Nagy Attila Puli: a Nagy Mágikus Ellentét,

avagy az árnyék énem külső megtestesítője.

 

     A Hargita lábánál fekvő, Szécseni (Így hívják a város felőli erdőalji vidéket) halastavak partján, ahol remélem, hogy a patrisztikus keresztények módjára önmagamat végre kihalászom, lehűlt az idő. Ezért a nagyobb gyermekeket is beköltöztettem, Ividő és Viola haza költözése után, a városközponti tömbház-lakásba. Én viszont, vissza jöttem, hogy továbbra is a sátorban aludjam ki magam, és a holnap reggeli karate-edzés után, illetve a következő napokon feloldjam a volt-feleségemnek a család-elhagyása óta beállt félelmemet, és ezzel megoldjam a három héttel korábban folytatott rövid éhségsztrájkom után végre egészen tisztán körvonalazódott, és egyben az életemnek is talán a legnagyobb spirituális problémáját. És ez nem más, mint a gyermekeim féltéséből eredő anyagi szükségtől, illetve az egyelőre miattuk végzetesnek érzett gazdasági szűkösségtől való nagy félelmem.

 

     Több helyen megírtam már, de most újból aktuálissá vált felemlegetni, hogy író-mérnökként, az asztrológiát (sajnos: megvetően...) még azt követően is elutasítottam évekig, hogy a Hamvas Bélai életmű különböző tanulmányaiban és esszéiben, nem csak azt olvastam, hogy az pozitív szellem-megismerési tevékenység, de egyenesen „szent tudományként” szerepel! A belém nevelt asztrológia-ellenes értelmiségi mentalitásom falát végül is az rombolta le, hogy az életem egyik – persze, betegségekkel kísért - legnagyobb és talán legveszélyesebb sorskrízise közepén, tehetetlenségi-érzetemben és tudatomban már – már az életemről való lemondáshoz is közel álló lelki állapot határán, egy olyan metafizikainak hirdetett előadáson vettem részt, ahol az előadó éppen a Skorpió jegyében született és a Skorpió-karmával rendelkező személyek jellegzetes betegségeinek a lelki – szellemi (A Skorpió- természetnek megfelelő mentalitás béli) okairól beszélt. Nos, ott már nem volt tovább amit és amiért tagadni, mert a skorpióra jellemző betegségek, ha félig kigyógyultan is, de testi fájdalom szintjén még jelen voltak a szervezetemben.

    A Hamvas-művekből elsajátított, személyi hibabelátáson alapuló önelemzéseim alapján is világos volt számomra, hogy azok, az, előbb- utóbb a „jellegzetes” betegségekhez vezető, hibás mentalitások is, amelyekről az előadó beszélt, egytől egyig, mind jellemzők rám. – És csak ettől kezdve néztem utána annak, hogy mi is hát a helyzet a Hamvas által számomra addig bosszantóan sokat emlegetett asztrológiával. A regénybe illő további történet, a jelenbeni mondanivalóm szempontjából nem érdekes. De az igen is érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem asztrológus, mert ez, a székelyföldi lakosok, de a komolynak képzelt székely-értelmiségi öntudattal rendelkező személyek körében is szélhámosnak ítélt foglalkozás a könnyű megélhetési lehetőséggel kecsegtetett volna. Sőt: az, hogy ebből a mesterségből, és főképpen amennyiben azt az addigi jó hírnevem megőrzésének az igényével akarom gyakorolni, Erdélyben, de főként a székelyföldön iszonyú nehéz megélni, már az első gyakorló asztrológusi kísérletezgetéseimből  kiderült. Hanem elsősorban igen is, azért fogtam bele, mert az asztrológia, vagyis az első személyi horoszkópomból megszerzett információk segítségével, a szó szoros értelmében, megmenthettem az életemet. Később meg, annak a segítségével rendeztem is, az életemet. Azért fogtam tehát bele, mert kiderült a számomra, hogy végső soron, ez volt az, a minden lét-megismerési és személyes sorskérdésemre választ adni képes „szent tudomány” , amit azelőtt a fizikában, a biológiában, a filozófiában, pszichológiában, majd a teológiában kerestem.

    De persze, ha egészen őszinte vagyok magammal szemben, akkor azért is, mert a végett, hogy akkor még annyira sem tudtam helyesen írni magyarul mint most (első osztály első napjától végig román nyelvű iskolába és főiskolákon tanultam), és a kilencvenes évek elején, amikor még nem volt számítógépem (vagyis amikor még nem helyesírás-javító programmal rendelkező számítógépen írtam), egyetlen romániai magyar szerkesztősége sem volt hajlandó állandó és belső munkatársaként alkalmazni, annak ellenére, hogy mint „külsőstől”, mikor néhány hónapos szerződéssel, mikor szerződés nélkül, de szívesen közölték a riportjaimat, interjúimat és cikkeimet.

   Szóval asztrológussá, elsősorban az évek óta várt és keresett „rátalálásból” lettem. – Ez volt az életem és sorsom fő problémás-kérdéseire választ adni képes tudomány, tehát a mindentudás-forrás, amit már kamasz korom óta kerestem! Másodsorban egyszerre szellemi és egzisztenciális szükségletből is asztrológussá kellett lennem, amennyiben kitartok azon kamaszkori álmom mellett, hogy író akarok lenni. És ezt azért, amiért akkor még mindig nem tudtam magyarul helyesen írni, és így nem vettek be egyetlen szerkesztőségbe sem. Az építőmérnöki diplomám megszerzése viszont, egy, a kommunista diktatúra alatti,„párton kívüli” sorshelyzetemből fakadó, szellemi és egzisztenciális szükséghelyzet eredménye volt. Ezért ezzel semmiképpen nem akartam továbbra is „vissza - élni” (Lásd a visszaélés fogalmunk metafizikai értelmezését: spirituálisan vissza felé fejlődni.) a demokratikus új rendszerben.

    És nem csak azért mert egyetlen akkori Románia magyar újság, heti-, vagy havi lap szerkesztőségébe sem akartak állandó belső munkatársként felvenni, de akkor úgy képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli helyzet, valójában az irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálja, hiszen, mint ténylegesen sorsfigyelő és sorsértelmező „szellemi munkás” egyrészt a legvalóságosabb valósággal: a sorssal foglalkozhatok, másrészt nem voltam kitéve egyetlen főszerkesztő, vagy igazgató, vagy laptulajdonos, befektető, stb. esetlegesszeszélyeinek, önkényes elképzeléseinek arra vonatkozóan, hogy mit és miért ne írjak, illetve ne úgy írjak, ahogyan én azt helyesnek tartom. Stb.

 

   Tehát: még csak asztrológus sem azért lettem, mert a ködös álmaimban ez a hivatás valamiféle könnyű megélhetési lehetőségként jelent volna meg a számomra, hanem, amint írtam, elsősorban azért, mert végül is, a szellemi alkatomnál fogva, az irodalmi önkifejezési lehetőség mellett, mint lényegi sors- és valóság-megismerési lehetőség a leginkább vonzott és ezt tartottam a legjobb szellem-megismerési lehetőségnek. És másodsorban, de szintén nem a „könnyű és felelőtlen” munkával való pénzkereseti lehetőség gyanánt, az első osztálytól román iskolákban való értelmiségi képződésem következtében: a sajátos sorshelyzetem miatt.

    Amennyiben tehát ezt sikerült megérteni és az, aki e sorokat olvassa, esetleg még el is tudja fogadni ezt a vallomásomat, tehát ezzel úgymond a bizalmába fogad, akkor, kérem szépen azt is elhinni, hogy időközben nem, hogy megtagadtam volna és egzisztenciális okokból pl., elárultam volna azt, amit a szellemi – tehát: az erkölcsi! - hitelesség fontosságáról és szükségéről a Hamvas Bélai életműből korábban a magaménak érezve, magamévá tettem, hanem az elején, családi gondok nélkül, majd később, családapai felelősségemben is, még inkább fontosnak ítéltem és teljesen a magaménak érzem és értem!

    Sőt: éppen az asztrológia hatására, egyenesen egzisztenciális feltételként állítottam magam elé a személyes hitelességet. Hiszen amint haladtam az életben és a sorsomban előre, egyre világosabb lett a számomra, hogy azzal a súlyos karmával, amivel a világra jöttem, nem engedhetem meg magamnak az önámítás luxusát, azt, hogy létfontosságú tehát számomra az, hogy elsősorban önmagammal mindig egyenesben legyek. Hamvas kifejezésével élve: hogy önmagam számára autentikus legyek.

    Hiába törekszik ugyanis valaki külső hitelességre, ha önmaga előtt, belül nem hiteles. ugyancsak Hamvas idézi számtalanszor Nietzche-nek azt az aforizmáját, ami szerint: „Elenyészően kevés az, hogy mennyit hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy magunknak mennyit hazudunk.” Márpedig az a személy, aki nem csak azért igyekszik minden nehéz sorskörülmény ellenére becsületes maradni mert egész gyermekkora, fiatalkora és néhány év az érett férfii korából is, a Ceausescu féle román kommunista diktatúra fekete hazugság-mákonyában telt el, amitől az élete hátra levő részére elégségesen megundorodott a félrevezetéstől, hanem azért is, mert metafizikusként („Önkéntes” és ha kell: önkényes Hamvas-tanítványként) felfedezte és megtanulta, hogy egyes-egyedül a tárgyi valóságnak megfelelő igazság az a szellemi erő, ami a karma-rabságából felszabadíthatja az embert, annak soha, egyetlen józan gondolatával, tettével, vagy szavával sem szabad elárulnia, a tárgyi valóságnak megfelelő igazságot.

    Erről, a húsz évvel ezelőtt határozottan felvett és azóta is tartott szellemi – erkölcsi alapállásra való (erkölcsi!) törekvésemről, nincs szándékomban többet írni, nem tartom ildomosnak azt úton – útfélén bizonygatni. Aki az iménti állításom felől meg akar bizonyosodni, és az ide vonatkozó magatartásomról, eljárási alapállásomról meg akar győződni, olvassa el a honlapjaimon található cikkeimet és tanulmányaimat és az asztrologosz.com c. portálomon található asztrológusi és családapai tanácsaimat, hozzászólásaimat, valamint a szintén a honlapomon található, régi ügyfeleimtől kapott köszönő-leveleket. Sőt: amennyiben alkalma és lehetősége van erre, a szintén a Hamvas által szükségesnek vélt és a szellemi – spirituális élet előfeltételeként felállított erkölcsi alapállás szerint élő Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi, Székelyudvarhelyi, Kézdivásárhelyi, vagy Kolozsvári barátaimat is megkérdezheti, mivel ők egészen közelről, úgymond a hétköznapi élet szintjén ismernek.

    Hogy miért tartom most mégis fontosnak mindezt a végső soron kényelmetlenül és szemérmetlenül, ha nem éppen: szégyenletesen ható magyarázkodást leírni? Sajnos, azért, mert él az Erdélyi Kovászna megyei Kökös községben egy magát valamiért újabban Pulinak nevező, Nagy Attila nevű, előbb a Gyulafehérvári katolikus teológiáról a pappá avatása előtt önként kiugrott (Később tudtam meg, hogy a Gyulafehérvári teológián a pappá szentelés előtti kilépést a szekuritate által besúgónak beszervezett növendékek gyakorolták.), majd később a papi tisztségéből a hívek kérésére az egyházi elől-járói által kirúgott gyermektelen – gondtalan...- férfi, aki amiatt, hogy a negyedik alkalommal nem adtam neki olyan „kölcsönt”, amit ő korábban soha nem fizetett vissza, sötét bosszút állt rajtam.

    Előbb csak egy nevetségesen hiteltelen cikkecskét írt, aminek a címe: „Kozma Szilárd viselkedése egy beteggel szemben”, és amit valahogyan sikerült ennek a magát Pulinak nevező Nagy Attilának az interneten az én nevemnél megjelenő cikkek között az első helyekre feltornásztatni. Ez, a sötét bosszúból írt, rágalmazó cikk, minden szavában a gyakorlati – tárgyi valóságnak ellentmondó, alaptalan vádakat és hamis állításokat tartalmaz. Tehát, a gyakorlati valóság szintjén, egyszava sem igaz!! Hiszen asztrológusként én gyógyítással egyáltalán nem is foglalkozom. Az teljesen más kérdés, hogy az asztrológia analógiák alapján, én bárki számára meg tudom mondani a betegségeinek a szellemi-lelki mentalitásában gyökerező okát, tehát adott esetben azt is, hogy miképpen szabadulhat meg a betegségétől egyszerűen az illető életterülethez vagy életjelenséghez való viszonyulása megváltoztatásával, életformája, illetve az általános magatartási formája gyökeres megváltoztatásával. De én nem vagyok gyógyító és hozzám soha nem is jönnek beteg emberek! Be sem engedném őket a lakásba, a négy kiskorú gyermekem otthonába!

     De azért is álnokság ez a cikk, mert az egyedüli „beteg ember”, akit én az otthonomba (véletlenül!) mégis beengedtem, az éppen a Nagy Puli Attilának, az első találkozásunkkor éppen kékre – zöldre vert, ittas felesége volt. Róla is, csak azt követően derült ki, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, amikor egy bika rámenősségével meg akart győzni arról, hogy a harmadik lányunknak az éjszakai (otthon)születése ellenére, adjak nekik pénzt kölcsön. Aztán elmagyarázták, hogy ők útban vannak Gyergyó (Vagy Udvarhely?) felé, de az előző esete valamiért nem folytathatták az útjukat, hanem beugrottak egy csíki ismerősükhöz, ahol éppen valamilyen ünnepély volt, amihez anyagilag nekik is hozzá kellett járulni és így teljesen pénz nélkül maradtak... Nekik azonban fontos, hogy azonnal tovább utazzanak, mert, hogy ő beteg... Milyen beteg? Agy problémái vannak, stb. (Agybeteg? – gondoltam magamban. De hát akkor miért iszik alkoholt?) Pénzt most nem tudok adni, mondom, mert az nekünk sincs, de a sorsképletébe bele nézhetek  – úgy mind korábban többszörösen Attilának – és a betegsége igazi, karmikus okát megmondhatom. Persze, ez a fajta segítségem nekik egyáltalán nem kellett...

   Tovább nincs is, amiért meséljem. Még néhányszor és búcsúzáskor is, próbálkoztak a kölcsönkéréssel, és én már arra sem emlékszem, hogy volt-e esetleg valami pénzünk akkor a háznál, hanem csak arra, hogy éppen a Turula születése másnapján jöttek. És, hogy abban az időszakban kezdték közölni néhány héten át egy helyi lapban fél oldalas terjedelemben az un. heti horoszkópjaimat – amelyek persze, nem jóslatokat tartalmaztak hanem karmikus pontok szerinti spirituális tanácsokat és időminőség-leírásokat a konstellációk szerint – és ami akkor éppen, hogy szintén az anyagi csődbe jutástól mentett meg.

    Pulinak, illetve a velem ijesztően rámenősen viselkedő feleségének, akkor éppen nem adhattam tehát olyan, soha vissza nem fizetendő kölcsönt mint az előtt többször is adtam a férjnek. Ha lett is volna akkor éppen pénzünk akkor sem adhattam volna oda – hiszen egy gyermek születése, akkor is sok kiadással jár, ha otthon és nem a korházban születik. - És ez lett a vesztem. Amikor ugyanis Nagy Puli Attila, az interneten a harmadik és a negyedik lejárató cikkét is megjelentette rólam, amelyben meglepő tájékozottságról, sőt: aprólékos dokumentáltságról(!) tett  tanúbizonyságot, mind az asztrológusi, mind az írói tevékenységemet illetően, de amely tájékozottságot arra használt fel, hogy a valós tényeket néhány foknyit elcsavarva majd e csavart állapotukban is önkényesen értelmezve, gátlástalanul hazudozzon róla, erősen gyanússá vált számomra ez a mindig „majdnem helyes” dokumentáltság. Hát jól utána gondoltam annak, hogy én mikor és miket is beszélgettem vele, illetve, hogy mikor, milyen  alkalommal, és milyen helyzetekben találkoztam vele?

    Nem akarom az olvasót fárasztani az emlék vissza- pörgetés közbeni tény-összefüggések összeállásáról, de egy adott pillanatban rájöttem, hogy csakis egy olyan ember rendelkezhet rólam olyan jellegű, abszolút pontos és részletes tárgyi információkkal, akit ezért az aprólékos adatgyűjtő munkáért valaki meg is fizeti, illetve valakik meg fizetik. Hiszen másként, sem gyakorlati lehetősége, sem ideje nem lenne erre. De legalább is csak az, aki benne van valamiféle, az én szoros megfigyelésemmel és megfigyeltetésemmel járó, ellenem szőtt komplottban. Kézenfekvő volt tehát, hogy Attila azért kezdeményezett velem valamikor „barátság” kötést, mert akkoriban a szekuritáte besúgója volt.

   És csakugyan, az idén (2O11) tavasszal  lehetőségem is nyílt a „Poetul” című konspirációs név alatt nyitott és tizenkét éven át vastagított szekus – megfigyelt személyi ügycsomóimat alaposan áttanulmányoznom. Kétséget kizáróan meg győződhettem tehát, hogy egy másik katolikus teológus – tanonccal, Balázs F. Attilával együtt, aki szintén a pappá szentelés előtt hagyta ott a katolikus papképző főiskolát, Nagy Attila is, többek között, rólam is írt besúgói jelentéseket a szekuritatenek. Miután az asztrologosz c. portálomnak a humor-rovatában ezt, a steril életet folytató (gyermektelen, másfél évtizedes munkanélküli és végső soron életcél nélküli!) személyt, vagyis az interneten létrehozott különböző misztikus blogjaiban és rágalmazó cikkeiben az ő személyi munkaiszonyát és notórius naplopói –koldulói mentalitását sajátos életvezetési ideológiaként, sőt: filozófiaként hirdető Nagy Puli Attilát, mint volt besúgómat lelepleztem és a szintén az interneten megtalálható adatai szerint felállított sorsképletét a munkaundora szempontjából, mint az ő meghaladni való karmikus sajátságaként értelmeztem, ez a valamikor rólam besúgói jelentéseket gyártó személy, el kezdett mindenütt, ahol csak az interneten a nevem felbukkan sarlatánnak megnevezni, sarlatán-asztrológusként jellemezni.

    És nem csak a Nagy Puli Attila név alatt, hanem, diverzánshoz illő módon, mindenféle álnevek, illetve az internet kultúrában „nick-nek” nevezett fedőnevek alatt. Amikor éhségsztrájkba kezdtem a  Főként: a sarlatánozást gyakorolta leginkább. Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de az is lehet, hogy, utolsószalmaszálként kapaszkodik bele a Sarlatán fogalomba, amelyet már – már az én egyenesen és kizárólag azén személyemmel szinonim kifejezésként használ. Gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, hogy miután elolvastam akorábban rólam írt rágalmazó cikkeit, lelepleztem őt is, másokkal együtt, mint az egykori szekus besúgómat. Tette ezt, mikor a saját neve alatt, józanul, vagy agyalágyultan, még a Kökösi polgármesternek a - teljesen témán kívüli! - állítólagos részegeskedéseit is bele keverve, mikor a nevetségesen átlátszóan a „besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő” és a többi, fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek vagy az első olvasásra lelepleződtek,mert bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, az említett Sarlatán, vagy azért, mert a sajátos „vélemény”illetve „hozzászólás” értelme ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”, vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-írtó bérestől, fakereskedőtől elvárna.Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és persze, elkezdett, mikor Szentistváni vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor hatszázhatvanhatozni. Vagyis, olyan misztikus fogalmakat használni, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól (akiknek Puli ki adta magát) nem lehet elvárni.

II.

 

Kedves, volt-besúgóm, magát valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila!Nem szoktam a hozzád hasonló káromlóknak válaszolni, de a te itteni hozzászólásodéppen abból a tájékozatlanságból fakad, mint sok más (gyáván anonim...) hozzászólóé,ti., hogy nálam jóval fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkbenLászló Zita színésznő társaságában találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztélsemmit mivel erre nem voltak kíváncsiak a szekus tartó-tisztjeid. Ezért, a személyemmelkapcsolatos értesülésekben hiányosan tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom azon, hogy nálam fiatalabb férfiaknak, van fölöslegesideje és energiája arra, hogy azt a tiedhez és a Hajdú Gáboréhoz hasonló, hazudozásokonalapuló erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse.Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alattvégzett nevetségesen hiteltelen sarlatánozás helyett, sokkal jobban tetted volna, ha azújabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem követed elvelem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna, elmesélhettem volna neked,hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem fel, miközben te falusikörnyezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit katolikus papi pályára szántak -a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most, hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési módszerét! – már tíz éves korombancsináltatott számomra egy, az övénél kisebb fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt,hogy miként kell a fát úgy felvágni, hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is énhordtam, amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttamel a három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagyfejszének a teljes birtokosaként magam is hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy afavágógép elvághassa. Később nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha másholerre szükség keletkezett. Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban már keményen rőnköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és kásztázgattam az„anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási bérrel. Közben akapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, rendszeres disznó- és tyúkpajta pucolás ésudvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki nappal falusi házakatépített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen rajtam kívüli sorskörülmények miatt, aMarosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A hadseregben megautóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át, majd a nevemre kapottöreg Bucegi-t javítottam. A kétkezi fizikai munkát tehát már gyermekkorombankeményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is, majdnem mindenfiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot kivéve...) és attól hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És erre tanítom és nevelem alányaimat is!Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a munkanélkülimegélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és hivatást – és aki nemhiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz- szerzési foglalkozásként,trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem, olvasson bele csak egyedül aHoroszkópházakról szóló tanulmányomba – mint te a naplopást, hanem azért, mert a

 

magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok által meg nem értett, át nem látott ésdiagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű és több dimenziós egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül nagyon hamar kikerülnöm a segítségével. Ésakkor azt mondtam, hogy ez az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgóiminőségedről mit sem sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy sem viszont, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (deegyébként is...) lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot isfolytonosan letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási éssoha meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terheltenkerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és megvetettségbe mint te, hanemsikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó módon és egészségesen tovább lépni,úgy mint nekem.Hajdan besúgott áldozataid egyike: Kozma Szilárd )És mivel éppen azzal az életterülettel kapcsolatosan kering a köztudatban a legtöbb misztikus zagyvaság,amely a fentiek szerint, és a világgazdasági válság miatt, az én vállalkozásom is megszűnt eléggé javadalmazó lenni, a hat tagú családom szükségleteihez képest, és egy hivatali zavar miatt, az anyagiállapotunk 2O11 augusztus közepére kritikussá vált, hadd közöljem még a Nagy PULI Attila internetesrágalom hadjárata kapcsán azt a tisztázó cikkemet is, amely remélhetőleg világossá teszi végre, hogy ahiteles ASZTROLÓGIA és a MEGGEZDAGODÁSI LEHETŐSÉGEK-ről szóló misztikus képzetek között NEM LÉTEZIK semmiféle logikus, vagy gyakorlati összefüggés. Nem másért, de a volt besúgóm: NagyPuli Attila, többek között éppen azzal a szarkasztikus kérdéssel és bizonygatással igyekszik a teljeshiteltelenítésemet és az egzisztenciális ellehetetlenítésünket elérni az erdely-ma.ro és a szekelyhon.ro c. portálokon, hogy azt firtatja: milyen asztrológus az, aki nem tudja magának megjósolni, hogy anyagikrísisbe fog kerülni, és ezt annak ellenére, hogy számtalan írásomban, de leginkább awww.kozmaszilard.hu honlapom címlapjának a bemutatkozó cikkében is, tiltakoztam már a jóslás ellen:A gazdaság, illetve a gazdagodási lehetőség és az asztrológia semlegessége.Ezt már nagyon rég óta le akartam írni, de, mivel igen összetett kérdésnek az érthetővétételéről van szó, mind csak halasztottam: *Mára, a helyesen képzett és tényleges tisztánlátás mellett igazmondásra valótörekvéssel is, rendelkező szakember igénye szerint gyakorolt kauzális asztrológiai elvek érvényesítésének a legnagyobb nehézsége (Sőt: átka!) és rákfenéje lett az, hogy aközépkortól és a modern korig a vásári kóklerek, manapság pedig a zagyva misztikusok,a kis stílű szélhámosok, és persze: a példányszámnövekedés-leső újságírók, ésújságszerkesztők gátlástalanul, hogy ne mondjam aljas módón jósolgatnak az asztrológianevében.

 

 

Ma az írott és a vizuális média minden területén közlik a szerkesztői hasra-ütésselkiötölt, képtelennél képtelenebb és komolytalannál komolytalanabb jóslataikat, holott azasztrológiának, az eredeti lényege szerint, semmi köze nem volt és ma sincs, még csak a„kedvező”, vagy „kedvezőtlen” sorsidőszak kitalálásához, „prognosztizálásához” sem,nem, hogy a konkrét sorsesemények, vagy sorsfordulatok „megjóslásokhoz”.Így kerülhettünk abba a helyzetbe - Mi, a hajdani magyar bölcseknek: a Táltosoknak azok az utódai (A táltos fogalom ugyanis, ami a sámánnál sokkal magasabb rendűtudással rendelkező, spirituálisan képzett „tudós embert” jelentett és semmiképpen nemállítólagos jóstehetséggel bíró, kitaláló személyt!), akik, a zug-jósokkal és magukatasztrológusnak nevező, média-sztárokkal szemben, amellett, hogy a honlapjainkon éskönyveinkben az ismereteinket a nyilvánosság széles köre elé tárjuk és a gyakorlatiéletünkkel is, a nyilvános megmérettetést vállaljuk, a magán-életünk egyetlen részét semrejtve véka alá. - hogy az érdeklődők nagy része tőlünk is (Legalább is a székelyföldön,még mindig!) ilyen, lényeg szerint alaptalan és erkölcstelen jóslatokat vár „csak”. Sőt amagukat felvilágosultnak képzelő félműveltek, egyenesen a szakamánk és a hivatásunk irreális axióma-rendszereken alapuló, káros elméleti következményének, népszerűbbfogalommal: „áltudományosságának” tudják be azt, hogy nem gazdagodunk meg, illetve,ha akár anyagi nehézségeink keletkezhetnek. (Legalább is a székelyföldön...)Holott a kereszténységnek, illetve a Názáreti Jézusnak a gazdasági állapotok semlegességére, sőt: a nagyon gazdag állapotnak a káros mivoltára vonatkozó,fundamentális tanításai tökéletesen egybevágnak azzal, amit az asztrológia komolygyakorlására elszánt személyeknek, már az első hónapokban a szemébe kell szökjön (Azsíros tandíjas asztrológiai tanfolyamokon ugyanis erről soha nem esik szó!), akárcsak nekem kezdő asztrológusként. Ti., hogy nem csak a jóslás veszélyes és tisztességtelen,mert mentális fejlődésében, tehát spirituálisan és lelkileg teljesen megnyomorítja azokat,akik hisznek a jóslatokban, illetve akiknek a sors-meghatározódásaiba a leg mélyebb és alegpontosabb belátást biztosító grafikai sorsképletének a spirituális szimbólumaitértelmezve, a hozzáértő jósolni merészel, hanem azért mert (És itt jön a képbe akereszténység: ), az életünk rendeltetésének és céljának: a megváltódásnak az elérésiFELTÉTELEI(!!!) KÖZÖTT, de még csak az egyszerű, önmagunkkal,

családtagjainkkal és a természeti környezetünkkel való harmonikus együttélésének a FELTÉTELEI KÖZÖTT SEM

, soha, semmilyen fórmában és egyáltalán NEMSZEREPEL ÉS NINCSEN JELEN az, hogy a feltétel, hogy

MEG KELLENENEGAZDAGODNUNK 

!Nem akarok senki megsérteni, de nem vagyok biztos abban, hogy a materialista alapú politikai propagandától ezt mindenki érti és ennek a jelentőségét felfogja és a megfelelőkövetkeztetéseket képes levonni. – És mondom: nem azért mert bárkit is nálam kevesebbintelligenciával rendelkező személynek tartanék (Hiszen az asztrológia már az elejénmegtanított arra, hogy mennyire nevetségesek a pszichológiai IQ mércével állítólagmérhető, erős racionalitásukra büszke „nagyokosok”, mivel az intelligenciánk csak tízedrésze, a fő és fontos tulajdonságainknak!), hanem azért mert évszázadok óta, a politikaiszédítésnek, vagyis a ma a leginkább divatos ideológiának a legfontosabb eszköze agazdasági mutatók növesztésére tett ígéretek! – Ez folyik fülbe, szájba, orrba, mindenmédia-csatornán, majdnem minden politikai nyilatkozatban. – És ma már abba aszerencsésnek nem nevezhető helyzetben is vagyunk, hogy ennek a teljességgel

 

KERESZTÉNYTELEN– Vagyis: a Jézus tanításaival ellentétes: „Hamarabb át megy ateve a tű fokán, minthogy a gazdag bejuthatna a mennyek országába.” „Nem lehetszegyszerre két úrnak a szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent is és a mamnont is.”„Ne a földbe, ahol a rablók megtalálják, hanem a mennybe gyűjtsetek kincseket...” stb.,stb., stb., tessék elmélyülten elolvasni az Evangéliumokat... - alapállásnak és ostoba ésszűklátókörű életcél-választásnak és élet-gyakorlásnak a következményeket világszerteláthatjuk és a következményeit levonhatjuk. Semmiben, de semmiben nem tér elegymástól a kereszténységnek a gazdaságról való tanítása, és a becsületes asztrológiaigyakorlat során kiderülő, ide vonatkozó gyakorlati és elméleti következtetés! Nincs tehát, olyan általánosan érvényesnek mondható, gyakorlati cél sem azemberiség valós rendeltetésében, sem az egyéni sorsképletekből kiolvasható, un. karma-feloldást célzó, személyi életfeladatokban, nem hogy bárkinek is feltétlenül meg kellene,vagy meg lehetne gazdagodni, mert a gazdagság és AKÁR MÉG A BECSÜLETESMUNKÁVAL IS ELÉRHETŐ GAZDAGODÁSI LEHETŐSÉG, az életünk igazi,spirituális (harmonizációs - megváltódási) céljától teljesen független, attól teljesenSEMLEGES!Szó nincs tehát arról, hogy a „jó asztrológusnak” az anyagi helyzet bármiféle,misztikus, vagyis önmagától való változási lehetőségekről kellene jelentést adnia a párkapcsolati, vagy család-harmonizálódási, a gyógyulási és néha ezeknél is összetettebbélet- és sorsrendezési (karma-feloldási) lehetőségeinek a megismerése érekében őtmegkereső horoszkóp-rendelőinek! És arról aztán ugyancsak nem lehet szó, hogy aki afent leírtak értelmében is, valós asztrológusi ismeretekkel és spirituális tisztánlátássalrendelkezik, az saját magának ilyen „kedvező”, vagy „kedvezőtlen” körülményeknek azidőben való megjelenéséről szóló meséket kiötöljön. – Legyünk komolyak már végre!-------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

csíkszeredai Polgármesteri Hivatal szociális osztályának a hivatalnokai, az osztályvezetője és Polgármestere közömbössége ellen, illetve az ellen, hogy ezek a személyek a felelősséghárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes szociális jogaimtól, Nagy Puli Attila, a szó szoros értelmében üdvrivalgásban tört ki! Ösztönös Skorpiói bosszú vágya által vezérelten (A Skorpió jegyében született mint én.) a maga sajátos ember-árulói módján, azonnal élt is a közömbös hivatali ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló újságcikkeknek az internetes változatai alatti, álnév alatt végezhető gúnyolódási, hiteltelenítési lehetőségekkel. És főként: a sarlatánozási lehetőségekkel. (- Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de legalább is, utolsó szalmaszálként kapaszkodott bele az ő könnyű szélhámossága mellett, mégiscsak súlyosabban ható, Sarlatán – fogalomba. Olyan, „minden fontosat elmondó” gyűjtőfogalomként használta tehát, mint pap korában a krisztust, mintha kizárólag az én személyem jellemzésére találták volna fel ezt a kifejezést a történelemben. Gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, amit én állítottam és máig állítok róla, ti., hogy a szekuritate besúgója volt. Furcsa, hogy én az utóbbi tényre soha nem jöttem volna rá egyébként, mivel a „Poetul” c. szekus dossziémban csak néhány velem kapcsolatos jelentése olvasható, de miután a hiteltelenítésemet célzó diverzióiban, többszörösen is, felhívta a figyelmemet a személyére - Amelyet Puliként nem is ismertem fel az elején! - és kénytelenné tett elolvasni a rólam írt rágalmazó cikkeit, rájöttem az összefüggésekre és lelepleztem őt is, mint az egykori besúgómat.).

    Saját nevén, még a Kökösi polgármesternek (Akire bizonyára szintén valamilyen kölcsön-pénzi ügy miatt haragudott.) a - teljesen témán kívüli! - állítólagos részegeskedéseit is bele keverte az én „sarlatánozásomba”. Máskor viszont különböző álnéveken írt, mikor a nevetségesen átlátszó módon a „besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő”, a „csíkmoszkva”,  és a többi, fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek mára az első olvasásra lelepleződtek azzal, hogy bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, a „Sarlatán”, vagy azért, mert a fedőneves puli „vélemények”- illetve „hozzászólások” értelme mindig mélyen ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”, vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-kitermelő bérestől, vagy fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és mindjárt, el is kezdett, mikor „Szentistváni” vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor „hatszázhatvanhatozni”, aminek az igazi jelentéseit csakis ő ismerhette. És más, olyan misztikus fogalmakkal is dobálózott, léthatóan büszkén, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól nem lehet elvárni.

    Én azon már rég túl vagyok, hogy magam miatt féljek az esetleges nélkülözéstől, hiszen régóta elvált és ezért gyermektelen (Az álházasságból született, két évig velem élő fiamat a nagyapja ellopta és átcsempészte a határon, és a korábban külföldre disszidált anyja azonnal visszaperelte, majd közösen ellenem nevelték, tehát szabály szerint mindenestől le szakították rólam.) férfi koromban kétszer is éhségsztrájkoltam már két – két hetet. Az éhezéstől tehát nem félek, arról nem is beszélve, hogy a külsőm kinézete miatti esztétikai vagy önérzeti problémáim sincsenek. A további spirituális fejlődésemet és a kiegyenlítődési (megváltódási) képességeim növekedését, már rég óta nem érzem a külső körülményektől – esetleges művelődési, vagy külső információ-szerzési lehetőségtől – függőnek. Sőt...jól tudom, hogy ezek inkább akadályok lehetnek, mint segítségek a karmámtól - és az azt eszelősen megőrizni igyekvő árnyék énemtől - való megszabadulási igyekezetemben.

 

    Azt az egzisztenciális félelmeket viszont, hogy az utóbbi házasságból született és nálam maradt három gyermek biztos otthonát is képező lakásomat elveszítem (Az esetleges nélkülözést követő lakás-vesztést például, annak következtében, ha nem tudnánk a közköltségeket huzamosan kifizetni.) - még mindig nem tudtam legyőzni. És ennek egyenes mágikus következménye van. És ez pedig az, hogy időnként be is vonzom azokat az anyagi javak huzamos elapadásával járó, külső körülményeket, amelyek ezt a lehetőséget is tartalmazzák, illetve a lehetőség-mivoltuk által számomra a félelmeim tárgyát fel- és megmutatják, leképezik.

     Egyfajta „csuka – fogta róka, róka fogta csuka” szerű, mágikus erejű sors-játék alakult ki az életemben már azt követően is, hogy a gyermekeink kezdtek megszületni. És ez annak ellenére is így történt, hogy a gyermekeink születésekor mindig egy, a korábbinál ugyan nagyobb, de sajnos, később mindig múlandónak bizonyult anyagi fellendülés következett be a családunkban. Ez a kis fellendülés viszont először már kb. 9,  hónapra, majd a születések után egyre későbben is, de, újra és újra vissza „csendesedett” majdnem az utolsó születés előtti szűkösebb anyagi állapotok szintjére. Ezek a szintek viszont, már jobb anyagi állapotok és helyzetek voltak az előbbi gyermekek születésénél.

    Határozott kivételt a negyedik gyermekünk utáni anyagi helyzetek és állapotok képeztek, amikor már azt is lehet mondani, hogy szemmel láthatóan is, tényleges gyarapodásba fogott a sorsunk. Akkoriban vásároltuk meg a háztartási gépeinket és akkor kaptuk ajándékba azt a régi Ladát is, ami miatt később a Polgármesteri hivatallal és a rendőrséggel az intézmények felől érkező azon törvényen kívüli állapotunk megszületett, amely miatt a nyáron éhségsztrájkba fogytam. És nem csak, hogy a régi Ladát ajándékba kaptuk, de ekkor kaptam meg, a család legjobb anyagi állapotát előidéző, egyszerre be jövő, hat személyre szóló, horoszkóp rendelésemet is, a volt feleségem addig játszott az internet által felkínált ártatlan szerelmi – szexuális kísértéseivel, amíg infantilis módon, szerelmes lett egy nála öt évvel fiatalabb amerikai kokainfüggő, misztikus guruba. (És ezt nem gúnyból írom, a Lzidon nevű fiatalember honlapján csakugyan spirituális gurunak nevezete magát miközben a tépései miatt, öt évig nem szabadott New .Yorkot elhagynia.) Ezt a három hónapos titkolt szerelmi történetet és az azt követő házasságfelbontásunk történetét sok helyen és sokszor megírtam már, nem akarom ezt újból elkövetni. Most csak azért említettem meg, mert az, a gyermekek féltésén alapuló, vagyis a gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem, amit korábban említettem, akkor merült fel először, amikor a volt feleségem, az elköltözése előtti hiba-mentességem elismerésével és fogadalmával ellentétben, azt állította, hogy tisztában van azzal, hogy a három nagyobb gyermekünk nálam van a legbiztonságosabb helyen és családi környezetben (És ezért Ő csak a legkisebbiket, az akkor még csak két éves Rékát akarja magával vinni), a válópernek a gyermek-elosztási részében, mind a négy gyermeket magához – az ő gyámsága és fennhatósága alá – igényelte a bíróságtól. Sőt – és ez volt az én karmikus ijedségem tárgya - az általam jóval a házasságunk előtt vásárolt lakásomnak a felét is magának igényelte.

    De még ekkor sem éreztem ezt a gyermekek jövője miatti, leszegényedéstől való félelmet, hiszen a gyakorlati tények tudatában és a vonatkozó romániai törvények értelmében ez az igénye merő képtelenség volt. Hanem csak akkor, amikor azt kellett észlelnem, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán minden hivatalnok ellenem játszik, az akkor még funkcióban levő, közismerten feminista elveket valló vénkisasszony főnöknővel az élen. (Az ügyünknek a láthatóan férfi-és apa-ellenes, tehát az irracionálisan igazságtalan és a mind tárgyi valóság szerinti családi –lakhatási helyzetet, mind a gyermekek vonatkozó akaratát - óhaját, merőben semmibe vevő kezelésének a több rend béli feljelentésemnek és írásos panaszaimnak a következtében, ezt a nőt végül is, egy év múlva, nyugdíjba küldte a hivatal, sok ügyfél és munkatárs nyíltan kifejezett megkönnyebbülésére.) A gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem tehát, akkor állt be, amikor minden jel arra mutatott, hogy a munkahely és lakás nélküli, akkoriban megszállottan, tehát kábult-felelőtlenül viselkedő, volt-feleségem, a polg.mest. hivatal neki kedvező ajánlásával, magának tudja ítéltetni mind a négy gyermeket. És ezt a törekvését annak ellenére is fenntartotta (Ma már tudom, hogy mindössze a látszat fenntartása érdekében), hogy maga a pervezető és végül ítéletet hozó bírónő is, megmondta tárgyalás közben Emőnek, hogy a lakásom felének az ő nevére való íratására vonatkozó igényének, semmi törvényes alapja és így esélye sincsen.

    Tévedés ne essék: ekkor sem a lakás elvesztési lehetőségének a gondolata ejtett kétségbe, hanem a gyermekek elvesztésének a gondolata, hiszen a fentebb említett bírói kijelentés már elhangzott, amikor a több rendbeli gyámügyi beszélgetéseink befejeződése után, amelyek során a Zita nevű, pszichológus végzettségű vénkisasszony kioktatott arról, hogy a gyermekeknek joga van a húsevésre, megkérdeztem a Szociális irodavezetőt, hogy milyen ajánlást küldött végül is a Bíróságra? Amikor meghallottam a válaszát, hogy mind a négy gyermeket a lakás nélküli Emőhöz ajánlotta, mi tagadás: férfiatlan módon felsikoltottam, majd zokogni kezdtem, azt dadogva hogy „Drága kislányaim, most mi lesz veletek?!” Amikor félig magamhoz tértem, még egy negyedórányit próbáltam alkudozni Zita-főnöknővel, de hiába, ő megnyugtatott, hogy a vonatkozó pszichológiai és szociológiai tudományok mai eredményei és álláspontja szerint, a férfiaknak nincs különösebb szerepe a gyermeknevelésben, és az is, csak akkor kezdődik, amikor a gyermekeket integrálni kell a felnőtti társadalomba, vagyis a gyermekek kamaszkorában. És különben is: attól még, hogy nem fognak ők engem látni ás nem fogom őket látni naponta, nem kell megszakadjon a gyermek- szülő kapcsolat, a vasárnapi apuka szerepkör is lehet éppen olyan szép és tartalmas.

     Ezt a, végül is, az akkor még teljes veszteségűnek látszó, hátrányos helyzethez képest szerencsésen végződött, válási és gyermekelosztási történetet, sem kívánom itt elmesélni, különböző írásaimban és főképpen az asztrologosz c. portálomon megjelent „tudósításaimban” megírtam részletesen. Tény az, hogy vagy annak a hatására, hogy a lakásom felének a megszerzésének a lehetőségéről le kellett mondania, illetve annak a hatására, hogy én is hoztam egy, az emberek pragmatikus gondolkozását figyelembe vevő, számomra és Turula számára ugyan kegyetlen, de abban a kétségbeesett helyzetünkben mégiscsak egyedüli megoldásnak látszó, kompromisszumos döntést és felajánlottam és vérző szívvel ugyan, de át is adtam neki a kisebb középső gyermeket: Turulát. Ez által neki szembesülnie kellett azzal a ténnyel is, hogy egy gyermeket még, úgy ahogy, képesek voltak a nagyanyjával – akinél ő akkor lakott és akinél lakik még mindig – gondozni, de kettőt már képtelenek voltak rendesen ellátni. Hát akkor mihez kezdenek majd néggyel? Így, ezek hatására, a válóper utolsó tárgyalása előtti hetekben, sikerült megegyeznünk abban, hogy az aktuális helyzet, tehát a kettő – kettő maradhatunk törvényesen is a gyermekek elosztásában.

    Nem tudom, hogy ez az egyezség önmagában elég lett volna-e ehhez a, mondom: a kétségbeejtő helyzetünkben a leg optimálisabb megoldáshoz, de az is biztos, hogy a bírónő szerencsére ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor a 1O. évét éppen betöltő Medárdát kihallgassa, és ő határozottan velem akart maradni és az Etelka kérését is képviselte és elmondta, hogy ő is feltétlenül velem akar maradni. (Etelka egyébként, számomra is meglepő határozottsággal, már az anyjának az első ide vonatkozó kérdése hatására, gyorsan az én ölembe ült és onnan kiáltotta az anyjának, hogy nem akar vele menni, hanem velem akar maradni, és ha elviszi, akkor nagyon meg fog haragudni rá. Ezek után, Emő fel sem vetette azt, hogy neki több gyermek kellene a négyből, mint kettő.)

     Mondom, más okom nem volt erre a gyermekek jövőjét esetleg fenyegető, vagyis őket hányattatásra ítélő, anyagi szűkösség miatti félelemre, hanem csak annak a gondolata töltött el iszonyattal, hogy a gyermekek milyen könnyen a gondozatlanság és a neveletlenség, valamint a hányattatás útjára, vagyis a következetes gondozás és nevelés hiányának a vészterhes boszorkánykörébe kerülhettek volna. Hiszen a két kicsi így is hányódott és betegeskedett eleget addig, amíg Turulát sikerült vissza nyernem. Egy kis időre még olyan „kilátása is volt szegénynek”, hogy 6 évesen be adják abba a falusi iskolába ahol az anyai nagyanyja tanítónő volt.  A helyzet így nem volt teljesen elvesztve, mivel az által, hogy törvényesen nálam maradt a két nagyobb gyermek, már joggal reménykedhettem abban, hogy amennyiben megmarad a kapcsolat a kistestvérekkel, a nagyobbak neveltsége, illetve pozitív példája, jó hatással lesz a kisebbekre is, hiszen már a kezdetek kezdetétől úgy voltak nevelve és irányítva – és ez a mai napig nálunk így van – hogy a kisebbeknek a nagyobbakra kell hallgatni, azok irányításának alá kell magukat rendelni, amikor történetesen nincsenek közöttük a szülők.

 

 

    Sőt: abban is biztos voltam, hogy Turulának is, előbb utóbb elege lesz az anyja következetlenségéből, a feléje csak alkalmanként megmutatkozó gyöngédségéből, illetve az anya egoista permanens magára-figyeléséből, és vissza fog kívánkozni ahhoz a szülőhöz, amelyről tudja, hogy mindig figyelemmel követi, hogy mi van vele, tehát éberen figyel reá, még akkor is, ha mással, vagy másokkal – a két nagyobb testvérével – foglalkozik. Mivel Réka két éves volt amikor elköltőztek, róla tudhattam, hogy nincs ahonnan és amiért értékelni tudná a nem érzelgős, de annál biztonságosabb következetességemet, az alkalomszerűen nagyobb kitörésekkel és érzékelhetőbb megnyilvánulási formákkal jövő és ilyenkor bizony jobban eső, anyai ölelgetéseknél simogatásoknál és a női gyengédségnél kevésbé kellemes, de a hosszú távú következményeiben annál hasznosabbnak bizonyuló apai igényességemet.

    Hogy Turulával kapcsolatosan jól számítottam, talán az is bizonyítja, hogy ma már ő is velünk van törvényesen és nem csak, hogy meg van elégedve a sorsával, de a világért nem menne az anyjukhoz vissza. Szegény Réka még nem tudja, hogy hova tegye magát – Hiszen Turula sem tudta az ő korában, pedig ő azelőtt végig ott volt velem is, éppen úgy mint az édesanyjával. – de már megkérdezi időnként, hogy miért éppen őt hagytam az anyjánál. – - Úgy vélem, hogy a jelenlegi családi helyzetünkről, illetve az Emővel közös gyermekeinkkel való viszonyunk jellegéről - a jelen téma szempontjából – elég információt adtam, de még tegyük gyorsan azt is hozza, hogy a jelenben újból négy gyermekes a családom, hiszen három hete, hogy az új és remélhetőleg immár végleges élettársamtól – Az igazi lelki társamtól - megszületett Ividő kislányom, és nem csak én, de a lányok is nagyon boldogak és sors-elégedettek ebben az újból négy gyermekesre kiegészült családi körben. - Szegény Réka, akit az anyja még a nyár elején egyedül hagyott a dédnagyanyjával (Emő nagyanjával), még nem láthatta Ividőt és nekem igen nagy felelősség jutott ezzel ismét osztályrészemül, hogy ezt a helyzetet úgy kezeljem, hogy ne érezze általam is elhanyagolva, és a családból kirekesztve magát. – Ezt valahogy megoldom majd, de ennél sokkal nehezebb – belső és spirituális, tehát nem gyakorlati, ami viszont nem azt jelenti, hogy könnyebb, sőt! – feladatot kell megoldanom:

    Fel kell oldanom és meg kell haladnom, azt a karmikus, anyagi szűkösségtől való félelmet, amit tényleg nem magam miatt érzek, hanem a gyermekek miatt. És nem azért, mert, attól kellene félnem, hogy a gyermekeket a felelőtlen édesanyjuk valamilyen érzelmi ás értelmi – felelősségtudati egyensúly kibillenés miatt vissza akarná szerezni esetleg. Ilyesmire nem is lehet és nem is kell gondolni, mert ha valami biztos van a jelenlegi életemben az nem más, mint, hogy lányok úgy sem mennének az anyjukhoz és, ha valamilyen abszurd sorshelyzet következtében, egy könyörtelen hivatal, vagy több hivatal el is venné tőlem és oda is adná az anyjuknak, egészen biztos, hogy ők néhány nap múlva, együtt, vagy külön – külön, de haza szöknének. És az még biztosabb, hogy én nem küldeném vissza őket. – Nem ebből ered a szorongásom tehát.

    Hanem abból a szűkös anyagi helyzetből, ami azt követően alakult ki, hogy Emő megtudta azt, hogy a Turulának a hozzám való ítélésével a bírónő megállapított az ő számára (Ez is furcsa egyébként. Ti., hogy a nálam levő gyermekek száma kettővel növekedett az Emőnél maradt egyetlen gyermek számához képest, és mégis csak a frissen „átítélt” Turula gondozására ítélt meg a bíróság gyermektartási kötelezettséget az anya számára...), egy gyermekgondozási díjat, ami kiváltotta az Emő intenzív ellenállását és ellenérzéseit, és aminek az áttételes hatásaképpen, az én horoszkóprendeléseim nagyon fokozatosan, de egyre inkább megcsappantak. Sőt: az utóbbi egy hónapban nem érkezett már egyetlen új rendelőtől való levelem sem, annak ellenére, hogy az elektonikus levelező-ládámba, egyre másra érkeznek az újabb olvasói bejegyzésekről (regisztrációkról) szóló automatikus értesítések.

 

    Kezdő asztrológusoknak ez a helyzet bizonyára problémát jelenthet, de mivel nekem nincs a gazdasági javak megszerzésének és felhasználása életkörét megtestesítő, II. horoszkópházamban sem bolygó sem más asztrológiai jel, de még a VI. házamban is „csak” a Bak - Sárkányfejem áll, a X. Házam meg teljesen üres, számomra teljesen világos, hogy nem a munkám minősége okolható az anyagi krízisért, nem a rossz munkám miatt állt be a családi erőtérbe ez az életenergia-válság.  Asztrológiához nem értő személyek számára, jobban mondva: az erkölcsi elköteleződéstől való titkos szorongásaik miatt az asztrológiai feltárásoktól ódzkodó, és ezért az asztrológia érvénytelenségét bizonyítgató misztikusok számára, mint amilyen pl. a Nagy Puli Attila nevű volt besúgóm is, meg egyenesen kárörvendésre való okként jelent az meg az a primitív gondolat, hogy az asztrológus nem tudta megjósolni azt, hogy krízisbe fog kerülni és így nem tudta a krízist kikerülni, következésképpen ez azt bizonyítja, hogy Kozma Szilárd nem tud jósolni, tehát sarlatán. Az már mellékes körülmény a számára, hogy én mindig is elítéltem a jóslást, mint olyat, aminek semmiféle reális (asztrológiai!) alapja nincs, nem, hogy bárkinek is jósoltam volna. - És már csak azért is felfújja az esetet és örvend, ha engem szorult helyzetben vél látni, mert ez felmenti őt az alól a vádam alól, hogy misztikus zagyvaságokra alapozza az alantas politikai támadásait Tőkés László, valamint Orbán Viktor és a Fidesz ellen: „Na úgy-e mondtam, hogy az asztrológia, illetve a sorsképlet érvénytelen? 

    - Dehogyis érvénytelen! Az asztrológiában a természetes – a fejlődést szolgáló - anyagi bőség ősereje, a bolygók közül első sorban a Holdhoz kötődik (Persze, csak az anyaság és a gyermekek által képviselt princípiumok és konkrét sorstényezők mellett és után!) és amikor a 2., vagy a 6. házakban nem található asztrológiai szimbólum, akkor első sorban a Hold pozícióját és fényszögeit kell nézni, természetesen a Jupiter és a Vénusz „állapota” mellett. Nos, az „én Holdam” a Kosban és a 9 házban, egyenesen hat darab negatív fényszöget kap. És ráadásul nem csak, hogy negyed szembenállásban található, az imént említett, ugyancsak negatív Vénusszal, de negatív fényszöget alkot még a Nappal, a Merkúrral, és a Plútóval is, azon kívül, hogy éppen a 3 (közvetlen valóságtapasztalás) házban álló Lilith- negatív Mars párossal is meredeken szemben áll!

     Normális tehát, hogy velem-születetten, gyermekekhez kapcsolt anyagi gondoktól való rejtett szorongásaim kell, hogy legyenek és nem csak a bolygók és a Lilith fent leírt pozíciói és fényszögei utalnak erre. A családi karmám gyakorlati oldalát jelző szellemi krónikából is úgy tudom, hogy az anyám az úri neveléséből adódóan utálta a gyakorlati, földi nehézségeket, annyira, hogy  a nagyon is beszédes „Nyafi” volt diákkorában a beceneve. És ha ehhez hozzá adjuk a vallomását, miszerint ő nem is akart férjhez menni egyáltalán, hát még gyermeket szülni, akkor mindjárt világos lesz az, hogy miért is került a teljesen negatív Holdam a metafizikai megismerések életkörében és miért áll ez a Hold (Anyaság, gyermekek, anyagi javak, és így végső soron: pénz) szemben a férfiassághoz való viszonyulást is jelentő, negatív Marssal együtt a Mérleg-Lilithemmel?  Szóval, nálam az egzisztenciális félelmek normális körülmények között már a Medárda megszületésekor el kellett volna kezdődjenek, de úgy látszik odáig még el hatott az Eltában elsajátított spirituális Hurrá-optimizmusom. Az első hosszasabb és mélyebb anyagi krízisünk nem is jelent meg, csak az Enikő halálának az ötödik hónapjában, amiről a Táltos Bolond c. regényem végén is írok, de az elmúlt miután haza jöttem Bősárkányból. És amiatt, hogy nem tartott sokáig és meg is szűnt, már ahogy haza felé kezdtem készülődni, mostanig meg voltam győződve arról, hogy annak a krízisnek csak azért kellett bekövetkeznie, hogy engem haza irányítson. Illetve nyilván azért, mert Emő korábban haza jött mint én azzal a tudattal, hogy újabb magzat fogant meg a méhében, és ő már akkor is rettegett és kétségbe volt esve attól, hogy mit fog szólni az anyja, ha megtudja, hogy ő újból „terhes”?

    –Akkor nyilvánvaló volt a számomra, az, hogy ő idézte be azt, hogy teljesen elfogyott a pénzünk, azzal, hogy a mágikus erejű anyai képzeletében erősen és hónapokig ellenkezett a gyermek-áldás gondolatával szemben, és ezzel el is hárította – hajtotta a családból az anyagi áldást. Az is logikus volt akkor viszont, hogy időközben elvetélt, de amikor haza jöttem, nem sokára megfogant Etelka, és azzal szemben már nem ellenkezhetett annyira sokáig, hiszen a kezdeti ellenállása annyira intenzív volt, hogy előbb ő esett hanyatt a lakásban és bele verte a kisagyát a folyosói keret-oszlopba, majd az akkor három éves Medárda vágta úgy a puha fejét a fürdőszobai csempepadlóba az orrom előtt, hogy a szívem majdnem ketté hasadt ijedtemben. És ezért a kislány egyenesen be jött hozzám a fürdő szobába és az orrom alatt vágódott el, mint a fatuskó, hogy ijedtemben kénytelen legyek a dolog kauzális okát keresni, ne térjek könnyen napi rendre az eset felett. Ezért tehát, én akkor nagyon, de nagyon – Bevallom őszintén: tudatosan Emőnek az Isteni áldás-hárító tudattalanja fenekéig hatva! - meg szidtam Emőt, olyannyira, hogy azt képzeltem, most már aztán végleg abba hagyja az ellenkezést. De a Sárkánynak hét feje van, és három héttel később, Emő a Zetelaki tó partján még egy agyhártya-vírust hordozó kullancsot is kénytelen volt kiszedni a karjából, annak jeléül, hogy még mindig ellenkezik, holott már a pocakja is el kezdett dudorodni. Hát ettől végre meg ijedt és abba hagyta a magzat és a sors (Az isten!) támadását, főként, hogy azt mondtam neki, hogy amennyiben neki nem is lesz baja, attól a magzat még születhet agyhártya gyulladást  okozó vírusokkal a kisfejében. –Persze, hogy akkor én ezzel, a második élve maradó gyermekünk megszületése ellen való ellenkezés feladásával magyaráztam azt, hogy attól kezdve bőségesen volt pénzünk, mindaddig, amíg Etelka megszületett.

     Etelka születését követően viszont, az addig teljesen és végig makkegészséges Medárda, kezdett egyre másra hirtelen és nagyon belázasodni, jelezvén, hogy az édesanyja lelkében és fejében fergeteges lefojtott viharok, sőt: háborúk tombolnak.

    Ennek ellenére, a következő nyáron is, ki mentünk még újból Istvánékkal és Mareszékkal a Zetelaki tóhoz, de miután ők haza jöttek, kissé lehűlt az idő, és egyrészt a kicsi Etelka nyöszörgött és sírt végig, mert nem bírta elviselni, hogy fúj a szél, illetve, hogy az anyja nem ül mindig mellette a sátorban, másrészt, az akkor négy éves Medárda oda somfordált az anyja mellé, aki éppen egy karate formagyakorlat elvégzésbe mélyedt belé és nem véve észre a hirtelenül közvetlen mellette termő kislányt úgy fejbe rúgta azt, hogy menten kiterült. Na, mondtam, ez a nyaralás így nem fog semmi jót sem szülni, meg kértem szépen, hogy nyugodjon le, addig foglalkozom én a gyermekekkel, majd amikor úgy érezte, hogy megtalálta a lelki békéjét, fel tettem gyermekestől az első buszra, amely haza hozta őt a két gyermekkel. Én még kint maradtam ott néhány napig, ha már sátrastól és gyermekrongyostól, ágyneműstől oda kihurcolkodtunk, hiszen nem tudtunk volna két gyermekkel és annyi cuccal mindketten haza jönni, meg kellett várni a hét végét, amikor az édesapja autóval utánam tud jönni.

    És az anyagi helyzetünk, így hullámzott tovább és tovább, a következő nyáron is, a Turula foganása előtti hetekig, amely foganást annyira ellenzett Emőnek az anyja által immár nagyon keményen megfenyegetett lelke (Most már aztán elég legyen!), hogy most Etelkának a lázát ugrasztotta fel hirtelen annyira, hogy mentőt kellett hívnom és bevinnem a sürgősségre.

     Ekkor megijedt és megadta magát a sorsának és Turula nyomban meg is fogant. Ettől kezdve, mintegy varázsütésre az anyagi gondjaink is megenyhültek, miközben a két nagyobb (De akkor még kicsi leány)  majdhogynem egyszerre lett beteg Emőnek  az anyjával való találkozásait követő második – harmadik napon menetrendszerűen. Ez viszont, most már egy az egyben figyelmeztetett is, hogy Emőnél már megint baj van az emeleten, rá kell szólni, hogy hagyja abba a sors- és gyermektámadásait. Turula születése előtt egy hónappal, annyira ki verte a biztosítékot az óvodai vírusok ellen, amelyeket állítólag Medárda haza hoz magával az óvodából (És ez abszurd hisztériáját annak ellenére verte ki nekem, hogy az én ellenkezésem ellenére, ő íratta be korábban Medárdát az óvodába!), hogy megijedvén attól, hogy az agressziójával tönkre teszi a jövendő gyermeket, néhányszor arcon kellett ütnöm, hogy térjen magához és csendesedjen le. Magához is tért, és teljesen le is csendesedett végleg és az ambícióit át tette a szabad szülésére. Ezt viszont szó szerint annyira jól „megcsinálta”, hogy engem csak akkor költött fel álmomból, amikor a baba már jött lefelé a hüvelyében. Nekem csak annyi dolgot hagyott, hogy fogjam ki a babát, majd azzal a kezemben, őt hanyatt fektetve az ágyamon, tegyem a babát az ő mellére. Meg persze, a köldökzsinór elvágást, meg a szülés utáni takarítást, másnapi mosást. 

    Turula születése után viszont, legalább is a korábbi állapotokhoz képest, egyenesen el kezdtünk prosperálni. – Mindezt azért írom le, mert amíg Emő el nem hagyott, és ezt követően nem kezdett el velem szemben ellenségesen viselkedni, illetve reánk az ő ellenségeiként gondolni, én soha nem kellett féljek attól, hogy valaha is teljesen leszegényedhetünk, hiszen minden jel arra mutatott és a gyakorlati következmények is mindig ezt jelezték, hogy mindössze arról van szó, hogy az anyai tudattalanját mikor képes lenyugtatni és a gyermekáldás képzetével  - ami egyre világosabb volt a jelek és a tények logikájában, hogy az anyagi áldással egy forrásból ered! –, majd a család képzetével szemben nem ellenkezni. Ezt a kérdést viszont már egyenesen a sors oldotta meg, mert időközben és az anyja ide vonatkozó ijesztgetései folytán elveszítette azt a belső önszabályozó képességét, amit a kapcsolatunk elején még tudott működtetni, és amely szerint a metafizikai ismeretekkel és a megfelelő spirituális tudattal rendelkező nők, akkor fogannak meg, amikor ők éppen akarnak. (Úgy, ahogy Medárda foganását pl. már „megengedtük”, ha én azt nem is akartam kimondottan, csak nem bántam már, ha megfogan és el is kezdtem viccelni vele. És úgy ahogy az Ividő foganását is akartuk már Violával az egy éves, bocsánat: 11 hónapos rendszeres szexuális kapcsolat után.) 

    A sors tehát úgy oldotta meg ezt, hogy amikor Turula egy éves lett, én vettem egy számítógépet Emőnek, amibe internet vonalat is szereltünk, és  el mentem Sopronba előadásokat tartani és horoszkópkészítéssel a három gyermekes családnak pénzt keresni, Emőt mindennap meglátogatta az édesanyja és teljesen át vette a feleségem életképzelete és akarata fölött az irányítást. Megdumálta tehát a lányát, hogy az mellettem nem lehet igazából boldog, és mindjárt elmúlik a szépsége és még meg sem ismerte a boldogságot, hagyja azt a butaságot, hogy velem szemben őszintének kell lennie, szerezze meg a kitűzött terminusnál hamarabb az asztrológusi diplomáját és váljék tőlem önálló asztrológussá. Szövetkezzen vele, ő szerez majd neki rendelőket, az a lényeg hogy Emő tegye magát tőlem minél függetlenebbé és azt követően boldoggá. A szerencsétlen Emő bele is ment a játékba, titokban az anyjától kapott sürgősségi vizsga-pénzt elküldte az asztrológiai iskolába, és le is vizsgázott, majd kapcsolatot teremtett Solykával az első internetes romantikus szerelmével, aki egy pesti bulvár-portált működtetett.

    Ettől a férjcsalással kevert, romantikus élménytől persze, megzavarodott és rögtön meg is fogant a méhébe még egy magzat. Persze, ezt nem vette észre, de legalább is nem tudtuk meg egész nyáron, és miután az anyjával való boldogság-üzérkedéseit bevallotta boldogan is éltünk néhány hétig, vagyis addig amíg gyanús nem lett számára az, hogy nem jött meg a menstruációja két hónapja és a foganási tesztet elvégeztük. Ekkor szinte be állt a pánik, de én nem tudtam, hogy az egész lelki zavarának - aminek a foganás volt köszönhető... -, a hátterében nem csak az anyja áskálódása áll, hanem a Solyka iránt érzett romantikus vágyódás is, és csak annyit mondtam, hogy amennyiben nem akarja azt, hogy agykárosult, púpos, vagy béna gyermeket szüljön – hiszen csak arról a szemmel látható energiaveszteségről tudtam, amiben az anyja „kezelései” után itthon találtam és aminek a következményétől: a teljes energetikai lerobbanásból, a nyár végére valahogy kiszedtem – akkor most nagyon szedje össze magát, mert nincs kedvem tolószékben taszigálni egy szellemileg, vagy akár testileg is soha fel nem nőni képes gyermeket, csak azért, mert ő engedett a hülye anyja dumájának és hagyta magát teljesen megzavarni.

     Emő, láthatóan össze is szedte magát, amennyire össze szedhette a nagy szerelmi titokkal és a velem szembeni hazugsággal a szívében, és Ennek megfelelően, Réka meg is született, a természetben és az otthon könnyen született nővérei után, szégyen szemre, tizenhárom órás otthoni vajúdás után, fent a Nagy Laji dombján álló megyei korházban, annak rendje és módja szerint: a nyaka köré tekeredett köldökzsinórral! Csak ősszel, egy véletlenül köztem és Solyka között lezajló internetes incidens következtében jöhettem rá, hogy ha testileg nem is, de a foganási és a várandósági időszakban, lelkileg meg voltam a feleségem által csalva. Mindegy, mondtam, a szarvaimtól még be tudok menni a lakásba, fontos, hogy a gyermekek mind egészségesek. És az Emő mágikus erejű, újabb gyermekáldástól már érthetően irtózó tudattalanját se erőltessük tovább: fel tetettünk tehát egy spirált a méhszájába a Réka születése után hat hónappal.

   És a dolgok ily módon el lévén rendezve, és Emő metafizikai maga- figyelésében némely tapasztalatot nyerve, a Réka születését követően, nem volt nálunk, az első elválás utáni visszatérésüket megelőző, cukorkázás miatti Réka és Turula bőrkiütését, valamint a Turula szamárköhögését kivéve emlékezetes betegség, vagy emlékezetes anyagi gond. Még akkor sem, amikor először, majd másodikszor is szétrobbantotta Emő a családot. Sőt, miután vissza költőztek, vettem meg a második, sokkal jobban megkímélt, még egészen új kinézésű és még abszolút jól futó fehér Ladámat. De még azután sem lett semmi anyagi gond, hogy másodszor is elhagyott. Sőt: négy hónappal, a végső családelhagyás után, tehát azt követően, hogy már nem volt itt Emő anyagi bőség-elhajtónak, illetve rendelés-elhatónak, annyi pénzem volt, hogy miután Violát megismertem, megkértem, hogy jöjjön vissza és „gyermekvigyázzkodjon” (nevelőnősködjön, bébi-szitterkedjen) nálunk két három hónapig annak érdekében, hogy tudjak a sok rendelésnek eleget tenni. És csakugyan az első három hónapját ki is fizettem (15O euro, az itt tartózkodási költségein kívül.), majd megegyeztünk abban, hogy ettől kezdve már szabályos élettársak leszünk. De már nem is lett azt követően több, amiből fizetni még pluszban neki vagy bárkinek is, 15O eurókat havonta.  

 

     És most itt ülök, a nyárutói verőfénytől védő barakk előtt a tavak partján, háttal a Hargitának és nézem a Csíksomlyó hegyét a tévéből is közismert „szent” nyereggel, ami éppen csupasz, és szeretném a tudattalanomat kifordítani annak az érdekében, hogy megbizonyosodjak: tényleg az én, gyermekeim jövője és családi biztonsága miatti aggódó, rejtett egzisztenciális félelmem volt az oka a nyári anyagi krízisünknek, vagy inkább a nálam sokkal nagyobb mágikus erővel bíró, volt - feleségeimnek az ugyancsak ide vonatkozó és sokkal nyíltabb és élénkebb karmikus (tehát: negatív) képzeleti tevékenysége hajtja-e el a család felől azokat a normális számú rendeléseket (Azért írtam többes számban a feleséget, mert az Ividő születése után, eldöntöttük Violával hogy össze házasodunk.), amelyek logikusan és gyakorlatilag be kellett volna érkezzenek folyamatosan. (Már csak abból kifolyólag is, hogy mindenki, aki olvassa vagy látja, dicséri honlapjaimat, illetve a rajtuk található anyagok minőségét.). Nem tudom tehát eldönteni egyelőre, hogy a nyilván, engem is tükröző, mindenkori „asszonyaim” ősbizalom-hiányból eredő egzisztenciális hitetlensége, vagy éppen az én, mindeddig mélyen rejtett gyermekek miatti egzisztenciális félelmem, ami ott kell legyen a tudattalan képzeletvilágomban a horoszkópom tanúsága szerint?      

     Mivel asztrológusként sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a sors-vizsgált személy a gyermekeinek a féltésére hivatkozva, még önmaga előtt is, vált a múlt rendszerben besúgóvá, vagyis erkölcsi halottá. Vagy, szintén a gyermekekre hivatkozva, féltékenykedett azoknak az anyjára, vagy nőként a gyermekei apjára és követett el azzal szemben erkölcsi vétségeket, vagy követett el más féle, a karmája jellege szerinti, erkölcsi, vagy sorsrontó hibákat. Hát én is, alapos vizsgálatnak vetettem alá magamat ebből a szemszögből, de egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben tényleg annyira súlyosan (gazdasági sorsrontóan) létezik bennem ez az egzisztencia-féltés, az semmiképpen nem a magam féltése miatt van, mivel én úgymond, már a túlvilágra is fel vagyok készülve. Nincs amiért a magam-féltését a gyermekekre fogjam tehát, mert rég óta nem féltem magam és ha féltem is, azt is csak miattuk, hogy tudjam becsülettel felnevelni őket. Ha félek tehát a gazdasági leépüléstől, az csakis amiatt van, hogy nagyon súlyosnak érzem azt az életfeladatomat, hogy a tudatosan családromboló anyától származó, de annak az erkölcsi csapongásaitól megmentett, általam gondozott és nevelt, tehát nálam fejlődő gyermekeimet úgy vigyem el a felnőtt kor küszöbéig, hogy ne ismételjék meg sem az anyjuk felelőtlenkedéseit, sem az én párkapcsolati zavar miatti, lelki egyensúly-vesztéseimet (Mérleg – karma), és ha lehet, tragikus tapasztalatok nélkül sikerüljön nekik a megváltódási képességeiket megszerezni. És lehetőleg nem az én koromban, hanem sokkal, de sokkal hamarabb, fiatalabban.

 

         -------------------------------------------------------------

 

     Az engem örökérvényűnek szánt, misztikus sorozat-írásaiban rágalmazó, magát székely anarchista prófétának nevező, volt besúgómban: Nagy Attila Puliban, megtaláltam hát, az egzisztenciális félelmeim legfőbb külső megtestesítőjét. A Kökös község egyik omladozó falú házában (Tulajdonképpen az illető személy agykárosult felesége által örökölt házban) éldegél ez a magát szerencsétlenné tett és maga mellé engem le rántani szándékozó gazember, felesége betegnyugdíjából. De ennek ellenére, az internetes tevékenysége által rengeteg magyar közéleti személyiséget rágalmaz még rajtam kívül, az állítólagos „hiba-leleplező és nemzetépítő jellegű” kritikai cikkeivel. Ez, a hívek által elhajtott – azoknak a papjukról gondoskodó önzetlen jóságával visszaélő - hajdani Unitárius kispap, mostanában Nagy Puli Atilla nevű anarchista prófétaként tette ismertté magát a sötét misztikát kedvelő, magyar nyelvű internetező kibicek körében, úgy, hogy kinevezte magát a székelységi közvélemény önjelölt képviselője. Mivel viszont, az én potenciális horoszkóp-rendelőim, csakis az interneten értesülhetnek arról, hogy létezem, illetve ott értesülhetnek a munkám jellegéről és minőségéről,az ismerőseim több rendbéli, ide vonatkozó figyelmeztetése után, kénytelen voltam a revolveres volt-papnak, Nagy Puli Attilának az internetes tevékenységét és az ott, többek között ellenem is, kjifejtett rágalmazó “írástudói” tevekenységének a köz-ártalmas jellegét kielemezni, két alkalommal írtam hozza megszólító levelet. Íme az első: 

 

Kedves, volt-besúgóm, magát újabban valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila!

 

    Nem szoktam a hozzád hasonló sötét figuráknak válaszolni, de a te, kizárólag az általad kieszelt, velem kapcsolatos hazudozásaidon álló – És semmiféle más tárgy valóságon nem álló! – ellenem irányuló internetes rágalmazásaid, éppen abból a tájékozatlanságból fakadnak, mint más, volt szekus besúgóké. Ti., hogy nálam jóval fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkben, a mai László Zita színésznő társaságában, a te, Zitának több rendben is kifejtett kívánságodra, találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztél semmit, mivel erre nem voltak kíváncsiak a tartó-tisztjeid (Ők csak a Kokosi fedőnév alatt írt jelentéseidre voltak kíváncsiak, de nem osztották meg veled a többi besúgótól szerzett, velem kapcsolatos értesüléseiket.).  Ezért, a személyemmel kapcsolatos értesülésekben hiányosan tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom azon, hogy nálam sokkal fiatalabb férfiaknak, van fölösleges ideje és energiája arra, hogy azt, a tiedhez hasonló, égbekiáltó hazudozások kieszelésével és e hazugságokon alapuló, erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse.

    Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alatt végzett nevetségesen hitelrontásom és sarlatánozásom helyett, sokkal jobban tetted volna, ha az újabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem követed el velem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna, elmesélhettem volna neked, hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem fel, miközben te falusi környezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit katolikus papi pályára szántak - a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most, hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési módszerét! – már tíz éves koromban csináltatott számomra egy, az övénél kisebb fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt, hogy miként kell a fát úgy felvágni, hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is én hordtam a házba azt a tűzi fát, amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttam el a három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagy fejszének a teljes birtokosaként már magam hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy a favágógép elvághassa. (Később  nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha máshol erre szükség keletkezett.) Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban már keményen rönköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és kásztázgattam az „anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási bérrel. Közben a kapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, a rendszeres disznó- és tyúkpajta pucolás és udvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki nappal falusi házakat épített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen a sorskörülmények miatt, a Marosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A hadseregben meg autóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át, majd a nevemre kapott öreg Bucegi-t javítottam, amivel hadgyakorlatokra szállítottam a szakaszom légelhárító gépágyúit. A kétkezi fizikai munkát tehát már gyermekkoromban keményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is, majdnem minden fiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot kivéve...) és attól, hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És erre tanítom és nevelem a lányaimat is!

    Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a munkanélküli megélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és hivatást – És aki nem hiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz- szerzési foglalkozásként, trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem, olvasson bele csak egyedül a Horoszkópházakról szóló tanulmányomba. – mint te a naplopást, hanem azért, mert a magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok által meg nem értett, át nem látott és diagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű és több dimenziós, egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül nagyon hamar kikerülnöm e tudomány segítségével. És akkor azt mondtam, hogy ez az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgói minőségedről mit sem sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy sem, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (de egyébként is...) lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot is folytonosan letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási és soha meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terhelten kerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal fordultak és fordulnak hozzám. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és megvetettségbe mint te, hanem sikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó módon és egészségesen tovább lépni, épen úgy mint nekem annak idején.

     Ami az anyjuknak: Kozma Emőnek, a nálam levő gyermekeivel való, általad jól megcsavart megveretési meséjét illeti, amivel ugyancsak hitelteleníteni igyekszel:

    2O1O pünkösd vasárnapján, miután Emő két hónapon át rejtegette előlem és a nálam levő testvéreik elől, a nála levő, két kisebbik testvért, végre a nyomukra akadtam és a az édesanyjának a csíkszentgyörgyi háza udvarán meg is találtam a két hónapja nem látott gyermekeimet. És így megláthatták a testvérek is egymást, és miután a kapun belől levő kicsik valósággal koppanva neki rontottak a kapu-kerítésének azon kitörő örömükben, hogy meghallották a hangunkat, lévén, hogy a szégyenérzet még érvényben van a csíki székely falvakban, Emő és az anyja kénytelenek voltak minket beengedni a kapun belül. Miután kijátszottuk magunkat, elérkezett a búcsúzás ideje és a két kicsi gyermek (6 és 4 évesek) el kezdtek kérlelni, hogy vigyem magunkkal őket. „Apuka én veletek akarok menni, vigyél magaddal.” – közelítettek meg külön - külön és kérleltek halkan. Azt mondtam nekik, hogy csak akkor vihetem magunkkal őket, ha az édesanyjuk elengedi.” Erre fel mindketten kérlelni kezdték Emőt, aki az ő anyja házának a bejárata előtti kőlépcsőn ült, hogy engedje el őket „apukával”, de ő nemet mondott. Erre fel a két nagyobb is – akik az én fennhatóságom alá tartoztak törvény szerint – oda ment a lépcsőhöz és ők is el kezdték kérlelni az anyjukat, hogy engedje el jönni a testvéreiket. Én az udvar másik részében, háttal a jelenetnek pakoltam össze az autóm szerszámait, amellyel korábban egy biciklit javítgattam. Medárda (a legnagyobb, akkor 12 éves) számon kérő hangot ütve meg, azt mondta az anyjuknak, hogy: „- Miért vagy olyan kegyetlen, engedd el őket velünk, nem elég, hogy két hónapja nem engedted meg, hogy találkozzunk és velük legyünk?” Erre fel, a kicsik el kezdtek sírni. Medárda újból szólt: „- Hát nincs szíved, nem látod, hogy sírnak.” Erre a kicsik jobban el kezdtek sírni és Etelka – akit Emő korábban a leginkább elkényeztetett, de aki ennek ellenére és az anyja nagy csodálkozására elsőnek jelentette ki, hogy velem marad, el kezdett kiabálni, hogy: „Engedd el őket, nem látod, hogy sírnak!”  Erre fel Emő azt mondta, hogy: - „Most sírnak, de Ti mindjárt el mentek és akkor nem fognak sírni.” Amikor kimondta azt, hogy ti mindjárt elmentek, Turula (A kisebbik középső, vagyis a nagyobbik kicsi.) hangosan felzokogott. – Ekkor és erre fel, kezdte el Etelka (De kimondottan csak ő, Medárda nem!) ütögetni a kis kezével az édesanyja fejét, de akkor kilépett az Emő anyja a házból, azt hajtogatva, hogy ne cirkuszolyunk az ő háza előtt, mert meghallják a szomszédok. Én is oda fordultam erre, hogy mi is történik, és fél szememmel láttam még, hogy Etelka rá üt még kettőt Emő fejére, de azután már nem üthette tovább, mert a Emő felállt. Én viszont nem álltam meg, hogy a volt anyósomnak meg ne mondjam, hogy nem mi csináljuk a cirkuszt, hanem ti, akik elrejtettétek előlem és a testvéreik elől a kicsiket.”

    Hát ez volt az én a nagy anya-verésre való gyermek-buzdításom, amelyről Nagy Puli szóról szóra ezt olvashatta annak idején a www.asztrologosz.com c. portálon, de ő ezt már teljesen másként, vagyis ellenkező értelműre átköltve adta elő.

    Mint ahogy merő hazugság az is, hogy László Zita, engem az eljegyzésünk napján (sicc!) elhagyott volna, hiszen három évig jártunk még, ugymond jegyben az eljegyzés után, és három év múlva, amiatt váltunk szét lassan – lassan, mert én időközben magamhoz vettem a Zalárd nevű fiamat, akit a nagyszüleire hagyott az első feleségem, és ettől kezdve, nem csak lelkileg nem lehettem teljesen a Zitáé, ahogyan azt egy romatikus lelkű, fiatal lány elvárja, hanem Székeludvarhelyre sem utazhattam olyan gyakran mint azelőtt. És akkor is csak a fiam társaságában.  És így tovább..., rágalomról rágalomra, fölényes és nyegle lekezeléstől még lenézőbb becsmérlésekig, ennyi – vagyis SEMMI! - a valóság-alapja minden egyes sztorinak, amiket ez a dús fantáziával megáldott, és a saját kútfejéből Nietzche féle felsőbbrendűségi őrületben szenvedő, és ez őrült kútfejéből antikrisztusi eszméket böfögő, állítólag: székely(?) a-marhista eszed, rólam az interneten kiokádott.

 

III. 

 

 

    Nagy Attila Puli, nem csak, hogy mindig nagyon vigyázott arra, hogy gyermeke semmiképpen ne szülessen, de az internet különböző fórumain nyitott rovataiban és blogjaiban található bemutatkozásai alapján, nyíltan és büszkén vallja magát a felesége betegnyugdíján élősködő munkakerülőnek. – Az egyik ellenem intézett gyalázkodásában ugyanis, azt is elkottyintotta, miközben a gazdasági támadhatatlanságát bizonygatta, hogy az agykárosult felesége beteg- nyugdíjából él! Ez a férfi elvégezte ugyan a katolikus teológiát, de papi felszentelése előtt ott hagyta, majd az Unitárius teológiát is, és unitárius papként működött is három évet, mindaddig, amíg a sorozatos részegeskedését és az ezzel járó kötelesség-mulasztást és erkölcstelen viselkedését követően, az egyház, a hívek több rend báli jelentésére, megszabadult tőle.

    Ez, a magát vallásos anarchista prófétának nevező észlágyult, aki egy egész kis filozófiát, de inkább: amolyan hippi ideológiát épített a munkakerülése és az ingyenélése misztikus erkölcs-elméleti indoklására, ossza az észt az interneten Orbán Viktornak és Tőkés Lászlónak arról, hogy mit is kellene tenniük a nemzetért: a merő képzelgésen kívül: az égvilágán SEMMIT!

    És ama zseniális megvilágosodását követően, hogy neki nem kell dolgozni, a Puli, majd valamiért az jicahahmeir művésznevet is felvette.

    Az általa anarchistának képzelt, de mindössze irracionálisan misztikus, zagyva írásait meg lehet találni szerte a neten és bárki, aki ezekből csak hármat is elolvas, azonnal képet alkothat magának Nagy Puli Attila épelméjűségéről, tehát: szavahihetőségéről, a személyi tudata kottyant voltáról, de mindez nem lenne baj, hanem az, hogy e beszámíthatatlanságával a mélységes gerinctelenség és erkölcsi nihilizmus is együtt jár. 

     Ez az ember, aki velem a diktatúra idején ismerkedett meg, éppen a Turula lányomnak az otthonunkban való megszületése reggelén (A baba, aki akkor éjszaka született és a két nővérkéje, még aludt.) felállított hozzánk másnaposan egy, akkor éppen kékre-zöldre vert vastag derekú, vastag nyakú és ugyancsak vastag hangú nővel és ketten meg akartak győzni – főként az általam addig nem ismert nő volt rámenősebb a meggyőzési törekvésekben ...- arról, hogy adjak az, akkor még csak általam Attilaként és a barátomként ismert férfinek (Jóval később, az internetes nyilvános bosszúállása megtétele után sok évvel később, derült csak ki, hogy a barátomnak képzelt személy azért keresete és kérte ki a barátságomat, mert a szekuritate által rám állított besúgó volt.), egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható volt, hogy az előzőekhez hasonlóan, soha nem fog megadni, és amit a szerencsétlenségemre meg tagadtam akkor tőle (Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem akkor, az a család növekedett szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!).

    Ezt a kölcsönadási elhárítást utólag, ő, a lehető leg aljasabb módon megbosszulta, és különböző rólam kiagyalt sztoriknak az interneten való közlésével, el kezdte a hiteltelenítésemet, a családom gazdasági tönkre tétele érdekében.  

    Miután többen is rá kérdeztek, hogy mi a helyzet ezekkel a Nagy Puli – „beszámolókkal”, utána néztem , hogy ki lehet az illető, majd az írásokban közölt, témán kívüli adatokat látva, teljesen világos lett számomra, hogy az illető, Balázs F. Attilával egyetemben, aki szintén a papi eskületétel előtt hagyta ott a katolikus teológiát, szintén szekuritate-s besúgó volt. És ez a gyanúm beigazolódott a 2O11 tavaszán, amikor is CNSAS központban a megfigyelti „Poetul” (A költő) fedőnéven összeállított dossziémat tanulmányozhattam. Barázs F. Attilában volt annyi becsület, hogy a tényt elismerte, Nagy Puli Attila viszont, mivel sokkal kisebb kaliberű besúgó volt, mintsem, hogy másoknak a gyanúját is felkeltette volna, úgy képzeli, hogy az én szavahihetőségemnek az ő újabb kiagyalt, lejárató morális mesék segítségével történő hitelteleníts által, az ügyet megúszhatja. Ennek az érdekében elkezdett, szerte a neten engem fitymálni, kigúnyolni és meggyalázni, tegezve hozzám intézve a szavait, le „Szilárdkázni” és ebből a fenséges szakértői pozíciójából le sarlatánozni.

    És ezt a sötét mocskolódást folytatja 2O11 tavasza óta, mikor a számtalan blogja közül valamelyiken,  mikor különböző más fórumokon álnevek alatt (Pl. az  www.erdely.ma.roc. portálon, ahol a moderátor nem képes magát észre venni és a különböző fedőnevek alatt megjelenő, átlátszó Puli-beszólásokat nyakló nélkül beereszti, mondván, hogy ezek a fölényeskedő és nagyképű, áttetszően jellegzetes Puli-féle gúnyolódások, a demokratikus ellenvéleményt szülők táborából érkeznek. 

   A 2OO4 április 13-ai, kölcsönkérő „baráti” látogatásuk kapcsán, Puli - Attila azt állítja, hogy az a nő, akit akkor a feleségeként bemutatott, nem volt általa kékre – zöldre verve, és, hogy én hazudok amikor azt állítom, hogy ők másnaposak voltak. Mondjuk, ez rendben is lenne, holott, akkor meg hogy a csudában történhetett meg, hogy éppen reggel 8 órakor fogyott el a pénzük és éppen Csíkszeredában, és éppen miért volt nekik annyira fontos és sürgős az újabb vissza nem fizetendő pénz-adományt kérni? (Mert állítólag anélkül nem tudtak - Gyergyószentmiklósra, vagy Székeludvarhelyre, már nem emlékszem. - tovább utazni.)  De ha nem voltak másnaposak, vagy éppen fél-részegek, mint ahogy én akkor határozottan érzékeltem, és ami a külsejükből is lerítt, akkor egyenesen tudatos vétek-számba megy, az a kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy tekintet nélkül arra, hogy a két szobás lakásunk kis szobájában, mindössze néhány órára a szülés – születés élet-drámája után, pihen és alszik a feleségem és az éppen frissen megszületett kislányunk: Turula.

    (A volt feleségem ugyanis semmiképpen nem akarta ezt a harmadik kislányunkat sem korházban megszülni, és amikor azt érezte, hogy szülnie kell – korábban már három alkalommal is szült - addig várt, amíg nem érezte, hogy a baba ereszkedik ki a szülőcsatornán, és csak ekkor ébresztett fel engem az álmomból, hogy éppen csak annyi időm volt, miután talpra ugrottam, hogy alája dughattam a tenyerem és kifoghattam a belőle csendesen kisikló kislányt.) 

     Amennyiben nem voltak valamilyen alkoholos italtól, illetve  a másnaposságtól elkábulva és a nappali éber tudatuknál voltak mindketten, akkor emberileg elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem kezelésbe vettek – főként az addig általam ismeretlen, zöld- és kék monoklis asszony – abból a célból, hogy adjak nekik kölcsön pénzt, és ezt hajtogatták és nyíltan hitetlenkedtek, akkor amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál.

    Nem emlékszem ugyan, hogy volt-e pénzünk, vagy sem, de akkor is, ha lett volna, nekik tekintettel kellett volna lenni arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs ügyintézés pénzkiadással jár egyrészt, és másrészt ilyenkor a szülők sem tudnak néhány napig pénzkeresettel foglalkozni. És az, gondolom, nem tartozik most ehhez a témához, hogy miért kellett nekünk otthon szülni. – Ezt csak azért írom, mert megszoktam már, hogy a Nagy Attila kórusvezető ide vonatkozó hangütésére, az asztrológiával szemben rossz indulattal, illetve a spiritualitással szemben babonás idegenkedéssel viselkedő székelyföldi emberek, ilyenkor ezzel szoktak támadni, ahelyett, hogy az aktuális téma lényegére figyelnének. - Hanem az, hogy ilyen un. szakrális körülmények között nekem éppen nem arra volt arra szükségem, hogy arra figyeljek, és attól szorongjak, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...- mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Arra nem térek ki, hogy az addig barátomnak képzelt Nagy Attila és a vaskos felesége, a rámanős hangoskodásukkal a család szülés utáni idillikus nyugalmát mennyiben bontják meg. Illetve arra, hogy időm és energiám sem volt akkor arra, hogy el kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon az otthon levő családi pénzből tudok-e nekik ilyen körülmények között, egy újabb, soha viszont nem látandó pénzt adni, úgy, hogy mindenre maradjon?

    Mondom: amennyiben nem voltak sem reggeli szíverősítő pálinkától kapatosak, sem kialvatlanul és másnaposan kábultak, még nagyobb a vétkük az akkori rámenős és kíméletlen, sőt: egyenesen könyörtelen - Nem, hogy megértés és elemi empátia nélküli - követelőzésük miatt!

    Arról, hogy az elutasítás miatti, sötét bosszú-vágyában, utólag mit követett el velem szemben ez a sötét lelkű Júdás, most ne essék szó. Hanem csak arról, hogy Puli azt állítja, hogy a igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy-károsult lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Rendben kérdem én, de mikortól nem kezdve nem volt szabad innia? Illetve, mikortól kezdve kezdte ezt a tiltást komolyan venni és betartani? És ha tudták, hogy nem szabad a feleségének alkoholt innia, miért mentek el egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért költötték el az utazási pénzüket alkoholra éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak és a vendégeik alkoholt isznak? 

  - És, ha így történt, miért álltak ezért rajtam bosszút?

     Illetve, miért hazudja most azt Puli Attila, hogy miközben én kimentem a konyhába, vagy a vécére, vagy hova, állítólag be ment hozzuk a néhány órája még szülő feleségem, akinek akkor még logikus módon, az adott körülmények között (hiszen, nem korházi szüléseknél a placenta három – négy órával később válik le.) még bőven véreznie is kellett volna, és ebben a szülés utáni állapotában, éppen azzal a rólam való állítólagos árulkodással lepte meg és vette a bizalmába Pulit, hogy smafu az egész asztrológiám és a metafizikai tanulmányaim egytől egyig nagy álnokságok, mert én, amennyiben nem szednék altatót, nem tudnék még csak aludni sem.

    Vajon miért épít erre a képtelenségre – Ti, hogy az alig szült feleségem ott hagyta volna a francba a kis Turulát és kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a szobában, és kihasználván ezt a „megfelelő” alkalmat, neki fogott Pulinak rólam árulkodni ...? Mert hiszen egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és őt nyilván zavaró Pulikát velem szemben a bizalmába fogadni! (- Jaj Istenem, hogy ez a besúgáson edződött magyar gonoszság még mire nem képes! - Egy egész „spirituális vezetői álnokságot leleplező” erkölcsi rágalom-elméletet kieszelni úgy, hogy az alapja a fizikai – tárgyi valóságban egyenesen lehetetlen! Főként, hogy én soha sehol nem hirdettem magam spirituális vezetőnek, sem mesternek, sem gurunak, de még anarchista prófétának sem úgy mint ő saját magát, hanem mindig csak egyszerű asztrológusnak! Mi haszna lehet ennek az antikrisztusi nihilistának ebből a rólam szóló halomba hordott mocsokból, a sötét bosszúálláson kívül?

   Ő azt állítja – Hogy oda ne rohanjak! - , hogy annak az érdekében írja rólam mindezt, hogy megvédje tőlem, illetve a sarlatáni praktikáimtól az ártatlan és óvatlan magyar embereket, akikért ugyebár, ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő, volt-besúgói szíve... – Ó, hogy Pulinak ez, a „népét” éppen tőlem féltő aggodalma mennyire megható!

 

_Azon kivül, hogy másoknak sokkal többel tartozik, van a Puli féle kölcsönkérősdinek egy másik, un. parasztosan, vagy ha úgy tetszik proletárosan praktikus oldala is. Valahol, valamely, a számtalan rólam és hozzám szóló, szavait direkt nekem, „Szilárdkának” intézett – Mármint, hogy az ő többet nem tejelő Szilárdkájához intéző! -, „spirituális emléknek” nevezett eszmefuttatásai között, elismeri, hogy kölcsönöket vett tőlem, de, mondja ő, az ingyenélő vigéc, hogy ezek a kölcsönök bagatellek, mivel a lej mai értékének megfelelően, ő mindössze három lejnyi kölcsönöket kért tőlem annak idején. – Ez is éppen úgy igaz, mint minden rólam szóló, velem kapcsolatos, „stopposoktól” hallott számtalan sztorija. Ne vicceljünk: három lejért, sem akkoriban sem most, nem vittek Csíkból és nem is visznek el, sem az utas-leső stopposok, sem a kamionosok, és az autóbusz-vállalatok soförei pláne, hogy nem. Még a Hargitafürdői eltérőig sem...

    Sőt: ennyi pénzért még maga Puli is restellte volna hozzám feljönni, nem hogy számomra azokat a szerencsétlenül gügye sztorikat kieszelni és még pirulás nélkül elő is adni, amelyeknek a meghallgatása után, az asztrológusi tanácsaimmal próbáltam rajta, a kölcsönadás mellett segíteni. (Az más kérdés, hogy akárcsak a szélhámosok általában, és akárcsak ő most is, sokkal intelligensebbnek és rátermettebbnek érezte magát mint én, és a fenébe kívánt a tanácsaimmal együtt, csak adjam már neki oda azt a pénzt, mert már csorgott a nyála arra a gondolatra, hogy amint kilépik a lépcsőházunk ajtaján az első kocsmáig repülni fog.) Szóval, még azzal is érvel ez a nagypróféta újonnan, hogy nem is lett volna nekem, akkor amiből adjak, mert szerinte akkor is olyan csóró voltam mint most. Azt hagyjuk, hogy most sem vagyok egyáltalán csóró – És hozzá képest, aki az agybajos felesége omladozó, repedt falú és repedt sarkú kicsi putrijában lakik, aztán semmiképpen nem számítok „csórónak”! - mivel annak ellenére, hogy a bosszúja sikeresen eredményes és egyetlen új rendelőtől sem kapok még csak érdeklődő levelet sem, ami óta lelepleztem, hogy besúgó volt és ő erre szorgalmasan el kezdett sarlatánozni, de az éhségsztrájkom hírére, éppen azoktól kaptam annyi anyagi segítséget, amennyit soha nem is tudtam volna elképzelni, és éppen azoktól, akikről ő azt állítja, hogy becsaptam és átvertem: a volt rendelőimből lett barátaimtól és volt tanítványaimtól.

 

      Szóval, hagyjuk azt, hogy minden jel arra mutat egyelőre, hogy az én és a családom gazdasági tönkretételét célzó számításai egyelőre, fordítva fognak elsülni, és maradjunk meg annál, hogy éppen akkoriban, amikor ő még járogatott hozzám kölcsönökért, történetesen éppen bőven volt pénzem, mivel előbb a Budapesti Bethlen Gábor alapítványtól kaptam egy egész évi ösztöndíjat regényírásra. (-Amit egyébként, sok más írótársamtól eltérően be is teljesítettem: 8OO oldalas, tehát két könyves regényt írtam, és mostanában készülők megírni a trilógia újabb darabját, amelynek az egyik kulcs-szereplője éppen Puli lesz. – Ő fogja átvenni tehát a regényben a második könyv közepéig a főhős Géza nevű barátja által elfoglalt, ellenpont szerepkörét. A gonosz sámán tehát a Táltos Bolonddal szemben.) Majd, amíg az Elta-nak voltam az előadó-asztrológusa, illetve később is, amikor csak egyedül éltem, szintén volt bőven pénzem, mivel akkoriban még román nyelven is készítettem horoszkópot és azok inkább rendeltek, mint a magyarok.

   Szóval, történetesen akkor éppen volt amiből adjak kölcsön és amiből annál sokkal minőségibb életet éljek, mint amilyet élhet most ez a munkakerülő az őseitől örökölt vagyonának az eltékozlása után. De nem kell ő nekem ezeket a „kölcsönöket” megadnia, hiszen nyomban be is tömném a szájába mindet, amiért a három, majd négy gyermekes családom megsemmisítésére törekszik cinikus-békésen valamelyik pusztai cserefája alatt szunnyadó démonjai hatására. És ezt, a gyors kalkulust is, csak azért írtam le, hogy kimutassam: folyamatosan ezt csinálja: hazudik, csúsztat és ferdít, majd e hazugságból és csúsztatásaiból ácsolt tényekre alapozva rágalmaz és erkölcsileg számon kér.        

 

IV.

 

 

     Tíz éven át éltem komoly családi, vagy akárcsak házastársi veszekedések nélkül is, abban a gyümölcsöző házasságban, amelyből négy gyermekem született, miközben, amint utólag az kiderült, a szerencsétlen, volt- feleségemet már a házasságunk első hónapjaiban azzal gyötört az anyja, hogy kapartassa el magzat korukban az elsőtől kezdve az összes gyermekünket, majd, hogy nem létezik, hogy boldog tud lenni egy nála 25 évvel idősebb férfi mellett és keressen magának szeretőt aki őt „igazán” boldoggá tudja tenni. És a végén azzal zsarolta, hogy megmondja nekem azt, hogy a házasságkötésünk előtt, a feleségem, az anyja könyörgése hatására, nem mondta meg az édesapjának azt, hogy biológiailag nem ő az apja, hanem valaki más, mert az anyja terhes volt vele jóval azelőtt, hogy először ők ketten (Mármint Emőnek az apja és az anyja) szeretkeztek. Szerintem, csodával határos, hogy Emő ilyen vészterhes családi háttéri körülmények és lelki meghasonlás között is, tíz éven át bírta, és csak azt követően költözött vissza az őt tíz éven át csábítgató anyjához, hogy annak a házastársi hűség alól „felszabadító” szövetkezései hatására, megengedte magának azt a luxust, hogy hónapokig tartó titkos internetes kommunikáción keresztül, egyoldalúan szerelmes legyen. De ez már nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy ilyen, általam egyáltalán nem ismert háttéri hatások és ellenséges körülmények között is, tíz évig éltem – általam végül is, végig boldognak érzékelt, és messzemenően gyümölcsöző – házasságban, amire jön ez az antikrisztusi – anarchista megváltási elméleteket hirdető „teológus”, akit csak egy kemény tudatmódosító gyógyszereken élő, gyermektelen nő képes elviselni, és azt állítja, hogy velem egy nő sem volt képes komoly kapcsolatban élni! – És, hogy persze, és főként, ez a Puli által adu ászként kivágott ”TÉNY” azt is jelenti szerinte természetesen, hogy az én tulajdonképpen egy sarlatán asztrológus vagyok.  És még fel is szólít ez a Júdás, hogy fogjak neki ilyen általa kivágott komoly érvek ellen védekezni! Majd röhög, és vigyorogva hirdeti, hogy ő milyen jól szórakozik a nyomorúságomon, mivel a gyermekeim anyagi fenntartása érdekében ezeket a magyarázkodásokat kénytelen voltam megtenni. Hiszen a rendelőim nem Erdélyből származnak, hanem külföldről, mivel az Erdélyiek úgy képzelik, hogy a közülük valók nem lehetnek jó asztrológusok, hanem csakis a Magyarországiak, de főként a Budapestiek. A külföldi potenciális rendelők viszont elolvasván a Puli rágalmainak csak az első mondatait, belőle sem kérnek, de belőlem sem. Hát persze, hogy meg kell kísérelnem a rágalmaktól tisztázni magam és a pályán maradásom érdekében, elmondani, hogy menyire hiteles személyiség a forrás, vagyis az, akitől éppen származik a hiteltelenítés „becsületes és kompetens” műve.

 – Azt, hogy ő, akinek nincs semmi felelőssége és gyermekei miatti egzisztenciális gondja, mert sem gyermeke, sem anyagi keresetet biztosító munkája nincsen, mivel a felesége betegnyugdíjából él, a horoszkópjából kiolvasható, gyávasága miatt soha nyíltan fel nem vállalt  hatalomgyakorlási sóvárgásának megfelelően, arról irkál az interneten, hogy az általa provokált nehéz helyzetemen fölényesen ő csak mosolyog és engem ugrat, most már nyíltan is megvetve ezért, nem csak a hátam mögött, mint szekus besúgó korában.

      - Persze, hogy élvezi ezt a fölöttem gyakorló hatalom illúzióját keltő helyzetet Nagy Attilának (Puli) nevezett, volt szekus besúgó! Bizonyára az engem irredenta eszmék hirdetésével és ezért, a társadalomra nézve veszélyes elemként feltüntető, ártó besúgói jelentéseit is ugyanúgy élvezte! Vagy azokat, amelyekben azt állítja, hogy fiatalság-megrontó beat-irodalmat tartogatok és azzal rontom meg a fiatalok morális képzeletét. Bizonyára most is élvezi azt, hogy engem a gyermekeimmel szembeni gazdasági felelősségem miatt, magyarázkodó védekezésre kényszeritett. Azt, hogy az által, hogy a színes hazudozásain és a vastag valóságferdítésein – Az állítólag innen – onnan (állítólag mindig autó stoppolás közben...) hallott történeteknek a Pulisan sajátos értelmezésein alapuló, nyilvános rágalmakat jelentetett meg rólam, szerte az interneten. Hiszen ennek a steril férfinek, a mások mocskolásán és tönkretételén kívül, nincs semmi más élvezeti lehetősége az életében!

 

 

V.   

 

    Azok számára, akik személyesen nem ismernek, bizonyára hihetőnek is tűnnek ezek a hazugságok, amelyek a gyakorlatban pontosan annyira felelnek meg a valóságnak, mint amennyire igaz (ő szerinte!) az is, hogy az Erdélyi magyarok többsége utálja Orbán Viktort. (Mellékesen: az ő „beszámolói” szerint, állítólag az erdélyiek által utált Orbán Viktor helyett, Gyurcsány Ferencet tartja ez a hamispróféta a magyar országgyűlési szószólójának! - Aki nem hiszi, elolvashatja : „Gyurcsány Ferenc, mondd meg Orbán Viktornak, hogy mi erdélyi magyarok nem kérünk a kettős állampolgárságból..., stb.” ( www.spiritualis.blogter.hu – Nagy Attila Puli művek.)

    A Nagy Puli által rólam terjesztett rágalmaknak tehát, annyiban van tárgyi-valóság alapja tehát, amennyiben, nekünk, Erdélyi magyaroknak nem csak, hogy „nem kell” a Fidesz – Kereszténydemokrata többségű Parlament által megszavazott Magyarországi honosítás, de ráadásul még finnyáskodva, orrot húzva, ki is kérjük azt magunknak, mert állítólag „megalázónak” találjuk – a Nagy Okos Puli prófétánk szerint.

    A Nagy Puli önjelölt misztikus nihilista és politikai defetista által rólam terjesztett, sarlatánozások, valamint a többi személyi és szakmai becsmérlések, éppen akkora valóság-alappal rendelkeznek, mint amennyire igaz az, hogy mi, erdélyi magyarok többsége, ő szerinte utáljuk és üres bálványnak tekintjük Tőkés Lászlót. Úgy és annyira igaz minden, amit rólam, az ő mindenkire lövöldöző, primitív hírnévszerzési vágyában az internet különböző helyein (Blogjaiban és cikkeiben) a nagy nyilvánossággal „közöl”, mint amennyire igaz az (Ő szerinte, illetve az ő politikai és misztikus hőbörgéseiben megtalálható!), hogy mi erdélyi magyarok, „kiröhögjük” és elutasítjuk Tőkés László mellett és Szilágyi Zsolt és Toro T. Tibor mellett, Semlyén Zsoltot, Németh Zsoltot, Kövér Lászlót, Lázár Jánost, Navracsis Tibort, Morvai Krisztinát, Gaudi Nagy Tamást, és más Magyarországi politikusokat, de emellett még azokat a magyar írókat is, akik fel emelik a szavunkat értünk és akik a maguk képességeik és lehetőségeik szerint harcolnak mind a székelyföldi autonómiáért, mind Romániai Magyarok ügyeinek a kezelése közben a jognak és a törvényességnek az érvényesítéséért, a kisebbségi törvények betartásáért.

    Annyira igaz tehát mindaz a sok sötét rágalom, amit ez a volt egyházi, majd kulturális szekus- besúgó rólam és a családomról az internet széltében – hosszában elképesztő szorgalommal terjeszt, mint amennyire igaz az, hogy nekünk nem kell, és mi hevesen elutasítjuk a székelyföldi autonómia politikai úton történő instaurálását.

     Úgy igaz tehát mindaz, amivel engem a volt besúgóm: Nagy Puli az ő internet-helyein, mint mindenkit kiokító spirituális (prófétai! - sic!) szakértő és persze: erdélyi erkölcsi példakép „bevádol”, mint amennyire jogtalannak érezzük mi, erdélyi magyarok szerinte azt, hogy jogtalan azoknak a Magyarországi állampolgároknak a lelkiismeret furdalása, akik a Gyurcsány propagandának és a Kovács László irracionális ijesztésének bedőlve, NEM-el szavaztak a határon kívül rekedt magyarok kettős állampolgárságára.      

     Köszönöm szépen tehát a volt besúgómnak, Nagy Attila Pulinak (más művész nevén: Jicih-valaminek...), hogy ebbe az általa évek alatt az interneten létrehozott, misztikus – politikai erkölcsi-fertőbe, mint legfőbb ellenséget belekevert, mert ennél jobb és ékesebb bizonyítékot arra, hogy „még asztrológusként is”(!), megtartottam az írástudói felelősségemet és mindig igyekeztem lehetőleg többet adni, mint amennyit kaptam, nem is lehet találni.          

 

VI.

 

A Nagy Attila Pulinak az asztrológiai sorsképlete.

 

A saját blogjain található bemutatkozó szövegében és születési adataiban, valamint a misztikusan locsogó és a locsogóan misztikus cselekvés- és munka ellenes filozófiájából, hanem az emlékezetemben élesen élő gerinctelen és férfiatlan személyiségében is elég támpontot találok ahhoz, hogy a következő, általam elvégzett asztrológiai beállítást abszolút hitelesnek lássam:

 

   Első szempontom természetesen az önfenntartásnak az elkerülése, illetve az élősködésre való erős hajlam, sőt: a nemes és messzemenő felelőtlenkedéssel (Szaturnusz) párosuló, és hamis metafizikai filozófiával mint hivatkozási elmélettel alátámasztott nyílt szembeszegülés volt az önfenntartást szolgáló bármiféle gazdasági jellegű (jövedelem-hozó) tevékenységekkel szemben. Ezért tettem tehát a Vízöntő Sárkányfarkat a II. házba. Ezt követően a horoszkóp majdnem minden eleme, már a harmadik, negyedik beállítás után, tökéletesen a helyére került:

1) A keleti csend misztikájának és a belső introspeckció filozófiájának (A zen misztikájának) a követési hajlama egyértelműen következik a XII. ház csúcsán együttálló Napnak és Merkúrnak ebből a pozíciójából. Vagyis az, hogy a Skorpió-nap a XII. házba kerül, igazolja a beállítás helyességét.

 
2) Pulinak a csaknem nőiesen kellemes társalgási módja, lágy hangja, és ugyanakkor a befogadást segítő, ellenszegülést nem kiváltó, és persze: fogás nélküli kommunikációs készsége és főként a szabadság költői illúzióját keltő, a személyi felelősség kérdését kikerülő, a felelősség alóli zseniális kisiklási képessége, mind a XI. házban álló, Skorpió Neptun-Vénusz bolygó-párnak a pozíciójában tökéletesen tükröződik.

3) A hivatás megcsúfolása, majd a teljes hivatásnélküliség, illetve a társadalmi - közösségi dezorientáltság (pap korában disco szervezése pl. a lelkészi hivatalban) és az ezzel, a közösségépítéssel szembeni nihilizmussal való szemérmetlen kérkedés, akárcsak a fizikai magamutogatásig elmenő exkibicionizmus, valamint a háttérből való hatalomgyakorlás (ármánykodás) vágya, akárcsak az öncélú, félelem-keltő és rágalmazó kritika gyakorlása, tökéletesen tükröződik a X. Horoszkópházban, vagyis társadalmi közösségi életkörében álló Mérleg-Lilithben. Már ez a három tétel is elég lenne ahhoz, hogy biztos lehessek a képlet helyes beállításában.
 

4) Az ösztönösen jó, metafizikai - spirituális orientációs készsége (teológiai tanulmányok folytatása), teljesen vissza igazolja a 9. házban álló aránylag pozitív Hold-Plútó páros pozícióját. De ugyanúgy, az általa vallásos anarchizmusnak nevezett, ide vonatkozó lelki  degenerációhoz vezető spirituális tévelygési hajlamai is, tükrözik a IX. ház csúcsán álló abszolút negatív Uránusznak a jelentését. (Pozitív Uránusz: tényleges szabadsághoz vezető forradalom. Negatív Uránusz: anarchia, terrorizmus, stb.)

5) A gyáva alattomos támadások, valamint a nyíltság és a férfiasság - gerincesség tudatos kerülése, a becsületes harci magatartás moráljának a teljes elvetése, és persze, az újjászületést elősegíteni hivatott gyakorlati életfeladatok felvállalásával szembeni nyílt lázadás és szarkazmus, párosulva a szellemi – spirituális megújhodásra való képtelenséggel, újfent tökéletesen tükröződik, az Oroszlánban és a 8 házban álló teljesen negatív Marsának a jelentésében! - És persze, az ugyancsak ide vonatkozó sterilitásra való hajlam minden értelemben (Férfiatlanság. mind fizikai, mind spirituális értelemben vett, megtermékenyítési képesség hiánya.) Sőt: a termékenységnek és a gyermekáldásnak a nyílt, liberális elhárítása, elítélése! De a titkos, és gyáva háttérterrorizmus folytatása is ide tartozik (Mármint a 8. házban álló negatív Oroszlán-mars jelentéséhez.), amit Puli ellenem, egy a rossz hírnévkeltésnek kiszolgáltatott négy gyermekes családapával szemben folytat, akinek nincs hétköznapi gyakorlati munkából származó biztos jövedelme.

6) És a mindezeket hamis egységbe és összhangba állító, magas fokú hazudozásra és tisztességtelenségre és szélhámosságra és elvi és gyakorlati csalásra, információ-ferdítő csúsztatásokra és notórius (beteges) hazudozásra, valamint mások rágalmazására, befeketítésére való hajlam, valamint annak a képtelensége, hogy észrevegye azt, hogy ezzel elsősorban önmagának árt a legtöbbet (Akárcsak én fiatal és még érett férfi- koromban is, a szabályozatlan szenvedélyességemmel!), amit a III. horoszkóp-házban álló, teljesen negatív Jupiterje jelöl! De azt is jelenti ez a közvetlen tapasztalatok életkörében álló, teljesen negatívan fényszögelt Jupiter (Ami mindenképpen csak negatív fényszögeket kap, mint az én marsom ugyanebben a pozícióban, tehát nem csak asztrológusként ismerem a következményeket!), attól függetlenül, hogy én miképpen állítom be a képletet, vagyis, hogy hova teszem az Aszcendenst és hogyan helyezem el a bolygókat a házakban...), hogy Puli vele születetten képtelen arra, hogy a közvetlen tapasztalataiból, tehát a közvetlen környezete visszajelzéseiből, az ő személyes sorsára, a személyes sorsa rendezésére vonatkozó kreatív következtetéseket levonja és a megfelelő elhatározásokat idejében meghozza. (Ezért került oda szegény, hogy az agybajos felesége által örökölt, düledező és tenyérnyi repedésű házában és annak a betegnyugdíjából élve, továbbra is meddő hadjáratokat folytasson, az internetre firkálgatva a fölényes hangú rágalmait, ahelyett, hogy valahova munkába állna, vagy legalább a házuk falain látható nagy repedéseket, malterral, vagy ha arra sincs pénzük, akkor agyaggal betömné!)  Nincs tehát belátó képessége arra, hogy magát a karmája hatása alól legalább részben feloldja, és, az annak megfelelő nyomorúságos anyagi helyzetből kimenekítse.

    Illetve, arra utal még ez a negatív Jupiter a III. házban, hogy valahányszor nem tetszik neki az, amit az anyagi valóság tükröz a számára (és persze, hogy nem tetszik pl. amit mutat a nyomorúságos egzisztenciája), akkor vagy letagadja és elméleti írásaiba el bagatellizálja annak – mármint a tárgyi valóságnak - a fontosságát és érvényességét, vagy egyenesen lehazudja a tárgyi valóságot és átkölti azt, annak függvényében, hogy mit akar elérni. És többnyire csupa aljas dolgot akar elérni, pl., rágalmazni és csúfot űzni azokból, akik valamikor rajta segítettek. (Nem csak velem teszi ezt, hanem az egész falusi környezetével, a közvetlen szomszédaitól a polgármesterig.)  

 

7. Az ugyancsak ide vágó, Nyilas- Aszcendense által jelzett, és a karmája meghaladása érdekében elsajátítani szükséges, őszinte és egyenes, tehát őszintén tisztességes és pozitívan lelkes, becsületes és egyenes erkölcsi magatartás (gerincesség, morális integritás), sajnos még egyelőre teljesen hiányzik Puliból. Illetve ezeknek éppen az ellentéte van meg, annak a Pulinak a jellemében, aki egyáltalán nem figyelt rám amikor a pénz-kölcsönkérései alkalmával, a képletét, és főként a II. házban, a sárkányfarkával együtt álló Szaturnusz jelentését, neki értelmeztem, éppen az egzisztenciális sors-kríziseinek a meghaladása érdekében. Persze, hogyan is figyelt volna a tanácsaimra ez a beképzelt személy, aki le nézett engem, azért mert a diktatúrában a besúgóm volt, és csak azt leste, hogy mikor fejezem be a „prédikációt” és a soha vissza nem fizetendő „kölcsönkért” pénzt mikor adom már oda, hogy azzal valamelyik kocsmába kipihenhesse az én unalmas prédikációim alatt elszenvedett lelki tortúráit. Szomorú, hogy egy ilyen jó képességű személy, ennyire mélyre süllyedt, csak azért mert kamaszkori kaland-vágyában és hatalom-éhségében, hagyta magát beszervezni besúgónak, csak azért mert a III. házban álló negatív Jupiterje által jelzett téves érdek-képzetei, azt sugallták neki, hogy a besúgás segítségével, könnyebben érvényesülhet az életben mint más, vele egy idős fiatalemberek.

   

     Azzal ellentétben tehát, amit a fentiekről állít Puli, ez még távolról sem jelenti az ő képlete, persze, szerinte: rossz indulatú értelmezését (Egyáltalán nincs amiért rossz indulatúan értelmezni az ő képletét, hiszen a nyomorúságos egzisztenciája magától el mond mindent), hanem mindössze, a születési időpont ismerete hiányában torténő képletbeállításának az indoklását képezi.

 

 

VII. – A teoretikus (Teo – ria: úgy mint isteni látás) magyarázat.

 
   A pitiáner személyiség-rágalmazónak és nemzetárulónak (Többek között: Tőkés László Európai Uniós Parlamenti alelnök, Farkas Árpád költő és főszerkesztő, Szylvezter Lajos újságíró és műkritikus, művelődéstörténész, György Attila fiatal író, Mórvai Krisztina Európai Uniós Parlamenti képviselő, Németh Zsolt, Vona Gábor, Lázár János, Navracsis Tibor Magyarországi Parlamenti képviselők, kormánypolitikusok, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, na meg nem utolsó sorban, sőt az utóbbi időben egyre kiemeltebben és egyre durvábban az 1969-ben elhunyt Hamvas Béla kiváló író és metafizikus, valamint szerénységem tartozunk a Nagy Puli Attila rágalmazottjai és mocskoltjai közé.), az írástudói bűnözése, egy fatális misztikus tévedéséből ered. Ez a misztikus tévedése viszont, az első erkölcsi (spirituális) megromlásából, majd az azt követő, sorozatos és egyre nagyobb írástudói vétkeiből következik.
     Ez a gyávaságában és a gyávasága miatt csak az interneten „fenegyerekeskedni” merészelő szájhős ugyanis, aki mindenkit, aki valamilyen közösségi tevékenységben ki merészel emelkedni a kortárs magyar politikában, azt tartja és hirdeti az interneten megjelentetett, vallásosan misztikus, és misztikusan vallásos hőbörgéseiben, hogy lényegében semmi sem számít, amit a külvilágban teszünk. Ti., hogy mit cselekszünk, vagy megvalósítunk, sőt: még az sem számít amit a külvilág rólunk tükröz, vagyis hogy a külvilág mit állít rólunk, az tehát, hogy a külvilág miképpen viszonyul hozzánk és, hogy a gyakorlati életben milyen kézzelfogható, gyakorlati – materiális - eredményeket értünk el (Ti., hogy dolgozunk-e és mit, hogy van-e lakhelyünk és milyen, hogy van-e gyermekünk, vagy nincs, stb., stb.). Mivel, egyedül és csakis az számít szerinte, hogy miket gondolunk és képzelünk a lényünk (spirituális képzeletvilágunk) leg finomabb, legszellemibb (leg elvontabb, legfinomabb, legtávolibb, és persze, ezért a külvilág által legkevésbé ismerhetőbb és ellenőrizhetőbb) rétegeiben, az un. szubjektív éteri egzisztenciánkban! Persze, ez nem más, mint az útszéli szubjektív idealizmus, amiről ő is tanulhatott fiatal teológus korában, de mivel már akkor besúgó volt, a lelkiismerete elől ebbe kacifántos nesze-semmi fogd meg jól – jellegű steril elméletbe bújt az önáltató árnyék-énje. 

    Nyilvánvaló tehát, hogy a kommunizmust szülő materializmusnál sokkal, de sokkal veszélyesebb misztikus elméletnek, az erkölcsi-alapján, magát valami rendkívüli zsenialitással megáldott szupermennek képzelő és az interneten ebben az exchibicionista szerepben magát bemutató (rendkívüli, de lényegében általa is megemésztetlen fogalmakkal irracionális módon dobálózó) Nagy Puli Attila, „felfedezte” hinduizmusnak azt a primitív ágát (A spanyolviaszt tehát), amely mindössze Isteni álomterméknek, fantazmagóriának, tehát: illúziónak (Az éberségét elveszített Brahmának a kábulatában alkotott álomképeinek) és így: „semmit nem érőnek” bélyegzi a fizikai és a pszichikai valóságot, és azt tartja, hogy az embernek mindössze annyi dolga van – és sorsa, tehát: nehézsége - a földön, hogy magában a Barhmani származását és eredetet, sőt: magát a brahmai azonosságát felfedezze.    

    Miután ez a felfedezés – belső megvilágosodás útján történt isteni öntudatra és isten-azonosságra való ráébredés megtörtént -, már semmi fontos dolga nincs prófétának ( És szerinte a magyaroknak”! – Sic!), azon kívül, hogy ezt a tudatot – spirituális azonosság-képzetet - magában erősítse.
     Ez tehát a Véda metafizikáját félreértő hinduizmusnak az a veszélyes része, amely a fakírság misztikus eszméjét létrehozta, és amely annyira közömbössé tette az élet és a sors dolgai (a betegségek, a szegénység és általában a nyomorúság iránt, egészen az élve elrothadás jelensége iránt) a több milliós nagyságú követőit, hogy egy törékeny albán katolikus apácának, a később Teréz anya nevű, szentként tisztelt európai személynek, kellett közéjük menni, hogy az irgalom, a könyörület, az empátia, a segítségnyújtás és az egymásról való gondoskodás mentalitásának a fontosságára ráébressze és felhívja a hinduizmus eme vallásos – misztikus ágazata követőinek a figyelmét. A hinduizmus eme hibás metafizikai és spirituális alapokon álló misztikus tévedése tehát abban áll éppenséggel, amire éppen maga Jézus-krisztus hívta fel a figyelmet már kétezer éve, a leghatásosabb mert a teremtés realitásába mélyen beágyazott szimbolikus - képi „tanítása” által, vagyis a Kereszthalálnak a tudatos felvállalása által. És ez a sorsvállalás, vagyis a fizikai – földi sors- és életfeladatok vállalásának a minden tetszetős, vagy „érdekes” misztikus és vallásos elméletek feletti fontosságára!

    A hinduizmusnak ez az ága ugyanis, akárcsak a katolikus, majd az unitárius teológiai tanulmányokat hiába folytató Nagy Attila Puli is - Akit unitárius kispap korában nem véletlenül (Ti., éppen a lényeg-nemértése miatt!) kellett, a Kökösi unitárius egyház harangozó- asszonya több alkalommal is a kocsmából az általa megtartandó istentiszteletre átcipelnie, mindaddig, amíg az őt a sorra ebédeltető és vacsoráztató, és más anyagi pártfogásukban tartó hívek a léhaságát meg nem elégelték és a püspökséggel le nem váltatták. – egy azon dolgot nem értett és nem ért meg: A fizikai dimenziónak, illetve az anyagi – természeti világnak az egyetemes - És számunkra, emberek számára a személyes. - kiegyenlítődési megváltódási folyamatban betöltött kihagyhatatlanul fontos, tehát szakrális funkcióját!

    A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai (A testben való szellemi...) létezésnek van ugyanis a legnagyobb és legfontosabb – tehát: kihagyhatatlan! - szerepköre és elemi funkciója abban az egyetemes szinten megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat (Isten) indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse az un. Spirituális Ősrobbanás által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek megértését és megértetését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálig vezető keresztáldozatban, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát. (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és a tanítványai számára kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-vállalás és a személyi felelősségvállalásnak a később kereszténységként közismertté vált spirituális tanát.
     Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat nem csak optikailag: formailag és színezetével, hanem hangzásával és minden más fizikai megnyilvánulásával tükrözni képes, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni.
    Vagyis: a szellemi erők által létrehozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból.
- Ezt jelenti az, hogy az a történelmi személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről.
     Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó liberális értelmiségi, valamint minden magát csupán a teológiai képzettsége révén kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és főként: Puli Nagy Attilához hasonló módon, hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár–kozmetikus és új-vallásos (anarchista) volt besúgó-próféta, elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy az őt létrehozó, vagy a hozza érkező és a belé hatoló szellemi információt
1) egy- az egyben vissza tükrözze nem csak megjelenési formájával, hanem minden néven nevezendő, lehetséges fizikai tulajdonságával. Vagy
2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy
3) határozottan tovább irányítsa, vagy
4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy
5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá, sőt: más tulajdonságokat vegyen fel, teljesen átalakuljon, esetleg osztódjon és szaporodjon, esetleg szétoszoljon, felolvadjon, vagy egyesüljön, stb. De az a lényeg, hogy, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet.

Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot.
    Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos?
Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben!
    Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a földi boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.
     És ezért megváltás ellenes (antikrisztusi), és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tárgyi valóságot mellőző, azt figyelmen kívül hagyó tudatos valóságferdítés és valósághamisítás, tehát hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás- és megváltásellenes, az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb egyeseknél a halál, de legalább is a végzetesen szűnni nem akaró, törekvés-korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) akár célelérési, gyarapodási képtelenség, akár betegség formájában a Nagy Attila Pulihoz hasonló, valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes helyben tartás, vagy a visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) „angyalai” (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is, mint amilyen a cukorbetegség, vagy a rák.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt a hamis információ-közléssel és áramoltatással önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették és ferdítik elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt.

    Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket, gyűjtőnevén: a fényt.
 

 

VIII.

 

    Persze, a fakíroktól, vagy a fizikai történések és állapotok iránt közömbös hinduktól eltérően, Puli, mint a szellemi csalók és gonosztevők (A csaló írástudók) általában, egyáltalán nem következetes az általa hirdetett misztikus eszmékhez, és messze menően nem él aszkéta életformát még akkor sem, ha fennen hirdeti, hogy vége az alkoholista korszakának, hét éve annak, hogy teljesen át ment absztinenciába (Mellesleg: asztrológusi tapasztalatom, hogy azok, akik nem tudják meg, hogy miért érezték korábban annak a szükségét, hogy materiális eszközökkel – pl. alkoholos itallal, cigarettával, vagy más kábítószerrel – fizikailag is szédítsék magukat, azok nem csak hogy bármikor visszaeshetnek, hanem absztinens állapotukban több erkölcstelen tettet elkövetnek, mint mámoros időszakukban. Persze, azt is tudom, hogy ettől az általános állapottól, nagyon ritka kivételek is léteznek ugyan, de azt is láthatjuk, hogy Nagy Puli Attila egyáltalán nem tartozik e ritka kivételek közé.) Sőt: a mocskolódásaihoz és személyiség-rágalmazáshoz un. spirituális - erkölcsi alapnak vett, primitíven misztikus elméleteit is szembeköpi, és rendesen eszik mindenféleét (Nekem meg a szememre hányja a vegetáriánus táplálkozást!). Télen - nyáron egyforma melegen öltözik (Kánikulában is kabátba) és persze: a beteges exhibicionizmusának megfelelően, a botrányosan igazságtalan és hamis cikkeivel történő botrányhősi hírnévszerzés érdekében, nem ismer semmiféle önkorlátozást: internetezésre, kábeles és mobil-telefonálgatásra, tévézésre költi az agykáros felesége betegnyugdíját. – Ahelyett, hogy a hirdetett misztikus eszméi szerint a fél napot, de legalább is a negyed napot át meditálná, majd becsületes aszkéta módon, minimum 8 órás robotmunkát végezne!

   Ezért a szakadék szerűen tátongó (elemi) ellentmondásért, ami az eszmevilága és a jól látható, nulla értékű gyakorlati megvalósítása között tátong, vagyis amiért nem képes, nem hogy fakír lenni, de még becsületes aszkéta sem - hogyha már annak az alapját képező keleti misztikát hirdeti, hiteltelen Pulinak nem csak minden szava, de még a gondolatai is hiteltelenek önmagán, a személyen belül is. Hiszen, ebben a meredeken schizofrén tudati és sors-állapotában a külső valóság (az egzisztenciája) őt valósággal szemberöhögi és az általa állítottaknak az ellenétét mutatja fel és igazolja be lépten nyomon. (Hiszen nem csak, hogy gyermeke, de gyakorlatilag semmije nincs, csak egy elmebeteg felesége – Nyilván: az Ő világos tükre – akinek az örökségében lakik és akinek a betegnyugdíjából él.). Tehát arra kényszerül ebben a schizofrén helyzetben, hogy még önmaga előtt is lehazudja a nap mint nap és óráról órára a szeme elé táruló és a többi érzéke által közvetített gyakorlati – anyagi – valóságot. És ebből következik az, a zavaros és zavarodott spirituális (morális) és egzisztenciális állapota, amelyben az egyetlen következetesség, a folytonos valóság-tagadás és valósághamisítás, amelyben ő már csak és csakis hazudni lehet képes...

 

     Mivel a fentiek miatt nem lehetséges számára az általa nyíltan is leírt és internet-szerte hirdetett elméleti szellemi valóság-képzeteinek (Lásd a nemzeti tudatra vonatkozó misztikus blöffjeit) és a személyi sorstényeinek a reális értékelése és értelmezése, vagyis az elmélet és a gyakorlati (tárgyi) valósága közötti megfelelések beismerése, azt képzeli hogy a hazudozásainak, egészen pontosan: a valósághamisításainak nem lehetnek rá és sorsára közvetlenül vissza ható következményei. Ezért folyamatosan és gátlástalanul követi el, mind a közvetlen, mind a tágabb környezetével (szomszédaival, faluközösségével, rokonaival és végül a nemzetével) szembeni bűneit és vétkeit, azt hazudván magának is, hogy mindössze a véletlen műve az, ha a közvetlen környezetében mindenki, már csak nem is haragszik rá, hanem egyenesen utálja és lenézi, sőt: undorodik tőle. Ő megelégszik azzal, hogy azok a tőle távol élő személyek, akik a meredeken szokatlan megközelítésű cikkeit és személyi mocskolódásait olvassák, de róla, mint alacsonyrendű sorssal és gyatra egzisztenciával: pocsék fizikai környezettel rendelkező személyről semmit nem tudnak, néha – néha még pozitívan is reagálnak az általa „székelyföldi közvéleményként” beállított írásaiban közölt hazugságokra (pl. a magyarországi honosításunknak a székely büszkeségből és misztikus hülyeségből történő állítólagos elutasításának a „hírére”).     

 

   Annak ellenére, hogy Puli nem képes és nem is merészel nyíltan politikai hatalom-szerzésre törni, mind a Vízöntőben és a Sárkányfarkán álló Szaturnusza (de az teljesen negatív!), mind az Oroszlánban álló Marsa (Ugyancsak teljesen negatív!), arra utalnak, hogy ő nem csak hogy igen is, titokban szomjazza és mélyen sóvárogja ezt a mások fölötti hatalmat (- Nem, csak, hogy nem volt hajlandó rám hallgatni akkoriban amikor kölcsönkéregetni járt hozzám és figyelmeztettem ezen karmikus tulajdonságainak a veszélyére, illetve feloldási fontosságára. Sőt: az engem sarlatánozó cikkeiben arról is ír, hogy alattomban én hatalmat akartam gyakorolni fölötte, amiért az asztrologosz c. portálomon nyíltan indokolni merészeltem sorsképletének a beállítási logikáját. – Figyelem: nem értelmeztem a horoszkópját, ahogyan azt ő állítja, hiszen az egy óriási munka, amire ő nem kért fel, de nem is tudná megfizetni sem! -.), de igen rejtetten és perverz módon, tehát alattomosan manipulálva, és persze: a mindenkivel szemben gátlástalanul elkövetett internetes támadásai által magát félelmetes ellenfélnek beállítva, igyekszik is ezt a titkos hatalmi - sóvárgását kiélni. Sőt:  a www.spiritualitás.blogter.hu c. blogján található írásainak az egyikén, azt válaszolja, az egyik biztatójának, hogy ő nem éli bele magát a sorozatos rágalmazásomba, hanem csak fölényesen és élvezettel játszik velem, vagyis a családom sorsával.

 

    Valójában tehát, Puli éppen annyira hataloméhes, mint mindazok, akikről viszont ő azt képzeli és azt állítja, hogy csakis ennek, az övéhez hasonló perverz hatalom-szomjuknak engedve, léptek a közélet mezejére (a politikába) és értek el kiváló gyakorlati közösség-építési eredményeket és főként: magyar közösség-mentési eredményeket.

    Sőt, az általa, szerte az interneten közölt adatok alapján felállított sorsképletéből világosan kiolvasható a klasszikus asztrológia axióma- és elméletrendszere szerint is, és az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján is, számomra egyértelmű, hogy - még akkor is, ha titokban és alattomban, de - Nagy Attila Puli egyenesen annyira hatalmi őrült, mint Shakespearenek a harmadik Richárdja. Hiszen, nem csak, hogy  a Skorpió-Napja egy T-kvadrát nevű, nehezen oldható hatalmi ambíciókra utaló, karmikus alakzat csúcsán áll, de támadja is mind az Oroszlánban álló Marsát, mind a Mérlegben álló Lilithjét! És viszont: ezek a Nap által támadott, hatalmi törekvésekre is utaló bolygók is támadják az amúgy is erősen negatívan fényszögelt Skorpió-Napot.  - Azért jutott eszembe róla a shekeszpeare-hős, mert Hmavas Béla is, akit Nagy Puli besúgó az utóbbi időben egyre dühödtebben szid, éppen azt a jelenséget írja le III. Richard kapcsán az Arleqin c. esszéjében, mint ami a Puli esetében is annyira nyilvánvaló! – Tudniillik, a tudatos gazság elkövetésben való un. „előremenekülés”, amiért a nagy példaképét: Gyurcsány Ferencet is imádja.

    Persze, Puli sokkal kisebb személyiség III. Richárdnál, de még Gyurcsánynál is. De éppen annyira elvetemülten gátlástalan és elvtelen mint a gonosz király, és ha nem is gyilkolt meg senkit, de a negatív morális - pszichológiai (tudati) alap-folyamat mindkettőnél ugyanaz. Hamvas tehát azt mondja, hogy addig semmi baj nincs a királlyal, mígnem bizonyos sorskörülmények hatására egyszer csak azt nem mondja magának, hogy na, mostantól kezdve tudatosan gonosz leszek és meg is gyilkolja az első áldozatát. Igen ám, de a gyilkosságot el kell rejteni, vagy politikai, vagy gazdasági, vagy morális szükségszerűségnek kell feltüntetni. De vannak akik mindebben kételkednek, illetve, akik ezt a hamisságot le kívánják leplezni, és akkor a királynak azokat is el kell tennie a sötét céljai elérésének az útjából. És így tovább: egyik gazság feltételezi és okozza a következőt és nincs megállás.

    Hát így jutott oda Nagy Puli Attila pl. velem is - Akiről az első gazsága elkövetése idején nem is képzelte, hogy a nyilvánosságnak kiszolgáltatott helyzetemben, képes leszek neki visszavágni sőt: magamat a kivédhetetlennek látszó rágalmával szemben megvédeni, tehát, nem képzelte, hogy ennyire nehezen tud majd elbánni velem. -, hogy az elején, velem szemben is, csak egy egyetlen „kis” gazságot követett el. De, mivel a feltűnési viszketegségében nem bírta elviselni, hogy a hőstettének ne tapsoljanak mások is, ne csak a szegény agykáros felesége, jól feltornásztatta a későbbiekhez képest még naivnak és szelídnek is mondható rágalmazó művét az ineternet-keresőkben. Majd, miután sok év elteltével egyre inkább kezdtek az ismerőseim rá kérdezni, hogy a Puli szegény agyfutott feleségével miért is bántam el olyan csúful, hát leírtam, hogy ilyesmiről szó sem lehet! Sőt, ha valakinek van az ügy miatt sérelmezni valója, az én vagyok és ők semmi esetre sem!

    Erre viszont az ő „igazság (bocsánat: gazság...) érzete” nem állta meg, hogy még három cikket ne nyomjon a másiknak utána, de ezúttal már egyenesen azzal, hogy én mekkora sarlatán vagyok. A többit már tudjuk... A jelenséget nem csak irodalomból, hanem gyakorló asztrológusként a hétköznapi valóságból, spirituális - karmikus gyökerében is jól ismerem. Egészen biztos vagyok tehát abban, hogy Nagy Puli Attila ugyanígy járt el a többi hitelezőjével és jótevőjével szemben is, lett légyen szó a szerencsétlen Kozma nevű szomszédairól, vagy a kökösi Unitárius vallás-közösség tagjairól, a Kökösi rendőrről, a polgármesterről, Farkas Árpád kiváló költőről és főszerkesztőről és így tovább. Mindegyiken a saját gazemberségét és alattomosságát.

 

   Olvasom a Facebookon, hogy Gyergyószentmiklóson egy Moldovai román személy kívánja a gyergyóiak szellemi színvonalát felemelni az által, hogy egy új magyar újságot kíván beindítani abban a kisvárosban, ahol a lakosság számarányához viszonyítottan, amúgy is nevetségesen sok a helyi lap és ennek a Gyergyóinfó nevű lapnak az egyik fizetett fő munkatársa, éppen az agybeteg felesége kökösi putrijából a világmegváltó anarchista – vallásos (- Hogy milyen hökkentő merészséggel társít egymáshoz nem illő fogalmakat a feltűnési viszketegségben szenvedő profétánk...) eszméit és a magyar politikusokra és írókra a sátáni rágalmait és szidalmait szóró Nagy Puli Attila lesz! Hát mit mondjak...? Nem tudom, a Gyergyóiak tudják-e, hogy nekik is már csak ez hiányzott a boldogságból, és felfogták-e már azt, hogy Nagy - Gonosz Pulikával immár kint lesznek az összes vizekből?! 

    

      De azért vegyük kicsit komolyabbra a dolgot. Kérdésem az, hogy honnan is lehetne a Pulival a Facebokon rólam báj-cseverésző és engem már ismeretlenül is, helyből lehülyéző Gyergyói_infó c. jövendő napilap Kiadó-urának: Marius – Grapian – Benchea fiatalúrnak pénze nem csak arra, hogy Nagy Puli Attilának külön státuszban teljes fizetésű rovatvezetői munkakört biztosítson, hanem, miért és honnan lenne kidobni való pénze egy Moldovai román fiatalembernek arra, hogy egy olyan magyar kisvárosban, amelyben a lakosság számarányához viszonyítva amúgy is nevetségesen sok a helyi lap, beindítson egy újabb „NAPILAPOT”? - Ne vicceljünk... – Ha nekem, Szegény - Moldvában született román fiatalemberként annyi pénzem lenne, hogy azt, ha nem a jövedelmet is hozó iparba, vagy kereskedelembe, esetleg a biztos befektetésnek számító tömeg-szórakoztatási iparba kívánnám befektetni, hanem úri passzióból, tehát kizárólag a magam szórakoztatására lapot indítanék belőle, akkor nem pontosan Gyergyóban indítanék még egy újabb magyar napilapot, hanem azt első sorban román nyelven tenném és persze, teljesen máshol az országban! Másodsorban, ha már tényleg szórakozni akarok, akkor inkább egy Can-Can, vagy Blikk szerű bulvárlapot indítanék, De ha magasabb rendű szellemi, vagy művészeti igényeim lennének (Mint ahogy az engem ismeretlenül is, startból lehülyéző bákói román fiatalembernek valószínű, hogy nincsenek, és nem csak azért mert engem lehülyézett, hanem azért is, Mert éppen egy ilyen Pulin akadt meg a szeme...),  és így, ennek a szenvedélyemnek hódolva szeretném a pénzemet úri passzióból elverni, mint mások lóversenyeken, akkor egy igényes művészeti, vagy irodalmi jellegű lapot indítanék, de még egyszer mondom: CSAKIS ROMÁN NYELVEN!

     Így viszont tök fejbe kólintva állnék a román fiatalembernek a magyarok felé forduló mesésen nagy jótékonysági igyekezetén, és nem tudnám elképzelni, hogy honnan eredhet ez a nagy áldozatkészsége az utált székelyek felé a bákói román testvéreinknek, amennyiben nem szoktam volna meg azt húsz éve, hogy látszólag értelmetlenül és „csakis úri passzióból”, olyan románok vásárolgatnak a székelyföldön és Csíkszeredában, nem csak kültelkeket és elhagyott magánházakat, hanem tömbház lakrészeket is, akik soha nem jártak itt és nem is kívánnak a közeljövőben, vagy a távoli jövőben ide költőzni. Majd azt látjuk, hogy ezeket az ingatlanokat szépen az ortodox egyház kezdi kitataroztatni, helyre pofoztatni, majd kezelni és karban tartani, majd a hivatalosan ide helyezett román anyanyelvű rendőröknek, katonatiszteknek és más – főként pályakezdő és itt családalapító – hivatalnokoknak, szintén látszólag, abszurd módon jutányosan bérbe adni, majd még jutányosabban azok tulajdonába adni. Magyarul: az ide települő románuknak, majdnem ingyen egzisztenciát teremteni.

    Nem tudom, az idősebb olvasók emlékeznek-e még a Román Parlamentnek a Harkov – bizottságára? Arra, amelynek a munkálatai során annyi szidalmat szórtak ránk a Pruteanu, és Ghe. Funar, meg a Vadim Tudor féle, deklaráltan vagy csak néha - néha és úri passzióból nacionalistává vedlett szenátorok és képviselők, amíg nyugatról (Az Unióból) rá nem szóltak a román politikai elnökökre, hogy most már aztán elég legyen a hivatalos parlamenti sovinizmusból, mert minden mértéket meghaladtak a törvényes nemzeti gyűlöletkeltésben. Ezt a parlamenti bizottságot máig nem oszlatták fel hivatalosan. Még mondjam tovább?

     Minek? Hiszen éppen a jól tájékozott Puli írja valahol, hogy bármit is tennénk, a nem hivatalos és a fél hivatalos románosítás folyik tovább, akár tetszik az nekünk, akár nem. Akár beszélünk róla, akár nem. Én most csak azt a felismerést tartom érdekesnek – mivelhogy minden ami Pulival kapcsolatos az interneten – de csak ott, a putrija közelében már álmosítóan undorító minden! – izgalmasan érdekes, hogy már a Harkovosok is annyira szemtelenül - nyíltan dolgoznak már a Facebokon is, mint azok a pedofilok, akik ugyanilyen szemtelenül nyílt párbeszédek  útján fogják be a kiskorú áldozataikat.

     Kérdés persze még az, hogy az amúgy is nemzetáruló Pulit mennyiben lehet naiv áldozatnak nevezni ebben az esetben, vagy mennyire nevezhető a románosítást fél hivatalosan intéző sötét háttérhatalomnak tudatosan lefekvő, titkosan hataloméhes (Amit éppen rám igyekezett kenegetni nagy szorgalommal) gonosztevőnek, aki alig várja hogy immár hivatalosított és fizetett újságíróként, teljes státuszban és törvényes vértezetben állhasson be székely-közvéleménynek és immár hivatalos megbízásból is rágalmazhassa a székely és a magyar politikusokat és közéleti személyiségeket?

    Nos, ez, amennyiben valós anyagi – gazdasági alapúnak bizonyul a Marius – Grapian – Benchea fiatalúrnak a Pulival a Facebokban folytatott és oda kibiggyesztett dialógusában tett ajánlata, amelyben Puli Nagy Attila engem ismételten rágalmaz és lebolondoz, az ő jövendő kiadó-szerkesztő beszélgetőtársa viszont, egyenesen lehülyéz ismeretlenül, hamarosan ki fog derülni. Az asztrológusi gyanúm viszont az, hogy ez is, éppen egy olyan fintora lesz a Puli sorsának, mint amilyenekben éppen az ő internetes tudósításaiból (panaszkodásaiból) értesülhettünk az utóbbi időkben. Hiszen, amennyiben működnek az általam részletesen leírt egyetemes törvények és amennyiben valós az asztrológia axiómarendszere, Puli rég túl lépte már azt a Szaturnuszi határt, ahonnan nincs már visszatérülésre lehetősége, a sorsa jobbra fordítása érdekében.       

 

I X.   Mit kereshet még egy ilyen alak az én életemben?

 

    Többen mondják, hogy rendben van az, hogy az egyik volt besúgóm: Nagy Puli Attila, aki az internet adta szabad-lehetőségeknek hála, anonim kis spicliből, mára a misztikus - politikai firkálmányaiban olyan, mindenkit mocskoló, hírhedt banditává nőtte ki magát, aki válogatás nélkül és igazi ok nélkül szórja a mocskait. De nekem, spirituális életvezetésű, az egyetemes léterőkkel, de a közvetlen környezetemmel való kiegyenlítődésre is kiegyenlítődésre és az ahhoz szükséges békére is törekvő asztrológusnak, miért kellett egy ilyen, gonoszkodó személlyel ha nem is szemtől szemben, de az interneten Bajom essen? Illetve azt kérdezik joggal, hogy ha rám is volt állítva valamikor ő a szeku által, most, ennyi év eltelte után, „miért volt szükség arra”, hogy ő engem ennyire sajátmagának kiszemeljen és engem, az általános mocskolódásai között ilyen kiemelt helyre felemeljen?

    Nos, a válasz nagyon egyszerű: első sorban, és ez egészen biztos, hogy a két sorsképletből kiolvasható spirituális determinációink között levő rengeteg azonos jellegű, de rég óta szöges ellentétesen felfogott és általam végzett, általa meg kikerült, azonos sorfeladatok motívum rendszere miatt. És, a gyakorlatban teljesen ellentétesen (homlokegyenest ellenkezően!) megvalósított fő alap-motívumok mellett, szerepet kap a neveltetésünkből és az egyetemi végzettségünkből eredő karma és életfelfogásunk ellentéte is. Érthetőbben tehát: a gyakorlati életfeladat-realizáció ellentétek provokáló jellege (rezgési frekvenciája) miatt kellett találkoznunk és azért kellett neki az ostoba és mélységesen alacsonyrendű bosszú-szomja kielégítése érdekében végzetesen belém kötnie és belém akaszkodnia:

    Első sorban nem is az a feltűnően fontos közös vonás a két képletben, hogy én is a Skorpió jegyében születtem és Nagy Attila is, hanem ennek a tetejében az, hogy neki is a Mérlegben van a Lilithje akárcsak nekem is! És még az, hogy miközben a Puli Mérleg-Lilithje a Bak gyakorlati életkörének megfelelő X. Házban áll, nekem egyenesen a Bakban áll a maximális spirituális önmegvalósításom (az ideális spirituáli kiteljesedésem) metafizikai jellegét és színezetét jelző Sárkányfejem. Ami azt jelenti tehát, hogy a Bak Sárkányfejem által jelzett és általam már 19 éve tudatosan elérni és megvalósítani igyekezett Plátoni személyiségem (Aminek a képesség- és tisztaság-színvonalára még nyilván, nem érhettem el, de amelynek az elérésére tudatosan törekszem már sok – sok éve.) ott van konstelláció szerint (A Bakban), ahol Pulinak ház-feladat szerint, tehát gyakorlati feloldandó karmaként áll a Lilithje (A 1O. házban!), vagyis az ő tudattalan érzés és képzeletvilágának a mélypontja: a személyisége máig átvilágítatlan sötét oldalának, a legalacsonyabb rendű „réteg-pontja”, tudatosan felvállalandó életgyakorlat szerint ott áll, ahol nekem a plátoni, ideális én-tudatom, aminek az elérésére törekszem, majdnem 2O éve. Nem kis spirituális tudatossági különbség tehát, a mellbevágó karmikus sors-azonosságban!

 

        
    Vagyis: mindazzal, hogy én a Rák jellegű karma-oldási életfeladataimat (Rák Sárkányfarok) széles körben és a lehető minél nagyobb mértékben felvállaltam az által, hogy előbb három, majd négy gyermekes családot vállaltam (Még akkor is, ha a Rák Lilithes volt-feleségem családrobbantása miatt, ebbe szinte bele is buktam), a lehető leggyakorlatibb és ugyanakkor spirituálisabb oldalai szerint is, őt – vagyis, a tudattalanját -, aki minden erejéből igyekszik elkerülni még az ide vonatkozó általános jellegű életfeladatokat is, nyilván, hogy nagyon irritálom. (Hogy a gyakorlati - tárgyi igazsághoz való ragaszkodásomnak a Pulihoz hasonló sok hazug embert irritáló mivoltáról ne is beszéljünk...) Hiszen ez által, a Rák karma minél nagyobb mértékű felvállalása által, egészen pontosan: az abból szerezhető lényegi belső változást okozó tapasztalatok és megvilágosodások által, a közeljövőben megnyílik a lehetőségem a Bak Sárkányfejem által jelzett, spirituális és gyakorlati önmegváltási (boldogulási) öntudati és sorsállapot elérésére.
     Azért is létezik tehát, ez, a Puliból dühödt ellenségeskedést kiváltó személyi irritáció, amit én, a puszta létezésemmel, mentalitásommal és láthatatlan spirituális kisugárzásommal, önkéntelenül is zaklatom a Puli tudattalan önérzetét, az érzés- és képzeletvilágát. Ez a provokáció tehát, amit én a Puli tudattalanjában keltek az által, hogy a Bak Sárkánfejem szintjét (Spirituális Törvényességi öntudat és bölcsesség) kezdtem megközelíteni, elviselhetetlen az ő számára, mivel időközben ő, annyiban vállalt gyakorlati közösségi szerepkört, hogy mindenkit, aki a közösségi élet szintjén egy ki eredményt is elért, vagy, ha tevékenységével, vagy közigazgatási funkciójával bármit is képvisel a romániai magyarság és általában a magyarság életszférájában, Puli azonnal mocskolni kezdi.

 

      Semmi igazság tartalma nincs annak tehát annak, hogy én kimondottan csak a Nagy Puli sorsképlete negatív aspektusait emelném ki, illetve, hogy teljesen negatívan értelmezve az ő sorsképletét, az ő lejárató módszereivel élve, megkísérlem őt befeketíteni. Nem. Erről szó sem lehet. Ez éppen olyan ravasz inszinuáció a részéről, mint minden amit Puli velem kapcsolatosan terjeszt. Figyelem tehát: Nagy Puli Attilának, semmivel nincs un. rosszabb (Negatív aspektusokkal jobban megtelt!) sorsképlete az enyémnél! Sőt: a sorsképleteinkben található pozitív és negatív aspektusok (fényszögek) szempontjából ő nálam sokkal jobban áll! – Sokkal több pozitív tulajdonságokkal és képességekkel jött a világra, a veleszületett negatív tulajdonságaihoz képest mint én, tehát sokkal „szerencsésebb” csillagzat alatt született, mint én!

    Hanem amiben különbözik a kettőnk spirituális alapállása és az ennek az alapállásnak tökéletesen megfelelő sorshelyzete az, éppen az, hogy a horoszkópjainkból kiolvasható negatív aspektusokban jelentkező életfeladatainkat (amelyek nagyon hasonlóak tehát), teljesen ellentétesen éljük meg, lévén, hogy én tudatosítottam ezelőtt húsz évvel a karmámat és az életfeladataimat az által, hogy megrendeltem a horoszkópomat és komolyan vettem az ott leírtakat (Persze, hiszen három száz lejembe. Egy akkori fél havi átlagos fizetésbe került!), őt viszont nem érdekelte később sem, hogy mit mondok neki az ő sorsképletéről, amikor kölcsönkérni járogatott hozzám. Vagyis a különbség abból adódik, hogy én húsz éve áttértem a rengeteg lemondással teli és sokszor már-már a lelki és fizikai erőimet is meghaladó gyakorlati életfeladatok felvállalásával, és ezzel igyekeztem rá állni a karma oldást (tehát a negatív személyi tulajdonságok és az ellenséges képzelgés elhagyását) lehetővé tevő spirituális életpályámra. Miközben ő a kilencvenes évek folyamán élt vissza többszörösen is a jó sorsával, és nagylábon élő, felelőtlen és alkoholista kispapként herdálta el annak közösségnek az utolsó csepp bizalmát is, amely őt anyagilag sokáig támogatta, és amely közösség lelki gondozásával volt megbízva. És nem csak abban különbözik a képletekből kiolvasható sok azonos motívum szerinti ellentétes feladatvállalásunk, hogy miközben én az anyagi szűkösségeim ellenére is, nagy családot vállaltam, ő a gyermek-áldás elhárítását tűzte ki céljául, hanem abban is, hogy miközben én a szintén áldozatokat követelő egészséges életmód gyakorlását és folytatását választottam, a napi munkám és a könyveim megírása mellett, addig ő a teljes henyélést és a munkakerülést választotta! Ráadásul még azt is, hogy a beteges munkaiszonyából (Vízöntő Sárkányfarkával együtt álló Negatív Szaturnusza a II. házban!) misztikus filozófiát gyártott (Tehát azt a bizonyos vallásos anarchizmust amivel büszkén tüntet.) és ennek megfelelően, lassan – lassan, teljesen rá állt egész szellemi tudatával az élősdiségre, az ingyenélésre!

     Csakis abban, és csakis azért különbözünk tehát még fizikai erő szempontjából is, hogy miközben én erőt véve a lelki ellenállásaimon akár éjszaka is, meg hajnalonként is kimentem futni és edzeni a városi foodball pályára, illetve annak a futó-salakjára, amellett, hogy igyekeztem rendszeresen járni karate edzésekre is, amikor csak nem voltam meghűlve, ő még a legszükségesebb házkörüli (elemi) munkát is lusta volt elvégezni és a kerítéseket eltüzelte, ahelyett, hogy fát szerezzen!

     Hiába lázadozik tehát Puli, az ellen, hogy a több rendbéli alaptalan rágalmaiért, amivel a családom egzisztenciáját veszélyezteti, nyíltan a tudomására hozom, hogy nagyon szívesen el verném, ha az utamba kerülne. Tehát hiába kürtöli internet - szerte, hogy agresszív vagyok, amiért nyíltan ki mondom, hogy a tenyereim viszketését jól el tudnám mulasztani, egy – két, az ő hazudozó szájára mért becsületes és valóságos székely poffal, akár még a börtönbe záródás árán is, amennyiben nem kellene figyelembe vennem a gazdaságilag de más szempontból is tőlem függő gyermekeim sorsát. Mert semmi és senki nem gátolta meg őt abban, hogy az enyémhez hasonló általános életerőre és konkrét, nyers fizikai erőre tegyen szert. Sőt: ő kilenc évvel fiatalabb nálam, és ebben az életszakaszban igazság szerint, ő nálam sokkal, de sokkal erősebbnek és egészségesebben kellene lennie!
     De van még sok más, ellentétesen megélt karmikus téma-azonoság is a két sorsképlet között, és persze: annak megfelelő, gyökeres eltérések, a két életvitel között. Például, hogy a Skorpió gyakorlati körében: a VIII. házban ott virít Pulinak a teljesen negatív Marsa (Innen a valóságban nem létező, békés zen-bölcsességének merőben ellentmondó, nagyképű arroganciája, amivel - Annak ellenére, hogy nálam kilenc évvel fiatalabb és sem végzettségi színvonalon, sem kreativitásban, sem bölcsességben, sem gyakorlati élet-realizációban nem áll felettem, sőt: ha bármilyen szempontból is össze mérjük az életszínvonalainkat ő egy nyomorult mellettem, és mégis... - utón útfélén, engem leszilárdkáz, amiért is, nagy szeretettel törölném visszakézből úgy szájon, ha találkoznánk, hogy egy életre elszállna a szilárdkázstól a kedve!), miközben az én titok-kutató és titok-leleplező, igazság-hirdető Skorpió-töltetem teljes körű és nyílt felvállalása úgymond szintén közismert (Már csak az által is, hogy vállaltam a székelyföldön kimondottan hátrányos és kényelmetlen, sőt: egyáltalán nem értett és nem szimpatizált, asztrológusi szerepkört! Majd a magyarság körében nem szimpatizált, sőt: nyíltan elutasított, többgyermekes család-alapítást).

    És az is hasonló a sorsképletünkben, hogy ugyanakkor, a Lilith mellett álló Marsom nekem is abszolút negatív mint neki. Azzal a gyakorlati megvalósítási különbséggel viszont, hogy én még az asztrológiával való megismerkedésem előtt jóval el kezdtem karatézni, tehát öntudatlanul azokat a negatív késztetéseket és mentalitásokat, amit ez a képlet-pozíció jelez, feloldani, és nyolc éves versenyző karate-mesteri tapasztalataimmal, és a 18 éves önismereti és karmafeloldási célzattal írt naplóírással, talán mégiscsak sikerült az ide vonatkozó, veleszületett gyávaságomnak alapul szolgáló, rejtett agresszivitásommal a gyakorlatban is szembesülni, és azt felvállalva és beismerve, valamelyest feloldani. Ő viszont még ott sem tart, hogy képes legyen beismerni ezt a gyáva gerinctelenségét produkáló kauzális agresszivitását. És ez még akkor is így van, ha nekem nem is sikerült még ezt a rejtett agresszivitást (Amely tehát Puliban még csak beismerésre sem került!) teljes mértékben a felszínre hozni és fel oldani.   

    Nyilvánvaló tehát, hogy ez a harcművész-mesteri lelki oldottságom, ez a tudatosan szabályozott tüzes kisugárzásom is, irritálja a Puli feltáratlan tudattalan világát (A saját maga előtt is galamblelkűnek hazudott, hatalomgyakorlási véres - vágyait), na meg, a nagy mértékben átvilágított és kreatívvá tett, szellemi kutató és sorsrejtély-megoldó Skorpiói természetem is (És ezt, hogy az Atyához vissza-forduló, újjá született Skorpiói nyers természetem szintjén, nagyjából tisztába tettem magam, már nyiltan merem vállalni, bármennyire is tűnjön ez szerénytelenségnek!). Hiszen ő is a Skorpió jegyében született mint én, de egyelőre csak az irigység és a bosszú vágy látszik belőle! Mivel a Skorpiói megújhodási, újjászületési spirituális tulajdonságokat neki, az enyéimhez hasonló, sorozatos áldozatok és életfeladat-vállalások árán, még meg kellene szereznie és az un pozitív „Skorpióságot” meg kellene valósítania! – De, ehhez ő még hozzá sem fogott, hiszen mind a külső megjelenésén, mind a környezetén azonnal látszik, hogy Puli teljesen szimatol, és mellette van az igazi metafizikának. Ezért is irritálja az én gyakorlati asztrológusi mivoltom, és ezért sarlatánozik jobba – balra, úton és útfélen, mivel nagyon is jól tudja, hogy általam ő bármikor leleplezhető és semlegesíthető.

- Pedig a fenét sem érdekelt volna engem az ő személye és viselt dolgai, ha az oktalan és hazudozó gyalázkodásaival (önjelölt „leleplezői” szereplésével) nem veszélyezteti a családom egzisztenciáját!

    És persze, abban is különbözik az ő személye az enyémtől, hogy ebben a misztikus téveszme-rengetegében azt képzeli és hirdeti is nagy hangosan, amit a porban fetrengő együgyű hindu fakírok. Ti., hogy a fizikai világ smafu (illúzió) és csak a spirituális képzetek számítanak, tehát hogy mindent csak belül, a szellemi világunkban („A láthatatlanban”) kell elvégezni és ezzel el már is van intézve minden életfeladat, az egész a sors élet. – Ráadásul, ezt a misztikus badarságot, amit az egész magyar nemzetnek a megmaradási problémájára érvényesnek – sőt: egyedül üdvözítőnek! - hirdet, Puli próféta a The Secret c. nagy sikerű amerikai misztikus filmből vette át egy az egyben! Nos, meg kell nézni Pulinak a nyomorult sorsát és életét, az ő agysérült feleségével folytatható „tiszta” szexuális viszonyával és ugyancsak annak a nőnek a nyomorult, betegnyugdíjából való egzisztenciájával, meg kell nézni jól ezt a másokat kimondottan csak az interneten rágalmazni merészelő, szájhőst! Mindössze ezt, a lelki és fizikai fertőiből (feketelyukaiból...) a külvilágra és a fényben járókra oktalanul lövöldözgető, alattomos „galamblelkűségét” kell a gyakorlati valósággal össze vetni, ahhoz, hogy az ember egyből láthassa az ő „láthatatlanban” megélt spiritualitásának az eredményét, tehát azt, hogy Puli belül, a lelki a szellemi és s spirituális világában mennyire is van tisztában az élet és az egyetemes emberi létezés céljával, értelmével és rendeltetésével?

     És még vannak más közös - de ellentétesen realizált - spirituális vonásaink is. - Mint például az, hogy miközben nekem a fent említett Mérleg-Lilithem és Marsom (Aminek a teljes mélységű jelentésével én is, csak két évvel korábban kerültem teljesen tisztába, mivel erről a klasszikus asztrológia majdhogynem semmit nem tud, és ennek következtében nem ír és nem tanít semmit.), a III. házban áll, Pulinak is, ugyanott áll a teljesen negatív Halak-Jupiterje. Ez nem csak arra utal, hogy veleszületetten képtelen a tárgyi valóságból és a közvetlen testi-lelki tapasztalataiból a megfelelő, tehát helyes sorsvonatkozású következtetéseket levonni, és azok szerint életvezetési pályát módosítani, hanem azt is, hogy éppen emiatt képtelen még az un. földhözragadt gyakorlati kérdések szintjén is, a a tárgyi valóságot meglátni és felismerni és abból a megfelelő spirituális következtetéseket levonni, és emiatt teljesen képtelen NEM - hazudni! Ezt, az Ikrek jellegű motívum azonosságot tartom a legfontosabbnak tehát, hogy miközben nekem az Ikrek gyakorlati erőterében, vagyis a III. házban található az a teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Karmikus pontom (A Mérleg - Lilthem). Ugyanis e miatt, a csak 19 évvel korábban tudatosított, másság-megbocsátó, liberális gyávaság formájában és humanista konfliktus-kerülés formájában jelentkező rejtett agresszivitásom miatt, szenvedtem a leg többet az életben (mind különféle betegségekben) és amely harmincnyolc éves koromban az asztrológia segítségével tudatosított rejtett agresszivitásommal egyenértékű tolerancia- kedvelésem miatt, olyan korrupt és aljas személyekkel is barátságot kötöttem mint Nagy Attila Puli, akik a háttérben az elveszejtésemre törtek. Eközben, a Revolveres Székely Profétának ez a Mérleg-Lilithje a X. Házban – az egyetemes törvények megismerésének és e törvényeknek a közösség érdekében folytatatott tevékenységek során való alkalmazásának az életkörében áll.

    Illetve az, az Ikrek motívum közös a két képletben, hogy ugyancsak az Ikrek szellemiségének a gyakorlati megvalósulási életterületén, a III. házban, Nagy Pulinak a teljesen negatív Jupiterje található, amely a gyakorlati valóság semmibe vételének a reflexeire, illetve a notórius hazudozásra való alapkésztetéseire és a teljes körű valósághamisításokon alapuló eszmék kiagyalásának és terjesztésének a késztetéseire utal. Emlékszem, hogy egyik huszonöt évvel korábbi beszélgetésünk közben azzal állt elé, hogy Adolf Hitlert is misztikus beavatásban részesítették és így készítették fel a hatalom gyarkorlásra..., illetve, hogy ez a „sors-motívum” neki, az unitárius teológiára készülő fiatalembernek, mennyire tetszett...  

       Még egyszer mondom tehát: nem az én javamra értelmezett - Az alapmotívumokban egymásra nagyon is hasonlító - sorsképleteinkből kiolvasható negatív, vagy pozitív aspektusok szerint differenciálódik és ellentétes az én sorsom a Puliéval szemben, hanem amiatt, hogy eleve teljesen különbözik a szellemi és az erkölcsi alapállásunk, valamint az ennek megfelelő gyakorlati élet-realizációnk is, az élet minden vonatkozásában!

 

X.   A gazdagodási lehetőség és az asztrológia semlegessége 

 

 

    Azt, hogy hova süllyedhet egy, valamikor az emberek lelki gondozását hivatásként választó személy, akinek a lelke a szubjektív idealizmus varázskörébe kerül, jól illusztrálja, hogy Nagy Attila Puli a 2O11-es éhségsztrájkomról olvasván, üdvrivalgásban tört ki,majd,az éhségsztrájk közben is, különböző álnevek és fedőnevek alól a szememre hányta - mint a sarlatánságom legékesebb bizonyítékát! - azt, hogy én – én (Aki a jóslásnak minden változatát elvetem és elítélem!), „nem tudtam megjósolni” a családom számára azt a kedvezőtlen gazdasági helyzetet (csődöt), amelyben éppen az ő sarlatánozása miatt kerültünk belé!

 

    Azt, hogy az asztrológia nem arra való, hogy „szerencsés órában való születést”, csodás és un. kedvező és szerencsés szellemi „időjárást”, tehát gazdagodást vagy szerelmi találkozásokat és szegényedéseket vagy családtagok elvesztését és egyéb izgalmasan érdekes sorsfordulatokat jósolgassanak vele, már nagyon rég óta le akartam írni. De, mivel igen összetett kérdésnek az érthetővé tételéről van szó, mind csak halasztottam. A hét hónapon át velem közömbösen packázó és a packázásával, az elemi szociális jogaimtól megfosztó Csíkszeredai polgármesteri Hivatalnak a további packázásának a megállítása és a törvényes jogaimba való visszahelyezése érdekében folytatott éhségsztrájkom által kiváltott Nagy Puli Attila féle reakció fő „asztrológiai” tanulsága éppen ennek a fundamentális tévedésnek az eloszlatási szűkségét emelte ki. 

 

    Az igazmondásra való törekvésű asztrológiai nagy paradoxonáról van szó! Az asztrológiai tisztesség-elv érvényesítésének a legnagyobb nehézsége (Sőt: átka!) és rákfenéje ugyanis a jóslás! Az tehát, hogy a középkortól a modern korig vásári kóklerek, manapság pedig a zagyva misztikusok, a kis stílű szélhámosok, és persze: a példányszámnövekedés-leső újságírók, és újságszerkesztők gátlástalanul, hogy ne mondjam aljas módón jósolgatnak napi és heti horoszkóp címen. Utóbbiak az írott és a vizuális média minden területén közlik hasra-ütéssel kiötölt, képtelennél képtelenebb és komolytalannál komolytalanabb jóslataikat, holott az asztrológiának, az eredeti lényege szerint, semmi köze nem volt és ma sincs, még csak a „kedvező”, vagy „kedvezőtlen”  sorsidőszak kitalálásához, „prognosztizálásához” sem, nem, hogy a konkrét sorsesemények, vagy sorsfordulatok „megjóslásokhoz”.

   Semmit nem tehetünk mi, a régi magyar bölcseknek: a Táltosoknak az igazi utódai (A táltos fogalom ugyanis, a sámánnál sokkal magasabb rendű tudással rendelkező, spirituálisan képzett „tudós embert” jelentett, és semmiképpen nem állítólagos jóstehetséggel bíró, kitaláló személyt!), a zug-jósokkal és magukat asztrológusnak nevező, média-bohócokkal szemben, akik eltorzítják a potenciális rendelőinknek a képzeteit az asztrológiai feltárások valós, sors-javító lehetőségei és valós értékei felől.         

     Főképpen a lapjaik példányszámát növelni igyekvő szerkesztőknek, valamint a műsoraik nézettségét szintén növelni törekvő média-producereknek köszönhetően kerülhettünk abba a helyzetbe, hogy az érdeklődők nagy része tőlünk is (Legalább is a székelyföldön, még mindig!) gyakorlatilag alaptalan és ezért spirituális szempontból mélyen erkölcstelen jóslatokat várnak. Sőt: a magukat felvilágosultnak képzelő félműveltek, egyenesen a szakamánk és a hivatásunk irreális axióma-rendszereken alapuló, hamis tudományos alapjának, népszerűbb fogalommal: az asztrológia „áltudományossága” bizonyítékának tudják be azt, hogy nem gazdagodunk meg, illetve, ha akár anyagi nehézségeink keletkezhetnek.

     Holott a kereszténységnek, illetve a Názáreti Jézusnak a gazdasági állapotok semlegességére, sőt: a nagyon gazdag állapotnak a káros mivoltára vonatkozó,  fundamentális tanításai tökéletesen egybevágnak azzal, amit az asztrológia komoly gyakorlására elszánt személyeknek, már az első hónapokban a szemébe kell szökjön (A zsíros tandíjas asztrológiai tanfolyamokon ugyanis erről soha nem esik szó!), akárcsak nekem kezdő asztrológusként. Ti., hogy nem csak a jóslás veszélyes és tisztességtelen, mert mentális fejlődésében, tehát spirituálisan és lelkileg teljesen megnyomorítja azokat, akik hisznek a jóslatokban, illetve akiknek a sors-meghatározódásaiba a leg mélyebb és a legpontosabb belátást biztosító grafikai sorsképletének a spirituális szimbólumait értelmezve, a hozzáértő jósolni merészel, hanem azért mert (És itt jön a képbe a kereszténység: ), az életünk rendeltetésének és céljának: a megváltódásnak az elérési FELTÉTELEI(!!!) KÖZÖTT, de még csak az egyszerű, önmagunkkal, családtagjainkkal és a természeti környezetünkkel való harmonikus együttélésének a FELTÉTELEI KÖZÖTT SEM, soha, semmilyen fórmában és egyáltalán NEM SZEREPEL ÉS NINCSEN JELEN az, hogy a feltétel, hogy MEG KELLENENE GAZDAGODNUNK!

     Nem akarok senki megsérteni, de nem vagyok biztos abban, hogy a materialista alapú (Főként Liberális és általában materialista alapú tehát kizárólag bal oldali) politikai propaganda által elkövetett, ide vonatkozó szellemi züllesztés következtében ezt mindenki érti és ennek a jelentőségét felfogja és a megfelelő következtetéseket képes levonni. – És mondom: nem azért mert bárkit is nálam kevesebb intelligenciával rendelkező személynek tartanék (Hiszen az asztrológia már az elején megtanított arra, hogy mennyire nevetségesek a pszichológiai IQ mércével állítólag mérhető, erős racionalitásukra büszke „nagyokosok”, mivel az intelligenciánk csak tízed része, a fő és fontos tulajdonságainknak!), hanem azért mert évszázadok óta, ennek a materialista – gazdagodási - politikai szédítésnek, vagyis a ma a leginkább divatos ideológiának a legfontosabb eszközét a gazdasági mutatók növesztésére tett ígéretek tömkelege képezi! – Ez folyik fülbe, szájba, orrba, minden média-csatornán, majdnem minden politikai nyilatkozatban. – És ma már abba a szerencsésnek nem nevezhető helyzetben is vagyunk, hogy ennek a teljességgel KERESZTÉNYTELEN– Vagyis: a Jézus tanításaival ellentétes: „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, minthogy a gazdag bejuthatna a mennyek országába.” „Nem lehetsz egyszerre két úrnak a szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent is és a mamnont is.” „Ne a földbe, ahol a rablók megtalálják, hanem a mennybe gyűjtsetek kincseket...”, „Akinek van annak adatik, akinek nincs attól elvétetik.” stb., stb., stb., tessék elmélyülten elolvasni az Evangéliumokat... - alapállásnak és ostoba és szűklátókörű életcél-választásnak és élet-gyakorlásnak a következményeket világszerte láthatjuk és a következményeit levonhatjuk. Semmiben, de semmiben nem tér el egymástól a kereszténységnek a gazdaságról való tanítása, és a becsületes asztrológiai gyakorlat során kiderülő, ide vonatkozó gyakorlati és elméleti következtetés!

     Nincs tehát, olyan általánosan érvényesnek mondható, gyakorlati cél sem az emberiség valós rendeltetésében, sem az egyéni sorsképletekből kiolvasható, un. karma-feloldást célzó, személyi életfeladatokban, hogy bárkinek is feltétlenül meg kellene, vagy meg lehetne gazdagodni, mert a gazdagság és AKÁR MÉG A BECSÜLETES MUNKÁVAL IS ELÉRHETŐ GAZDAGODÁSI LEHETŐSÉG, az életünk igazi, spirituális (harmonizációs - megváltódási) céljától teljesen független, attól teljesen SEMLEGES!

     Szó nincs tehát arról, hogy a „jó asztrológusnak” az anyagi helyzet bármiféle, misztikus, vagyis önmagától való változási lehetőségekről kellene jelentést adnia a harmonizálódási, gyógyulási és néha ezeknél is összetettebb sorsrendezési (karma-feloldási) nehézségek meghaladása és a sorsrendezés – harmonizálás - lehetőségeinek a megismerése érekében őt megkereső horoszkóp-rendelőinek! És arról aztán ugyancsak nem lehet szó, hogy aki a fent leírtak értelmében is, valós asztrológusi ismeretekkel és spirituális tisztánlátással rendelkezik, az saját magának ilyen szamárságokat az időben kiötöljön, megfigyeljen. – Legyünk komolyak már végre! 

    De persze, arról sincs szó, hogy csak azon az áron rendezhetné bárki is az egészségi problémáit, vagy a megromlott baráti, párkapcsolati vagy családi viszonyait, ha lemondana a jövedelmet hozó gazdasági tevékenységéről, vagy ha tudatosan leszegényedne, ha eltékozolná mint Puli, vagy a szegények között szétosztaná a vagyonát, miközben négy gyermeknek a gondozását és tanulmányait kell abból biztosítania, stb. Sőt: a horoszkóp-rendszerben is, léteznek olyan életterületek, amelyek kimondottan „kötelező” gazdasági jellegű élettevékenységet jelölnek azon személyek számára, akiknek a sorsképletében, bolygók, de még inkább karmikus pontok találhatók. (Mint pl. a munkakerülésből magának felmentő erkölcsi filozófiát alkotó Nagy Puli Attila esetében, ahol a Sárkányfarok is, és a teljesen negatívan fényszögelt Szaturnusz is, kimondottan az un. gazdasági viselkedési móddal kapcsolatos II. házban áll. Hát persze, hogy szégyenletesen, sőt: nyomorúságosan le van szegényedve az olyan ember, aki éppen az egyik legfontosabb személyi, karma-feloldó életfeladatát utasítja és hárítja el magától még spirituális spekuláció szintjén is, és ennek a fényében képes az agykárosult felesége betegnyugdíjából élni.) – De az ilyen jellegű gyakorlati életfeladatok feltárásának és felmutatásának – értelmezésének – semmi köze nincs a hirtelen és a személytelen (véletlen) meggazdagodásról, vagy a leszegényedésről szóló ostoba jóslatokhoz!  A jóslatok ugyanis, mivel le korlátozzák, sőt: egyenesen lebénítják a bennük reménykedők életképzeletét, valamint meg is fosztják a szabad akaratuk gyakorlásától, éppen, hogy személyi öntudat ellenes és spirituális fejlődés ellenes jellegűek és éppen, hogy arról ismerhető fel az igazi asztrológus, hogy ezt messze elkerüli, sőt: egyenesen károsnak tartja.

     Egy dolgot viszont tehetnek azok az asztrológusok, akik az önmagukkal szembeni erkölcsi igényeik miatt, nem akarnak eleget tenni a jóslási (csalási, becsapási) elvárásoknak: saját magunkat állítva példaként, a honlapjainkon és könyveinkben, nem csak a tárgyi szak-ismereteinket tárjuk a nyilvánosság köre elé, hanem a gyakorlati életünk problémáit is fel födve, a nyilvános megmérettetést vállaljuk, még a magán-életi problémáink „nehéz” részleteit sem rejtve véka alá.  

 

IX.        

     Pulinak tehát sikerült,  az ördögien jól gyakorolt erkölcsi aláaknázási hadjáratával, a négy gyermekes családomat, gazdasági krízisbe juttatni! Ezt annak ellenére, hogy az én sorsképletemből nem is lehet ilyen jellegű – tehát gazdasági tevékenység szükségére utaló! - karma feloldást célzó gyakorlati életfeladatokat kiolvasni. Ezért, az általa kiügyeskedett, kilátástalannak látszó krízis - helyzetből sikerült is, a nyár végére kikerülnöm, amint megértettem, hogy az ő, ide vonatkozó sátáni propagandáját kell valahogy semlegesítenem. Neki viszont, akinek egyenesen a Sárkányfarka és a Szaturnusza áll a II. horoszkópházban, (- Ami azt jelenti, hogy neki igen is konkrét életfeladatában áll  - Tehát nem csak, hogy kellene, hanem egyenesen kötelező a számára! - gazdasági jellegű tevékenység gyakorlása, vagyis bármi féle, anyagi jövedelmet hozó, tevékenységet kellett volna és kellene, egész életében folytatnia! De mivel ehelyett inkább a deklaráltan vállalt élősdiskedést és a munkakerülést választotta, a hatás – visszahatás (Más nevén: a Karma) törvénye alapján, ötven éves korára, nagyobb gazdasági nyomorba süllyedt, mint amiben valaha is élt!

 

 

XI. Hogyan és miért válhatott Nagy Attila Puli gonosztevőmből jótevőmmé?

 

    Akik e sorokat olvassák, tudják már, hogy a nagy sikerű The Secret c. misztikus film eszmei mondanivalójától megszédült és ebben a misztikus kábulatában hirtelenül a székely - és ezen keresztül (sic!) - a magyar nemzet megmentő önjelölt prófétájává előlépett, hajdani szekus-besúgó, Nagy Attila Puli, az utóbbi hét évben (Turula lányunk megszületése óta), ellenem erkölcsileg és - Mivel a jóslás miatt, a kívülállóknak gőze nincs az asztrológia valós funkciójáról -  könnyen végezhető szakmai hiteltelenítési kampányt folytat. Annak ellenére, hogy a székely népének az állítólagos erkölcsi védelmével indokolja ezeket a gyalázkodásait, az egyedüli célja engem, és velem együtt a családomat gazdaságilag ellehetetleníteni, tönkre tenni. (Lásd: spiritualitas.blogter.hu, sepsiszentgyorgy.ro, virtus.hu, scribd.com, stb.).

Nagy Attila Puli eme szorgoskodásának köszönhetően néhány hónapig csakugyan  bekövetkezett az, amire ő számított. A sorstörténetem általam leírt és a honlapjaimon közölt epizódjainak az elferdítésére és meghamisításaira alapozott, rám vonatkozó hazug következtetéseivel és aljas rágalmaival, és persze, nem utolsó sorban a sarlatánozásával, azokban a potenciális horoszkóp-rendelőimben, akik nem ismernek személyesen, illetve, akik nem mélyülnek el a metafizikai tanulmányaim olvasásában, sikerült kételyt ébresztenie, mind a szakmai kompetenciámat mind az emberi tisztességemet illetően. 

    Amikor a volt besúgómnak az üdvrivalgó orcátlansága már a szemembe kiabálta, hogy vegyem komolyan ezt az ügyet és nézzek utána, hogy mekkora lejáratási háborút is folytat tulajdonképpen ellenem, és ezzel együtt annak is, hogy tulajdonképpen minek is köszönheti ez, a nyilvánvalóan elemien erkölcstelen személy az internetes olvasottságát?  Nos, a Nagy Puli Attila un. nemzet-mentő misztikus műveit elolvasva azonnal szembe szökött az, hogy ez a teljes metafizikai tévútra került ember - Aki oda s vissza van az ő kétszeres teológiai képzettségével. - a szellemi hitvallásában, teljesen figyelmen kívül hagyhatónak, mivel hogy spirituálisan lényegtelennek tekinti a fizikai – tárgyi – valóságot! Miután ezt a misztikus szamárságát felfedeztem és az interneten lelepleztem, az új, potenciális horoszkópigénylők által írt érdeklődő levelek is elkezdtek az elektonikus levelesládámba érkezni. – Előbb csak ritkán, majd egyre gyakrabban. Ezért elhatároztam, hogy újból kiváltom az asztrológusi engedélyemet.

      Az olvasóinak viszont nem kell attól tartania, hogy Pulihoz hasonlóan, én is előállok valamilyen misztikus elmélettel e sorsfordulat értelmezésében. Nem, a dolog – a magyarázat... - nagyon szárazan egyszerű, pragmatikus, logikus és racionális, és nem tartozik a fizikai és erkölcsi nyomorban élő Pulinak a valóságképzeteiről alkotott misztikus ködeihez. Noha, Puli is, erre a száraz paraszti pragmatikumra épített, amikor a fene nagy bosszúállási mániájában kieszelte, hogy amennyiben nem egy saját honlapot szerkeszt és azon közli a látszólag a magyarság megváltási szándékával írt, de a vizet inkább a Budapesti SZDSZ-hívek és a román nacionalisták malmára hajtó műveit, hanem nagy forgalmú (látogatottságú) „blogterekre” teszi fel azokat, az én hiteltelenítésemet célzó sarlatánozásaival együtt, az internet-kereső programok azonnal a GOOGLE első helyezettjei közé röpítik e prófétai kinyilatkoztatásait. De nem az én egyszerű személyi büszkeségemnek a megsértéséről volt szó - amiért én a kisujjamat sem mozdítottam volna! -, hanem e vitéz tetteivel olyan egzisztenciális krízisbe juttatott, hogy lassan - lassan már a gyermekeimnek sem tudtam amit enni adni.  Ezért előbb a vállalkozásomat kellett feladnom, majd, látván, hogy ez a sporlás sem ment meg a teljes elszegényedéstől, egy demokratikus figyelemfelhívó lépést is kellett tennem annak érdekében, hogy legalább a gyermekek után járó törvényes családi pótlékot és más törvényes juttatásokat megkaphassak.

     A hírre, hogy kétségbeesésemben éhségsztrájkot kezdtem Puli üdvrivalgásban tört ki az internetnek azon az erdélyi fórumain ahol az éhségsztrájkomról szóló cikkeket közölték. Sőt: különböző fedő- és álnevek alatt, Puli eljátszotta azt is, hogy ő az, a bizonyos „egészséges székely közvélemény”, amely elutasítja a „kunyerálásnak” (Vagyis a polgári jogkövetelésnek) ezt a módját és arra okított a misztikához úgy-e nagyon értő „farkaslogi”, vagy a „csikiszékely”, vagy a „besenyői pistabácsi” nevében, hogy viseljem én is becsülettel a keresztet, mint a többi székely – akárcsak ők-ő, ugy-e?! – és ne szélhámoskodjak többet, hanem mennyek el kapálni! Erre már fel kaptam a fejem és utána néztem annak, hogy mitől is lesznek olyan népszerűek és a GOOGLE által felkapottak a Pulinak a különböző blogjaiban megjelent írásai, hogy az én, évek óta bejáratott honlapjaimon található, és un. ezoterikus körökben eléggé  népszerű cikkeimet és tanulmányaimat keményen megelőzik? – A válasz egyszerű volt: mindazok mellett, hogy ingyenes hirdetéseket forgalmazó internet-szolgáltatóknál is meghirdette a magyar közéleti politikusokat és más közéleti személyeket, de engem kiemelten rágalmazó műveit”, olyan blogtereken is sűrűn forog a meredek nézeteiről hírhedt Puli neve, amelyek bejáratnak az internet toplistáinak az első helyeire minden olyan írást, ahol az ő neve szerepel.

   Internetes tájékozatlanságommal néhány hét múlva, én is rá jöttem, hogy hiába írom meg a Puli szellemi (erkölcsi) és anyagi alapjait leleplező védekezéseimet a saját honlapjaimon, mert ugyanott szükséges ezt megtennem , ahol a Puli írások is találhatók, amennyiben azt akarom, hogy az ő írásaival egyszerre kerüljenek az én védekező írásaim azoknak a szemei elé, akik kedvet kapnak a Puli által gyalázatossá, sőt: sátáni sarlatánná festett tetteimről, személyemről és zsarnoki mentalitásomról szóló, besúgói „jellemzéseket” végig olvasni.

     És láss világ csodát, néhány hétre rá, hogy ezek a Puli gyakorlati hitelességéről (hiteltelenségéről) szóló leleplezéseim megjelentek, újra megfelelő arányú személyi horoszkóprendelési lehetőségek felől érdeklődő leveleket kaptam! Sőt: még többet  mint azelőtt! – Így változott át tehát önkéntelenül és az eredeti szándéka ellenére, a családom gazdasági tönkretétele érdekében az interneten rólam gátlástalanul hazudozó és engem lesarlatáznozó Nagy Puli Atilla, tönkretevőmből a jótevőmmé.

    Ugyanaz a jelenség ismétlődött meg tehát, mint a szép számú családunkat szétromboló feleségem esetében, aki azt képzelvén, hogy az elhagyásával és e felelőtlen tettének a hazug indoklásával – Emőnek gyakorlatilag semmi oka nem volt a második családelhagyására azon kívül, hogy hirtelenül újból szerelmes lett, és ráadásul egyszerre három férfiba. Utóbbitól teljesen elvesztette a realitás érzékét és napokon át egzaltált lélekkel egy rózsaszínű misztikus világban élt, teljesen elhanyagolván és valósággal éheztetvén az általam bizalommal a gondjaira bízott gyermekeinket – annyira tönkre tud tenni lelkileg és szakmailag is annyira hitelteleníteni tud, hogy gazdaságilag is meg gyengítvén, azt tesz majd velem és a gyermekekkel, amit csak éppen akar. Ehelyett viszont az következett be, hogy rögtön azt követően, hogy én végképpen le mondtam arról, hogy őt és a nála levő kisebb gyermekeinket a családba vissza hozzam, találkoztam Joó Violával, akivel néhány hét leforgása alatt élettársakká váltunk, hiszen világossá vált, hogy egymásnak az abszolút lelki társai vagyunk.

    A sorserők ugyanis, mindig azt támogatják, aki az igazi felelősségeket felvállalja és az szerint jár el következetesen, és nem azokat akik az egoista vágyaik kielégítését követve felelőtlenkednek a mások rovására. Emő számításai is tehát, fordítva sültek el, akárcsak a Nagy Puli Attiláé és én nem hogy lelkileg, vagy gazdaságilag megtörtem volna, hanem megerősödtem és a nála levő harmadik – és immár teljesen megnyugodott és testvéreivel együtt boldogan ugyanabba a művészeti iskolába járó - gyermeket is vissza hoztam az eredeti családjába. Arról, hogy a misztikusan romantikus szerelmi álmai, amelyek beteljesítése érdekében elhagyta a gyermekeit, miként teljesedtek be az új férjével, akiről Medárda azt állítja, hogy az ő műveltségi színvonala alatt áll, és akiről mások azt állítják, hogy nem a „nők álma” típusához tartozik, már nem az én dolgom megítélni.

    Egy biztos dolgot tudok, és ez az, hogy Emő minden ide vonatkozó szellemi ellenállása és tomboló lelki elhárítása ellenére, az ügyészségnek és a rendőrségnek köszönhetően Emő rá kényszerült arra, hogy a Turula számára a törvény által megszabott gyermektartási díjat kifizesse és ezzel fel oldódott a családunk körül az a negatív energiákból szövődött boszorkány-gyűrű, amely azért keletkezett, mert a gyermekeinknek az édesanyja nem akart hozzá járulni anyagilag az ők gondozásához – táplálásához. Az anyagi javak áramlása ugyanis nagy mértékben függ attól, hogy az édesanya akarja-e áldozattal és odaadással gondozni és táplálni a gyermekeit vagy nem. És mivel Emő ez ellen a gondolat ellen hevesen tiltakozott és kapálózott szellemileg és lelkileg hónapokon keresztül azt követően, hogy ezt a szégyenletesen kevés gyermektartás kifizetését a bírónő neki előírta, ez a sötét, mágikus erejű anyai ellenkezés is hozza járult a Puli mesterkedései mellett ahhoz, hogy néhány hónap alatt, teljesen leszegényedtünk.

     A Nagy Puli Attila, még által előidézett kényszerhelyzetemben, én is készítettem azokon a forgalmas magyar blogtereken személyi naplókat, ahol az ő, ha nem is világ-, de magyarság rengető „művei” megjelentek. Ettől kezdve viszont nem az ő rólam keltett és ferdített meséinek az igazi változatait írtam le, valamint azt, hogy mennyire nevetséges az, hogy a Titok c. misztikus film eszmei mondanivalóját a magyarság megmentésre akarja felhasználni. (De tényleg: az ember nem is tudja eldönteni, hogy ez a senkiházi, a magyarsággal gúnyolódik-e, vagy a babonás misztikát, vagy éppenséggel önmagát figurázza-e ki, amikor ilyen misztikus szamárságokat hirdet, ilyen nemzeti sorsfontosságú kérdésekben, vagy, bocsánattal legyen mondva: ez a besúgó-pap tényleg ennyire hülye?)  Nem foglalkoztam többet a Puli állításainak a valóság talajára való visszarángatásával, hanem egyszerűen ugyanott közöltem, a komoly metafizikai és asztrológiai tanulmányaimat. Reméltem, hogy ezek sokkal jobban bebizonyítják azt, hogy mennyire vagyok, vagy nem vagyok sarlatán, illetve, hogy mennyire értek a hivatásomhoz és mennyire nem, minthogyha végig a Puli vonatkozó valóságferdítő csúsztatásainak és ferdítéseinek a hamisságát bizonygatnám.

     „- Köszönöm tehát drága besúgó Pulika, hogy ezekre a nagyszerű népszerűsítési lehetőségekre felhívtad a figyelmemet, mivel mindezt magamtól soha nem tudtam volna kitalálni. És persze, újból köszönöm azt is, hogy te, éppenséggel te, akit a hazudozásai és az alaptalan rágalmai miatt minden falus társa utál, megrágalmazván, egy életre szóló fényes erkölcsi bizonyítványt állítottál ki a számomra, amely azt garantálja, hogy a legnagyobb bizalommal fordulhat hozzám bárki, aki úgy érzi, hogy a sorsa, a családi, vagy a szerelmi – párkapcsolati élete teljes krízisbe került, sőt: esetleg még az élete is kuttalannak látszik. Hiszen mind a volt feleségem őrült édesanyja által megbuktatott tíz éves házasságomat követő, ezúttal igazi szerelmen alapuló, újra alkotott családommal, mind azzal, hogy az általad előidézett nehéz nyári sorshelyzetből minden szempontból gazdagabban jöttem ki, mint amilyen helyzetben azelőtt éltem – éltünk, az általad várva-várt gazdasági krízisünk előtt, magam vagyok az élő példa arra, hogy az életünket és a sorsunkat irányító egyetemes törvények inkább pártolják és segítik azt, aki maximális felelősségtudat mellett felvállalja a horoszkópjából kiolvasható életfeladatit, mint azt, aki másnak vermet ás. Persze, csakis azzal a feltétellel, hogy az aki számára a sors-csapdát felállították, elég erős lélekben, hogy a képzeletét és az érzelmeit messze tartsa gyűlölettől, vagyis, hogy ne legyenek, illetve, minél kisebb mértékben legyenek belső, agresszív átélései.

    A te nyomorúságos sorshelyzeted és gyenge erőnléti állapotod viszont, éppen arra a legfényesebb példa, hogy azokat a személyeket nyomorba döntik a sorserők és az életerejétől megfosztják azokat, akik az egoizmusuk („dajmonjaik”) sugallataira hallgatván, felelőtlenkednek és a saját életfeladataik felvállalása és beteljesítése helyett, a mások nyomorba döntésére törekednek és ezzel táplálják a képzeleti, mentális és érzelmi agressziójukat.”

 

      Mivel erős volt a vénasszonyok nyara, októberben még mindig kijártam a Szécseni halastavak mellé és ott elmélkedve arra a következtetésre jutottam, hogy ideje lenne már nekem is, ezekkel a lényeges és fontos sors-tapasztalatokkal gazdagodva, végre – végleg megszabadulni a gyermekek esetleges jövőbeni hányattatásának a képzeteit, önkéntelenül a szülői képzeletem és gondolkozásom homlokterébe idéző és ott tartó egzisztenciális félelmeimtől. A gyermekeimmel és családommal kapcsolatos vész-képzetek keltésének a hajlamát a sorsképletemben a IV.-es horoszkópház csúcsán álló Szaturnuszommal kvadrátot képező és a tizenkettős (XII.) horoszkópházamban az Uránuszommal együttálló Rák-Sárkányfarkam jelzi ugyan, de ez annyira áttételes negatív fényszög-kapcsolat a Rák-Uránusz és a Skorpió Szaturnusz között, hogy csak e nyár elején sikerült „lelepleznem”, a volt feleségem: Kozma Emőke, a volt-barátom testvére: ifjú Hajdú Gábor és a volt besúgóm: Nagy Attila Puli sors-segédeim áldásos közreműködésének a hatására. Ám egy dolog a száraz asztrológiai meghatározódást elméletileg tudomásul venni és egészen más dolog, a mély tudattalan világunkba (irracionális képzeleti és érzelmi világunkba) annyira mélyen bevilágítani és a távoli múltunkba annyira vissza hatolni, hogy teljes étvilágítást és karmikus szinten is, feloldást jelentsen ez, a szélesedő körű és mélyülő rétegű önvizsgálat. Hányszor, de hányszor mondta az akkoriban a mostani személyemnél semmivel nem idősebb beavató mesterem, Jon Dumitrescu (Az Elta elnöke), hogy, amennyiben csak rólad van szó, hagyd magad bátran tévedni, mivel felismert és beismert tévedés nélkül nem tudsz lényegileg semmit megismerni és enélkül viszont nem tudsz megvilágosodni és tovább fejlődni?!  

      Hát sorozatban kellett az utóbbi évben tévednem ahhoz, hogy minden, ami a gyermekek jövője miatti irracionális egzisztenciális félelemhez kötődik, eszembe jusson és mindenre, ami e karmikus késztetéssel kapcsolatos, emlékezzek és oldjam az agresszív félelmeimet, annak érdekében, hogy valahányszor egy – egy hasonló sors-helyzettel, vagy sorsprovokációval szembe kerülök, ne vegyen erőt rajtam nagyon ez a félelem. És ennek a feloldódásnak, ennek a karmikus agressziótól való szabadulást jelentő félelem-eltűnésnek, meg kell történnie még mielőtt az Emőtöl született, de nálam levő, tehát az én gyakorlati és spirituális felelősségtudatom hatáskörbe tartozó gyermekek felnőtté, illetve fél kamaszokká nem válnak. Vagyis, minimum hét éven belül, amikor Medárda már önálló felnőtt lesz, Turula viszont, személyi igazolvánnyal rendelkező, tudatos kamasz. Rékáért majd felel Emő anyagilag tovább, Ividőért a bátor édesanyja, akinek amúgy sem szegények a szülei. De nekem a három nagyobb leányt el kell vinnem úgy a felnőttkor küszöbéig, hogy mindent, ami fontos az egészséges felnőtté váláshoz meg kapjanak. Ezt viszont, paradox módon, éppen hogy csak akkor és úgy tudom elérni, ha feloldódik és megszűnik miattuk az egzisztenciális félelmem! Mert hogyha nem, akkor a sorsképletemben az amúgy is, negatív Holdammal szemben álló Mars-Lilith együttes által jelzett, agressziós Karmám bennem marad, és halálomkor teljesítetlen életfeladattal kell vissza mennem a szellemi világba, hiába vállaltam és gondozok és szerettek bármennyi gyermeket. Furcsa, hogy a gyermekeink iránti szeretet alatt és éppen miattuk, annyi spontán agresszió, tehát harag és gyűlölet húzódhat meg. – Hiszen nekem is csak olyankor jön, hogy halálra verjem („Hogy megszüntessem”) Pulit, amikor arra gondolok, hogy gonoszságában még a gyermekeim otthonát is – a lakásunkat – veszélyezteti, amennyiben be jönnének a számításai és sikerülne minket annyira eladósítani.

     Amikor a nyár végi öt napos éhségsztrájkom után, rá jöttem arra, hogy a horoszkóprendeléseknek megcsappanásának az oka nem is annyira misztikus, hanem ehhez igen is erősen hozzá járulhattak Pulinak az én szakmai és erkölcsi hiteltelenségemről szóló internetes cikkei, és ezt több barátomnak és ismerősömnek is elmondtam, illetve amikor ezektől tanácsot kértem arra vonatkozóan, hogy mit tegyek, többen közülük azt a tanácsot adták, hogy mennyek és beszéljek vele. Lássam meg, egyszer, hogy ő mit mond, hátha mégis ki lehet egyezni vele, ti., hogy valaminek az árán, valami ellenében, többet ne mocskoljon, fejezze ezt be és az engem rágalmazó cikkeit az internetröl szedje le. Ezért, amikor www.ewrdely.ma c. portálon megjelent az éhségsztrájkom okait tárgyaló cikk alatti vita-fórumon, Pulinak egy újabb fedőneves gúnyolódása (A rá oly jellemző Szilárdkázása és szélhámosozása), kihasználtam az alkalmat és provokációként, azt mondtam, hogy elviszem neki a Kökösi otthonába azt a füzetemet, amelybe a Bukaresti CSNAS – központban készített jegyzeteimet. Meg is érkezett a nagyképű válasz, hogy nyugodtan mehetek, mivel: „pálinka behűtve, kutya elengedve, ajtókócs a lábtörlő alatt”, és én nyomban eldöntöttem, hogy még azon a héten le utazok Kökösre, nehogy a látogatás elmaradása miatt Puli újból gúnyolódni kezdjen. Másrészt kíváncsi voltam arra, hogy ez a személy hogyan merészel majd a szemembe nézni ennyi alaptalan rágalom, illetve ennyi rossz indulatú valóság-ferdítésen és csúsztatáson és általa költött hazugságon alapuló rágalmazás után?

     Nyomban telefonáltam is, annak a Kézdivásárhelyi barátomnak, aki az ismerősei körében iskolatáska, ruha és cipőgyűjtést szervezett a megsegítésünk érdekében, illetve, aki egy ottani iskolaigazgatótól kapott segítséget ebben az ügyben, hogy ne küldje autóbusszal a csomagokat, mert én utánuk megyek Kézdivásárhelyre, de arra kérem viszont, hogy jöjjön el velem Kökösre tanúnak, annak érdekében, hogy nehogy ez a Nagy Puli még rám fogjon valamit, amit én nem teszek meg (Pl. rátöröm a kertkaput, esetleg, hogy felszólítása ellenére az otthona felségterületére behatolok és ezzel lakhelyterület-sértést követek el, stb.).

    Ám ez, a gyermekekkel való utazásunk - akiket eredetileg azért akartam, jó Bolondként oda magammal vinni, hogy a szomszédok füle hallatára, esdekelve kiáltgassák azt Pulinak, hogy ne ártson többet a családunknak és ne hazudozzon többet róluk és az édesapjukról -, egy kicsit szövődményessé vált, mivel én már korábban megkértem ezt a Kézdivásárhelyi barátomat, hogy érdeklődjön utána annak, hogy egy régi ismerősömet, a hajdani furcsa barátomat, hol lehet Csernátonban megtalálni? - Mivel az utolsó értesüléseim szerint ott tanított román nyelv és irodalmat. Meg szerettem volna követni ugyanis ezt a személyt azért, hogy egy hajdani vitában leírt hasonlatát félre értettem (Ti, hogy: még egy férget sem taposok el, ha nem fűződik hozzá érdekem, nem, hogy téged ilyesmivel megfenyegesselek.”) és bőszült haragomban, azt túl reagálva, a barátságukat megszakítottam. Ugyanakkor szerettem volna elvinni, ennek a roppant érdekes és Pulinál sokkal merészebben és eredetibben gondolkozó, mindig zseniális ötleteket sziporkázó figurának egy – két példányt a Táltos Bolond c. könyvemből, amelyben a főhős ugyancsak érdekes barátja a személye felépítéséhez és, a „súlyos” mondanivalójú egyénisége jellemzéséhez, felhasználtam e furcsa barátom egy - egy rendkívüli vonását. Persze, jól eltúlozva és a Balog Ádám ellenpontjául szolgáló Géza személyiségéhez illően, megcsavarva.                    

       Loránd nevű barátom meg is szerezte a Furcsa Barát felesége telefonszámát, akit én fel is hívtam, de, már este fél tíz felé járván az idő, és a furcsa barát aludt. Megbeszéltem tehát a feleséggel azt, hogy a Furcsa Barát másnap engem vissza hívjon, arra gondoltam, hogy Kézdivásárhelyről Kökösre utazván, vagy útban vissza felé, meglátogatom őket is, és Lorándot és Furcsa Embert is be mutatom egymásnak, hátha találnak majd a jövő baráti beszélgetésekhez témát, hiszen ők közelebb laknak egymáshoz. Loránd viszont, még a polaritás törvénye szellemében sem lehetett összhangban, sem Furcsa Emberrel sem Pulival, mert a kitűzött találka napon, amikorra meg beszéltük a két zsák gyermekruha – táska és cipő elhozatalához, valamint a Kökösre való utazás nyélbeütéséhez alkalmas hétvégi napot, a Loránd felesége szülei nem tudván a nagy tervünkről, bevásároltak a piacon mindent ami szükséges a „zakuszka” eltevéshez. Így ha másért nem is, de a legalább a gyermekek felügyeletéhez szükséges volt a Loránd otthon-maradása.

     Ezért időközben megkérdeztem Furcsa Barátot, aki Maksán várt ránk, mivel ki derült, hogy nem Csernátonban élnek, hogy esetleg el tudna-e jönni velem Kökösre? Nem csak azért, hogy tanúskodjon arra az esetre, ha a furfangos Puli valamiket rám akarna kenni, hanem főként azért is, hogy az utón Maksa felé és vissza, jókat beszélgethessünk. Így került tehát, teljesen véletlenül, Loránd barátom helyett, a Puli szerint, „Szilárdkához hasonló alak”, a későbbi Revizor, a Puliék Kökösi háza elé, szemtől szembe az anarchista Székely Messiással. 

      Hogy ez az utólag sorszerűnek tűnő, véletlen személycsere, az ügy szempontjából szerencsés volt-e vagy sem, máig nem tudom, én mindenesetre csak ámulni és bámulni tudok a sors-erők (Misztikus kifejezéssel: a Szaturnuszi „energiák”!) bölcsességén, mivel enélkül, talán én sem foghattam volna bele a gyermekek miatti egzisztenciális félelmeimtől való megszabadulásomba. És nem azért, mert az a Furcsa Barát, akinek a Kosban van a Lilithje is és a Sárkányfarka is, tehát szemben az én és a Puli Mérleg Lilithjével, és akinek úgyszintén teljesen negatív a Marsa, mint a Pulié és az enyém, tehát, aki születésétől fogva, még nálunk is agresszívebb, rögtön elemében érezte magát, miután a szomszédokat meghallgattuk és már írta is a fejében a később a Puli összes műveinek a fórumain megjelenített túlméretezett támadásait. Hanem azért, mert azt a hozzám ítélt gyermekeinknek a biztonsága és jövője miatti egzisztenciális félelmemet is, tulajdonképpen ő váltotta ki belőlem legelőször.

     Az történt ugyanis, hogy éppen hét évvel ezelőtt, (Tehát kereken öt hónappal a Turula születése és a Puli nálam tett utolsó „kölcsönkérő” látogatása után!) Furcsa Baráttal keményen összevesztünk. Ekkor ő, valamiféle furcsa bosszúból, de inkább minden áron, tehát a teljes rombolás árán is, elérendő diadal-szomjból és győzelmi-mámor - vágyból (Mind a Lilithje, mind a Sárkányfarka a Kosban található!) egy, majdhogynem a Puli sarlatánozásával azonos mondanivalójú cikket készült írni és megjelentetni ellenem, mit tudom én melyik háromszéki újságban.

     Persze én, akkor, amikor az a Puli teljes egzisztenciális és morális nyomorát felfedező és felfedő Kökösi kirándulásunk folyt (A gyermekeket végül is nem hoztuk magunkkal, hanem ott hagytuk Furcsa Barátéknál, hogy játsszanak a kislányukkal.), ezekről a rég megbocsátott, fordított helyzetű előzményről, éppen a Furcsa Barát vonatkozó kérésének a tükrében is, messze megfeledkeztem. Mint, amiképpen az már egyáltalán eszembe sem jutott Kökösön és később Maksán sem, hogy sok – sok évvel korábban, még a rendszerváltás első éveiben, Furcsa barátom egyenesen a börtönbe juttatásomra játszott (Sárkányfarkam és Uránuszom a XII. horoszkópházban: az elzártságok és elzáródások életkörében, az igazi, spirituális önmagunk kikotlásának az erőterében.), amikor én egy, a hajdani és a reményteljes parasztgazdák maradék szövetkezeti vagyonát elherdáló, csíki MTSZ – elnökkel, sajtóperbe keveredtem. Az érintett MTSZ elnök beperelt sajtóvétség címén, amiért meg merészeltem írni, hogy az suba és kalap alatt végkiárusítást szervez a hatvanas években erőszakkal szövetkezetesített gazdák szövetkezeti vagyona elkótyavetyélése érdekében.

     Furcsa Barát ugyanis akkoriban, tanácskozni és egyezkedni kezdett valami fiatal zugügyvédekkel, akikkel valahol együtt bulizott, hogy miképpen lehetne engem e sajtóper alapján börtönbe juttatni és neki így, az akkori elnök - tanácsosi pozíciómat a Romániai Magyar Kisgazdák pártjánál elfoglalni. Érdekes, hogy a sorserők akkor is milyen tekervényes úton vetettek gátat ennek. Engem, mintegy derült égből villámcsapásként, leszólított az utcán egy fiatal román nő, akiről kiderült, hogy foglalkozására nézve éppen ügyész, és aki az ellenem szőtt bűnszövetségről valamiért tudott (talán barátnője volt az egyik fiatal zug-ügyvédnek?) és azt mondta, hogy amiért mélységesen igazságtalannak és erkölcstelennek tartja, hajlandó ezt a szövetkezést leleplezni, és az akkori Romániai Kisgazda Párt akkori elnökének, akinél én akkor a Furcsa Ember barátom intrikái folytán éppen kegyvesztett voltam, elmondani. És úgy is lett. Az akkoriban még számára erős politikai hatalmat biztosító, szekus-üldözötti nimbusszal rendelkező elnök, azonnal közbe lépett, és a sajtópert leállíttatta. De, a köztünk levő, megromlott viszonyt (Hiszen ahhoz az elnök is túl büszke volt, hogy be ismerje a magas fokú szégyenletes erkölcsi tévedését velem szemben, illetve azt, hogy hallgatott az intrikára és hagyta magát a velem szembeni viszonyába, Furcsa Ember által befolyásolni. Hiszen semmi metafizikát nem tudott és ezért néhány év múlva, idejekorán meg is halt.), már nem lehetett helyre állítani.

      A fontos az, hogy életemnek ez a húsz évvel korábban lezajlott momentumának az emlék-foszlánya újból a felszínre tört, miután az anyám a keresztanyáim és a tanáraim által mélyen belém nevelt, „mindenkiben csak a jót meglátni” – jellegű, gyáva-mafla magatartásom úgy el rejtette ezt az emléket a tudattalan memóriám egy mély és sötét zugába, hogy, ahhoz hogy ez az emlékem ki szabaduljon, egy negatív csodának kellett megtörténnie. Éspedig, maga „A Rvizor” fedőneve alatt egy héten át Pulit teljesen irracionálisan és logikátlanul szidalmazó Furcsa Bartátnak, egy közbeeső vírusos megbetegedés után (Nálunk grippének, Magyarországon sokkal találóbban: influenzának – tehát befolyásolt betegségnek hívják), illetve a betegsége közben, valamiért meg kellett gondolnia magát és egy, a húsz évvel korábbihoz hasonló, újabb negatív pálfordulást kellett végeznie. Ez a fordított csoda abból állt, hogy Furcsa Barát, hirtelen egyet kezdett érteni Pulival abban, hogy én – De persze, ő általa megértetten és megengedetten... – tényleg sarlatán vagyok! - Amint a vonatkozó levelében éppen ő írta: Van nekem elég józan paraszti és kispolgári eszem, ahhoz, hogy tudhassam azt, hogy az ilyen misztikus és ezoterikus sci-fi, blablákat nem kell komolyan venni, és szerinte, nekem kell, hogy tudjam, hogy ez csak az ostoba tömegek szédítésére, illetve a tőlük való könnyű pénzszerzésre alkalmas, nem érdemesül tehát, értelmes emberek közötti beszélgetés témájának.    

     Az igazság az, hogy nem tudom magam olyan plasztikus-fordulatosan kifejezni, mint a volt újságíró Furcsa Ember, akivel én korábban hosszú napokon és éjszakákon keresztül metafizikai témákról beszélgettem éveken át, de aki most valamiért, valakinek a hatására (Talán az elkényeztetet egykéjüknél több gyermeket szülni semmiképpen nem akaró feleségének a hatására, akinek rosszul esett a kérdő-javaslatom, hogy miért nem hoztak össze még legalább egy gyermeket?), számomra érthetetlen, sőt: felfoghatatlan és főképpen: elfogadhatatlan módon, el kezdett védekezni pontosan és éppen azzal a témával szemben, amibe, hogy úgy mondjam, „ő ugratott bele” fiatal korunkban. Hiszen, miközben nekem akkoriban csak a misztikus intuícióm volt meg, amiből az un. költői tehetségem táplálkozott, Furcsa Ember, akárcsak Puli is, járt korábban teológiára. De Pulival ellentétben, ő már volt korábban kezdő egyetemista, különböző mérnöki és jogi karokon is, tehát felső matematikát, fizikát és materialista filozófiát is tanult, aminek a következtében a filozofálgató (Tehát a személyesen nem realizált!) spiritualitás kedvenc téma volt mindig is közöttünk, még akkor is, ha ő ezeket az ismereteit az utóbbi időben, mindössze a hallgatósága elkápráztatására és meghökkentésére használta fel, illetve az érdekesnél érdekesebb témáiban végezett okfejtéseinek a kiszínezésére, misztikusan-érdekessé csavarására.

     Most, amikor írom e sorokat is, el nem tudom képzelni, hogy miért és mitől ment be Furcsa Barát ebbe a téma-tagadási nyakaskodásba. Csakis arra tudok gondolni, hogy csapongó Ikrek-lélek lévén, akinek a gondolkozását (Merkúrja rá ragadva a Napjára, mint az én furfangosan következetlen gondolkodású anyámnak), a saját bevallása szerint, évek óta az árnyék- énje zavarja és befolyásolja, a több gyermeket szülni semmiképpen nem akaró felesége befolyásolta ebbe az irányba. Az asszonyka ugyanis azt képzeli, hogy én a férjét (Gézát), nem tudni milyen misztikus őrültségekbe akarom bele vinni, annak érdekében, hogy induljunk el a nagy világba kóborolni együtt, amint tettük azt fiatal korunkban a határait hermetikusan lezáró kommunista Romániában. – Hiszen ez teljesen őrült gondolat, csak nem lehet ilyesmiről szó... Vagy igen? – Nézzük meg, mit ír Furcsa Géza, ő maga:

     „Kérdezd meg Pulitól milyen az amikor én bántalmazok. Tartogasd másoknak a mimóza kis lelkedet!!!  Nem bántalmaz téged senki mindössze megkértelek, hogy amennyiben velem társalogni szeretnél, mellőzd az ostoba értelmezéseidet, sci-fi belemagyarázásaidat, hisz tudom hogy nem vagy annyira hibbant, hogy a sok hókuszpókuszt te magad komolyan vedd.
   Persze hogy barátom vagy te marha, másképp nem is lehetne. Csak arra kértelek hogy ne rajtam gyakorold a hülyeségeidet. útóljára közlöm veled hogy én nem vagyok vevő semmiféle ezoteriára, asztrológiára, gnózisra, misztikára és másképp gondolkodásra. Amióta valódi kalandot megkóstoltam, nem igazán tud érdekelni a "szellemi kaland", meg zsebfoci, zsebbiliárd. Ha adrenalinszintemet óhajtom pótolni, ellátogatok a Sziklás Hegységbe, Alaszkába, Turkesztánba, Burundiba, a Bukaresiti, Frankfurti, Párizsi vagy Budapesti alvilágba, nem folytatok értelmetlen beszélgetéseket a lét kitalált dimenzióiról.”

Szilárd: -Ilyesmi eszembe sem jutott, hiszen az egészet természetes baráti segítő-akarásból tettem, abban, az egyszerű baráti (hogy ne érzelegjek és ne mondjam: baráti szeretetből!) érzelemből eredő igyekezetemben...,

Furcsa Ember: - nos baráti szeretetből hagyd abba azt a sok sületlenséged.
 

Szilárd: - hogy az utóbbi húsz évben szerzett spirituális egészség-megszerzési és megőrzési tapasztalataimból neked azokat átadjam, amelyek felmerültek az utolsó találkozásunkkor a betegségeid kapcsán.

Furcsa Ember: - Másokat szédíthetsz, nekem semmilyen cím alatt ne dumáld tele a fejemet.
 

Szilárd: - Azt sajnálom tehát, hogy nem ezzel, az én szemszögemből látott és ezért hirtelenjében meg sem értett, mivelhogy tőlem annyira idegen és távol álló problémának a magyarázatával kezdtem, hanem annak az általad tudatosan, vagy tudattalanul felállított logikai buktatónak a felmutatásával, amely lehetetlenné tesz majd a jövőben közöttünk minden normális kommunikációt,

Furcsa Ember: - Figyelj Szilárd, ne próbáld velem elhitetni, hogy teljesen meghülyültél. Dumálgatni lehet de van neked egy jó egészséges paraszti-kispolgári ösztönrendszered/józan eszed. mely megakadályoz abban, hogy a kelleténél jobban átadd magad a sci-fi hőbörgésnek. Ok szereted a pinát. A sci-fi bla- bla, okoskodás produktívnak bizonyult. Nagyon is, nem úgy mint a költészet. Ne engem szédíts, Szilárd! A zsebbiliárd, a szellemi maszturbáció, a megvalósítatlan kaland- és adrenalin - vágy nem jelent semmiféle kommunikációt. Esetleg értelmetlen szófosást.
 

Szilárd: – Hogy lehetne a jövőben egy normális kommunikációt folytatni, amikor te a leg elemibb baráti ösztönből eredő segítő szándékot a személyiségedbe, sőt: az intimitásodba való illetéktelen beavatkozásként, sőt: „agresszív” hatalmi törekvésként és aktusként veszel a részemről?

Furcsa Ember: - Nem gondoltam, de véletlen sem írtam hatalmi törekvéseidről, ám ha te mondod... Ki tudja milyen szándékaidnak adsz hangot.
 

Szilárd  - Milyen értelme van még ezen a másiktól való, bocsáss meg: hisztériás önféltési alapon történő bármiféle kommunikációnak, nem, hogy értelmes barátkozásnak? Miért baj az, ha van két barát, aki közül az egyik olyan, nem-hagyományos és kevésbé ismert spirituális felfedezéseket próbált ki és tapasztalt meg, amelyek a rengeteg korábbi betegsége ellenére, megőrizték, sőt fokozták az egészségét és az életerejét, és ezt természetes és normális folyamatként, önzetlenül át akarja adni a találkozásukkor éppen több betegségben is szenvedő barátjának? Miért érdemel ezért az illető személy olyan durva és teljesen más kapcsolatban álló személyek között esetleg elfogadható – de még ott sem! - hisztériás elutasítást, hogy aszongya: ”-Jogosítottalak-e fel én”, bocsánat: „adtam-e neked arra jogosultságot, hogy agresszív módon beavatkozz a dolgaimba, és kéretlenül és kérdezetlenül tanácsokat osztogass nekem, didaktikusan kitaníts, stb., stb”? (Vajon, amikor ezeket a metafizikai – asztrológiai magyarázatokat adtam a betegségeid kauzális okairól, amiket te most le didaktikusozól, miért nem ellenkeztél, miért nem tiltakoztál akkor, amikor éppen mondtam neked őket? Miért csak most két hét múlva? – Nem értem. Illetve nagyon is értem, de intelmedet megfogadva, meg tartom magamnak a számomra kézenfekvő magyarázatot.)

     Már csak azt tudom remélni, hogy valamikor sok sok év múlva, de lehetőleg még a halálod előtt rá jössz arra, hogy egyenesen halálos vétek (De komolyan!!), egy ilyen barátságot, mint a miénk volt, meggyilkolni olyan, igazságtalanul a másik fejéhez vágott, ismételten mondom: egyenesen megtorló jellegű, és mélységesen sértő kifejezésekkel, mint hogy: "hányingerem van tőled, és ezért elkerüllek", stb.  Hát, ha az volt a célod, hogy – ismétlem: szerintem abszolút igazságtalanul és jogtalanul - engem mélységesen meg sértsél, akkor most aztán sikerült, de nagyon – nagyon jól, és most aztán, remélem, nagyon meg vagy elégedve magaddal! Sajnálattal utoljára: Szilárd.

Furcsa Ember: - Menj a bús picsába Szilárd itt és most hagyd abba a hülye nyavalygásaidat. Próbálj meg nem szarba vájkáló vénasszonyként nyafogni. Persze hogy barátom vagy csak a sci-fi blabládat ne rám öntsd hanem a kis kurvákra. Te inkább gyere velem Kanadába meg ahova szoktam járni és keress igazi pénzt mellettem. Férfi vagy te nem egy nyomorék, nem valami énekes kódis. Ne bőgj, ne nyálazz hanem szedd össze magad, és próbálj meg valami méltóságot mutatni nem összetottyanni mint egy idős ... polgárnő. Nem sokára megyek Amerikába, ott most nincs ahogy neked helyet csinálnom, de március- áprilistól jöhetsz majd igazi pénzt keresni. Nem vagy te még annyira elesett vén szatyor, hogy ne tudnál helytállni. OK nehogy most küzdősportolásodról kezdjél nekem ömlengeni. Egyszerűen bezárom a fülem minden marhaságodtól.”

        Amikor két héttel korábban, a Loránd barátom segítségével újból felvettem a Furcsa Baráttal hét évvel korábban megszakított kapcsolatot, Furcsa Barát még nagyon lelkesen telefonált, majd interneten írt, hogy feltétlenül mennyek el hozzuk, ha arra felé járok mert nagyon vár. Amikor el akartam mondani neki, hogy magamra veszem a felelősséget, a hét évvel korábbi incidensért, mivel az akkor leírt, azon mondatát, hogy „Még egy férget sem taposok el, ha nem fűz ahhoz valamilyen érdek.” Félre értettem, ő közbe szólt, hogy azt felejtsem el, az, a korábbi össze veszésünk egyszerűen nem is létezik. És csakugyan, nagy szeretetben és nagy örömmel fogadtak, és főként mi ketten, a régi barátságnak, az általam annyira hiányolt vidám szellemességében töltöttük el az egy napos együttlétet, és ugyanebben az idilli baráti hangulatban, váltunk el, hogy egyszerűen felfoghatatlan az, hogy most utólag azt állítja, hogy ő végig tiltakozott, az un. misztikus nyomulásaim ellen. Sőt: éppen, hogy az ellenkezője az igaz, nagy érdeklődéssel és figyelemmel, sőt: a megvilágosodásait hálás elismerő szavakkal nyugtázva, követte a metafizikai okfejtéseimet az utóbbi években felgyűjtött számtalan betegsége karmikus, illetve hibás mentalitásbeli okairól, amelyeket, természetesen, a nálam levő táskaszámítógépemben gyorsan felállított sorsképlete tükrében magyaráztam el neki és amely személyes értelmezések központi homlokterében a Furcsa Emberhez hasonló, rejtett Ikrek-karmás személyekre jellemző Árnyék-énje állt.

    Két héttel korábban tehát, még revelációként hatottak rá ezek a magyarázatok és maga kezdte elmesélni, hogy mennyire furfangos egy árnyék-énje van neki, akit ő azelőtt egyszerűen csak a belső hangjának nevezett, és amely Furcsa árnyék énnek a furfangjai közül nekem most csak az jut eszembe, hogy még azzal is egyet ért, hogy Furcsa Embernek idővel meg kell szabadulnia tőle, de egyelőre, valamiért mégis szüksége van még rá, és így folytatja tovább az ő káros befolyásolását. – Semmi baj, mondtam Furcsa Embernek én, nem kell a belső hangnak azt, mondani, hogy idővel úgy is meg szabadulok tőled, hanem azt, hogy nem is létezel, mert mindössze, az anyánk méhében magzat korunkban meghalt iker-testvéremnek vagy a mentális halál-élménye, halál-gondolata, tehát csak egy ilyen, sugdolózó, negatív gondolkozási maradvány-minta vagy a többi gondolataim között, aminek semmi köze nincs az éber gondolkozásomhoz.

      Igen ám, csakhogy én akkor nem számoltam azzal, hogy amennyiben, akárcsak a volt-feleségem esetében is, ha van valaki, az Ikrek-karmás személye lelkéhez közel álló családtag, aki ennek, az illető személy árnyék-énjének a világiasan korrupt logikája szerint gondolkozik és kommunikál  - Ez, akárcsak az Emőke esetében, általában az anyák szoktak lenni, akitől a Ikrek-karmát éppen örökölni szokták az emberek. – és aki tehát, ezt a szellemi – morális meggyőződésével ellentétes gondolkozást, az illető személyben akarva, vagy akaratlanul fenntartja, tehát a befolyását önkéntelenül, vagy tudatosan (Mint az Emő esetében tette ezt az anyja!) erősíti, akkor a lehetetlenséggel egyenlő ennek a személynek (Ebben az esetben Furcsa Barátnak) az árnyék-énje befolyásától és az időnkénti kettős (az általánossal merőben ellentétes) viselkedésétől megszabadulni! Ezeknek, akárcsak a szegény édesanyámnak, akinek a természeti – pragmatikus gondolkozását megtestesítő Merkúrja (Az ikrek Uralkodó bolygója) éppen úgy rá van sülve a sorsképletében a Napjára (Nyers személyiségére), mint Furcsa Barátnak, időnként ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy a szeretteikkel – vagy a legközelebbi barátaikkal szemben, az éppen aktuális viszonyulásukkal szögesen és végletesen ellentétes viselkedést gyakoroljanak.

    Persze, ezek a személyek, mindössze cirkuszi porondon, tehát rezesbandás csindaratta és rivaldafény által keltett fokozott hangulatban, tehát lehetőleg extatikus intenzitásban élik meg azt a dialektikusan kétkedő ingázást és kételkedést, ami mindannyiunkban lezajlik titokban, és amely jellemző, Ikrek- jellegű, dialektikus kétkedést és kétségeskedést és két- ségbe esést, és belső oda-vissza ingázást és tingli-tangli viselkedést, lupu-hintázást én is, és Viola is, leírtuk az Ikerekről és az árnyék-én  jelenségéről szóló tanulmányainkban.

    Az ilyen személyekkel való találkozást követő, megfelelő konfliktusnak, vagy bármiféle „porul járásnak” tehát, emlékeztetnie kell a spirituális tudatossággal élő személyt arra, hogy még mindig gyenge bennünk az életnek pozitív céljáról és értelméről való meggyőződésünk. Illetve arra, hogy még mindig zavarón nagy bennünk a spirituális kételkedés abban, hogy amennyiben az egyetemes törvények szerint élünk (kívül is és belül is) és azok szellemében járunk el életünk minden kérdésében, nem eshet különösebb bajunk, vagy károsodásunk. Illetve, hogy kételkedünk abban is, hogy amennyiben az előbbiek mellett, még teljesen meg is vagyunk győződve arról, hogy – ugyancsak az egyetemes törvények szellemében helyesen gondozzuk a gyerekeinket és azok horoszkópjából kiolvasható karma-oldási logika szerint is neveljük őket, azoknak sem eshet semmi baja. Nem eshet baja tehát az én gyermekeimnek, még akkor sem, ha ezer-egy Nagy Puli Attila és esetleg még a dolgainkat valamelyest Pulinál jobban is ismerő Furcsa Barát is igyekszik fertőzni körülöttünk a légkört, és lehetőleg a földig lerombolni a szakmai vagy akár az emberi – erkölcsi – hitelünket, akkor sem!

    Azért kellett tehát nekem megfeledkeznem arról, hogy Furcsa Ember 1991-ben, egy ilyen, hirtelenül jött, árnyék-énes befolyásoltság hatására, börtönbe akart záratni, kihasználván azt, hogy én egy, a Csíkszentgyörgyi szövetkezetesített gazdák maradék javainak az elkótyavetyélésében járó, MTSZ- elnök üzelmeinek a megírásával olyan veszélyes sajtóperbe keveredtem, ami negatívan is el sülhetett volna, amennyiben a Kisgazda Pártelnök, akinek én akkor éppen a Furcsa Barát intrikáinak a következtében a kegyvesztett tanácsosa voltam, nem áll ki mellettem, mert a gondozásomban levő gyermekek miatti egzisztenciális félelmem teljes legyőzéséhez szükségem volt még sok ilyen, vészterhesnek tűnő lehetőséggel való szembesülésre. Szükségem volt tehát a tavaly ősszel arra, hogy a Puli féle veszély kivédése után egy újabb, annál talán sokkal veszélyesebb lehetőséggel is szembe nézzek és attól is megszabaduljak. Ti, azzal, és attól, hogy éppen az a „barátom”, aki a Puli nevetségesen túlzó lerohanásával - még ha nagyon ostobán és valósággal giccses-hiteltelenül is, de - „megvédett” Pulival szemben, esetleg neki áll, és a Puli féle: „Kozma Szilárd egy szélhámos és egy sarlatán” - elméletet abszolút megerősítve, azzal akar előállni, amit a Furcsa Barát egyelőre csak a hozzám írt magánleveleiben fejtett ki. Ti., hogy az állítólagos „józan paraszti és kispolgári eszemmel”, ő szerinte, én nem hinnék azokba a metafizikai egyetemes törvényekben, amelyeket 18 évvel ezelőtt megismertem, és amelyekről és amelyeknek a szellemében 16 éven át tanulmányokat írok. Illetve, hogy nem hiszek a kauzális asztrológia analogikus elvű axióma-rendszerében, amelynek segítségével helyre állítottam a gyermekkorom óta ingadozó és romladozó egészségemet, és amelyeknek a segítségével és amelyekben való hitemnek köszöngetően, helyre állítottam a négy gyermekes családomat, a gyermekeim egészségét, illetve amelyeknek köszönhetően az igazi lelki társammal: Violával is találkozhattam.

   Feltevődik tehát a kérdés, hogy miért éppen Furcsa Barát kellett ehhez az   esetleges hiteltelenítési - katasztrófával való szembesülés útján történő, egzisztenciális félelmemmel való leszámoláshoz? Nos, egyrészt azért, mert ez a lehetséges, hiteltelenítés következtében előálló lehetséges leszegényedési képzeteken alapuló egzisztenciális félelem akkor merült fel bennem legelőször, amikor hét évvel korábban a Furcsa Barátom, gondolom, az akkor éppen látható módon, velünk és köztünk, a mi értelmi szintünkön fellazulni képtelen (Talán korábbról nem ismerte Furcsa Barátnak azt a harsányan szellemeskedő személyiségét, aki mindig felszabadul a férjében az én társaságomban?), és a magzatával kapcsolatos negatív, tudományos-intellektuális görcseitől vezérelt felesége hatására, majdhogynem hajszálra pontosan ugyanazzal a mesével állt elő, mint most Puli az altatókkal.

    Furcsa Barát ugyanis, ezelőtt hét évvel, meglátván három paracetamol tablettát az asztalomon, azzal állt elő, hogy mekkora hipokrita vagyok én, amiért a hozzám asztrológiai eligazításért fordulókat az egészséges – és szerinte, tehát nem szerintem: a gyógyszer-mentes – életvitelre oktatom, miközben én „titokban” úgy-e, gyógyszereket szedek! És, hogy ő majd cikket ír ezért rólam, és a világ előtt le leplez, amennyiben (újból, illetve akkor is az a mese!), vele, vagyis az ő (akkor még csak kialakuló félben levő) cukorbetegségével, illetve annak az ő szellemi mentalitásában gyökerező, karmikus okaival foglalkozom, ahelyett, hogy az én, ugyancsak „nem tökéletes”, sőt: szerinte sok kívánni valót maga után hagyó szellemi alapállásommal foglalkoznék, stb. stb. -        

    Szóval akkor kezdtem először arról képzelegni, hogy mi lesz velünk, amennyiben egy, ilyen váratlanul rám valamiért megharagudó személy, előáll egy bárkire bármikor azonnal rá fogható, mivel hogy az övéhez meg a Puliéhoz hasonlóan ravasz, de éppen ezért kivédhetetlen csúsztatásokra alapozható vádakkal? Hiszen úgy képzelem, hogy a potenciális horoszkóprendelőket nem érdekli a részletes magyarázat, hanem azonnal kikerülik az asztrológust, amennyiben azzal bármiféle szakmai, vagy erkölcsi gyanú felmerül. Én hiába tudom, hogy jó asztrológus vagyok, ha a jól bejáratott néphit szerint csak az segítheti ki őt a bajból, amennyiben megbízható orvos, vagy természetgyógyász az illető. És hiába, hogy én soha nem állítottam elő olyan elméletekkel, hogy egyáltalán nem szabad gyógyszereket szedni, hanem csak azt mondtam mindig, hogy a gyógyszerszedés csak rövid távon és felszínen és hirtelen segít, de hosszú távon azonban, meg kell keresni a betegségek szellemi-spirituális okait és a betegségek krónikussá válását. Illetve azt, hogy a betegségek halálossá válását csakis úgy lehet megelőzni, hogy lassan – lassan felszámoljuk azokat a hibás (karmikus) szokásainkat és beidegződéseinket, amelyek a betegségek kialakulásához elvezettek.

    Ráadásul miért akkora nagy baj az, illetve miért kell attól valakinek az egész tudományát kétségbe vonni, ha egy asztrológus vásárol és be szed négy, vagy hat darab paracetamol tablettát annak érdekében, hogy hamarabb felgyógyuljon egy kis náthás-hűléséből, mivel három nap múlva kezdődnek a kerete-edzések, és ott teljes fizikai formában akar megjelenni? És kérdem én, hogy mi van akkor – Ha a Pulinak a Furcsa Barátéval megegyező, de súlyosabb hiteltelenítési meséjét vesszük elő... – hogyha egy asztrológus esetleg altatót is kér az anyjától, annak érdekében, hogy el tudjon aludni, miután egész éjszaka, előbb le vezette a felesége szülését, majd addig virrasztott, amíg a gyermek és az anyai is elaludt a szülési aktus áldott drámája után és még el is takarította a szülés nyomait?

     Akkor viszont, még úgy képzeltem, hogy nem számít a gyakorlati valóság, mert az, aki rosszat akar tenni és a csúsztatásaival akar hiteltelenné tenni, nem teszi hozzá ezeket a rész-valóság magyarázatokat, mint ahogyan Puli sem tette hozza, az interneten megjelent „Kozma Szilárd megengedhetetlen viselkedése egy beteggel szemben” c. rágalmazásában, hogy az inkriminált „kifogadásuk” és a kölcsönkérésük elutasítása idején, ő és az ők viselkedése még annál is „megengedhetetlenebb” volt az enyémnél, amennyiben megengedhetetlen az, hogy az ember a lakása ajtaján kívül akar látni két gyalázatosan érzéketlen kellemetlenkedőt. (Hiszen ők valósággal betörtek a lakásunkba, amikor résnyire meg nyitottam az ajtót, hogy mondjam meg, ne kopogtassanak többet, mert itthon vagyunk, csak nem vagyunk vendégfogadáshoz megfelelő állapotban, mert éppen az éjszaka és itthon született meg a harmadik gyermekünk.)     

       Én azt is elfelejtettem az ősszel, mint ahogyan ennek a naplónak a bevezetője is tanúskodik erről, hogy az első egzisztenciális félelmem éppen a Furcsa Barátnak a „leleplező” cikkírással való fenyegetőzése kapcsán merült fel a képzetrendszeremben. És most ennek az emléknek is elő kellett jönni, mert ezt a magas szintű metafizikai problémát, amiben felelős családapaként állok, Hamvas sem, és még Krishna sem, de még Jézus sem, és más metafizikus tudós, vagy vallásalapító próféta sem oldotta meg! Mindannyian megelégedtek azzal, hogy készpénznek fogadták el azt a tapasztalatot, ami szerint, a spirituális életet folytató tanítóknak szegénynek kell lenni, és az élet anyagi áldásától megfosztottan kell élni. (Jézus: „A rókának is van ürege, de az ember fiának nincs ahova lehajtania a fejét!”) Szemben a közemberekkel, a hétköznapian gondolkozó személyekkel úgy-e, akik éppen azért vélik hiábavalónak és nem követendőnek, vagyis végső soron téves életútnak a szellem-kutatói tevékenységet, mert az vagy szégyenletesen keveset, vagy egyáltalán semmit nem hoz a konyhára. (Még a vallásalapítókról szóló misztikus legendák is vigyáznak arra Hórusztól és Krishnától Jézusig, hogy e „nagy formátumú” személyeknek ne legyen a fáma szerint családja és gyermeke. A spiritualitás = szegénység nevű misztikus előítélet-sort csak Mohamed szakítja meg, aki viszont afféle „nagybani” kereskedő volt, tehát volt amit a tejbe aprítani a családjának. Majd Luther töri meg keresztény tanító-vezető szemforgató szegénységi legendáját.) Ám ugyanakkor, még a maiak is felnéznek a hirtelen meggazdagodó kártyajósokra, valamint a jósolgató, tehát a szélhámos asztrológusokra, akik jó módban élnek, anélkül persze, hogy utána néznének, hogy azoknak, a jövedelmező pozitív jóslatai, mennyiben váltak be a valóságban?

    És még hagyján azt, hogy minden tisztességes misztikus (tanító, nem Oshohoz hasonló szélhámos, vagy útszéli pénzcsaló kuruzsló, vagy állítólagos mágia-tudós, aki állítólag aranyat és pénzt is varázsolt, mint a nem rég elhunyt hindu szent: Sail Baba) úgy oldotta meg ezt, az önfenntártához és a család-fenntartáshoz szükséges anyagi javak megszerzési kérdést, hogy azt mondta: aszkézissel jár a spirituális munka, vagy tanítás és ezzel le mondott a legfontosabb életfeladata beteljesítéséről, az elkötelezett párkapcsolat vállalásról, illetve annak a spirituális szempontból éppen olyan fontos velejárójáról: a gyermekgondozásról és nevelésről. És ezzel egyenesen eszükbe sem jutott az, hogy mit tegyen a spirituális tanító, vagy asztrológus (szellemi munkás), hogyha nem csak magát kell fenntartania, hanem normális számú gyermekes családját is? Ne gyakorolja élethivatásként éppen azt, amiben a leginkább hisz, hanem csak amatőrként, mellékesen? Érdekes, hogy mind Puli, mind a Furcsa Barátom, mind egy másik régi barátom, aki most munkaerő-vadász, azt hányják a szememre, hogy nem ezt teszem... Vagy család, vagy spirituális hivatásgyakorlás, mert a kettő együtt nem megy, mivel csak a misztikus csalóknak jár pénz, az igazmondóknak, a tényelegesen segíteni tudóknak nem! – Vajon az én logikámmal van-e baj, amiért ezt a „pragmatikus” gondolkozási módot nem tartom sem spirituálisan helyesnek, sem gyakorlatilag becsületesnek. Mert ha jézus azt mondja, hogy ki van zárva az, hogy a gazdag be jusson a mennyek országába – amivel a tapasztalataim szerint nem értek egyet! – én azt mondom, hogy ki van zárva az, hogy azok az egészségesnek született személyek, akiknek az áldozatkészségéből még egy gyermek gondozására és nevelésére sem futotta, lett légyen azok akár szerzetesek, vagy apácák is, nem tudnak el jutni addig a boldogságot és egészséget adó kiegyenlített élet-állapotba, amit Jézus a mennyek országának nevezett.

    Mert hiába, hogy Jézusra is rá fogták, hogy gyermektelen volt, mivel az ő korában, harminc éven felüli férfit be sem engedtek a zsinagógába, amennyiben nem volt megnősülve, nem, hogy még szentírást is értelmezhessen! És persze: attól volt ő az Isten Fia az ostobák és a ravasz kanonizálók szerint, hogy nem volt gyermeke! – Ezek szerint, Jézus attól volt hitelesen Istennek az egyedüli és kizárólagos fia tehát, hogy nem kellett a gyermekeinek enni adnia... – Nagyon komoly, nem? És figyeljük meg: Nagy Puli is, és Furcsa Barát is, és Hajdú Gábornak a testvére is, aki szintén már csak volt-barátom maradt, mert „jó testvérként” kényelmesebb volt neki a testvére pártját fogni, a tárgyi valóság szerinti igazsággal szembe nézni, hogy én akkor lennék hiteles asztrológus, ha nem horoszkópkészítéssel keresném a kenyeremet és ezt a tudásomat ingyen osztogatnám, ingyen segítenék ezzel az embereken. Vagyis, akkor, ha amatőr lennék, és nem profi! – Mint hogyha az amatőr festők és szobrászok és zenészek, vagy kőművesek, vagy betonöntők, vagy informatikusok, hitelesebbek lennének, mint a hivatásosak! Arról nem is beszélve, hogy amiként Pulin nem tudtam az ingyenes horoszkóp-értelmezéseimmel segíteni, úgy a közeli barátaimon sem. A kiegyenlítődés törvénye ugyanis, lehetetlenné teszi bármiféle olyan segítségnek a hosszú távú gyakorlati használhatóságát – hasznát – amiért az, aki a segítséget kapja, nem hozza meg a megfelelő áldozatokat. Ezért van az is, hogy az internetről letölthető ingyenes horoszkópok, gyakorlatilag semmit nem érnek.       

      Én tehát, ez előtt hét évvel erősen megijedtem, amikor Furcsa Barát elküldte nekem a rólam írt, de még nem befejezett és végül teljesen soha be nem fejezett, és nem is közölt cikkét, amelynek, érdekes módon ugyanaz volt az alaphangütése, ti., ő is azt állította abban a készülő cikkében, hogy szerinte (is) léteznek ugyan jól szakképzett, hiteles asztrológusok is, de vigyázat, mert Kozma Szilárad nem az, és következett a nyakatekert elméleti indoklással leírt eset az asztalomon látott három darab paracetemol tablettával.

    Bár közölte volna a kedves Furcsa barátom akkor azt a cikket! Ez az időszak ugyanis egybe esett azzal, amikor egy másik Ikrek-karmás barátom által néhány hónappal korábban elkészített első szép honlapom kezdett az internet (google-) béli top-listákon az első oldalakra lassan - lassan felkerülni, aminek a következtében, végre beindultak nálam is, a külföldi (Magyarországi) horoszkóprendelések. Akkor tehát minden esélyem meg volt arra, hogy megtapasztalhassam azt, hogy egy – egy ilyen rágalom cikknek, csak pillanatnyilag és csak addig van hatása, amíg egy két cáfolat és tisztázó hangnemű cikk ugyanazokon az internet-portálokon, de lehetőleg inkább azok alatt, vagyis azokhoz kapcsolódva, megjelenik. De úgy látszik, a sorserők még mélyebben akartak és lehetőleg még szélesebb körben akartak Puli által a tudattalanomba bevilágítani. Tehát olyan, lehetőleg a korábbiaknál sokkal erősebb, ide vonatkozó félelmekben és a félelmek hiábavalóságát leleplező, a félelem-képzetekkel ellentétes pozitív tapasztalatokban részesíteni, amelyek tényleg megszabadíthatnak ezektől az áttételes, tehát a nem miattam, hanem a gyermekek biztonságos otthonban való létezésének és abban a felelős szülői gondozásban részesülési lehetőségnek az elvesztése miatti félelmektől.

    Utána ugyanis, hogy Furcsa Baráttal hét éve teljesen elváltak az útjaink, kétszer mentem ilyen félelem-teljes perióduson keresztül.  Akkor, amikor a feleségem először és másodikszor is elhagyott, és mind a két alkalommal, minden jel arra mutatott, hogy ez egyben az én asztrológusi hiteltelenítésemet és az elszegényedésünket is magával fogja hozni és ennek következtében pénz nélkül kell, hogy maradjunk. A valóságban viszont, éppen, hogy fordítva történt. Miután a rendelések csakugyan meg csappantak kb. a válás véglegességének a tudomásul vételét követő négy – hat héten át, a következő hónapokban viszont annyi rendelésem érkezett mind a két alkalommal, hogy alig tudtam azoknak eleget tenni és ennek a rendelés növekedésnek köszönhetően, a második alkalommal Violát is felkérhettem, hogy jöjjön el hozzánk, pedagógusnak és házi asszonynak a gyermekek mellé. És éppen annak érdekében, hogy minden rendelés-igényt kielégíthessek. És ez, a három hónapos fél „üzleti” fél szeretői „relációban” eltöltött időszak elég volt arra, hogy felismerhessük egymásban az igazi lelki társat és együtt maradjunk.

      Ez a két félelem-képzeteimmel ellentétes tapasztalat sem volt elég ahhoz, hogy az egzisztenciális félelmeimtől megszabaduljak, mivel, éppen azt követően, hogy Violával nem csak megbeszéltük azt, hogy ő végleg velem - nálunk marad és a gyermekeimnek az anyjává válik, ami a tavaly nyár végén esett meg, hanem amikor ebbe az összetartozás-érzésbe már bele is éltük magunkat, és amikor a bíróságon meg hozták azt a határozatot, hogy Turulát nekem ítélik, az Emő rovására meg, a Turula általam történő gondozása fejében egy szégyenletesen kicsi gyermektartást meg ítélt a bírónő, és miután Emő azt sikoltozta nekem a telefonba, hogy soha nem fogok én neked a Turula 18 éves koráig gyermektartást fizetni, a rendeléseim előbb gyengén, majd szilveszter után, drasztikusan megcsappantak. És innen az olvasó ismeri már az un. gazdasági történetünket, az Emő gyermektartás-elleni fellebbezésével, az első, ajándékba kapott, és szintén ajándékba adott autónak a Hajdú Gábor általi át nem íratásával, és ennek következtében a családi pótlék elvesztésével, Emőnek a külföldön való, három hónapos eltűnésével és végül az éhségsztrájkommal.

      Október elején, amikor a Mérleg - Nap egyértelműen rá fekszik a sorsképletem Lilit-Mars párosára, és szemben áll a Kosban álló Holdammal és fél-kvadrátot alkot az Oroszlánban álló Plútómmal, valamint ugyancsak fél-kvadrátot alkot ellentétes irányban a Skorpió Napommal és Merkúrommal, úgy éreztem, hogy egyáltalán nem félek attól, hogy az árnyék énje, vagy a felesége, vagy mindkettő befolyása alatt, a Puli Sarlatán-tézisét igazoló, dupla Kos - karmával rendelkező, Furcsa Barát, valahol máshol az interneten, vagy ugyanott, ahol korábban a Pulit elmegyógyászati ápoltnak és papagájcsőrűnek és más ilyen szép tulajdonságokkal rendelkező személynek nevezte, elé áll azzal az elméletével, amiket nekem a levelében le írt, és amely elmélet vastagon igazat fog adni Pulinak abban, hogy én akkora sarlatán vagyok, amekkorát nem látott még a föld, hiszen mindabban, aminek köszönhetem az egészségemet és az erőnlétemet, valamint egészséges gyermekeimet - és a gyönyörű és értelmes és elkötelezett, de főként, női személyben általam még soha nem tapasztalt gerinces élettársamat, vagyis: az asztrológiában - én nem hiszek!                 

        Mert arról, hogy mennyire hiszek én az egyetemes törvényekben és a megváltás lehetőségében, éppen az beszél a legékesebben, hogy október végén, az 58-ik születés napom előtt három héttel, amikor ezeket írtam, az Olt holtágából képzet halastavak egyikében megfürödtem, majd a tavak mellől haza költözve, az első dolgom az volt, hogy az egzisztenciális félelmem csökkentése érdekében, ezt, a Pulit irritáló skorpiói naplót feltöltöttem a prófétának a székely népét tőlem féltése szellemében írt „leleplezései” mellé.