Kedves Szilárd!
(Csengey Klára vagyok, remélem emlékszel rám)
Nagyon sokat gondolok rád és a sok szellemi-lelki táplálékra, amit az analitikus horoszkópból kiolvashattam, és a honlapodon találok. Remélem jól vagy/vagytok a gyerkőcökkel.
Szeretnék beszámolni:
Egyre biztosabban érzem a karmikus vakfoltomat a párkapcsolatok terén. (Rák lilith) ÉRZEM ahogy nem tudok józan belátással lenni, bármennyire is szeretnék. Olyan érzésem van, mintha egy törött tükörbe néznék, vagy egy hamis hang bántaná a fülemet, és megrezzenek.
Tudatosan figyelek a helyes információáramoltatásra! És képzeld el, hogy már olyan sikert is elértem ezzel egy féléve, hogy az egy éven keresztül gyulladt (gócos) mandulám meggyógyult.
Nem voltam sose az a direkt hazudós típus, mert mindig éreztem, hogy az rossz dolog. Csak 22 éves korom előtt egy pár hónappal a párkapcsolatomban jelentkezett akarva-akaratlan védekezésképp’… és amikor megtudtam, rávilágítottál , ráeszméltem, hogy miből ered, el kezdtem figyelni.
„Minden és mindenki egy. A környezeted te magad vagy.” – akkor meg minek ferdítesz??? - Tettem fel magamnak a kérdést. Saját magunknak torzítjuk a világot, mert univerzális szinten kit érdekel a „füllentés”, eltorzítás? Magam vágom el a valóságtól, a Mindent Átható Legfelsőbb Törvénytől- Létezőtől. És ez egyre mélyebbre fúródott az elmémben, sikerült a reflex szintű kis torzításokat kiküszöbölni.
De aztán rájöttem arra is, hogy a ferdítés abból is eredhet, hogy magam sem vagyok tisztában azzal, hogy bizonyos szituációkban mi a valós belső érzelmi reakcióm. Ezt mostanában úgy kezelem, hogy visszavonulok egy kicsit, kizárok mindent és csukott szemmel elmeditálok rajta, amint lehetőségem van. Ez segít. (nem is gondoltam volna régen, hogy azt se tudom mit akarok , hehe : ))))))) persze a párkapcsolattal ez nem így van, mert arra aztán hiába meditálok, csak a torz-törött tükröt látom : )))))
Így haladok én szépen lassan. Próbálom írni a spirituális naplót is, de sajnos csak két havi egyszer, legjobb esetben havonta kétszer. Írok gyakrabban is, mert szeretek, de valami miatt azt mindig papír fecnikre, össze-vissza, rendezetlenül.
Borzasztó, hogy mennyire szétszórt lettem most… folyamatosan fantáziálok ideális- romantikus misztikus kapcsolatokról. és ha belegondolok, egész életemben jelen volt a fantáziálgatás, csak hála Istennek a „valós szerelmek” lekötötték 2 évekre, folyamatosan, már 15,5 éves koromtól fogva, mindig volt valaki, akin járathattam az agyam. És nagyon furcsa, hogy most nincs, és ilyen kamaszos szintre süllyedve bálványokat csinálok magamnak, illetve ez a folyamat oda-vissza hat… pontosan ez vonzza be a kapcsolatok végét is- tudom, de nehezen ismerem be.
Azt találtam ki, hogy ezeket a bálványokat és magát a fantáziálást szappanbuborékként vizualizálom, és nézem, ahogy szétpukkadnak, valamint elképzelem, ahogy távolodunk és integetünk egymásnak, mintegy elengedés-meditáció. De legfőképp a fantáziámat kellene megzabolázni… de hogyan?
Az lenne a kérdésem, hogy tudsz ötletet adni? Van erre egy általános tipped? „Hogyan lehet nem gondolni a rózsaszín elefántra?” :) ha azt mondod, hogy ez mindenkinek személyes, és ebben áll a munkád lényege megértem és elfogadom, azonban ha van valamilyen jó tanácsod ami erről szól és még nem leltem rá a honlapodon, vagy pár mondattal meg tudsz segíteni, az nagyon szuper lenne.
Vagy túl sokat foglalkozom ilyenekkel? Szeretnék haladni.
A hangos eligazításban az volt az elsődleges tanácsod, hogy soha ne tunyuljak el, mindig keressem a valós összefüggéseket, az igazi okokat, nézzek a dolgok mögé.
Hála Istennek ez megvan és meg is volt, máshogy nem is tudnék élni… néha úgy is érzem, hogy elszállt ember vagyok, a környezetemhez képest. Ezért mostanában külön figyelek, hogy harmóniába hozzam a dolgot: a külső és belső élet között :) ha lehet ilyen egyszerűen fogalmaznom:) ezt úgy teszem, hogy hangsúlyos a rend az életemben. A szószerinti értelemben: rendet rakok és tartok a környezetemben és a teendőim pontosan kijelölöm egy napra és igyekszem betartani.
Köszönöm, hogy elolvastad a levelem, remélem nem raboltam az időd. Úgy érzem Te érthetsz meg leginkább, és már csak leírni is jólesett.
Tervezel előadást Magyarországon idén?
Tisztelettel:
Csengey Klára ( bak napjegy, skorpió asc, mérleg sárkányfarok, rák lilith )
      2011.04.11. 10:58 keltezéssel, Kozma Szilárd írta: Kedves Baby!

Tökéletesen értelek, úgyanígy álmodoztam a nagy romantikus szerelmekről a Mérleg-Lilithemmel és Rák Sárfarkammal - A te karmád Iker-párja - én is és pontosan 15 éves koromtól.

A karmikus képzeletet viszont sem lezárni sem lefojtani, sem megsemmisíteni nem lehet, de nem lehet még csak irányítani sem, hiszen ő az alap, nélküle nem is tudnánk még csak lélegzeni sem!! Korábban azt képzeltem, hogy akkor legalább a sorsképletből kiolvasott életfeladatok és sorsbeteljesítések szerinti pozitív képzetekkel lehet. Ez működött is 6O - 7O százalékban, de egyrészt tovább semmiképpen nem és másrészt ez a nagy arányú kicserélődés sem volt elég, mert végeredményben a maradék 3O százalék is elég volt hogy keményen taccsra tegyen. Hiszen azt a karmikus képzeletet is, amit mi még belátni vagyunk képesek, a karmikus sugallatok tengere táplálja. Ehhez viszont nem lehetséges a hozzányúlás, mert életveszélyes. Az egyetlen pozitív dolog a tapasztalatom szerint tehát, a karmikus képzelet által beidézett "nyomorúságoknak" a minél nagyobb számú megélése, úgy, ahogyan éppen te írod, nagyon helyesen, hogy minden egyebet, az életedben, de persze az ide vonatkozóakat is, maximálisan rendbe téve. Tapasztalni és rendezni - értelmezni, tapasztalni és értelmezni - rendezni, ezt majdnem a végtelenségig, amíg egyszer csak un. mindentudó leszel a téren és akkor majd békén hagy a karma. Akkor meg kapod majd te is az én Violám férfi megfelelőjét. Vagyis, amikor már nem is várod, mert úgy képzeled, hogy már meg volt (vagy van), mert neked "ezzel a karmával" nem járhat több...! Tehát te csak menny előre bátran és soha ne türelmetlenkedj, hanem ahelyett minél mélyebben és komolyabban értelmezd az átélteket. - Ez az egyedüli, ami ennél a karmánál, ezen a téren elhozhatja a pozitív eredményt.
- Sajnálom, hogy nem tudok biztatóbbat írni, de de nem hazudhatok.

Barátsággal: Szilárd