Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Cookie-kezelési tájékoztató
Az árnyék Énről és az asztrológusi hitelességről

Egyáltalán nem kell baj legyen az, és értelmes emberek előtt nem szabad az asztrológusnak elveszítenie a hitelét az által, hogy pozitív példaadásként, a nyilvánosságra hozzaasaját sors-problémáinak a megoldásait. 

 

 

     Ami az én asztrológusi munkásságomat lényegesen megkülönbözteti a többi magyar asztrológusétól, nem csak az, hogy én többszörösen is elolvastam a Hamvas Béla addig megjelent összes művét mielőtt az asztrológiát, mint komolyan vehető tudományt, elfogadtam volna és ezért soha eszembe sem jutott, hogy ezt a szent tudományt a jóslással meggyalázzam. És nem csak az, hogy olyan (Bukaresti) mestertől tanultam, aki a Lilith jelentésére is hangsúlyt fektetett, már akkor, amikor a magyarországi kollégáim még a Sárkányfarokkal is, tehát a karma felszíni részével is alig akartak foglalkozni. Hanem elsősorban az, hogy nem játszom meg szemforgató módon a mindenek felett álló, sérthetetlen és sorsproblémák nélküli, és minden sors-nehézségen túl levő misztikus tudóst, a mindenek felett megértőn mosolygó szellemi mestert. Az különböztet meg tehát, hogy nem rejtem véka alá, és mindenki számára láthatóan fogadom az emberi és a szakmai fejlődésemet szolgáló, különböző sors-provokációkat, az, hogy nem akarom a sors-provokációkat kikerülni, sem misztikus trükkök, sem rejtett intézkedések, sem korrupt, hátsó ajtóknál történő kiegyezések, sem elhárítás és elhallgatás formájában.

    Hiszen, ha nem tudok én magam, nyíltan és becsületesen harcolva és ez által is, és ezen keresztül, a mögöttes szellemi hatalmak működését kíváncsian megfigyelve, saját életemben tanulmányozva, megoldani egy - egy sorskérdést, és nem tudok ezekből tanulni, hogyan merészeljek javasolni mások számára sors-megoldásokat?

 

     Amennyiben jó asztrológus akar lenni tehát szerintem valaki, az első dolog, amit legfőképpen meg kell tennie, az nem más mint a végleges és visszavonhatatlan lemondás arról, hogy önmagát valamilyen különleges személyiségnek, vagy mindenek felett álló, rendkívüli „asztrológiai” esetnek, ne adj Isten, kiválasztott szellemiségnek tekintse. A legtöbb és a leglényegesebb szakmai tudásunkat, vagyis azt a tudást, amitől végül is hitelesek, tehát megbízható szakemberek leszünk, a saját karma-feldolgozási - feloldási törekvéseink közben átélt tapasztalatainkból, vagyis a karmikus (személyes) nehézségeink legyőzéséből szerezhetjük meg. Csakis a negatív karmikus tulajdonságainknak és késztetéseinknek a mély-bányafúrások segítségével történő felszínre hozásával és ezeknek a külső történésekkel való összevetésével szilárdíthatjuk meg tehát azt a szakmai tudásunkat, amely segítségével mások számára – a rendelőink számára – jó szellemi vezetőkké válhatunk a karma-labirintusukból való kiszabadulásban. Mert amilyen sorskihívásban részesülök én, mint felnőtt személy, egy adott sorskörülményben, egészen biztos, hogy még minimum egy milliárd emberrel is megtörténik, még akkor is, ha a többi számára olyan jelentéktelen mértékben, hogy ennek az egymilliárdnak csak a fele szerez konkrét benyomást és tudomást a történésről, nem hogy a történések igazi okainak a fürkészéséig és kiderítéséig eljutnának.

     És ami velem, mint kényszerből elvált, több gyermekes szülővel történik egy adott időkeretben és ennek megfelelő időminőségben, már egészen biztos, hogy minimum tíz millió, hasonló helyzetű személlyel megtörténik a földön. Az teljesen más kérdés, hogy ezt esetleg csak hét millió reagálja le valamennyire is normálisan, és az megint más, hogy hány százaléka tudatosítja is magában egyáltalán, hogy mi történik igazából. Na most már, ha szűkítünk egy kicsit a körön és azt mondjuk, hogy az, ami velem, kényszerből elvált, és a gyermekeinek egy részét, a gyermekek szenvedésével szemben őshüllői közömbösséggel viseltető volt-feleségénél tudó, vagyis a gyermekek egy része jóléte miatt a mindent a maga önző érzéseinek, érzelmeinek és ezeknek megfelelő céljainak alárendelő volt-feleséggel küszködő férfivel, a keleteurópai tradícióknak megfelelő, erkölcsi kultúrkörben történik, egy bizonyos spirituális erőminőség által uralt, befolyásolt és jellemzett időszakaszban, az egészen biztos, hogy megtörténik még minimum egy millió, hasonló helyzetben levő férfival. Ekkor tehát, az én ügyemen végig haladva, azt teljes metafizikai mélységében átvilágítva, már olyan rendezett tudásra alapozott kauzális információrendszerre tehetek szert, amellyel, szélsőséges - ideális esetben, nem csak ennek az egy millió férfinak tudnék segíteni, de azoknak a nőknek is, akik velük együtt élnek, esetleg második feleségként, vagy élettársként, vagy más jellegű kapcsolatban élnek együtt az ilyen, tehát a nem nála levő gyermekei jóléte miatt a volt feleséggel háborúzni kénytelen férfival, gyermekei negatív állapota miatt szenvedő apával. És természetesen, ha csak áttételesen is, de probléma-feltárásaimmal, amennyiben ezek eljuthatnának a megfelelő személyekhez, segíthetném az ilyen kijátszott apákkal együtt élő gyermekeket, illetve azokat a gyermekeket, akikért e férfiak szélmalomharcot kénytelenek vívni, mivel nekik nem közömbös sem a gyermekeik szenvedése, sem a gyermekeik jövője, és az apai felelősségüket olyan mértékben élik át, mint én, miközben ebben a felelősség-gyakorlásban a társadalmi méretű női korrupció és apa-ellenesség lépten nyomon meggátolja őket.

      Hiteltelen tehát az, az asztrológus – és az a spirituális tanító - , aki azt állítja, hogy neki nincs problémája, mert pontosan azt tagadja meg, azt rejti el, ami a hitelességét, vagyis a személyes tudásának az alapköve kellene, hogy legyen. Másfelől hiteltelen az, az asztrológus is, akinek vissza térő módon ugyanaz a feloldatlan alapproblémája, vagy akinek örökké mindenféle megoldatlan problémája van, mert az azt jelenti, hogy a tudása még arra sem jó, hogy legalább a saját alap-karmáját helyesen értelmezze ás megoldja. A legtöbb asztrológus és magát lélekvezetői képességgel és hivatással felruházó misztikus vezető (guru, mester, misztikus tanító, satöbbi) az utóbbi kellemetlen helyzetet úgy oldja fel, hogy nem vállal fel, nem csak, hogy sok személyen kívülinek képzelt gonddal járó gyermekes családot, hanem maximum egy gyermekellenesen „biztosított” partneri („baráti”) kapcsolatot sem. Ez viszont, egyáltalán nem azt jelenti, hogy attól, amiért az általános emberi életfeladatokat nem vállalva és azokat messze elkerülve, hiteles lenne, hiszen ezzel a bölcsnek látszó sors hárítási magatartással, az emberi lét két fundamentális problémáját kerüli meg, amihez hiába gyárt megfelelő magyarázkodást biztosító misztikus elméletet, mert a fundamentális problémák megoldatlanságának és feloldatlanságának a következményei mindenkit előbb – utóbb utol érnek, akárcsak a híres Osho-t, ilyen vagy olyan negatív sorsállapot formájában. És bár az ember végig a jobb sorsában reménykedik, a rosszabb eset az, amikor a feloldatlan személyes, vagy általános emberi karma (családalapítás, gyermekek nemzése – szülése és azok gondozása-nevelése, gyermekgondozási – nevelési gondok közötti helytállás, a család egységben tartása) következményei későn érnek utol, mert, akkor már kevés a javítási és feloldási lehetőség. Hát még a tovább fejlődési lehetőség...

     És hiába, hogy a legtöbb személy, aki szeret szellemi – misztikus témákban tájékozódni, megnézve a nagysikerű Titok című, misztikus siker-filmet, annak az alapján egyből úgy képzeli, hogy a szellemi világ működési mechanizmusát ő meg is értette az által, hogy a Vonzás, más nevén: a Rezonancia Egyetemes Törvényének és a Mágia törvényének a létezéséről a szerzők jóvoltából tudomást szerzett. Mert ez a két „titkos” törvény, a tíz Egyetemes törvényből mindössze csak kettő! És ezek mellett például ott van a Polaritás Egyetemes törvénye is, aminek a hatására, találkozhatnak párkapcsolaton és családi – házastársi kötelékeken belül is, olyan személyek, akik a gyakorlatban egymásnak a szöges ellentétei, és rejtett ellenségei, mivel egyazon léteszenciának a szöges ellentéteit testesítik meg! Például: miközben az egyik, az élettapasztalatai folytán meggyőződött arról, hogy az információ-ferdítés és hamisítás, illetve a hamis információ áramoltatás, tehát a hazudozás és a csalás és az azokkal együtt járó titkolózás, lét- és életromboló és megváltás-ellenes (kiegyenlítődés – ellenes) mentalitás, és ezért maximálisan igyekszik azokat elkerülni, ugyanakkor az élettársa valamiért, vagy valakiért (Az őt különböző titkos szövetségekbe bevonzó édesanyjáért pl.) úgy képzeli, hogy azok a kis csalások és kegyes hazugságok, amiket titkon követünk el, úgy, hogy azokkal lehetőleg ne ártsunk senkinek közvetlenül, nem, hogy nem ártalmasak, de egyenesen szükségesek a családi béke fenntartása érdekében. És, ha már benne van az ember az apró csalások labirintusában, a dolgok természete szerint, egyre nagyobb csalásokra kényszerül, vagy látván, hogy a közvetlen büntetés elmarad, egyre nagyobb csalásokat  kezd megengedni magának, addig, amíg egy akkora csalást is „rá kényszerül” elkövetni - Persze azt képzelvén, hogy rajta, illetve akaratán és jó szándékán kívüli, úgymond objektív okok miatt... -, amely csalás (pl. házasságon kívüli szerelmi, vagy szexuális vágyaknak való engedés, hűtlenkedés) már nincs ahogy ne hasson rá és a családra vissza, negatívan. Nincs ahogy ez ne derüljön ki, vagy egyszerűen az illető személy nem tud már ezzel a csaló-tudatával tovább együtt élni. És ilyenkor jön a lelki dráma és szenvedés, majd a válás tragikus kényszere, és persze, a válás miatti okok egy részének a másik félre való tisztességtelen áthárítási kísérlete. Tehát olyan „a másik kézen fekvő hibáinak” a hangoztatása, mint amilyen a férfiak esetében az agresszivitás, amivel, főként mostanában, a civilizált nőknek bármikor automatikusan nyert ügyük lehet egy férfival szemben a hatóságok előtt.

     Arról nem is beszélve, hogy a Fejlődés Egyetemes Törvénye sem engedi meg az olyan együttlétet és együtt-maradást, amelyben az egyik fél spirituálisan egyre inkább erősíti és tisztítja szellemileg önmagát, miközben a másik nem hajlandó, vagy külső befolyásoltság miatt (Ugyancsak bizalmas édesanya, apa, testvér, vagy rokonok, régi barátok miatt.) nem tud lemondani az önzéséről, és az alantas csalásba, a kegyes hazudozásba és titkolózásba egyre jobban bele ásván magát, egy adott ponton túl, teljesen képtelenné válik a fejlődésre és a tisztulásra.

     Szóval, amennyiben mindössze a Vonzás és a Rezonancia törvényét vesszük alapul, és az szerint, a K. G, Jung által is hangoztatott elv szerint próbáljuk az életünket vezetni, miszerint a Titok című filmben is bemutatott Vonzás (Hasonló lényeg hasonlót vonz) törvénye alapján az áldozat mindig beidézi a gyilkosát, és ha ezt készpénznek vesszük, akkor ez alapján, nyílván az áldozatot is el kellene ítélni! Nem? És ha ezt az egy egyetemes törvényt vesszük erkölcsi alapul, akár azonnal le is mondhatunk az igazságszolgáltatás értelméről és az oknyomozó igazságkeresésről és teljesen bele süppedhetünk és el is veszhetünk a teljes erkölcsi relativizmusba. És csakugyan! Mit ad Isten, egyes misztikus Guruk, ezt az elvet vallják és tanítják fő és egyedüli üdvözítő élet-elvként! Hiszen ennek az elvnek az alapján bármilyen jól és meghatón hangzó, misztikus zagyvaságot és fantazmagóriát abszolút igazságként lehet hirdetni, és nekik a zavarosban jól lehet halászni (A misztikus szájtátikat jól meg lehet a pénzüktől fejni). Nagy a valószínűsége tehát annak, hogy a Katolikus egyház (A Pápák!), éppen azét nem akarják feloldani a cölibátus intézményi törvényét, hogy a spirituális vezetőket: a papokat ne lehessen ilyen, a férfiak ellen bármikor bevethető ürügyekkel: agresszió és a személyi elnyomás címen a lelki zsarnokoskodás mindig előhúzható vád-kártyalapjával, a „felvilágosodott” (csaló) feleségek és volt-feleségek által megzsarolni, komprommitálni. És azért van az is bizonyára, hogy az ősi tradíciók szerint, a kiemelkedő spirituális tanítók, illetve a megváltóknak nevezett tanítók, mind nőtlenek voltak (Krisna, Budha, Jézus.).

    De mondom, hogy ez az intézményes „pap-mentés” a feleségi hamis vádak elől, nem megoldás, mert metafizikai lehetetlenség az, hogy valaki másokat taníthasson és okíthasson hitelesen, olyan lényegi élet- és létjelenségek felől mint a szexualitás és olyasmiről adjon tanácsot és értelmes magyarázatot, amelyről neki nincs személyes tapasztalata. Például párkapcsolatban való együttélés, vagy gyermeknevelés. „Vak vezet világtalant.”, mondja Jézus, és bizonyára, nem a légből kapta, hanem a saját tapasztalatára is alapozta ezt a világ-axiómát.

     Néha, amikor nagyon fáradt vagyok, szórakozásképen meg nézek egy – egy „mesterkurzusi” előadást a Pax Tévé csatornán, és elmosolyodok az előadók ártatlan naivitásán. – Hogy ezek az állítólagos tisztánlátó személyek, mennyi szép és megható, de teljesen realizálhatatlan - Mivelhogy a gyakorlatban ki nem próbált - spirituális eszmét hirdetnek és micsoda megszívlelendő tanácsokat osztogatnak! És most nem beszélek a szélhámos Horvát Zoltánról, aki bizonyára jól meggazdagodott már, ami óta előállt azzal, hogy ő „tuttira” meg tudja mondani a misztikus egójukat a gyermekeikben dagadoztató, kábult szülőknek, hogy azok gyermekei indigó-, kristály-, vagy gyémánt-, vagy mifene gyermekek-e? Hanem az igazán becsületesekről és tisztességre törekvőkről. És még csak nem is arról van szó, hogy azokat a felemelő spirituális eszméknek a nagy részét nem lehetne a mindennapi életben is megélni, amennyiben az ember, csak egyedül élne a világban. De lám, mit kezdenének ezek a ”mesterek” a misztikus szeretet-eszméikkel, és béke- és tolerancia- és „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” eszméikkel, amikor az a másik, a közömbösségével, vagy az egyszerű ostobaságával - hogy a direkt rosszindulatról ne is beszéljek -, veszélyezteti a gyermekeik testi épségét, vagy életét? – Mert amíg csak magamról volt szó, és Emőke meg kísérelte rám kenni az őrült családrombolása okainak a felét, de legalább az egyharmadát, és amíg csak engem sértegetett, azzal, hogy olyan totyakos öregember vagyok, akitől, neki „habtestű” (Júlia Naplója), fiatal nőnek mindenképpen el kellett válni, addig semmi bajom nem volt. De amikor teljes mértékben felfogtam, fel bírtam fogni(!!!) azt, hogy Turulát tíz hónapon át, merő hüllői közömbösségből szenvedtette, és azt kellett látnom, hogy ezt neki, minden, de minden gyermekvédelmi vagy más hatósági személy nagyvonalúan elnézi, azért mert ő nő, és automatikusan őt, „az anyát” kezdik védeni velem – az úgy-e, igazságtalanul vádaskodó férfival! – szemben, ahelyett, hogy a gyermekre akárcsak egy pillantást is vetnének és a sebeit meglátván, azonnal megvédenék tőle, hát oda veszett bennem a minden „a másik emberben mindig csak a szépet és a jót meglátni” misztikus elve, és végül, erősen kiabálni kezdtem. És még akkor is kiabáltam, ha teljesen tisztába voltam azzal, hogy mindez azért is történik velem és velünk, mert amit az jelent, hogy a személyi horoszkópomban, a Holdamat hét bolygó támadja a Kosban és a kilences házban, szégyellni való. Illetve, úgy is kiabáltam mély szülői felháborodásomban és végső kétségbe esésemben, hogy tisztában voltam azzal is, hogy a teljesen negatív Holdam azt jelenti, hogy én egy teljesen zavaros anya-ideával jöttem a világra, amit addig a gyermekeim édesanyja testesített meg a számomra. És azzal is tisztában voltam, hogy, mivel ez a Hold meredeken szemben áll, az pontosan az ugyancsak teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Lilithem, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amíg ezt a bennem levő karmikusan zavaros anya-képzetet, illetve a szülő-képzetet magamban teljesen ki nem tisztítom minden dimenzió szintjén, addig bármikor provokálható és kapható vagyok az agresszióra. És azzal is, hogy azért, amiért ugyancsak ez a Holdam, negyed szembenállásban található Skorpió-Napommal és Merkúrommal, valamint az Oroszlán-Ascendensemmel együtt álló Plútómmal, én is mély indulatoskodásra és gyűlölködésre, vagyok hajlamos.

     Összegezve, mindez azt jelenti, hogy a rezonancia és a polaritás egyetemes törvényei miatt, azért kell nekem is sorsprovokációkkal találkoznom és azokat fogadnom, mert a négy gyermeket is elvetélő, parancsnok-dédnagyanyám, és az anyjától látottak alapján a családi hatalmat átvenni megkísérlő, de e törekvésében a nagyapámmal szemben abszolút alulmaradó, majd kapitulálni kényszerülő és végül végbélrákban idejekorán meghaló anyai nagyanyám, és a kétszer elvált aranyeres anyám is, kőkemény férfi-utálatban és magzat- és gyermekellenes karmában, illetve családanyai szerepkör ellenes iszonyban szenvedtek. Nem véletlenül áll tehát az én horoszkópomban – vagyis az asztrológiai sorsképletemben – a Rákban és az elzártságok életkörét megtestesítő XII. horoszkópházban a Sárkányfarkam! Nem véletlenül oly nagy és széleskörű a Skorpiói töltetem, de főként nem véletlenül található a Lilithem a teljesen negatív Marssal együtt a Mérlegben. Hiszen ezek a nők (Mármint az én anyai ági ősanyáim), eleve képteleneknek bizonyultak bármiféle párkapcsolati harmóniára és nem, hogy szerelmi boldogságra, de szexuális gyönyörre is! És persze, hogy ezek a férfi-gyűlölő hölgyek, akiknek a képzeleti tevékenysége által létrehozott spirituális szubsztanciából épül fel az én lelki és szellemi csontozatom és izomzatom, a személyi boldogtalanságuknak a fő okát, mikor a férfiaknak – vagyis a férjeiknek: az én ősapáimnak – az ős anyák szemében „abnormálisnak” tűnő természetében, mikor az egész családjukban látták, és semmiképpen sem önmagukban! – Ezért lett tehát, nekem, az ő utóduknak, negatív tűzenergiával telített a lelkem, és az azt tükröző sorsképletem. Persze, azt is jól tudom, hogy mindez nem ment fel engem, hanem még inkább arra kötelez, hogy mindent meg tegyek annak érdekében, hogy ezt, a gyermekeim jövőjének a féltéséből eredő karmikus agresszivitásomat mihamarabb feldolgozzam, feloldjam és meghaladjam, még akkor is, ha a sorsom nap mint nap új és új és képtelennél képtelenebb kihívásokban részesít e meghaladás érdekében. De abban is biztos vagyok, hogy ezt a feloldást nem tudnám soha elérni, ha elzárkóznék a világi kihívások elől és megjátszanám a minden sorsproblémáján túl levő, úgymond tökéletesen sorsrendezett asztrológust, mint ahogy nagyon sok kollégám ezt teszi.               

 

Zseniális árnyék-ének

Az árnyék-én jelenségéről először Hamvas Béla Scientia Sacra-jaban olvastam, persze, az egyetemes Spirituális Hagyomány és az Asztrológia kapcsolatánál, illetve itt, az Ikrek konstelláció általam először olvasott metafizikai értelmezésénél. Később, egy kaukázusi kisfiú furcsa esete kapcsán, Joó Viola lényegi közreműködésével és tájékoztatásával meg írtam az első Ikrek-tanulmányomat, amelyben ismertettem az árnyék-én jelenség spirituális és gyakorlati eredetét és lényegét, illetve annak a vészterhes, élet- és sorsrontó természetét, rámutatva arra is, hogy az emberiség többsége rendelkezik ilyen kettős tudattal, illetve kettős személyiséggel, ahol a negatív - karmikus tudat határozottan befolyásolja és irányítja (manipulálja) a nappali éber (racionális) tudatot és akaratot. Mindarra, amit a tanulmányban leírtam, nem akarok most kitérni, hanem el szeretném mesélni néhány zseniális árnyék-énnek a működését, hiszen elképesztő az a leleményessége az embernek, illetve a karmikus egojának, hogy maga felől a figyelmet elterelje, annak érdekében, hogy a leleplezéseket elkerülje és továbbra is fenn tudjon maradni, úgymond életben maradhasson és tovább vezérelhesse a háttérből a gazdáját. Az árnyék – énünk ugyanis az a része a személyiségünknek, amely elmagyarázza nekünk azt, hogy miért nem igaz mindaz, amit a lelki ismeretünk sugall és mutat, illetve, hogy miért nem lehet mindazt a pozitív lelki erőfeszítést és morális sors-lépést megtenni, amire szükségünk lenne, ahhoz, hogy feszültség- és betegség mentesen: ténylegesen boldogan élhessünk. Az árnyék-énünk általában titkos szövetségi kapcsolatban szokott állni azzal a hozzánk általában közel álló személlyel (szülővel, főként az anyával, akitől egyébként is örököltük, testvérrel, élettárssal, baráttal, stb.), aki szintén azt szeretné, hogy ne változzunk meg, hogy ne szülessünk erkölcsileg újjá, mert ez természetszerűleg az ő halálát is jelenti.

Egy nagyon intelligens, sőt: szuper-intelligens, régi barátom, akinek az Ikrekben áll a Lilithje, azonnal megértette, amikor a sorsképletéről, illetve, az Ikrek-karmájáról mondtam néhány szót. „- Szilárd, ha tudnád te hogy milyen rafinált nagy kurva az én árnyék-énem, elborzadnál.” – mondja.
Miért, mit tesz olyan rendkívülit?
„Képzeld el, valahányszor el határozom, hogy nem kételkedek többé semmiben, hanem mindent úgy veszek, ahogyan van, illetve, amikor eldöntöm, hogy le szokok a kávéról is – ahogy le szoktam a cukorbetegségem megjelenése és a szívritmus zavarom erős fellépése után, nagy-nehezen a cigarettáról... -, és hogy másnap el kezdek tornászni, és szaladni, ahogy régen ajánlottad, meg a napi húsadagot is csökkentem, annak érdekében, hogy a betegségeim ne súlyosbodjanak – és rajta kapom a kurvát, hogy újfent le akar beszélni mindserről, mondván, hogy úgy sem érdemes, nem tudom megcsinálni, hozza se fogjak, és én azonnal közlöm vele, hogy kész, eddig és ne tovább, most itt szépen agyon ütlek és te örökre el tűnsz az életemből, ő el kezd helyeselni! – Komolyan mondom, minden féle okos érvet elő hoz, hogy miért kell neki megszűnnie és eltűnnie belőlem, hogy mennyire jobb lesz majd nélküle az életem stb. Képzeletemben szépen meg is adja magát és én egy hatalmas hóhér pallóssal le is ütöm képzeletben a fejét, és néhány hétig, sőt, egyszer két kerek hónapig is sikerült zavartalanul élni nélküle – csak az a baj, hogy a ház újjáépítésével voltunk elfoglalva, ezért azokat a jobb létet, egészségesebb életet célzó intézkedéseket, amelyekről több alkalommal is beszéltél nekem, nem volt időm és energiám beindítani – és egyszer csak, egy igen fontos döntést és határozatot igénylő sorskérdésnél, ez a kurva, teljesen észrevétlenül elő settenkedik és, nagyon mindig az illető témába tökéletesen bele illő, mintegy magától érthető, pragmatikus és racionális logika alapján el kezdi sugallni számomra az ellenérveket, a kételyeket, stb. Amire észre veszem magam, már rég óta, megint veszteségben vagyok, hiszen „kettesben” szépen mindent szét bontunk, úgy, hogy nem marad az egész tervből semmi, én ingerültéé és irritálttá válok, össze veszek azokkal, vagy azzal, akivel az illető dolgot – tervet véghez akartam vinni, sőt: néha a legjobb barátaimmal is, úgy mint veled hét évvel ezelőtt, amikor először szóltál nekem, hogy figyeljem meg ezt az agyamban, vagy hol a francban lakó Lucifert.
Nagyon szerettem volna, ha e fantasztikusan jó humorérzékkel és vele született zseniálisan jó analogikus gondolkozási képességgel rendelkező, régi barátomnak sikerült volna megszabadulni a betegségeitől, és ha családos és családszerető férfiakként nem is vehettünk volna már részt olyan jó kalandokban mint régen, de egy – egy jó, több napig – lehetőleg minél több napig, vagy akár hetekig is - tartó sátrazás közben élvezni a ragyogó humorát, dialektikusan racionális levezetéseit, szellemi intuícióját, találó kapcsolatteremtéseit. Nagyon jó érzés ugyanis, amikor valaki a nagyvilági életszférából is, érti hogy miről beszélünk, nem kell állandóan leállni unalmas részleteket megmagyarázni. Ehelyett viszont mi történt? Ki derült, hogy a hallása is egyre jobban károsodik, és ő ahelyett, hogy az általam adott spirituális magyarázatok segítségével, meditációk útján meg kísérelte volna az öngyógyítást, hiszen én is rengeteg betegségemet oldottam fel ezzel a módszerrel, azt mondta (vagyis, most, utólag már tudom, hogy az árnyék-énje mondta!), hogy hagyjak neki békét a meditációkkal, ő rég óta eldöntötte, hogy neki egy olyan fülhallgató kell, amelyet akkor kapcsol ki amikor akar, annak érdekében, hogy ezzel akkor zárhassa – iktathassa – ki „magából” a külvilág hangos ingereit és fölösleges információ-áradatát, amikor akarja. Szóltam neki, hogy vigyázzon, mert ez újból az árnyék énje, aki kizárólag egyedül akar a barátom fülébe (agyába!) duruzsolni, amikor csak akar, és ez már nagyon vészes, hiszen a sorsképletében (Annak az első és a 11. sz. horoszkópházában) igen is, van rengeteg olyan jel, ami a külvilággal való kommunikáción alapuló életfeladatokra utal. Sőt, azt gondolván, hogy mindezt csak azért mondja, mert előre iszonyodik azoktól a külső és belső erőfeszítésektől amik a hallása vissza nyerése érdekében meg kellene tennie, annak a jövő képzetnek a hatására, hogy ezzel a régi barátommal együtt tölthetek akár több napot is, egy - egy székelyföldi szabad sátortáborban (persze, hogy nem kretén-zenés kempingben...), meg akartam nyugtatni azzal, hogy adok neki bioenergiát is és ezzel elősegíthetjük megserkenthetjük a gyógyulási folyamatot, amit kizárólag és csakis a családom leges leg közelebbi tagjainak szoktam adni (És azt is azzal a feltétellel, hogy amit közben javaslok a gyógyulásuk érdekében, komolyan veszik és végig csinálják.)
Nos, erre a „személyiségi jogokat egyenesen sértő” ajánlatomra, láss Isten ribilliót: Régi barátom egymás után kezdte küldözgetni a durvábbnál durvább sértő kifejezésekkel terhelt iméleket, arról, hogy őt ne gyógyítsa meg senki az ő szabad akarata ellenére, és, hogy ha gyógyítása van szüksége, akkor el megy megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberhez, akit megfizet és akiről tudja, hogy a pénze ellenében, becsületes munkát végez, és nem pancser módon bele matat valamibe, amiről semmit nem tud mint én, stb., stb., el egészen a leg trágárabb kifejezésekkel történő, goromba és hajmeresztően igazságtalan, sőt: aljas személyi sértésekig elmenően! - Persze, hogy az árnyék-énje vette rá minderre, de hiába, mert a pietista és a humánus szentimentalizmust messze elvető, harcosi alapállásomnak megfelelően, keményen bekontráztam neki én is - a trágárkodást persze kerülve – annak érdekében, hogy amennyiben mégis időközben egy misztikus csoda folytán, mégiscsak le tudna számolni az árnyék-énjével és egy újabb hét éves Szaturnuszi ciklus után, újból megkísérelnénk a szó-értést, eszébe ne jusson engem gyengének nézni, akit ő – vagyis az árnyék-énje - kénye kedve szerint rágalmazhat és sértegethet.
Időközben sokszor vissza pergettem az eseményeket, és a skorpió - asztrológusi szimatommal kiderítettem, hogy a felesége, volt az, aki a közöttünk levő túl nagy értelmi – gondolkozói egymással való azonosulási képességünk miatt féltékeny lett ránk mind a két találkozásunk alkalmával, és felhasználván a barátom árnyék-énjével való szoros titkos szövetségét, illetve jól ismervén a férje gyengéit, éppen a legmegfelelőbb megjegyzéseket volt képes „ártatlanul elejteni” vagy második árnyék énjeként szeretkezés közben – ahogy ez lenni szokott - a férje fülébe súgni, ahhoz, hogy ráébressze arra, hogy micsoda nagy veszélyt is jelentek én a „hülye misztikus elméleteimmel” a barátom, valamint a belőlük és az egyetlen gyermekükből képződő családjuk számára! – Hát hogyne, amikor a gyermekük elkényeztetett egyke hisztiit és fakszniit látván, aki két órával a vendégségbe érkezésünk után, el kezdett panaszkodni arra, hogy mennyire fárasztják őt az én jól nevelt lányaim, meg kérdeztem tőlük, hogy miért nem vállalnak még egy gyermeket, és a fölöttébb pragmatikus – racionális választ e kérdésemre nem a barátom adta meg természetesen, hanem a felesége...

De ez mind semmi! Asztrológusként ugyanis, nagyon sok viccesen bujdosó árnyék-énnel találkoztam, de a legutóbbinak a zseniális leleményessége egyenesen elképesztett. Amikor, az illető személynek a sorsképletében megláttam a rengeteg bolygó-együttállás mellett a 8. horoszkópházban az ikrek-sárkányferkát, azonnal elküldtem neki a Violával együtt írt ikrek-tanulmányomat és figyelmeztettem, hogy az egész horoszkópfeltárásommal a megfelelő tanácsolással nem fog semmit sem érni, amennyiben megtartja az ilyen horoszkópokkal rendelkező személyekre jellemző, labirintusi bolyongás szerű, felszínes, spekulatív gondolkozását, illetve kifejtettem neki, hogy mit jelent az árnyék-én jelensége és, hogy valós lényege szerint, egyáltalán nem fogja megérteni mindazt amit fel fogok tárni az ő számára amíg nem öli meg az árnyék énjét. Az illető rendelőm, agykontrolos lévén, azonnal közölte velem, hogy a dolgot elintézte: arra programozott, hogy az árnyék énjét be zárta egy vastag és hermetikusan le zárt üvegfal mögé. Ennyi jóm indulatot látván, nem akartam kekeckedni azzal, hogy az nem lesz elég, gondoltam, tovább lépünk és útközben majd részletesebben is elmagyarázom, hogy miért nem elég az üvegfal mögé zárás, hogy miért kell az árnyék-ént (ami egyébként is bennünk a mesék hét fejű sárkánya!) valósággal legyilkolva, teljesen megszüntetni, felszámolni.
Egészen furcsa, hogy e részletkérdésnek látszó, lényegi problémáról megfeledkezve, hogyan mentem bele én magam is az illető személy árnyék-énjének a megvezető játékába, és hogyan készítettem még pluszban négy darab hangfelvételt, vagyis tizenegyet a szokásos nyolc hangfelvétel helyett, mindenféle részletkérdés elmagyarázásával, az illető személy életének és viszony-rendszerének a rokonokkal folytatott viszonyainak a metafizikai értelmezésével, magyarázatával, és hogyan folytattam vele vég nélküli levelezéseket, az által, hogy válaszoltam mindenféle plusz kérdésére, amellett, hogy a horoszkópszövegét még jóval a honorárium megérkezése előtt elküldtem. Az utolsó (11-ik!) hangfelvételnél tartottam, amikor észbe kaptam, hogy én vagyok a hibás, amiért a személynek a rengeteg magyarázat ellenére, még mindig gőze nincs arról, hogy lényegében mit is kell tennie, hogy teát elsősorban ki kell zárnia az életéből minden olyan tényezőt, amely őt a kettős sorshelyzet-rendszerében tartja (Pl. a házastársával nem éltek egy fedél alatt...), hogy legalább a külső élethelyzeteiben szűnjenek meg a kettősségek, ahhoz, hogy valamikor később az érzelmeiben, a gondolkozásában, majd a képzeletében is megszűnjön a kettősség motívum-rendszere.
Újfent elmagyaráztam tehát neki az árnyék én- jelenséget és azt, hogy miért szükséges annak a teljes megszüntetése, felszámolása, ami feltétlenül szükséges, hogy a képzeletbeli legyilkolásával kezdődjön. Amennyiben ugyanis ez nem történik meg, illetve nem fog belé egy ilyen határozott aktussal a felszámolásba (A rejtett agressziót – tüzet – okádó sárkány, úgy is, mint a mesében, hétszeresen feltámad és vissza tér még, hogy tovább ijesztgessen és kísértsen.), lévén, hogy a sárkányfarka a 8 házban áll, az amúgy is feltétlenül mindenki számára szükséges, újjászületési folyamatot nem kezdi meg, tehát a karmájának ez a része érintetlenül marad, és akkor mind várhatja a sorsa jobbra fordulását, a betegségei elmúlását, mert bármit is sikerülne a gyakorlatban elrendeznie, vagy az agykontrollozási technikáival elmulasztania, újabb élet –keserítő, nehéz sorshelyetek támadnak majd az életében, és mint ahogy a múltban is történt már: újabb és újabb, súlyos betegségekkel kell szembe nézzen.
El kell árulnom, hogy spirituális szempontból úgymond egy roppant szorgalmas személyről volt szó, tényleges jóindulattal és jóakarattal igyekezett hallgatni rám, mindenről meg kérdezte a véleményem és igyekezett ahhoz igazodni, sőt: a vége felé fel – fel támadó türelmetlenségemben a számból kiszaladó vádaimat is tűrte és elfogadta, de lévén háromszorosan levegős karmával meg pakolva, abszolút szükség volt a karma bázisát képező „ikrekség” megszüntetésére, de mind hiába... Figyeljük meg tehát a fennmaradása érdekében küzdő árnyék énje zsenialitását: A hölgynek volt fiatal korában egy művi abortusza, mivel egy olyan gyenge jellemű fiatalembertől fogant meg a magzat (vált terhessé...), aki folytonosan öngyilkossággal fenyegetőzött, ha valamilyen nehézsége támadt. Misztikus kérdésekkel foglalkozva, természetesen, a hölgynek erős lelkiismeret furdalásai maradtak meg az elhajtott magzat miatt és mit tett, mit nem az árnyék énje (karmikus logikája), hogy mentse a bőrét? Azt sugallta a hölgynek, hogy ő tulajdonképpen ez a, legyilkolt magzat miatti lelkiismeret furdalása, és ezért őt nem szabad megölnie. Persze, mindez egy misztikus meditáció során „jött be” neki, ami alatt erős gyomorremegése keletkezett, ami úgy-e azt jelentette, hogy az árnyék-én felszámolásáról (legyilkolásáról) le kell tenni, hiszen ez a kis magzat újragyilkolását jelentené!
Komolyan mondom, a sírás kerülgetett! Meg írtam életem legdurvább levelét, amiben el magyaráztam újból, hogy mi is tulajdonképpen az árnyék én, illetve, hogy azt ő az abszolútumból hozta, illetve az anyján keresztül, a nagyanyjától kapta, és, hogy az egyik szükséges karma-oldási feladatot jelent, miközben a másik (a lelkiismeret furdalás), az ő lelki üdvösségét szolgálja, vagyis azt, hogy a világ leg nagyobb képtelenségét állítja akkor, amikor azt mondja, hogy azt az árnyék énjét, aminek a létezését én a sorsképletében az első ránézésre ki következtettem, hő 22 éves korában szerezte volna be. Hiszen a sorsképlete nem az abortusza időpontjára lett felállítva!
Tovább nincs is amiért ezt a zseniális húzást értelmezzem.

 

 

III.   Nagyon tanulságos lenne még talán a volt feleségem árnyék-énjének a zsenialitásáról is tenni néhány szót, de inkább az árnyék-énje és az édesanyja titkos szövetségének természetéről, hiszen elképesztő az, hogy ez a rendkívülien értelmes, filozófiai tanulmányokat folytató és asztrológusi diplomával rendelkező nő, hogyan hagyta (tudta) magát meggyőzni arról, hogy neki másodjára is és véglegesen el kell hagynia a családját, illetve a szenzációsan kedves és értelmes és szép és egészséges és..., három nagyobb gyermekét, és ezzel az újjászületéséről és a boldogság elérési (visszaszerzési) lehetőségéről végérvényesen mondjon le, és taszítsa magát az örök tévelygés labirintusába, holott arra, hogy engem el kelljen hagynia, neki semmiféle gyakorlati, érzelmi, vagy más lelki okot nem szolgáltattam. Hiszen szerettem mint feleségemet, és nagyra értékeltem, mint a gyermekeim édesanyját és igazi, velem egyenrangú partneremnek tekintve őt, mindig vigyáztam arra, hogy a személyi fejlődésére is legyenek meg a szükséges feltételei, körülményei, magam vállalva át nagy részét a gyermekek gondozásának – nevelésének, sőt arányos mértékben a házi munkának is. Szexuális kielégítetlenségről meg aztán tényleg nem panaszkodhatott...

És, hogy mindez nem szabadkozó üres beszéd, arra itt van tanulságul egy, a volt feleségem által az interneten felejtett oldal, illetve az azon található vallomás, amiről én egyáltalán nem tudtam, és amit a végleges családrombolása előtt kozma Emőke, mindössze három és fél hónappal készített:

Férjemnek Szeretettel

Ha megkérdeznéd vajon miért is szeretlek
Ha megkérdeznéd vajon miért olyan jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám
szeretem, amikor beszélsz hozzám
szeretem hogy itt vagy kedvesem
szeretem mikor megsimogatsz
A haragodat és a mosolyodat.
szeretek mindent, mindent
ami Te vagy...
A világ legrendesebb, legjobb, és leghűségesebb férjének, és édesapjának.
Köszönöm Istennek, hogy TE vagy a férjem!

Ez a szöveg található annak a szép tájképekből készült és a Law Story című, híres amerikai filmnek a szívhez szóló zenéjével aláfestett dia-filmnek a képkockáin, amit a volt felesége, akkori Kozma Emőke készített és töltött fel az Internetre 2OO9 május 18-án. Vagyis, kevesebb mint négy hónappal az előtt, hogy a családját, nem tudni, hogy milyen sötét és romboló, misztikus, vagy egyszerűen csak lelki (személyi) erőknek (az ő édesanyja erre vonatkozó többszörösen kifejtett elvárásának) a sugallatára, vagy parancsára elhagyva szétbontott(?).

De nem csak ez az egyedüli tárgyi bizonyíték arra, hogy minden olyan, a részéről jövő és a külvilág felé tett utólagos magyarázat ellenére (Mert, amikor velem beszélgetett karácsony előtt, a család újra egyesítési lehetetlenségéről, ilyesmi még csak eszébe sem jutott, hanem folyton azt hajtogatta, hogy az ő tettei után ezt lehetetlennek tartja. Mármint azt, hogy én neki a titkos hűtlenkedései után a jövőben megbocsáthatok.), ami azt kívánja bizonyítani, hogy szeptember 8-a előtt, közöttünk bármi nemű, olyan házastársi - akár partneri (tehát személyiségi problémákkal kapcsolatos), akár szülői (gyermekneveléssel kapcsolatos) ellentét, vagy akár csak enyhe feszültség is létezett volna ebben az időszakban, amely az Emőke őrületszerű családelhagyását indokolta volna, és amiket ő próbál itt - ott még felhozni a gonosz tette mentségéül és magyarázatául, HAMIS, HAZUG BESZÉD ÉS ÁLLÍTÁS, hanem az a szöveg is, ami azon a Blog-portálon, amiről eddig nekem semmi nemű tudomásom nem volt, még egyelőre meg található (Talán, megfeledkezve róla, nem törülte le.)

A szöveg első része tehát (A második rész a témánk szempontjából jelentéktelen) így hangzik:

”Azt sem tudom, hol kezdjem. Ha körbejártad már a honlapomat, hamarabb megbarátkozhatunk. Egy anya blogját olvasod. Aki anyákká válni segíti női sorstársait. Igen, család-asztrológusként elég rendhagyónak tűnő hivatásom van: Anyákat "szerzek" szeretett Földanyámnak, hogy begyógyítsuk együtt a rajta ejtett sebeket. Őszintén szólva, 1O évembe került, amíg tudatosult bennem, hogy mit jelent anyának lenni. Mert ez van. Hivatásom az anyaság. Minden szinten. anya vagyok, a végsőkig és mindenekelőtt. Ez az igazság. Négy lányt hagytam cserben akkor, amikor az édesapjuktól meg akartam őket fosztani, magam sem tudom, miért. Perbe keveredtem a férfival, "úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött" stílusban. Nagystílűen, profi válóperes ügyvéddel. Tutira mentünk a falnak. Az utolsó tíz centinél fékeztem le. De már késő volt:az ÍTÉLET megszületett: önköltségi áron kiüttöttem magam a családanyai ringből, hála egy irracionális net-szerelemnek. De az a lényeg, hogy bár papíron elváltunk a válóper után 2OO8 szeptemberében, már rá egy hónapra és azóta folyamatosan együtt van a családom, visszaköltöztem a két kisebbik lányommal, akiket a nagytiszteletű bírónő nekem ítélt, az otthonunkba és azóta egyre tágabb és ugyanakkor egyre pontosabb fogalom számomra az Otthon. Igen, otthon vagyok a világban, a helyemen vagyok négy gyermekes anyaként. Spirituális (egyetemes) emberi lényként társ-teremtője vagyok az Anya-természetnek és felelős vagyok annak minden szögletéért, mindazért, amitől véreznek az édes Földanyám sebei. Nyitott szemmel járok a világban és keresem lázasan az embereket, akik gyógyírt keresnek Földanyánk sebeire. Ezek a sebek a mi testünket, lelkünket, szellemünket is átjárják és ha ő pusztul, mi is vele pusztulunk.

A linknek a címe: http://azanyadat.blogspot.com/?zx=7740403f1ee6ecdc

Ehhez a metafizikai – asztrológiai vizsgálathoz viszont nekem is nagyobb lelki erőre van szükségem, hiszen semmi kedvem nincs útszéli ítélkezésbe, vagy fölényeskedésbe bocsátkozni. Ellenben arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.

 

         Arra kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa és akinek horoszkópot készítettem – vagy ha nem akkor is – hogy amennyiben találkozott ilyen zseniális árnyék énnel, vagy árnyék-énekkel, akár a sajátjával is, írja le ide, a többiek és mindannyiunk tanulságára.

 

IV. 

 

 

 Azt nem nekem kell megállapítanom, hogy zseni vagyok-e, vagy sem - Nagyon remélem, hogy nem, mivel az ókori Dedáluszon (Ikerusz apján) és a német szellem-óriáson: Johann Wolfgang Goethe -n kívül, minden zseni nyomorult körülmények között végezte. Oda vezette ugyanis mindegyiket az érnyék-énje, vagyis az a belső hangja, akinek nem érdeke az, hogy az illető személy megváltsa magát és boldogságban éljen. Sőt: a személy megváltódása csakis az árnyék én halálával érhető el. – de, hogy az én árnyék énem minden eddig általam leleplezni sikerült zseniális trükkön túl tett, az biztos!

 

Az apai – szülői felelősségérzetembe, illetve a gyermekeimnek a féltésébe bújt el!

Szó, ami szó, a tavalyelőtt már tényleg begerjedtem, amikor azt láttam, hogy mind a szociális hivatalnál, mind a gyermek-védelemnél, mind a rendőrségen és mind a bíróságon a volt feleségemnek „a női becsületének” (jó hírnevének, vagy mifenének?) a megmentése sokkal fontosabb, mint a Turula egészsége és életérzékelése (hogyléte), akinek a testét 1O hónapon át véresre vakart kiütések borították, aki tehát 1O hónapon át egyetlen éjszakát sem tudott normálisan végig aludni, mindössze annak a következtében, hogy a volt-feleségem, akinek a fennhatósága alá ítélte a bíróság a váláskor, nem volt képes a többinél kényesebb kislány megfelelő táplálására figyelmet és gondot fordítani!

Főként, amikor az egyik hivatalnok azzal állt elé, hogy, „Hogy merészeltem” a felháborító látványt nyújtó gyermekünk, sebekkel és hegekkel teli testét részleteiben lefényképezni? Ő ugyanis ezt az anya – női sorstársa...- elleni merényletnek fogta fel és nem arra tett utolsó kétségbe esett kísérletemnek, hogy őket a közömbösségükből, illetve a struccpolitikusi bűnpártolás mákonyából kimozdítsam.

   Ekkor tehát, miután három hónapos, civilizáltan törvényes, tehát három hónapos gyáva megalázkodás után, végre ki tőrt belőlem a felháborodás és úton útszélen el kezdtem szidni, a nőkkel szembeni tradícionális udvariaskodó-„elnézési” elemekkel szőtt, tudatos feminista bűnpártolást, amelyben már az sem számít, hogy egy 6 éves kislány hónapokon át keservesen és átélhető-fizikailag szenved, csak azért, hogy jaj istenem, azt a fránya, és sosrsüldözött „édesanyát” meg ne bántsuk! Ezt a jogos haragomat használta ki képletesen mondva, az én agressziós-árnyék énem, akinek a napjai éppen akkoriban számoltattak meg, mivel néhány héttel korábban írtam meg az ikrek-karmáról szóló tanulmányomat.

     Az én asztrológiai sors-képletemből, nem olvasható ki közvetlenül az Ikrek-karma, és, az arra vonatkozó a gyanúm is, hogy én is kell rendelkezzek egy ilyennel, csak akkor merült fel, ami után a volt feleségem elhagyott, és a közös barátoktól meg kaptam aokat a skyp- csetteléseinek a másolatait, ahol ő, a korábbi megszállotti állapotairól (Szerinte egészen konkrétan: az őt a házassági fogadalmától állítólag fel mentő Szűz Máriával, és más szellemekkel való beszélgetéseiről beszámolt.)  Ez ugyanis egy teljesen más Emőke volt, mint akit én ismertem tizenegy éven át, másképp beszélt és másképp gondolkozott. Akkor fedeztem fel tehát, hogy a túl sok bolygó-együttállás a személyi sorsképletben, lehet a rejtett ikrek-karmának a jele, hiszen az ő sorsképlete feltűnően hemzseg az egyértelmű együttállásoktól. Ha nem is annyi, és nem is annyira határozott, de néhány fontos együttállás az én sorsképletemben is található, de nem bolygattam az ügyet, mert úgy képzeltem, hogy a folytonos spirituális éberségre való törekvésem, bizonyára semlegesíti az árnyék énemet, ha egyáltalán rendelkezem én ilyesmivel...(Figyeljük meg, mennyire csalafinta: akárcsak a teológiában: az ördög éppen arról ismerhető fel, hogy le tagadja magáról azt, hogy ő az ördög... Mostanában, hogy a téma erősen kezdett foglalkoztatni, egy igazán nehéz horoszkóp, illetve az annak megfelelő, erősen félre siklott sors rendezéséhez végzett asztrológiai feltárások kapcsán, egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy amit az ókori és a középkori démonológusok sátánnak, meg ördögnek véltek, bizonyára az un. megátalkodott árnyék-ének lehettek, akiket én egyelőre csak zseniálisnak neveztem, holott tragédiákat is képesek okozni. Hiszen nyilván, hogy a különböző személyi függőségektől szenvedő, „megszállott” személyek is az árnyék énjeiknek az áldozatai!)

      Szóval, miután a Viola beszámolói és néhány, hozzám került asztrológusi Ikrek- sorsprobléma hatására, szükségét éreztem a témát komolyabb metafizikai tanulmány és az ikrek jelenségnek a fizikai történései szimbolikája alapján feldolgozni, ismét figyelgetni és vallatni kezdtem a sajátomat is, de ez úttal még ügyesebb volt mind az előbbi alkalommal és, akárcsak a revolver című filmben: oda bújt el, ahol aztán tényleg soha nem gyanítottam és kerestem volna: a volt feleségem által mellbevágóan felelőtlenül kezelt gyermekeink iránti, szülői (apai!) felelősségemben, amelynek a jogosultságát minden csíkszeredai gyámügy hivatalnok és pedagógus – tanító és iskola-igazgató, és végül az Etelkát csonkítással (szeme kiszúrásával, vagy az arca felhasításával) fenyegető, betegesen elkényeztetett fiú-gyermeknek szülője is igyekezett leinteni, lekicsinyelni, el bagatellizálni. Mivel az elején ebben az ügyben is gyáván, vagyis: senkinek ártani nem akaró, civilizáltan és Úri Emberként viselkedtem, aminek a következménye az lett, hogy a lány-csonkítási kísérletet végző, időközben negyedikessé lett fiú és azok akiket a kis bandavezér a befolyása alatt tart, tovább sértegették általuk kieszelt bűnöknek és vétkeknek a szemére hányásával, az egyébként a szaktanárok által különlegesen dicsért lányomat. Ugyanaz történt, mint korábban a Turula esetében, amikor azt láttam, hogy mindenki a tanítónő és az iskola becsületét védi, és persze a lányomat csonkítással ijesztgető fiú „édesapja”, a lányomat – tehát az áldozatot, illetve engemet, az áldozat apját kezdi vádolni, magamban tombolni kezdtem a gyűlölettől, miközben egyre másra kezdtem írni a hivatalos hangú, de a moralitást számon kérő jelentéseimet. Olyannyira, hogy karácsonynak kellett el jönnie, hogy az elszenvedett igazságtalan ügykezelés miatti düh és gyűlölet mérgével telített szívemet, valahogy megnyugtassam és lecsendesedjek.   

      Igen ám, de a régiek és a papok azt mondták, hogy az ördög sosem alszik, én meg azt, hogy ez az egész élet egy fantasztikusan berendezett, logikus karma-oldási rendszer és az embert a sorsa folyamatosan provokálják a külső körülmények, arra hogy a karmáját magában összesítő árnyék-énjének a létezésére, illetve annak az „üzelmeire” felfigyeljen és attól, azoktól megszabaduljon. Hát nem el kezdtek engem lehurrogni az Etelka osztályában tartott szülői értekezleten, azoknak a gyermekeknek a szülei szidni, akik részt vettek a tavaly tavasszal, a szintén Ikrek-karmás Etelka (Lilitje az Ikrekeben!) elleni terrorista merényletben (A gyermeknek egy szoros gyermekgyűrűbe zárásba és a karton-vágó szikével az orra előtt hadonászó, nála egy fejjel nagyobb legényke felé lökdösésében, taszigálásában.), amikor meg mutattam, hogy miféle gyilkos szerszámmal hadonászott a lányom orra előtt a majdani selyemfiús fogásokat már az iskolában gyakorolni kezdett, elkényeztetett kislegény? És nem pont akkor, amikor a másik Ikrek-karmás gyermeket, Turulát, gyógyítgattam éppen a légúti betegségéből, amibe vissza esett egy vírusos támadás következtében? 

     És ez semmi, de amikorra meg nyugodtam volna, egy másik kisfiú, aki szintén sokat zaklatta korábban Etelkát, azzal állt elé újra, hogy Etelka „befertőzi” az egyik osztálytársuk helyét, ahova annak a gyermeknek hiányában, a szaktanára le ültette Etelkát! – Szoktak beszélni a „sors-iróniájáról”, ami tulajdonképpen, egyáltalán nem a sors iróniája, hanem fennebb emlegetett a karma-szabadító planetáris sors-rendszernek a világosan meg mutatkozó igasága. Én ugyanis, nem tudtam még kora délután, hogy a lányomat sértegető fiúcska, ha csak rossz indulatból és goromba viccből is, de igazat mond, mivel Etelka akkor tényleg már át vette a vírusokat a kis húgától, és estére már úgy be fog lázasodni, hogy én a két láztól gyötört gyermek között kell majd éjszakáznom. Fogtam hát a gyermeket és el mentem vele előbb a szomszédunkban székelő iskolának a az igazgató nőjéhez, aki el volt foglalva a debreceni vendégekkel és ezért nem tudta meghallgatni a sérelmeinket, majd a lányomat „fertőző-gócként” kezelő kisfiú édesapjához, aki az iskola szomszédságában található taxiállomásnál teljesített taxis szolgálatot. Ő, még velem egy ivású lévén, korrekt módon meghallgatta a panaszunkat és megígérte, hogy ekkora vétséget immár nem néz el a fiának többé, és még az azt védő, harcos természetű feleségével szemben is, akinek, ami a szívén az a nyelvén, intézkedik.

Hogy ennek a taxi-állomásra tett panasz-látogatásunknak az akkor szaporodó félben levő vírusokkal telt Etelkával mekkora haszna volt, de azt tudom, hogy itt kezdődött az én hosszú és gyötrelmes betegséggel – tehát, ha nem is hosszas ágyhoz, de hosszas lakáshoz kötöttséggel teljes megvilágosodásom, az Árnyék énem búvóhelyét és alattomos természetét illetően. Ugyanis, amikor sok nap múlva a gyermekek végre felgyógyultak (Érdekes módon Medárda, akinek nincs un. direkt- Ikrek karmája nem kapta el a vírust, annak ellenére, hogy ő is kapott az anyja felől érkező negatív energiákról jelzéseket.), én kimerültem a sok északázástól, és egy korábban ki nem feküdt és meg nem gyógyult hűléses gyulladáson keresztül elkaptam a vírusfertőzést. És, hogy semmi kétség ne legyen afelől, hogy tulajdonképpen már az elejétől én voltam a sorserők célpontja, miután fél-gyógyultan el mentem Medárdával a piacra, hogy töltsük fel a zöldség-készletünket, még a korábbinál is jobban belázasodtam, és „végre” egész valómban a XII- házamban álló Sárkányfarkamhoz méltó módon, remetei és önkotlási állapotba kerültem.

     És így derűlehetett ki végre, hogy bizony, nekem is van egy igen sötéten rafinált árnyék-énem, amely mikor a gyermekekért való igazságos harc elől való, gyáva meghátrálásaimat sugallta, majd, amikor tudomásul véve a helyzet súlyosságát, a civilizált úriemberi gyávaságomat szétszakítottam, akkor meg a lányomat bántó gyermekek, és az azokat kényeztető – azokat, a lányom, vagy az én blamálásával védelmező szülőknek és a merényletet eltusolni, majd el bagatellizálni törekvő tanárok ellen érzett mély gyűlöletre adott „szabad utat”.  Napokig tartott, amíg sikerült át látnom azt a rengeteg cselszövést és a végletesen egymásnak ellentmondó, de pillanatnyilag mindig dialektikusan racionális érvet, amellyel az árnyék énem igazolni tudta azt, hogy mind a gyáva „úriemberkedés” időszakában, mind a gyűlölködést kiváltó, szabad belső agresszív képzetek alkotásának helyt és engedélyt adó magatartásom miért volt éppen helyes és szükségszerű. És nem csak az a jelkép beszél egyértelműen arról, hogy itt az Ikrek gyakorlati életkörében: a III. házban található teljesen negatív Marsomnak a Lilithel való együttállása által jelzett mély agresszivitásra való hajlamról, illetve a gyávasággal való „beteges mérlegelésről”, habozásról, konfliktuskerülési gyávaságról, majd a mérleg kiborulásakor az elszabadult sárkány tűzokádásáról van szó, hanem az is, hogy ezekkel szemben éppen a szintén hét bolygó által támadott Holdam (Tehát a gyermekekhez való viszonyulásom) asztrológiai szimbóluma található és ráadásul a Kosban!

     És, ha ez nem lett volna elég annak a megértéséhez, hogy mi történt, akkor tessék: a szívemmel szemben levő jobb tüdőlebenyem felső csúcsa – csücske - volt az, ami végig irritálódva viszketett és késztetett a leg kétségbe esettebb köhögésekre. Ami tehát spirituálisan jelképezi az Ikrek-et (A tüdő tartozik hozza analogikusan), és az érelem mögötti és alatti (tudatalatti) búvóhelyet, ahonnan a karmánk szerinti, árnyék-énünk szokott manipulálni minket. Nagyon gyenge asztrológus kellett volna legyek ahhoz, hogy ne vegyem ezt a világos szimbólumrendszert észre! De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy miért nem jöttem rá ezekre már sokkal korábban, hogy vettem volna elejét a rengeteg fullasztó köhögéssel járó szenvedésnek?  A válasz egyszerű: azért, mert amikor meg láttam, hogy az ikrekben álló Jupiterem három pozitív fényszöget kap, (Hold, Neptunusz, Plutó), úgy képzeltem, hogy azok, az asztrológusi – metafizikusi, tudatos éberségre való törekvésekkel megerősített, vonatkozó pozitív tulajdonságok amit ezek a pozitív fényszögek jeleznek, képesek lesznek mindig ellensúlyozni azt a zavaros és hibás önlátásra, önértékelésre, belátásra való késztetést, amit a Nap-Jupiter negyed-szembenállásom jelöl. – Ahogy többször is elhangzik a revolver c. filmben: az ellenség mindig oda bújik el benned, ahol a legkevésbé keresnéd.....