Kozma Szilárd karma- és családasztrológus
A Halak jegyében álló Lilithel vagy Sárkányfarokkal, és a többnyire támadott Halak-nappal rendelkező személyek, valamint a kínai asztrológia szerint a Kakas évében született személyek betegség- és baleseti hajlamai, más sors-problémáiknak és a nehéz (vagy végzetes!) sors-kríziseiknek sors-csődéinek a spirituális okai.
A Halak-konstelláció által megjelenített morfogenetikus erőtér, az isteni dimenzióban az Egész Létnek az egységes és teljes (éber) átélési szükségét és lehetőségét testesíti meg. Ez viszont az isteni létnek az abszolútumba, az abszolút lét-állapotba való vissza jutási, az abszolút léttel való egyesülési egységesülési kényszerét és törekvését is jelenti. Vagyis, az abszolútummal való egyesülést, a végleges egybe – egységbe olvadási szükséget, a teljes Megváltást. Az emberi lét szintjén tehát, az isteni létnek ehhez a végső boldog állapotnak az újra elérési szükségéhez és tudatos törekvéséhez kapcsolódik az élet rendeltetése, tehát az élet célja és értelme. Ezért, ennek a boldogsági élménnyel is járó, tudatos kiegyenlítődési törekvésnek, ennek a személyesen átélhető egyetemes egység-tudatnak és egység-élménynek az elérési és megvalósítási lehetőségének és szükségének az első feltétele a minél teljesebb felvilágosodás.
Mivel a teljes megvilágosodást, rengeteg téveszmétől való megszabadulást lehetővé tevő, tehát rész-megvilágosodásokat elő idézni képes negatív élettapasztalat előzi meg, a Halak konstelláció rengeteg külső és belső sorsproblémával való konfrontálódást és viaskodást idéz a Halak-karmás személyek életébe. A Halak tehát, a határtalan ős-egység tudatos átélési képesség megszerzéséhez vezető szükséges ébresztő- és ráébresztő fájó és kellemetlen élet-tapasztalatoknak is, a sok esetben káros és veszélyekkel is járó gyűjteményét is jeleníti első sorban. A halak szellemisége (géniusza) a bennünk levő egyetemes Öntudat (Az univerzális Én) megérzésének – felismerésének és kitágításának a belső kényszerét (őshívását) is megtestesíti az asztrológiában. Úgy is lehetne mondani, hogy a Halak, a fény- és szeretet mélyen átélt egységének és a teljes (párkapcsolati – családi) boldogság megvalósításának a tudatos, vagy önkéntelen elérésének a késztetés szükségében, a megváltódási kényszer külső és belső szorításában tartja emberi életet.
A Halak által megjelenített morfogenetikus erőtérben tehát befejeződnek és véglegesednek a Skorpió géniusza által generált (örökös és egyetemes) megváltási folyamatok. Ezért, ennek ez egyetemes megváltódási géniusznak a hatásaként az emberben nem csak születése óta, hanem már a magzati élete elkezdésétől, el van ültetve az un. boldogságra való törekvésének az ösztöne és, az ember számára a Halak ezt, a folytonos belső megváltási – megváltódási („boldogulási”) kényszert, ezt a boldogságra, illetve a vissza térésre való szomját – Vallásos kifejezéssel: áhítatát - testesíti meg. Vagyis, a teljes kiegyenlítődés elérését lehetővé tevő, univerzális öntudati éberség elérésére való törekvést. Ez a legtöbb esetben mélyen rejtett öntudatlan törekvés, szükséges az embernek a rendeltetés-beteljesítéshez, tehát a rendeltetése (Az Isten által „kieszelt” és elképzelt, majd elrendelt küldetése) beváltáshoz, tehát az egyénnek a megváltódása által, az örökkévalóságban folyó egyetemes megváltás megvalósításához való hozzájárulásához. És az egyénnek ez a személyi hozzájárulása a megváltás egyetemes „művéhez” egyben az embernek a megváltását is biztosítja és lehetővé teszi.
Röviden tehát: A Halak, az ember számára az isteni állapotba való visszakerülési vágyat, szükséget és lehetőségét (is) tartalmazza.
Az ember számára a fizikai világban ez az isteni léttel való egységérzetet, egységképzeletet és egységtudatot jeleníti meg, az egyetemes szeretet és boldogság átélését, tehát ennek a megvalósítása, ami valahol, az abszolút azonosságtudat elérésének a lehetőségét és képességét is feltételezi.
A Halak morfogenetikus erőterében valósul meg annak a személyes és egyben egyetemes megváltódási (boldogulási) szükségnek, vágynak és lehetőségnek a belső realizációja, amelynek a racionális – gyakorlati felismerési lehetőségét: a rendeltetés-tudat géniuszát a Halakkal szembenálló Szűz jegye tartalmazza. A Szűzben azonban, még csak racionális - elméleti és úgymond földhöz-ragadt ez a szükség és lehetőség –felismerés. Előbb az öncélúan értelmezett anyagi létnek a látszat-labirintusát kell megismernie, és lelepleznie, mielőtt ráébred az élete rendeltetésére (Ez ugyanis, ami nem más mint a megváltódás elérése, a karma-oldás által elérhető kiegyenlítődési képességek megszerzése.). De a Szűz esetében még nem beszélhetünk belső realizációról, mind a Halak esetében, csak intellektuális felismerésről, értelmi tudomásul vételről és azok külső cselekmények szintjén történő megjelenítéséről (Kultuszról, vallásról.)Ezzel szemben, a Halak által megjelenített kauzális (Isteni) morfogenetikus erőtér az isteni léttel való egyesülésnek – egybe olvadásnak, az őselvével való feltétel nélküli odaadás és önátadás szükségét (A belső vágyát) és szellemiségét (A teremtői és megváltói lét azonosságtudatát) serkenti, tartja fenn és áramoltatja. Ezért a Halak konstelláció géniusza az egyén számára, az egész létezés egységének, vagyis a teremtői és megváltói azonosság-tudat egységes és éber átélésének a szükségét és lehetőségét biztosítja. Ehhez a személyes és ugyanakkor egyetemes alap-létélményhez kapcsolja az embert, és ezen tudatos átélési képesség megszerzésének a kényszeréhez (un. őshívásához) irányítja az ösztönein (intuícióján) és vágyain keresztül.
A Halak napjegy által megtestesített morfogenetikus erőtér eredeti pozitív szellemisége, lelki és szellemi tisztaságra, az értelmes - tehát a teremtés és a megváltás szolgálatába állított! -, és az önzetlen áldozatkészségre és a diszkrét szeretetáramoltatási képesség elérésére való törekvések felé. Az egyetemes Boldogság és princípiumával való azonosulásra sarkalja az ember szellemét. Ezért tehát, a fentieknek az ellentétét megtestesítő Halak-karmával rendelkező személy, általában a hamis, kábult, homályos és zavaros (spirituálisan - értelmileg tisztázatlan) egységtudatból, de még inkább a hamis (korrupt és primitív: érzelgős) egységérzetből adódó, zavaros, homályos és kaotikus szeretet-képzetek kábulatának rabságában él. Két lábával nem a földön jár, hanem a látszatok, az illúziók földjén, legyen az misztikus – vallásos, vagy materialista illúzió, mindegy. Nem akarja meglátni a gyakorlati igazságot, mivel nem akarja lelkéhez közel engedni, sem a fizikai valóságot, sem a metafizikai realitásokat, hanem azok elfogadása helyett, a valóságról alkotott tévképzetei szerint kialakuló, vagy kialakult érzelmeinek alávetetten él, vagyis a karmájának kiszolgáltatottan, a káprázatok világában él és tévelyeg. Ezáltal a való autonómia helyett, a hamis autonómiát, tehát a sorozatos önámítást és így, menthetetlenül a szenvedélyeitől, a többi embertől, a körülményektől való függőségi viszonyt választja, a felelősséggel és erőfeszítésekkel járó éberség megvalósítása és fenntartása helyett.
Ő a szellemi zavarossága miatt, a szenvedéseivel való együttérzésért, azok „megértésért, de inkább a szét szórt figyelméből következő ügyetlensége miatt irgalomért és sajnálatért elnézésért könyörgő, mindig az adottól eltérő, az adott helyett mindig másra vágyakozó, érzelmi (infantilis) zsarnok. Ő a megérteni való örök gyermek, vagy az önmagával való egyenesbe kerülést elérni is képtelen, folyamatosan meghasonló, és ezért korrupt tudatú felnőtt, aki ugyan rendkívüli empátia-készséggel, nemes érzésekkel és erős spirituális képességekkel is rendelkezhet, akár mint sikeres művész, akár mint hajléktalan koldus-lélek. De, mivel képtelen a befelé nézésre és látásra, végül mindig egyedül marad, annak érdekében, hogy tanuljon meg befelé nézni. Ha hozza járul ehhez, ha nem, de végül, így vagy úgy, mindenki megbánt, vagy elítél, hogy magára maradjon és magába nézzen. És végső soron, maga is mindenkit megbánt a zavaros erkölcsi, vagy anyagi helyzetéből, vagy csak egyszerűen a magatehetetlenségéből következő elkeseredettségében.
Ártatlansága csupán látszat és szakrális maszk (Hamvas Béla) aminek segítségével még mindig reméli, hogy karmikus sorsfeladatával nem kell szembenéznie, azt nem kell felvállalnia és nem kell saját sorsáért, üdvéért felelősséget vállalva, azt határozottan és örökérvényen a saját kezébe vennie.
Ő a Sorsát, vagyis a konkrét, mindennapi életfeladatok nehéz próbatételeit a színpadias látszatok tragikomédiáján át kicselezni és elkerülni igyekvő és ezáltal a rivaldafények mesterséges sugarában megdicsőülő életművész, aki elbukik a mindennapi családi életben, ahol tényleges emberekből álló közösségi-, vagy pár kapcsolatok rendszerében muszáj élnie. Ő a nevető bohóc, akinek a lelke igazából sír. És akkor sír belül a leginkább, amikor kívül nevet. Ő a családi jelenetek alkalmával önérzetesen méltatlankodó és fölényeskedő, önjelölt mártír, aki belül reszket a szégyentől és a félelemtől, amiért nem meri megmutatni az esendő, igazi emberarcát.
Amennyiben, bizonyos mennyiségű gyakorlati tapasztalat árán képesekké válunk a Halak-karmás személyeken átlátni, maximum immúnissá válhatunk a diszharmonikus Halak mindenkit, sőt: még önmagukat is, megtévesztő és önveszejtő sors-játékával szemben, mert rá kell jönnünk, hogy valójában semmiben nem tudunk neki segíteni, és csak reménytelenül lógathatjuk karjainkat, hiszen rendkívüli azonosulási képességük lehetetlenné teszi még a saját számukra is, hogy igazi különbséget tegyenek szerepjátszás és valódi átélés között, az ébrenlét és az álom, a spirituális tisztánlátás és misztifikált valóság, vagy a merő fantáziálás között.
Soha nem tudhatjuk, hogy hányadán állunk a lelki felébredést és a spirituális újjászületést a színpadi drámaiasság, az érzelgős őszinteség, a kábulat, az ámítás és önámítás, vagyis az alkohol, a kábítószer, a nikotin és mindenféle narkotikumfogyasztás segítségével magától a józan embert távol tartó Halak - karmás személlyel. Hiszen ő, egy időben a helyes értékítélet princípiumát képviselő Jupiter és a lelki-értelmi (tudattalan) mély tengerek, a kozmikus világéter áramlásának őselvét, az egyetemes egységérzés és egyetemes egységtudat koncentrált őserejét megtestesítő Neptunusz befolyása alatt áll.
Ezért érzékeny mint a Rák, szenvedélyes mint a Skorpió és illékony mint a Vízöntő. Egyszerre mind a három és mégsem ugyanaz, hiszen a mások számára idegen sors-képzeteivel állandóan a megfoghatatlan mélységek fölött és a befoghatatlan távolságokban lebeg. Szomorú, de minél hamarabb tudomásul veszi és elfogadja, hogy a földön kell járnia, annál szerencsésebb a Halak-karmával született embernek! Az isteni rendeltetésünk alapján ugyanis, az egyetemes lét-tudat állapotba (Abszolútumba) való visszakapcsolódáshoz, éppen, hogy a fizikai testünk és az életünk segítségével kell megtanulnunk éberen élni. Ezért a mindennapi hú-vér tapasztalatok szimbolikus értelmezése (A jelolvasás megtanulása) segítségével megszerezhető gyakorlati és lelki előrelátás szükséges a spirituális éberség megszerzéséhez, amit csakis úgy érhet el az ember, ha egyszerre mind a két lábával a földön jár.
A személyi horoszkópjában diszharmonikusan fényszögelt Halak Nappal, Sárkányfarokkal vagy Lilithel rendelkező, illetve a Kakas évében született ember pontosan ezt a kijózanodási szükséget nem képes elfogadni és ezt érti meg a legnehezebben. A boldogságot önbeavatás és áldozat nélkül, illetve hamis áldozatokkal akarja elérni, és a megváltást gyakorlati realizációkból következő tapasztalatok (életmegvalósítás) és mély-önismeretből eredő öntudati megtisztulás nélkül. Kerülő úton, külső eszközökkel (kábítószerek) és külső mesterekkel (káprázatos meditációk útján és médiumi kapcsolatkeresés útján az asztrális dimenziót szabad akaratukból elhagyni nem akaró, tévelygő szellemekkel).
Ezért a Halak karmával rendelkező személy a földön járás helyett többnyire elvágyódik a gyakorlati életből valahová nagyon messze, a kényelmes és erőfeszítések nélküli álomvizek nyugtató (ringató) ölébe, ahová csak a legfinomabb zene futamai érhetnek el, felelőtlenül és felelősség nélkül játszadozni mindenkivel, aki nem vár el tőle semmilyen felelősséget, vagy áldozatot, aki nem kéri számon tőle a tárgyi valóság szerinti igazságot, tehát nem igényel tőle sem fizikai, sem lelki erőfeszítéseket: józanságot, éberséget, vagy elköteleződést. Nehezen esik tehát a Halak karmás személynek a földön két lábon járni ennyi elvágyódással, ennyi titkos álommal, zenével és költészettel (legfenébb a jól megvilágított színpadi deszkákon, ahol legalább azonnal lemérhető hatása van a határozottan tett lépéseknek). Emiatt viszont a a lábaik mennek tönkre, vagyis ők a leginkább lábfejcsont törésre, különböző lábfej és sarok megbetegedésre, csonkulásra, lúdtalpra, bokasüllyedésre, tyúkszemképződésre, talpi bőrkeményedésre hajlamosak. Mivel több egyedüllétre van szükségük mint másoknak az életük valós értelmének felismerésére és a tapasztalataik kontemplatív feldolgozására, gyakoriak a kiheveretlen megülésekből eredő betegségek: a reuma, a köszvény, a nyirokrendszer betegedései és működési zavarai, hiszen szeretnek úszni az árral, vagyis hagyják magukat sodortatni a zajló élet művészi, vagy kevésbé művészi, alkohollal és más, hamis egységtudatot: káprázatot előidéző izgatószerekkel dúsított szokásaival.
Ezeknek az önbecsapó, kamra-feldolgozás elodázási társasjátékoknak a hosszasabb élvezete következtében aztán, különböző mérgezések jöhetnek létre a különböző kórokozók által megtámadott és legyengített szerveikben. És ha ezen sors-figyelmeztetések következtében sem hajlandók felébredni, finom mentális zavarok is jelentkezhetnek meg különböző pszichózisok és a már említett szenvedélybetegségek: alkoholizmus és kábítószer függőség, személyi- és játék-függőség, kedélybetegség, depressziók és különböző hormonbetegségek. Nem kicsi ár, amit azért kell fizetniük, mert le tagadják a tárgyi - gyakorlati valóság által jelzett igazságot, nem csak a külvilágban, hanem a magánéletükben is. Sőt, e tudati – pszichés betegségeik és a mentális zavaraik annyira felfokozódhatnak, hogy elzárt intézményekbe is kerülhetnek, amiért nem akarják elvállalni életükért és a velük történtekért a személyes felelősségeket. Amiért, ahelyett, hogy a személyi felelősségükre alapozott éberségük megszerzése helyett, a kezükbe vennék a sorsuk irányítását. Amiért a szüleikre, testvéreikre vagy barátaikra, vagy pszichológusokra, orvosokra papokra, vagy misztikus gurukra és mesterekre - tanítókra és más, lelki - szakemberekre bízzák a tudatuk és ezzel a sorsuk – életük irányítását. Amiért az ártatlan áldozatok szerepében tetszelegnek önmaguk és mások előtt, ahelyett, hogy világosan és ámítás nélkül szembenézzenek önmagukkal és a tárgyi valóság szerinti igazsággal, vagy az azt igénylő és az szerint az életüket vezetni igyekvő személyekkel.
A Halak betegséghajlamainak az igazi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére: az önámítás és más-ámítás, az információ-ferdítés, vagyis a hamisítás és a mérgezés, illetve e tetteik állítólagos jogosságát, illetve szükségességét állítólag igazoló, gátlástalan hazudozás betegségére. Az áldozat hozás helyett a mások (gyermekek) feláldozásának és a az öncélú élvezetek kergetésének a betegségére. Képtelenek lemondani az öncélú élvezet-vágyukról és annak feláldozzák a boldogságukat. És képtelenek lévén lemondani az élvezeti lehetőségeket és a kényelem- biztosítási mániáinkról, ezért feláldozzuk a természetet.
Mert a Halak nagy része ugyancsak hozzuk hasonlóan korrupt, de náluk gátlástalanabb személyek által akar vezetve élni még érett felnőttként is (infantilis, ártatlan: tehát személyi felelősségek nélküli gyermekként). Mert gyámolított és ártatlan gyermekek szeretnének maradni felnőtten is és egész életükben, holott a személyes sorsfeladataik feloldásának az igénye legkésőbb 21 éves kor után, egyre kíméletlenebb jelzések útján adja tudtukra, hogy eljött a sorsuk személyes kézbevételének az ideje. A magát felvilágosultnak képzelő nyugati típusú civilizációban élő huszonegyedik század embere lett a dioniszoszi misztériumok teljes kábulatát megtestesítő örültje, aki minden áron, tehát a természet eltiprása és teljes beszennyezése árán is élvezetesen és kellemesen: probléma mentesen akar élni. Ez a spirituális káprázatban élő szellemi lény, a következményekkel nem számoló, globális fogyasztó-élvező lény, a földi javaknak és a saját szervezetéből kicsikarható különleges (és öncélú) élvezeteknek az ártatlan és gyámolított - vagy másokat gyámolító (erőszakosan boldogító) élvezője és fogyasztója akar lenni. Ezért a kábult, öncélú termelő - fogyasztásnak a következményeiért, és az "ártatlan" élvezetek egészségi következményeiért viszont senki nem hajlandó vállalni még a gyakorlati felelősséget sem, nem, hogy a spirituális – képzeleti felelősséget. A többség elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a kóros munkamániában szenvedő embertársai (a társadalom, vagy közvetlenül a szülei, élettársai, barátai, munkatársai), valamint azok akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedély kiélése kielégülést okoz (politikusok, kis családi, vagy munkahelyi zsarnokok), döntsenek helyette és az ő ügyében is. épp úgy mint az orvosok és a természetgyógyászok az ő egészsége fölött.
A pozitív Halak az Egyetemes egységes létezésnek és a Szeretet Princípiumának hozott áldozat és az isteni létezése való kapcsolat hűséges fenntartásának az az ősideáját testesít meg. Ezért a magára ébredt (a földi létezés kábulatából feleszmélt, de a földi életet nem megtagadó, hanem azt egész valóságával elfogadó és személyén keresztül felemelő) Halak típusú ember lehet(ne) a legmagasabb beavatottság szinten való, mindennapi derűs létezés megtestesítője.