Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Cookie-kezelési tájékoztató
Magyar szülők magyar iskolába adják gyermekeiket!

Kozma Szilárd asztrológus:

A MO-i határokon kivül élő magyar szülők magyar iskolába adják a gyermekeiket,

de nem csak azért, hogy ne asszimilálódjanak,

hanem azért, hogy NE SZENVEDJENEK ÚGY ÉS ANNYIT, AMIÉRT ÉN SZENVEDTEM,

amiért már első osztálytól rpmán iskolába íratott az anyám!

 

Kedves, félretájékozott Szülőtársaim! Személyesen tanúsítom, hogy semmi, de semmi előnyöm nem származott abból, hogy 196O nyárvégén édesanyám román nyelvű osztályba íratott. Sőt! Amint azt a Táltos Bolond c. regényemben is megkíséreltem minél érzékletesebben ábrázolni, attól a végzetes szeptember 15-től besötétült előttem a világ és egy szerencsétlenül zavaros, identitás-tudat vesztéssel járó gyermekkor kezdődött el ami nem csak a gyermekkoromat tette majdhogynem abszurd történetté, de az életem első részét is.

Persze, az is baj, a magyar gyermekek felesleges román iskolába íratásában, amire a politikusok és a pedagógusok hívják fel a figyelmet, ti., az "önkéntes" asszimilációval járó, polgári öntudat-veszítés, a másodlagosság státuszának elfogadása. De szerintem annál sokkal erősebb tényező kell, hogy legyen ebben a kérdésben, hogy EZ A GYÖKÉRSZAKÍTÁS, A GYERMEKEIKNÉL LÁTHATATLAN, DE SOKSZOR EGY ÉLETRE SZÓLÓ, felesleges(!) LELKI ÉS SZELLEMI SZENVEDÉST OKOZ, amint nálam is okozott.
Kérek tehát minden olyan magyar szülőt és nagyszülőt, akinek tudomása van arról, hogy valamely közeli, vagy távoli magyar barátja, vagy ismerőse román iskolába szándékozik íratni a gyermekét, erre - Ti., hogy a gyermekeiknek akár egy életre szóló felesleges lelki és szellemi (Mert ilyen is van! Sőt: ez a legveszélyesebb, még akkor is, ha az emberek a hétköznapi életükben nem érzékelik. Ez okozza valójában a testi betegségeket is!) szenvedéssel járó, IDENTITÁS-TUDATI ZAVART, okoznak, egy ilyen, pragmatikus szempontból ugyan helyesnek, de szellemi szempontból esetleg még végzetesnek is bizonyuló (Az én esetemben szinte az lett!), kellőképpen át nem gondolt döntésükkel.

A ROMÁNIAI MAGYAR PEDAGÓGUSOK SZÖVETSÉGÉNEK a felhívása:

Kampány a magyar diákokért


Tanulságos az felhívás, amellyel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) fordult a romániai magyar szülőkhöz, és amelyben arra kéri őket: gyermekeiket írassák magyar osztályokba, ezáltal is elősegítve a beiskolázási tervek megvalósulását. http://kronika.ro/erdelyi-hirek/az-anya ... a-az-rmpsz

A közlemény a magyar közösség régi problémáját hozza újra felszínre: azt, hogy számos szülő úgy gondolja, gyermeke jobban érvényesül majd felnőttként, ha az állam nyelvén végzi tanulmányait. Az másodlagos szempontnak tekintik, illetve valószínűleg sokan nem is tartják reális veszélynek, hogy gyermekük ezáltal elindulhat az asszimilálódás útján, hiszen a magyar kultúrából kikerülve, illetve annak iskolákban tanított alapjaival meg sem ismerkedve sokkal fogékonyabb lesz a román közeg ingereire, és hajlamosabb lesz ő is román iskolába íratni majdan megszülető gyerekét, ami végül egy-két generáció múlva teljes beolvadást eredményez.

Mindamellett, hogy tiszteletben tartandó azok döntése, akik minden ellenkező érv ellenére ezt látják az érvényesülés útjának, valamint azokét is, akik számára nem okoz gondot a magyar identitás feladása, aggasztó, hogy ilyen kampányokra van szükség a magyar diáklétszám szinten tartásához.

A rendszerváltás óta eltelt időszakban számos magyar oktatási intézmény alakult újra vagy jött létre, mind alsó tagozatos, mind középiskolai szinten, eközben pedig a magyar felsőoktatás is bővült. Ma már szórványtelepüléseken is több magyar oktatási intézmény jött létre az évek folyamán, így olyan helyeken, ahol a szülők csupán jobb híján, a magyar iskola hiánya miatt adták román iskolába gyereküket, megvan a lehetőség arra, hogy – ha nem is a településen, de annak közelében – magyarul tanulhassanak a gyerekek.

Ugyanakkor a statisztikák továbbra is azt mutatják, hogy a magyar diákok száma alacsonyabb a magyarság számarányánál. Számos szülő íratja még mindig román iskolába a gyerekét olyan településeken is, ahol pedig a közelben, vagy akár tömegközlekedéssel könnyen elérhető helyszínen magyar oktatási intézmény is rendelkezésre áll.
Pedig a magyar nyelvű oktatáshoz való jog is olyan, mint a hivatali anyanyelvhasználaté: annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Gyakran a román hatóságok akadályozzák érvényesülését, de nem ritka, hogy maguk a magyar polgárok azok, akik a rég beléjük rögzült félelem miatt, esetleg megszokásból, igénytelenségből, arra hivatkozva, hogy nem ismerik a hivatalos kifejezéseket, nem használják az anyanyelvüket, vagy például az üzletekben nem igénylik a magyar nyelvű kiszolgálást, a magyar feliratokat.
Ezért lenne fontos, hogy a magyar polgárokban tudatosodjon: csak akkor számítanak egyenrangú polgárnak a többségiekkel, ha az élet minden területén, az iskolákban, a hivatalokban is és az üzletekben is ugyanúgy használhatják anyanyelvüket, mint a román nemzetiségűek. Hiába küzdenek az iskolák a magyar beiskolázási keretek csökkentése ellen, ha a szülők nem tartják fontosnak, hogy kihasználják a lehetőségeket.
Az RMPSZ felhívása, és a hasonló célú kampányok ezért is lényegesek. Azonban ugyanilyen lényeges, hogy a magyar oktatási intézmények egyetlen erénye ne az legyen, hogy magyarok. Versenyképes tudást nyújtó iskolák, kiemelkedő teljesítményű pedagógusok szükségesek ahhoz, hogy a magyar szülők valóban azt érezzék: gyermekük akkor érvényesül majd jobban, ha magyar tanintézménybe íratják.




Az asszimiláció tényezője is fontos ugyan a kérdésben, de annál messzemenően fontosabb a nemzeti identitás-tudat elvesztésével, de mindenképpen: zavarával járó, és sok esetben egy életen át tartó, LELKI- ÉS SZELLEMI SZENVEDÉSE a feleslegesen román iskolába iratot és járatott GYERMEKEKNEK!
Egyszerűen nem értem, hogy a pszichológusok ilyenkor miért kussolnak, mint a témát ismerni hivatott, "hiteles szakemberek"? Miért csak politikai vetületében világítják meg a kérdést, hiszen van, akit nem érdekel sem politika, sem nemzetiségi tudat, de igen is érdekelheti, a gyermeke - gyermekei mentális - lelki egészsége, illetve annak a zavarának vagy elvesztésének a további következménye! EZ a fontos ügy ÍGY - csak politikai síkról kezelve! - MEGBOCSÁTHATATLAN EGYOLDALÚSÁG!

Kérlek szépen, ezt osszátok meg minél többen!
Minden egyes, az általam átélt sötét öntudati zavarodottságtól - AMELYET A TÁLTOS BOLOND REGÉNYEMBEN IS ÁBRÁZOLOK!-, és az abból eredő felesleges lelki és szellemi szenvedéstől megmentett gyermeki lélek EGÉSZ- sége számít! Főként, ha csupán egy szülői jó, vagy végzetesen elhibázott döntésen múlik az, hogy hány magyar gyermek lelke zavarodik meg, vagy nem a következő években!