Kozma Szilárd asztrológus:

       A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése  

Az asztrológiával kapcsolatos legfõbb félreértés abból származik, hogy a bolygók által megtestesített, a bolygók által is megnyilvánuló metafizikai õsprincípiumok – kauzális õsi teremtõ erõk - jelentését, akárcsak a konstellációk által megtestesített spirituális erõterek metafizikai értelmét, háttérbe szorítják a bolygóknak és a bolygóállásoknak az emberi személyre gyakorolt, lényeg szerint kevésbé fontos fizikai, pszichikai és az alig érzékelhetõ, szubtilis - spirituális befolyásával szemben. A BOLYGÓK JEGY- ÉS HÁZHELYZETE, VALAMINT AZ EGYMÁSHOZ ÉS A KARMIKUS PONTOKHOZ VALÓ VISZONYULÁSA (Egymással és a Karmikus pontokkal alkotott fényszögei) ugyanis, sokkal fontosab információkat szólgáltat az igazi asztrológus számára az adott személy spirituális, mentális és pszichikai struktúrájáról és sors-programjáról, mint amennyi értéket jelenthet az, hogy ez, vagy az a konjunkturális (aktuális idõben érvényesülõ) bolygó-konstelláció miféle hatást gyakorolhat akár az egészségére, akár a pillanatnyi sors-körülményeire!      Az önkéntelen (A tudattalanban szellemi struktúránkban lappangó és onnan induló.) rombolási - önrombolási késztetések nem a bolygók hatásának, vagy a bolygók egymással szemben alkotott fényszögeinek a következményei. A bolygók fizikai (biológiai) pszichikai, vagy mentális befolyása az emberi személyiség különbözõ struktúráira - különösen újszülött korában! - bár kétségtelen, de ötöd-rangú kérdés. A bolygók fizikai, pszichikai, mentális, vagy akár spirituális befolyása, csak a kétes és káros értékû, jósolgató asztrológiában szempont. A szellemi önismeretet és a lelki öntisztítást (a spirituális etikát) szolgáló asztrológiában a bolygóknak a személyi horoszkópon belüli helyzete csupán egy olyan térképrendszer, amelynek segítségével, az analógia törvénye alapján, az asztrológia feltérképezi a vizsgált emberi személy spirituális struktúráját (lelki - szellemi összetevõit és eredõit).       1. A NAP Az individuális léttudat, illetve a személyiségtudat megtestesítõje.   Asztrológiai szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Az elsõdleges (primer) személyi jegyek feltétlen kifejezõdési kényszerét, az individuális jellegû spontán, önkéntelen késztetéseinket és megnyilvánulásainkat jelenti. A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való „bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létezõ individuális személyi tudat kettõs kötõdését az individuális meghatározottságaihoz (a pont) és az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája). A szimbólumok nyelve mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az abszolút léttudathoz vezetõ végtelen értelmezési lehetõségekkel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhetõ: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létezõ isteni szikrát (A krisztusi, illetve a Buddha- potencialitást, amely eleve az egyetemes léttudathoz kapcsol minket állandóan. A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létezõ és elérhetõ: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetõségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára ébredõ Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyt. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erõteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülõkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erõnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk. 2. A HOLD asztrológiai szimbóluma két egymásba érõ, különbözõ sugarú körív, amely egy  konkáv grafikai ábrát hoz létre. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenõrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információ- befogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtõzõ (mágikus) erõt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal,  racionális értelmünkkel. Mindezek által a nõies, nyugalomhoz és intimitáshoz ragaszkodó, kötõdni és oldódni vágyó belsõ lelki életünket testesíti meg, asztrál- érzékenységünket tehát, aminek köszönhetõen tudattalanul állandóan kapcsolatban állunk a létezés más lényeivel és más létformáival. Végsõ soron az önkéntelen információ befogadási, információ átalakítási és visszatükrözési képességünket, valamint a tudattalan kreativitásunkat. Ezért az anyaság, a, szaporodás, növekedés, gazdagodás, a tágulás, vagyis a teremtésben való közvetlen (az embernél: hús - vér színtû részvétel princípiumát, testesíti meg. Az egyéni horoszkópban az anyához, nõknél az anyai állapothoz, az anyaság szelleméhez való önkéntelen és öntudatlan viszonyulást (vágyat, ragaszkodást, vagy elutasítást, önkéntelen irracionális félelmet) jelzi.   3. A Merkúr. A gyakorlati racionális gondolkozási képességet, vagyis a lineáris logika segítségével történõ összefüggés-látási (összefüggés-teremtési) és a megkülönböztetési képességet megtestesítõ bolygó. A tapasztalatból szerzett információ intellektuális feldolgozásának és a lineáris információ- közvetítésnek a bolygója. A Merkúr által megtestesített teremtõi õserõ hatására, annak segítségével kapcsoljuk össze és egyeztetjük tudatosan a természeti életben szerzett tapasztalatainkat az egyetemes létezés folyamataival, modelljeivel. (Lásd a Merkúr által uralt Ikrek és Szûz jegyû szülötteknek a, minden megszerzett tapasztalati információt egyetlen összefüggõ tudományos rendszerbe kapcsolni akaró igyekvéseit.). Tudni kell, hogy a Merkúr által képviselt gondolkozói képességünk nem más mint az egyetemes értelemnek (A Logosznak: a Szent Szellemnek: az egyetemes információközvetítés õserejének) egy - egy a biológiai létben megnyilvánuló, elkülönült, individuális leképezõdése. Nem csak téves dolog, de egyenesen veszélyes a Merkúr által megtestesített rendszeralkotó képességünket olyan, a valóság próbáját ki nem álló, öncélú elmélet- és rendszergyártásra használni, amelyekkel egyéni hiuságunkat szolgálva, meg akarjuk nyerni az életünket, vagy elkápráztathatjuk (és félrevezetjük) önmagunkat és környezetünket. Ennek az öncélú haszonszerzést (életnyerést), vagy mások elbûvölését szolgáló tevékenységeknek a káros és végzetes következményeit egyrészt a környezetnek, másrészt mindenkinek magának kell elszenvednie mert az individuális becsvágy hatására, az elbûvölõen érdekes és izgató rendszer felépítése közben oly nagyra növesztjük az intellektuális becsvágyunkat, hogy nehezen találunk vissza a közvetlenséghez, az emberbaráti kapcsolatainkhoz, az arányos személyiségtudat által biztosított harmóniához. A többi bolygó által megtestesített emberi képességektõl és személyi tulajdonságoktól különvált, azok hátrányára, azok háttérbe szorításával öncélúan meg nõveszett (felduzzasztott), vagyis a személyiséget alkotó többi testi, lelki és szellemi elemektõl tulajdonságoktól: a lét-egésztõl elszakadt, abba nem beágyazott, abban nem tükrözõdõ és azzal nem számoló, öncélú merkúri (értelmi) tevékenység, legyen az logikájában, dedukciós módszereiben bármennyire izgalmas és eredményeiben bármenyire tetszetõs, a Vénuszi  felszínes ragyogáshoz hasonló és olyan kilátástalan élethelyzetekbe sodorhatja a valóság- és arányérzékét elveszítõ személyt, ahonnan a visszatérés útja egyáltalán nem, vagy csak nagy áldozatok árán található meg. ( Például anyagi az értékek teljes elvesztésével járó, személyes és csoportos tragédiák árán.). A Merkúr  által képviselt õserõhöz való diszharmonikus viszonyulásaink következtében létrehozott intellektuális csapdákról a Bábel torony és a Labirintus mítoszai beszélnek.    4. A VÉNUSZ asztrológiai szimbóluma egy teljes kör, alul egy kis kereszttel. A Vénusz a négy õsi alapelemnek: a földnek, a víznek, a tûznek és a levegõnek a harmonikus egységét jeleníti meg. A Vénusz a feltétlen és önkéntelen, tehát szándéktalan természeti (és az ember esetékben lelki) kiegyenlítõdési igény õsprincípiumának a megtestesítõje, az élõlényekben tartalmazott és a lények által megtestesített feminin és maszkulin princípiumok természeti kiegyenlítõdésre való törekvésének a megtestesítõje. Ezért a Vénusz asztrológiai eszméje is a természeti (szexuális) kiegyenlítõdésre, a természetes kiegészítõdésre: szenvedélyes szerelemi érzéseket és szexuális kielégülésre való vágyakat (a testi harmóniára és az azt szolgáló kényelemre való törekvést, a mûvészetnek az érzékiség kifejezésére vonatkozó ágazatait, valamint mindezeknek a létrehozásához, illetve megszerzéséhez szükséges pénzt) jeleníti meg. A Vénuszi teremtõerõ nem tartalmaz spirituális és törekvést a fentiekben leirt természeti áthatolás és kiegyenlítõdés megvalósításában, csak elemien egymáshoz vonja, egymáson áthatoltatja és ezáltal egységbe vonja a Jin és a Jang, a feminin és a maszkulin õsprincípium szerint megoszló õsi elemek természeti (testi) megjelenítõit.     A Vénuszi vonzásnál nem jelentkezik (nem munkálkodik) semmiféle tudatos és akarati mozzanat a nemek szerinti testi kiegyenlítõdési létrehozásában, hanem a Teljesség létrehozásának az egyetemes kényszerére van bízva a vénuszi elv megvalósulása. Ezért a Vénusz hatása és a Vénusz ereje önmagában akaratilag kivédhetetlen, irányíthatatlan, ellenõrizhetetlen, rendszerezhetetlen és racionális logikával megmagyarázhatatlan, értelmezhetetlen. A Vénusz hatása (vonzása) mindig egyértelmûen nyilvánul meg és az ember valósággal tehetetlen annak hatásával szemben, hiába próbálja azt szabályozni, mérsékelni, elfojtani vagy rendszeresíteni. Sõt: ez utóbbi esetben minden próbálkozás vagy tragédiával, vagy a személy teljes elsorvadásával, a személyi tudat korrumpálódásával azaz megzavarodásával végzõdik. Egyszóval a Vénusz hatásánál lehetetlen minden logikai, racionális és akarati szabályozás. Amennyiben sikerül egy embernek saját személyében a természet egyensúlyát, vagyis a négy alapelem harmonikus egységét helyreállítani és ezen keresztül a Vénusz szellemének a jótékony hatásait magába fogadni, valamint azt magából kiárasztani, önmagát kellemessé harmonikussá és nagylelkûvé varázsolja. Amennyiben nem, akkor a birtoklási ösztön, a féltékenység, az örök elégedetlenség, az intrika, a tisztességtelen és öncélú  csábítás, a korrupció, a rosszindulat, a rothadás, a szexuális zavartság vesz erõt rajta és ezáltal a testi és a lelki zavarodottság, a deréktáji fájdalmak, a vese és a húgyhólyag betegségei válnak krónikussá és önmaga a lelki viszályok forrásává, kellemetlen és mások által került, vagy kihasznált és kizsákmányolt személyiséggé válik.    Férfi horoszkópban a nõkhöz való viszonynak minõségét, nyíltságát vagy zavartságát, a vágy intenzitását, ellentmondásosságát vagy harmonikus mivoltát testesíti meg. A nõi képletben a nõiséget, egész nõi szexuális ösztönvilágával, zavart, vagy harmonikus érzékiségével. Jelenti a még, a partnereinkhez, a kényelemhez és a pénzhez a való arányos és harmonikus, vagy túlméretezett viszonyunkat, ezek megszerzésére vonatkozó természetes, vagy öncélú törekvéseinket, harmonizációs készségünket és nem utolsó sorban a szépérzékünket, a mûvészi hajlamainkat és tehetségünket is.   5. A MARS asztrológiai szimbóluma egy teljes kör a tetejében egy negyvenöt fokra jobbra dõlt, felfelé irányuló kis nyíllal. Amennyiben a princípium kifejezést a közvetlen magyar értelmében (Õskezdet!) használjuk, a Mars a princípiumok princípiumának a megjelenítõje. A Mars a legõsibb, legelemibb, feltétel nélküli megnyilvánulása az Abszolút Szellemnek, vagyis maga a minõségtelen, de feltétlen és feltartóztathatatlan megnyilatkozás, amely nem ismeri a lehetetlent, a megtorpanást (megfontolást) és a meghátrálást. A Mars feltételeket, korlátokat nem ismerõ, illetve azokat ledöntõ, széttörõ nyers ereje által az Abszolút Szellem közvetlenül kiárad a teremtésbe, áthatol a spirituális szférákon és behatol a fizikai világba, rengeteg nyers energiát szabadítva fel ezáltal. A Mars jeleníti meg a spontaneitást, az erélyességet, a szellem összes kíméletlen, azonnali megnyilvánulási formáit, a férfiasságot, a célirányosságot, a nyílt, egyenes elõretörést és a nyers, minden akadályon áttörõ, mindent felégetõ tûzet, az új megnyilvánulást akadályozó régi formákat el pusztító tüzességet és az életadó állandó tiszta tûzet, amit a misztikában az örökmécses képvisel. Mindez által a Mars a kertelés nélküli gondolkozást és így, bizonyos értelemben az értelmi tisztánlátást is megtestesíti. A Mars a Kos csillagképnek az ura és ezáltal az agykéreg, a célirányos látást biztosító a szemek, valamint a fej elülsõ, homloki részei kapcsolódnak hozzá, valamint a vérmérséklet. Nõi horoszkópban a férfiakhoz, a férfiassághoz való viszonyt és a nyers életenergiákat, az életkedvet és az életörömet testesíti meg. Férfi képletben viszont a nyers fizikai erõt, a nyers szexuális potencialítást, ennek irányultságát és az esetleges diszfunkcionális szexuális késztetéseket. A Mars azt a lételvet képviseli amely a végletekig taszítja (nyomja, hajtja, elviszi) a dolgokat ahhoz, hogy igazi alaptermészetük kiderüljön és meg lehessen különböztetni õket. Ezért a Mars princípiumának elfojtása, annak szükségszerû megnyilvánulási formáinak a visszafogása mindig katasztrofális tragédiákhoz, vagy a személyiségtudat teljes elsorvadásához vezet. A Mars a Polaritás egyetemes törvényéhez kötõdik.  6. A JUPITER asztrológiai (grafikai) szimbóluma egy félkörívhez alulról a szárával kapcsolódó kereszt. Az ideograma a természeti tapasztalathoz kötött és tapasztalati bizonyosságra alapozó, információ- érzékeny, lelki életünket igénybe vevõ és meghatározó princípiumra utal. A Jupiter az értéktudat, az értékítélet, a helyzetértékelési képesség és végsõ soron a spirituális fontossági sorrend-tudatnak (hierarchia) a princípiumát testesíti meg. A Jupiteri elv metafizikai hatásainak mindmáig nem tulajdonítottak kellõ figyelmet és a kollektív tudatból eredõ társadalmi-közösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték. Amennyiben a Jupiteri princípiumot az emberi igazságossággal és így az egyetemes törvények által meghatározott mérték- és léptéktudattal kötjük össze, akkor nem a korrupt nagyvonalúság, az érdemtelen bõség és a szentimentális barátság bolygója, aminek a klasszikus Asztrológia beállítja, hanem a minõségi megkülönböztetési képességé, valamint a helyes értékítéleté. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jellegû (metafizikai)  megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg, aminek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják az embert a megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlítõdési életfeladata végrehajtásában? A Jupiter nem az elnézõ nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a vizsgáló és mérlegelõ, de nem öncélú kritikai szembenézésé. A spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának a bolygója. Vagyis a józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Mert józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül a Szeretet korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és támolygássá válik. Szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az „elnézõ” nagyvonalúság, az a mentalitás amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter nem a Neptunnak az alsó oktávja, mint ahogy eddig értelmezték a klasszikus asztrológiában, hanem a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódás megvalósításának a feltétele. Ezért állnak együtt a spirituális éberség erõterét megtestesítõ Halak csillagjegyében A negatív Jupiter ezért hoz létre bennünk "rosszmájú" (a Máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógia-rendszerében), azaz igazságtalan kritikusi magatartást. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek az személytelensége inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletbõl fakadó igényesség. Mert számomra nem lehet egyetemes, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálom magam személyesen és nem vizsgálom meg, hogy én mit tehetek az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélek. És egyébként is: az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én negatívan hatok (még ha csak félelmemben is), az negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám a KARMA (Az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás) törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes emberek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit amit mások elébük tárnak, vagy mindenáron jót akarnak cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának. A májcirózisnak csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket. A testrészeink és belsõ szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tevõ vétkeit elsõsorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelõ, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében. A fõbenjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységtõl elszakadt (hamis) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket.    Akik a Jupiter által képviselt princípiummal nem képesek huzamosan harmóniába kerülni,  idõ múltával viselnünk kell a szem, az epe, a máj és a vércukor összezavarodásával kapcsolatos betegségek következményeit.      7. A SZATURNUSZ asztrológiai szimbóluma a Jupiterével szimmetrikusan ellentétes: felül van a  természeti tapasztalást, a fájdalmat és az észlelési lehetõséget jelentõ kereszt és alul van, a Hold szimbólumánál leírt tudattalan szellemi-lelki tartalmakat jelentõ félkör. A Szaturnusz jelentése ugyanis a Jupiterével kiegészíti egymást és spirituális értéktudat, vagyis szellemi hierarchia képzet és viszonyítási készség (Jupiter) nélkül el sem képzelhetõ igazi felelõsségérzet és felelõsségtudat, amit a Szaturnusz megtestesít. A Szaturnusznál, mint metafizikai létprincípiumnál a tapasztalás, a tudatosan megélt Teremtés (élet), az észlelés, tehát a határhelyzetek és a végsõ állapotok személyes ismerete az elsõdleges. A Szaturnuszi által megtestesített létprincípium egyértelmûen a Karma, vagyis az Ok és az Okozat, illetve a Hatás és a Visszahatás Törvényéhez kapcsolódik. Ezért a Szaturnusz tágabb asztrológiai értelmében az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ bolygó. Azért hívják misztikusan a  Nagy Tanítómesternek, mert addig kell egy - egy általunk asszimilálatlan és ismeretlen létprincípiummal találkozunk különbözõ tapasztalások láncolatán (fájdalom, betegségek, balesetek) keresztül, amíg ráébredünk a személyes (belsõ) harmonizáció szükségének a tudatára. Az a személy aki kezdi végre felismerni a benne mûködõ, visszafogó és ismétlésekre szorító szaturnuszi erõket, az hozzá fog saját személye pozitív átalakításához, átneveléséhez: a vak ambícióktól és a gyávaságtól, a gyûlölködõ érzelmektõl, a másokkal szemben táplált ellenséges képzetektõl, imaginációjának a negatív gondolatképektõl való megtisztításához. Aki ehhez nem fogott hozzá, hosszú távon mindenképpen veszteségre játszik, még akkor is, ha éppen milliárdokat keresõ sikeres üzletember, befolyásos pártvezér, vagy épp az Egyesült Államok Elnöke. Talmi társadalmi csillogása mögött ott bujkálnak az egészségi, vagy a családi, szerelmi-szexuális nehézségei, kudarcai, problémái. Ezek hatására rá kellene jönnie a vele történõ és az általa elõidézett események igazi jelentésére és értékére, de elõbb a Jupiter, a Mars, a Vénusz a Merkúr, a Hold és a Nap princípiumaival kellene harmóniába kerülnie, vagyis ezeket a benne létezõ õserõket kellene a saját személyiségén belül felszínre hoznia és egymás között kiegyenlítenie.     Mindaddig, amíg az elsõ hét, klasszikus bolygóknak a háttérbe szorított, elfojtott, vagy diszharmonikus állapotban létezõ hatásait (aspektusait) nem sikerül valakinek a mindennapi élet történései közben, saját személyében és saját életében felismernie és a beismerésen keresztül tudatosítania, majd e tudatosítás segítségével ezeket a horoszkópja által kimutatott negatív karakterjegyeket (lelki-szellemi tulajdonságokat) nem sikerült átalakítani pozitív és kreatív tulajdonságokká, örvendhet, hogy a születésének megfelelõ vibrációs állapotban marad és nem kerül alacsonyabb vibrációs (létezési) állapotokba. Mert az idõ múlásával, spirituális tudatosság nélkül, az emberiség kilencvennyolc százaléka inkább visszafelé süllyed a vibrációs skálán, mint hogy fennebb emelkedne. Ez az össz emberiség negatív pszichikai közérzetén, az átlag egészségi állapotának csökkenésén (az immunrendszer gyengülésén), valamint a természeti környezete szennyezettségén lemérhetõ. Ez az ember a legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát, amennyiben megpróbálja a következõ három bolygó által képviselt õsprincípiumoknak megfelelõ tulajdonságokat felébreszteni önmagában, különbözõ (divatos és könnyen elérhetõ boldogságot, valamint hamari sikert ígérõ) mágikus eljárások (mágikus praktikák: agykontroll, dianetika, rejki, stb.) által. Mindaddig tehát, ameddig, a hét klasszikus bolygó fényszöge, azok jegy és házhelyzete alapján nem sikerült önmagunk szellemi és lelki diszharmóniáit (örvényeit) megismerni és a megismerés segítségével felszínre hozni és egymás között kiegyenlíteni, a legközönségesebb fekete mágiázás számába megy az úgynevezett misztikus bolygók által képviselt személyi képességek erõltetett kifejlesztése és különbözõ, misztikus céloknak, vagy kicsinyes érdekeink (nyerészkedés, vagyon és más fajta elõnyszerzés, mások szabad akaratába való beavatkozás, az általunk elképzelt jó útra való térítése érdekében, stb.) szolgálatába állítása. A Szaturnusz a teremtési határhelyzetek egyetemes számontartásának és ezáltal a többi kilenc õselv pozitív érvényesülési lehetõségét, vagyis a teremtés zavartalanságát biztosító princípium, amely nem ismer kivételt, elõjogokat vagyis nem ismeri a protekciót és ezért nem ismeri azt fantazmagóriát sem, amelyet a korrumpálható „Jóistenben” hívõ vallásos ember kegyelemnek nevez.       8. Az URÁNUSZ  a szabad, illetve gát- és feltétel nélküli, minden irányból érkezõ, minden irányba hatoló, szellemi információáramlás bolygója. Asztrológiai szimbólumaként két variáns ismeretes. Az elsõ a Mars szimbólumához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a kör közepén egy pont található mint a Nap szimbólumánál és a kör felsõ részén álló nyílvesszõ egyenesen felfelé mutat, nincs megdõlve. A második egy középre  helyezett kereszt aminek az alsó szárához kötõdik egy kis kör és a kereszt felsõ szárához, illetve a kereszt tetejére van állítva, egy felfelé nyitott  négyzet. Az Uránusz a klasszikusnak nevezett hét bolygót követõ három "misztikus" bolygó közül az elsõ. Ezért jelentése nagyon összetett és mindazonáltal nagyon egyszerû: A mindent átvilágító Fény szellemi erejének, vagyis az Egyetemes Léttudat princípiumának a bolygója. Ezért a fizikai létben az Uránusz hatása és kisugárzó ereje (emanációja) az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ Szaturnuszhoz kötött. Kauzálisan csak az Egyetemes Felelõsségtudat által érvényesülhet a Teljes szabadság. Ezért az Uránusz mint egyetemes szabad információáramlási princípium, önmagában nem testesíti meg a szabadságot, hanem a korlátlan lehetõségeket. A Szabadság ugyanis kettõs összetételû, tehát nem csak leehetõség, hanem felelõsségtudatba ágyazott korlátlan lehetõség. Minél több egyetemes felelõsséget képes valaki magára vállalni, nem csak tetteiben és szavaiban, de gondolkozásában, illetve imaginációjában is, annál szabadabbá válik, annál kreatívabb élet folytathat. Ez a nagy alkotók a titka: azért élhettek kreatív életet és azért élhettek intenzíven, mert felelõsséggel viszonyultak mindahhoz amit gondoltak, éreztek és tettek. Azért áll az Uránusz a Szaturnusszal együtt a Vízöntõben, mert az Uránuszi princípium a Szaturnuszi felelõsségtudat: a figyelem és fegyelem nélkül, a pszicho-mentális erõk uralása nélkül, öncélú, a többi létstruktúra szerepkörét és jelentõségét számba nem vevõ (senkit és semmit számba nem vevõ) szeszélyes, öncélú, következetlen és követhetetlen mániákus forrongássá, kapkodássá, rosszul értelmezetett szabadsággá (szabadulássá, megfutamodássá) válik. és szabadság helyett, pusztulást, viharos tragédiákat, katasztrófákat és szellemi-lelki anarchiát idéz. A Szaturnuszi bölcsességhez és belátáshoz nem kötõdõ Uránusz maga az elszabaduló pokol, Pandora szelencéje, a megveszekedett embertelenség, ami öncélú zseniális tombolás közben minden rendet felrúg, összezavar és mindenkit elárul. Céltalan és viharos pörgésétõl, forrongásától mindenki csak szenved fölöslegesen, mindaddig, amíg elpazarolt, dühödten tomboló ereje el nem fogy és kimerülten a szaturnuszi erõk fontosságára rá nem ébred. Az Uránuszi karakter, hiába a szabad szellem megtestesülése, mert ha nem ismeri a  mértéket, akkor nem ismeri a tréfát sem, õrültségeit méreg- komolyan veszi és ezért semmi humora nincsen. A Szaturnusszal harmonikusan kiegyenlített az Uránusz teszi lehetõvé a misztikus intuíciós készséget. Az intuíciónkat viszont nem arra való, hogy földi hasznot akarunk húzni belõle: „Csak éppen meg kell tanulni ráhallgatni az intuíciódra", mondják egyes egzotikus misztikusok és önmagukat japán és kínai ideogramákkal kidíszített diplomákkal mesterré kinevezõ Uránuszi személyek. A szellemi intuíciónk, vagyis a metafizikai érzékenységünk csak lassan, fokozatosan kezd kifejlõdni, miután a többi bolygó által megtestesített õs- princípiummal kapcsolatba kerültünk és megpróbáltunk ezáltal harmóniába kerülni a hét egyetemes törvénnyel.    Nem azt kell meglátnunk a szellemi intuíciónk segítségével, hogy a lottón nyerünk-e, vagy hogy két hét múlva sírig tartó, boldogságot hozó, házasságot vagy bõ haszonnal járó üzletet kötünk-e, hanem azt, hogy a lényegbe vágó tetteink és az általános személyi mentalitásunk az Egyetemes Teremtést szolgálja-e, vagy a zûrzavart, a káprázat növelését és ezáltal a rombolást? Azt, hogy a mindennapi személyi mentalitásunkkal, vagy egy következõ fontos lépésünkkel hozzájárulhatunk -e önmagunk, szûkebb közösségünk és ezáltal, - ha csak közvetetten is - minden velünk kapcsolatban álló személy spirituális megvilágosodásához, szabadságtudata eléréséhez és kiteljesedéséhez. Ezen intuíciós készség kialakulásán és kifinomodásán keresztül áll kapcsolatban az Uránusz a tisztánlátással, a harmadik szemnek is nevezett homlok csakrával és a Buddhikus léttudat megvalósításával. És amennyiben elfogadjuk a klasszikus asztrológia ama tételét, hogy az Uránusz a Merkúr felsõ oktávja, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy csak a jól megszilárdított értelmezõ - racionális gondolkozási készséggel, azaz merkúri, tehát Hermészi (hermetikus: önmagában álló) szellemmel juthatunk el a spirituális tisztánlátás eléréséhez. A misztikus tanokkal foglalkozó kezdõk által annyira vágyott tisztánlátás és az intuíciós készség tehát csakis az uránikus hajlamaink megfegyelmezésének és kimûvelésének a következménye és nem az ünnepélyeskedõ, hétvégi beavatási mesterkedéseké.     Mint a spirituális információ- áramoltatás princípiumát megtestesítõ bolygó, az Uránusz az irányváltoztatási lehetõségeknek, a szellemi irány- és sebesség- változtatási képességnek (negatívan: képtelenségnek), a következetességnek és a következetlenségnek a bolygója.   9.  A NEPTUN az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) princípiuma. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert  Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölõ szárból nõ ki a test, lélek és szellem hármasa.    A Neptun eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítõje, és Posseidon, a Neptun görög megfelelõje egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelõzte. De -Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetû, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítõ klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelõ) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában õ az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegébõl az emberek, a Mágia Tõrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat.   Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást,  kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elõ a Neptun által megtestesített õserõ hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelõtlen használata másfajta függõségi viszonyt elõidézõ állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A  szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszûntetõ kábulatra vágyó személy, de még a nagyevõk is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire õk tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid idõre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külsõ - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sõt: az idõben történõ kauzális információ-gyûjtéshez és annak megfelelõ személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belsõ spirituális tágulást teljesen nélkülözõ mesterséges szeretet- állapotok elõidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében,  utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a „beavatott” személyt, akár a másnapos embert az elõzõ napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyérõl a Neptun földi kötõdéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvû technikai civilizáció életszemléletében élõ személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külsõ csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerezõ mezõgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erõszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtõ õserõkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak õ, hanem az egész környezete.    Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern mûvészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is „munkálkodó” Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgõsködés), nem egységtudati állapotokat elõidézõ mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszmébõl ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésbõl eredõ félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.   A negatív Neptunusszal tehát, vagyis azzal a szó szoros értelmében vett „fantasztikus” isteni teremtõerõ negatív megnyilvánulásaival, amit megjelenít nagyon, de nagyon vigyázni kell! Tudjuk: a teljesen negatív Uránusz, vagyis a 8-as bolygó szellemisége, más negatív õserõk szellemiségével egy idõpontban társulva, nem csak hirtelen elõálló természeti és ez által egyéni, vagy családi katasztrófákat idézhet (Lásd: a Kasmiri földrengést.), hanem népcsoporti, esetleg népi katasztrófákat is. A 10 bolygó által megtestesített õserõnek, a Plútónak, vagyis az isteni igazság (A megváltás!) õserejét képviselõ szimbolikus égitestnek, a „negatív hatásait” is ismerjük: õ áll minden egyéni, családi, vagy népcsoporti elkorcsosulásnál, spirituális, szellemi, lelki és fizikai eltorzulás hátterében, a hiányos (hiányzó!) szervekkel, vagy kevésbé látványos genetikai zavarok következtében kialakult torzszülöttek magzati létesülésének a hátterében. (Milyen hiu és meddõ pl. a genetika azon állítása, hogy az õ tudományos beavatkozásai segítségével, az ilyesmi a jövõben teljességgel kiküszöbölhetõ lesz! Egyedi esetekben lehet, hogy eltudnak majd ilyen eredményeket is érni, de a hosszú távú következmények még végzetesebbek lehetnek, hiszen a genetika nem avatkozhat be az isteni igazság szellemével szemben, akár tudatosan, akár öntudatlanul és önkéntelenül vétkezõ kismamák zavaros és feszült, negatív képzetekkel telt életképzeletébe – általános képzelet-világába.) Ezek tudatában tehát, meg kell értenünk azt, hogy a kilencedik bolygó negatív megnyilvánulása, vagyis a negatívan mûködõ Neptunuszi szellemiség is eredményezhet végzetes élet- és sorshelyzeteket, de legalábbis végzetszerû, un. misztikus sorshátráltatásokat, még ha nem is olyan látványosan, mint az Uránusz, vagy a Plútó! Az Egyetemes Teremtõ-képzelet és szeretet õserejének a negatív manifesztációja ugyanis nem pusztán az egyetemes szeretet hiányát, vagy a mágikus képzelõerõ hiányát jelentheti, hanem azok ellentétét is: az ideavilág legfinomabb szintjein – vagyis a láthatatlanban: az észlelhetetlenben és az érzékelhetetlenben - érvényesülõ önkéntelen romboló jellegû képzetalkotási hajlamot (önkéntelen ellenség-képzet alkotási hajlamokat, vagyis spirituális-képzeleti gyûlölködési és neheztelési hajlamokat), amit az ember a legtöbb esetben észre sem vesz, de amitõl az ott van és még inkább végzi a lassan, de biztosan ható dolgát, mint a katasztrófákat idézõ Uránusz! A negatív Neptunuszhoz, illetve a Neptunusz negatív szellemisége manifesztációjához tartoznak ugyanis, nem csak a képzeleti – tudati – lelki és testi fertõzõdések, vagyis a szektás és dogmatikus gondolkozáshoz és viselkedési formákhoz (mentalitáshoz!) kapcsolódó, azok következtében megfoganó fertõzések és fertõzõdések (Tudjuk, hogy a szervezetünk állandó baktérium – és vírusfertõzõdési lehetõségeknek van kitéve, de nem véletlenül, csak bizonyos esetekben: bizonyos mentális és lelki állapotokban fognak rajtunk, azaz kapaszkodhatnak meg bennünk a vírusok! – Lásd az un fertõzõ korházak és szanatóriumok orvosainak, asszisztenseinek, nõvéreinek és más, kiszolgáló személyzet tagjainak és ezek családtagjainak a nagyon ritka befertõzõdését, sõt: lásd a lepra és pestis járványok idején missziós segély-szolgálatot végzõ papok és apácák „csodás” immunitását... És a példák ara, hogy itt sem kimondottan véletlenül és, vagyis, úgymond „tudományos lehetõségek” szerint mûködik a fertõzõdés, hanem az egyetemes törvények és fõként a rezonancia törvénye alapján!), de ide tartoznak a hormonális betegségek és persze, a mesterséges önkábítás szenvedélybetegségei is: az alkoholizmus, a kábítószerezés és azok enyhébb formái: a „betegesen rendszeres” cigarettázás és kávézás is. Az orvostudomány úgy képzeli, hogy teljességgel a fertõzés ellenes tömeges vakcináknak köszönhetõ az olyan veszedelmes járványoktól való megszabadulás, mint a pestis, a lepra, vagy a kolera, holott ez nagyobb részt a materializmus azon jótékony hatásának köszönhetõ (Hiszen ki tagadná, hogy ilyen is van?), hogy nagyjából megszabadította a néptömegeket a kollektív vallásos dogmatizmustól, az ellenségképzeteknek a vallásos és tömeges szinteken történõ intenzív átélésétõl. A jelenség viszont, ha enyhébb formákban is, de megmaradt egyéni és kiscsoporti szinteken, és a tömeges kábítószerezés, az alkoholizmus, a rengeteg hormonális betegség és az AIDSZ mindannak a jele, hogy nagyon távol áll még az un. civilizált nyugati ember is a Neptunusz õserejének a harmonikus megtestesítésétõl.              Hát ezért nem kell engedni az ártatlan áldozati állappotokkal vechikuláló képzeteknek, mert egészen biztos, hogy vagy azok hátterében ott vannak, de a nyomukban mindenképpen és óhatatlanul megszületnek, az, elsõ sorban a személy számára veszélyes, ellenség-képzetek.       10. A PLÚTÓ - Az egyetemes és végsõ kiegyenlítõdés bolygója, a Teremtõ és a Teremtés (teremtmények) közötti teljes eggyé válás õserejét megtestesítõ bolygó. A Mindenség és az Egyetemes Õsigazság õsprincípiumát megtestesítõ bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun egymás tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítõdését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és a létben kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának a bolygója. A legnyersebb teremtõi energiákkal telt, spontán lét-megnyilvánulások õs-princípiumát megtestesítõ Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodójaként, az egyetemes lét- megnyilvánulás végsõ következményét: a teremtésnek az össz- kiegyenlítõdési képességét, célját, és törvényét: az isteni igazságot testesíti meg: az összes teremtõ erõnek és teremtõ hatalomnak a teremtés folyamatain keresztül, azok által történõ megtisztulását, megújhodását és ezáltal a teremtés céljának a végsõ beteljesedését.    A Lilithnek nevezett õssóvárgás által önmagából kilépõ és ezáltal önmagában megosztó (meghasonló) Abszolútum lét-megnyilvánulásának az elsõ következménye a két világalkotó õsprincípium: a Feminin és a Maszkulin õserõk elsõ megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személynek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelõ spirituális tengelybe-helyezõdés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövõ, egyetemes újjászületés õsi törvényének a megtestesítõje. Éberségünk által, az életünk során, teljesen fel kell (kellene!) oldódjon és el kell (kellene!) múljon az életképzeletünkbõl és a lényünkben a Lilith által okozott és a személyi horoszkópunkban a negatív fényszögek, valamint a negatívan fényszögelt bolygók pozíciója által jelzett összes tévképzet, zavart okozó káprázat és kábulat, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, a kiegyenlítõdési képességet magában hordó, szellemi értéktudatra és személyi felelõsségtudatra alapozott, belsõ  meggyõzõdésnek: a teremtõi azonosságtudatnak, illetve a teremtés pozitív céljába vetett megingathatatlan bizalomnak: a hitnek. A részben belénk nevelt, részben az alacsonyrendû vágyaink által kialakított tévképzeteink, szellemünket gúzsba kötõ rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk elõre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem tökéletesíthetjük a személyiségünket. Márpedig a teremtés elsõ oka, célja és törvénye nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítõdési szüksége mindazzal ami elõzõleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítõdni, annak vissza lehet fordulni: lehet haragudni, neheztelni, zsugorodni és gyûlölködni, de a megfelelõ következmények elszenvedésével. Az egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény,  a bölcsesség és a tapasztalat, a nyugalom és a kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és mindig újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden jelenség és folyamat. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem  kíméleteskedik a Plútó szelleme, mivel az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden idõben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói õserõ a legerõsebb energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevõ, kiegyenlítõ szellem, miközben a negatív, harmonizálatlan Plútói-szellemiség, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztõ, maga a pokolszerû tudatos, vagy öntudatlan fekete mágia megtestesülése. Nem véletlenül Plutónium az atombomba alapanyaga, de ez mindössze a negatív Plútói szellemnek az anyagi megtestesülése. Testi és értelmi fogyatékossággal (malformációval) nem csak az atomsugárzással fertõzött övezetekben születnek gyermekek, hanem születnek olyan helyen és olyan családban is, ahol erre nincs semmiféle fizikai, vagy biológiai - genetikai magyarázat.      A Plútó a pszicho-mentális képességek és a kundalini- energia bolygója, hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Isten önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtõl, az eget a földtõl: a fényt a szeretettõl. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és megtermékenyülésének a bolygója. Ezért a Plútó a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek a bolygója. Negatív esetben: a hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal való visszaélés a sötét, mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója, de pozitív esetben mindezek ellentétének: a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az olyan ember válik képessé a tisztánlátásra, aki önmagát teljesen átvilágítva, minden egoizmusból eredõ sötét ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva,  saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erõinek átadja.    A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül õ tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy létrontásban: az õskorrupció logikája szerint él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsõsorban önmaga fölött uralkodni, ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenõrizetlen hatalma (hamisan kiegyenlített, törvénytelen helyezõdése) öt a Luciferi erõk eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegõdõ (vele együtt szédelgõ), hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe.    A Plútó egyszerre Tûz és a Víz, Föld és Levegõ jegyû bolygó, az ambícióé és az igazság-szenvedélyé, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez szükséges láthatatlan szellemi erõké.   Kozma Szilárd:  http://www.kozmaszilard.hu/