Kozma Szilárd karma - asztrológus:

9. A NEPTUNUSZ

A Neptunusz az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) ősereje. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölő szárból nő ki a test, lélek és szellem hármasa. A Neptunusz eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítője, és Posseidon, a Neptun görög megfelelője egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelőzte. De - Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetű, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítő klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelő) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában ő az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegéből az emberek, a Mágia Tőrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat. Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást, kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elő a Neptun által megtestesített őserő hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelőtlen használata másfajta függőségi viszonyt előidéző állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszűntető kábulatra vágyó személy, de még a nagyevők is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire ők tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid időre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külső - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sőt: az időben történő kauzális információ-gyűjtéshez és annak megfelelő személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belső spirituális tágulást teljesen nélkülöző mesterséges szeretet- állapotok előidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében, utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a „beavatott” személyt, akár a másnapos embert az előző napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyéről a Neptun földi kötődéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvű technikai civilizáció életszemléletében élő személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külső csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerező mezőgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erőszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtő őserőkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak ő, hanem az egész környezete. Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern művészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is „munkálkodó” Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgősködés), nem egységtudati állapotokat előidéző mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésből eredő félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.
A negatív Neptunusszal tehát, vagyis azzal a szó szoros értelmében vett „fantasztikus” isteni teremtőerő negatív megnyilvánulásaival, amit megjelenít nagyon, de nagyon vigyázni kell! Tudjuk: a teljesen negatív Uránusz, vagyis a 8-as bolygó szellemisége, más negatív őserők szellemiségével egy időpontban társulva, nem csak hirtelen előálló természeti és ez által egyéni, vagy családi katasztrófákat idézhet (Lásd: a Kasmiri földrengést.), hanem népcsoporti, esetleg népi katasztrófákat is. A 10 bolygó által megtestesített őserőnek, a Plútónak, vagyis az isteni igazság (A megváltás!) őserejét képviselő szimbolikus égitestnek, a „negatív hatásait” is ismerjük: ő áll minden egyéni, családi, vagy népcsoporti elkorcsosulásnál, spirituális, szellemi, lelki és fizikai eltorzulás hátterében, a hiányos (hiányzó!) szervekkel, vagy kevésbé látványos genetikai zavarok következtében kialakult torzszülöttek magzati létesülésének a hátterében. (Milyen hiu és meddő pl. a genetika azon állítása, hogy az ő tudományos beavatkozásai segítségével, az ilyesmi a jövőben teljességgel kiküszöbölhető lesz! Egyedi esetekben lehet, hogy eltudnak majd ilyen eredményeket is érni, de a hosszú távú következmények még végzetesebbek lehetnek, hiszen a genetika nem avatkozhat be az isteni igazság szellemével szemben, akár tudatosan, akár öntudatlanul és önkéntelenül vétkező kismamák zavaros és feszült, negatív képzetekkel telt életképzeletébe – általános képzelet-világába.) Ezek tudatában tehát, meg kell értenünk azt, hogy a kilencedik bolygó negatív megnyilvánulása, vagyis a negatívan működő Neptunuszi szellemiség is eredményezhet végzetes élet- és sorshelyzeteket, de legalábbis végzetszerű, un. misztikus sorshátráltatásokat, még ha nem is olyan látványosan, mint az Uránusz, vagy a Plútó! Az Egyetemes Teremtő-képzelet és szeretet őserejének a negatív manifesztációja ugyanis nem pusztán az egyetemes szeretet hiányát, vagy a mágikus képzelőerő hiányát jelentheti, hanem azok ellentétét is: az ideavilág legfinomabb szintjein – vagyis a láthatatlanban: az észlelhetetlenben és az érzékelhetetlenben - érvényesülő önkéntelen romboló jellegű képzetalkotási hajlamot (önkéntelen ellenség-képzet alkotási hajlamokat, vagyis spirituális-képzeleti gyűlölködési és neheztelési hajlamokat), amit az ember a legtöbb esetben észre sem vesz, de amitől az ott van és még inkább végzi a lassan, de biztosan ható dolgát, mint a katasztrófákat idéző Uránusz! A negatív Neptunuszhoz, illetve a Neptunusz negatív szellemisége manifesztációjához tartoznak ugyanis, nem csak a képzeleti – tudati – lelki és testi fertőződések, vagyis a szektás és dogmatikus gondolkozáshoz és viselkedési formákhoz (mentalitáshoz!) kapcsolódó, azok következtében megfoganó fertőzések és fertőződések (Tudjuk, hogy a szervezetünk állandó baktérium – és vírusfertőződési lehetőségeknek van kitéve, de nem véletlenül, csak bizonyos esetekben: bizonyos mentális és lelki állapotokban fognak rajtunk, azaz kapaszkodhatnak meg bennünk a vírusok! – Lásd az un fertőző korházak és szanatóriumok orvosainak, asszisztenseinek, nővéreinek és más, kiszolgáló személyzet tagjainak és ezek családtagjainak a nagyon ritka befertőződését, sőt: lásd a lepra és pestis járványok idején missziós segély-szolgálatot végző papok és apácák „csodás” immunitását... És a példák ara, hogy itt sem kimondottan véletlenül és, vagyis, úgymond „tudományos lehetőségek” szerint működik a fertőződés, hanem az egyetemes törvények és főként a rezonancia törvénye alapján!), de ide tartoznak a hormonális betegségek és persze, a mesterséges önkábítás szenvedélybetegségei is: az alkoholizmus, a kábítószerezés és azok enyhébb formái: a „betegesen rendszeres” cigarettázás és kávézás is. Az orvostudomány úgy képzeli, hogy teljességgel a fertőzés ellenes tömeges vakcináknak köszönhető az olyan veszedelmes járványoktól való megszabadulás, mint a pestis, a lepra, vagy a kolera, holott ez a vakcinák hatásától sokkal nagyobb részt a materializmus azon jótékony hatásának köszönhető (Hiszen ki tagadná, hogy ilyen is van?), hogy nagyjából megszabadította a néptömegeket a vallásos dogmatizmustól, az ellenségképzeteknek a vallásos és tömeges szinteken történő intenzív átélésétől. A jelenség viszont, ha enyhébb formákban is, de megmaradt egyéni és kiscsoporti szinteken, és a tömeges kábítószerezés, az alkoholizmus, a rengeteg hormonális betegség és az AIDSZ mindannak a jele, hogy nagyon távol áll még az un. civilizált nyugati ember is a Neptunusz őserejének a harmonikus megtestesítésétől.
Hát ezért nem kell engedni az ártatlan áldozati állappotokkal vechikuláló önámító képzeteknek, mert egészen biztos, hogy ezek mögött ott lapulnak, és a nyomukban mindenképpen és óhatatlanul megszületnek, a személy számára, majd a tömeg számára is veszélyes, ellenség-képzetek. Mert nem csak a feleselni és a minket kritizálni még nem képes kiskorú gyermnekeinket, vagy a ránk szoruló és ezért kritika kifejtésre szintén képtelen, idős szüleinket kell szeretni, vagy a szintén ránk szoruló házi állatokat, vagy az életterükből kiszorított és az állatkertek rácsai, vagy védő árkai és sziklái mögött nyomorgó és vlgső soron szintén magatehetetlen vadállatokat. Vagy éppenséggel a tőéünk távolinak képzelt Istent. Mert ezeket könnyű. De a szeretet egyetemes egységesítő lehetősége, vágya és kényszere és azoknak a személyeknek is szól, akik meg tudják és meg is merik mondani a számunkra az igazat, tehát a számunkra hamar kémnyelmetlenné váló, életerős felnőtteknek is, sőt, még azok között is, azoknak is, akik nem bűnőzők, de mi mégis ellenségeinkként érzékeljük, mivel érezzük, hogy életerejüknél és az általunk ellenőrízhetetlen rejtett, vagy látható – érzékelhető képességeiknél fogva, kényelmetlenné tehetik az életünket, amennyiben ellentétesekké – és ezzel ellenségessé - válnának az érdekeink és az élet értelméről alkotott elképzeléseink. Szóval, nem hiába mondja Jézus, hogy a szeretetünk őket is meg kell, hogy illesse. De meg kell illesse a mélyen átérzett és intenzíven megélt szeretetünk az ellenségesnek – mivelhogy kényelmetlennek, vagy veszélyesnek – érzékelt földi fizikai, tárgyi világot is, mivel ha ez nem lenne, akkor nem lenne lehetséges az egyetemes kiegyenlítődésen alapuló abszolút egységbe olvadási lehetőség, vagyis a megváltás sem, hiszen a szellemi világ tulajdonságait és minőségét vissza tükrözni képes fizikai – természeti és általában a külső környezettől való visszajelzések nélkül mi személyek sem lennénk képesek a megváltódásra, de maga az abszolút lét sem! És ez az élet nagy titka: éppen akkora intenzitással képessé válni szeretni a visszatükröző tulajdonságával nekünk oly sok fájdalmat és szenvedést okozó külső fizikai – létet is, mint a belső szellemi és abszolút létet. A mózesi típarancsolat itt hibáás, illetve hiányos! Az első három „törvényben” az Isten szeretetének a szükségéről beszél, illetve az Istenhez való viszonyulás etikájáról, majd annyival, hogy szeretnünk kell felebarátunkat mint önmagunkat, át tér az emberekhez való viszonyulásunk lelki boldogságot és egészséget biztosító etikájára hat pontban. És ebben igaza is van. De nem csak abban hiányos, amiben Jézus kijavította mondván, hogy az ellenséget is kell szeretni, hanem főként abban, hogy nem mondja ki azt, hogy főként a kényesek és a kényelmesek, de a buták által is ellenségesnek látott és érzékelt fizikai - tehát természeti és tárgyi! - világot, amely a maga kérlelhetetlen fizikai törvényeivel, illetve a katasztrófának nevezett megmozdulásaival, annyi nehézséget, drámát és tragédiát okoz, vagyis annyi fizikai és lelki fájdalmat és szenvedést okoz, az által, hogy a bennünk levő szellem zavarait „kegyetlenül” és egy az egyben vissza jelzi, hát azt is éppen úgy kell szeretni, mint pl. a személyi kritikát következetesen, logikusan és lehetőleg igazságosan gyakorolni képtelen, kiskorú gyermekeinket. Pedig ez, az asztrológiai magas rendű tudáson alapuló, „lefelé” és kifelé is áramoltatott (gyakorolt) minél intenzívebb szeretet-képességünk, az életünk boldogságának, illetve a szellemi, lelki és testi egészségünk és épségünk megőrzésének a kulcsa. Ez az élet titka.
Ez a titoktalanság, a titok-nélküliségnek, a titoktalanságnak, az átlátszóságnak, az őszinteség, vagyis az önzés- mentesség, mágikus erejének az egyetemes erejű ősi titka. Ez a Lilith-ellenes és karma-ellenes magatartásnak a szakrális titka.
Ezt kell személyessé tennünk a horoszkópunkból kiolvasható karmánk és gyakorlati életfeladataink tudatosítása, feloldása és meghaladása segítségével.

lásd még: www.asztrologosz.com

és a: www.kozmaszilard.com