Kozma Szilárd:  Az én-Bolondomról röviden

    A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen félelemtelen. Nem fél sem az ellenségeitől, sem magától a Királytól, sem a sorstól, sem az Ördögtől, sem a Haláltól!
    Könnyű neki mondogatom magamnak, miután a gyermekeim anyját, a szellem által többszörösen megcsavartan kellett lássam, és az anyák tudattalan képzeletvilágának a kiskorú gyermekek életére gyakorolt hatását ismerve - És persze: az Emő tudattalan félelem- agresszióval és negatív ambícióval telt képzeletvilágának a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait is volt alkalmam többszörösen megtapasztalni és az Enikő halálakor attól egyenesen megrettenni! - a Hamvas Árleqinje nem felelős szülő, tehát nem kell féltenie a gyermekeit a másik szülőnek a gyermekekbe becsapódó vészes képzeleti csapongásainak az eredményétől. Tehát, az általa gondozott gyermekeknek a jobb esetben történő lebetegedésétől, rossz esetben: a vészes beleseti veszélyeztetettségétől! A misztikus amerikai szerelmétől hirtelen megzavarodott volt-feleségemnek az első ámokfutásától tehát, kénytelen volt elhalványulni bennem a Spirituális Bolond képzete, mivel, a gyermekeimet nem tudhattam biztonságban. Vagyis mert nem tudhattam őket védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális hatásaitól.
    És mi tagadás: azért is elakadt hirtelen a Bolonddá válásom, mert, ennek a gyermekeim anyjától jövő, az ő volt-családja ellen irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből fakadó asztrális hatásoknak", nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe kerülése volt az eredménye (Medárda és Turula egészen az elején, Etelka időközben, majd csak Turula.). Hanem a családnak -  És főként a Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és a számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után! - jelentkező gazdasági legyengülése is.
     Természetes tehát, hogy egyre távolodni kezdett bennem mind a vallásos Isteni Gondviselésnek, mind a Bolondnak a megváltó képzete, és azon kezdtem gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni", hogy mind a gyermekek, mind a család általában, asztrálisan is leváltódjék az azt elhagyó anyának az önkéntelen negatív spirituális befolyásától, illetve az anya "vissza-haragvó" képzeletének az időnkénti csapongó végletes állapotainak a káros hatásától. Azt észlelhettem a húgainál több évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után (kb. 12 éves korától), hogy egyre kevesebbet kerül vészhelyzetekbe, még akkor is, ha egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes pszichológiai kábulatba esett. (Ezek a lelki - tudati kábulatai olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt ismételten, elképesztő elemi hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó tanuló.)
    Meg nyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban - a rémes helyzet nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda kishúgai nála hamarabb érik el ezt az anyai képzelet káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásától mentes állapotot. Persze, közben én is igyekeztem további erőfeszítéseket tenni a figyelem: Automatikusan Mágikus Erejű Bolond tudati és képzeleti állapota elérése irányába, de hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ, tehát: lelki állapot-zavaró, asztrális ellenszélben nehezen ment? Főként, ha hozza tesszük még a munkakerülő gonosz ("székely vallásos-anarchista"!) kökösi prófétának az interneten ellenem széles körben kifejtett hitelrontási hadjáratait. És persze azt is, hogy Violának is az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje is rá zendített a negatív közös-jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését megelőző periódusban, és azt mindaddig és egyre intenzívebben folytatta, mindaddig amíg az idén nyár végére - ősz elejére (tehát kb. másfél év után), sikerült közösen le lepleznünk annak a sajátos "harcos-kaméleoni" természete és hatásmechanizmusa 8O - 9O százalékát.             
     Időközben persze, én is "fejlődtem" úgymond…, és bizonyos személyes nyári (un. "beavatási") élmények hatására, szintén a nyár végére, sikerült a Hibás-énem ezer-egy arcának és hatásának kb. a 98 - 99 százalékát leleplezni és a megfelelő misztikus gyakorlatok útján megszüntetni. De persze, még mindig nem az én "tisztulásom"  és "fejlődésem" , a fontos a számomra, hanem a gyermekeink veszély-mentesítése. Világos volt előttem, hogy minél erősebb személyi tudatra (felelősségteljes öntudatra...) tesznek szert, annál kevésbé lesznek bárki által is asztrálisan befolyásolhatók, de persze, engem az Emőtől való önkéntelen asztrális befolyásolható állapotuknak a megszüntetése érdekelt. Hiszen rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy mihelyt valami vészesebb baleseti helyzeten hirtelen keresztül mentek, a még vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében, mindig fel hívjam telefonon a már újból férjhez is ment édesanyjukat és "vész-helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza rendbe a lelki világát, mert a gyermekeink bajban vannak. (És az is kényelmetlen volt már a számomra, hogy az asztrologoszra ki írjam ezeket.) Utoljára a nyár elején kellett ezt meg tennem, amikor Turula többször is megütötte az Orrát (Plútó és Skorpió-szerv), és ráadásul még kígyót is látott kétszer. De az is világos volt, hogy még a tíz éves Etelkától sem várhatom el, hogy legalább (minimum) egy 12 éves gyermek öntudatára tegyen szert, nem, hogy a nyolc éves Turulától.
     Hát el kezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis többet még viccelni velük mint korábban, és a képzeletüket általában egy Salvator Dali féle, felszabadult szellemiség irányába terelni. És csakugyan, elég rég óta nem voltak komolyabban meg hűlve, vagy más komolyabb betegség által érintve. (Medárda már évek óta), azon kívül, hogy a nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és "szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagy "gyomor-mentek" és erősen belázasodtak, persze Ividő után!  (Ők hamar kigyógyultak ugyan de Ividő és főként és sokáig még Viola folytatták az elengedési műveleteket, utóbbi addig, amíg elképesztőn le soványodott, tehát testileg legalább is, teljesen újjá született.) A lényeg tehát, hogy a káros asztrális befolyás ellenében, egy felől az életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot várok el a lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően, másfelől, ugyanolyan szigorúan…, megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát, hogy Dali szerűen szellemeskedjenek, ilyen szellemi társítások szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak, és persze, hogy "Bolondookat" rajzoljanak - fessenek.
   Turulának már egy egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely kiegészíti azt a gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem szégyen -, de a logikai nyitjára én csak az idén áprilisban jöttem rá:
"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.
Meg kérdezte hány óra?
Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."
     Mire is kellett nekem az idén tavasszal rá jönnöm? - Hát a versike (Szerintem ez a legjobb magyar Haiku!) lényegére. Ti, hogy a toronyba fel mászó Bolond, tulajdonképpen azért Bolond, mert meg kérdezi fent a toronyban "valakitől", aki nem lehet más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti., azt, hogy "Mi a helyzet?") És, hogy vagy válaszol magának, vagy válaszol neki valaki "bentről", hogy fél tizenkettő. - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert "ketten vannak" a Bolondban. Ő és az árnyék énje.
     Nos, ezt el magyaráztam a családomnak is, és mint a Bolond sokat nevettem, a rejtély értelmén.
     De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers folytatásán), amely így szól:
     "És, ha Bolond mind a kettő,
      miért nem tizenkettő?" :lol:  :lol:  :lol: !
(Tehát: miért csak fél tizenkettő?)       

      Megnyugodva és abszolút boldogan feküdtem le az este tehát, egészen biztos lévén abban, hogy a gyermekeim többé olyan helyzetbe nem kerülhetnek, amely tényleges veszedelmet, vész-lehetőséget jelenthetnek a számukra. És ezzel együtt azt is meg értettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő Harleqin-jében. Ott, hogy a Bolondot, magától születetten Bolondnak ábrázolja, mint a vallás Jézust kizárólag az Isten Fiának! Holott mondom, hogy a Bolond egy olyan beavatott öntudati, tehát, minden szentséggyalázás nélkül: krisztusi - spirituális állapot (Tulajdonképpen ő a megtestesült krisztus, csak Bolondnak kell neveznünk, a vallásos ostobaságok miatt, nehogy az egyházak isteni tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek, vagy ránk uszítsák a tömegeket.), amit az egész Tarot-rendszer kálváriáján tudatosan végig járt személyek el tudnak, még valamikor az életükben érni.
     Hogy honnan tudom? Onnan, hogy én is lassan - lassan, a gyermekeink növekedésével és a Viola árnyék-énjének az elsorvadásával egyenes arányban Bolonddá változom.
      Jó hír a hölgyek számára: persze, hogy önök - a felelősségteljes édesanyák - is lehetnek Bolondok! Sőt: akkor teljesül be a Mi Atyánk kérése is, ami szerint: "...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben, azonképpen itt a földön is.", amikor a felelősségteljes anyák és apák többsége válik bolonddá. A Hamvas egyik nagy tévedése az, hogy a kiegyenlítődést össze téveszti a paradoxonnal és azt képzeli, hogy a paradox módon, a Bolondok egyenesen Bolondnak, tehát karma nélküli személyeknek születnek és, hogy ebben a "szűziesen" Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoknak, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. A halála idejének és természetéből tudjuk, hogy Hamvasnak ez nem sikerült. Eközben a vele egy idős, de sajnálatos módon, nála kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi Bolond - Szentkuthy Miklósnak viszont, aki élete végéig, szó szerint is és folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy igen: 81 évesen, de makk egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!