Asztrológus: Kozma Szilárd (karmát, családi, párkapcsolati, foganási, pár- és pályaválasztási problémák rejtett okait, valamint a titkos sors-problémák helyes megoldási lehetőségeit feltáró)
A helyes asztrológusi alapállásról
Az asztrológia mint szellemtudomány
„Isten létének a cáfolatánál csak egy nagyobb ostobaságot
ismerek: Isten létének a bizonyítását.”
(Hamvas Béla: Scientia Sacra, A kereszténység)
A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, tudomány-mivoltának illetve (az analogikus gondolkozást kerülő szkeptikusok szerint: ) a nem-tudományi mivoltának a kérdése kapcsán felmerül, és amit rendszerint azok követnek el, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, vagyis az áltudomány jellegét akarják minden áron bebizonyítani, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és vizsgálják – sőt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem úgy, mint természet-tudományt. Ez tehát a felvetett kérdésben a rengeteg félreértéshez és még több indulathoz, haraghoz, sértődéshez és egymás-sértéséhez vezető, alapvető tévedés. Ennek, az elemi tévedésből és az annak megfelelő elemi tévképzetből eredő, téves alapállásnak megfelelően, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint értelmezik és értékelik az asztrológiát még sokszor a kevésbé művelt, illetve tévesen tájékozódó, asztrológusok is, és ezzel, az asztrológia állítólagos ál-tudomány mivoltát bizonyító, elemien hibás eljárással, nem csak, hogy végzetes hibát követnek el, hanem a rosszhiszeműség, sőt: a tudatos szélhámosság gyanúját is magukra vonják.
Ilyen „komoly, tudományos” alapú vizsgálatoknak az eredményeit és saját elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán Szilágyi András Magyarországi "szkeptikus" is a kolozsvári Transindex portálon. Ennek a "tudományos vizsgálatnak" már az első fölényeskedő mondata elárulja a szerző és eszmetársai egyoldalú szándékát és az általa valóságnak nevezett, de valójában a felszíni jelenségek szintjén megrekedő kutatói alapállásnak az alacsony osztályú minőségét: „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének ismert szociálpszichológiai okai vannak.” Ezek után nem kell csodálkozni, ha a tárgykör ilyenszerű megközelítését észlelve, egyes asztrológusok idegesek lesznek és - ahogy azt Sz. A. panaszolja - személyeskedésekbe bocsátkoznak. Mivel tehát a Szilágyi féle "leleplezésnek a „tudományos” csúsztatása és ködösítése, illetve a zavarosban való halászat szándéka már a beköszöntő mondatban kezdődik, nincs amiért csodálkozni azon, ha azok az asztrológusok is háborognak, akik nincsenek tisztában az alaphelyzettel, és természettudománynak képzelik az asztrológiát.
… Szilágyi Andrásnak ugyanis, láthatóan esze ágában sincs felsorolni azokat a fránya, szerinte „ismert szociálpszichológiai” okokat, amelyek az asztrológiának, mint az emberiség első szellemtudományának, és mint spirituális beavatási rendszernek, az archaikus korban való „rohamos terjedését” előidézte. Terjedésről ugyanis szó sem lehet, mivel az asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie. Az Asztrológia planetárisan egységes létérzékelésének megfelelő szimbolikus képlátása, illetve az egyetemes létezés szintetikus értelmezési – látási és láttatási törekvése és az annak megfelelő logikus gondolkozás ugyanis az ember ősi gondolkozási képességének, a teóriának: Isten-látásának a fokozatos kialakulásával együtt jött létre! Ezért az asztrológia mint elsőként racionális rendszerbe foglalt analogikus és szimbolikus lét-látásmód, az emberi tudatvilág legmélyebb és legfinomabb életértelmezési és sors-észlelési érzékenységének a hajszálgyökérzetében él, vagyis az asztrológiai létérzékelés eleve otthon van az ember spirituális logikájában.
Következésképpen: nem is volt ahonnan, és amiből teret hódítson. Hiszen az ember valóságlátásában már ott volt az első, elvonatkoztatott (tudományos) gondolatformák megszületésekor. Az asztrológiának tehát nincs szüksége és nincs is ahonnan lennie az un. külső térnyerésre, hiszen az un. pszicho-mitológiai látásmóddal együtt az emberi öntudat kialakulásával együtt jelentkezik a tudományos értelmezési kényszerből eredő, sajátos létérzékelési (sorérzékelési) módnak a pragmatikus - racionális értelmezési kényszere.
… Az asztrológia kozmogóniája egyenesen az abszolút létben történő ős-zavarig nyúlik vissza, mint minden ősi metafizikáé, és ebből az ősi – abszolút teremtési kényszerből eredő, egyetemes lét-felépítési rendszerből eredezteti az analogikus következtetéseit, axióma-rendszerét. (Lásd az Abszolút Ősok ontológiai kérdéséről, illetve a Lilith - jelenségről szóló tanulmányomat) A holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló asztrológia alapaxiómája az, hogy analógia törvénye alapján, az ősi (kauzális) teremtőerők és teremtési minták – törvények! - kifejeződésre jutnak mind a természetben, mind az ember idea-világában (képzeletében), gondolataiban, gondolkozási formáiban: logikájában és rációjában (mentális tevékenységében), valamint az érzelmeiben és vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) és ugyanígy kifejeződésre jutnak az ember szilárdnak észlelt anyagi megtestesülésében: a biológiai szerveiben és a szervezetében is. Az asztrológia alapelve tehát az, hogy a kauzális teremtési minták és erők megtestesülnek: formát öltenek és megnyilvánulnak a különböző élőlények természetében, azok természeti és (az ember esetében) természet feletti tulajdonságaikban, éppúgy, mint a szervetlen anyagnak a különböző megjelenési formáiban is. Így a naprendszer bolygóiban, illetve a földről figyelt Nap-pályának a hátterében található tizenkét konstellációjában is (Lásd, a konstellációknak, mint jellegzetes spirituális erőtereket megtestesítő asztronómiai képződményeknek a leírását, a betegség- és balesethajlamoknak a szellemi-spirituális hátterét ismertető tanulmányokban).
… Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és megállapításai és logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak. Hanem elsősorban a naprendszer tíz bolygója által mindössze megtestesített, tíz kauzális teremtő őserőnek és a tizenkét spirituális teremtési ősmintának (spirituális erőtérnek), valamint a különböző asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens, stb.) a lét különböző vertikális hierarchiái (létállapotai) és azok természeti-horizontális kifejeződései (materializációi) jöttek létre. Ezért az asztrológiahatározottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és egyértelműen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása (épsége) és metafizikai tisztasága - Végső soron hatékonysága! - érdekében el kell utasítani minden olyan törekvést, amely természettudományként akarja feltüntetni és kezelni.
…. Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós valóság különböző szintjein létező spirituális-energetikai tömörüléseknek a földi jelenségekben és lényekben történő különböző megnyilvánulásait. Ezek a spirituális-energetikai struktúrák végső soron mind találkoznak és egybe kapcsolódnak az abszolút létforrásban, amely létforrásból teremtődik minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) az egyetemes teremtői (Isteni) ősképzelet szerint. Azok az analogikus kapcsolatok és kapcsolatrendszerek, amelyek léteznek a különböző teremtési folyamatok, valamint a lények és a lényeket létrehozó és fenntartó különböző spirituális-energetikai struktúrák között, az asztrológia módszerei segítségével kimutathatóak és így racionálisan is követhetőek, könnyen érthetőek és értelmezhetőek. - Ez az asztrológia első és egyben alapaxiómája.
… Az viszont, mi az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen megkülönbözteti (diferentia specifica), éppen az, hogy a többi szellemtudománytól eltérően, az asztrológiának létezik közvetlenül érzékelhető, látható és észlehető (anyagi) vonatkoztatási rendszere is (éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És ez a szilárd és ellenőrizhető vonatkozatási rendszere, annak ellenére is meg van, hogy akárcsak a más szellemtudományok esetében(!), a legkorábbról ismert tételei (igazságai), nem e "biztos" rendszer logikájából, hanem feltehetően empirikus megfigyelésekből (pszichológiai karakter és szellemi típus megfigyelésekből), valamint kinyilatkozatásból származnak. Nem létezik ugyanis egy olyan őstörténeti bizonyíték, ami után ne kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb bizonyíték az asztrológiai gondolkozás őskori létezésére.
… A másik megkülönböztető jegye, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült és nem kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek) az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csak általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ez által lehetővé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektől való diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását. - Szemben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különböző személyek (próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos axiómáknak) a később élő és ezért más erkölcsi normák szerint gondolkozó és ítélkező személyeknek a (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi körülmények által meghatározott) szubjektivitása által meghatározott, és ugyancsak szájhagyomány útján terjedt, majd írott formában átadott igazságoknak az (önkényesen alkalmazott) értelmezéseit (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi időben és térben meghatározódó erkölcsi felfogása szerint) értelmezik - általánosan, vagy az adott helyzetre illesztett érvényes igazságként (isteni akaratként).
… Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények tökéletes leképeződései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés, ami az ember esetében – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag lehetetlen, vagy káros hatású (pl. a mágikus akaratátvitel), azért van így, mert spirituális szempontból is törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri) erőtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat, nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Épp úgy, mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított jövőkutatást, ami tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítő jellegénél fogva, szintén a mágikus tevékenységnek az egyik formája.
Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a spirituális valóságfeltárás (kauzális és spirituális struktúráknak és programoknak a feltárása) és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg.
… Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erőknek, erőközpontoknak és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten belül történő egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minőségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése.
… Az asztrológia tehát nem természettudomány, hanem egyértelműen szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai adatok és számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát is. A többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik, mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az asztrológia vonatkoztatási rendszere segítségével is ellenőrizni és igazolni, illetve cáfolni lehet a különböző szellemtudományok állításait. Az asztrológiát tehát nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet és kell használni, mintsem hogy jósolgassunk vele, mert attól, hogy bizonyos asztrológusok előre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki nem fejlődött szellemileg, nem lépett spirituálisan előre.
… Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak az aritmológia és az alkímia, beavatási tudományként és nem anyagi hasznot hozó jóslási rendszerként működött. Egymástól csak formailag és nem lényegileg (jelentés-tartalmilag) eltérő, különböző szimbólumait, illetve különböző időbeosztásokkal operáló rendszereit, megtaláljuk a földkerekség minden magasrendű kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus nép szentkönyveinek teremtés-tanában (a kozmogóniákban), úgy mind az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró tant. Mind a vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig. Szilágyi Andrásnak annyiban igaza van, hogy paradox módon, az asztrológia épp azért él még ma is („a primitív emberi múltnak ez a csökevénye”), mert az életét mindenáron megnyerni akaró modern ember nem beavatási rendszerként használja, hanem a sors-nehézségek kikerülésére, illetve sors-feladat kikerülésre, azaz: jóslásokra kezdte alkalmazni az asztrológia egyes gyakorlati következtetéseit. Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett, a mai ember, különböző vallásos-misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista) babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!) és ennek következtében teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak.
Az asztrológiai jóslás ma nem más, mint az asztrológiának – a keresztény alapállással ellentétes életvitellel együtt járó, alacsonyrendű fogyasztói egoizmust szolgáló és azt erősítő „népszerű” ágazata. Az asztrológia eme szégyenletes mellékvágányával szemben (jogosan!), külső (szkeptikus) megbízhatósági elvárások merültek fel. Ezért természetes tehát, hogy a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. És ezt nemcsak azért mert manapság, a természettudományos alapismereteknek (főként az aritmetikának) a hozzáférhetősége következtében bárki, aki nyolc elemi osztályt elvégzett, képes egy egyszerű asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e tudás-anyaggal beállhat misztikus szemfényvesztőnek: csillagjósnak. Hanem azért is, mert a gazdasági látszat-fejlődés hatására, a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy időben az Európai kultúra ugyanis a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségi egységek látszatát fenntartani hivatott esztétikai és érzelmi aktusként, amit a hétköznapi pragmatizmusa mellett, vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetként (Drámaian, vagyis eseményszerűen és szertartásosan.) gyakorol, amit a templomból kilépve teljesen megtagad. (Ezért lehettek sikeresek a Voltaire-féle gondolkozók, majd a materialista filozófusok és a szocialista - kommunista ideológusok és ezek nyomán a mai „szkeptikus” nagyokosok.)
… A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerő és azok jelentését megértő személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ közötti egyetemes - analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében az asztrológia semmivel sem lehet tudománytalanabb, mind amennyiben tudománytalan a a fizikai jelenségek világát vizsgáló és értelmező természettudományoknak az úgynevezett tudományos vizsgálati és elvárási rendszerében például, a teológia vagy a pszichológia. Ez a magyarázat arra, hogy egyesek számára meglepő módon ma több az Isten-hívő a személy a természet-tudósok körében, mint az ún. humán értelmiségiek körében. Nem is jutna eszébe ma egyetlen tudósnak sem, aki a Heisembergék által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy az Egyetemes Teremtő (abszolútum), vagy a Szent Szellem létezésére és ezeknek az őserőknek az emberrel való személyes kapcsolatára, vagy az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni! (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill.) Egy magára valamit is adó tudós ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát is mint a teológiáét.
Azt, amit a huszadik századi fizika rég bebizonyított, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni. E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” értelmét lehet felfedezni, hogy az atommagoknak az „üres” centrumait, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező – részecske látszatát keltő – szubatomi elemek is (apró és sűrű energia csomagocskák), végső soron bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják, rendezik és szervezik a számunkra szilárd struktúra benyomását keltő anyagi szerkezetekben. Ezek a szubatomi, vonzó-taszító erők és magnetikus terek egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan centrumok bizonyos mintákat követnek, amely minták, erők és struktúrák, nem mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is) megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták spirituális erőterei. A spirituális erőtereknek és energetikai struktúráknak viszont mindössze a kifejeződései formái: a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagnak látszik) történő megjelenési formái, azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri formák és erőterek, amelyek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szétbontják.
A szkeptikusok tehát nagyon tévednek abban és ott követik el tudatos, vagy öntudatlan csalásaikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek – és nem mindössze az ember által referenciaként használható vonatkoztatási alapnak – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mező- és térelméletét továbbgondolni és ennek alapján az anyagi látszat-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülők és nagyszülők spirituális térképéből való származtatása.Hiszen, ha nincs anyag, csak energia és ha a fizikai energia is természetfeletti energiának és erőtereknek a kifejeződése és határállapotba jutott megnyilvánulása, akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink, a génrendszerünk az egészségünknek és a személyi tulajdonságainknak a meghatározója, hanem azok a morfogenetikus spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják és mindezeknek a működését meghatározzák. És ekkor már nincs szükségem statisztikai mérésekre ahhoz például, hogy tudjam: az erős Skorpió meghatározódással rendelkező személyek (Figyelem: nem azt írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra, mert ez statisztika nélkül is jól kikövetkeztethető a Skorpió által megtestesített spirituális erőtér jellegéből.
II Példa:
A metafizikai magyarázat a holdciklusok, egészen pontosan a holdjárás különböző fáziaiban észlelt növekedési, vagy csökkenési, gyógyulási, vagy betegdési jelenségek tulajdonképpeni értelmére a következő:
Ezek a holdfázisok, mindössze megtestesítenek a ritrmus és a ciklus egyetemes törvénye szerint, az ember által észlelt és ismert fizikai és a pszichikai (természeti) jelenségeknél (árapály, emberek és kutyák - farkasfélék lelki és szellemi világának a feszültsége, megzavarodása, növények növekedése, virágok nyílása - stb.) sokkal magasabb rendű, erősebb és egyetemesebb hatású (lényegesebb), az ősteremtés gyökerénél álló teremtési folyamatokat, kauzális és spirituális energia áramlásokat. A Naprendszer és a földi világ, a teremtés idea világi mintájára és a teremtés eredeti funkciója szerint épül fel, ezért a Hold is, - A földre gyakorolt gravitációs ereje majdhogynem mellékes mindemellett: - ezt szolgálja és ezt, a kauzális dimenzióban létejövő teremtési célt, reneltetést és rendet testesíti - jeleníti meg a földi élet és az itt létrejött (kifejlett) földi lények számára.
Persze, a kauzális dimenzióban nincs idő és tér, de hozzánk időciklusokra és térszeletekre (térzónákra) felosztva érkeznek a különböző teremtői energiák.
Hogy mik is ezek? A holdtölte a Jang energiák túlsúlyos - in extremis - kiáramlását jelenti, viccesen fogalmazva isteni sperma-kilövelés történik (Ezért érzékenyek rá és vagy nem tudnak aludni, vagy megzavarodnak és depressziósok lesznek ilyenkor az éberség nélküli, Rák - Hold karmával rendelkező személyek, mivel elönti a létet a megtermékenyítés ősszelleme.), a holdfogyatkozás a Jin energiák növekedett (maximális) kiáramlását. Ez is godot okoz, azoknál a, szintén Rák - Hold karmával rendelkező személyeknél, akik magzat-foganási, megtermékenyülési problémákkal küzdenek. Holdtöltekor kvantum-szerűen áramlanak a létben (és a földön) az átvilágító - és minden szinten: spirituális, mentális - gondolati, asztrális - pszichikai és fizikai szinteken is mindent (és mindenkit) megtermékenyítő Fény-energiák. Holdfogyatkozáskor a befogadást, a megtermékenyülést, az odaadást jelentő Szeretet energiák (Ugyancsak minden dimenzió szinten) áramlanak a létbe és a földre. Ezeknek a finom energiáknak az áramlása annyira fontos számunkra, hogy például bárki is, ezekkel az Isteni erő-hullámokkal - áramlásokkal szembe szegül pragmatikus megfontolásból (Pl. karrier építési), vagy más (személyi) szempontok miatt, ahelyett, hogy ezekkel az erőkkel megkísérelné az együttműködést – a kollaborációt, a hatás-visszahatás törvénye szerint, neki, vagy az utódainak, hoszzú távon majd viselniük kell az Isteni erőkkel való szembeszegülés következményeit.
Az empirikus megfigyeléseken alapuló népi mágikus hit és az asztrológiai tudomány és bölcsesség, miszerint bizonyos fázisokban kinyilvánított vágyak megfogannak - beválnak, és materializálódnak, illetve az, hogy mikor milyen gyógynövényt kell leszedni - begyüjteni és mikor mit lehet gyógyítani és mit nem (Mikor ajánlatos és mikor életveszélyes műtéteket végezni.), már csak a földi "kisülési" jelenségek megfigyelésére alapozódnak. De a lényeg akkor is az, hogy az egyetemes teremtőerőkkel és törvényekkel való együttműködési képesség és készség erősítése és az ellenszegülések, elhárítások és elzárkózások megszüntetése a célja akár a Nap-, akár a Holdfázisok ismeretének (Az ősanyák ellenszegülése következtében keletkező karmikus hatások megfigyelési lehetőségének), és nem az, hogy a fázisok által jlezett egyetemes termékenységi periódusok idején a földre áramló energiákat, mágikus praktikák segítségével, a hasznunkra befogjuk, holmi anyagi előnyökhöz való jutás érdekében. És ez akkor is így van, ha például a josolgató klasszikus asztrológia nem ezért tartotta fontosnak a holdciklusok megfigyelését és a földi következmények értelmezését - előrevetítését (jóslását).
Kozma Botond Szilárd http://www.kozmaszilard.hu/ http://www.kozmaszilard.com/
Kozma Szilárd: Az asztrológia mint szellemtudomány „Isten létének a cáfolatánál csak egy nagyobb ostobaságot ismerek: Isten létének a bizonyítását.” (Hamvas Béla: Scientia Sacra, A kereszténység) A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve (az analogikus gondolkozást kerülő szkeptikusok szerint: a nem-tudományosságának) a kérdése kapcsán felmerül, és amit rendszerint azok követnek el, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, vagyis az áltudomány jellegét akarják minden áron bebizonyítani, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és vizsgálják – sőt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem mint természet-tudományt. Ennek, az elemi tévképzetből eredő, téves alapállásnak megfelelően, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint értelmezik és értékelik. Ilyen komoly, „tudományos” alapú vizsgálatoknak az eredményeit és saját elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán Szilágyi András Magyarországi "szkeptikus" is a kolozsvári Transindex portálon. Ennek a "tudományos vizsgálatnak" már az első fölényeskedő mondata elárulja a szerző és eszmetársai egyoldalú szándékát és az általa valóságnak nevezett, de valójában a felszíni jelenségek szintjén megrekedő kutatói alapállásnak a minőségét: „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének ismert szociálpszichológiai okai vannak.” Ezek után nem kell csodálkozni, ha a tárgykör ilyenszerű megközelítését észlelve, egyes asztrológusok idegesek lesznek és - ahogy azt Sz. A. panaszolja - személyeskedésekbe bocsátkoznak. Mivel a Szilágyi féle "leleplezésnek a „tudományos” csúsztatása és ködösítése, illetve a zavarosban való halászat szándéka már a beköszöntő mondatban kezdődik, nincs amiért csodálkozni azon, ha azok az asztrológusok is háborognak, akik nincsenek tisztában az alaphelyzettel, és természettudománynak képzelik az asztrológiát. … Szilágyi Andrásnak ugyanis, láthatóan esze ágában sincs felsorolni azokat a fránya, szerinte „ismert szociálpszichológiai” okokat, amelyek az asztrológiának, mint az emberiség első szellemtudományának, és mint spirituális beavatási rendszernek, az archaikus korban való „rohamos terjedését” előidézte. Terjedésről ugyanis szó sem lehet, mivel az asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie. Az Asztrológia egységes létérzékelésének megfelelő szimbolikus képlátása, illetve az egyetemes lét-látás és az annak megfelelő logikus gondolkozás ugyanis az ember ősi gondolkozási képességének, a teóriának: Isten-látásának a fokozatos kialakulásával együtt jött létre, ezért az asztrológiai analogikus és szimbolikus látásmód, az emberi tudatvilág legmélyebb és legfinomabb hajszálgyökérzetében él, vagyis otthon van az ember spirituális logikájában, ezért hát nem is volt ahonnan, és amiből teret hódítson. … A holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló asztrológia alapaxiómája az, hogy analógia törvénye alapján, az ősi (kauzális) teremtőerők és teremtési minták kifejeződésre jutnak az ember idea-világában (képzeletében), gondolataiban, gondolkozási formáiban: logikájában és rációjában (mentális tevékenységében), az érzelmeiben és vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) valamint a szilárdnak észlelt anyagi megtestesülésében: a biológiai szerveiben és a szervezetében. Ez alapján, az asztrológia alapelve az, hogy a kauzális teremtési minták és erők megtestesülnek: formát öltenek és megnyilvánulnak a különböző élőlények természetében, azok természeti és (az ember esetében) természet feletti tulajdonságaikban, éppúgy, mint a szervetlen anyagnak a különböző megjelenési formáiban is. Így a naprendszer bolygóiban, illetve a földről figyelt Nap-pályának a hátterében található tizenkét konstellációjában is (Lásd, a konstellációknak, mint jellegzetes spirituális erőtereket megtestesítő asztronómiai képződményeknek a leírását, a betegség- és balesethajlamoknak a szellemi-spirituális hátterét ismertető tanulmányokban). … Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és megállapításai és logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak. Hanem elsősorban a naprendszer tíz bolygója által mindössze megtestesített, tíz kauzális teremtő őserőnek és a tizenkét spirituális teremtési ősmintának (spirituális erőtérnek), valamint a különböző asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens, stb.) a lét különböző vertikális hierarchiái (létállapotai) és azok természeti-horizontális kifejeződései (materializációi) jöttek létre. Ezért az asztrológia határozottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és egyértelműen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása (épsége) és metafizikai tisztasága - Végső soron hatékonysága! - érdekében el kell utasítani minden olyan törekvést, amely természettudományként akarja feltüntetni és kezelni. …. Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós valóság különböző szintjein létező spirituális-energetikai tömörüléseknek a földi jelenségekben és lényekben történő különböző megnyilvánulásait. Ezek a spirituális-energetikai struktúrák végső soron mind találkoznak és egybe kapcsolódnak az abszolút létforrásban, amely létforrásból teremtődik minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) az egyetemes teremtői (Isteni) ősképzelet szerint. Azok az analogikus kapcsolatok és kapcsolatrendszerek, amelyek léteznek a különböző teremtési folyamatok, valamint a lények és a lényeket létrehozó és fenntartó különböző spirituális-energetikai struktúrák között, az asztrológia módszerei segítségével kimutathatóak és így racionálisan is követhetőek, könnyen érthetőek és értelmezhetőek. - Ez az asztrológia első és egyben alapaxiómája. … Az viszont, mi az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen megkülönbözteti (diferentia specifica), éppen az, hogy a többi szellemtudománytól eltérően, az asztrológiának létezik közvetlenül érzékelhető, látható és észlehető (anyagi) vonatkoztatási rendszere is (éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És ez a szilárd és ellenőrizhető vonatkozatási rendszere, annak ellenére is meg van, hogy akárcsak a más szellemtudományok esetében(!), a legkorábbról ismert tételei (igazságai), nem e "biztos" rendszer logikájából, hanem feltehetően empirikus megfigyelésekből (pszichológiai karakter és szellemi típus megfigyelésekből), valamint kinyilatkozatásból származnak. Nem létezik ugyanis egy olyan őstörténeti bizonyíték, ami után ne kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb bizonyíték az asztrológiai gondolkozás őskori létezésére. … A másik megkülönböztető jegye, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült és nem kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek) az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csak általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ez által lehetővé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektől való diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását. - Szemben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különböző személyek (próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos axiómáknak) a később élő és ezért más erkölcsi normák szerint gondolkozó és ítélkező személyeknek a (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi körülmények által meghatározott) szubjektivitása által meghatározott, és ugyancsak szájhagyomány útján terjedt, majd írott formában átadott igazságoknak az (önkényesen alkalmazott) értelmezéseit (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi időben és térben meghatározódó erkölcsi felfogása szerint) értelmezik - általánosan, vagy az adott helyzetre illesztett érvényes igazságként (isteni akaratként). … Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények tökéletes leképeződései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés, ami az ember esetében – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag lehetetlen, vagy káros hatású (pl. a mágikus akaratátvitel), azért van így, mert spirituális szempontból is törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri) erőtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat, nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Épp úgy, mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított jövőkutatást, ami tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítő jellegénél fogva, szintén a mágikus tevékenységnek az egyik formája. Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a spirituális valóságfeltárás (kauzális és spirituális struktúráknak és programoknak a feltárása) és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg. … Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erőknek, erőközpontoknak és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten belül történő egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minőségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése. … Az asztrológia tehát nem természettudomány, hanem egyértelműen szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai adatok és számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát is. A többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik, mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az asztrológia vonatkoztatási rendszere segítségével is ellenőrizni és igazolni, illetve cáfolni lehet a különböző szellemtudományok állításait. Az asztrológiát tehát nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet és kell használni, mintsem hogy jósolgassunk vele, mert attól, hogy bizonyos asztrológusok előre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki nem fejlődött szellemileg, nem lépett spirituálisan előre. … Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak az aritmológia és az alkímia, beavatási tudományként és nem anyagi hasznot hozó jóslási rendszerként működött. Egymástól csak formailag és nem lényegileg (jelentés-tartalmilag) eltérő, különböző szimbólumait, illetve különböző időbeosztásokkal operáló rendszereit, megtaláljuk a földkerekség minden magasrendű kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus nép szentkönyveinek teremtés-tanában (a kozmogóniákban), úgy mind az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró tant. Mind a vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig. Szilágyi Andrásnak annyiban igaza van, hogy paradox módon, az asztrológia épp azért él még ma is („a primitív emberi múltnak ez a csökevénye”), mert az életét mindenáron megnyerni akaró modern ember nem beavatási rendszerként használja, hanem a sors-nehézségek kikerülésére, illetve sors-feladat kikerülésre, azaz: jóslásokra kezdte alkalmazni az asztrológia egyes gyakorlati következtetéseit. Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett, a mai ember, különböző vallásos-misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista) babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!) és ennek következtében teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak. Az asztrológiai jóslás ma nem más, mint az asztrológiának – a keresztény alapállással ellentétes életvitellel együtt járó, alacsonyrendű fogyasztói egoizmust szolgáló és azt erősítő „népszerű” ágazata. Az asztrológia eme szégyenletes mellékvágányával szemben (jogosan!), külső (szkeptikus) megbízhatósági elvárások merültek fel. Ezért természetes tehát, hogy a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. És ezt nemcsak azért mert manapság, a természettudományos alapismereteknek (főként az aritmetikának) a hozzáférhetősége következtében bárki, aki nyolc elemi osztályt elvégzett, képes egy egyszerű asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e tudás-anyaggal beállhat misztikus szemfényvesztőnek: csillagjósnak. Hanem azért is, mert a gazdasági látszat-fejlődés hatására, a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy időben az Európai kultúra ugyanis a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségi egységek látszatát fenntartani hivatott esztétikai és érzelmi aktusként, amit a hétköznapi pragmatizmusa mellett, vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetként (Drámaian, vagyis eseményszerűen és szertartásosan.) gyakorol, amit a templomból kilépve teljesen megtagad. (Ezért lehettek sikeresek a Voltaire-féle gondolkozók, majd a materialista filozófusok és a szocialista - kommunista ideológusok és ezek nyomán a mai „szkeptikus” nagyokosok.) … A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerő és azok jelentését megértő személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ közötti egyetemes - analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében az asztrológia semmivel sem lehet tudománytalanabb, mind amennyiben tudománytalan a a fizikai jelenségek világát vizsgáló és értelmező természettudományoknak az úgynevezett tudományos vizsgálati és elvárási rendszerében például, a teológia vagy a pszichológia. Ez a magyarázat arra, hogy egyesek számára meglepő módon ma több az Isten-hívő a személy a természet-tudósok körében, mint az ún. humán értelmiségiek körében. Nem is jutna eszébe ma egyetlen tudósnak sem, aki a Heisembergék által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy az Egyetemes Teremtő (abszolútum), vagy a Szent Szellem létezésére és ezeknek az őserőknek az emberrel való személyes kapcsolatára, vagy az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni! (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill.) Egy magára valamit is adó tudós ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát is mint a teológiáét. Azt, amit a huszadik századi fizika rég bebizonyított, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni. E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” értelmét lehet felfedezni, hogy az atommagoknak az „üres” centrumait, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező – részecske látszatát keltő – szubatomi elemek is (apró és sűrű energia csomagocskák), végső soron bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják, rendezik és szervezik a számunkra szilárd struktúra benyomását keltő anyagi szerkezetekben. Ezek a szubatomi, vonzó-taszító erők és magnetikus terek egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan centrumok bizonyos mintákat követnek, amely minták, erők és struktúrák, nem mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is) megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták spirituális erőterei. A spirituális erőtereknek és energetikai struktúráknak viszont mindössze a kifejeződései formái: a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagnak látszik) történő megjelenési formái, azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri formák és erőterek, amelyek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szétbontják. A szkeptikusok tehát nagyon tévednek abban és ott követik el tudatos, vagy öntudatlan csalásaikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek – és nem mindössze az ember által referenciaként használható vonatkoztatási alapnak – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mező- és térelméletét továbbgondolni és ennek alapján az anyagi látszat-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülők és nagyszülők spirituális térképéből való származtatása. Hiszen, ha nincs anyag, csak energia és ha a fizikai energia is természetfeletti energiának és erőtereknek a kifejeződése és határállapotba jutott megnyilvánulása, akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink, a génrendszerünk az egészségünknek és a személyi tulajdonságainknak a meghatározója, hanem azok a morfogenetikus spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják és mindezeknek a működését meghatározzák. És ekkor már nincs szükségem statisztikai mérésekre ahhoz például, hogy tudjam: az erős Skorpió meghatározódással rendelkező személyek (Figyelem: nem azt írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra, mert ez statisztika nélkül is jól kikövetkeztethető a Skorpió által megtestesített spirituális erőtér jellegéből. II Példa: A metafizikai magyarázat a holdciklusok, egészen pontosan a holdjárás különböző fáziaiban észlelt növekedési, vagy csökkenési, gyógyulási, vagy betegdési jelenségek tulajdonképpeni értelmére a következő: Ezek a holdfázisok, mindössze megtestesítenek a ritrmus és a ciklus egyetemes törvénye szerint, az ember által észlelt és ismert fizikai és a pszichikai (természeti) jelenségeknél (árapály, emberek és kutyák - farkasfélék lelki és szellemi világának a feszültsége, megzavarodása, növények növekedése, virágok nyílása - stb.) sokkal magasabb rendű, erősebb és egyetemesebb hatású (lényegesebb), az ősteremtés gyökerénél álló teremtési folyamatokat, kauzális és spirituális energia áramlásokat. A Naprendszer és a földi világ, a teremtés idea világi mintájára és a teremtés eredeti funkciója szerint épül fel, ezért a Hold is, - A földre gyakorolt gravitációs ereje majdhogynem mellékes mindemellett: - ezt szolgálja és ezt, a kauzális dimenzióban létejövő teremtési célt, reneltetést és rendet testesíti - jeleníti meg a földi élet és az itt létrejött (kifejlett) földi lények számára. Persze, a kauzális dimenzióban nincs idő és tér, de hozzánk időciklusokra és térszeletekre (térzónákra) felosztva érkeznek a különböző teremtői energiák. Hogy mik is ezek? A holdtölte a Jang energiák túlsúlyos - in extremis - kiáramlását jelenti, viccesen fogalmazva isteni sperma-kilövelés történik (Ezért érzékenyek rá és vagy nem tudnak aludni, vagy megzavarodnak és depressziósok lesznek ilyenkor az éberség nélküli, Rák - Hold karmával rendelkező személyek, mivel elönti a létet a megtermékenyítés ősszelleme.), a holdfogyatkozás a Jin energiák növekedett (maximális) kiáramlását. Ez is godot okoz, azoknál a, szintén Rák - Hold karmával rendelkező személyeknél, akik magzat-foganási, megtermékenyülési problémákkal küzdenek. Holdtöltekor kvantum-szerűen áramlanak a létben (és a földön) az átvilágító - és minden szinten: spirituális, mentális - gondolati, asztrális - pszichikai és fizikai szinteken is mindent (és mindenkit) megtermékenyítő Fény-energiák. Holdfogyatkozáskor a befogadást, a megtermékenyülést, az odaadást jelentő Szeretet energiák (Ugyancsak minden dimenzió szinten) áramlanak a létbe és a földre. Ezeknek a finom energiáknak az áramlása annyira fontos számunkra, hogy például bárki is, ezekkel az Isteni erő-hullámokkal - áramlásokkal szembe szegül pragmatikus megfontolásból (Pl. karrier építési), vagy más (személyi) szempontok miatt, ahelyett, hogy ezekkel az erőkkel megkísérelné az együttműködést – a kollaborációt, a hatás-visszahatás törvénye szerint, neki, vagy az utódainak, hoszzú távon majd viselniük kell az Isteni erőkkel való szembeszegülés következményeit. Az empirikus megfigyeléseken alapuló népi mágikus hit és az asztrológiai tudomány és bölcsesség, miszerint bizonyos fázisokban kinyilvánított vágyak megfogannak - beválnak, és materializálódnak, illetve az, hogy mikor milyen gyógynövényt kell leszedni - begyüjteni és mikor mit lehet gyógyítani és mit nem (Mikor ajánlatos és mikor életveszélyes műtéteket végezni.), már csak a földi "kisülési" jelenségek megfigyelésére alapozódnak. De a lényeg akkor is az, hogy az egyetemes teremtőerőkkel és törvényekkel való együttműködési képesség és készség erősítése és az ellenszegülések, elhárítások és elzárkózások megszüntetése a célja akár a Nap-, akár a Holdfázisok ismeretének (Az ősanyák ellenszegülése következtében keletkező karmikus hatások megfigyelési lehetőségének), és nem az, hogy a fázisok által jlezett egyetemes termékenységi periódusok idején a földre áramló energiákat, mágikus praktikák segítségével, a hasznunkra befogjuk, holmi anyagi előnyökhöz való jutás érdekében. És ez akkor is így van, ha például a josolgató klasszikus asztrológia nem ezért tartotta fontosnak a holdciklusok megfigyelését és a földi következmények értelmezését - előrevetítését (jóslását). Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.hu/ www.asztrologosz.com