A liberális és a hagyományos erkölcsi alapállás kibékíthetetlen ellentétéről és következményeiről.
Amennyiben kiszűrjük az összes mellékzöngét, két fajta alapvető általános emberi mentalitást, vagyis viselkedési - eljárási formát, gyűjtőnevén: erkölcsöt, erkölcsi rendszert (moralitást) figyelhetünk meg:
1) Az élet és a sors hosszú - hosszú évezredeken át megfigyelt szabályait és hatás-mechanizmusait (káros, vagy tragikus, és persze: fájdalmas visszahatásait) figyelembe vevő, és ezen objektív élet- szabályokat és sors-törvényeket tiszteletben tartani akaró, de legalább is, igyekvő moralitás, általánosan normálisnak elfogadott erkölcsi alapállás. Ez, amely közösségekben kialakult az évezredek folyamán (Pl. olyan székely- és csángó falvakban, ahova még nem tört be a második típusú, tudományosnak és ezért felvilágosultnak képzelt liberális eszmerendszer, nem változik az időben, bármilyen vallásos ideológia, vagyis: konjunkturális szellemi eszme-rendszer is lenne érvényben az illető nép-csoportban. Hogyan is változna az élet-vezérlő alap-erkölcs egy organikus nép-közösségben, hiszen egy örök-érvényű szellemi - isteni rend alapján működik ott az a hagyomány, ami az élet-rend alapja? Jobban mondva: amely erkölcsi hagyomány alapvetően jól (helyesen) működteti az emberi életet minden időben.
2) És van, a sors-könnyítésre vágyó, illetve az önkényeskedésre vágyó, mindenkori isten- és sors-ellenes lázadók mentalitása, a forradalmárok és az anarchisták mentális moralitása, amely ma meghódította a nyugati típusú civilizációt. Ez, a mai, felvilágosultnak és tudományos alapúnak képzelt, vagyis, tudományosnak hazudott erkölcsi anarchizmus ideológiája: a pszichológia, de főként a pszicho-pedagógia, illetve a gyermekpszichológia által propagált liberális erkölcsi eszmerendszer, amely nem veszi figyelemben, nem csak a hagyomány által megfigyelt sors- és élettörvényeket, de még csak nem is tud és nem is akar tudni arról, amiről az első tud és éppen azért jött létre, hogy ezt tiszteletben tarthassa: a karmát és a karmát érvényesítő és működtető önkéntelen és öntudatlan személyi mágiát. A karmikus képzelet mágikus következményeit.
Miközben az első egy alapjában rendezett és egészséges életet biztosít általában, sőt, amely a sors-mechanizmusokra jobban oda figyelő személyek számára még a tényleges (tehát hosszan is megmaradni és fennmaradni is képes) boldogság, vagyis a megváltás elérését is lehetővé teszi, az utóbbi, amit az emberiség spirituális - értelmi elbutulása és degenerálódása következtében, vagyis a meghatóan humánus, csak éppen, hogy istentelen és egészségtelen ötletekből össze rakott gender-pszichológia és a liberalizmus vészterhes terjedése következtében egyre többen vallanak, az örökös rögtönzést, az improvizációt, az egyik "tudományosan megoldott" életkrízisből, a másikba való lődörgést és az általános és nem utolsó sorban: veszélyes és komolytalan tévelygést, az egyik sors-örvényből, de legalább is az egyik sors-gödörből a másikba való büklögést biztosítja.
Ennek a felvilágosult lődörgésnek és csapongásnak, ennek az örök krízisben és betegségekkel és boldogtalansággal való tüntetést, mivel hogy élet-sivársággal és istentől elszakadt komolyság- nélküli, de kegyes idealista hazugságokkal és misztikus fantazmagóriákkal teltségnek csak a halál vet véget, és még az is rendezetlenségben. Ez, a látszat-szabadságot adó, illetve a szabadság látszatát és ezzel persze, az önrendelkezés látszatát fenntartó, improvizatív életnek semmi, de semmi értelme nincs. Ez a, a sorstörvényeit tagadó, sőt, azoknak még csak a gondolata ellen is folyamatosan lázadó, és ezzel mindössze az egyik sors.gödörből a másikba való felvilágosult, büklögést és az állandósuló kilátástalanságot és annak a manapság, már a kamaszoknál is jelentkező szellemi - spirituális betegségét: a depressziót létrehozó és fenntartó moralitásnak az általános jellemzője és az egyetlen következménye az általános sterilitás, vagyis a fene-nagy látszat-örömök és testi élvezetek által létrehozható civilizációs boldogtalanság, az elidegenedés.(Lásd az egzisztencialista írók műveit.)
Ez utóbbi, jellegzetesen liberális és magát felvilágosultnak, vagyis civilizáltnak mondó, idealista hazugságokkal, és látszatőrző alakoskodással (és kényszerből elkövetett kisebb - nagyobb aljassággal...) operáló morális mentalitásnak egyik művelten rafinált a papnője Gerle Éva, a Csak az olvassa c. blog szerzője, és azok is, akik annak idején vele együtt részt vettek a családom gazdasági ellehetetlenítését és tönkretételét célzó rágalom.hadjáratban. Ennek a folytonos életrontást szolgáló, hazugság-labirintust gyártó mentalitásnak és amorális moralitásnak a híve az én volt-anyósom is, és azzá vált a volt feleségem is, és, ahogy kivettem, annak a fiatalembernek az édesanyja is, akivel a 18 éves lányom, a számára élet- és sorskönnyítéseket ígérő volt-feleségemhez, illetve az általam és a mostani feleségem által gyakorolt első típusú mentalitásnak a "borzasztó nyűgétől" való megszabadulást ígérő édesanyjához megszökött. Szomorú, hogy az én lányom is, akinek a szemeit, az utóbbi nyolc évben ennek a két fajta erkölcsnek a merőben ellentétes következményeire próbáltam rá nyíltani, az édesanyja és az anyai nagyanyja biztatására, a második típusú erkölcsöt, vagyis az örök hiábavalóság-érzettel és a felesleges szenvedésekkel és depresszióval, és más pszichés és testi-, de ugyancsak lelki és szellemi alapú és eredetű betegségekkel, és nem ritkán öngyilkossági gondolatokkal és kísérletekkel telt életformát választotta, mivel az könnyebbnek tűnik.
Mert azért hódít ugyanis a második típusú, a kegyes hazugságokra és idealista fantazmagóriákra alapuló moralitás, mert az életnek, a tényleges spirituális fejlődést eredményezni hivatott nehézségein való könnyítését ígéri, akárcsak a technika és a gazdaság, holott a könnyítés valójában lehetetlen, mivel élet- és sorsnehézségek nélkül lehetetlen lenne az élet egyetlen valós céljának és rendeltetésének: a megváltásnak az elérése.
