Mágikus Napló, avagy megszabadulás a gyermekek esetleges rossz jövője miatti aggodalomtól         A Hargita lábánál fekvő halastavak partján, ahol remélem, hogy a patrisztikus keresztények módjára önmagamat végre kihalászom, lehűlt az idő. Ezért a nagyobb gyermekeket is beköltöztettem, Ividő és Viola haza költözése után, a városközponti tömbház-lakásba. Én viszont, visszajöttem, hogy továbbra is a sátorban aludjam ki magam, és a holnap reggeli karate-edzés után, illetve a következő napokon feloldjam a volt-feleségemnek a család-elhagyása óta beállt félelmemet, és ezzel megoldjam a három héttel korábban folytatott rövid éhségsztrájkom után végre egészen tisztán körvonalazódott, és egyben az életemnek is talán a legnagyobb spirituális problémáját. És ez nem más, mint a gyermekeim féltéséből eredő anyagi szükségtől, illetve az egyelőre miattuk végzetesnek érzett gazdasági szűkösségtől való nagy félelmem.      - Én azon már rég túl vagyok, hogy magam miatt féljek az esetleges nélkülözéstől, hiszen rég óta elvált és ezért gyermektelen (Az álházasságból született, két évig velem élő fiamat a nagyapja átcsempészte a határon, az anyja visszaperelte, majd közösen ellenem nevelték, tehát szabály szerint mindenestől leszakították rólam.) férfikoromban kétszer is éhségsztrájkoltam két – két hetet. Az éhezéstől tehát nem félek, de a külsőm kinézete miatti esztétikai vagy önérzeti problémáim sincsenek. A további spirituális fejlődésemet és a kiegyenlítődési (megváltódási) képességeim növekedését, már rég óta nem érzem a külső körülményektől – esetleges művelődési, vagy külső információ-szerzési lehetőségtől – függőnek. Sőt...       Annak viszont, hogy az utóbbi házasságból született és nálam maradt gyermekek miatt az egzisztenciális félelmeket (Az esetleges nélkülözést követő lakás-vesztést pl. annak következtében, ha nem tudnánk a közköltségeket huzamosan kifizetni.) - még mindig nem tudtam legyőzni, egyenes mágikus következménye van és ez pedig az, hogy időnként be is vonzom azokat a külső körülményeket, amelyek ezt a lehetőséget is tartalmazzák, illetve a lehetőség-mivoltuk által számomra a félelmeim tárgyát fel- és megmutatják, leképezik.        Egyfajta „csuka – fogta róka, róka fogta csuka” szerű mágikus erejű sors-játék alakult ki bennem már azt követően is, hogy a gyermekeink kezdtek megszületni, annak ellenére is, hogy a gyermekeink születésekor mindig egy a korábbinál ugyan nagyobb, de sajnos, később mindig múlandónak bizonyult anyagi fellendülés következett be a családunkban. Ez a kis fellendülés viszont először már kb. 9,  hónapra, majd a születések után egyre későbben is, de, újra és újra vissza „csendesedett” majdnem az utolsó születés előtti szűkösebb anyagi állapotok szintjére. Ezek a szintek viszont, már jobb anyagi állapotok és helyzetek voltak az előbbi gyermekek születésénél.       Határozott kivételt a negyedik gyermekünk utáni anyagi helyzetek és állapotok képeztek, amikor már azt is lehet mondani, hogy valósággal gyarapodásba fogott a sorsunk. Akkoriban vásároltuk meg a háztartási gépeinket és akkor kaptuk ajándékba azt a régi Ladát is, ami miatt később a Polgármesteri hivatallal és a rendőrséggel az intézmények felől érkező azon törvényen kívüli állapotunk megszületett, amely miatt, három hete még éhségsztrájkba fogytam. És ekkor, amikor nem csak, hogy a régi Ladát ajándékba kaptuk, de ekkor kaptam meg, a család legjobb anyagi állapotát előidéző, egyben hat személyes családi horoszkóp rendelésemet is, a volt feleségem addig játszott az internet által felkínált ártatlan szerelmi – szexuális kísértéseivel, amíg infantilis módon, szerelmes lett egy nála öt évvel fiatalabb amerikai kokainfüggő misztikus guruba. (És ezt nem gúnyból írom, a Lezidon nevű fiatalember honlapján csakugyan spirituális gurunak nevezete magát.) Ezt a három hónapos titkolt szerelmi történetet és az azt követő házasságfelbontásunk történetét sok helyen és sokszor megírtam már, nem akarom ezt újból elkövetni. Most csak azért említettem meg, mert az, a gyermekek féltésén alapuló, vagyis a gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem, amit korábban említettem, akkor merült fel először, amikor a volt feleségem, az elköltözése előtti elismerésével és fogadalmával ellentétben, amikor is azt állította, hogy tisztában van azzal, hogy a három nagyobb gyermekünk nálam van a legbiztonságosabb helyen és családi környezetben (És ezért Ő csak a legkisebbiket, az akkor még csak két éves Rékát akarja magával vinni), a válópernek a gyermek-elosztási részében, mind a négy gyermeket magához – az ő gyámsága és fennhatósága alá – igényelte a bíróságtól, nem rejtve a beadványban véka alá azt az igényét sem, hogy ennek a rá nézve kedvező ítéletnek az alapján, az általam jóval a házasságunk előtt vásárolt lakásomnak a felét is igényelte.       De még ekkor sem éreztem ezt a gyermekek jövője miatti, leszegényedéstől való félelmet, hiszen a gyakorlati tények tudatában és a vonatkozó romániai törvények értelmében ez a kérése merő képtelenség volt, hanem csak akkor, amikor azt kellett észlelnem, hogy a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályán minden hivatalnok ellenem játszik, az akkor még funkcióban levő, közismerten feminista elveket valló vénkisasszony főnöknővel az élen. (Az ügyünknek a láthatóan férfi-és apa-ellenes, tehát az irracionálisan igazságtalan és a mind tárgyi valóság szerinti családi –lakhatási helyzetet, mind a gyermekek vonatkozó akaratát - óhaját, merőben semmibe vevő kezelésének a több rend béli feljelentésemnek és írásos panaszaimnak a következtében, ezt a nőt végül is, egy év múlva, nyugdíjba küldte a hivatal, sok ügyfél és munkatárs nyíltan kifejezett megkönnyebbülésére.) A gyermekek jövője miatti aggodalmon alapuló egzisztenciális félelmem tehát, akkor állt be, amikor minden jel arra mutatott, hogy a munkahely és a saját lakás nélküli, akkoriban érezhetően kábult-felelőtlenül viselkedő feleségem, a polgármesteri hivatal neki kedvező ajánlásával, magának tudja ítéltetni mind a négy gyermeket. És ezt annak ellenére is, hogy maga a pervezető és végül ítéletet hozó bírónő is meg mondta tárgyalás közben Emőnek, hogy a lakásom felének a nevére való íratásának semmi törvényes alapja és így esélye sincsen. Én ugyanis bele gondoltam abba, hogy ilyen jellegű törvényes rendelkezések más országokban vannak, és mi lett volna, ha történetesen Romániában is léteztek volna ilyen törvények, vagy ilyen jellegű mellék-rendelkezések?        Tévedés ne essék: ekkor sem a lakás elvesztési lehetőségének a gondolata ejtett kétségbe, hanem a gyermekek elvesztésének a gondolata, hiszen a fentebb említett bírói kijelentés már elhangzott, amikor a több rend beli beszélgetéseink befejeződése után, amelyek során a Zita nevű, pszichológus végzettségű vénkisasszony kioktatott arról, hogy a gyermekeknek joga van a húsevésre, megkérdeztem a Szociális irodavezetőt, hogy milyen ajánlást küldött végül is a Bíróságra és ő azt válaszolván, hogy mind a négy gyermeket a lakás nélküli Emőhöz ajánlotta, mi tagadás: férfiatlan módon felsikoltottam, majd zokogni kezdtem, hogy „Drága kislányaim, most mi lesz veletek?!” Amikor félig magamhoz tértem, még egy negyedórányit próbáltam alkudozni Zita-főnöknővel, de hiába, ő megnyugtatott, hogy a vonatkozó pszichológiai és szociológiai tudományok mai eredményei és álláspontja szerint, a férfiaknak úgy sincs különösebb szerepe a gyermeknevelésben és az is csak akkor kezdődik, amikor a gyermekeket integrálni kell a felnőtti társadalomba, és attól még, hogy nem fognak látni ás nem fogom őket látni naponta, nem kell megszakadjon a gyermek- szülő kapcsolat, a vasárnapi apuka szerepkör is lehet éppen olyan szép és tartalmas. – Ezt a, végül is, az akkor még teljes veszteségűnek látszó, hátrányos helyzethez képest szerencsésen végződött, válási és gyermekelosztási történetet sem kívánom itt folytatni tovább, különböző írásaimban és főképpen az asztrologosz c. portálomon megjelent „tudósításaimban” megírtam részletesen. Tény az, hogy vagy annak a hatására, hogy a lakásom feléről mindenképpen le kellett mondania, vagy annak a hatására, hogy én is egy, az emberek pragmatikus gondolkozását figyelembe vevő, számomra és Turula számára ugyan kegyetlen, de abban a kétségbeesett helyzetünkben mégiscsak elfogadható kompromisszumos megoldást eszeltem ki és felajánlottam majd később át is adtam neki a kisebb középső gyermeket: Turulát és neki végül szembesülnie kellett azzal a ténnyel is, hogy egy gyermeket még, úgy ahogy, képesek voltak a nagyanyjával – akinél akkor lakott és lakik még mindig – gondozni, de kettőt már képtelenek voltak rendesen ellátni, hát akkor mihez kezdenek majd néggyel, de a válóper utolsó tárgyalási napja előtt sikerült megegyeznünk abban, hogy kettő – kettő legyen az elosztás. Nem tudom, hogy ez az egyezség önmagában elég lett volna-e ehhez a, mondom: a kétségbeejtő helyzetünkben a leg optimálisabb megoldáshoz, de az is biztos, hogy a bírónő szerencsére ragaszkodott ahhoz, hogy az akkor a 1O. évét éppen betöltő Medárdát kihallgassa, és ő viszont határozottan velem akart maradni és az Etelka kérését is képviselte és elmondta, hogy ő is feltétlenül velem akar maradni. (Etelka egyébként, számomra is kellemesen meglepő módon, már az anyjának az első ide vonatkozó kérdésére az ölömbe ült és úgy kiáltotta az anyjának, hogy nem akar vele menni, hanem velem akar maradni, és ha elviszi, akkor nagyon meg fog haragudni rá.)        Mondom, más okom nem volt erre a gyermekek jövőjét esetleg fenyegető anyagi szűkösség miatti félelemre, hanem csak annak a gondolata jelent még meg, hogy a gyermekek könnyen a hányattatás útjára és a szülői gondozás és következetes nevelés hiányának a vészterhes boszorkány körébe kerülhettek volna. Ebben a felállásban ugyanis, hogy nálam volt a két nagyobb gyermek, már joggal reménykedhettem abban, hogy amennyiben meg marad a kapcsolat a kistestvérekkel, a nagyobbak neveltsége, illetve pozitív példája hatással lesz a kisebbekre is, hiszen már a kezdetek kezdetétől úgy voltak nevelve és irányítva – és ez a mai napig nálunk így van – hogy a kisebbeknek a nagyobbakra kell hallgatni, azok irányításának alá kell magukat rendelni, amikor történetesen nincsenek közöttük a szülők. Sőt: abban is biztos voltam, hogy Turulának is, előbb utóbb elege lesz az anyja következetlenségéből, csak alkalmanként megmutatkozó gyöngédségéből, illetve permanens egoista magára figyeléséből, és vissza fog kívánkozni ahhoz a szülőhöz, amelyről tudja, hogy mindig követi, hogy mi van vele és éberen figyel reá, még akkor is, ha mással, vagy másokkal – a két nagyobb testvérével – foglalkozik. Mivel Réka két éves volt amikor elköltőztek, róla tudhattam, hogy nincs ahonnan és amiért értékelni tudná a nem érzelgős, de annál biztonságosabb következetességemet, az alkalomszerűen nagyobb kitörésekkel és érzékelhetőbb megnyilvánulási formákkal jövő és ilyenkor bizony jobban eső, anyai simogatásoknál és a női gyengédségnél kevésbé kellemes, de a hosszú távú következményeiben annál hasznosabbnak bizonyuló apai igényességemet.       Hogy Turulával kapcsolatosan jól számítottam, talán az is bizonyítja, hogy ma már ő is velünk van törvényesen és nem csak, hogy meg van elégedve a sorsával, de a világért nem menne az anyjukhoz vissza. Szegény Réka még nem tudja, hogy hova tegye magát – Hiszen Turula sem tudta az ő korában, pedig ő azelőtt végig ott volt velem is, éppen úgy mint az édesanyjával. – de már megkérdezi időnként, hogy miért éppen őt hagytam az anyjánál. – - Úgy vélem, hogy a jelenlegi családi helyzetünkről, illetve az Emővel közös gyermekeinkkel való viszonyunk jellegéről - a jelen téma szempontjából – elég információt adtam, de még tegyük gyorsan azt is hozza, hogy a jelenben újból négy gyermekes a családom, hiszen három hete, hogy az új és remélhetőleg immár végleges élettársamtól – Az igazi lelki társamtól - megszületett Ividő kislányom, és nem csak én, de a lányok is nagyon boldogak és sors-elégedettek ebben az újból négy gyermekesre kiegészült családi körben. - Szegény Réka, akit az anyja még a nyár elején egyedül hagyott a dédnagyanyjával (Emő nagyanyjával), még nem láthatta Ividőt és nekem igen nagy felelősség jutott ezzel ismét osztályrészemül, hogy ezt a helyzetet úgy kezeljem, hogy ne érezze általam is elhanyagolva, és a családból kirekesztve magát. – Ezt valahogy meg oldom majd, de ennél sokkal nehezebb – belső és spirituális, tehát nem gyakorlati, ami viszont nem azt jelenti, hogy könnyebb, sőt! – feladatot kell megoldanom: azt az anyagi szűkösségtől való félelmet, amit tényleg nem magam miatt érzek, hanem a gyermekek miatt. És nem azért, mert, attól kellene félnem, hogy a gyermekeket a felelőtlen édesanyjuk valamilyen érzelmi ás értelmi – felelősségtudati egyensúly kibillenés miatt vissza akarná szerezni esetleg. Ilyesmire nem is lehet és nem is kell gondolni, mert ha valami biztos van a jelenlegi életemben az nem más, mint, hogy lányok úgy sem mennének és ha valamilyen abszurd sorshelyzet következtében, egy könyörtelen hivatal, vagy több hivatal el is venné tőlem és oda is adná az anyjuknak, egészen biztos, hogy ők néhány nap múlva, együtt, vagy külön – külön, de haza szöknének. És az még biztosabb, hogy én nem küldeném vissza őket. – Nem erről van szó.       Hanem arról, hogy pontosan azt követően, hogy Emő megtudta azt, hogy a Turulának a hozzám való ítélésével a bírónő megállapított az ő számára (Ez is furcsa egyébként. Ti., hogy a nálam levő gyermekek száma kettővel növekedett az Emőnél maradt egyetlen gyermek számához képest, és mégis csak a frissen „átítélt” Turula gondozására ítélt meg a bíróság gyermektartási kötelezettséget az anya számára...), az én horoszkóprendeléseim nagyon fokozatosan, de egyre inkább megcsappantak. Sőt: az utóbbi egy hónapban nem érkezett már egyetlen új rendelőtől való levelem sem, annak ellenére, hogy az elektronikus levelező-ládámba, egyre másra érkeznek az újabb olvasói bejegyzésekről (regisztrációkról) szóló automatikus értesítések.          Kezdő asztrológusoknak ez bizonyára problémát jelenthet, mivel nincs a II. horoszkópházamban sem bolygó sem más asztro - jel, de még a IV. házamban is „csak” a Bak - Sárkányfejem áll. Asztrológiához nem értő, jobban mondva: az őket bármire is, esetleg erkölcsileg kötelező asztrológiai feltárásoktól ódzkodó, és ezért az asztrológia érvénytelenségét bizonyítgató misztikusoknak, mint amilyen pl. a Nagy Puli Attila nevű volt besúgóm is, meg egyenesen kárörvendésre való ok, mindamellett, hogy ők örvendenek már csak azért is, ha engem szorult helyzetekben vélnek látni: „Na úgy-e mondtam, hogy az asztrológia, illetve a sorsképlet érvénytelen?  - Dehogy érvénytelen! Az asztrológiában a természetes – a fejlődést szolgáló - anyagi bőség ősereje, a bolygók közül első sorban a Holdhoz kötődik (Persze, csak az anyaság és a gyermekek által képviselt energiák és konkrét sorstényezők mellett és után!) és amikor a 2., vagy a 6. házakban nem található asztrológiai szimbólum, akkor első sorban azt kell nézni, természetesen a Jupiter és a Vénusz mellett. Nos, az „én Holdam” a Kosban és a 9 házban, egyenesen hat darab negatív fényszöget kap. És ráadásul nem csak, hogy negyed szembenállásban található, az imént említett, ugyancsak negatív Vénusszal, de negatív fényszöget alkot még a Nappal, a Merkúrral, és a Plútóval is, azon kívül, hogy éppen a 3 (közvetlen valóságtapasztalás) házban álló Lilith- negatív Mars párossal is!        Normális tehát, hogy gyermekekhez kapcsolt anyagi gondoktól való rejtett szorongásaim kell legyenek és nem csak a bolygók és a Lilith fent leírt pozíciói és fényszögei utalnak erre. A családi karmám gyakorlati oldalát jelző szellemi krónikából is úgy tudom, hogy az anyám az úri neveléséből adódóan utálta a gyakorlati, földi nehézségeket, mindamellett, hogy a nagyon is beszédes nyafi volt gyermekkorában a neve. És ha ehhez hozzá adjuk a vallomását, miszerint ő nem is akart férjhez menni egyáltalán, hát még gyermeket szülni, akkor mindjárt világos lesz az, hogy miért is került a teljesen negatív Holdam a metafizikai megismerések életkörében és miért áll ez a Hold (Anyaság, gyermekek, anyagi javak, és így végső soron: pénz) szemben a férfiassághoz való viszonyulást is jelentő, negatív Marssal együtt álló Mérleg-Lilithel?  Szóval, nálam az egzisztenciális félelmek normális körülmények között már a Medárda megszületésekor el kellett volna kezdődjenek, de úgy látszik odáig még el hatott az Eltában tanult spirituális Hurrá-optimizmus. Az első hosszasabb és mélyebb anyagi krízis nem is jelent meg csak az Enikő halálának az ötödik hónapjában, amiről a Táltos Bolond c. regényem végén is írok, de az elmúlt miután haza jöttem Bősárkányból és emiatt, hogy nem tartott sokáig és meg is szűnt, ahogy haza felé kezdtem készülődni, mostanig meg voltam győződve arról, hogy annak csak azért kellett bekövetkeznie, hogy engem haza irányítson, illetve nyilván azért, mert Emő korábban haza jött mint én azzal a tudattal, hogy újabb magzat fogant meg a méhében, és ő már akkor is rettegett és kétségbe volt esve attól, hogy mit fog szólni az anyja, ha megtudja, hogy ő újból „terhes”? – Akkor nyilvánvaló volt számomra, hogy az, hogy teljesen elfogyott a pénzünk, ő idézte be azzal, hogy a mágikus erejű anyai képzeletében erősen ellenkezett a gyermek-áldás gondolatával, és ezzel együtt el is hárította – hajtotta a családból az anyagi áldást. – Az is logikus volt akkor viszont, hogy időközben elvetélt, de amikor haza jöttem, nem sokára megfogant Etelka, és azzal szemben már nem ellenkezhetett annyira sokáig, hiszen a kezdeti ellenállása annyira intenzív volt, hogy előbb ő esett hanyatt a lakásban és bele verte a kisagyát a folyosói keret-oszlopba, majd az akkor három éves Medárda vágta úgy a puha fejét a fürdőszobai csempepadlóba az orrom előtt, hogy a szívem majdnem ketté hasadt ijedtemben. Én tehát akkor nagyon, de nagyon – Bevallom őszintén: tudatosan az Isteni áldás-hárító tudattalanja fenekéig hatva! - meg szidtam őt, olyannyira, hogy azt képzeltem, abba hagyta az ellenkezést, főként, amikor a Zetelaki tó partján egy kullancsot is kiszedett a karjából, és én ezzel, az anyai ellenkezés feladásával magyaráztam azt, hogy attól kezdve bőségesen volt pénzünk, mindaddig, amíg Etelka megszületett. Etelka születését követően viszont, az addig teljesen és végig makkegészséges Medárda kezdett egyre másra hirtelen és nagyon belázasodni, jelezvén, hogy az édesanyja lelkében és fejében fergeteges lefojtott viharok tombolnak.       Ennek ellenére, ki mentünk még újból Istvánékkal és Mareszékkal a Zetelaki tóhoz, de miután ők haza jöttek, kissé lehűlt az idő, és egyrészt a kicsi Etelka jajgatott végig, mert nem bírta elviselni, hogy fúj a szél, illetve, hogy az anyja nem ül mindig mellette a sátorban, másrészt, az akkor négy éves Medárda oda somfordált az anyja mellé, aki éppen egy karate formagyakorlat elvégzésbe mélyedt belé és nem véve észre a hirtelenül közvetlen mellette termő kislányt úgy fejbe rúgta, hogy az menten kiterült. Na, mondtam, ez a nyaralás így nem fog semmi jót sem szülni, meg kértem szépen, hogy nyugodjon le, addig foglalkozom én a gyermekekkel, majd amikor úgy érezte, hogy megtalálta a lelki békéjét, fel tettem gyermekestől az első buszra, amely haza hozta őt a két gyermekkel. Én még maradtam ott néhány napig, ha már sátrastól és gyermekrongyostól, ágyneműstől oda kihurcolkodtunk, hiszen nem tudtunk volna két gyermekkel haza jönni, meg kellett várni a hét végét, amikor az édesapja az Oltcitjével utánam tud jönni. És ez így hullámzott tovább és tovább, a következő nyáron is, a Turula foganása előtti hetekig, amely foganást annyira ellenzett az anyja által keményen megfenyegetett lelke (Most már aztán elég legyen!), hogy Etelkának a lázát ugrasztotta fel hirtelen annyira, hogy mentőt kellett hívnom és bevinnem a sürgősségre.        Ekkor megijedt és megadta magát a sorsának és Turula nyomban meg is fogant. Ettől kezdve, mintegy varázsütésre az anyagi gondjaink is megenyhültek, miközben a két nagyobb (De akkor még kicsi leány)  majdhogynem egyszerre lett beteg (Kb. az anyjával való találkozásokat követő második – harmadik napon menetrendszerűen), ami viszont már egyben figyelmeztetett is, hogy Emőnél már megint baj van az emeleten, rá kell szólni, hogy hagyja abba a sors- és gyermektámadásait. Turula születése után viszont, a korábbi állapotokhoz képest, egyenesen el kezdtünk prosperálni. – Mindezt azért írom le, mert amíg Emő el nem hagyott, és ezt követően nem kezdett el velem szemben ellenségesen viselkedni, illetve reánk az ő ellenségeiként gondolni, én soha nem féltem attól, hogy valaha is teljesen leszegényedhetünk, hiszen minden jel arra mutatott és a gyakorlati következmények is mindig ezt jelezték, hogy mindössze arról van szó, hogy az anyai tudattalanját mikor képes lenyugtatni és a gyermekáldás képzetével  - ami egyre világosabb volt a jelek szellemében, hogy az anyagi áldással egy forrásból ered – szemben nem ellenkezni. Ezt a kérdést viszont már egyenesen a sors oldotta meg, mert időközben és az anyja ide vonatkozó ijesztgetései folytán elveszítette azt a belső önszabályozó képességét, amit a kapcsolatunk elején még tudott működtetni, és amely szerint a metafizikai ismeretekkel és a megfelelő spirituális tudattal rendelkező nők, akkor fogannak meg, amikor ők éppen akarnak. (Úgy, ahogy Medárda foganását pl. már „megengedtük”, ha én azt nem is akartam kimondottan, csak nem bántam már, ha megfogan és el is kezdtem viccelni vele. És úgy ahogy az Ividő foganását is akartuk már Violával az egy éves, bocsánat: 11 hónapos rendszeres szexuális kapcsolat után.)       A sors tehát úgy oldotta meg ezt, hogy amikor Turula egy éves lett, én vettem egy számítógépet Emőnek, amibe be vezetettem az internetet, és  el mentem Sopronba előadásokat tartani és horoszkópkészítéssel a három gyermekes családnak pénzt keresni, Emőt mindennap meglátogatta az édesanyja és teljesen át vette a feleségem akarata fölött az irányítást. Megdumálta tehát, hogy mellettem ő nem lehet igazából boldog, és mindjárt elmúlik a szépsége és még meg sem ismerte a boldogságot, hagyja azt a butaságot, hogy velem szemben őszintének kell lennie, szerezze meg a kitűzött terminusnál hamarabb az asztrológusi diplomáját és váljék tőlem önálló asztrológussá. szövetkezzen vele, ő szerez majd neki rendelőket, az a lényeg hogy tegye magát tőlem minél függetlenebbé és azt követően boldoggá. Szerencsétlen Emő bele is ment a játékba, titokban az anyjától kapott sürgősségi vizsga-pénzt elküldte az asztrológiai iskolába, és le is vizsgázott, majd kapcsolatot teremtett Solykával az első internetes romantikus szerelmével. Ettől persze, megzavarodott és rögtön meg is fogant Rékával. Persze, ezt nem vette észre, de legalább is nem tudtuk meg egész nyáron, és miután az anyjával való boldogság-üzérkedéseit bevallotta boldogan is éltünk néhány hétig, vagyis addig amíg gyanús nem lett számára az, hogy nem jött meg a menstruációja két hónapja és a foganási tesztet elvégeztük. Ekkor szinte be állt a pánik, de én nem tudtam, hogy az egész lelki zavarának - aminek a foganás volt köszönhető... -, a hátterében nem csak az anyja áll, hanem a Solyka iránt érzett romantikus vágyódás is, és csak annyit mondtam, hogy amennyiben nem akarja azt, hogy agykárosult, púpos, vagy béna gyermeket szüljön – hiszen csak arról a szemmel látható energiaveszteségről tudtam, amiben az anyja „kezelései” után itthon találtam és amiből a nyár végére valahogy kiszedtem – akkor most nagyon szedje össze magát, mert nincs kedvem tolószékben taszigálni egy szellemileg, vagy akár testileg is soha fel nem nőni képes gyermeket, csak azért, mert ő engedett a hülye anyja dumájának és hagyta magát az által teljesen megzavarni. Emő, láthatóan össze is szedte magát, amennyire össze szedhette a nagy szerelmi titokkal és a velem szembeni hazugsággal a szívében, és Ennek megfelelően, Réka meg is született, a természetben és az otthon könnyen született nővérei után, szégyen szemre, tizenhárom órás otthoni vajúdás után, fent a nagy korházban, annak rendje és módja szerint: a nyaka köré tekeredett köldökzsinórral. – Csak ősszel, egy véletlenül köztem és Solyka között lezajló internetes incidens következtében jöhettem rá, hogy ha testileg nem is, de lelkileg meg voltam a feleségem által csalva. Mindegy, mondtam, a szellemi szarvaimtól még be tudok menni a lakásba, fontos, hogy a gyermekek mind egészségesek, és Emő mágikus erejű, újabb gyermekáldástól már érthetően irtózó tudattalanját se erőltessük tovább: fel tetettünk tehát egy spirált a méhszájába a Réka születése után hat hónappal.      És a dolgok el lévén ily módon, világiasan rendezve, és Emő metafizikai maga- figyelésében némely tapasztalatot nyerve, a Réka születését követően, nem volt nálunk, az első elválás utáni visszatérésüket megelőző, cukorkázás miatti Réka és Turula bőrkiütését és a Turula szamárköhögését kivéve, sem emlékezetes betegség, sem emlékezetes anyagi gond. Még akkor sem tehát, amikor először, majd másodikszor is szétrobbantotta Emő a családot. Sőt, miután vissza jöttek, vettem meg a második, sokkal jobban megkímélt, még egészen új kinézésű és még abszolút jól futó fehér Ladámat. De még azután sem lett semmi anyagi gond, hogy másodszor is elhagyott. Sőt: négy hónappal, a végső családelhagyás után, tehát azt követően, hogy nem volt itt Emő anyagi bőség-elhajtónak, illetve rendelés-elhatónak, annyi pénzem volt, hogy miután Violát megismertem, megkértem, hogy jöjjön vissza és „gyermekvigyázzkodjon” (nevelőnősködjön, bébi-szitterkedjen) nálunk két három hónapig annak érdekében, hogy tudjak a sok rendelésnek eleget tenni. És csakugyan az első három hónapját ki is fizettem (15O euro, az itt tartózkodási költségein kívül.), majd megegyeztünk abban, hogy ettől kezdve már szabályos élettársak leszünk. De már nem is lett azt követően több, amiből fizetni még pluszban neki vagy bárkinek is, 15O eurókat havonta.          És most itt ülök, a nyárutói verőfénytől védő barakk előtt a tavak partján, és nézem a Csíksomlyó hegyét a tévéből közismert „szent” nyereggel, ami most csupasz, és szeretném a tudattalanomat kifordítani annak az érdekében, hogy megbizonyosodjak: tényleg az én, gyermekeim jövője és családi biztonsága miatti aggódó, rejtett egzisztenciális félelmem, vagy inkább a nálam sokkal nagyobb mágikus erővel bíró feleségeimnek az ugyancsak ide vonatkozó és sokkal nyíltabb és élénkebb karmikus (tehát: negatív) képzeleti tevékenysége hajtja-e el tőlem azokat a normális számú rendeléseket (Azért írtam többes számban a feleséget, mert az Ividő születése után, eldöntöttük Violával hogy össze házasodunk.), amelyek logikusan és gyakorlatilag be kellene hogy érkezzenek folyamatosan. (Már csak abból kifolyólag is, hogy mindenki, aki olvassa vagy látja, dicséri honlapjaimat, illetve a raktuk található anyagokat.). Nem tudom tehát eldönteni egyelőre, hogy a nyilván, engem is tükröző, mindenkori „asszonyaim” ősbizalom-hiányból eredő egzisztenciális hitetlensége, vagy éppen az én, mindeddig mélyen rejtett gyermekek miatti egzisztenciális félelmem?             Mivel asztrológusként sokszor találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a sors-vizsgált személy a gyermekeinek a féltésére hivatkozva még önmaga előtt is, lett a múlt rendszerben besúgó, vagy féltékenykedett azoknak az anyjára, vagy nőként a gyermekei apjára, vagy követett el más féle, a karmája jellege szerinti sors- és mentalitás-hibákat, én is alapos vizsgálatnak vetettem alá magamat ebből a szemszögből, de egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben tényleg annyira súlyosan (gazdasági sorsrontóan) létezik bennem ez az egzisztencia-féltés, az semmiképpen nem a magam féltése miatt van, mivel én úgymond már a túlvilágra is fel vagyok készülve, hanem csakis amiatt, hogy nagyon fontosnak súlyosnak érzem azt az életfeladatomat, hogy a tudatosan családromboló anyától származó, de általam gondozott és nevelt, tehát nálam fejlődő gyermekeimet úgy vigyem el a felnőtt kor küszöbéig, hogy ne ismételjék meg sem az anyjuk felelőtlenkedéseit, sem az én nehéz élet-sorsomat, de mégis sikerüljön neki a megváltódási képességeiket megszerezni és lehetőleg nem az én koromban, hanem sokkal, de sokkal hamarabb.                -------------------------------------------------------------           Majdnem három hét telt el a fenti gondolatok leírása óta és a sorsjavítást célzó töprengéseim közben megtaláltam az egzisztenciális félelmeim legfőbb külső megtestesítőjét, a Kökös község egyik omladozó falú házában (Tulajdonképpen az illető személy agykárosult felesége által örökölt házban) éldegélő, de az internetes tevékenysége által rengeteg magyar közéleti személyiséget az állítólagos „leleplező és nemzetépítő jellegű” kritikai cikkeivel bemocskolni törekvő, hajdani Unitárius kispapot, akit ma Nagy Puli Atillaként tette ismertté magát a magyar nyelvű internetező kibicek körében, mint önjelölt székely - vallásos és anarchista „Próféta” (- Tényleg így nevezi magát ez a furcsa személy!)                                                     Több helyen megírtam már, de most újból aktuálissá vált felemlegetni, hogy író-mérnökként, az asztrológiát (sajnos: megvetően...) még azt követően is elutasítottam évekig, hogy a Hamvas Bélai életmű különböző tanulmányaiban és esszéiben, nem csak, hogy pozitív szellem-megismerési tevékenységként, de egyenesen „szent tudományként” szerepel. A belém nevelt ellenséges értelmiségi mentalitásom falát végül is az rombolta le, hogy életem egyik legnagyobb és talán legveszélyesebb krízise közepén, tehetetlenségi-érzettemben és tudatomban már – már az életemről való lemondáshoz is közel álló tehetetlenségi  állapotomnak a határán, egy olyan metafizikainak hirdetett előadáson vettem részt, ahol az előadó éppen a Skorpió jegyében született és a Skorpió-karmával rendelkező személyek jellegzetes betegségeinek a lelki – szellemi (A Skorpió- természetnek megfelelő mentalitás béli) okairól beszélt. Nos, ott már nem volt tovább amit és amiért tagadni, mert nem csak, hogy a felsorolt betegségeknek az orvosok szerint már kigyógyult, de testi fájdalom szintjén, akkor még éppen jelen voltak az én szervezetemben.       A Hamvas-művekből elsajátított, személyi hibabelátáson alapuló önelemzéseim alapján is világos volt számomra, hogy azok, az, előbb- utóbb a „jellegzetes” betegségekhez vezető, hibás mentalitások is, amelyekről az előadó beszélt, egytől egyig, mind jellemzők rám. – És csak ettől kezdve néztem utána annak, hogy mi is hát a helyzet a Hamvas által számomra addig bosszantóan sokat emlegetett asztrológiával. A regénybe illő további történet, a jelen mondani valóm szempontjából nem érdekes. De az igen is érdekes, sőt: igen fontos, hogy egyáltalán nem azért lettem asztrológus, mert ez, a székelyföldi félműveltszemélyek, de a komolynak képzelt székely-értelmiségi öntudattal rendelkező személyek körében is szélhámosnak ítélt foglalkozás a könnyű megélhetési lehetőséggel kecsegtetett volna. Sőt: az, hogy ebből a mesterségből, és főképpen amennyiben azt az addigi jó hírnevem megőrzésének az igényével akarom gyakorolni, Erdélyben, de főként a székelyföldön iszonyú nehéz megélni, már az első, vonatkozó kísérletezgetéseimből  kiderült. Hanem elsősorban igen is, azért fogtam bele, mert az asztrológia, vagyis az első személyi horoszkópomból megszerzett információk segítségével, a szó szoros értelmében, megmenthettem az életemet. Később meg rendeztem az életemet. Azért fogtam tehát bele, mert kiderült a számomra, hogy végső soron, ez volt az, a minden lét-megismerési és személyes sorskérdésemre választ adni képes „szent tudomány” , amit azelőtt a fizikában, a biológiában, a filozófiában, pszichológiában, majd a teológiában kerestem.       De persze, ha egészen őszinte vagyok magammal szemben, akkor azért is, mert a végett, hogy akkor még annyira sem tudtam helyesen írni magyarul mint most (első osztály első napjától végig román nyelvű iskolába és főiskolákon tanultam), és a kilencvenes évek elején, amikor még nem voltszámítógépem (vagyis amikor még nem helyesírás-javító programmal rendelkező számítógépen írtam),egyetlen romániai magyar szerkesztősége sem volt hajlandó állandó és belső munkatársaként alkalmazni, annak ellenére, hogy mint „külsőstől”, mikor néhány hónapos szerződéssel, mikor szerződés nélkül, de szívesen közölték a riportjaimat, interjúimat és cikkeimet.     Szóval asztrológussá, elsősorban az évek óta várt és keresett „rátalálásból” lettem. – Ez volt az életem és sorsom fő problémás-kérdéseire választ adni képes tudomány, tehát a mindentudás-forrás, amit már kamasz korom óta kerestem! Másodsorban egyszerre szellemi és egzisztenciális szükségletből is asztrológussá kellett lennem, amennyiben kitartok azon kamaszkori álmom mellett, hogy jó író akarok lenni, annak ellenére is, hogy amiért nem tudok magyarul helyesen írni, nem vettek be egyetlen szerkesztőségbe sem, mivel az építő üzemmérnöki diplomám megszerzése, szintén egy, a kommunista diktatúra miatt létrejött egyik sajátos, pártok kívüli! - sorshelyzetemből fakadó, ugyancsak szellemi és egzisztenciális szükséghelyzet eredménye volt. Ezért ezzel semmiképpen nem akartam továbbra is „vissza - élni” (Lásd a visszaélés fogalmunk metafizikai értelmezését: spirituálisan vissza felé fejlődni.).       És nem csak azért mert egyetlen akkori Románia magyar újság, vagy heti, vagy havi lap szerkesztőségébenem akartak felvenni, de akkor úgy képzeltem, hogy ez, a kényszerű irodalmi pályán kívüli helyzet, valójában az irodalmi-spirituális fejlődésemet is szolgálja, hiszen, mint ténylegesen sorsfigyelő és sorsértelmező „szellemi munkás” egyrészt a legvalóságosabb valósággal foglalkozhatok, másrészt nem voltam kitéve egyetlen főszerkesztő, vagy igazgató, vagy laptulajdonos, befektető, stb. esetleges   szeszélyeinek, önkényes elképzeléseinek arra vonatkozóan, hogy mit és miért ne írjak, illetve ne úgy írjak, ahogyan én azt a leghelyesebbnek tartom. Stb.      Tehát: még csak asztrológus sem azért lettem, mert a ködös álmaimban ez a hivatás valamiféle könnyű megélhetési lehetőségként jelent volna meg a számomra, hanem, amint írtam, elsősorban azért, mert végül is, a sajátos egyéni szellemi alkatomnál fogva, az irodalmi önkifejezési lehetőség mellett, mint lényegi sors- és valóság-megismerési lehetőség a leginkább vonzott és ezt tartottam a legjobb szellem-megismerési lehetőségnek. És másodsorban, de szintén nem a könnyű és felelőtlenmunkával való pénzkereseti lehetőség gyanánt, az első osztálytól román iskolákban való értelmiségi képződésem következtében: a sajátos sorshelyzetem miatt.       Amennyiben tehát ezt sikerült megérteni és az, aki e sorokat olvassa, esetleg még el is tudja fogadni ezt a vallomásomat, tehát ezzel úgymond a bizalmába fogad, akkor, kérem szépen azt is elhinni, hogy időközben nem, hogy megtagadtam volna és egzisztenciális okokból pl., elárultam volna azt, amit a szellemi – tehát: az erkölcsi! - hitelesség fontosságáról és szükségéről a Hamvas Bélai életműből korábban a magaménak érezve, magamévá tettem, hanem az elején családi gondok nélkül, majd családapai felelősségemben is, még inkább fontosnak ítéltem és teljesen a magaménak érzem és értem!       Sőt: egyenesen egzisztenciális feltételként állítottam magam elé a személyes hitelességet. Hiszen amint haladtam az életben és a sorsomban előre, egyre világosabb lett a számomra, hogy azzal a súlyos karmával, amivel a világra jöttem, nem engedhetem meg magamnak az önámítás luxusát, azt, hogy létfontosságú tehát számomra az, hogy elsősorban önmagammal mindig egyenesben legyek. Hamvas kifejezésével élve: hogy önmagam számára autentikus legyek.       Hiába törekszik ugyanis valaki külső hitelességre, ha önmaga előtt, belül nem hiteles. Ismét csak Hamvas idézi számtalanszor Nietzsche-nek azt az aforizmáját, ami szerint: „Elenyészően kevés az, hogy mennyit hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy magunknak mennyit hazudunk.” Márpedig az a személy, aki nem csak azért igyekszik minden nehéz sorskörülmény ellenére becsületes maradni mert egész gyermekkora, fiatalkora és néhány év az érett férfii korából is, a Ceausescu féle román kommunista diktatúra fekete hazugság-mákonyában telt el, amitől az élete hátra levő részére elégségesen megundorodott, hanem azért is, mert metafizikusként („Önkéntes” és ha kell: önkényes Hamvas-tanítványként) felfedezte és megtanulta, hogy egyes, egyedül a tárgyi valóságnak megfelelő igazság az egyedüli szellemi erő, ami a karma-rabságából felszabadíthatja az embert, annak soha, egyetlen józan gondolatával, tettével, vagy szavával sem szabad elárulnia, a tárgyi valóság által is alátámasztott igazságot.       Erről, a húsz évvel ezelőtt határozottan felvett és azóta is tartott szellemi – erkölcsi alapállásra való(erkölcsi!) törekvésemről, nincs szándékomban egyelőre többet írni, nem tartom ildomosnak azt úton – útfélén bizonygatni. Aki az iménti állításom felől meg akar bizonyosodni, és az ide vonatkozó magatartásomról, eljárási módomról meg akar győződni, olvassa el a honlapjaimon található cikkeimet és tanulmányaimat és az asztrologosz.com c. portálomon található asztrológusi és családapai tanácsaimat, hozzászólásaimat, valamint a szintén a honlapomon található, régi ügyfeleimtől kapott köszönő-leveleket. Sőt: amennyiben alkalma és lehetősége van erre, a szintén a Hamvas által szükségesnek vélt és a szellemi – spirituális élet előfeltételeként felállított erkölcsi alapállás szerint élő Csíkszeredai, Sepsiszentgyörgyi, Székelyudvarhelyi, Kézdivásárhelyi, vagy Kolozsvári barátaimat is megkérdezheti, mivel ők egészen közelről, úgymond a hétköznapi élet szintjén is, ismernek.           Hogy miért tartom fontosnak mindezt a végső soron kényelmetlenül és szemérmetlenül, ha nem éppen: szégyenletesen ható magyarázkodást leírni? Sajnos, azért, mert él az Erdélyi Kovászna megyei Kökös községben egy magát valamiért újabban Pulinak nevező, Nagy Attila nevű, előbb a Gyulafehérvári katolikus teológiáról a pappá avatása előtt önként kiugrott (Később tudtam meg, hogy a Gyulafehérvári teológián a pappá szentelés előtti kilépést a szekuritate által beszervezett besúgó-növendékek gyakorolták.), majd később az unitáriusi tisztségéből a hívek kérésére a papi tisztségéből az egyházi elől-járói által kirúgott gyermektelen – gondtalan...- férfi, aki amiatt, hogy a negyedik alkalommal már nem adtam neki olyan „kölcsönt”, amit ő korábban soha nem fizetett vissza, sötét bosszút állt rajtam. Előbb csak egy nevetségesen hiteltelen cikkecskét írt, „Kozma Szilárd viselkedése egy beteggel szemben”, címmel, amit valahogyan sikerült ennek a magát Pulinak nevező Nagy Attilának az interneten az én nevem után megjelenő anyagok között a harmadik – negyedik helyre feltornásztatni. Ez, a sötét bosszúból írt, rágalmazó cikk nem csak azért tartalmaz a gyakorlati – tárgyi valóságnak ellentmondó, alaptalan vádakat és hamis állításokat, mert egy szava sem igaz!! Hiszen asztrológusként én gyógyítással egyáltalán nem is foglalkozom. Persze, azon kívül, hogy az asztrológia által biztosított lehetőségek alapján, bárki számára meg tudom mondani a betegségeinek az illetőszellemi-lelki mentalitásában gyökerező okát. De én nem vagyok gyógyító és hozzám soha nem is jönnek beteg emberek, be sem engedném őket a lakásba a négy kiskorú gyermekem otthonába!      Hanem azért is álnokság ez a cikk, mert az egyedüli „beteg ember”, akit én a több gyermekes otthonomba (véletlenül!) mégis beengedtem, az éppen a Nagy Puli Attilának, az akkor éppen kékre – zöldre vert felesége volt, akiről csak azt követően derült ki, hogy pszichiátriai kezelésre szorul, amikor az egy bika rámenősségével meg akart győzni arról, hogy a harmadik lányunknak az éjszaka való (otthon)születése ellenére, mégis adjak nekik pénzt kölcsön, mert ők útban vannak Gyergyó (Vagy Udvarhely?) felé, de az esete valamiért nem folytathatták az útjukat, hanem felugrottak egy csíki ismerősükhöz, ahol éppen valamilyen ünnepély volt, amihez anyagilag nekik is hozzá kellett járulni és így teljesen pénz nélkül maradtak.... De nekik fontos, hogy azonnal tovább utazzanak, mert, hogy ő beteg... Milyen beteg? Agy problémái vannak, stb. Pénzt nem tudok adni, mondom, mert az most nekünk sincs, de a sorsképletébe bele nézhetek  – úgy mind korábban többszörösen Attilának – és a betegsége igazi, karmikus okát megmondhatom. Tovább nincs is, amiért meséljem, időközben még néhányszor és búcsúzáskor is, próbálkoztak a kölcsönkéréssel, és én már arra sem emlékszem, hogy volt-e esetleg valami pénzünk akkor a háznál, hanem csak arra, hogy éppen a Turula születése másnapján jöttek. És, hogy azokban a napokban kezdték közölni néhány héten át egy helyi lapban fél oldalas terjedelemben az un. heti horoszkópjaimat – amelyek persze, nem jóslatokat tartalmaztak hanem karmikus pontok szerinti spirituális tanácsokat és időminőség-leírásokat a konstellációk szerint – és ami akkor éppen, hogy szintén az anyagi csődbe jutástól mentett meg.       Pulinak, illetve a velem Vastag-Margó szerűen viselkedő rámenős feleségének, akkor sem adhattam tehát, olyan, soha vissza nem fizetendő kölcsönt mint az előtt többször is, mivel, ha lett is volna akkor éppen pénzünk – hiszen egy gyermek születése akkor is sok kiadással jár, ha otthon és nem a korházban születik – akkor sem adhattam volna oda! - És ez lett a vesztem. Amikor ugyanis Nagy Puli Attila, az interneten a harmadik és a negyedik lejárató cikkét is megjelentette rólam, amelyben különös tájékozottságról, sőt: aprólékos dokumentáltságról(!) tett  tanúbizonyságot, mind az asztrológusi, mind az írói tevékenységemet illetően, erősen gyanússá vált számomra a dolog és jól utána gondoltam annak, hogy én mikor és miket is beszélgettem vele, illetve, hogy mikor, milyen  alkalommal, és milyen helyzetekben találkoztam vele? Nem akarom az olvasót fárasztani emlék vissza- pörgetés közbeni tény-összefüggések összeállásáról, de egy adott pillanatban rájöttem, hogy csakis egy olyan ember rendelkezhet rólam olyan jellegű, abszolút pontos és részletes tárgyi információkkal, akit ezért az aprólékos adatgyűjtő munkáért valaki meg is fizeti, illetve valakik meg fizetik. De legalább is aki benne van valamiféle, a szoros megfigyelésemmel és megfigyeltetésemmel járó, ellenem szőtt komplottban. Kézenfekvő volt tehát, hogy Attila azért kezdeményezett velem „barátság” kötést, mert akkoriban a szekuritáte besúgója volt.      És csakugyan, az idén (2O11) tavasszal  lehetőségem is nyílt a „Poetul” című konspirációs név alatt nyitott és tizenkét éven át vastagított szekus – megfigyelt személyi ügycsomóimat alaposan áttanulmányoznom. Kétséget kizáróan meg győződhettem tehát, hogy egy másik katolikus teológus – tanonccal, Balázs F. Attilával együtt, aki szintén a pappá szentelés előtt hagyta ott a katolikus papképző főiskolát, Nagy Attila is, a szekus besúgói fedőnevén: „KOKOSI”, többek között, rólam is írt besúgói jelentéseket a szekuritatenek. Miután az asztrologosz c. portálomnak a humor-rovatában ezt, a steril életet folytató (gyermektelen, évtizedes munkanélküli és végső soron életcél nélküli!) személyt, vagyis az interneten létrehozott különböző blogjaiban és más cikkeiben az ő személyi munkaiszonyát és notórius naplopói –koldulói mentalitását sajátos életvezetési ideológiaként, sőt: filozófiaként hirdető Nagy Puli Attilát, mint volt besúgómat  lelepleztem és a szintén az interneten megtalálható adatai szerint felállított sorsképletét a munka- és  hivatásundora szempontjából, mint az ő meghaladni való karmikus sajátságaként értelmeztem, ez a valamikor rólam besúgói jelentéseket gyártó személy, el kezdett mindenütt, ahol csak az interneten a nevem felbukkan sarlatánnak megnevezni, sarlatán-asztrológusként jellemezni.       És nem csak a Nagy Puli Attila név alatt, hanem, profi  diverzánshoz illő módon, mindenféle álnevek, illetve az internet kultúrában „nick-nek” nevezett fedőnevek alatt. Akkor is, amikor a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalban dolgozó hivatalnokok, osztályvezetők és polgármesterek közömbössége ellen, illetve az ellen, hogy ezek a személyek vagy az érdektelen és közömbös, sőt: elutasító, felelősség-elhárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes szociális jogaimtól, éhségsztrájkba kezdtem, Nagy Puli Attila, rögtön rávágott a hivatali mulasztások és az       embertelen ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló újságcikkeknek az interneten közöltváltozata alatti un. „vélemény- és vita- fórumok” által biztosított gúnyolódási, hiteltelenítési lehetőségekreés főként: a sarlatánozási (Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de legalább is, utolsószalmaszálként kapaszkodik bele a Sarlatán fogalomba, amelyet már – már az én egyenesen és kizárólag azén személyemmel szinonim kifejezésként használ, gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, hogy miután elolvastam a korábban rólam írt rágalmazó cikkeit, lelepleztem őt is, többek között, mint az egykori besúgómat.)lehetőségre. Tette ezt, mikor a saját neve alatt, józanul, vagy agyalágyultan, még a Kökösi polgármesternek a - teljesen témán kívüli! - állítólagos részegeskedéseit is bele keverve, mikor a nevetségesen átlátszó módon a „besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő” és a többi, végül is, már figyelemre sem méltó fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek vagy az első olvasásra lelepleződtek,mert bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, a Sarlatán, vagy azért, mert a sajátos „vélemény”illetve „hozzászólás” értelme ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”, vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-írtó bérestől, fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és persze, elkezdett, mikor Szentistváni vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor hatszázhatvanhatozni, vagyisolyan misztikus fogalmakkal, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól nem lehet elvárni. Mivel semmi lehetőségem nincs arra, hogy ennek a bomlott erkölcsű, tehát végül is: lelkileg és ma már láthatóan értelmileg is bomlott személyiségű férfinek a sarlatánozásait és főként a más, különböző álnevek alatt megírt hiteltelenítéseit (A gyakorlati valósággal teljesen ellentétes, azzal össze sem hasonlítható hazudozásait, sőt: a besúgói korszakában, vagy egyenesen az én írásaimból szerzett információkon és féligazságokon alapuló rossz indulatú csúsztatásait és ferdítéseit), arra kérek, minden engem, akár a hétköznapi valóságból, akár csak az elvégzett, lelkiismeretes asztrológusi munkáim alapján ismerő személyt, aki kellő internetezési lehetőséggel és nem utolsó sorban ismerettel rendelkezik (Én például nem bírok ilyen képességekkel és a lelki társam: Joó Viola lesz, az, aki, a gyermekeink gondozása mellett, ezeket az információkat és ezt a kérésemet majd azokra a helyekre, ahol a Nagy Puli Attila velem kapcsolatos rágalmai és valóság-hamisításai találhatók, feltölti, vagy személyesen tovább küldi), hogy amennyiben az én személyemmel, asztrológusi, vagy írói erkölcsi alapállásommal kapcsolatosan - Ennek a számomra roppantkényelmetlen és kellemetlen és anyagilag is mérhetetlen károkat okozó, tehát szerfölött hatékony Nagy PuliAttilai, rágalmazási és hiteltelenítési hadjáratnak köszönhetően - felmerült, vagy felmerülhet, ezt tisztázó magyarázatomat tovább küldje, illetve a megfelelő helyre eljuttassa. Én nem tudom ugyanis, hogy létezik-e olyan internet- hatóság, ahova ilyen jellegű kérésekkel fordulni lehet. Erre a személyi alaphelyzetet tisztázó személyes, vagy hivatalos információ-küldési segítségre nem csak nekem - és főként a négy gyermekes családomnak - van szükségem, akihez a volt besúgóm és többszöri kölcsönkérő adósom eme internetes sarlatánozási hadjáratának következtében, hetek óta nem jutok hozza egyetlen rendeléshez sem, hanem azoknak is, akik számára (Általában a Víz- és Tűz – karmások, vagyis a Rák, Skorpió és Halak, illetve a Kos, Oroszlán és Nyilas, valamint az Ikrek jellegű karmával születtettek számára) lehet, hogy kimondottan én adhatom meg azt a mély ás részletes kauzális asztrológiai információkat, amelyek segítségével magukat a személyi, vagy családi sorskríziseikből ki tudnának lábalni. Segítségüket, segítségeteket előre is köszönöm: Kozma Szilárd (Ezt a védekező hozzászólásomat kimoderálta a www.eredely.ma.roc. portál szerkesztője:       Kedves, volt-besúgóm, magát valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila!Nem szoktam a hozzád hasonló káromlóknak válaszolni, de a te itteni hozzászólásod éppen abból a tájékozatlanságból fakad, mint sok más (gyáván anonim...) hozzászólóé,ti., hogy nálam jóval fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkben László Zita színésznő társaságában találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztél semmit mivel erre nem voltak kíváncsiak a szekus tartó-tisztjeid. Ezért, a személyemmel kapcsolatos értesülésekben hiányosan tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom azon, hogy nálam fiatalabb férfiaknak, van fölösleges ideje és energiája arra, hogy azt a tiedhez és a Hajdú Gáboréhoz hasonló, hazudozásokon alapuló erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse. Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alattvégzett nevetségesen hiteltelen sarlatánozás helyett, sokkal jobban tetted volna, ha azújabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem követed elvelem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna, elmesélhettem volna neked,hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem fel, miközben te falusi környezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit katolikus papi pályára szántak -a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most, hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési módszerét! – már tíz éves koromban csináltatott számomra egy, az övénél kisebb fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt,hogy miként kell a fát úgy felvágni, hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is én hordtam, amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttam el a három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagyfejszének a teljes birtokosaként magam is hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy afavágógép elvághassa. Később nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha másholerre szükség keletkezett. Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban már keményen rőnköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és kásztázgattam az„anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási bérrel. Közben  kapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, rendszeres disznó- és tyúkpajta pucolás és udvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki nappal falusi házakat épített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen rajtam kívüli sorskörülmények miatt, a Marosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A hadseregben meg autóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át, majd a nevemre kapott öreg Bucegi-t javítottam. A kétkezi fizikai munkát tehát már gyermekkoromban keményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is, majdnem minden fiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot kivéve...) és attól hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És erre tanítom és nevelem a lányaimat is! Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a munkanélküli megélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és hivatást – és aki nem hiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz- szerzési foglalkozásként,trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem, olvasson bele csak egyedül a Horoszkópházakról szóló tanulmányomba – mint te a naplopást, hanem azért, mert a       magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok által meg nem értett, át nem látott és diagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű és több dimenziós egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül nagyon hamar kikerülnöm a segítségével. És akkor azt mondtam, hogy ez az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgói minőségedről mit sem sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy sem viszont, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (de egyébként is...) lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot is folytonosan letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási és soha meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terhelten kerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és megvetettségbe mint te, hanem sikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó módon és egészségesen tovább lépni,úgy mint nekem. Hajdan besúgott áldozataid egyike: Kozma Szilárd )És mivel éppen azzal az életterülettel kapcsolatosan kering a köztudatban a legtöbb misztikus zagyvaság,amely a fentiek szerint, és a világgazdasági válság miatt, az én vállalkozásom is megszűnt eléggé javadalmazó lenni, a hat tagú családom szükségleteihez képest, és egy hivatali zavar miatt, az anyagi állapotunk 2O11 augusztus közepére kritikussá vált, hadd közöljem még a Nagy PULI Attila internetesrágalom hadjárata kapcsán azt a tisztázó cikkemet is, amely remélhetőleg világossá teszi végre, hogy ahiteles ASZTROLÓGIA és a MEGGEZDAGODÁSI LEHETŐSÉGEK-ről szóló misztikus képzetek között NEM LÉTEZIK semmiféle logikus, vagy gyakorlati összefüggés. Nem másért, de a volt besúgóm: Nagy Puli Attila, többek között éppen azzal a szarkasztikus kérdéssel és bizonygatással igyekszik a teljes hiteltelenítésemet és az egzisztenciális ellehetetlenítésünket elérni az erdely-ma.ro és a szekelyhon.ro c. portálokon, hogy azt firtatja: milyen asztrológus az, aki nem tudja magának megjósolni, hogy anyagi krízisbe fog kerülni, és ezt annak ellenére, hogy számtalan írásomban, de leginkább awww.kozmaszilard.hu honlapom címlapjának a bemutatkozó cikkében is, tiltakoztam már a jóslás ellen:A gazdaság, illetve a gazdagodási lehetőség és az asztrológia semlegessége. Ezt már nagyon rég óta le akartam írni, de, mivel igen összetett kérdésnek az érthetővé tételéről van szó, mind csak halasztottam: *Mára, a helyesen képzett és tényleges tisztánlátás mellett igazmondásra valótörekvéssel is, rendelkező szakember igénye szerint gyakorolt kauzális asztrológiai elvek érvényesítésének a legnagyobb nehézsége (Sőt: átka!) és rákfenéje lett az, hogy a középkortól és a modern korig a vásári kóklerek, manapság pedig a zagyva misztikusok,a kis stílű szélhámosok, és persze: a példányszámnövekedés-leső újságírók, és újságszerkesztők gátlástalanul, hogy ne mondjam aljas módón jósolgatnak az asztrológianevében.       Ma az írott és a vizuális média minden területén közlik a szerkesztői hasra-ütéssel kiötölt, képtelennél képtelenebb és komolytalannál komolytalanabb jóslataikat, holott az asztrológiának, az eredeti lényege szerint, semmi köze nem volt és ma sincs, még csak a„kedvező”, vagy „kedvezőtlen” sorsidőszak kitalálásához, „prognosztizálásához” sem,nem, hogy a konkrét sorsesemények, vagy sorsfordulatok „megjóslásokhoz”.Így kerülhettünk abba a helyzetbe - Mi, a hajdani magyar bölcseknek: a Táltosoknak azok az utódai (A táltos fogalom ugyanis, ami a sámánnál sokkal magasabb rendű tudással rendelkező, spirituálisan képzett „tudós embert” jelentett és semmiképpen nem állítólagos jóstehetséggel bíró, kitaláló személyt!), akik, a zug-jósokkal és magukat asztrológusnak nevező, média-sztárokkal szemben, amellett, hogy a honlapjainkon és könyveinkben az ismereteinket a nyilvánosság széles köre elé tárjuk és a gyakorlatiéletünkkel is, a nyilvános megmérettetést vállaljuk, a magán-életünk egyetlen részét semrejtve véka alá. - hogy az érdeklődők nagy része tőlünk is (Legalább is a székelyföldön,még mindig!) ilyen, lényeg szerint alaptalan és erkölcstelen jóslatokat vár „csak”. Sőt a magukat felvilágosultnak képzelő félműveltek, egyenesen a szakamánk és a hivatásunk irreális axióma-rendszereken alapuló, káros elméleti következményének, népszerűbb fogalommal: „áltudományosságának” tudják be azt, hogy nem gazdagodunk meg, illetve,ha akár anyagi nehézségeink keletkezhetnek. (Legalább is a székelyföldön...)Holott a kereszténységnek, illetve a Názáreti Jézusnak a gazdasági állapotok semlegességére, sőt: a nagyon gazdag állapotnak a káros mivoltára vonatkozó,fundamentális tanításai tökéletesen egybevágnak azzal, amit az asztrológia komolygyakorlására elszánt személyeknek, már az első hónapokban a szemébe kell szökjön (A zsíros tandíjas asztrológiai tanfolyamokon ugyanis erről soha nem esik szó!), akárcsak nekem kezdő asztrológusként. Ti., hogy nem csak a jóslás veszélyes és tisztességtelen,mert mentális fejlődésében, tehát spirituálisan és lelkileg teljesen megnyomorítja azokat,akik hisznek a jóslatokban, illetve akiknek a sors-meghatározódásaiba a legmélyebb és a legpontosabb belátást biztosító grafikai sorsképletének a spirituális szimbólumait értelmezve, a hozzáértő jósolni merészel, hanem azért mert (És itt jön a képbe a kereszténység: ), az életünk rendeltetésének és céljának: a megváltódásnak az elérési FELTÉTELEI(!!!) KÖZÖTT, de még csak az egyszerű, önmagunkkal,   családtagjainkkal és a természeti környezetünkkel való harmonikus együttélésének a FELTÉTELEI KÖZÖTT SEM   , soha, semmilyen fórmában és egyáltalán NEMSZEREPEL ÉS NINCSEN JELEN az, hogy a feltétel, hogy   MEG KELLENENEGAZDAGODNUNK   !Nem akarok senki megsérteni, de nem vagyok biztos abban, hogy a materialista alapú politikai propagandától ezt mindenki érti és ennek a jelentőségét felfogja és a megfelelő következtetéseket képes levonni. – És mondom: nem azért mert bárkit is nálam kevesebb intelligenciával rendelkező személynek tartanék (Hiszen az asztrológia már az elején megtanított arra, hogy mennyire nevetségesek a pszichológiai IQ mércével állítólag mérhető, erős racionalitásukra büszke „nagyokosok”, mivel az intelligenciánk csak tízedrésze, a fő és fontos tulajdonságainknak!), hanem azért mert évszázadok óta, a politikai szédítésnek, vagyis a ma a leginkább divatos ideológiának a legfontosabb eszköze a gazdasági mutatók növesztésére tett ígéretek! – Ez folyik fülbe, szájba, orrba, mindenmédia-csatornán, majdnem minden politikai nyilatkozatban. – És ma már abba a szerencsésnek nem nevezhető helyzetben is vagyunk, hogy ennek a teljességgel       KERESZTÉNYTELEN– Vagyis: a Jézus tanításaival ellentétes: „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, minthogy a gazdag bejuthatna a mennyek országába.” „Nem lehetsz egyszerre két úrnak a szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent is és a mamnont is.”„Ne a földbe, ahol a rablók megtalálják, hanem a mennybe gyűjtsetek kincseket...” stb.,stb., stb., tessék elmélyülten elolvasni az Evangéliumokat... - alapállásnak és ostoba és szűklátókörű életcél-választásnak és élet-gyakorlásnak a következményeket világszerte láthatjuk és a következményeit levonhatjuk. Semmiben, de semmiben nem tér elegymástól a kereszténységnek a gazdaságról való tanítása, és a becsületes asztrológiai gyakorlat során kiderülő, ide vonatkozó gyakorlati és elméleti következtetés! Nincs tehát, olyan általánosan érvényesnek mondható, gyakorlati cél sem az emberiség valós rendeltetésében, sem az egyéni sorsképletekből kiolvasható, un. karma-feloldást célzó, személyi életfeladatokban, nem hogy bárkinek is feltétlenül meg kellene,vagy meg lehetne gazdagodni, mert a gazdagság és AKÁR MÉG A BECSÜLETESMUNKÁVAL IS ELÉRHETŐ GAZDAGODÁSI LEHETŐSÉG, az életünk igazi,spirituális (harmonizációs - megváltódási) céljától teljesen független, attól teljesen SEMLEGES!Szó nincs tehát arról, hogy a „jó asztrológusnak” az anyagi helyzet bármiféle,misztikus, vagyis önmagától való változási lehetőségekről kellene jelentést adnia a párkapcsolati, vagy család-harmonizálódási, a gyógyulási és néha ezeknél is összetettebb élet- és sorsrendezési (karma-feloldási) lehetőségeinek a megismerése érekében őt megkereső horoszkóp-rendelőinek! És arról aztán ugyancsak nem lehet szó, hogy aki a fent leírtak értelmében is, valós asztrológusi ismeretekkel és spirituális tisztánlátással rendelkezik, az saját magának ilyen „kedvező”, vagy „kedvezőtlen” körülményeknek az időben való megjelenéséről szóló meséket kiötöljön. – Legyünk komolyak már végre!--------------------------------------------------------------------------------------------------------       .Akkor is, amikor a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatalban dolgozó hivatalnokok, osztályvezetők és polgármesterek közömbössége ellen, illetve az ellen, hogy ezek a személyek az érdektelen és közömbös, sőt: elutasító, felelősség-elhárító ügykezelésükkel hét hónapon át megfosztottak a törvényes szociális jogaimtól, éhségsztrájkba kezdtem, Nagy Puli Attila, a szó szoros értelmében üdvrivalgásban tört ki és a maga sajátos ember-árulói módján azonnal élt is a közömbös hivatali ügykezelés miatt kialakult, abszurd sorshelyzetemről szóló újságcikkeknek az interneten közölt változata alatti, un. „vélemény- és vita- fórumok” által biztosított gúnyolódási, hiteltelenítési lehetőségekkel. És főként: a sarlatánozási lehetőségekkel. (- Ebbe a szóba Nagy Puli Attila valósággal szerelmes lett, de legalább is, utolsó szalmaszálként kapaszkodik bele a Sarlatán fogalomba, amelyet már – már egyenesen és kizárólag az  én személyemmel szinonim kifejezésként használ, gondolom, abból a célból, hogy ezzel, az én emberi tisztességemnek és szavahihetőségemnek a hitelteleintésével, semlegesíthesse azt, hogy miután többszörösen is, felhívta a figyelmemet a személyére - Amelyet Puliként nem is ismertem fel az elején! - és kénytelenné tett elolvasni az interneten a korábban rólam írt rágalmazó cikkeit, rájöttem az összefüggésekre és lelepleztem őt is, Balázs F. Attila mellett, mint az egykori besúgómat.).       Tette ezt többszörösen, mikor a saját neve alatt, józanul, vagy agyalágyultan, (Még a Kökösi polgármesternek a - teljesen témán kívüli! - állítólagos részegeskedéseit is bele keverve...), mikor a nevetségesen átlátszó módon a „besenyői pistabácsi”, a „katinka”, a „farkasloki”, a „feri”, a „hívő”, a „csíkmoszkva”,  és a többi, végül is, már figyelemre sem méltó fedőnevek alatti „hozzászólásaiban”, amelyek mára az első olvasásra lelepleződtek azzal, hogy bennük volt a Nagy Puli Attila szerelmes szava, a „Sarlatán”, vagy azért, mert a sajátos „vélemény”- illetve „hozzászólás” értelme ellentmondott annak a magatartásnak, amit az ember egy normális „Pista bácsitól”, vagy egy magát gazdagnak hirdető, gőgös Farkaslaki erdő-vágó bérestől, vagy fakereskedőtől elvárna. Le is leplezte Nagy Puli önmagát, azonnal, ahogy ezeket a logikai ellentmondásokat felfedtem, és persze, el is kezdett, mikor Szentistváni vallás-erkölcsi ideológiákkal előhozakodni, mikor „hatszázhatvanhatozni”. Vagy is, olyan misztikus fogalmakkal dobálózni, amelyeknek a metafizikai jelentésének az ismeretét úgy-e, sem egy internetező „besenyői pista bácsitól”, sem egy négy gyermekes farkaslaki erdővágótól nem lehet elvárni.       Nincs más lehetőségem arra, hogy ennek a bomlott erkölcsű, tehát végül is: lelkileg és ma már láthatóan értelmileg is bomlott személyiségű férfinek a sarlatánozásait és főként a más, különböző álnevek alatt megírt hiteltelenítő írásait (A gyakorlati valósággal teljesen ellentétes, azzal össze sem hasonlítható  hazudozásait, sőt: a besúgói korszakában, vagy egyenesen az én írásaimból szerzett információkon és féligazságokon alapuló rossz indulatú csúsztatásait és ferdítéseit.), semlegesítsem, csak az, hogy leleplezem az állításainak mind az elméleti mind az anyagi alapjainak a hamisságát, jogtalanságát. - Ennek a számomra roppant  kényelmetlen és kellemetlen és anyagilag is mérhetetlen károkat okozó, tehát szerfölött hatékony Nagy Puli Attilai, rágalmazási és hiteltelenítési hadjáratnak köszönhetően, más, általa szintén támadott, de hozzám képest valamelyest jobban biztosított jövedelmű személyekkel szemben, abba a sajátos kényszerhelyzetbe kerültem tehát hogy az úriemberkedést félre tegyem és védekezzek.       Tudom ugyanis, hogy létezik  olyan internet- hatóság, ahova ilyen jellegű kérésekkel fordulni lehet, de mivel a Revolveres Puli a rágalmait ezer fórumon szerte szórta egy ilyen eljárás már hatástalan. Bíróságokhoz sem fordulhatok, mivel sem pénzem, sem energiám nincs erre a négy gyermekes családom mellett. Ugyanakkor erre a személyi alaphelyzetet tisztázó személyes, vagy hivatalos információ-küldési segítségre nem csak nekem - és most főként a négy gyermekemnek - van szükségem, mivel a volt besúgóm és többszöri  kölcsönkérő adósom eme internetes sarlatánozási hadjáratának következtében, hetek óta nem jutok hozza egyetlen rendeléshez sem. De azoknak is, akik számára (Általában a Víz- és Tűz – karmások, vagyis a  Rák, Skorpió és Halak, illetve a Kos, Oroszlán és Nyilas, valamint az Ikrek jellegű karmával születtettek számára) lehet, hogy kimondottan én adhatom meg azt a mély ás részletes kauzális asztrológiai információkat, amelyek segítségével magukat a személyi, vagy családi sorskríziseikből ki tudnának lábalni.       II.  Azt követően, hogy az ismerőseim több rendbéli és az ide vonatkozó figyelmeztetése után, kénytelen voltam a revolveres volt-papnak, Nagy Puli Attilának az internetes tevékenységét és az ott, többek között ellenem is, kifejtett rágalmazó “írástudói” tevekenységét felfedezni és kielemezni, két alkalommal írtam hozza megszólító levelet. Íme az első:       Kedves, volt-besúgóm, magát újabban valamiért Pulinak neveztető Nagy Attila!           Nem szoktam a hozzád hasonló bájos káromlóknak válaszolni, de a te, velem kapcsolatos hazudozásaidon álló – és semmiféle más tárgy valóságon nem álló! – ellenem való internetes rágalmazásaid, éppen abból a tájékozatlanságból fakadnak, mint más, volt szekus besúgóké. Ti., hogy nálam jóval fiatalabb vagy és amikor a kommunista diktatúra alatti időkben, a mai László Zita színésznő társaságában a te, Zitának több rendben is kifejtett kívánságodra, találkozgattunk, a gyermekkoromról nem kérdeztél semmit, mivel erre nem voltak kíváncsiak a szekus tartó-tisztjeid (Ők csak a Kokosi fedőnév alatt írt jelentéseidre voltak kíváncsiak, de nem osztották meg veled a többi besúgótól szerzett, velem kapcsolatos értesüléseiket.).  Ezért, a személyemmel kapcsolatos értesülésekben hiányosan tájékozott maradtál. Én ötvennyolc éves vagyok ugyanis és nagyon csodálkozom azon, hogy nálam fiatalabb férfiaknak, van fölösleges ideje és energiája arra, hogy azt, a tiedhez hasonló, égbekiáltó hazudozásokon alapuló, erkölcsi diverziónak szánt rágalmazások irkálgatásával töltse.       Szóval kedves volt-besúgóm, talán az úton-útfélen, a saját, vagy az álneveid alatt végzett nevetségesen hiteltelen hitelrontásom és sarlatánozásom helyett, sokkal jobban tetted volna, ha az újabb pénzkölcsönadás megtagadása utáni internetes bosszúállásodat nem követed el velem szemben és vissza hozod a kilencvenes évek során több alkalommal is kölcsönkért pénzeimet. És ha emígy, emberi módon, kibékültünk volna, elmesélhettem volna neked, hogy annak ellenére, hogy én városi gyermekként nőttem fel, miközben te falusi környezetben nevelkedtél - mégis veled ellentétben, akit katolikus papi pályára szántak - a mostoha apám – áldott legyen érte, mert csak most, hogy több gyermekes apa vagyok én is, tudom értékelni a tradicionális nevelési módszerét! – már tíz éves koromban csináltatott számomra egy, az övénél kisebb fejszét, be vitt a fásszínbe és megmutatta azt, hogy miként kell a fát úgy felvágni, hogy ne ejtsek kárt magamban. (Hordani azelőtt is én hordtam, amit ő vágott.) Egy évre rá, negyedik osztályosan, már itthon csíkban, én láttam el a három szobás-konyhás ősi lakásunkat fával. Később, már az ő átlagon felülien nagy fejszének a teljes birtokosaként magam is hasítottam fel a rönköket nyaranta, hogy a favágógép elvághassa. Később  nem is tudtam annál kisebb fejszével fát vágni, ha máshol erre szükség keletkezett. Mivel a nevelőapám gáteres volt, kamasz koromban már keményen rőnköltem a Szentegyázasfalusi deszka-gyári rönktéren és kásztázgattam az „anyagtéren” a vakációkban, rendes munkásként, segédmunkási bérrel. Közben a kapálást is volt alkalmam gyakorolni évekig, rendszeres disznó- és tyúkpajta pucolás és udvartakarítás mellett. Végül, a fűrészgyári bakter mellett, aki nappal falusi házakat épített, a kőművességnél kötöttem ki, hiszen rajtam kívüli sorskörülmények miatt, a Marosvásárhelyi Építészeti Szakközépiskolába felvételiztem és azt ki is jártam. – Téglafal- és kéményrakásból, vakolásból mindig tízesem volt. A hadseregben meg autóvezetés mellett, autószerelést is tanultam nyolc hónapon át, majd a nevemre kapott öreg Bucegi-t javítottam. A kétkezi fizikai munkát tehát már gyermekkoromban keményen megkóstoltam – Nem úgy mint te! - és értek is, majdnem minden fiatalkorunkban divatban levő, mesterséghez (A mészárosságot kivéve...) és attól hogy bármiféle tárgyi munkát kell végezzek, soha nem fáztam. És erre tanítom és nevelem a lányaimat is!       Következésképpen én nem a munkától való kóros iszonyatom, illetve a munkanélküli megélhetési lehetőség miatt választottam az asztrológusi szakmát és hivatást – és aki nem hiszi, hogy csakugyan hivatásként és nem könnyű és laza pénz- szerzési foglalkozásként, trükkös megélhetési csalásként gyakoroltam azt, kérem, olvasson bele csak egyedül a Horoszkópházakról szóló tanulmányomba – mint te a naplopást, hanem azért, mert a magánéletem helyrehozása mellett, egy, az orvosok által meg nem értett, át nem látott és diagnosztizálhatatlannak nyilvánított, több elemű és több dimenziós egyszerre fizikai és pszichikai betegségkomplexumból sikerül nagyon hamar kikerülnöm a segítségével. És akkor azt mondtam, hogy ez az a tudomány, amit egész korábbi életemben, a besúgói minőségedről mit sem sejtően veled is beszélgetve, kerestem. Azt, hogy mennyire vagyok sarlatán, vagy sem viszont, nem egy, a többszörös pénztartozása miatt velem szemben (de egyébként is...) lelkileg komplexállt és a második papi-hitét is, de a tárgyi valóságot is folytonosan letagadó személy fogja megmondani, hanem azok, akik nem csak besúgási és soha meg nem adandó pénzkérési szándékkal, vagyis hátsó gondolatokkal terhelten kerestek meg, hanem akik tiszta szível és a szakértelmem iránti bizalommal. Azok ugyanis, nem jutottak olyan közösségi kitaszítottságba és megvetettségbe mint te, hanem sikerült a sors-kríziseikből kikeveredni és alkotó módon és egészségesen tovább lépni, épen úgy mint nekem.        Ami az anyjuknak: Kozma Emőnek, a nálam levő gyermekkel való megveretését illeti:   2O1O pünkösd vasárnapján, miután Emő két hónapon át rejtegette előlem és a nálam levő testvéreik elől, a nála levő két kisebbik testvért, végre a nyomukra akadtam és a az édesanyjának a csíkszentgyörgyi háza udvarán meg is találtam a két hónapja nem látott gyermekeimet. Illetve megláthatták a testvérek egymást, és miután a kapun belől levő kicsik valósággal koppanva neki rontottak a kapu-kerítésének azon kitörő örömükben, hogy meghallották a hangunkat, a szégyenérzet még érvényben lévén a székely falvakban,  Emő ás az anyja kénytelenek voltak minket a kapun belül engedni. Miután kijátszottuk magunkat, elérkezett a búcsúzás ideje és a két kicsi gyermek (6 és 4 évesek) el kezdtek kérlelni, hogy vigyem magunkkal őket. „Apuka én veletek akarok menni, vigyél magaddal.” Azt mondtam nekik, hogy csak akkor vihetem magunkkal őket, ha az édesanyjuk elengedi.” Erre fel mindketten kérlelni kezdte Emőt, aki az anyja házának a bejárata előtti kőlépcsőn ült, hogy engedje el őket „apukával”, de az nem-et mondott. Erre fel a két nagyobb is – akik az én fennhatóságom alá tartoztak törvény szerint – oda ment és ők is el kezdték kérlelni. Én az udvar másik részében háttal a jelenetnek pakoltam össze az autóm szerszámait, amellyel korábban az egyik biciklit javítgattam. Medárda (a legnagyobb, akkor 12 éves) számon kérő hangot ütve meg, azt mondta az anyjuknak, hogy: „- Miért vagy olyan kegyetlen, engedd el őket velünk, nem elég, hogy két hónapja nem engedted meg, hogy találkozzunk és velük legyünk?” Erre fel, a kicsik el kezdtek sírni. Medárda újból: „- Hát nincs szíved, nem látod, hogy sírnak.” Erre a kicsik jobban el kezdtek sírni és Etelka – akit Emő korábban a leginkább elkényeztetett, de aki ennek ellenére és az anyja nagy csodálkozására elsőnek jelentette ki, hogy velem marad, el kezdett kiabálni, hogy: „Engedd el őket, nem látod, hogy sírnak!”  Erre fel Emő azt mondta, hogy: - „Most sírnak, de Ti mindjárt el mentek és akkor nem fognak sírni.” Amikor kimondta azt, hogy ti mindjárt el mentek, Turula (A kisebbik középső, vagyis a nagyobbik kicsi.) hangosan felzokogott. – Ekkor és erre fel, kezdte el Etelka (De kimondottan csak ő, Medárda nem!) verni az édesanyja fejét, de akkor kilépett az Emő anyja a házból, azt hajtogatva, hogy ne cirkuszolyunk az ő háza előtt, mert meghallják a szomszédok. Én is oda fordultam erre, hogy mi is történik, és fél szememmmel láttam még, hogy Etelka rá húz még egyet Emő fejére, de azután már nem üthette tovább az anyja fejét, mert az felállt. Én viszont nem álltam meg, hogy a volt anyósomnak meg ne mondjam, hogy nem mi csináljuk a cirkuszt, hanem ti, akik elrejtettétek előlem és a testvéreik elől a kicsiket.”       Hát ez volt az én a nagy anya-verésre való gyermek-buzdításom, amelyről Nagy Puli szóról szóra ezt olvashatta annak idején a www.asztrologosz.com c. portálon, de ő ezt már teljesen másként, vagyis általa az ellenkező értelműre átköltve adta elő.       Mint ahogy merő hazugság az is, hogy László Zita, engem az eljegyzésünk napján (sicc!) elhagyott volna, hiszen három évig jártunk még úgymond jegyben az eljegyzése után, és amiatt váltunk szét lassan – lassan, mert én időközben magamhoz vettem a Zalárd nevű fiamat, akit a nagyszüleire hagyott az első feleségem, és ettől kezdve, nem csak lelkileg nem lehettem teljesen a Zitáé, ahogyan azt egy romantikus lelkű, fiatal lány elvárja, hanem Székeludvarhelyre sem utazhattam olyan gyakran mint azelőtt és akkor is csak a fiam társaságában.  És így tovább..., rágalomról rágalomra, fölényes és nyegle lekezeléstől még lenézőbb becsmérlésekig, ennyi – vagyis SEMMI! - a valóság-alapja minden egyes sztorinak, amiket ez a dús fantáziával megáldott, és a saját kútfejéből Nietzsche féle felsőbbrendűségi őrületben szenvedő, és ez őrült kútfejéből antikrisztusi eszméket böfögő, állítólag: székely(?) a-marhista eszed, rólam az interneten kiokádott.       III.        Revolveres Puli – Nagy Attila általános egzisztenciális helyezte és az irántam érzett mélységes gyűlölete valós és első okának a felfedése:       Revolveres Nagy Puli – Attila nem csak, hogy mindig nagyon vigyázott arra, hogy gyermeke semmiképpen ne szülessen, de az internet különböző fórumain nyitott rovataiban és blogjaiban található bemutatkozásai alapján, nyíltan és büszkén vallja magát a felesége betegnyugdíján élősködő munkakerülőnek. – Az egyik ellenem intézett gyalázkodásában ugyanis, azt is elkottyintotta, miközben a gazdasági támadhatatlanságát bizonygatta, hogy az agykárosult felesége beteg- nyugdíjából él! Ez a férfi elvégezte ugyan a katolikus teológiát, de papi felszentelése előtt ott hagyta, majd az Unitárius teológiát is, és unitárius papként működött is három évet, mindaddig, amíg a sorozatos részegeskedését és az ezzel járó kötelesség-mulasztást és erkölcstelen viselkedését követően, az egyház, a hívek több rend báli jelentésére, megszabadult tőle.       Ezt a magát vallásos anarchista prófétának nevező észlágyult, aki egy egész kis filozófiát, de inkább: amolyan hippi ideológiát épített a munkakerülése és az ingyenélése erkölcs-elméleti indoklására, ossza az észt az interneten Orbán Viktornak és Tőkés Lászlónak arról, hogy mit is kellene tenniük a nemzetért: a merő képzelgésen kívül, az égvilágán SEMMIT!       És ama zseniális megvilágosodását követően, hogy neki nem kell dolgozni, a Puli, majd valamiért az jicahahmeir művésznevet is felvette.       Az általa anarchistának képzelt, de mindössze irracionálisan misztikus zagyva írásait meg lehet találni szerte a neten és bárki, aki ezekből csak hármat is elolvas, azonnal képet alkothat magának Nagy Puli Attila épelméjűségéről, tehát: szavahihetőségéről, a személyi tudata kottyant voltáról, de mindez nem lenne baj, hanem az, hogy e beszámíthatatlanságával a mélységes gerinctelenség és erkölcsi nihilizmus is együtt jár.        Ez az ember, aki velem a diktatúra idején ismerkedett meg, éppen a Turula lányomnak az otthonunkban való megszületése reggelén (A baba, aki akkor éjszaka született és a két nővérkéje, még aludt.) felállított hozzánk másnaposan egy, akkor éppen kékre-zöldre vert vastag derekú, vastag nyakú és ugyancsak vastag hangú nővel és ketten meg akartak győzni – főként az általam addig nem ismert nő volt rámenősebb a meggyőzési törekvésekben ...- arról, hogy adjak az, akkor még csak általam Attilaként és a barátomként ismert férfinek (Jóval később a bosszúállása megtétele után sok évvel később derült csak ki, hogy a barátomnak képzelt személy azért keresete és kérte ki a barátságomat, mert a szekuritate által rám állított besúgó volt), egy újabb olyan kölcsönt, amiről tudható volt, hogy az előzőekhez hasonlóan, soha nem fog megadni, és amit a szerencsétlenségemre meg tagadtam akkor tőle (Hiszen, ha lett volna is annyi pénzem akkor, az a család növekedett szükségleteinek a fedezésére volt szükséges!).      Ezt az elutasítást utólag, ő, a lehető legprimtívebb módon megbosszulta, és különböző rólam kiagyalt sztorikkal el kezdett az interneten befeketíteni, sarlatánozni.      Miután többen is rá kérdeztek, hogy mi a helyzet ezekkel a Nagy Puli – „beszámolókkal”, utána néztem , hogy ki lehet az illető, majd az írásokban közölt, témán kívüli adatokat látva, teljesen világos lett számomra, hogy az illető Balázs F. Attilával egyetemben, aki szintén a papi eskületétel előtt hagyta ott a katolikus teológiát, szekuritate-s besúgó volt. És ez a gyanúm beigazolódott a 2O11 tavaszán, amikor is CNSAS központban a megfigyelti „Poetul” (A költő) fedőnéven összeállított dossziémat tanulmányozhattam. Balázs F. Attilában volt annyi becsület, hogy a tényt elismerte, Nagy Puli Attila viszont, mivel sokkal kisebb kaliberű besúgó volt, mintsem, hogy másoknak a gyanúját is felkeltette volna, úgy képzeli, hogy az én szavahihetőségemnek az ő újabb rólam szóló, tehát általa kiagyalt, lejárató morális mesék segítségével történő hitelteleníts által, az ügyet megúszhatja. Ennek az érdekében elkezdett, szerte a neten engem le fitymálni, kigúnyolni és meg gyalázni, hozzám intézve a szavait, le „Szilárdkázni” és ebből a fenséges szakértői pozíciójából le sarlatánozni.       És, úgy vélvén, hogy sikerrel járhat ez a trükkje, ezt a sötét mocskolódást folytatja 2O11 tavasza óta, mikor a saját nevében a számtalan blogja közül valamelyiken,  mikor különböző más fórumokon álnevek alatt (Pl. az  www.erdely.ma.ro c. portálon, ahol a moderátor nem képes magát észre venni és a különböző fedőnevek alatt megjelenő átlátszó Puli-beszólásokat nyakló nélkül beereszti, mondván, hogy ezek a fölényeskedő és nagyképű, áttetszően jellegzetes Puli-féle gúnyolódások, a demokratikus ellenvéleményezők táborából érkeznek.      A 2OO4 április 13-ai, kölcsönkérő „baráti” látogatásuk kapcsán, Puli - Attila azt állítja, hogy az a nő, akit akkor a feleségeként bemutatott, nem volt általa kékre – zöldre verve, és, hogy én hazudok amikor azt állítom, hogy ők másnaposak voltak. Mondjuk, ez rendben is lenne, holott, akkor meg hogy a csudában történhetett meg, hogy éppen reggel 8 órakor fogyott el a pénzük és éppen Csíkszeredában, és éppen azért volt nekik annyira fontos és sürgős az újabb vissza nem fizetendő pénz-adomány, mert állítólag anélkül nem tudtak (Gyergyószentmiklósra, vagy Székeludvarhelyre, már nem emlékszem.) tovább utazni?  De ha nem voltak másnaposak, vagy éppen fél-részegek, mint ahogy én akkor határozottan érzékeltem, és ami a külsejükből is lerítt, akkor egyenesen tudatos vétek-számba megy, az a kegyetlenül érzéketlen és otromba viselkedésük, ahogy tekintet nélkül arra, hogy a két szobás lakásunk kis szobájában, mindössze néhány órára a szülés – születés élet-drámája után, pihen és alszik a feleségem és az éppen frissen megszületett kislányunk: Turula.       (A volt feleségem ugyanis semmiképpen nem akarta ezt a harmadik kislányunkat sem, korházban szülni, és amikor azt érezte, hogy szülnie kell – korábban már három alkalommal is szült - addig várt, amíg nem érezte, hogy a baba ereszkedik ki a szülőcsatornán, és csak ekkor ébresztett fel engem az álmomból, hogy éppen csak annyi időm volt, miután talpra ugrottam, hogy alája dughattam a tenyerem és kifoghattam a belőle csendesen kisikló kislányt.)        Amennyiben nem voltak valamilyen alkoholos italtól, illetve  a másnaposságtól elkábulva és a nappali éber tudatuknál voltak mindketten, emberileg elfogadhatatlan az a könyörtelen rámenősség, ahogyan akkor engem kezelésbe vettek – főként az addig általam ismeretlen, zöld- és kék monoklis asszony – abból a célból, hogy adjak nekik kölcsön pénzt, és ezt hajtogatták és nyíltan hitetlenkedtek, akkor amikor azt mondtam, hogy jelenleg nincs semmi pénz a háznál.       Nem emlékszem ugyan, hogy volt-e pénzünk, vagy sem, de akkor is, ha lett volna, nekik tekintettel kellett volna lenni arra, hogy egy újszülött körüli adminisztrációs ügyintézés pénzkiadással jár egyrészt, és másrészt ilyenkor a szülők sem tudnak néhány napig pénzkeresettel foglalkozni. És az, gondolom, nem tartozik most ehhez a témához, hogy miért kellett nekünk otthon szülni. – Ezt csak azért írom, mert megszoktam már, hogy a Nagy Attila kórusvezető ide vonatkozó hangütésére, az asztrológiával szemben rossz indulattal, illetve a spiritualitással szemben babonás idegenkedéssel viselkedő székelyföldi emberek, ilyenkor ezzel szoktak támadni, ahelyett, hogy az aktuális téma lényegére figyelnének. - Hanem az, hogy ilyen un. szakrális körülmények között nekem éppen nem arra volt szükségem, hogy arra figyeljek, és attól szorongjak, hogy ezek a rámenős személyek – főként az asszony...- mennyiben zavarják meg Turulát és Emőt. Arra, hogy az addig barátomnak képzelt Nagy Attila és a vaskos felesége, a rámanős hangoskodásukkal a család szülés utáni idillikus nyugalmát mennyiben bontják meg, illetve, hogy el kezdjek azon gondolkozni, hogy vajon az otthon levő családi pénzből tudok-e nekik ilyen körülmények között, egy újabb, soha viszont nem látandó pénzt adni, úgy, hogy mindenre maradjon?       Mondom: amennyiben nem voltak sem reggeli szíverősítő pálinkától kapatosak, sem kialvatlanul és másnaposan kábultak, még nagyobb a vétkük az akkori rámenős és kíméletlen, sőt: egyenesen könyörtelen - Nem, hogy megértés és elemi empátia nélküli - követelőzésük miatt!       Arról, hogy az elutasítás miatti, sötét bosszú-vágyában, utólag mit követett el velem szemben ez a sötét lelkű Júdás, most ne essék szó. Hanem csak arról, hogy Puli azt állítja, hogy a igazságtalanul vádolom a feleségét alkohol fogyasztással, mert agy-károsult lévén, neki nem is szabad alkoholt innia. Rendben kérdem én, de mikortól nem kezdve nem volt szabad innia? Illetve, mikortól kezdve kezdte ezt a tiltást komolyan venni és betartani? És ha tudták, hogy nem szabad a feleségének alkoholt innia, miért mentek el egy olyan csíkszeredai családi buliba és miért költötték el az utazási pénzüket éppen ott, ahol tudvalevő volt, hogy a háziak és a vendégeik alkoholt isznak?     - És, ha így történt, miért álltak ezért rajtam bosszút?        Illetve, miért hazudja most azt Puli Attila, hogy miközben én kimentem a konyhába, vagy a vécére, vagy hova, állítólag be ment hozzuk a néhány órája még szülő feleségem, akinek akkor még logikus módon, az adott körülmények között (hiszen, nem korházi szüléseknél a placenta három – négy órával később válik le.) véreznie is kellett volna, és ebben a szülés utáni állapotában, éppen azzal a rólam való állítólagos árulkodással lepte meg és vette a bizalmába Pulit, hogy smafu az egész asztrológiám és a metafizikai tanulmányaim egytől egyig nagy álnokságok, mert én, amennyiben nem szednék altatót, nem tudnék még csak aludni sem.       Vajon miért épít erre a képtelenségre – Ti, hogy az alig szült feleségem ott hagyta volna a francba a kis Turulát és kilesvén, hogy én éppen mikor nem vagyok a szobában és kihasználván ezt a „megfelelő” alkalmat, neki fogott Pulinak rólam árulkodni ...? Mert hiszen egyéb dolga sem volt szülés után, csak a zajt keltő, és őt nyilván zavaró Pulikát velem szemben a bizalmába fogadni! (- Jaj Istenem, hogy ez a besúgáson edződött magyar gonoszság még mire nem képes!) - Nagy Puli Attila egy egész „spirituális vezetői álnokságot leleplező” erkölcsi rágalom-elméletet? Főként, hogy én soha sehol nem hirdettem magam spirituális vezetőnek, sem mesternek, sem gurunak, de még anarchista prófétának sem úgy mint ő saját magát, hanem mindig csak egyszerű asztrológusnak! Mi haszna van ennek az antikrisztusi nihilistának belőle?      Ő azt állítja – Hogy oda ne rohanjak! - , hogy annak az érdekében írja rólam mindezt, hogy megvédje tőlem, illetve a sarlatáni praktikáimtól az ártatlan és óvatlan magyar embereket, akikért ugyebár ő prófétasága aggódik, és vérzik értük az ő volt-besúgói és kulturális diverzánsi szíve... – Ó, hogy Pulinak ez, a „népét” éppen tőlem féltő aggodalma mennyire megható!       _A Puli velem szembeni adóssága valós mértéke (Másoknak sokkal többel tartozik!)            De van a Puli féle kölcsönkérő erélyességnek egy másik, un. parasztosan, vagy ha úgy tetszik proletárosan praktikus oldala is. Valahol, valamely, a számtalan rólam és hozzám szóló, szavait direkt nekem, „Szilárdkának” intézett – Mármint, hogy az ő többet nem tejelő Szilárdkájához intéző! -, „spirituálisnak” nevezett eszmefuttatásai között, elismeri, hogy kölcsönöket vett tőlem, de, mondja ő, az ingyenélő vigéc, hogy ezek a kölcsönök bagatellek, mivel a lej mai értékének megfelelően, ő mindössze három lejnyi kölcsönöket kért tőlem annak idején. – Ez is éppen úgy igaz, mint minden rólam szóló, velem kapcsolatos, „stopposoktól” hallott számtalan sztorija. Ne vicceljünk: három lejért, sem akkoriban sem most, nem vittek Csíkból és nem is visznek el, sem az utas-leső stopposok, sem a kamionosok, és az autóbusz-vállalatok soförei pláne, hogy nem. Még a Hargitafürdői eltérőig sem...       Sőt: ennyi pénzért még maga Puli is restellte volna hozzám feljönni, nem hogy azokat a szerencsétlenül gügye sztorikat kieszelni és még pirulás nélkül elő is adni, amelyeknek a meghallgatása után, az asztrológusi tanácsaimmal próbáltam rajta, a kölcsönadás mellett segíteni. (Az más kérdés, hogy akárcsak a szélhámosok általában, és akárcsak ő most is, sokkal intelligensebbnek és rátermettebbnek érezte magát mint én, és a fenébe kívánt a tanácsaimmal együtt, csak adjam már neki oda azt a pénzt, mert már csorgott a nyála arra a gondolatra, hogy amint kilépik a lépcsőházunk ajtaján az első kocsmáig repülni fog.) Szóval, még azzal is érvel ez a nagypróféta újonnan, hogy nem is lett volna nekem, akkor sem amiből adjak, mert szerinte akkor is olyan csóró voltam mint most. Azt hagyjuk, hogy most sem vagyok egyáltalán csóró, mivel annak ellenére, hogy a bosszúja sikeresen eredményes és egyetlen új rendelőtől sem kapok még csak érdeklődő levelet sem, ami óta lelepleztem, hogy besúgó volt és ő erre szorgalmasan el kezdett sarlatánozni, de éppen azoktól kaptam annyi segítséget, amennyit soha nem is tudtam volna elképzelni, akikről ő azt állítja, hogy becsaptam és átvertem: a volt rendelőimből lett barátaimtól és volt tanítványaimtól.         Szóval, hagyjuk azt, hogy minden jel arra mutat egyelőre, hogy az én és a családom gazdasági tönkretételét célzó számításai fordítva fognak elsülni, és maradjunk meg annál, hogy éppen akkoriban, amikor ő még gyakrabban járogatott hozzám kölcsönökért, történetesen újfent volt bőven pénzem, mivel előbb a Budapesti Bethlen Gábor alapítványtól kaptam egy egész évi ösztöndíjat regényírásra. (-Amit egyébként, sok más írótársamtól eltérően be is teljesítettem: 8OO oldalas, tehát két könyves regényt írtam, és mostanában készülők megírni a trilógia újabb darabját, amelynek az egyik kulcs-szereplője éppen Puli lesz. – Ő fogja átvenni tehát a regényben a második könyv közepéig a főhős Géza nevű barátja által elfoglalt, ellenpont szerepkörét. A gonosz sámán tehát a Táltos Bolonddal szemben.) Majd, amíg az Elta-nak voltam az előadó-asztrológusa, illetve később is, amikor csak egyedül éltem, szintén volt bőven pénzem, mivel akkoriban még román nyelven is készítettem horoszkópot és azok inkább rendeltek, mint a magyarok.      Szóval, történetesen akkor éppen volt amiből adjak kölcsön és amiből annál sokkal minőségibb életet éljek, mint amilyet élhet ez a munkakerülő az őseitől örökölt vagyonának a pénzzé váltása árán.       Ez, a többször adott kölcsön tehát, amennyiben ő el kezdett itt nekem mai lej árfolyamban spekulálni, kb. 7OO – 8OO lej értékben áll. Az akkori kék hátú Eminescu-portrés 1OOO lejesnek a mai értéke ugyanis, körül belül a mai 1OO lejnek felel meg, ha nem többnek ugyan, hiszen én akkoriban 3OOO lejt kaptam fél havi fizetésként azelőtt a Koloszvári Keresztény Szótól. Nos, én ilyen kék hátú 1OOO lejesből, minimum kettőt, ha nem hármat is adtam, ugyancsak két vagy három rendben Pulinak 1992 és 1993 között.       De nem kell ő nekem ezeket a „kölcsönöket” megadnia, hiszen nem tudnék pénzt elfogadni egy ilyen személytől, aki a három, majd négy gyermekes családom megsemmisítésére felesküdött valamelyik pusztai cserefája alatt szunnyadó démonjának. És ezt, a gyors kalkulust is, csak azért írtam le, hogy kimutassam: folyamatosan ezt csinálja: hazudik, csúsztat és ferdít, majd e hazugságból és csúsztatásaiból ácsolt tényekre alapozva rágalmaz és számon kér. És ráadásul még erkölcsileg is mindenek fejében!            IV.       Nagy Puli legaljasabb rágalma, ami törvény által hozzám ítélt a gyermekeim nevelési módját célozza meg            Tíz éven át éltem komoly családi, vagy akárcsak házastársi veszekedések nélkül is, abban a gyümölcsöző házasságban, amelyből négy gyermekem született, miközben, amint utólag az kiderült, a szerencsétlen volt- feleségemet már a házasságunk első hónapjaiban azzal gyötört az anyja, hogy kapartassa el magzat korukban az elsőtől kezdve az összes gyermekünket, majd, hogy nem létezik, hogy boldog tud lenni egy nála 25 évvel idősebb férfi mellett és keressen magának szeretőt aki őt „igazán” boldoggá tudja tenni. És a végén azzal zsarolta, hogy megmondja nekem azt, hogy a házasságkötésünk előtt, a feleségem, az anyja könyörgése hatására, nem mondta meg az édesapjának azt, hogy biológiailag nem ő az apja, hanem valaki más, mert az anyja terhes volt vele jóval azelőtt, hogy először ők ketten (Mármint Emőnek az apja és az anyja) szeretkeztek. Szerintem, csodával határos, hogy Emő ilyen vészterhes családi háttéri körülmények és lelki között is tíz éven át bírta, és csak azt követően költözött vissza az őt tíz éven át csábítgató anyjához, hogy annak a házastársi hűség alól „felszabadító” szövetkezései hatására, csakugyan meg engedte magának azt a luxust, hogy hónapokig tartó titkos internetes kommunikáción keresztül, egyoldalúan szerelmes legyen. De ez már nem ide tartozik. Az viszont igen, hogy ilyen, általam egyáltalán nem ismert háttéri hatások és ellenséges körülmények között is, tíz évig éltem – általam végül is, végig boldognak érzékelt, és messze menően gyümölcsöző – házasságban, amire jön ez az antikrisztusi elméleteket hirdető „teológus”, akit csak egy kemény tudatmódosító gyógyszereken élő, gyermektelen nő képes elviselni, és azt állítja, hogy velem egy nő sem volt képes komoly kapcsolatban élni! – És, hogy persze, és főként, ez a Puli által adu ászként kivágott ”TÉNY” azt is jelenti szerinte természetesen, hogy az én tulajdonképpen egy sarlatán asztrológus vagyok.  És még fel is szólít ez a Júdás, hogy fogjak neki ilyen általa kivágott komoly érvek ellen védekezni! Majd röhög, és vigyorogva hirdeti, hogy ő milyen jól szórakozik a nyomorúságomon, mivel a gyermekeim anyagi fenntartása érdekében ezeket a magyarázkodásokat kénytelen vagyok megtenni. Hiszen a rendelőim nem Erdélyből származnak, hanem külföldről, mivel az Erdélyiek úgy képzelik, hogy a közülük valók nem lehetnek jó asztrológusok, hanem csakis a Magyarországiak, de főként a Budapestiek. A külföldi potenciális rendelők viszont elolvasván a Puli rágalmainak csak az első mondatait, belőle sem kérnek, de belőlem sem.    – És ő akinek nincs semmi felelőssége és gyermekei miatti egzisztenciális gondja, mert sem gyermeke, sem anyagi keresetet biztosító munkája nincsen, mert egyelőre az őseitől örökölt földekért kapott pénzből és a felesége betegnyugdíjából él, a horoszkópjából kiolvasható, gyávasága miatt soha nyíltan fel nem vállalt  hatalomgyakorlási sóvárgásának megfelelően, arról irkál az interneten, hogy az általa provokált nehéz helyzetemen fölényesen ő csak mosolyog és engem ugrat, most már nyíltan is megvetve, nem csak a hátam mögött, mint szekus besúgó korában.         - Persze, hogy élvezi ez a, Nagy Attilának (Puli) nevezett, volt szekus besúgó – ... Bizonyára a besúgásait is ugyanúgy élvezte! – azt, hogy engem a gyermekeimmel szembeni gazdasági felelősségem miatt, magyarázkodó védekezésre kényszerített, az által, hogy a színes hazudozásain és a vastag valóság ferdítésein – a történetek Pulisan sajátos átírásain! – alapuló, nyilvános rágalmakat jelentet meg rólam szerte az interneten. Hiszen ennek a steril férfinek, a mások mocskolásán kívül, nincs semmi más élvezetforrás az életében!           V.     A mélységes hálám kifejezése a volt besúgómnak:   Revolveres Nagy Attila Pulinak!           Az önjelölt székely próféta és főszerkesztő: Nagy Puli rólam terjesztett „információi” – Tehát: az engem személyesen nem ismerők számára akár hihetőnek is tűnő hazugságai! - pontosan annyira felelnek meg a valóságnak, mint amennyire igaz ő szerinte az is, hogy az Erdélyi magyarok többsége utálja Orbán Viktort és helyette Gyurcsány Ferencet tartja a magyar országgyűlési szószólójának. - Aki nem hiszi, elolvashatja : „Gyurcsány Ferenc, mondd meg Orbán Viktornak, hogy mi erdélyi magyarok nem kérünk a kettős állampolgárságból..., stb.” ( www.spiritualis.blogter.hu – Nagy Attila Puli művek.)       A Nagy Puli által rólam terjesztett rágalmaknak annyiban van tárgyi-valóság alapja tehát, amennyiben, nekünk, Erdélyi magyaroknak nem csak, hogy „nem kell” a Fidesz – Kereszténydemokrata többségű Parlament által megszavazott Magyarországi honosítás, de ráadásul még finnyáskodva, orrot húzva, ki is kérjük azt magunknak, mert állítólag „megalázónak” találjuk – a Nagy Okos Puli prófétánk szerint.       A Nagy Puli önjelölt misztikus nihilista és politikai defetista által rólam terjesztett, sarlatánozások, valamint a többi személyi és szakmai becsmérlések, éppen akkora valóság-alappal rendelkeznek, mint amennyire igaz az, hogy mi, erdélyi magyarok többsége, ő szerinte utáljuk és üres bálványnak tekintjük Tőkés Lászlót. Úgy és annyira igaz minden, amit rólam, az ő mindenkire lövöldöző, primitív hírnévszerzési vágyában az internet különböző helyein (Blogjaiban és cikkeiben) a nagy nyilvánossággal „közöl”, mint amennyire igaz az (Ő szerinte, illetve az ő politikai és misztikus hőbörgéseiben megtalálható!), hogy mi erdélyi magyarok, „kiröhögjük” és elutasítjuk Tőkés László mellett és Szilágyi Zsolt és Toro T. Tibor mellett, Semlyén Zsoltot, Németh Zsoltot, Kövér Lászlót, Lázár Jánost, Navracsis Tibort, Morvai Krisztinát, Gaudi Nagy Tamást, és más Magyarországi politikusokat, de emellett még azokat a magyar írókat is, akik fel emelik a szavunkat értünk és akik a maguk képességeik és lehetőségeik szerint harcolnak mind a székelyföldi autonómiáért, mind Romániai Magyarok ügyeinek a kezelése közben a jognak és a törvényességnek az érvényesítéséért, a kisebbségi törvények betartásáért.       Annira igaz tehát mindaz a sok sötét rágalom, amit ez a volt egyházi, majd kulturális szekus- besúgó rólam és a családomról az internet széltében – hosszában elképesztő szorgalommal terjeszt, mint amennyire igaz az, hogy nekünk nem kell, és mi hevesen elutasítjuk a székelyföldi autonómia politikai úton történő instaurálását.        Úgy igaz tehát mindaz, amivel engem a volt besúgóm: Nagy Puli az ő internet-helyein, mint mindenkit kiokító spirituális (prófétai! - sic!) szakértő és persze: erdélyi erkölcsi példakép „bevádol”, mint amennyire jogtalannak érezzük mi, erdélyi magyarok szerinte azt, hogy jogtalan azoknak a Magyarországi állampolgároknak a lelkiismeret furdalása, akik a Gyurcsány propagandának és a Kovács László irracionális ijesztésének bedőlve, NEM-mel szavaztak a határon kívül rekedt magyarok kettős állampolgárságára.             Köszönöm szépen tehát a volt besúgómnak, Nagy Attila Pulinak (más művész nevén: Jicih-valaminek...), hogy ebbe az általa évek alatt az interneten létrehozott, misztikus – politikai erkölcsi-fertőbe, mint legfőbb ellenséget belekevert, mert ennél jobb és ékesebb bizonyítékot arra, hogy „még asztrológusként is”(!), megtartottam az írástudói felelősségemet és mindig igyekeztem lehetőleg többet adni, mint amennyit kaptam, nem is lehet találni.                VI.       Puli sorsképlet beállításának a szakmai indoklása.           A Nagy Attila Pulinak a saját blogjain található bemutatkozó szövegében és születési adataiban, valamint a misztikusan locsogó és a locsogóan misztikus cselekvés- és munka ellenes filozófiájából, hanem az emlékezetemben élesen élő gerinctelen és férfiatlan személyiségében is elég támpontot találok ahhoz, hogy ezt az általam elvégzett asztrológiai beállítást abszolút hitelesnek lássam.          Első szempontom természetesen az önfenntartásnak az elkerülése, illetve az élősködésre való erős hajlam, sőt: a nemes és messze menő felelőtlenkedéssel (Szaturnusz) párosuló, és hamis metafizikai filozófiával mint hivatkozási elmélettel alátámasztott nyílt szembeszegülés volt az önfenntartást szolgáló bármiféle gazdasági jellegű (jövedelem-hozó) tevékenységekkel szemben. Ezért tettem tehát a Vízöntő Sárkányfarkat a II. házba. Ezt követően majdnem minden a harmadik, negyedik beállítás után a helyére került: 1) A keleti csend és a belső introspeckció filozófiájának (A zen misztikájának) a követési hajlama egyértelműen következik a XII. ház csúcsán álló Nap - Merkúr együttállásból. 2) A csaknem nőiesen kellemes és ugyanakkor fogás nélküli kommunikációs és személyi felelősség alóli kisiklási készség a XI. házban álló, Skorpió Neptun-Vénusz együttállásban tökéletesen tükröződik. 3) A teljes hivatásnélküliség és dezorientáltság és az ezzel való szemérmetlen kérkedés és magamutogatás (exhibicionizmus), valamint a háttérből való hatalomgyakorlás és az öncélú, félelem-keltő és rágalmazó kritika gyakorlása, a társadalmi közösségi életkörében álló Mérleg-Lilithben. 4) A metafizikai - spirituális orientációs készség a 9. házban álló aránylag pozitív Hold-Plútó páros által és az általa vallásos anarchizmusnak nevezett, teljes, ide vonatkozó szellemi degeneráció a IX. ház csúcsán álló abszolút negatív Uránusz értelmeződése által. 5) A gyáva alattomos támadások, valamint a nyíltság és a férfiasság - gerincesség teljes elvetése, a becsületes harci magatartás vonalát való teljes elvetése, és persze, az újjászületést elősegíteni hivatott gyakorlati életfeladatok felvállalásával  szembeni lázadás. – A megújhodás képtelensége tehát, amit az Oroszlánban és a 8 házban álló teljesen negatív Mars jelez. - És persze, az ide vonatkozó sterilitás (férfiatlanság, mind fizikai, mind spirituális értelemben vett termékenyítési képtelenség). 6) És mindezekkel összhangban a magas fokú tiszteletlenség és szélhámosságra és elvi és gyakorlati csalásra, információ-ferdítő csúsztatásra és notórius (beteges) hazudozásra, valamint mások rágalmazására, befeketítésére való hajlam, a III. házban álló teljesen negatív Jupiter által jelölve, valamit az ide vonatkozó képtelenség arra, hogy a közvetlen tapasztalataiból a sorsára személyes sorsa rendezésére vonatkozó pozitív következtetéseket és elhatározásokat idejében meghozza, hogy magát a karmája és az annak megfelelő nyomorúságos anyagi helyzetből kimenekítse.   7. Az ugyancsak ide vágó, Nyilas- Aszcendense által a karmája meghaladása érdekében elsajátítani szükséges, őszinte és pozitívan tüzes, tehát tisztességes, becsületes és egyenes erkölcsi magatartás és következetesség (gerincesség, morális integritás) teljes hiánya, illetve ezeknek az ellentéte annak a Pulinak a jellemében, aki egyáltalán nem figyelt rám amikor a pénz-kölcsönkérései alkalmával, a képletét értelmeztem, az egzisztenciális sors-kríziseinek a meghaladása érdekében. Persze, ez a beképzelt személy, aki le nézett engem, azért mert a diktatúrában a besúgóm volt, csak azt leste, hogy a soha vissza nem fizetendő „kölcsönkért” pénzt mikor adom már oda, hogy azzal valamelyik kocsmába elhúzhasson az én unalmas prédikációim elől.       VII.       Nagy Pulinak a The Secret filmből meg a középkori mágia-tanokból, egy – az egyben átvett szellemi és nemzeti misztikájának a hibás alapjai:      A magát anarchista prófétának nevező volt szekus besúgónak, hivatalosan Nagy Attila nevű, de a misztikus „prófétai” nevén: Puliként ismert internet-banditának, és ezen, az ő hajmeresztő megfogalmazásában: „vallásosnak” nevezett, hivatkozási (erkölcsi...) alapon, „szabadon” bűnöző, személyiség-rágalmazónak és nemzetárulónak (Többek között: Tőkés László Európai Uniós Parlamenti alelnök, Farkas Árpád költő és főszerkesztő, Szylvezter Lajos újságíró és műkritikus, művelődéstörténész, György Attila fiatal író, Mórvai Krisztina Európai Uniós Parlamenti képviselő, Németh Zsolt, Vona Gábor, Lázár János, Navracsis Tibor Magyarországi Parlamenti képviselők, kormánypolitikusok, Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, na meg nem utolsó sorban, sőt az utóbbi időben egyre kiemeltebben és egyre durvábban az 1969-ben elhunyt Hamvas Béla kiváló író és metafizikus, valamint szerénységem tartozunk a Nagy Puli Attila rágalmazottjai és mocskoltjai közé.), az írástudói bűnözése, egy fatális misztikus tévedéséből ered és ez a misztikus tévedése viszont, a sorozatos és egyre nagyobb írástudói vétkeiből következik.      Ez a gyávaságában és a gyávasága miatt csak az interneten „fenegyerekeskedni” merészelő szájhős ugyanis, aki mindenkit, aki valamilyen közösségi tevékenységben ki merészel emelkedni, azt tartja és hirdeti az interneten megjelentetett, vallásosan misztikus, és misztikusan vallásos hőbörgéseiben, hogy lényegében semmi sem számít, amit a külvilágban teszünk: hogy mit cselekszünk, vagy megvalósítunk, sőt: még az sem számít amit a külvilág rólunk tükröz, vagyis hogy a külvilág mit állít rólunk, hogy miképpen viszonyul hozzánk és, hogy a gyakorlati életben milyen kézzelfogható, gyakorlati – materiális - eredményeket értünk el (Ti., hogy dolgozunk-e és mit, hogy van-e lakhelyünk és milyen, hogy van-e gyermekünk, vagy nincs, stb., stb.). Mivel, egyedül és csakis az számít szerinte, hogy miket gondolunk és képzelünk a lényünk (spirituális képzeletvilágunk) legszellemibb (leg elvontabb, legfinomabb, legtávolibb, és persze, ezért a külvilág által legkevésbé ismerhetőbb és ellenőrizhetőbb) rétegeiben, az un. szubjektív éteri egzisztenciánkban.       Nyilvánvaló tehát, hogy a fenti elképzeléseinek az erkölcsi-alapján, magát valami rendkívüli zsenialitással megáldott szupermennek képzelő és az interneten ebben az exhibicionista szellemben magát bemutató (rendkívüli, de lényegében általa is megemésztetlen fogalmakkal irracionális módon dobálózó) Nagy Puli Attila, „felfedezte” hinduizmusnak azt a primitív ágát (A spanyolviaszt tehát), amely mindössze Isteni álomterméknek, fantazmagóriának, tehát: illúziónak (Az éberségét elveszített Brahmának a kábulatában alkotott álomképeinek) és így: „semmit nem érőnek” bélyegzi a fizikai és a pszichikai valóságot, és azt tartja, hogy az embernek mindössze annyi dolga van – és sorsa, tehát nehézsége - a földön, hogy magában a Brahmani származását, sőt: azonosságát felfedezze. Miután ez a felfedezés – belső megvilágosodás útján történt isteni öntudatra és isten-azonosságra való ráébredés megtörtént -, már semmi fontos dolga nincs, azon kívül, hogy ezt a tudatot – spirituális azonosság-képzetet - magában erősítse. Ez tehát a Véda metafizikáját félreértő hinduizmusnak az a veszélyes része, amely a fakírság misztikus eszmét létrehozta, és amely annyira közömbössé tette az élet és a sors dolgai (a betegségek, a szegénység és általában a nyomorúság iránt, egészen az élve elrothadás jelensége iránt) a több milliós nagyságú követőit, hogy egy törékeny albán katolikus apácának, a később Teréz anya nevű, szentként tisztelt európai személynek, kellett közéjük menni, hogy az irgalom, a könyörület, az empátia, a segítségnyújtás és az egymásról való gondoskodás mentalitásának a fontosságára ráébressze és felhívja a hinduizmus eme vallásos – misztikus ágazata követőinek a figyelmét. A hinduizmus eme hibás metafizikai és spirituális alapokon álló misztikus tévedése tehát abban áll éppenséggel, amire éppen maga Jézus-krisztus hívta fel a figyelmet már kétezer éve, a leghatásosabb mert a teremtés realitásába mélyen beágyazott szimbolikus - képi „tanítása” által, vagyis a Kereszthalálnak a tudatos felvállalása által. És ez a sorsvállalás, vagyis a fizikai – földi sors- és életfeladatok vállalásának a minden tetszetős, vagy „érdekes” misztikus és vallásos elméletek feletti fontosságára! A hinduizmusnak ez az ága ugyanis, akárcsak a katolikus, majd az unitárius teológiai tanulmányokat hiába folytató Nagy Attila Puli is - Akit unitárius kispap korában nem véletlenül (Ti., éppen a lényeg-nemértése miatt!) kellett, a Kökösi unitárius egyház harangozó- asszonya több alkalommal is a kocsmából az általa megtartandó istentiszteletre átcipelnie, mindaddig, amíg az őt a sorra ebédeltető és vacsoráztató, és más anyagi pártfogásukban tartó hívek meg nem elégelték és a püspökséggel le nem váltatták. – egy azon dolgot nem értett és nem ért meg: A fizikai dimenziónak, illetve az anyagi – természeti világnak az egyetemes - És számunkra, emberek számára a személyes. - kiegyenlítődési megváltódási folyamatban betöltött kihagyhatatlanul fontos, tehát szakrális funkcióját.     A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai (A testben való szellemi...) létezésnek van ugyanis a legnagyobb és legfontosabb – tehát: kihagyhatatlan! - szerepköre és elemi funkciója abban az egyetemes szinten megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat (Isten) indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse az un. Spirituális Ősrobbanás által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek megértését és megértetését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálig vezető keresztáldozatban, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát. (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és a tanítványai számára kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-vállalás és a személyi felelősség vállalásnak a később kereszténységkén közismertté vált spirituális tanát. Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat nem csak optikailag: formailag és színezetével, hanem hangzásával és minden más fizikai megnyilvánulásával tükrözni képes, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból. - Ezt jelenti az, hogy az a történelmi személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről.      Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó liberális értelmiségi, valamint minden magát csupán a teológiai képzettsége révén kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és főként: Puli Nagy Attilához hasonló módon, hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár–kozmetikus és új-vallásos (anarchista) volt besúgó-próféta, elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy az őt létrehozó, vagy a hozza érkező és a belé hatoló szellemi információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze nem csak megjelenési formájával, hanem minden néven nevezendő, lehetséges fizikai tulajdonságával. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy 5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá, sőt: más tulajdonságokat vegyen fel, teljesen átalakuljon, esetleg osztódjon és szaporodjon, esetleg szétoszoljon, felolvadjon, vagy egyesüljön, stb. De az a lényeg, hogy, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet.     Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot.     Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben!     Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a földi boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.      És ezért megváltás ellenes (antikrisztusi), és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tárgyi valóságot mellőző, azt figyelmen kívül hagyó tudatos valóságferdítés és valósághamisítás, tehát hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás- és megváltásellenes, az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb egyeseknél a halál, de legalább is a végzetesen szűnni nem akaró, törekvés-korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) akár célelérési, gyarapodási képtelenség, akár betegség formájában a Nagy Attila Pulihoz hasonló, valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes helyben tartás, vagy a visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) „angyalai” (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is, mint amilyen a cukorbetegség, vagy a rák.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt a hamis információ-közléssel és áramoltatással önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették és ferdítik elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt.       Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket, gyűjtőnevén: a fényt.       VIII.           Persze, a fakír, vagy a fizikai történések és állapotok iránt közömbös hinduktól eltérően, Puli, mint a szellemi csalók és gonosztevők (A csaló írástudók) általában, egyáltalán nem következetes az általa hirdetett misztikus eszmékhez, és messze menően nem él aszkéta életformát még akkor sem, ha fennen hirdeti, hogy vége az alkoholista korszakának, hét éve teljesen át ment absztinenciába (Mellesleg: asztrológusi tapasztalatom, hogy azok, akik nem tudják meg, hogy miért érezték korábban annak a szükségét, hogy materiális eszközökkel – pl. alkoholos itallal, cigarettával, vagy más kábítószerrel – fizikailag is szédítsék magukat, azok nem csak hogy bármikor visszaeshetnek, hanem absztinens állapotukban több erkölcstelen tettet elkövetnek, mint mámoros időszakukban. Persze, azt is tudom, hogy ettől az általános állapottól, nagyon ritka kivételek is léteznek ugyan, de azt is láthatjuk, hogy Nagy Puli Attila egyáltalán nem tartozik e ritka kivételek közé.) Sőt: a mocskolódásaihoz és személyiség-rágalmazáshoz un. spirituális - erkölcsi alapnak vett, primitíven misztikus elméleteit is szembeköpi, és rendesen eszik mindenféleét (Nekem meg a szememre hányja a vegetáriánus táplálkozást!), télen - nyáron egyforma melegen öltözik és persze: a beteges exhibicionizmusának megfelelően, a botrányosan igazságtalan és hamis cikkeivel történő botrányhősi hírnévszerzés érdekében, nem ismer önkorlátozást: internetezésre, kábeles és mobil-telefonálgatásra, tévézésre költi az agykáros felesége betegnyugdíját. – Ahelyett, hogy a hirdetett misztikus eszméi szerint a fél, de legalább is a negyed napot át meditálná, majd becsületes aszkéta módon, minimum 8 órás robotmunkát végezne.      Ezért az elemi ellentmondásért az eszmevilága és a jól látható, nulla értékű gyakorlati megvalósítása között, vagyis amiért nem képes, nem hogy fakír lenni, de még becsületes aszkéta sem - hogyha már annak az alapját képező keleti misztikát hirdeti...- és ebben a meredeken schizofrén tudati és sors-állapotában a külső valóság őt valósággal szemberöhögi és az általa állítottaknak az ellenétét mutatja fel és igazolja be neki lépten nyomon. (Hiszen nem csak, hogy gyermeke, de gyakorlatilag semmije nincs, csak egy elmebeteg felesége – Nyilván: az Ő világos tükre – akinek az örökségében lakik és akinek a betegnyugdíjából él.) tehát arra kényszerül ebben a schizofrén helyzetben, hogy még önmaga előtt is lehazudja a nap mint nap és óráról órára a szeme elé táruló és a többi érzéke által közvetített gyakorlati – anyagi – valóságot. És ebből következik az, a zavaros és zavarodott spirituális (morális) és egzisztenciális állapota, amelyben az egyetlen következetesség, a folytonos valóság-tagadás és valósághamisítás, amelyben már csak és csakis hazudni lehet képes.        Mivel a fentiek miatt nem lehetségesek számára az általa nyíltan is leírt és internet-szerte hirdetett elméleti szellemi valóság-képzetei (Lásd a nemzeti tudatra vonatkozó misztikus blöffjeit) és a személyi sorstényei, vagyis a gyakorlati (tárgyi) valósága közötti megfelelések, azt képzeli hogy a hazudozásainak, egészen pontosan: a valósághamisításainak nem lehetnek rá és sorsára közvetlenül vissza ható következményei. Ezért folyamatosan és gátlástalanul követi el a közvetlen és a tágabb környezetével (szomszédaival, faluközösségével, rokonaival és végül a nemzetével) szembeni bűneit és vétkeit, azt hazudván magának is, hogy mindössze a véletlen műve az, ha a közvetlen környezetében mindenki már csak nem is haragszik rá, hanem egyenesen utálja és lenézi. Ő megelégszik azzal, hogy azok a tőle távol élő személyek, akik a meredeken szokatlan megközelítésű cikkeit és személyi mocskolódásait olvassák, de róla, mint alacsonyrendű sorssal és gyatra, hogy ne mondjam: pocsék fizikai környezettel rendelkező személyről semmit nem tudnak, néha – néha még pozitívan is reagálnak az ő, általa „székelyföldi közvéleményként” beállított írásaiban állított hazugságokra (pl. a magyarországi honosításunknak a székely büszkeségből és misztikus hülyeségből történő állítólagos elutasítására.).              Annak ellenére, hogy Puli nem képes és nem is merészel nyíltan politikai hatalom-szerzésre törni, mind a Vízöntőben és a Sárkányfarkán álló Szaturnusza (de az teljesen negatív!), mind az Oroszlánban álló Marsa (Ugyancsak teljesen negatív!), arra utalnak, hogy ő nem csak hogy igen is, titokban szomjazza és mélyen sóvárogja ezt a mások fölötti hatalmat (- Nem, csak, hogy nem volt hajlandó rám hallgatni akkoriban amikor kölcsönkéregetni járt hozzám és figyelmeztettem ezen karmikus tulajdonságainak a veszélyére, illetve feloldási fontosságára. Sőt: az engem sarlatánozó cikkeiben arról is ír, hogy alattomban én hatalmat akartam gyakorolni fölötte, amiért az asztrologosz c. portálomon nyíltan indokolni merészeltem sorsképletének a beállítási logikáját. – Figyelem: nem értelmeztem a horoszkópját, ahogyan azt ő állítja, hiszen az egy óriási munka, amire ő nem kért fel, de nem is tudná megfizetni sem! -.), de igen rejtetten és perverz módon, tehát alattomosan manipulálva és persze: a mindenkivel szemben gátlástalanul elkövetett internetes támadásai által magát félelmetes ellenfélnek beállítva, igyekszik is ezt a titkos hatalmi - sóvárgását kiélni.       Valójában tehát, Puli éppen annyira hatalom éhes és szomjas, mint mindazok, akikről viszont ő azt képzeli és azt állítja, hogy ennek, az övéhez hasonló perverz hatalom-szomjuknak engedve, léptek be a közéletbe és értek el kiváló gyakorlati közösség-építési és főként: a magyar közösség-mentési eredményeket.       Sőt, az általa, szerte az interneten közölt adatok alapján felállított sorsképletéből világosan kiolvasható a klasszikus asztrológia axióma- és elméletrendszere szerint is, de az én gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján számomra ez egyértelmű, még akkor is, ha titokban és alattomban, de Nagy Attila Puli egyenesen annyira hatalmi őrült, mint Shakespearenek a harmadik Richárdja. Hiszen, nem csak, hogy  a Skorpió-Napja egy T-kvadrát nevű, nehezen oldható hatalmi ambíciókra utaló, karmikus alakzat csúcsán áll, de támadja is mind az Oroszlánban álló Marsát, mind a Mérlegben álló Lilithjét, és viszont: ezek a Nap által támadott, hatalmi törekvésekre is utaló bolygók is támadják az amúgy is erősen negatívan fényszögelt Skorpió-Napot.  - Azért jutott eszembe róla a shakespeare-hős, mert Hamvas Béla is, akit Nagy Puli besúgó az utóbbi időben egyre dühödtebben szid, éppen azt a jelenséget írja le III. Richard kapcsán az Arleqin c. esszéjében, mint ami a Puli esetében is annyira nyilvánvaló! – A tudatos gazság elkövetésben való un. „előremenekülés”, amiért a nagy példaképét: Gyurcsány Ferencet is imádja.       Persze, Puli sokkal kisebb személyiség III. Richárdnál, de még Gyurcsánynál is, de éppen annyira elvetemülten gátlástalan és elvtelen mint a gonosz király, és ha nem is gyilkolt meg senkit, de a negatív morális - pszichológiai (tudati) alap-folyamat mindkettőnél ugyanaz. Hamvas tehát azt mondja, hogy addig semmi baj nincs a királlyal, mígnem bizonyos sorskörülmények hatására egyszer csak azt nem mondja magának, hogy na, mostantól kezdve tudatosan gonosz leszek és meg is gyilkolja az első áldozatát. Igen ám, de a gyilkosságot el kell rejteni, vagy politikai, vagy gazdasági, vagy morális szükségszerűségnek kell feltüntetni. De vannak akik mindebben kételkednek, illetve, akik ezt a hamisságot le kívánják leplezni, és akkor a királynak azokat is el kell tennie a sötét céljai elérésének az útjából. És így tovább: egyik gazság feltételezi és okozza a következőt és nincs megállás.      Hát így jutott oda Nagy Puli Attila pl. velem is - Akiről az első gazsága elkövetése idején nem is képzelte, hogy képes leszek vissza vágni sőt: magamat a kivédhetetlennek látszó rágalmával szemben megvédeni, tehát, hogy ennyire nehezen tud majd elbánni velem. -, hogy az elején velem szemben is csak egy egyetlen „kis” gazságot követett el, de mivel a feltűnési viszketegségében nem bírta elviselni, hogy a hőstettének ne tapsoljanak mások is, ne csak a szegény agykáros felesége, akit a Turula születése napján történt, családunkkal szembeni merényletük idején sikerült rám uszítania, jól feltornásztatta a későbbiekhez képest még naivnak és szelídnek is mondható rágalmazó művét az ineternet-keresőkben. Majd, miután sok év elteltével egyre inkább kezdtek az ismerőseim rá kérdezni, hogy a Puli szegény agyfutott feleségével miért is bántam el olyan csúful, hát leírtam, hogy ilyesmiről szó sem lehet! Sőt, ha valakinek van az ügy miatt sérelmezni valója, az én vagyok és ők semmi esetre!       Erre viszont az ő „igazság (bocsánat: gazság...) érzete” nem állta meg, hogy még három cikket ne nyomjon a másiknak utána, de ezúttal már egyenesen azzal, hogy én mekkora sarlatán vagyok. A többit már tudjuk... A jelenséget nem csak irodalomból, hanem gyakorló asztrológusként a hétköznapi valóságból, de spirituális - karmikus gyökerében is jól ismerve, egészen biztos vagyok tehát abban, hogy Nagy Puli Attila ugyanígy járt el a többi hitelezőjével és jótevőjével szemben is, lett légyen szó a szerencsétlen Kozma nevű szomszédairól, vagy a kökösi Unitárius vallás-közösség tagjairól, a Kökösi rendőrről, a polgármesterről, Farkas Árpád kiváló költőről és főszerkesztőről és így tovább. Mindegyiken megbosszulta a maga módján, mocskolva őket a „szabad” interneten, a saját gazemberségét és alattomosságát.            Hallom, hogy Gyergyószentmiklóson egy Moldovai román személy kívánja a gyergyóiak lelki és szellemi színvonalát felemelni az által, hogy egy új magyar újságot kíván beindítani abban a kisvárosban, ahol a lakosság számarányához viszonyítottan, amúgy is nevetségesen sok a helyi lap és ennek a gyergyóinfó nevű lapnak az egyik fizetett fő munkatársa éppen az agybeteg felesége kökösi putrijából a világmegváltó anarchista – vallásos (- Hogy milyen hökkentő merészséggel társít egymáshoz nem illő fogalmakat a feltűnési viszketegségben szenvedő profétánk...) eszméit és a magyar politikusokra és írókra a sátáni rágalmait szóró Nagy Puli Attila lesz! Hát mit mondjak...? Nem tudom, a gyergyóiak tudják-e, hogy nekik is már csak ez hiányzott a boldogságból, és felfogták-e már azt, hogy a Nagy - Gonosz Pulikával immár kint lesznek az összes vizekből?!               De megmaradván egészséges humorunkat, azért vegyük kicsit komolyabbra a dolgot. Kérdésem az, hogy honnan is lehetne a Pulival a Facebokon rólam báj-cseverésző és engem már ismeretlenül is, helyből lehülyéző Gyergyói_infó c. jövendő napilap Kiadó-Urának: Marius – Grapian – Benchea fiatalúrnak pénze nem csak arra, hogy Nagy Puli Attilának külön státuszban teljes fizetésű rovatvezetői munkakört biztosítson, hanem, miért és honnan lenne kidobni való pénze egy Moldovai román fiatalembernek arra, hogy egy olyan magyar kisvárosban, amelyben a lakosság számarányához viszonyítva amúgy is nevetségesen sok a helyi lap, beindítson egy újabb „NAPILAPOT”? - Ne vicceljünk már... – Ha nekem, a szegény Moldvában született román fiatalemberként annyi pénzem lenne, hogy azt nem a jövedelmet is hozó iparba, vagy kereskedelembe, esetleg a biztos befektetésnek számító tömeg-szórakoztatási iparba kívánnám befektetni, hanem úri passzióból, tehát kizárólag a magam szórakoztatására lapot indítanék belőle, akkor nem pontosan Gyergyóban indítanék még egy újabb napilapot, hanem első sorban román nyelven és teljesen máshol az országban! Másod sorban, ha már tényleg szórakozni akarok, akkor inkább egy Can-Can, vagy Blikk szerű bulvárlapot indítanék, De ha magasabb rendű szellemi, vagy művészeti igényeim lennének (Mint ahogy az ismeretlen személyek startból lehülyéző bákói román fiatalembernek valószínű, hogy nincsenek, és nem csak azért mert engem lehülyézett ismeretlenül, hanem azért is Mert éppen Pulin akadt meg a szeme...),  és így, ennek a szenvedélyemnek hódolva szeretném a pénzemet elverni, mint mások lóversenyeken, akkor egy igényes művészeti, vagy irodalmi jellegű lapot indítanék, de még egyszer mondom: CSAKIS ROMÁN NYELVEN!        Így viszont tök fejbe kólintva állnék a román fiatalembernek a magyarok felé forduló mesésen nagy jótékonysági igyekezetén, és nem tudnám elképzelni, hogy honnan ez a nagy áldozatkészsége a bákói román testvéreinknek, a székelyek felé, amennyiben nem szoktam volna meg azt, hogy látszólag értelmetlenül és csak úri passzióból olyan románok vásárolgatnak a székelyföldön és Csíkszeredában nem csak kültelkeket és elhagyott magánházakat, hanem tömbház lakrészeket is, akik soha nem jártak itt és nem is kívánnak a közeljövőben sem a távoli jövőben ide költőzni. Majd azt látjuk, hogy ezeket az ingatlanokat szépen az ortodox egyház kezdi helyre hozni, kezelni és karban tartani, majd a hivatalosan ide helyezett román anyanyelvű rendőröknek, katonatiszteknek és más – főként pályakezdő és itt családalapító – hivatalnokoknak abszurd módon jutányosan bérbe adni, majd még jutányosabban tulajdonba adni.       Nem tudom, az idősebb olvasók emlékeznek-e még a Román Parlamentnek a Harkov – bizottságára? Arra, amelynek a munkálatai során annyi szidalmat szórtak ránk a Pruteanu és Ghe. Funar a Vadim Tudor féle, deklaráltan vagy csak néha - néha és úri passzióból nacionalistává vedlett szenátorok és képviselők, amíg nyugatról rá nem szóltak a román politikára, hogy most már aztán elég kegyen, minden mértéket meghaladtak a törvényes nemzeti gyűlöletkeltésben. Ezt a parlamenti bizottságot máig nem oszlatták fel hivatalosan. Még mondjam tovább?        Minek? Hiszen éppen Puli írja valahol, hogy bármit is tennénk, a nem hivatalos és a fél hivatalos románosítás folyik tovább, akár tetszik az nekünk, akár nem. Akár beszélünk róla, akár nem. Én most csak azt a felismerést tartom érdekesnek – mivelhogy minden ami Pulival kapcsolatos az interneten – de csak ott! – izgalmasan érdekes, hogy már a Harkovosok is annyira szemtelenül nyíltan dolgoznak már a Facebokon is, mint azok a pedofilok, akik ugyanilyen szemtelenül nyílt párbeszédek  útján fogják be a kiskorú áldozataikat.        Kérdés persze még az, hogy az amúgy is nemzetáruló Pulit mennyiben lehet naiv áldozatnak nevezni ebben az esetben, vagy mennyire a románosítást fél hivatalosan intéző sötét háttérhatalomnak lefekvő, titkosan hataloméhes (Amit éppen rám igyekezett kenegetni nagy szorgalommal) gonosztevőnek, aki alig várja hogy immár hivatalosított és fizetett újságíróként, teljes státuszban és törvényes vértezetben állhasson be székely-közvéleménynek és immár hivatalos megbízásból is rágalmazhassa a székelyföldi magyar politikusokat és közéleti személyiségeket?       Nos, ez, amennyiben valós anyagi – gazdasági alapúnak bizonyul a Marius – Grapian – Benchea fiatalúrnak az abban a Facebookban tett ajánlata, amelyben Puli Nagy Attila az immár tőle megszokott újabb csúsztatásaira engem rágalmaz és lebolondoz, a jövendő kiadó-szerkesztő beszélgetőtársa viszont, egyenesen lehülyéz, hamarosan ki fog derülni. Az asztrológusi gyanúm viszont az, hogy ez éppen egy olyan fintora lesz a Puli sorsának, mint amilyenekben éppen az ő internetes tudósításaiból (panaszkodásaiból) értesülhettünk az utóbbi időkben. Hiszen, amennyiben működnek az általam részletesen leírt egyetemes törvények és amennyiben valós az asztrológia axiómarendszere, Puli rég túl lépte már azt a Szaturnuszi határt, ahonnan vissza térhetne a sorsa jobbra fordítása érdekében.             I X.            Nagy Puli sorsának kereszteződése az én sorsommal a sorsképleteink tükrében.           Többen mondják, hogy rendben van az, hogy az egyik volt besúgóm: Nagy Puli Attila, aki az internet adta lehetőségeknek hála, anonim kis spicliből, mára a misztikus - politikai firkálmányaiban olyan, mindenkit mocskoló, hírhedt banditává nőtte ki magát, aki válogatás nélkül és igazi ok nélkül szórja a mocskait, de nekem, spirituális életvezetésű, az egyetemes léterőkkel, de a közvetlen környezetemmel való kiegyenlítődésre is kiegyenlítődésre és az ahhoz szükséges békére is törekvő asztrológusnak, miért kellett egy ilyen, gonoszkodó személlyel találkoznom? Illetve azt kérdik, hogy ha rám is volt állítva valamikor a szeku által, most, ennyi év eltelte után, „miért volt szükség arra”, hogy ennyire magának kiszemeljen és az általános mocskolódásai között ilyen kiemelt helyre felemeljen?       Nos, a válasz nagyon egyszerű: első sorban, és ez egészen biztos, hogy a két sorsképletből kiolvasható spirituális determinációink között levő rengeteg azonos jellegű, de rég óta szöges ellentétesen felfogott sorfeladatok motívum rendszere miatt. És, a gyakorlatban teljesen ellentétesen (homlokegyenest ellenkezően!) megvalósított fő alap-motívumok mellett, szerepet kap a neveltetésünkből és az egyetemi végzettségünkből eredő karma és életfelfogásunk ellentéte is. Érthetőbben tehát: a gyakorlati életfeladat-realizáció ellentétek provokáló jellege miatt kellett találkoznunk és azért kellett neki az ostoba és mélységesen alacsonyrendű bosszú-szomja kielégítése érdekében végzetesen belém kötnie és belém akaszkodnia:       Első sorban nem is az a feltűnően fontos közös vonás a két képletben, hogy én is a Skorpió jegyében születtem és Nagy Attila is, hanem ennek a tetejében az, hogy neki is a Mérlegben van a Lilithje mint nekem is! És még az, hogy miközben a Puli Mérleg-Lilithje a Bak gyakorlati életkörének megfelelő X. Házban áll, nekem egyenesen a Bakban áll a maximális spirituális önmegvalósításom (az ideális spirituális kiteljesedésem) metafizikai jellegét és színezetét jelző Sárkányfejem. Ami azt jelenti tehát, hogy a Bak Sárkányfejem által jelzett és általam már 18 éve tudatosan elérni és megvalósítani igyekezett Plátoni személyiségem (Aminek a színvonalára még nyilván, nem érhettem el, de amelynek az elérésére tudatosan törekszem már sok – sok éve.) ott van konstelláció szerint, ahol Pulinak ház-feladat szerint, tehát gyakorlati feloldandó karmaként áll a Lilithje, vagyis a tudattalan érzés és képzeletvilágának, tehát a személyisége máig átvilágítatlan sötét oldalának, a legalacsonyabb rendű „réteg-pontja”!               Vagyis: mindazzal, hogy én a Rák jellegű karma-oldási életfeladataimat (Rák Sárkányfarok) széles körben és a lehető minél nagyobb mértékben felvállaltam az által, hogy előbb három, majd négy gyermekes családot vállaltam (Még akkor is, ha a Rák Lilithes volt-feleségem családrobbantása miatt, ebbe szinte bele is buktam), a lehető leggyakorlatibb és ugyanakkor spirituálisabb oldalai szerint is, őt . vagyis neki a tudattalanját -, aki minden erejéből igyekszik elkerülni még az ide vonatkozó általános jellegű életfeladatokat is, nyilván, nagyon irritálom. (Hogy a gyakorlati - tárgyi igazsághoz való ragaszkodásomnak a Pulihoz hasonló sok hazug embert irritáló mivoltáról ne is beszéljünk...) Hiszen ez által, a Rák karma minél nagyobb mértékű felvállalása által, egészen pontosan: az abból szerezhető lényegi belső változást okozó tapasztalatok és megvilágosodások által, megnyílik a lehetőségem a Bak Sárkányfejem által jelzett, spirituális és gyakorlati önmegváltási (boldogulási) képesség megvalósítására.      Azért is lehetséges tehát, ez a Puliból dühödt ellenségeskedést kiváltó irritáció, amit én, a puszta létezésemmel, mentalitásommal és láthatatlan spirituális kisugárzásommal, önkéntelenül is irritálom a Puli tudattalan önérzetét, az érzés- és képzeletvilágát, az a provokáció tehát, amit én a Puli tudattalanjában keltek az által, hogy a Bak Sárkányfejem szintjét (Spirituális Törvényességi öntudat és bölcsesség) kezdtem megközelíteni, elviselhetetlen a számára, mivel időközben ő, annyiban vállalt gyakorlati közösségi szerepkört, hogy mindenkit, aki a közösségi élet szintjén egy ki eredményt is elért, vagy, ha tevékenységével, vagy közigazgatási funkciójával bármit is képvisel a romániai magyarság és általában a magyarság életszférájában, Puli azonnal mocskolni kezd.             Szó sem lehet tehát arról, amit Nagy Attila Puli állít azzal kapcsolatosan, hogy én kimondottan csak a sorsképlete negatív aspektusait emelném ki, illetve, hogy teljesen negatívan értelmezve az ő sorsképletét, tehát az ő aljas módszereivel élve, megkísérlem őt ezzel lejáratni és befeketíteni. Nem. Erről szó sem lehet. Ez éppen olyan aljas inszinuáció, mint minden amit Puli velem kapcsolatosan terjeszt. Figyelem tehát: Nagy Puli Attilának, semmivel nincs un. rosszabb (Negatív aspektusokkal jobban megtelt) sorsképlete az enyémnél! Sőt: a sorsképleteinkben található pozitív és negatív aspektusok szempontjából ő nálam sokkal jobban áll! – Sokkal pozitívabb tulajdonságokkal és képességekkel jött a világra mint én!       Hanem amiben különbözik a kettőnk spirituális alapállása és az ennek tökéletesen megfelelő sorshelyzete az, éppen az, hogy a horoszkópjainkból kiolvasható negatív aspektusokban jelentkező életfeladatainkat (amelyek nagyon hasonlóak tehát), teljesen ellentétesen éljük meg, lévén, hogy én, tudatosítván ezelőtt húsz évvel az életfeladataimat az által, hogy megrendeltem a horoszkópomat, áttértem a rengeteg lemondással teli és sokszor már-már a lelki és fizikai erőimet is meghaladó gyakorlati életfeladatok felvállalásával az igazi spirituális életpályámra. Miközben ő, éppen akkoriban, tehát a kilencvenes évek folyamán élt vissza a jó sorsával, és nagylábon élő, felelőtlen és alkoholista kispapként herdálta el annak közösségnek az utolsó csepp bizalmát is, amely őt anyagilag támogatta, és amely közösség lelki gondozásával volt megbízva. És nem csak abban különbözik a képletekből kiolvasható sok azonos motívum szerinti ellentétes feladatvállalásunk, hogy miközben én az anyagi szűkösségeim ellenére is, nagy családot vállaltam, ő teljes gyermek-áldás spórolásra állt be, hanem abban is, hogy miközben én a szintén áldozatokat követelő egészséges életmód gyakorlását és folytatását választottam, a napi munkám és a könyveim megírása mellett, addig ő a teljes henyélést és a munkakerülést, valamint ráadásul még azt is, hogy a beteges munkaiszonyából misztikus filozófiát gyártott (Tehát azt a bizonyos vallásos anarchizmust amivel büszkén tüntet.) és ennek megfelelően, lassan – lassan, teljesen rá állt az élősdiségre, az ingyenélésre.        Abban különbözünk tehát, hogy miközben én erőt véve a lelki ellenállásaimon akár éjszaka is, meg hajnalonként is kimentem futni és edzeni a városi football pályára, illetve annak a futó-salakjára, amellett, hogy igyekeztem rendszeresen járni edzésekre, amikor csak nem voltam meghűlve, ő még a házkörüli elemi munkát is lusta volt elvégezni!        Hiába lázadozik tehát Puli, az ellen, hogy tudomására hozom, hogy viszket a tenyerem a hazudozásai és a rágalmai miatt és ezt a tenyér-viszketést részben el is tudnám mulasztani, egy – két a hazudozó szájára mért becsületes és valóságos székely poffal, akár börtönbe záródás árán is, amennyiben nem kellene figyelembe vennem a gazdaságilag de más szempontból is tőlem függő gyermekeim jövőjét. Mert az égvilágon semmi és senki nem gátolta meg őt abban, hogy az enyémhez hasonló általános életerőre és konkrét, nyers fizikai erőre tegyen szert. Sőt: ő kilenc évvel fiatalabb nálam, és ebben az életszakaszban igazság szerint nálam sokkal erősebbnek és egészségesebben kellene lennie!      De vannak még más, ellentétesen megélt karmikus téma-azonoságok is a két sorsképlet között, és megfelelő eltérések és a két életvitel között. Például, hogy a Skorpió gyakorlati körében: a VIII. házban ott virít Pulinak a teljesen negatív Marsa (Innen a nagyképű arroganciája, amivel annak ellenére, hogy nálam kilenc évvel fiatalabb és sem végzettségi színvonalon, sem kreativitásban, sem bölcsességben, sem gyakorlati realizációban nem áll felettem, sőt: ha bármilyen szempontból is össze mérjük az életszínvonalainkat ő egy nyomorult mellettem, és mégis utón útfélén, engem leszilárdkáz, amiért is nagyon szívesen törölném visszakézből úgy szájon, hogy egy életre elszállna a szilárdkázstól a kedve!), miközben az én titok-kutató és titok-leleplező, természeti Skorpió-töltetem teljes körű és nyílt felvállalása úgymond szintén közismert (Már csak az által is, hogy vállaltam a székelyföldön kimondottan hátrányos és kényelmetlen, sőt: egyáltalán nem értett és nem szimpatizált, asztrológusi szerepkört! Majd a magyarság körében nem szimpatizált, sőt: nyíltan elutasított, többgyermekes család-alapítást). És az is hasonló a sorsképletünkben, hogy ugyanakkor, a Lilith mellett álló Marsom nekem is abszolút negatív mint neki. Azzal a gyakorlati megvalósítási különbséggel viszont, hogy én még az asztrológiával való megismerkedésem előtt jóval el kezdtem karatézni, tehát öntudatlanul azokat a negatív késztetéseket és mentalitásokat, amit ez a képlet-pozíció jelez, feloldani, és nyolc éves versenyző karate-mesteri tapasztalataimmal, és a 18 éves önismereti és karmafeloldási célzattal írt naplóírással, talán mégiscsak sikerült az ide vonatkozó, veleszületett gyávaságomnak alapul szolgáló rejtett agresszivitásommal a gyakorlatban is szembesülni, és azt felvállalva és beismerve valamelyest feloldani. És ez még akkor is így van, ha esetleg nem is sikerült ezt a rejtett agresszivitást (Amely tehát Puliban még csak beismerésre sem került!) még teljes mértékben a felszínre hozni és meghaladni.         Nyilvánvaló tehát, hogy ez a harcművész-mesteri lelki oldottságom, feszültségmentes kisugárzásom is irritálja a Puli feltáratlan tudattalan világát (A lelki poklát), na meg, a már teljesen átvilágított és kreatívvá tett, szellemi és sorsrejtély-megoldó Skorpiói természetem is (És ezt, hogy az Atyához vissza-forduló, újjá született Skorpiói nyers természetem szintjén már teljesen tisztába tettem magam, már abszolút merem vállalni, bármennyire is tűnjön ez szerénytelenségnek!), hiszen ő is a Skorpió jegyében született mint én! – Amely megújhodási, újjászületési spirituális tulajdonságot persze, neki még meg kellene szereznie és az un pozitív „Skorpióságot” meg kellett volna valósítania. – De, ehhez ő még hozzá sem fogott, hiszen mind a külső megjelenésén, mind a környezetén azonnal látszik, hogy Puli teljesen hibásan szimatol, és abszolút mellette van az igazi metafizikának. Ezért is irritálja az én gyakorlati asztrológusi mivoltom, és ezért sarlatánozik jobba – balra, Úton és útfélen, mivel nagyon is jól tudja, hogy általam ő bármikor leleplezhető és semlegesíthető.   - Pedig a fenét sem érdekelt volna engem az ő személye és viselt dolgai, ha az oktalan és hazudozó gyalázkodásaival (önjelölt „leleplezői” szereplésével) nem veszélyezteti a családom egzisztenciáját!       És persze, abban is különbözik az ő személye az enyémtől, hogy ebben a misztikus téveszme-rengetegében azt képzeli nagy ostobán, mint a porban fetrengő együgyű hindu fakírok, ti., hogy a fizikai világ smafu (illúzió) és csak a spirituális képzetek számítanak, tehát hogy mindent csak belül, a szellemi világunkban („A láthatatlanban”) kell elvégezni és ezzel el már is van intézve a sors és az élet. – Ezt a misztikus badarságot, amit az egész nemzet megmaradási problémájára érvényesnek – sőt: egyedül üdvözítőnek! - vél, Puli próféta a The Secret c. nagy sikerű amerikai misztikus filmből vette át egy az egyben! Nos, meg kell nézni Pulinak a nyomorult sorsát és életét, az ő agysérült feleségével folytatható „tiszta” szexuális viszonyával és ugyancsak annak a nőnek a nyomorult, betegnyugdíjából való egzisztenciájával, ezt a másokat kimondottan csak az interneten rágalmazni merészelő, szájhőst! Mindössze ezt, a lelki és fizikai fertőiből (feketelyukaiból...) a külvilágra és a fényben járókra oktalanul lövöldözgető, „bátor” személyiséget kell megnézni, ahhoz, hogy az ember egyből láthassa az ő „láthatatlanban” megélt spiritualitásának az eredményét, tehát azt, hogy Puli belül, a lelki a szellemi és s spirituális világában mennyire is van tisztában az élet és az egyetemes emberi létezés értelmével és rendeltetésével?          Még vannak más közös - de ellentétesen realizált - spirituális vonások is. - Mint például az, hogy miközben nekem a fent említett Mérleg-Lilithem és Marsom (Aminek a teljes mélységű jelentésével én is, csak két évvel korábban kerültem teljesen tisztába, mivel erről a klasszikus asztrológia majdhogynem semmit nem tud, és ennek következtében nem ír és nem tanít semmit.), Pulinak ugyanott áll a teljesen negatív Halak-Jupiterje, ami nem csak arra utal, hogy veleszületetten képtelen a tárgyi valóságból és a közvetlen testi-lelki tapasztalataiból a megfelelő, tehát helyes sorsvonatkozású következtetéseket levonni, és azok szerint életvezetési pályát módosítani, hanem azt is, hogy éppen emiatt képtelen még az un. földhözragadt gyakorlati kérdések szintjén is, a a tárgyi valóságot meglátni és felismerni és abból a megfelelő spirituális következtetéseket levonni, és emiatt teljesen képtelen NEM - hazudni!       A két képlet erős motívum-kereszteződése miatt, ezek összehasonlításából még más azonos témáknak az ellenétjeit is ki lehet olvasni, de egyelőre azt az Ikrek jellegű motívum azonosságot tartom a legfontosabbnak, hogy miközben nekem az Ikrek gyakorlati erőterében, vagyis a III. házban található az a teljesen negatívan fényszögelt Marsommal együtt álló Karmikus pontom (A Mérleg - Lilthem) - Amely 18 évvel korábban tudatosított, liberális gyávaság és humanista konfliktus-kerülés formájában jelentkező rejtett agresszivitásom miatt a legtöbbet szenvedtem az életben (mind különféle betegségekben) és amely harmincnyolc éves koromban az asztrológia segítségével tudatosított rejtett agresszivitás miatt olyan személyekkel is barátságot kötöttem mint Nagy Attila Puli akik a háttérben az elveszejtésemre törtek. -, aközben a Revolveres Székely Profétának ez a Mérleg-Lilithje a X. Házban – az egyetemes törvények megismerésének és e törvényeknek a közösség érdekében folytatandó tevékenységek során való alkalmazásának az életkörében áll.  Illetve, hogy ugyancsak az Ikrek szellemiségének a gyakorlati megvalósulási életterületén, a III. házban, Nagy Pulinak az a teljesen negatív Jupiterje található, amely a gyakorlati valóság semmibe vételének a reflexeire, illetve a notórius hazudozásra való alapkésztetéseire és a valósághamisításokon alapuló eszmék leírásának és terjesztésének a késztetéseire utal.            Még egyszer mondom tehát: nem az én javamra értelmezett - Az alapmotívumokban egymásra nagyon is hasonlító - sorsképleteinkből kiolvasható negatív, vagy pozitív aspektusok szerint differenciálódik és ellentétes az én sorsom a Puliéhoz képest, hanem amiatt, hogy teljesen különbözik a szellemi és az erkölcsi alapállásunk, valamint az ennek megfelelő realizációnk is, az élet minden vonatkozásában!           X.       A Revolveres Nagy Attila Puli az éhségsztrájkomról olvasván, üdvrivalgásban tört ki, majd, az éhségsztrájk közben is, különböző álnevek és fedőnevek alól a szememre hányta - mint a sarlatánságom legékesebb bizonyítékát! - azt, hogy én, aki a jóslásnak minden változatát elvetem és elítélem, „nem tudtam megjósolni” a családom számára azt a kedvezőtlen gazdasági helyzetet (csődöt), amelyben éppen az ő sarlatánozása miatt kerültünk belé!       Következzen tehát:       A gazdagodási lehetőség és az asztrológia semlegessége           Azt, hogy az asztrológia nem arra való, hogy csodás és un. kedvező és szerencsés szellemi „időjárást”, tehát gazdagodást vagy szerelmi találkozásokat és szegényedéseket vagy családtagok elvesztését és egyéb izgalmasan érdekes sorsfordulatokat jósolgassanak vele, már nagyon rég óta le akartam írni, de, mivel igen összetett kérdésnek az érthetővé tételéről van szó, mind csak halasztottam. A hét hónapon át velem packázó és a packázásával együtt, az elemi szociális jogaimtól megfosztó Csíkszeredai polgármesteri Hivatalnak a további packázásának a megállítása és a törvényes jogaimba való visszahelyezése érdekében folytatott éhségsztrájkom által kiváltott Nagy Puli Attila féle „népi” reakciók fő „asztrológiai” tanulsága éppen ennek a fundamentális tévedésnek az eloszlatási szűkségét emelte ki.                Mára a tényleges tisztánlátás mellett igazmondásra való törekvéssel rendelkező asztrológus igénye szerint gyakorolt tisztesség-elvek érvényesítésének a legnagyobb nehézsége (Sőt: átka!) és rákfenéje lett az, hogy a középkortól a modern korig vásári kóklerek, manapság pedig a zagyva misztikusok, a kis stílű szélhámosok, és persze: a példányszámnövekedés-leső újságírók, és újságszerkesztők gátlástalanul, hogy ne mondjam aljas módón jósolgatnak horoszkóp címen. Utóbbiak az írott és a vizuális média minden területén közlik a szerkesztői hasra-ütéssel kiötölt, képtelennél képtelenebb és komolytalannál komolytalanabb jóslataikat, holott az asztrológiának, az eredeti lényege szerint, semmi köze nem volt és ma sincs, még csak a „kedvező”, vagy „kedvezőtlen”  sorsidőszak kitalálásához, „prognosztizálásához” sem, nem, hogy a konkrét sorsesemények, vagy sorsfordulatok „megjóslásokhoz”.      Semmit nem tehetünk mi, a hajdani magyar bölcseknek: a Táltosoknak az utódai (A táltos fogalom ugyanis, ami a sámánnál sokkal magasabb rendű tudással rendelkező, spirituálisan képzett „tudós embert” jelentett és semmiképpen nem állítólagos jóstehetséggel bíró, kitaláló személyt!), a zug-jósokkal és magukat asztrológusnak nevező, média-bohócokkal szemben, amellett, hogy a honlapjainkon és könyveinkben az ismereteinket a nyilvánosság széles köre elé tárjuk és a gyakorlati életünkkel is, a nyilvános megmérettetést vállaljuk, a magán-életünk egyetlen részét sem rejtve véka alá.       Legfőképpen a műsoraikból ki nem hagyhatónak gondolt, mivel hogy a lapjaik példányszámát növelni igyekvő szerkesztőknek, valamint a műsoraik nézettségét szintén növelni törekvő média-producereknek köszönhetően kerülhettünk abba a helyzetbe, hogy az érdeklődők nagy része tőlünk is (Legalább is a székelyföldön, még mindig!) ilyen, lényeg szerint alaptalan és erkölcstelen jóslatokat vár. Sőt: a magukat felvilágosultnak képzelő félműveltek, egyenesen a szakamánk és a hivatásunk irreális axióma-rendszereken alapuló, káros elméleti következményének, népszerűbb fogalommal: „áltudományosságának” tudják be azt, hogy nem gazdagodunk meg, illetve, ha akár anyagi nehézségeink keletkezhetnek. (Legalább is a székelyföldön...)        Holott a kereszténységnek, illetve a Názáreti Jézusnak a gazdasági állapotok semlegességére, sőt: a nagyon gazdag állapotnak a káros mivoltára vonatkozó,  fundamentális tanításai tökéletesen egybevágnak azzal, amit az asztrológia komoly gyakorlására elszánt személyeknek, már az első hónapokban a szemébe kell szökjön (A zsíros tandíjas asztrológiai tanfolyamokon ugyanis erről soha nem esik szó!), akárcsak nekem kezdő asztrológusként. Ti., hogy nem csak a jóslás veszélyes és tisztességtelen, mert mentális fejlődésében, tehát spirituálisan és lelkileg teljesen megnyomorítja azokat, akik hisznek a jóslatokban, illetve akiknek a sors-meghatározódásaiba a leg mélyebb és a legpontosabb belátást biztosító grafikai sorsképletének a spirituális szimbólumait értelmezve, a hozzáértő jósolni merészel, hanem azért mert (És itt jön a képbe a kereszténység: ), az életünk rendeltetésének és céljának: a megváltódásnak az elérési FELTÉTELEI(!!!) KÖZÖTT, de még csak az egyszerű, önmagunkkal, családtagjainkkal és a természeti környezetünkkel való harmonikus együttélésének a FELTÉTELEI KÖZÖTT SEM, soha, semmilyen fórmában és egyáltalán NEM SZEREPEL ÉS NINCSEN JELEN az, hogy a feltétel, hogy MEG KELLENENE GAZDAGODNUNK!        Nem akarok senki megsérteni, de nem vagyok biztos abban, hogy a materialista alapú (Főként Liberális és általában materialista alapú tehát kizárólag bal oldali) politikai propaganda által elkövetett, ide vonatkozó szellemi züllesztés következtében ezt mindenki érti és ennek a jelentőségét felfogja és a megfelelő következtetéseket képes levonni. – És mondom: nem azért mert bárkit is nálam kevesebb intelligenciával rendelkező személynek tartanék (Hiszen az asztrológia már az elején megtanított arra, hogy mennyire nevetségesek a pszichológiai IQ mércével állítólag mérhető, erős racionalitásukra büszke „nagyokosok”, mivel az intelligenciánk csak tízed része, a fő és fontos tulajdonságainknak!), hanem azért mert évszázadok óta, ennek a materialista – gazdagodási - politikai szédítésnek, vagyis a ma a leginkább divatos ideológiának a legfontosabb eszközét a gazdasági mutatók növesztésére tett ígéretek tömkelege képezi! – Ez folyik fülbe, szájba, orrba, minden média-csatornán, majdnem minden politikai nyilatkozatban. – És ma már abba a szerencsésnek nem nevezhető helyzetben is vagyunk, hogy ennek a teljességgel KERESZTÉNYTELEN– Vagyis: a Jézus tanításaival ellentétes: „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, minthogy a gazdag bejuthatna a mennyek országába.” „Nem lehetsz egyszerre két úrnak a szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent is és a mamnont is.” „Ne a földbe, ahol a rablók megtalálják, hanem a mennybe gyűjtsetek kincseket...”, „Akinek van annak adatik, akinek nincs attól elvétetik.” stb., stb., stb., tessék elmélyülten elolvasni az Evangéliumokat... - alapállásnak és ostoba és szűklátókörű életcél-választásnak és élet-gyakorlásnak a következményeket világszerte láthatjuk és a következményeit levonhatjuk. Semmiben, de semmiben nem tér el egymástól a kereszténységnek a gazdaságról való tanítása, és a becsületes asztrológiai gyakorlat során kiderülő, ide vonatkozó gyakorlati és elméleti következtetés!        Nincs tehát, olyan általánosan érvényesnek mondható, gyakorlati cél sem az emberiség valós rendeltetésében, sem az egyéni sorsképletekből kiolvasható, un. karma-feloldást célzó, személyi életfeladatokban, hogy bárkinek is feltétlenül meg kellene, vagy meg lehetne gazdagodni, mert a gazdagság és AKÁR MÉG A BECSÜLETES MUNKÁVAL IS ELÉRHETŐ GAZDAGODÁSI LEHETŐSÉG, az életünk igazi, spirituális (harmonizációs - megváltódási) céljától teljesen független, attól teljesen SEMLEGES!        Szó nincs tehát arról, hogy a „jó asztrológusnak” az anyagi helyzet bármiféle, misztikus, vagyis önmagától való változási lehetőségekről kellene jelentést adnia a harmonizálódási, gyógyulási és néha ezeknél is összetettebb sorsrendezési (karma-feloldási) nehézségek meghaladása és a sorsrendezés – harmonizálás - lehetőségeinek a megismerése érekében őt megkereső horoszkóp-rendelőinek! És arról aztán ugyancsak nem lehet szó, hogy aki a fent leírtak értelmében is, valós asztrológusi ismeretekkel és spirituális tisztánlátással rendelkezik, az saját magának ilyen szamárságokat az időben kiötöljön, megfigyeljen. – Legyünk komolyak már végre!       De persze, arról sincs szó, hogy csak azon az áron rendezhetné bárki is az egészségi problémáit, vagy a megromlott baráti, párkapcsolati vagy családi viszonyait, ha lemondana a jövedelmet hozó gazdasági tevékenységéről, vagy ha leszegényedne, ha eltékozolná, vagy a szegények között szétosztaná a vagyonát, miközben négy gyermeknek a gondozását és tanulmányait kell abból biztosítania, stb. Sőt: a horoszkóp-rendszerben is, léteznek olyan életterületek, amelyek kimondottan „kötelező” gazdasági jellegű élettevékenységet jelölnek azon személyek számára, akiknek a sorsképletében, bolygók, de még inkább karmikus pontok találhatók. (Mint pl. a munkakerülésből magának felmentő erkölcsi filozófiát alkotó Nagy Puli Attila esetében, ahol a Sárkányfarok is, és a teljesen negatívan fényszögelt Szaturnusz is, kimondottan az un. gazdasági viselkedési móddal kapcsolatos II. házban áll. Hát persze, hogy szégyenletesen, sőt: nyomorúságosan le van szegényedve az olyan ember, aki éppen az egyik legfontosabb személyi, karma-feloldó életfeladatát utasítja és hárítja el magától még spirituális spekuláció szintjén is, és ennek a fényében képes az agykárosult felesége betegnyugdíjából élni.) – De az ilyen jellegű gyakorlati életfeladatok feltárásának és felmutatásának – értelmezésének – semmi köze nincs a hirtelen és személytelen meggazdagodásról, vagy a leszegényedésről szóló ostoba jóslatokhoz!  A jóslatok ugyanis, mivel le korlátozzák, sőt: egyenesen lebénítják a bennük reménykedők életképzeletét, valamint meg is fosztják a szabad akaratuk gyakorlásától, éppen, hogy személyi öntudat ellenes és spirituális fejlődés ellenes jellegűek és éppen, hogy arról ismerhető fel az igazi asztrológus, hogy ezt messze elkerüli, sőt: egyenesen károsnak tartja.           IX.               Mindezek ellenére tehát, a magát székely vallásos anarchistának nevező misztikus szájhős, csupán attól, hogy mint a szekuritate besúgója járt a katolikus, majd az unitárius teológia főiskolák kurzusain, magát az ügyben, illetve az asztrológia tudományában jártasnak és kompetens ítésznek is kinevezve, széltében - hosszában az interneten hirdetgeti, hogy én mekkora szélhámos, sőt: egyenesen sarlatán vagyok. És ezzel az érdekes módon, általa ördögien pontosan kiszámított gazdasági aláaknázási tevékenységével sikerült is, a négy gyermekes családomat rövid időre gazdasági krízisbe juttatni! Holott az én sorsképletemből nem is lehet ilyen jellegű – tehát gazdasági tevékenységre utaló! - karma feloldást célzó gyakorlati életfeladatot kiolvasni, és az általa kiprovokált kilátástalannak látszó sorshelyzetből sikerült is azonnal kijönnöm, amint megértettem, hogy az ő ide vonatkozó sátáni propagandáját kell mindössze semlegesítenem. Ő viszont, akinek egyenesen a Sárkányfarka áll a II. horoszkópházban, ami azt jelenti, hogy neki igen is kellene (De még mennyire, hogy kellene! – Egyenesen kötelező a számára!) gazdasági jellegű, vagyis kemény anyagi jövedelmet hozó, tevékenységet folytatnia, a hatás – visszahatás (Más nevén: a Karma) törvénye alapján, máris nagyobb gazdasági nyomorba süllyedt, mint amiben valaha is élt!            Lássuk tehát a misztikus csodát, vagyis azt, hogy:       X. Hogyan és miért válhatott Nagy Attila Puli gonosztevőmből jótevőmmé?           Akik e sorokat olvassák, tudják már, hogy a nagy sikerű The Secret c. misztikus film eszmei mondanivalójától megszédült és ebben a misztikus kábulatában hirtelenül a székely - és ezen keresztül (sic!) - a magyar nemzet megmentő önjelölt prófétájává előlépett, hajdani szekus-besúgó, Nagy Attila Puli, az utóbbi hét évben (Turula lányunk megszületése óta), lejárató és lehetőleg engem, és velem együtt a családomat gazdaságilag teljesen megbuktató, szellemi háborút folytat ellenem az internet különböző magyar fórumain elhelyezett (Lásd: spiritualitas.blogter.hu, sepsiszentgyorgy.ro, virtus.hu, scribd.com, stb.) gúny- és vádirataival. Nagy Attila Puli eme szorgoskodásának köszönhetően viszont csak néhány hónapig, maximum egy fél évig következett be az, amire ő számított, ti., hogy a személyes sorstörténetem általam le írt és a honlapjaimon közölt epizódjainak a hamisításaira alapozott, rám vonatkozó következtetéseivel és aljas rágalmaival, és persze, nem utolsó sorban a sarlatánozásával, azokban a potenciális horoszkóp-rendelőimben, akik nem ismeretek személyesen, illetve, akik nem mélyültek el a metafizikai tanulmányaim olvasásában, kételyt ébresztett, mind a szakmai kompetenciámat mind az emberi tisztességemet illetően.       Körül-belől másfél hónappal ezelőtt, tehát az ifjú Hajdú Gábor nagyvonalú mulasztásainak és az azt követő szélhámoskodásainak köszönhetően elveszített családi pótlékunk vissza szerzése érdekében folytatott augusztusi éhségsztrájkom idején, amikor a volt besúgómnak az üdvrivalgó orcátlansága már a szemembe kiabálta, hogy vegyem komolyan ezt az ügyet és nézzek utána, hogy mekkora lejáratási háborút is folytat tulajdonképpen ellenem ez az ember, és ezzel együtt persze, annak is, hogy tulajdonképpen minek is köszönheti ez, a nyilvánvalóan elemien erkölcstelen és tehetségtelen személy az internetes olvasottságát?  Nos, a Nagy Puli Attila un. nemzet-mentő misztikus műveit elolvasva azonnal szembe szökött az, hogy ez a teljes metafizikai tévútra került ember - Aki oda s vissza van az ő kétszeres teológiai képzettségével. - az ő hibás szellemi alapállásában, teljesen figyelmen kívül hagyhatónak, mivel hogy spirituálisan lényegtelennek tekinti a fizikai – tárgyi – valóságot! Miután ezt a misztikus szamárságát felfedeztem és az interneten lelepleztem, az új, potenciális horoszkópigénylők által írt érdeklődő levelek is elkezdtek az elektonikus levelesládámba érkezni. – Olyannyira, hogy már két héttel korábban el is határoztam, hogy újból kiváltom az asztrológusi engedélyemet.        E sorok olvasóinak viszont nem kell attól tartania, hogy Pulihoz hasonlóan, én is előállok valamilyen misztikus elmélettel e sorsfordulat értelmezésében. Nem, a dolog – a magyarázat... - nagyon szárazan egyszerű, pragmatikus, logikus és racionális, és ezért teljesen kívül esik a fizikai és erkölcsi nyomorban élő Pulinak a valóságképzeteiről alkotott misztikus körén. Noha, Puli is, erre a száraz paraszti pragmatikumra épített, amikor a fene nagy magamutogatási mániájában kieszelte, hogy amennyiben nem egy saját honlapot szerkeszt és azon közli a látszólag a magyarság megváltási szándékából írt, de voltaképpen a vizet a Budapesti SZDSZ-liberálisok és a román nacionalisták malmára hajtó műveit, hanem nagy forgalmú (látogatottságú) „blogterekre” teszi fel azokat az én lejáratásomat és hiteltelenítésemet célzó sarlatánozásaival együtt, az internet-kereső programok azonnal a GOOGLE első helyezettjei közé röpítik e szellemi csúcsteljesítményeit. Mivel azonban nem az én egyszerű személyi büszkeségemnek a megsértéséről volt szó - amiért én a kisujjamat sem mozdítottam volna! -, hanem e vitéz tetteivel olyan egzisztenciális krízisbe juttatott, hogy lassan - lassan már a gyermekeimnek sem tudtam amit enni adni, és amiért is előbb a vállalkozásomat kellett feladnom, majd, látván, hogy ez a sporlás sem ment meg a teljes elszegényedéstől, egy elkeseredett lépést kellett tennem annak érdekében, hogy legalább a gyermekek után járó törvényes családi pótlékot és más törvényes juttatásokat megkaphassak.        A hírre viszont, hogy kétségbeesésemben éhségsztrájkot kezdtem a törvényes szociális jogaink vissza szerzése érdekében, a harkov-diverzáns nem bírta visszafogni magát és üdvrivalgásban tört ki az internetnek azon a vita-fórumain ahol az éhségsztrájkomról szóló cikkeket közölték. És ez még nem volt elég, különböző fedő- és álnevek alatt, Puli eljátszotta azt is, hogy ő az, a bizonyos „egészséges székely közvélemény”, amely elutasítja a „kunyerálásnak” (Vagyis a polgári jogkövetelésnek) ezt a törvényes fajtáját és arra okított a misztikához nem tudni, hogy honnan, de valamiért értő „farkaslogi”, vagy a „csikiszékely”, vagy a „besenyői pistabácsi” nevében, hogy viseljem én is becsülettel a keresztet – akárcsak ők-ő, ugy-e?! – és ne szélhámoskodja többet, hanem mennyek el kapálni! Szóval erre már fel kaptam a fejem és utána néztem annak, hogy mitől is lesznek olyan népszerűek és a GOOGLE által felkapottak a Pulinak a különböző blogjaiban megjelent írásai, hogy még az én évek óta bejáratott honlapjaimon található, és un. ezoterikus körökben eléggé  népszerű cikkeimet és tanulmányaimat is megelőzik? – A válasz egyszerű volt: mindazok mellett, hogy ingyenes hirdetéseket forgalmazó internet-szolgáltatóknál is hirdeti a magyar közéleti politikusokat és más közéleti személyeket, de engem kiemelten rágalmazó műveit”, olyan blogtereken is sűrűn forog a meredek nézeteiről hírhedt Puli neve, amelyek bejáratnak az internet toplistáinak az első helyeire minden olyan írást, ahol az ő neve szerepel.      Internetes tyúk-eszemmel néhány nap alatt én is rá jöttem, hogy hiába írom meg a Puli szellemi (erkölcsi) és anyagi alapjait leleplező védekezéseimet a saját honlapjaimon, mert ugyanott szükséges ezt megtennem , ahol a Puli írások is találhatók, amennyiben azt akarom, hogy az ő írásaival egyszerre kerüljenek az én védekező írásaim azoknak a szemei elé, akik kedvet kapnak a Puli által gyalázatossá, sőt: sátáni sarlatánná festett tetteimről, személyemről és zsarnoki mentalitásomról szóló, volt besúgói „jellemzéseket”.        És láss világ csodát, három hétre rá, hogy ezek a Puli gyakorlati hitelességéről (hiteltelenségéről) szóló leleplezéseim megjelentek, újra megfelelő arányú személyi horoszkóprendelési lehetőségek felől érdeklődő leveleket kapok! Sőt: ezúttal még többet is, mint azelőtt! – Így változott át tehát önkéntelenül és az eredeti szándéka ellenére, a családom gazdasági tönkretétele érdekében az interneten rólam gátlástalanul hazudozó és engem lesarlatáznozó Nagy Puli Atilla, tönkretevőmből a jótevőmmé.       Ugyanaz a jelenség ismétlődött meg tehát, mint a szép családunkat szétromboló feleségem esetében, aki azt képzelvén, hogy az elhagyásával és e felelőtlen tettének a hazug indoklásával – Emőnek gyakorlatilag semmi oka nem volt a második családelhagyására azon kívül, hogy hirtelenül újból szerelmes lett, és ráadásul egyszerre három férfiba is, amitől teljesen elvesztette a realitás érzékét és napokon át egzaltált lélekkel egy rózsaszínű misztikus világban élt, teljesen elhanyagolván és valósággal éheztetvén az általam bizalommal a gondjaira bízott gyermekeinket – annyira tönkre tud tenni lelkileg és szakmailag is annyira hitelteleníteni tud, hogy gazdaságilag is meg gyengítvén, azt tesz majd velem és a gyermekekkel, amit csak éppen akar. Ehelyett viszont az következett be, hogy rögtön azt követően, végképpen le mondtam arról, hogy őt és a nála levő kisebb gyermekeinket a családba vissza hozzam, találkoztam Joó Violával, akivel néhány hét leforgása alatt élettársakká váltunk, hiszen világossá vált, hogy egymásnak az abszolút lelki társai vagyunk. A sorserők ugyanis mindig azt támogatják, aki az igazi felelősségeket felvállalja és az szerint jár el következetesen, és nem azokat akik az egoista vágyaik kielégítését követve felelőtlenkednek a mások rovására. Emő számításai is tehát, fordítva sültek el, akárcsak a Nagy Puli Attiláé és én nem hogy lelkileg, vagy gazdaságilag megtörtem volna, hanem megerősödtem és a nála levő harmadik – és immár teljesen megnyugodott és testvéreivel együtt boldogan ugyanabba a művészeti iskolába járó - gyermeket is vissza hoztam az eredeti családjába. Arról, hogy a misztikusan romantikus szerelmi álmai, amelyek beteljesítése érdekében elhagyta a gyermekeit, miként teljesedtek be, nem az én dolgom beszámolni. Egy biztos dolgot tudok, és ez az, hogy minden ide vonatkozó szellemi ellenállása és tomboló lelki elhárítása ellenére, az ügyészségnek és a rendőrségnek köszönhetően Emő végre rá kényszerült arra, hogy a Turula számára a törvény által megszabott gyermektartási díjat kifizesse és ezzel fel oldódott a családunk fölött az a negatív energiákból szövődött boszorkány-gyűrű, amely azért keletkezett, mert a gyermekeinknek az édesanyja nem akart hozzá járulni semmivel az ők gondozásához – táplálásához. Az anyagi javak áramlása ugyanis nagy mértékben függ attól, hogy az édesanya akarja-e áldozattal és odaadással gondozni és táplálni a gyermekeit vagy nem. És mivel Emő ez ellen a gondolat ellen kapálózott szellemileg és lelkileg hónapokon keresztül azt követően, hogy ezt a szégyenletesen kevés gyermektartás kifizetését a bírónő neki előírta, ez a mágikus erejű anyai ellenkezés is hozza járult a Puli mesterkedései mellett ahhoz, hogy majdhogynem varázsütésre, egyik hónapról a másikra, teljesen leszegényedtünk.        De Nagy Puli Attila, még csak ezután fog igazából a jótevőmmé változni, mivel, az általa előidézett kényszerhelyzetemben én is készítettem azokon a szuper-forgalmas magyar blogtereken személyi naplókat, ahol az ő, ha nem is világ-, de magyarság rengető „művei” megjelentek. Ettől kezdve viszont nem az ő rólam keltett és ferdített meséinek az igazi változatait írom le, valamint azt, hogy mennyire nevetséges az, hogy a Titok c. misztikus film eszmei mondanivalóját a magyarság megmentésre akarja felhasználni. (De tényleg: az ember nem is tudja eldönteni, hogy ez a senkiházi, a magyarsággal gúnyolódik-e, vagy a misztikát, vagy éppenséggel önmagát figurázza-e ki, amikor ilyen misztikus szamárságokat hirdet, ilyen nemzeti sorsfontosságú kérdésekben, vagy, bocsánattal legyen mondva: ez a besúgó-pap tényleg ennyire hülye?) Nem, ettől kezdve én nem foglalkozom többet a Puli állításainak a valóság talajára való visszarángatásával, hanem egyszerűen ugyanott fogom közölni a komoly metafizikai és asztrológiai tanulmányaimat. Remélhetőleg ezek sokkal jobban be fogják bizonyítani azt, hogy mennyire vagyok, vagy nem vagyok sarlatán, illetve, hogy mennyire értek a hivatásomhoz és mennyire nem, minthogyha a Puli vonatkozó valóságferdítő csúsztatásainak és ferdítéseinek a hamisságát bizonygatnám.        „- Köszönöm tehát drága besúgó Pulika, hogy ezekre a nagyszerű szakmai népszerűsítési lehetőségekre felhívtad a figyelmemet, mivel mindezt magamtól soha nem tudtam volna kitalálni. És persze, újból köszönöm azt is, hogy te, éppenséggel te, akit a hazudozásai és az alaptalan rágalmai miatt minden falus társa utál, megrágalmazván, egy életre szóló fényes erkölcsi bizonyítványt állítottál ki a számomra, amely azt garantálja, hogy a legnagyobb bizalommal fordulhat bárki, aki úgy érzi, hogy a sorsa, a családi, vagy a szerelmi – párkapcsolati élete teljes krízisbe került, sőt: esetleg még az élete is kiúttalannak látszik. Hiszen mind a volt feleségem őrült édesanyja által megbuktatott tíz éves házasságomat követő, ezúttal igazi szerelmen alapuló, újra alkotott nagyszerű családommal, mind azzal, hogy ebből az általad is előidézett nehéz sorshelyzetből minden szempontból gazdagabban jöttem ki, mint amilyen helyzetben az előtt éltem – éltünk, az általad várva-várt gazdasági krízisünk előtt, magam vagyok az élő példa arra, hogy az életünket és a sorsunkat irányító egyetemes törvények pártolják és segítik azt, aki maximális felelősségtudat mellett felvállalja a horoszkópjából kiolvasható életfeladatit.       Te, illetve a te nyomorúságos sorshelyzeted és erőnléti állapotod meg viszont éppen arra a legfényesebb példa, hogy azokat a személyeket nyomorba döntik a sorserők és az életerejétől megfosztják azokat, akik az egoizmusuk („dajmonjaik”) sugallataira hallgatván, felelőtlenkednek és a saját életfeladataik felvállalása és beteljesítése helyett, a mások nyomorba döntésére törekednek.”            Én meg itt a Szécseni halastavak mellé a városból ki – ki menekülve, nagyon remélem, hogy ezekkel a lényeges és fontos sors-tapasztalatokkal, végre – végleg megszabadultam a gyermekek hányattatásának a képzeteit, önkéntelenül is, a mágikus erejű szülői képzeletem és gondolkozásom homlokterébe idéző egzisztenciális félelmeimtől. Amely gyermekeimmel és családommal kapcsolatos vész-képzetek keltésének a hajlamát a sorsképletemben a IV.-es horoszkópház csúcsán álló Szaturnuszommal kvadrátot képező és a tizenkettős (XII.) horoszkópházamban az Uránuszommal együttálló Rák-Sárkányfarkam jelez ugyan, de ez annyira áttételes negatív kapcsolat a Rák-Uránusz és a Skorpió Szaturnusz között, hogy csak e nyár elején sikerült „lelepleznem”, a volt feleségem: Kozma Emőke, a volt-barátom testvére: ifjú Hajdú Gábor és a volt besúgóm: Nagy Attila Puli sors-segédeim áldásos közreműködésének a segítségével. Ám egy dolog a száraz asztrológiai meghatározódást elméletileg tudomásul venni és egészen más dolog, a mély tudattalan világunkba (irracionális képzeleti és érzelmi világunkba) annyira mélyen bevilágítani és a távoli múltunkba annyira vissza hatolni, hogy teljes étvilágítást és karmikus szinten is feloldást jelentsen ez az egyre szélesebb körű és mélyebb rétegű önismeretet hozó önvizsgálat. Hányszor, de hányszor mondta az akkoriban a mostani személyemnél semmivel nem idősebb beavató mesterem, Jon Dumitrescu (Az Elta elnöke), hogy, amennyiben csak rólad van szó, hagyd magad tévedni, mivel felismert és beismert tévedés nélkül nem tudsz lényegileg semmit megismerni és enélkül viszont nem tudsz megvilágosodni és tovább fejlődni?!          Hát nekem is sorozatban kellett ebben a Hajdú Gabi – Nagy Puli ügyben tévednem, ahhoz, hogy minden, ami ehhez a gyermekek jövője miatti irracionális egzisztenciális félelemhez kötődik eszembe jusson és mindenre, ami vele kapcsolatos emlékezzek, annak érdekében, hogy valahányszor egy – egy hasonló sors-helyzettel, vagy sorsprovokációval szembe kerülök, ne vegyen erőt rajtam újból ez a félelem. És ennek a feloldódásnak, ennek a félelem-eltűnésnek meg kell történnie még mielőtt az Emőtöl született és nálam levő, tehát az én spirituális felelősségtudatom hatáskörbe tartozó gyermekek felnőtté, illetve fél kamaszokká nem válnak. Vagyis minimum hét éven belül, amikor Medárda már önálló felnőtt lesz, Turula viszont, személyi igazolvánnyal rendelkező, tudatos kamasz. Rékáért majd felel Emő anyagilag tovább, Ividőért a bátor édesanyja, akinek amúgy sem szegények a szülei. De én a három nagyobb leányt el kell vinnem úgy a felnőttkor küszöbéig, hogy ne legyen miattuk egzisztenciális félelmem! Mert hogyha nem, akkor  a Karmám velem, bennem marad, és teljesítetlen életfeladattal kell vissza mennem a szellemi világba.          Nos, amikor a nyár végi öt napos éhségsztrájkom után, rá jöttem arra, hogy a horoszkóprendeléseknek megcsappanásának az oka nem is annyira misztikus, hanem ehhez igen is erősen hozzá járulhattak a Nagy Attila Pulinak az én szakmai és erkölcsi hiteltelenségemről szóló számtalan internet-cikkei, és ezt több barátomnak és ismerősömnek is elmondtam, illetve amikor ezektől tanácsot kértem arra vonatkozóan, hogy mit tegyek Pulival, többen közülük azt a tanácsot adták, hogy mennyek és beszéljek vele. Lássam egyszer mit mond, hátha mégis ki lehet egyezni vele, ti., hogy valaminek az árán, valami ellenében, többet ne mocskoljon, fejezze ezt be. Ezért is, amikor www.ewrdely.ma c. portálon megjelent éhségsztrájkom okait tárgyaló cikk alatti vita-fórumon, Pulinak egy újabb fedőneves gúnyolódása (A rá oly jellemző Szilárdkázása és szélhámosozása) megjelent, kihasználtam az alkalmat és provokációként, azt mondtam, hogy elviszem neki a Kökösi otthonába azt a füzetemet, amelybe a Bukaresti CSNAS – központban készített jegyzeteimet felróttam és, amelyekben a tavasszal, az ő „KOKOSI” fedőnév alatti besúgói jelentéseiről írtam. Amikor arról a fedőnévről, mely kétségen kívül Pulit takarta, mivel korábban a 666-os szám misztériuma kapcsán tett megjegyzést, de arról is értekezett már, hogy Szent Istvánnak, mit tudom én milyen misztikus kérdésben ismét csak igaza volt, meg érkezett a nagyképű válasz, hogy nyugodtan mehetek, mivel: „pálinka behűtve, kutya elengedve, ajtókócs a lábtörlő alatt”, nyomban eldöntöttem, hogy még azon a héten le utazok Kökösre, nehogy a látogatás elmaradása miatt Puli újból gúnyolódni kezdjen, másrészt kíváncsi voltam arra, hogy ez a személy hogyan merészel majd a szemembe nézni ennyi alaptalan rágalom, illetve ennyi valóság-ferdítésen, rossz indulatú ferdítésen és csúsztatáson, illetve általa költött hazugságon alapuló rágalmazás után?        Nyomban telefonáltam is, annak a Kézdivásárhelyi barátomnak, aki az ismerősei körében iskolatáska, ruha és cipőgyűjtést szervezett a megsegítésünk érdekében, illetve, aki egy ottani iskolaigazgatótól kapott segítséget ebben az ügyben, hogy ne küldje autóbusszal a csomagokat, mert én utánuk megyek Kézdivásárhelyre, de arra kérem viszont, hogy jöjjön el velem Kökösre tanúnak, annak érdekében, hogy nehogy ez a Nagy Puli még rám fogjon valamit, amit én nem teszek meg (Pl. rátöröm a kertkaput, esetleg, hogy felszólítása ellenére az otthoni felségterületére behatolok és ezzel lakhelyterület-sértést követek el.). Ám ez a nagy lányokkal való utazásunk - akiket eredetileg azért akartam jó Bolondként oda magammal vinni, hogy a szomszédok füle hallatára, esdekelve kiáltgassák azt Pulinak, hogy ne ártson többet a családunknak és ne hazudozzon többet róluk és az édesapjukról -, egy kicsit szövődményessé vált, mivel én már korábban meg kértem ezt a Kézdivásárhelyi barátomat, hogy érdeklődjön utána annak, hogy egy régi ismerősömet, a hajdani Furcsa Ember barátomat, hol lehet Csernátonban megtalálni? - Mivel az utolsó értesüléseim szerint ott tanított román nyelv és irodalmat. Meg szerettem volna követni ugyanis ezt a személyt azért, hogy egy hajdani vitában leírt hasonlatát félre értettem (Ti, hogy: még egy férget sem taposok el, ha nem fűződik hozzá érdekem, nem, hogy téged ilyesmivel megfenyegesselek.”) és bőszült haragomban azt túl reagálva, a barátságukat megszakítottam. Ugyanakkor szerettem volna elvinni, ennek a roppant érdekes és Pulinál sokkal merészebben és eredetibben gondolkozó, mindig zseniális ötleteket sziporkázó figurának egy – két példányt a Táltos Bolond c. könyvemből, amelyben a főhős ugyancsak érdekes barátjának a személyiségének a felépítéséhez és „súlyos” mondanivalójú egyénisége jellemzéséhez, felhasználtam e furcsa barátom egy - egy rendkívüli vonását, persze, jól eltúlozva és a Balog Ádám ellenpontjául szolgáló Géza személyiségéhez illően elcsavarva.                             Loránd nevű barátom meg is szerezte a Furcsa Barát felesége telefonszámát, akit én fel is hívtam, de, már este fél tíz felé járván az idő, Furcsa Ember másnap aludt. Megbeszéltem tehát a feleséggel azt, hogy a Furcsa Barát másnap engem vissza hívjon, arra gondoltam, hogy Kézdivásárhelyről Kökösre utazván, vagy útban vissza felé, meg látogatom őket is, és Lorándot és Furcsa Embert is be mutatom egymásnak, hátha találnak majd a jövő baráti beszélgetésekhez témát, hiszen ők közelebb laknak egymáshoz. Loránd viszont, még a polaritás törvénye szellemében sem lehetett összhangban, sem Furcsa Emberrel sem Pulival, mert a kitűzött találka napon, amikorra meg beszéltük a két zsák gyermekruha – táska és cipő elhozatalához, valamint a Kökösre való utazás nyélbeütéséhez alkalmas hétvégi napot, a Loránd felesége szülei nem tudván a nagy tervünkről, bevásároltak a piacon mindent ami szükséges a „zakuszka” eltevéshez, így ha másért nem is, de a legalább a gyermekek felügyeletéhez szükséges volt a Loránd otthon-maradása. Ezért időközben megkérdeztem Furcsa Embert, aki Maksán várt ránk, mivel nem Csernátonban élnek, hanem Maksán, hogy esetleg el tudna-e jönni velem Kökösre? Nem csak azért, hogy tanúskodjon arra az esetre, ha a furfangos Puli valamiket rám akarna kenni, hanem főként azért is, hogy az utón Maksa felé és vissza, jókat beszélgethessünk. Így került tehát, teljesen véletlenül, Loránd barátom helyett, a Puli szerint, „Szilárdkához hasonló alak”, a későbbi Revizor, a Puliék Kökösi háza elé, szemtől szembe az anarchista Székely Messiással.         Hogy ez az utólag sorszerűnek tűnő, véletlen személycsere, az ügy szempontjából szerencsés volt-e vagy sem, azt döntse el majd az olvasó, én mindenesetre csak ámulni és bámulni tudok a sors-erők (Misztikus kifejezéssel: a Szaturnuszi „energiák”!) bölcsességén, mivel enélkül, talán én sem szabadulhattam volna meg a gyermekek miatti egzisztenciális félelmeimtől. És nem azért, mert az a Furcsa Ember, akinek a Kosban van a Lilithje is és a Sárkányfarka is, tehát szemben az én és a Puli Mérleg Lilithjével, és akinek úgyszintén teljesen negatív a Marsa, mint a Pulié és az enyém, rögtön elemében érezte magát, miután a szomszédokat meghallgattuk és már írta is a fejében a később a Puli összes műveinek a fórumain megjelenített Puli-ellenes gigantikus támadásait, hanem azért, mert azt a bizonyos, hozzám ítélt gyermekeinknek a biztonsága és jövője miatti egzisztenciális félelmemet is, tulajdonképpen ő váltotta ki belőlem legelőször. Az történt ugyanis, hogy éppen hét évvel ezelőtt, (Tehát kereken öt hónappal a Turula születése és a Puli nálam tett utolsó „kölcsönkérő” látogatása után!) Furcsa Baráttal keményen összevesztünk. Ekkor ő, valamiféle furcsa bosszúból, de inkább minden áron, tehát a teljes rombolás árán is, elérendő diadal-szomjból és győzelmi-vágyból eredően (Mind a Lilithje, mind a Sárkányfarka a Kosban található!) egy, majdhogynem a Puli sarlatánozásával azonos mondanivalójú cikket készült írni és megjelentetni, mit tudom én melyik háromszéki újságban.       Persze én, akkor, amikor az a Puli teljes egzisztenciális és morális nyomorát felfedező és felfedő Kökösi kirándulásunk folyt (A gyermekeket végül is nem hoztuk magunkkal, hanem ott hagytuk Furcsa Barátéknál, hogy játsszanak a kislányukkal.), ezekről a rég megbocsátott, fordított helyzetű előzményről, éppen a Furcsa Barát vonatkozó kérésének a tükrében is, messze megfeledkeztem. Mint, amiképpen az már egyáltalán eszembe sem jutott Kökösön és később Maksán sem, hogy sok – sok évvel korábban, még a rendszerváltás első éveiben, Furcsa barátom egyenesen a börtönbe juttatásomra játszott, amikor én egy, a hajdani és a reményteljes parasztgazdák maradék szövetkezeti vagyonát elherdáló, csíki MTSZ – elnökkel sajtóperbe keveredtem. Illetve, amikor az illető MTSZ elnök beperelt sajtóvétség címén, amiért meg merészeltem írni, hogy az suba és kalap alatt végkiárusítást szervez a hatvanas években erőszakkal szövetkezetesített gazdák hajdani vagyona eltékozlása és az így megszerzett jövedelem megszerzése érdekében.        Furcsa Barát ugyanis akkoriban, tanácskozni és egyezkedni kezdett valami fiatal zugügyvédekkel, akikkel valahol együtt bulizott, hogy miképpen lehetne engem e sajtóper alapján börtönbe juttatni és neki így, az akkori elnök - tanácsosi pozíciómat a Romániai Magyar Kisgazdák pártjánál elfoglalni. Érdekes, hogy a sorserők akkor is milyen tekervényes úton vetettek gátat ennek. Engem, se szó se beszéd, mintegy derült égből villámcsapásként, leszólított az utcán egy fiatal román nő, akiről kiderült, hogy foglalkozására nézve éppen ügyész, és aki a bűnszövetségről, valamiért tudott (talán barátnője volt az egyik zug-ügyvédnek?) és azt mondta, hogy mivel mélységesen igazságtalannak és erkölcstelennek tartja, hajlandó ezt a szövetkezést leleplezni, és az akkori Romániai Kisgazda Párt akkori elnökének, akinél én akkor a Furcsa Ember barátom intrikái folytán éppen kegyvesztett voltam, elmondani. És úgy is lett. Az akkoriban még számára erős politikai hatalmat adó, szekus-üldözötti nimbusszal rendelkező elnök, azonnal közbe lépett, és a sajtópert leállíttatta, de a köztünk levő megromlott viszonyt (Hiszen ahhoz az elnök is, aki semmi metafizikát nem tudott és ezért néhány év múlva, idejekorán meg is halt, túl büszke volt, hogy be ismerje a magas fokú szégyenletes erkölcsi tévedését velem szemben, illetve azt, hogy hallgatott az intrikára és hagyta magát a velem szembeni viszonyába, Furcsa Ember által befolyásolni.), már nem lehetett helyre állítani.         A fontos az, hogy életemnek ez a húsz évvel korábban lezajlott momentumának az emlék-foszlánya most újból a felszínre tört, miután az anyám a keresztanyáim és a tanáraim által mélyen belém nevelt, „mindenkiben csak a jót meglátni” – jellegű, metafizikátalan magatartásom úgy el rejtette ezt az emléket a tudattalan memóriám egy mély és sötét zugába, hogy, ahhoz hogy ez az emlékem ki szabaduljon a nappali éber tudatom által tudattalan világomba jól lenyomott és elrejtett zugából, egy negatív csodának kellett megtörténnie. Éspedig, maga „A Rvizor” fedőneve alatt egy héten át Pulit teljesen irracionálisan és logikátlanul szidalmazó Furcsa Embernek, egy közbeeső vírusos megbetegedés után (Nálunk grippének, Magyarországon sokkal találóbban: influenzának – tehát befolyásolt betegségnek hívják), illetve a betegsége közben, valamiért meg kellett gondolnia magát és egy, a húsz évvel korábbihoz hasonló, újabb negatív pálfordulást kellett végeznie. Ez a fordított csoda abból állt, hogy Furcsa Barát, hirtelen egyet kezdett érteni Pulival abban, hogy én – De persze, ő általa megértetten és megengedetten... – tényleg sarlatán vagyok! - Amint a vonatkozó levelében éppen ő írta: Van nekem elég józan paraszti és kispolgári eszem, ahhoz, hogy tudhassam azt, hogy az ilyen misztikus és ezoterikus sci-fi, blablákat nem kell komolyan venni, és szerinte, nekem kell, hogy tudjam, hogy ez csak az ostoba tömegek szédítésére, illetve a tőlük való könnyű pénzszerzésre alkalmas, nem érdemesül tehát, értelmes emberek közötti beszélgetésre. –           Az igazság az, hogy nem tudom magam olyan plasztikus-fordulatosan kifejezni, minta volt újságíró Furcsa Ember, akivel én korábban hosszú napokon és éjszakákon keresztül metafizikai témákról beszélgettem éveken át, de aki most valamiért, valakinek a hatására (Talán a kapcsolatot vele időközben felvevő Pulinak a hatására, az elkényeztetet egykéjüknél több gyermeket szülni semmiképpen nem akaró feleségének a hatására, akinek rosszul esett a kérdő-javaslatom, hogy miért nem hoztak össze még legalább egy gyermeket?), számomra érthetetlen, sőt: felfoghatatlan és főképpen: elfogadhatatlan módon, el kezdett védekezni pontosan és éppen azzal a témával szemben, amibe, hogy úgy mondjam, „ő ugratott bele” fiatal korunkba. Hiszen, miközben nekem akkoriban csak a misztikus intuícióm volt meg, amiből az un. költői tehetségem táplálkozott, Furcsa Ember, akárcsak Puli is, járt korábban teológiára. De Pulival ellentétben, ő még volt kezdő egyetemista különböző mérnöki és jogi karokon is, tehát felső matematikát, fizikát és materialista filozófiát is tanult, aminek a következtében a filozofálgató (Tehát a személyesen nem realizált!) spiritualitás kedvenc téma volt mindig is közöttünk, még akkor is, ha ő ezeket az ismereteit az utóbbi időben, mindössze a hallgatósága meghökkentésére használta, illetve az érdekesnél érdekesebb témáiban végezett okfejtéseinek a kiszínezésére, misztikusan-érdekessé tételére.        Most, amikor írom e sorokat is, el nem tudom képzelni, hogy miért és mitől ment be Furcsa Barát ebbe a téma-tagadási rögeszméjébe, és csak arra tudok gondolni, hogy csapongó Ikrek-lélek lévén, akinek a gondolkozását (Merkúrja rá ragadva a Napjára, mint az én furfangosan következetlen gondolkodású anyámnak), a saját bevallása szerint, évek óta az árnyék- énje zavarja és befolyásolja, és ami miatt képtelenné vált a meditálásra, a több gyermeket szülni semmiképpen nem akaró felesége befolyásolja, mivel azt képzeli, hogy én a férjét (Gézát) nem tudom milyen misztikus őrültségekbe akarom bele vinni, annak érdekében, hogy induljunk el a nagy világba kóborolni együtt, amint tettük azt fiatal korunkban a határait zárva tartó kommunista Romániában. – Hiszen ez teljesen őrült gondolat, csak nem lehet ilyesmiről szó... Vagy igen? – Nézzük meg, mit ír Furcsa Géza, ő maga:        „Kérdezd meg Pulitól milyen az amikor én bántalmazok. Tartogasd másoknak a mimóza kis lelkedet!!!  Nem bántalmaz téged senki mindössze megkértelek, hogy amennyiben velem társalogni szeretnél, mellőzd az ostoba értelmezéseidet, sci-fi belemagyarázásaidat, hisz tudom hogy nem vagy annyira hibbant, hogy a sok hókuszpókuszt te magad komolyan vedd.    Persze hogy barátom vagy te marha, másképp nem is lehetne. Csak arra kértelek hogy ne rajtam gyakorold a hülyeségeidet. útóljára közlöm veled hogy én nem vagyok vevő semmiféle ezoteriára, asztrológiára, gnózisra, misztikára és másképp gondolkodásra. Amióta valódi kalandot megkóstoltam, nem igazán tud érdekelni a "szellemi kaland", meg zsebfoci, zsebbiliárd. Ha adrenalinszintemet óhajtom pótolni, ellátogatok a Sziklás Hegységbe, Alaszkába, Turkesztánba, Burundiba, a Bukaresiti, Frankfurti, Párizsi vagy Budapesti alvilágba, nem folytatok értelmetlen beszélgetéseket a lét kitalált dimenzióiról.”   Szilárd: -Ilyesmi eszembe sem jutott, hiszen az egészet természetes baráti segítő-akarásból tettem) abban, az egyszerű baráti (hogy ne érzelegjek és ne mondjam: baráti szeretetből!) érzelemből eredő igyekezetemben,     Furcsa Ember: - nos baráti szeretetből hagyd abba azt a sok sületlenséged.     Szilárd: - hogy az utóbbi húsz évben szerzett spirituális egészség-megszerzési és megőrzési tapasztalataimból neked azokat átadjam, amelyek felmerültek az utolsó találkozásunkkor a betegségeid kapcsán.     Furcsa Ember: - Másokat szédíthetsz, nekem semmilyen cím alatt ne dumáld tele a fejemet.     Szilárd: - Azt sajnálom tehát, hogy nem ezzel, az én szemszögemből látott és ezért hirtelenjében meg sem értett, mivelhogy tőlem annyira idegen és távol álló problémának a magyarázatával kezdtem, hanem annak az általad tudatosan, vagy tudattalanul felállított logikai buktatónak a felmutatásával, amely lehetetlenné tesz majd a jövőben közöttünk minden normális kommunikációt,     Furcsa Ember: - Figyelj Szilárd, ne próbáld velem elhitetni, hogy teljesen meghülyültél. Dumálgatni lehet de van neked egy jó egészséges paraszti-kispolgári ösztönrendszered/józan eszed. mely megakadályoz abban, hogy a kelleténél jobban átadd magad a sci-fi hőbörgésnek. Ok szereted a pinát. A sci-fi bla- bla, okoskodás produktívnak bizonyult. Nagyon is, nem úgy mint a költészet. Ne engem szédíts, Szilárd! A zsebbiliárd, a szellemi maszturbáció, a megvalósítatlan kaland- és adrenalin - vágy nem jelent semmiféle kommunikációt. Esetleg értelmetlen szófosást.     Szilárd: – Hogy lehetne a jövőben egy normális kommunikációt folytatni, amikor te a leg elemibb baráti ösztönből eredő segítő szándékot a személyiségedbe, sőt: az intimitásodba való illetéktelen beavatkozásként, sőt: „agresszív” hatalmi törekvésként és aktusként veszel a részemről?     Furcsa Ember: - Nem gondoltam, de véletlen sem írtam hatalmi törekvéseidről, ám ha te mondod... Ki tudja milyen szándékaidnak adsz hangot.     Szilárd  - Milyen értelme van még ezen a másiktól való, bocsáss meg: hisztériás önféltési alapon történő bármiféle kommunikációnak, nem, hogy értelmes barátkozásnak? Miért baj az, ha van két barát, aki közül az egyik olyan, nem-hagyományos és kevésbé ismert spirituális felfedezéseket próbált ki és tapasztalt meg, amelyek a rengeteg korábbi betegsége ellenére, megőrizték, sőt fokozták az egészségét és az életerejét, és ezt természetes és normális folyamatként, önzetlenül át akarja adni a találkozásukkor éppen több betegségben is szenvedő barátjának? Miért érdemel ezért az illető személy olyan durva és teljesen más kapcsolatban álló személyek között esetleg elfogadható – de még ott sem! - hisztériás elutasítást, hogy aszongya: ”-Jogosítottalak-e fel én”, bocsánat: „adtam-e neked arra jogosultságot, hogy agresszív módon beavatkozz a dolgaimba, és kéretlenül és kérdezetlenül tanácsokat osztogass nekem, didaktikusan kitaníts, stb., stb”? (Vajon, amikor ezeket a metafizikai magyarázatokat adtam, amiket te most le didaktikusozól, miért nem ellenkeztél, miért nem tiltakoztál akkor, amikor éppen mondtam neked őket? Miért csak most két hét múlva? – Nem értem. Illetve nagyon is értem, de intelmedet megfogadva, meg tartom magamnak a számomra kézenfekvő magyarázatot.)        Már csak azt tudom remélni, hogy valamikor sok sok év múlva, de lehetőleg még a halálod előtt rá jössz arra, hogy egyenesen halálos vétek (De komolyan!!), egy ilyen barátságot, mint a miénk volt, meggyilkolni olyan, igazságtalanul a másik fejéhez vágott, ismételten mondom: egyenesen megtorló jellegű, és mélységesen sértő kifejezésekkel, mint hogy: "hányingerem van tőled, és ezért elkerüllek", stb.  Hát, ha az volt a célod, hogy – ismétlem: szerintem abszolút igazságtalanul és jogtalanul - engem mélységesen meg sértsél, akkor most aztán sikerült, de nagyon – nagyon jól, és most aztán, remélem, nagyon meg vagy elégedve magaddal!    Sajnálattal utoljára: Szilárd.   Furcsa Ember: - Menj a bús picsába Szilárd itt és most hagyd abba a hülye nyavalygásaidat. Próbálj meg nem szarba vájkáló vénasszonyként nyafogni. Persze hogy barátom vagy csak a sci-fi blabládat ne rám öntsd hanem a kis kurvákra. Te inkább gyere velem Kanadába meg ahova szoktam járni és keress igazi pénzt mellettem. Férfi vagy te nem egy nyomorék, nem valami énekes kódis. Ne bőgj, ne nyálazz hanem szedd össze magad, és próbálj meg valami méltóságot mutatni nem összetottyanni mint egy idős ... polgárnő. Nem sokára megyek Amerikába, ott most nincs ahogy neked helyet csinálnom, de március- áprilistól jöhetsz majd igazi pénzt keresni. Nem vagy te még annyira elesett vén szatyor, hogy ne tudnál helytállni. OK nehogy most küzdősportolásodról kezdjél nekem ömlengeni. Egyszerűen bezárom a fülem minden marhaságodtól.”           Amikor két héttel korábban, a Loránd barátom segítségével újból fel vettem a Furcsa Emberrel hét évvel korábban megszakított kapcsolatot, Furcsa Barát még nagyon lelkesen telefonált, majd interneten írt, hogy feltétlenül mennyek el hozzuk, ha arra felé járok mert nagyon vár. Amikor el akartam mondani neki, hogy magamra veszem a felelősséget, a hét évvel korábbi incidensért, mivel az akkor leírt, azon mondatát, hogy „Még egy férget sem taposok el, ha nem fűz ahhoz valamilyen érdek.” Félre értettem, ő közbe szólt, hogy azt felejtsem el, az, a korábbi össze veszésünk egyszerűen nem is létezik. És csakugyan, nagy szeretetben és nagy örömmel fogadtak, és főként mi ketten, a régi barátságnak, az általam annyira hiányolt vidám szellemességében töltöttük el az egy napos együttlétet, és ugyanebben az idilli baráti hangulatban, váltunk el, hogy egyszerűen felfoghatatlan az, hogy most utólag azt állítja, hogy ő végig tiltakozott, az un. misztikus nyomulásaim ellen. Sőt: éppen, hogy az ellenkezője az igaz, nagy érdeklődéssel és figyelemmel, sőt: a megvilágosodásait hálás elismerő szavakkal nyugtázva, követte a metafizikai okfejtéseimet az utóbbi években felgyűjtött számtalan betegsége karmikus, illetve hibás mentalitásbeli okairól, amelyeket, természetesen, a nálam levő táskaszámítógépemben gyorsan felállított sorsképlete tükrében végeztem el és amely értelmezések központi homlokterében a Furcsa Emberhez hasonló, rejtett Ikrek-karmás személyekre jellemző Árnyék-énje állt.       Két héttel korábban tehát, még revelációként hatottak rá tehát akkor ezek a magyarázatok és maga kezdte elmesélni, hogy mennyire furfangos egy árnyék-énje van neki, akit ő azelőtt egyszerűen csak a belső hangjának nevezett, és amely Furcsa Ember-féle árnyék én furfangjai közül nekem most csak az jut az eszembe, hogy még azzal is egyet ért, hogy Furcsa Embernek idővel meg kell szabadulnia tőle, de egyelőre, valamiért mégis szüksége van még rá, és így folytatja tovább az ő káros befolyásolását. – Semmi baj, mondtam Furcsa Embernek én, nem jel a belső hangnak azt, mondani, hogy idővel úgy is meg szabadulok tőled, hanem azt, hogy nem is létezel, mert mindössze, az anyánk méhében meghalt iker-testvéremnek vagy a mentális halál-élménye, halál-gondolata, tehát csak egy ilyen mentális maradvány vagy a gondolataimban, aminek semmi köze nincs az én valódi lényemhez.         Igen ám, csakhogy én akkor nem számoltam azzal, hogy amennyiben, akárcsak a volt-feleségem esetében is, ha van valaki, az Ikrek-karmás személye lelkéhez közel álló családtag, aki ennek, az illető személy árnyék-énjének a logikája szerint gondolkozik és kommunikál  - És ez, akárcsak az Emőke esetében, általában az édesanya szokott lenni, akitől a Ikrek-karmát éppen örökölni szokták az emberek. – és aki tehát, ezt a kettős gondolkozást az illető személyben akarva, vagy akaratlanul fenntartja, tehát a befolyását önkéntelenül, vagy tudatosan (Mint az Emő esetében tette ezt az anyja!) erősíti, a lehetetlenséggel egyenlő ennek a személynek (Ebben az esetben Furcsa Embernek) az árnyék-énje befolyásától és az időnkénti kettős (az általánossal merőben ellentétes) viselkedésétől megszabadulni! Ezeknek, akárcsak a szegény édesanyámnak, akinek a természeti – pragmatikus gondolkozását megtestesítő Merkúrja (Az ikrek Uralkodó bolygója) éppen úgy rá van sülve a sorsképletében a Napjára (Nyers személyiségére), mint Furcsa Embernek, időnként ellenállhatatlan késztetést éreznek arra, hogy a szeretteikkel – vagy a leg közelebbi barátaikkal szemben, az éppen aktuális viszonyulásukkal szögesen és végletesen ellentétes viselkedést tanúsítsanak. Persze, ezek a személyek, mindössze cirkuszi porondon, tehát rezesbanda által keltett csindaratta és rivaldafény által keltett fokozott hangulatban, tehát lehetőleg extatikus intenzitásban élik meg azt a dialektikus ingázást és kételkedést, ami mindannyiunkban lezajlik titokban, és amely jellemző Ikrek-szerű, dialektikus kétkedést és kétségeskedést és két-ségbe esést, és belső oda-vissza és tingli-tangli viselkedést én is, és Viola is, leírtuk az Ikerek jelenségről szóló tanulmányainkban.       Az ilyen személyekkel való találkozást követő, megfelelő „porul járásnak” tehát mindössze emlékeztetnie kell bennünket arra, hogy még mindig gyenge bennünk az élet pozitív értelmébe való meggyőződésünk, illetve még mindig elég nagy bennünk a spirituális kételkedés, abban, hogy amennyiben az egyetemes törvények szerint végezzük a dolgunkat, nem eshet semmi bajunk, illetve, amennyiben az előbbi mellett, még teljesen meg is vagyunk győződve arról, hogy – ugyancsak az egyetemes törvények szellemében helyesen gondozzuk a gyerekeinket és azok horoszkópjából kiolvasható karma-oldási logika szerint is neveljük őket, azoknak sem eshet semmi baja. Nem eshet baja még akkor sem, ha ezer-egy Nagy Puli Attila és esetleg még a dolgainkat valamelyest Pulinál jobban is ismerő Furcsa Ember igyekszik fertőzni körülöttünk a légkört és lehetőleg a földig lerombolni a szakmai vagy akár az emberi – erkölcsi – hitelünket is!       Azért kellett tehát nekem megfeledkeznem arról, hogy Furcsa Ember 1991-ben, egy ilyen, hirtelenül jött, árnyék-énes befolyásoltság hatására, börtönbe akart záratni, kihasználván azt, hogy én egy, a Csíkszentgyörgyi szövetkezetesített gazdák maradék javainak az elkótyavetyélésében járó, MTSZ- elnök üzelmeinek a megírásával olyan veszélyes sajtóperbe keveredtem, ami negatívan is el sülhetett volna, amennyiben a Kisgazda Pártelnök, akinek én akkor éppen a Furcsa Ember intrikáinak a következtében a kegyvesztett tanácsosa voltam, nem áll ki mellettem, mert a gondozásomban levő gyermekek miatti egzisztenciális félelmem teljes legyőzésére szükségem volt még erre a vészterhesnek tűnő lehetőséggel való szembesülésre is. Szükségem volt tehát arra, hogy a Puli féle veszély kivédése után egy újabb, annál talán sokkal veszélyesebb lehetőséggel is szembe nézzek és attól is megszabaduljak. Ti, azzal, és attól, hogy éppen az a „barátom”, aki a Puli nevetségesen túlzó lerohanásával korábban - még ha nagyon ostobán és valósággal giccses-hiteltelenül is, de - „megvédett” Pulival szemben, most neki áll, és a Puli féle: „Kozma Szilárd egy szélhámos és egy sarlatán” - elméletet abszolút megerősítve, azzal akar előállni, amit a Furcsa Ember egyelőre csak a hozzám írt magánleveleiben fejtett ki, ti., hogy az állítólagos „józan paraszti és kispolgári eszemmel”, ő szerinte, én nem hinnék azokba a metafizikai egyetemes törvényekben, amelyeket 18 évvel ezelőtt megismertem, és amelyekről és amelyeknek a szellemében 16 éven át tanulmányokat írok, illetve, hogy nem hiszek a kauzális asztrológia analogikus elvű axióma-rendszerében, amelynek segítségével helyre állítottam a gyermekkorom óta ingadozó és romladozó egészségemet, és amelyeknek a segítségével és amelyekben való hitemnek köszöngetően, helyre állítottam a négy gyermekes családomat, a gyermekeim egészségét, illetve amelyeknek köszönhetően az igazi lelki társammal: Violával is találkozhattam, akivel ma teljes élettársi és szülőtársi boldogságban élek. Sőt: élünk együtt a négy gyermekesre újból kiegészült családunkban mindannyian, tehát a korábbi házasságomból származó és az édesanyjuk által elhagyott, nálam levő három egészséges és boldog gyermekekkel együtt.           Feltevődik tehát a kérdés, hogy miért éppen Furcsa Ember kellett ehhez az   esetleges hiteltelenítési - katasztrófával való szembesülés útján történő, egzisztenciális félelmemmel való leszámoláshoz? Nos, egyrészt azért, mert ez a lehetséges hiteltelenítés következtében előálló lehetséges leszegényedési képzeteken alapuló egzisztenciális félelem akkor merült fel bennem legelőször, amikor hét évvel korábban Furcsa Ember, gondolom, az akkor éppen látható módon, velünk és köztünk, a mi értelmi szintünkön fellazulni képtelen (Talán korábbról nem ismerte Furcsa Embernek azt a harsányan szellemeskedő személyiségét, aki mindig felszabadul a férjében az én társaságomban?), és a magzatával kapcsolatos negatív, tudományos-intellektuális görcseitől vezérelt felesége hatására, majdhogynem hajszálra pontosan ugyanazzal a mesével állt elő, mint most Puli az altatókkal. Furcsa Barát ugyanis, ezelőtt hét évvel, meglátván három paracetamol tablettát az asztalomon, azzal állt elő, hogy mekkora hipokrita vagyok én, amiért a hozzám asztrológiai eligazításért fordulókat az egészséges – és szerinte, tehát nem szerintem: a teljesen gyógyszer-mentes – életvitelre oktatom, miközben én „titokban” úgy-e, gyógyszereket szedek! És, hogy ő majd cikket ír majd ezért róla, és a világ előtt le leplez, amennyiben (újból, illetve akkor is az a mese!), vele, vagyis az ő (akkor még csak kialakuló félben levő) cukorbetegségével, illetve annak az ő szellemi mentalitásában gyökerező, karmikus okaival foglalkozom, ahelyett, hogy az én, ugyancsak „nem tökéletes”, sőt: szerinte sok kívánni valót maga után hagyó szellemi alapállásommal foglalkoznék, stb. stb. -              Szóval akkor kezdtem először arról képzelegni, hogy mi lesz velünk, amennyiben egy, ilyen váratlanul rám valamiért megharagudó személy, előáll valami, bárkire bármikor azonnal rá fogható, mivel hogy az övéhez meg a Puliéhoz hasonlóan ravasz, de éppen ezért kivédhetetlen csúsztatásokra alapozható vádakkal? Hiszen akkor úgy képzeltem, hogy potenciális horoszkóprendelőket nem érdekli a részletes magyarázat, hanem azonnal kikerülik az asztrológust, amennyiben azzal bármiféle szakmai, vagy erkölcsi gyanú felmerül. Hiszen, első sorban én asztrológus vagyok és nem a jól bejáratott néphit szerint -  amennyiben diplomás, akkor - megbízható orvos, vagy természetgyógyász. És hiába, hogy én soha nem állítottam elő olyan elméletekkel, hogy egyáltalán nem szabad gyógyszereket szedni, hanem csak azt mondtam mindig, hogy a gyógyszerszedés csak rövid távon és felszínen és hirtelen segít, de hosszú távon azonban, meg kell keresni a betegségek szellemi-spirituális okait és a betegségek krónikussá válását illetve, halálos kimenetelét úgy lehet megelőzni, hogy lassan – lassan felszámoljuk azokat a hibás (karmikus) szokásainkat és beidegződéseinket, amelyek a betegségek kialakulásához elvezettek.       Ráadásul miért akkora nagy baj az, illetve miért kell attól az egész tudományát kétségbe vonni, ha egy asztrológus vásárol és be szed négy, vagy hat darab paracetamol tablettát annak érdekében, hogy hamarabb felgyógyuljon egy kis náthás-hűléséből, mivel holnapután kezdődnek a kerete-edzések, és ott teljes fizikai formában akar megjelenni? És kérdem én, hogy mi van akkor – Ha a Pulinak a Furcsa Emberével megegyező, de súlyosabb hiteltelenítési meséjét vesszük elő... – hogyha egy asztrológus esetleg altatót is kér az anyjától, annak érdekében, hogy el tudjon aludni, miután egész éjszaka, előbb le vezette a felesége szülését, majd addig virrasztott, amíg a gyermek és az anyai is elaludt a szülési aktus áldott drámája után és még el is takarította a szülés nyomait?        De akkor még úgy képzeltem, hogy nem számít a gyakorlati valóság, mert az, aki rosszat akar tenni és a csúsztatásaival akar hiteltelenné tenni, nem teszi hozzá ezeket a rész-valóság magyarázatokat, mint ahogyan Puli sem tette hozza, az interneten megjelent „Kozma Szilárd megengedhetetlen viselkedése egy beteggel szemben” c. rágalmazásában, hogy az inkriminált „kifogadásuk” és a kölcsönkérésük elutasítása idején, ő és az ők viselkedése még annál is „megengedhetetlenebb” volt az enyémnél, amennyiben megengedhetetlen az, hogy az ember a lakása ajtón kívül akar tuszkolni két gyalázatosan érzéketlen kellemetlenkedőt, mivel valósággal betörtek a lakásunkba, amikor résnyire meg nyitottam az ajtót, hogy mondjam meg, ne kopogtassanak többet, mert itthon vagyunk, csak éppen nem vagyunk vendégfogadáshoz megfelelő állapotban, mert éppen az éjszaka és itthon született meg a harmadik kislányunk!              De én azt is elfelejtettem, mint ahogyan ennek a naplónak a bevezetője is tanúskodik erről, hogy az első egzisztenciális félelmem éppen a Furcsa Ember „leleplező” cikkírással való fenyegetőzése kapcsán merült fel a képzetrendszeremben. De most ennek az emléknek is elő kellett jönni, mert ezt a Problémát Hamvas sem, és még Krishna sem, de még Jézus sem, és más metafizikus tudós, vagy vallás alapító próféta sem oldotta meg, mindannyian megelégedtek azzal a hamis elmélettel, hogy valaki, vagy valami ellen (Az Isten, vagy a sors vagy a szellemi törvények ellen!) lázadozzanak azért, mert az ő tapasztalataik szerint, spirituális életet folytató gondolkozóknak szegénynek kell lenni, és az élet anyagi áldásától megfosztottan kell élni. (Jézus: „A rókának is van ürege, de az ember fiának nincs ahova lehajtania a fejét!”) Szemben a közemberekkel, a hétköznapian gondolkozó személyekkel úgy-e, akik éppen azért vélik hiába valónak és nem követendőnek, vagyis végső soron és téves életútnak a szellem-kutatói tevékenységet, mert az vagy szégyenletesen keveset, vagy egyáltalán semmit nem hoz a konyhára. Ám ugyanakkor, messze fel néznek a hirtelen meggazdagodó kártyajósokra, valamint a jósolgató, tehát a szélhámos asztrológusokra, akik jó módban élnek, anélkül persze, hogy utána néznének, hogy azoknak a jó jövedelmet hozó jóslatai, mennyiben váltak be a valóságban? És még hagyján azt, hogy minden tisztességes misztikus (tanító, nem Oshohoz hasonló szélhámos, vagy útszéli pénzcsaló kuruzsló, vagy állítólagos mágia-tudós, aki aranyat és pénzt is varázsolhat, hogyha kell mint a nem rég elhunyt hindu szent: Sail Baba) úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy azt mondta: aszkézissel jár a spirituális munka, vagy tanítás, de egyenesen eszükbe sem jutott az, hogy mit tegyen a spirituális tanító, vagy asztrológus (szellemi munkás), hogyha nem csak magát kell fenntartania, hanem normális számú gyermekeit is? Ne gyakorolja éppen azt, amiben a leginkább hisz, mi? Nézzük csak meg: jézusra is rá fogták, hogy gyermektelen volt, holott harminc éven felüli férfit be sem engedtek akkoriban a zsinagógába, amennyiben nem volt megnősülve, nem, hogy még szentírást is értelmezhessen. És persze: Isten fia attól volt az ostobák és a ravasz kanonizálók szerint, hogy nem volt gyermeke! – Jézus attól volt hitelesen Isten egyedüli és kizárólagos fia tehát, hogy nem kellett a gyermekeinek enni adnia... – Nagyon komoly, nem? És figyeljük meg: Nagy Puli is, és Furcsa Barát is, és Hajdú Gábornak a testvére is, aki szintén már csak volt-barátom, mert „jó testvérként” kényelmesebb volt neki a testvérének a pártját fogni, mint a tárgyi valóság szerinti igazságét, hogy én akkor lennék hiteles asztrológus, ha nem ezzel a munkával keresném a kenyeremet és ezt a tudásomat ingyen osztogatnám, ingyen segítenék ezzel az embereken. Vagyis, akkor, ha amatőr lennék, és nem profi! – Mint hogyha az amatőr festők és szobrászok és zenészek, vagy kőművesek, vagy betonöntők, vagy informatikusok, hitelesebbek lennének, mint a hivatásosak!             Én tehát ez előtt hét évvel erősen megijedtem, amikor Furcsa Ember elküldte nekem a rólam írt, de még nem befejezett és végül teljesen soha be nem fejezett és ezért nem is közölt cikkét, amelynek, érdekes módon ugyanaz volt az alaphangütése, ti., ő is azt állította abban a készülő cikkében, hogy szerinte (is) léteznek ugyan jól szakképzett, hiteles asztrológusok is, de vigyázat, mert Kozma Szilárad nem az, és következett a nyakatekert elméleti indoklással leírt eset az asztalomon látott három darab paracetemol tablettával.      - Bár közölte volna a kedves Furcsa barátom akkor azt a cikket! Ez az időszak ugyanis egybe esett azzal, amikor egy másik Ikrek-karmás barátom által néhány hónappal korábban elkészített első szép honlapom kezdett az internet (google-) béli top-listákon az első oldalakra lassan - lassan felkerülni, aminek a következtében, végre beindultak nálam is, a külföldi (Magyarországi) horoszkóprendelések. Akkor tehát minden esélyem meg volt arra, hogy megtapasztalhassam azt, hogy egy – egy ilyen rágalom cikknek, sőt, ma már tudom és hiszem, hogy csak pillanatnyilag és csak addig van hatása, amíg egy két cáfolat és tisztázó hangnemű cikk ugyanazokon az internet-portálokon, de lehetőleg inkább azok alatt, vagyis azokhoz kapcsolódva, megjelenik.       De úgy látszik, a sorserők még mélyebben akartak és lehetőleg még szélesebb körben akartak a tudattalanomba bevilágítani, tehát olyan, lehetőleg a korábbiaknál sokkal erősebb, ide vonatkozó félelmekben és a félelmek hiábavalóságát leleplező, a félelem-képzetekkel ellentétes pozitív tapasztalatokban részesíteni, amelyek egy életre megszabadítanak ezektől az áttételes, tehát a nem miattam, hanem a gyermekek biztonságos otthonban való létezésének és a felelős szülői gondozási lehetőségének az elvesztése miatti félelmektől. Utána ugyanis, hogy Furcsa Baráttal elváltak az útjaink, kétszer mentem ilyen félelem-teljes perióduson keresztül, vagyis akkor, amikor a feleségem először és másodikszor is elhagyott, és mind a két alkalommal, minden jel arra mutatott, hogy ez egyben az én asztrológusi hiteltelenítésemet és az elszegényedésünket is magával fogja hozni és ennek következtében pénz nélkül kell, hogy maradjunk. A valóságban viszont, éppen, hogy fordítva történt. Miután a rendelések csakugyan meg csappantak kb. a válás véglegességének a tudomásul vételét követő négy – hat héten át, a következő hónapokban viszont annyi rendelésem érkezett mind a két alkalommal, hogy alig tudtam azoknak eleget tenni és ennek a rendelés növekedésnek köszönhetően, a második alkalommal Violát is felkérhettem, hogy jöjjön el hozzánk, pedagógusnak és házi asszonynak a gyermekek mellé. És éppen annak érdekében, hogy minden rendelés-igényt kielégíthessek. És ez, a három hónapos fél „üzleti” fél szeretői „relációban” eltöltött időszak elég volt arra, hogy felismerhessük egymásban az igazi lelki társat és együtt maradjunk.         De még ez a két félelem-képzeteimmel ellentétes tapasztalat sem volt elég ahhoz, hogy az egzisztenciális félelmeimtől megszabaduljak, mivel, éppen azt követően, hogy Violával nem csak megbeszéltük azt, hogy végleg nálunk marad és a gyermekeimnek az anyjává válik, ami a tavaly nyár végén esett meg, hanem amikor ebbe az összetartozás-érzésbe már bele is éltük magunkat, és amikor a bíróságon meg hozták azt a határozatot, hogy Turulát nekem ítélik, az Emő rovására meg, a Turula általam történő gondozása fejében egy szégyenletesen kicsi gyermektartást meg ítélt a bírónő, és miután Emő azt sikoltozta nekem a telefonba, hogy soha nem fogok én neked a Turula 18 éves koráig gyermektartást fizetni, a rendeléseim előbb gyengén, majd szilveszter után, drasztikusan meg csappantak. És innen az olvasó ismeri már az un. gazdasági történetünket, az Emő gyermektartás-elleni fellebbezésével, az első, ajándékba kapott, és szintén ajándékba adott autónak a Hajdú Gábor általi át nem íratásával, és ennek következtében a családi pótlék elvesztésével, Emőnek a külföldön való, három hónapos eltűnésével és végül az éhségsztrájkommal.         És most itt ülök, október elején, amikor a Mérleg napja egyértelműen rá fekszik az én sorsképletem Lilit-Mars párosára, és szemben áll a Kosban álló Holdammal és fél-kvadrátot alkot az Oroszlánban álló Plútómmal, valamint ugyancsak fél-kvadrátot alkot ellentétes irányban a Skorpió Napommal és Merkúrommal, és most már végre, egyáltalán nem félek attól, hogy az árnyék énje, vagy a felesége, vagy mindkettő befolyása alatt, a Puli Sarlatán-tézisét igazoló, dupla Kos - karmával rendelkező, Furcsa Barát, valahol máshol az interneten, vagy ugyanott, ahol korábban a Pulit elmegyógyászati ápoltnak és papagájcsőrűnek és más ilyen szép tulajdonságokkal rendelkező személynek nevezte, most elé áll azzal az elméletével, amiket nekem a levelében le írt, és amely elmélet vastagon igazat fog adni Pulinak abban, hogy én akkora sarlatán vagyok, amekkorát nem látott még a föld, hiszen mindabban, aminek köszönhetem az egészségemet és az erőnlétemet, valamint egészséges gyermekeimet - és a gyönyörű és értelmes és szerelmében elkötelezett, de főként, női személyben általam még soha nem tapasztalt gerinces élettársamat - én nem hiszek!                           Mert arról, hogy mennyire igen is hiszek én az egyetemes törvényekben és a megváltás lehetőségében éppen az beszél a legékesebben, hogy miután ezt a záró mondatot le írtam, és az Olt holtárkában megfürdök, becsomagolok és a tavak mellől haza költözve, az első dolgom az lesz, hogy ezt a kiegészítést feltöltöm az interneten korábban már közölt, a félelemtől való megszabadulásom fázisait leíró apokaliptikus tanulmányomnak a végére.       Csíkszeredai Szécsen vidék 2O11  -  szeptember 22, majd október  4.