes, illetve szülõi szerepkõr-ellenes és általában: az élet- és természet-ellenes karmikus programok Amennyiben Hold - Mars - Plútó, Hold - Mars - Szaturnusz negatív fényszögei által alkotott háromszöget, de még inkább ha a Hold - Szaturnusz - Plútó által diszharmonikus fényszögeibõl alkotott háromszöget észlelünk egy horoszkópban, biztosra vehetjük, hogy a vizsgált személy édesanyja, vagy annak az anyai ági felmenõi, rejtetten: lelkük és öntudatuk legmélyére süllyesztett és ott lefojtott, negatív anyasági problémákkal: gyermekvállalási, gyermekszülési, magzat- és gyermekvesztési (gyermek-eltevési: "angyalcsinálói"), tudományos családtervezési, vagy családszétszakítási gondolatokkal és érzelmekkel küszködtek huzamosan és intenzíven. Vizsgált személyünknek is ilyen jellegû gondjai, problémái lesznek annak ellenére, hogy mondjuk általában mindenki által közkedvelt személyiség, aki nagy ambícióval és kitûnõ eredményekkel halad a karrier-építési pályáján. Amennyiben férfi szülöttrõl (fiúról) van szó, az életút elején enyhébb az örökölt életellenes mentális program következménye, mert csak abban nyilvánul meg, hogy a nem képes meglátni szerelmi partnereiben a potenciális anyát, hogy hiába vágyik családi nyugalomra, mert igazából nem akar, vagy nem képes családot alapítani, illetve azért felelõsséget vállalni, vagy, amennyiben mégis családot alapított fiatalon, késõbb indokolatlanul szétdúlja azt, elszakad a családtól és nem képes újabb családot létrehozni. A negatív családi (gyermek- és életellenes) program külsõ hatásai úgy is jelentkezhetnek, hogy családon kívüli kapcsolatokból származó (vállalt, vagy letagadott, esetleg közönyösséggel kezelt) gyermekei születnek, akikhez zavaros viszonyok fûzik. Nõknél az elõbb leírtak annyiban változnak, hogy õk már kamasz korukban, nyíltan, vagy rejtetten, de elutasítják magukban a saját anyaságuk képzetét, illetve elhárítják maguktól az anyai szerepkört. Nem képesek és/vagy nem akarják saját magukban felismerni a potenciális anyát, sõt: önkéntelenül ellenséges érzelmekkel töltik el az ilyen jellegû képzetek. Mindez korai menstruációs zavarokkal és a havi vérzéssel kapcsolatos (tisztulási) problémákkal tetézõdik és szerencsés esetben igen korán és véletlenszerûen (váratlanul) válnak anyává. Szerencsétlenebb helyzetben a meddõség ördögi körével küszködnek, miután a méhüket és a petefészküket tönkretették mentálisan a gyermekszüléstõl való irracionális félelmeiknek, valamint a tudományos családtervezés különbözõ "orvosi" eszközeinek segítségével. A Hold által megtestesített õserõhöz (A gyermekekhez és a családi kötelékekhez, illetve a teremtés õs-princípiumát megtestesítõ anyasági állapothoz) kapcsolódó diszharmonikus háromszög által jelzett életellenes programok betegségtünetei tehát a gyomortájéki és az emésztõrendszeri betegségek mellett, a gyermekszüléssel és gyermektáplálással kapcsolatos nõi szerveknek a megbetegedései és elváltozásai. De ide tartózik a málformációs utódok (csonkák, bénák, púposok, farkastorkuk, félkegyelmûek, stb.) kialakulásának és világra hozásának a jelensége, a szülési és "teherviselési" komplikációk, valamint az imént felsorolt szervek rákosodása. Ezeknek a romboló programoknak az élet különbözõ konkrét területein és konkrét élethelyzetekben megnyilvánuló hatásait, személyenként változó mentalitásbeli és pszichológiai megjelenési formáit ki lehet mutatni a személyi horoszkóp segítségével és a megfelelõ negatív szellemi programokat hatástalanítani - oldani lehet. A Nap - Hold - Mars, vagy a Nap - Hold - Plútó diszharmonikus háromszög által jelzett élet -és személyiség ellenes (intenzív ellenségképzetekben való gondolkodási késztetéseket elõidézõ) romboló program nem annyira élénk mint a korábbiakban leírtak, de a Nap és a Hold együttes jelentkezése miatt mind a két létszférával szembeni (a családi és a személyi tudat önkifejezõdési létszférákkal szembeni) önkéntelen agresszív magatartási formákat elõidézi. Amennyiben viszont az egymáshoz diszharmonikus fényszögekkel kötõdõ Napot és Holdat, a Mars és a Szaturnusz, vagy pláne a Plútó is negatívan fényszögeli, vagyis ha ezek a bolygók diszharmonikus fényszögekkel kapcsolódnak egymáshoz egy horoszkópban, akkor két eset lehetséges: vagy a természetellenesen felsrófolt és minden más érzést a háttérbe szorító, általában szélsõséges szenvedélyektõl fûtött családi érzelmek és kötelékek, vagy mind a két életterületen kivédhetetlenül jelentkeznek az önkéntelen és tudattalan család-rombolási késztetések, a személyi kapcsolatoknak és a családi kötelékeknek az önkéntelen szétszakítási késztetései, valamint a szülõi állapotnak az önkéntelen megszüntetési késztetései, a fent leírt betegséghajlamokkal együtt. Természetesen ezek, az önkéntelen (a tudattalanban lappangó és onnan induló) rombolási - önrombolási késztetések nem a bolygók hatásának, vagy a bolygók egymással szemben alkotott fényszögeinek a következményei. A bolygók fizikai (biológiai) pszichikai, vagy mentális befolyása az emberi személyiség különbözõ struktúráira - különösen újszülött korában! - bár kétségtelen, de itt ötödrangú kérdés. A bolygók fizikai, pszichikai, mentális, vagy akár spirituális befolyása is, csak a kétes és káros értékû, jósolgató asztrológiában szempont. A szellemi önismeretet és a lelki öntisztítást (a spirituális etikát) szolgáló asztrológiában a bolygóknak a személyi horoszkópon belüli helyzete csupán egy olyan egzakt jelzõrendszer, amelynek segítségével, az analógia törvénye alapján, az asztrológia feltérképezi a vizsgált emberi személy spirituális struktúráját (lelki - szellemi összetevõit és eredõit). Ritkábban ugyan, de néha megtörténik, hogy a fent leírt és a személyi horoszkóp segítségével felismerhetõ (és feloldható!) negatív örökletes programok súlyosabbak az átlagosan tapasztalhatóaknál, vagyis szélsõséges megnyilvánulási formákban jelentkeznek. Ez úgy jelentkezhet a személyi horoszkópban, hogy a fent leírt, és "Bermuda- háromszögnek" nevezett idomok összetettsége négyszögûvé "fejlõdik", olyan módon, hogy az eddig leírt bolygók mindegyike összekapcsolódik egy negatív fényszöge által valamelyik másikkal, vagy úgy, hogy a fent jelzett "Bermudákhoz" egy másik bolygó kapcsolódik negatívan a többi kilenc közül. Egyelõre maradjunk az eddig megismert képleteknél. Amennyiben tehát egy személyi horoszkópban a Nap - Hold - Mars - Szaturnusz, vagy a Nap - Hold - Plútó - Szaturnusz bolygók egymással szembeni negatív fényszögeibõl alkotott négyszögû idom található, vagy ha, a korábbiakban tárgyalt bármelyik háromszögû idom mellett, akár különállóan is, de a Plútó - Szaturnusz, vagy a Plútó - Mars diszharmonikus fényszög is megtalálható, ez azt jelzi, hogy az illetõ személy aurájában eleve létezõ, családi vonalon örökölt, élet és személyiség-ellenes programok tovább "gazdagodnak" az oldódási: elengedési - megbocsátási - kiengesztelõdési és kiegyenlítõdési képtelenséggel és az ebbõl következõ irigységgel, féltékenységgel, fösvénységgel és nyílt, vagy lappangó bosszúvággyal (majdhogynem kiengesztelhetetlen gyûlölködési késztetésekkel. Ezek a személyek nem tudják elviselni és semmi áron sem tudják elfogadni azt, ha valaki, vagy valami az utjukban, azaz vágyaik és ambícióik megvalósításának az utjában áll. De azt sem viselik el, hogy mások elhagyják õket és hogy a sors megfossza õket valamitõl, amirõl úgy képzelik, hogy az övék, vagy hogy az, az õ boldogságukat hivatott szolgálni. Ezeknek az önkéntelenül de huzamosan és intenzíven átélt, romboló pszichikai - mentális magatartási formáknak a következménye az aranyér, a végbélhurut és a vastagbélhurut, a különbözõ érszûkületek, a reumás betegségek, a csont és a bõrbetegségek, a vérnyomási problémák, valamint nõknél a petefészek, férfiaknál a prosztata megbetegedései és kóros elváltozásai. És persze a felsorolt szerveknek és testrészeknek az élet második szakaszában történõ rákosodása. Ezek a negatív fényszög- együttesek, vagy az enyhébb rombolási programot jelzõ háromszögû alakzatokhoz társuló és azok hatását felerõsítõ Szaturnusz - Plútó, vagy Szaturnusz - Mars diszharmonikus fényszög elég ritka esetben fordul elõ az idõsebb generációk horoszkópjában, viszont egyre gyakoribb az 1970 óta született személyek horoszkópjában. Még ritkább az olyan eset és az olyan sorsképlet, amelyben mind az eddig tárgyalt öt bolygó negatívan fényszögeli egymást egy személyi horoszkópon belül, vagy ha az Uránusz kapcsolódik egy vagy több negatív fényszöggel egy negatív fényszögekbõl képezett alakzatba. Ez ugyanis a szabadon nem azonnal és nem mindig érzékelhetõ sátáni zavartság (õrület) jele, vagyis a gondolati (mentális) világnál is finomabb képzeleti világban létezõ ( a képzetek szféráiban ható - mûködõ), romboló és önromboló szellemi zavarodottságnak az asztrológiai képlete. Ilyen a képlettel azok a személyek születnek, akik úgymond félkegyelmûként, vagy, "õrült zseniként" kell leélniük egész életüket és azok a személyek, akik kora gyermekkoruktól kezdõdõen súlyos betegségek áldozatai - ezért általában úgymond ártatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Másrészt azok az emberek születnek ezzel a gyilkos ötszöggel a születési képletükben, akik az elõbbieknek az ellentétei. Õk azon ritka és kivételes "történelmi" személyek kategóriáját képezik és mind önmagukra, mind a környezetükre nézve veszélyes józan õrülteknek bizonyulnak. Ezekrõl csak azután derül ki, hogy nagyanyjuk - dédnagyanyjuk nyíltan kiélt, vagy nagyon mélyen elfojtott gyûlöletének, hatalmi vágyainak a szellemi örököseiként, vagy misztikus - vallásos kábulatának a következményeként, õk mindössze egy rendkívülien ésszerûen és logikusan gondolkozni képes személyben lakozó, képzet-zavarnak (civilizációs tévképzetnek) a megtestesülései, - amelyet semmiféle erkölcsi tanítás nem érinthet meg felnõtt korig -, amikor a családjukat, szélesebb körû társadalmi közösségüket, vagy egy egész népet sodornak a végzetes tragédiák (pl. háborúk, forradalmak) szakadékába. Az ilyen erõs rombolási hajlamokat szülõ mentális programok mellett általában megtalálható a második fajta, az általam kaméleon-programnak nevezett, hamis információ áramoltatási és önámítási késztetéseket eredményezõ mentális programok valamelyike is. Ilyen Adolf Hitlernek a horoszkópja, de ilyen szélsõséges hajlamokra utaló alakzat található az összes sátánisa szekta vezéregyéniségének az asztrológiai képlete, de ilyen általában a személyes és konkrét életfeladataikat fel nem vállaló és ahelyett valamilyen, a szokásostól eltérõ életformát folytató misztikus szenteké is. Ilyen például az Indiában szentként tisztelt Véda fordító és értelmezõ Ramana Maharisi aszkéta képlete is, aki annak ellenére, hogy rendkívüli aszkézisével: lelki fegyelemmel a diszharmonikus hajlamait megfékezte, a legfájdalmasabb szaturnuszi betegségek egyikében, csontrákban halt meg. Ennek az indiai misztikusnak azért kellett idejekorán meghalnia, mert annak ellenére, hogy Rákban állt a Sárkányfarka, ami olyan gyermek- és életellenes családi karmára utal, amit csakis a családalapító szülõként, illetve a családról és a gyermekekrõl való gondoskodással lehet feloldani, nem alapított családot. Ráadásul soha nem élt élettársi viszonyban, annak ellenére, hogy születési horoszkópjában három bolygója állt a házasság életterületét jelentõ hetes horoszkópházban és a Hold, a Sárkányfejével együttálló Bak - Napját támadta a közvetlen tapasztalatok házában. Ramana Maharisi tizenhét évesen már úgymond "megvilágosult" lett és a családi élettel együtt, magától a közvetlen földi tapasztalatokat elhárította, holott a Sárkányfarka a IX. házban és a Rákban állt. Ehelyett a halott anyjának állított szentélyt. Utazó - mozgó remeteként és Véda fordítóként - értelmezõként (a III. ház az Ikreknek felel meg és az elmélet és a gyakorlat összeegyeztetésének az életterülete) folytatva az életét, nem részesült közvetlen és nyers földi tapasztalásban, ami többek között arra is ráébreszthette volna, hogy a sokszor rendkívüli erõfeszítéseket is igénylõ konkrét életfeladatait felvállalva ("Vegye fel mindenki a maga keresztjét"), bárki jobban megvilágosulhat mind a szentek. Ramana Maharisi személyisége, a félreismert sorsfeladatának áldozataként és szentként, csupán a poláris ellentéte volt Sztálinnak, Hitlernek és a húszadik század többi sátáni személyiségének. Életének tragikus vége csak szomorú beigazolódása a Csuang - Ce azon híres aforizmájának, miszerint a szélsõséges szentek élete, a mások által követhetetlen rendkívülisége miatt, spirituális szempontból a rablógyilkosokéval egyenértékû. A követhetetlenség alatt itt nem azt kell érteni, hogy nem lehet azt az egyedi misztikus utat végig járni, hanem azt, hogy nem érdemes. Sõt fölöslegesen veszélyes, pontosan azért mert spirituális szempontból tévút, hiszen máskülönben nem végzõdne rettenetes fájdalommal járó betegséggel és persze korai halállal. És mindezt egy Hamvas Béla által is sokat idézett spirituális aforizma illusztrálja kellõképpen, amely azt tartja, hogy: "Aki az égi mannát mértéktelenül habzsolja, egyenesen a pokol felé tart." Tevékenységével nem okozott közvetlenül akkora tragédiákat mint Sztálin és Hitler, de amennyiben a magukat a szent öncsalás állapotában ringató híveire és a tömeges öngyilkosságoknak elméleti alapul szolgáló misztikus elméleteit az ember rendeltetése szemszögébõl (metafizikailag) felül vizsgáljuk, ugyanúgy az intõ példákként szolgáló szomorú történelmi tények közé kell sorolnunk, mint a nagy világ felforgatókét. És ez akkor is így van, ha az õ személyi horoszkópjában nem a rombolási, hanem a hamis információ áramoltatási (Kaméleon) program volt a hangsúlyosabb. Az áltató és önáltató (Kaméleon) programok. Ahhoz tehát, hogy valaki a Ramana Maharisiéhez hasonló szellemi és értelmi képességek segítségével a legmagasabb spirituális szinten tudja becsapni magát (és környezetét) és akkor is úgy képzelje, hogy õ a lényeget tekintve nem tévedett, az általam megfigyelt második féle, nem romboló, de sokszor annál veszélyesebb mentális sors-programmal kell hogy szülessen. ( És sors rendeltetésének a teljes félreértésével kell egy "megvilágosodott élet" után a biológiai lét határállapotába: a csontrák okozta idõnap elõtti halálba kerüljön.) Ez az környezet - és öntévesztõ program az anyai ágon öröklõdõ, hamis információ-áramoltatási program és asztrológiailag a diszharmonikus Halak, a Nyilas és a Mérleg spirituális erõteréhez, vagyis e három konstelláció uralkodó bolygóihoz, a Neptunuszhoz a Jupiterhez és szexuális szinten a Vénuszhoz és a Lilithez is kötõdik. Ez az abszolút õskáosz állapotára visszautaló önámítási késztetés, az önkéntelen rejtõzködési, valamint a megtévesztési késztetéseket és az ezzel járó hamis információ-áramoltatási (hazudozási) késztetéseket elõidézõ szellemi program, ami az által jön létre, úgy alakul ki határozottan és véglegesen egy megszületendõ ember (csecsemõ) személyi struktúrájában, hogy az anyai ági felmenõi (õsanyái) nem csak a szomszédaikat és a férjeiket vezették félre a saját személyükre (vágyaikra, szándékaikra, akaratukra) vonatkozó lényeges kérdésekben, hanem annyira beleélték magukat a félrevezetés (szemforgatás) célszerûségébe és jogosságába, hogy sikerült becsapniuk és félrevezetve - elhallgattatniuk a saját lelkiismeretüket is. Sõt: amennyiben vallásosak voltak, még az Istent, vagy a kedvenc szentjüket is szerették volna a maguk pártjára állítani a céljaik elérésében és noha tudták, hogy igazságtalanul és hamisan járnak el, azokhoz (ahhoz) is imádkoztak, hogy segítse õket szándékaik kivitelezésében, vagy gondolatban igyekeztek az Istent és a szenteket meggyõzni, hogy az, amit tettek, voltaképpen nem is olyan nagy bûn, nem erkölcstelen. Ennek a spirituális szintre emelt öncsalásnak a szelleme nem halt ki az illetõ õsanyák halálával, hanem annak függvényében, hogy egy-egy utód fogantatását megelõzõ idõszakban, mennyire intenzíven élték át a környezet- és az önámítást, átadódott és konkrét (nyíltan megélt, vagy rejtett: lappangó) tulajdonságok formájában megjelent az utódokban és azok utódaiban. Ezek, az õskorrupció (a bibliai "bûnbe esés") motívumához kapcsolódó, spirituális szinteken raktározódó ámítási programok az iskolázottsági (tájékozottsági) fokkal arányosan összetettek és intenzívek. A grafológusok között köztudomású, hogy a nyugati személyek kézírás-mintái tartalmazzák a legtöbb hazudozási hajlamra utaló jelt. Hiába tudjuk Nietzsche óta, hogy elenyészõen kevés és jelentéktelen tény az, hogy sokat hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy saját magunknak mennyit hazudunk, mert igazából és személy szerint nem tudjuk, hogy mikor és miért áramoltatunk magunk felé hamis információt, hogy miért csapjuk be magunkat és környezetünket. A kaméleon program az anyai ágon (is) örökölt õsi és folyamatos bûnbeesésnek a programja, Hamvas Béla szavával az õskorrupció méreg-programja. Ez a Bibliai Lilith által megtestesített, másságra, újra való sóvárgáshoz kötött Kaméleon program, amely a Teremtés elõtti, abszolút káosz állapotának a létrejöttét is okozta, korábbi fogantatású és ezért mélyebb gyökerû bennünk mint a rombolásé és az önrombolásé, amit nevezzünk az egyszerûség kedvéért Káini programnak. Ezért az örökölt becsapó és önbecsapó program nehezebben felszámolható, mint az önromboló és a környezet - romboló (gyilkos és öngyilkos: Káini) mentális programok. Mert nem a Káini program miatt fél, védekezik és támad az ember, hanem e rejtõ - álcázó, rejtõzködõ, védekezõ, ítélkezõ gondolatformák fenntartása és a rejtett, de intenzív átélése miatt. Azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a Kaméleon programok nem csak elrejtik, de növesztik - duzzasztják és végzetessé is teszik a Káini programokat. Amiatt szorong az ember, hogy fél feladni az életmegnyerésbe (erõfeszítés, fájdalmas tapasztalatok és áldozathozatal nélkül elérhetõ boldogságba) vetett reményét. Pragmatizmusa alatt fulladozó lelkiismeretével és felelõsségtudatával sejti, hogy az életet nem lehet megnyerni, de mégis reméli, hogy a külsõ ismeretei: a tudománya segítségével megnyerhet, vagy megvalósíthat: létrehozhat egy olyam élethelyzetet, egy olyan egyéni, családi, vagy társadalmi berendezést - berendezkedést, ami hosszú távon ( esetleg még az öröklétben is) a kényelmet (erõfeszítés-mentes állapotot) és az állandó élvezetet (az "önmûködõ" kéjt), vagyis az örök boldogságot biztosíthatná számára. Az õskorrupció, vagyis az õshazudozás kulcsszavai: kényelmes, kelemes, biztos és boldog. És ha észre vesszük, hogy az állandó kéj-állapotot: a folytonos világi sikert, vagyis tudományos és gazdasági boldogságot nem lehet elérni, legalább a lét-biztonságot akarjuk megszerezni. Valójában nem az öncélú (szexuális) kéjelgés a fõbûn, hanem az a sors-kikerülési -kicselezési vágyunk, a mesterséges és külsõ (anyagi és személyi) feltételekhez kötött biztonságra való törekvésünk, amellyel elszakítottuk magunkat az õstermészettõl (az anyatermészettõl) és ezáltal az Õsforrástól, az Abszolútumtól. A természettel, a természet változásaival és határhelyzeteivel való közvetlen (egyértelmû) és állandó (folyamatos) kapcsolatunk nélkül, meg vagyunk fosztva a fejlõdésünkhöz szükséges közvetlen, úgymond nyers tapasztalatoktól és azoktól a közvetlen és elemi jelzésektõl, amelyek arról tudatosítanak, hogy törekvéseinkben, fizikai, lelki és szellemi állapotainkban, kapcsolatban állunk-e, harmóniában élünk-e az egyetemes tõrvényekkel és az õsprincípiumokkal, vagy nem. Az ember, aki a természettel, vagyis a természeti elemekkel és a természeti folyamatok változásaival - benyomásaival és valamint a többi emberrel szembeni állandó biztonságot keresi, elszakítja magát a legfontosabb jelzõrendszerétõl (a több-kevesebb fájdalommal járó kapcsolatoktól és erõfeszítésektõl) és ezáltal megzavarja közvetlen kapcsolatát az életet adó szellemi õsforrásától: abszolútumtól. Az egyetemes törvényekkel és az õsi teremtõ erõkkel való közvetlen és éber (személyesen felelõs) kapcsolatától személyében elszakítva, még nagyobb szellemi és lelki zavart, még mélyebb fájdalmat (biológiai szenvedést), illetve nyomorúságot) idéz elõ önmaga és környezete, valamint az utódai számára, mint amitõl meg szeretett volna szabadulni akkor és az által, hogy a sors-könnyítõ eszközeit elkészítette. Így jutottunk oda, hogy ma, a "létminimumig" biztosított anyagi jövedelemmel, nyugdíjjakkal, bankbetétekkel, széfekkel, tökéletes zárakkal - lépcsõházi rácsokkal, hétreteszes kapuzárakkal, kaputelefonokkal, védõ-riasztó berendezésekkel, biztonsági õrökkel, egészségi és társadalmi biztosításokkal, stb., a civilizált városban lakó személynek a különbözõ személytelen intézményeknek lett teljes mértékben kiszolgáltatott az élete. És e kiszolgáltatottság semmi ahhoz képest, hogy talmi csillogása ellenére, lényegében mennyire meddõ, üres, kietlen és értékeiben (még tragédiájában is) mennyire alacsonyrendû ez a szellemtelen és lelketlen élet. Nincs amit tovább firtatni az elidegenedés jelenségét. Errõl ír a sajtó, ezt ábrázolja a mûvészet és bárki körül nézhet és saját szemével láthatja, saját életében tapasztalhatja az öncélú élvezet-szerzés és a sors-elemek elleni biztosítás érdekében történt, természettõl és Istentõl való elválás õsbûnének következményeit. Amint a neve is mutatja, a kaméleon program végeredményben a természeti jelenségeket létrehozó és mûködtetõ szellemi folyamatoknak különbözõ megjelenési formája és csak akkor válik veszélyessé, amikor a természeti ember és az õstudat: az abszolútum kapcsolatában jelentkezik az embeer részérõl a megtévesztés, a hamis információáramoltatás. Vagyis akkor, amikor az ember nem veszi észre, hogy az egyéni struktúrájának megfelelõ kicsinyes érdek- koncepcióit, mint egyetemesen érvényes törvényszerûséget tünteti fel a saját maga számára. Magyarán: amikor az egyéni, vagy a csoport érdekekhez kötött, abból kiszármazott erkölcsi világképét úgy tünteti fel, mintha az egyetemes szükségszerûségként "az Isten" erkölcse lenne. Az erõsebb és határozottabb (jobban meghatározódott) õsképek - õsideák (létprincípiumok) magukba olvasztják - szívják, elnyelik és feldolgozzák, vagy legalábbis háttérbe szorítják a gyengébb és kevésbé jól meghatározott õsideákat. E létjelenségnek a természeti megfelelõje, hogy az erõsebb, határozottabb, vagy céltudatosabb (kegyetlenebb) ragadozók elejtik, felfalják és lenyelve felemésztik (azok biológiai struktúrájába kódolt információkat feldolgozzák) a többi állatokat, sokszor még a saját fajukon belül is. Ám van amikor a nyers céltudatosság nem elég az egybeolvasztás (elejtés és felfalás) jelensége megvalósulásához és ilyenkor jelenik meg a ravaszság: a félrevezetés (hamis információ áramoltatás jelensége) azokban a természeti folyamatokban, amit a biológusok a létfenntartásért való küzdelemnek neveznek. A színét változtató kaméleontól, a természeti intellektuális képességekkel bíró ravasz róka zsákmányejtõ ügyességéig és az állatoknak, vagy az embertársainak vermet ásó ember "értelméig" széles a kaméleon-jelenségek skálája. Még a misztikus teknõsbéka is hernyó alakú fehér foltot hozott létre a teremtõ képzelete segítségével a szájába, hogy ezzel a giliszta-folttal a szélesre kitátott és mozdulatlanul tartott szájába csalja a halakat, majd hirtelen mozdulattal összezárván az erõs álkapcsát, megfogja és megegye azokat. A félrevezetés, a becsapás és a hazudozás tehát a legelemibb és a legösszetettebb létjelenségekben is jelen van és nem Ulises volt aki feltalálta. A görög mitológiában Hermészhez - Merkúrhoz: a pragmatikus értelemhez, vagyis az intellektushoz társítják, de amint Hamvas Béla mondja, a görögök egyes metafizikai kérdésekben felületesnek bizonyultak. És való igaz: elsõsorban a Jupiterhez, a spirituális értékítélet õsrejéhez és az ezzel közvetlen kapcsolatban álló Neptunuszhoz, a spirituális éberség õserejéhez: az egyetemes szeretethez kapcsolódik. Az asztrológiában is tehát elsõsorban a diszharmonikusan fényszögelt Jupiterhez (az értéktudat és az értékítélet képessége õserejét megtestesítõ bolygóhoz) és a Neptunuszhoz (az éberség - illetve a kábulat és a káprázat bolygójához) társul az önkéntelen, vagy tudatos környezet-félrevezetés és az önámítás jelensége. A kaméleon programokra a Nap - Jupiter - Merkúr, a Nap - Jupiter - Szaturnusz, a Nap - Jupiter - Neptunusz, a Nap - Merkúr - Neptun, a Nap - Neptun - Szaturnusz, a Jupiter - Merkúr - Szaturnusz, a Jupiter - Merkúr - Neptunusz, a Jupiter - Szaturnusz - Neptun diszharmonikus fényszögekbõl alakuló háromszög alakzatok a jellemzõek. De vegyük lépésrõl - lépésre. A Nap - Jupiter diszharmonikus fényszög még csak arra utal, hogy az illetõ személynek a születésétõl fogva hiányzik, vagy zavart az a képessége amelynek segítségével helyesen fel tudná mérni és értékelni tudja saját magát, saját (jó, vagy rossz) személyi tulajdonságait. Ennek következtében zavart és hamis képet alkot saját magáról, helytelenül ítéli meg a saját személyét mind a környezetével való viszonyaiban, mid az emberi és általában a szellemi értékek viszonylatában. Mikor alul, mikor fölül értékeli magát, mivel születésétõl fogva hiányzik az önértékelési és az önkritikai érzéke. Õ az idegesítõen szerénykedõ típus, de ugyanakkor az is, aki a mások szemében meglátja a szálkát, de a saját szemében nem képes észrevenni a gerendát. Természetes tehát, hogy amennyiben helytelenül ítéli meg magát, helytelen az a kép is, amit saját magáról a környezetének kivetít, kisugároz. Erre, az általa kiközvetített hamis képre hozzá visszaérkezõ válasz-reakciók függvényében és ezek következtében vagy folytonos bizonytalanság-tudattal (komplexusokkal) él, mint aki állandóan bûnös valami olyan dolgokért is, amikrõl nem is tud, vagy teljes magabiztossággal és meggyõzõdéssel jelenít meg egy olyan (szerinte legalábbis értékes) személyiséget, amely a valóságban nem is létezik (pl. ripacs, vagy érzelgõs és jóindulatú, de valójában számító és kegyetlen). Ezt az embert, ha idõközben nem tesz szert helyes önértékelési és/vagy önkritikai képességre, a hatás-visszahatás törvénye következtében idõvel máj és epe problémák fogják gyötörni, de ha túlzott mértékben szépíti és édesíti a képet, cukor problémák és cukorbaj is felléphet. Enyhébb formája a fel nem oldott Nap-Jupiter által jelzett negatív tulajdonságoknak, amely viszont a személyre nézve semmiféle egészségi következménnyel nem jár, az a megbízhatatlanság, illetve a szélhámosságra való hajlam, de csak abban az esetben, ha a Merkúr is fontos szerepet kap a képletben. Ha a Nap a Neptunusszal alkot negatív fényszöget, az elõbbiek a képi - képzeti folyamatok és a fantázia tevékenysége szintjére emelõdik, ami a fentiekben leírtakat pesszimista világlátással és életszemlélettel (ellenségképekkel), vagy habókos ködkergetéssel duplázza meg. Az a személy, aki egy ilyen dh. fényszöggel rendelkezik összetéveszti a tárgyi és a szellemi valóságot az õ negatív képzeteivel, vagy habókos vízióival. Rendszerint azok a babonásan vallásos, vagy a magukat ateistáknak valló édesanyák hoznak a világra ilyen képlettel rendelkezõ gyermekeket, akik bálványimádókként úgy képzelik, hogy az objektív Isten intézi az életük minden részletét, vagy és az anyag mindenhatóságában hivõ és ezért a tárgyakat fetisizáló, a személyi kapcsolatokat misztifikáló értelmiségiek. Ezért leggyakoribb Neptunuszi betegségek természetesen a kedélyállapothoz, illetve a csalódásokban gyökerezõ pszichés traumákhoz kapcsolódnak és mivel a Neptunusz a teremtõ idea- világgal való kapcsolatnak az õselvét testesíti meg, a testünk és az abszolútum közötti energia-áramlást biztosító csakrák rendszere is hozzá kapcsolódik. Ezért a mirigy betegségek, illetve a hormonzavarok is a káprázatoknak az anyai részen történõ intenzív átélésének a következményei. Természetesen az alkoholizmus is, mint a folyamatos önámítás megtestesülése, e két bolygó által megtestesített õserõ negatív jelentkezési formáját jelzi, illetve annak a fel nem oldott következménye. A Jupiter - Merkúr negatív fényszög a legegyértelmûbb jele az intellektuális képességek segítségével történõ önkéntelen félrevezetési és önáltatási késztetéseknek. Akinek ez a fényszög kerül a horoszkópjába (és a nyugati civilizációban ez a leggyakoribb fényszög), azt az élete elsõ felében állandóan félrevezeti a saját esze, attól függetlenül, hogy több (rafinált) vagy kevesebb (naiv) intellektuális képességgel rendelkezik. Ez az ember önhibáján kívül vezeti félre önmagát elsõsorban és ez által másokat és mindaddig, amíg az egyetemes erkölcshöz (egyetemes törvényekhez) nem igazított értéktudatát ki nem alakítja, kisebb - nagyobb csalások és átverések, sõt: lopások áldozata lesz, attól függetlenül, hogy õ becsap-e és meg lop-e másokat, vagy sem. E negatív fényszög által jelzett tulajdonságok önmagukban még nem okoznak különösebb betegséget, de a más negatív fényszögek által jelzett negatív tulajdonságokat (fõként ha romboló, vagy kaméleon programok kötelékében jelentkeznek) a hatodik hatványra is képes fel fokozni, aminek szellemi önismeret és öntisztítás hiányában gyógyszerszedés, majd teljes orvos- és korház-függõség, esetleg korai halál lesz a vége, arról nem is beszélve, hogy ezzel az önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéssel lehetetlen fenntartani egy normális élettársi viszonyt, ami nélkül teljességgel lehetetlen a sors-beteljesítés, illetve az Egész-ség megélése. Nem fogom ezen a helyen a Kaméleon programokat alkotó diszharmonikus fényszögek által jelzett és általában negatívnak nevezett, összes személyi tulajdonságokat leírni, mert ezek megtalálhatóak bármely asztrológiai kézikönyvben, sõt: azok összetett hatásait sem fogom ismertetni. Amit fontosnak tartok, az öncsalásra való hajlamnak a legfinomabb formáinak és azok következményeinek a felmutatása, el egészen az öncsalás legveszélyesebb formájáig: a kauzális (az Isteni) öncsalásig, mert asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy a legnehezebb megértetni az emberekkel az, hogy ne a környezetükben és a körülményekben keressék a betegségeik és a boldogtalanságuk okát (okait), hanem saját mentalitásukban, az élet értelmérõl és értékérõl alkotott téves képzeteikben. Ehhez a legjobb módszernek a saját példámat, illetve a saját öncsalási késztetéseimnek a feltárását találom. Az én horoszkópomban is létezik kaméleon háromszög. A Skorpió - Napom együtt áll a Merkúrral és közösen negatív fényszöget alkotnak a Jupiterrel. A Jupiter és a Nap, valamint a Jupiter és a Merkúr negyed szembenállással (kvimqux) fényszögelik egymást tehát és ráadásul a Jupiter és a Szaturnusz félnegyed szembenállással (szeszkikvadrát) fényszögeli egymást. Az a rengeteg ámítási és önámítási hajlam is, amire ez utal, elég sok bonyodalmat okozott az életemben. Az utóbbi években, miután rá jöttem, hogy mindez mit jelent valójában, rengeteg erõfeszítésembe került ezektõl az önkéntelen ámítási és önámítási késztetésektõl megszabadulni és ma sem állíthatom, hogy ami az önáltatás finom, csak a szellemi szinteken utolérhetõ változatait illeti, nem lenne még rengeteg helyrehozni valóm. Hat évvel ezelõtt, az asztrológusi vállalkozói engedélyem kiváltása idején, csaknem tragikus megrázkódtatással járt számomra az a felismerés, hogy valójában azért kellett elválnom attól a nõtõl, akit nagyon szerettem és akivel két éven át reméltem, hogy egyesíteni tudjuk az életünket, mert minden metafizikai ismeretem ellenére, nem tudtam ellenállni annak a kísértésnek, hogy néha elragadtassam magam és túlzásokba esve, fölöslegesen dicsérjem és szépeket mondjak neki, hogy ámítsam tehát. Nem mintha nem lett volna csakugyan szép termetû, szép arcú, bájos és kedves lény. De arra, hogy szépeket mondjak neki nem volt szükség, mert mind a ketten tudtuk, hogy a kettõnk közötti kapcsolat annál több és értékesebb, mintsem, hogy részemrõl még udvarlásra lenne szükség és ezért ezek, a részemrõl: a hím részérõl a nõnek a hízelgõ szavakkal való kábításán keresztül a helyzet biztosítása érdekében elhangzó dicséretek esetleg hamisan hatottak már akkor is, amikor elhangzottak, vagy utólag, amikor bizonyos elvárások be nem teljesülése miatti elégedetlenségemet fejeztem ki a szeretett nõvel szemben. Akkor is, ha õszinte voltam és az igazat mondtam, vagy legalábbis igaznak éreztem azokat, amiket mondtam, ezzel akkor is rosszat tettem, mert a dicsérgetéssel, voltaképpen csökkentettem a páromnak a velem és a magával szembeni éberségét. Voltaképpen csak akkor, azon a Kolozsvár felé haladó vonaton hagytam fel a hiú reménykedéssel és nyugodtam bele, hogy ezt az élet-játszmát elvesztettem és mint szeretõ élettársat végleg elvesztettem õt, amikor rájöttem, hogy a kettõnk kapcsolatát voltaképpen én rontottam meg, én zavartam össze szellemi bázisában ezekkel a felesleges dicséretekkel, amelyekrõl már akkor is tudtam, hogy nincs amit keressenek egy õszinte viszonyban, amikor ki mondtam õket, de mivel a Jupiter diszharmonikus fényszögéibõl kiolvasható ösztönös kaméleon- tulajdonságaimat akkoriban még nem ismertem fel és még nem oldottam fel, szabad utat engedtem magamban az ámítási késztetéseknek azzal az emberrel szemben, aki akkor számomra a legfontosabb volt a világon. Sajnos, mire észbe kaptam, már késõ volt, mert az általam tett több válási kísérlet után, annyira összezavarodott a kapcsolatunk és annyira beterhelõdött valós, vagy valótlan tartalmú vádaskodásokkal, hogy helyre hozni már nem lehetett. Nem volt mit tennem, mint az egyszerû jóvátétel: Évának elmondani azt, hogy metafizikai szempontból hol hibáztam, annak érdekében, hogy a következõ partnerének - élettársának (férjének) ne engedje, hogy ezt tegye és én is meg fogadtam magamnak, hogy amennyiben még találok valakit, akit hozzá hasonló mértékben megszeretek, annak a saját magához való igényét: a spirituális éberségét semmilyen képpen nem fogom fölösleges dicséretekkel csökkenteni. Bármekkora drámákat is élnénk meg annak következtében, hogy a legfontosabb viszonyainkat is tönkre tesszük azáltal, hogy a humanista ragadozói késztetéseink hatására, csak egyszerû udvariasságból ámítjuk és kábítjuk egymást, de ennek következtében még mindig nem szenvedünk annyit, mint amennyit szenvedünk az önámításaink következtében. Az ámítás természeti jelenség és a gyengébb teremtõ ideáknak az erõs teremtõ ideák általi elnyelési és feldolgozási - újjá alakítási szükségének a következménye, miközben az önámítás szentségtörés: a természeti személyünket létrehozó, a bennünk létezõ és az általunk (is) megnyilvánuló erõs teremtõ õsideáknak a gyengítése és félrevezetése. Az önámítás ugyanis a befele, illetve a felfele: az abszolútum irányába történõ ámítás (félrevezetés: hamis információ-áramoltatás). Logikus tehát, hogy az önámítások következménye az életenergiák összezavarodása és elgyengülése: a cukorbetegség, az elhízás és amennyiben a befelé ható kaméleon program a szintén befelé, vagyis a sors, a sors-helyzet irányába: az abszolútum irányába ható romboló programok valamelyikével társul egy személyen belül (egy individuális lét-struktúrán belül), a következmény a rák betegség néven ismert jelenség. A téma szempontjából tehát, azt is érdekes lesz elmondanom, hogy miközben a nehezen kihevert válás után jelentkezõ, számomra hihetetlen és nehezen elfogadott, de végül házassághoz és gyermekáldáshoz vezetõ új szerelemnek a részemrõl történõ lehetõségének a megvalósítására és megõrzésére törekedtem, vagyis arra, hogy a szerelmi viszonyban történt dolgokat illetõen és a viszonyunk minõségét illetõen lehetõleg minél kevesebbet ámítsam magam és a feleségemet, éveken át elmulasztottam a Nap - Jupiter által jelzett, az egész külvilág és a nyers skorpiói természetem viszonyának a minõségi javítása érdekében, a személyi önámításra való hajlamom feloldása és meghaladása érdekében, a szükséges áldozatokat meghozni és ilyen jellegû erõfeszítéseket tenni. Az, hogy a Jupiter az egyetemes elmével és a többi emberrel való együttmûködési készség kialakulásának az életterületén: a XI. házban áll az én horoszkópomban, arra utal, hogy születésemtõl fogva téves és hibás a saját nyers személyiségemnek a többi ember személyiségéhez és a mentális dimenziókban végbemenõ, egyetemes teremtési folyamatokhoz való viszonyulása. Észre sem vettem, hogy a családon kívüli és a család érdekében véghez vitt személyi törekvéseimben még mindig a hamis önérzet és becsvágy, sõt néha még a hiúság is vezérel nem csak tetteimben, hanem még a gondolataimban és ami végzetesebb: a sors-vezetésemben is. Ezért, ahelyett hogy többet meditáljak a környezetemmel való kommunikáció és együttmûködés zavaros és sokszor áthatolhatatlannak látszó zárt állapotainak a feloldásán, a belsõ sértettségemet még önmagam elõtt is elrejtve, sajátos provinciális helyi adottságként, objektív helyzeti tényként ítélvén meg a helyzetemet, Magyarországon próbáltam érvényre juttatni az asztrológiai tudásomat, holott látnom kellett volna, hogy a XI. házban álló, hét negatív fényszöget és egyetlen pozitívat sem kapó Holdam arra utal, hogy külföldön lehetetlen számomra a családi karmám feloldása. De erre utal az is, hogy a Skorpió napom, még három bolygóval együtt a szülõföldet is jelképezõ IV. házban áll, sõt: a Sárkányfarkam a Rákban és a XII. házban, az elzártságok, illetve a magányos megvilágosodások életterületén. Magyarországon csakugyan jobban meg voltam becsülve úgy is mint asztrológus és úgy is mint író- költõ. Kerek egy éven át tartottam metafizikai - asztrológiai elõadásokat és sikerült is néhány hallgatót a metafizikai - asztrológiai információk segítségével hozzásegítenem a párkapcsolati és szexuális problémáinak a rendezése és az egészsége visszaszerzése érdekében tett elsõ lépésekben. De még többnek segíthettem volna, ha a bizonytalankodóbbak és kételkedõbbek nem ijednek meg attól a ténytõl, hogy karácsony elõtt egy héttel, minden elõzmény és arra utaló jel nélkül, egy éjszaka hirtelen meghalt az ott született, két és fél hónapos egészséges kislányunk, egy rögtön ölõ, légi úton terjedõ, a tudomány számára még ismeretlennek (vagy legalábbis feltáratlannak) számító vírus-fertõzés következtében. Még az itthoniaknál jóval tájékozottabb Magyarországi hallgatóim nagy része sem értette meg, hogy mire jó az általam szorgalmazott, rengeteg erõfeszítést és sok fájdalmas önleleplezést igénylõ önismeretre és önfeltárásra való törekvés, a szokványos (baj-elkenõ) misztikus gyógyítási módszerek és receptek alkalmazása helyett, nem hogy azt is elfogadták és felfogták volna, hogy a gyermekünk halálára én nem a gonosz vírusokban, vagy a véletlenben, hanem a bennem és a feleségem sajátos szellemi struktúrájában levõ, még feltáratlan és feloldatlan örökletes (romboló és kaméleon) programokban keresem az okokat és a magyarázatot. Hiszen a Nyilas és a Skorpió (lásd a Plútó által megtestesített szent szellemnek megfelelõ turul madár jelentését és a székelység egész õsi motívumrendszerét), illetve a Jupiter, a Mars és a Plútó által képviselt õserõk uralma és befolyása alatt álló magyar népen belül talán nem is létezik ma olyan család, amelynek a krónikája ne õrizne a mienkhez hasonló, az orvostudomány mai állása szerint még megmagyarázhatatlannak látszó tragikus történetet. Én viszont tudom, hogy a vírusok a hamis a zavart õsideáknak, illetve a hamis gyök-információkból álló mentális struktúráknak a genetikai megtestesülései. Ezért a IV. háza csúcsán teljesen támadott Plútóval született kislányunk halálának, többek között az én hamis (rejtetten önérzeteskedõ és hiú) Skorpió önképemhez és az egyetemes teremtõ-erõkkel való zavart együttmûködéshez is köze van, arról nem is beszélve, hogy A rezonancia és A hatás-visszahatás törvénye alapján az elkötelezett élettársammá lett feleségemnek mennyi Nyilas, és Halak jellegû, hamis információ terjesztési késztetésre utaló jel található a személyi horoszkópjában. Amellett, hogy a Halakban és a IV. házban áll a Sárkányfarka és a Nyilasnak megfelelõ IX. házban az Oroszlán Napjával együtt áll a Holdja, a Skorpiónak megfelelõ VIII. házban a Rákban együtt áll a Lilithje a Jupiterrel, ami arra utal, hogy az anyai ági õsök vallásos és misztikus önáltatásainak köszönhetõen, az õ szellemi struktúrájában az önkéntelen csalási késztetéseknek nincs külön levõ célja, hanem a családi csalás és a kábulás élményére való önkéntelen vágyakozás, a csalási élményben való öncélú részesülés érdekében van jelen. Természetes tehát, hogy feleségem a külföldön történõ boldogulás eszméje megvalósításában támogatott, sõt: valahányszor ott számomra kellemtelen és megoldhatatlannak látszó adminisztrációs akadályokba ütközvén, szóba került a hazatérés lehetõsége, õ azt állította, hogy neki már nincs amit itthon keresnie. Csak miután a kislányunk halálának a tényével szembe néztünk annak teljes szellemi mélységében és e látszólag abszurd és "véletlen" halálhoz vezetõ szellemi - kauzális okokat próbáltuk felderíteni, csak hetek és hónapok múltával derült ki az, hogy bizony sok olyan elemi életfeladatra utalnak a horoszkópjaink, amelyek az otthonhoz, illetve a szülõföldhöz és az itteni viszonyokhoz kapcsolódnak. Persze, már csak a jelen tanulmány jellege miatt is, elsõsorban a kislánynak az anyagi ágon örökölt és végzetesnek bizonyuló romboló programjával egybefonódott kaméleon programját is érdemes lenne értelmezni, hiszen a IV. ház csúcsán álló Plútóját a Hold, Mars, a Jupiter és a Lilithel együtt álló Szaturnusz támadta, a de ez mint a legvégzetesebb programok egyike a késõbbi részletezések körébe tartozik és egyelõre csak a saját önámítási késztetéseimre utaló Nap - Jupiter diszharmonikus fényszögrõl és a XI. házban álló Jupiter által jelzett hibás (gyakorlati kérdésekben mikor naiv, mikor az ellenségeskedésig elmenõen kritizáló) együttmûködési késztetéseimrõl és képességeimrõl szóló személyes tapasztalatok leírásánál maradunk. E tulajdonságok miatt, egyenesen személyes sértésnek vettem például minden a romániai magyar sajtóban megjelent asztrológia-ellenes cikket és a romániai magyar újság-szerkesztõknek azt a mentalitását, hogy kimondottan csak az asztrológiát elitélõ és azt áltudományként bélyegzõ cikkeket, véleményeket közöljenek, miközben ezzel egy idõben rendszeresen közölték a primitív életnyerési logika mintapéldájául szolgáló napi és heti horoszkópjaikat. Mert ha a felháborodásom jogosnak is volt mondható bizonyos szempontból, a kiigazítási sikertelenségek és a személyes kudarcok nem arra a következtetésre kellett volna vezessenek egy metafizikai tudatossággal rendelkezõ asztrológust, hogy elhagyja Erdélyt, hanem a pozitív meditációk felerõsítésére, amit Magyarországon a kislányunk halálát követõ ötödik hónapban beálló teljes csõd helyzetemben elkezdtem és amit a tévedések részleges felismerésének a hatására haza térve, a család bõvítés eszméjét fel nem adva, ha rendszertelenül is, de folytattam, mindaddig, amíg az információterjesztésben újra csak részleges eredményeket hozó, újabb itthoni törekvéseim következtében el nem jutottam ahhoz a felismeréshez, hogy az információ-terjesztési és befogadási képességem növelését célzó meditációk számát és minõségét kell növelnem, mindaddig, amíg a külsõ környezetemben is megjelenik ennek a szellemi tisztulásnak a pozitív következménye. E meditációk egyikében döbbentem rá, hogy a Kolozsvár felé haladó vonaton belém villámló felismerésem miatt, ti, hogy a Jupiternek a Szaturnusszal alkotott negatív fényszöge, lévén, hogy a Szaturnusz együtt áll a Vénusszal arra utal, hogy nagy a párkapcsolati korrupcióra való hajlamom, vagyis az a tény, hogy akkoriban és évekig a párkapcsolat (illetve akkor épp a pár nélküliség) és késõbb a párkapcsolat harmonizációjának a problémája volt számomra a legelsõ megoldani való életfeladat, elhanyagoltam a Nap-Jupiter és a Merkúr-Jupiter negatív fényszögek jelentését. A negyedik program: tudományos-gazdasági (technikai) pozitivizmus, illetve az öncélú (és ezért vak!) pragmatizmus és az öncélú intellektualitás (a szkepticizmus) programja     Ebbe, a többnyire a Merkúrhoz és az Uránuszhoz kapcsolódó, negyedik fajta negatív örökletes progamba, csak erészben vagyok érdekelt, mivel a személyi horoszkópomban a Nap és a vele együtt álló Merkúr is pozitívan fényszögeli az Uránuszt. Ezt a személyes vonást, csak azért bocsátom elõre, hogy mentségemül szólgáljon, amiért, annak ellenére, hogy a következményeirõl, illetve a felszíni megjelenési formáiról írtam mind a regényeimben, mind a tanulmányaimban korábban is, a konkrét asztrológiai formáit jóval késõbb, csak három - négy évre rá fedeztem fel, vagyis az után, hogy az elsõ három örökletes programról szóló tanulmányt legelõszõr közre adtam az Utódok, szülõk és szeretõk az asztrológia tükrében c. Könyvemben. Ez viszont azt is jelenti, hogy e mõgött az intellektuális és gazdasági okoskodások, illetve az un, józan paraszti ész nevû program után következõ, illetve e program mõgött negbûvó általános rombolási programot: az Isten-ellenes magatartási programot, amivel viszont nagyon is rendelkezem, ugyancsak nem vettem észre. De lássuk, hogy nirõl is van szó: Amennyiben a személyi horoszkópban, elsõsorban a két "értelmi" bolygó: a "logikus" és az "analogikus" bolygó: a Merkúr és az Uránusz egymást negatívan fényszögeli, és amennyiben ez a két bolygó a Nappal vagy a Marssal, vagy a Szaturnusszal és/vagy a Plútóval is negatív fényszögeket alkot külön-külön, illetve ezek bármely negatív fényszögek által létrehozott kombinációjával, több mint valószínû, hogy a  személy az un. pozitivista intellektualizmus késztetéseit, a materialista tudományosság, (a tudományoskodó fontoskodás) és a gazdasági -technologizálási mánia valamely jellegzetes negatív vonását örökölte a spirituális memória révén az anyai ági õsszüleitõl.   Ezek az anyai ági õsök (anya, nagyanya, dédnagyanya és üknagyanya, vagy ezek közül csak valamelyik, abban a fizikai valósághoz kapcsolódó, gazdasági  és technikai  tévhitben (rögeszmeszerû tévképzetek szerint) éltek huzamosan (abban hittek), hogy az élet és a sors bármely problémáját megoldhatják a tudomány és a technika, a technikai - gazdasági pragmatizmus, vagyis a természettudomány által feltárt tényekre alapuló gyakorlatiasság és gazdasági hatékonyság eredményei, illetve a tudomány és a pénz segítségével. (Pl: ha szegényen és szûkösségben élünk a szülõföldünkön, akkor el kell valamerre vándorólni, ahol jobbak a külsõ megélhetési feltételek, vagy: ha nincs egy nõnek élettársa, szexuális partnere, illetve, ha az élettársi viszonyban képtelen eljutni az orgazmusig, azonnal kerül egy tudományos-technikai megoldás: a vibrátor használata, vagy a számítógépes szexuális gyönyör-keltések korlátlan lehetõsége. Vagy: a humánus egészségügyi gondoskodás és a karrier-építési gondok és mentális görcsök következtében, a nyugati típusú civilizációban élõ nõk többsége elveszítette a magzatfoganási, vagy a magzatkihordási és gyermekszülési képességét. Semmi baj, mondják a nagyokos tudósok, ott vannak a lombik bébi programok és a klónozás, a kifejlett magzatot meg ki lehet venni az anyjából a császármetszés segítségével és fel lehet erõsíteni õket inkubátorok mesterséges légkörében és a mesterséges táplálás segítségével. Szerintük, az egész mindössze pénz, illetve jól mûködõ gazdaság és technológia kérdése. Primitívebben: az akadályokat jelentõ sors-elemektõl való megszabaduláshoz mindig találunk technikai megoldásokat a pszichikai hadviseléstõl, a megfélemlítéstõl, a teljes hiteltelenné tételig és a tökéletes gyilkosságig elmenõen.)     Amennyiben a fent leírt fényszögek megtalálhatóak a horoszkópban tehát, a személy a mentális agresszivitásra való önkéntelen és öntudatlan hajlamot, az együgyûségig menõ, racionális - technikai beavatkozási, befolyásolási és ellenõrzési mániát, a természet- és szellemellenes magatartást hordoz a mély- tudati személyiségében, a nyílt, vagy a rejtett személyi vonásaiban. Amennyiben a tapasztalatai segítségével nem sikerül megszabadulni ettõl a rögeszméjétõl, nem csak elmegyógyászati és idegrendszeri problémáknak nézhet elébe, hanem a csodabogárság és a rögeszmés habókosság bélyegével is, valamint valamely üdvözítõnek tûnõ tudományos-technikai rögeszme szolgálatában töltött aktív életet követõ, hiábavalósági és kietlenségi (silánysági) érzésekben (szélsõségesebb esetekben melankólia kórban) folytatott, többnyire magányos öregkor perspektívájával.       Ritka esetben ugyan, de e bolygóknak a negatív kapcsolódásai jelenthetik a fentiekben leírtak szöges ellentétét is (- ezt is eredményezheti néha a kiegyenlítõdés törvénye, de fõként a polaritás törvénye), vagyis a gyakorlati racionalitásra és az elméleti gondolkozásra való képtelenséget, el egészen a lineáris, vagy az analogikus logika teljes hiányáig. Ez jobb esetben erõs idealizmusra és miszticizmusra - misztifikációra való hajlamokat eredményez, rosszabb esetben a babonás gondolkozást és/vagy a dogmatikus vallásosságot, szélsõséges esetben a ködkergetést, a misztikus (vallásos) habókosságot, a fárasztó, vagy egyenesen veszélyes dogmatizmust - fanatizmust.     Ezek, a Merkúrral és az Uránusszal, valamint az Ikrek és a Szûz karmával (Lilith vagy Sárkányfarok az Ikrekben, vagy a Szûzben, illetve a IV. házban, vagy a VI. házban) kapcsolatos több negatív fényszögek-sorozat kombinációja tehát, mind az un. technokratákra és spekulánsokra, és persze, a szkeptikus nagyokosokra, az öncélúan kételkedõkre, mind a misztikus ködkergetõkre jellemzõ és egyik véglet sem jobb a másinál. Mindkét esetben, a természetes és egészséges gondolkozásra, a gondolkozás rugalmasítására (De figyelem: egyáltalán nem a ráció és a logika relatívvá tételére!), az elmélet és a gyakorlat egyeztetésére, egyesítésre, illetve az elméletnek a gyakorlatban történõ kipróbálására, ellenõrzésére kell törekedni.       V. A Sors- és megváltásellenes program, illetve a spirituális és kauzális kiegyenlítõdésre való képtelenség programja. Szélsõséges esetben: az öngyilkossági és a rombolási - önrombolási hajlamok programja.    Ez, a legfinomabb, de éppen ezért talán a legveszélyesebb negatív örökletes program természetesen az egyes és a tízes bolygók által megtestesített õserõk negatív kapcsolatához: a nyers személyi tudatot megjelenítõ Nap és az egyetemes (Isteni) léttudatot, illetve az Isteni igazságot megstestesítõ Plútó közötti negatív fényszögalakzatokhoz, fényszögrendszerekhez kapcsolódik. Pontosabban: ezek az asztrológiai alakzatok segítenek a felfedezésükben és feltárásukban.     Amennyiben tehát egy horoszkópban a Nap és a Plútó negatívan fényszögelik egymást, és ehhez a negatív fényszöghöz hozzá társúl az, e két bolygó valamelyikének a bármilyen más - fõként Jang típusú: Mars, Jupiter, Uránusz - bolygóval alkotott negatív fényszöge, az Isten-ellenes programmal  (Az Isten elleni harag, illetve az istentõl kapott nehézs sors-program, vagy sors-helyez maiatti önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási késztetésekkel) állunk szembe, még akkor is (Sõt: akkor még inkább!), ha az illetõ személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentõl való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kivülálló és õt (minket) figyelõ, elenõrzõ, illetve az õ életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné és nagatívan reagálná le az õ hitetlenségét, iletve a nehéz sorsa miatti haragját. És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a programok, hogy valamelyik anyai ági õsszülõ, azt megelõzõen, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitõl a vizsgált személy (ahoroszkóp megrendelõje) származik, erõsen neheztelni kezd az Istenre, vagy a sorsára, amiért az "olyan nehéz életkörülményeket és kegyetlen sorsot", illetve gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelõ õsapját), esetleg anyóst és apóst is, rendelt a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai õs (õsanya) számára.   E programhoz hozzá tartozik a sors-félelembõl eredõ vallásosság, vagyia a misztikus fanatizmus pont úgy, mint a "vallásos istentagadás": a harcos ateizmus. De nõk esetében és a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülõi - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magaztfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magaztkihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövõdmények (az anya újászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsõséges esetekben a születendõ magzatok minden nemû testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében, akik testi fogyatékossággal, illetve bármely testi rendellenességgel (ilyen a hat lábújj, vagy a hat kézújj is, illetve az összeragadt újjak, amit az alacsony szinvonalú spirituális kultúrával rendelkezõ közösségekben sámán jelként szoktak emlegetni!) születtek, születnek a világra. Ha számba vesszük azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat újja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerõs királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásossság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmû, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az õsi magyar hitrendszert és fojtotta vérber István urunk a Koppány féle lázadást, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merõben ellenlkezõ, a világi hatalmi törekvéseket szolgáló kersezténységet honosított meg az új államában.     E program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor a Szaturnusz is részt vesz valamilyen formában a nagatív fényszögalakzatokban, fõként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenõrízhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná, meghaladhatatlanná teszi az Isten-ellenes, illetve a belsõ boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlõdések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erõsítik és árnyalják, a fényszögalakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, vagy a Halak motívumrendszerének a valami fajta mejelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilitm vagy/ és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban), és abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, igen erõs (terhelt: megpakolt) pl. a VIII. ház, vagy a Skorpió és erõs öngyilkossági - önrombolási, illetve rombolási hajlamokra lehet számítani.     Az egyetlen meghaladási lehetõség a Tarot 22-õs ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi állapot: a spirituális beavatottság elérése, a teljes megbocsátási és elengedési képesség, a kiegyenlítõdési - megváltódási képesség megszerzése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtõl és önkéntelen haragvási - büntetési késztetéstõl. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülöttel szemben a lehetõ legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát nem üdülni és szórakozni született a világra.    És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a Teremtõre, vagy az anyai ági õseire haragszik, hiszen el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a teremtõvel való lényegi azonosságának a felismerésére és átélésére. A teremtõ viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív õserejét is.        És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetõségnél érjük utol az ötödik program igazi, kauzális gyökerét is. "Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van …", fogalmazza misztikus formulába Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét, és csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelõ spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bûnbeesések metaforikus történeteiben. Az ötödik programra viszont nem. Miért? Azért mert az ötödik program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelõje és magyarázata a Teremtés elõtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzõkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyû haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz errõl a teremtés elõtti állapotról a Patmosz harmadik könyvében is. Nos, erre a teremtés elõtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtõi állapotát megelõzõ lét-állpota ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith õserõ kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni - érzékelni, hogy nem tudja megállítani és megfékezni a Lilith õssóvárgás által "begerjesztett" önmagát, aminek a hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti. Ebben a "jeges tûzben, ebben az önzõ félelemben" (Hamvas), ahova a más állapotra való sóvárgás juttatja, születik meg a megoldás: az önmegváltás spirituális eszméje: nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan kiengedni, kiáramoltatni az egészet, vagyis a Lilithet, a Fény (Az Isteni értelem) által átvilágítva Szeretetté: odaadássá változtatni. Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. "Ha ezt megértetted és megtanulod alkalmazni, elõled minden sötétség kitér", mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.             Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy "szinte-szelídebb" formája: a Nap - Plútó, valamint a Mars-Nap és a Mars-Plútó negatív fényszögkapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. Azért csak szinte-szelíd és nem teljesen az, mert a Lilithem együtt áll a többi bolygó által is egyértelmûen negatívan fényszögelt Marssal, ami a mély és rejtett (spirituális) agresszivitás, legrejtettebb formáival lát el, amit alig tudok egyensúlyban tartani a kultikus karatézás segítségével. A negatív Szaturnuszi "erõsítés", szerencsére csak igen áttételesen jelentkezik, mivel a Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerõsített önveszélyes "védekezési eszközt": a negatív pajzsot, hanem mindössze a Jupitertõl negatívan fényszögelten a sületési Napjegyemben: a Skorpióban áll. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal. Gondból viszont elég az is, hogy az életem leg váratlanabb periódusában rám törõ "automatikus" sorsneheztelések miatt, a ritka, de két alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghülök, bármennyire is igyekszem derûsen szemlélni a karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanúl maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által okozott sorsnehézségeimet, kudarcaimat és a folytonos (például írói és asztrológusi) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak a korai (esetleg balesetszerû) halálát is okzta már, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért még aránnylag jó kondícióban élek és egyre kevesebb szenvedést (és ha erre mégis rá vagyok néha éppen a sosrprogram-feltárói hivatásgyakorlásom során kényszerítve, nem felesleges szenvedést) okozok másoknak. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez viszont, még koránt sem sikerült teljesen megvalósítani. 
Illusztráció az öröklets programokhoz, avagy a lét õsi oka, a teremtés gyökerei és a betegségek összefüggése Annak, hogy halálos tragédiába sodródunk a feleségemmel Magyarországon (bármennyire fájdalmas ezt így leírni, de számunkra mégiscsak külföldön, tehát a kilences ház hatáskörébe tartozó életterületen), nem csak a Nap, a Merkúr, a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptun és az Uránusz bolygók által megtestesített õsprincípiumokkal való diszharmonikus kapcsolatunknak, vagyis ezeknek a bennünk létezõ és általunk is megnyilatkozó: a mi szellemi-lelki folyamatainkon keresztül is érvényesülõ õserõk diszharmonikus átélésének a következménye. Az igazi ok a teremtés õsi okának az egész emberiség által történõ félreértésének: az õsi bûnbeesésnek a következménye, aminek a közvetlen, nyers hatásától akkor mi még nem voltunk teljesen mentesek. Mózes még tud róla, Jézus már nem is említi konkrétan, csupán a kornak és a zsidó családjogi törvényeknek megfelelõ recepteket ad arra, hogy miképpen oldható fel a hatása. Utalást tesz rá, amikor azt mondja, hogy: "Azért jöttem, hogy rámutassak arra, ami a kezdettõl fogva rejtve van.", de - az evangéliumokban legalábbis - semmiféle konkrét feltárás nem történik a Lilith természetére és hatásaira vonatkozóan. A teremtés õsi oka ugyanis az, ami az abszolútumot kimozdítja az abszolút állapotából, ami az abszolút állapoton kívüli állapot létrehozására készteti. Ez az abszolút állapoton kívüli állapotra való õssóvárgás a másra és az újra ugyanaz az abszolút káoszt elõidézõ õserõ amit az asztrológiában Lilithnek nevezünk. Csíkszeredai elszigeteltségem következtében nem rendelkezek olyan asztrológia-történeti ismerettel, amelynek alapján értelmes magyarázatot kaphatnék arra vonatkozóan, hogy a Lilithet, mióta és minek az alapján tüntetik fel a horoszkópban, illetve, hogy milyen képletek alapján számolják ki közforgalomban levõ Lilith- táblázatokat, de arra rájöttem, hogy a Lilit annak az õssóvárságnak, annak a mindenkori "másra", a "másképp-re", a más-állapotra való õsi vágyódásnak az asztrológiai megfelelõje, amely az Abszolútumban gyökerezik, és amely az abszolútumot megzavarja az abszolút állapotában és arra készteti, hogy az abszolút állapoton kívüli állapotokra, élményekre sóvárogjon. Mivel ez az elsõ õserõ idézi elõ az õskáoszt, amely az abszolút létet is fenyegeti, arra készteti az abszolútumot, hogy teremtõ erõket hozzon létre magából amelyekkel a Teremtés aktusát elindítsa. - Így, a jelen idõben írva, mert a Teremtés nem csak valamikor a múltban történt, nem egy egyszeri múltbeli aktus, hanem egy állandó folyamat, amelyben az ember is részt vesz, ha akarja, ha nem, ha tud róla, ha nem, pontosan a benne is létezõ õssóvárgás hatására és az ugyancsak a benne is munkálkodó, a személyén keresztül megnyilvánuló õsi teremtõ képzeleten: az imaginációján keresztül. Így érvényesül rajtunk keresztül, a mi személyünk által is, az egyetemes tõrvény, amit a misztikusok a Mágia, a hermetikusok a Teremtés, vagy a Mentális tõrvényének neveznek. Annak a személynek, aki most elõször szembesül ezzel a döbbenetes - és elsõ hallásra hihetetlen - ténnyel, még nevetségesnek is hangzik az, hogy az élet és "az objektív világ" teremtésében õ is részt vesz Arról, hogy miképpen mûködik - bennünk és általunk is - a mágia tõrvénye, Az Egyetemes Tõrvényekrõl szóló tanulmányomban részletesen kifejtettem. Jelen írásomnak elsõsorban az imagináció - tisztítás a célja. Ugyanis a zavaros: homályos és tisztázatlan vágyaimmal és a zaklatott (ambícióim miatt feszült és félelmeim miatt szorongásos) lelkiállapotom által befolyásolt, állandóan és önkéntelenül mûködõ imaginációmmal olyan eseményeket: élethelyzeteket és egészségi (betegségi!) állapotokat idézek elõ az életembe és a biológiai szervezetembe, amelyeket nem szívesen viselek el! Ezért arra törekszem, hogy azáltal, hogy a személyi horoszkópom segítségével meghatározva a bennem levõ, rombolási és hamis információ-áramoltatási programok mûködését, azokat leleplezve semlegesítsem (feloldjam és megelõzzem azok negatív hatásait). A jelenlegihez hasonló írásaimmal pedig lehetõséget akarok nyújtani azok számára, akik rendelkeznek személyi horoszkóppal, hogy ugyanezt a belsõ tisztítást elvégezhessék. Mózes azt írja a Teremtés Könyvében (Vigyázat: a hely ahol le van írva nagyon fontos a mi szempontunk szerint, hiszen a Teremtés Könyve a Mágia könyve címét is viselhetné!), hogy mielõtt az Úr (vagyis az Õstörvény) Évát megteremtette volna, Ádám a Lilittel élt együtt a paradicsomban. Amennyiben rászoktatjuk magunkat arra, hogy a szent könyvek szövegeit ne a középkori skolasztika által kanonizált fantazmagóriák alapján értelmezzük és például az Éva elõtti Ádám fogalma alatt ne egy paradicsomi õslénnyel kéjelgõ magányos fiatalembert értsünk, hanem a még androgünoszi (két nemû) állapotban létezõ ember kauzális (paradicsomi) õsképét (ideáját), amely már nem Ádám Kadmon: Isten elsõ ideája, de még nem is a nemek szerint kettészakadt ember maszkulin ideája, akkor közelebb jutunk a saját Isteni eredetünkbõl következõ isteni természetünknek (valamint annak a zavarodott állapotának: az ördögi) a megértéséhez, mint ahogy a teológiai interpretációk azt lehetõvé teszik. Ha Ádám Kadmon a metafizikai értelmezés alapján nem más, mint Isten elsõ Ideája, vagyis a teremtés világa és a Teremtõ Abszolútum közötti, elsõ és végsõ szellemi-mágikus teremtõ idea, akkor Ádám és a Lilit, maga a teremtés elsõ megvalósulási formája: az elsõ szellemi lény õsideája (Ádám) és a benne - általa létesülõ örök sóvárgás a másra (Lilith), a másképp-létezésre: a megnyilvánulásra. Sõt, amennyiben a Lilit, az örök sóvárgást jelenti, azt a más-állapotra való õsi vágyakozást, amely a Teremtõ Abszolútumot arra késztette (készteti!), hogy megnyilatkozzon, akkor az Abszolútumnak a Lilit-állapota megelõzi az Ádám Kadmoni elsõ ideatikus megnyilatkozást. Ez az a bennünk is jelenlevõ abszolút sóvárgás, az õsi hiány - információ állapot az, az õs-szomjúság, amelyet egyes nyugati gondolkozók és a keleti misztikusok összetévesztenek magával az Õsi létforrással: az Abszolútummal (Nirvána) és azt állítják, hogy Isten az abszolút Semmi. Azt, hogy Isten maga a Meghatározhatatlan Semmi, annyira komolyan vették még a középkorban, hogy amikor a tudósok a légüres tér létrehozásával kezdtek foglalkozni és azzal kísérleteket végezni, a Klérus tiltakozott e szentségtörõ eljárások ellen, mondván, hogy ez Istennek a megbecstelenítése. Nem tudták ugyanis, hogy a légmentesített tér még nem egyenlõ állapot a semmi állapottal, ami egyébként sem létezik sem a fizikai világban, sem a metafizikai valóságban. Néhány évvel ezelõtt, ismerkedõ beszélgetést folytattam Magyarországon egy késõbb barátommá való személlyel. Ez a beszélgetés egyféle vizsgáztatás volt az õ részérõl, mivel õ csoportszervezõ volt egy közismert Rejki - mester által oktatott közösségben, amelynek én metafizika - asztrológia elõadásokat tartottam. Miután minden ismertebb misztikus dogmán és közhelyen végigzongorázva, az ismerkedési fázison túljutottunk, ismerõsöm feltette a teremtés aktusára vonatkozó kérdést: "- De a Teremtõ ezt miért tette?" - Mondom, hogy ezt nem egy rajtad, vagy rajtam kívülálló Valaki, vagy Valami tette önkényesen, és igazából mi mindannyian most is teremtünk, együtt és egyszerre, az egészen. - Jól van..., akkor Te miért tetted és miért teszed?" Nem tudtam válaszolni erre a kérdésre és zavaromban valami olyat mondtam, ami ellentétben állt azzal szellemiséggel, amelyre mindenkor igyekszem rávezetni a hallgatóimat: a kutatásra, a keresésre, a minden misztikus, vagy vallásos dogmák felbontására és gnoszeológiai vizsgálatára - értelmezésére. Azt mondtam nagy okosan, hogy ez a "miért" a teremtés örök titka, amire eddig még soha nem kapott választ senki sem. Hamvas Béla elment ugyan odáig a Scientia Sacra III. kötetében szereplõ, Az Androgünos címû esszéjében, hogy ezt a Teremtést visszavonandónak, mert korruptnak tartja, de amennyiben tényleg korrupt (kábulatban történt) is lenne az õsi-primer teremtési aktus, azt, hogy egyáltalán miért van, azt nem válaszolta meg maga Hamvas Béla sem. Medárda lányom születése után, miközben elõször fejtettem ki írásban az örökletes rombolási programok mûködésérõl szóló felfedezéseimet az elsõ lányunk, orvos- és komplikációmentes születése kapcsán, két és fél évre a Rejkis barátom szájából elhangzó sarokba szorító kérdés után, az abszolút (metafizikai) hiány-információ fogalmának felfedezésével és körülírásával, megválaszoltam a legeslegelsõ ontológiai kérdést anélkül, hogy ilyen nagy tettet akartam volna véghez vinni. Hamvas Béla szerint az intézményesült kereszténységnek az egész emberiséget katasztrófába sodró bûne az, hogy tûzzel-vassal tiltotta a szent szövegek gnosztikus értelmezését. Hamvasnak igaza van, mert ha a metafizikai- gnosztikus értelmezéseket nem cseréltük volna fel skolasztikus, majd tudományos értelmezésekkel, ma mind a Lilithrõl, mind az örökletes szellemi programokról többet tudna az emberiség és akkor nem zavartuk volna össze és nem tettük volna tönkre ilyen végzetesen a külsõ természetet és a belsõ szellemi természetünket oly annyira, hogy ma már a fûport és a virágpor is allergiát kiváltó ellenségünkké kiáltottuk ki, miközben a civilizációban élõ, és már újszülött koruktól agyongyógyszerezett fiatal lányok lassan - lassan elveszítik mind a magzatfoganási mind a természetes gyermekszülési képességüket. Ha a bennünk mindent összezavaró, állandóan a más - állapotra, másságra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a szexuális képzeletét is állandóan kísértõ, zavaró és felzaklató Lilinek a hatását egybevetjük és egybe értelmezzük a diszharmonikus Jupiteri és Neptunuszi elvhez kapcsolódó önkéntelen félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra: kábulásra, szédelgésre, az irracionális káprázat-gyártásra (külsõ ellenségekrõl való ködös fantáziálásra) és való késztetéseinket a Vénusz diszharmonikus fényszögei által jelzett öncélú szexuális kéjelgésre és kényelemre való vágyakozásainkkal, a diszharmonikus Merkúrhoz kapcsolódó, röghöz kötötten haszonelvû, tudományos spekulációk gyártására való késztetéseinkkel és a Szaturnuszhoz kapcsolódó hamis felelõsség-érzetünkkel (aggódás, sajnálkozás, stb.), a természet- és sors-ellenes biztonság- vágyunkkal, nem kell csodálkozzunk azon, hogy annyi szerencsétlenséget és nyomorúságot elõidézõ - védekezõ és jót akaró! - tettet hajtunk végre nap mint nap. Arról nem is beszélve, hogy a mágikus erejû zavaros életképzeletünk tudatos, de többnyire önkéntelen mûködtetésével mennyi betegséget és zavaros élet- helyzetet idézünk be magunknak. Ne gondoljunk másra, csak arra, hogy a Nap - Merkúr - Jupiter - diszharmonikus fényszög-együttessel és a Nap - Jupiter - Neptunusz alakzat által támadott Lilittel rendelkezõ személy, aki még nem rendelkezik önleleplezõ képességgel, mennyit ámítja magát napjában arról, hogy neki miért szükségszerû ezt és azt a csalást elkövetni, miközben a más nemû személyekkel való személytelen szexuális élvezet-vágya mozgatja õt majd minden tettében és gondolatában. Amit a Sors alakzatok jeleznek egy személyi horoszkópban, végeredményben, csak konkrét (megvalósulási életkörökre: életterületekre vonatkoztatott) részletes értelmezõdése annak, amit a Sárkányfarok által jelzett, anyai ági családi karmát (szellemi sors-programot) jelzõ Sárkány faroknak a jegy és házhelyzetébõl és a vele együtt álló bolygóknak, valamint a Napnak a jegy és házhelyzetébõl együttesen kiolvashatunk. A Sárkányfarok pozíciója, az anyai ági (nõi) õszülõknek a generációkon át fel nem oldott és az elfojtás által "megkövesedõ" szellem-zavarának a jellegérõl ad szimbolikus információkat a jegy- és házhelyzetével. Az, például, hogy az Én Sárkányfarkam a Rákban és a XII. házban, a zártságok, elkülönülések, illetve a sorsfeladatok (meditáció és kontempláció segítségével történõ) spirituális feloldási lehetõségének a házában áll az Uránusszal együtt, valamint az, hogy a Ráknak megfelelõ IV. házban és a Skorpióban található a Napom még három bolygóval együtt egyenesen utal arra, hogy nekem ebben, az itthoni zártságban, itt, ebben, a nem hivatalos kényszer-remeteség által szolgáltatott körülmények között, kell a végsõ sors problémáimat önmagamban elintéznem. De Emõkének is ott áll a Sárkányfarka a XII. ház életterületének a spirituális erõterében: a Halakban és a Ráknak megfelelõ IV. házban, ami ugyancsak arra utal, hogy õ sem léphet az anyai ágon örökölt nehéz sors-programjainak a feloldása és az önmegvalósítás terén elõre, amíg meg nem tanulja a szülõföldjének, valamint a saját otthona és családja által felvetett problémák kreatív kezelését, illetve amíg meg nem tanul kreatív lénnyé válni, amíg meg nem tanulja a teremtõ képzelõ-erejét pozitívan használni az otthon és a család harmonikus egysége fenntartása érdekében és a szülõföld körülményei között. Egyszerûen klasszikus asztrológiai tévedés volt részünkrõl külföldön keresni a boldogulásunkat ilyen korai családalakítási fázisban. Nem a téma közismert mivolta miatt, hanem amiatt írtam azt, hogy klasszikus asztrológiai tévedés, mert a sors-könnyítési lehetõségeket fürkészõ, késõ ókori és középkori hagyományokra alapozó, klasszikus asztrológia gyakorlatában áll a sors-gócoknak, a sors nehézségeknek a kikerülését célzó tanácsadás, ami összhangban áll ugyan a modern gazdasági és politikai ideológiákkal, de teljesen szemben áll például a Jézus által tanított alapeszmékkel. ("Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.") Én, és Emõke is, az egykézõ, szexuális vágyaikat és e vágyak be nem teljesülése miatt létre jött feszült lelki állapotaikat a vallásos erkölcsösködésbe fojtó, nyomasztó szexuális helyzetük felvállalásának a megváltoztatását és a természetes kiegyenlítõdés megvalósulását vallásos ájtatoskodással, érzelgõs jóságosodással és erkölcsösöködéssel pótolni akaró, anyai õseinktõl átvett kaméleon - programoknak vagyunk az örökösei. Nálam a nyílt, Emõkénél a mélyen rejtett rombolási - önrombolási programokkal együtt. Nekem, ezek miatt, az idejében fel nem ismert és fel nem oldott negatív késztetések miatt, ment tönkre idejekorán a májam, az epém, a vesém a prosztatám a végbelem és a húgyhólyagom, amit nem gyógyszerszedéssel, és misztikus, vagy modern terápiákkal, hanem sok lemondást igénylõ és évekig tartó lelki és szellemi tisztítással, befelé figyeléssel, önuralommal kiegyenlített lelki önfelszabadítással(!) valamint étrend-változtatással (és nem utolsósorban böjtökkel) hozhattam csak helyre. Ezt, a betegség- okozó kaméleon és romboló programokkal szembeni éberségemet sikerült oly mértékben kifejlesztenem, hogy egyáltalán nem szorulok orvosság szedésre és a legdurvább hûlést is "kimeditálom" két, maximum három nap alatt. Ez nem azt jelenti, hogy immun lettem a betegségekkel szemben, sõt: mint spirituális zavart és lelki tévelygést jelzõ szellemi rendszer, a betegségekre való érzékenységem megmaradt, különösen a húgyhólyagom, a prosztatám és a vastag és végbelem érzékenysége. Emõke viszont majdnem folytonosan hûlésekkel küszködik, amióta Etelka megszületett és újból két gyermeknek az anya-igényére kell figyelnie, annak jeleként, hogy milyen erõsek a mentális agresszivitást okozó, anyai ágon örökölt romboló programjai. És ha a gyermekkorom óta gyûjtött gazdag betegség- kollekcióm darabjai közül a legnehezebben távozó prosztata és a végbélbetegségek is szóba kerültek, hadd térjek vissza az Enikõ nevû kislányunk Magyarországon történt halálához is igen szorosan kapcsolódó, diszharmonikus Plútó által jelzett "Isteni" (kauzális: eredõi) problémákra, amelyeknek a jelenléte végzetessé tehet minden olyan személyi sorsot, amit a romboló és a kaméleon programok jelenléte megpecsétel. Az Enikõ személyi horoszkópja ugyanis telítve volt e programok gyûjteményével és mind az egész a IV. csúcsán álló, egyértelmûen negatívan fényszögelt Plútóhoz kapcsolódott. Ez viszont nem jelenti az, hogy az õ sorsa már születésétõl fogva meg lett volna pecsételve és kötelezõ lett volna számára a korai halál. Ha a Magyarországon ránk váró, az itthoninál nehezebb háztartási körülmények miatt (központi fûtés helyett füstölõ szénkályhák és fürdõszoba helyett egyetlen hidegvíz csap az udvaron) nem aktiválódnak oly erõsen az Emõke tudattalan képzelet világában a gyermek -és életellenes romboló programok és az én spirituális éberségem nem csökken azáltal, hogy az új körülmények közötti helytállás és az asztrológusi vállalkozásom és a külföldi tartózkodásunk törvényesítése miatt ezer irányba kellett figyelnem és járkálnom - utazgatnom, biztos, hogy Enikõnek semmi különösebb baja nem történik és most is velünk lenne. De hiába tudtam én akkor már az örökletes rombolási és ámítási programokról, mert a Plútónak az egész teremtés (és a mi életünk) minõségét meghatározó spirituális jelentését nem ismertem a teljes mélységeiben. A Plútó az egyetemes kiegyenlítõdésnek: a Teremtõ és a Teremtés (a teremtés folyamatai és a teremtmények együttvéve) közötti teljes kiegyenlítõdésnek, valamint a teremtés tapasztalatai alapján történõ újrateremtésnek, a megújhodásnak és a teremtés folyamatos fenntartásának az õserejét megtestesítõ a bolygó. A Plútó a tízedik: a Mindenség és az Egyetemes Igazság õsprincípiumát megtestesítõ bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy kör és egy abba rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítõdését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített és állandóan újjászületõ Mindenség, valamint a kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának és végsõ kiteljesülésének a bolygója. A spontán, és elsõdleges megnyilvánulás õs-princípiumát megtestesítõ Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodója, az egyetemes õs megnyilvánulás végsõ következményét testesíti meg: a legfinomabb és ezért a legerõsebb teremtõerõknek és teremtõ hatalmaknak a teremtés folyamatain keresztül, a teremtési folyamatok kiegyenlítõdése által történõ megújhodását és ezáltal a teremtés céljának (rendeltetésének) a beteljesedését. Az Abszolútum Lilith utáni megnyilvánulásának az elsõ következménye a két világalkotó princípium: a Feminin és a Maszkulin õserõk elsõ megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személyeknek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelõ spirituális tengelybe-helyezõdés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövõ spirituális újjászületés princípiumának a megtestesítõje. Az emberre lefordítva: mindig meg kell haljon bennünk valami, az egoizmusunkat tápláló öncélú élvezetvágyhoz és az élvezeteket biztosítani vágyó törekvésekhez kapcsolódó zavaró tulajdonság, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, valami értékesebb meggyõzõdésnek. Régi tévhiteink, szellemünket gúzsba kötõ rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk elõre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem teljesíthetjük be az életünk kiegyenlítõdési célját. Az egyetemes (Isteni) igazság nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítõdési szüksége mindazzal ami elõzõleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítõdni, az visszafordul: beszûkül és zsugorodik, haragszik, csal, rombol és gyûlölködik és elviseli a megfelelõ következményeket. A Plútó által megtestesített egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Jin és a Jang, a Szeretet és a Fény, a Bölcsesség és a Tapasztalat, a Nyugalom és a Kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem kíméletes a Plútó szelleme, mivel õ az egyetemes vezérelvet: a Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden idõben és térben érvényesülnie kell. Ezért az emberben a pozitív Plútói szellem jótékony energiákat felszabadító, gyógyító, kiegyenlítõ hatású, amíg a negatív harmonizálatlan Plútó-szellem, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztõ, maga a pokol misztikus tüze, a tudatos, vagy öntudatlan gonoszság: fekete mágia megtestesülése. A Plútó ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Abszolútum önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtõl, az eget a földtõl: a fényt a szeretettõl. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és egybeolvadásnak a helyes szellemi alapállás felvételének, vagyis az isteni tengelybe-kerülési képesség megszerzésének a bolygója. Negatív esetben: az öncélú hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal és minden befolyásolási lehetõséggel való visszaélésnek és a mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója, ahogy pozitív esetben mindezek ellentéte: õ a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Csak az olyan ember válik képessé a valós tisztánlátásra, aki a teremtési tapasztalatok folyamán önmagát teljesen átvilágítva, minden öröklött programjából eredõ negatív tulajdonságát: ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva, saját személyét a Szeretet és a Fény éberségén át, az isteni áthatolás erõi számára hozzáférhetõvé teszi. A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül õ tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a teremtõi képességeivel, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy a korrupcióban él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud önmaga fölött uralkodni, másokon uralkodik azáltal, hogy öncélúan gyakorolja a képességeit (hatalmát) miközben az ellenõrizetlen hatalom (kiegyenlítetlen és törvénytelen állapot) öt a Luciferi erõk eszközévé változtatva, lassan - lassan letaszítja a hozzá szegõdõ (vele együtt tévelygõ), lelkek csoportjával együtt az állandó fájdalmat kiváltó káprázatos zuhanásnak: a végsõ szétbomlásnak a szenvedés-terhes mélységeibe. Természetes tehát, hogy a Plútó a teremtés: az életadás csiráit magukban hordozó, az anyagi teremtést lehetõvé tevõ szervekhez: nõk esetében a Petefészkekhez és férfiak esetében a Prosztatához kapcsolódik. Pontosabban: azok kapcsolódnak a Plútó õselve szellemi megtestesülési formáihoz. De a Plútó õselvéhez kapcsolódik a legrejtélyesebb mirigyünk is, a biológiai szervezetünk egészséges mûködését irányító és szabályozó agyalapi mirigy. Világos tehát, hogy amennyiben a Plútó több bolygó által támadott a személyi horoszkópunkban (láttuk, hogy a romboló programok esetében fõként a Nap, a Hold és a Szaturnusz által), ez annak a jele, hogy az egyéni szellemi struktúránk (személyünk) a teremtés legmélyebb spirituális (és kauzális!) rétegeibõl tõrt az anyagi felszínre. Ez viszont azt jelenti, hogy rengeteg éberséget követelõ és a legnehezebben megvalósítható kiegyenlítõdési programot hordozzuk magukban. Ahol a Plútó romboló, vagy kaméleon programokat jelzõ alakzatokon belül és az átlagtól eltérõ módon támadva jelentkezik a horoszkópban, ott a személyi horoszkóp karmikus szimbólumaiban rendszeresen megjelenik a Skorpió motívum (szellemiség) is a Napjegy, a Sárkányfarok - Sárkányfej, az Ascendens helyén, vagy azáltal, hogy a Skorpiónak megfelelõ VIII. házban található a Sárkányfarok, a Nap, vagy több bolygó. Mindez arra utal, hogy az illetõ személynek az anyai ági õsei, a tudatuknak és a lelkiismeretüknek, még az önmaguk elöl is rejtett mélységeiben hosszú éveken és évtizedeken át, a nyílt szembeszegülés helyett, rejtetten és fojtottan (alattomban) nehezteltek a sorsukra és/vagy a sorsukhoz kapcsolódó, azt számukra megtestesítõ személyekre, ember csoportokra, vagy az adott társadalmi helyzetre, a változtathatatlannak látszó keserû és boldogtalan családi helyzetükre és képtelennek bizonyultak a finom neheztelésbõl való feloldódásra: a kiengesztelõdésre és a megbocsátásra. Ez, az anyai ági õsök által éveken át a szívek titkos zugaiban hordott, idõvel finom szomorúsággá és csendes nehezteléssé kristályosodott harag, valamint a "vak sors" (pl. társadalmi és politikai helyzet) személytelennek képzelt erõivel szemben táplált fojtott gyûlölet, amit ma már a vallás sem képes feloldani, az élet kauzális csíráit támadja meg, azokat bontja fel, vagy zavarja össze. Nagyon eltökéltnek kell lennie annak az utódnak, aki képessé teszi önmagát ennek az örökségnek a saját személyén: a tudatán és az életén (sorsán: viszonyain, viszonyulásain) belüli kiegyenlítésére, feloldására. A több negatív fényszöggel támadott és ezekkel együtt a romboló, vagy kaméleon programokra utaló alakzatokban részt vevõ Plútó tehát arra utal, hogy az illetõ személy esetében különös figyelmet kell fordítani a személyi karma feloldására és az élet-feladatok beváltására, különben végzetesnek bizonyuló betegségekkel, balesetekkel és sorsfordulatokkal kell szembenéznie a közeli, vagy a távoli jövõben. Több éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim és megfigyeléseim alapján azt észleltem, hogy a még mindig, a középkori jósolgató asztrológiából átvett "bolygó befolyás" koncepciójában gondolkozó asztrológusok, nem az igazi jelentésének és súlyának (súlyosságának) megfelelõ körültekintéssel és mélységgel elemzik a Plútó helyzetét a személyi horoszkópok értelmezésénél, sõt: a legtöbb esetben elhanyagolják, vagy misztifikálják azt. Holott a Plútó (valamint a Sárkányfarok és a Lilith) által jelzett gyök-problémák rendszere, asztrológiailag sokkal fontosabb egy személy egészsége és boldogsága (boldogulása) szempontjából, mint az orvostudományban az illetõ személyre vonatkozó genetikai információk rendszere. Természetesen nem csak élet - és gyermekellenes (romboló) és ámítási - önámítási (kaméleon) programokat, illetve e programoknak megfelelõ hajlamokat jelzõ sors (karmikus) alakzatokat lehet kiolvasni a személyi horoszkópok kauzális értelmezésével, amelyeket a Plutóval való összefonódás végzetessé tehet. Ott vannak például a Merkúr - Szaturnusz - Nap, a Merkúr - Szaturnusz - Mars, vagy a Merkúr - Szaturnusz - Jupiter és a Merkúr - Mars - Jupiter háromszögek által jelzett ellenõrzési ("kezelési"), uralkodási - birtoklási és manipulálási hajlamokra utaló alakzatok, amelyeknek a hatványozódása az uralkodási mániát, a Plútóval és az Uránusszal való kapcsolódása viszont a hatalmi õrületre való hajlamot és az un. Istetelen-ellenességre való mély hajlamokat jelzik. Ezek az alakzatok viszont a külvilág irányába forduló, öncélú és negatív hajlamokra utalnak, amelyek csak kevés esetben, vagy túlontúl késõn okoznak olyan betegséget, vagy más olyan élet-eseményeket, amelyek az egyént a teljes szakadék szélére való sodródásában megállíthatnák. Vagy futtában megemlíthetõek még a Nap-Jupiter - Szaturnusz, a Nap - Jupiter- Plútó, vagy a Jupiter - Szaturnusz - Plútó alakzatok is, amelyek a valóság-ferdítési, valósághamisítási és a dogmatizálási mánia mellett, a rang és címkórságra, a tekintélyelvûségre: a farizeusi magatartásra való hajlamokra utalnak, amelllett, hogy rejtett és mély, és ezért igen nehezen meghaladható kiegyenlítõdére - megbocsátásra való képtelenséget, illetve folytonos neheztelési és haragvási, kifelé (más és mások fölött) való ítélkezési késztetéseket jelõlnek. E negatív hajlamok és mániák következtében viszont inkább a környezet (sokszor egy egész nép) szenved és nem az egyén, amennyiben ezen alakzatok mellett a horoszkópban olyan kiváló képességekre vonatkozó jelek mutatkoznak, mint például a három, vagy több trigon kapcsolatából létrejövõ egyenlõszárú háromszög, amelynek a csúcsain pl. a Merkúr és a Nap és a spirituális bolygók egyike található. Ezeknek a társadalmi jelenségek alakulásához kapcsolódó alakzatoknak a részletes ismertetését most nem találom annyira fontosnak értelmezni, mint a materialista logika számára megmagyarázhatatlan betegségeket és a hétköznapi logika számára "igazságtalannak" és "értelmetlennek" tûnõ, nehéz betegségeket és halált okozó (pl. légúti vírusfertõzés, forgalmi- vagy munkabaleset, pánikszerû öngyilkosság, stb.) programokra utaló alakzatoknak a tanulmányozását. Azt, hogy hová vezetethet ezeknek az örökletes szellemi programok a nem ismerése, illetve a sors-program feltáró asztrológia helyett a primitív (modern) egoizmust kiszolgáló jósolgató asztrológia gyakorlása és a szellemi kauzalitást, illetve az egyetemes lét és a személyes élet (a személyi viszonyok) kellemetlen, de lényeges és fontos kérdései felett lebegõ, azokat elkenõ, érzelgõsen humánus és egzotikusan misztifkus ismeret-terjesztés gyakorlása, részletesen fogom elemezni a következõ fejezetekben.   Második illusztráció az anyai ági öröklõdõ betegségprogramok általános szellemi eredetérõl.
A betegségek mentális - metafizikai- oka igazából a hamis információ-áramoltatáshoz: a folyamatos önáltatásig mélyülõ környezet-félrevezetési késztetésekhez, vagyis a kaméleon - programokhoz kötõdik kauzálisan, még kor is ha elsõ látásra a rombolási és önrombolási programok erõs átélése váltja ki a betegségeket. Bármilyen betegség eredeti oka, még az orvosilag néha felismerhetetlennek mondott betegségeké is (lásd az egyes, konkrét fizikai okok nélküli, a szervek rongálódásához, vagy a biológiai funkciók zavarához egyértelmûen nem köthetõ betegségeknek, mint a fiatalkori végzetes elgyengülések orvostudományi meghatározhatatlanságát) végsõ soron egy, vagy több, a fizikai létben a bolygók által is megtestesített létprincípiummal (õsi teremtõerõvel) való önkéntelen és öntudatlan, vagy tudatos diszharmonikus (ellenséges, vagy félreértett: zavaros és érzelgõs: misztikus és vallásos) szellemi kapcsolatnak - viszonyulási módnak a következménye. Igaz, hogy egy-két mágikus-misztikus praktika és módszer segíthet olyan betegség, vagy betegség komplexum feloldásában, amelynek a materialista orvostudomány nem találta meg az adekvát, biológiai, vagy pszichológiai szintû gyógymódját, de ezek a gyógyulások az egészség visszanyerése szempontjából semmivel nem jelentenek jobb eredményt a puszta biológiai (sebészi, orvosság - terápiai) beavatkozás következtében elérhetõ tüneti eredményeknél. Ez azért van mert a gyógyulás egyik esetben sem a pozitív mentalitás-változtatásnak, vagyis az õsi szellemi erõkkel való tudatos harmóniába kerülésnek az eredménye. A "mágikus" gyógyulás ezekben az esetekben a külsõ - biológiai vagy pszichológiai ráhatásoknak, vagy legjobb esetben a betegségokozó lelki feszültségeknek és szellemi zavaroknak az idõleges felfüggesztésének és felületi eloszlatásának (mert csak egy bizonyos helyzetre - állapotra vonatkozó) a kérész életû eredménye. A betegség tünetek, lehet hogy teljesen más színezetben és más betegség-formában, ugyanúgy jelentkezni fognak késõbb, mivel a "meggyógyult" személy ugyan azokat a személyi-szellemi programjával (Vagyis egyedül és kizárólag csak a személyi horoszkópja házhelyzeteinek a vizsgálata segítségével megállapítható életfeladataival!) nem egyezõ dolgokat akarja erõltetve elkövetni mint azelõtt, mihelyt a lelki terápiát és a betegség fizikai kezelését megelõzõ léthelyzetbe, vagy ahhoz hasonló ingereket és problémákat hordozó körülmények közé kerül. Ahhoz, hogy ne folytasson a szellemi létfeladataival ellenkezõ gyakorlati tevékenységet és érzelmileg ne lovalja belé magát a személyi-szellemi kiegyenlítõdési programjával ellentétes lelki folyamatokba (érzelmi ambíciókba), az szükséges, hogy tudomásul vegye ezeket, a horoszkópjából kiolvasható (és csakis onnan, sehonnan máshelyrõl nem!) konkrét életfeladatokat. Ilyenek pl. a tudatos, de sok esetben nehéz és kellemetlen konfliktus- felvállalásokon keresztül elérhetõ, személyi környezetével való harmóniába kerülés, az anyagi javak és eszközök helyes értékelése és azok helyes használata, a közvetlen fizikai tapasztalatokból, kellemetlen benyomásokból való szellemi információ-szerzési képesség kialakítása, az otthon és családalapítás valamint ami ehhez szükséges: lakásszerzés vagy házépítés, az intim párkapcsolatokon keresztül történõ individuális tudatnak és kreativitásnak a felszabadítása - kiteljesítése, a nemesítés, vagyis a szellemnek az anyagi-természeti világba való bevezetése és viszont: az anyagi természetnek és persze saját természetének a szellemi világ tõrvényeihez való visszakapcsolása, stb., És mindezek külön-külön konkrétan és kiemelten, árnyalódva minden egyes személy esetében. Ha tudomásúl vette, arra törekedjen hogy ezeknek a konkrét életterületeken végrehajtandó gyakorlati és személyes feladatainak, amelyeket az anyai ági õsei diszharmonikusan vittek véghez, eleget tegyen és ne törekedjen olyan életfeladatokat végrehajtani (azokat erõltetni), amelyek valamiért tetszetõsek és kedvesek ugyan a számára, de nem tartoznak az õ konkrét (gyakorlati) életfeladatai körébe. Ez kellene történjen, de mivel az asztrológia tudományát évezredeken át hiteltelenítették azáltal, hogy jósolgatásra használták, az egész emberiség szintjén, majdnem sehol, vagy ha igen, akkor elenyészõen kevés személy esetében történik meg. Az asztrológiai félrevezetetettségünk következménye a "rafinált" betegséghalmozódás, a betegségekben és nem természetes végelgyengülésben való nagyszámú elhalálozás és a "balestek" következtében történõ átköltözés a túlvilágra. A balesetek és a betegség ugyanis olyan kauzális (isteni) eszközök, amelyek az embert teljesen, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró -szennyezõ mentális programoknak az erõsítését, amelyet a szülei és az anyai õsszülei kiegyenlítõdés végett (és nem öncélú gyakorlás végett!) akaratlanul ráhagytak. A betegség és a baleset az Isten nyila (Zeusz nyila), amely lerombolja, az egyénileg és a csoportosan épített Bábel-tornyokat kór-okozó mikoróbák és vírusok: fertõzõjárványok, vagy technikai balestek és tömeges áldozatot követelõ természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha elsõ hallásra (olvasásra) abszurdnak tûnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek Bábel tornyokat. A gyermekek hét éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az öket közvetlenûl gondozó, hozzuk érzelmileg ragaszkodó személyeknek a tudattalan lelki folyamataimnak vannak teljes mértékben alárendelve és betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya lelki - szellemi harmóniába kerülési problémáit, mint az anya, vagy a gyermeknek a "gondját viselõ" személy biológiai szervezete. Amint említettem, a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható betegségeket inkább a hamis információ-áramoltatási és az információ-blokálási programok intenzív átélése váltja ki, mint a destruktív programokátélése. Más szóval, a kaméleon-programok veszélyesebbek. És kaméleon-csoporton belül is nem az a huzamosan és intenzíven átélt hamis információáramoltatási magatartás végzõdik betegséggel, amely gyakorlásával a környezetünket vezetjük félre, hanem azok amelyekkel saját magunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha önmagunkat, lelkiismeretünket akarjuk becsapni, ha nem akarjuk önmagunk számára beismerni azt, amirõl a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy bemagyarázzuk magunknak. Ha nem akarjuk meglátni azt, amirõl tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai, vagy a szellemi-lelki valóságunkban. Akkor leszünk betegek, ha a bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: az isteni felelõsségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi-lelki igényességünkben)Istent, a bennünk levõ abszolútum csirát, magát az élet forrását próbáljuk félrevezetni. És ez természetes, hiszen a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt: életrontó energiát kapok az õsforrástól, ha saját magamban összezavarom: bemocskolom az õsforrást amibõl táplálkozom. Megzavarom a lényem legmélyén létezõ abszolút erõt, azáltal, hogy állandóan igyekszem félrevezetni és elaltatni a saját lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon - mentalitás következményei a hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségek általában: a májproblémák, a cukorbaj és általában a vérbetegségek. Amikor a huzamos önáltatás és a környezetáltatás gyávaságból és félelembõl: szorongásból eredõ (rejtett) gondolati agresszivitással ( mentális támadással: belsõ vitatkozással és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák különbözõ fajtái, a szarkoma, a különbözõ agydaganatok valamint a szervezet immunrendszerének különbözõ betegségei, annak függvényében hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belsõ (rejtett) intenzitással átélt, félrevezetõ és romboló érzelmi-gondolati magatartások. A szülõ-gyermek, vagy a gyermek-szülõ viszonyok és általában a családi viszonyok több rétû és huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelgõs) átélése, amely a "szeretett" családtag részérõl egy bizonyos életterületen vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülés, véleménykülönbség, gyökeresen eltérõ és ellenkezõ életszemlélet, nyílt szembeszegülés esetében átcsap haragba és gyûlölködésbe, majd átminõsül csendes nehezteléssé, elsõsorban a nõk számára jelent egyenes utat az emlõ daganatok képzõdéséhez és elrákosodásához, de ( ritkábban!) a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztõrendszeri betegségek is oda vezetõdnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, ami a másik családtagtól jön, miközben azzal áltatja magát, hogy õ mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki, holott megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalanban. Amennyiben a fent leírt kaméleon mentalitáshoz erõs, aggódásba rejtett uralkodási - ellenõrzési és cenzúrázási vágy is kapcsolódik, a betegség formájában jelentkezõ következmény nem marad meg a gyomortájék és az mellek szintjén, hanem nõknél a petefészkekben és a hüvelyben, a férfiaknál a prosztatában is jelentkezik, a kezdetben alig érzékelhetõ rendellenesség, majd végzetes betegséggé fokozódik (a destruktív és félrevezetõ mentalitás teljes megállításához vezetõ) rákos sejtburjánzás formájában. Amennyiben a családtagok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett harag ( a méreg ) teljesen erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy az illetõ családtag - esetleg alkohol hatása alatt - nyíltan, de ezért még intenzívebben és még többszõr átéli mérges - gyûlölködõ állapotát, ez a fajta családapai, vagy a "féltõen" szeretõ-aggódó családanyai diktátorkodás, szívbetegséghez és végül szívinfarktushoz vezet. Persze, a betegségek keletkezése és fejlõdése nem ilyen egyszerû és a táplálkozás, az ivóvíz, a szennyezett levegõ a "rossz szokások és káros szenvedélyek" hatása, valamint az egyéni alkat kérdése árnyalja a betegségek jellegét. De az alkati tényezõk, vagyis a hajlamok és a sorshelyzetek is a horoszkópból kiolvasható családi szellemi (kauzális) örökségek következménye. Ezen örökletes programoknak a befolyása - hatása alatt állnak az utódok és ezek hatására kerülve folytatják a drámai kibontakozáshoz és a tragikus fejleményekhez vezetõ "fejlõdésüket" mindaddig, amíg nem tudatosítottuk õket az asztrológiai sorsfeltárás és szellemi programértelmezés segítségével. A betegségek és a családi drámák sorozata csak akkor ér véget egy személy életében, ha az asztrológiai sorsfeltáró program-értelmezést az életfeladatok felvállalásával történõ tudatos harmóniába kerülési és kiegyenlítõdési törekvések követik. "Mindenkinek a maga keresztjét" kell felvennie és nem a másét, vagy a másokét! Senki nem tapasztalhat meg semmit a "szeretett" felnõtt családtagjai helyett és a családtagok sem végezhetik el helyette azt, amit neki kell elvégeznie. Csak egy egyszerû példa a végzetes személyi válságokhoz vezetõ jóságos tévedésekre: sok szülõ nem csak hogy egyetem elvégzésére erõlteti a gyermekét, mert neki nem teljesülhetett ez vágya, hanem olyan tanulmányok folytatására és olyan szakma elsajátítására szorítja rá gyermekét, ami nem áll összhangban annak az alkatával és amely gyakorlati életterület megismerése nem tartozik a "gyermek" személyi életfeladatai közé. Már annyi is elég az egész a halálig tartó szülõ - gyermek közötti csendes nehezteléshez, vagyis a fentebb említett betegségek valamelyikének kifejlõdéséhez, hogy a saját életfeladatától eltérített utód lelki-szellemi zûrzavara és erkölcsi csõdje az "élettani" következményeirõl ne is beszéljek.
Harmadik illusztráció az öröklõdõ romboló és betegségprogramok kauzális eredetérõl és spirituális okáról: Az AIDS szellemi okai Az õsközösség szellemi hagyományait felváltó technikai civilizációban élõ ember latens tragédiáinak szellemi okát és alapját vizsgáló írásomnak célja nem az ítélkezés, hanem a kiegyenlítõdési képesség visszaszerzésének és helyreállításának elõsegítése a teremtõ és beavatkozó (építõ és romboló) képességgel rendelkezõ ember és a természet, valamint az ember és az abszolútum között. Ez az egyensúly helyreállítható a személy által, a személyen keresztûl megnyilvánuló egyetemes tõrvények mûködési mechanizmusának a megértése és e szelélem-törvények tudatos megélése, gyakorlása segítségével. Célom tehát nem a tragédiába jutott személyek fölötti ítélkezés, hanem a tragédiákhoz vezetõ lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megkeresése, megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi életünknek a célja ugyanis a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmónikusabb kapcsolat fenntartása az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levõ anyagi világ legdurvább megjelenési formái között. Ezt a kapcsolatot a Teremtõ és a Teremtés végletes formavilága között a Fényhez kapcsolódó megismerési képességünkkel, valamint a Szeretethez kapcsolódó bölcsességünkkel: az egység-tudat teljes átélésével (a szeretettel) kellene megvalósítanunk. Betegségeink, tragikus baleseteink, személyi boldogtalanságunk annak a következménye, hogy egyéni életnyerési ambícióinkban - istentelen voluntarizmusunkban- a megismerési képességünket (tudásunkat, tudományunkat) az egységtudat lerombolására és az egység - élményt (szeretetet) biztosító õsforrástól való elszakadásra használjuk civilizált zavarodottságunk következtében. Ezért tartom szükségesnek a rák után megvizsgálni korunk legfõbb szexuális rákfenéjének az AIDS-nek a kauzális és okait. E vizsgálat következtében remélem, hogy az olvasóim rá fognak jönni arra, hogy nem a kórokozókat legyõzni hivatott ellenszérumokat - keresõ tudománnyal, nem a föld ökoszisztémáját is fenyegetõ rákdaganattá fejlõdött gyógyszer-iparral, vagyis nem a természeti elemek behatolásával szembeni védekezõ és a természeti folyamatokat támadó eljárásokkal kell megoldani az emberi nemnek elsõsorban a szellemében (szemléletében és mentalitásában) és csak másod -és harmadsorban a testében lakozó problémáit. Mivel az AIDS vírus különbözõ fajtái által okozott halálos kimenetelû és fertõzés útján terjedõ betegségrõl van szó, elõre kell bocsátanom, hogy ugyanazokban a kaméleon- mentalitásból eredõ szellemi zavarokban kell keresnünk az egyesek által szexuális - ráknak nevezett betegség kauzális okát mint a Rák esetében. Annyi különbséggel, hogy ebben az esetben a rák betegség kauzális okánál egy mélyebb, spirituális öntudat-zavarból keletkezõ, a szó szoros értelmében vett Isten-félrevezetési okot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a "klasszikus-rák" esetén csak a biológiai sejtrendszer szintjén maradó hamis információ-áramoltatás történik, addig az AIDS esetében a nemi jelleggel járó meghatározottsághoz és a személyi eredethez, tehát a metafizikai teremtési - kiegyenlítõdési aktusokhoz közelebb álló biológiai mezõben, egészen a gén rendszerek mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatása és félrevezetése. Amennyiben a teremtés a nemi osztottsággal , a Jin - Jang: Szeretet - Fény felosztáshoz és a két õsprincipium egymásba hatolásával történõ, új minõségû egységgel és kiegyenlítõdési állapot megvalósulásával járó, primer spirituális aktus, aminek csak következménye minden fizikai-biológiai egyesülési és kiegyenlítõdési szexuális aktus, teljesen logikus, hogy az AIDS vírus annak a spirituális és biológiai tévedésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze és következménye, amely az azonos nemû lények egymás közt folytatott szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítõdési "tévképzetének" (pl. az állati világban is jelentkezõ azonos nemû egyedek párkapcsolati zavarodottságnak) szab határt és e szexuális zavarodottságnak az egész faj fennmaradását veszélyeztetõ katasztrofális elburjánzását hivatott megakadályozni. Tudományosan kimutatott tény ugyanis, hogy az AIDS vírus különösebb -(katasztrofális - tömeges kirobbanási veszélyek nélkül), úgymond békésen és természetesen lappangó állapotban létezik a különbözõ állatfajoknál és predominánsan az emberével majdnem azonos intenzitású szexuális késztetéssel rendelkezõ majmok bizonyos fajainál. Tudósok megfigyelték azt is, hogy különbözõ "hûséges fajta", monogám madárfajok (pl. sirályok) is élnek un. steril "homoszexuális" párkapcsolatban. Nos, ami az állatvilágban egy-egy egyedi szinten megrekedõ részleges kisiklása és elfajulása lehet a természeti, vagy a csoportszellemi "tévedésnek", a hasonló jelenség megismétlõdése és elburjánzása az emberi individuum szintjén már a racionális következtetésekre képes, tudatos énnek az Abszolút Léttudattal (a személy fölötti éber krisztusi potencialitással: felettes énnel) való közvetlen és õszinte kapcsolat (spirituális információ áramlási lehetõség) teljes összezavarodását feltételezi és fokozza tovább az összes dimenziók (létállapotok) szintjén. Jól tudom, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- fertõzés és pl. "ártatlan" kiskorúak is megfertõzõdhetnek akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. Nem vagyok orvos sem biológus és nem is akarom az AIDS kérdést annak a következményeiben és tüneti szintjén vizsgálni. A vírusfertõzött csecsemõk és kiskorú gyermekek pontosan annyira ártatlanok, mint a náci tisztek vagy más elborult tudatú személyek által meggyilkolt: legéppuskázott, letaposott és krematóriumokba küldött zsidó asszonyok csecsemõi. Az olyan, a vallásos - humanista (szentimentális) gondolkozásból eredõ absztrakt és fiktív (a valóságban nem létezõ) fogalmak használatával, mint amilyenek az ártatlanság, a tökéletesség, a béke, vagy a kegyelem, csak leragadunk a magható vallásos fantazmagóriák és az össz-emberiség szintjén végsõ soron sehova sem vezetõ orvostudomány ördögi körének a vég nélküli és spirituális szempontból céltalan körforgatásánál. Szó ólt már arról, hogy az öröklött romboló- és a kaméleon családi programok nem csak hogy átadódnak az utódoknak (vagyis arról, hogy ezek a romboló és félrevezetõ mentális programok már a csecsemõk aurájában is ott találhatóak, mint ahogy az én aurámban is ott volt már csecsemõ koromban a nagyanyámtól anyámon keresztül örökölt, nagyanyám esetében végbélrák-halálhoz vezetõ, anyám esetében számtalan aranyér-mûtéthez és nálam az aranyér problémák mellett korai végbélhuruthoz vezetõ, finom gyûlölködési és megbocsátási - kiegyenlítõdési képtelenségi program), hanem pontosan e programokon keresztül és ezek által az ártatlan csecsemõk és kiskorú gyermekek az édesanyák (eredeti programjaik által irányított) zavaros és agresszív, tudattalan lelkivilágának a befolyása alatt állnak. Az ártatlan csecsemõk és a kiskorú gyermekek ily módon finomabban és ezért sokkal sebezhetõbben állnak rezonanciában olyan fizikai és természeti jelenségekkel, amelyek analogikusak az anyák tudattalan szellemi-lelki világában zajló, romboló és hazug szellemi folyamatokkal. Ilyen módon, a hatás - visszahatás törvénye alapján a zavarodottság (pl. szexuális), vagy az agresszivitás természeti következménye hamarább éri az ártatlan csecsemõt, mint az anyát. A mi egy éves kislányunk esetében például hamarább áll elõ a székletszorulás jelensége, mint a feleségemnél, amikor az utóbbi huzamosan nem képes valami korábbi sérelmét megbocsátani, vagy amikor huzamosan nem képes egy szellemi problémagócot megérteni, a maga teljességében átvilágítani és tovább engedni. Úgyszintén, ha az igen támadott és a Rákban álló Lilit-el rendelkezõ feleségemnek a családi életforma kerete között (hûség...?) feloldhatatlannak bizonyuló, tudattalan, vagy tudatos szexuális vágyakozási problémái vannak, a kislány nemi szervének a bõre hamarabb kicsattog mint ahogy a feleségem érzékeny húgyhólyagja és fizikailag "homokos" veséje jelezné, hogy baj van "odafent". Vagyis, hogy szellemi zárlat és zavar keletkezett a feleségem tudattalan lelki világában az idõközben kielégítetlen vágyakozássá alakuló, de észre nem vett, önkéntelen szexuális képzelgések következtében. Nincs szándékomban mûvészi parabolákban és irodalmi allegóriákban célozgatva jelezni az ide vonatkozó szokatlanul meredek és veszélyes gondolataimat, nem csak azért, mert most nem irodalmi "mûvet" írok, hanem azért is mert tudatában vagyok annak, hogy mennyire fontos végre egyenesen és minden kertelés nélkül szembenéznünk a szellemi folyamatok és jelenségek tõrvényeivel: Az ártatlanul meggyilkolt - mostani példánkban épp a második világháború idõszakában élõ zsidó - gyermekek, de lehetnének azok bármelyik faji gyûlölködésnek áldozatul esett ártatlan gyermekek, akárcsak az AIDS vírussal befertõzött csecsemõk, vagy a pedofiliás szexuális kapcsolatra kényszerítettek, nem csak a kegyetlen, agresszív és perverz hajlamú felnõtteknek (férfiaknak...) az áldozatai, hanem a saját édesanyjuk intenzíven átélt, a huzamos veszélyezettség állapotában akkumulált félelmek következtében rejtetten agresszív, szellemi - lelki állapotának is az áldozatai. Mielõtt a szex-rák és a pedofilia áldozatainak a problémakörére (vagyis ezt a tragikus problémakört mûködtetõ anyai tudattalan lelki- és szellemi folyamatoknak az ok és okozati mechanizmusának a leírására) teljesen rátérnék, maradjunk a náci táborokban és e halál táborokon kívül meggyilkolt zsidó gyermekek esetének metafizikai elemzésénél. Semmi sem történik véletlenül és minden szellemi - lelki és fizikai - természeti jelenség az egyetemes tõrvények alapján megy végbe a maga ok - okozati összefüggésrendszerében. Ha nem elégszünk meg az ártatlan zsidó gyermekek abszurd legyilkolása fölötti megdöbbenésünk, sajnálatunk, dühünk és megrökönyödésünk állapotával és mélyebbre nézünk, meg fogjuk látni, hogy a krematóriumokon belüli és kiüli csecsemõ- és gyermekgyilkosságok elõtti idõszakban a magukat évezredek óta "az Isten egyedûi kiválasztott népének" tudó és ezt az irracionális "felsõbbrendûségi" komplexushoz vezetõ csoportszellem-képzetet intenzíven átélõ zsidók egy része (ne felejtsük el, hogy pontosan a karma tõrvénye következtében, nem minden zsidót gyilkoltak le Németországban a fasiszták és a Szovietunióban a kommunisták) pontosan egy másik, "még kiválasztottabb nép" és egy népfaj (germán és szláv) agresszív és gyûlölködõ küldetéstudatával került egy "hullámhosszra" a rezonancia tõrvénye alapján. Ezért a zsidó nõk is (a meggyilkolt gyermekek anyái), önkéntelenül, vagy tudatosan, rejtetten, vagy nyíltan, személy szerint, vagy csak általánosan, de pontosan olyan intenzíven gyûlölték, ha csak "ártatlan" félelmükben is, a fasiszta németeket és a nacionalista oroszokat, akárcsak ez utóbbiak a zsidó anyákat és a zsidó nõket a Németországban és az Orosz országban élõ zsidó tömegekkel egyetemben. Tetszik - nem tetszik, ha szõrnyû, ha nem, de tudomásul kell vennünk, hogy az egész létezés minden mentális vonatkozásában mûködnek és hatásukat methetetlenül gyakorolják az egyetemes tõrvények. Így a teremtés (képzelet), a rezonancia és a polaritás tõrvénye is. Nem létezik isteni kivételezettség, vagyis nem létezik égi protekció, sem "kiváló" személyek sem "kiválasztott" nemzetek számára és nincs isteni meghatódás (kegyelem), mint ahogy nincs ok nélküli, vagy véletlen sors-üldözöttség sem. De léteznek és hatnak az emberi teremtésben az örökletes programok mind a képzelet törvényének, mind a kiegyenlítõdés tõrvényének következtében. A fizikai-biológiai életben a végsõ (ultolsó) határhelyzethez: végsõ lehetõségéhez eljutott teremtés, humanista szempontok szerint vizsgálva - ítélve, könyörtelen. Nem a szerencse, vagy az isteni kegyelem hagy el bennünket, határhelyzetben került, fájdalmas és tragikus létállapotunkban, hanem visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég- helyzetekbe sodródik a fizikai személyünk az anyai õsöknél elindult romboló szellemi "örökségeink" következtében, amennyiben nem vagyunk képesek a szellemi - lelki átalakulásra. Akkor amikor nem tudjuk kiegyenlíteni önmagunkon: saját lelki - szellemi állapotunkon belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) "csomagolt" zavaros õs- sóvárgást és a romboló ellentétes szellemi erõket. Amennyiben megértettük és magunkévá tettük a fentieket, vagyis ha megtanultuk helyesen értékelni és értelmezni az ártatlanság fogalmát és megszabadítottuk gondolkozásunkat az ártatlanság idealista és irreális (tév-)képzetétõl, kezdjük el az AIDS szellemi okának vizsgálatát onnan, ahonnan a "fizikai betegség" elburjánzása és tömegjelenséggé válása elindult: a szexuális határtalanság és határolatlanság, vagyis a szexuális zavarodottság (homoszexualitás, biszexualitás) majdnem tömeges jelenséggé válásától. Onnan, ahol egyes már - már a tömegek szintjét is érintõ csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi! ) állapotként kezdték a homoszexualitást tárgyalni és tõrvényesíteni, hanem "mûvészetet és filozófiát", sõt: vallást és ideológiát is "alkottak" belõle. Metafizikailag a dolog egyértelmû: Jin nem egyenlítõdhet ki Jinnel, hanem csakis Janggal. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet és nem egyenlítõdhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! Spirituális szinten a Jin nem termékenyítheti meg a Jint és Jang sem termékenyítheti meg a Jangot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem. A Gyûlölet nem a Szeretet kiegyenlítõdõ szellemi ellentéte: nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer õsprincipiuma a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és zavarosan összevegyült, az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga a zuhanás õrülten kavargó és rothadó - bomlasztó õrvénye. Szeretetbõl és gyûlöletbõl nem lehet egység, mint ahogy a Fénybõl és a Sötétségbõl sem, hiszen a sötétség a fény poláris ellentéte és nem annak a spirituális kiegészítõje. A Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya a sötétség. A sötétség és a gyûlölet pontosan a fény-hiány, vagyis a szellem-zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítõdés ) elutasításának, vagy "finom" elkerülésének a következménye. Nem célja a jelen írásomnak, azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, vagyis hogy mennyiben felelõs a homoszexualitás, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy a saját természetellenes természetéért. Tény, hogy az ellentétes nemû felnõtt (kiforrott személyi tudattal rendelkezõ) személyekkel való barátkozás és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében mindig nehezebb, problémásabb és ezért különös erõfeszítéseket igényel. Az ellentétes nemû személyek közötti kapcsolat fenntartása mindig különösebb odafigyelést, a gyökeresen különbözõ természeteken, az ebbõl eredõ különbözõ igényeken és elvárásokon állandóan megtörõ másság összeegyeztetését feltételezi állandóan. A másnemû élettársi kapcsolat állandóan feltételezi a partnerrel szembeni felelõsséget: a sokkal nehezebben megvalósítható nyíltságot és sokszor mindkét fél számára kényelmetlen hibabelátást igénylõ õszinteséget. Ilyen szempontból a homoszexuális kapcsolat sokkal kényelmesebb, mert a természeti (nemi) másság megértésére irányuló erõfeszítést nem kell felvállalni a kapcsolatban. Ennek ellenére pontosan ebben a nemek közti spirituális kiegyenlítõdés érdekében tett erõfeszítés-ellenes (langyos: nem "meleg"!) állapotban a homoszexuális és a pedofil személynek a különbözõ nyakatekert tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bûntudata már csak e szellemi könnyítési vétek-tudat miatt is személyiség-zavart okoz. De ez a legkevesebb. Mivel nem csak a tudományos (modern)-racionális és a misztifikáló vallásos irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtõzõ isteni lelkiismeretünk és (egyetemes) felelõsségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos kábulat és semmiféle tudományos módszer nem tud teljes mértékben és örökre elnyomni, a homoszexuális személy, a homoszexualitás "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is ab ovo bûntudatot érez a lelke és szelleme legmélyén. És ez még akkor is így van, ha "mérhetetlen szelídségrõl és szeretetrõl tanúskodó, elbûvölõ és csodálatos" (szentimentális) "mûvészi alkotásokkal" próbálja ezt kompenzálni. Vagyis elaltatni saját éberségének és a közösségének a figyelmét ( pl. Elton John, Fredy Mercury). A rejtett és elfojtott bûntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján minden esetben és természetesen rejtett (tehát veszélyesebb) agresszivitást eredményez. A rejtett és összezavart, vagyis a nem beismert és feloldani - jóvátenni, kiegyenlíteni vágyott bûntudattal és agresszivitással élõ ember, akarva - akaratlanul (és rosszabb, ha saját magával szemben is vallásos hipokritizmussal, mint az én nagyanyám) támadja azt a személyt, vagy azokat a személyeket, akikrõl tudja, vagy azt képzeli, hogy nyíltan, vagy a háta mögött lenézik, elutasítják, megvetik õt. A homoszexuális személy esetében ez az ellenség, akit akarva - akaratlanul gyûlöl, vagyis támad tudata legfinomabb szintjén, az a "túloldalon álló", nem homoszexuális emberiség többsége. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy finoman palástolt és hõsiesen viselt másságának keserû és kétségbeesett pillanataiban a "többieket" képezõ emberiség mellett, saját sorsát, sõt: ha homoszexuálisan is vallásos (és miért ne lenne?), magát a kívülálló és mindent ilyen zavarosan intézõ Úristent, végsõ soron tehát a saját õsforrását is jelentõ abszolútumot támadja (átkozza). Gondolom, hogy a fentiekbõl és mindabból, amit a korábbiakban leírtam érthetõ, hogy az AIDS miért hódít elsõsorban a homoszexuálisok körében és miért tekintem a szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai-családi zavartság romboló és kaméleon - programok természetes következményének. Röviden: az AIDS elsõsorban az abszolútum: a személyi lelkiismeret irányába áramoltatott, állandó hamis információ-táplálásnak és az egyéni sors-képzetnek a támadásán kerszesztûl az abszolútum irányába forduló gondolati-érzelmi támadásoknak a (a hatás és visszahatás tõrvénye alapján létrejövõ) következménye. Azon túl, hogy miközben az egyik betegség drámája a sejtek szintjén, a másiké mélyebben: az egyéni eredet meghatározottságaihoz közelebb álló gének szintjén történik, mind szellemi mind spirituális szempontból, még létezik egy lényeges különbség a rák és az AIDS betegség között. Ez az, hogy miközben a rák-burjánzást a személy szervezete: a belsõ mûködési dereglációja hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus elsõsorban személyek közötti fizikai kontaktus révén történõ fertõzõdés, vagyis hamis információ átadás - átvevés és (az anyai programok átadásával együtt természetesen:) öröklõdés útján terjed. A rákot kiváltó normophan magatartásnak ugyanis nem létezik a köztudatot különösebben érintõ, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiának az érvényben levõ morális - vallásos nézetekkel történõ konfrontációja évtizedekkel az AIDS tömeges betegségként való megjelenése elõtt elindult. Persze, nem véletlenül, az AIDS esetében egy másik, tömeges fertõzõdési lehetõség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történõ fertõzõdés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levõ személy egyértelmûen hamis szellemi információt áramoltat minden irányban, aminek következménye végül az "adóállomás" megszûntetése: a személy halála. A fertõzés és a fertõzõdés szellemi értelmérõl és metafizikai okáról a magyar nyelv is világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk, hogy megfertõztek valakit, ha szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendõ "segítségével" jutott hozzá a fertõzõ kórokozóhoz, hanem akkor is azt mondjuk, hogy egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkezõ fiatalt megfertõztek, ha az egy vallásos szektába, vagy valamilyen szélsõséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különbözõ eseményt. Nyelvünk õrzi még a metafizikai gondolkozás kifejezési formáit. Metafizikai közhely, hogy csak annak a személynek fertõzõdik be a fizikai teste, aki személyi tudatában már fertõzött. A fertõzhetõ ember szellemileg sem "egész-séges" gondolkozással rendelkezõ személy, mivel a fertõzõ és fertõzhetõ emberek nem egészséges világképpel élõ személyek. Õk valamiért nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsõségesen sarkított rész -látást nevezzük tudati, ideológiai (morális életszemléleti) imagináció-fertõzõdés jelenéségének. Az egészet - látó ember nem beteg és ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, akkor vagy nem találkozik veszélyes kórokozókkal, vagy a kórokozók nem állapodhatnak meg és nem szaporodhatnak el az õ szervezetében. Mert a "kór", vagyis a betegség nem ellenség és személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek gazdái zavaros és agresszív mentalitásukon keresztül, generációkra visszamenõleg veszélyeztetik az egész egységes létezés egyensúlyát. A betegség, vagyis a kór nem ellenség tehát, hanem a mágia (teremtés: imagináció) tõrvényének a (spirituális) szabályozó mechanizmusa. A betegség az egységes egész létnek az immunitás-rendszere, egy olyan támadó-védekezõ spirituális mechanizmus, amely a határhelyzetben került teremtési folyamatokban azt biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erõvel) rendelkezõ teremtett formák individuumai és csoportjai ne legyenek képesek olyan deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, amely az egész létezést (teremtett és teremtõdõ életet) veszélyeztetné. Mivel határhelyzetekben mûködõ folyamatoknál lép fel mint spirituális szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített õsprincipiumhoz, emberi szinten tehát az egyetemes (-és nem a spekuláló-aggodalmaskodó) felelõsségtudathoz kapcsolódik. Anélkül, hogy az ítélkezõ fanatizmus örvényeibe sodródnék (Annak a tudatában tehát, hogy a szubjektív szempontok bármennyire eltérnének az egyetemes tõrvények kérlelhetetlen természetétõl, valahol mégiscsak jogos az a törekvés, amely minden gyógyítási lehetõséget bedobna a betegségek ellen, és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni spirituális állapotokat leképezõ betegségi folyamatok csak mesterségesen állíthatóak meg és nem fordíthatóak vissza, valamint annak a tudatában is, hogy mennyire szeretném például én is a gyermekkori szexuális imaginácíó-fertõzõdésem következtében már serdülõ korom idõszakában tönkrement veséimet és húgyhólyagomat az alvási nehézségeket is okozó hiperérzékenységbõl kigyógyítani, hogy az eleresztési képtelenség következtében idültté vált végbélhuruttól való megszabadulási vágyamról ne is beszéljek !) merem állítani, hogy az orvostudomány ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót mindaddig, amíg a pontos diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyógyításra és a terápiára fekteti a hangsúlyt. Pontosabban: mindaddig, amíg az orvosok a gyógyítás terén a sikerek elérésével (" a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, tulajdonképpen az egyetemes (globális) egészséges létezés szelleme ellen munkálkodnak ("küzdenek") az egész egészségvédõ propagandájukkal, technikai tudományos apparátusukkal és intézményeikkel. Gondolom a fertõzés és az egészség kérdését (tudván azt is, hogy e témából külön egy, a jelen tanulmánnyal vetekedõ méretû metafizikai - asztrológiai tanulmányt lehet készíteni ) az AIDS fertõzés és a homoszexuális deviancia szellemi okainak megértése szempontjából szükséges mértékben felvillantottam, nem szükséges már a betegségeket okozó táplálékok fogyasztását és más, betegségokozó fizikai körülményeket (például "rák keltõ anyagok" fogyasztása, belélegzése, atomerõmûvek meghibásodása és felrobbanása következtében létrejövõ veszélyes sugárzásba kerülés, stb.) szellemi szempontból, vagyis az egyetemes törvények összhatása szempontjából megvizsgálni. Az emberi individuum egy az egyben megtestesíti, gyakorolja, de ugyanakkor el is szenvedi ezeknek a "világkormányzó" õs szellemi erõknek a megnyilatkozását. Mivel a destruktív és kaméleon programokról szóló tanulmányt háromszor hét oldalasra terveztem, a még rendelkezésre álló sorokban vizsgáljuk meg az AIDS asztrológiai vonatkozásait. Mint az egyetemes egységtudathoz, az egységhez való tudatos kapcsolódási képességhez és a spirituális éberséghez a legközelebb álló, elsõsorban mentális és ideális (imaginatív) dimenziók szintjén érvényesülõ hamis információ áramoltatási folyamatoknak (aktusoknak) a fizikai leképezõdése, az AIDS elsõsorban a Halkhoz kapcsolódik, de mint a Szeretet és a Fény áthatolásának, megtermékyenülésének és végsõ kiegyenlítõdésének az elferdült, steril és örvény-állapotába került személyi és csoportos alaphelyzet, a Skorpió által megtestesített spirituális erõtérhez kapcsolódik. A Skorpió viszont, mint a megfordulási határhelyzetbe került spirituális állapotok leképezõdése annyira el van látva önromboló (öngyilkossági) programokkal (halálos mérgekkel) és uralkodó bolygója: a Plútó révén egyetemes igazság-felismerési képességgel, hogy a szélsõséges létállapotba kerülõ, Skorpió - személy, akarva vagy akaratlanul (tudatosan, vagy öntudatlanul) hamarabb átküldi magát a túlvilágra mintsem, hogy az AIDS- vírust terjeszthesse akár fizikai-biológiai, akár spirituális szinten. Az egyetemes egység-tudat és az éberség helyett a szentimentalizmus ál-egységét választó Diszharmónikus Halak-ember viszont tovább sodródik az árral és ontológiai zavarodottságát résztudományos elméletekkel indokolva tévelygését, folytatja az AIDS spirituális terjesztését. A Halak által megtestesített spirituális erõtér problémaköre a Teljes Szeretet megvalósítási állapotát képviseli. Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (külsõ Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, csak pszeudo-szeretetben él, rész-szeretet, szeretet-darabkákat képes átélni személyében. A különbözõ rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárygakhoz - helyekhez, vagy képzetekehez való egoista ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (ami az egész emberiség minden egyedének a szeret-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népírtó diktátorokkal, stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétõl, csak pártos-szeretet. A szeretetnek az rész- formában történõ megélése ugyanolyan létkorrupció, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó szélhámoskodás. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem tûr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot-tudat, a szeretet-élmény csak az anyagi létezés korlátai által létrehozott tévképzetnek a feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó határozott állapotunknak megfelelõ tudatos határozottságot: a Szeretet - állpot inkább igényli a kábulat elleni harcot mint a korrupt állapotok felvállalását. Együtt érezhetek minden szenvedõ emberrel ( az AIDSZ vírussal fertõtött homoszexuálisokkal, vagy a hozzám hasonló szexuális vágyakkal rendelkezõ emberekkel is), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, egyet - értenem.