A Jin (feminin) típusú (Élvezeti, kábulási – és züllési vágy-) karmáról, vagyis arról amit a Biblia bűnbeesésének nevez
(Kiegészítés a Szeretet egyetemes törvényének a leírásához.)
„A keresztény misztikusok hét főbűnt írnak le és közöttük is, a kevélységet tekintik elsőnek, vagyis, a legfőbb bűnnek. (Hiszen nem hagyja, hogy Isten, vagyis a lelkiismeret és a személyi felelősség hangja bejuthasson a szívünkbe.) Ezt annyira, hogy a többi hat bűnt is ebből származtatják (A gyilkolást is pl.).
32 éves gyakorló asztrológusi tapasztalattal viszont, meg vagyok győződve arról, hogy a kevélységnél létezik egy veszélyesebb főbűn, ami nem más, mint az önámítás, illetve a szellemi kábulatra – kábulásra való sóvárgás. Mindenki azt képzeli, hogy az csupán ártatlan igazság-tagadás, sőt: még csak nem is bűn. Holott az! Nagyon is az. És mondom: sokkal nagyobb és veszélyesebb sors-romboló erő, mint a pusztító kevélység.”
Korábban csak a Jang-típusú karmát tártam fel és annak a minimális, de legfeltűnőbb jeleit és következményit igyekeztem leírni, amennyire tömören és röviden csak tudtam, hiszen a témáról, illetve annak, a részjelenségek és megnyilvánulási formáiról ezer és több ezer oldalakat lehetne írni.
Ugyanakkor, a metafizikai értelemben szintén ontológiainak nevezhető élvezeti (hedonista) és hibás valóság-látási, meg valóság-hamisítási (fertőzési), valamint más-hibáztatási, rágalmazási és elárulási –cserben-hagyási karmát is ismertetni akarom a jelen tanulmányban. Ezt annak az érdekében, hogy ha nem is az egész világ, de legalább a magyarságnak a spiritualitással (is) foglalkozó értelmiségi – tudósi rétege, fogja megérthesse azt, hogy az igazi szellemi törekvés nem maradhat meg és nem merülhet ki, a magas rendű un. spirituális műveknek és életműveknek az alkotásában, ilyen jellegű szellemi termékek létrehozásában. Illetve azok olvasásában, hallgatásában – fogyasztásában. Hanem igen is, rá kell fordítani az embereknek és a spirituális és misztikus tanítóknak a figyelmét és idejét az emberiséget sújtó zavaroknak (ideológiai és biológiai járványoknak) az igazi – Vagyis a szellemi! - okára. És, a spirituális tanítóknak (íroknak) rá kell vezetniük az őket hallgató személyeket, a befogadott erkölcsi (ideális) eszmék gyakorlati magvalósításának - és persze, azok személyes beváltásának a szükségére - fontosságára.
Mert, máskülönben, vagyis az ideális – erkölcsi eszméknek a gyakorlati magvalósíthatósági ellenőrzése nélkül, de még inkább a megvalósításnak a hosszú távú következmények szintjén történő minőségi ellenőrzése nélkül, nem csak, hogy nem sokat ér a fennkölt eszmék gyártása és hirdetése, de a legtöbb esetben – És ez a történelemben számtalanszor bebizonyosodott! – igencsak veszélyes következményekhez vezethet a gyakorlatban ki nem próbált és hosszú távú következményeiben nem ellenőrzött eszmék hirdetése, azoknak (főként a fiataloknak!) a körében, akik komolyan veszik azokat, és tehát: a hosszú távú következmények figyelembe vétele nélkül, azok minőségi ellenőrzése nélkül, törekszenek a megvalósításukra.
V