Kozma Emőke:

Szerelem és szexualitás II.

Azért tartottam fontosnak kitérni az Ikrek karmára néhány gondolat erejéig, mielőtt, kissé személyesebbé téve ezt a családi-párkapcsolati problémáknak szánt eszmefuttatást, mert az édesanyám, aki olyan fontos szerepet tölt be az életemben Ikrek Sárkányfarokkal született és a negatív Ikrek szellemiségre jellemző mentalitást akarva-akaratlanul a neveltetésem során egy az egyben átvettem és családi-párkapcsolati életem róvására, a későbbi, felnőtt életemben is alkalmazta. Sokáig nem értettem, hogy kerülhetett gyermekeim horoszkópjába annyi jellegzetesen Ikrek motívum: bolygó-együttállások, III-házas, Ikrek bolygók, sőt, Turula lányomnál egyenesen Ikrek Lilith az V.-ik, intim párkapcsolatok és tudatos önnevelés, személyiség-alakítás életterületén. Ezt a személyi integritás-építés, ön-azonosság-tudat (lényegében Isten-azonosság-tudat!) -- megvalósítás jellegű sorsfeladatot nekem is épp úgy tudatossá kell tennem és felvállalnom magamban, mintha Ikrek nappal vagy Ikrek Aszcendenssel rendelkező szülött lennék, kiismerve, megtapasztalva annak minden buktatóját, rejtett aknáját, veszélyét, nem nyugodva addig, amíg meg nem találom az "ellenszert" a saját racionális elmém negatív irányú, szétszóródó, kétirányú (sőt, a negatív Uránusz hatására többirányúan szétpörgő!) mozgására. Egy olyan ellenszert, ami a Kettőt Eggyé teszi, ahogy Jézus tanítja.

Az Ikrek karma legfontosabb buktatója az, hogy nagyon fájdalmas, közvetlen tapasztalatok árán tanulja meg az illető szülött azt, hogy miért vagyunk itt, a fizikai dimenzióban, mit is kezdhetünk testi-anyagi valóságában a létezéssel, hogyan is működik, mi a rendeltetése az anyagnak -- miképpen és mi célból lehet és kellene tükröződni benne -- vagyis nem a kis egónknak lényegében (ezek az önigazolást szolgáló Bábel-tornyok), hanem a bennünk lévő abszolut isteni szellemnek! Az Ikrek szeret eljátszadozni a gondolat-világban, mentálisan, az eszmék, ideák szintjén, újra és újra felépíti, majd pillanatok alatt lebontja, szétbontja a valóságot, különösképpen ha Nyilas- és Halak jellegű, jupiteri színezetet is kap a gondolati-érzésvilága. Ez a "mi lenne ha" és az "igen, de" valósága, egy önmaga ellentétébe újra és újra átcsapó valóság. Gondolat-hullámok, amelyek úgy törnek meg egymáson, hogy kiegyenlítődés hellyett egy végtelen lét-örvény keletkezik, mely mindent elnyel, ami belekerül. Elméletek, amelyek soha nincsenek gyakorlatba ültetve és gyakorlat, amelyből, a megfelelő, spirituális jellegű értelmezések hiányába soha nem állhat össze egy egységes ideavilág, valóság-látás.

Mielőtt még tovább mélyíteném a fenti probléma-felvetést, azt szeretném a félreértések elkerülése végett tisztázni, hogy a fórum által biztosított nyilvánosság lehetőségével nem kívánok visszaéni és azt akár a volt férjem további befeketítésére, akár önigazolásra, önsajnálatra felhasználni és nagyon sajnálom, ha korábbi hozzászólásaim egy ilyen jellegű szándékot, hozzáállást tükröznek a részemről.
Ami miatt nagyon nehéz számomra (ismétlem: nem a Szilárd, hanem saját magam mentalitása miatt!) felvállalni és harmonikusan megélni a családi életemet, az éppen ez a kettős jellegű, egyszerre anyagias és kispolgári kishitűségem, másrészt pedig szellemileg nagyon is igényes, magasrendű szellemi éberséget és tudatosságot igénylő tudás-rendszerem, az asztrológusi alapállásom. Hogy hogyan férhet meg ez a két Emőke bennem, hogyan nem tudja a jobbik (tudatosabb, éberebb) énem átvenni az irányítást a sorsom (sorsdöntéseim) felett, az csak annak furcsa és érthetetlen, aki az asztrológiának ezt a tudatos önnevelésre, öntudat-tisztításra, arany-készítésre való használatát nem vitte el a végsőkig és akinek az élettörténetében (életképzeletében) nem voltak hasonló jellegű kudarcai, megpróbáltatásai az önmegvalósítás, öntudat-formálás terén. Anyám az, aki folyamatosan kétségeket ébreszt bennem és rádöbbent arra, hogy un. "(szikla-) Szilárd dolgok" mennyire bizonytalanul, rendezetlenül hevernek a lelkemben, gondolat-világomban, mennyire tele vagyok ellentmondásokkal, kétségekkel saját magamat mennyire félreismertem, félreértettem és félreérthetővé tettem és teszem az emberi kapcsolataimban. A személyiség-alakítási programmal született, elsősorban, az Oroszlán színezetű karmával rendelkező szülötteknek szinte hétköznapi leckét ad fel a sors az "Igen legyen Igen, a Nem pedig Nem" alapállásról, annak szükségességéről. Semmi nem fog menni az életükben az ilyen struktúrával, életfeladat-csomaggal született egyéneknek, amíg akarati énükben egységessé, integrálttá, koncentrálttá nem válnak, a külvilág számára, ahogyan elsősorban önmaguk számára is nyilvánvaló módon is azzá nem válnak, akik valójában. Ezek az emberek, akik rendszerint nagymértékű kreatív energiát terelnek hamis zsákutcákba a személyi életvitelüknek, életrendjüknek, életvezetésüknek köszönhetően, és akiknél soha nem lehet tudni, hogy hány óra van, mert tele vannak még önmaguk számára kellemes vagy nagyon is kellemetlen meglepetésekkel. A negatív Nyilas karmával párosuló személyiség-problémáknál pedig az illető szülött még akarva-akaratlanul igyekszik hamis színben feltűntetni önmagát vagy környezetét, életkörülményeit, emberi kapcsolatait, stb. annak érdekében, hogy kreatív teremtő emnergiáit ilyen torz formájában ugyan, de kiélhesse. Az Oroszlán-Nyilas ember a sajátosan alkotó karmájú ember, akiben a tüzes teremtő szellemnek, ha torz, romboló formában is, de meg kell nyilvánulnia, a Kos szülött nem egyszer vicces, máskor, sajnos nagyon is tragikus harcias ellenállásáról, sportszerű küzdőszelleméről nem is beszélve. Mindhárom Tűz-jegynél, más más szinten ugyan, de ugyanaz a megismerő szellem munkálkodik, amely átformál, átalakít azáltal hogy kitör, irányít, irányt ad, dominál akár fizikai-pszichikai, akár ideatikus-szellemi síkon, a fizikai bátorság vagy a lelki-erkölcsi alapállás területén. Ez a három konstelláció a harcosok kasztjának alap-hármasa: harcolok a külvilággal, harcolok önmagammal és harcolok a léttel magával, a bennem lévő Istennel, amíg a világ, az énem és az Isten eggyé nem válik abban az élet-bölcsességben, amit az alkímisták aranyának neveznek. A Nap műveleteiben.
A korábbi hozzászólásomban a Nap-Hold együttállásomról kezdtem írni, de úgy tűnik, szükség volt a legutolsó (el)írásomra, mellé-szólásomra, hogy számomra és az olvasók számára is érthetőbbé válhasson a bolygó-együttállásokban is jelenlevő Ikrek kettősség sikamlós, Janus-arcú szellemisége, és hogy éberebben figyelhessenek ezáltal a környezetükben, vagy épp saját magukban felbukkanó hasonló jellegű, un. "júdási" gondolat-fűzérekre, mint amilyenből a korábbi hozzászólásomban én is kiindultam.
Metafizikai tudatosság nélkül, spirituális életvezetési stratégia nélkül, a nemdolgozó anyák sorsa (amennyiben nincsenek tisztában a családi élet valódi funkciójával és emiatt neheztelnek, lázadnak a sorsuk ellen) valóban kiszolgáltatott, nem anyagilag, hanem erkölcsileg-szellemileg az. Kiszolgáltatott, mert sebezhetővé teszi őket egy olyan civilizációs jelenséggel szemben amit korai megvénülésnek neveznék, mert jobb szavat nem találtam rá. 3O éves kor tájékán kezdődik el a civilizált ember életében egy olyan un. "megkomolyodás", amikor elkezdi bebiztosítani magát az ember és kapaszkodókat keres un. "nehezebb" időkre, betegségre, balesetre, anyagi nehézségekre, stb. Elkezdi racionálisan "megtervezni" az életét és szemellenzős módon kizárja belőle a zavaró tényezőket, gyakori esetbe mindazt, ami sérülékennyé, bizonytalanná tenné őt, beleértve az emberi kapcsolatokat, főként az érzelmi implikációval, elköteleződéssel járó, vagy spiriuális-erkölcsi erőfeszítést igénylő baráti-szerelmi kapcsolatokat, a gyermekáldás veszélyéről nem is beszélve. Vannak olyan szinglik, akik nem nyíltan, hanem burkoltan azok, és éppen ezért sokkal nyomorultabbak és sokkal veszélyesebbek a környezetükre. Ezek az un. családos magányosak, akik számára vagy a sorozatos válások kálváriája, vagy csak a látszat szintjén, de annak igazi mélységében soha meg nem élt családi szerepkör jut. Hogy miért? Azért, mert ezek az emberek akik önmagukba, saját egojukba zárták be magukat a társas kapcsolatok változtató, átalakító jellege elől. Ezek azok az emberek, akik vágynak a társas létre, de sem önmagukat (önmaguk sérülékeny, emberi gyarlósággal teli mivoltát) odaadni, sem a másik ember (szintén sérülékeny, emberi gyarlósággal teli) lényét befogadni, elfogadni, abban tükröződni nem képesek.

Az ilyen emberek életében a Társ fogalma (akár hogy ő legyen valaki társa, akár, hogy őneki lehessen valaki a társa) mint olyan nem létezik. Vagy ha létezik, még rosszabb, mert olyan tévképzetek, hamis asszociációk társulnak hozzá, hogy, népiesen fogalmazva, "Isten őrizz." Ilyen asszociáció például a társas lét egyenlő anyagi-testi kiszolgáltatottság, érzelmi-mentális függőség létállapotával, akkor is, ha a valóság (a tényleges partner, akivel élek) nem olyan, mint amilyennek azt a negatív életképzeletem mutatja. Visszatérve a kauzális asztrológia nyelvére, ezek az emberek azok, akiknek szellemben nincs családja, otthona, gyermeke, férje, felesége, és ezért fizikailag sem lehet: a negatív, feloldatlan Rák karma szülöttjei és áldozatai.

Áldozatokról kell beszélnünk itt mindaddig, amíg az illető ember hisz az áldozati szerepkörben, vagy, ami még rosszabb, abban, hogy ő soha nem kell áldozatot hozzon az életben semmiért. A túlérzékenysége és az esetleges Halak jellegű motívummal is megáldott lelki-szellemi struktúrája miatt nagyon is szeretet-éhes (és rendszerint mély érzésvilággal, kreatív művészi-alkotói képzelettel is megáldott), de sérülékenysége miatt, a szerelmi csalódásoktól (saját, környezetére kivetített öncsalási hajlamától!) szorongó ember épp hogy kiprovokálja azokat a sorshelyzeteket, amelyek visszaigazolják annak a félelemnek a valódiságát, jogosultságát, ami miatt azok a kudarc-helyzetek, amelyektől rettegett, bekövetkeztek -- ugy-e megmondtam! -- módon az életében. Hogy hogyan társítom a családi életet épp az otthontalanság állapotával, ez sajnos épp annyira tragikus, mint amennyire nevetséges, és sem sírni, sem nevetni nem tudok, nem merek rajta, mert nemcsak négy gyermek egészsége, jóléte függ attól, hogy hogyan vágom ketté ezt az abszurd gordiuszi csomót, hanem azoké a nőké is, akiket a családalapítás, a többgyermekes élet szépségétől, boldogságától az irracionális hőbörgéseimmel, kapkodásaimmal, ha közvetve is -- azáltal, hogy nem számíthatnak többé a pozitív példámra, amiből erőt, tudást, hitet meríthettek valamikor -- megfosztottam.
Azon negatív beidegződés, amihez fizikailag talán csak annyi társult hozzá, hogy nagymamámnak tényleg nem lehetett saját otthona gyermekkorában, mert örökbe adták vagyon-örökösödési megfontolásokból, pokollá változtatja most az életemet, mert a családanyai állapot a negatív családanyai képzeletemben a "soha nem lesz saját otthonom" görccsel, félelemmel párosul. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan kerülhetett a szekér a ló elé, hogyan képzelhettem tudattalanul annyira falcsul és hamisan az egészet, hogy az hogy fizikailag, a saját nevemre íratott lakásom legyen, az fontosabb, mint a férjem (élettársam) lakásában ugyan, de mégis, közös háztartásban, együtt neveljük a gyerekeket, idővel kisebb-nagyobb anyagi javakat is megszerezve, közös erőfeszítések, közös csapatmunka, kollaboráció alapján, ahogyan azt nagyon sokan teszik. Nem tudom, végső soron mi állhat annak a félelemnek a hátterében, hogy akár egyedül, akár a gyerekeimmel az utcára kerülök, hajléktalanná válok, de az biztos, hogy nem a Szilárd viselkedése, mentalitása az oka ennek a félelemnek, nem adott ő alapot nekem erre, nem az ő családhoz való hozzáállása táplálja.

Sokkal súlyosabb önértékelési zavarokról van szó nálam, amelyek a VIII. Házas Rák Lilith-Jupiteremhez, illetve a dh. Nap-Hold-Uránusz, dh. Merkur-Plútó fényszögkapcsolatokhoz kapcsolódnak, egyszóval a szélsőségesen destruktív családi-párkapcsolati életképzeletemhez. Ráadásul a Halak színezetű IV. házas Sárkányfarok még azt is "sugallja" a tudattalanom mélyén, hogy arra való a családanyai-termékeny mivoltom, hogy szenvedjek tőle és szenvedést okozzak vele másoknak is, hogy nem léteznek olyan sorskörülmények, amelyek lehetővé tennék a családi boldogságot a számomra, és hogy soha nem lehetek egy test és egy lélek a gyermekeim apjával, nem valósulhat meg a családi egység az életemben. Olyan képzetek élnek bennem a családtagok közötti szeretetről, egységről, amelyek teljesen irracionálisak, azt nevezem függőségnek, kiszolgáltatottságnak, szenvedés-forrásnak, ami épp a szépségét, romantikáját adná az egésznek: a szerelmi-szexuális, sőt, spirituális vonzalmat és azt az anyagi társközösséget, amelynek következtében csak egymásra támaszkodva (egymásban bízva) gyarapodhatunk anyagiakban, szellemben egyaránt.

Sokáig gondolkoztam azon, közjegyzői gyakorlatszerzésem kapcsán azon, hogy miért nem bonyolíthatnak le adás-vételi szerződéseket házastársak egymás tudta és beleegyezése nélkül. Szembesülnöm kell a válás után többek között azzal a ténnyel, hogy jogilag nullával egyenlő az értéke az élettársi-házastársi viszonynak a közös otthon fölötti tulajdonjogot illetően, amennyiben nem közös szerzemény, tehát házasság előtti, magántulajdont képez. Azzal a ténnyel kell szembesülnöm, mindaddig, amíg családi együttlétben gondolkozom, hogy a családi otthon, amelyben élek, élni fogok esetleg újból valamikor, csak egy élettér, amelyet eszközként használok a gyerekeim felneveléséhez, de amely soha nem lesz az enyém. A gyerekeimé lesz, és valamiért ez így kell legyen, bármennyire is nehéz ezt elfogadni. Sem 1O év házasság, sem egy további élettársi együttélés nem jelent megoldást arra, hogy nincs saját lakásom. Nem oldottam meg semmit e téren és ezután sem fogok a társas kapcsolataim révén semmilyen anyagi előnyökhöz, főként nem egy saját otthonhoz jutni. Bármennyire is süketül hangzik mindez, de azzal a Szűz Sárkányfejjel együttálló Vénusszal és Marssal elengedhetetlenül fontos valamennyi, a szerelmi-szexuális együttéléshez társuló problémakörrel tisztába kerülni.
Mondjuk ki bátran, mert én nem szégyellem, le merem írni: a kitartottság kérdéséről van szó, amely a Vénuszi színezetű karma kapcsán mindig felmerül, mint megoldandó életfeladat. A szeretői viszony és az anyagiak szétválaszthatatlan összekeveredése. Akkor történik ez meg, amikor alap-rendeltetésében értelmezzük tévesen, hamisan a szeretői-szerelmi viszonyt, egyrészt, másrészt pedig az anyagi dimenzió, a pénz, az anyagi eszköztár funkcióját, szerepét az emberi létben. Az, hogy egy szerelmi-bizalmi egység van köztem és a társam között nem jelenti azt, hogy anyagilag be vagyok biztosítva, biztonságban vagyok, oltalmat és védelmet élvezek a sors megpróbáltatásai ellen. Azok jönnek úgy is, mint megoldandó életfeladatok, anyagi téren, jupiteri-vénuszi karma esetén a bőség és a személyi mentalitás közötti összefüggésnek, avagy az anyagi javak érték-centrikus:teremtés-centrikus felhasználásának az arányában. Ha még a Holdat is figyelembe vesszük, a termékeny, odaadó szeretőnek nincs amiért anyagi szükségtől félnie, hiszen a női funkcióját maradéktalanul teljesítette: Teremtővé vált, anyagot és, nehéz elhinni, de anyagi bőséget is teremtett a teremtői-szülői lényén keresztül, teremtő életképzeletén keresztül, családanyai képzeletén keresztül.
A negatív Rák karmánál viszont épp fordítva működik az életképzelet: egymást kizáró tényezőnek tekinti a családanyai állapotot és az anyagi gyarapodást, jólétet. Irracionális magyarázatokat keres a spekulatív elme, hogy hangot adjon ezeknek a belső félelmeknek, szorongásoknak, de bármire is fogná az illető nő, még a leggazdagabb családi sorskörülmények között is az lenne az érzése, hogy a család, a gyerekek miatt nem valósíthat meg ezt vagy azt, egy nagyobb lakást, egy jobb autót, stb. , különösképpen, ha ez a Hold egy erős Oroszlán-Nappal áll szoros együttállásban, az amúgy is (negatív megnyilvánulásaiban) nagyravágyó Nyilas szellemiség házában, a IX. életterületen, mint az én esetemben.
Sajnálom, hogy félreértésekre adtam okot a korábbi hozzászólásomban. Szilárddal, az utóbbi hétvégék harmonikus jellege miatt, ami nemcsak a gyerekek szempontjából, hanem az én szempontomból is jó volt (nemcsak az intim együttlét lehetősége, hanem a baráti-emberi közeledés és kiegyenlítődés lehetősége miatt is) valóban szóba hoztuk a családegyesítés lehetőségét, de konkrét akarat és elhatározás, legalábbis az én részemről nem társult hozzá. Sokkal inkább félek attól, hogy saját magamban kell csalódnom, mint attól, hogy Szilárdban, és ez előbbi félelemnek csak egyetlen ellenszere létezik: a kauzális önismeret. Nem tudom, mire lennék képes egy újrakezdett családi életben, amíg nem tudom, hogy ki vagyok. Lényegem szerint, emberi rendeltetésem, ősvalóságom szerint ki vagyok, mert e kérdés megválaszolásából ered minden egyéb válasz, a családi életem miértjét és mikéntjét is beleértve.





2008 Skorpió havában megtaláltam végre a választ arra a kérdésemre, hogy ki vagyok, így megszülethetett és gyakorlatilag is megvalósulhatott abbéli elhatározásom, hogy a családi egységet helyreállítsam a Kozma családban. November 1-től ismét a Kozma lakásban tartózkodom a két kisebbik lányunkkal, Rékával és Turulával együtt és onnan járok ki dolgozni hétközben a lakásunktól alig két percre található közjegyzői irodába. A válasz, amit azon létfontosságú kérdésre találtam, hogy "Ki vagyok?", magában hordozta a választ: az az ember, aki eljut odáig, hogy keresni kezdi létének valódi, spirituális gyökereit, annak meg is vannak ezek a mély, a lét kauzális ősforrásában rejlő gyökerei és minden segítséget megkap attól a benne rejlő, abszolut Ősforrástól, hogy ezeket a gyökereket fel tudja ismerni és meg tudja erősíteni magában. Mert a lét legfontosabb kulcsszava az éberség. Ez az a titkos kód, amellyel a sors szövete felfedhető és újraszőhető. Hamvas Béla életműve arról az emberről szól, aki "ismerte a saját neveit" (Pert em Heru -- Halottak Könyve, Egyiptom), vagyis aki a lét ezen titkos kódját ismerte és annak ismeretében élt és alkotott. Annak a szellemi örökségnek a nyomában, amit korunk legnagyobb magyar metafizikus írója hátrahagyott, indult el annak idején, a kilencvenes években az egykori építőüzemmérnök, újságíró, költő Kozma Szilárd és vált asztrológussá. Ez az út járhatónak bizonyult nemcsak Szilárd, hanem tanítványai, hallgatói, horoszkóp-rendelői számára is, mert ez az út az éberek egységes egy világába vezeti el az embert, nem szélhámos szemfényvesztés, nem egy ezoterikus-misztikus zsákutca .
A kauzális asztrológia koncepciójában, a nem jóslás, hanem az életfeladatok vállalásának a szempontjából értelmezett személyi horoszkóp visszaadja ugyanis, amennyiben az illető ember kész felvállalni a kauzális tudással, önismerettel együtt járó felelősséget, az ember alkotói-teremtői szabadságát. A szabadságot persze nem szabad összetéveszteni a függetlenséggel. Az egyetemes létben, ahol "ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van", nem létezik függetlenség, csak felelős szabadság, amely a lét-lehetőségekkel elég éberen élni és nem visszaélni(!) tud. Akinek az éberségi szintje elegendő, a lét magasabb körébe juthat, akárcsak a hegycsúcsokat kellő kitartással és elszántsággal meghódító hegymászó, aki a Látványért még élete kockáztatására is képes. Ilyen "Látvány"-t képes nyújtani a létezésünk céljáról, személyi rendeltetésünkről az örökletes programjainkat feltérképező személyi horoszkóp. A lét magasabb köreibe jutni, nem jelent a terhektől való megszabadulást, nem jelenti azt, hogy életünket gondtalanul, megpróbáltatások nélkül, egy laza Kanári szigeti nyaralásként élhetjük végig. Sőt. A felébredett ember nem keresi már a sorsának öncélú könnyítési lehetőségeit, nem akar elmenekülni. Magára veszi az Egészet. Magára veszi a Keresztet. A megnyilvánult abszolut Lét keresztjét, az Itt és Most-ot. Az abszolut lét vertikális örökkévalósága metszve a fizikai lét lineáris tér-idő vízszintjével, középen, a metszőpontban az alkotó-teremtő Emberrel, a Teremtés Koronájával. Adam Kadmonnal. A kauzális asztrológus nem azért nem jósol, mert nem lenne amit. Sajnos, negatív értelemben véve, lenne amit. Tragédiákat, baleseteket, betegségeket. De nem teszi, mert nem ez a dolga.

Ahogy a saskeselyű lecsap egy magasból megpillantott, beteg, gyenge vagy már elhullott állatra, mert az ő funkciója a természeti lét megtisztítása és a megsemmisülőfélben lévő, elpusztult áldozatok eltakarítása, a kauzális asztrológus a spirituális-kauzális létsíkon végzi el ugyanezt a léttisztítói-létmegújítói munkát a tanítói-alkotói munkásságán keresztül. A létet őrző, a létet tisztító-rendező embert spirituális lénynek nevezhetjük, joggal, mert a szellem alapvető, primordiális tulajdonsága a szüntelen megújulás. Ilyen éber, öntudatos embert formál belőlünk a kauzális, a lét eredeti értelméről és rendeltetéséről szóló tudás.
Nem önkényes spekulációkról, elméletekről van szó. Kauzális, vagyis az okok világába bebocsájtó, beavató tudásról van szó. Az okok világa a Teremtés világa, a teremtő isteni imagináció világa. A kauzális asztrológus nem tesz mást, mint leolvas egy adott aurába, lelki-szellemi struktúrába, tudatalattiba -- anyai ágon át, több generáción keresztül - bevésődött adattárt, "arhivumot", ami az illető családnak a Lilith által összezavart valóság-értelmezéséről, valóság-látásáról és mindenekelőtt, valóság-teremtéséről szól. A lét tisztasága, szépsége, nyugalma, harmóniája minden egyes anyai ági női rokonnal, előddel visszamenőleg, akik nem teljesítették a személyi és egyetemes földi rendeltetésüket, generációról generációra egyre inkább megromlik, összezavarodik, megtörik.
Minden egyes női leszármazottal, akiknek nem sikerül a lét egységének, harmóniájának, szépségének helyreállításához szükséges képességeket megszerezni az életük során, a felvállalt életfeladataik segítségével, az illető család, a teljes elsorvadásig, kihalásig elmenően, elpusztul, kihal, degradálódik és utódnemzésre-magzatfoganásra képtelenné válik. Ez történik ma a nyugati civilizációban. Kozma Szilárd alkotói munkássága arról szól, hogyan lehet ezt a degradációs-sorvadási folyamatot leállítani, megfordítani és olyan utódokat hozni a világra, olyan generációkat nevelni fel, akik az ember mindenkori egyetemes rendeltetését, a teremtő-alkotó, a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző Istenemberek és nem a természeti-szellemi lét megrablói, kizsákmányolói.
Visszatértem a gyökereimhez, vagyis az igazi, általam alapított családomhoz, miután létem kauzális gyökereit az utóbbi három hónap hétvégéinek nyugalmában, csendjében megtaláltam. Megtaláltam a családanyai lényemet teremtő, lét-teremtő abszolut ősforrást és nem félek többé. Sem haláltól, sem nyomortól, sem betegségtől, semmiféle, életemet, sorsomat, családomat megzavaró, megsemmisítő veszélytől, ellenségtől. Egész vagyok, mert Egy vagyok, az Abszolutum helyett a Lilith-el azonosuló Fél-Elem-lényembe nem ragadok bele többé. Mert látom földi-világi lényem, Lilith-től megzavarodó, megkísértett esendőségét, tökéletlenségét, de tudom, asztrológusi tudásomnak köszönhetően, a Lilith szüntelen meghaladását, a lét egységének, tisztaságának, szépségének, harmóniájának a helyreállításán munkálkodó teremtő-megismerő-kiegyenlítődő Abszolutumot. Tudom és hiszem, hiszem és tudom. Érzem és látom. Látom és érzem. A Látvány, amiért életünket érdemes egy hegycsúcsra induló hegymászó éberségével, elszántságával, kitartásával élni, nem más, mint a Megváltott Lét gyönyörűsége, boldogsága. A Mennyek Országa. Csak akkor pillanthatjuk meg, ha hiszünk benne. Ha tudjuk és látjuk önmagunkban. Ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy azt a szűrőt, ami az abszolut lét-állapotából a Lilith hatására kilépett, Teremtővé vált isteni szellem fényét megtöri, megzavarja, bemocskolja bennünk, azáltal tisztíthatjuk meg, ha kezünkbe vesszük és kitakarítjuk: megismerjük azt az életfeladat-csomagot, amelynek szinezetét a fogantatásunk időszakában az édesanyánk átéléseinek, érzelmi-mentális állapotainak, belső feszültségeinek, ambícióinak, stb. jellege, irányultsága örökített át a lelkünkbe, szellemünkbe, magunkra vesszük, ahogy Krisztus magára vette a keresztáldozat terhét, tudatosan, önként, szabadon, a sorsa elől el nem menekülve.
Ezen felismerések birtokában tértem vissza a IV. házas Halak Sárkányfarkam és a VIII. Házban, a Jupiterrel együtt álló Rák Lilithem által jelzett családanyai életfeladataimhoz, egy egészen más életvezetési-létalapítási-létfenntartási koncepció szellemében: a lét tisztaságát, szépségét, harmóniáját őrző éber Skorpió-Sas szellem teremtő erejében élve, alkotva, annak finomításán, erősítésén munkálkodva fáradhatatlanul, nem öncélú önkényeskedéssel, hanem, az anyukám szoknyája alá menekülő, Oroszláni gőgömön, büszkeségemen felülkerekedve, a gyermekeim apjával, mint szülő-társsal, élet-társsal, munka-társsal kollaborálva, együttműködve. Biztos vagyok benne, hogy itt, a családom körében van az igazi otthonom. Itt vagyok Itt-hon, mert itt vagyok Egész, vagyis Egy. Jelenleg, életem ezen szakaszában, mindenekelőtt családanyaként lehetek ugyanis, ezzel a sajátosan Halak-Rák színezetű karmával része az egyetemes egységes létnek, és nemcsak része, hanem annak teremtője, fenntartója, megújítója. Hálával tartozom és nem nehezteléssel a sorsnak azért, hogy négy kiskorú 3-1O éves gyermek édesanyjaként napról napra követhetem a fejlődésüket, érlelődésüket. Ezeket az éveket soha nem fogom tudni bepótolni. Nekik most a gondozó-szerető és nem az aprópénzért, önkényeskedő-szeszélyeskedő munkáltatóknak megalázkodó, robotoló munkásnőre van szükségük. Biztos vagyok benne, hogy a többi többgyermekes szülőhöz hasonlóan, akiknek a szülői szerepkör anyagi hátterét kell biztosítaniuk, (de asztrológusi tudásomnak köszönhetően messzemenően jobb esélyekkel a megélhetésre, bőségre, anyagi gyarapodásra!) megkapom hamarosan a sorstól a törvényes lehetőséget ahhoz, hogy családom körében, gyermekeim mellett, olyan munkával egészíthessem ki a családi jövedelmet, amely családanyai egészségemet, jólétemet a legnagyobb mértékben elősegíti.
Azok az emberek ugyanis, akik a lét teremtését, fenntartását, továbbadását igényelő, szülői-életadói szerepkört (minőségi: éber, értékes utódokat nemző-nevelő!) kapják központi életfeladatként, a bennük levő Teremtő-Megváltó Abszolutum számára, százszorosan, ezerszeresen fontosabbak és értékesebbek, mint a többi ember. Mindaddig érzik, a megoldandó életfeladattal, a karmájukkal együtt öröklött negatív, hátráltató sorskörülményeik rabjainak, áldozatainak magukat, amíg "kívülről", a létbe vetett kicsi énjük, egojuk, a spekulatív eszük segítségével technikai-gyakorlati eszközöket, mesterséges könnyítési lehetőségeket keresgélnek naphosszat, lélekpusztító hajtásban, robotolásban. Azért, hogy egyéni rész-érdekeiket a nagy egyetemes egész, az önmagát általunk, teremtő életképzeletünkön keresztül megújító lét egyetlen igaz, nagy érdekével, a Teremtés-Megismerés-Kiegyenlítődés örök létciklusával szemben keresztülvigyék. Azért, hogy az árral szemben úszva, a játék ellen játszodva, megmaradjanak azokkal a képességekkel, amelyeket kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkkal hoztunk, de amelyeket azért kaptunk, hogy lelkünk-szellemünk azon aspektusait, azokat a jellembeli-mentalitásbeli hiányosságokat, személyi gyengeségeket, amelyek éppen az előző generáció, az anyai ági felmenőink tévképzeteinek, téves ambícióinak negatív átéléseinek, magatartás- és viszonyulás-mintáinak hatására, azok átöröklése miatt hoztunk magunkkal, meghaladjuk és újabbakra tegyünk szert, akárcsak az az evangéliumi fiú, aki nem elásta az apjától kapott tálentumait, hanem megsokszorozta azokat.
Hamvas Béla szerint a lényeg a Lét-alapítás. Ezzel kell kezdeni. De nincs egy előre megírt forgatókönyv, amit végig kell csinálni. Olyan ez, mint a felnőttkor küszöbén álló sasfióka kirepülése a fészekből. Tehetünk ifjú, gyermeki fejjel, úgy 18-21 éves korunkig elmenően, néhány kört a magas szirtek fölött a szülők kíséretében, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor ki kell repülni a gyermekkorból és fel kell nőni. A lét-alapítás mozzanatai személyes, egyáltalán nem elvont információk. Ezek a mi személyes életfeladataink, amelyek a születési képleteinkből kiolvashatóak. Mihelyt, a személyi horoszkópunkból leolvasva, feltérképezve ezt a sors-rendeltetés-beteljesítési programot, elszántan nekilátunk, előbb képzeletben, majd a gyakorlati lehetőségekkel játszadozva-kísérletezve annak megvalósításához, a bennünk lévő egyetemes Isteni Elmével kollaborálva, az életfeladataink felvállalásának a szándékával, az éber, isteni teremtő Lét-akarat által olyan sorskörülményeket idézünk be az életünkben, amelyek személyi rendeltetésünk beteljesítését (így azon képességek kialakulását, amely személyi megváltódásunkhoz, megújulásunkhoz szükségesek) lehetővé teszik.
Nincs tehát amitől félnünk, nics amitől tartanunk. A megpróbáltatások vannak, igen, mert a királykisasszony csak a megpróbált vándorlegényé lehet, ahogy a néphagyomány meséiben meg van írva. Mert a régi öregek, akiknek a gyermek áldást és nem terhet jelentett még át tudták adni a lét folytonosságáról szóló tudást az utódaiknak. Mesékben, táncban, dalban, munkában. Létet alapítani családalapítás nélkül nem lehetséges. De családot csak egy megtisztított életrendre lehet alapítani. Amely az egyetemes, isteni törvényekkel megegyezik. Amely a lét tisztaságát, rendjét, szépségét, harmóniáját szolgálja.
Elkerülhetetlen volt, személyi horoszkópom utólagos, az utóbbi fél év tanulságainak tükrében való vizsgálatában, az, hogy csődöt mondjak családanyaként, majd ezt a csődöt, gyáva Oroszláni gőgösségemben a társamra vessem, hogy Őmiatta, a társam miatt volt, hogy Ővele nem lehet megcsinálni. Az asztrológusi tudásom nem volt elegendő, hogy tudjam, mivel játszom. Hogy tudjam, azáltal, hogy édesanyám segítségével és nem a férjemmel kollaborálva próbálom a gyermekgondozás-nevelés hétköznapi, apró-cseprő dolgait fölösleges vesződésnek, tehernek, rabságnak érző anyai szívem (gyermek-ellenes képzeletem) szenvedéseit, kínjait enyhíteni, személyi üdvösségem, megváltásom ellen dolgozom elsősorban. Amellett, hogy családtagjaim egészségét, jólétét és boldogságát is veszélyeztetem. Tényleg nem fogtam fel, hogy mekkora a tét. De most már tudom: anyaként vagyok igazán értékes ember. A Szilárddal folytatott beszélgetéseim során megértettem azt, hogy nem azzal van a baj, hogy nem vagyok képes rá. A baj az, ha elmenekülök azon képesség-próbák elől, amelyek során mindazt megtanulhatnám, ami most még nem megy. Azt, hogy jól érezzem magam a gyermekeim társaságában, hogy szeressek minél több időt velük tölteni. Inkább az Oroszlán öncélú világ-meghódításait, kalandorkodásait választom helyette, mert az könnyebb, mint szeretni, mnit odaadni magamat. Mert ez az, ami nehéz számomra ezzel az egység-ellenes Halak karmával. Egységet teremteni, egységbe tartozni, egységben létezni. Azért választottam önként, senki által nem kényszerítve, hogy családanyai életfeladataimat, a gyermekeim apjával együtt ismételten felvállalom, hogy mindazt a tökéletlenséget, amit negatív személyi meghatározottságaim, a téves, család-ellenes neveltetésem által megerősített félelmeim, komplexusaim, előítéleteim formájában magamban hordok, színarany szoláris öntudattá változtassam. Hálát adok a sorsnak azért, hogy Szilárd személyében ehhez a Nagy Arkánum-készítéshez egy megértő, segítőkész, nyitott, bölcs és tapasztalt társra találtam. Akinek az asztrológusi tanácsaira, élettapasztalatára mindig számíthatok.