Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Cookie-kezelési tájékoztató
Aritmológia, avagy A Számok Alkímiája
Agresszió és szeretet      Ma is megvan a Tusnádfürdői központi szálloda-parkban az a sétány alatti - talán már akkor sem használt, de mára betömött - pincebejárat, amelynek a 2,5 - 3 méteres tetejéről, négy éves koromban, minden gyermeki (irracionális), vagy felnőtti (racionális) ok és indok nélkül – hiszen egyáltalán nem haragudtam se rá, se másra -, „csak úgy…” lelöktem egy kicsi óvodás lányt.    Egészen világosan emlékszem a csábítás állapotára, ahogy ott állok a sétány szélén a többi óvodástársam között, előttem a nálam fél fejjel kisebb, ártatlan barna hajú kislány, akit, úgy érzem, hogy le kell löknöm a számunkra akkor szakadéknyinak számító - és emlékemben ilyen formán élő - mélységbe. (Nem kell hitetlenkedni azon, hogy erre a négy éves koromban elkövetett gaztett előtti kényszer-érzésre és hangulatra, valamint a mélybe zuhant kislány földet-érésére és a megrémült óvónők rohanására emlékszem, mert emlékszem én rengeteg olyan eseményre is, amelyben az apám szerepel, holott ő, a fent mesélt esemény előtt egy évvel elköltözött a családtól, mivel szüleim elváltak három éves koromban. A korai emlékképeim, még abból a lakásunkból valók, ahonnan három és fél éves koromban elköltőztünk édesanyámmal a nagyapám által épített családi házunkba a nagymamám halála után, aki akkor halt meg amikor én három éves voltam. Akkoriban még alig tudhattam járni, mivel a körülöttem levő tyúkok háta ezekben ez emlékképekben a derekamig ér. Sőt, olyan emlékképem is van, hogy édesanyámmal megyek (talán inkább totyogok) a járdán kézen-fogva, miközben a velünk szembe jövő és mellettem elhaladó - bizonyára nagy és bizonyára "szoptatós"! - kutyának majdhogynem alulról, de mindenesetre alsó oldalnézetből látom a mellbimbó-sorait.)    Furcsa, és szerencsés módon, a pici lánynak semmi baja nem esett. Az viszont talán ennél is furcsább volt az óvónők és a dadák számára, hogy a kolléganőjüknek: a pedagógiát tanult, de a háborús menekülés miatt érettségi- és pedagógusi diploma nélkül maradt, és ezért akkoriban a napközi-otthon adminisztrátori funkcióját betöltő édesanyámnak a közismerten jól nevelt, "csendes és okos" fiacskája ilyen irracionális gonosztettet követett el. Én sem voltam képes felvilágosítani akkor senkit, hogy miért tettem, és az eset talán nem is azért merült olyan hamar feledésbe, mert a kislánynak nem esett baja, hanem azért, mert az óvónők esetleg nem tartották fontosnak terhelni a nyaraló óvodások szállásolási, étkeztetési- és ezer más gondjával elfoglalt édesanyámat, a szerintem igen meggondolkoztató esemény előadásával, illetve fia e bűnözői tettének a tudomására hozatalával.      Ez, a rég elfeledett, negyvennyolc éves emlék, akkor bukkant fel a gyermekkori emlékképek között, amikor a horoszkópomból világosan kiolvasható, velem született rejtett agresszivitás mély gyökereinek a hajszálereit kutattam, mivel rájöttem, hogy a savtúltengésem ebből ered. Ezek a hajszálerek viszont jóval az óvodás korom előtti, a csecsemőkorom előtti és a születésem előtti eseményekig nyúlnak vissza, mivel - ha hinni lehetne a jósolgató asztrológiának -, a személyi horoszkópom Napja, Holdja, Merkúrja és Plútója által támadott és a Lilithel együtt álló Marsomnak a pozíciója és fényszögei szerint, akár szenvedély-gyilkosságot is elkövethetnék a negatív bolygó-állások időszakában (rosszabb napjaimban). Ilyet viszont - mivel a jóslás szélhámosság - nem tettem sem óvodás, sem felnőtt koromban. Ellenben a halál torkában nagyon sokszor jártam, mikor baleset, mikor betegség következtében. Tizenkét éves koromban majdhogynem meggyilkolt a mostohaapám nálam húsz évvel idősebb fia. Ez ugyanis, gondolom a benne levő nagy alkoholmennyiség hatására, nehézgépészi markával elkapta a nyakamat és miután guggoló pozícióban úgy lenyomott a földre, hogy a lábaimat teljesen magam alá tűrtem, szabályszerűen préselte ki a levegőt belőlem, és tényleg éreztem és "láttam" is, amint elszáll belőlem a lélek. (Életemet akkor az anyám mentette meg, aki lendületből és hátulról nekirohanva a herkulesi "mostohafiának", sikerült azt meglökni annyira, hogy a nehézgépészi egyensúlyából kibillenve, kénytelen legyen engem elengedni. Az így visszakapott légzési lehetőségnek és életemnek viszont, nem tudtam örülni, mert amire a mulatozó társaság többi tagja feleszmélt és rávetette magát a tomboló mostohatestvéremre, az visszakézből úgy tarkón vágta édesanyámat, hogy ájultan nyúlt el az erdei mulatság helyéül szolgáló tisztás füvében.)  És nyolc évvel később, a Brassói katona-korházban láttam hasonló módon a világot lassan-lassan elsötétülni, amikor sztreptomicines injekcióval akartak a vitaminhiány miatt keletkezett gennyes kelésekből kikezelni, mivel senki nem gondolta, hogy arra allergiás vagyok. Ugyanolyan fokozatosan és finoman fogyott ki testemből az élet (lélek?) a brassói korház folyosóján, miután beadták az injekciót, mint a mostoha bátyám vasmarkának a fejemet a mellkasomra és az egész testemet a földbe gyömöszölő, szorító-nyomása közben. Ekkor viszont az mentett meg, hogy erőt veszítve, neki zuhantam valami korházi kelléknek, ami akkora csörömpöléssel ért földet hogy a nővérek mind odafutottak és a nyomban előkerült kékszesszel dörzsölni kezdtek, miközben egy orvosnő (vagy főnővér?) egy, a korábbi injekció végzetes hatását ellensúlyozni képes fluidumot injektált a vénámba.