Kozma Botond Szilárd: A mennyek országa II.

Bizonyára létezik egy lényegi összefüggés aközött, hogy milyen konstellációban: milyen idő minőségben születik valaki - vagy valami: pl. egy olyan fejlett emlős állat mint a csimpánz, vagy az elefánt - és a születését megelőző egyetemes spirituális folyamatok által meghatározott egészségi állapota, illetve a genetikai egyensúlya (vagy a genetikai zavara) és a durvább, vagy finomabb szervi hibái között. Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek tudományos, vagy misztikus marhaságokról, mint a nők és mégis, akár egészséges - természeti létkörülmények között is hoznak a világra a genetikai kódrendszerük zavara miatt málformációval született kicsinyeket. Ezért, ha számomra világos is, hogy szellemi okok miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek a nők hiányzó, vagy csökevényes (megnézni a csökevény és a csökönyös szavak kapcsolatát) szervvel gyermekeket, nem értem, hogy a nem gondolkozó, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő állatok, miért nemzenek és szülnek torz, vagy beteg utódokat? Talán az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlődik - az új kifejeződési formákat kereső tervei és változó kísérletei jelentkeznek a kevésbé sikerült idea formákat leképező lényekben: a rosszul sikerült - elnagyolt - utódokban az új, még nem véglegesedett idea-kombinációk jelentkeznek?

Ha nem így lenne, ha nem gondolhatnám ezt, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk által személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a teremtési játszmában mindannyian, feltevődik a kockázat elfogadásának a kérdése. Ameddig az ember nem rendelkezik spirituális ismeretekkel ugyanis, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásan sikeredő isteni kísérletek eredményével szemben: az első a tudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és ezért bárkivel bármi és bármikor megtörténhet (lásd: például bárkinek az utóda, a tudomány által jónak - optimálisnak! - ítélt körülmények között “félresikerülhet”, amit a tudomány a véletlen számlájára ír, holott tudjuk, hogy a fogyatékosság, vagy a malformáció a magzatot kihordó anyának az intenzíven átélt, de a tudat alá préselt agresszivitásának: rejtett gyűlölködésének, az úgymond csendes neheztelésének: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, irracionális félelmeinek, szorongásainak negatív képzelgéseinek a következménye). A második - a veszélyesebb! - magatartás a vallásos, amely szerint az Isten tökéletes és ezért minden, amit csak akar és mindent, amit akar, amennyiben akar, tökéletesen létrehoz. Ezt követően már csak optimista, vagy pesszimista, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus kérdése, hogy büntetésként, vagy “ajándékként” fogadja el nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) egy vallásos személy a malformációkkal született utódát?

Az eddigi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a metafizikai tudatossággal rendelkező és ezért legalább nagyjából egészségesen élő, érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak egészséges utódaik születnek, hiszen az emberi ősideának megfelelő fizikai, az érzelmi és a mentális struktúrák az időben már igen rég óta véglegesedtek és csak kauzális (abszolút rendelés, rendelődés) szinten folynak az új fejlődési és kiegyenlítődési formák kialakítása érdekében történő ősidea-kísérletek. Az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp az anya, illetve az ősanyák huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt téves képzelgéseinek és gondolatainak a következménye. Ezt a képzelet-tisztítást nagy mértékben véghez viheti a tízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése.

Ahogy a bolygók által megtestesített őserők esetében a Plútó által megtestesített isteni igazság ősereje, a tizedik törvény, az Isteni Igazság törvénye. Az abszolútum törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződését is jelentő, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felül múló, azokat meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását kijavító, átalakító törvény. Ennek a törvénynek az alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyeket a többi kilenc törvény ismeretében is számunkra igen nehéz, vagy néha nem is lehet megérteni. (Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenséget is nehéz megértenünk. Például, hogy milyen logika alapján születhet nem HIV fertőzött és elvonási tünetektől mentes gyermek a világra, HIV vírussal fertőzött kábítószer fogyasztó anyától, vagy, hogy milyen logika alapján halhat meg egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke, holott az első esetben a szeretet-törvénye és a polaritás törvénye együtthatásáról van szó, a második esetben esetleg a mágia törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről.) A tízedik törvény tehát racionális logikával felfoghatatlan törvény, amely a (2)kegyelem, vagyis a csoda törvénye, és negatív jelentkezési formájában - az emberi értelem és erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! - a (3)bosszú törvénye. E két elem közül (amennyiben a csodát nem vesszük külön elemként) természeti testben élő ember valójában egyet sem gyakorolhat büntetlenül és nem is idézhet meg. Megtehetni ugyan megteheti, hogy mindenhatót játszik a világi hatalom gyakorlás útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználásának a segítségével, de ha tudatlanságában megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető, igen erős “büntetésnek” érzékelt csapásokat kell elszenvednie.

Az abszolút törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus) logikával megérteni, de jó tudni róla. Jó tudni bízni az eleve pozitív rendeltetésében és miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a szabad kiegyenlítődésünk (és a mások szabad kiegyenlítődése!) megvalósulása érdekében, rá hagyatkozni az Evangélium által sugallt magatartással: Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod érvényesüljön. Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a tragikus végkövetkezmény elfogadásának a szükségéről van szó, hanem épp ellenkezőleg: annak a “jónak” az elfogadásáról, amit a földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel nem is vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni, hiszen egyikünk sem Jézus, aki miután az által, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és ezáltal az egyetemes törvényeket, amiért kénytelen volt elfogadni és elszenvedni visszahatások következményeit. Bár a Plútó természetét ismerte és ezáltal tudott róla, 2003 nyarán Emőke még egyáltalán nem bízott az abszolútum törvényében, aminek következtében rengeteget szenvedtünk fölöslegesen mind a ketten.

A gyermekeinknek a januártól folyamatosan vissza térő betegségei hatására, az általam racionálisan követhetetlen spirituális szinteken, bizonyára igen kétségbe eshettem. Főként az Etelka betegségétől, illetve attól, hogy ez, a gyermek életét is fenyegető magas lázzal párosuló, bika jellegű betegség Emőkének miféle mélyen rejtett, veszedelmes átéléseiről adott jelzéseket. (Etelkának a Bikának megfelelő II. horoszkópházban áll az Enikőjéhez majdhogynem hasonlatosan támadott Plútója!) Más értelmes magyarázatom ugyanis nincs arra, hogy miért hűltem meg a nyár második felében néhányszor egymás után, majd miért maradtam a nyár végén és az ősszel folyamatos hűlés- érzékenységgel és hörghuruttal sok héten és hónapon át, annak ellenére, hogy ugyanakkor sikerült sokat napoznom és több kilométert úsznom a hideg Zeteváraljai tóban anélkül, hogy eben az időszakban, vagy a táborozásokat követő napokban meghűltem volna. Úgy gondolom, hogy metafizikai tudásom és fegyelmezettségem miatt, már az imaginációm számára is követhetetlen mélységeiből kezdtem támadni Emőkét, miután újra és újra azt kellett észlelnem, hogy az Etelka élet-veszélyes lebetegedését, valamint a labor-eredmények által mindkettőjüknél észlelt nagy vas és vörösvérsejt-hiány tudomásulvételét követő időszakban sem vált képessé a lelki gyengesége: a gyermekellenes és életellenes szellemi programja legyőzésére, a gyermekáldással szembeni képzeleti ellenségeskedése feloldására. Ez az ösztönszerűen jelentkező megtermékenyülés ellenes önkéntelen támadó szellem ugyanis nyomban vissza tért, mihelyt a közvetlen veszély jelei megszűntek. Ez a tény nem csak abból derült ki folyton, hogy Emőke több alkalommal is azonnal könnyezni kezdett, amikor egy - egy hetes, vagy két hetes előadói - táborozási távollétemet követő szeretkezés után biztosítottam afelől, hogy a távollétek alatt a szervezetemben felgyülemlett és a szeretkezések közben belé lövellt férfi-mag adagok jó bőségesek és olyan virgonc spermákat tartalmaznak, hogy most már biztosan megtermékenyül, hanem a makacs ellenállás abból is kiderült, hogy a valahányszor a menstruációs időszak bekövetkezett, feszültté vált és mindaddig képtelen volt megnyugodni, amíg a gyógyszertárból terhességi tesztet nem vásárolt és a negatív eredményt nem észlelhette.

De ez a megnyugvás már hiába történt meg, mert rendszerint először Medárda, majd mind a két gyermek, vagy mind a hárman a legnagyobb kánikula idején is megnáthásodtak, majd néhány nap múlva köhögni kezdtek. Amint viszont a betegséget észlelve újra és újra kiderítettem, hogy Emőke éppen mit támadott és ők gyógyulni kezdtek, következtem én, mivel mikor nyíltan, mikor anélkül, hogy ezt észre vettem volna, én támadtam gondolatban Emőkét amiért rendszeresen beteggé teszi a gyermekeket és önmagát a csökönyös ellenállásával. Mindössze az volt a furcsa, hogy időközben a spirituális ellenállásnak, illetve a magzat támadásnak a másik, korábban állandóan észlelt negatív következménye: a leszegényedés ezúttal elmaradt és lassan - lassan annyi pénzünk gyűlt össze a számlák időszakára, hogy idejében ki tudtuk fizetni az összes számláinkat és októberben, amikor a harmadik havi szociális segélyt is megkaptuk - amit épp egyébként akkor kérvényeztem, amikor ők korházban voltak - végre megtehetem azt, amire rég óta vágytam: nem kértem több szociális segélyt. Akkor még úgy képzeltem hirtelen, hogy mindez az időközben megjelent gyönyörű és komoly könyvem pozitív hatásának tulajdonítható. De később, jobban utána gondolva annak, hogy tulajdonképpen az első nagyobb összeget a Bucegi hegységben tartott “életmód” táborból hozam haza, majd azt, hogy ezt követően is, inkább azok a magukat sorsüldözöttnek képzelő, egyszerű vidéki emberek jelentkeztek telefonon horoszkóp-értelmezésre akik nem olvassák a könyvemet és interneten is olyan helyiségekből kaptam horoszkóp-rendeléseket, ahova biztos, hogy nem jutott el a könyvem. Rá kellett jönnöm tehát, hogy másról van szó. Hát miről van szó? Arról, hogy annak ellenére, hogy valamelyik gyermek, de többnyire mind a kettő és őket követően Emőke is majdhogynem menetrend szerinti rendszerességgel meghűltek, októberben végre pozitív jelzést adott a “terhességi” teszt, ami engem nagy megelégedéssel töltött el, mert azt jelezte, hogy mégiscsak sikerült a feleségemet - azzal majdhogynem folytonosan veszekedve az ellenállása megtörése érdekében és szeretkezések után órákig magam mellett tartva az ágyban mozdulatlanul - megtermékenyítenem, az örökölt és önkéntelen termékenyülés- ellenes szellemi mentalitása ellenére.

December elején viszont, amikor minden jel arra vallott, hogy a magzat biztos, hogy jól megfogant és én úgy véltem, hogy már eléggé fejlett ahhoz, hogy ne essék bántódása egy ultrahangos vizsgálattól, kiderült, hogy nem két és fél hónapos, hanem már négy és fél hónapos! Vagyis kiderült, hogy a nyári és nyárvégi “terhességi” tesztek szerencsére hibás eredményt mutattak, mivel a harmadik gyermekünk már július végén - augusztus elején megfogant, közvetlenül az után, hogy Etelkával kijöttek a korházból és Emőke még azzal a tudattal élt, hogy elmúlt a család feje fölül az általa előidézet halálos veszedelem. Akkor fogant tehát a magzat, amikor Emőke az összes önkéntelen magzat- és foganás-ellenes ambícióit feladta a nagy ijedségtől és a helyzet ellensúlyozásaképpen, a tanácsomra igyekezett állandó Isten iránti hála állapotban és szeretet-áramoltatásban élni annak érdekében, hogy Etelkának a laboratóriumi eredmények által jelzett vérképleti zavarai nehogy végzetesen súlyosbodjanak. (A gyermekkori leukémiás megbetegedés ugyanis egyértelműen az anya által folyamatosan fenntartott és vallásos szinten átélt agresszív imaginációjának az eredménye) Emőkének ez, a mindössze két, vagy három hétig tartó pozitív lelki és szellemi magatartása meg is látszik azon a pozitív konstellációkon is, amelyek a 2004-es tavaszi napéjegyenlőséget követő időszakban fognak alakulni, vagyis abban a kilenc hónapot követő időszakban, amikor a kislánynak meg kell majd születnie. - Merthogy a második vizsgálat alkalmával az is kiderült, hogy kislány lesz az orvos szerint örvendetesen egészségesen fejlődő magzatból.

Az Emőke és a gyermekek majdhogynem folyamatosan és menetrend szerint bekövetkező betegségének, amely akkor sem szűnt meg, amikor egyértelművé vált, hogy a magzat már a nyáron megfogant, mivel Medárdát időközben óvodába adtuk és Emőke ekkor már a Medárdára az óvodában leselkedő vírusokra és bacilusokra és más megbetegedési lehetőségekre kezdett haragudni, amitől persze Medárda még inkább beteg lett minden kézzel fogható fizikai ok és tudományos magyarázat nélkül - és amely állapottól a végén már majdnem megőrültem - úgy vetettem véget, hogy egy igen csúnya és agresszív szidalmazás után, az azonnali elválást helyeztem kilátásba, majd napokig arról kezdtem vele tárgyalni, hogy miként osztjuk meg a gyermekeket.

Szóval, a gyermekeknek és az Emőkének a gyógyulásból újabb meghűlésbe való zuhanására volt legalább metafizikai magyarázatom, de az én torokgyulladásaimat követő és októbertől egyre súlyosabbá váló nehéz légzésemre, a tüdőmben érzett szúrásos fájdalmakra és táplálkozás utáni puffadásokra már nem volt. Azt tudtam, hogy a torokgyulladások azt jelzik, hogy az Istennek sem tudom elfogadni: lenyelni azt az igazságtalannak érzett helyzetet, hogy a feleségem szellem-gyengeségének ennyire ki vagyok szolgáltatva a gyermekek beteg állapotán és az egész család szegénységi állapotán keresztül és főként azt, hogy a gyermekek egészségét nem vagyok képes megóvni az anyjuk önkéntelen termékenység ellenes agresszív magatatása következményétől. De a nehéz légzésről és a puffadásról azt képzeltem, hogy annak a jelei, hogy az én sors-programom által meghatározott szellemi képességeimhez és lehetőségeimhez képest, ami szerint ilyen kisszerű, kicsinyes nyavalyákkal telített életet kellene élnem, még mindig igen nagyra vágyó vagyok. A jelenségek igazi okát csak akkor fedeztem fel, amikor végre rászántam magam, hogy elmenjek a házi orvosunkhoz és miután az nem észlelt semmi rendellenes hangot a tüdőmben és a röntgen sugaras tüdő-átvilágítás eredménye sem mutatott ki semmit, ő azt mondta, hogy a légzési elégtelenség a hörgők gyulladt állapota mellett, az étkezéseket követő puffadástól van és az viszont a rossz emésztéstől, az emésztési problémáktól. Fel is írta a megfelelő gyógyszereket, de mire oda jutottam, hogy került elég időm és pénzem azokat kivenni - a jelenségtől minél hamarabb meg akartam szabadulni ugyanis, mivel már erősen zavart a rendszeres karatézásban, amit semmiképp nem akartam abba hagyni - kiderítettem, hogy tulajdonképpen - metafizikailag tehát! - miről is van szó? Arról, hogy a nehéz légzés mellett, ami arra utalt, hogy úgy érzem, hogy Emőkével élettársként egy kilátástalan sötét sorsba vagyok zárva, tehát, hogy azt érzem, hogy fulladok meg a feleségem mellett és nem tehetek semmit annak érdekében, hogy ezt megszüntessem, az emésztési problémák arra utalnak, hogy lenyelni lenyeltem ugyan azt, hogy az elválás katasztrófáján kívül, amit szintén nem találtam értelmes megoldásnak - semmit nem tehetek a sorsunk jobbra fordítása érdekében, de spirituálisan és kauzálisan feldolgozni: megemészteni már képtelen vagyok, hiszen nem én élek az Emőke testében és lelkében! Bizonyára ezért mondja Jézus, hogy az ember a párja nélkül (vagyis a párja által egyénileg végzett tudatos sors-program feldolgozás nélkül) képtelen bejutni a mennyek országába.

Szerencsére, az elválásunk kilátásától, vagyis a család szétdarabolódásának (a gyermekek megosztásának) a gondolatától Emőke jobban megijedt, mint az Etelka betegségétől és azonnal abba hagyott minden mentális és képzeleti támadást, aminek köszönhetően az új évbe már úgy mentünk át, hogy a gyermekek három hét múlva sem lettek betegek. Lassan azt is megértette, hogy az emésztési gondjaim azt is jelzik, hogy én nem dolgozhatom fel helyette az ő szellemi sors-programját és az elválás helyett, lassan-lassan azokról a gyakorlati módszerekről kezdtük beszélgetni, amelyek segítségével ő megelőzheti a jövőbeni önkéntelen képzeleti és mentális támadásainak az elharapózását. A büntetésnek látszó testi vezeklést (a kívül állók által ostoba és öncélú büntetésnek képzelt önsanyargatást), a spirituális tudatossággal okozott önkéntes testi fájdalom-okozást, mint hatásos “lélek-tisztítási” és bűn-megelőzési módszert, nem véletlenül találták fel a keleti és a keresztény misztikusok. Ezt egyébként a buddhista koncepciókra alapozott harci beavatási rendszerekben is gyakorolják. Egy közvetlen információs energetikai csatorna létezik ugyanis a fizikai, illetve az éter-testünk és az idea-testünk (Buddha - test) között, illetve a gyökér csakra és a harmadik szemnek is nevezett csakra között, a ami a tudattalan (idea szintű) tanulási képességet szolgálja és aminek révén az életfontosságú információ kikerüli és meghaladja mind az érzelmi (asztrális), mind az értelmi (mentális) testek és csakrák akadály-szűrőjét. Ez az információs energetika csatorna a három év alatti gyermekeknél még személytelen és egészen nyitott, hét éves korig egyéni színezetet kap mind a nevelés hatására, mind az egyéni spirituális program színezete hatására. Ezt követően, ugyancsak a nevelés-tanítás és természetesen az érzelmi impulzusok hatására, vagyis az egyéni szellemi programok szerinti benyomások és különböző egyéni tapasztalatok (és ezek szerinti befolyásoltság) felerősödésének a hatására, ez a közvetlen információs csatorna szűkülni kezd 14 éves korig, majd egyre erősebb értelmi (racionális és irracionális: tudományos és vallásos - babonás) szűrőkkel rakodik meg és huszonegy éves korig majdnem teljesen bezárul. Csak az erős misztikus intuícióval, vagy a kimondottan spirituális (nem vallásos!) művelésben (beavatásban) részesült személyek közvetlen csatornája marad nyitva és egyedül ők képesek a fizikai és pszichikai benyomásaikat önkéntelenül és öntudatlanul is helyesen értelmezni metafizikailag, illetve ők képesek nem csak ösztönszerűen megérezni azt, hogy mit kell tegyenek és mit nem, hanem úgymond gondolkozás és minden szellemi megfontolás nélkül is, folyamatosan helyesen cselekedni.

Ilyen személy egyelőre nagyon kevés van a földön és ha úgymond véletlenül találkozunk is velük, asztrológiailag onnan ismerhetőek fel, hogy mint a III. és mint a IX. házban álló bolygók, illetve mint a Nyilasban és mint az Ikrekben álló bolygóik pozitív fényszöget kapnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mind a négy asztrológiai erőtérben (házban és/vagy jegyben) kötelező módon valamilyen bolygó kell legyen a horoszkópjukban. Aki nem így születik a világra, illetve akit nem korai gyermekkortól neveléssel - tanítással (beavatással) kialakított spirituális nyitottsággal és szimbólum-olvasási, értelmezési készséggel indítanak az életbe, de időközben valamiért, valahogyan (erős neveléssel, tudománnyal, vallással elfödött misztikus intuíciója felébredésének köszönhetően) mégis felébred szellemileg, csak azt teheti amit a keleti misztikusok és a keresztény vezeklők annak idején túlzásba vittek és leferdítettek: fájdalom, illetve tudatos szenvedés útján kell bevinniük az információt az értelmüket és a vágyaikat irányító képzelet-testükbe. Ennek a módszernek a gyakorlati hatékonyságáról a karate edzéseken győződhettem meg.

Négy évvel ezelőtt, amikor két éves házasságom után arra a következtetésre jutottam, hogy minden szellemi törekvésem ellenére, a húgyhólyag és a prosztata bántalmaktól soha nem leszek képes megszabadulni, mindaddig amíg hagyom, hogy a Lilithem hatására inzetnív családon kívüli szexuális vágyakozások gyötörjenek, erős csípős csihányt szedtem, kötegekben több alkalommal elhelyeztem az ágyam előtt egy kiterített újságon és több percig azokon térdepeltem. Az eredmény pozitívan hatott és nem csak a vezeklést követő hetekben, hanem azt követő hónapokban és években is, mintegy automatikusan sokkal kevesebbet képzelegtem arról, hogy milyen jó lenne más nőkkel - ismerősökkel és ismeretlenekkel - szeretkezni mint azelőtt. Persze, ezzel még nem oldódott meg teljes mértékben a betegség problémája, de rengeteget enyhült, olyannyira, hogy nyaranta egyre több időt tudtam tölteni a hideg vizű strand-medencékben mint korábban és egyre kevesebbet fájt a vesém és a húgy hólyagom. Majd, miután Magyarországról haza költőztünk és kimentünk nyaralni a zeteváraljai gáthoz, egyre több időt és 2003 nyarán már órákat is tölthettem az ott még hegyi pataknak számító Küküllő és a Sikaszó vizével feltöltött, több tíz méteres mélységű, másfél kilométer széles és négy kilométer hosszú tónak a vizében. Emőkének is egy ilyen képzelet-megsegítési módszert ajánlottam még mielőtt Etelka megbetegedett volna, annak érdekében, hogy a mentális magzatellenes, személy- és életellenes agresszivitását tudja idejében megfékezni, megállítani és megszüntetni. Tudniillik, hogy amikor észre veszi, hogy támad, azonnal verje a fejét a falba. Hát nem hallgatott rám és ennek meg is lett az eredménye: a gyermekek és az ő majdnem folytonos hűléses betegsége. Most, amikor végre nagyon megijedt és hajlandó volt bármit is elkövetni, valahogy elkerülje az elválást, a konyhába felszerelt hangszigetelő ablak alkalmával, a konyha valamelyik zugában megtaláltunk egy olyan gumibotot, ami még kisgazdapárti újságírók lapjának a szerkesztőjeként - elnöki tanácsadójaként került hozzám valamiképpen. Ezt a gumibotot, amivel kezdő metafizikusként én is jókat húztam a fejemre, amikor észre vettem, hogy újból szamárságokon jártatom az eszemet, rögtön a kezébe adtam Emőkének azzal a megjegyzéssel, hogy itt van az utolsó esélyt jelentő eszköz, amivel a házasságunkat és ezáltal a család egységét megmentheti: valahányszor észre veszi magát (és azt korábban már számtalan alkalommal elbeszéltük, hogy mikor, milyen körülmények között kezdi a támadást), hogy valakit, vagy valamit támad (pl. a Medárdát az óvodában esetleg megtámadó és megfertőző vírusokat) huzamosan gondolatban és képzeletben, azonnal verje fejbe magát a gumibottal. És ott helyben azt is kértem tőle, hogy próbálja is ki. Azóta állítólag gyakran használja és csakugyan, ma már kereken négy hete, hogy sem ő, sem a gyermekek nem voltak meghűlve és más betegség sem érte őket. És ez annak ellenére történt, hogy időközben beköszöntöttek a csíki hidegek és Medárdáról, akiről már korábban is kiderült, hogy (annak ellenére, hogy amíg Etelka meg nem született, gyakorlatilag nem is volt beteg!) sokkal érzékenyebb az anyja negatív mentális állapotaira, mint Etelka, mivel a Marsa együtt áll az Emőke Merkúrjával és a Halak Sárkányfarkuk is egybevág, és akiről december elején még az is kiderült, hogy szintén kevés a vérében a vas százaléka és a vörös vérsejtek száma, sőt: még az is, hogy időközben olyan bacilusok kerültek a vérébe, amelyek - a házi orvosunk szerint, akihez végül kénytelen voltunk őt elvinni - ha nem hagyják el a szervezetét, megtámadhatják a veséjét és a tüdejét. Szó, ami szó, az elején igen korán megfázott és igen hamar szólt, hogy menjünk haza, valahányszor magammal sétálni vittem a gyermekparkba az első hóhullás után, amikor még Csíkszeredában sem volt alacsony a hőmérséklet. Most, amikor jó fagyosra áll a januári idő, kesztyű nélkül jeget gyűjt a behavazott, majd bejegesedett foci pályán a csere padra, miközben én szaladok - két kört egyedül, majd vele egyet - és az apai erélyességemet is elő kell vegyem annak érdekében, hogy ne ellenkezzen amikor jelzem, hogy haza megyünk. És ez abszolút természetes, mert a gyermekek eleve erősebb étertesttel rendelkeznek mint a felnőttek és csak abban az esetben lesznek betegek, ha ezt a természetszerűen egészségesen működő energetikai aurájukat nem sebzi fel és nem teszi tönkre az anya, vagy a gyermek gondját viselő gyám negatív képzelete.

Az én gyógyulásom viszont, már korán sem volt ilyen egyszerű. Egyrészt mert, miután megtudtam, hogy az Emőkére való - mikor nyíltan felvállalt, mikor csak a képzelet, vagyis az utóbbi évben valósággal belém vert félelem szintjén fennmaradó - haragom mellett, olyan szellemi oka is van a betegségemnek, amit magamtól nem tudok megszüntetni, mivel nem bújhatok be az Emőke lelkébe - tudatába és nem szűntethetem meg helyette az agresszív képzelgést. El kellett telnie három hétnek legalább, amely időszakban a gyermekek nem lettek újból betegek és csak az után - egyébként szilveszter tájékán - nyugodhattam meg, amikor a valóság-eredmények is jelezték, hogy feleségem végre összeszedte magát. Másrészt mert ellentétben velük, akik beteg állapotukban is jól tudnak aludni, nálam ez nem megy olyan könnyen. És most annál is inkább nem ment könnyen, egyrészt mert ami után kiderült, hogy Emőke az Etelka korházi kezelése után is támadja a potenciális anyaságát, egyszer sem tudtam vele teljes odaadással szeretkezni, sőt a December eleji cirkusz után - három hétig, ami nálam három havi kihagyással is felér! - nem is szeretkeztünk egyáltalán. Ez az állapot viszont - mármint a folyamatos szellemi, lelki és végül testi szinten is átélt boldogtalansági (kiegyenlítetlenségi) állapot! - az amúgyis igen erős (a legjobb hasonlat erre talán az, hogy barométerként működő) dülmirigy érzékenységemet, a veszélyesség határáig menően kiújította, ami miatt még annyira sem tudtam kialudni magam, mint egyébként. Ezt az állapotot viszont sehogy sem lehetett a félig-meddig rendszeres edzésekkel egyeztetni. Nem mentem el tehát sem a karácsony előtti, sem a szilveszter előtti edzésekre és így, a család állapota felől valamelyest megnyugodva, sikerült valahogy az utóbbi két hónapban felgyülemlett izomlázzal kevert fáradságot a szilveszterkor elfogyasztott fél liternyi gyógyfüvekből készült és általam gyógyteával, mandarin lével és mézzel vegyített svéd bitter utó-hatásával együtt valamelyest kipihenni.

Az új évet - ha nem is mindjárt január elsején, de negyedikén mindenképpen - tehát sikerült már jól kezdeni. Nem csak a gyermekeink egészsége állt helyre és nem csak a feleségem spirituális magatartása lett éberebb valamelyest - ami egyébként az ő szempontjából is igen aktuális volt már, hiszen mindössze három és fél, vagy maximum négy hónap maradt hátra a harmadik kislányunk születéséig, hanem ilyen, a gyermekek betegsége által nem feszélyezett, körülmények között már én is biztos lehettem abban, hogy végre az én egészségem és erőnlétem is helyre áll. De nem csak az egészség, hanem az anyagi perspektívák szempontjából is jobban álltunk a korábbi évekhez viszonyítva - a Magyarországi helyzetünket kivéve, amikor is pénzünk volt, de boldogságunk egyáltalán, mivel két héttel szilveszter előtt halt meg Enikő -, mivel decemberben nem csak hogy - ha nehezen is, de megérkezett két külföldi rendelés honoráriuma, de a hirtelenül jött hazaköltözéskor Magyarországon hagyott és ott később kárba veszett javainkért is kárpótolt a barátnőnk, akinek, a Skorpió sárkányfarokkal rendelkező volt férje, az általam nagy gonddal összecsomagolt ruháinkat, kazettás magnónkat, saláta-mixerünket és könyveinket a feleségére való haragjából kifolyólag tönkre tette (állítólag elégette). De még az utolsó napokban is befutott és a posta útján ki is fizetődött néhány interneten elküldhető horoszkóp rendelés, amiből az összes számláinkat úgy ki tudtuk fizetni, hogy nem indultunk üres zsebel az új évnek. Sőt: azon kezdtem gondolkozni, hogy a számlák és személyi - lakás adók kifizetése után megmaradt pénzzel egy hangfelvételek készítésére is alkalmas Cd-rom készüléket és hang-kártyát is szereltetek a számítógépembe annak érdekében, hogy az addig hangkazettákra mondott szöveges horoszkópok elkészítésének és elküldésének a könnyítése mellett, az Enikő halála óta eltelt három év után, újból hallgathassunk -és persze, hogy a gyermekek is hallgathassanak - meditációs zenét, amire már több ideje vágytam.

Az, hogy az egy évvel korábban - miután karácsony előtt, az Emőke szülés utáni első menstruációja meg jött - elkezdődött gyermek-hűlések nem akarnak megszűnni, nem csak azért volt idegesítő, mert szüntelen fenyegetésével szorongással, majd az újabb gyermek-betegségek bekövetkezések után, egyre feloldhatatlanabb harag-állapottal töltött el, hanem azért is mert nem csak Medárda, akiről ezt már születésétől fogva tudtuk, de Etelka is, aki végül is Enikő halála után született, rendkívülien nagyszerű gyermeknek bizonyult. Mintha az Enikő halála után bennem maradt szorongás-hajszálereket akarta volna kigyomlálni, annyira életrevaló természetű gyermeknek bizonyult, hogy engem, aki az életem folyamán inkább problémás gyermekkel találkoztam, néha egészen meglepett. Etelka ugyanis, a környezetébe inkább beolvadó, már-már veszélyesen erős empátiával rendelkező, a környezete minden rezdülésére igen érzékeny Medárdával szemben, szokatlan természetességgel megélt önállóságra törő, magától érthetődő természetszerűséggel magabiztos, egyáltalán nem kényes (sőt: mindössze csodálkozni lehetett azon, hogy egészen pici kora óta, milyen probléma-mentes sztoikus nyugalommal folytatja felfedező útjait, valahányszor “szabadesés” közben a padlóba, vagy valamelyik szoba bútorba keményen bevágta a fejét), de ugyanakkor hihetetlenül könnyen tanuló, fegyelmezhető és kezelhető, és mindezekkel együtt annyira jópofa gyermeknek bizonyult, hogy néha, amikor e tulajdonságait valamiért kiemelten tapasztaltam, valahogy nem is jött, hogy elhiggyem, hogy nekem, aki annyi gyermekekkel és családdal kapcsolatos problémán és nyomorúságon át mentem, ilyen “jól sikerült” gyermekeim lehetnek. És akkor hogy a csudába törődjek bele abba, hogy ezek a gyermekek, akinek ebbe az egészségébe nem csak születésük előtt, hanem már a foganásuk előtt, egészen az életbe-képzelésüktől kezdve a természetes megszületésükig menően, akkora szellemi energiát befektettem, hogy egyértelműen én is a szülőjüknek érzem magam még akkor is, ha nem az én testemben fogantak meg és nem én hordtam ki őket, mindössze az édesanyjuk mentális fegyelmezetlensége miatt, állandó életveszélyben vannak?

Ezek tükrében egyenesen világméretű - és sajnos nem csak emberiség méretű! - tragédia az, hogy mi mindent össze nem hordanak az orvosok - és egyéb un. ember-tudósok - a szak konferenciákon, szakkönyvekben, sajtóban és az audió-vizuális médiákban és - hogy az új gyógyszerek előállítása érdekében egyenesen sátáninak számító kísérletezésekre használt állatok kínzásán kívül, micsoda természeti kárt követ el a civilizált ember annak érdekében, hogy egyes egészséges gyermekek születését, azok embrionális állapotát befolyásolva lehetővé tegye, hogy a betegen, illetve nyomorékon született gyermekeket gyógyítsa, életben tartsa és gondozza, ahelyett, hogy egész emberiség szinten, az összes anyák képzeletének a kitisztítására fordítana egy a gyógyításhoz - az utólagos helyrepofozáshoz, helyre férceléshez - képest minimálisnak számító szellemi és anyagi energiát. És az utóbbi még csak nem is a politikusok és a tudósok által szajkózott gazdasági létszínvonal emelésével áll kapcsolatban!

Persze, nem csak a családom egészségi állapota és végül az én egészségi állapotom további romlásáról és az utolsó hetekben - napokban helyre hozásáról szólt számomra a 2003 esztendő második fél éve. Amellett, hogy megjelent és ahhoz képeset, hogy a nem is olyan könnyű olvasmányt jelentő hosszabb tanulmányokat is tartalmazó könyvem mérsékelt sikert is aratott, bele fogtam a második spirituális könyvem megjelentetése előkészítésének. Ez persze első sorban azt jelentette, hogy olyan állapotba hozzam a kétezer egy nyarán még befejezettnek hitt anyagot, hogy egészen biztos legyek abban, hogy az ténylegesen, minden körülmény között és minden szempontból befejezett. Utólag vissza olvasva ugyanis világossá vált, hogy az egésznek a metafizikai mondanivalója szempontjából, de nem utolsó sorban irodalmi minőség szempontjából is legalább hét fejezetet a huszonkettőből ki kell egészíteni, illetve némelyiket egészen újra kell írni. Ezt a napló fejezetet is csak azért kezdtem el most írni, mert miután a nyári táborozásaimból haza tértem, újra nekiveselkedtem a tizen egy évvel elkezdett és két évvel korábban befejezettnek vélt beavatási regényem egyes fejezetei át- és újra írásának. Ez a tevékenység viszont már egyáltalán nem bizonyult spirituális tevékenységnek, hiszen majdnem semmi újat nem nyújtott, mivel mindössze a régi élményeimnek, gondolataimnak és metafizikai felfedezéseimnek - tapasztalataimnak volt az esztétikai formába való öntése, a különböző - és mivel regényről van szó, persze a legalacsonyabb szintű - spirituális műveltséggel és tudatossággal rendelkező olvasók által minél elfogadhatóbb, érthetőbb és világosabb magyar nyelvi - fogalmi formákban történő kifejezése.

Ezért, ez a metafizikus írói, esztétikai - irodalmi tevékenység semmit nem segített az aktuális problémáim feldolgozásában, az új felfedezések tisztázásában, képzeti - képzeleti rögzítésében és el is döntöttem, hogy ezen a folyamatosan írt naplón kívül, még esetleg néhány verset ha írók még a hátra levő biológiai életem során. De ugyanezért, a világban végbe ment eseményeket sem reagálhattam le, pedig nagyon érdekes lett volna az Iraki gerilla harcok és öngyilkos merényletek, a szintén a primitív ősi - törzsi ellenség-képzet, vagyis a gyilkolás képzelet nyomása alatt zajló palesztin- izraeli, az afganisztáni háborús eseményeknek, a törökországi terrorista merényletek, az Iráni földrengésnek, vagy éppenséggel a román és a magyar politikai eseményeknek a megfelelő időpontokban fenn álló konstellációk szerinti, metafizikai értelmezése - kommentálása, amire minden esetben egyértelműen rá nyomta a bélyegét az a tény, hogy a Skorpión haladt át és még mindig ott halad a Sárkányfarok.

De sebaj, remélem, hogy mindez csak az én pillanatnyi veszteségem volt és az olvasókat kárpótolja majd a jól megírt regény, amit végre egyértelműen befejezettnek tekinthetek és így, a hatás visszahatás következményeként, a közeli és a távoli jövőben is (hosszú távon) mindannyizunk számára vissza térül majd ez az áldozat.

Főként ha a regény hatására még többen kezdenek bízni majd bennem, illetve azokban a hiteles információkban, amiket sikerül magyar nyelven elmondanom, leírnom és szétküldenem. És ez nem csak azért fontos, mert, amennyiben sikerül Emőkének a harmadik gyermeket is természetesen (itthon) és egészségesen megszülni, a pozitív példa minden elméletnél meggyőzőbb lesz, hanem azért is, mert a Skorpió Sárkányfarok hatása alatt marad az egész emberiség gyakorlatilag az egész 2004-es esztendőben, tehát bőven lesz olyan világi esemény amit metafizikailag érdemes lesz értelmeznem, vagyis bőven lesz, amitől a következő évben, és egyre többen, világszerte felébredjenek.

A családom egészségi állapotának az ingadozásán - fejlődésén kívül, illetve azon kívül, amit ebből a folyamatból metafizikai szinten leszűrhettem magamnak, a naplóírás szempontjából fontos metafizikai észleletek, természetesen azok, amelyeket az asztrológusi tevékenységem során tettem ebben a fél évben. És ha van valami amit bánok, az épp az, hogy nem volt időm ezeknek a folyamatos leírására. Az is igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, ezek a sorsproblémák, a korábban ismert Skorpiói, Rák és Oroszláni “típus gondok” mellett, amiket már természetesnek vettem, hogy magamhoz vonzom, folyamatosan valamilyen Jupiteri problémára engedtek következtetni külön-külön, de csak most, 2004 január elején értettem meg, hogy ez az én életemben, illetve képzeletemben miféle krízist, vagy zavart hivatott jelezni. Az alkoholizmust és a hazudozást nem vehettem magamra, mert hiszen - legalábbis más (egészséges!) férfiakhoz és nőkhöz képest, összehasonlíthatatlanul kevés alkoholt fogyasztottam és hazudozni sem hazudoztam és mindig kínosan vigyáztam nem csak arra, hogy érdemtelenül pénzt ne vegyek el, de arra is, hogy inkább én adjak több információt, mint amennyi kiegyenlítést kapok fizetségként. Persze, az utóbbit nem lehet matematikai és pontossággal lemérni és biztos vagyok abban is pl. hogy, a könyvemet szerkesztő és kinyomtató nyomda-tulajdonos barátomnak egyelőre adósa maradtam, mivel nem használja eléggé a tőlem kapott asztrológiai információt, de ugyanakkor messze többet dolgozott a könyvemmel, mint amennyi pénzt kapott az elvégezz munkáért a kiadótól, de ezt számon tartom és tudom, hogy a sors egyszer teremt majd egy olyan helyzetet, hogy törleszteni tudjak.

Szóval sem anyagilag sem erkölcsileg nem csaltam, azon kívül, hogy a feleségemet képzeletben néha meg csaltam, mivel egy két nőt időközben keményen meg kívántam, de ugyanakkor azt is tudtuk mind a ketten, hogy ezzel a másik is így van és ebben nem találtunk semmi rendkívülit, sőt a baj az lett volna, ha a nemi ösztöneink nem működnek és nem serkentik a képzeletünket. Hát akkor mi a fene lehet? A végén már majdnem kétségbe esetem, amikor majdhogynem rendszeresen azt kellett észlelnem, hogy a postán küldött, külföldi horoszkóp-honoráriumok, rendszerint félre mennek, vagy elakadnak valahol és csak azután jutok hozzuk, miután mindegyiknek külön utána járok, sőt egyszer veszekednem is kellett egy harminc éven túli, de család nélküli -és ezért az ilyen problémákra érzéketlen - postáskisasszonnyal. Mivel az én Jupiterem az Ikrekben és a XI. egyes házban áll, ez az információ zavart csak és csakis a Jupiteri motívumra vezethettem vissza, de ráadásul a tüdő hörgők gyulladása is valami rossz tágulásra engedtek következtetni. Ekkor Tarot kártyát vetettem és végre rá jöttem, hogy a természetesnek vett, de folyamatosan feloldott - legalábbis annyiban feloldott, hogy soha semmiféle gyakorlati lépést nem tettem annak érdekében, hogy az ilyen féle, szerintem természetes módon fellépő házasságon kívüli szexuális vágyaimat kielégítsem - “félrelépési” vágyaim mellett, még mindig állandóan külföldre, pontosabban Magyar országra menni - menekülni vágytam az itthoni, metafizikailag száraznak és sterilnek érzékelt érdektelenség elől. Persze, már nem úgy, hogy egészen elköltőzni, de úgy, hogy időnként két három hónapra ki menni és ott asztrológusként pénzt keresni és ezáltal folyamatosan az asztrológusi - metafizikusi elememben lenni. Képzeletben tehát magamat csaltam tehát, mivel világos, hogy bármennyire is jó dolog, ha az ember érzi azt, hogy a valóságos értéke szerint értékelik a munkáját és ezáltal az ő személyét, úgy sem lehet nyugodt, ha nincs mellette a családja és nem is természetes dolog az, hogy egy családapának hónapokon át ne legyen a szeme a családján! És ez nálam még annál is inkább érvényes, hogy az Uránusszal együtt állva, a Rákban van a Sárkányfarkam és négy bolygó áll a Ráknak megfelelő négyes házban. Úgy látszik ez egy olyan paradoxona az életemnek, amit nem leszek képes mindaddig megoldani, amíg a legkisebb lányom is, aki még a világra sem jött, el nem éri a tizennyolcadik évét! - Na ezt nyeld le még Kozma Szilárd és menten megszűnnek a kommunikációs problémák körülötted!

Addig is, amíg ezt megemésztem és itthon is érezhetem majd az asztrológusi - metafizikusi súlyomat, amit valószínűleg akkor érek el majd, amikor a regényem is megjelenik (sőt: talán ez nem is a regény megjelenésének a kérdése, hanem a külföldön való szakmai boldogulás ideájától való végleges megszabadulásának a kérdése!), a napló terébe idézek néhány olyan jellegzetes esetet, amit az időközben jó barátaimmá váló, sors-feladataikat komolyan vevő, személyek sors-krízisének a feloldása érdekében kellett értelmeznem.

“Szia Szilárd!

Gondolom most azt gondolod te ezt már előre láttad!

Szeretnék tanácsot kérni, most úgy érzem van bennem erő talán jól dönteni!

Röviden jelen helyzetem: Csabával nagyon jól vagyunk a mindennapokban, feleségül akar venni és nagyon komolyan gondolja az egészet. Úgy érzem, ha mindent beleadnék ebbe a kapcsolatba akkor sikerülne is. De borzasztóan félek - ez az első kapcsolatom amikor tudatában vagyok a dolgoknak! Úgy érzem Csabával nagyon összepasszolunk sok mindenben, de a tűz hiányzik belőlem, ami túllendítene félelmeimen. Félek, hogy nincs túl sok lehetőségem, pláne ilyen embert találni mint ő. A szüleim közben ezerrel csomnak (ösztökélnek?), hogy legyen unokájuk. Ez szörnyű! Nem tudom mit csináljak, hogy én egyensúlyban legyek és kiutat találjak. Kérlek mond el a véleményed ebben a helyzetben!

Előre is köszönöm. Barátsággal: Mária”

1. válasz

Kedves Mária!

Gondolom, ismersz már annyira, hogy tudd: egyáltalán nem vagyok egy érzéketlen, a mások problémáit felületesen kezelő ember. Tehát a krízis helyzetedet is meg tudom érteni sőt: emberként - családi problémákra igen érzékeny személyként - veled egészen komolyan egyet tudok érezni. Asztrológusi - metafizikusi tapasztalatom azonban józanságra, sőt éberségre int, éppen azért mert megbízol ítéletemben és a véleményemet kérted. Nos épp emiatt, kérlek, jegyezd meg amit az előbbiekben írtam és ugyanakkor ne lepődj meg, ha un. bizalmas barátodként kissé keményebb hangvételt is meg fogok engedni magamnak.

Arra a kérdésedre tehát, hogy “Mit tegyek?”, a válaszom nagyon egyszerű lenne: ne a félelmeidre, vagyis ne a spekuláló (Júdási) eszedre hallgass, hanem a szívedre. Érthetőbben: ha igazán meg vagy arról győződve, hogy mindazok ellenére, amit a horoszkópjából kiderült és amit a gyakorlatban te is észrevettél (mármint hogy kissé szétszórt és az érdekesség és a kellemesség érdekében szereti elferdíteni a valóságot), tényleg annyira szerelmes vagy Csabába, hogy minden fenntartás és feltétel nélkül, maradéktalanul tehát, tudsz az odaadó szerelmes felesége lenni, akkor menj férjhez hozzá. De ha nem vagy meggyőződve a legelemibb szinteken is, úgymond minden sejtedben arról, hogy szerelmes vagy belé és teljesen megbízva minden szavában, képes vagy magad odaadni neki, akkor ne menj férjhez hozzá (pláne hozzá!). Ha a szerelemtől elszorul a torkod amikor csak rá gondolsz, amennyiben, ha nem is érzel féltékenységet, de finoman meglegyint a féltés fuvallata, arra az abszurd ötletre, hogy esetleg ő másba is szerelmes lehet, amikor pl. idegen és szép nő társaságában látod, akkor menj hozzá feleségül! De ha nem így van (amennyiben igaz tehát az, amit korábban állítottál, ti., hogy nem vagy belé szerelmes, csak jól érzed magad vele), ha nincs meg tehát részedről az a bizonyos tűz, ami átlendítene a félelmeiden, akkor semmiképp ne menj hozzá feleségül, mert ha e nélkül a tűz nélkül (szentség nélkül tehát!) teszed meg ezt a lépést, nem csak az lesz a baj, hogy eleve kudarcra van ítélve a házasság és ezért előreláthatóan rengeteg szenvedésbe kerül majd az önmagaddal és a férjeddel, valamint a családoddal való vívódás a válás előtt és a válás közben. Elsősorban az a baj, hogy - attól függetlenül, hogy ő mit érez és mit nem érez irántad! - át fogod verni azt a férfit - és ezen keresztül a benned levő ősanyát is - aki igazából, a férji státuszánál fogva, maradéktalanul át kellene tudjon téged világítani és ezáltal megtermékenyíteni. De ha nem vagy igazából szerelmes belé és ő is mestere az önámításnak, te valójában soha nem leszel képes neki maradéktalanul (az elején talán jelentéktelennek tűnő, de az évek során egyre jelentősebbé váló, majd végül a kapcsolatotok minőségét és ezáltal a te lelki életed minőségét meghatározó - megrontó! - visszatartás nélkül) odaadnod és ebben a korban ez még azzal is járhat, hogy természetes úton ne tudj megtermékenyülni tőle, hogy ne foganj tőle gyermeket.

Ilyen egyszerű lenne tehát nekem válaszolni a kérdésedre, olyan asztrológusként akivel a te az odaadási problémáidról (képtelenségedről) is beszéltél a nyáron, és neked is egyszerű lenne ennek következtében cselekedni, ha nem tudnám, hogy az emberi személy mennyire összetett lény és mennyi befolyás (vonzás és taszítás) éri egy ilyen életbevágóan fontos döntés előtt. Ezért felsorolok néhány szempontot az asztrológusi tapasztalatomból, mivel rengeteg olyan családi - élettársi vergődésnek vagyok a tehetetlen tanúja, amelynek az egyetlen baja az, hogy nem igazi szerelemre, hanem mindenféle kapcsolat-idegen szempontra, un. józan megfontolásokra, vagy a szülők befolyására alapozták. Most nagyon szeretném, ha videofelvételről láthatnád annak a két gyermekes fiatal nőnek a kétségbeesett a lelki vergődését, aki, miután felfödtem, hogy mit látok az ő horoszkópjában, illetve hogy mit következtetek ki az ő horoszkópja és a férje horoszkópja összevetéséből, előbb meg könnyebbülten el kezdett sírni, majd könyörögni, hogy a férjének is magyarázzam el ezt, hogy igenis reális dolog az, és nem női szeszélyeskedés a részéről, ha oda jutott, hogy irtózik már a férjének az érintésétől is, - holott valamikor az elején még jókat szeretkeztek és a férje épp azért nem tudja meg érteni, mert akkor még ő is szerette a dolgot és volt orgazmusa! És sírt, amiért valaki “szakember” számára végre kimondta, azt, amit ő egy éve nem csak hogy sejt, de egészen biztos is már benne, hogy az utóbbi évek szenvedése mindössze annak köszönhető, hogy a horoszkópjukból is kideríthetően a barátjához és nem az őt “zsigereiben provokáló” szerelmi élettársához ment feleségül és ráadásul épp ilyen megfontolások alapján mint amilyeneket te felsoroltál! Az évek multával beálló következmény viszont nem csak az egyoldalú szexuális elhidegülés a részéről (a férje számára ugyanis az ő személye kemény szexuális provokációt jelentett valami Lilit - Vénusz konjunkcióval!), hanem a nagyobbik gyermekének a cukorbetegség mellett, krónikussá vált és a tudomány által megmagyarázhatatlan szívbetegsége. Egyszerűen egy “hiány” árnyék, egy állandóan növekvő sorvadásos folt (lyuk) keletkezett a gyermek szívére (kimondottan Oroszlán motívum!), mivel a hölgynek a házasság kötés után, személyi önkifejezési problémái akadtak, annak következtében, hogy huzamos ideig nem az igazi egyéniségét - érzelmeit - mutatta a férjének és megjátszotta a boldog feleséget. A kisebbik gyermek viszont, aki már abban a periódusban született, amikor a nő már be tudta magának vallani, hogy nem bírja a férjével való együttlétet, egyszerűen mindenféle allergiás tünetei vannak, amelyeket normális körülmények szerint és a tudomány szerint, olyan anyagok és jelenségek kellene kiváltsanak, amelyekkel a gyermek nem is kerül kapcsolatban.

A hölgy megkönnyebbült sírása mindössze abból eredt, hogy én a horoszkópjukat értelmezve, konfirmáltam - vissza igazoltam - neki a sejtéseit, miszerint a gyermekei misztikus betegségei ugyanabból az “irracionális” forrásból erednek, ahonnan az ő férjével szembeni irtózata és persze abból, hogy kimondtam neki: mindezt csak úgy tud megszabadulni, ha az sem érdekli, hogy a gyermekeivel az utcára kerül - mivel a lakás, amiben élnek az ő anyja tulajdonát képezte, és akinek a fiatal férjjel rokoni kapcsolatban álló, erőszakos élettársának a nyomására ment férjhez és aki most azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben elválik, ki kell költözzön a lakásból, mert az anyját vissza küldi maga mellől a saját lakásába - és mindenért visszamenőleg is vállalva a felelősséget, elválik. Szerencsére a kis hölgy rendelkezett annyi misztikus intuícióval és elég értelemmel, hogy még mielőtt hozzám eljött, belássa: ő a hibás, amiért annak idején engedett annak a lehetőségnek a csábításának, hogy a fiúval, akit inkább sajnálatból szeretett mint szerelemmel, teljes mértékben elfoglahatják az édesanyja lakását, ha férjhez megy. De kérdem én, hogy nem-e jobb lett volna korábban felvállalni a felelősséget és férjhez menés nélkül is vállalni a szexuális kapcsolat folytatását mindaddig, amíg ki derül, hogy a férjével inkább barátok, mint szeretők és ezért igazából nem egymásnak valók élettársként? Hiszen egy dolog, hogy szexuális viszonyt folytatok valakivel, akivel jól érzem magam, mert szerencsére ez ma már ez így természetes és egészen más dolog, hogy valakivel elszánom magam a misztikus egység megvalósítására, aminek érdekében teljesen elkötelezem magam lelkileg és spirituálisan egész életemre.

A másik ilyen esetem egy meglepően jó horoszkóppal rendelkező kaposvári skorpióban született hölgy volt, akiről az istennek nem tudtam kideríteni, hogy mi az ördögtől beteges, hogy a gyermekei mitől cukor betegek és, hogy miért kell neki hat dioptriás szemüveget viselni, amikor fiatal korában ( férjhez menés előtt!) szó sem volt szemproblémákról? Nos, amint a horoszkóp elemei alapján jobban behatoltam a szerelmi szexuális életébe, kiderült, hogy ilyen neki már évek óta nincs is - mert hát szerinte azt minek? - és hogy a férjével való enyelgés helyett, aki számára ő maga talált valamilyen hobbyt, hogy az le kösse magát és ne kelljen azzal szeretkezzen, bele vetette magát a három gyermek anyai szeretettel való megfullasztásának a nemes és grandiózus műveletébe. A feltárás természetesen teljes kudarc volt, mert az istennek nem akarta elfogadni (belátni) azt, hogy a vad Skorpiói energiáinak az egyik részét a férjével való szexuális harmóniában élére kellene fordítani, ahelyett, hogy az általa épp eképpen és emiatt beteggé tett gyermekeire fordítaná. E próbálkozások közben jöttem rá, hogy a házasság kötés után, azért gyengültek meg ilyen rohamosan a szemei, mert Skorpióként nagyon is tudta, hogy vétkezik a férjével szemben, amiért házasságot folytat vele anélkül, hogy azt igazából szeretné. Mivel a Skorpiók a legnagyobb rejtőzködők is, akik nem csak az Isten elől akarnak elrejtőzni akár az Istenben is, hanem még saját világos értelmük elől is, csak egészen a beszélgetés végén jöttem rá, hogy ez az asszony a szíve mélyén soha nem szerette a férjét igazi szerelemmel, hanem úgynevezett “keresztényi szeretettel”. Az ő szempontjából talán semmit nem használt a feltárás, de én akkor értettem meg, hogy miért Isten elleni - az egyetemes törvények elleni! - vétek nem szerelemből házasodni, ti. látszatra elintéz vele az ember sok felszínes kérdést, ami addig nyomást gyakorol rá (a szülők követelőzése, az időből való kifutás gondolata, hogy később nem talál egy ilyen embert, stb.), de ezzel a pragmatikus lépéssel ugyanakkor olyan szellemi terheket vesz fel és olyan negatív programokat indít útjára (ahelyett, hogy a szüleitől örökölt programokat feloldaná és megszüntetné), amelyek hosszú távon akár tragédiák okai (nyolcas házban álló bolygókkal született gyermekek betegségei, gyermekeket ért balesetek) is lehetnek.

Én nyertem ezzel tehát. Egyrészt mert az eset utólagos metafizikai feldolgozása után, abból okulva, egy hét múlva beszüntettem a szexuális viszonyomat az engem akkor oda meghívó kaposvári természet gyógyász barátnőmmel, de nem azért mert nem esett volna jól vele együtt lenni, szakmai dolgokról tapasztalatcserét folytatni és nem utolsó sorban jókat szeretkezni, hanem azért mert azt észleltem, hogy ő mind jobban bele éli magát a kapcsolat közös jövőjének a fantazmagóriájába, holott én a kezdet kezdetén meg mondtam, hogy bármi történjék is én nem szándékozom őt feleségül venni. Nem voltam hajlandó tehát tovább áltatni egy másik embert még akkor sem, ha igazából ő tehetett arról, hogy intelligens felnőtt ember létére és annyi negatív tapasztalat után is még mindig annyira szereti magát félre vezetni. Másrészt mert ez az eset áll a Lilithről és a Másképpen a szerelemről és a szexualitásról c. tanulmányomnak az alapjánál is, aminek az újraolvasását most még inkább ajánlom a szíves figyelmedbe, azzal a viszont kérdéssel, hogy a szüleid nyomására - akik miatt annyira nem tudott eddig az egyéniséged szabadon kifejlődni, hogy most szintén az ők nyomására lennél hajlandó (gyenge!) egy szintén személyiséget (a szoláris - appolói princípiumot!) alapjaiban sértő aktust elkövetni - akarod-e, hogy az édesanyádtól öröklött Kaméleon (Nyilas-Jupiter) és személy-ellenes (Oroszlán - Nap) programjaid tovább öröklődjenek és erősödjenek? És mindezt abban a tudatban, hogy a Skorpiók részére az önáltatás esetleg halálosan veszélyes játszma is lehet.

Az, hogy a téves (önző) nevelés következtében mennyire csökevényes még a Te személyi tudatod - tehát az, hogy mennyire nem vagy még érett a házasságra és az anyaságra - épp abból derül ki, hogy épp nekem - Kozma Szilárd metafizikusnak tehát, aki egészen részletesen kifejtettem az idézett tanulmányomban, hogy a szülőknek semmiféle befolyása nem szabad legyen egy élettársi viszonyban! - képes vagy a házasság kötés mellett szóló érvként felsorolni azt az égre kiáltó szamárságot, hogy a szüleid passzíroznak azzal, hogy nekik unoka kell! Nem a szüleidhez születik a gyermek, hanem hozzátok, a ti közvetlen felelősségetekre, tehát nem az édesanyád lesz a gyermekednek az anyja, hanem te! Az anyád, aki csak egyetlen gyermeket volt képes a világra hozni, egyelőre vállalja fel és vívja meg a maga harcát az őt egy életen át elnyomó apáddal, ahelyett, hogy más gyermekében való gyönyörködéssel, azzal való foglakozással kompenzálja az eddigi élete folyamán még csak fel sem vállalt individuális fejlődési feladatait. Az apádat meg, amikor ezzel a marhasággal gyötör, küldd el nyugodtan tanulni - fejlődni olyan kemény nagyvilági nőkhöz, akik ha nem is képesek őt eltiporni, de nem is hagyják magukat legyőzni általa. Legalább ebben, a te életedet gyökerében és egész jövődben érintő kérdésben ne hagyd magad általuk befolyásolni! Én tudom, hogy első hallásra ők nem értenének ebből semmit, de a hosszú távon bekövetkező felébredés reményében, vissza is kérdezhetsz nyugodtan, hogy cukorbajos unokát akarnak-e? Egy egészen közeli, fizikailag teljesen egészséges barátnőm is van, aki ma már egészen világosan - még a betegségből lassan, lassan kinövő gyermeke előtt is! - fel meri vállalni, hogy azért lett cukros a gyermeke, mivel boldogságot hazudott magának a valójában mindössze kényelmes házasságában.

De, természetesen általam sem kell hagynod magad befolyásolni, mert ez mindössze az Oroszlán Sárkányfarkadra jellemző infantilizmusnak a másik oldala lenne. Ezért hát a fentieket is megfontolva, nagyon komolyan fogd magad vallatóra: igazából, minden zsigeredből szerelmes vagy-e Csabába, vagy nem, és csakis ennek a függvényében cselekedj! Mert az ugyancsak infantilis érv a házassághoz, hogy nem találsz még egy ilyen férfit! Hát ilyen, a Kaméleon program mintapéldájaként felhozható személyt csakugyan nem nagyítóval, hanem teleszkóppal kell keresni, de még ez sem lenne baj, ha te nem ugyanezt csináltad volna a korábbiakban is: olyan férfiakat választottál ki magadnak, akikbe már eleve nem bízhattál meg és ezáltal uralhattad őket. És amikor mégis oda kellett volna adnod magad, elszaladtál. A megoldás tehát nem az, hogy most ne szaladj el, hanem az, hogy várd meg, kerestesd meg magad azzal a férfival, akitől spirituálisan is megtermékenyülhetsz, mert teljesen megbízhatónak tartod és maradéktalanul oda tudod neki adni magadat. Most is csak azért mentél belé Csabával ebbe a játékba, mert eleve úgy indultál el, hogy mindössze egy kicsit elcsábítod a régi barátodat és ezzel te vezeted a játszmát, mert nem kell egészen odaadnod neki magad. Ebből a csapda (Csaba - csapda) helyzetben nincs kiút, csak be-út: előbb te kell magadat alkalmassá - képessé tedd az odaadásra. De hogyan akarod ezt a képességet elérni úgy, hogy egyrészt nem is vagy szerelmes belé, másrészt meg ő sem alkalmas arra, hogy maradéktalanul minden szavába és gondolatába megbízhass? De, természetesen, amennyiben egész életedben egy rejtőzködő, magát teljességgel oda adni képtelen ember akarsz maradni, akkor menj férjhez Csabához, mert ő a legalkalmasabb ember arra, hogy ezt az őszinteség-kizáró, érdekes és izgalmas, de steril játszmát folytathasd.

Annak érdekében, hogy ellenőrizzem magam: nem-e tévedek Asztrológusként és, hátha mégis van a kapcsolatotoknak egy termékeny karmikus vonala, Tarot kártyát vetettem, épp az általad megfogalmazott kérdésnek megfelelő ikonra: a Szeretők, illetve a Válaszút ikonra. A probléma gyökerének a pozíciójába - teljesen logikusan! - a 8 sz. Igazság ikonja jött ki, vagyis az, hogy hamis igazságok szerint mérlegelsz.

A megoldásnak viszont az Oroszlán kártyája, vagyis a 11. Sz. Életerő ikonja. Az elején nem értettem, majd lefekvés után bekattant, hogy miről van szó: Az Oroszlánnak a megfelelő szerve a szív és a gerinc. És persze az Oroszlán az igazság szent tüzét is jelképezi. Hát hallgass az őszinte szívedre és légy gerinces e kérdésben Marianna. Ne hagyd hogy a spekulatív - kishitű, illetve hitetlen: Judási! - megfontolások beárnyékolják a szívedet, mert ha igen, soha nem fogod meglátni az Istent: “Boldogok a tiszta szívűek, mert megláthatják Istent.” Hát akarod-e látni?

Ha igen, akkor úgy tégy, hogy igazából láthasd és ne elméletileg, vagy érzelmileg (vallásosan)! Baráti üdvözlettel: Szilárd.

Kedves Szilárd!

Tegnap beszéltem Csabával, megértette az érzéseimet, szempontjaimat.

Érdekes, mert azt érzem, hogy a kapcsolatunk soha nem változott annak ellenére hogy mindig más státuszokban voltunk egymás mellett. Valójában mindig barátok voltunk!

Brigitta ma vizsgázik, aztán odaadom neki a kazettát! Szóval mit mondjak

neki? A mamájáról meséljek neki, aki szerintem fura fantazmagóriákat játszik egész életében?

Amúgy ha van ötleted hogyan kerestethetem meg magam egy hozzám való fiúval, akkor írd meg! Nekem nem túl sok ötletem van, az időm nagy részét a

munkahelyemen töltöm és itt elég sterilek a viszonyok és nem is hiszem, hogy

itt akadna alkalmas ember. Most Brigittában bízom egy kicsit, mert úgy érzem

ő most nyitott arra, hogy új helyekre menjünk. Van egy másik barátnőm, aki még szabad, de ő kissé katasztrófa. Hasonló kórokban szenvedhet mint én, de nem tanul semmiből. Cukorbeteg lett kb. 3 éve és úgy érzem nem túl jó hatással vagyunk egymásra ezen a téren, de hát a barátnőm. Igazából egyáltalán nem hallgat rám és senkire, bennem sokszor csak riválist lát, mert engem igen könnyen lenyom ebből a szempontból. Engem egyáltalán nem érdekel a versengés. Szóval őt átmenetileg hanyagolom.

Azt remélem Csabával kitisztul a kép elég rövid idő alatt. Szerinted neki

milyen esélyei vannak, hogy megtalálja párját? Remélem ti jobban vagytok, amúgy Brigittát is csábítom, hogy jöjjön Erdélybe a nyáron. Mária

Mária Kedves!

Nagyon, de nagyon örvendek, hogy Csabával tisztáztátok a helyzetet. Csak most utólag, hogy újra belenéztem a horoszkópodba, annak érdekében, hogy megnézzem: a Sárkányfarkad a X., vagy a XI. házban van-e, ijedtem meg, hogy milyen közel voltál a fatális tévedéshez. Jellegzetes Mérleg-hibát követtél volna el, mivel az Uránusszal együtt álló Lilithed rajta van a Mérleg Ascendenseden és mindkettőt (bocsánat: Mindhármat) a VIII. házban álló Szaturnusz támadja, aminek következtében az élettársi - szerelmi viszonyok életkörében hajlamos vagy a legnagyobb felelőtlenségek és baklövések elkövetésére! Ami azt a kérdésedet illeti, hogy hol találnál magadnak megfelelő élettársat, a tapasztalatom az, hogy nem könnyű a dolog, de két szempontot mindenképp figyelembe kell venni: Első sorban azt, hogy lehetőleg olyan társadalmi körök - társaságok felé kell orientálódni, ahol inkább széles látókörű, rugalmas gondolkozású, de mégis céltudatos és a szó nemes értelmében vett erélyes férfiak (és nem nők!) gyűlnek össze, ők vannak többségben. Ilyen biztosra vehetően férfias életkör a politika és általában a sport területe. Amennyiben a sportnál a keleti harcművészeteket vesszük, a helyzet annál komolyabb, mert ott már keleti gondolkozás - filozófia és metafizikai szellemi alapok is lehetségesek. Másodsorban, az utóbbiak szellemében, aki bele kóstolt a metafizikai gondolkozásba - ez esetben te! - az már nehezen fogadja el (és nem is szabad elfogadnia), hogy a párja ezen a területen teljesen tájékozatlan, illetve, hogy erre teljesen hangolatlan legyen. Ezért az un. Ezoterikus köröket ajánlanám, csak az a baj, hogy itt kevés a férfi (de legalábbis a férfiasan céltudatos férfi), de hát több kör és társaság és iskola van, csak arra kell vigyázni, hogy az ember ne fárasztó szektásokkal, vagy misztikus álmodozókkal kerüljön össze. Ebből a szempontból a legjobb ismérv (teszt) az asztrológia elfogadása, annak a jósolgatásra, vagy önismeretre, világ és teremtés ismeretre való felhasználása.

De a legfontosabb az, hogy nem kell kapkodni és főként, hogy nem kell a férfiban az irányítható és nevelhető, kényelmes - probléma mentes! - és házias “bútordarabot” keresni, de persze a Géza féle rámenős szélhámost sem. Mivel az Oroszlánban álló Sárkányfarkad a X. házban található, a helyedben én a spirituális dimenziók felé nyitott politikusok között keresném a megfelelő partnert és tudomásom szerint az MDF köreiben bőven találhatóak ilyenek. Esetleg keresd meg Bégány Attilát, a pesti szervezet elnökét, vagy legalábbis valamilyen szintű vezetőjét, aki még diktatúra korszakbeli jó barátom, azzal az ürüggyel pl. hogy megkértelek, hogy szerezd meg az E-mail és a levelező címét, mert el a akarom küldeni a megjelent és megjelenő könyveimet és mondd meg, hogy szeretnél az ilyen jellegű rendezvényeikre eljárni. Esetleg a nálad levő könyvet is megmutathatod neki és ötletet - segítséget - kérhetsz az esetleges terjesztési lehetőségre. Ő ezeket a dolgokat annyira komolyan veszi pl., hogy nem csak a szentendrei művész körökbe vitt el engem annak idején, hanem Pap Gáborral - a metafizikus magyar-korona kutatóval és más, ős magyar szellemi rendszerek tudós ismerőjével - is össze ismertetett. Persze ő családos, de kell lennie a környezetében - ismerősi körében - az ő szellemi színvonalán álló, de legalább is azt megközelítő “szabad” férfiaknak, fiatalembereknek is.

Máskülönben nem ajánlott a régi munkahelyekhez érzelmileg kötődni. A változás azért van, hogy új fejlődési lehetőségeid nyíljanak, csak tartsd a szemedet és a lelkedet (a rugalmas éberségedet) minél jobban nyitva!

Barátsággal: Szilárd

“Kedves Szilárd!

Brigitta tud a mamája fantazmagóriáiról, ő mesélte nekem is, csak talán, mivel benne van ezért nem látja annyira negatívan, hanem ez neki természetes. Fogunk beszélgetni szerintem. Sikerült az államvizsgája, most hétvégén fogja meghallgatni a kazettát. Ami a többi barátaimat illeti, igazad van: Én is úgy érzem, hogy le kell cserélni a garnitúra nagy részét. Én elég hűséges típus vagyok, és képes vagyok konfliktus nélkül egyensúlyozni ezekben a kapcsolatokban a végtelenségig. Ez van a szüleimmel is nagyjából, már ami a kapcsolatunk rossz oldalát illeti. Nagyon köszönöm Szilárd, hogy rá világítasz ezekre a dolgokra, remélem a tanácsaiddal megyek is valamire!

Barátsággal: Mária”

A második levélváltás tulajdonképpen egy, az állítása szerint, a fekete mágia örvényébe került régi, háromszéki hallgatóm segélykérésének a honorálása.

“Kedves Szilárd

Ezelőtt 2 évvel járogattam Brassóba Tai-Chi re. Ott találkoztam egy román lánnyal akivel szimpatizáltuk egymást jóllehet neki volt egy le nem tisztázott kapcsolata. Nálam azt benyomást keltette hogy szeretne megszabadulni barátjától. Felső Tömősön, egy táborban, sokat voltunk együtt, beszélgettünk, sétálgattunk mindezt a barátja szeme lattára, aki látszólag nem törődött az egésszel. Aztán megszűnt a brassoi iskola és Bukarestbe mar nem tudtam követni a csoportot. A lány is odaköltözött. Gondoltam vége az egésznek mikor egy fél év múlva a lány felhívott, hogy menjek mer épp vizsga van és szeretne ha megpróbálnám, szerinte sikerülni fog nekem még ehhez hasonlók. Hat elmentem. Aznap éjjel nála aludtam és egész éjjel szeretkeztünk miután azt mondta hogy szakított a barátjával. A kapcsolat folytatódott úgy, hogy leveleztünk és minden két hétben nálam kötött ki. A szög akkor kezdett kibújni a zsákból amikor karácsony és szilveszter között meglátogattam a szüleinél Rozsnyón. Az anyja veszekedett vele mert kiderült hogy hazudott nekik

Bukaresti munkahelyével kapcsolatban, azt mondta egyetemen van. Ugyanakkor nagyon tiltották a volt barátjától, azt mondták, hogy a barátja - saját nagynénje segítségével- szerelmi varázslat alatt tartja ezért nem tud megszabadulni tőle. Halván a tényeket én is rákérdeztem egy-két dologra hogy miféle szakításról beszélt nekem, és azt mondtam felhívom a "barátját" és le fogom ellenőrizni. Persze a csaj elpárolgott, többé nem is halottam róla egy darabig. Aztán egyszer irt interneten, mintha mi sem történt volna. Írtam neki és a válasz tele volt morţii mă-tivel (az anyád halottaival) meg egyéb román ékesszólással. A barátja (aki titokban olvasgatta a lány leveleit) válaszolt és azt mondta hogy ezúttal nem fog kegyelmezni és nem tudom, hogy “cu cine mă pun (hogy kivel állok szemben) ... meg ehhez hasonlók.

Ledöbbentem, mert meg ennyi gyűlöletet nem láttam egy i-mélből kifolyni. Aztán éreztem a bőrömön (a szív-csakrámban) hogy a fekete mágia az bizony működik. Fájdalmat éreztem és enyhe remegést. Kiábrándultam még a románokból is. Egyébkent a lánynak dh. Szaturnusz - Jupiter és Merkúr - Jupiter fényszöge van és a Jupiter az 5. házban nem volt számomra elég figyelmeztető jel, hogy nem árt óvatosnak lenni.

Mint látod, a más hibáját könnyebb észrevenni, ez is egy ok amiért hozzád fordulok és azért is mert a papnak a 3-szor 7 gyertyás receptje és ehhez hasonlok túlságosan unalmas és ostoba megoldásnak tűnt számomra. Segíts, ha tudsz hogy a bajt meg találjam magamban.

Karcsi.”

Kedves Karcsi!

Ahhoz, hogy valakin a fekete mágia, illetve az átok fogni tudjon, ahhoz spirituálisan neki is hajlamosnak kell lennie a szellemi jellegű agresszivitásra, persze nem föltétlenül úgy, hogy ő is ilyet kövessen el, hanem esetleg úgy, hogy a Mars által képviselt harci késztetéseket és a Jupiter által képviselt igazság-kereső és igazság érvényesítő késztetéseket magában elfojtva, jó médiummá válik az ilyen jellegű támadások befogadására. Ez azt is jelenti, hogy egészen finom, spirituális szinteken, és egészen halvány módon, inkább a sejtések szintjén - a kívülállók által észrevehetetlenül és érzékelhetetlenül - haragra, haragtartásra, gyűlölködésre és bosszú-vágyra alkalmas kell legyen az illető személy - ebben az esetben te -, horoszkópból is kiolvasható struktúrája szerint. Ez a legtöbb alkalommal erős Skorpiói motívum esetében forog fenn és ez a Skorpiói karma te horoszkópodban ránézésből megállapítható, hiszen a Jupiterrel együtt álló, teljesen negatívan fényszögelt napod a Skorpiónak megfelelő VIII. házban van. Ráadásul éppen a Skorpió egyik uralkodó bolygója, a Mars támadja őket és nem is akárhonnan, hanem a halaknak megfelelő XII. házból (A nyolcas és a tizenkettes házakat okkultaknak is mondják, most nem térek ki rá, hogy miért, a könyvemben ha elolvasod a jellegüket te magadtól is rá tudsz jönni.) De ez még nem minden. (Egyelőre az asztrológiai helyzetet vázolom fel, majd rá térek a konkrétumokra.)

Az édesanyád rendes és a nagymamád szoláris horoszkópját is (napkeltére kiszámított, illetve az Ascendenst a Napra helyezett) alapul véve, nyilvánvalóvá válik, hogy te kimondottan Mérleg, Skorpió, Szűz és Rák kombinációs karmával születtél a világra (Rákban álló Lilith a Szűznek megfelelő VI. házban), amiben a Jupiter által uralt Nyilas is érezteti negatív hatását. Az utóbbi talán dédnagymamádtól jön, de ha nem csal az emlékezetem, az édesapád Nyilas, tehát nyilvánvaló, hogy a rezonancia törvénye alapján anyai ágról is kell lennie ilyen karmikus hatásnak. És tényleg: Édesanyádnak az ugyancsak a Jupiterrel együtt álló Napja a Nyilasnak megfelelő IX. házban áll. És ami szintén fontos: Ez a Nap-Jupiter páros egy dupla T-kvadrát nevű karmikus alakzatnak az egyik szögét képezi, amelynek a csúcsán a Rák uralkodója: a Hold áll és nem más konstellációban, mint a Skorpió! És a T kvadrát másik szögét épp a Plútó, a Skorpió uralkodó bolygója zárja be, vagyis ő alkot negatív fényszögeket ezzel a négy bolygóval.

Mindez a karma szempontjából érdekes aminek az értelmezésére később részletesen kitérek, de most annak a kérdésnek a megválaszolása izgat, hogy mindez miért kellett veled mostanában megtörténjen? A két fiatal ember ugyanis, akik részéről a véleményed szerint, ez az asztrális támadás ért, a horoszkópjuk szerint legalábbis, túlságosan ártatlanok és erőtlenek, ahhoz, hogy ilyen mértékű veszélyt idézhettek volna a te harcedzett és metafizikában valamelyest mégiscsak tájékozott fejedre, bocsánat a szívedre. A fiatalembernek egyrészt túl pozitív a Plútója - akárcsak neked! - ahhoz, hogy egészen elszántan tudjon fekete mágiázni, másrészt nem is áll olyan helyzetben (II. ház), hogy az ilyen fajta tevékenységének másokra nézve negatív következménye lehessen. A VIII. házában meg nincs is bolygó. Esetleg írhatsz is neki, és szépen világosítsd fel, hogy kár az amúgy is gyenge hatású fekete mágiázásra pazarolnia a képességeit, amikor mesés vagyont gyűjthetne, ha neki fogna gazdasági téren hasznosítani a képességeit. Ez azért is jó lenne részben, mert saját magad előtt bizonyíthatnád, hogy nem félsz tőle - és tényleg nincs amiért félned! - másrészt a feketemágiának a hatástalanítására maga Jézus adta meg a legjobb receptet: “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok meg őket és kívánjátok nekik mindazt a jót, amit magatoknak is kívántok és le fogjátok győzni őket.” Azóta sem találtak ki az ellenség kreatív legyőzésére jobb receptet. Ami a lányt illeti, ahhoz nem kell semmiféle fekete mágia, hogy őt bárki is, akinek kedve szottyan erre, a befolyása alatt tartsa, illetve, hogy ő rendelje alá magát önkéntelenül valakinek és mindemellett még szerelmileg és szexuálisan szédelegjen és kalandorkodjon is. Az V. házban nem csak a Lilithje áll, hanem a napját támadó, ugyancsak teljesen negatív Jupiterje és a Napjának a rengeteg negatív fényszögei is arra utalnak, az V. házi Jupiter mellett, hogy Ő kimondottan személyi tudat alakítási programmal született a világra, mivelhogy az ennyire támadott Vízöntő napjával konkrét individuális tudata nem is lehet neki, vagy ha van, az annyira zavaros mint árvízkor a Duna. Ezért rá sincs amiért haragudnod, hiszen az ősanyái, illetve az ősanyáit elnyomó ősapái és persze az őt rosszul nevelő szülei tehetnek arról, hogy ő ilyen személytelen szédelgő kis liba (legalábbis spirituális szempontból), aki elsősorban önmagát csalja állandóan. A nagy kérdés nyers megválaszolását, hogy te miért és hogyan kerülhettél az előzetes metafizikai ismereteid ellenére annyira rezonanciába vele, hogy a végén még szeretőké is váltatok, egyelőre rád hagyom, a komolyabb magyarázatomat az alábbiakban és a levél vége felé is olvashatod. Azt viszont le merem fogadni, hogy rég óta nem naplózol.

A sors-fázis kérdése tehát az, hogy életednek ebben a szakaszában, te hogyan keveredtél ilyen helyzetbe és épp ezekkel az emberekkel? Hogy milyen üzenete van számodra a találkozásnak és a találkozás minőségének a rezonancia, a fejlődés (lásd a könyvemben az utolsó fejezetet) és a karma törvénye alapján? Lássuk csak: a lánynak, akivel végül is, szeretői viszonyba keveredtél, szemmel látható problémája van a személyi tudatával (hiszen akinek a személyi tudata spirituális szempontból akárcsak átlagosan is fejlett, azt már sem fekete mágiával sem más eszközökkel nem lehet az akaratától megfosztani - bármiképp is befolyásolni, ha csak nem diktatórikus terror alkalmazásával) és ráadásul szerelmi - szexuális szédelgő is. Hol is áll a te teljesen támadott és a Vénusz által uralt Mérleg-napod? A szintén támadott Jupiterrel együtt a VIII. házban, ami nem csak az újjászületés és a halál háza, hanem a spirituálisan fejlesztő, a felébresztő, felemelő, megtisztító, illetve, negatív vonatkozásában: a lealacsonyító, bemocskoló szerelemi - szexuális viszonyok és élmények házában. És ami ebben az esetben egyáltalán nem mellékes: a nyers individualitást megtestesítő Nap bármilyen konstellációban is állna, az illető konstellációra jellemző betegségek, illetve a konstellációhoz rendelődő testrészek mellett, mindig kapcsolatban áll az Oroszlán szerveivel: a szívvel és a gerinccel is. A szíved tehát részben azért kezdett fájni, mivel nagyon meggyűlölted ezeket az embereket, részben azért mert, éppen annak köszönhetően, hogy a lelkiismereted azt sugallta neked, hogy nem szabadna ennyire gyűlölnöd, ami miatt spirituális szempontból vétkesnek érezted magad - esetleg tudattalanul tényleg meg is ijedtél a srác fenyegetőzésétől. A félelem és a gyűlölet tudatos, vagy tudattalan, de intenzív átélése miatt - amire a horoszkópod szerint hajlamos vagy - fájt a szíved és nem azért mert a mágiázó gyermeknek - akinek ráadásul még az érzelmi teste sincs kialakulva! - olyan vészesen nagy mágikus hatása lett volna rád. Hasonló helyzetben voltam én is, ami előtt a kolozsvári élettársamtól, Évától, akit te is ismersz el kellett volna válnom és mondhatom, valósággal úgy éreztem, mintha az ördög ült volna a szívemre. Elküldöm azt a regényrészletet, amiben - többek között - ezt az élményemet is leírtam. Persze, az is benne volt a játékban, hogy tudtam, hogy Évának az anyja fekete mágiázik, hogy minket elválasszon, amiért kilenc hónap múlva át is ment a túlvilágra szegény a III. fokú Rejki behangolása ellenére, de ha én akkor éberebb lettem volna, illetve ha tudom azt, amit ma tudok, talán ő is élne és én Évával alkotnék most családot legalább három nagyobb gyermekkel.

A válaszom tehát - a további részletezést és udvariaskodást félre téve - hiszen te is tudsz annyi asztrológiát és metafizikát, hogy ezeknek a végére járj és elég régről ismerjük egymást, ahhoz, hogy biztos legyél abban, hogy távol áll tőlem az, hogy bárkit is a személyiségében meg akarnék bántani, vagy gyalázni, illetve a sorsába beavatkozni - az, hogy az a karmikus szükségszerűség, miszerint ebbe a helyzetbe te Mérleg szülöttként és VII. házi Sárkányfarokkal belekerültél, amiatt állt elő, hogy még csak gondolatban és képzeletben sem fogtál neki a Mérleg, a Szűz a Skorpió és a Rák jellegű Karmádnak a felvállalásának árán történő feloldásának és meghaladásának. A Mérleg karmád, ami nem csak abból adódik, hogy a Mérlegben négy napod áll, hanem abból is, hogy négy bolygód áll a Mérlegben, hanem abból is, hogy a Szűz Sárkányfarkad a Mérlegnek megfelelő VI házban áll, azt jelenti, hogy számodra az elsőrendű nagy életfeladat éppen az, amit mostanig elkerültél: A társadalom előtt és hosszú távon, teljes mértékű és teljes értékű elkötelezettséggel felvállalt élettársi viszony folytatása, amit a jelen civilizációban házastársi viszonynak neveznek. Magyarán: te csak akkor lehetsz spirituális értelemben is teljes értékű személyiség, csak akkor tudsz megérni spirituálisan és ténylegesen önmagad lenni, amikor több éven át kiálltad az élettársi viszony (mindennapi házas életben való szoros együttélés) tűzpróbáját. Még egyszerűbben: valahol én is hibás vagyok, mert úgy látszik, hogy én nem magyaráztam el rendesen neked a horoszkópodat, mert te egyelőre a béka feneke alatt vagy még és ott is maradsz mindaddig, amíg komoly és teljesen elkötelezett élettársi viszonyt nem folytatsz. Sőt: mivel a Lilithnek is a karmikus jelentősége épp akkora, ha nem nagyobb, mint a Sárkányfaroké, ugyancsak a béka feneke alatt vagy - lényegében tehát semmit nem fejlődtél spirituálisan, csak esetleg elméletileg, intellektuálisan - mindaddig, amíg gyermekeid nincsenek és szabályosan kultuszt nem űzöl abból, hogy te milyen jó családapa vagy. (Lilith a Rákban és a VI. házban).

És ezek tudatában vissza térhetünk a VIII. házban a Jupiterrel együtt álló Napodhoz. A Skorpió karma tehát, aminek a VIII. ház a gyakorlati megvalósulási életterülete, a személyi tudat gyökeres - tehát teljes mértékű - átváltoztatásának, átminősülésének az elkerülhetetlen szükségét (életfeladatát) hordozza magában. A Skorpiónak az igazi jelképe nem is a Skorpió, hanem a hernyó, amelyik egyszer bábbá változik, majd lepkévé. Ekkora méretű tehát ez a belső mentalitásváltoztatási szükségszerűség, amire a sorsod téged predesztinált. Amikor a házakról szóló tanulmányt írtam, nem értettem még úgy az asztrológiához - nem volt annyi egyéni tapasztalatom mint most - és sajnos utólag nem írtam oda, hogy azt amiben meg kell változnia mindenkinek, akinek a horoszkópjában a Skorpió, vagy a VIII. ház motívuma felmerül, épp a Lilith és a Sárkányfarok jegy és ház szerinti pozíciói jelzik az asztrogramban. Gondolom, most már minden kerek és érthető nem? Még csak annyi kiegészítés szükséges ide, hogy ezt az átváltozást te nagyon nehezen tudod elérni, nem is annyira azért mert a VIII. házban álló Napod mind csak negatív fényszöget kap, hanem elsősorban azért, mert szorosan mellette áll a Jupiter, aki szintén csak negatív fényszögeket kap. Persze, a bolygók semmiről nem tehetnek, ők csak jelzik, hogy te mennyire hajlamos vagy az önámításra, az öncsalásra mind azzal kapcsolatosan, ami a te átváltozásodat, illetve a karma feloldáshoz szükséges gyakorlati életfeladatok (nősülés, élettársban való tükröződési képesség kialakításáért tett erőfeszítések, gyermeknemzés, gyermekgondozás, gyermeknevelés) felvállalását illeti. Ezekről a karmikus nehézségeidről a könyvemben a Programokról szóló fejezetben olvashatsz, nevezetesen a személyiség-ellenes programoknál és a kaméleon programoknál. Főképp azt kell erősen a szívedre venned, amit a szegény Ramana Maharisiről írtam.

Majd elküldöm a horoszkópodnak az új szövegét is, de ara kérlek, hogy vagy anyagiakkal, vagy előadás-szervezéssel, vagy horoszkóp rendelő személyek szerzésével, de valamiképpen kompenzáld a munkámat, hogy konkrétan tudd is hasznát venni a gyakorlatban ennek és többet ilyen balesetek ne érjenek. Ami a szédelgő-mágiázó román fiatalokat illeti, harag helyett, egész életedben hálával gondolhatsz rájuk azért, hogy ezzel az esettel felhívták a figyelmedet arra, hogy mekkora veszélyben vagy, hiszen a Nap a legerősebb bolygó és ha hozzá vesszük azt, hogy a Mars is támadja, halálos baleset is leselkedhet rád, ha meg azt, hogy a Jupiterrel áll együtt (és persze mindez nem a bolygókért és negatív fényszögeikért önmagukban a VIII. ház miatt!) akár ADSZ szerű, a szexualitással kapcsolatos halálos betegséget is felszedhettél volna.

Ajánlásom tehát, hogy úgy kezd meg az újjászületési programodat (apropó: a Marsod a XII. házban van, naplózol-e?), hogy hétszeresen köszönd meg a srácnak az üdvösséged, illetve a boldogságod és az egészséged, testi épséged - érdekében tett szolgálatait és ne törődj azzal, hogy bolondnak néz. Barátsággal: Szilárd.

Kedves Karcsi!

A múltkor küldött levelem viszont tartalmazott néhány fogalmazásbeli pontatlanságot, ami esetleg félreértésre is adhat okot. Újból elküldöm tehát a levél javított változatát, de azóta, még egy, a fenntartásaiddal kapcsolatos fontos esemény is történt! Az általatok “indigó”-nak nevezett gyermek ugyanis, akiről kiderült, hogy a feleségemmel egy idős, időközben járt nálam horoszkópértelmezésen és isten őrizz, hogy miféle, az anyasággal és a gyermekvállalással kapcsolatos tévképzetekből kellett kijózanítanom. De ezen felül, az is kiderült, hogy nem csak egyszer, hanem háromszor kísérelt meg öngyilkosságot és a beszélgetésünk elején még kételkedett abban, hogy ez alól a romboló késztetése alól fel tudom szabadítani, sőt értelmiségi módon finoman még mosolygott is a szerinte “természetellenesen magabiztos” állításomon. (Azon ti., hogy, ami után innen elmegy, ha még eszébe is jut időnként az önrombolás, azonnal elhessegeti az ilyen jellegű gondolatait.)

Abortusza is volt már, az anyját nem hogy utálta de egyenesen attól félt, hogy amennyiben neki gyermeke lesz, az is olyan elítélő-megvető gondolatokat táplál iránta, mint ő az édesanyja iránt és ebből kifolyólag, az abortusza óta azt is elhatározta, hogy ő esetleg soha, de a következő tíz évben legalábbis (jelenleg huszonhat éves, tehát harminc hat éves koráig!) semmiképp nem vállal gyermeket. - Szóval erre jók ezek a mindent tudó és mindent értő “indigó gyermekeknek” és más, ehhez hasonló misztikus szamárságoknak a legendáit komolyan venni.

Íme a múltkori levelem javított - pontosított változata:

“Örvendek, hogy a helyzetelemzést és a kifejtést jónak - használhatónak! - találtad. Természetesen, nem kételkedek abban, hogy fekete mágiás támadásban részesültél, hiszen a VIII. házban álló bolygóid egyértelműen utalnak arra, hogy amennyiben nem te gyakorolsz ilyesmit, akkor is, ab ovo, kihívod magad ellen a sorsot (valakiket) ilyen szempontból és így, hogy valószínűleg a gyereknek a nagynénje kavarta a az asztrális szart a dolog egészen hihető is. Hiszen én is elmondtam, hogy egészen biztos, hogy annak idején, amikor én is ugyanazokat a “szimptómákat” éreztem, az Éva édesanyja fekete mágiázott. De a kérdés úgyis az marad, hogy ez a figyelmeztetés miért ért téged? És erre is biztos, hogy tudod már a választ. Erről még csak annyit, hogy asztrológusi megfigyeléseim szerint azok a lányok - nők mennek el külföldre bébi szitterkedni (Éva is ezt csinálta), akikben erős a család és gyermek ellenes program, tehát a te helyedben én nem várnék arra, hogy a párom három év múlva jöjjön haza és akkor majd meglátjuk. Látod, a reinkarnáció meséjét - elméletét is azért tartom veszélyesnek, mert az életfeladat felvállalásának a halasztására, keresztény kifejezéssel: a halasztás bűnére csábítja az embereket. Talán tudod - és a könyvemből is kiérződik ez talán - hogy semmi közöm a keresztény egyházak ideológiájához, de minden vallásban vannak használható metafizikai elemek és eldobni való misztifikációk, amelyek metafizikai jelenségeknek a szó szerinti (durva és ezért ostoba) értelmezéséből származnak. A reinkarnáció is egy ilyen, az embert az idő alagútjába bezáró, az anyaghoz, jobban mondva az anyagi látszatok idő-teréhez kötött koncepció, mint pl. a kereszténységben a Jézus anyjának a szűz-nemzése, vagy éppenséggel a Jézus fizikai feltámadása. Amennyiben tehát erről kérdeznének, a keresztény szentimentális szédelgőket is épp így elriasztanám. Teljesen mindegy, hogy hindu, vagy “európér” vallás-elemekkel szédítjük magunkat. Nem gondolod, hogy elég volt tízezer év misztikus hazugságából? Amit tehát a kereszténységből a hinduizmussal szemben magtartandónak és nagyon megszívlelendőnek vélek az a “Most és mindörökké” kifejezésbe sűrítet, legfontosabb metafizikai alapigazságra - tényre! - épített, egyetemesen érvényes alapállás, amiről Hamvas Béla is annyit beszél.

Egyébként a reinkarnáció kérdését, illetve a reinkarnáció nem létezésének a kérdését nem csak az asztrológiai megfigyeléseimből vezettem le, hanem Hamvas Béla Scienta Sacrajának az I. kötetében is lehet olvasni erről (mármint arról, hogy ezt a teológiai metaforát miként is kell helyesen érteni - értelmezni), de megbeszéltem Bakos Józseffel is, aki egyetemi előadó teológus a Tan kapuja nevű Buddhista egyetemen Budapesten, jobban mondva, nem is beszéltem, mert csak egyetértően nagyot mosolyogtunk rajta, amikor láttam, hogy a kérdésemre mosolyogni kezd. És megbeszéltem Szatmári Szilárd vallás-filozófussal is, a Magyarországi Tibeti társaság és egyben a Magyarországi Hamvas Béla társaság elnökével és aki nem csak, hogy többszőr járt Tibetben, hanem a Dalai Láma hazatéréséért és a kínaiak Tibetből való kivonulásáért minden fórúmon szorgalmazó fellépő világszervezetnek egyik közismert vezető egyénisége, és aki ugyanazon az egyetemen (a Tan kapuja) szintén tanít és aki azzal a kijelentésével lepett meg egy Soproni rendezvényen - ahova én asztrológusként voltam meghívva - egy általa tartott előadáson, hogy “Gautama-Buddha soha nem beszélt a lélekről, mert olyan metafizikai entitás mint (az abszolútumtól és a testtől különálló) egyéni lélek nem létezik (tehát olyan valami, ami egyik testből a másikba bujkálhat) és így természetesen a reinkarnációról ugyanvalóst nem tanított.” Utólag, az előadás szünetében beszélgetve, elmondta, hogy aki reinkarnációról beszél, az a Buddhizmusnak csak a vulgáris népi-vallásos formáját ismeri, ami a kereszténység népi formáinál is primitívebb és ostobább.

Ami az indigó gyermekre vonatkozik, az édesanyja felhívott telefonon és elnézésemet kérte, amiért akkor a (ezek az ő szavai: ) teatrális kérdésével olyan kényes helyzetbe hozott. Elkészítettem a horoszkópjukat és kiderült, hogy az indigó gyermek mindent tud, csak éppen spirituális szinten, születésétől fogva nem képes a szeretet átélésére (A Neptunusza tök negatív a VIII. házban) és ezért már öngyilkossági kísérlete is volt.

Szóval, amennyiben előadásokat szerveznél, nem kell ilyen, a divatos kelet-nyugati miszticizmus és a komoly univerzális metafizikai közötti eltérések miatti félelmeid legyenek, mert az igazság (amit nem szabad véka alá rejteni!), ha rövid távon el is riasztja a “híveket”, hosszú távon ténylegesen felszabadítja az ébereket (az éberségre szomjazókat). A kérdés csak az, hogy híveket akarunk-e toborozni, vagy minél több felébredni vágyó személyt az igazi egészséghez és boldogsághoz vezető spirituális éberséghez hozzá juttatni? Barátsággal: Szilárd.”

Ez a két különböző levélváltás, talán önmagában is jelentős, de főképp azért mert a Károly helyzete által felvetett probléma visszautalt a marosvásárhelyi barátnőim által a Déli kárpátok déli oldalában (a régi román királyság részén), szervezett nyári “életmód” táborban szerzett élményeimre, ahol egyébként a magyarországi Máriával is megismerkedtem és újabb “misztikus” tapasztalatokra tettem szert. A misztikus tapasztalatok kifejezést inkább helyzetkritikának szánt élcelődést szolgálják, mintsem a valóságos események pontos megnevezésének. Az egész ugyanis azzal kezdődött, hogy a Caprioaranak - Őzikének nevezett, távolról láthatóan is szép fekvésű és kényelmes szálláshelyekkel rendelkező táborból, ahova az eredeti hirdetés és meghívás szólt, egy a megérkezésünk időpontjában, a helybéli adminisztrátor döntése alapján (és ugyanazért a szállási díjakért) egy Vinatorul - Vadász nevű táborba lettünk irányítva, ahol amellett, hogy egy időnként üzemelő és ilyenkor hangos gépi zajt okozó kőszállító szalag rendszer magaslott a fejünk fölött, a közeli kantinban reggeltől estig szólt az alacsony vibrációjú un. manele zene, ami a modernebb korban költött balkáni román és cigány népi zene és a könnyű zenének az erkölcsi züllést, a szellemi bomlást, illetve a tökéletes felelőtlenségen alapuló szenvedélyességet dicsőítő keveréke. A szálláshelyek is a katona korombeli kaszárnya-körülményeknél is jóval alacsonyabb, ahol, a mi szobánkban például, ahol hatod magammal aludtam, az volt a legkevesebb baj, hogy a kivert szemű ablakokat nem lehetett rendesen becsukni és az ajtót is csak úgy, ha bezártuk egészen. A fő bajt az egyes, még szocialista korszak előtt gyártott ágyak állapota képzete, amelyeknek az össze vissza álló rugói minden mozdulatra úgy recsegtek, mint vízkeresztkor a kerepelők. Mivel a nyolcvan kilómmal én voltam a szobából a legnehezebb és pont egy ilyen ágy jutott osztályrészemül, a szobatársak nem tudták eldönteni, hogy akkor rosszabb-e, ha nem tudok aludni és emiatt éjszakánként forgolódom, vagy az, ha az előző napi alvatlanság hatására olyan mély álomba zuhanok, amelyben kivédhetetlenül oroszláni horkolást “rendezek”. Persze mindez nem azonnal derült ki hanem rendre. Például, mivel szombaton érkeztünk, két napig biztosak voltunk abban, hogy a táj csúfító és a tábor fölött végig haladó kőszállító szalagrendszer csak a szocialista rendszer maradványa, tehát nem működik, hiszen ki hallott még olyat, hogy valakik a nyári szabadságukat kőszállító szalagok természet-ellenes zajával (kopogásával, nyikorgásával, vinnyogásával, motorbugásával) a fejük fölött töltik a saját pénzükön? Aztán hétfőn kiderült, hogy bizony egyes román honfitársaink ilyen körülmények között is jól érzik magukat és ezt nevezik üdülésnek.

Engem személy szerint, mindez különösen nem zavart, végülis mindössze elvégzendő “munkának” is felfoghattam az előadásokat és az egész ottlétemet. A hallgatókat viszont, akik nem kevés pénzt fizettek, azért, hogy ott lehessenek és nem kevésbé a szervezőt, aki nem küldhette haza őket miután egy olyan “misztikus” előadásokkal egybekötött tábort ígért nekik, amire azok egy fél éve készültek és aki, ha odáig már elvitte, nagyon sajnáltam. Ami viszont a tábort véglegesen annak a szöges ellentétévé tette, mint amilyen táborokhoz és szoktam (amilyeneket mi szoktunk tartani) és mint amilyen egyáltalán minden ilyen spirituális ismeretterjesztő tábor kellene legyen, az előadások körülménye volt, vagyis a reggeltől estig üzemelő kantin, amelyben az étkezések között tartottuk az előadásokat nem csak a mosogatási és asztalhúzogatási - terítési zajoktól, hanem a fejünk fölött működő klubban folyó biliárd partik (főként a fejünk fölötti vékony betonlemezre koppanó biliárd golyók) zajai és a játékosok által maximálisra erősített mánele-zene hanghullámai által kísérve.

Mivel egyedül én ismertem az aktuális konstellációt - a tábort úgy szervezték meg, hogy erről, mármint az időszak asztrológiai-minőségéről nem kérték ki a véleményem - különösebben nem csodálkoztam, csak azt nem értettem, hogy mi lehet az a rejtett kauzális ok, ami miatt egy, végül is spirituális információt adást - szerzést végző, “életmód” tábor tagjai, amelyek közé én is éppen bekerültem, egy ilyen totális szellem-ellenes helyen kötöttek ki? A választ nem azonnal, hanem időben elosztva, részletekben kaptam meg, ahhoz, hogy csak az utolsó napon teljessé váljon a kép. Legelsőnek az tűnt fel, hogy az első étkezésnél, amelyre az egyik Jóga-mester előadó jól megkésve érkezett, a szervező azon kérdésére, hogy a tábor idejére, hányan kérnek vegetáriánus és hányan hússal vegyes táplálékot, a hallgatók közül csak kevesen választották az utóbbit. Gondolom, sokan azok közül is vegetáriánus kosztot igényeltek, akik egyébként “minden evők” voltak, már csak a tábor jellege miatt is, vagy éppenséggel csak azért, hogy ez alkalommal kipróbálják. Miután mindezt végig pergettem gondolatban és örvendtem a helyzetnek még akkor is, ha tudtam, hogy a hosszú távon az un. vegetáriánus étkezés veszélyes is lehet, ha folyamatosan megfőzik és megsütik a táplálékot és nem vigyáznak ara, hogy annak legalább egy harmada nyers és friss zöldségekből - gyümölcsökből álljon, megérkezett a Szegedről importált Jóga oktató (Később tudtam meg, hogy a hírhedt Bukaresti Bivolaru egyik volt tanítványa) és fennhangon kihirdetette, hogy ő “rendes táplálékot” kér, mivel ő rendes ember és egyébként is “Az fertőz meg, ami ki jön a szájon, nem az ami be megy rajta.” A nálam körül-belül tíz - tizenöt évvel fiatalabb Dezső mesternek ez a kereszténykedő misztikus vezéri magabiztossága volt az első jel, ami arra utalt, hogy ezzel az emberrel még meg fog gyűlni a bajom, és valóban, az első, tábor-nyitó előadásomat követő előadásán máris elejtett egy pár célzást ara vonatkozóan, hogy az ő előadásai egyszerűbbek és követhetőbbek - nem annyira bonyolultak -, mint az asztrológiai előadások, mivel az ember minél feljebb halad a spirituális fejlődés útján, annál egyszerűbbé válik és különben is, az asztrológiai determináció nagyon gyenge és csak azokra hat, akik nem jutnak igazi spirituális ismeretekhez és nem élnek tiszta szellemi életet. Ezért az asztrológiai ismeretek a misztikus ismereteknek egy alacsony színvonalát képezik, amit a Jóga meditációk és a joga életmód segítségével azonnal meg lehet haladni. Előadása végén még meghirdette a nagy tisztánlátó képességeit is, aminek segítségével mindenkinek bele lát az aurájába és pontos diagnózist és megoldási lehetőséget is ad a hozzá fordulók egészségi, vagy családi problémáinak az orvoslására, sőt: a családtagok és a szeretők fényképéről azonnal meg tudja mondani, hogy az illető személynek milyen rejtett baja van (bajai vannak) és mi vár rá a jövőben. A “két légy egy csapásra” elvén, amivel jelezte az ő különleges misztikus képességei és ítéletei fellebbezhetetlenségét és egyúttal felém is nyújtott egy békejobbot (amit viszont én a korrupcióban való részvételre való felszólításnak értelmeztem), hozzá tette, hogy az asztrológia, illetve általam is ellenőrizhetőek ezek a diagnózisok. Én természetesen nem értettem egyet ezzel a sok marhasággal és ettől kezdve még szigorúbban ügyeltem arra, hogy az én előadásaimnak ne legyen egyetlen élet-nyerési ideológiára épülő misztikus árnyalata sem, mivel semmiféle alapot nem akartam szolgáltatni, a Jogához képest alacsonyabb rendű asztrológiával a misztikus húsevő szélhámos praktikáihoz.

Több okom volt arra, hogy az Eltától elváljak, miután két évig az előadójuk voltam, amiről három igen fontosra emlékszem és mindhárom az értelmi világossághoz, iletve a korrupció-mentességhez kötődött. Az egyik az, hogy keményen szivaroztak és ahelyett, hogy beismerjék: nem tudnak megszabadulni e gyengeségüktől, misztikus ideológiát gyártottak a cigarettázás szellemi fontosságáról, szükségszerű - épp hogy nem kötelező - metafizikai aktusként tüntetve fel azt. A második a reinkarnáció elméletéhez, mint reális tényhez való ragaszkodásuk, amivel végülis minden olyan egyéni és csoportos sors-problémát meg lehet magyarázni, amire nem kapták meg (mivel lusták voltak megkeresni) a logikus metafizikai magyarázatot és ami az időhöz való kötöttségével bezárta a gondolkozásukat egy lineáris gondolatmenet sablonjába, ami miatt bizonyos dolgokat, amiket a magyar nyelvű metafizikai könyvekből (főként a Hamvas Béla életművéből) olvastam és amit velük meg akartam beszélni, nem voltak képesek megérteni. A harmadik a keletről felszínesen importált nem gondolkozás ideológiája, ami miatt egyes előadótársaim (persze, nem a vezetők, de úgy is beleuntam a sokszor veszekedős hangulatokat érintő magyarázkodásokba!) még azt sem tudták megérteni, hogy egy száz-százalékban magyar hallgatókból álló közösségben, én miért tartok az ők jelenlétében magyar nyelven előadást. Érdekes, hogy pontosan tőlük, illetve az Elta vezetőjétől tanultam meg a következő hármas szabályt: senki fölött nem ítélkezek, amiért először rossz benyomást tett rám, vagy amiért velem szemben vétkezet és mindenkinek meghagyom, hogy háromszor tévedjen, illetve vétkezzen a jelenlétemben, vagy velem szemben. A harmadik után viszont többet nem tárgyalok - nem kollaborálok az illetővel. Köszönök neki tisztességesen, esetleg felelek is ha kérdez, de nyíltan meghirdetem és vállalom azt, hogy semmiféle közös akcióban, komoly együtt működésen, lényegi beszélgetésben nem veszek részt vele. Ez nem jelenti, hogy orrolok, vagy hogy orrolok rá, csak éppen fontos kérdésekben nem kollaborálok.

A Dezsővel való kommunikációt sem szüntettem meg e két jelzés értékű, szellemi korrupcióban való mentalitásra utaló, nyilvános megnyilvánulása után, csupán jobban figyeltem, hogy mit tesz, illetve, hogy mikor téved újra személyesen velem, vagy ami akkor és ott ugyanazt jelentette: az asztrológiával szemben. Amikor megtanított a hármas szabályra, Ion Dumitrescu, az Elta elnöke, a következőket mondta: ha meg győződtél arról, hogy veled szemben tényleg tévedett valaki, vagy erősen megsért, még nem azt jelenti, hogy másodszor is tévedni, vagy vétkezni fog. Ezért kell hozzá épp olyan bizalmasan viszonyulni, mintha semmi sem történt volna. Amikor viszont másodszor vétkezik, akár biztos is lehetsz abban, hogy harmadszor és negyedszer is meg teszi majd újra, de mégis meg kell adni számára az esélyt (az időközbeni felébredés és a fejlődés lehetőségét), ezért várni kell a harmadik tévedésre. Ha ezt is elköveti, nyugodtan más irányba fordulhatsz, mert egyelőre nem vagytok azonos fejletségi fokon és ezért nem is működhettek együtt értelmesen egymással. Dezsőnek a második és a harmadik, majd a negyedik és az ötödik “tévedése” egyetlen délután leforgása alatt esett meg.

Pedig csak később tudtam meg, hogy a felesége mellett, a szolgálatos szeretőjével, az egyik “tanítványával” és annak feleségével - akivel a tábor végén felcserélte a hivatalos szeretőjét - megosztott hálószobájában folytatott tíz perces misztikus konzultációkért Dezső mester kétszáz ezer lejeket kért, miközben én csak százat a negyvenöt - hatvan perces komoly horoszkóp értelmezésekért, sors-program értelmezésekért. Azt, hogy miféle fantazmákat mondott és, hogy miféle - többnyire sötét - dolgokkal ijesztgette a szerencsétlen lépre csalt, “misztikus információkra kíváncsi” hallgatókat, csak az utolsó előtti nap estéjén és az utolsó napon tudtam meg, azoktól, akik kétségbe esve jöttek hozzám, hogy nézzem meg, tényleg úgy áll-e a dolog a jövőjükkel, vagy a gyermekeik jövőjével, ahogy a “mester” mondja.

Ezeket kései információkat, amelyekkel együtt azt is tudomásul kellett vennem, hogy a táborba a feleségével és a hivatalos vásárhelyi szeretőjével együtt érkező “mester” a két legfőbb vásárhelyi tanítványának a feleségeit külön órákon jógáztatja, illetve csábítgatja -és a fiatalabbik hívének a feleségét a teljes házasságtörésig: válásig menően, tehát végleg el is csábította - megelőzte egy olyan, újra csak misztikusnak nevezhető incidens, amit soha életemben nem felejtek el, amiként a szegedi misztikus szélhámosnak a többnyire alkoholistákra jellemző, duzzadt arcát sem felejtem el soha. Miután észleltem a metafizikai előadások tartására teljesen alkalmatlan vadász- kantin zajosan csörömpölő hangulatát és ugyanakkor azt is észre vettem, hogy a leg nagyobb szoba, amelyben a legtöbb hallgató volt elszállásolva sokkal tágasabb mint a többi, javasoltam, hogy ott tartsuk meg az előadásokat, amit örömmel el is fogadtak. Nem szeretem, ha az ilyen jellegű táborokban egyik előadó nem megy el a másik előadására, mivel a hallgatók előtt azt a látszatot kelti, mintha nem érdekelné, illetve érdektelennek és érvénytelenek tekintené a másik előadását. Ezért bármilyen lapos és unalmas dolgokat, vagy naiv szamárságokat is hirdetnek és tanítana bárki is türelmesen végig szoktam hallgatni. Így tettem ezúttal is, amikor nagy fegyelemre és önuralomra volt szükségem, miközben Dezsőkének az asztrológiai maghatározódás és színvonal alacsony rendűségére is finom célzásokkal újból kitérő előadását végig hallgattam a különböző kristályok fajtáiról, azoknak a fajta szerint különböző betegségekkel szembeni csodatevő hatásáról és az egyéni kristályok tisztántartási szükségéről, különböző kristály-tisztítási eljárásokról. Ezt megelőzően viszont már volt egy incidens, ami engem személy szerint nem érintett, de némileg mégis fel bosszantott, mivel a misztikus mester az előadása bevezetőjében előbb csak panaszkodni kezdett a mostoha körülményekre, majd egyenesen az őt meghívó, nem csak az ő és a felesége tartózkodását, hanem az útjukat is fizető szervező ellen kezdett agitálni, holott én elmondtam mindenki előtt, hogy a szervező (hölgy!) nem tehet az egész helyzetről, mivel jelen voltam, amikor a tábor-komplexumot irányító főadminisztrátorral beszélt, aki csak az érkezésünk után értesítette őt, hogy másoknak adta ki az Őzike nevű kényelmesebb és az ipari tevékenységtől mentesülő tábori szállásainkat, amit a szervező jól ismert, mert az egyik, a hallgatóságban éppen jelenlevő lánnyal egy évvel korábban már üdültek ott. Ám nem csak egy, szellem- tudományos előadásra összegyűlt személyek előtt megnyilvánuló (“szellemi vezető”) előadóhoz méltatlan ellenséges hangulatkeltése miatt kezdtem neheztelni Dezső úrra, hanem azért is, mert akkor már nem csak, hogy sejtettem, de majdhogynem biztosra vettem, hogy elsősorban ő képviseli és ő testesíti meg a leginkább közülünk azt a fő okot, amiért nem a szelídebb és nővény-evő Őzikéről elnevezett táborba, hanem az őt állandóan puskavégre kapni szándékozó és a húsából jót lakmározni vágyó Vadászról elnevezett “civilizált” táborba kerültünk. És nem is csak azért, mert ő szellemi vezetőként, deklaráltan a Káini szellemet megtestesítő húsevő vadászokkal szolidarizál, hanem azért is mert az alapos munkavégzés helyett a misztikus ködösítésre alapozott siker és hatás-vadászat jellemezte az előadásait és az egész viselkedését. Szóval miután mindezek ellenére fegyelmezetten végig hallgattam az asztrológiával szembeni kanyarfúrókkal teletűzdelt előadását, egy adott pillanatban azt kellett észlelnem, hogy a hallgatókkal folytatott kérdezz - felelek párbeszéde folytán egyenesen antiszemita jellegű misztikus teóriákat hirdet. Egészen pontosan olyan marhaságokat mond, bizonyára tiszta, a saját kútfejéből eredő, forrásból, hogy a zsidók valamikor a történelmi idők elején, egy idegen bolygóról érkeztek a földre azzal a szándékkal, hogy az itt élő emberiséget (a földi emberi kultúrát) tönkretegyék, idő közben azonban, nem tudni miért, meg gondolták magukat, össze házasodtak az emitteni emberek lányaival és integrálódtak a földi életbe (kultúrába) és ahogy a nálam több mint tíz évvel fiatalabb pocakos mester kinyilatkozta: lezárták ezt, az emberiség kiirtási szándékából eredő karmájukat, de egy kis misztikus logikával tovább képzelhető a dolog, miszerint egyesek közülük, tudattalanul még mindig ennek a gyilkos karmának hatása alatt cselekszenek. Már arról folyt tök komolyan eszmecsere, hogy ezek szerint a zsidók humanoidok-e, vagy andropoidok (később tudtam meg, hogy a kérdező hölgy apai származás szerint negyed részben zsidó volt), amikor nem bírtam cérnával és közbe szóltam, hogy ideje lenne, hogy ezeket a, mind materialista-tudományos, mind metafizikai szempontból képtelen fantazmagóriázást abba hagyni, mert mindjárt krisnások által kiadott és terjesztett füzetek állításának a komolyan vételéhez is eljutunk, miszerint az ember nem is járt a Holdon. Erre fel, a mesterrel privát-órákon jogázó orvos-feleség bekiáltott, hogy: “Hiszen nem is járt”.

Erre már csak azt tudtam mondani, hogy metafizika-asztrológia előadóként vagyok meghívva ebbe a táborba, akinek a hallgatóival szemben bizonyos felelősségei vannak. Jelenleg itt arra várok, hogy megkezdhessem a bejelentett előadásomat és addig is, amíg ezt megtehetem, nagyon szeretném, ha az én jelenlétemben ilyen rasszista és realitás-ellenes fantazmagóriák nem hangzanának el. Erre megszólalt az egyik jóga-hívő vásárhelyi fiatalember, hogy ők azért jöttek ide, hogy a témába vágó információkhoz “első kézből” hozzá férjenek és szabadon megvitassák azokat, amennyiben zavar a dolog nyugodtan el is mehetek közülük, mert ők nem tartanak vissza. Én erre felálltam, komótosan leszereltem és a hónom alá fogtam a képi és az értelmi befogadás céljából előkészített Lap-topot, valamint az általam elkészített rajzokat és kijöttem a szobából, gondolván, hogy azok a hallgatók, akik az én előadásomat is szeretnék meghallgatni, majd utána érdeklődnek, hogy az hol lesz megtartva a tábor szervezőtől. A baj talán épp az volt, hogy a szervező nem volt jelen az előadáson és így az őt elitélő, előadás előtti hangulatoskodásnál és az előadás végi incidensnél sem, de aki viszont épp szembe jött velem, miközben én a közös szálláshelyünk felé igyekeztem. Természetesen, mindent azonnal elmondtam neki és arra kértem, találjon egy más helyet az előadásnak, mert engem onnan kitessékeltek, majd tovább folytattam az utam a szálláshely fel, ahol belefogtam néhány asztrogram beállításába. A szervező és a szevezeő-segéd szerepét betöltő vásárhelyi fiatalember, aki a “mestert” a táborba hívta és akinek a “mester” a tábor végire elhódította a feleségét, csak egy óra múlva érkeztek vissza a helyzettisztázás és az egyezkedés eredményével, vagyis azzal, hogy legyek belátóbb, mert nem lesz jó, ha az előadók egymás között összevesznek (mondtam, hogy én nem veszekedtem még senkivel, de veszekedni fogok, ha továbbra is azt tapasztalom, hogy antiszemita és más szélsőséges politikai nézetek alátámasztására alkalmas misztikus fantazmagóriákat és “a misztikus harmadik szemmel látott” metafizikai képtelenségeket hangoztatnak az én jelenlétemben) és inkább próbáljuk meg egyeztetni Dezsővel a nézeteinket, mert a hallgatóknak minimum a fele tulajdonképpen érte, őt hallgatni jött ebe a táborba. Megmondtam, hogy sajnálom, de én nincs amit egyeztessek vele, mivel ezek, a látszólag semleges “misztikus tényként elhangzó, de alattomosan a hallgatók imaginációját fertőző: a tudattalan szintjén ható és a hallgató személyek legfinomabb aura-szintjein a spirituális gyűlölködés méregfogait elásó antiszemita elméletek nem csak irreálisak, hanem veszélyesek is és szerintem nincs amit keressenek egy pozitív életmód táborban. Amikor viszont a megvilágosodott “külföldi mesternek” azt a helyzetjellemzését is meghallottam, hogy az előadó teremnek használt szobában történtek után, megsértődtem és elszaladtam panaszkodni a táborszervezőhöz, mint egy óvodás az óvó nénihez (A szervező történetesen hölgy volt ugyanis, de nálam vagy tizenkét - tizenöt évvel fiatalabb.), azt mondtam, hogy egyezkedés helyett, ahol és amikor éppen találkozom vele ezt a személyemet sértő állítását számon fogom kérni tőle és amikor bevallja istenesen pofon verem. Erre a két szervező azt tanácsolta, majd egyre erősebben kérte tőlem (a segédszervező, akinek a feleségét elcsábította és a válásra rávette, gondolom, azóta is sajnálja), hogy ne tegyek ilyet, mivel ők ismerik Dezsőt, aki verekedős típus és nem fogja könnyen meg adni magát és nagy verekedés lesz a dologból, ami senkinek nem hiányzik és egészen ketté osztja a tábort. Inkább megpróbálják ők Dezsőt a további itt maradásról lebeszélni, vagyis haza tanácsolni, de legalábbis nem biztosítanak számára a kantinban, ahol tovább fognak folyni a hivatalos előadások, több, az egész tábornak szóló előadási lehetőséget.

Dezsőt nem sikerült a maradásról lebeszélni. Ettől kezdve, a szó szoros értelmében, teljesen ketté oszlott a tábor, de ketté oszlott a Dezsőt csodáló két Vásárhelyi vezér- jógázó szíve és tudata is, majd az egyikük a családja, mivel Dezső mindkettő feleségének az elcsábítását megkísérelte, de az orvos éberségének köszönhetően, akinek gyermeke is van, csak a biztosító ügynök feleségét csábította el oly mértékben, hogy polgári házasságbontást célzó válóperre került sor. Hogy spirituálisan mi is történt valójában, a táborvezetővel, Annamáriával való következő évi táborszervezést célzó levelezésünk egészen jól illusztrálhatja.

“Szioka! Ne haragudj, ha én meg máskeppen gondolkodok, mert nem könnyű a hosszú évek során berögződött gondolatokat átformálni. Én először tőled hallottam ezekről az ősi anyasági dolgokról, nem mintha nem tudtam volna, hogy régebben hogy volt, de eddig mindenki azt mondta, hogy azok elavult dolgok és itt Romániában nem is ismerek mást, aki úgy szülte volna gyerekeit, mint Emőke, de meg olyant sem, aki erre neveli őket. Én valójában egyszer voltam ott egy előadásodon, amikor láttam, hogy Medárda milyen máskeppen van nevelve, de én azon kívül nem találkoztam a családoddal. Emőkét nem ismerem, így ne csodálkozz, hogy az életem során tapasztalt, berögződött viselkedés normák szerint ítélkezek. Automatikusan így jön. Ami Zsuzsát illeti, ismered őt, hogy így vélekedsz róla? Azon kívül figyelembe kell vennem azt is, hogy a tábor lakók mit akarnak és ők szeretnék Zsuzsát. Én pedig szeretnem a zenészt, akit hoz magával. Ettől függetlenül, ha ti úgy akarjatok, akkor miért ne lehetnétek ott az egész család?

“Kedves Annamária!

Teljes mértékben igazad van abban, hogy nem mondhatok véleményt arról, akit nem ismerek. Arról viszont amit már ismerek (Pl. Feng Sui), lehet véleményem (Lásd a későbbiekben...). A kifogásom viszont senki személye ellen nem irányult, hanem attól ijedtem meg, hogy még három, számomra ismeretlen előadó jön, akivel nem csak az előadási időn kell megosztoznom (emlékszel, hogy a Vadász táborban, amikor nem én kezdtem - annak ellenére, hogy ha én voltam a kezdő, mindig vigyáztam arra, hogy az előadásommal ne nyúljak be az utánam következő előadó idejébe! - , az én előadásaimból mindig el kellett hagynom, mert az előttem beszélők nem tartották be az idejüket és fél órákkal csúsztak bele az én kezdési időpontomba. Ugyanakkor, az én előadásaim végét viszont már a kantin-tálalás és az étkezéshez való, edény-csörömpöléstől és székhúzogatás-zajos készülődés és az étkezés könyörtelenül jövő kezdési ideje zavarta és fejezte be.). Ráadásul, az derült ki, hogy akárcsak a tavaly, újra egy misztikus előadóval és ennek a misztikus tanaihoz (esetleges tündér-meséihez) szokott, “érte jövő” hallgatói csapattal kell számolnom, akik esetleg tüntetve obstruálják majd a nem kevés értelmi erőfeszítést és a szellemi - spirituális odafigyelést is igénylő előadásaimat, mint a Vînătorulban (Vadászban) a kimondottan Dezsőért jövő hívek. Még egyszer mondom tehát, hogy nem ismerem sem a Feng Suj szakértő Zsuzsát, sem a zenészt, és általában mindenkinek előlegezni szoktam a bizalmamat, de elsősorban az előadási idők miatt és a tábor ketté szakadó minősége, szétfolyó jellege miatt fejeztem ki a kifogásaimat. Elsősorban azért, mert a tavalyiakból okulva, úgy gondoltam, hogy a misztikus-pragmatikus fogások ismertetéséhez és misztikus mesék előadásához elegendőek a Gyuri bácsi előadásai, továbbá az érzelmi női felét biztosítaná és fokozná Emőke (Egyébként kár, hogy nem hallgattad meg a Vásárhelyi előadását, mert azok nem csak helyes női - anyai érzelmekkel - intuícióval, hanem értelemmel is telítettek)- és az értelmi (Fény) felét mi Attilával és a másik Kolozsvári kollégával biztosítjuk.

Másodsorban nem látom be, hogy ilyen nagy számú előadóval miért terheljük az egyetlen heti előadások idejét és a táborozás költségeit, ahelyett, hogy inkább az ott tartózkodás időtartalmát (és a hallgatók megvilágosodási - kiokosodási esélyeit) növelnénk? Csak a tavalyi tábor végén, jöttek rá, és az igen szűk körben zajló utolsó előadásomon vallották be nekem, a Dezső és a Gézáék (mindkét Géza és a Dezső-szerető feleségeik által is!) obstruáló magatartása ellenére mellettem kitartó vásárhelyi és csíki-udvarhelyi lányok és Nagy Sándor, hogy bizony csak most ébredtek rá, menyi sokat és hasznosat tanulhattak tőlem és még mennyit tanulhatnának! Szomorú keserűséggel mosolyogtam magamban, arra gondolván, hogy hát még mennyit tanulhattatok volna, ha a figyelmetek és az értelmetek nem lett volna leterhelve a kristályok gyógyító erejéről és más külső (mágikus és praktikus) eszközök csodatevő hatalmáról és mágikus lényekkel való kapcsolatokról - kommunikációról szóló, mystic-fiction szerű mesékkel!

Amit a következőkben írok, a tizenhárom éves pályafutásom alatt tapasztaltakon alapszik: Ami a Feng Suit illeti, a természet szerető, természet óvó alapjaival és a környezet-barát elveivel teljesen egyetértek, de ami a misztikus céljait illeti, azokat a mi civilizációs (tömbház - lakótelepes) környezetünkben, a jellegzetesen Romániai karmikus helyzetünkben és anyagi lehetőségeinkben alkalmazva, ugyancsak olyan önbecsapó külső misztikus játéknak tekintem, mint a kristályozást, a hartman vonalak kikerülési lehetőségét és a más életnyerési koncepción alapuló külső energia-szerzési- kaptálási módszereket. Sőt: a Feng Sui elvek alkalmazását Erdélyben, csak és csakis egyes, sajnos nálunk még egyelőre rendkívülinek számító vagyonnal rendelkező személyek által megvalósítható lehetőségnek tartom, akiknek minimum egy külön udvaros magán ház áll a rendelkezésére.

Sopronba úgy kerültem asztrológiát előadni, hogy véletlenül éppen három friss Feng-Sui tanfolyamot végzett, az ottani Gyermek és Ifjúsági központban dolgozó fiatal - és középkorú szakirányító hölgy hívott meg, akik éppen ettől az előzetes “misztikus” felkészültségüknél fogva, nem tartották fontosnak minden előadásomra eljönni, pedig a házban dolgozván, minden lehetőségük meg volt erre. Nos, amikor egy év múlva jöttem el Sopronból, külön - külön “véletlenül” beszélgettem mindegyikkel, kivel és hol épp az irodájukban, kivel épp az utcán. Nos, nagy sajnálatomra és a felszíni látszatok ellenére, az alapproblémájukon (kettő a zavaros, vagy/illetve steril élettársi kapcsolataikon, az egyik a gyermek-foganási képtelenségén) semmit nem sikerült javítaniuk, miközben olyan hallgatók, akik semmi előzetes “misztikus” tudással nem rendelkeztek, de rendszeresen eljártak az előadásokra, meglepően jó eredményeket: pozitív válzozásokat értek el a magánéletükben.

Ami a misztikus zenészt illeti, a legjobbak egyikével: Laár Andrással volt szerencsém találkozni és előadását hallgatni ugyancsak Sopronban. Minden szép volt amíg zenélt, csak éppen, hogy utólag azzal ábrándított ki, hogy nem tudván, hogy olyan személy is van a hallgatók között, aki heteket sátorozik (és e heteken belül, néha napokon át egy magában is kint szokott maradni) a Hargita és a Csíki hegységek erdeiben, arról kezdett mesélni, a meghatódott, szemfestett, rúzsozott, besprayzett, és arany ékszerekkel teleaggatott hallgatóknak, akik egy napot sem bírnának ki magukban lenni még az otthonukban sem, nem hogy egyetlen sátorban tizenöt - húsz kilométerre távol a civilizációtól (Sőt: talán egy mindössze huszonnégy órás egyedüli erdei üdülésre, ahol én tündérekkel nem találkoztam, de éjszakánként medvéket észleltem, talán maga Laár András sem lenne képes), hogy az Erdélyi hegyekben tündérekkel lehet találkozni! (Márpedig a tündérek, ha egyáltalán vannak! - csakis az erre, több napon keresztül a természet nyugalmába behangolódott, csendes megfigyelőnek jelenhetnek meg.)

Szóval, én egyáltalán nem szeretek igényes előadásokat tartani olyan hallgatóknak, akiket mások az egyéni és ellenőrizetlen fantazmagóriáikkal, illetve a divatos, de teljesen steril (értelmetlen) misztikus mesékkel szédítgetnek. Én ugyanis szeretem, ha a teória és a gyakorlat között megvannak az ellenőrizhető megfelelések és az előadások közötti összefüggések, összehangolódások, még akkor is, ha magam is a sokszínűség híve vagyok. Egy dolog viszont a sokszínűség és más dolog a távol keletről importált, vagy az egyénileg kitalált fantazmagória, amitől a tizenkét éves megfigyeléseim szerint, még senki nem lett hosszú távon sem boldogabb sem egészségesebb. (Sőt, az Eltában, láttam nálam tíz - tizenöt évvel fiatalabb embereket, két-három év elteltével az enyémnél öregebb külsőt felvenni.) Ezért nagyon szeretem, ha tudom, hogy a hallgatóim hosszú távon is helytálló tudással a tarsolyukban mennek haza és nem nagyon szépen és jól (kellemesen) esetleg érdekes-izgalmasan hangzó, de a hosszú távú következményeiben tök hiábavaló (steril) információkkal és ennek következtében azokat a fejlődésükben, nem hogy megsegítő, hanem hosszú évekig (amíg ki nem józanodnak!) fenntartó - akadályozó misztikus mesékkel. Kis Dénes, a Vásárhelyi rádiótól egyszer azt mondta nekem, hogy ő a misztikus műsorában annak is helyt ad, aki azt állítja, hogy át lehet, illetve, hogy ő át levitált a Hargitán. Megmondtam neki, hogy akkor a te műsorod meg fog szűnni. Hát így lett.

Hogy egészen pontosan mire gondolok, talán jobban megérted egy összehasonlító metaforából : Gyuri bácsi nekem is elküldte a nyáron készült fényképeket. Nos ezeken a képeken én is rajta vagyok csakugyan, amint a hideg szél fúvásban bele megyek, majd amint éppen kijövök a tó vízéből, de olyan kép, amit te és ti készítettetek, hogy a parttól három - négyszáz méterre vidáman úszok a jéghideg vízben, nincsen. Eközben ugyanis (és természetesen!) Gyuri bácsi a többiekről is készített szép felvételeket. Ilyen hatásos és szép felvétel az is, amelyen az orvos Géza lótusz ülésben, le hunyt szemekkel átszellemülten ül egy, a part fennsíkján álló kiszögelésen. Nehogy félre érts, semmi bajom azzal, hogy egyesek jóga pózban ilyen fenséges átéléseket kíséreljenek meg egy tó partján, ahol fúj a hideg szél is. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy Géza nem azzal a tudattal ült oda ki, hogy ilyen misztikus pózban őt lefényképezzék. Csak mindössze éppen igen jellemzőnek találom, hogy egyetlen misztikus energia-szopogató, energia-adogató szerző és a hallgatóknak a csodálatos energiákról prédikáló jóga mester (Éppenséggel Dezső, vagy Szilágyi Géza), vagy legalább egy rejkis fiatal sem kísérelt meg még csak megmártózni sem a tóban (és egyáltalán nem Gyuri bácsira gondolok, hiszen akadtak ott velem egy idős, sőt nálam is fiatalabb és jóval fiatalabb misztikusok). Gondolom, érthető, hogy miről, miféle lemérhető és érzékelhető realitásról és minőségi különbségekről beszélek?

Mágikus látvány szerint vonzóbb ugyanis egy ilyen lotusz-üléses jóga póz fényképe a parton, mint a jéghideg vízben való úszkálás. Az eredmény viszont nem csak az, hogy a rengeteg gyermekkori és felnőttkori betegségem ellenére, minden külső energiaszerzési és misztikus belső energia-élesztési módszer nélkül, erősebb most szervezetem van mint az orvos-jogázónak, hanem főképp az, hogy az én tudományomnak hála, a feleségemet nem kell pszichológushoz vinni, majd misztikusan Desző-kezelni annak érdekében, hogy valamilyen képpen fogadja el a gyermekét - gyermekeit. Sőt, annak ellenére, hogy Emőkének a VIII. házban és a Rákban álló Lilithje és annak a fényszögei által jelzett negatív ösztönei miatt, hajlamos mindenféle misztikus gonosztevőkhöz, csonka testűekhez és csonka lelkűekhez való vonzódásra, egészen biztos vagyok abban, hogy nem ment volna lépre Dezsőnek és nem tűnt volna el a gyermeke és a férje mellől egy egész délután a szoknyavadász “mesterrel jogázni”. Nos, ugyanekkora különbséget találok én a gyermekekről, gyermekekkel való bánásmódról szóló misztikus elméletek (pl. Waldorf módszer) gyakorlati haszna és a metafizikai - asztrológiai tudatossággal előkészített szabad-szülés között és persze az így, ebben a szellemben világra hozott gyermekek nevelése között, mint a jóga póz és a kevésbé vonzó és még kevésbé fenséges hideg tóban való úszkálási képesség között.

Ami a Zsuzsával és a misztikus zenésszel jövő hallgatókat illeti, a hallgatók száma és anyagi lehetőségei tehát az idén már nem lehet reális érv arra, hogy a fölöslegesen nagy számú előadók eltartására fordítandó összeg miatt, illetve az ebből adódó szűk gazdasági helyzet miatt csökkentsük a tábor lehetséges idejét és alapkoncepciójában a tábort megint ketté szakítsuk. (Soha nem felejtem el, ahogy a Dezső szeretője, Enikő, aki most Nagy Sándor szerint szintén szeretne horoszkópot rendelni, milyen fennkölt, fensőbb rendű érzésekről tanúskodó pózban vonult ki mind az én előadásomról, mind az Attila előadásáról...) És ha már a hallgatók anyagi lehetőségéről van szó, említettem, hogy ott van kéznél Czipa Lorándt, akinek fizika masterátusa van és jelenleg a Kézdivásárhelyi közismert gimnáziumban fizika, matematika és vegytan tanára, és aki volt hallgatómból lett önálló előadó. Ő a reál-tudományokban való felsőfokú jártassága ellenére, néha sokkal misztikusabb és fanatikusabb mint ahogy azt én szeretném (tehát nem csak a szája jár mint Dezsőnek, aki nem csak húst eszik, hanem a puffadt arca azt is elárulja, hogy ha nem is alkoholista, de iszákos), de mindenképp elsősorban táplálkozás szakértő, aki több héten át, a Magyarországon megjelent könyv alapján még a fénytáplálkozást is megkísérelte és miután minden kitartása ellenére rá kellett ébredjen, hogy az nem megy, a magukat fénytáplálkozóknak tartó és a fénytáplálkozásról könyvet kiadó magyarországi személyeket felkereste és hazugságaikat leleplezte. Ő tehát amúgy is a könyvbemutatómon kihirdette, hogy ő bárkiknek ingyen tart előadást. És ebben az esetben ezt szó szerint is lehet venni, mivel amúgy is mindig a Bálványoson tölti a nyári vakációit a pszichológus édesanyja víkend házában. Sőt: a velünk egy városban lakó Sárkány Mária gépészmérnöki diplomával rendelkező volt tanítványom, a jelenben diplomás reflexológus és masszőr a Welnes-nél, aki ugyancsak szabadon és otthon szülte meg a kisfiát mint Emőke, nagyon érzékletes és értelmes előadásokat tud tartani és közelebb is lakik a helyszínhez, de hát nincs amiért ezt tovább ragozzuk.

Annál is inkább, mert ekkora számú (végülis hat!) és ennyi féle - fajta színezetű előadót meghívni akkor tartok értelmesnek, ha legalább három hetet ülhetünk ott. Amennyiben viszont te a képes-magazinos mozaik szerű, un. ezoterikus változathoz ragaszkodsz, nekem végülis nem esik nehezemre megtenni azt, hogy csak egyedül menjek oda és két-három könnyed előadás megtartása mellett nyugodtan nyaraljak, hiszen különböző vegyi összetételű és különböző hőmérsékletű nagyszerű ásványvizes medencék vannak ott és a Szent Annához is hamar fel lehet a Bálványoshoz jutni.

Barátsággal: Szilárd

Kedves Annamária szobatársam!

Leveleink megkeresztezték egymást, de gondolom, ez nem okozott félreértést. Amit te írtál ugyanis, összecsengett azzal, amit én a levelem végén írtam, vagyis hogy én majd csak aritmológiáról (figyelem: nem számmisztikáról!) és a Tarotról tartok előadásokat, ámbátor ezeket már a vadásztáborban megtartottam, csak akkor már kevesen hallgatták, mivel mind aritmológiával, mind Tarottal foglalkozni, nem csak hogy szamárságnak, hanem egyenesen felelőtlenségnek tartom asztrológiai alapismeretek nélkül. Ami az asztrológiai előadásaim fárasztó mivoltát illeti, ha jól emlékszem a tábor első előadását én kezdtem és asztrológiával, de akkor azt még senki nem unta. Fárasztóvá akkor váltak, amikor a tóhoz való kirándulás közben ért zápor eső miatt, majd a Dezső zsidózása által kipattantott cirkusz miatt elmaradt két fontos délutáni előadásom és, annak érdekében, hogy ezt behozzam, a következőkben már sűríteni kellett a mondanivalót, ami semmiképp nem tett jót az amúgy is, egy átlagos (középiskolai!) fokú intellektuális erőfeszítést és egy minimális odafigyelést igénylő előadásoknak. Amiket viszont, máskor egyáltalán nem mosogatási - tálalási (edénycsörömpölési, asztal húzogatási) zajok között és klubzene (manele-zene!) aláfestéssel szoktam tartani. És ráadásul ezt olyan kitolt idő-körülmények között kellett tennem, amelyekről a múlt levelemben leírtam. Ezek után nem kell csodálkozni, ha egyesek a dimenziók közti utazási lehetőségekről, az őrangyalokról, a tündérekről, koboldokról és a kristályok csodálatos gyógyerejéről szóló előadásokat szívesebben hallgatták.

Maradok barátságos szobatársi üdvözlettel: Szilárd.

Íme egy másik, de lényegében ugyanarról: a misztikus káprázat és a metafizikai realitások témája körül zajló levelezés:

Kedves Marianna!

Az a baj vallásokkal, hogy kettőt, vagy többet csinál abból, ami tulajdonképpen egy. El kellene olvasnod a Hamvas Béla Tabula Smaragdináját és az Androgynoszát. Ezeket a dolgokat egy külső és objektív Istenre fogni, annyi mint a Csuka parancsára és az én akaratomra szerű varázs formulákat használni. Hidd már el végre, hogy az igazi kereszténység nem vallás hanem a legtisztább univerzális öntudat szerinti magatartás, hogy nem létezik objektív Isten, akitől te különváltan kellene élned és még kevésbé működik ez az egység - azonosság tudat egy közvetítővel: egy másik történelmi személy (Jézus) "közbenjárásával", hogy spirituális magodban azonos vagy az abszolútummal, hogy a szent lélek nem más, mint az a fény és a szeretet közötti tökéletes egység (logosz) és a kereszténységet tönkre tették, amikor kivették belőle a fényt (az értelmet): a gonosziszt, de eredete szerint a kereszténység semmiképp nem az amivé kanonizálták a diktátor Nagy Constantin parancsára, akik mindent rá kentek Jézusra és ezáltal az embert egy nyomorék csonka képzeletű és képességű lénnyé degradálták.

Eredeti (- közvetítők nélküli!) szeretettel: Szilárd

Szia Szilárd!

Nagyon csodálkozom ezen a leveleden, mert Te igazán tudod, hogy én Katolikus vagyok és az én hitem úgy gondolom nem dogmákra épül. A szüleim nem vallásosan neveltek, 20 évesen engem személyesen hívott el az Isten. Azóta ott van minden pillanatban minden döntésemben az életemben. Nálam ez ugyanolyan megtapasztalás, mint ahogyan tapasztaljuk az anyagi világot. Tudom, hogy neked ez nem bizonyíték, de egy valamit azért megkérdeznék, ami nekem sehogyan sem tiszta a Te gondolataidban, Nevezetesen, hogy Te azt gondolod, hogy az ember tökéletessé tud válni egy tudomány (az asztrológia) segítségével? Ez azt jelentené, hogy az ember maga Istenné válhat élete végén, mondjuk? Ezt nem hiszem!

Tudod, a nyilvánvaló mindennapi tapasztalataimra nem tudom azt mondani, hogy nem léteznek!

Szilárd én biztos vagyok benne, hogy Te nagyon jó asztrológus vagy és abban is, hogy sok embernek rengeteget tudsz segíteni, mint Nekem is, de az asztrológia az egy tudomány, mi emberek vagyunk és Isten pedig Isten. Szerintem mi esendők vagyunk és segítségre egymásra is nagyon nagy szükségünk van! Nem egy olyan ember mondja ezt aki valaha is szerencsétlennek mutatkozott és bármit is ne tudott volna elérni. De látom azt hogy mennyire esendők vagyunk, hogy mennyire sebezhetők és ez a lényegi valója minden embernek, ha sokan nem is vallják be maguknak. Lehetünk jobbak, elérhetünk nagy dolgokat, lehet szép családunk, de mindig tele leszünk kétségekkel szenvedéssel állandó bizonytalansággal, mindig szükségünk lesz Isten szeretetére, úgy ahogy Istennek is a miénkre.

Most lehet, hogy azt gondolod, hogy teljesen hiába készítetted el a horoszkópomat! De ez nem így van, rengeteget tanulok belőle. Szerintem az , hogy "jobbak" legyünk nem befolyásolja, hogy valaki ateista vagy teista. Azért nem akarom ezt a kérdést elbagatelizálni sem, csak azt akarom mondani, hogy a Te személyiség feltárásaiddal, az életfeladatok meghatározásával teljesen egyet értek. Amúgy nagyon nehéznek látom ezt a változást, nagyon lassú és az ember mindig visszaesik a hibákba, de én hiszek benne és nagyon bízom a véleményedben is.

Barátsággal: Marianna

Kedves Marianna!

Nem csak a "hivatalos", vagy a hivatásos keresztényeknek vannak és általában nem csak a vallásosok részesülnek Isten-élményekben. Például nekünk is. Ilyenek például a gyermekeinknek az orvos-mentes születése. Ilyenkor majdnem érzékileg-megfoghatóan lehet érezni az Isteni jelenlétet. Az ember nem a tudomány segítségével válik istenné, hanem az ember lényegében: spirituális öntudatában és felelős lelkiismeretében (egyetemes felelősségérzetében) maga az Isten, még akkor is, ha ez nagyon ritkán és vajmi kevéssé tőr felszínre. A tudomány csak arra jó, hogy erre ráébressze a fent felsorolt tulajdonságain - képességein keresztül.

Ez az isten-azonosság tudat viszont nem az, amire a kábultak és a hatalmi mániák örültjei gondolnak, hanem olyasmi amit Jézus úgy fejez ki, hogy a legelső közületek legyen a legkisebb és mossa meg a többiek lábát. De ez sem jelent tökéletesség-tudatot. Én vallásos formulákat soha nem használtam sem az előadásaimban sem a leveleimben. Itt mindössze arról van szó, hogy az ember ne fogja a cselekedetei indítékát egy tőle függetlenül létező, objektív Istenre, hanem vállalja még a gondolatai, sőt: még a képzelete képzetei minőségéért is a személyes(!)felelősséget. Ilyen értelemben tehát: első szám egyes személyben vállalt felelősség szintjén, megnyugtatlak, hogy az én cselekedeteimben és gondolataimban majdnem mindig ott az Isten. Ezért én nem kérek olyan szamárságot tőled, hogy tagadd meg a tapasztalataidat. Csak arra kell vigyázni, hogy ez igazi (valós) metafizikai tapasztalat legyen és ne misztikus fantazmagória. Félek, hogy ez a tapasztalat nálad a IX. házban álló Negatív Szaturnuszod által jelzett negatív misztikus tulajdonságaid következménye legyen.

Ezért ijesztesz meg, amikor általam jól ismert (tehát személyesen is megtapasztalt), de rég óta üresnek, sőt az igazi élménytől elválasztó - gátló vallásos formulákban látlak gondolkozni. Egy igazi Skorpió nem fogadhat el semmiféle formulát és még a saját élményeinek a valódiságát is felülvizsgálja. "Minden dolgot megvizsgáljatok..."

Kedves Szilárd,

Azt gondolom nincsen véleménykülönbség köztünk, csak úgy gondolom, hogy Te inkább elutasítod az egyházat, mivel látod a rengeteg negatív hatást, amit okoz okozott a múltban. Talán jobban is látod ezeket mint én! A Katolikus vallás szerint az Isten három személy egy Isten, ez a misztérium hitünk lényege. Atya Fiú Szentlélek, akit mi megkapunk a Bérmálás során. A lényeg a személyek közti szeretet kapcsolat és az ebben megélt mindenféle... Ezt nem a hittanórán bifláztam be, hanem ezt meg is tapasztaltam. Én mindenre megkerestem eddig a miértet, ami kérdés volt számomra. És csak a személyes megtapasztalásra hagyatkozom és persze más hiteles emberek tapasztalataira. Hidd el Szilárd, hogyha valaki éber és nem fantazmagóriál hanem valóban az Isten felé tekint annak ugyanolyan tiszta Istenélményei vannak az egyházon

belül is, mint pl. neked, és ugyanúgy ott van az életében. Az egyház mi vagyunk, nemcsak a papok, a balga hívők gyülekezete. Ezt nekem is nagyon nehéz volt a helyére tenni és még most sem könnyű az, hogy úgy érezzem, hogy ehhez az egyházhoz tartozom. Nekem a közösségem az ami valóban meggyőzött, hogy amit Jézus mondott az a követendő. "Ha a nevemben ketten - hárman összegyűltök, én is ott leszek." A Kereszténységet, az életünk lényegét egyedül nem lehet megélni, az már más kérdés, hogy sokszor az ember azt érzi, hogy ebben a közösségben az emberek nagy része messzebb van Istentől, mint egy nem hívő ember. De nem a negatív példákat kell felsorakoztatni, hanem a pozitívakat és az én környezetemben sok ilyen is van. Szilárd, én is biztosan sokszor elveszítem e tekintetben is az éberségemet, de remélem ez egyre ritkább lesz. Azért a hitem alapja nem tévelygés. Szóval azért mert az egyház beteg, de sok helyen nem. A nyugat Európai társadalmakban inkább beteg, mint nem, de sok helyen virágzik a kereszténység a világon. Szóval ezért még nem kell hátat fordítani Krisztusnak és az ő lényegi tanításainak. Krisztus nem véletlenül alapított egyházat, azt gondolta, hogy itt élhetjük meg együtt legteljesebben a kereszténységet, és persze a családban és egyedül és mindenhol ahol éppen vagyunk, de azzal, hogy minden héten legalább egyszer találkozol azokkal az emberekkel, akik életében a fény és a szeretet uralkodik és nem más, ezzel erősítjük egymást a hitben és a szeretetben és megéljük a testvériséget, amit Jézus szán nekünk.

Ó ez most lehet, hogy megint nagyon mesésnek tűnik ez a mondat, de ezt én tényleg megélem, hogy testvéreim vannak, olyan kapcsolatok amik nem hasonlíthatók máshoz, ezek csak hívő barátaimmal vannak. Most úgy érzem ezt akárhogy is magyarázom itt levélben nem tűnik túl hitelesnek. Szóval remélem, hogy lesz alkalom, hogy Te is megismerhessd a barátaimat, akik testvéreim is az Úrban.

Barátsággal: Marianna

Kedves Marianna!

Pontosan azért, mert e száraz levelezésen keresztül is érzékelni lehet a jóindulatodat és bennem megbízó hívő ragaszkodásodat, minduntalanul attól félek, hogy a vita hevében, amelyben nem érzékelhetjük egy az egyben az egymás hanghordozását, arckifejezését, gesztusait, nehogy valami félreértés történjen és megsértselek, vagy olyan példákat hozzak fel érvként, amellyel megbánthatnálak. Márpedig, ha ilyen messze eljutottunk, már nem nagyon van hely az udvarias körülírásokra, magyarázkodásra és ezért lenne olyan fontos látni a másik arcát, hallani a hangját, hogy ne csak a lineáris értelmünk, hanem az egész lényünk jelezhesse: a másik jól érti amit mondok, tehát lehet tovább magyarázni - értelmezni, vagy éppenséggel óvatosabbnak kell lenni, vagy egyszerűbben, esetleg érzékletesebben, vagy éppenséggel részletesebben kell fogalmazni. Minden eddig elküldött levelem után ugyanis kétségek gyötörtek, hogy nem-e feszítettem túl a húrt, főképp amikor azt hánytam a szemedre, hogy ha nem olvastad el az elküldött tanulmányokat és regény részleteket, amelyekben az e kérdésekkel kapcsolatos nézeteimet - életérzéseimet kifejtem, nem is kellene velem vitatkoznod, még akkor sem, ha úgy érzed: kényegében egy dologról beszélünk.

Ezek figyelembe vételével tehát megkísérlek még egy “szilárdos” magyarázatot, arra kérve tehát, hogy bármi is csúszna ki a billentyűzet alól, ne érezd úgy , hogy meg akartalak volna sérteni és ne haragudjál meg. Természetesen ez nem azt jelent, hogy előlegezett felmentést és engedélyt kérek tőled arra, hogy fölöslegesen és kényemre - kedvemre durváskodhassak!

Kezdjük mindjárt az elején: a vita abból robbant ki, hogy megszegve a fogadalmamat, miszerint csak olyanoknak a kezébe adom ezt, akik több hónapja - éve, és egészen elmélyülten tanulmányozzák a saját horoszkópjukat és az egyetemes törvényeket, elküldtem neked azt, a teremtői (isteni) képzeletünk mágikus erejéről és a működési mechanikájáról szóló leckét, amelynek segítségével úgy véltem, hogy jobban fel tudod dolgozni a jelen helyzetedet és amelyben éppenséggel a párkapcsolati élettársi, illetve családalapítási problémáknak az isteni törvények szerinti megoldására is van egészen használható gyakorlati példa (és amit mi - az én volt hallgatóimból álló baráti köröm tagjai tehát már ki is próbáltunk). Erre te valami olyasmit írtál, amely a kérdésnek egyfajta, vallásos okokból eredő, fanyalgó megközelítésére engedett következtetni, hogy ti., ebben a nehéz helyzetedben talán ezt is meg engedi (el nézi) számodra a fölötted őrködő, objektív Isten Atya. Márpedig épp arról van szó, hogy az isteni teremtő képzelet bennünk csak és csakis az teremtői-azonosság tudaton keresztül képes kifejteni a pozitív hatását (mágikus erejét). Ezért írtam azt, hogy ennyi erővel a mesebeli “A Csuka parancsára és az én akaratomra”, jellegű primitív néphit szerinti formulát is alkalmazhatod, mert semmit nem fogsz elérni vele. Sőt: a tanulmányban az is le van írva, hogy a bizonytalan és a bágyadt (hitetlen, kétkedő) és nem az egyes szám első személyben kimondott teremtő igék is megfogannak ugyan, de a válasz rájuk épp olyan mint az igénylés: zavaros és ellentmondásos, sőt, néha egyenesen ellenséges.

Hát éppen ezért nem szeretem én a hivatalos egyházi keresztény-tanítást, mert az intézmény (birtok) építés és fenntartás érdekében elveszi az egyébként fejlődő képes személyektől azt a lehetőséget, hogy Jézus igazi példája és igaz-tanítása szerint kimásszanak a világi korrupcióból (amiben te is benne vagy épp a gyakorolt mesterségedtől és munkádtól fogva). Annak a személynek ugyanis, aki képes folyamatosan és pozitívan működtetni az isteni (teremtői) képzelő erejét, itt a földön megérkezik a megváltás és bekerül a mennyek országába, mivel a létfenntartás - a létszükségletek megszerzése - érdekében már nem kell részt vennie a létkorrupcióban. És ez nem fantazmagória, ez realitás, Jézus sem egy érzelgősségből és fantázia-elemekből álló mennyországról beszélt, amikor azt mondta, hogy jönnek majd próféták, akik azt mondják, hogy emitt van a mennyország, amott van a mennyország, ne higgyetek nekik, mert bennetek van a mennyország. Igen, bennünk van mint lehetőség, mint folyamatosan megélhető lehetséges egészséges, kreatív és boldog (de főként nem korrupt!) földi lét állapot (is). Nyugodt lehetsz, hogy aki nem érte el a földön ténylegesen ezt az állapotot, nem fogja elérni a túlvilágon sem. Ez viszont az élet teljességét, az összes életfeladatok felvállalásával együtt (azok megoldásának, intenzív átélésének az előfeltételével) lehet elérni. A nehézség csak abból áll, hogy ezeket az életfeladatokat (az életfeladatok végzése közben átélt és elraktározott élményeket és tapasztalatokat: spirituális információkat) csak és csakis(!) párban élve - igazi családban tehát, lehet csak megélni. És még ez sem lenne nehézség, de a nagy probléma az, hogy te sem juthatsz el oda, ahova a képességeid szerint egyébként eljuthatnál, ha melletted a párod nem képes oda eljutni, már csak azért sem, mert a gyermekeid állandóan veszélyeztetettek. Ide meg kell tanulni mind a kettőnek egyes szám első személyben (első szülöttként!) élni a szabad teremtő képzeletével és ezáltal bízni saját magában, mivel addig, amíg magadban (saját határtalan egészség-teremtő erődben) nem bízol, addig a másikban sem bízhatsz.

Nos, te a Mérleg Ascendenseddel épp egy ilyen karmát örököltél, ezért is lettél egyke mint én, aki felnőttként még mindig testvérekre, testvéri érzésekre vágyakozik - holott a testvéri állapot és a testvériség élménye a gyermekkorra és nem a felnőtt korra jellemző, amikor szülővé: egyéni teremtővé, gondozóvá, nevelővé, tanítóvá és ha mindezt jól elvégezted, bölcs eleresztővé kell válni! - mivel úgy látszik, hogy sem az édesanyád, sem a nagymamád és így tovább nem bíztak a saját anyai - teremtői képességeikben. És épp az ilyen fejlődő képes, de metafizikailag a természeti népek individuumainál sokkal rosszabbul tájékozott személyek képzeletét (Figyeld meg, hogy te is - a nekem írt leveledben legalábbis! - még mindig mint apát képzeled el az Istent és nem mint teremtő-szülő anyát!) teszi tönkre (sterilizálja!) a hamis (huncut módra kanonizált és dogmatizált) keresztény hitrendszer által, illetve a keresztény hit által kiváltott materialista tudomány (ami lényegében ugyanaz) által létrehozott, spekulatív nyugati gondolkozási mód, illetve hitrendszer, a maga sterilen üres kultúrájával: az ártatlankodó - bárányi - hipokita testvériességével. “Az Én utam, nem a te utad, mondja a seregek ura!” Az én utam, az Én teljességének, a teljes kibontakozásnak és az egészséges kiegyenlítődésnek az útja, nem a korrupció: a kishitűség útja, nem a meghatóan véres történelem útja! Már Magyarországra vetődtem anyagi nyomorúságunk miatt, amikor rá jöttem, hogy miért kopogtat mindig valaki a fejem fölött: Azért mert a katolikus neveltetésem hatására - befolyására, az egész asztrológiai tudásommal, metafizikai meggyőződésemmel ellentétesen, még mindig egy fölöttem levő, a sorsomat felülről és kívülről intézgető égi hatalomban hittem és képzelegtem.

Amikor ezt felfedeztem, és abba hagytam a szamárkodást, be is idéztem azonnal minden lehetséges jó körülményt ami az Emőke utolsó várandósági hónapjainak az idillikus megélése és majdhogynem tökéletes szüléséhez kellett. Csak az volt a probléma, hogy mihelyt a gyermek megszületett és Emőkéből kiszállt a áldott állapotnak megfelelő teremtői - szülői öntudata, vissza esett a belé nevelt anyagi szűkösségben és szerencsétlenségekben való gondolkozási reflexeknek a csapdájába és miközben én boldogan haladtam előre, nem vettem észre, hogy ő vissza zuhant a spirituális pöcegödörbe és a második gyermek gondozása miatt megduplázódott életfeladatokat és falusi életkörülményeket szeretné eltüntetni, a felmerülő problémákat mintegy csapásra (mágikusan) megszüntetni, de legalábbis elhalasztani... - És el is halasztotta sajnos, de ez a halasztás az Enikő halálába került, mivel a mágikus teremtő erő negatívan, fordítva is működik. Ezt nem akarja sem a szekularizált vallás, sem a tudomány elismerni. De így is és akkor is és állandóan tudom és fenntartom, hogy az életben a mennyország-állapot elérése, vagyis a korrupció mentes, kreatív létezés megvalósítása a cél. És ezért nem hagytuk magunkat leteperni (nem hagytam őt, hogy negatív képzeteivel minket leteperjen, mivel az ő: a NŐ! Teremtő ereje erősebb) és megszületett a második kicsi angyalunk, akinek a jópofa, jóindulatú és magabiztos, ám néha veszélyesen ambíciós természetében reggeltől estig gyönyörködni lehetne. De mivel láttam, hogy Emőkének még mindig bizonytalan a hite, azt akartam, hogy a harmadik is megszülessen. És végre, valahára most már egy egészen új ember. Most már nem én kell reggeltől estig Emőkébe pumpálnom és benne tartsam a Szent Lelket: a nagy teremtési logikát, a legfőbb értelmet.

Szóval ez van, Marianna, az én egyháztól és annak a steril misztikus formuláitól: az üres vallásos dogmáktól, mit rajtam kívül álló “atya fiú és szent lélek”-től való idegenkedésemnek (akkor miért nem Anya, Leány és Szent Lélek? Vagy Anya, Atya és szent Gyermek, stb.?) úgymond teológiai és nem személyes bántottságból eredő oka van. Mondtam már? Én is egykének születtem, testvérre, testvérekre és barátokra vágytam és voltak is egészen testvéreimnek érzett, velem együtt, velem együtt és néha velünk egy lakásban élő barátaim (fiatal és felnőtt koromban én voltam a nagy barátkozó barát), aztán egyszer csak rá jöttem, hogy a barátság nem elég és elmentem én is egy egészen fantázia-gazdag és színes a hit-közösségbe, aminek messze földön híre volt és még talán van még a magyarországi katolikus körökben is: a Csíksomlyói (fiatal és vagány) plébános által létre hozott csoportba - csoportokba, de egyszer csak ebből a nagy testvériségből is elegem lett, mivel az évek teltek és nem csak azt észleltem, hogy én még mindig egyedül vagyok, hanem nagyon kevés kivétellel a többi “testvérek és nővérek is” ott állnak “üresben”, sterilen, család nélkül. (És sajnos még ma is azt kell látnom, hogy nagyon sokan közülük “úgy maradtak” és a valójában és lényegében örömtelen - mivelhogy gyermektelen! - steril, szeretően-mosolygós testvériségükbe annyira bele keseredtek, hogy gyülekezetbe való járkálás helyett maguknak más elfoglaltságot kerestek: garzont, tévét, autót vettek és/vagy kutyát szereztek!) Rá jöttem tehát, hogy nekem gyermeket vállaló szerető kell és nem szenteskedő, csupa jóakaratú, felszínesen segítőkés és jótékonykodó testvér (Az ember fia a testvéreit mégsem termékenyítheti meg...).

És ettől kezdve nem lehetett véletlen, hogy egy olyan magukat metafizkusoknak nevező román csoporttal találkoztam, akik az Asztrológia és a Tantra Joga, meg a Taoizmus alapeszméit tanították, európai ízekkel keveredve (Rudolf Steinerék pl.), amiben a kezdetben számomra az volt a bíztató, hogy amellett, hogy a tanításaik majdnem egy az egyben megfeleltek a Hamvas Bélánál olvasottaknál, ráébresztettek az egyes szám egyes személy isteni lényegére, szellemére és igazságára, amit próbálok veled most megértetni annak érdekében, hogy ne kelljen negyven öt éves korodig várnod a családalapításra, mint nekem. Mert én férfiként még megtehettem, de te nőként alán már nem. Habár még ez sem igaz egy az egyben, pontosan az öregedést nem ismerő belső teremtő miatt, de azért jó nem esni a halasztás bűnébe: Most és mindörökké!

Nos, én úgy érzem, hogy az én csíksomlyói testvéreimhez hasonló módon, te is a halasztás bűnében élsz (bibliai formulával: fetrengsz), miközben a férfiasan szép, és nőisen megható vallásos formulákat ismételgető vallásos gyülekezeti testvériségek átélésével szórakoztatod magad, ahelyett, hogy olyan közösségekbe - helyekre járnál, ahol nem humánusan jámbor, hanem inkább “támadó - megtermékenyítő - átvilágító” szándékú férfiakkal találkozhatnál.

De végül is, a legrosszabb, amit az egyház tett és tesz az, hogy ezeket a személyes idéző erejű mantrákat, amelyek felmentenék az embert a természetnek és a környezetének a tudományos - technikai tönkretételének a bűne alól (az általad is ismert és általad is fenntartott gazdasági hajsza vak és gyilkos őrülete alól), átírta teljesen fölöslegesen elmondott, objektív isten dicsőítésére szánt és egy kiemelten megvilágosodott szellem-társunkhoz intézett imádságokká, amelyek végeredményben senkinek és semminek sem használnak (funkciótlanok!), mivel sem az abszolútummal állítólag azonnal egybeolvadt (amit én egyébként kétlek) Jézus szellemének, sem az abszolútumnak nincs szüksége ilyen dicsőítő, naiv versikékre, hanem arra, hogy mi teljes bevetéssel (kockázat-vállalással: egyéni felelősséggel) részt vállaljunk a teremtés-tapasztalás- megismerés- kiegyenlítődés (megváltás) és újrateremtés-teremtődés nagy művében és lehetőleg minden vallásos meghatódottság nélkül.

Ezután már tényleg nagyon kérlek, hogy amennyiben értelmesen szeretnéd folytatni ezt a párbeszédet, mindig a te saját szavaidat és a te egyéni meggyőződésedet használd ahelyett, hogy olyan vallásos formulákat és az egyházi közösségekről szóló keresztény ideológiákat-meséket idéznél, amelyeket én már untig ismerek. Úgy képzelem, hogy értelmesebb ember vagy te annál, mintsem hogy megszédülnél attól, hogy ha az általa létrehozott civilizációban: a nyugaton az egyház el is veszítette a csatát és a gyönyörű katedrálisok és dómok, lényegében ma már csak a műemlék, a koncertterem, vagy a turista-kuriózum szerepüket képesek betölteni, a primitív afrikaiaknál és latin amerikaiaknál, akik nemrég még az emberevés kultuszáig süllyedtek vissza és ahol a törzsi varázslók mítoszai nem jelent a veretes keresztény dogmarendszer számára konkurenciát, meg fogja nyerni a spirituális háborút. Nyugodt lehetsz, hogy mihelyt Afrikában, Ázsiában és Lati-Amerikában a piacgazdasággal járó civilizáló, illetve élet-könnyítő eszközök elszaporodnak és a társadalmi eszmék (pl. emancipáció), modern és poszt-modern szokások meghonosodnak, ott is vereséget fog szenvedni, mivel az egy felől a korrupt nőiséget szolgáló (igazi: egyetemes női személyi öntudat építés helyett - lásd a Jézus-szülő Szűz Máriát, akinek a misztikusan felfújt - Lilith mentes? - fensége mellett, te mindössze egy kicsi, szolgáló lány, vagy elkárhozott világi dáma lehetsz - , a csábító - kényelem és könnyítéseket kereső világi polgárnőt és a dámát), intézmény-építő, intézmény óvó férfias eszmerendszerével, eleve veszteségre és halálra van ítélve. Az egyház és a dogmatikus - vallásos kereszténység elmúlik tehát valamikor a Harmadik világból is, de az igazi kereszténység megmarad. Mindettől te még szolgálhatod ezt a sorvadó egyházat és ragaszkodhatsz a közösségéhez, de figyelj arra is, hogy az idő órája ketyeg és az abszolútummal való kapcsolat, az új, Lilith-hatásoktól mentes abszolút állapot belső építése egészen közvetlen és személyes. Ne haragudj, de nem hiszem el, hogy ez az áldott állapot, a teremtésért - a saját gyermekedért való igazi: közvetlen (hús-vér) felelősség-állapotok átélése nélkül teljes mértékben lehetséges lenne. (Egyébként egy amerikai antropológus-történész tudós nő megjelentetett egy olyan könyvet, amelyben hiteles történeti dokumentumokra alapozva bizonyítja, hogy Jézus is házas életet élt és három gyermeke volt. Az már kanonokon kívüli közhely, hogy Mária Magdolna nem csak hódoló tanítványa volt, hanem felesége is. Mit akarsz még ezzel az egyházzal, amely az intézmény-védés és fenntartás érdekében - a beteges cölibátus eszméje fenntartása érdekében - a hívei tudatát vallásos hazugságokkal nyomorítja?)

Ami a Krisztust illeti, az nem egy egyetlen személynek járó szentséges rang, hanem egy spirituális beavatottsági fokozatnak és állapotnak a megjelölése: Krisztus Szoter, amit a spirituális történet krónikái szerint, nem csak Jézus ért el, hanem előtte és utána is többen. De semmiképp nem a történelmi Jézus neve, akit mikor a József, mikor a Mária fiának, mikor a názáretinek neveztek. A krisztusi rangot és állapotot tehát ő nem sajátíthatta ki - és gondolom, annál értelmesebb volt, mintsem, hogy ilyen hiúság-legyezgető szamárságokkal foglakozott volna - és az egyház sem sajátíthatja ki kizárólagosan (és utólagosan) az ő számára - vagyis az egyház által kreált Jézus - Krisztus képzet számára.

Ennyi talán egyelőre elég. Barátsággal: Szilárd

A következő, egy számomra ismeretlenségben maradt, velem egy városban élő diáklánynak írt levelemet már csak a korábbiakban kifejtett szemléletnek az összegező ismétlése (összegező-ismétlő jellege) kedvéért másolom ide:

“Kedves Zsuzsa!

Annyi kérdést tettél fel, hogy hirtelen azt sem tudom, melyikre válaszoljak. Megvallom, egy kicsit neheztelek rád, amiért nem olvastad végig a könyvet és olyasmiket kérdezel, amikre, okos lány lévén, magadtól is igen könnyen megkaptad volna a választ. Például az energiázás és a misztikus gyógyászkodás, mind, de mind ellentmond a spirituális fejlődés törvényének, amiről a könyvem utolsó fejezetében írok. Ami a Jézus tetteinek és személyének a vallásos értelmezését és a metafizikai realitást, illetve Jézus gyógyászkodásának, csodatetteinek és a Nagy Konstantin teológusai által birodalmi ideológiává züllesztett keresztény miszticizmus szerinti értelmezését és a metafizikai értelmezést, valamint a teremtés eredeti rendeltetése szerinti személyi életfeladatainak a lényegét megtagadni készülő (cölibátust felvállalni) katolikus pap-jelölt barátod tanácsát illeti, elküldöm a Bolond mennyországa c. regényem utolsó fejezetének az ide vonatkozó részét. Vagy te olyan okos ember, hogy magadtól eldöntsd az igazságot. A jóga viszont ugyancsak egy olyan vallás mint a többi, semmivel nem jobb azoknál és én mindenkinek melegen ajánlom helyette a harcművészetek bármelyik ágának a gyakorlását. Ott is energiákkal dolgoznak az emberek, de nem hazudnak maguknak semmiféle fenséges és mennyei átéléseket, miközben a magánéletük bűzlik az elemi életfeladatok kikerülésétől, elhárításától. Hamvas Béla szerint: a realizálatlanságtól. Az örökletes programokról szóló tanulmányomban olvashatsz egy Ramana Maharisi nevű Joga-szentről, aki a sors-programja asztrológiai ismerete hiányában a legszörnyűbb betegségben: csontrákban halt meg idejekorán, mivel nem hogy annyit sem teljesített, amennyit minden normálisan élő férfinak kellene: családot alapítani, gyermeket nemzeni és azokat gondozni, nevelni és tanítani, hanem mindezt megtagadván a saját spirituális fejlődési életprogramját tagadta meg és egész életében kompenzált. Kompenzálás: pl. amikor abbéli lustaságukban, hogy tegyenek valamit annak érdekében, hogy boldog legyenek, inkább cukorkát és csokoládét - édességet - süteményt - finomságot esznek a nők és a férfiak finom italokat isznak. Ez a Ramana Magharisi - nem tévesztendő össze Maharisi Mahejesh-el! - úgy kompenzált, hogy az egykét: őt egyes-egyedül megszülő édesanyját istenítette és kápolnát építetett az emlékére és soha még csak nővel sem élt együtt, nem hogy családot alapítson, holott a Rákban (otthonnal és családdal kapcsolatos Karma) állt a Sárkányfarka és a holdja is valamely fontos pozícióban állt, ráadásul A Bak Napja és Sárkányfeje a közvetlen (hús-vér) tapasztalatok házában, illetve az elméletnek (filozófiának, metafizikának) és a hétköznapi életgyakorlat egyeztetésének a hármas házban állt!

Ami a baloldali bajaidat illeti, annak a jele, hogy édesanyád érzelmi és képzeleti világa a legkaotikusabbak közül való (és ezen belül a nem működő veséd, hogy mindez édesanyádnak a szexuális életében csúcsosodott ki a te gyermekkorod idején, a kéz töréseid, hogy mindennek következtében, édesanyád tök rosszul kezelte az életét - életeteket) és, hogy mindez téged is fenyeget, sőt: még édesanyád kaotikus világát is készülsz meghaladni és a Ramana Maharisi sorsára jutni, amennyiben nem teszel meg mindent annak érdekében, hogy kijózanodj és minden káprázattól, kábulattól mentes, normális és egészséges életet élj. A fiukhoz való zavaros viszonyulásod - érzéseid, ösztönös vonzás-vonzódás és taszítás-taszítódás élményeid is ebben gyökereznek. Ebben viszont csak, és csakis egy olyan asztrológus segíthet neked, aki kurvául keményen és éveken át szembenézett a saját horoszkópja segítségével a Lilith-önmagával és levetkőzte mindazt, amit még Jézusnak sem sikerült teljesen levetőznie (de amit Jézus a megaláztatással - lásd a tövis koronát a fején, a keresztre szegezett feliratot és a királyi palástot a vállán - a leköpdöstetéssel, a megkorbácsoltatással és a kereszthalállal megpróbált ellensúlyozni). Sajnálom, hogy ez nem hangzik elég etikusan és ízlésesen, de ez a helyzet. Ezt jobban megérted, ha elolvasod a regényrészletet. Csak arra kérlek, ha válaszolsz, ne írj olyasmit, hogy valami érthetetlen magyarázat következik az én nagy műgonddal írt tanulmányaim bármelyikében, mert egyszerűen az nem igaz, hogy a tanulmányaimban nem igyekszek mindent a lehető leg logikusabban és racionálisan megmagyarázni. Nem haraggal és sértettséggel mondom - írom ezt, hiszen én nálad sokkal, de sokkal érzelmibb - és ezért: felületesebb és még szenvedélyesebb és még zavarosabb! - voltam tizennyolc évesen, hanem ara való figyelmeztetésképpen és felhívásképpen, hogy ha bármivel is foglalkozol - ebben az esetben a könyvemben tárgyalt eszmekörrel, azt nagy figyelem összpontosítással kell tenned, mert különben a te gyermekeid még többet kell majd szenvedjenek, mint amennyit te szenvedtél (metafizikai szempontból tök fölöslegesen!) csak azért mert az édesanyád érzelmekkel (és ennek következtében türelmetlen provokációkkal) akarta megoldani azt, amit értelmi hozzáállással kellett volna. - Persze, hogy neked maradt minden! A kérdés csak az, hogy te is mindent a gyermekeidre akarsz-e hagyni majd fájdalmas örökségképpen? - Mert hát erről szól a könyven Zsuzsa és nem arról, hogy kik az ügyesebbek: az asztrológusok-e vagy az egzotikus energia-kufárkodó, gyógyászkodó, misztikus guruk és un. beavató mesterek. (Ami azt illeti, a jósolgató asztrológusok semmivel sem tesznek jobbat az igazság-kereső személyeknek, mint az általad felsorolt, “sok fajta energiával dolgozó” joga-mesterek.) Barátsággal, Szilárd.”

* * *

Közben jól előrehaladt az idő, amit leginkább az Emőke hasa növekedésén lehetett lemérni, és mialatt az Amerikai Egyesült Államok polgárai és kormánya számára egyre puskaporosabb lesz a jövő nem csak Irakban, hanem Irak miatt otthon is, és a 2001, szeptember 11-ei tergédiát megelőző, újonnan kiderült kormány szintű “hanyagságok és hazugságok” miatt is (ezekről a fejezet végén írok), én részben nyertem, részben veszítettem a tavaly megjelent könyvem kiadójának a tulajdonosával, a Csíki mecénással való áttételes kollaboráción. Pontosabban: rövid távon nyertem az általa kiadott új, szabadelvű székelyföldi hetilap főszerkesztője által felkínált közlési lehetőségek által nyújtott kollaboráción, mivel jól fogott, hogy akár egész újságnyi oldalakban is közölhettem főként a gyermekáldásról és a szabad szülésről szóló metafizikai meglátásaimat, de hosszú távon veszítettem, mivel kisült, hogy végülis az idén nem adja ki a Bolond mennyországa című regényemet, amit korábban megígért, mivel egy közismert idős író tanácsára, annak a diktatúra idején működő egyetlen romániai magyar irodalmi heti lap főszerkesztőjének a szerelmes verseit adta ki aki annak idején rendületlenül vágta ki az általa elsősorban ideológiai szempontból főszerkesztett irodalmi lapból a verseimet.

Miközben tehát (végre!) majdhogynem szabadon és korlátlanul közölhettem a Csíkszeredában megjelenő új, szabadelvű lapban, a regényről végülis kiderült, hogy nem adja ki. Legalábbis nem az idén. Sőt, a lapot és a kiadót fenntartó gazdag üzletembert és több vállalat tulajdonosát és vezetőjét időközben letartóztatták és fellebbezés után is, 15, majd 30 napos vizsgálati fogságra ítélték egyelőre. Mindezt, a későbbi fontosabb események leírása érdekében hozott áldozatként, ismét csak három levél közlésével illusztrálom. Az egyikben még naiv módon, arra igyekszem felhívni a Csibi úr figyelmét, hogy a nekem tett szóbeli ígéretei ellenére, a Hargita Népe c. megyei napilap gazdasági igazgatója, aki egyben a Neptun kiadó igazgatója tisztét is betöltötte, nem akarja kiadni – és hogy szerintem milyen politikai megfontolásokból nem akarja kiadni - a regényemet. A második levél, a Regénynek a magánúton történő kiadásához való anyagi hozzájárulás-kérése mellett, a Csibi Istvánnal kialakult relációm minőségéről is közöl információt. A harmadik levél, egy-az egyben Csibi Istvánhoz szól, a vizsgálati fogsága idején és bizonyos, a hirtelen jött, de általam előrelátott letartóztatásával kapcsolatos metafizikai tényekre, spirituális-okokra próbálja felhívni a romániai magyar sajtó által rég óta köztűzbe vett és maffia vezérnek kikiáltott Csibi István figyelmét. Személyesen csak több hónap elteltével győződhettem meg arról, hogy annak a sok szörnyűségnek, amit a sajtó állít Csibi Istvánról, a fele mégiscsak igaz. Ezzel egy időben értettem meg az Ikrek valódi természetét, illetve a Lét Janusz arcúságának a metafizikai jelentését is, vagyis azt, hogy a New York-i Világ Kereskedelmi Központnak helyt adó Iker-tornyoknak, mint 1945-ben a Reichstag épületének miért kellett romba dőlnie.

“Kedves Csibi István úr!

Elsősorban meg szeretném köszönni, amiért lehetőséget kaptam arra, hogy az ön által indított Transzilván Figyelőben (végre) lehetőséget kaptam arra, hogy szabadon ismertethessem a székelyföldi és erdélyi magyarság körében azt a metafizikai életszemléletet és kifejthessem azokat az egyszerű igazságokat, amelyeket mindeddig a romániai magyar sajtóban - nem értem, hogy miért? - nem lehetett ismertetni és kifejteni. Merem remélni, hogy ez a továbbiakban is gyümölcsözően fog folytatódni és a kilencvenes évek elején szerzett újságírói - szerkesztői tapasztalataimmal, valamint a hosszú éveken át, végzett tanulmányok és megfigyelések útján szerzett asztrológusi és metafizikusi tudásommal - az olvasmányosság és érdeklődés-keltő érdekesség és aktualitási igényt sem hagyván figyelmen kívül! -, hozzá járulhatok a Transzilván Figyelő jó hír-keltéséhez és színvonalához. Továbbá viszont elnézését kérem, amiért a számtalan gazdasági teendője mellett, ismételten a regényem kiadásának a problémájával zavarom.

Amikor a nyáron találkozót kértem öntől, hogy az Utódok, szülők és szeretők című könyvem megjelentetését megköszönjem, ön megemlítette, hogy Heccser Zoltánék nem akarták a könyvet kiadni és rájuk kellett szólnia, hogy az ügyet mozdítsa ki a holtpontról. (Megjegyezném, a Heccser úr jóslataival ellentétben, a könyv szépnem fogy - Legalábbis a Corvina áruház munkatársai szerint. - annak ellenére, hogy nem szakácskönyv, úti bedekker, vagy kalandregény, hanem asztrológiai-metafizikai tanulmánygyűjtemény.) Sajnos minden jel arra vall, hogy az ősztől ismételten hasonló helyzetbe került a tizenkét éven át többszörösen újraírt, tehát igencsak megérlelt regényem, aminek a megjelentetésére öntől a fent említett alkalommal öntől újabb ígéretet, egészen pontosan a korábbi ígérete megerősítését kaptam. Amikor az ön spontán intézkedésének köszönhetően már másnap, de később is, a különböző városokban történt könyvbemutatók alkalmával is Szente Sándor úrral a regény megjelenéséről tárgyaltam, arra kért, hogy egyelőre legyek türelemmel, mert ez év karácsonyáig ki kell adni néhány tervbe vett könyvet és csak az után lehet szó az én könyvem kiadásáról. Ezt én akkor meg is értettem és a regény újabb átírásába és átjavításába fogtam annak érdekében, hogy amikor sorra kerül a kiadás, minél hibátlanabb munkát adjak ki a kezemből.

Időközben azonban - november elején - felmerült az a lehetőség, hogy a közismert Dr. Cseke Gyimesi Éva professzor, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem filológiai karán működő Magyar katedrának a volt vezetője és számtalan rangos irodalom-kritikai, esztétikai könyv szerzője, lektorálná és véleményezné a megjelenítendő regényt. Ezt jeleztem Szente úrnak, aki örvendett a lehetőségnek és megbízta Krisztinát, hogy vegye fel Cs. Gyimesi Évával a kapcsolatot, az általam átadott cím és telefonszám segítségével. Ám ebben az időben a kiadó irányítását újból Heccser Zoltán vette át Szente úrtól, akinek az utasítására Krisztina végül nem vette fel a kapcsolatot a professzor nővel, habár ezt a telefonon való megkeresést én korábban beharangoztam Gyimesi Évának. Heccser Zoltán, arra a megjegyzésemre, hogy ezzel egy olyan folyamatot akadályozott meg, ami összhangban állt az ön korábbi utasításaival, azt mondta, hogy ő nem tud semmit arról, hogy mi fog történni a jövőben, csak azt, hogy mi történik a jelenben. Márpedig a jelenben ők nem foglalkozhatnak az én könyvemmel. Ha majd lesz lehetőség a kiadásra, ők megkeresnek. Ez a válasza viszont nem megnyugtatott meg, mert majdnem szóról szóra ugyanezt mondta nekem Heccser Zoltán a tavalyi év elején is, amikor ugyancsak nála (is) elakadt a végül nélküle megjelent könyvem kiadása. Ezért ismételten felvettem a kapcsolatot Szente úrral, aki tudomásomra hozta, hogy a kiadónál ő már csak jogi tanácsadóként szerepel, de megnézi, hogy mit lehet tenni és azzal biztatott, hogy mihelyt ön haza érkezik a külföldi útjáról egy találkozót eszközöl, amelynek során egyenesbe hozhatjuk a regény kiadási lehetőségeit az ön által tett ígérettel. Addig is arra bíztatott, hogy szedjek össze minden, a regénnyel kapcsolatos anyagot (rövid tartalomleírás, korábbi lektori véleményezések) és adjam át neki. Időközben azonban újabb lektorálási - lektoráltatási (és lektori példány-nyomtatási) problémák merültek fel, amiket részben én oldottam meg, részben Szente úr. Ma 2004 feb. 2-án arról értesültem Szente úrtól, hogy egyelőre nem foglalkoznak a regény kiadásával és arra a kérdésemre, hogy az általa felkért lektornak a negatív véleményezése következtében jutottak-e erre a döntésre, azt a kitérő választ kaptam, hogy mivel a könyv nem szerepel az idei kiadói tervben, tehát nem is kerülhet kiadásra. Ennek hallatán csak azt tudom mondani, hogy ettől a perctől kezdve személyesen is tanúsíthatom, hogy ön igazat mondott amikor a Szondy Zoltán által ön ellen indított hadjáratban résztvevő személyek vádjaira azt válaszolta, hogy nem tarthatja számon és nem felelhet azért, hogy az ön által irányított vállalatok dolgozói és munkatársai néha önkényeskednek. Talán megérti viszont, hogy ez engem nem tud megvigasztalni és hogy választ szeretnék kapni arra, hogy a regénynek az idejében (a tavaly ősszel!) történt minőségi és tartalmi vizsgálata - értékelése nélkül (feltételezve azt, hogy esetleg egy ilyen vizsgálat negatív eredménye lehetett volna ok az elutasításra) miért nem került be a kiadói tervbe, amikor a kiadást ön nekem még a tavaly nyáron megígérte?

Nagyon kérem tehát, hogy amennyiben ideje és energiája engedi, tisztázza Heccser úrral ezt a döntést, vagyis az életem legfőbb művének számító regénynek a Neptun kiadónál való kiadási-sorsát (aminek az első változatát még a Bethlen Gábor Alapítványtól kapott egy éves ösztöndíj segítségével írtam meg 1982 és 1983 között, és amibe azután annyi évi alkotó munkát és annyi reményt belefektettem) mivel úgy néz ki, hogy e regénynek a szellemi és irodalmi jelentősége az olyan hagyományosan gondolkozó személyek elképzelésébe, amilyen Heccser úr is például, nem fér bele. Feltételezésem szerint Heccser úrnak két, irodalmon kívüli, személyi indoka lehet arra, hogy a regény lehetőleg minél később jelenjen meg és amelyek közül csak az egyiket szeretném itt megemlíteni. A regény XII fejezetében szerepel egy olyan kiugrott szekus altiszttel készített interjúmnak az átdolgozott változata, amit az Európai Idő szerkesztői nem mertek 1993-ban közölni (pedig direkt nekik és az ők megbízásából készítettem) és amiből többek között (és többek mellett...) az is kiderül, hogy a régi Hargita című újság volt főszerkesztője, akivel Heccser úr majd két évtizeden át kollaborált, tiszti ranggal rendelkező, titkos kulturális belügyi felügyelőként is fizetést kapott a főszerkesztői fizetése mellett. Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy a regénynek nem kitűzött célja az ilyen jellegű leleplezések közlése, de mivel áttételesen bár, de önéletrajzi jelleggel is bír (és mivel túl soknak és túl súlyosnak találtam a spirituális - metafizikai mondanivalóját ahhoz, hogy a fantáziámat azzal gyötörjem, hogy képzelt alakokat és cselekményeket eszeljek ki), nem csak az a provinciálisan korrupt szellemiség és nem csak az a begyepesedett helyzet jelenik meg az Istenhidege nevű székelyföldi városkában és környékén, ami ellen a Transzilván Figyelő nyílt harcot indított, hanem olyan szereplők is, akik talán nem véletlenül hasonlítanak a megszólalásig egy-egy olyan közéleti szereplőre (politikusra, szerkesztőre, papra), akikkel, vagy akiknek a barátaival név szerint is találkozunk mostanában a Transzilván figyelő hasábjain.

Kérem tehát, hogy szíveskedjen elhinni, hogy amennyiben a Heccser Zoltán véleményével ellentétesen biztos voltam abban, hogy az asztrológiai - metafizikai tanulmányokat tartalmazó könyvemet el lehet adni, százszorosan biztosabb vagyok abban, hogy ezt, már az első oldaltól tudatosan olvasmányosan írt, és egyes fejezeteit épp az olvasmányosság-eladhatóság érdekében is helyi-erdélyi pikantériákkal is megtűzdelt regényt is el lehet majd adni, de ugyanakkor, a sok éven át kiérlelt mély spirituális mondanivalója következtében, a kiadása nem válik a kiadó szégyenére. A regénynek, szerintem legalábbis, nem csak már az első oldalakon jelentkező olvasmányossága a fő erénye, hanem az is, hogy ehhez hasonlót az erdélyi magyar író elődeim nem írtak, de az egyetemes magyar irodalomban is csak Hamvas Béla, Várkonyi Nándor és utóbb, Tornai József és Jókai Anna írtak hasonló metafizikai töltetű irodalmi műveket.

Ami egy idősebb, vagy akár velem egy korú erdélyi író-kollégának az esetleges negatív véleményezését illeti, ezt természetesnek tartom és veszem, amikor a regénynek a szerzői-kiszólásaiban (kiemelten az V. a XIV és a XV fejezetekben) annak a Hamvas Bélától átvett, de rég óta a személyes meggyőződésemmé vált szellemi moralitásnak adok kifejezést, hogy rég elérkezett már annak a szüksége, hogy az irodalmi művek hitelességét ne az esztétikai bravúr, ne csak a szavak és a mondatok mágiája, vagy erkölcsi hangzatossága adja meg, hanem az írónak a bárki által látható és érzékelhető bemérhető” fizikai egészségéig és épségig is elmenő magánéleti harmónia- képessége, normalitása! Jelenben, a velem egy korosztálybeli és a nálam idősebb erdélyi magyar írók közül nem ismerek egyet sem, aki ettől a szellemi-morális alapállástól ne lene ideges és ne kezdene feszengeni, nem hogy még fel is merné vállalni ezt az alapállást és ezt a szellemi mércét személyesen. Egészen természetesnek találnám tehát, ha a Szente úr által véleményezésre felkért erdélyi író kollégám nem találná kiadásra méltónak a regényemet. Amint azonban az 1970 után, de kiváltképp az 1977 után született, íráshoz, irodalomhoz valamit is értő személyektől kérnének véleményt, biztos vagyok abban, hogy 70 - 80 százalékban pozitív lenne a válasz. (Ilyen szempontból pl. egy egészen fiatal írót sokkal szívesebben tudnám a könyvem lektorának mint pl. Sütő Andrást, akiről nagyon is jól tudom, hogy spirituális szempontból miért kellett 1990-ben az egyik szemét elvesztenie. (Persze, ezt én nem találom fontosnak dobra verni - de az önöknél a tavaly megjelent könyvem mondataiból ez amúgy is kikövetkeztethető - és nem csak azért, mert a ma általánosan használt tudományos észjárással, egyelőre őrültnek, vagy gonosznak néznének.)

Kérem tehát, a regény esetleges kiadásnak a mérlegelésénél ezeket a szempontokat is számításba venni, valamint azt is, hogy egy kiadó jó hírnevének az öregbítését nem csak az szolgálja, ha a már befutott, sikeres szerzők műveit közli néhány problémátlanabb szerző műve mellett, hanem ha olyan problémás szerzőknek is mer kibontakozási teret adni, akikre mások “nem mertek fogadni, de talán éppen ezért és minden várakozás ellenére mégis megnyeri a versenyt”.

Tisztelője: Kozma Szilárd”

“Kedves barátom - jó ismerősöm!

1) Elsősorban arról szeretném (szeretnélek) biztosítani, hogy soha nem voltam, de metafizikai tudatosságomnál fogva, most már nem is lehetek olyan személy, aki másokat kihasznál, vagy meg próbál kihasználni, aki visszaél mások jóindulatával. A visszaélésről szóló metafizikai értelmezést az Anyanyelvi nagykorúság c. esszémben fejtettem ki már több éve, annak ellenére, hogy csak a tavaly megjelent könyvem anyagában olvasható:

“Nem tudjuk már (fel sem fogjuk) és nem is érdekel már, hogy mit is jelent igazából az, hogy VISSZAÉLNI . Hogy mit jelent vissza- élni (visszafelé élni!) valakinek a jóindulatával, a jó hiszeműségével, a bizalmával, az idejével, vagy éppenséggel saját képességeinkkel, saját tehetségünkkel - azok öncélú gyakorlásával (un. kamatoztatásával)? Amennyiben én visszaélek valakinek a jóindulatával, a bizalmával, hiába tagadom azt le önmagam előtt és hiába akarom félrevezetni magamat azzal, hogy "a cél szentesíti az eszközt", mert a lelkiismeretem rongálódik, vagyis korrumpálódik ezáltal és én akarva-akaratlanul visszafelé fejlődök spirituálisan, vissza-élek: visszafelé - fordított irányba- haladok szellemi fejlődésem útján. Ugyanez történik akkor is, ha saját képességeimen, tehetségeimen élősködök. Ha nem vagyok hajlandó az élet más - számomra nehezebb, tőlem erőfeszítést és áldozatot igénylő - területein is feladataimat felvállalni és folyton csak a tehetségeimen, a különleges képességeimen lovagolok, mintegy kizsákmányolva belső életerőmet e képességeimen keresztül, származhatnak ebből akármilyen nagy sikereim, akkor is csak "vissza-éltem". De peresze ez történik akkor is, ha hamis terheket veszek magamra és - érezvén a törvénytelenséget - kábítószerekkel, vagy saját magam tudatos félrevezetésével elsorvasztom, elveszítem az örökül kapott jó tulajdonságaimat, képességeimet.

A visszaélni kifejezés tehát azt jelenti, hogy sorszerűen beterhelődni, szellemi zavartságba kerülni. Szellemi világosságunkat és szeretet-képességünket megrontó, ravaszkodó, rejtőzködő és figyelemelterelő stratégiázások folyamatos kieszelésének a csavaros és zavaros útján, a sorsom kibontásával ellentétes irányba haladni. A folytonos magyarázkodások és önigazolási állapotok, degradáló útvesztőiben erőt veszteni és szellemileg értéktelenné válni.

2. A visszaélés valódi jelentéséhez kapcsolódik, hogy ma már nem tudjuk, hogy mit is rejt valójában “ROSSZUL JÁRNI”. A spirituális önvalónktól, az Egyetemes Lét Centrumától, azaz saját szellemi tengelyünktől, távol járva az életutunkon sebesülést, törést, vagy más “véletlen” balesetnek tűnő, figyelmeztető, de szokatlanul erős visszajelzést elszenvedni. Ugyanis az eredeti és logikus jelentése ennek a kifejezésünknek az, hogy balesetet, kárt, sebesülést, szenved, tehát rosszul: SZERENCSÉTLENŰL - JÁR az a személy, aki nem a saját élet-útját járja, aki eltávolodik saját szellemi tengelyétől, megtagadja igazi önvalóját és lelkiismerete ellenére, belső sugallatai, megérzései, "hivatása" (hívottsága) ellenére olyan célok elérésére törekszik, amelyek idegenek az ő igazi szellemi struktúrájától, az egyedi lelkivilágától, kiegyenlítődési programjától. Magyarul tehát olyan ember jár rosszul, aki elfojtja a lelkiismerete sugallatát, a szellem hívását és nem ott jár és nem úgy jár el az élete dolgaiban, ahol és ahogy neki valójában járni - haladni - kellene.

Az éberség, amiről Jézus állandóan említést tesz, mikor a deréköv felkötéssel, mikor az olajmécsessel (balga szüzekkel) példálózva, elég furcsa dolog, mivel arról szól, hogy minél több és pontosabb információd van a szellem világ törvényeiről, valamint az egyetemes létezés (teremtés) funkciójáról, céljáról (alaplogikájáról: a megváltásról), annál inkább vigyáznod kell, hogy minél kevesebb korrupcióba (zavart, hamis helyzetbe - állapotba) kerülj, mivel a hamis kiegyenlítődés (hamis boldogság) az alaplogika szempontjából még rosszabb, mint a kiegyenlítetlenség. Ám ugyanakkor azt még nehezebb lenyelni és keresztülvinni, hogy elhárítván a korrupciós játékokat (az életnek a fájdalom, erőfeszítés, kockázat, veszteség, stb. nélkül történő megnyerésének a lehetőségének a téveszméjén alapuló infantilis felnőtti játékokat) és a korrupciós koncepciók érvényesítésére tett kísértéseket, azt látod, hogy lemaradsz egy csomó lehetőségről (látszólagos előnyökről, könnyítési trükkök és eszközök megszerzési és használati lehetőségéről), amelyek által mások látszólag boldogak, de legalábbis nálad jobban boldogulnak. Ez viszont önkéntelenül kiváltja a mentális agressziódat akárcsak finom neheztelés, vagy szomorúság formájában is. Nos az éberségnek talán ez a része sokkal nehezebben fenntartható és sokkal fontosabb a korrupció varázs-csábításának (a kísértésének) az elkerülésénél: Hamvas Béla úgy hívja, hogy a reszentiment (ellenérzés) nélküli áldozathozási képesség. Itt jelentkezik a három féle modern keresztény magatartás: 1. a világias, hipokrita - ünnepélyes, amely valójában semmiféle áldozatot nem hoz és azt hazudja, hogy minden rendben van, neki semmit nem kell tennie, mivel Jézus a megváltást ab ovo mindnyájunknak elintézte. 2. A fanatikus áldozathozó aszkéta, az inkvizíciót feltaláló és működtető “alázatos szent”, aki az elsőnél veszélyesebb, mivel telve van a világ és a világiasság iránti rejtett ellenérzésekkel és ezáltal a teremtés elleni rejtett, öntudatlan gyűlölettel. És: 3). A bolond alapállású keresztény, aki igyekszik normális lenni és végezni a dolgát, ott maradva a világban, de nem hazudja azt, hogy a világban minden jól van, hogy a tudomány, a gazdaság és a politika kiegyezése az élet megnyerése érdekében valójában “a keresztény világ” érdekeit szolgálja és hogy ezért valaki is személy szerint hibás lenne (nem hisz a külső ellenségben, ahogy a rajta kívül álló Úristenben sem) és amennyire képes rá, nem vesz részt a létrontásban és ezért a világi sikerekről lemarad, de ugyanakkor igyekszik elkerülni azt is, hogy a képzeletét a világiassággal szembeni ellenérzés, gyűlölet és harag működtesse.

Ez a bolondnak a titka, hogy nem szédíti magát sem hazugsággal, sem fanatikus (vallásos) fantazmagóriákkal, külső boldogsági lehetőségek és külső ellenségek képzeteivel. Habár a korrupt ügyeskedő világi tudás az övénél látszólag józanabb, sőt: azzal szemben ő teljesen hülye, élhetetlen félkegyelmű, igazából ő a legjózanabb és a józansága segítségével kerül ki minden korrumpálódási lehetőséget (létrontásban való személyes részvételi lehetőséget) és ezután még nevetni is tud saját ellenérzésein, amelyek úgy jönnek létre, hogy néha bántja az, hogy egy-két “jó dologról” és esetleg épp az agresszív beavatkozás és a korrupció reális elkerülési lehetőségéről szóló bolond-eszmék érvényesítési lehetőségéről (a személyes siker-élményről) minduntalanul lemarad az éberség alkalmazásával. Szóval az a bolond aki nevetni tud azon, hogy az ébersége alkalmazásával lemarad a jó dolgokról, mivel a bolondságnak látszó igazságot nem csak alkalmazza, hanem ki is mondja és ezért lemarad a jó üzletekről és közben nagyon vigyáz arra, hogy senkire és semmire - még a világra, vagy a sorsra sem! - haragudjék a sikertelensége miatt.

Mivel ötödik éve már hogy a Bolond mennyországa című, tizenegy éven keresztül írt és ez időközben is többszörösen átírt - átjavított, 650 oldalas nagyregényem úgymond “hivatalos” megjelentetését nem sikerül keresztülvinnem, arra kérem (kérlek), hogy a létező anyagi eszközeivel (- eszközeiddel), illetve a regény megjelenése érdekében anyagi áldozatot hozni (azt szponzorálni...) kész ismerőseivel, barátaival való gyakorlati kapcsolatteremtéssel, ajánlással szíveskedjék (szíveskedj) elősegíteni ennek, a metafizikai tudatosságnak is megfelelő műgonddal megszerkesztett és olvasmányosan megírt, az erdélyi magyar irodalomban, de talán az egyetemes magyar irodalomban is, korszakzáró és korszak nyitó “regény-szimfóniának” a megjelenését.

“Nékem a kérés nagy szégyen, adjon akkor is hogyha nem kérem.”, mondja Nagy László az Adjon az Isten című versében és a nagy költő előd művei által áthatott tudatom, talán ennek a tudattalanomba mélyen beivódott költői képnek a hatása miatt is, sokáig “nem hagyta jóvá”, hogy a kiadás érdekében, a több magánforrásból eredő szponzorálási kérelem útját válasszam, megfeledkezvén ama Evangéliumi figyelmeztetéséről, hogy “Kérjetek és adatik nektek”, mivel: “Akinek van, annak adatik.” Nos, nekem rengeteg irodalmi - spirituális kincsem van a számítógépem memóriájában elraktározva és részben az Internet honlapomon közzé téve. De meggyőződésem, hogy a honlap nem pótolhatja az anyagnak a könyv - könyvek formájában történő megjelenését. Ezért több alkalommal pályáztam, jobban mondva, kiadókat kértem meg, hogy pályázzanak állami támogatásra a könyveim kiadása érdekében és csak a három sikertelen állami támogatásra való pályáztatás és egy nevetségesen abszurd, technikai hiba miatti pályázaton való részvételből (versenyből) való kiesés után gondoltam arra, hogy Csíkszereda leggazdagabb kultúra- és irodalom-támogatójához, a Neptun kiadó tulajdonosához, Csibi Istvánhoz forduljak, nem csak a regény, hanem a regény mellett más, kiadásra ugyancsak készen álló írások és művek megjelentetése érdekében.

Csibi István, akit újabban később két hónapi vizsgálati fogságra ítélnek, akkor nagyvonalúan minden feltétel nélkül, azonnal bele is egyezett a könyvek kiadásába és ezt a szándékát megerősítette második találkozásunk alkalmával is, amikor is azért kerestem meg, hogy megköszönjem az időközben a kiadójánál megjelent Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében című tanulmánykötetemnek a kiadását. Négy hónappal később viszont kiderült, hogy egyet ígér Csibi István, és mást történik a valóságban. Amikor a regény kéziratának a lektori példányát el kellett volna küldeni Kolozsvárra a fiatalon nyugdíjazott, de aktív Cs. Cyimesi Éva nyelvész és irodalom-professzornak, aki akkoriban vállalta a lektorálást, Hecser Zoltán, a Neptun kiadó újból kinevezett igazgatója, azt állította, hogy ő semmiről sem tud, annak ellenére, hogy a Csibi Istvánnal való második találkozásom után, az ő azonnali (helyben történt) rendelkezésére, már másnap tárgyaltam a kiadó akkori vezetőjével és jogi képviselőjével, Szente Sándorral, akinek a regény mágneslemezre vett anyagát nyomban át is adtam. Amikor a Hecser Zoltánnal való utólagos beszélgetésem folytán megtudtam, hogy a regény kiadása nem szerepel a 2004-es kiadói tervben, rákérdeztem Szente Sándorra. Ő azt válaszolta, hogy, mivel Csibi István külföldön van, nem tehet mást mint azt, hogy ő elviszi valakihez személyesen a regény kéziratát lektorálás céljából és miután az illető író véleményezi, ő szervez mindannyiunk számára egy találkozót ahol a Csibi István jelenlétében tisztázzuk, hogy a regény ki lesz-e adva, vagy nem és ha igen, mikor. Időközben Csibi István ellen széles körű sajtó és a politikai-támadás indult az erdélyi magyar médiákban és amikor Szente Sándorra újból rá kérdeztem, hogy mi a regény sorsa, azt mondta, hogy most nincs idejük az én regényemmel foglalkozni, annál is inkább, hogy a kiadói tervben sem szerepel.

Az már csak hab a tortán, hogy miután levélben rákérdeztem Csibi Istvánra is, hogy mi a helyzet az ígéretével, személyesen felhívott telefonon és tudomásomra hozta, hogy jelenleg ő olvassa a regényt és nagyon tetszik és, hogy “Ki fogom adni annak ellenére, hogy az összes író barátom, akinek említést tettem erről, ellenzi, hogy kiadjam a maga műveit.” Mikor adná ki a regényt? “Dátumot nem tudok mondani, de a jövőben sor kerül rá.” Az engem bizakodással eltöltő mecénási telefonhívás másnapján, a Csibi István nemrég indult lapjának, a Transzilván Figyelőnek - amelyben addig két közéleti témájú cikk és általános heti horoszkópok mellett, több olyan metafizikai - asztrológia tárgyú írást sikerült közölnöm, amit más lapok korábban meg sem válaszoltak, vagy elfektettek - a főszerkesztőnője, azzal lepett meg, hogy Csibi István úr szeretné, ha cikket írnék arról, hogy a Krónikában (Erdély egyik legismertebb napi lapjában) bizonyára le akarják járatni Markó Bélát, mivel újabban minden nap közölnek egy-egy fényképet, amelyen Markó Adrian Năstasevel kezet fog. Ez a cikk-rendelés azért is volt bizarr, mert nem hiszem, hogy a regényem bármely mondatából is arra lehetne következtetni, hogy én ilyesmire kapható lennék. A rendelést udvariasan kikerültem, mondván, hogy én olyan, nagyobb lélegzetű és súlyú írásokat szoktam produkálni, amelyeket hetekkel, de legalábbis több nappal korábban gondolok ki. A hárításnak a következménye az lett, hogy a következő napok egyikén, amikor az előző havi külső munkatársi-honoráriumomat vettem fel, a lap szerkesztőségében letett regény lektori-kéziratát is átvehettem, mintha Csibi István közben nem erősítette volna meg telefonon a kiadásra vonatkozó ígéretét. (A dolog nem bántott különösebben, hiszen végülis mindenki ara költi a pénzét, amire jónak látja és Inkább más legyen szó szegő, mint hogy én váljak hiteltelenné nem általam kigondolt cikkek írásával. A regény több rétű és rétegű mondanivalójába csomagolt személyi tudat spirituális intaktságának a szükségéről szóló spirituális jelentését és a többi, ugyanerről szóló írásomnak az értelmét érvényteleníteném, ha ötven évesen rendelésre kezdenék cikket írni bárkinek is.)

Talán logikus, hogy ezután, teljesen lemondtam arról, hogy ennek, a nem esztétikai céllal írt, nem drámai, nem politikai és nem is gazdasági megváltási (krízis - kezelési) törekvésekről szóló regénynek a kiadását, akár állami-kulturális pályázat segítségével, akár olyan, politikailag rejtetten elkötelezett erdélyi mecénás révén, mint amilyennek a városunkban sokat kárhoztatott Csibi István bizonyult, megkíséreljem. És nem csak azért, mert ha bárki is beleolvas a regénybe, azonnal rájöhet, hogy az általam ábrázolt éber személyek: a bolondok - akik világszerte egyre többen lesznek - a létformájukkal érvénytelenítik mindazt, amit az állami és a magántőkét kézben tartó politikusok és az oligarcha - technokraták, valamint a velük szemben lázadó, azokkal háborúzó ellenséges személyek (anarchisták, terroristák) tesznek, hanem azért is, mert ha végig pergetem azoknak az erdélyi magyar íróknak a névsorát, akinek a könyveit kiadta Csibi István és akik közül, elmondása szerint, néhányan le akarták beszélni a könyveim kiadásától, biztos lehetek abban, hogy még minimum tíz évig semmi esélyem sincs arra, hogy az állami, vagy alapítványi segítséggel könyveket megjelentető Erdélyi kiadóknál nekem valaki is zöld utat adjon. És nem csak azért, mert Hamvas Bélának azt a tételét várom el mind önmagamtól, mind az író társaimtól már az 1995-ben megjelent vereses kötetemben is, ti., hogy a mű hitelességének (“realizálási lehetőségnek”) az érdekében, a szerzőnek is hitelesnek kell lennie és ezért az író személye (egészsége, erkölcsi és magánélete) a műtől elválaszthatatlan, hanem azért is, mert azok az Erdélyi irodalmi életet irányító írók és szerkesztők (különböző, az erdélyi magyar kultúra mentését és fejlesztését célzó támogatások odaítélésében döntő kuratóriumok tagjai), akik a kéziratba korábban beleolvastak, jól tudják, hogy amennyiben a Bolond mennyországa c. regény megjelenik, az un. világirodalomnak (és ezen belül a magyar és az erdélyi irodalomnak) és a kortárs írok életművének is, több mint háromnegyedéről kiderül, hogy mindössze vallásos-misztikus, vagy tudományos fikció, naplószerű kordokumentum, és ha nem kor-dokumentum, akkor érzelgős és/vagy kegyetlen széplelkek magyarázkodása, szórakoztató pszichológiával dúsított detektívtörténet, jobb esetben elgondolkoztató esztétikai tornagyakorlat.

A fikció értelmét és spirituális értékét tagadó, vagyis az un. virtuális valóság-ábrázolás értelmét, vagy a misztikus és vallásos fantazmagóriák és a pozitivista tudományos realizmus jótékony hatását és következményeit tagadó, a metafizikai valóságról hírt adó, A Bolond mennyországa ugyanis, annak ellenére, hogy egy egyszerű sorstörténeten alapul, konkrét metafizikai beavatást, vagyis szellemi felébredést és az abszurd sors-tragédiákból való kilépési lehetőséget ábrázoló, olvasmányos irodalmi mű, annak ellenére (illetve éppen azért!), hogy mellőzi a misztikus és az un. ezoterikus irodalom által előszeretettel használt tudományos és un. művészi-fikciót, akárcsak a mitikus, vagy a vallásos fantázia elemeit, nem téve egyebet, mint leírva az események hátterében és a hősök tudattalanjában megbúvó, az eseményeket és a hősök képzeletét, gondolatát, érzéseit és tetteit irányító “valós-realitást”: az egyetemes törvények és szellemi-teremtő erők hatásmechanizmusát. Az erdélyi sorstörténetre, a mikor drámai, mikor tragikus és tragikomikus eseményekre, sorsfordulatokra és jellegzetes erdélyi párbeszédekre alapozott, egészen pontosan: abba csomagolt, abból kibontott és magától is tovább bomló események, a jellemek, az indokok, valamint a spontán és az átgondolt viselkedések - tettek, nem lévén mások, mint a metafizikai realitásnak, a folyamatos változásban levő ősideáknak a pszichikai és fizikai következményei. A Bolond mennyországa tehát, arról a természeti (fizikai és pszichikai) világ előtti (fölötti: metafizikai) alaprealitásnak a hétköznapi (gyakorlati) megnyilvánulásáról és a könnyen felismerhető - megismerhető erőiről és törvényeiről tudósít az irodalom sajátos kifejezési formáival, amelyről nem vesz tudomást sem az un. természet-tudomány, sem a politika, sem a gazdaság, sőt: a modern filozófia és pszichológia sem, és amiről a különböző vallások is többnyire csak ünnepélyesen felnagyított mágikus elemeket, és így a misztikus fikciók és fantazmagóriák világában maradó információkat közölnek.

A cselekmény nagy része Erdély sajátos kis- és nagy városaiban és szintén sajátos jellegű kis és nagy lelkeiben játszódik. A tulajdonképpeni cselekményt a hatvanas éveknek a civilizáló, sajátosan “jó-román” kommunista diktatúra által még lebontatlan székelyföldi kisvárosok egyikében indítja el a főhős édesanyja, aki annak ellenére, hogy nagyon gyatra a román nyelvismerete, “praktikus” megfontolások alapján, román iskolába íratja a románul egy mukkot sem tudó, hét éves, jövendő főhőst. A klasszikus értelemben vett cselekmény szerint a regény egyfajta művész életrajzként indul, amit néha a cselekménnyel majdhogynem egybefonódó narráció, máskor viszont a cselekménytől félig, vagy teljesen különváltan, a történteket mintegy kívülről megítélő és kommentáló, metafizikai értelmezés ellenpontoz.

A regény főhősének, az édesanyja által mindjárt az első iskolakezdő napjától román tannyelvű osztályba íratott, zavart személyi tudatú Balog Ádámnak, a román iskolai évek, a román hadseregben szerzett közösségi tapasztalatok és később a Ceausescu diktatúra elnyomó hatalmi apparátussal való találkozásai szolgáltatják az eredeti és sajátos élményeket. Ezek az élmények, valamint a magánélete sorozatos kudarcai és végül az öngyilkossági kísérletig fajuló szerelmi tragédiája juttatják Ádámot olyan helyzetbe, hogy kénytelen majdnem teljesen elfogadni a minden társadalmi és gondolkozási konvenciót felrúgó Géza barátja minden humanista etikát és racionális gondolkozást elutasító szempontjait. Ádámnak ez a hamis "feleszmélése" (téves kijózanodása) és a beinduló “életértelem-keresése” következtében, a főhősnek bizonyos tragikus veszteségek: a talajt a lába alól több rendben is kihúzó élményei után, a regény átalakul szellemi fejlődésregénnyé.

Így, a cselekményt leíró és a történteket sajátosan értelmező narrátor a tízedik fejezetben egyé válik a főhőssel, miután a kilencedik fejezet egy majdnem teljesen lerombolt, majd a “jó-román” szocialista stílusban felépített Erdélyi panel-város két különböző kocsmájában a főhős és annak a furcsa, Géza nevű barátja között spontán módon kipattan egy századokon átívelő, jelentőségteljes dialógus, amely a XIII és a XIV. fejezetekben és a főhős szülővárosában, egyre újabb és újabb “lélegzet-elállító” fordulatokat vesz és, amelynek a főhős meghiúsult öngyilkossági kísérlete az indító oka. Ebben a halál utáni perspektívában, a regény közepétől, még a diktatúrában elszenvedett "hazafias kihallgatások" is metafizikai távlatokat (szellemi "értelmeket") kapnak. De nem csak Balog Ádámnak a fiatalkori "munkás évei", a szerelmi-szexuális krízisei, a diploma-szerző egyetemi kínlódásai és hatósági labirintus-járásai, valamint a magánéleti - családi szférában és a társadalomban átélt csődjei-konfliktusai szolgáltatnak alapot a furcsa barátjával (a főhős ellentétével), a luciferi luciditás szellemét képviselő Gézával folytatott dialógusokhoz. Időközben Ádám is kezd ”tisztán látni” és a Gézával folytatott szenvedélyes és szellemes, ám néha a trágárságig is elmenő, személyiség-sértő és személyiség-tudati (erkölcsi) problémákat is felvető dialógusok Ádámot a Géza szabadnak képzelt, de valójában csak anarchista látásmódját meghaladó metafizikai felismerésekig vezetik. Ezért a harmadik krízisét Ádám már Géza nélkül, és sokkal tudatosabban éli meg, ami annak is köszönhető, hogy a megsejtett “túlvilági” igazság-keresései közben találkozik a metafizikai információt Gézánál jóval hitelesebben és elfogadhatóbban közvetítő személyekkel.

A harmadik rész a diktatúra utáni években történik - értelmeződik. Itt a regény a demokráciával kísérletezgető román és "székely - magyar" társadalmi-szellemi korrupció értelmezéséhez valamint a diktatúra nyomasztó légkörének elmúlta után is többszörösen kudarcba fulladt magánélete értelmessé tételéhez már bizonyos (az élettapasztalatok hatására egyre inkább csiszolódó, körvonalozódó és személyes igazsággá váló) metafizikai szempontokat is használó, érett Balog Ádámot kíséri további, "szabaddá vált" életútján. Ebben a részben a teljes lelepleződésig tovább bonyolódnak a bizánci- fanarióta mintára működő román társadalmi intézmények, illetve a mindenkori “élet-nyerő” állami apparátusok mélyén élő világ-organizációnak, a sors-malomként működő, személytelen dzsungel-voltát leleplező konfliktusok. És nem hiányoznak a főhős újabb szerelmeivel-élettársaival való konfliktusai és Géza barátjával való, "a dialektika csapdáival leszámoló" dialógusai, amelyeket egy adott ponton (a regény valós szellemi fordulópontján) felváltanak a narrátori szerepkört elfoglaló Balog Ádám belső (tudattalan) világát, kicsinyességét, zavarát, félelmeit és korrupcióját leleplező, azokat az időközben megszerzett metafizikai tudatossággal átvilágított lelkiismereti monológjai - spirituális felfedezései.

Az utolsó három fejezet Magyarországon történik-kommentálódik. Ide a főhős, a Géza barátjának korábban kifejtett korábbi helyben-maradási dogmáit feladva, a furcsa foglalkozása és még furcsább sorsa által kényszerítve, mégiscsak átköltözik családostól, jobb és több megszólalási lehetőséget keresve a korábbi munkájával és személyi tapasztalataival megszerzett metafizikai tudásának és előadói képességeinek a hasznosítása érdekében. Itt találkozik végül az élete legnagyobb beavatási élményével: második gyermekének, a három hónapos Eduának a rá villámcsapásként lesújtó, látszólag abszurd halálával. A tragédia-élmény leírását követő eszmélések, a halállal való mély szembenézés, valamint az embert a természet tönkretételére kényszerítő világapparátus működési elvét, de a halált és az apparátust egyaránt legyőzni képes spirituális (“bolond”) alapállást leíró két utolsó fejezet adja meg a regény mondanivalójának a súlyát és ugyanakkor ez biztosítja a főhős számára a hazatérés pozitív következményébe vetett hitének metafizikai-erkölcsi alapját.

Ebben a regényben tehát, élvezetes olvasmányélményeket nyújtó fejezetekbe csomagoltan, tovább gondolhatóan és nem utolsó sorban a valóságban is tovább élhetően, regény formában írtam le mindazt a szellemi tudást, aminek a java részét a Neptun kiadónál egy évvel korábban megjelent 400 oldalas metafizikai - asztrológiai tanulmánykötetben sikerült kiadni. Azt is mondhatnám, hogy a regény az asztrológusi tapasztalataimnak, illetve metafizikai tanulmányaimnak és felfedezéseimnek az illusztrációja, holott a valóság az, hogy a megismerésére és leírására tett két fajta kísérlet egymást serkentette és építette tizenegy éven keresztül.

A regény huszonkét, vagyis háromszor hét (huszonegy), plusz egy (huszonkettő) fejezetre tagolódik a Tarot beavatási rendszerének megfelelően. Noha nem követi sem tartalomban, sem fejezetcímek szerint a Tarot ikonjainak elnevezését és jelentését, a Balog Ádám sorsát jelölő sors-mozzanatok, vagyis a jellegzetes események és a narrátori értelmezések, finoman követik és értelmezik az egyetemes emberiségnek, az általam felfedezett - az Utódok szülők és szeretők az asztrológia tükrében című könyvemben kifejtett -, az ősanyáktól öröklődő spirituális memórián és a huszonkettes aritmológiákon alapuló mítoszát.

Ennek a, bizonyára sok, családalapítás és (több!) gyermekvállalás előtt álló erdélyi magyar fiatal számára és sok magyarországi személy számára sorsfordítónak (remény-adónak!) szánt műnek a napvilágra kerüléséhez kérem tehát a lehetősége és jóindulata szerinti anyagi, illetve információ-közlési, továbbítási, kapcsolatteremtői segítségét: áldozatát és fáradságát (segítségedet, áldozatodat és fáradságodat) előre is hálásan köszönve. Bármiféle segítői lehetőségét, anyagi, vagy más (a mű megjelenését gyakorlatilag és tehetősen előmozdítani képes személyekkel való kapcsolat-létrehozói) szándékát szíveskedjen minél hamarabb közölni, annak érdekében, hogy a gyakorlati pénzügyi eljárási mód felől értesíthessem önt.

Baráti üdvözlettel: Kozma Szilárd.”

Mihelyt a körlevelet megírtam, szétküldtem és a pozitív (segítséget ígérő) válaszokat vissza kaptam, Csibi Istvánt letartóztatták és hatvan napos vizsgálati fogságra ítélték. Az igazság az, hogy - ismervén az ő születési adatait és így az asztrogramját is - miközben az ő lapjába írtam a heti horoszkópokat, önkéntelenül összehasonlítottam az ő sorsprogramjával teljesen ellentétes aktuális konstelláció jelzéseit (“Az isten elvárásait)” és végig azon csodálkoztam, hogy ezzel az emberrel, akiről annyi rosszat állítanak és akit annyit támadnak mostanában - és akiről tudtam, hogy egyáltalán nem azt teszi, amit pl. az asztrológiai-metafizikai tudásommal én, az ő helyében tennék (Elsősorban nagyon meghúznám magamat!), hogy a csodában nem történik semmi baj, hogy nem éri figyelmeztető és mozgásában, “nyüzsgésében” korlátozó következményekkel járó baleset, nem betegszik meg, vagy, ha már annyian kijegyezték a fogukat ellene, miért nem bukik le végre? Csak a letartóztatását követő hetekben tudtam meg a főszerkesztő nőtől - aki valójában inkább csak szerkesztőségi titkár szerepét töltötte be a lapnál, mivel valójában és végső soron nem ő döntött afelől, hogy mi kerül be a lapba és mi nem (Érdekes módon még azután sem, hogy Csibi Istvánt vizsgálati fogságba helyezték), hogy “István” annyira be volt gerjedve az utóbbi időben, hogy - mindamellett, hogy a két komoly anyagomat, közülük egy, az akkoriban Csibinél is jobban elhíresült bukaresti joga mester: Gregorian Bivolaru politikai szerepköréről szóló sorozatnak a végkövetkeztetéseit levonó záró részét is kivágta - a négyhónapos várandós hölgyet több ízben lehülyézte és az egész szerkesztőségi csapatnak a fizetését keményen levonta.

Mivel jól ismerem és értem is a fekete bárány példázatának a spirituális és kauzális jelentését (metafizikai értelmét), egy mentőövet még utána küldtem a Marosvásárhelyi táblabíróság fogdájában raboskodó István úrnak, de, persze eredmény nélkül, hiszen akkor még úgy képzelte, hogy hamarosan kiszabadul és a nagy vagyonával újra kezdheti a gazdasági fenegyerek című nagyjátszmáit:

“Kedves Csibi István úr!

Elsősorban az önnel történt mértéktelenül ostoba (és a sajtóból megismerhető, ön ellen felhozott vádpontok alapján természetesen, igazságtalan) események miatt szeretném sajnálatomat kifejezni. De legfőképpen azért sajnálom mindezt, mert egészen biztos vagyok benne, hogy mindennek nem kellett volna megtörténnie, amennyiben ön jobban – személyesen, és nem különféle tanácsadók véleménye alapján – és idejében (!) tájékozódik afelől, hogy valójában mi is az értelme és az értéke annak, a számomra tényleges tisztánlátói képességet adó (nem aura- és nem “jövőlátó”) metafizikai – asztrológiai tudásnak, aminek a birtokában vagyok. Amit tudok, azt tudom, és az elméleti bizonyíték ott van, a Neptun kiadónál az ön anyagi ajándéka árán megjelent könyvemben. A legközelebbi gyakorlati bizonyíték az én és a családom életében (hogy azokról a megmentett házasságokról és rengeteg egészséges gyermekről, aki az én horoszkópértelmezésem után született, ne beszéljek). Ezért nem magyarázkodom a levelem szándéka felől, hanem az elevenbe vágok még akkor is, ha ön, vagy bárki más, esetleg örültnek nézne, inkább ez utóbbinak az ódiumát vállalva, mint azt, hogy esetleg ki szeretném használni az ön nehéz helyzetét és így kérni újból esetleg a korábban lemondott regényem kiadását öntől, vagy Uram bocsá’ bántani szeretném a nehéz helyzetében.

Már egy évvel korábban, a Hargita Népe c. újságban, a Zöld Lajossal készítet interjúban megjelent, ön ellen intézett újságírói oldal-támadás idején jeleztem finoman, hogy ismerem az ön horoszkópját (A születési adatai alapján kiszámított Oroszlán Ascendensét.) Sőt, a Figyelőben közölt heti horoszkópok írása közben is gondoltam arra, hogy vajon ön figyeli-e és komolyan veszi-e az Ikreknek és főként a Nyilasoknak szóló tanácsaimat (Az ön Sárkányfarka, tehát a természet alatti, irracionális és ezért negatív én-tudata, ami ily módon manipulálva befolyásolja a felszíni természetét és racionális gondolkozását, Nyilas). Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy ön annyira kevéssé értékeli ezt a munkát, hogy a legszívesebben az adott oldal negyedére zsugorítaná, ahelyett, hogy az önre is vonatkozó állításokon elgondolkozna. Nos, amennyiben elfogadjuk azt a metafizikai tételt (igazságot!), hogy a velünk kapcsolatba kerülő személyek mindössze a (személyi horoszkópunkból kiolvasható) spirituális életprogramunk szerinti sorsunknak a szereplői és a velünk történő (személyek, vagy fizikai tárgyak és természeti jelenségek által okozott) események, ennek a helyesen, vagy helytelenül élt életprogramnak a következményei, a következőt állíthatom, az ön jelenlegi sors-helyzetével kapcsolatosan: Azoknak a vádaknak, amit ön ellen felhoznak, a spirituális (az igazi) lényeg szerint, semmi közük, ahhoz, hogy miért indult bűnvádi eljárás ön ellen és hogy önt miért tartják (egyelőre) vizsgálati fogságban. Az általam állított igazi okok egyikén, vagy nagyot fog kacagni, hogy milyen valóságtól elrugaszkodott őrült vagyok, vagy igen ideges lesz, hogy ilyen szamárságokkal traktálom a nehéz és megalázó helyzetében. A másodikat nem szívesen olvassa majd, de ha sikerülne mindkét okot a magáévá tennie és lelke mélyén elfogadnia, vagy könnyebben és hamarabban szabadulna a nehéz (fogsági) helyzetéből, vagy ha amúgy is könnyű lesz majd onnan ki szabadulni, a további hasonló következmények (hatósági megfigyelés) igen hamar megszűnnének.

Az első ok tehát, amiről jól tudom, hogy egy kívülálló számára egyenesen nevetségesnek látszik, ám szerintem – a horoszkópja alapján - mindennél fontosabb, az, hogy miután ön a feleségétől elvált, vagy újra kellett volna nősülnie, vagy - amennyiben az ilyen külső kötöttségeket jelző formaságok esetleg idegesítik (Ikrekben a Nap, a Merkúr és a Jupiter!) - egyszerű élettársi szinten új családot kellett volna alapítani, aminek a lényege, hogy önnek minél több, egészséges gyermeke szülessen. (Hold együttállásban a Sárkányfarokkal és az Ascendens is olyan helyzetben áll, hogy az ön személyének bizonyos külsőségei alapján és az arca ismeretében, öt percnyi születési időpont korrekció alapján tettem az Oroszlánba. Az egyik munkatársa által korábban megadott 7,30 időpont alapján azonban a Rák végére esik, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a házak hét fokkal a csúcs előtt éreztetik befolyásukat, ön igazából egy Rákkal kevert Oroszlán Ascendenssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a személyiségi – személyi tudati fejlődési motívumok mellett, a Családi öntudat magas szintű kifejlesztése is igen fontos követelmény az ön sors-programjában.

A második ok a Szaturnusz helyzetéből és a Lilitnek a Szaturnusz által uralt Bakban elfoglalt pozíciójából olvasható ki és ez nem más, mint annak a több láda alkoholt a Neptuntól ellopó és értékesíteni próbáló román fiatalemberrel történt szerencsétlen kimenetelű eseményeknek (a Neptun őrcsapata tagjai által történt megverése következtében beállt halálának) a humanista elrendezése, vagyis önnek az a jótékony törekvése, hogy a végzetes túlkapást elkövető emberei se szenvedjenek börtönbüntetést és a tolvaj gépkocsi vezető szülei is többel maradjanak (anyagilag!), mint egy – egy, őket szegénységben hagyó, igazságos bírósági ítélet szerinti elégtétellel. Nos, ön ebben az esetben, akadályozta a Karma törvényének az érvényesülését és ezzel abban a tévképzetben hagyta azt az alkalmazottját (azokat), akik a tolvaj ellen, a halálhoz vezető kegyetlenkedés luxusát maguknak megengedték, hogy, valami hamis szerencse folytán (attól, pl. hogy a Neptun alkalmazottai), a sors-erőket kijátszhatják és nem felelősek a tetteikért. (Szaturnusz: az egyetemes felelősség-tudat bolygója, ami a mi esetünkben a személyes felelősségben jelentkezik).

Összegezésül: az én tudásom szerint, a Hold és a Szaturnusz által megtestesített őserőknek a végzetes megsértése, illetve az azokkal való harmóniába-kerülésnek a felvállalási képtelensége (a tudatos harmóniába kerülési törekvés elmulasztása) miatt kell önnek most szenvednie és nem azokért a vádakért, amiket ön ellen felhoznak. És a megoldást – a szabadulást – is ebből az irányból, és nem a polgári törvénykezés által biztosított jogrendszer felől kellene keresni. Önnek a Sárkányfarka a Nyilasban áll, és mint negatív karmikus (anyai ágon örökölt) negatív sors-program ez azt jelenti, hogy önnek az (a tavaly megjelent könyvemben részletesen leírt) egyetemes törvények megismerése és a személyközti kapcsolatokban való alkalmazása jelenti a sorsmegoldást és nem csak az ügyvédek tanácsai és képviselete szerinti életvitel. Minden tiszteletem az ön ügyvédjeként tevékenykedő, régi barátomé és más művelt és nyitott ügyvédeké, de ahogy a természettudománynak van egy harára, úgy a polgári és a büntető jognak is van egy határa amelyen belül a legnagyobb ügyvédek és törvénybírók is épp olyan egyszerű kiszolgáltatottjai a sors-törvényeknek, mint pl. a Nobel díjas természettudósok, vagy maga a római pápa. Az ön kiszabadulásának és a kiszabadulása utáni életének a kulcsa tehát már több hónapja – és ezt Hatsek Kingának már februárban jeleztem - nem a román polgári és büntető törvényeknek a megfelelő alkalmazásán és az ön rendkívüli vállalat-vezetői képességein, vagy a tisztességes adóbefizetésén múlik, hanem azon, hogy mennyire lesz képes a történtek után, az egyetemes törvényekkel és a saját sors-programjával harmóniába kerülni, az onnan kiolvasható tényleges életfeladatait felvállalni és beteljesíteni.

Persze, ez így nagyon sematikus – és ezért talán nevetséges is – de mélyebb elemzésre – értelmezésre nem kaptam felhatalmazást és a születési időpont pontos meghatározása érdekében is több, személyi adatra (szülők, anyai ági nagyszülők, feleség) lenne szükségem. Mindezt csak ezért írtam le, hogy a magam módján és a magam lehetőségei szerint kompenzáljak a tavaly megjelent könyvemért, még akkor is, ha ön a megígért műveim kiadásával itt megállt, mivel nem szeretek senkinek sem az adósa maradni. Sőt: a hálátlanságot még amúgy sem szeretem, és ennek a szellemében föltétlenül a tudomására akartam hozni, hogy azt az elektronikai körlevelet, amelyben a külföldön és belföldön élő jó barátaim és ismerőseimnek a regényem magánúton történő kiadására kérem fel azokat - és amelyben részletesen kitérek arra is, hogy miért szorultam erre az eljárásra, miután Sándor úrtól megtudtam, hogy nincs most önöknek ideje és kedve a regényt kiadni és a kéziratokat a Figyelőnél visszakaptam – az ön letartóztatása előtt négy héttel küldtem el. – A két esemény tehát nem áll egymással kapcsolatban, vagyis az én viszonyulásomat és reményeimet nem az ön letartóztatása változtatta meg. Sőt, a Figyelőben sorozatban közölt Fregorian Bivolaruról szóló sorozat utolsó, ön által nem jóvá hagyott (kivágott), darabjának a Riport c. nagyváradi politikai folyóiratnál dolgozó Kinde Annamáriához való elküldése is, a letartóztatás előtt két nappal történt.

Még egyszer köszönve a tavalyi segítséget és remélve, hogy egy kevéssel is hozzájárulhattam az önnel történő események igazi megértéséhez és ezáltal a mihamarabbi szabaduláshoz, illetve a szabadulás utáni, egészséges, kreatív és boldog életvitel eléréséhez, maradok tisztelettel: Kozma Szilárd.”

* * *

Mindemellett és mindeközben a nagyvilág politikai eseményei és az Iraki háborús események is (Pl. az Iraki foglyoknak az amerikai és az angol katonák és tisztek általi kínzása miatti nemzetközi politikai válság, illetve az Irakot lerohanó szövetséges hadseregek kormányinak az elmélyülő válság a Madridi terrorista vonatrobbantások óta és az USA-nak és G.W. Bush elnök “világprotektori” szerepe jogosságának a teljes megkérdőjelezése óta) a naplómnak a 2001 szeptember 11-e után írt és már akkor részében kifejtett, mind a tudományos-világi szemlélettől, mind a vallásos szemlélettől gyökeresen eltérő létszemlélet helyességét és jogosságát igazolták. Kiderült, hogy az USA kormánya és hadvezetése, hiába hirdette meg a háború befejezését, mert ezt a tömeg szellem szédülete és a családi - törzsi vérbosszú tradíciójában élő iraki vallásos törzsek és etnikai csoportok, akiknek elképzelése sincs a demokráciáról és akik a szabadságot mint korlátlan és zabolátlan lehetőség-kiaknázást (korlátlan olaj-haszonélvezetet), valamint egyéni és csoportos felelősség nélkül képzelik el, ezt nem így képzelik és - a a világ legkegyetlenebb gerilla és partizánháborújára rendezkedtek be. A külföldről jött arab terrorista gerillák segítségével - nem csak, hogy vég-nélkül és válogatás nélkül robbantgatnak országszerte, hanem világi szempontból (hiszen karmikus - metafizikai szempontból nem tudhatjuk, hogy mi lakozik az elrabolt, majd többnyire legyilkolt - lefejezett személyek tudattalan képzeletében!) teljesen ártatlan külföldi civil személyeket rabolnak el, és miután megfenyegetik a annak az országnak a kormányát, amelynek a polgárai, hogy amennyiben feltétel nélkül nem vonják ki csapataikat Irakból 48 órán belül, és ez persze nem történik meg, illetve nagyon ritka esetben történik meg, kegyetlenül kivégzik azokat és a kivégzésről szóló videofelvételeket elküldik az Al Dzsazira nevű, világhírű televíziónak.

Hiába na, a természet kizsákmányolással és a föld ásványainak a fölösleges kiszipolyozásával egyetértő kereszténységnek, illetve a személyi és a csoportos fejlődés szükségességekhez képes fölösleges “nyersanyag éhségben és szomjúságban szenvedő keresztény alapú, hipokrita nyugati civilizációnak, még ha mindössze egy ország területén is, de szemtől szembe konfrontálódnia kell, az ugyanabban a koncepcióban, lényegében vele hasonló, sőt: vele azonos filozófiát (életképzeletet) valló primitív muzulmán életszemlélettel és jogérzettel, amely végülis - e természet-zsákmányoló koncepció szerint! - jogosan úgy képzeli, hogy az ő olajának - altalaji kincsének - ne a nyugati civilizáció tagjai legyenek a haszonélvezői. A két alapállás között egyelőre mindössze annyi a különbség, hogy az egyik a konfrontációt a szekularizált keresztény hagyományok szerint hipokrita és demagóg módon teszi, a másik viszont direktben: nyíltan (becsületesen...) vállalva a akár a vérbosszú ódiumát és az embertelen eszközök használatát is, a mindenféle politikai rendszer nélküli, anarchikus “szabadsága és függetlensége” elérésében.

Márpedig, a ritmus és a ciklus törvénye miatt, amely szerint elérkezett a személyi tudat felszabadításának az időszaka, a “törvény-végrehajtó” Szaturnuszi világszellem, a XXI század eleji ezredforduló után, már soha többé nem fogja a kábulat tömeg-szellemét békén hagyni és így az embereket a tömeg-szellem sötétségében tartó nagy vallásos egységeket sem, de ugyanakkor a vallásos-törzsi anarchiákat tolerálni sem. Ezért, a Szaturnuszi őserő eszközeként mindig is lesznek a jövőben olyan hipokrita zsidó-keresztény nyugatiak, akik a “vallásos egységeket” puszta gazdasági célok és érdekeik miatt, és persze, un. pozitív politikai-ideológiai köntösbe bújva ( pl. a demokrácia misszionáriusi terjesztése), állandóan fel akarják majd robbantani. És ebben a terrorista harmadik világháborúban, amelyben a terrorizmusnak az alapját nem a Korán háborús szellemében, hanem a nyugati és az arab-muzulmán civilizációknak a természettel szemben folytatott globális terrorjában kell keresni, és amely nem csak a szülőföldjén élő arab - muzulmán világ (Az Amerikában és Európában élő, második és harmadik generációs, “elnyugatiasodott” muzulmán arabok, akik egy, a vérbosszú szellemétől mentes, un. szelíd Koránról prédikálnak, már nem tartóznak egyértelműen e szemben álló felek közé) és a zsidó-keresztény világ között zajlik, hanem amelyben kivétel nélkül, majdnem “mindenki - mindenki ellen” részt vesz, az egyik fél sem áll a spirituális tudatosság oldalán, hanem mindössze a törzsi - nemzeti - kontinentális és civilizációs ideológiai, vagy vallásos mezekbe bújtatottan szolgálja az egyéni, illetve csoportos egoizmust.

És, hogy mennyire egészségtelen ebben a világi egoizmusnak a háborújába a hipokrita és demagóg zsidó-keresztényi beavatkozás, illetve a nyílt kegyetlenségen alapuló terjesztés koncepcióján alapuló vallásokat belekeverni, illetve, hogy milyen irányban mozdul el a világ-szellem a XXI században, azt jól mutatja az a francia országban hozott törvény, amely szerint törvényileg tilos az iskolákban vallásos jelképeket hordozó tárgyakat - ékszereket és ruhadarabokat viselni, a kereszttől el egészen a turbánig. Csakis helyeselni tudom a francia parlamenti képviselőknek e gyakorlati megfigyeléseken alapuló bölcs és a világszellem akaratával összhangban álló döntését. Persze, biztosan el jön majd valamikor az az idő is, amikor nem lesz szükség erre a törvényre és az ilyen drakónikus döntésekre, de addig még sok országba kell majd bevezetni ugyanilyen törvényeket. Szeretném látni, hogy mit szólnának a budapesti zsinagóga polgárai, ha Medárdát felöltöztetném székely ruhába, magam pedig székelyharisnyába és mellénybe öltőzve részt vennék egy zsidó misén? Biztos, hogy kevésbé tolerálnák a pesti zsidók a székely népviseletben való megjelenést, mint azt, hogyha Medárdát száriba öltőztetném és én Krisnás bugyogóban foglalnék helyet a zsinagóga padsoraiban. Pedig a székely népviselet még csak nem is vallásos “köntös”. Úgy néz ki még senkinek nem tesz jót az (Nem lesz attól nyitottabbá), ha provokáljuk egymást fölöslegesen, illetve, ha a világ- és istenszemléleti különbözőségünkkel hivalkodunk mások előtt.

Másfelől a természetnek a felelőtlen globális kizsákmányolása és a föld altalaji ásványok és nedvek kiszipolyozása árán nyert “jólét” teljes mértékben ellentmond a Spirituális Fejlődés Egyetemes Törvényének és ezért a jelenlegi észak-amerikai és nyugat európai - szerfölött tudományos! - termelői - fogyasztói életmodellnek, vagyis az erre a stupid és primitív ideológiára alapuló társadalmi rendszereknek valamikor, a nem is olyan távoli jövőben el kell buknia és minden úgy néz ki, hogy ez csak és csakis egy nagy világgazdasági, vagy politikai csőd, netán egy végzetes és globális természeti katasztrófa árán lehetséges. És ennek a folyamatnak, illetve ennek a spirituális alapú humánus bukásnak azért az Ikrek mentalitása, illetve az Ikrek büszkeségének a leomlása a jelképe, mivel az Ikrek kiemelten - markánsan! - testesítik meg azt a mentalitást, amely szerint a homo sapiens nem arra használja a fejlett intellektusát, hogy saját magát is átvilágítsa általa (hanem mindig csak a külvilágot), sőt: arra, hogy a lényében (a személyében!) logikusan és eredendően létező negatív tulajdonságokat és erőket a tudománya segítségével nem csak a külvilág elől, hanem önmaga - a lelkiismerete! - elől is minél mélyebbre elrejtse. Sőt: az egész intellektuális - tudományos fejlettségét, tulajdonképpen arra használja a mai ember, hogy azokat a személyeket, akik az ő rejtett sötét arcát és a személyisége megvilágítandó és átalakítandó gonosz oldalát észreveszik és megkísérlik felmutatni, a tudományos érvrendszerek arzenáljával és a hatalmi apparátus segítségével elnémítsa. Megfigyeléseim szerint ugyanis a szimpatikusan játékosnak ismert Ikrek típusú személyek válnak a leg kíméletlenebbekké és legkegyetlenebbekké (sőt: a leg aljasabbakká), amikor arról van szó, hogy legalább a saját egészségük, lelki békéjük és üdvösségük érdekében vegyenek már annyi bátorságot, hogy - ha mások előtt nem is, de legalább önmaguk előtt a személyi (személyenként változó: sajátosan egyéni) negatív tulajdonságaikat ismerjék be és vállalják fel. Hát nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államok is, és Jeruzsálem is az Ikrekhez tartoznak asztrológiailag.

És mindeközben, az Emőke várandósága utolsó hossztávon történt spirituális megújhodásának és lelki alapállás-változtatásának köszönhetően, 2004-04-13-án hajnalban, épen és egészségesen megszületett Turula kislányunk. Szerintem a dátum maga egészen jól illusztrálja, hogy milyen programmal jött a világra, hiszen már rég óta felfedeztem, hogy a 13 szám, nem szerencsétlen, sőt: az alkímia tökéletességének a száma (Csak utólag, amikor a 2 Dannos Karate mesteri vizsgámat tettem le, vettem észre, hogy az I. dannos fokozatomat elismerő diplomámnak a száma 13!) és Hamvas Béla szerint a Mindenségnek a száma. Talán e naplóban is értekeztem róla valahol, hogy a 13 az asztrológiai földházaknak az összegező virtuális 13-as házát jelenti, az élettapasztalatok összegezését és az un. misztikus harmadik szemet, illetve annak a kinyílását. Az időhöz kötött asztrológiai rendszer aritmológiájában, a 12+1=13 egyenértékű a kabbala és a Tarot 22-ével (21+1=22). Turula nevéhez méltóan tehát, amelynek a számértéke 22 ad, ő 13-án született. Ám a legfontosabb, hogy neki, akinek a neve már születése előtt három hónappal ki volt választva, és általunk határozottan el volt döntve, hogy bármilyen dátummal is születne, ehhez a névhez semmit hozzá nem adunk és belőle semmit el nem veszünk, a család- és a személy nevének az összesített aritmológiai összege a hét (4+3), valamint a születési dátuma összesített aritmológiai összege (14= 1+4 = 5), együttesen, az asztrológia számát, az 12-et (7+5= 12), és ez viszont a Szent szellem számát, a hármat eredményezi.

Mindettől függetlenül, vagy épp a Marsi erők halmozódását jelző, 5-öt adó születési dátumának megfelelve, egyelőre, mint egy életerős kismalac nagyon erőszakosan visít, amikor éhes és persze, az egyedüllétet sem szereti. Ami viszont, akárcsak Etelkát, Turulát is a néhány hetes valamikori Medárdától, vagy pláne szegény Enikőtől megkülönbözteti az, az, hogy amikor nem éhes, nem csak az Emőke mellkasán, hanem az én mellkasomon is (az én szívhangjaimmal is) megnyugszik, elcsendesedik és egészen mélyen, el is alszik. És amint ez egy Merkúri bélyeggel született babához illik, a beíratásával máris galibát okozott (felhívta a figyelmet magára), de nem a szokatlan neve miatt, hanem annál sokkal prózaibb (hivatali és orvosi) ügyetlenkedés és egy gyermektelen hivatalnok nő, egészen pontosan a városházi anyakönyvvezető iroda főnöke rejtett rosszhiszeműsége és elemi szinten való számolni nem tudása (végső soron a tisztségének megfelelő emberi és értelmi képességek teljes hiánya) felszínre törése miatt. Ez a hölgy ugyanis, miután elszámolta a Turula születése napja és a születéséről szóló orvosi igazolás birtokában történő bejelentési dátuma között eltelt időszakot, nyilatkozatot igényelt tőlünk arról, hogy miért 18 nap elteltével jelentünk meg a kislányunk létezését bejelenteni, mondván, hogy a bejelentési határidő (15 nap) letelt.

A dolog nem csak azért volt megdöbbentő, mert véletlenül is épp 15 nappal a gyermek születése után mentünk el a hivatalba, hanem azért, mert a hivatali dolgozónak személyes tudomása volta afelől, hogy a gyermek születésének bejelentését, már háro nap múlva, 17-én, megkíséreltem véghez vinni. E bejelentési kísérlet sikeréhez viszont szükségem lett volna arra, hogy a jogos kérésem (igényem) szerint, a háziorvosunk által két évvel korábban kitöltött és aláírt születési orvosi igazolásnak a fény-másolatát, amely alapján ugyanaz a hivatal a 2004 02-21-én, ugyancsak otthon született második lányunk, Emma Etelka születési bizonylatát kibocsátotta, megkapjam. És éppen attól a hivatal-vezetőtől, aki tőlünk ezt a rossz indulatú (a gyermek élete esetleges kioltására, testi épsége megcsonkítására, vagy idegen szülőknek való eladására vonatkozó) feltételezést magában hordó, nyilatkozatót kérte! A kérést a hivatalvezető azzal az indoklással utasította el 2004-04-17-én, hogy “Három halottunk van, azoknak az igazolását kell kiállítani, nincs időnk az akták között keresgélni. És egyébként sem vagyunk kötelesek önnek a kért fény-másolatot a rendelkezésére bocsátani.”

A két évvel korábban Etelka számára kibocsátott orvosi születési bizonyítvány fénymásolatára azért lett volna szükség, mert a Turula születését láttamozó első orvosi vizsgálat alkalmával, a házi orvosnőnk, azt állította, hogy mi rosszul emlékezünk, mivel nem ő állította ki az Etelka születési orvosi igazolását és ő ezzel az alkalommal sem tud ilyen születésről szóló orvosi igazolást adni. A dátum szerinti késést indokoló személyi nyilatkozatnak tehát ebben az esetben nincs értelme, mivel megkíséreltem az újszülött hivatalos bejelentését, három napra a Turula születése után. Mi a gyermek születését nem hogy, nem hallgattuk el és nem rejtettük, rossz szándékkal véka alá, hanem elektronikus levélen a külföldi barátainkat, de a gyermeknek az otthoni nyugodt körülmények között történő születéséről fényképes hírt adott a Csíkszeredában megjelenő Transzilván Figyelő heti lap is, amelyben én az otthonszülésről szóló cikkeimet és az asztrológiai tanácsadásaimat közöltem.

A gyermek születéséről szóló orvosi bizonyítványt, végül is a háziorvos 25-én délután kiállította, és amint ezt követően az időnk engedte, (két napra rá) a gyermekkel együtt megjelentünk a hivatalban a születési bizonyítványhoz szükséges, hivatalos orvosi papírral. Még azon nehéz körülmények között is tehát, amelyeknek a nagy részéhez, az obstruáló magatartásával a Nyilatkozat-igénylő hivatal-vezető fenntartott, a törvény által elrendelt 15 napos határidő 2004-04-28-án nem telt még le, hanem egybevágott azzal. (28 – 15 = 13!)

Persze, ennek a városházai cirkusznak mindössze annyi metafizikai jelentősége volt, hogy én mennyiben tudok az isteni igazság szellemében kezelni egy a külvilág szintjén felmerülő ostoba konfliktust, illetve, hogy mennyire vagyok képes a személyes hiuságomat és esetleges harci szenvedélyemet háttérbe húzva és feloldva, magát az ügy tisztázását (mármint azt, az egyszerű tényt például, hogy a hivatal-vezető nem tud elemista szinten kivonni és összeadni), átengedni Emőkének? Ő ugyanis, amellett, hogy az Oroszlán Napja, a holddal együtt a IX. házban áll a Holdjával együtt, a Szűzben és a szintén a IX. házban álló teljesen negatív Szaturnuszával és Merkúrjával, még mindig telve van minden, nálunk még igencsak szokásos hivatali rosszindulat és Franz Kafka szellemét idéző “objektív” értelmetlenség (és persze a bürokrata értetlenkedés) iránt érzett misztikus félelmekkel. Ennek megfelelően, a fölösleges (nem az ide vágó törvény előírása szerint igényelt) nyilatkozat helyett, mindkettőnk nevében, írtam, egy több pontba foglalt két oldalas panaszlevelet a polgármesterhez, amit Emőkével elolvastatva, mindketten aláírtunk és amivel másnap Emőke elment a hivatalba, hogy kivegye a Turula keresztlevelét. Hat éves házasságunk során Emőke megtanult ugyan könnyedén és természetesen szülni, de rosszindulatú hivatalnokokkal az igazságért harcolni nem. Amint később mesélte, őt teljesen megzavarta az, hogy a hivatalnok nő ennyire elemi módon és következetesen téved a napok számolásában és mind kereste azt a logikát, ami alapján az téved. (Hiába na, Halakban áll a Sárkányfarka és azt a Nappal és a Holddal az élen, még sok más bolygó támadja.) Másodsorban, attól is megijedt, hogy a hölgy, emiatt nem tölti ki a Turula keresztlevelét, amelyről már épp csak a Turula név hiányzott. Így engedett a hivatalnok nő azon követelésének, hogy egy olyan nyomtatványt, amelyről a korábbi napon még nem volt szó, az én nevemben töltsön ki és a megfelelő rovatba írjon egy indokot, hogy miért nem jelentünk meg korábban a hivatalban a gyermek születését bejelenteni. A dolog pikantériája mindemellett még az is fokozta, hogy a két hivatalnok nő azt akarta vele a törvénytelenül kicsikart nyilatkozatba beíratni, hogy indokként írja azt, hogy időközben el voltunk hazulról utazva.

Első felindulásomban úgy döntöttem, a következő nap ketten, sőt: hárman - egy mindenféle lehallgató készülékkel rendelkező újságíró ismerősömmel - megyünk oda és miközben megpróbáljuk mindenáron vissza szerezni az Emőkét is (a családot!) veszélyeztető, törvénytelen dokumentumot, egy érdekes újságcikket írok azzal a hangzatos címmel, hogy Európa messze van. Mindemellett viszont, a bizarr esemény számomra igen jelentős metafizikai tanulságokat és kérdéseket vetett fel, ugyanis, a gyermektelen hivatalvezető nővel való első konfliktusom után néhány nappal egy olyan balesetet szenvedtem, amit másnap és harmadnap még kizárólag annak tulajdonítottam, hogy sok altatót vettem be annak érdekében, hogy a két napos intenzív karate edzések után, harmad nap is pihent lehessek annak érdekében, hogy az edzőtábor utolsó edzésén is részt vehessek. Szombat este és késő éjszaka ugyanis azt észleltem, hogy hiába szedem be harmadjára duplánként az altató tablettákat, mert éjfél után egy órakor még mindig álmatlanul forgolódok az ágyban. Ekkor felöltőztem és azzal a szándékkal, hogy édesanyámtól, aki alattunk lakik, még kérek altatót, kiléptem a lakásunk ajtaján, azt bezártam és elindultam lefelé a lépcsőn. A többire már egyáltalán nem emlékszem. Valószínű, hogy miközben a korábban bevett altatók hatására vérnyomásom nagyon lecsökkent, a sötétségben megbotlottam, vagy üresbe léptem nagy sietségemben és arccal lefelé zuhantam a bal oldal irányába, ugyanis másnap, amikor az ágyamban felébredtem, nem csak a bal szemem körül volt egy nagy monokli és az arcom és a fogaim egészében fájtak a bal oldalamon, hanem a bal vállam és a bal csípő-forgócsontom is fájtak. Akkor azt képzeltem, hogy mély alvás közben lefordultam az ágyról és arccal ráesetem az ágyam mellett álló nagy számítógép sarkára. Gyorsan felöltőztem, és amikor le akartam szaladni az üzletbe, hogy néhány citromot vegyek és erősen citromozott teával magam alkalmassá tegyem a fél óra múlva kezdődő, tábor-záró edzésre, az alsó szinten a lépcső és a liftajtó közötti pihenőn egy nagy vértócsa mellett, megpillantottam a lakáskulcsaimat. Gondolkozás nélkül felvetem a kulcsokat, és tovább végeztem a dolgomat, de csak az edzés után tudtam meg a feleségemtől, hogy az éjszaka őt a sok és hangos kopogtatásommal felébresztettem, mivel nem tudtam bejönni a lakásba és ő nem hallotta, amikor elmentem. Elmondása szerint, a furcsa helyzetet azzal tetéztem, hogy amikor végre az ajtóhoz, majd a kukucskálóhoz merészkedett és beengedett, előbb nem a konyhába mentem, ahova néhány napja átköltőztem, hanem a nagyobb gyermekek szobájába és ott csöndben, de mindent alaposan és tüzetesen megnéztem.

Most, két héttel a baleset után, amikor a bal szemem fehérje még harmadában vérmes - és főként a pupilla körül - ma, amikor a bal fogsoromat, illetve a mű koronák és a fogcsonkok alatti fog-gyökereket, a bal felső államat, a szájprémemet, a bal arcbőrömmel és a pofacsontommal együtt még nem érzem teljesen, illetve amikor mindez, a halántékommal együtt még fáj, ha erősebben megsimítom, ma csak azt tudom feltételezni, hogy megbotlottam, amint szokásom szerint sietősen a lépcsőre ráfordultam és úgy botorkálva próbáltam magamat megállítani, de “hathatós beavatkozásra” képtelenül zuhantam előre a liftajtó és a lépcső között álló ablak alatti fűtőtestre. Vagy azt, hogy hirtelenül erőt vett rajtam a sok altató hatása és a vérnyomás csökkenés következtében elájultam, épp amikor a lépcsökőn lefelé elindultam. Különben nem értem, hogy miért nem emlékszem semmire, attól a másodpertől, hogy a lakásajtót kulcsra zártam? Tény, hogy vagy az altatók, vagy a fejemet ért ütés sokjának a hatására, elég sokáig feküdhettem öntudatlan állapotban a liftajtó és a lépcső közötti beton-pihenőn, mielőtt annyi életösztön és erő visszatért belém, hogy – a kulcsokat nem találván a zsebemben – a lakásajtónkon kopogni kezdtem. Márpedig, bármilyen jól is viseltem később a baleset fizikai következményeit (Az edzést például, annak ellenére, hogy kissé szédültem, rendesen végigcsináltam és másnap, hétfőn két horoszkópot értelmeztem), az öntudatlanul átélt újabb halál közeli állapot, vagyis az hogy talán ez volt a legnagyobb sors-figyelmeztetések egyike, letagadhatatlan.

Ezt pedig nem csak azért fontos értelmeznem, mert a hátam borsózik attól a gondolattól, hogy ezzel a túlvilágra való “könnyű” átlépéssel, megfosztottam volna a gyermekeimet egy édesapától és magamat attól a lehetőségtől, hogy felneveljem őket, hanem ezért is, mert egy ilyen ostoba halál érvénytelenítette volna mindannak az értelmét és értékét, amit eddig a jövendő magyar (és nem magyar…) olvasóim számára írtam. Márpedig egy olyan művet létrehozni, amelynek a szerzője, illetve annak a személyes élet-példája nem követhető, mivel kudarcot vallott az életével (halálával), talán még a gyermekeim árván hagyásánál is nagyobb felelőtlenség lenne részemről…

Ezzel, a két lehetséges értelmes okkal magyarázom én tehát azt, hogy a nyilvánvaló, több percig tartó halál torkából ismét (hányadszor már?) vissza jöttem. Vagyis azzal, hogy mind a gyermekeim egészséges felnevelésének, mind az életemnek - sorsomnak a megváltás szolgálatába állításának a régóta komolyan elfogadott és egész lényemmel felszívott (az egyéni spirituális struktúrámba beivódott) mély akarat (ennek az akaratnak a meditációk útján történt egyetemes szellemhez való közvetítése) volt az, az öntudatlan (a tudattalanom szintjén ható) erős spirituális program (pozitív sors-energia), amely visszahozott a halál állapotából. Ez, az utóbbi évek és hónapok egyre intenzívebb mantrázásai és meditációi által a tudattalanomban létrehozott, családapai minőségemmel kapcsolatos pozitív program nem engedte, hogy a halántékom, az agyam, vagy a szemem olyan végzetes sérülést kapjon, amely után ne tudjak a lábamra felállni és a lakásba vissza jőve, másnap normális (egész) emberként felkelni. A halálos fenyegetettség (a halál torkába kerülés) jelzését viszont nagyon komolyan kell vennem, mivel véletlenül és spirituális ok nélkül senki nem jut ilyen veszedelmes helyzetbe – állapotba. A kéthetes töprengés, illetve az utóbbi idők eseményeinek a két hónapos visszapörgetése, egyértelmű és kétértelmű válaszokat is adott számomra. Először is, újból, és még mindig, sem aludni - pihenni nem voltam képes, amennyit szeretnék. Vagyis, amennyi elég lenne ahhoz, hogy ne csak a negyed órás bemelegítés után és csak ritkább esetekben az edzések végéig élvezhessem azt, hogy karatézok, hanem folyamatosan. Néha, amikor még mindig az alvatlansággal kínlódtam, vagy a pihenés-hiányból eredő és emiatt fokozódó másnapi izom-lázzal vegyes fáradság gyötört, ez az állapot újból, ha csak finom neheztelés formájában is, de visszatért. Ráadásul a regény kiadási kudarcával tetézett sors- hátráltatottságom (illetve esélytelenségeim) érzetével és a hátráltatottság elleni haraggal töltött el. Ez fokozódott az által, hogy az addig fiatalkori barátnőmként szeretett és tisztelt családi orvosnőnk, másodjára is meghazudtolt azt állítván, hogy nem ő írta meg az Etelka orvosi születési igazolását ezelőtt két évvel. (Teljesen mindegy, hogy tudatosan letagadta, vagy tényleg nem emlékezett.) Mindezt tetőzte az a tehetetlenség-érzésből eredő fojtott harag, hogy a tanácsi hivatalnoknő egyszerű kényelemszeretete miatt, nem tudom a valamikori barátnőm: a családi orvosunk számára veszekedés nélkül bebizonyítani, hogy tőle kaptuk az Etelka bizonyítványát is, és ezért neki kell most is kiállítania.

A fenti mondatban van egy kulcsszó: a fojtott harag. Ez, a tudattalan életképzelet mélyrétegeibe préselt, civilizált érzés (szokás), a huzamosan fenntartott finom, vagy rejtett sors-nehezteléssel együtt, olyan negatív spirituális, mentális, majd asztrális és végül éteri erővé tud alakulni, amely pl. az agyrákot, vagy a prosztata-rákot is okozhatja.

Ettől a, minden igyekezetem ellenére, néha még mindig felgyülemlő mérges, sötét lelki és szellemi lepedék-okozó harag-forrástól (késztetéstől) próbálok megszabadulni már évek óta, és nem tudok. Egyfajta 22-es csapdájában éreztem magam, mivel tudtam, hogy a Karatét nem hagyhatom abba, hiszen Csíkszeredában legalább egy olyan kisebb uszoda sincs, mint Magyarország bármely, Csíkszeredánál jóval kisebb városában. Márpedig, ha lemondok a karatéról, a hosszú – hosszú telekkel vert Csíkszeredában, ez azt jelentené, hogy végérvényesen lemondtam a sportolásról, ami a szervezetemnek a nyilvánvaló, esetleg elhízással is egybekötött leépülését eredményezné. Márpedig egy totyakos öregúr, hogy a csodába neveljen becsületesen három életerős kamaszlányt? Medárdának már nyolc éve sincs a fantasztikusnál fantasztikusabb boldogság-elérési ötletekkel telített kamaszkorig, Turulának viszont tizenhárom van, amíg elkezdi és tizennyolc, amíg remélhetőleg épen és egészségesen befejezi a kamaszkort. Addig pedig állnom kell a sarat.

Erős testi fáradsággal súlyosbított lelki nyomoromban, amikor sikerült magam harag- és neheztelésmentes állapotba hoznom, azért imádkoztam, hogy már azt sem bánom, ha csak egyetlen könyvem sem jelenik meg az életem folyamán (habár ez a sors-hátráltatottság is nagyon fájt és időnként nagyon mérgesített!), de legalább az alvási képességet kapjam meg (és nem vissza, hiszen jól emlékszem, hogy már pici gyermekkoromban is voltak fehér éjszakáim) valamilyen misztikus csoda folytán, ha már az ere irányuló összes spirituális-metafizikai törekvésem csődöt mondott. Olyan (születésileg hibás, később meghibásodott?) agy-berendezést kaptam anyámtól és anyai ági őseimtől, akik közül a végbélrákban meghalt nagyanyám volt hozzám hasonlatosan rossz alvó, hogy amikor valamilyen logikátlansággal egybekötött igazságtalanságot észlelek, hiába, hogy bagatellnek ítélem meg nap közben az ügyet, éjszaka rááll az agyam és az illető személynek, vagy az ügyben kompetensnek képzelt személyeknek, egész éjszaka magyarázom képzeletben, hogy “mi is az igazság”. Ez egyébként tökéletesen egybevág a Lilithel együtt álló Marsomat támadó Plútó, Nap, Merkúr és Hold dh. fényszögekből kikövetkeztethető negatív tulajdonságaim eredőjével.

Hogyan szabaduljak meg a “gonosztól”: a lényem legmélyébe (alapjába?) vésett harag-késztetésektől, amely néha méga a felnőtt családtagjaim révén is (a teljesen irracionális, mindent az irracionálisan működő érzelmek útján elintézni akaró anyám, és a személyi spirituális szempontból valójában és gyakorlatilag csak most ébredező feleségem) révén is, az életembe idézi a külső sötétséget: az erdélyi metafizikus írói sikertelenségemre ráadásként kapott értelmi és ezzel a testi megnyugvási képtelenségtől? Most napok óta erről meditálok… És nem mindig jutok megfelelő, vagy megnyugtató válaszokhoz. Az világos, hogy az eszével bármit is helyesen értelmezni képtelen édesanyám, megfosztott attól a lehetőségtől, hogy legalább én tudjam használni a logikámat kamasz, fiatal, és fiat-felnőtt koromban, azáltal, hogy az első osztály első napjától román iskolába adott, miközben reggeltől estig dolgozván, semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ha románul nem is, de legalább tanulni megtanítson. De megfosztott ettől a lehetőségtől az által is, hogy számomra semmiféle követhető logika nem volt abban a tettében, hogy miközben az apámtól egészen korán elvált, a fasiszta eszméket valló és őt a szemem láttára forró vízzel is leöntő sánta mostohaapám mellett, 18 éven át kitartott.

Márpedig ha valaki úgy indul az életbe, hogy nem képes az eszét sem a maga, sem a közössége javára használni, olyan sors-helyzetekbe és állapotokba sodorja be, nem csak a saját személyét, hanem a képzeletét is, amiből még a metafizikai megvilágosodása után is nehezen tudja minden szempontból az éltető szellemi fénybe és lét-bizalomba küzdeni magát. A nyugtalanító kérdésem tehát az, hogy amennyiben eleve nem adatott meg számomra fiatal koromban és fiatal felnőtt koromban, hogy legalább az adott történelmi-politikai és gazdasági helyzethez képest egy viszonylag normális életet folytassak, akkor mindez most, amikor annyi éven át, igyekszem kívül-belül a jót tenni (mások számára egészség-hozó információt szolgáltatni) és a rosszat kiszűrni az életemből és a képzeletemből, miért nem adatik meg az idejében történő és normális időtartalmú alvás képessége?

Miért nem történhet meg velem például az - amellett, hogy logikus folyamatok szerint sem folynak normálisan a dolgaim (mint például most, amikor ki derült, hogy Csibi Istvánt végképp lebeszélték egyes író társaim, hogy ne adja ki a regényemet) -, hogy legalább egy annyi irracionális szerencsém legyen, mint egy olyan családapának például, akinek a felesége éppen 2004-05-01-én 00,02 órakor szülte meg a gyermeküket és akik ezért a feleséggel együtt, egy fél millió forintot kap az államtól? - Egy akkora összeget, amiből azonnal ki tudnám adni a 11 éven át írt regényemet, ami elsősorban is nem rajtam –rajtunk segítene hosszú távon anyagilag, hanem elsősorban rengeteg más fiatal családokon, és nem csak a gyermekeik épsége és egészsége létrehozása és megőrzése – erősítése szempontjából, hanem az egész nemzet családjainak épsége szempontjából is?

Ennyire távol van tőlünk az Isten? Tényleg ennyire nincs földi logika és ennyire erős, hogy ne mondjam szeszélyes a kegyelem, a szerencse, illetve a véletlen szerepe az életünkben? Félrebeszélt Jézus, amikor a mennyek országát megígérte? Vagy egyáltalán, a sok értelmes igazság mellett, a legfontosabb kérdésben ő is csak úgy beszélt..., pl. a jó hangulat kedvéért, az újkori humanista prófétákhoz hasonlatosan? Hiszen világos, hogy a sorsra való neheztelésem nem múlhat el, addig, amíg tudom, hogy a sok éves áldozatos munkám ott fekszik - elsősorban nem csak számomra! - hasznosíthatatlanul a számítógépem memóriájában! - Ameddig egy olyan a konyhában kell aludnom és dolgoznom, amelybe két oldalról, mikor a két éves és két hónapos Etelka sírása, mikor a két hetes Turula jogos tej- és anya utáni visítozása, esetleg a hascsikarás miatti méltatlankodó óbégatása hallatszik át a falakon, mikor az utca felől tőr rám a siető gépkocsivezetők autóinak, pontosabban azok a felpörgetet motorjának a hörgés - burrogása.

Hát ennyire kegyetlenül a törvények betartására kötelező Kocsihajtó akarata szerint élünk? Ennyire csak a negatív kommunikáció –hatás és visszahatás – létezik közöttem és Isten között? A földi – személyi tudatomhoz kötött képzeletem és az abszolút intelligencia, vagy ha így jobban tetszik, az egyetemes Isteni Szeretet között? Hogy miért kell mindössze annyi jónak lennie az én életemben, ha nem halok meg vagy nem ér végzetes károsodás, valahányszor újból eluralkodik lelkemen a rejtett sors-neheztelés, a következetes és oldódni nem akaró, pozitív családi szellem megvalósítási, fenntartási és fejlesztési lehetőségéről szóló, valamint az egészséges gyermekek szülési lehetőségéről szóló - a gyakorlatban is beváltott! - gondolataimnak az érvényesítési lehetetlensége miatt? Hát ennyire kiirthatatlanul – feloldhatatlanul erős és mély az én negatív szellemű, anyai ági spirituális örökségem (ennyire negatív annak a személyemből a környezetemre ható kisugárzása?), amely végül is a nagyanyám végbélrákját okozta, és amely az anyám személyi öntudatát és akaratát, és ez által a személyi összeférhetőségi képességét, az egész családi életét tönkre tette? Ennyire feloldhatatlanul meghatározottak és tehetetlenek vagyunk ezekkel az örökségeinkkel szemben? Nagyon szeretném, ha nem így lenne.

Nagyon szeretném, ha nem forgolódnék álmatlanul egy fél éjszakán át pusztán csak azért, mert önkéntelenül mind azt bizonygatom az Emőkével nyilatkozatokat írattató városházai hivatalnok nőknek, hogy márpedig 28 – 15 = 13, illetve, hogy nem úgy számolok rá tizenháromra tizen ötöt, hogy a tizenhármassal kezdem az első eltelt nap számolását, ahogyan ő teszi azt, hanem tizennéggyel. És nagyon szeretném, ha eközben nem gerjednék finoman haragra (ahogy elképzelem a vitatkozást) és ez, a minden irányba önkéntelenül kisugárzott haragom nem eredményezné azt, hogy továbbra sem tudjam normális ütemben kiadni a könyveimet.

Szeretném… tehát vágyom rá… - A jól ismert Buddhai képlet: amíg vágyaid vannak, azoknak rabja vagy. Ameddig vágyaim vannak, addig haragjaim is vannak, amiért ezek a vágyak nem teljesednek be. Ez a keleti egzisztenciális nonszensz teljesen ellent mond a fejlődés törvényének. Mivel a vágyak pontosan az imagináció serkentését szolgálják, az imagináció létrehozása érdekében vannak minden lénybe beépítve, ami nélkül nem léteik természeti, mentális és spirituális fejlődés. Amennyiben ez, a szeretném – vágyakozom, egzisztenciálisan és rendeltetésszerűen jogos óhaj megvan tehát, nem az a megoldás, hogy lemondjak a vágyak megvalósításáról (a könyveimnek az én életemben történő kiadásáról), hanem az, hogy a velem született sötét erőt, az önkéntelen és öntudatlan ellenségeskedési késztetést valamiképpen feloldva a spirituális fejlődés egyetemes törvénye szempontjából jogos vágyaimat megvalósítsam.

És itt jön a másik nyugtalanító paradoxon, az életerőből eredő, azt gerjeszteni hivatott, Marsi szenvedély és az isteni igazságnak (az egyetemes kiegyenlítődés céljának) az érvényesülése közötti ellentmondás. Mivel az egyéni, vagy csoportos igazság érvényesítésének a szenvedélye, ha sokáig ellenállásba ütközik és amennyiben kiderül, hogy ez az ellenállás ostobaságból, vagy rosszindulatból ered, bármennyire is fegyelmezett lennék, legalábbis képzelet szintjén, kiváltja a haragomat, vagyis ismét az ellenállónak a félreállítási – megszüntetési vágyig elmenő rombolási késztetéseimet. Szegény gazdasági, politikai és tudományos eszmék által vezetett világ, mennyire bajban lehet, ha még nekem is ennyi bajom van… És csakugyan elképesztő a világ különböző pontjain és a Romániában és a Magyarországon történő egyéni és családi tragédiáknak a laposan ostoba jellege. És akkor arról még ne is beszéljünk, hogy a sajnálat is negatív szaturnuszi erő. Egyetlen megoldás van tehát, amit állandóan ajánlgatok Emőkének: szaturálni a lelkünket – képzeletünket az egyetemes szeretetbe és áldozatkészségbe ágyazott pozitív és békés vágyakkal oly mértékben, hogy ne jusson hely a negatív gondolatoknak, érzéseknek és képzeteknek.

Igen, ez is lehet jó megoldás egy darabig. De ebben is van egy határ, ahonnan megint nem lehet csak a szeretetet-áramoltatással tovább menni, hiszen a szeretet Fény nélkül, a Szeretet igazság nélkül megromlik. Sőt: a hamis kiegyenlítődés (a “mindenek ellenére, szeressük egymást gyerekek” …) kauzális szinten nagyobb ellenállást, nagyobb haragot és nagyobb rombolási vágyat vált ki az emberből, mint az, ha egyszerűen meglopnak, igazságtalanul megsebeznek vagy megbántanak valakit. Vagyis ismét csak rájövök, hogy mennyire kell, hogy nagyon is kell az igazságért (a zavaros egyéni és még zavarosabb objektív – társadalmi, és a még annál is zavarosabb isteni igazságért), a fényért, az értelem érvényesüléséért való harc. De ugyanakkor a harc felkelti nem csak a külső, hanem a belső haragomat is. És ha nem kelti fel érzelmek szintjén, akkor felkelti gondolatok szintjén. És ha nem kelti fel gondolatok szintjén sem, akkor felkelti a képzelet szintjén… Igen, meghaladhatatlan az Indiai szvasztika…, végül kiderül, hogy nem létezik még csak belső harmóniát - nyugalmat adó egyéni mennyország sem, hogy teljesen hiábavalóak a Jézus tanításai.

Talán jobb, ha ezt nem is feszegetem tovább. Érdekes, hogy az új tíz tagállamnak az Európai Unióba való belépésével egy időben, mind a Discovery Sicence, mind a Discovery Civilization Tv-csatorna, szokatlanul nagy mennyiségben, különböző kísértet -históriákról szóló “dokumentumfilmeket” és a kísértet-jelenségekről szóló tudományos elméleti kísérletekről szóló adásokat sugároz mostanában, és a jelenségnek a puszta tény-közlésén túl, a tudományos magyarázatára tett kísérleteket is közöl. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az angol-szász kultúra, vagy legalábbis annak a gazdasági-fogyasztói - és persze hadászati - változata, uralja az apokaliptikus ezredfordulón, az új századnak és az új ezrednek az első éveiben a világot, és figyelembe vesszük azt is, hogy a legtöbb kísértethistória Angliából és a hivatalos angol nyelvű Amerikai Egyesült Államokból származik, ennek a ténynek lehet egy olyan jelentősége, hogy - ha ilyen alacsony szinten is -, de lassan-lassan, a spirituális kérdések tudományos vizsgálata és megválaszolása is újra aktualitást nyer világszerte. Ideje lenne talán, valamiféle rendet teremteni ebben a kéréskörben, mivel ennek hiányában a misztikus szélhámosok és a misztikus fantazmagóriákat tanító beavató mesterek száma egyre nő.

Engem viszont most a jelenségnek nem ez a része érdekel. Engem csak az érdekel, hogy ezek a fizikai dimenzió vonzásköréből kilépni képtelen, a múltban élő személyek szellemének a kísértetei, azokat a helyeket képtelenek elhagyni, ahol az életük teljesen megbicsaklott és negatív, vagy legalábbis számukra lelki kielégülést nem okozó pályára sodródott (a lépcsőn való megbotlás következtében a fél lábát elveszítő fiatal nő, aki végül apácaként folytatta az életét), vagy akik egy baleset következtében meghaltak. Azt rég tudtam, hogy a kísértetek végülis egy-egy, az illető személyek sors- és képzeleti rendezési képtelensége által az életükbe, vagy a halálukba kerülő esemény által kiváltott, spirituálisan feldolgozhatatlan és ezért feloldhatatlan kérdésnek, egy – egy rögeszmének a foglyai maradtak, talán örökre. És én, akivel két - három évenként, egy-egy halálközeli állapotot előidéző baleset, vagy súlyos betegség esik meg (Pl. egy sarmonella vírusfertőzés Kaposváron a Medárda születése előtt, amely közben egy éjszaka elájultam a fájdalomtól és ebben az öntudatlan állapotban hosszú percekig a fürdőszoba padlóján feküdtem), most erősen meg vagyok ijedve, hogy mind a rögeszme-alkotásra, mind az életellenes magatartásra (és ennek megfelelő végzetes balesetek elszenvedésére) utaló konstellációmmal, illetve a konstelláció által jelzett hajlamokkal, egy ilyen végzetes spirituális tévedés következtében létrejövő tragikus baleset (észrevétlen eltávozással járó halál) áldozata leszek és még csak a halálon túl sem leszek képes elérni azt a minimális kiegyenlítettségi állapotot, aminek az elérési szükségről és lehetőségéről tizenkét éve írok, illetve amit próbálok nem csak a ritka pihent - napokon, hanem, folyamatosan is megvalósítani és elérni az életemben.

Való igaz, hogy ami óta a zuhanásos fej-baleset megtörtént, jobban tudok aludni. Csak azt nem tudom, hogy az ütés által okozott, érzékelhetetlenül talán máig tartó finom kábulat miatt-e? És hogy ha ez a finom kábulat elmúlik, akkor visszatérnek az egész éjszakai álmatlan forgolódások? Esetleg tényleg meghallgatták az egekben azt az imámat, hogy mindenről lemondok, csak legalább aludni tudjak és egy ilyen “égi rendelés szerinti földi műtétre” volt szükség ahhoz, hogy az agyamban megtörténjen az a mutáció, amelynek következtében, ha azonnal nem is, de negyed óra – húsz percen belül, mostanában mindig elalszom. Vagy lehetséges, hogy ez a műtét csak a képzeletemben: “a spirituális testemben” történt meg és történik mostanában szüntelenül, aminek következtében megszabadultam – megszabadulok az ösztönös mentális haragvási késztetésektől? Mert csakugyan: ha arra az egyetlen személyre gondolok, akinél jobban soha senki meg nem sértett, akinél jobban soha senki a becsületembe jobban bele nem gázolt - és aki tette mindezt nyilvánosan a sajtóban és úgy, hogy amellett, hogy finoman elferdítette és elcsúsztatta a tényeket, ráadásként jó nagyokat hazudott is nyilvánosan rólam -, szóval, ha mostanában arra, a mások által is vitatott erkölcsű (egyesek által egyenesen gonosznak nevezett), magát költőnek kiadó selyemfiúra gondolok, aki a legnagyobb és legmérgezettebb kést döfte a hátamba az életemben, egyáltalán nem érzek haragot. Sőt, ahhoz képest, hogy milyen elfojtott ellenséges indulatokat éreztem még két évvel ezelőtt, amikor távolról láttam a kopaszra nyírt Orbán János Dénest, most még csak azt sem gondolom, hogy egy véletlenszerűen úgy alakuló közös társaságban – amiről tudom, hogy egyelőre kizárt lehetőség, szükséges lenne rafinált szavakkal úgy provokálnom őt, hogy újból sértegetni kezdjen, annak érdekében, hogy megverhessem. - És persze, másféle érzést, a tudatom, vagy a szívem alá rejtett (“misztikus”) haragot sem érzek… De ettől most tévedhetek az érzéseimben.

Spirituális és kauzális összetettségéről semmit nem tudva, külső veszélyekben és ellenségképekben híve, és ennek megfelelően, a külső segítségben: a Nagy Objektív Istenben bízva, ma még nagyon nyomorult a mindössze a filozófiai és a pszichológiai gondolkozáshoz és az ilyen szintű önreflexióhoz eljutott szellemi emberiség. Miért is haragudnék másokra, amikor Emőke, az élettársam, akit szeretek, néhány órája mondta el, hogy a mostani tudása (önismerete, saját természetéről való tapasztalata) alapján, ő úgy látja, hogy Medárda születése után, nagyon meggyűlölt, valahányszor újból meg akartam termékenyíteni és még annál is jobban meggyűlölt, amikor - nagy örömömre! - kiderült, hogy végre tényleg megtermékenyítettem. Ezért okozott tehát önkéntelenül annyi bánatot és fölösleges nehézséget a gyermekáldás iránti ellenállásával... És, elmondása szerint legalábbis, eközben azt is tudja, hogy senki mástól nem fogadná el, hogy neki gyermekeket nemzzen és végső soron csak és csakis azért volt képes elfogadni, és most is, csak azért képes annyira szeretni őket, mert tudja, hogy én vagyok az ő apjuk.

Azt rég óta tudom, amit a környezetemben egyelőre hiába magyarázok, ti. hogy a külvilág valójában nem tehet és nem hibás a sikertelenségeimért és azért is hiába haragudnék Emőkére például, mert bevallása szerint éveken át ellenállt gondolatban annak, hogy a Regény megjelenjen, mert úgy vélte, hogy az ránézve kompromittáló leírásokat is tartalmaz. (Most, hogy végig olvasta és helyesírás és mondattani szempontból is végigjavította az egész anyagot és a kettőnk kapcsolatából az Enikő halálából ihletett fejezeteket, azt mondja, hogy elfogadta: “jóváhagyta” és elengedte tehát.) Hiszen nem Emőke zuhant fejjel a lépcsőházi fűtőtestnek, hanem én, miközben ő egészségesen gyermeket szült. Tehát bennem kell lennie a még mindig fel nem oldott sors-hátráltatások rejtélyes kulcsának, akkor is, ha ő időnként ennek a hátráltatási játszmát számomra láthatóbban és érthetőbben megtestesíti.

Azután kezdtem el írni ezt a napló-regényt, hogy az első Zeteváraljai tónál töltött nyári üdülésünkön, egy éjszaka “belefordultam” a jobb szememmel egy levágott mogyorófa-vessző csonkjába, ami könnyen a szemem világába is kerülhetett volna. A baleset az után történt, hogy napközben a fejemet iszonyatosan belevágtam egy víz alatti kőben, amikor orral a vízbe zuhantam egy tutaj-beállítást kísérelve meg a túlsó parton, annak érdekében, hogy arról horgászhassak. Az igazi ok, amiért ez akkor megtörtént velem, az volt, hogy nem akartam belátni, hogy Medárdát a korrupció örvényébe rántom ha azt fogja látni, hogy én, horgászati fogásokat alkalmazva, a vízből kifogva megölöm a halakat, miközben őt arra tanítom, hogy azért nem eszünk húst, hogy ne vegyünk részt az állatok gyilkolásában. Arra vonatkozóan, hogy most mit nem akartam belátni, csak halvány sejtelmem van, és ez az, hogy a tábort megelőző edzésen komoly figyelmeztetést kaptam arra, hogy valamit rosszul gondolok - vagy általában rosszul gondolkozom mostanában - amikor is a bal kisujjam szinte kitörött egy edzésen, és majdnem ugyanúgy és majdnem olyan körülmények között, mint egy hasonló baleset óta mereven marat jobb kisujjam kb. tíz évvel ezelőtt. A figyelmeztetést csak arra véltem, hogy ismét felgyülemlett a rejtett agresszivitás bennem, de nem álltam neki, hogy tüzetesen megvizsgáljam, hogy tulajdonképpen mit, milyen spirituális állapottal – helyzettel kapcsolatos dolgot, dolgokat gondolok rosszul?

Ma úgy vélem, hogy az lehetett az enyhe figyelmezetést (kis balesetet) kiváltó ok, hogy még mindig úgy gondolom, hogy nem nézhetek úgy sem verseny, sem táborozás elé, hogy előzően ne biztosítsam be magam altatóval. Ezt három héttel korábban tökéltem el, amikor is egy Szászrégenben megtartott karate versenyen azért ne adtam elé elég jól a kedvenc formagyakorlatomat és azért veszítettem már az első fordulóban, mert előző éjszaka ismét csak három és fél órát tudtam aludni. Az altató tablettákra szóló receptet, éppen három órával korábban kértem a háziorvosunktól. Pontosabban, ami után a városházi hivatalnok nővel, majd az orvosnővel is vitáztam a Turula születési bizonyítványa miatt. Remélem, hogy ez volt a helytelen gondolkozás, amire az edző partnerem erős lábfeje és az én hibásan tartott (támadás-védő) kezem kontaktusából eredő enyhe sérülés fel akarta hívni a figyelmemet, mert az, hogy a Karatét kellene abba hagynom, egyelőre nem hiszem el.

De nem csak a helytelen gondolkozás által beidézett sor-történeti párhuzam miatt fontos az, hogy mielőtt ezt a nyílt-naplót elkezdtem, ugyancsak a fejemre és a szememre kaptam egy - egy nagyobb ütést, éppen úgy mint most is, azzal a különbséggel, hogy az akkori sérülések a baloldali szememnél és homlokomnál értek és hogy akkor nem ájultam el, hanem éppen amiatt, hogy mindkét esetben nem csak az életem forgott kockán, hanem szemem épsége és talán a szemem világa is veszélybe került. Márpedig pontosan az alvászavaraim kapcsán kérdezve rá, és épp a Turula születése előtt két héttel tudtam meg édesanyámtól, hogy az én anyai üknagyanyám teljesen vak volt. Gondolom, élete során vakulhatott meg, mivel akkoriban és falun még nem volt szokás az, hogy vak leányokat feleségül vegyenek. Bárhogy is történt volna, a jelen ismereteim alapján, metafizikai tényként állíthatom, hogy vagy üknagyanyám, vagy az édesanyja kellett elkövessen egy, vagy több olyan súlyos vétket, amit nem volt képes, illetve nem akart magának beismerni, belátni, tehát. És ez a sorozatos hiba- vagy vétek-belátási képtelenség csak az egyik része az anyai ágon hozzám érkező negatív programnak. Mert a másik része mindenképp kapcsolatban kell, hogy álljon azzal az anyai ági őseim által nagyon mélyre lefojtott és elnyomott (képzeleti – spirituális) agresszivitással, ami erőt vett rajta - rajtuk -, valahányszor erre a számomra ismeretlen ősi vétekre az anya, vagy csak a lánya (üknagyanyám) visszaemlékezett.

Azt, hogy valamilyen, földi (pragmatikus) logikával talán felfoghatatlan dolgot rosszul (tévesen, hibásan) gondoltam mostanában, és ezért rosszul is kezeltem (és talán még kezelek…) már jóval a “fejlövés” előtt, számomra az is bizonyítja, hogy a zuhanás közben nem csak a fejemet (a bal szememet és halántékomat), hanem a bal csípő forgócsontomat, és főként a bal vállamat, a bal alkaromat és a bal csuklómat ütöttem meg (törtem hátra?). És ezt annyira, hogy a bal csuklóm, több mint két héttel a baleset után is erőtlen, amellett, hogy a vállam is fáj. És itt ismét belezuhanunk az asztrológiába: a testünk forgó részei az Uránuszhoz tartoznak, miközben a testünk bal fele a jobb agyféltekéhez, ami a spirituális-képi és képzeti gondolkozásunk és a személyünk misztikus (érzelmi, képzeleti, képi és képzeti) tevékenységének a földi irányító-része. Mindez együtt véve, ebben az esetben tökéletesen megfelel a személyi horoszkópom XII. háza gyakorlati - tapasztalati erőterének, ahol a Rákban, a Sárkányfarokkal együtt áll az Uránuszom, amely többek között az ötletek és az intuíció, vagyis a helyes és a helytelen spirituális irányba való fordulási képesség bolygója. A váll viszont, aminek nem csak a forgócsontját ütöttem meg, hanem a vállizmokat, és talán a vállat mozgató-tartó hát- és delta-izmokat is, a Szaturnusszal társítják az asztrológiában. Nyilvánvaló tehát, hogy egyrészt rugalmatlan voltam, illetve nem tudtam idejében és kellőképpen egészség-hozó életvezetési irányt változtatni (a magam számára altatók nélkül is kellő erőnlétet - fizikai kondíciót biztosítani), másrészt éppen emiatt, az értelmi kábult állapot előidézése miatt, voltam felelőtlen a családommal (a születendő Turulával) szemben, és az, hogy ez, az életvezetési szintű felelőtlenkedés főként a képi – képzeleti (misztikus) agytevékenységem szintjén zajlott.

Nos, ez a rossz rációból (spekulatív életképzeletből) adódó zavaros - misztikus felelőtlenkedés (a felelőtlen képzelet melletti kitartás) váltotta ki a sorsomból, épp úgy, mint a biztosított és a “biztonságos” autóival, vonataival, repülőivel egyre többet “balesetező” emberiség nagy részéből azt a finom, de erős agresszivitást, aminek a külvilági megfelelőjével az éjszakai balesetem útján találkozni voltam kénytelen.

 

 

 

Ennek következtében olyan alacsony vibrációs állapotba kerültem, ami a megfelelő türelmetlenkedést és annak megfelelő felelőtlen cselekedeteket (az altatók megvásárlása és mértéktelen fogyasztása) és az azt követő balesetet kiváltotta. – Az egyetlen előnyöm talán a körülöttem élőkkel szemben az, hogy nem csak mások kritizálásához, kritikai megítéléséhez értek, hanem ezt a gyökhöz való visszavezetési tevékenységet elsősorban magamon végzem el. A hátrányom, hogy az átlaghoz képest nekem erre igen nagy szükségem van, de nem mindig sikerül az önfeltárást folyamatosan és teljes mértékben elvégezni és olyankor észrevétlenül egyre fokozódik és erősödik bennem az ősöktől örökölt és a fasiszta mostohaapám által gyermek- és kamasz koromban “felhizlalt” agresszivitás. A kérdésre, hogy mi váltotta ki ezt a spirituális tisztánlátásomat (éberségemet) elhomályosító, több napon és héten át folyamatosan fennmaradó téves (felelőtlen) gondolkozást belőlem, egyszerű a válasz: az, hogy versenyező karatézónak szerettem volna tudni magam, akinek folyamatosan kell készülnie, edzőtáborokban és versenyeken is, részt vennie. Nos, a versenyzésekre való terhelő fizikai készülés és a még terhelőbb lelki készülési kényszer volt az, ami az én pihenési (alvási) képességemmel összeférhetetlen volt és így, a téves (hibás) képzeleti mentalitást alkotta. Senki nem kérte tőlem, hogy versenyezzek, ezt részben azért tettem, hogy szorítsam rá magam a formában maradásra, részben önmagammal és környezetemmel szembeni hiuságból és rossz becsvágyból követtem el. A versenyzés előtti stressz-állapot ugyanis nem egy ilyen kényes és ugyancsak (életveszélyesen!) agresszív képzeletű családanyának az ötven éves férjének megfelelő szellemi-lelki állapot. Ez volt a helytelen gondolkozás, a rossz látásmód, amiben hónapokig kitartva, egy olyan rejtetten agresszív mentális - képzeleti állapotba sodródtam, ami a majdhogynem tragikusan (halálosan, vagy testi, egészen pontosan szem- és látáskárosodással) végződő balesetemhez elvezetett. Ilyen, az ősködökből jövő, fölösleges - a külvilággal és önmagunkkal szemben táplált - ambíciókban való kitartás következtében jön létre a végzetes (pl. közúti) balesetek nagy része az emberiség szintjén mostanában.

Végső soron, mindaz, ami történt, és amit igen vázlatosan leírtam, a spirituális látás fogalmával jellemezhető. Természetes tehát, hogy a bal szemem szenvedte a legnagyobb sérülést és hogy a két – három deci vér, amiből a baleset helyszínén maradt vértócsa keletkezett, valahonnan az alsó szempillám alatti részből folyt ki, mivel semmiféle sebet nem találtam a testem felületén és a fejbőrömön.

És amikor az ember fia ilyen alacsonyrendű helyzetekbe - állapotokba sodorja saját magát, a baj sem jár egyedül és így, vagy az én agresszív képzeleti tevékenységem következtében és annak az ily módon történő, durva következménnyel járó kiiktatása (nem hogy pozitívan képzelegni és meditálni, de órákig logikusan gondolkozni is alig tudtam az első héten), vagy az Emőkének a hatóságoktól való ijedelme miatti családanyai agresszivitása következtében, ismét elapadtak az anyagi forrásaink. Újból nincs, már több mint egy hete, egyetlen rendelőm sem. A tartalékainkat viszont, ezekre a szűk napokra nem számítva, elköltöttük úgymond szükséges hírvevési (TV készülék) és hírtovábbítási (kazettás magnó hangfelvételek készítéséhez), valamint háztartási eszközökre. - Annyira összetett a létünk… Most azt nem tudom, hogy a megromlott képzeleti állapotaink miatt van-e ez a tíz napja tartó teljes szegénység, vagy amiatt, hogy nekem volt szükségem több időre, a töprengésekre és arra, hogy mindezt leírjam, mivel az események metafizikai feldolgozása nélkül egy lépést sem szabadott tennem előre. Tény, hogy az, amin keresztül mentem, illetve az veszélyes állapot, amibe spirituális szinten sodortam magam, az ítélettel, illetve a feltámadási képtelenséggel jellemezhető, ami a Tarot beavatási rendszerének a XX ikonjával jellemezhető, annak felel meg analogikusan. Ezért a kelta kereszt szerint a Tarottal “kártyát vetettem”. Nos, az amit a baleset előtti és a baleset következtében megsérült testrészeim által megtestesített ősprincípiumok szimbolikájából kiolvastam, itt is visszaigazolódott: Az ítéletet (és a feltámadási képtelenséget) kiváltó mélytudattalan szintű, illetve a távoli múltban elindult ok, a téves gondolkozás, a hamis életfeladat-koncepción alapuló cselekvésrendszerek voltak. A mélytudattalannak, illetve a távoli múltnak megfelelő 2 pozícióba a III ikon, a Szűznek és a VI. háznak megfelelő kártyalap jött ki. (A szív rossz gondolkozása). De ara, hogy az alap élet-koncepcióval volt a baj csak azután jöttem rá, amikor az ötös pozícióban megjelenő 16 ikonnak, a Toronynak a helyzetre vonatkozó jelentésén, a jelen naplóval párhuzamosan írt, az igazi személyi (“titkos”) naplómban kezdtem keresni a választ. Nem értettem ugyanis, hogy azok után, amit itt a korábbiakban mind leírtam, mit kell még lelepleznem. Az eredmény: időnként hagyom magam sodortatni a hamis sors-koncepcióim szerinti cselekvések által kiváltott eseményektől és még az utolsó napokban sem veszem észre magam, és nem húzom be idejében a féket (Szaturnusz) és nem fordulok meg (Uránusz). Nem látom meg, nem tudom, vagy nem akarom idejében meglátni a személyi és a családi veszélyt, mivel sem a vak üknagyanyám, sem az dédnagyanyám, sem a nagyanyám, sem az anyám nem akarta belátni és meglátni az igazságot. Ez, az időnként rajtam erőt vevő belső látási-zavar, tökéletesen megfelel annak, hogy a XI. házban álló Jupiterem a IV. házban és a Skorpióban álló Napommal, a Merkúrommal és Szaturnuszommal negatív fényszöget alkot.

Így volt ez az Enikő halála előtt is, amikor mindent a Magyarországon maradáshoz szükséges engedélyek és az engedélyek kiváltásához, valamint az ott tartózkodáshoz szükséges pénz megkeresésére koncentráltam, ahelyett, hogy ezt lazábban vegyem, és arra is figyeljek: mi történik Emőkével, illetve, hogy mi történik Emőkének a tudattalanjában? Akkor a Magyarországon-maradás, az ottani könnyebbnek (de legalábbis szakmai szempontból eredményesebbnek, elégtételekkel telítettebbnek) ígérkező élet-lehetőség eléréséhez szükséges törvényes okmányok és anyagi alapok megszerzésére és növesztési lehetőségére koncentráltam, miközben nem ültem le, nem szereztem magamnak időt – de nem is gondoltam arra, hogy ez szükséges… - arra, hogy mélyebben elbeszélgessek Emőkével - akinek a tudattalanjában mindig rejlik valami - hogy ő miként érzi magát. Ha többet és az ő belső élményeiről-benyomásairól, állapotairól, problémáiról is beszéltünk volna és ezáltal rájövök - ahogy máskor mindig rá jöttem, ha nem azonnal, akkor később, de mindig a végzetes események bekövetkezése előtt -, hogy milyen veszedelmes gondolatokkal küszködik, biztos, hogy azonnal leállok az engedélyek és a pénz szerzési hajszából és a zárt helyzettől való szabadulás és a civilizálatlan körülményektől való szabadulás keresése: az elköltözési lehetőségek firtatása helyett, azon kezdek el töprengeni, hogy valójában mi is lehet annak a pozitív sors-értelme, hogy a megcélzott Sopron helyett, miért is kell a világtól elzárt Bősárkányon élnünk (Mindkettőnknek az Uránusza a XII házban áll)? Most pedig az intenzív Karatézásba lovaltam bele magam, illetve abba, hogy elérhessem azt, hogy a karatét lehetőleg minimum helyi szintű versenyeken való részvételek formájában is gyakorolhassam, miközben a keserűség ölt meg azért, hogy ezt mindössze a pihenési – alvási képtelenségem miatt nem tudom elérni. Egészen pontosan, úgy képzeltem, hogy időközben csak megtörténik bennem: szellememben, lelkemben, agyamban az a mutáció, aminek következtében normálisan aludni leszek képes. Ezzel még nem is lett volna akkora baj, de épp a tavaly nyáron fogadtam meg magamnak, hogy ezentúl mindig nagyon oda figyelek arra, hogy mi történik Emőkében, mivel az ő tudattalanja, mind a gyermekek egészségére, mind a család anyagi jövedelmére nézve, egy lábon járó atombomba.

Nos, az utóbbi időben, a finom karate-őrületem miatt – és persze, amiatt is, hogy az a gyermekeknek nem esett baja (nem voltak betegek) és szegények sem voltunk, ezeket a mély beszélgetéseket (a számomra még mindig kényelmetlen feleség-bányászásokat), elhanyagoltam. Ki gondolta volna, hogy mihelyt megszüli Turulát – de lehet, hogy már azelőtt is – újból Oroszláni, önérvényesítési, személyi-tudat fejlődési problémái akadnak? A városházi hivatalnokkal való incidens, illetve az, hogy másodjára sem volt képes az akaratát érvényesíteni azzal szemben, illetve, hogy harmadjára elkerülte a vele való találkozást, csak egy durvább jelzés volt erre. Később a háziorvosunk kabinettjének a várótermébe nézte őt pofátlan kis csitrinek egy vele együtt várakozó, beteg vénasszony, amikor a Turula frissen kiállított biztosítási kártyáját akarta leadni. Az én Oroszlán jegyében született, huszonhat éves és három gyermekes feleségem, ahelyett, hogy a benne rejlő rejtett agresszivitásra ráérző vénasszonyt egy három gyermekes anyatigrishez méltóan leültette volna, dolgavégezetlenül haza jött és nekem kezdett panaszkodni arról, hogy felmérgesítette a vénasszony. Ezeket látva, csak mély hálát érzek az egek (Az abszolútum törvénye, a fejlődés törvénye?) iránt, amiért ezt a “felrázó” figyelmeztetést megkaptam, még mielőtt valami nagyobb baj történt volna a családdal, vagy éppenséggel Turulával. Az ő Holdja ugyanis, annak megfelelően, hogy Emőke, a szó szoros értelmében, az Istennek sem akart a nyáron egy újabb magzatot elfogadni, duplán álló negatív fényszögekből álló Lándzsahegy alakzat csúcsán áll az I. házában és csak egy pozitív fényszöget kap a Vénusztól. Ez viszont azt jelenti, hogy ha búvópatakként, vagy egészen rejtetten is, de Emőkében még mindig jelen van a gyermek- és életellenes program, ami immár nem két, hanem három gyermeket veszélyeztet. Ez előtt, spirituális ismeretekkel rendelkező családapaként és egy halott gyermekkel a múltunkban, nem hunyhatok szemet és ezt nem nézhetem el. Hát ezért kaptam egy sokkal durvább figyelmeztetést a másik (bal) szememre, mint a három évvel korábban, a Zeteváraljai tónál. - És hirtelen, muszáj észbe kapnom és emlékeznem és a rejtett (analogikus) összefüggéseket fel kell fedeznem, miszerint az sem volt véletlen, hogy gyermekkoromban egy, a hajítás pillanatában még tőlem távolodóban levő, de hirtelen megforduló és leguggoló, nálam kisebb gyermek után dobtam egy ágat, ami finoman a bal szeme fehérjét megkarcolta. Hiába, hogy azt néhány éve, regényírás közben megértettem, hogy gyermekként én mindössze a sors kezének a szerepét töltöttem be akkor, mivel a másik gyermek édesanyja felnőttként - és első érdekeltként! - azt nem akarta meglátni, amit én tizenegy évesen tudtam: hogy a férje őt egészen szégyentelenül, majdhogynem az orra előtt is csalta. Mert hát a sorsnak nincsenek olyan objektív szereplői, amelyek a rezonancia törvénye alapján nem illenének össze. Így én is magamban hordoztam már gyermekként a rögeszmés házastárssal és önmagammal való szembenézésre és elnézésre való késztetéseket. Ezért nem jó Jézusból Istenfiát és így Istent csinálni és magunkat, hozzá képest lealacsonyítani spirituális képességek szempontjából, mivel így, az övénél alacsonyabb rendűnek képzelt tudatunkkal nem érthetjük helyesen a tanításai egészét és ennek következtében nem vehetjük észre és nem javítjuk ki a kanonizált (átírt és cenzúrázott) rvangélumi szövegek hibáit sem. Márpedig vagy Jézus maga téved, de szerintem inkább az utólagos szövegjavító-értelmezők nagyon tévednek, amikor az Evangélium szerint olyasmit mond a tanítványainak valamelyik beteg (talán épp egy vak ember) meggyógyítása után, hogy: “- Ne kérdezzétek, hogy ez vajon mit vétkezett, vagy az apja, vagy az anyja vétkezet-e, amiért ilyené lett, mert az én atyám akaratából lett, amilyenné lett.” Ez a mondata az evangéliumnak tulajdonképpen az abszolút igazság és az egyetemes törvények elleni merénylet, aminek következtében a mai genetikusok azzal játszadoznak, hogy a szerintük hibás genetikai kóddal rendelkező magzatok genetikai állapotát “helyre igazítsák”, annak érdekében, hogy a jó pénzzel fizető szülők, az ostoba elképzeléseik szerint tök egészséges gyermekeket kaphassanak a tudomány megváltó hatalma gyümölcseként. Holott a genetikusok a gyermek spirituális struktúrájába (aurájába) szerencsére még nem matathatnak bele és lehet, hogy ezzel a tudományos korrekcióval többet ártanak a valamikor felnőtté váló gyermeknek, mint amennyi “jót” (spirituális kárt) tettek a szülőknek, azáltal, hogy az ők szellemi struktúrájával rezonanciában álló gyermeket biológiailag egészségessé varázsolva, egy időre felmentették a szülői (Szaturnuszi) gondok alól.

A megváltás állapotát elkaratéztam tehát egyelőre és, amíg az elkövetkezendő események (anyagi helyzetünk és természeti állapotunk) tükrében az éberségemet és az Emőke egyensúlyát újra helyre nem állítom, inkább az eddig leírtakat fogom javítgatni. Egyrészt, mert úgy érzem, hogy végre mindent leírtam, ami fontos volt az elmúlt kilenc hónapból (esetleg az olvasó számára nem elég világosan), másrészt azért, mert ez, ahová elérkeztem, még korántsem a mennyek országa. Márpedig úgy képzeltem, hogy eben az ötödik részben, de legalább is annak a végén, amely rész a számszerűségében egybe vág a lakásunk ötös számával és a kiegészült családunk számával, a mennyek országának az elért állapotáról is tájékoztathatom azt, aki ebben a szellemi utazásban társamul szegődik.

A külső nyom nélküli fejsérülés által okozott gyorsan gyógyuló szemseb és a felső bal ajkamtól a pofacsontomig húzódó arc-zsibbadás, valamint a városi tanácsnál történt események által igényelt belső nagytakarításra kimondottan nagy szükségem, illetve nagy szükségünk volt, habár - annak ellenére, hogy az anyagi helyzetünk csodálatos módon azonnal helyrebillent az által, hogy már hátfőn reggel hozott a postás egy millió lejt egy olyan, utólagos Internet-kapcsolaton érkező rendelés előlegeként, amit egy ismeretlen magyarországi nő tett fel a címemre Aradról, majd néhány óra múlva telefonáltak az újságtól, hogy késedelem nélkül menjek be, mert a száz dollárnyi cikk-díjamat ki akarják adni - az erős képzeleti és gondolati agresszivitásom létezéséről szóló durva jelzések nem szűntek meg azonnal. Miközben a fent leírt belső feltárásokat végig gondoltam és megírtam, néhány külföldi rendelésben tárgyiasuló segély-igénylő levelet küldtem olyan külföldi ismerősök felé, akikkel ebben az időszakban levelezési viszonyban voltam. Három helyről azonnal pozitív visszajelzést és anyagi segítséget, illetve hamarosan kifizetett idős szülő – felnőtt gyermek viszonyértelmezésre való rendelést kaptam és az egyik hölgy, akivel az életben soha nem találkoztam, és aki az év elején bukkant rá a Web oldalamra és a címemre, egy szintézis-rendelést, majd miután azt elolvasta, egy hálálkodó levélben a többi családtag számára is még négy szintézist, amire az összesen százezer forintot előre elküldte. Ennyi pénzhez nekem – amelyhez fogható anyagi érték még csak akkor volt a tulajdonomban, amikor a Bethlen Gábor alapítványtól egy egész éves regényírási ösztöndíjat kaptam - nagy szükség volt az eddig elért összes spirituális éberségi állapotok színvonalának a meghaladására és folytonossá tételére, vagyis arra, hogy a fokozott szigorúsággal őrködjek, hogy semmiféle kábulat-vágy, vagy külső ellenség-képzet ne érintse meg az elmémet és a szívemet.

Ami a kábulatot illeti, életem legjobb leckéit kaptam ezen a nyáron, amely egészen érzékelhető módon hét mérfölddel vitt közelebb a harmonikus és egészséges élet eléréséhez mint életem összes korábbi tapasztalatai.

A tíz évvel korábban írni kezdett metafizikai tanulmányaim egyikének: a táplálkozásról szóló írásomnak a legfontosabb eszmei mondanivalója, lényegében nem is az volt, hogy az ember biológiai szervezete - antropológiai eredete szerint és ennek következtében kifejlődött genetikai felépítettsége szerint - egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az állatok húsában található hormonális mérgeket (az ember számára zavaros és téves genetikai információkat), valamint a gyenge és beteg állatok húsában található baktériumokat és vírusokat feldolgozza, mint az állatvilág szanitéceinek és génállomány serkentőinek: a ragadozóknak a szervezete. A tíz évvel korábban írt, táplálkozásról szóló tanulmányom fő eszmei mondanivalója az, hogy a táplálkozásunk, illetve a táplálkozás útján a szervezetükbe bevitt anyagi információnak a megemésztése és felhasználása, nem más mint annak az egyetemes információcserének is nevezhető összetett alkímiai folyamatnak az anyagcsere különböző folyamatai és fázisai szintjén történő leképeződése, amely az egész világegyetem különböző energetikai-információs struktúrái és a mi egyéni struktúránk között folyamatosan végbemegy (ha akarjuk, ha nem akarjuk tudatosítani ezt a cserefolyamatot, illetve ha van tudomásunk róla, ha nem). Ebben a logikai perspektívában, egészen világos, hogy az emésztési gondjaink, vagyis az emésztő szerveinknek és az egész emésztőrendszerünknek, konkrétabban: az un. emésztőcsatornánk különböző részeinek a károsodása és betegsége, világosan jelzi a természeti és a civilizációs környezetünkkel (élettársunkkal - szeretőnkkel, családtagjainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel, munkatársainkkal, stb.), illetve az egész világegyetemmel (a létezés spirituális dimenzióival) folytatott információcserénk hibás (téves) mivoltát, az információ-áramoltatási folyamatokkal szembeni diszharmonikus (negatív) magatartási formáinkat.

Két példa elegendő, hogy mindezt illusztráljam: Azok a személyek, akiknek torok-tájéki gondjuk, betegségük van, az enyhe, de krónikus torokgyulladástól, a torokmirigy problémáig elmenően, azok információ (külvilági benyomás) elfogadási, befogadási, beengedési: lenyelési problémákkal küszködnek lelki, szellemi és spirituális szinteken is. Azok viszont, akik (mint én is sok éven, évtizeden át) aranyér, végbélhurut, végbélrák és más, végbéllel kapcsolatos problémákban szenvednek, egészen biztos, hogy képtelenek a feldolgozott (vagy, amint látni fogjuk: a fel nem dolgozott) információk (élethelyzetek - életállapotok, lelki állapotok, különböző személyekhez való viszonyulási módok, anyagi javak és birtoktárgyak) eleresztésére, elengedésére és képtelenek a lényegi megbocsátásra, akárcsak a finom (csendes) neheztelések formájában is.

Arra, hogy a végbélproblémáim a Skorpiói meghatározódásaim (természetem: mentalitásom) miatt jöttek létre, vagyis nagyjából az eleresztési - megbocsátási képtelenségemből fakadóan alakultak ki, már az asztrológiával való találkozásom első heteiben kiderült számomra. És arra is rá kellett jönnöm néhány év múlva, hogy ugyancsak ennek a személyiségem legmélyén rejtőző rossz mentalitásnak: spirituális - képi képzeti - elengedési képtelenségnek a következtében igencsak nehezen gyógyulok ki ebből a családi betegségből, amelybe a nagyanyám korán belehalt és amitől édesanyám, több műtéten is átesve, egész életében szenvedett, a gyors lelki átalakulásomhoz (mentalitás-változtatáshoz) és a természetes táplálkozásra való átállásomhoz fűzött reményeimhez képest. Arra ugyanis, hogy az elengedés, és így a az elbocsátás - megbocsátás feltétele a jó lelki - szellemi emésztés, vagyis a helyes és a teljes információ- feldolgozás: a helyes és a teljes megértés, csak több év elmúltával, már gyakorló asztrológusi időszakomba jöttem rá. (Azért is lettek egyre terjedelmesebbek a horoszkóp - értelmezéseim és nyúltak ki két - két és fél óráig az ügyfelekkel folytatott, sorsprogram-feltáró beszélgetéseim, mert nem akartam senkit elengedni úgy, hogy a rá - egészségére, életsorsára nézve legfontosabb információkat, a maga szintjén, mindenki jól és helyesen meg ne értse.)

És még több idő elteltével jöttem rá, lassan - lassan, arra is, hogy a számomra életbe vágóan fontos és teljes információ-feldolgozás, csak és csakis akkor történhet meg, ha szellemi válogatás és lelki finnyáskodás nélkül, mindent befogadok - beeresztek az elmémbe és a képzeletembe, amivel csak találkozok. Erős testi jelzések árán: nem csak torokgyulladások, hanem nyakizom rándulások árán is, rá kellett jönnöm, hogy mindenre, amivel csak kapcsolatba kerülök, lényegileg - a kauzális szintű értelmezésekig elmenően - erősen oda kell figyelnem, és finnyáskodás - nélkül, le kell nyelnem mindazt, amivel találkozom és amivel kapcsolatba kerülök. De azok közül is leginkább arra kell vigyáznom, azt kell elsősorban elfogadnom és befogadnom, azt kell helyesen és teljes mértékben lenyelnem és feldolgoznom, vagyis a lehető legrészletesebben megemésztenem szellemileg, amely jelenségek és benyomások első lépésből rossz és kellemetlenségi érzéseket keltenek bennem, amelyeket reflex-szerűen elutasítanék.

Többszőr hangzik el mostanában, nem csak a szellemeskedő amerikai filmekben, de a Magyarországi tévé stúdiók okoskodó tévéadásaiban is az ostoba tanács, hogy “Hallgass az ösztöneidre.” Ez nem csak azért téves, mert az ember nem állat, hogy az ösztönei és ne a felelősségtudata és az annak alárendelt értelme irányítsa, legalább éber állapotában, hanem azért is, mert az “ösztöneink” szerint kikerülnénk és elutasítanánk mindent, ami számunkra kellemetlennek tűnik. Holott metafizikai tény, hogy a legtöbbszőr épp az első benyomásra számunkra kellemetlennek és/vagy kényelmetlennek tűnő jelenségek és a bosszantó helyzetek hordozzák magukban a felszabadító: megvilágosító és hosszú távon igazán gyógyító - boldogító információt, mivel olyan ősprincípiumoknak a megnyilvánulásait tartalmazzák, amelyekkel nem kerültünk még harmóniába, esetleg még csak személyes kapcsolatba sem.

Utólag engem is meglepett a tény, hogy miután több negatív tapasztalat következtében jó néhány év eltelt azóta, hogy a fentiekre rájöttem, a 2OO4-ben, a Keleti Kárpátok egy üdülőtelepén tartott Erdélyi Egészséges Életmód táborban utamba kerülő negatív jelenségek és kellemetlen szellemi benyomások végigrágása, fülitől a farkáig történő mélyértelmezése helyett, minél hamarabb el akartam felejteni azokat, annak érdekében, hogy az ügy fölött felületesen “napirendre térve”, úgymond zavartalanul folytathassam az egy héttel korábban abbahagyott dolgomat, nevezetesen ennek, a szellemi káprázat és a realitás megkülönböztetésének a szükségéről szóló írásnak a folytatását. Több napos fölösleges próbálkozásomba, egészen pontosan: több át nem aludt éjszakámba és végül egy nyakizom-rándulást követő torokgyulladásba került, amíg végre ráébredtem, hogy a táborban történteket és észlelteket nem áshatom a tudattalanom mélyére, hogy nem szabadulhatok a rossz benyomásoktól és az ellenséges képzeteimtől mindaddig, amíg azokat racionális szinten is, értelmesen és részletesen önmagamnak, de esetleg mások számára is kifejtve, fel nem dolgoztam (spirituális emésztési - elengedési, megszabadulási gondjaikhoz való úti kalauz gyanánt).

Hiába akartam az Egészséges Életmód táborban látott egészségtelen jelenségeket és az átélt tapasztalatokat elengedni tehát, hiába akartam túltenni magam, a táborban észlelt és a magyarországi előadók által terjesztett és gerjesztett spirituális káprázatot és misztikus kábulatot okozó jelenségeken, mert ez mindaddig nem sikerült, amíg a benyomásaimat tudatosan el nem fogadtam, mint általam a legjobb tudásom szerint értelmezni szükséges személyes feladatot - mint megemésztendő jelenséget. Mihelyt ezt elvégeztem, másnapra megszabadultam a három héten át, a legcsendesebb óráimat megmérgező önkéntelen lelki haragtól és nehezteléstől, az ellenséges gondolatoktól. Nyár végi tapasztalataim következtében elmondhatom tehát, hogy a jó elengedés (a megszabadulás és megbocsátás) feltétele a teljes befogadáshoz szükséges, nyitott harci magatartás. Elmondhatom tehát, hogy a végbél-betegségektől (végső esetben: a végbél ráktól) való megszabadulás feltétele, az étrendnek a természetessé változtatása mellett, a befogadási képesség tágítása (az intellektuális, a vallásos és a spirituális finnyáskodás szokásának a tudatos felszámolása, elhagyása) és a szellemi - spirituális alapállásnak a rugalmassá (figyelem: nem relatívvá!) tétele.

Ezért, előbb egy újságcikket írtam a 2OO4-es tábori élményeimből, majd, amikor láttam, hogy terjedelmében és értelmében a folyamatosan írt anyag jóval meghaladta a közéleti publikációs lehetőség kereteit, úgy döntöttem, hogy a legjobb helye végül is éppen ebben, a káprázatról szóló tanulmányomnak az utolsó előtti fejezetében lesz.

E fejezetnél, az emésztésnek a metafizikai jelentése mellett, azt sem árt megemlíteni, hogy a próféta kifejezés eredeti bibliai értelme nem jövő-jós. A Próféta eredeti értelme: igazmondó, vagyis próféta az a személy, aki a legfőbb (Isteni) igazságot (a tétet megteremtő egyetemes törvényeket) ismeri, és bármiről is lenne szó, annak – azoknak a szellemében beszél: elmondja, hirdeti, tanítja a látszatok mögötti valóságot. Megítélésem szerint, az itt leírt személyek mentalitása, valamint az általuk gerjesztett és képviselt élettények, tökéletes illusztrációi a Beavatásnak és ezért ezek a 2003 és a 2004 évi Erdélyi nyári táborokban tapasztalt események szerves részét kell, hogy képezzék a káprázat és a valóság megkülönböztetéséről szól tanulmánynak. A történetek szereplőit természetesen nem igazi nevükön jelenítem meg, az alapelvnek megfelelően, miszerint csak az általam észlelt káros jelenségeket tárom fel és nem célom a jelenségeket megjelenítő - képviselő - elkövető személyek név szerinti, nyilvános megszégyenítése, hiszen olyan misztikus információval kufárkodó felületes és felelőtlen személyekkel, mint akiket én Vastagh Margónak, Székely Albának vagy Jóságos Tasnak neveztem el, nem csak Erdélyben és nem csak a magyar nyelvterületen találkozhatunk egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban.

Amire e fejezetben szeretném felhívni a figyelmet, azt a mottót is kaphatta volna, hogy nem minden arany, ami az Erdélyi magyarság körébe az anyaországból érkezik. Különösképpen az nem arany, ami az un. ezoterikus körökből, illetve a különböző egzotikus neveket viselő misztikus tanítók és terapeuták köréből érkezik. Sajnálatos, nem csak az, hogy a több évtizedes, mondhatni hermetikus elzártságban élő erdélyi magyarok még egyáltalán nem képesek visszakövetkeztetni a misztikus guruk és a magukat csodatevőnek hirdető terapeuták általános viselkedéséből és egészségi állapotából, a fizikai megjelenéséből, vagyis a személyi megvalósításaikból: az egész -ségükből, (esetenként azoknak a családtagjaik egészségéből és viselkedéséből is), a szavaiból és szokásaiból. Szomorú, de az erdélyi magyarok még mindig nem képesek a nyilvánvalóan ép és egészséges gyümölcsből, illetve a férges almából vissza következtetni a szülő-fának az egészséges, vagy a beteg, illetve a hamis mivoltára. De még szomorúbb, hogy ezek az egzotikus titulusokkal rendelkező anyaországi misztikus szélhámosok a tetszetős segítő angyalokról és jó tündérekről szóló meséikkel, arra késztetik a szellemi érzékenységgel és spirituális intuícióval rendelkező, ám a spirituális kritika eszközeit nem ismerő és nem használó (az erdélyi magyar sajtónak e spirituális területekkel szemben máig tanúsított szkeptikus ignoranciája következtében is tájékozatlanul maradt) erdélyieket, különösen a fiatalokat, hogy e rossz példaadó tanítók hatására, a hamari siker érdekében (csoda-gyógyulás, párkapcsolati és családi válságok varázsütésszerű, azonnali megoldása), magukat és másokat kezdjék ámítani felelőtlenül. Szomorú, hogy e jobb sorsra érdemesült fiatal személyek, kritikátalanul elfogadva és tovább terjesztve az anyaországi misztikusok spirituális (szent) igazságként hirdetett szamárságait, amivel voltaképpen betegség- és nyomorúság okozó, sok éves szellemi kábulatra, lelki tévelygésre ítélik magukat és hiszékeny családtagjaikat, barátaikat.

Természetes, hogy az ártatlan gyermek nem a vitamindús zöldségsalátát választja az ízletes tejszínhab, vagy a fagylalt helyett! Erre a gyermeket, jó példával elő járva, meg kell tanítani. És ugyanígy: természetes, hogy az írott sajtó és az audiovizuális médiák által máig tájékozatlanságban tartott, Erdélyi szellemi útkeresők és érdeklődők nem ahhoz az előadóhoz sereglenek, aki a személyi és általános emberi életfeladatok felvállalásnak a szükségességéről, illetve a nem felvállalások negatív következményeiről beszél, hanem ahhoz, aki a nehézségek alól való felmentést és a krízisektől való hamari megszabadulást ígérő misztikus módszerekről és mágikus praktikákról, mi több: tündéri és angyali segítségek lehetőségéről prédikál.

Már abban a Bukaresti központú román szellemi iskolában, ahol az asztrológia mellett, a “gyakorlati metafizika alapelveit és fogásait tanultam, majd az ELTA előadójaként magam is tanítottam ezeket, észrevettem, hogy egyes előadó kollégáim, de főleg kolléganőim, olyan általuk elképzelt, vagy valahol olvasott, de személyesen a gyakorlatban ki nem próbált (megemésztetlen: feldolgozatlan és megvalósítatlan), ám első hallásra igen tetszetős és humánus, hogy ne mondjam rózsaszínű misztikus eszméket tárnak cáfolhatatlan abszolút igazságként a hallgatóság elé, amit a legjobb indulattal is csak fantazmagóriának lehet nevezni. A fő ok viszont, amiért végül ott hagytam őket - és olyan asztrológusként próbáltam tovább lépni a korábban már Hamvas Béla hatására megkezdett utón, amelyen csak azt mondom el másoknak, amiről előzőleg személyesen is meggyőződtem: hogy a természeti valóságban is beválik – az volt, hogy az Elta vezetői, valóságos metafizikai elméletet, vagyis misztikus ideológiát gyártottak a nyilvánvaló személyi gyengeségükből: a dohányzásból. Ezt az egészségtelen szokásukat, amiről képteleneknek bizonyultak lemondani, végül is úgy tárták a hallgatóság elé, mint valami spirituális emelkedéshez és megtisztuláshoz vezető, tudatosan folytatott tevékenységet (kultuszt). Az is tény viszont, hogy ezért, a személyi gyengeségből - nem ravaszkodó nyereségvágyból eredő! - káprázat-tanításért nem ítéltem el őket, hiszen a személyiség integritását és a szabad akaratot maximálisan tisztelve, nem várták el és nem kérték számon senkitől a dohányzást. Azért is tisztelettel őrzöm az Elta körében töltött évek emlékeit, mivel az általam később megismert külföldi gurukkal, tanítókkal és gyógyász “mesterekkel” szemben, náluk soha nem észleltem pl., hogy anyagi nyereség reményében, vagy a közönség figyelem meg-nyerése érdekében ámítottak volna, vagy vezettek volna félre bárkit is.

Az, hogy az Eltások dohányzása miatt általam érzékelt metafizikai-nonszensz miatt arra kényszerültem, hogy elváljak tőlük (a biztonságot nyújtó csoportba-tartozás nosztalgiája és a visszatérési vágy reménye sok évig még kísértett), kiváltott belőlem egyfajta Jupiteri érzékenységet minden féle és fajta spirituális hamisságra (miszticizmusra) és felhívta a figyelmemet arra, hogy a spirituális – ezoterikus körökben mozgó személyek nem mindig rosszindulatból, vagy nyerészkedési vágyból csalnak, hanem egyszerűen azért, mert puszta jóindulatú humánus magatatásból ők úgy képzelik, hogy az a misztikus “jó” dolog, amit ők állítanak az födi is a metafizikai igazságot. De azt is megtanultam az évek folyamán, hogy ennek a naiv hiszékenységnek a megértéssel való kezelése nem kell azt jelentse, hogy számomra kötelező elfogadni a misztikus fantazmagóriákat. És semmiképp nem azt, hogy a ravasz (nyerészkedési, vagy közönség-nyerési) szándékból hazudozó misztikus kóklerek káros és, nem egy esetben veszélyes tevékenységének a következményeit ne vegyem észre, ne leplezzem le és ne értelmezzem azokat metafizikailag.

Az értelmező- leleplezést nem egyfajta önjelölt és öncélú igazság-leleplező és/vagy igazság-osztó szerep betöltése érdekében teszem, hanem elsősorban azért, hogy lehetővé tegyem a magam számára, a minél jobb szellemi emésztést, majd az emésztést követő elengedést (elbocsátást, megbocsátást) lehetővé tegyem, annak érdekében, hogy a Skorpió-betegségeimből: a széklet és a vizelet-elengedési gondjaimtól végképp és teljes mértékben megszabaduljak. A viccet félre téve: azért tartom tehát fontosnak megvizsgálni és körülírni minden kauzális, spirituális, intellektuális és érzelmi káprázatra okot adó esetet és a személyi horoszkópokban a Lilth pozíciója, valamint a Neptunusz és a Jupiter negatív fényszögei által jelzett kábulatra való hajlamot, mert tudom, hogy amennyiben ez nincs felfedve, beismerve és a megismerés által meghaladva - feloldva, akkor nem lehetséges a szellemi tisztulás és a személyi fejlődés, vagyis a kiegyenlítődés (a megszabadulás – megváltás).

A káprázat veszélyes következményeinek megértéséhez a legérzékletesebb példa a az agresszivitás metafizikai értelmezése. Az, hogy az ember által meg nem zavart természetben a legerősebb és legintelligensebb ragadozók elejtik és felfalják a többi állatot, nem nevezhető agresszivitásnak, mivel a csúcs-ragadozók kiemelten az erősebb és összetettebb struktúrájú lét esszenciáknak, a felsőbbrendűen strukturált, jellegzetesen maszkulin (Fény) ideáknak a megtestesülései. (A ragadozók által elejthetetlenül nagyra növő növényevők viszont, mint pl. az elefántok és a bálnák, kiemelten a szeretet-ideáknak a megtestesülései.) Ez a természeti ragadozói mentalitás csak annyiban testesít meg spirituális agresszivitást, amennyiben a természetben, a rovaroknak és nyüveknek - férgeknek, bacilusoknak, a kicsi és a csúcs-ragadozóknak is, mindent el kell emészteni és fel kell falni könyörtelenül és fel kell dolgozni, ami a biológiai élet-küldetését bevégezte és az alap rendetetése szerint (minden szinten) hanyatlásban van. De kell ejteniük és fel kell dolgozniuk - el kell emészteniük - azt is, ami bizonyos spirituális (ideális) zavar, vagy zavar-sorozatok következtében, valamilyen finomabb, vagy durvább, de téves genetikai mutációval jelent meg a természetben. Az ember által meg nem zavart környezetben élő állatok tehát, és főként a nagy ragadozók azt az alkímiai folyamatot és szükségszerűséget testesítenék meg és azt játszódnák le a természetben az egyetemes törvények szerint, hogy a felsőbb rendűen strukturált teremtői - teremtési idea-kombinációk igyekeznek egyik - a másik ellenében érvényesíteni hatásukat és erejűket, illetve felfalni, felemészteni, felmorzsolni egymást annak függvényében, hogy spirituális és kauzális információ rendeződés szempontjából, melyik egység erősebb, illetve, hogy melyik rendelkezik felsőbb rendű belső szervezettséggel: kiegyenlítődési és újjászületési, újjá teremtődési, teremtési (reprodukciós) képességgel, un. jövő-potencialitással.

Az állatvilágra jellemző létért való küzdelem és a megfelelő élettér (vadászterület) biztosításáért való harci mentalitás, valamint a minél tökéletesebben és minél magasrendűben fejlett (strukturált) DNS struktúrák és “gén-készletek” átörökítése érdekében folyó - akár ha halálos kimenetelű is - versengési harc tehát, sem metafizikailag, sem természetileg semmiképp nem nevezhető és nem nevezendő agresszivitásnak.

Ezért az agresszivitás végső soron és valójában, nem is az állatokra jellemző mentalitás, hanem az emberre, mivel ő antropológiailag és genetikai felépítése szerint, nem a ragadozókhoz tartozik (nem ragadozó majom fajtából fejlődött ki) és a legtöbb esetben ezektől a természeti létfunkcióktól idegen okok miatt támad. Ezért az ember szervezete nem rendelkezik az állati hibás génstruktúrák feldolgozási képességével, amiként sokkal károsabb következményekkel jár számára azokkal a vírusokkal és baktériumokkal való találkozás is, amelyek a ragadozók szervezete számára semmiféle problémát nem jelentenek. És ami még veszélyesebb, az ember a legtöbb esetben nem is fizikailag támad, hanem pszichikailag, mentálisan és képzeletben (teremtői mágikus ideák szintjén). Ezért, ahogy az állatok világában nem létezik spirituális alapú agresszió és egyáltalán tévedés az ilyen jellegű létfunkció szerinti természeti - harci mentalitást (természetes mentalitást) agresszivitásnak nevezni, úgy ez embernél is, az ide vonatkozó és ezért hasonló típusú harci mentalitást sem kell agresszívnak nevezni. Csak, és csakis a természeti funkciók és szükségletek ok - okozati összefüggésein kívül eső, támadó jelegű mentalitás nevezendő tehát agresszivitásnak. És ez az agresszivitás honnan ered? Pontosan az ember spirituális zavartságából, a bűnbeesett kábulatából, a lelki és szellemi szédületből, a tévképzetek szerinti létformákból, a tévelygés szerű életvitelből.

A megváltás (univerzális kiegyenlítődés) logikája szempontjából ugyanis, a hamis egység, illetve a hamis kiegyenlítődés károsabb és veszélyesebb a kiegyenlítetlen állapotoknál, helyzeteknél!

Tulajdonképpen ez is - többek között! - a fizikai dimenzió és a természeti világ funkciója. A gondolatokhoz és érzelmekhez képest jól elhatárolt anyagi formák világában a kiegyenlítetlen állapotok és a hamis egységek - a hamis egyesülések letagadhatatlanok, mivel a határok láthatóak és érzékelhetőek. A hamis kiegyenlítődés ellentétes a teremtés eredeti funkciójával: a Lilith által keltett káosz meghaladásával, a teremtés és a megváltás által létrehozandó új abszolút állapotnak az újraalkotásával, a teremtői erővé vált abszolút erőknek az új egyensúlyával és harmóniájával. Ezért is, sokkal agresszívebbek a részeg és a kábulatban levő személyek, vagy a huzamos ideig a kábulatnak valamely finom, és ezért érzékelhetetlen formájában tartózkodó (tartott) személyek mint a spirituális éberségre törekvőek. A kábulat és a zavartság, valamint annak a fény szerinti értelmi megfelelője: a káprázat (a tévedés, a hamisság), mindig téves és hamis egybe- egységbekapcsolásokat eredményez. Hamis kiegyenlítődések és hamisan kiegyenlítődött egységek létesülését eredményezi. Az élet - és az egyetemes lét! - legalapvetőbb célja és törvénye viszont ezzel ellentétes: maga az igazi egység és az igazi kiegyenlítődés megvalósítása.

Az egyetemes megváltás ősideája: a Szent Szellem, illetve a teljes kiegyenlítődés magvalósítására törekvő egyetemes törvények lázadnak tehát a hamis egységek és a hamisan kiegyenlítődött állapotok ellen.A hamis egység (pl. kommunizmus) és a hamis kiegyenlítődés (pl. az ittas állapotban átélt szeretet, vagy az érzelmi és spirituális alap- és háttér nélküli szexualitás) ellen lázadó univerzális törvény váltja ki belőlünk a spontán ellenvetést és ellenérzést, az alapvető személyi és ösztönös lázadást minden korrupción alapuló (hamis) egység és kiegyenlítődési forma ellen! Ez okozza az önpusztító életvitelt, az idegbajt, a hisztériát, a mentális betegségeket és végül az őrületet, az öngyilkosságot, vagy az eszelős halálba-rohanást.

Ez az alapvető kauzális (isteni) egyetemes agresszivitás, tehát bennünk minden ellenérzésnek és anarchikus, vagy értelmes lázadási - leleplezési késztetésnek az oka, amit minden hamis kiegyenlítődés és hamis egység kivált a tudatunkból, mielőtt azt civilizációs megfontolásokból, illetve gyávaságból és egyéni érdekeknek érzett korrupcióra való hajalmunkból kiindulva, elfojtanánk és elnyomnánk. Ez a jogos agresszivitás viszont, diszharmonikus determinációk (örökségek és zavart életvezetés) esetén átváltozik jogtalan és oktalan lázadássá: anarchikus mentalitássá, vagyis irracionális agresszivitássá, ami többek között abból is ered, hogy az agresszív személy lázad az ellen a gondolat ellen, hogy neki kitartást igénylő és kényelmetlenséget és fájdalmat okozó állapotokat, figyelmet és kitartást igénylő tetteket kell vállalni éppen annak érdekében, hogy a kábulatát okozó káprázatoktól megszabaduljon (a lelki kábulatát és ezáltal végülis a betegségeit okozó káprázatait átvilágítva megismerje és feloldja).

Hogy a magyarországi ezoterikusnak nevezett misztikus gyógyítók körében igen sűrűn előfordulnak öncsalók és csalók egyaránt, az egy éves Soproni tartózkodásom alatt tűnt fel, amikor a közismert magyarországi “ezoterikus” havi lap, az Elixir magazin, egyik 49 évesen hirtelen (korábbi tüdőbetegségének véget vető szívinfarktusban) elhunyt terapeutáját gyászolta. Egyik soproni hallgatóm ugyanis szoros baráti viszonyban állt korábban az elhunyttal és ennek következtében megtudhattam, hogy a neves misztikus gyógyító és figyelem: párkapcsolati terapeuta (!) nem csak hogy egyszerre Magyarország négy különböző városban élő, írd és mond: hat élettárssal, illetve szeretővel rendelkezett. De a misztikus terapeutának csak hősies erőfeszítések következtében sikerült a halálát megelőző években napi kettő és fél csomag cigarettáról, napi egy csomag cigaretta elszívására lesrófolni szenvedély-betegségét. Nagy döbbenetemre a kedves Soproni hallgatóm, igen nehezen fogadta el azt az állításomat, hogy ez a boldogtalan (mindössze a talán a halálában ha megboldogult...) ember, aki utolsó életéveiben hat hölgynek kellett folyamatosan hazudjon, arról hogy éppen miért nem mehet “haza”, illetve, hogy éppen hol nincs és mit nem csinál, egyáltalán nem szabadott volna gyógyítania és főképp másoknak párkapcsolati kérdésekben tanácsot adnia. Egészen pontosan: a barátja halála fölött szomorkodó barátnőm és néhány más hallgató igen nehezen értette meg azt, hogy ez az ember éppen arról tartott előadásokat, és arról tanított, amit maga kiemelten hibásan élt meg. Vagyis a talpától a feje búbjáig korrupcióban: hamis egységben és hamis kiegyenlítődésben élt. És hogy nem csak az a baj, hogy korrupcióban (bűnbeesetten: betegen) élt (tévelygett), de ráadásul önmaga mellett, a jóhiszemű hallgatóit is félrevezette. Nehezen értették meg, hogy ez a tévelygő férfi, aki a magánéletével teljesen ellentmondott annak, amit másoknak tanított, kép - képzeleti zavart keltett, tehát a rossz példájával, amit felmutatott, többet ártott, mint használt. Ezért (is) kellett idejekorán meghalnia.

VII.

Életem legelső vérbeli hamis prófétájával - magát tisztánlátónak (látnoknak!) nevező hazug jógamesterével - akinek a hamissága (hiteltelensége!) leleplezésével nem is kellett sokat fáradoznom, hiszen a találkozás végén önmagát leplezte le gátlástalanul szélhámos és a közönségességnél is alacsonyabb rendű viselkedésével, az egyik Erdélyi civil szervezet által 2003 nyarán megtartott Életmódtáborban találkoztam. A táborban előadó - oktatóként szereplő magyarországi jóga-mesternél, a húsfogyasztása mellett (Korábban megszoktam ugyanis, hogy a jógásoknál első rendű a vegetarianizmus kérdése, amihez nem csak misztikus, hanem plauzibilis tudományos érveket szoktak felsorakoztatni. Ez viszont startból kijelentette, hogy ő nem vegetáriánus.), elsősorban az tűnt fel, hogy nálam tizenöt évvel fiatalabbként is nagy pocakja van és alkoholistákra jellemző, duzzadt és sötét karikákkal rendelkezik a szeme körül. Másodsorban az, hogy előadásaiban nem győzi eleget hangsúlyozni, hogy aki a jóga útját járja, annak nincs szüksége asztrológiára, vagyis a személyi horoszkópja ismeretére, holott a korábbi megfigyeléseim alapján szerintem, elsőrendű kérdés, hogy az ilyen jellegű táborokban az előadók ne ócsárolják egymás szakterületét. Ráadásul ez az állítás így nem is igaz, hiszen az asztrológia nem egy olyan beavatási rendszer mint a joga, a Rejki, a különböző vallások, a lovagrendek, a szabadkőművesség, vagy a harcművészetek, hanem általános szellemtudomány és a hozzáértő asztrológusok által elkészített személyi horoszkópok (amennyiben nem buta jóslatokat tartalmaznak, hanem a személyi spirituális és gyakorlati életfeladatokat tárják fel) bármilyen jellegű és rendű szellemi beavatásban részesülő személy által egyöntetűen jó eredményekkel és következményekkel használhatóak.

A tábor és az előadások harmadik napján (délután) azon kaptam magam, hogy egy csíkszeredai hallgatónak a dávid-csillag szimbolikus jelentésére vonatkozóan feltett kérdésére a (nevezzük D-nek a gurut) D. úr szájából az a képtelenség hangzik el kinyilatkoztatott (cáfolhatatlan) misztikus igazságként, hogy a zsidó nemzet tagjainak az ősei egy idegen bolygóról jöttek valamikor nagyon régen, azzal a céllal, hogy semmisítsék meg az emberiséget és foglalják el a földet, de mivel ez nem sikerült nekik és mivel valami (technikai?) hiba folytán “itt ragadtak” a földön, ezt a negatív ősi “karmájukat” (sorsrendeltetésüket) kénytelenek voltak lezárni”. De hiába akarták és akarják “e sötét karmájukat” lezárni , mert ennek az ellenséges ősi rendeltetésnek a spirituális szellemisége (misztikus hatalma) még mindig mozgatja és követi őket. Ebben a pillanatban szükségét éreztem annak, hogy felálljak és hangosan kikérjem, hogy az én jelenlétemben ilyen, végülis nem csak hogy metafizikailag alaptalan és hamis, de alapjában gonosz indíttatású, misztikus csomagolásba rejtett antiszemita célzások elhangozzanak. Erre a D. úr egy marosvásárhelyi híve (tanítványa) szememre vetette, hogy itt szabad eszmecsere folyik és ha nekem (aki D. úr után előadást kellett volna tartanom) nem tetszik, ami történik, akár el is hagyhatom a termet, sőt: akár haza is mehetek. Mivel a tábort végülis a hallgatók pénzéből rendezte meg a szervező, aki nem volt a akkor a teremben, megfogadtam a tanácsot és a szemléltető eszközeimmel a hónom alatt, tüntetően elhagytam a termet. Nagy csodálkozásomra még az általam korábban józannak képzelt hallgatók sem követték a példámat, hanem a többivel együtt tovább hallgatták a D. úrnak “a zsidók és más misztikus lények” (jó és gonosz tündérek, vezető és segítő angyalok, koboldok és manók...) természetéről és tetteiről szóló előadásait.

Talán a jóindulatúan naiv résztvevők máig hinnének ennek az embernek és a szervezők az idéni táborra is meghívták volna, ha időközben nem kísérli meg nyíltan az egyik marosvásárhelyi jógázó (orvos!) feleségét elcsábítani (miközben a guru felesége is ott volt a táborban) és, hogyha végül nem csábítja el oly sikeresen D. úr régi tanítványa (egyik szervező!) feleségét, olyan alaposan, hogy az illető házaspár később törvényesen is elvált egymástól.

Ami a zsidó népnek a szegedi D. úr által ismertetett negatív “misztikus karmáját” illeti, úgy gondolom, nem a Jógás elöljáróitól tanulta, hanem az hírős magyarországi Táltos egyház tagjaitól. Ugyanis, ezt az gonosz nacionalista szamárságot később visszahallottam két erdélyi táltos-tanítványtól (Egy csontkovácstól és, jól fogózzon meg az olvasó: egy székelyföldi orvosnőtől!). Arról, hogy miket jósolgatott a hozzá “segítségért” forduló jóhiszemű hallgatóknak D. úr a táborban résztvevők családtagjairól azok fényképe alapján, illetve, hogy hány lelket rémített meg sötét jóslataival, legendák szólnak.

Ha a D. úr személyével nem is, de végzetes zavarokat is okozni képes, romboló ámítói szellemével a 2004-es táborban is találkoztam. Egyrészt, egy ugyancsak szerfölött misztikus (hogy nem mondjam, az új-keresztény szekták prédikátoraihoz hasonlóan zavaros) székely legény személyében, aki az egzotikus ismeretekre és élményekre vágyó hölgyek erotikus képzeletére még D. úrnál is nagyobb befolyást gyakorolt. (A számomra egészen új külsejében a Jézus konvencionális ábrázolásához látható módon hasonlítani igyekvő misztikus legénynek a táborból való távozása után jutott a tudomásomra, hogy két évvel azelőtt elkapartatta a korábbi élettársában - közös ismerősünk méhében - fogant három hónapos magzatát.) Annak ellenére, hogy évvel korábban, amikor érettségi előtt álló tizenegyedikes diákként, az egyik barátunk protezsáltjaként részt vett egy, az Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társasággal tartott sátor táborunkon, amikor “fiatal útkereső” lévén, türelemmel mindannyian sok időt szenteltünk a misztikus hőbörgései lecsitítására és hogy azt követően számtalanszor keresett fel a lakásunkon is, Székely Albika most nem köszöntött és nem szólított meg, akkor sem, amikor látta, hogy az új Jézus-külseje miatt nem ismertem fel és jóindulatú-zavartan mosolygok rá, mivel - én sem tudom, miért! -, azt képzeltem, hogy az Elta valamelyik egykori magyar hallgatóját látom viszont.

A másik misztikus előadó egy feltűnően sűrűn (még az előadások szüneteiben is!) kávézó és dohányzó, átlagosan kövér, de mindezek ellenére - legalábbis a saját kinyilatkoztatása szerint! - a körülöttünk jövő-menő tündéreket és a személyi aurákat “tisztán látó” magyarországi természetgyógyász és családterapeuta hölgy volt. Vastagh Margó családterapeutai foglalkozását és címét, a Beavatás mottójául választott Jézusi mondat szellemében kibontandó témánk miatt, fontos megjegyezni. A szenvedély-betegségéből magát kigyógyítani képtelen gyógyító és lelki-szellemi tanácsadó, saját maga mondta el ugyanis, hogy az általa bemutatott gégetisztító és a fő mirigyeknél elhelyezkedő energetikai központokat (un. csakárákat) tisztítani hivatott mélyhangzású varázsszavak (mágikus erejű mantrák) kántálását, általában csak az autójában tudja gyakorolni, mivel a családja körében ez számára tilos. Első hallásra ebben semmi megütközni valót nem talál az ember, hiszen manapság, amikor az ötven éves materialista kábulatából ébredeznek a keleteurópai családok, sok helyen megesik, hogy az idős családtagok zöme nem csak hogy nem osztják a fiatalok “misztikus” világ- és életszemléletét, de az ilyen jellegű kultikus cselekedeteit sem tolerálják. Ebben az esetben viszont másról van szó. A két cigaretta slukk között, az auráink mellett állítólag a teremben jelen levő tündéreket is egészen tisztán látó családterapeutának a folytonosan pipázó férje - aki az ugyancsak feltűnően kövér gyermekükkel elkísérte nejét a “csodálatosan mágikus” ismeretektől mindeddig megfosztott szegény erdélyiek felvilágosítását célzó missziós útjára -, egész idő alatt, önmagát tőlünk mintegy tüntető módon elkülönítve távolmaradt. Nem csak az előadásoktól (és nem csak a felesége, gondolom, untig ismert és számára hiteltelen tündérmeséitől), hanem a tábor többi tevékenységétől is. Sőt: a Krónika nevű Erdélyi napilap szerkesztőinek adott interjú miatt felettébb hosszúra - több órásra! - sikeredett búcsúvétel alatt, a tündéri és angyali családterapeuta hölgy megközelíthetetlenül magányosan pipázgató férje, ugyancsak tüntető módon félrevonult a közeli patak hídjára és onnan szemlélte a búcsúzkodást. - Hiszen ő nap mint nap láthatja és “hús-vér” házastársi viszonyában tapasztalhatja azt, hogy milyen következményekkel jár, illetve hogy a párkapcsolatukban mennyit használt a cigaretta-és kávérab felesége és a hozzá hasonló misztikus hazudozóknak a tündéri szenttudománya.

Az 1995-ben megjelent, harmadik verseskötetem előtanulmányában kitértem arra, hogy nem helyes normálisként elfogadni azt a népi jópofaságot, hogy a cipésznek rossz legyen a cipője, vagyis az, hogy a pap hitetlen, az orvos - gyógyító beteg legyen, hogy a pedagógusnak neveletlen, illetve rosszul nevelt legyen a gyermeke és a verseiben magasztos eszméket hirdető, illetve az erkölcstelen politikai magatartást elitélő költő részegen lődörögjön az utcán és kötekedjen a békés polgárokkal. Ebben a szellemileg meghasonlott szokásunkban: a korrupt hétköznapi magatartásunkban, az önmagunkkal és tanító-példaadóinkkal szembeni igénytelenségünkben gyökereznek ugyanis az életrontás és a lét- korrupció hajszálerei és nem a társadalmi életben. A korrupció ugyanis otthon, sőt, még közelebb: a lelkünkben kezdődik és nem a közhivatalokban és nem is a politikában! Milyen családterapeuta lehet tehát az, akinek a tevékenységétől, társaságától, barátaitól a férje tüntetően elkülöníti magát? Nem semmilyen, hanem hamis. Vagyis szélhámos!

Nos, a nehézsúlyú tündéri jelenség - aki a teremben a misztikus és állítólag nagyon mágikus tudományát irigylendő hatáskeltési tehetséggel tudta előadni, de aki az egészségtelen életmódja és a fölösleges kilói miatt természetesen képtelen volt azt a hegygerincet el és vissza megmászni amit a hat éves kislányom és egy négy éves kisfiú is megtett, hogy a helyi néphagyomány által tündérek völgyének nevezett bugyborékoló ásványvízforráshoz tett csoportos kiránduláson az őt csodáló hallgatókat elkísérje - nagyon megharagudott rám, amikor másodjára hangos szóval is visszavertem azt az állítását, hogy ha karba tett kézzel ülök az előadásokon, az annak a biztos jele, hogy tudattalanul elzárkózom az információ-befogadástól. Amikor harmadjára is megszólított, ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy hangosan és részletesen felhívjam a figyelmét arra, hogy az állítása egy ostoba misztikus téveszmén alapul. Ezzel a pszichológiai babonával, ami a misztikus körökben igen divatos, már többször is találkoztam, de számomra egyértelmű, hogy semmi reális alapja nincs, hiszen akárcsak más, számtalan nyitott személy, a legkedvesebb barátaim és ismerőseim előadásait is ebben az igen kényelmes pozícióban szoktam nagy figyelemmel végighallgatni, sőt: zenehallgatás és tévénézés közben is így ülök a rekamién. És ha már a nyitottságról van szó, vajon én zárkózom-e el karba tett kézzel a “szellemi információtól”, aki türelmesen végig hallgattam Margónak három, tündéres és angyalos előadását, vagy ő és a táborba később érkező másik magyarországi előadó, akik egy előadásomat sem tisztelték meg jelenlétükkel?

De a tündéri neheztelés abból is adódhatott, hogy a köznapi beszédben használt pejoratív és a negatív szuggesztiókat tartalmazó kifejezések ártalmas hatásáról szóló előadása közben, amikor közderűt váltott ki a közönség köréből, hogy éppen neki, már a harmadik alkalommal csúsztak ki a száján a “szörnyűség” és a “hülyeség” kifejezések, miközben a többiek nevettek, beszóltam hozzá fél hangosan, hogy azért nem képes magát előadás közben ellenőrizni, mert spirituális kábulatban él a sűrű cigarettázás és kávézás következtében.

Az elhallgattatásomat célzó, sebtében összehívott kupaktanácson viszont - amely némileg hasonlított ahhoz a jelenetekhez, amikor Butiurka szekus alezredes elvtárs és fiatalabb kollégái okítottak a román szocialista etikára a Hargita Megyei Milicia székházának vasrácsos ablakú vallató irodáiban - Margó azt állította, hogy ő csak azért haragudott meg rám, amiért a tábor előtt még barátomnak tudott, ám megdöbbenésemre a táborban Margóhoz hasonlóan misztikusan hazudozó Albikának a névelemzés címen megtartott “számmisztikai” (a számmisztika egy téveszmére - misztikus fantazmagóriára - alapuló hamis tudomány, amit az aritmológiához nem értő, illetve azt teljesen félreértő avatatlanok hirdetnek és gyakorolnak) előadását két, általam igen szükségesnek érzett pontosítással megszakítottam. Akkor ugyanis attól féltem, hogy az egy évvel korábban magtartott táborban történt misztikus zsidóellenes uszításhoz hasonló események következhetnek be. Több éves jártassággal és gyakorló asztrológusi tapasztalattal is rendelkezvén (több tanulmányt is írtam a témában) és látván azt, hogy az általam öt éve ismert, valamikori hallgatóm az én korábbi hasonló előadásiamból mit nem értett meg, illetve hogy mit értett félre, szükségét éreztem annak, hogy felhívjam az alpári módon előadó fiatalember figyelmét arra, hogy amennyiben Ő az 1848-as és 1949-es forradalom eseményeit hasonlítja össze és így értelmezi, meg kell azt is nézni, hogy az 1849-es év aritmológiai összege a Tarot és a kabbala legfontosabb számát, a 22-t adja. Ezért ebből a szemszögből is meg kell vizsgálni a forradalom bukásához vezető eseményeket, a hallgatók helyes tájékoztatása érdekében.

Másodszor azért kellett félbeszakítanom Albikát, mivel D. úr szellemében, ő is a jógához hasonló beavatási rendszerként tett említést az asztrológiáról. Sőt, mivel a hányaveti módón előadó fiú egészen gyakori ismétléssel trágár szavakat is használt előadás közben, előadás után diszkréten félrehívtam és régi barátként meg akartam értetni vele, hogy egy felelős előadónak nem szabad pejoratív kifejezéseket használnia. Amikor Albika nem akarta elfogadni, hogy trágár szavakat használni az ilyen jellegű előadásokon nem hogy nem ildomos, de egyenesen tilos, hát erélyesen rászóltam, hogy ha nem ért a szép szóból, akkor szülőként tiltom meg neki, hogy triviális kifejezéseket használjon azokon az előadásokon, amelyeket velem együtt a kiskorú lányom is részt vesz.

Újabb – e táborban már hányadik? – megdöbbenésemre, a Magyarországon élő fiamnál fiatalabb Jézus-hasonmásnak a válasza az volt, hogy engem senki sem kért arra, hogy az ő előadásain a kislányommal együtt részt vegyek. De nem ez most a fontos. Vastagh Margó ugyanis csak hazudta a szervezőkkel általa összehívatott előadói gyűlésen, hogy azért haragudott meg rám, mert “bántottad a kicsit és tönkre tetted az előadását”. Az igazság viszont az, hogy tulajdonképpen ő pukkasztotta ki teljesen az Albika előadását, amikor öt hallgatót, az ő nyomatékosan nyugalmas, lassú módórában végig kérdezett, hogy azoknak az almáról mi jut eszébe, ezzel akarván bizonyítani, hogy Albika nem tévedett, amikor azt monda, hogy a megvilágosodása előtt, bizony járt ő már sok misztikus iskolába, úgymint a jogásokhoz, a rejkisekhez és az asztrológusokhoz (sic!) is. A Margó lelkében irántam fellobban haragnak ugyanis, amit minden toleranciáról szóló prédikációja ellenére, már nem volt képes lenyelni, az volt az igazi oka, hogy meg próbáltam őtündérségét elhallgattatni, amikor azt észleltem, hogy - annak ellenére, hogy hiányzott az én előző, bevezető előadásomról, amire az épp utánam előadó feleségem alapozta az otthonszülésről és a szülés utáni anyasági állapot spirituális értelmezéséről (az ép és egészséges utódszülésről és gondozásról) szóló előadását, de hiányozván a feleségem előadásának az első háromnegyed részéről is - miután tüntető módon háromszor is ki- és besétált a teremből előadás közben, teljesen leállította Emőkét, és követelni kezdte, hogy a feleségem azonnal magyarázza el neki mindazt, amiről voltaképpen mi korábban, három és fél órán át mindketten beszéltünk. Látván, hogy fennkölt értetlenkedésével zavarja a feleségem logikusan felépített, racionális érvekkel és személyes élettényekkel alátámasztott - de a megható tündérmeséket és a zavaros misztikus motívumokat teljesen nélkülöző - előadását, rendreutasító módon felkértem, hogy hagyjon fel itt a spiritusz rektori magatartásával és halassza el a magyarázat - igényét az előadás-utánra.

A tündér- és auralátói képessége mellett, magát többek között Feng-Suj specialistának (mesternek?), sőt: a kínai spirituális kultúra-szakértőnek is hirdető Margónak, aki ennyi keleti és nyugati misztikus tudás birtokában van, a személyi büszkesége nem viselhette el, hogy nem hódoltunk be neki. Szer fölött tájékozottnak bizonyuló előadói célzásaiból arra is következtetni kellett, hogy az asztrológiához is behatóan ért, ám amikor megkérdeztem, hogy hol áll a horoszkópjában a Lilithje, értetlenül nézett. Amikor viszont elmagyaráztam neki, hogy előadóként milyen tévképzetek rabja lehet és ennek következtében milyen veszélyek fenyegetik, ha nem ismeri a Lilith által jelzett karmikus negatív tulajdonságainak a természetét, félig sajnálkozva, félig fitymálóan nézett. Én azonban kíváncsi lévén elkértem az adatait és megnéztem, hogy hol áll a Lilithje ám, amikor ezt a tudomására hoztam, ő határozottan lesajnáló módon azt kérdezte, hogy “És én ezzel mit csináljak?” Majd kitalálod te, volt a célzatos válaszom, de nem hittem és már nem is érdekelt, hogy megértette-e. Margónak a velem szemben gyakorolt következetes és áthatolhatatlan arroganciája végül közönyössé tett. Ezért már nem is nagyon érdekelt, hogy mit ért meg, illetve hogy mit hogyan ért abból a kevés szóból, amit a táborban még elkerülhetetlenül váltanunk kellett egymással. Mivel ő valamiféle fővárosi koordinátornak képzelte közöttünk, nyomorult Erdélyiek között magát, nem tudta lenyelni azt a felszólítást, hogy a tájékozatlanságából eredő hangos értetlenkedésével ne zavarja az Emőke előadását (miközben, hipokrita módon, ő ugyanezt igényelte tőlem utólag az általa vezetett előadók gyűlésén!) és úgy vágott vissza, hogy megdumálta a két erdélyi szervezőt, hogy hívják össze az előadók tanácsát és azon jól leckéztessenek meg engem.

A rögtön ítélő törvényszék összehívásában (a misztikus komplottban) viszont ludas volt a Marosvásárhelyi főszervező nő is, aki egy kilenc hónappal korábban történt beszélgetésünk alkalmával bevallotta, hogy nincs szándékában családot alapítani (illetve férfit megtűrni maga mellett és annak gyermeket szülni! Utólag összevetve és mérlegelve az eseményeket, már nyilvánvaló, hogy nem akarta, hogy az egészséges gyermekeinket orvosi segítség nélkül, szabadon szülő feleségem előadóként vegyen részt a táborban. Ezért bizonyára Margóval együtt ő is orrolt reám, amiért szóvá tettem, hogy a tőlem hallott témákat zavaróan misztifikáló és alpári módon előadó Albika számára több előadást biztosított, miközben Emőke számára alig tudtam egyetlen előadást tőle kicsikarni.

Az, hogy a szellemi igényességemet elnyomni hivatott kupaktanács összehívása jó részben a dohányos terapeuta műve volt, onnan derült ki, hogy ki sem várta, amíg a főszervezőnek az ellenem felsorakoztatott vadpontjaira válaszolni próbáltam, hanem a tárgypontokra vonatkozó racionális magyarázataimat irracionális kérdésekkel és újabb vádakkal túlkiabálva hamar megszakított. És mindezt sajnos, a nyilvánvaló cirkuszhoz némán asszisztáló Erdélyi előadók beleegyezésnek is vehető hallgatása mellett. Valamiféle, senki által fel nem kért, de “nyilvánvaló tudásának” és rangjának megfelelően, irányítónk, vezérünk, főnökünk szerepében érezvén magát, záporesőszerűen pörgetve a szavakat, engem nyilvánosan rekcumolni kezdett. Amint a helyzet fonákságára rá jöttem, kénytelen voltam én is túlkiabálni őnaccságát és úgy értésére adni, hogy semmiféle okítást, tanítást, de még csak tanácsot sem fogadok el olyan terapeutától, akik a hallgatók előtt sűrűn cigarettázik (a kövérségéről udvariasságból nem tévén említést). Látván, hogy engem nem bír legyőzni, derült égből villámcsapásként, vagyis a témához egyáltalán nem illően, annak a bizonyítása következett, hogy a magzathajtó Albika trágár szavakkal tűzdelt előadása sokkal jobb minőségű volt, mint a szellemtudományok alkalmazásával orvosi asszisztencia nélkül és szabadon három egészséges gyermeket egészen könnyen és egészségesen megszülő, több éve külföldön is sikeres előadásokat tartó, és nem utolsó sorban a Jézus-hasonmásnál négy évvel idősebb feleségem előadása. És mit gondol az olvasó, hogy mik voltak ezt az állítást bizonyítani hivatott, “perdöntő erejű” érvek?

1) Ezt mondták az általuk megkérdezett hallgatók. (Mármint hogy a trágár és szétszórt Albika előadása jobb volt az Emőkéénél.) - Érdekes módon, az általam megkérdezett hallgatók mind az ellenkezőjét állították. Ez azért is volt hihető, mivel a feleségem nem csak annak köszönhetően rendelkezik logikus és könnyen követhető előadásmóddal, mert a Kolozsvári Babes-Bolyai egyetem filozófia szakán volt korábban egyetemi hallgató - második évben hagyta ott, annak érdekében, hogy családanyai hivatását teljes személyként felvállalja -, hanem annak köszönhetően is, hogy az ő tudattalanja nincs semmiféle magzatelhajtás bűnével beterhelve.

2) És most ezt tessék jól megfigyelni: A családvállalásról akkor még hallani sem akaró, fő szervezőnő állítása szerint, amely állítással szerinte az ott ülő többi előadó is egyet értett, a feleségem aurája nagyon le volt nyomva miközben előadott! És ezzel a “cáfolhatatlan” misztikus érvvel (misztikus, tehát ellenőrizhetetlen hazugsággal!), az elmarasztaló tanácskozáson szintén részt vevő, hetvenöt éves és cukorbeteg külföldi Rejki-mester is egyetértett! Utólag azt is megtudtam, hogy ez a varázsvesszője és az ingája segítségéve az auráinkat méregető nyugdíjas bácsi, miután a Rejki titkaiba két nap alatt első fokon “beavatta” a tábor ideje alatt éppen a házassági krízisének a sebeit gyógyítgató egyik vádlómat - aki egyébként az éppen hiányzó Albika képviseletében(?) volt jelen a misztikus fejmosáson - , és az első behangolás után, két hét múlva(!) Rejki-mesteri diplomát is adott a misztikus ítéleten részt vevő hölgynek.

- Abban, hogy a Vastag Margó botor beavatkozásáig én tisztának, fényesnek és jó-erősnek érzékeltem a feleségem auráját, lehet, hogy megtévesztett (elvakított) az iránta érzett szeretetem. Az viszont, hogy a velünk levő hat, két és fél éves és négy hónapos gyermekeink a hideg esős idő ellenére végig egészségesek maradtak és máig is azok, vagyis az a tény, hogy gyermekeink irányába az édesanyjuk aurájából (tudattalan lelki és idea-világából) semmiféle negatív energia nem áramlott Emőkétől, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az állítólagos tisztánlátók hazudtak amikor azt állították, hogy előadás közben az Emőke aurája le lett volna nyomva. Sőt: azt jelenti, hogy ők tulajdonképpen folytonosan hazudnak, mivel igazából semmiféle aura-érzékelésre nem is képesek. És ezt, az asztrológusi tapasztalataim is alátámasztják: az egészségtelen mivoltuk (cukorbetegség, általános gyengeség), illetve az egészségtelen életmódjuk és a hazudozó természetük lehetetlenné teszi, hogy ezek a személyek képesek legyenek az auralátásra.

A tündér- és auralátó Margó személyi adatait végülis azért is meg akartam tudni, mert nem csak a sűrű dohányzása és kávézása, valamint a tündérekről való hazudozása miatt, hanem a harmadik előadása jellege miatt is, csaknem bizonyosra vettem, hogy erős Jupiteri, illetve Nyilas jellegű sors-problémákkal küszködik. Kiderült, hogy a Szűzben áll a Sárkányfarka és ugyancsak a Szűz jegyében született, és első látásra a Nyilas motívum csak annyiban van jelen a horoszkópjában, hogy a Skorpió Ascendense által jelölt I. horoszkóp házát a Nyilas majdnem teljesen elfoglalja. Az erdélyi fürdő városka központi kocsmája fölött álló (Számomra ez a tény már első látásra erős Jupiteri problémákat jelzett) improvizált előadóteremben nem volt körülmény jobban utána nézni a Margó Ascendense pozíciójának és persze, több mint valószínű, hogy mint minden magára valamit is adó misztikus tanító (mester?) a reinkarnáció híve lévén, a szülők és a nagyszülők születési adatait figyelembe vevő asztrogramm-korrekciós módszeremet sem ismerte volna el. Ezért egészen biztos vagyok benne, hogy semmiképp sem fogadta volna el azt az utólagos asztrológusi nézetemet, miszerint az Ascendesnse nem a Skorpióban, hanem a Nyilasban áll (előadásai közben ugyanis több alkalommal ecsetelte a fehér sassá szentülő skorpió átváltozásának mennyei lehetőséit és Emőkébe is azért kötött bele végül, mert elmondása szerint azt nem értette, ti. hogy “Miért kell annyit a Skorpió negatív aspektusairól beszélni, miért nem annak a fehér sas képében való pozitív megjelenési formájáról?) és ennek megfelelően az általa eddig ismert asztrogramban a X. házban (a hivatás házában) “összegyűlt” bolygók nagy része is a Nyilasnak megfelelő IX. házban: az egyetemes törvények megismerésének az életkörében áll.

Hogy miért gondolom ezt? Azért, mert eddigi tapasztalataim szerint csak azok a személyek utasítják el a rendszeres és elmélyült metafizikai megismerést és amennyiben mégis a szellemi megismerés kíváncsisága mozgatná a fantáziájukat, de inkább a valóságnak a természettudományos és materiális eszmerendszereit hajlandóak elfogadni és így a “a megbízható” száraz filozofálgatás útján történő szellem-megismerési utat választják, esetleg megelégednek a pszichológiával. De létezik ennek a szögesen ellentétes mentalitása is, amikor az illető személyek mindennek a fordítottját kedvelik és valósággal “űzik” a dogmatikus vallásosságot, vagy a rendszertelen és zavaros (irracionális, de vonzó!) miszticizmust.

Lehet, hogy ezúttal asztrológusi szimatom téved, de ez a tévedés inkább valamelyest felmentené Margót, ahhoz képest, hogy amennyiben a Szűzben álló Sárkányfarok, Nap és a többi bolygója mind a X. házba kerül, akkor vagy egy naiv balga Szűzzel van dolgunk, aki nem tudja, hogy mivel játszik, vagy egy, a tündéri előadásaitól elbűvölt hallgató közösségét tudatosan (rafináltan!) az ámítás és az önámítás labirintusába (spirituális- szellemi rabságába) taszító szélhámosról van szó, aki a misztikus tanítói (vezetői) karrierje érdekében feláldoz nem csak embercsoportokat, hanem a tevékenysége országos kiterjedése esetén, esetleg jelentős tömegeket is. Bármelyik változatról is legyen szó, számomra egyértelmű, hogy Margó tündér oly távol áll a Skorpiónak a Fehér Sassá átlényegült (megtisztult) formájától, mint Makó Jeruzsálemtől. De ettől függetlenül, asztrológusként nekem is volt amit tanulni ebből a találkozásból: a Szűznek erről a másik végletes megjelenési formájáról, a teljes irracionalitásnak és következetlenségnek erről a szembetűnő változatáról elméletileg tudtam ugyan, de még soha nem találtam magam vele ennyire vérlázító módon vele szemben. Nagyon kellett ez a lecke annak érdekében, hogy a jövendő horoszkópelemzések során, ne csak a túlzott racionalitásra és pragmatizmusra való törekvés szemszögéből közelítsem meg a Szűz által felvetett problémákat, hanem az irracionalitásra és a kultikus miszticizmusra, illetve a vallásos gonoszkodásra (ámítással kevert agresszivitásra) való önkéntelen és öntudatlan hajlamok szempontjából is.

A Vastagh Margó és a Székely Albika által megtestesített szemet-szúróan bántó, ámító-miszticizmus romboló jelenségnél valamivel szelídebb volt a szintén magyarországi Joga oktató által képviselt szellemiség. Mosolyi Tass ugyanis a szelíd idealizmusával a D úr tökéletes ellentéte lévén, nem a zsidó nép negatív karmikus töltetéről beszélt (Bár egy utólagos kirándulásunk közben elmondta, hogy ebben a misztikus zsidó-kérdésben, ha nem is ért egyet teljesen D-úrral, de ahhoz hasonló véleményen van...), hanem a szokásos idealista joga-mesék mellett - ti., hogy amennyiben zavarnak, a legyeket és a szúnyogokat is inkább ki kell hajtani a szobából és lehetőleg nem megölni azokat (rögtön el is képzeltem, hogy Tass a márkás, szuper-autójával, tíz óránkénti kilométeres sebességgel döcög Erdély felé a közforgalomtól félreeső ország- és szekérutakon, és nagy figyelemmel kerülgeti az útjába kerülő rovarokat) -, a magyar nyelv metafizikai töltetéről és mélységeiről. Mindezzel én is szeretek foglalkozni és az elhangzottak egy részével egyet is értettem volna, ha nem teszi hozzá, azt, a korábban ugyancsak magyar misztikus körökből hozzám érkező idealista szamárságot, miszerint a magyar népnek az a küldetése, hogy más népek számára jó példát adjon pozitív spirituális magatartásban. És még ezzel sem lett volna nagy bajom, azon kívül, hogy Hamvas Bélával együtt vallom, hogy az idealizmus semmivel nem jobb a vulgáris materializmusnál, ha éppen nem egy olyan, harminchárom éves, állítólag nem csak természetileg és lelkileg, hanem ráadásul spirituálisan is érett férfi mondja ezt, vagyis ha nem egy olyan, az életfeladatok szerint is “megvilágosodott” magyar ember szájából hangzik el mindez, aki harminc három éves koráig nem vállalta fel a legtermészetesebb életfeladatát és nem alapított még családot. A Magyar nemzet ugyanis hosszú évtizedek óta számszerűen sorvad és ebben a drámában az a felháborító, hogy a legtöbb esetben épp azok a nemzetféltő személyek, akik emiatt sopánkodnak és háborognak, gyermektelenek (keresztény papok pl.), illetve egy, vagy két soványka gyermekkel rendelkező személyek (értelmiségiek). Sajnos tehát, a Tass esetében is jelentkezett az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék.

Először az újabban országos közbotrányokat okozó, de ennek ellenére az Erdélyi magyar jógázók körében még mindig nagy népszerűségnek örvendő Bukaresti jóga-fejedelemnek: Gregorián Bivolarunak a székelyföldi hívei körében vettem észre azt a jelenséget, hogy közülük épp azok nem akarnak családot vállalni, akiknek a horoszkópjuk szerint a leginkább kellene és azzal ámítják magukat, hogy nekik valamiféle, a Joga utján történő megdicsőülés és szentté válás lenne az igazi élethivatásuk. Egy Sepsiszentgyörgy közelében általam, jobban mondva az általam és az akkori hallgatóim (a későbbi Erdélyi Hamvas Béla Baráti Társaság tagjai) által megtartott táborunkba a helyi jógás körökből érkező, harminckét éves jogina, majdhogynem felpofozott, amikor a nagy műgonddal és segítőkészséggel elkészített asztrogramjában, látván, hogy a Rákban álló Ascendensén tündököl a több negatív fényszög által támadott Hold és, hogy a négyes horoszkópháza jócskán meg van pakolva bolygókkal, azt találtam mondani, hogy a legfőbb életfeladata az, hogy családot alapítson és legalább három gyermeket szüljön és gondozzon – neveljen (hogy családanyává válva, kapcsolatba, majd harmóniába kerüljön a Rák által megtestesített spirituális erőtérrel és a Hold által megtestesített szülői-teremtői őserővel. Csak később tudtam meg, hogy a csodált mesterük, Gregorián Bivolaru guru sem alapított családot soha és nincs hivatalosan nyilvántartott gyermeke, annak ellenére, hogy a tanítása a szerelemről és a szexualitásról, illetve a szerelem útján történő nirvánába jutásról szól. Mindössze a metafizikai olvasmányaim szerint és a hajdani jogina szertőim révén vagyok a Jogában járatos, de nem hiszem, hogy érett személyek esetében, spirituális szempontból a szerető (Vénusz) princípiummal való szorosabb kapcsolatba- és harmóniába kerülés és az anya (Hold), illetve az apa (Szaturnusz) princípiumával való harmóniába kerülés, vagyis a szülői minőségnek a természeti és harmonikus megélése elválaszthatóak lennének egymástól.

De még ennél is később tudtam meg, hogy a nemzetközi hírnévnek is örvendő huszadik századi joga-szent, Ramana Maharisi, aki tizenhét éves korában állítólag teljesen megvilágosodott, de akinek a születési órája és napja ismeretében felállított horoszkópja egyértelműen arról szólt, hogy számára, éppen az anyai ágon öröklött negatív élet- és gyermekellenes spirituális töltete miatt, mondhatni fővesztés terhe alatt (!), szigorúan kötelező lett volna a család-és gyermekvállalás (Rák Sárkányfarok a VIII. házban és Bak nap a közvetlen tapasztalatszerzések, illetve az elmélet és a gyakorlat egyeztetésének a házában!), és aki ugyancsak kikerülte a horoszkópjából világosan kiolvasható gyakorlati életfeladatait, ennek a kikerülésnek – elhárításnak következtében, pontosan a Rák és a Bak által megtestesített erőtereknek a kombinált jellegzetes betegségében (a Bak uralkodó bolygójával, a Szaturnusszal áll analogikus kapcsolatban minden, ami az un “nehéz” anyaghoz, és az embernél a csontozathoz és a kalciumhoz kötődik): csontrákban halt meg. (Lásd a Rák és a Bak jegyében született, illetve az ott álló Sárkányfarokkal rendelkező személyek jellegzetesebb betegségeinek a szellemi és lelki okainak a leírását, a korábban már említett, 2003-ban megjelent könyvemben.)

A személyi horoszkópjából kiolvasható spirituális struktúrája (karmája és szvadarmája) szerint, Ramana Maharisinek, ahhoz, hogy a tényleges életfeladatait teljesítse, hogy a spirituális struktúrájának megfelelő életútját járja (hogy a szvadarmáját teljesítse), nem csak hogy több gyermekes családot kellett volna alapítania, hanem családapaként is, csontig és csontvelőig hatoló, követlen: hús-vér élményeket és lelki tapasztalatokat kellett volna szereznie a közvetlen hétköznapi valóságról. Ehelyett Maharisi guru, szentként élte az életét, vagyis egész életében csak meditált, szent szövegeket fordított és értelmezett, és persze, a “Vak vezet világtalant” Jézus által kinyilatkoztatott helyzet-jelölő igazság szelleme értelmében tanított. Hogy minden ide vonatkozó kétséget kizárjak és ne hozzam zavarba az olvasót az által, hogy én is korruptan gondolkozok, mivel esetleg a Jézus esetében, magam is kettős mércével mérnék, a témában jártas szakemberekkel együtt vallom, hogy a korabeli zsidó törvények és szokásrend szerint, a Jézus korú egészséges férfiak nem lehettek családtalanok, illetve, ha mégis valamiért családtalanok maradtak, nem léphettek be a Salamon templomába. Következésképpen a Jézus nőtlenségére (állítólagos szüzességére) vonatkozó keresztény dogma, mindössze az egységes kelet-római birodalmi vallás (misztikus ideológia) erejét szolgáló utólagos spekuláció, misztikus fantazmagória. Metafizikusként egyértelmű számomra, hogy családtalan és nőtlen férfi képtelen lett volna azokra a családhoz és gyermekekhez való viszonyulásokra vonatkozó az egyetemes igazságok felismerésére, amelyeket Jézus a tanításaiban hirdetett.

És hogy ne álljak meg félúton és még tovább menjek az asztrológia által számomra lehetővé váló egyetemes szimbólumok értelmezési lehetősége szerinti tisztázásban, azt is el mondom e helyütt, hogy miért hiszek csak részben a Gauthama néven ismert földi Buddha tanításaiban. Közismert, hogy a magasztos, akinek az édesanyja meghalt a szülés után (Amint azt később látni fogjuk, ez ara utaló jel, hogy a Gauthama édesanyja, anyai ágon örökölt élet- és gyermek ellenes szellemi programot viselt az aurájában. Asztrológusi nyelvezettel: Rák és négyes ház jellegű karmája volt.) amidőn felébredt benne a vágy, hogy az emberi szenvedések okát - okait megfejtse és ezáltal elérje és az emberek számára taníthassa a szenvedés mentes élet elérési lehetőségét, elhagyta nem csak a hercegi vagyonát és címét-rangját, de elhagyta a családját: gyermekét és feleségét is és elszegődött vándor remetének. Lehet, én vagyok járatlan a buddhikus tanokban, de nem tudok arról, hogy a magasztos ezt valaha is nyilvánosan megbánta volna. Arról viszont igen, hogy a halálánál kétszeresen megjelenik a Rák, illetve a Hold szimbólum (És peresze, a Skorpió által megtestesített újjászületés, vagy halál szimbóluma: a méreg is.). Először úgy, hogy gyomor mérgezés okán halt meg és asztrológiai közhely, hogy a gyomrot és a gyomor tájékot a Rák uralja, másodszor úgy jelenik meg a Gauthama- Budha halálánál Rák, vagyis a család spirituális erőtér szimbóluma, hogy gomba okozta a gyomormérgezést. Márpedig a gomba is a Rákhoz rendelődik a spirituális analógia-rendszerben. Számomra egészen világos tehát, hogy a magasztos, akárcsak Ramana Maharisi, valami számára (és számunkra!) egészen lényeges motívumra nem volt képes ráébredni a számtalan buddhista oltárnak a szobrát megihlető meditációi közben. Esetleg ráébradt, de rendkívüli misztikus lévén, tökéletesen elrejtette még önmaga elől is.

Ugyancsak a személyi asztrogram felállítása és vizsgálata által jöttem rá arra is, hogy a Ramana Maharisinél sokkal nagyobb hírnévre (világhírnévre!) szert tevő “rankoncátlan” misztikus indiai szent, aki viszont már Amerikában alapított tíz- és százezreket mozgató iskolát és sikere teljében már nem csak vagyont gyűjtött, hanem Rolc-royce-okat is, az őt eláruló és vagyonából kiforgató Maya nevű élettársa iránt érzett gyűlöletébe, illetve az “árulás” és a vagyon elvesztésének a spirituális feldolgozási képtelenségébe (magbocsátási - eleresztési képtelenségbe) halt bele. Valamelyik magyar nyelven megjelent könyvének a végén közölt pontos születési alapján felállított asztrogramjából ugyanis az derül ki, hogy a rendkívüli spirituális képességei mellett (azokkal együtt) kiemelten I-es, II-ös és VII. házi karmával: magyarul: személyiség-tudati, gazdasági, gazdaság-hasznosítási és élettársi (élettársban való tükröződési) életfeladatokkal született a világra. A hetes házban álló Szaturnusza ugyanis, nem csak az egyes házban álló bolygóit, hanem a kettős házban álló bolygóit is támadta (anyagi javak megszerzésének és hasznosításának - értékesítésének a háza). E tapasztalataim után, természetes talán, hogy új információkra nyitottan, de gyanúsan figyelek minden olyan előadót, aki egy minimális önirónia, illetve a saját személyével és a témakörével szembeni “csekélyke” humor nélkül, vagyis túlzott komolysággal adja elő mondanivalóját.

Abból, ahogyan a forgalmi rendőrökkel megélt kalandjait Tass a hallgatóknak előadta, arra a következtetésre is jutottam, hogy ő is, vagy a Nyilas, vagy az Oroszlán jegyében született. Több száz asztrogramnak a személyi beszélgetések során történő elemzése közben, de a személyi találkozások és életrajzi adatok nélkül is elvégzett levelekben és telefon beszélgetésekben is pozitív eredménnyel visszajelzett, szintetikus értelmezése nyomán kiforrott, gyakorló asztrológusi szimatom ezúttal is jól működött: később kiderült, hogy a jógázó tanítóként közénk érkezett Mosolyi Tass szent személyében, olyan Oroszlán sárkányfarokkal és Oroszlán Ascendenssel rendelkező és a Nyilas és a Skorpió jegyek határán álló Nappal született, akinek a Holdja (Szülői minőség ősereje) szemben áll az Oroszlán Sárkányfarokkal és Ascendenssel, aki tehát rejtett személyiségi problémákkal (zavarokkal) küszködőik, mivel a negatív személyi tudata (Oroszlán Sárkányfarok) szemben áll a potenciális szülői személyi tudatával. És viszont: a potenciális szülői tudata szemben áll az Ascendens által jelzett értelmi személyiségével. Világos tehát, hogy mindkét esetben hamis, vagyis vak “spirituális vezetőkkel” álltunk – ültünk szemben. Olyanokkal, akik egyelőre még a saját személyi életfeladataikkal sincsenek tisztában, de másokat (általában a magyarokat) jó példával való elöljárásra oktatnak.

És hogy mennyire Nyilas és Oroszlán jellegű személyi problémákkal volt még tele mindkét Magyarországról minket okítani jött – az egyéni káprázatukba beavatni ! – misztikus guru, az bizonyítja a legjobban, hogy az én és a többi erdélyi előadónak egyetlen előadására sem voltak kíváncsiak. Hiszen a becsületesen zavaros (meg nem tisztított, mivelhogy rejtett) Nyilas és Oroszláni természetüknek megfelelően, mindig csak a mi előadásaink végére érkeztek meg és azokra is csak azokban az esetekben, ha utánunk ők következtek “magukat” és szent tudományukat előadni.

Tény, hogy az Életmód tábor hallgató-közönségének a nagy számú lelkes jelenléte őket igazolta és ezen felbuzdulva, már a következő hetekben több alkalommal, de külön - külön (gondolom azért, mert a húsfogyasztás, illetve nem fogyasztás szükségének a kérdésében nem tudtak kiegyezni) visszatértek Erdély különböző városaiba előadni. Arról, hogy Vastagh Margó milyen élményekkel és következtetésekkel gazdagodott ez előadások során, nincsen tudomásom. Arról viszont, hogy az Oroszlán Sárkányfarokkal és e Sárkányfarokkal szemben álló Holddal rendelkező szelíd Tass, mikor az autójában ülve, mikor azon kívül különböző - eléggé súlyos - beleseteket szenvedett és arról is, hogy amikor nem ült az autójában, akkor mások baleseteztek az autójával - Például az Ikrek jegyében született Marosvásárhelyi szervező nő, aki azt állította, hogy a feleségem aurája nyomott! -, arról részletesen értesültem.

Miből ered az a varázslatos erő, amely ezeknek a személyi tudat alakítási programmal született (vagyis zavaros személyi tudatra utaló karmával született) hamis prófétáknak, ezeknek a kiválasztottsági kényszerképzeteik következtében spirituális káprázatban tévelygő ámítóknak, a keleti miszticizmus motívumain alapuló előadásait annyira vonzóvá teszi a naivak, a gyenge kritikai érzékkel rendelkező erdélyi “hallgatók” számára? A válasz roppant egyszerű: a keresztény vallás által megőrzött krízis-tudatnak (a bűnbeesettségi állapotra vonatkozó tanításnak) a teljes hiánya. Illetve az elemi hibabelátási készség kialakításának a szükségességére és vezeklés szükségességére vonatkozó tanításnak a hiánya. Persze, hogy fölöttébb vonzó az a tanítás, miszerint az ember egészen könnyen egészséges és boldog lehet és ehhez mindössze néhány misztikus és mágikus trükköt kell alkalmaznia (Pl. a fákat kell ölelgetnie erdőjárás közben) és a tündérmesékben és az angyali üzenetekben hinnie. Vagyis abból áll a guruk varázs-ereje, hogy az boldogság- és egészség nyerési lehetőségéről szóló tanításaikból telje mértékben hiányzik az éberséghez szükséges hibabelátási készség és vezeklés motívuma.

Egy buddhista könyvben olvastam valamikor a magasztos Szindhárta Gautámának azt a látszólagosan szabadító kinyilatkoztatását, hogy:

“ - Hívek örvendjetek! Amitől féltek, nem létezik.” Én akkoriban ennek a misztikus magasztosi biztatásnak nagyon megörvendtem és majdhogynem teljességgel félelem nélküli személlyé váltam. Aztán megismertem a feleségemet és az első gyermekünk megszületése után felébredtek a sejtelmeim az anyai ágon öröklött gyermek-és életellenes szellemi programokról. Ez viszont nem volt elég ahhoz, hogy a keleti félelem-nélküliség kábulatából felébredjek és újból félni kezdjek. Az egészséges félelemnek, vagyis a spirituális felelősségérzetnek a visszaszerzése érdekében szükséges volt, hogy meghalljon a második, a halála napjáig makkegészséges második gyermekünk. A fáma nem szól arról, hogy a magasztos a misztikus kinyilatkoztatásához hozzá tette volna azt az igazságot is, miszerint: “De vigyázzatok, mert amitől nem féltek, az nagyon is létezik.” A tanításokból világosan kivehető, hogy magasztos tudott a Lilithről, de azt káprázatnak nevezve, sajnos semminek, vagyis nem létezőnek nyilvánította. Márpedig ha valami nincs, akkor nem is érdemes rá figyelmet és energiát pazarolni. Arról nem is beszélve, hogy nem kell harcolni ellene, nem kell folytatni a belső szent háborút a Lilithünk: a személyes korrupcióra való hajlamaink ellen. Az eredmény: az igazságért való harctól, illetve a Lilith által jelezett gyengeségük (árnyék- személyiségük) legyőzése érdekében folytatott harctól iszonyodó, rengeteg technika-őrült, értelmes konfliktus-kezelésben bízó, nagyokos értelmiségi és a tündér-mesés békeharcos, akikkel ha találkozik az igazságról valamit is sejtő és magával szemben bár egy parányit is őszinte ember, a bicska azonnal kinyílik a zsebében és nem állhatja meg, hogy a tudatosan, vagy ártatlanul hazudozó személyeknek ne kezdje el önkéntelenül lerángatni a szentségtelen misztikus maszkjait.

Mégiscsak a kereszténység alapjául szolgáló Evangéliumban maradt meg kiemelten és határozottan a figyelmeztetés, miszerint nem kell ugyan aggodalmaskodni, mivel az aggodalmaskodás nem csak, hogy a hitetlenségnek és az odaadási-képtelenségnek a jele, hanem azért sem, mert az aggodalmaskodással negatív szellemi erőket idézünk meg (És ez még akkor is igaz, ha a szekularizált - hivatalos kereszténység híveinek széles tábora az, amely a leginkább aggodalmaskodik a földön és nagy aggodalmában igyekszik végleg tönkretenni a föld élő világát, de amint azt később meg fogjuk látni, nem fog sikerülni neki, mivel lassan-lassan elveszíti az utód-nemző és utód szülő képességét.), de a Lilithnek, vagyis a káprázatból (a bűnbe esésből) eredő spirituális korrupciónak (a belső és a külső hazugságnak, az ámításnak és az önámításnak) egy fél lépést sem szabad engedni! - Lásd, az éberség szükségességére (a mécses lángjára, a virrasztásra) vonatkozó evangéliumi figyelmeztetéseket.

A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az el nem világiasított és meg nem reformált(!) kereszténységnek és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivő ember megváltásához szükséges a feltétele - a vezeklés. Vezeklés nélkül, vagyis az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális információknak (“a tudásnak”) a személyiség legmélyebb: tudattalan rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. A pozitív személyi változás. E nélkül az alkímiai művelet nélkül mindössze felületi változások, átvalósulások lehetségesek, vagyis lényegetlen, és ezért végső soron hamis átalakulások.

Ezért van eleve kudarcra ítélve minden hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző “megjavulás” és un. pozitív gondolkozás. És ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a hibás: a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértését - értelmezését mellőző bocsánaton) alapuló érzelmes szeretet, az un. lelki elengedésen alapuló szeretet, vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé. Ugyanis csak azt engedhetem el, csak azt bocsáthatom el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem).

A spirituális tudatossággal végzett (értelmesen átélt!) bűnbánatnak - Amennyiben tudatos aktusról és nem édes melankóliáról, vagy nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó! -, pótolhatatlan szerepe van a az egyetemes megváltás - kiegyenlítődés - és az annak közvetlenül alárendelt, annak az érdekében történő személyi megváltódás folyamatában (processzusában). Ez a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás (a kiegyenlítődési képesség elérése) szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely a lélek és a szellem nemesítését és tisztulását célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági ősszüleinktől örököltünk.

Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) tévedést és hibát újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélődik fel) a szülők hibás szokásainak elhagyásának a szüksége valamelyik Evangéliumban - talán épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő János Evangéliumában. És olyan erős ez a követelmény, hogy egyenesen a gyűlölettel párosul: “Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot, aki soha nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneit és az ősök vétkeit.) - Erre alapozza az ősök útja és az istenek útja paradoxonárol szóló elméletét, ti., hogy az ősök útját el lehet, sőt: néha el is kell hagyni, de az istenek útját semmiképpen.

A természetellenes alapállású (a természet kizsákmányolásának az ideológiáján alapuló) újkori tudománnyal: az un. természet-tudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek, illetve e magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes vezeklés és a bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása, annak a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a konjunkturális erkölcsű társadalmi - világi büntetéssel (az intézményes elkülönítéssel: a tévé készülékes börtönnel és a társadalmi bosszúval: a halálbüntetéssel) való helyettesítése. Sőt: már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi és törvényesítésért küzd a magzat elleni vétek, miközben a civilizációban dühöng a teremtésnek a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formája, a magzatfoganás elleni “védekezés” és az ennek következtében létrejött utód-fogamzási képtelenség: a sterilitás. És persze dühöng a meddőség és a magtalanság következménye is: a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek.

Az asztrológiában, nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az okkult életterületeihez, hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál, gondolom nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és/vagy anyagi veszteségek és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot, vagy ahhoz, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt! -, vagy az öncélú remetéskedések miképpen alakítják át a belső mentalitást. És persze azt sem kell kommentálni különösképpen, hogy - Amennyiben a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció pozitív sajátja lenne: a rák aggodalmaskodik és érzelgősködik az igazi szülői felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét - akarja, akár erőszak árán is megváltoztatni a saját megátalkodott természete helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra! - hogy a vízjegyekben született személyek általánosan hasonlító mentalitásai miképpen függnek össze a fent leírt “értelmes” vezekléssel, illetve az értelmetlen drámákkal és az ostoba szenvedésekkel.

Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két konstellációhoz: a levegős Ikrekhez és a föld jellegű Szűzhöz, illetve a hogy miképpen kapcsolódnak az Ikrekkel és a Szűzzel analógiában álló gyakorlati életkörök a vezekléshez, bár azonos az igai ok, külön - külön kell értelmezni. Az igazi ok pedig a negatívan fényszögelt Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a lineáris összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) működése. A személyi horoszkópban a támadott Merkúr ugyanis nem arra utal, hogy az illető személynek kevés az IQ-ja, hanem azt, hogy az a rendkívülien sok, vagy kevés értelmével, amivel éppenséggel rendelkezik, a személyi üdvössége ellen “munkálkodik”. Hogy személyi tulajdonsága az, hogy az eszét, még abban az esetben is, ha éppenséggel egy “zseniális koponyáról” van szó, képtelen a saját üdvössége (élete és egészsége) harmóniájának a szolgálatába állítani. Sőt: amennyiben nagyon intelligens személyről van szó, még annál rosszabb, mert éppenséggel a rendkívüli intelligenciája segítségével teszi magát és környezetét tönkre.

Az Ikrek jegyében született személyek és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, vagy Nappal rendelkező személynek az idealítás, illetve az idea-világ és annak a fizikai - pszichikai megvalósulási lehetőségei (formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és a kapcsolatokat létrehoznia, az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia amennyiben az értelmük nem sérült, illetve nem tompa. A többségében negatív fényszögelt Merkúrral rendelkező Ikrek tehát, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása helyett és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó elmélet-gyártást végez. Sőt: önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoz létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, az idea-világ és a természeti valóság egybekapcsolása és összhangba hozása érdekében, de sajnos az ellenséges környezet, vagy az “objektív körülmények” miatt nem lehet... - És a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha le nem áll, a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse.

Utóbbi esetben ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (bűnök) elkövetésének a felszámolásához (a bűnbánathoz és a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elköteleződést igényelne részéről, ezt nem lehet véghez vinni személytelen elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus steril pörgetése által.

Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, a másik változat is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője, ti., hogy az ostoba, illetve a magát folytonosan öncsaló - ámító személy nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhető és ellenőrizhető személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Mert nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve azért, mert hagyja és eltűri, sőt: helyén valónak találja, hogy a konjunkturális (divatos) idea-rendszere: a vallása, az erkölcse és/vagy a politikai nézete és a gyakorlati élete között: a vallásos - ideológiai képzetei és annak a következményei között, vagyis az ő hétköznapi életgyakorlata és élet-eredményei között, ne legyen megfelelés, ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez tehát az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhető tudatosan végrehajtott vezeklésnek.

A pragmatikus Szűz viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, vagy Nappal rendelkező személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a megfelelő pozitív kultikus cselekedetek véghezvitele helyett (az egymástól függetlenül, az egyiknek- a másikkal való találkoztatása összekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka egységesítése helyett), un. alkalmazott tudományt: technikát és technológiát hoz létre, védőberendezéseket, biztonsági rendszereket és egészségbiztosító hálózatot, illetve gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bűnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való “kimenekülés” érdekében. Ezért krízisből újabb krízisben lépve, állandó meghasonlásban és folyamatos krízis helyzetekben kénytelen élni, mivel a szörnyen nagy eszével azt az egyszerű tényt képtelen megérteni, hogy a krízis nem külső módszerekkel és technikai berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történő belső hibák (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való “pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), már magától értetődik.

Aki nem akart vezekelni, az nem is tud spirituálisan fejlődni. Következésképpen őt és nők esetében azok utódait, előbb utóbb vezekelteti - szenvedésbe sodorja a saját spirituális fejlődési programja (sorsa). A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszere által a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele, ami az analógiák segítségével nagyon egyszerűen értelmezhető (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben). Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni a vezeklés motívuma nélkül, illetve annak az elutasításával, elhárításával. És, a baj nem is az - még akkor sem, ha ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk is maradni - hogy az egyéni hibabelátás nélkül élő és a vezeklést - bűnbánatot elutasító (Sőt: a modern ember esetében ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló!) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, stb.), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, annál többet kell szenvedni a jövendő, illetve a már létező gyermekeinek. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és annak a természetes szükségét el nem fogadják személyesen is. A vezeklés ugyanis nagyon jól meghatározott teremtési(!) szükségszerűség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) és az újjá teremtési - teremtődési képesség kialakulását szolgálja és ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi szabadulásunktól - megváltódásunktól függő, lelkeinek a szabadulása érdekében és a gyermekeink jövendő boldogsága és egészsége érdekében is!

Aki jól (helyesen és elégségesen) vezekel tehát, amellett, hogy nincs amin éjszaka gondolkoznia és ezért jól alszik akkor is, ha nem lót-fut egész nap és nem fárasztja magát félholtra négy-öt kávéval feldoppingoltan. Annak nincsenek emésztési gondjai és nem is lesznek, illetve ha voltak, vagy ha vannak még, lassan, lassan (türelemmel!) elmúlnak az emésztési gondjai: a sors-befogadási (életfeladat- elfogadási) sors-értelmezési és elengedési, elbocsátási, megbocsátási, és ezáltal a megszabadulási - megváltási problémái.

 

A lét tehát teljesen más logikán alapszik, mint amit a nyugati és keleti, északi és déli vallásos-misztikus dogmák, vagy tudományos-filozófiai ideológiák kufárai hirdetik azt szószékről, ünnepi pulpitusról, könyveikben vagy parlamenti emelvényekről. És ezt a logikát, mivel az bennünk és nem rajtunk kívül létezik első sorban, nem lehet megérteni csak és csakis a hibabelátási képesség segítségével lehet megérteni.

És ennek a személyes hibabelátási képességnek a kialakítása szükségét tanítja a világot és a világiságot ugyan toleráló, de a belső erkölcsében azzal soha ki nem kiegyező kereszténység. Az érzékletesség kedvért, lássuk, hogy mit mond erről a Hamvas Béla nagy beavatási regényének egyik hőse, a Tibeti keresztény misszióban szolgáló művelt francia szerzetes, pére Manuel, a regény főhősének: Bormester Mihálynak.

“...Nekem már az ön korában meg volt az az előnyöm, hogy valamit

egészen világosan láttam.

Mit látott?

Az összes doktrínák csődjét. Kivétel nélkül minden doktrína csődjét. Érti?

Talán -

Később igen sokat utaztam. Szenvedélyes ember voltam, talán vagyok is, mert szenvedélyem azt hiszem, korommal csak nőtt. Ez jó. Egész életemben a missziónál voltam, jártam Perzsiában, Afrikában, Szíriában, a négerek kötött, Kínában, most már negyedik éve vagyok itt. Úgy látom, az egész föld válságban van. Olyan válság ez, amelyből nem lehet kimászni. De két féle válság van, az egyik a kereszténységen kívül, a másik a kereszténységen belül -

Nem értem -

Mindjárt ki fogom fejteni. (A környezet megfelelő. Nézze azt a hegyet ott, olyan mint az orgona ...) Én a magam részéről a kereszténységen kívül levő

világ válságát a reménytelen válságnak hívom. Érti, mit akarok ezzel mondani? Nem csak a színesek világa, a kínaiaké, a tibetieké, a négereké, a malájoké, nem csak a buddhizmusé vagy a taoistáké és a mohamedánoké és a zsidóké. Nem, ez az úgynevezett tudományé, a technikáé, a politikáé, a szocializmusé, a filozófiáé, sőt: a művészeté is, az egész világé, amely a kereszténységen kívül áll, a kereszténységet nem engedi magához, a kereszténységen kívül él, mert szerinte ez így kényelmesebb, szenvedélytelen, és részvétlen marad, és az Evangéliumról nem akar tudomást szerezni -

Különös mozdulatot tehettem, mire pére Manuel azonnal felelt.

Nem óhajtok önnek itt a Himalájában hittérítő beszédet mondani -

Kérem is, hogy ezt ne tegye -

Később egyébként ezt ön is be fogja látni. ( Nézze, a nap leszállt, a völgyből hogyan buzog fel a sötétség, egészen lila ...)

A kereszténységen kívül levő világ válsága a reménytelen válság, a jövőtelen, a hiábavaló, amelyből nem jön ki semmi, amiért az ember csak szenved, de céltalanul és értelmetlenül, ez a világ önmagában felmorzsolódik, menthetetlen és visszavonhatatlan és végleges, amely világháborúkon (az első után jön a második, aztán a harmadik) és polgárháborún és éhségen és ínségen és vérontáson és nyomoron keresztül, a semmibe visz. Ez a világ sajátosképpen úgy tesz mintha legelső feladatunk lenne gyomrunkat megtömni, másokon uralkodni, díszruhákat ölteni, katonabandát hallgatni, lövöldözni, parancsolni, vagyis úgy tesz mintha lélek és szellem és üdv és halál és gondolat egyáltalán nem is lenne, vagyis mintha kereszténység nem lett volna soha. Úgy tesz mintha a világnak nem lenne középpontja és nem lenne értelme. Titokban azonban tud róla és küzd ellene és meg akarja fojtani. És mert meg akarja fojtani, ő maga menthetetlen. Ő az aki megfullad. Ez a reménytelen válság, mondom, a hiábavaló és jövőtelen. Nekem gyakran úgy tűnik, hogy az egész föld és az egész emberiség, egész államberendezkedésével és technikájával és tőzsdéjével és tudományával nem tesz egyebet, mint eszeveszetten küzd a kereszténység ellen, amely ma nem kevésbé mint két ezer évvel ezelőtt, a görögöknek, vagyis az intellektualistáknak bolondság, a zsidóknak, vagyis a moralistáknak, a puritánoknak botrány. Küzd ellene és harcol és dühöng és kapálózik és toporzékol és üldözi és kineveti és megátkozza és haját tépi, és el akarja törölni, és megsemmisíteni és kiirtani és meg nem történtté tenni, és hiába, és hiába, a kereszténység egy szót se szól, csak van és hiába ütik és üldözik, csúfolják, hiába profanizálják, hazudják és nevetik és cáfolják, hiába ajkbiggyesztés és mosoly és legyintés, hiába szkepszis, gyűlölet, itt van, mint bolondság és botrány, és seb és átok és irtózat és őrület és üdvösség és borzalom és mámor, és megmozdíthatatlanul itt van, és az egész nagy arzenál a levegőben elpufog és a halottak hegye egyre nő és nő a kereszténység itt van, karcolás nélkül és elérhetetlenül, és itt van és hiába -

És a másik? kérdem

A másik válság a kereszténységen belül. A kereszténység válsága a két ezer éves válság, amit én magamban az apokaliptikus válságnak nevezek. Ennek az előbbihez csak annyi köze, hogy szintén válság. Szintén megoldhatatlan. Szintén reménytelen. De nem hiábavaló, és nem a megsemmisülésbe vezet. Az előbbinek vége a világ teljes felmorzsolása, amit úgy látszik, megakadályozni nem sikerül. Egészen nagy arányokban láthatja itt a földön, ha szemét kinyitja és nem egészen buta. A kereszténység válsága két ezer éve tart, mert a kereszténység maga válság és ítélet. Tertullianus azt mondja, hogy a kereszténység leszámolás Isten és a világ között. Ez a leszámolás két ezer éve tart. Ez az evangéliumi válság, a merőben földi ember válsága. Vége pedig: isten országának megvalósulása - “

Sajnos nem sokan olvasták, és, ahogy haladunk a korral, még kevesebben olvassák el ezentúl a Karnevált, de főképp a Magyarországi “tudományos alapokon álló” ideológusok, valamint a misztikus guruk és terapeuták nem olvasták és nem olvassák, mert talán megértvén valamit belőle, óvatosabban hozakodnának elő a holtbiztos élet- és üdvösség nyerési receptjeikkel. Ám ha olvasnák sem biztos, hogy helyesen megértenék, hogy mit jelent a Világ és az Isten közötti leszámolás, illetve az isten országának a megvalósulása, mivel pére Manuel e mondat után eltér a tárgytól és saját intellektuális beállítottsága által okozott személyi válságáról beszél, amely miatt még azt sem meri állítani magáról, hogy ő igazából keresztény. Pére Manuel viszont csak egy regényhős, akinek a szájába Hamvas Béla fölöttébb fontos és lényeges szavakat adott és akiről a saját szavaival mondatja el a szerző, hogy az intellektualizmus - az ésszerűség - káprázatában él. Az hogy mi magunk keresztények vagyunk-e, vagy sem a pére Manuel által felállított perspektívából, nem tárgya e tanulmánynak, de Isten és a világ közötti leszámolásról és a mennyek országa megvalósulásáról tudjuk, hogy nem valamikor a történelemben, vagy a történelem után lejátszódó színpadi aktusok, hanem örökösen zajló - megtörténő folyamatok. Az első a lelkiismeretünkben (spirituális érték- és felelősségtudatunkban) folytatott harc az öncélú élet, illetve az életnyerés lehetőségének a téveszméjéből eredő külső és belső korrupciónk ellen, a második viszont a kábulat mentes állapotunkban elérhető belső és külső személyi kiegyenlítődésünknek a harmonikus egybeolvadása az egyetemes kiegyenlítődéssel (a mennyek országával).

Mindaddig viszont, amíg az emberiség nagyobb része az újabb tudományos technikai felfedezésektől és technológiai megvalósításoktól a nagy misztikus technikai csodától, vagy tudományos formulától - akárcsak a vallásos szekták a saját képük (képzeletük) szerint elképzelt megváltó-messiástól - várja a korunk rákfenéitől való megszabadulást, a szenvedés fokozódik. A civilizációban egyre nehezebbé és lehetetlenebbé váló szülővé válás útján elszenvedett kudarcok és a megtermékenyülés természeti elemeitől: a virágportól és a fűportól való szenvedők szaporodó száma, akárcsak a külső természet-szennyezés katasztrofális mértéke (a belső, spirituális szennyeződés foka, aminek a külső szennyezés csupán a következménye, annál jóval magasabb) és ezzel együtt az emberiséget, valamint a föld egész élővilágát fenyegető ökológiai katasztrófa kilátása, mindössze a csúcsát képezik annak a tragédia-piramisnak, ami az emberiségnek a szellem-világát nyomja annak következtében, hogy egyre elvakultabban szeretné az életet és a földet berendezni, a természeti (anyagi) világnak a szellemi világgal szembeni elsődlegességébe és ezáltal az élet megnyerési lehetőségébe (az ontológiai káprázatba: a bűnbeesés szerinti, ma már tudományos rangra emelt materiális logikába) vetett tévhite szerint.

Mindennek a tudomása és figyelembevétele nélkül: a káprázat és a kábulatra való hajlamaink számba vétele és számontartása nélkül, illetve e tudásnak a saját hétköznapi életünkben való alkalmazása nélkül, valójában - teljesen! - senki nem lehet boldog és egészséges, vagyis soha nem kerülhet abba a megváltott állapotba és sors-helyzetbe, amit Jézus a mennyek országának nevezett. A beavatottnak tehát, a természettudományok és a technika - technológia által biztosított, felszíni pragmatikus (és praktikus!) boldogság-csikarási és gyógyítási módszerek használata helyett, valamint az előbbinél sokkal nagyobb zavarokat okozó misztikus és mágikus trükkök és eljárások, vallásos és misztikus ámítási és önámítási szertartások és kultuszok gyakorlása helyett, az igazi keresztényi alapállást kell felvenni, amely a spirituális és kauzális teremtő erőket megtestesítő természeti elemekkel és erőkkel való közvetlen (személyi és személyes) kapcsolatba kerülést, majd a belső és külső harmóniába kerülés folytonosságát biztosítja, az egyetemes törvények megismerése és a személyes életfeladatok vállalása (sorsbeváltás) közben. Boldogok a zavartalan szellemi-igazságot szomjazó lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Akinek van füle, hallja.

A 2004-i, nyári tábort egy székelyföldi fenyvesek között meghúzódó üdülőtelepen tartottuk, ahol a természetes életmódjuktól elidegenített medvék esténként és éjszakánként bejárnak a település különböző pontján elhelyezett szemétkukákhoz és a civilizált világ szemetéből lakmároznak. Bár én egyáltalán nem voltam kíváncsi a természetes életmódjukról leszokott kukázó medvékre, mivel jobban szeretem a ha a természeti környezetükben, természetesen viselkedve láthatom az állatokat, utolsó este, amikor egy barátommal a szabad ég alá és az erdő közelébe kihúzott sátram felé tartottunk, az elemlámpánkkal szembevilágítottunk egy ilyen, az ösvény mellett elhelyezett kukából lakmározó medvére. Ahogy azt sejtettem, számomra egészen elszomorító volt a látvány, már csak azért is, mert a medve számomra úgymond amulett állat, mivel a medvével analógiában levő Bakban áll a személyi horoszkópomban sárkányfej. Az északi népeknél ugyanis a Medve ugyanazt jelképezi mint a Bak az európai-mediterrán állatövben: a Bölcsességet, illetve a spirituális tanítást, a spirituális tudást átadó tanítómestert. Ekkor megértettem, hogy azért kellett a kukázó medvével utolsó este mégis találkoznom és szembenéznem akaratom ellenére, mivel bármennyire is nehéz Erdélyben a XXI. század elején korrupció mentesen élni, nekem soha többet nem szabad, sem civilizált, sem misztikus keleti vagy nyugati szemét-konténerekben kotorászó szellemi tanítókkal közösséget vállalva, bármiféle közösségi ámításban részt vennem.

Azon az estén tehát ünnepélyesen megfogadtam, hogy a Tarot Bolond ikonja által megtestesített szellemi utón haladok továbbra is, vagyis, hogy mind a materiális, mind a szellemi kukázóktól akkor is távol tartom magam ezentúl, még akkor is ha, a következő tíz évben sem nyílik lehetőség számunkra, itthon maradt és egészségesen élő gondolkozok számára, a tisztességes spirituális információ-áramoltatásra, a misztikus meséktől és hazugságoktól mentes táborokban történő, felelős előadások tartására. Inkább kevés pénzű, de a sorsomtól nem félő és magamtól semmit el nem hárító éber Bolond maradok továbbra is, minthogy ámító és önámító “szakember”, de pláne misztikus terapeuta, vagy, ahogy egy soproni könyvboltban hagyott névjegykártyán olvashattam: “jós és ezoterapeuta” legyek. Ha az utóbbi felelőtlenkedésben nem gátolna meg a lelkiismeretem, meggátolna az asztrológusi tapasztalatomból eredő tudat, hogy az olcsón elérhető boldog jövőt jósolgató terapeutákat - a hamis prófétákat! - sokkal durvább kezelésben részesíti a sorsuk, mint a kevés eszű huncutokat, vagy a naiv ártatlanokat.

A kereszténység ugyanis: “leszámolás a Világ és Isten között.”

A kereszténység, amint azt a Hamvas Béla regény-hőse állította, a reményteljes krízisnek az eszmeköre, avagy a végleges “leszámolás a Világ és Isten között.” És ebbe, a mindössze két ezer éve elkezdődött alkímiai leszámolásba, az ósdi kreacionista világ épp úgy beletartozik, mint a modern tudományos világ, de főképpen bele tartozik a miszticizmus világa, amelyet lassan - lassan, de egyre inkább a globális maffia-logika kezd mozgatni és ennek a leg kiemelkedőbb példája a gyógyítás tudománya és az egészségügy intézménye, amely az egész világon hasonlóan: a félelem keltés elvén működik, mint a vallásoké az objektív ördögtől való félelem elvén: a betegségtől való félelem és a szorongáskeltés logikáján, vagyis az objektív és lelki-szellemi (személyes) ok nélkül támadó betegségek, illetve vírusokkal és baktériumokkal, a spirituális ok nélkül szaporodó ráksejtekkel való páciens-ijesztgetés logikáján, aminek a várandós nők és a kiskorú gyermekekkel rendelkező kismamák a leginkább kiszolgáltatottak. Ha nem fizetsz védelmi pénzt, nem védelek meg a nálam gyengébb gonosztevőktől és a saját embereim vandalizmusától, mondja a sikeres vendéglősnek és a sarki butikosnak a maffia vezér. Ha nem hozod a biztosítótól a tejelés-igazolást, nem diagnosztizálhatom a betegségeidet és nem gyógyítalak meg a vak betegségektől: a baktérium és a vírusfertőzések esetén, vagy az ugyancsak vakon és szeszélyes módon létrejövő balesetek és rákos daganatok esetén. Sőt: felhívom a hivatalos végrehajtó szervek figyelmét arra, ha a nem hozol felmentési igazolásokat, ha nem rendezed a biztosítási kötelezettségeidet, de főként ha a szabálytól eltérsz és nem oltatod be velem betegség-megelőző szérumokkal a gyermekeidet, ha nem tömöd őket az általam kijelölt vitaminokkal, ha nem adsz elegendő húst nekik, hogy az érvényben levő (húsfogyasztók számára megállapított) előírások és mércék szerint ne legyenek vérszegények. Két évbe telt, amíg Emőkét meggyőztem afelől, hogy a gyermekeink gyakori hűléseinek az ő sors-elfogadási képtelenségből eredő rejtett agresszivitása az okozója, és ha nem akarja azokat betegen látni, ezt kell feloldania - meghaladnia, mert a háziorvosunk által a védőoltásokra való jelentkezések alkalmával felírt vitaminok megvásárlásával és beetetésével mindössze a bélrákra való hajlamait éleszti a jó általános kondícióval és életkedvvel - energiával rendelkező lányainknak.

Szerencsére, a Turula születésével megegyező időszakban ezek bejöttek neki, ezért Turula még csak meghűlve sem volt eddig és Medárdát is, akinek a Marsa az Emőke Marsával áll együtt, csak az óvodába járás után kerülgette kétszer a torokgyulladás. És ezt is mindössze addig, amíg Emőke rá nem jött, hogy olyankor kezd szorulni a torka, amikor azt gondolja és ha idejében nem kap észbe, úgy is érzi, hogy nagyon fáradt és a Turula éjszakai agresszív anya-igényei (ambíciós sírása) miatt, “megint” nem fogja tudni kipihenni magát. Szerencsémre tehát, Emőke egyre ügyesebbé válik az önámítási hajlamainak és a horoszkópjából kiolvasható negatív lelki-szellemi késztetéseinek a leleplezésében és az ezekkel a determinációkkal összhangban levő neveltetése és általános iskolás okításai során belévésett “ártatlan” betegségszerzési lehetőségekről szóló babonáktól való megszabadulási igyekvésében, valamint a háziorvosunk rutinos ijesztgetéseitől való mentesülésében, és így a gyermekeinket egyre kevesebb és enyhébb hűlések - torokgyulladások érik (másféle betegsége eddig egyiknek sem volt). Márpedig, ha ez így van és nem kell értük szoronganom, a gyermek- és kamasz koromban, majd a felnőtt korom két évtizedén át beszerzett és bevésett nyavalyáimmal én is könnyebben elbánok, aminek következtében többet és jobban pihenhetek és ha nem is napról napra, de hónapról - hónapra, érezhetően növekszik a fizikai erőnlétem.

Persze, ez a finoman - alig érzékelhetően -, de kitartóan emelkedő erőnléti és egészségi javulás, annak is köszönhető, hogy az életmódtábori eseményekből, valamint a Regényemnek az egyik szereplőjével, jobban mondva: a szereplő megformálásához modellt szolgáltató ismerősömmel való találkozásomból okulva (amely okulás segítségével felfedezhettem a bűnbeesés csalási logikájától szabadulni tudatosan nem akaró gonoszság spirituális gyökereit) határozottan eldöntöttem, hogy ezentúl semmiféle kábulatot és káprázatot nem leszek hajlandó a saját személyemben, vagy a környezetemben megtűrni. Ennek érdekében tehát, mindenféle általam észlelt belső, vagy külső hazugságot, ámítást, és önámítást leleplezek és ha nem is teszem szóvá spontán módon: azonnal nyíltan, annak érdekében, hogy nehogy valakit ártatlanul és/vagy tévedésből megértsek, de mihelyt megvizsgáltam és csakugyan ámításnak, káprázatnak és korrupciónak bizonyult, vagy szóvá teszem, vagy írok róla és a spirituális gyökeréről minden halasztás és késedelem nélkül, a lelki és a szellemi nyugalmam érdekében. Észre vettem ugyanis, hogy amennyiben valamivel és valakivel valamiféle bajom van, ne tudok addig nyugodtan aludni, amíg a baj igazi - spirituális okát érthetően, világosan és tartósan - másiknak tovább adhatóan meg nem fogalmaztam.

Így eljuthattam oda, hogy a korábbi ide vonatkozó elképzeléseim és a közben átélt szkeptikus félelmeim - kételyeim ellenére, 2004 október közepén letehessem a 2 fokú karate mesteri vizsgámat a többszörös világbajnok Murakami japán nagymesterrel, a 10 dannos iskola-alapító és a Nemzetközi Shotokan Karate Szövetség (SKIF) elnöke: Kanazava jobb kezének számító asszisztensével. Ez, a kemény vizsgán való sikeres helytállás, ahol az egyik formagyakorlat közben elkövetett hibákat a szabad párharcok során tanúsított harci szellememmel és jól alkalmazott technikámmal sikerült ellensúlyoznom (amely harci helytállásnak köszönhetően nem én hátráltam a nálam jóval fiatalabb és harc-edzettebb ellenfeleim elől: ez egyikük edző egy ókirálysági nagyvárosban, a másik, aki korábban európai bajnoksági második helyezéseket is ért már el Párizsban és Rómában, éppen 3 Danról vizsgázott sikeresen 4 Danra, hanem ők voltak kénytelenek előlem hátrálni és én voltam az is, aki teljesen tiszta, támadó technikákkal pontoztam), azért volt számomra különös realizáció, mivel két és fél évvel ezelőtt, amikor tíz évvel a korábbi fokozat megszerzése után végre, a Fogarasi mestertől megszereztem a mesteri foknak megfelelő fekete övet, még csak arra sem gondoltam, hogy valamikor a jövő évek során esetleg 2 Dannra is levizsgázhatok.

A vizsgaeredmények kihirdetésekor Murakami nagymester külön kitérve erre, kiemelte a jó harci szellememet, valamint a koncentrációs és ütőképességemet (kime), figyelmeztetvén arra is természetesen, hogy a jövőben nem szabad tévednem a formagyakorlatnál. Ezt a hibát egyébként annál a gyakorlatnál ejtettem, amellyel két évvel korábban egy kézdivásárhelyi zóna versenyen sikerült a 2 helyet elérnem, és azért, mert két órával korábban félre értettem a mesternek egy magyarázatát aki a Kanazava iskolán belüli és a más iskolák-irányzatok előadásmódja közötti különbséget magyarázta, mivel sem japánul, sem angolul nem tudok és a tolmács szavait nem hallottam. A bosszantó az volt számomra, hogy egy hasonló, de kevésbé fontos esetben, amely következtében szintén összezavarodtam egy olyan gyakorlatban (katában), amit legalább tizenöt éve, hogy ismerek, két héttel korábban megfogadtam, hogy bármi is történjen, a vizsga lejártáig, semmiféle új elemet nem próbálok bevinni az évek óta alaposan rögzült formagyakorlatok rendjébe. A vizsga letételének az érdekében való intenzív felkészülésbe egyébként, mind az itthoni edzőnk, mind a fogarasi mester felszólítására fogtam belé és az utolsó előtti napig nem voltam biztos, abban hogy kiállok, a kevés alvások miatt belém ülepedő fáradság miatt, amitől csak az utolsó két este bevett altatók segítségével tudtam részben megszabadulni a fogarasi vonatállomással szemközt elhelyezkedő zajos szállodában.

Voltaképpen nem csak az edzőimet és a csapattársaimat leptem meg a jó szerepléssel, hanem elsősorban saját magamat. Igaz, hogy majdnem egy hetet pihentem utána (kihagytam három itthoni edzést és csak a hetedik napon mozogtam először miközben és miután Emőkének tanítottam - javítottam az egyik komoly formagyakorlat előadási módját), de most, miután három egymást követő edzésen részt vettem, anélkül hogy azt az erős fáradságot és izomlázat érezném, amit máskor két egymást követő edzés után is éreztem már, nagyon boldog és bizakodó családapa vagyok, aki tudja és hiszi azt, hogy, ha anyagi gazdagsággal nem is, de az egészséges erőnlétével és az ennek megfelelő szellemi alapállással a gyermekei mellett tud lenni, mindaddig amíg azok fel nem nőnek. És ha ezt a számomra óriásinak számító megvalósítást vesszük, már ez is egy erősen biztató és előremutató jel arra, hogy valamikor az életem folyamán elérhetem a teljes egészséget és ez annak a jele lesz, hogy ténylegesen )és nem misztikus fantazmagóriák: ráfogások szintjén) bejutottam a mennyek országába.

Persze, ez nem következhet be egyhamar, mivel hiába alakítottam ki a szellemi és a lelki eleresztési - elbocsátási - megbocsátási képességemet, és hiába, hogy az anyagiak és a gyermekek egészsége miatt egy fél éve már nem kell aggódom mint korábban, mert mind a szegénységi, mind a komolyabb betegségi helyzetek a családból kimaradtak, mert úgy néz ki, hogy a korábbi elképzeléseimmel ellentétben, amikor úgy gondoltam, hogy a csont-betegségek gyógyulnak a legkésőbben, a jellegzetesen skorpiói betegségek, vagyis a feszültséget (és alvási képtelenséget!) okozó éjszakai végbél- és vizelési ingerek akarják elhagyni a szervezetemet a legnehezebben. És amennyiben a Skorpió által megtestesített spirituális erőtér jelenti a létezés legszélsőségesebb és ezért a veszélyesebb és leg alacsonyabb rendű állapotát, vagyis a teremtésnek azt a (sötét) határ-állapotát, amelyen túl és amely alatt már nem létezik semmi, ez logikus is. Kíváncsi lennék, hogy végbélrákból gyógyult-e már úgy meg valaki a földön, hogy nem vágták ki előzetesen a végbélnek a károsodott (daganatos) szakaszát? Egy végbél-hám rákban szenvedő, kemoterápiás kezelést kapó, nálam három évvel fiatalabb külföldi egyetemi tanárnak készítettem el egy hónapja a horoszkópját, akinek az enyémhez hasonlóan erős, de rejtett Skorpiói programmal született a világra, de sajnos Ikrek beütéssel, ami nehezebbé teszi számára a hiba- és tévedési készség kialakítását. Sajnos a munkám rendkívüli minőségét dicsérő és köszönő levele óta, pontosabban, ami óta elküldtem neki a táplálkozás metafizikájáról szóló tanulmányomat, nem jelentkezett és én nem akarok indiszkrét lenni azáltal, hogy az egészségi állapota, illetve a terápia sikeressége felől érdeklődjek, ha neki nem hiányzik a velem való kommunikáció. De félek, hogy baj lehet, mert az én végbél és prosztata problémáim ugyanis, minden mély és gyakori meditáció és minden harci terápia, illetve egészséges életmód mellett, annak ellenére, hogy érzem a javulást, igen lassan enyhülnek ahhoz képest, hogy a többi betegségeim (epe, máj, vese, szívritmus, gerinc- és térdkopások) már rég óta nem zavarnak. De azt is kezdem megszokni, hogy - sajnos! - a hozzám segítségért - feltárásért - forduló emberek csak részben veszik komolyan azokat a feloldási lehetőségeket, amiket a horoszkópjuk kapcsán írok, mivel még erősen rabjai a tudományos elméleteknek és nem akarják elhinni, hogy az ők esetében már nem érvényesek és hosszú távon nem lehetnek eredményesek a klasszikus kezelési és gyógyítási módok, hanem az egész élet-felfogásuknak és lét-mentalitásuknak a gyökeres megreformálása szükséges. De hát mit türelmetlenkedem? Hiszen sokszor van úgy, hogy én is olyan nehezen fogadom el azt, hogy az életem igazi értelmére, vagyis az igazi egészségem és az igazi boldogságom elérésére, nem a hétköznapi - pragmatikus eszem számára “kézen fekvő” létrontásnak a logikája, hanem az egyetemes megváltás logikája érvényes.

Lassan be kell fejeznem a Horog és kereszt c. naplómnak ezt a fejezetét és az eddig leírtak alapján a veszély áll fenn, hogy az olvasónak az a benyomása marad, mint hogyha az életszelet, amelyről a napló hírt ad, még a gyermekekkel való viszonyomban - viszonyunkban is, a biológiai egészség görcsös megszerzése érdekében tett erőfeszítésekről szólna, holott ez távolról sem így van. Az egészség fenntartása, illetve idősebb személyek, vagy már a kora gyermekkorukban tönkrement egészséggel rendelkező személyek esetében: az egészség visszaszerzése és fenntartása mindössze mércéje, fokmérője lehet a harmónia-képesség, a kiegyenlítődési képesség, a fejlődés és a kreatív életvitelre való képességek elérésének, - a mennyek országába való bejutásnak - amely képességek magukkal hozzák azt a sors-állapotot is, hogy az illető személynek már nem kell különösebb tragédiákban részesülnie és a sorsfeladatokkal járó esetleges drámai helyzeteket is, mint olyan, a további fejlődést - finomodást, éberség-fokozást szolgáló, számára élvezetet és örömet okozó életjátszmákat élheti meg, amelyekről Jézus azt mondja, hogy “Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.” Ebben az utolsó két - három oldalban tehát a gyermekeknek mint olyan sors-elemeknek a bemutatása következik, akik örömet és boldogságot hoztak az életünkben olyannyira, hogy két három hónappal korábban végre Emőkében is megfogalmazódott az a belátás, miszerint nagyon szégyenli magát, amiért ezeknek az ügyes és kedves lényeknek a megfoganásával és világra jöttével szemben ellenkezett a lelkében, és amikor a lelkét sikerült is időlegesen lecsitítani, akkor a tudattalanja legmélyén.

Pedig ő már nagyon fiatalon, még akkor láthatta az önérvényesítésre alapuló világi gondolkozás csődjét, amikor a filozófia szakon egyetemista volt Kolozsváron. Legfőképpen az idegesítette, hogy látta az óriási szakadékot a tanárok által tanított filozófia, mint a bölcsesség csúcsa között és azoknak a válságos magánélete, illetve a betegségeik között. Azt, hogy, miközben a bölcsesség-tanárok és tanársegédek a tudományok tudományát tanították, aközben vagy alkoholizáltak, vagy a hallgatók előtt is nyilvános magánéleti - párkapcsolati problémáik miatt szenvedtek, esetleg személységi zavaraik, vagy más, “egyszerű” betegségeik miatt. És persze, az is zavarta, hogy a kollégái és kolléganői, majdnem az egészen valamiféle, nihilizmusba torkolló, felsőbbrendűségi komplexusból eredő beképzeltségben élve, éppen hogy nem teljes céltalansággal, de valódi, vagy megjátszott közönnyel, többnyire kocsmákban, vagy olyan házibulikban kóvályogtak az egyetemi kurzusok és vizsgák közben, ahol többnyire a lerészegedés volt a legfőbb cél. Másodév második félévre, már semmiképp, még veszekedések árán sem akart visszamenni Kolozsvárra, és azért, hogy a szülei eltartottjaként ne kényszerüljön visszamenni, vagyis olyasmire, amitől az előbbi három hónapban majdnem folytonosan torokgyulladása (Nem tudta az ott átélteket és látottakat lenyelni) és arcüreggyulladása volt (Akkor még gyáva Oroszlánként nem merte nyíltan támadni az általa kifogásolt viselkedésű, alapállású tanárait és kollégáit.), szilveszterkor összeházasodtunk. Én is kaptam bizonyos misztikus - szimbolikus jeleket arra vonatkozóan, hogy Emőkét el kell fogadnom, mint a jövendő gyermekeim anyját, ezért nem tuszkoltam vissza az egyetemre, mint négy hónappal korábban és ebben az esetben viszont, az ő családjával szembeni védettsége szempontjából, csak az összeházasodás bizonyult járható útnak. A házassághoz szükséges orvosi papírok megszerzése érdekében történő nőgyógyászati ellenőrzés alatt kiderült, hogy jól időzítettünk, mert Medárda öt hetes magzatként már ott volt a méhében. Amennyiben nem házasodtunk volna össze, a családja (nem csak a szülei, hanem még a nagyszülei is, akik most oda és vissza vannak nem csak az unokákért, hanem értem is, a kést mutogatták az Emőke megriadt, akkor 14 éves öccsének, mondván, hogy elvágják a torkomat) biztos, hogy mindent elkövettek volna, hogy rávegyék arra, hogy magzatként elkaparják a drága Medárdánkat, és - tekintettel az Emőke tudattalanjának az anyai befolyásolhatóságára, a képlékenységére és érzékenységére, ha nem is sikerült volna ezt elérniük, azt biztosan igen, hogy Medárda ne szülessen meg olyan épen és egészségesen, mint ahogy megszületett és ahogy teljesen betegség-mentesen élt három és fél éves koráig, addig, amíg az Etelka világra jövetele után, Emőke a tőle különös felelősségeket igénylő újabb gyermek-áldást (a saját anyaságát), vagyis a teremtés ősideáját támadni nem kezdte.

A filozófiai egyetem helyett Emőke most a legfontosabb egyetemet, az anyaság egyetemét járja, egyre jobb gyakorlati eredményekkel és a szülések által időnként megszakított Karaté edzések szintjén erősíti és finomítja az, elmondása szerint számára egyre élvezetesebbé váló anyatigrisi személyiségét. Rengeteg befuccsoló házasság menekülne meg a csődtől és még több, igazi szeretettel gondozott és nevelt, egészséges magyar gyermek létezhetne az Erdélyi magyarság körében, ha a külső és belső anyai tapasztalatait nyilvánosan is kifejthetné.

Medárda - Hat éves kora ellenére, nem csak a két és fél éves kishúgát bilizteti, gondosan megmossa és megtörli annak a fenekét, sőt: most már almareszelékkel meg is eteti, de olyankor is a rankoncátlan Etelkával hagyhatjuk, amikor mindketten (lehetőleg rendszeresen) járunk edzésre, mivel nem csak ő nem tesz semmi rosszat, hanem a kicsit is féken tartja, gondozza. (Persze, hogy ezt elértük, ugyanannyi apai fenyítésre, szigorúságra és következetességre - az elvárások tudatosítására volt szükség, mint a szeretet közvetlen érzékeltetésére, és a személyes dicséretre.) De ugyanolyan ügyes és megbízható a Turulával való viszonyában is. Etelka nagyon örvend és ölelgeti, amikor egy-egy külön (valamelyikünkkel) tett séta után meglátja, de a kicsike: Turula, a szó szoros értelmében ragyog, amikor Medárdát látja, vagy a hozzá-gügyögő hangját meghallja. Medárda tanította meg a kicsit ülni is, holott ő nyolc hónaposan is alig tudott. Meda táncosnőnek indult ugyan már másfél éves korában, de egyelőre annak sokkal jobban örvendek, hogy egyre jobban (sokszor a korának megfelelő képességeket 10 - 15 évvel meghaladva) és egyre többet rajzol. Versekre nem tanítottam, csak a Tabula Szmaragdinára, hiszen óvodába jár és ott úgyis megtömik egy csomó szamársággal a fejét. Újabban ős is jár a kezdőcsoportban karate edzésekre.

Etelka pont olyan, mint ahogy született: miután rá szóltam, az egész nap koplaló Emőkére, hogy amennyiben könnyen akar szülni, egyen becsületesen, az megvacsorázott és tizenöt perc múlva Etelka úgy ugrott ki a szülőcsatornából a kezembe mint egy pezsgős dugó. Épp hogy reflexből elébe tudtam lökni a kezem, amikor megláttam a feltartozhatatlanul előrenyomuló, de még burokban levő fejecskéjét. “Om dintr-o bucata.” - ahogy a románok mondják: nagyon kedves és nagyon tróger és úgy ejti ki a kevés szavat, amit általában csak az én igényemre hajlandó kimondani, mint hogyha kinyilatkozna. Nyilas Sárkányfarokkal rendelkezvén, már egy éves korában ráült a porszívóra és nógatta, hogy az vigye őt. Senki nem tanította erre és akkoriban még tévét se nézett. A nyári “ezoterikus életmód” táborban, ahányszor lovat látott meg, lelkesen el kezdett azoknak magyarázni halandzsa nyelven, amiből azonban annyit ki lehetett hámozni, hogy milyen nagyszerűen éreznék magukat a lovak, ha ő meglovagolhatná őket. Ló híján, Medárdát néha megpróbálja maga alá hengerelni, de ebből a szempontból Medárda tőlem szabad kezet kapott fölötte, mivel spirituális megfontolásból, nálunk, a gyermekek tizennégy-tizenhat éves koráig a republikánus-diktatúra szabályai érvényesek és addig egyáltalán nem lesz ismeretes a demokrácia. A természeti hierarchiákat a humanista pszichológia elébe helyezzük.

Turula, eddig minden hozzá fűzött reményt beváltott és felül is múlt: kétszer akkora és kétszer olyan erős és eleven, de főként nagyon ügyes és figyelmes mint a nővérei az ő korában, de ugyanakkor kétszer olyan követelőző is. A székelés és az esti elalvás viszont épp oly nehezére esik, mint azoknak, amikor vele egy idősök voltak. Hiába na, a nővéreknek Skorpióban áll az Ascendense, neki a Sárkányfarka. Ám ahogy a nővérek kinőtték ezt, neki is sikerülni fog. Mivel épp az ő és általában a gyermekek egészségi állapota érdekében (vagyis annak érdekében, hogy a tudattalanjában létező rejtett agresszivitásának a veszélyes maradványait, amire számtalan bizonyíték kerül a felszínre még mostanában is végre teljesen feloldhassa) arra bíztatom Emőkét, hogy ő is rendszeresen járjon karatézni. Ezt viszont nem tudja megtenni, ha Turulával alszik, mivel a kicsi - akárcsak a nővérei az ő korában - igen nehezen és későre alszik el és időközben is megébredve matat az édesanyja testén. A nővérkékkel viszont már nincs ilyen gondunk, tehát a konyhából, ahol azelőtt Emőke és Turula együtt aludt, bevittük a nagy ágyat Medárdának és szereltünk még egy kicsi ágyat külön Turulának, mivel a nagyobbik gyermekágy egyelőre az Etelkáé. Ezáltal a nagyszobában az ágy felszabadult és így Emőke, a két nagyobbik lánnyal, ott alszik. Mivel én amúgy is késön alszom el, Turulát rendszerint én altatom el a mellkasomon tartva - úgy látszik, a szívhangjaimtól megnyugszik - és amikor jó mélyen alszik átviszem a konyhában felállított kicsi ágyába. Mindezt azért írom le, mert fontosnak tartom elmondani: mennyire meg tudom érteni azokat a szülőket, akik nem mernek több gyermeket vállalni, miután meghalt egy gyermekük, mivel az elején éjszakánként kétszer - háromszor is felriadva, minduntalanúl ki kellett mennem nagy csendben Turulához és csak azután nyugodtam meg, miután meghallottam, a nyugodt, ütemes lélegzetét. Az én, már gyermekkoromban jelentkező és kamasz korom óta kitartó alvási nehézségeimmel és zavaraimmal ugyanis - bármennyire is szeretném ezt - nem tudom azt két három napnál tovább megtenni, hogy éjszaka nyüzsgő, forgolódó, felsíró gyermekekkel egy szobában aludjak. Ennek halálos fáradság és kimerülés lenne az eredménye, amelynek következtében nem tudnám ellátni a családfenntartói feladataimat. Megértem tehát azokat, akik egy meghalt gyermek után, nem akarnak többet vállalni, de egyáltalán nem értek velük egyet, mivel nem az a sors-megoldás, hogy nem vállalom fel azokat az életfeladatokat, amelyekben egyszer kudarcot vallottam, hanem az, hogy minden félelmem és szorongásom és anyagi - környezeti nehézségem ellenére, újra belevágok. Nagyon boldog vagyok tehát, sőt: elönt a határtalan boldogság és hála érzete, amikor a lányainkat nézem, vagy amikor rájuk gondolok.

Mert nap közben is sokszor vagyok Turulával, mivel amikor Emőkének dolga van a konyhában és Turula nem hajlandó őt követve csendben maradni, de Medárda sincs itthon, hogy vigyázzon rá a nagy szobában, akkor Turula bekerül mellém az ágyra, mivel én azon ülve törökülésben, dolgozom a számítógépen. Így tehát a kényszer szorít rá, hogy többet legyek vele, mint a nővéreivel az ő korában, ami egy kicsit zavart az elején, de most már örvendek neki. És örvendek annak is, hogy egyre kevesebb hivatalos dolgom akad a városban - mivel Marssal a X. házban és Szűzben álló negatív Merkúrjával és Szaturnuszával a hivatalokkal Emőkének áll feladatában megbirkózni és a hivatalos eljárásokat, amelyeket én már amúgyis untig ismerek, megismerni -, aminek következtében az asztrológusi munkám szüneteiben is, egyre többet lehetek a gyermekekkel, anélkül, hogy a sok rám váró létfenntartási feladat miatt feszültségben lennék. A tegnap este, amikor pihenési szünetet iktattam be magamnak és nem mentem el karate edzésre, de Emőkét “eleresztettem” két órán át egyfolytában a három kisgyerekkel együtt lehettem. Nem tudok elképzelni ennél boldogabb állapotot és időtöltést és egyszerűen nem értem, hogy a mai, un. civilizált és emancipált nők, miért tartják méltatlannak és unalmasnak azt, hogy nap mint nap a gyermekeik mellett lehetnek, hogy velük foglalkozhatnak és azokat gondozhatják és mért vágyódnak ehelyett úgymond hasznot hozó, világi munkára, társadalmi karrierre? Hiszen úgy, ahogy mi tesszük ezt, az egyetemes törvényekkel összhangban és ezért görcsök nélkül, nem csak a velük való gondatlan együttlét maga a tökéletes kiegyenlítődés élménye, hanem a gondozásuk, az irányításuk - nevelésük is az még akkor is, ha valaki oly kevés jövedelemmel rendelkezik mint mi és nem egyszerűen lecseréli a kakás és pisis pelenkát, a használtat eldobván, hanem a tisztába tevés után, azonnal kénytelen azt kiöblíteni, hogy a mosásig be ne büdösödjék. Hogy nem értik, hogy nem érzik ma ennek az idillnek a lényegi szellemét az emberek?

Milyen megváltást akarnak azok az un. keresztények, akik egyetlen, vagy maximum két gyermeket vállalnak és azokat is “szakemberek” gondjaira bízzák, miközben mindenfelé nyüzsögnek kábultan és termelnek fölöslegesen: alakítják öncélúan használati és élvezeti eszközökké: eldobható pelenkává, gyermekszuszogást, sírást, vagy köhögést közvetítő rádióadóvá a természeti “nyers anyagot”? Hol van a hitük azoknak a potenciális szülőknek, akiket még csak olyan tragédiában sem részesített a sors, mint minket, akiknek minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a szó szoros értelmében, egyik napról a másikra halt meg az egészséges és életerős gyermekük? Bár a hírneves, és az általa “termelt” és rendezett Jézus-filmje után hírhedt ausztráliai filmszínész, Mel Gibbszon életétől és sorshelyzetétől lényegesen eltérő sors-helyzetem egyáltalán nem enged meg semmiféle összehasonlítást, mégis csak a több gyermekes színésszel kell egyetértenem abban a véleményében, miszerint a mennyország számára azt jelenti, hogy “Ülök az udvarunkon, talán olvasok, vagy egyszerűen csak nézem őket, miközben körülöttem játszanak a gyermekeim.” Hát igen. Ehhez a mennyországhoz az egészséges gyermekeket mi is megkaptuk (“megszereztük”) már, de az udvar, az még hiányzik egyelőre, de nem azért mert romániai magyarként (öngyilkosság, de legkevesebb önpusztító életforma nélkül) még csak híres költő sem lehettem, nem hogy híres filmcsillag, hanem azért, mert a nagyapám által vásárolt lápos telekre általa varázsolt kertes házat lebontották a román kommunisták a városrombolási terv keretében és nem utolsósorban azért, mert a szülőföldemen élő magyarok még mindig jobban bíznak a tudományos életnyerési lehetőség logikájában, mint a teremtés eredeti logikájában.

Vége// Csíkszereda 2004 március 15 - november 2.

A mennyek országa II.

Bizonyára létezik egy lényegi összefüggés aközött, hogy milyen konstellációban: milyen idő minőségben születik valaki - vagy valami: pl. egy olyan fejlett emlős állat mint a csimpánz, vagy az elefánt - és a születését megelőző egyetemes spirituális folyamatok által meghatározott egészségi állapota, illetve a genetikai egyensúlya (vagy a genetikai zavara) és a durvább, vagy finomabb szervi hibái között. Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek tudományos, vagy misztikus marhaságokról, mint a nők és mégis, akár egészséges - természeti létkörülmények között is hoznak a világra a genetikai kódrendszerük zavara miatt málformációval született kicsinyeket. Ezért, ha számomra világos is, hogy szellemi okok miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek a nők hiányzó, vagy csökevényes (megnézni a csökevény és a csökönyös szavak kapcsolatát) szervvel gyermekeket, nem értem, hogy a nem gondolkozó, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő állatok, miért nemzenek és szülnek torz, vagy beteg utódokat? Talán az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlődik - az új kifejeződési formákat kereső tervei és változó kísérletei jelentkeznek a kevésbé sikerült idea formákat leképező lényekben: a rosszul sikerült - elnagyolt - utódokban az új, még nem véglegesedett idea-kombinációk jelentkeznek?

Ha nem így lenne, ha nem gondolhatnám ezt, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk által személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a teremtési játszmában mindannyian, feltevődik a kockázat elfogadásának a kérdése. Ameddig az ember nem rendelkezik spirituális ismeretekkel ugyanis, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásan sikeredő isteni kísérletek eredményével szemben: az első a tudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és ezért bárkivel bármi és bármikor megtörténhet (lásd: például bárkinek az utóda, a tudomány által jónak - optimálisnak! - ítélt körülmények között “félresikerülhet”, amit a tudomány a véletlen számlájára ír, holott tudjuk, hogy a fogyatékosság, vagy a malformáció a magzatot kihordó anyának az intenzíven átélt, de a tudat alá préselt agresszivitásának: rejtett gyűlölködésének, az úgymond csendes neheztelésének: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, irracionális félelmeinek, szorongásainak negatív képzelgéseinek a következménye). A második - a veszélyesebb! - magatartás a vallásos, amely szerint az Isten tökéletes és ezért minden, amit csak akar és mindent, amit akar, amennyiben akar, tökéletesen létrehoz. Ezt követően már csak optimista, vagy pesszimista, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus kérdése, hogy büntetésként, vagy “ajándékként” fogadja el nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) egy vallásos személy a malformációkkal született utódát?

Az eddigi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a metafizikai tudatossággal rendelkező és ezért legalább nagyjából egészségesen élő, érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak egészséges utódaik születnek, hiszen az emberi ősideának megfelelő fizikai, az érzelmi és a mentális struktúrák az időben már igen rég óta véglegesedtek és csak kauzális (abszolút rendelés, rendelődés) szinten folynak az új fejlődési és kiegyenlítődési formák kialakítása érdekében történő ősidea-kísérletek. Az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp az anya, illetve az ősanyák huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt téves képzelgéseinek és gondolatainak a következménye. Ezt a képzelet-tisztítást nagy mértékben véghez viheti a tízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése.

Ahogy a bolygók által megtestesített őserők esetében a Plútó által megtestesített isteni igazság ősereje, a tizedik törvény, az Isteni Igazság törvénye. Az abszolútum törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződését is jelentő, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felül múló, azokat meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását kijavító, átalakító törvény. Ennek a törvénynek az alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyeket a többi kilenc törvény ismeretében is számunkra igen nehéz, vagy néha nem is lehet megérteni. (Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenséget is nehéz megértenünk. Például, hogy milyen logika alapján születhet nem HIV fertőzött és elvonási tünetektől mentes gyermek a világra, HIV vírussal fertőzött kábítószer fogyasztó anyától, vagy, hogy milyen logika alapján halhat meg egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke, holott az első esetben a szeretet-törvénye és a polaritás törvénye együtthatásáról van szó, a második esetben esetleg a mágia törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről.) A tízedik törvény tehát racionális logikával felfoghatatlan törvény, amely a (2)kegyelem, vagyis a csoda törvénye, és negatív jelentkezési formájában - az emberi értelem és erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! - a (3)bosszú törvénye. E két elem közül (amennyiben a csodát nem vesszük külön elemként) természeti testben élő ember valójában egyet sem gyakorolhat büntetlenül és nem is idézhet meg. Megtehetni ugyan megteheti, hogy mindenhatót játszik a világi hatalom gyakorlás útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználásának a segítségével, de ha tudatlanságában megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető, igen erős “büntetésnek” érzékelt csapásokat kell elszenvednie.

Az abszolút törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus) logikával megérteni, de jó tudni róla. Jó tudni bízni az eleve pozitív rendeltetésében és miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a szabad kiegyenlítődésünk (és a mások szabad kiegyenlítődése!) megvalósulása érdekében, rá hagyatkozni az Evangélium által sugallt magatartással: Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod érvényesüljön. Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a tragikus végkövetkezmény elfogadásának a szükségéről van szó, hanem épp ellenkezőleg: annak a “jónak” az elfogadásáról, amit a földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel nem is vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni, hiszen egyikünk sem Jézus, aki miután az által, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és ezáltal az egyetemes törvényeket, amiért kénytelen volt elfogadni és elszenvedni visszahatások következményeit. Bár a Plútó természetét ismerte és ezáltal tudott róla, 2003 nyarán Emőke még egyáltalán nem bízott az abszolútum törvényében, aminek következtében rengeteget szenvedtünk fölöslegesen mind a ketten.

A gyermekeinknek a januártól folyamatosan vissza térő betegségei hatására, az általam racionálisan követhetetlen spirituális szinteken, bizonyára igen kétségbe eshettem. Főként az Etelka betegségétől, illetve attól, hogy ez, a gyermek életét is fenyegető magas lázzal párosuló, bika jellegű betegség Emőkének miféle mélyen rejtett, veszedelmes átéléseiről adott jelzéseket. (Etelkának a Bikának megfelelő II. horoszkópházban áll az Enikőjéhez majdhogynem hasonlatosan támadott Plútója!) Más értelmes magyarázatom ugyanis nincs arra, hogy miért hűltem meg a nyár második felében néhányszor egymás után, majd miért maradtam a nyár végén és az ősszel folyamatos hűlés- érzékenységgel és hörghuruttal sok héten és hónapon át, annak ellenére, hogy ugyanakkor sikerült sokat napoznom és több kilométert úsznom a hideg Zeteváraljai tóban anélkül, hogy eben az időszakban, vagy a táborozásokat követő napokban meghűltem volna. Úgy gondolom, hogy metafizikai tudásom és fegyelmezettségem miatt, már az imaginációm számára is követhetetlen mélységeiből kezdtem támadni Emőkét, miután újra és újra azt kellett észlelnem, hogy az Etelka élet-veszélyes lebetegedését, valamint a labor-eredmények által mindkettőjüknél észlelt nagy vas és vörösvérsejt-hiány tudomásulvételét követő időszakban sem vált képessé a lelki gyengesége: a gyermekellenes és életellenes szellemi programja legyőzésére, a gyermekáldással szembeni képzeleti ellenségeskedése feloldására. Ez az ösztönszerűen jelentkező megtermékenyülés ellenes önkéntelen támadó szellem ugyanis nyomban vissza tért, mihelyt a közvetlen veszély jelei megszűntek. Ez a tény nem csak abból derült ki folyton, hogy Emőke több alkalommal is azonnal könnyezni kezdett, amikor egy - egy hetes, vagy két hetes előadói - táborozási távollétemet követő szeretkezés után biztosítottam afelől, hogy a távollétek alatt a szervezetemben felgyülemlett és a szeretkezések közben belé lövellt férfi-mag adagok jó bőségesek és olyan virgonc spermákat tartalmaznak, hogy most már biztosan megtermékenyül, hanem a makacs ellenállás abból is kiderült, hogy a valahányszor a menstruációs időszak bekövetkezett, feszültté vált és mindaddig képtelen volt megnyugodni, amíg a gyógyszertárból terhességi tesztet nem vásárolt és a negatív eredményt nem észlelhette.

De ez a megnyugvás már hiába történt meg, mert rendszerint először Medárda, majd mind a két gyermek, vagy mind a hárman a legnagyobb kánikula idején is megnáthásodtak, majd néhány nap múlva köhögni kezdtek. Amint viszont a betegséget észlelve újra és újra kiderítettem, hogy Emőke éppen mit támadott és ők gyógyulni kezdtek, következtem én, mivel mikor nyíltan, mikor anélkül, hogy ezt észre vettem volna, én támadtam gondolatban Emőkét amiért rendszeresen beteggé teszi a gyermekeket és önmagát a csökönyös ellenállásával. Mindössze az volt a furcsa, hogy időközben a spirituális ellenállásnak, illetve a magzat támadásnak a másik, korábban állandóan észlelt negatív következménye: a leszegényedés ezúttal elmaradt és lassan - lassan annyi pénzünk gyűlt össze a számlák időszakára, hogy idejében ki tudtuk fizetni az összes számláinkat és októberben, amikor a harmadik havi szociális segélyt is megkaptuk - amit épp egyébként akkor kérvényeztem, amikor ők korházban voltak - végre megtehetem azt, amire rég óta vágytam: nem kértem több szociális segélyt. Akkor még úgy képzeltem hirtelen, hogy mindez az időközben megjelent gyönyörű és komoly könyvem pozitív hatásának tulajdonítható. De később, jobban utána gondolva annak, hogy tulajdonképpen az első nagyobb összeget a Bucegi hegységben tartott “életmód” táborból hozam haza, majd azt, hogy ezt követően is, inkább azok a magukat sorsüldözöttnek képzelő, egyszerű vidéki emberek jelentkeztek telefonon horoszkóp-értelmezésre akik nem olvassák a könyvemet és interneten is olyan helyiségekből kaptam horoszkóp-rendeléseket, ahova biztos, hogy nem jutott el a könyvem. Rá kellett jönnöm tehát, hogy másról van szó. Hát miről van szó? Arról, hogy annak ellenére, hogy valamelyik gyermek, de többnyire mind a kettő és őket követően Emőke is majdhogynem menetrend szerinti rendszerességgel meghűltek, októberben végre pozitív jelzést adott a “terhességi” teszt, ami engem nagy megelégedéssel töltött el, mert azt jelezte, hogy mégiscsak sikerült a feleségemet - azzal majdhogynem folytonosan veszekedve az ellenállása megtörése érdekében és szeretkezések után órákig magam mellett tartva az ágyban mozdulatlanul - megtermékenyítenem, az örökölt és önkéntelen termékenyülés- ellenes szellemi mentalitása ellenére.

December elején viszont, amikor minden jel arra vallott, hogy a magzat biztos, hogy jól megfogant és én úgy véltem, hogy már eléggé fejlett ahhoz, hogy ne essék bántódása egy ultrahangos vizsgálattól, kiderült, hogy nem két és fél hónapos, hanem már négy és fél hónapos! Vagyis kiderült, hogy a nyári és nyárvégi “terhességi” tesztek szerencsére hibás eredményt mutattak, mivel a harmadik gyermekünk már július végén - augusztus elején megfogant, közvetlenül az után, hogy Etelkával kijöttek a korházból és Emőke még azzal a tudattal élt, hogy elmúlt a család feje fölül az általa előidézet halálos veszedelem. Akkor fogant tehát a magzat, amikor Emőke az összes önkéntelen magzat- és foganás-ellenes ambícióit feladta a nagy ijedségtől és a helyzet ellensúlyozásaképpen, a tanácsomra igyekezett állandó Isten iránti hála állapotban és szeretet-áramoltatásban élni annak érdekében, hogy Etelkának a laboratóriumi eredmények által jelzett vérképleti zavarai nehogy végzetesen súlyosbodjanak. (A gyermekkori leukémiás megbetegedés ugyanis egyértelműen az anya által folyamatosan fenntartott és vallásos szinten átélt agresszív imaginációjának az eredménye) Emőkének ez, a mindössze két, vagy három hétig tartó pozitív lelki és szellemi magatartása meg is látszik azon a pozitív konstellációkon is, amelyek a 2004-es tavaszi napéjegyenlőséget követő időszakban fognak alakulni, vagyis abban a kilenc hónapot követő időszakban, amikor a kislánynak meg kell majd születnie. - Merthogy a második vizsgálat alkalmával az is kiderült, hogy kislány lesz az orvos szerint örvendetesen egészségesen fejlődő magzatból.

Az Emőke és a gyermekek majdhogynem folyamatosan és menetrend szerint bekövetkező betegségének, amely akkor sem szűnt meg, amikor egyértelművé vált, hogy a magzat már a nyáron megfogant, mivel Medárdát időközben óvodába adtuk és Emőke ekkor már a Medárdára az óvodában leselkedő vírusokra és bacilusokra és más megbetegedési lehetőségekre kezdett haragudni, amitől persze Medárda még inkább beteg lett minden kézzel fogható fizikai ok és tudományos magyarázat nélkül - és amely állapottól a végén már majdnem megőrültem - úgy vetettem véget, hogy egy igen csúnya és agresszív szidalmazás után, az azonnali elválást helyeztem kilátásba, majd napokig arról kezdtem vele tárgyalni, hogy miként osztjuk meg a gyermekeket.

Szóval, a gyermekeknek és az Emőkének a gyógyulásból újabb meghűlésbe való zuhanására volt legalább metafizikai magyarázatom, de az én torokgyulladásaimat követő és októbertől egyre súlyosabbá váló nehéz légzésemre, a tüdőmben érzett szúrásos fájdalmakra és táplálkozás utáni puffadásokra már nem volt. Azt tudtam, hogy a torokgyulladások azt jelzik, hogy az Istennek sem tudom elfogadni: lenyelni azt az igazságtalannak érzett helyzetet, hogy a feleségem szellem-gyengeségének ennyire ki vagyok szolgáltatva a gyermekek beteg állapotán és az egész család szegénységi állapotán keresztül és főként azt, hogy a gyermekek egészségét nem vagyok képes megóvni az anyjuk önkéntelen termékenység ellenes agresszív magatatása következményétől. De a nehéz légzésről és a puffadásról azt képzeltem, hogy annak a jelei, hogy az én sors-programom által meghatározott szellemi képességeimhez és lehetőségeimhez képest, ami szerint ilyen kisszerű, kicsinyes nyavalyákkal telített életet kellene élnem, még mindig igen nagyra vágyó vagyok. A jelenségek igazi okát csak akkor fedeztem fel, amikor végre rászántam magam, hogy elmenjek a házi orvosunkhoz és miután az nem észlelt semmi rendellenes hangot a tüdőmben és a röntgen sugaras tüdő-átvilágítás eredménye sem mutatott ki semmit, ő azt mondta, hogy a légzési elégtelenség a hörgők gyulladt állapota mellett, az étkezéseket követő puffadástól van és az viszont a rossz emésztéstől, az emésztési problémáktól. Fel is írta a megfelelő gyógyszereket, de mire oda jutottam, hogy került elég időm és pénzem azokat kivenni - a jelenségtől minél hamarabb meg akartam szabadulni ugyanis, mivel már erősen zavart a rendszeres karatézásban, amit semmiképp nem akartam abba hagyni - kiderítettem, hogy tulajdonképpen - metafizikailag tehát! - miről is van szó? Arról, hogy a nehéz légzés mellett, ami arra utalt, hogy úgy érzem, hogy Emőkével élettársként egy kilátástalan sötét sorsba vagyok zárva, tehát, hogy azt érzem, hogy fulladok meg a feleségem mellett és nem tehetek semmit annak érdekében, hogy ezt megszüntessem, az emésztési problémák arra utalnak, hogy lenyelni lenyeltem ugyan azt, hogy az elválás katasztrófáján kívül, amit szintén nem találtam értelmes megoldásnak - semmit nem tehetek a sorsunk jobbra fordítása érdekében, de spirituálisan és kauzálisan feldolgozni: megemészteni már képtelen vagyok, hiszen nem én élek az Emőke testében és lelkében! Bizonyára ezért mondja Jézus, hogy az ember a párja nélkül (vagyis a párja által egyénileg végzett tudatos sors-program feldolgozás nélkül) képtelen bejutni a mennyek országába.

Szerencsére, az elválásunk kilátásától, vagyis a család szétdarabolódásának (a gyermekek megosztásának) a gondolatától Emőke jobban megijedt, mint az Etelka betegségétől és azonnal abba hagyott minden mentális és képzeleti támadást, aminek köszönhetően az új évbe már úgy mentünk át, hogy a gyermekek három hét múlva sem lettek betegek. Lassan azt is megértette, hogy az emésztési gondjaim azt is jelzik, hogy én nem dolgozhatom fel helyette az ő szellemi sors-programját és az elválás helyett, lassan-lassan azokról a gyakorlati módszerekről kezdtük beszélgetni, amelyek segítségével ő megelőzheti a jövőbeni önkéntelen képzeleti és mentális támadásainak az elharapózását. A büntetésnek látszó testi vezeklést (a kívül állók által ostoba és öncélú büntetésnek képzelt önsanyargatást), a spirituális tudatossággal okozott önkéntes testi fájdalom-okozást, mint hatásos “lélek-tisztítási” és bűn-megelőzési módszert, nem véletlenül találták fel a keleti és a keresztény misztikusok. Ezt egyébként a buddhista koncepciókra alapozott harci beavatási rendszerekben is gyakorolják. Egy közvetlen információs energetikai csatorna létezik ugyanis a fizikai, illetve az éter-testünk és az idea-testünk (Buddha - test) között, illetve a gyökér csakra és a harmadik szemnek is nevezett csakra között, a ami a tudattalan (idea szintű) tanulási képességet szolgálja és aminek révén az életfontosságú információ kikerüli és meghaladja mind az érzelmi (asztrális), mind az értelmi (mentális) testek és csakrák akadály-szűrőjét. Ez az információs energetika csatorna a három év alatti gyermekeknél még személytelen és egészen nyitott, hét éves korig egyéni színezetet kap mind a nevelés hatására, mind az egyéni spirituális program színezete hatására. Ezt követően, ugyancsak a nevelés-tanítás és természetesen az érzelmi impulzusok hatására, vagyis az egyéni szellemi programok szerinti benyomások és különböző egyéni tapasztalatok (és ezek szerinti befolyásoltság) felerősödésének a hatására, ez a közvetlen információs csatorna szűkülni kezd 14 éves korig, majd egyre erősebb értelmi (racionális és irracionális: tudományos és vallásos - babonás) szűrőkkel rakodik meg és huszonegy éves korig majdnem teljesen bezárul. Csak az erős misztikus intuícióval, vagy a kimondottan spirituális (nem vallásos!) művelésben (beavatásban) részesült személyek közvetlen csatornája marad nyitva és egyedül ők képesek a fizikai és pszichikai benyomásaikat önkéntelenül és öntudatlanul is helyesen értelmezni metafizikailag, illetve ők képesek nem csak ösztönszerűen megérezni azt, hogy mit kell tegyenek és mit nem, hanem úgymond gondolkozás és minden szellemi megfontolás nélkül is, folyamatosan helyesen cselekedni.

Ilyen személy egyelőre nagyon kevés van a földön és ha úgymond véletlenül találkozunk is velük, asztrológiailag onnan ismerhetőek fel, hogy mint a III. és mint a IX. házban álló bolygók, illetve mint a Nyilasban és mint az Ikrekben álló bolygóik pozitív fényszöget kapnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mind a négy asztrológiai erőtérben (házban és/vagy jegyben) kötelező módon valamilyen bolygó kell legyen a horoszkópjukban. Aki nem így születik a világra, illetve akit nem korai gyermekkortól neveléssel - tanítással (beavatással) kialakított spirituális nyitottsággal és szimbólum-olvasási, értelmezési készséggel indítanak az életbe, de időközben valamiért, valahogyan (erős neveléssel, tudománnyal, vallással elfödött misztikus intuíciója felébredésének köszönhetően) mégis felébred szellemileg, csak azt teheti amit a keleti misztikusok és a keresztény vezeklők annak idején túlzásba vittek és leferdítettek: fájdalom, illetve tudatos szenvedés útján kell bevinniük az információt az értelmüket és a vágyaikat irányító képzelet-testükbe. Ennek a módszernek a gyakorlati hatékonyságáról a karate edzéseken győződhettem meg.

Négy évvel ezelőtt, amikor két éves házasságom után arra a következtetésre jutottam, hogy minden szellemi törekvésem ellenére, a húgyhólyag és a prosztata bántalmaktól soha nem leszek képes megszabadulni, mindaddig amíg hagyom, hogy a Lilithem hatására inzetnív családon kívüli szexuális vágyakozások gyötörjenek, erős csípős csihányt szedtem, kötegekben több alkalommal elhelyeztem az ágyam előtt egy kiterített újságon és több percig azokon térdepeltem. Az eredmény pozitívan hatott és nem csak a vezeklést követő hetekben, hanem azt követő hónapokban és években is, mintegy automatikusan sokkal kevesebbet képzelegtem arról, hogy milyen jó lenne más nőkkel - ismerősökkel és ismeretlenekkel - szeretkezni mint azelőtt. Persze, ezzel még nem oldódott meg teljes mértékben a betegség problémája, de rengeteget enyhült, olyannyira, hogy nyaranta egyre több időt tudtam tölteni a hideg vizű strand-medencékben mint korábban és egyre kevesebbet fájt a vesém és a húgy hólyagom. Majd, miután Magyarországról haza költőztünk és kimentünk nyaralni a zeteváraljai gáthoz, egyre több időt és 2003 nyarán már órákat is tölthettem az ott még hegyi pataknak számító Küküllő és a Sikaszó vizével feltöltött, több tíz méteres mélységű, másfél kilométer széles és négy kilométer hosszú tónak a vizében. Emőkének is egy ilyen képzelet-megsegítési módszert ajánlottam még mielőtt Etelka megbetegedett volna, annak érdekében, hogy a mentális magzatellenes, személy- és életellenes agresszivitását tudja idejében megfékezni, megállítani és megszüntetni. Tudniillik, hogy amikor észre veszi, hogy támad, azonnal verje a fejét a falba. Hát nem hallgatott rám és ennek meg is lett az eredménye: a gyermekek és az ő majdnem folytonos hűléses betegsége. Most, amikor végre nagyon megijedt és hajlandó volt bármit is elkövetni, valahogy elkerülje az elválást, a konyhába felszerelt hangszigetelő ablak alkalmával, a konyha valamelyik zugában megtaláltunk egy olyan gumibotot, ami még kisgazdapárti újságírók lapjának a szerkesztőjeként - elnöki tanácsadójaként került hozzám valamiképpen. Ezt a gumibotot, amivel kezdő metafizikusként én is jókat húztam a fejemre, amikor észre vettem, hogy újból szamárságokon jártatom az eszemet, rögtön a kezébe adtam Emőkének azzal a megjegyzéssel, hogy itt van az utolsó esélyt jelentő eszköz, amivel a házasságunkat és ezáltal a család egységét megmentheti: valahányszor észre veszi magát (és azt korábban már számtalan alkalommal elbeszéltük, hogy mikor, milyen körülmények között kezdi a támadást), hogy valakit, vagy valamit támad (pl. a Medárdát az óvodában esetleg megtámadó és megfertőző vírusokat) huzamosan gondolatban és képzeletben, azonnal verje fejbe magát a gumibottal. És ott helyben azt is kértem tőle, hogy próbálja is ki. Azóta állítólag gyakran használja és csakugyan, ma már kereken négy hete, hogy sem ő, sem a gyermekek nem voltak meghűlve és más betegség sem érte őket. És ez annak ellenére történt, hogy időközben beköszöntöttek a csíki hidegek és Medárdáról, akiről már korábban is kiderült, hogy (annak ellenére, hogy amíg Etelka meg nem született, gyakorlatilag nem is volt beteg!) sokkal érzékenyebb az anyja negatív mentális állapotaira, mint Etelka, mivel a Marsa együtt áll az Emőke Merkúrjával és a Halak Sárkányfarkuk is egybevág, és akiről december elején még az is kiderült, hogy szintén kevés a vérében a vas százaléka és a vörös vérsejtek száma, sőt: még az is, hogy időközben olyan bacilusok kerültek a vérébe, amelyek - a házi orvosunk szerint, akihez végül kénytelen voltunk őt elvinni - ha nem hagyják el a szervezetét, megtámadhatják a veséjét és a tüdejét. Szó, ami szó, az elején igen korán megfázott és igen hamar szólt, hogy menjünk haza, valahányszor magammal sétálni vittem a gyermekparkba az első hóhullás után, amikor még Csíkszeredában sem volt alacsony a hőmérséklet. Most, amikor jó fagyosra áll a januári idő, kesztyű nélkül jeget gyűjt a behavazott, majd bejegesedett foci pályán a csere padra, miközben én szaladok - két kört egyedül, majd vele egyet - és az apai erélyességemet is elő kell vegyem annak érdekében, hogy ne ellenkezzen amikor jelzem, hogy haza megyünk. És ez abszolút természetes, mert a gyermekek eleve erősebb étertesttel rendelkeznek mint a felnőttek és csak abban az esetben lesznek betegek, ha ezt a természetszerűen egészségesen működő energetikai aurájukat nem sebzi fel és nem teszi tönkre az anya, vagy a gyermek gondját viselő gyám negatív képzelete.

Az én gyógyulásom viszont, már korán sem volt ilyen egyszerű. Egyrészt mert, miután megtudtam, hogy az Emőkére való - mikor nyíltan felvállalt, mikor csak a képzelet, vagyis az utóbbi évben valósággal belém vert félelem szintjén fennmaradó - haragom mellett, olyan szellemi oka is van a betegségemnek, amit magamtól nem tudok megszüntetni, mivel nem bújhatok be az Emőke lelkébe - tudatába és nem szűntethetem meg helyette az agresszív képzelgést. El kellett telnie három hétnek legalább, amely időszakban a gyermekek nem lettek újból betegek és csak az után - egyébként szilveszter tájékán - nyugodhattam meg, amikor a valóság-eredmények is jelezték, hogy feleségem végre összeszedte magát. Másrészt mert ellentétben velük, akik beteg állapotukban is jól tudnak aludni, nálam ez nem megy olyan könnyen. És most annál is inkább nem ment könnyen, egyrészt mert ami után kiderült, hogy Emőke az Etelka korházi kezelése után is támadja a potenciális anyaságát, egyszer sem tudtam vele teljes odaadással szeretkezni, sőt a December eleji cirkusz után - három hétig, ami nálam három havi kihagyással is felér! - nem is szeretkeztünk egyáltalán. Ez az állapot viszont - mármint a folyamatos szellemi, lelki és végül testi szinten is átélt boldogtalansági (kiegyenlítetlenségi) állapot! - az amúgyis igen erős (a legjobb hasonlat erre talán az, hogy barométerként működő) dülmirigy érzékenységemet, a veszélyesség határáig menően kiújította, ami miatt még annyira sem tudtam kialudni magam, mint egyébként. Ezt az állapotot viszont sehogy sem lehetett a félig-meddig rendszeres edzésekkel egyeztetni. Nem mentem el tehát sem a karácsony előtti, sem a szilveszter előtti edzésekre és így, a család állapota felől valamelyest megnyugodva, sikerült valahogy az utóbbi két hónapban felgyülemlett izomlázzal kevert fáradságot a szilveszterkor elfogyasztott fél liternyi gyógyfüvekből készült és általam gyógyteával, mandarin lével és mézzel vegyített svéd bitter utó-hatásával együtt valamelyest kipihenni.

Az új évet - ha nem is mindjárt január elsején, de negyedikén mindenképpen - tehát sikerült már jól kezdeni. Nem csak a gyermekeink egészsége állt helyre és nem csak a feleségem spirituális magatartása lett éberebb valamelyest - ami egyébként az ő szempontjából is igen aktuális volt már, hiszen mindössze három és fél, vagy maximum négy hónap maradt hátra a harmadik kislányunk születéséig, hanem ilyen, a gyermekek betegsége által nem feszélyezett, körülmények között már én is biztos lehettem abban, hogy végre az én egészségem és erőnlétem is helyre áll. De nem csak az egészség, hanem az anyagi perspektívák szempontjából is jobban álltunk a korábbi évekhez viszonyítva - a Magyarországi helyzetünket kivéve, amikor is pénzünk volt, de boldogságunk egyáltalán, mivel két héttel szilveszter előtt halt meg Enikő -, mivel decemberben nem csak hogy - ha nehezen is, de megérkezett két külföldi rendelés honoráriuma, de a hirtelenül jött hazaköltözéskor Magyarországon hagyott és ott később kárba veszett javainkért is kárpótolt a barátnőnk, akinek, a Skorpió sárkányfarokkal rendelkező volt férje, az általam nagy gonddal összecsomagolt ruháinkat, kazettás magnónkat, saláta-mixerünket és könyveinket a feleségére való haragjából kifolyólag tönkre tette (állítólag elégette). De még az utolsó napokban is befutott és a posta útján ki is fizetődött néhány interneten elküldhető horoszkóp rendelés, amiből az összes számláinkat úgy ki tudtuk fizetni, hogy nem indultunk üres zsebel az új évnek. Sőt: azon kezdtem gondolkozni, hogy a számlák és személyi - lakás adók kifizetése után megmaradt pénzzel egy hangfelvételek készítésére is alkalmas Cd-rom készüléket és hang-kártyát is szereltetek a számítógépembe annak érdekében, hogy az addig hangkazettákra mondott szöveges horoszkópok elkészítésének és elküldésének a könnyítése mellett, az Enikő halála óta eltelt három év után, újból hallgathassunk -és persze, hogy a gyermekek is hallgathassanak - meditációs zenét, amire már több ideje vágytam.

Az, hogy az egy évvel korábban - miután karácsony előtt, az Emőke szülés utáni első menstruációja meg jött - elkezdődött gyermek-hűlések nem akarnak megszűnni, nem csak azért volt idegesítő, mert szüntelen fenyegetésével szorongással, majd az újabb gyermek-betegségek bekövetkezések után, egyre feloldhatatlanabb harag-állapottal töltött el, hanem azért is mert nem csak Medárda, akiről ezt már születésétől fogva tudtuk, de Etelka is, aki végül is Enikő halála után született, rendkívülien nagyszerű gyermeknek bizonyult. Mintha az Enikő halála után bennem maradt szorongás-hajszálereket akarta volna kigyomlálni, annyira életrevaló természetű gyermeknek bizonyult, hogy engem, aki az életem folyamán inkább problémás gyermekkel találkoztam, néha egészen meglepett. Etelka ugyanis, a környezetébe inkább beolvadó, már-már veszélyesen erős empátiával rendelkező, a környezete minden rezdülésére igen érzékeny Medárdával szemben, szokatlan természetességgel megélt önállóságra törő, magától érthetődő természetszerűséggel magabiztos, egyáltalán nem kényes (sőt: mindössze csodálkozni lehetett azon, hogy egészen pici kora óta, milyen probléma-mentes sztoikus nyugalommal folytatja felfedező útjait, valahányszor “szabadesés” közben a padlóba, vagy valamelyik szoba bútorba keményen bevágta a fejét), de ugyanakkor hihetetlenül könnyen tanuló, fegyelmezhető és kezelhető, és mindezekkel együtt annyira jópofa gyermeknek bizonyult, hogy néha, amikor e tulajdonságait valamiért kiemelten tapasztaltam, valahogy nem is jött, hogy elhiggyem, hogy nekem, aki annyi gyermekekkel és családdal kapcsolatos problémán és nyomorúságon át mentem, ilyen “jól sikerült” gyermekeim lehetnek. És akkor hogy a csudába törődjek bele abba, hogy ezek a gyermekek, akinek ebbe az egészségébe nem csak születésük előtt, hanem már a foganásuk előtt, egészen az életbe-képzelésüktől kezdve a természetes megszületésükig menően, akkora szellemi energiát befektettem, hogy egyértelműen én is a szülőjüknek érzem magam még akkor is, ha nem az én testemben fogantak meg és nem én hordtam ki őket, mindössze az édesanyjuk mentális fegyelmezetlensége miatt, állandó életveszélyben vannak?

Ezek tükrében egyenesen világméretű - és sajnos nem csak emberiség méretű! - tragédia az, hogy mi mindent össze nem hordanak az orvosok - és egyéb un. ember-tudósok - a szak konferenciákon, szakkönyvekben, sajtóban és az audió-vizuális médiákban és - hogy az új gyógyszerek előállítása érdekében egyenesen sátáninak számító kísérletezésekre használt állatok kínzásán kívül, micsoda természeti kárt követ el a civilizált ember annak érdekében, hogy egyes egészséges gyermekek születését, azok embrionális állapotát befolyásolva lehetővé tegye, hogy a betegen, illetve nyomorékon született gyermekeket gyógyítsa, életben tartsa és gondozza, ahelyett, hogy egész emberiség szinten, az összes anyák képzeletének a kitisztítására fordítana egy a gyógyításhoz - az utólagos helyrepofozáshoz, helyre férceléshez - képest minimálisnak számító szellemi és anyagi energiát. És az utóbbi még csak nem is a politikusok és a tudósok által szajkózott gazdasági létszínvonal emelésével áll kapcsolatban!

Persze, nem csak a családom egészségi állapota és végül az én egészségi állapotom további romlásáról és az utolsó hetekben - napokban helyre hozásáról szólt számomra a 2003 esztendő második fél éve. Amellett, hogy megjelent és ahhoz képeset, hogy a nem is olyan könnyű olvasmányt jelentő hosszabb tanulmányokat is tartalmazó könyvem mérsékelt sikert is aratott, bele fogtam a második spirituális könyvem megjelentetése előkészítésének. Ez persze első sorban azt jelentette, hogy olyan állapotba hozzam a kétezer egy nyarán még befejezettnek hitt anyagot, hogy egészen biztos legyek abban, hogy az ténylegesen, minden körülmény között és minden szempontból befejezett. Utólag vissza olvasva ugyanis világossá vált, hogy az egésznek a metafizikai mondanivalója szempontjából, de nem utolsó sorban irodalmi minőség szempontjából is legalább hét fejezetet a huszonkettőből ki kell egészíteni, illetve némelyiket egészen újra kell írni. Ezt a napló fejezetet is csak azért kezdtem el most írni, mert miután a nyári táborozásaimból haza tértem, újra nekiveselkedtem a tizen egy évvel elkezdett és két évvel korábban befejezettnek vélt beavatási regényem egyes fejezetei át- és újra írásának. Ez a tevékenység viszont már egyáltalán nem bizonyult spirituális tevékenységnek, hiszen majdnem semmi újat nem nyújtott, mivel mindössze a régi élményeimnek, gondolataimnak és metafizikai felfedezéseimnek - tapasztalataimnak volt az esztétikai formába való öntése, a különböző - és mivel regényről van szó, persze a legalacsonyabb szintű - spirituális műveltséggel és tudatossággal rendelkező olvasók által minél elfogadhatóbb, érthetőbb és világosabb magyar nyelvi - fogalmi formákban történő kifejezése.

Ezért, ez a metafizikus írói, esztétikai - irodalmi tevékenység semmit nem segített az aktuális problémáim feldolgozásában, az új felfedezések tisztázásában, képzeti - képzeleti rögzítésében és el is döntöttem, hogy ezen a folyamatosan írt naplón kívül, még esetleg néhány verset ha írók még a hátra levő biológiai életem során. De ugyanezért, a világban végbe ment eseményeket sem reagálhattam le, pedig nagyon érdekes lett volna az Iraki gerilla harcok és öngyilkos merényletek, a szintén a primitív ősi - törzsi ellenség-képzet, vagyis a gyilkolás képzelet nyomása alatt zajló palesztin- izraeli, az afganisztáni háborús eseményeknek, a törökországi terrorista merényletek, az Iráni földrengésnek, vagy éppenséggel a román és a magyar politikai eseményeknek a megfelelő időpontokban fenn álló konstellációk szerinti, metafizikai értelmezése - kommentálása, amire minden esetben egyértelműen rá nyomta a bélyegét az a tény, hogy a Skorpión haladt át és még mindig ott halad a Sárkányfarok.

De sebaj, remélem, hogy mindez csak az én pillanatnyi veszteségem volt és az olvasókat kárpótolja majd a jól megírt regény, amit végre egyértelműen befejezettnek tekinthetek és így, a hatás visszahatás következményeként, a közeli és a távoli jövőben is (hosszú távon) mindannyizunk számára vissza térül majd ez az áldozat.

Főként ha a regény hatására még többen kezdenek bízni majd bennem, illetve azokban a hiteles információkban, amiket sikerül magyar nyelven elmondanom, leírnom és szétküldenem. És ez nem csak azért fontos, mert, amennyiben sikerül Emőkének a harmadik gyermeket is természetesen (itthon) és egészségesen megszülni, a pozitív példa minden elméletnél meggyőzőbb lesz, hanem azért is, mert a Skorpió Sárkányfarok hatása alatt marad az egész emberiség gyakorlatilag az egész 2004-es esztendőben, tehát bőven lesz olyan világi esemény amit metafizikailag érdemes lesz értelmeznem, vagyis bőven lesz, amitől a következő évben, és egyre többen, világszerte felébredjenek.

A családom egészségi állapotának az ingadozásán - fejlődésén kívül, illetve azon kívül, amit ebből a folyamatból metafizikai szinten leszűrhettem magamnak, a naplóírás szempontjából fontos metafizikai észleletek, természetesen azok, amelyeket az asztrológusi tevékenységem során tettem ebben a fél évben. És ha van valami amit bánok, az épp az, hogy nem volt időm ezeknek a folyamatos leírására. Az is igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, ezek a sorsproblémák, a korábban ismert Skorpiói, Rák és Oroszláni “típus gondok” mellett, amiket már természetesnek vettem, hogy magamhoz vonzom, folyamatosan valamilyen Jupiteri problémára engedtek következtetni külön-külön, de csak most, 2004 január elején értettem meg, hogy ez az én életemben, illetve képzeletemben miféle krízist, vagy zavart hivatott jelezni. Az alkoholizmust és a hazudozást nem vehettem magamra, mert hiszen - legalábbis más (egészséges!) férfiakhoz és nőkhöz képest, összehasonlíthatatlanul kevés alkoholt fogyasztottam és hazudozni sem hazudoztam és mindig kínosan vigyáztam nem csak arra, hogy érdemtelenül pénzt ne vegyek el, de arra is, hogy inkább én adjak több információt, mint amennyi kiegyenlítést kapok fizetségként. Persze, az utóbbit nem lehet matematikai és pontossággal lemérni és biztos vagyok abban is pl. hogy, a könyvemet szerkesztő és kinyomtató nyomda-tulajdonos barátomnak egyelőre adósa maradtam, mivel nem használja eléggé a tőlem kapott asztrológiai információt, de ugyanakkor messze többet dolgozott a könyvemmel, mint amennyi pénzt kapott az elvégezz munkáért a kiadótól, de ezt számon tartom és tudom, hogy a sors egyszer teremt majd egy olyan helyzetet, hogy törleszteni tudjak.

Szóval sem anyagilag sem erkölcsileg nem csaltam, azon kívül, hogy a feleségemet képzeletben néha meg csaltam, mivel egy két nőt időközben keményen meg kívántam, de ugyanakkor azt is tudtuk mind a ketten, hogy ezzel a másik is így van és ebben nem találtunk semmi rendkívülit, sőt a baj az lett volna, ha a nemi ösztöneink nem működnek és nem serkentik a képzeletünket. Hát akkor mi a fene lehet? A végén már majdnem kétségbe esetem, amikor majdhogynem rendszeresen azt kellett észlelnem, hogy a postán küldött, külföldi horoszkóp-honoráriumok, rendszerint félre mennek, vagy elakadnak valahol és csak azután jutok hozzuk, miután mindegyiknek külön utána járok, sőt egyszer veszekednem is kellett egy harminc éven túli, de család nélküli -és ezért az ilyen problémákra érzéketlen - postáskisasszonnyal. Mivel az én Jupiterem az Ikrekben és a XI. egyes házban áll, ez az információ zavart csak és csakis a Jupiteri motívumra vezethettem vissza, de ráadásul a tüdő hörgők gyulladása is valami rossz tágulásra engedtek következtetni. Ekkor Tarot kártyát vetettem és végre rá jöttem, hogy a természetesnek vett, de folyamatosan feloldott - legalábbis annyiban feloldott, hogy soha semmiféle gyakorlati lépést nem tettem annak érdekében, hogy az ilyen féle, szerintem természetes módon fellépő házasságon kívüli szexuális vágyaimat kielégítsem - “félrelépési” vágyaim mellett, még mindig állandóan külföldre, pontosabban Magyar országra menni - menekülni vágytam az itthoni, metafizikailag száraznak és sterilnek érzékelt érdektelenség elől. Persze, már nem úgy, hogy egészen elköltőzni, de úgy, hogy időnként két három hónapra ki menni és ott asztrológusként pénzt keresni és ezáltal folyamatosan az asztrológusi - metafizikusi elememben lenni. Képzeletben tehát magamat csaltam tehát, mivel világos, hogy bármennyire is jó dolog, ha az ember érzi azt, hogy a valóságos értéke szerint értékelik a munkáját és ezáltal az ő személyét, úgy sem lehet nyugodt, ha nincs mellette a családja és nem is természetes dolog az, hogy egy családapának hónapokon át ne legyen a szeme a családján! És ez nálam még annál is inkább érvényes, hogy az Uránusszal együtt állva, a Rákban van a Sárkányfarkam és négy bolygó áll a Ráknak megfelelő négyes házban. Úgy látszik ez egy olyan paradoxona az életemnek, amit nem leszek képes mindaddig megoldani, amíg a legkisebb lányom is, aki még a világra sem jött, el nem éri a tizennyolcadik évét! - Na ezt nyeld le még Kozma Szilárd és menten megszűnnek a kommunikációs problémák körülötted!

Addig is, amíg ezt megemésztem és itthon is érezhetem majd az asztrológusi - metafizikusi súlyomat, amit valószínűleg akkor érek el majd, amikor a regényem is megjelenik (sőt: talán ez nem is a regény megjelenésének a kérdése, hanem a külföldön való szakmai boldogulás ideájától való végleges megszabadulásának a kérdése!), a napló terébe idézek néhány olyan jellegzetes esetet, amit az időközben jó barátaimmá váló, sors-feladataikat komolyan vevő, személyek sors-krízisének a feloldása érdekében kellett értelmeznem.

“Szia Szilárd!

Gondolom most azt gondolod te ezt már előre láttad!

Szeretnék tanácsot kérni, most úgy érzem van bennem erő talán jól dönteni!

Röviden jelen helyzetem: Csabával nagyon jól vagyunk a mindennapokban, feleségül akar venni és nagyon komolyan gondolja az egészet. Úgy érzem, ha mindent beleadnék ebbe a kapcsolatba akkor sikerülne is. De borzasztóan félek - ez az első kapcsolatom amikor tudatában vagyok a dolgoknak! Úgy érzem Csabával nagyon összepasszolunk sok mindenben, de a tűz hiányzik belőlem, ami túllendítene félelmeimen. Félek, hogy nincs túl sok lehetőségem, pláne ilyen embert találni mint ő. A szüleim közben ezerrel csomnak (ösztökélnek?), hogy legyen unokájuk. Ez szörnyű! Nem tudom mit csináljak, hogy én egyensúlyban legyek és kiutat találjak. Kérlek mond el a véleményed ebben a helyzetben!

Előre is köszönöm. Barátsággal: Mária”

1. válasz

Kedves Mária!

Gondolom, ismersz már annyira, hogy tudd: egyáltalán nem vagyok egy érzéketlen, a mások problémáit felületesen kezelő ember. Tehát a krízis helyzetedet is meg tudom érteni sőt: emberként - családi problémákra igen érzékeny személyként - veled egészen komolyan egyet tudok érezni. Asztrológusi - metafizikusi tapasztalatom azonban józanságra, sőt éberségre int, éppen azért mert megbízol ítéletemben és a véleményemet kérted. Nos épp emiatt, kérlek, jegyezd meg amit az előbbiekben írtam és ugyanakkor ne lepődj meg, ha un. bizalmas barátodként kissé keményebb hangvételt is meg fogok engedni magamnak.

Arra a kérdésedre tehát, hogy “Mit tegyek?”, a válaszom nagyon egyszerű lenne: ne a félelmeidre, vagyis ne a spekuláló (Júdási) eszedre hallgass, hanem a szívedre. Érthetőbben: ha igazán meg vagy arról győződve, hogy mindazok ellenére, amit a horoszkópjából kiderült és amit a gyakorlatban te is észrevettél (mármint hogy kissé szétszórt és az érdekesség és a kellemesség érdekében szereti elferdíteni a valóságot), tényleg annyira szerelmes vagy Csabába, hogy minden fenntartás és feltétel nélkül, maradéktalanul tehát, tudsz az odaadó szerelmes felesége lenni, akkor menj férjhez hozzá. De ha nem vagy meggyőződve a legelemibb szinteken is, úgymond minden sejtedben arról, hogy szerelmes vagy belé és teljesen megbízva minden szavában, képes vagy magad odaadni neki, akkor ne menj férjhez hozzá (pláne hozzá!). Ha a szerelemtől elszorul a torkod amikor csak rá gondolsz, amennyiben, ha nem is érzel féltékenységet, de finoman meglegyint a féltés fuvallata, arra az abszurd ötletre, hogy esetleg ő másba is szerelmes lehet, amikor pl. idegen és szép nő társaságában látod, akkor menj hozzá feleségül! De ha nem így van (amennyiben igaz tehát az, amit korábban állítottál, ti., hogy nem vagy belé szerelmes, csak jól érzed magad vele), ha nincs meg tehát részedről az a bizonyos tűz, ami átlendítene a félelmeiden, akkor semmiképp ne menj hozzá feleségül, mert ha e nélkül a tűz nélkül (szentség nélkül tehát!) teszed meg ezt a lépést, nem csak az lesz a baj, hogy eleve kudarcra van ítélve a házasság és ezért előreláthatóan rengeteg szenvedésbe kerül majd az önmagaddal és a férjeddel, valamint a családoddal való vívódás a válás előtt és a válás közben. Elsősorban az a baj, hogy - attól függetlenül, hogy ő mit érez és mit nem érez irántad! - át fogod verni azt a férfit - és ezen keresztül a benned levő ősanyát is - aki igazából, a férji státuszánál fogva, maradéktalanul át kellene tudjon téged világítani és ezáltal megtermékenyíteni. De ha nem vagy igazából szerelmes belé és ő is mestere az önámításnak, te valójában soha nem leszel képes neki maradéktalanul (az elején talán jelentéktelennek tűnő, de az évek során egyre jelentősebbé váló, majd végül a kapcsolatotok minőségét és ezáltal a te lelki életed minőségét meghatározó - megrontó! - visszatartás nélkül) odaadnod és ebben a korban ez még azzal is járhat, hogy természetes úton ne tudj megtermékenyülni tőle, hogy ne foganj tőle gyermeket.

Ilyen egyszerű lenne tehát nekem válaszolni a kérdésedre, olyan asztrológusként akivel a te az odaadási problémáidról (képtelenségedről) is beszéltél a nyáron, és neked is egyszerű lenne ennek következtében cselekedni, ha nem tudnám, hogy az emberi személy mennyire összetett lény és mennyi befolyás (vonzás és taszítás) éri egy ilyen életbevágóan fontos döntés előtt. Ezért felsorolok néhány szempontot az asztrológusi tapasztalatomból, mivel rengeteg olyan családi - élettársi vergődésnek vagyok a tehetetlen tanúja, amelynek az egyetlen baja az, hogy nem igazi szerelemre, hanem mindenféle kapcsolat-idegen szempontra, un. józan megfontolásokra, vagy a szülők befolyására alapozták. Most nagyon szeretném, ha videofelvételről láthatnád annak a két gyermekes fiatal nőnek a kétségbeesett a lelki vergődését, aki, miután felfödtem, hogy mit látok az ő horoszkópjában, illetve hogy mit következtetek ki az ő horoszkópja és a férje horoszkópja összevetéséből, előbb meg könnyebbülten el kezdett sírni, majd könyörögni, hogy a férjének is magyarázzam el ezt, hogy igenis reális dolog az, és nem női szeszélyeskedés a részéről, ha oda jutott, hogy irtózik már a férjének az érintésétől is, - holott valamikor az elején még jókat szeretkeztek és a férje épp azért nem tudja meg érteni, mert akkor még ő is szerette a dolgot és volt orgazmusa! És sírt, amiért valaki “szakember” számára végre kimondta, azt, amit ő egy éve nem csak hogy sejt, de egészen biztos is már benne, hogy az utóbbi évek szenvedése mindössze annak köszönhető, hogy a horoszkópjukból is kideríthetően a barátjához és nem az őt “zsigereiben provokáló” szerelmi élettársához ment feleségül és ráadásul épp ilyen megfontolások alapján mint amilyeneket te felsoroltál! Az évek multával beálló következmény viszont nem csak az egyoldalú szexuális elhidegülés a részéről (a férje számára ugyanis az ő személye kemény szexuális provokációt jelentett valami Lilit - Vénusz konjunkcióval!), hanem a nagyobbik gyermekének a cukorbetegség mellett, krónikussá vált és a tudomány által megmagyarázhatatlan szívbetegsége. Egyszerűen egy “hiány” árnyék, egy állandóan növekvő sorvadásos folt (lyuk) keletkezett a gyermek szívére (kimondottan Oroszlán motívum!), mivel a hölgynek a házasság kötés után, személyi önkifejezési problémái akadtak, annak következtében, hogy huzamos ideig nem az igazi egyéniségét - érzelmeit - mutatta a férjének és megjátszotta a boldog feleséget. A kisebbik gyermek viszont, aki már abban a periódusban született, amikor a nő már be tudta magának vallani, hogy nem bírja a férjével való együttlétet, egyszerűen mindenféle allergiás tünetei vannak, amelyeket normális körülmények szerint és a tudomány szerint, olyan anyagok és jelenségek kellene kiváltsanak, amelyekkel a gyermek nem is kerül kapcsolatban.

A hölgy megkönnyebbült sírása mindössze abból eredt, hogy én a horoszkópjukat értelmezve, konfirmáltam - vissza igazoltam - neki a sejtéseit, miszerint a gyermekei misztikus betegségei ugyanabból az “irracionális” forrásból erednek, ahonnan az ő férjével szembeni irtózata és persze abból, hogy kimondtam neki: mindezt csak úgy tud megszabadulni, ha az sem érdekli, hogy a gyermekeivel az utcára kerül - mivel a lakás, amiben élnek az ő anyja tulajdonát képezte, és akinek a fiatal férjjel rokoni kapcsolatban álló, erőszakos élettársának a nyomására ment férjhez és aki most azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben elválik, ki kell költözzön a lakásból, mert az anyját vissza küldi maga mellől a saját lakásába - és mindenért visszamenőleg is vállalva a felelősséget, elválik. Szerencsére a kis hölgy rendelkezett annyi misztikus intuícióval és elég értelemmel, hogy még mielőtt hozzám eljött, belássa: ő a hibás, amiért annak idején engedett annak a lehetőségnek a csábításának, hogy a fiúval, akit inkább sajnálatból szeretett mint szerelemmel, teljes mértékben elfoglahatják az édesanyja lakását, ha férjhez megy. De kérdem én, hogy nem-e jobb lett volna korábban felvállalni a felelősséget és férjhez menés nélkül is vállalni a szexuális kapcsolat folytatását mindaddig, amíg ki derül, hogy a férjével inkább barátok, mint szeretők és ezért igazából nem egymásnak valók élettársként? Hiszen egy dolog, hogy szexuális viszonyt folytatok valakivel, akivel jól érzem magam, mert szerencsére ez ma már ez így természetes és egészen más dolog, hogy valakivel elszánom magam a misztikus egység megvalósítására, aminek érdekében teljesen elkötelezem magam lelkileg és spirituálisan egész életemre.

A másik ilyen esetem egy meglepően jó horoszkóppal rendelkező kaposvári skorpióban született hölgy volt, akiről az istennek nem tudtam kideríteni, hogy mi az ördögtől beteges, hogy a gyermekei mitől cukor betegek és, hogy miért kell neki hat dioptriás szemüveget viselni, amikor fiatal korában ( férjhez menés előtt!) szó sem volt szemproblémákról? Nos, amint a horoszkóp elemei alapján jobban behatoltam a szerelmi szexuális életébe, kiderült, hogy ilyen neki már évek óta nincs is - mert hát szerinte azt minek? - és hogy a férjével való enyelgés helyett, aki számára ő maga talált valamilyen hobbyt, hogy az le kösse magát és ne kelljen azzal szeretkezzen, bele vetette magát a három gyermek anyai szeretettel való megfullasztásának a nemes és grandiózus műveletébe. A feltárás természetesen teljes kudarc volt, mert az istennek nem akarta elfogadni (belátni) azt, hogy a vad Skorpiói energiáinak az egyik részét a férjével való szexuális harmóniában élére kellene fordítani, ahelyett, hogy az általa épp eképpen és emiatt beteggé tett gyermekeire fordítaná. E próbálkozások közben jöttem rá, hogy a házasság kötés után, azért gyengültek meg ilyen rohamosan a szemei, mert Skorpióként nagyon is tudta, hogy vétkezik a férjével szemben, amiért házasságot folytat vele anélkül, hogy azt igazából szeretné. Mivel a Skorpiók a legnagyobb rejtőzködők is, akik nem csak az Isten elől akarnak elrejtőzni akár az Istenben is, hanem még saját világos értelmük elől is, csak egészen a beszélgetés végén jöttem rá, hogy ez az asszony a szíve mélyén soha nem szerette a férjét igazi szerelemmel, hanem úgynevezett “keresztényi szeretettel”. Az ő szempontjából talán semmit nem használt a feltárás, de én akkor értettem meg, hogy miért Isten elleni - az egyetemes törvények elleni! - vétek nem szerelemből házasodni, ti. látszatra elintéz vele az ember sok felszínes kérdést, ami addig nyomást gyakorol rá (a szülők követelőzése, az időből való kifutás gondolata, hogy később nem talál egy ilyen embert, stb.), de ezzel a pragmatikus lépéssel ugyanakkor olyan szellemi terheket vesz fel és olyan negatív programokat indít útjára (ahelyett, hogy a szüleitől örökölt programokat feloldaná és megszüntetné), amelyek hosszú távon akár tragédiák okai (nyolcas házban álló bolygókkal született gyermekek betegségei, gyermekeket ért balesetek) is lehetnek.

Én nyertem ezzel tehát. Egyrészt mert az eset utólagos metafizikai feldolgozása után, abból okulva, egy hét múlva beszüntettem a szexuális viszonyomat az engem akkor oda meghívó kaposvári természet gyógyász barátnőmmel, de nem azért mert nem esett volna jól vele együtt lenni, szakmai dolgokról tapasztalatcserét folytatni és nem utolsó sorban jókat szeretkezni, hanem azért mert azt észleltem, hogy ő mind jobban bele éli magát a kapcsolat közös jövőjének a fantazmagóriájába, holott én a kezdet kezdetén meg mondtam, hogy bármi történjék is én nem szándékozom őt feleségül venni. Nem voltam hajlandó tehát tovább áltatni egy másik embert még akkor sem, ha igazából ő tehetett arról, hogy intelligens felnőtt ember létére és annyi negatív tapasztalat után is még mindig annyira szereti magát félre vezetni. Másrészt mert ez az eset áll a Lilithről és a Másképpen a szerelemről és a szexualitásról c. tanulmányomnak az alapjánál is, aminek az újraolvasását most még inkább ajánlom a szíves figyelmedbe, azzal a viszont kérdéssel, hogy a szüleid nyomására - akik miatt annyira nem tudott eddig az egyéniséged szabadon kifejlődni, hogy most szintén az ők nyomására lennél hajlandó (gyenge!) egy szintén személyiséget (a szoláris - appolói princípiumot!) alapjaiban sértő aktust elkövetni - akarod-e, hogy az édesanyádtól öröklött Kaméleon (Nyilas-Jupiter) és személy-ellenes (Oroszlán - Nap) programjaid tovább öröklődjenek és erősödjenek? És mindezt abban a tudatban, hogy a Skorpiók részére az önáltatás esetleg halálosan veszélyes játszma is lehet.

Az, hogy a téves (önző) nevelés következtében mennyire csökevényes még a Te személyi tudatod - tehát az, hogy mennyire nem vagy még érett a házasságra és az anyaságra - épp abból derül ki, hogy épp nekem - Kozma Szilárd metafizikusnak tehát, aki egészen részletesen kifejtettem az idézett tanulmányomban, hogy a szülőknek semmiféle befolyása nem szabad legyen egy élettársi viszonyban! - képes vagy a házasság kötés mellett szóló érvként felsorolni azt az égre kiáltó szamárságot, hogy a szüleid passzíroznak azzal, hogy nekik unoka kell! Nem a szüleidhez születik a gyermek, hanem hozzátok, a ti közvetlen felelősségetekre, tehát nem az édesanyád lesz a gyermekednek az anyja, hanem te! Az anyád, aki csak egyetlen gyermeket volt képes a világra hozni, egyelőre vállalja fel és vívja meg a maga harcát az őt egy életen át elnyomó apáddal, ahelyett, hogy más gyermekében való gyönyörködéssel, azzal való foglakozással kompenzálja az eddigi élete folyamán még csak fel sem vállalt individuális fejlődési feladatait. Az apádat meg, amikor ezzel a marhasággal gyötör, küldd el nyugodtan tanulni - fejlődni olyan kemény nagyvilági nőkhöz, akik ha nem is képesek őt eltiporni, de nem is hagyják magukat legyőzni általa. Legalább ebben, a te életedet gyökerében és egész jövődben érintő kérdésben ne hagyd magad általuk befolyásolni! Én tudom, hogy első hallásra ők nem értenének ebből semmit, de a hosszú távon bekövetkező felébredés reményében, vissza is kérdezhetsz nyugodtan, hogy cukorbajos unokát akarnak-e? Egy egészen közeli, fizikailag teljesen egészséges barátnőm is van, aki ma már egészen világosan - még a betegségből lassan, lassan kinövő gyermeke előtt is! - fel meri vállalni, hogy azért lett cukros a gyermeke, mivel boldogságot hazudott magának a valójában mindössze kényelmes házasságában.

De, természetesen általam sem kell hagynod magad befolyásolni, mert ez mindössze az Oroszlán Sárkányfarkadra jellemző infantilizmusnak a másik oldala lenne. Ezért hát a fentieket is megfontolva, nagyon komolyan fogd magad vallatóra: igazából, minden zsigeredből szerelmes vagy-e Csabába, vagy nem, és csakis ennek a függvényében cselekedj! Mert az ugyancsak infantilis érv a házassághoz, hogy nem találsz még egy ilyen férfit! Hát ilyen, a Kaméleon program mintapéldájaként felhozható személyt csakugyan nem nagyítóval, hanem teleszkóppal kell keresni, de még ez sem lenne baj, ha te nem ugyanezt csináltad volna a korábbiakban is: olyan férfiakat választottál ki magadnak, akikbe már eleve nem bízhattál meg és ezáltal uralhattad őket. És amikor mégis oda kellett volna adnod magad, elszaladtál. A megoldás tehát nem az, hogy most ne szaladj el, hanem az, hogy várd meg, kerestesd meg magad azzal a férfival, akitől spirituálisan is megtermékenyülhetsz, mert teljesen megbízhatónak tartod és maradéktalanul oda tudod neki adni magadat. Most is csak azért mentél belé Csabával ebbe a játékba, mert eleve úgy indultál el, hogy mindössze egy kicsit elcsábítod a régi barátodat és ezzel te vezeted a játszmát, mert nem kell egészen odaadnod neki magad. Ebből a csapda (Csaba - csapda) helyzetben nincs kiút, csak be-út: előbb te kell magadat alkalmassá - képessé tedd az odaadásra. De hogyan akarod ezt a képességet elérni úgy, hogy egyrészt nem is vagy szerelmes belé, másrészt meg ő sem alkalmas arra, hogy maradéktalanul minden szavába és gondolatába megbízhass? De, természetesen, amennyiben egész életedben egy rejtőzködő, magát teljességgel oda adni képtelen ember akarsz maradni, akkor menj férjhez Csabához, mert ő a legalkalmasabb ember arra, hogy ezt az őszinteség-kizáró, érdekes és izgalmas, de steril játszmát folytathasd.

Annak érdekében, hogy ellenőrizzem magam: nem-e tévedek Asztrológusként és, hátha mégis van a kapcsolatotoknak egy termékeny karmikus vonala, Tarot kártyát vetettem, épp az általad megfogalmazott kérdésnek megfelelő ikonra: a Szeretők, illetve a Válaszút ikonra. A probléma gyökerének a pozíciójába - teljesen logikusan! - a 8 sz. Igazság ikonja jött ki, vagyis az, hogy hamis igazságok szerint mérlegelsz.

A megoldásnak viszont az Oroszlán kártyája, vagyis a 11. Sz. Életerő ikonja. Az elején nem értettem, majd lefekvés után bekattant, hogy miről van szó: Az Oroszlánnak a megfelelő szerve a szív és a gerinc. És persze az Oroszlán az igazság szent tüzét is jelképezi. Hát hallgass az őszinte szívedre és légy gerinces e kérdésben Marianna. Ne hagyd hogy a spekulatív - kishitű, illetve hitetlen: Judási! - megfontolások beárnyékolják a szívedet, mert ha igen, soha nem fogod meglátni az Istent: “Boldogok a tiszta szívűek, mert megláthatják Istent.” Hát akarod-e látni?

Ha igen, akkor úgy tégy, hogy igazából láthasd és ne elméletileg, vagy érzelmileg (vallásosan)! Baráti üdvözlettel: Szilárd.

Kedves Szilárd!

Tegnap beszéltem Csabával, megértette az érzéseimet, szempontjaimat.

Érdekes, mert azt érzem, hogy a kapcsolatunk soha nem változott annak ellenére hogy mindig más státuszokban voltunk egymás mellett. Valójában mindig barátok voltunk!

Brigitta ma vizsgázik, aztán odaadom neki a kazettát! Szóval mit mondjak

neki? A mamájáról meséljek neki, aki szerintem fura fantazmagóriákat játszik egész életében?

Amúgy ha van ötleted hogyan kerestethetem meg magam egy hozzám való fiúval, akkor írd meg! Nekem nem túl sok ötletem van, az időm nagy részét a

munkahelyemen töltöm és itt elég sterilek a viszonyok és nem is hiszem, hogy

itt akadna alkalmas ember. Most Brigittában bízom egy kicsit, mert úgy érzem

ő most nyitott arra, hogy új helyekre menjünk. Van egy másik barátnőm, aki még szabad, de ő kissé katasztrófa. Hasonló kórokban szenvedhet mint én, de nem tanul semmiből. Cukorbeteg lett kb. 3 éve és úgy érzem nem túl jó hatással vagyunk egymásra ezen a téren, de hát a barátnőm. Igazából egyáltalán nem hallgat rám és senkire, bennem sokszor csak riválist lát, mert engem igen könnyen lenyom ebből a szempontból. Engem egyáltalán nem érdekel a versengés. Szóval őt átmenetileg hanyagolom.

Azt remélem Csabával kitisztul a kép elég rövid idő alatt. Szerinted neki

milyen esélyei vannak, hogy megtalálja párját? Remélem ti jobban vagytok, amúgy Brigittát is csábítom, hogy jöjjön Erdélybe a nyáron. Mária

Mária Kedves!

Nagyon, de nagyon örvendek, hogy Csabával tisztáztátok a helyzetet. Csak most utólag, hogy újra belenéztem a horoszkópodba, annak érdekében, hogy megnézzem: a Sárkányfarkad a X., vagy a XI. házban van-e, ijedtem meg, hogy milyen közel voltál a fatális tévedéshez. Jellegzetes Mérleg-hibát követtél volna el, mivel az Uránusszal együtt álló Lilithed rajta van a Mérleg Ascendenseden és mindkettőt (bocsánat: Mindhármat) a VIII. házban álló Szaturnusz támadja, aminek következtében az élettársi - szerelmi viszonyok életkörében hajlamos vagy a legnagyobb felelőtlenségek és baklövések elkövetésére! Ami azt a kérdésedet illeti, hogy hol találnál magadnak megfelelő élettársat, a tapasztalatom az, hogy nem könnyű a dolog, de két szempontot mindenképp figyelembe kell venni: Első sorban azt, hogy lehetőleg olyan társadalmi körök - társaságok felé kell orientálódni, ahol inkább széles látókörű, rugalmas gondolkozású, de mégis céltudatos és a szó nemes értelmében vett erélyes férfiak (és nem nők!) gyűlnek össze, ők vannak többségben. Ilyen biztosra vehetően férfias életkör a politika és általában a sport területe. Amennyiben a sportnál a keleti harcművészeteket vesszük, a helyzet annál komolyabb, mert ott már keleti gondolkozás - filozófia és metafizikai szellemi alapok is lehetségesek. Másodsorban, az utóbbiak szellemében, aki bele kóstolt a metafizikai gondolkozásba - ez esetben te! - az már nehezen fogadja el (és nem is szabad elfogadnia), hogy a párja ezen a területen teljesen tájékozatlan, illetve, hogy erre teljesen hangolatlan legyen. Ezért az un. Ezoterikus köröket ajánlanám, csak az a baj, hogy itt kevés a férfi (de legalábbis a férfiasan céltudatos férfi), de hát több kör és társaság és iskola van, csak arra kell vigyázni, hogy az ember ne fárasztó szektásokkal, vagy misztikus álmodozókkal kerüljön össze. Ebből a szempontból a legjobb ismérv (teszt) az asztrológia elfogadása, annak a jósolgatásra, vagy önismeretre, világ és teremtés ismeretre való felhasználása.

De a legfontosabb az, hogy nem kell kapkodni és főként, hogy nem kell a férfiban az irányítható és nevelhető, kényelmes - probléma mentes! - és házias “bútordarabot” keresni, de persze a Géza féle rámenős szélhámost sem. Mivel az Oroszlánban álló Sárkányfarkad a X. házban található, a helyedben én a spirituális dimenziók felé nyitott politikusok között keresném a megfelelő partnert és tudomásom szerint az MDF köreiben bőven találhatóak ilyenek. Esetleg keresd meg Bégány Attilát, a pesti szervezet elnökét, vagy legalábbis valamilyen szintű vezetőjét, aki még diktatúra korszakbeli jó barátom, azzal az ürüggyel pl. hogy megkértelek, hogy szerezd meg az E-mail és a levelező címét, mert el a akarom küldeni a megjelent és megjelenő könyveimet és mondd meg, hogy szeretnél az ilyen jellegű rendezvényeikre eljárni. Esetleg a nálad levő könyvet is megmutathatod neki és ötletet - segítséget - kérhetsz az esetleges terjesztési lehetőségre. Ő ezeket a dolgokat annyira komolyan veszi pl., hogy nem csak a szentendrei művész körökbe vitt el engem annak idején, hanem Pap Gáborral - a metafizikus magyar-korona kutatóval és más, ős magyar szellemi rendszerek tudós ismerőjével - is össze ismertetett. Persze ő családos, de kell lennie a környezetében - ismerősi körében - az ő szellemi színvonalán álló, de legalább is azt megközelítő “szabad” férfiaknak, fiatalembereknek is.

Máskülönben nem ajánlott a régi munkahelyekhez érzelmileg kötődni. A változás azért van, hogy új fejlődési lehetőségeid nyíljanak, csak tartsd a szemedet és a lelkedet (a rugalmas éberségedet) minél jobban nyitva!

Barátsággal: Szilárd

“Kedves Szilárd!

Brigitta tud a mamája fantazmagóriáiról, ő mesélte nekem is, csak talán, mivel benne van ezért nem látja annyira negatívan, hanem ez neki természetes. Fogunk beszélgetni szerintem. Sikerült az államvizsgája, most hétvégén fogja meghallgatni a kazettát. Ami a többi barátaimat illeti, igazad van: Én is úgy érzem, hogy le kell cserélni a garnitúra nagy részét. Én elég hűséges típus vagyok, és képes vagyok konfliktus nélkül egyensúlyozni ezekben a kapcsolatokban a végtelenségig. Ez van a szüleimmel is nagyjából, már ami a kapcsolatunk rossz oldalát illeti. Nagyon köszönöm Szilárd, hogy rá világítasz ezekre a dolgokra, remélem a tanácsaiddal megyek is valamire!

Barátsággal: Mária”

A második levélváltás tulajdonképpen egy, az állítása szerint, a fekete mágia örvényébe került régi, háromszéki hallgatóm segélykérésének a honorálása.

“Kedves Szilárd

Ezelőtt 2 évvel járogattam Brassóba Tai-Chi re. Ott találkoztam egy román lánnyal akivel szimpatizáltuk egymást jóllehet neki volt egy le nem tisztázott kapcsolata. Nálam azt benyomást keltette hogy szeretne megszabadulni barátjától. Felső Tömősön, egy táborban, sokat voltunk együtt, beszélgettünk, sétálgattunk mindezt a barátja szeme lattára, aki látszólag nem törődött az egésszel. Aztán megszűnt a brassoi iskola és Bukarestbe mar nem tudtam követni a csoportot. A lány is odaköltözött. Gondoltam vége az egésznek mikor egy fél év múlva a lány felhívott, hogy menjek mer épp vizsga van és szeretne ha megpróbálnám, szerinte sikerülni fog nekem még ehhez hasonlók. Hat elmentem. Aznap éjjel nála aludtam és egész éjjel szeretkeztünk miután azt mondta hogy szakított a barátjával. A kapcsolat folytatódott úgy, hogy leveleztünk és minden két hétben nálam kötött ki. A szög akkor kezdett kibújni a zsákból amikor karácsony és szilveszter között meglátogattam a szüleinél Rozsnyón. Az anyja veszekedett vele mert kiderült hogy hazudott nekik

Bukaresti munkahelyével kapcsolatban, azt mondta egyetemen van. Ugyanakkor nagyon tiltották a volt barátjától, azt mondták, hogy a barátja - saját nagynénje segítségével- szerelmi varázslat alatt tartja ezért nem tud megszabadulni tőle. Halván a tényeket én is rákérdeztem egy-két dologra hogy miféle szakításról beszélt nekem, és azt mondtam felhívom a "barátját" és le fogom ellenőrizni. Persze a csaj elpárolgott, többé nem is halottam róla egy darabig. Aztán egyszer irt interneten, mintha mi sem történt volna. Írtam neki és a válasz tele volt morţii mă-tivel (az anyád halottaival) meg egyéb román ékesszólással. A barátja (aki titokban olvasgatta a lány leveleit) válaszolt és azt mondta hogy ezúttal nem fog kegyelmezni és nem tudom, hogy “cu cine mă pun (hogy kivel állok szemben) ... meg ehhez hasonlók.

Ledöbbentem, mert meg ennyi gyűlöletet nem láttam egy i-mélből kifolyni. Aztán éreztem a bőrömön (a szív-csakrámban) hogy a fekete mágia az bizony működik. Fájdalmat éreztem és enyhe remegést. Kiábrándultam még a románokból is. Egyébkent a lánynak dh. Szaturnusz - Jupiter és Merkúr - Jupiter fényszöge van és a Jupiter az 5. házban nem volt számomra elég figyelmeztető jel, hogy nem árt óvatosnak lenni.

Mint látod, a más hibáját könnyebb észrevenni, ez is egy ok amiért hozzád fordulok és azért is mert a papnak a 3-szor 7 gyertyás receptje és ehhez hasonlok túlságosan unalmas és ostoba megoldásnak tűnt számomra. Segíts, ha tudsz hogy a bajt meg találjam magamban.

Karcsi.”

Kedves Karcsi!

Ahhoz, hogy valakin a fekete mágia, illetve az átok fogni tudjon, ahhoz spirituálisan neki is hajlamosnak kell lennie a szellemi jellegű agresszivitásra, persze nem föltétlenül úgy, hogy ő is ilyet kövessen el, hanem esetleg úgy, hogy a Mars által képviselt harci késztetéseket és a Jupiter által képviselt igazság-kereső és igazság érvényesítő késztetéseket magában elfojtva, jó médiummá válik az ilyen jellegű támadások befogadására. Ez azt is jelenti, hogy egészen finom, spirituális szinteken, és egészen halvány módon, inkább a sejtések szintjén - a kívülállók által észrevehetetlenül és érzékelhetetlenül - haragra, haragtartásra, gyűlölködésre és bosszú-vágyra alkalmas kell legyen az illető személy - ebben az esetben te -, horoszkópból is kiolvasható struktúrája szerint. Ez a legtöbb alkalommal erős Skorpiói motívum esetében forog fenn és ez a Skorpiói karma te horoszkópodban ránézésből megállapítható, hiszen a Jupiterrel együtt álló, teljesen negatívan fényszögelt napod a Skorpiónak megfelelő VIII. házban van. Ráadásul éppen a Skorpió egyik uralkodó bolygója, a Mars támadja őket és nem is akárhonnan, hanem a halaknak megfelelő XII. házból (A nyolcas és a tizenkettes házakat okkultaknak is mondják, most nem térek ki rá, hogy miért, a könyvemben ha elolvasod a jellegüket te magadtól is rá tudsz jönni.) De ez még nem minden. (Egyelőre az asztrológiai helyzetet vázolom fel, majd rá térek a konkrétumokra.)

Az édesanyád rendes és a nagymamád szoláris horoszkópját is (napkeltére kiszámított, illetve az Ascendenst a Napra helyezett) alapul véve, nyilvánvalóvá válik, hogy te kimondottan Mérleg, Skorpió, Szűz és Rák kombinációs karmával születtél a világra (Rákban álló Lilith a Szűznek megfelelő VI. házban), amiben a Jupiter által uralt Nyilas is érezteti negatív hatását. Az utóbbi talán dédnagymamádtól jön, de ha nem csal az emlékezetem, az édesapád Nyilas, tehát nyilvánvaló, hogy a rezonancia törvénye alapján anyai ágról is kell lennie ilyen karmikus hatásnak. És tényleg: Édesanyádnak az ugyancsak a Jupiterrel együtt álló Napja a Nyilasnak megfelelő IX. házban áll. És ami szintén fontos: Ez a Nap-Jupiter páros egy dupla T-kvadrát nevű karmikus alakzatnak az egyik szögét képezi, amelynek a csúcsán a Rák uralkodója: a Hold áll és nem más konstellációban, mint a Skorpió! És a T kvadrát másik szögét épp a Plútó, a Skorpió uralkodó bolygója zárja be, vagyis ő alkot negatív fényszögeket ezzel a négy bolygóval.

Mindez a karma szempontjából érdekes aminek az értelmezésére később részletesen kitérek, de most annak a kérdésnek a megválaszolása izgat, hogy mindez miért kellett veled mostanában megtörténjen? A két fiatal ember ugyanis, akik részéről a véleményed szerint, ez az asztrális támadás ért, a horoszkópjuk szerint legalábbis, túlságosan ártatlanok és erőtlenek, ahhoz, hogy ilyen mértékű veszélyt idézhettek volna a te harcedzett és metafizikában valamelyest mégiscsak tájékozott fejedre, bocsánat a szívedre. A fiatalembernek egyrészt túl pozitív a Plútója - akárcsak neked! - ahhoz, hogy egészen elszántan tudjon fekete mágiázni, másrészt nem is áll olyan helyzetben (II. ház), hogy az ilyen fajta tevékenységének másokra nézve negatív következménye lehessen. A VIII. házában meg nincs is bolygó. Esetleg írhatsz is neki, és szépen világosítsd fel, hogy kár az amúgy is gyenge hatású fekete mágiázásra pazarolnia a képességeit, amikor mesés vagyont gyűjthetne, ha neki fogna gazdasági téren hasznosítani a képességeit. Ez azért is jó lenne részben, mert saját magad előtt bizonyíthatnád, hogy nem félsz tőle - és tényleg nincs amiért félned! - másrészt a feketemágiának a hatástalanítására maga Jézus adta meg a legjobb receptet: “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok meg őket és kívánjátok nekik mindazt a jót, amit magatoknak is kívántok és le fogjátok győzni őket.” Azóta sem találtak ki az ellenség kreatív legyőzésére jobb receptet. Ami a lányt illeti, ahhoz nem kell semmiféle fekete mágia, hogy őt bárki is, akinek kedve szottyan erre, a befolyása alatt tartsa, illetve, hogy ő rendelje alá magát önkéntelenül valakinek és mindemellett még szerelmileg és szexuálisan szédelegjen és kalandorkodjon is. Az V. házban nem csak a Lilithje áll, hanem a napját támadó, ugyancsak teljesen negatív Jupiterje és a Napjának a rengeteg negatív fényszögei is arra utalnak, az V. házi Jupiter mellett, hogy Ő kimondottan személyi tudat alakítási programmal született a világra, mivelhogy az ennyire támadott Vízöntő napjával konkrét individuális tudata nem is lehet neki, vagy ha van, az annyira zavaros mint árvízkor a Duna. Ezért rá sincs amiért haragudnod, hiszen az ősanyái, illetve az ősanyáit elnyomó ősapái és persze az őt rosszul nevelő szülei tehetnek arról, hogy ő ilyen személytelen szédelgő kis liba (legalábbis spirituális szempontból), aki elsősorban önmagát csalja állandóan. A nagy kérdés nyers megválaszolását, hogy te miért és hogyan kerülhettél az előzetes metafizikai ismereteid ellenére annyira rezonanciába vele, hogy a végén még szeretőké is váltatok, egyelőre rád hagyom, a komolyabb magyarázatomat az alábbiakban és a levél vége felé is olvashatod. Azt viszont le merem fogadni, hogy rég óta nem naplózol.

A sors-fázis kérdése tehát az, hogy életednek ebben a szakaszában, te hogyan keveredtél ilyen helyzetbe és épp ezekkel az emberekkel? Hogy milyen üzenete van számodra a találkozásnak és a találkozás minőségének a rezonancia, a fejlődés (lásd a könyvemben az utolsó fejezetet) és a karma törvénye alapján? Lássuk csak: a lánynak, akivel végül is, szeretői viszonyba keveredtél, szemmel látható problémája van a személyi tudatával (hiszen akinek a személyi tudata spirituális szempontból akárcsak átlagosan is fejlett, azt már sem fekete mágiával sem más eszközökkel nem lehet az akaratától megfosztani - bármiképp is befolyásolni, ha csak nem diktatórikus terror alkalmazásával) és ráadásul szerelmi - szexuális szédelgő is. Hol is áll a te teljesen támadott és a Vénusz által uralt Mérleg-napod? A szintén támadott Jupiterrel együtt a VIII. házban, ami nem csak az újjászületés és a halál háza, hanem a spirituálisan fejlesztő, a felébresztő, felemelő, megtisztító, illetve, negatív vonatkozásában: a lealacsonyító, bemocskoló szerelemi - szexuális viszonyok és élmények házában. És ami ebben az esetben egyáltalán nem mellékes: a nyers individualitást megtestesítő Nap bármilyen konstellációban is állna, az illető konstellációra jellemző betegségek, illetve a konstellációhoz rendelődő testrészek mellett, mindig kapcsolatban áll az Oroszlán szerveivel: a szívvel és a gerinccel is. A szíved tehát részben azért kezdett fájni, mivel nagyon meggyűlölted ezeket az embereket, részben azért mert, éppen annak köszönhetően, hogy a lelkiismereted azt sugallta neked, hogy nem szabadna ennyire gyűlölnöd, ami miatt spirituális szempontból vétkesnek érezted magad - esetleg tudattalanul tényleg meg is ijedtél a srác fenyegetőzésétől. A félelem és a gyűlölet tudatos, vagy tudattalan, de intenzív átélése miatt - amire a horoszkópod szerint hajlamos vagy - fájt a szíved és nem azért mert a mágiázó gyermeknek - akinek ráadásul még az érzelmi teste sincs kialakulva! - olyan vészesen nagy mágikus hatása lett volna rád. Hasonló helyzetben voltam én is, ami előtt a kolozsvári élettársamtól, Évától, akit te is ismersz el kellett volna válnom és mondhatom, valósággal úgy éreztem, mintha az ördög ült volna a szívemre. Elküldöm azt a regényrészletet, amiben - többek között - ezt az élményemet is leírtam. Persze, az is benne volt a játékban, hogy tudtam, hogy Évának az anyja fekete mágiázik, hogy minket elválasszon, amiért kilenc hónap múlva át is ment a túlvilágra szegény a III. fokú Rejki behangolása ellenére, de ha én akkor éberebb lettem volna, illetve ha tudom azt, amit ma tudok, talán ő is élne és én Évával alkotnék most családot legalább három nagyobb gyermekkel.

A válaszom tehát - a további részletezést és udvariaskodást félre téve - hiszen te is tudsz annyi asztrológiát és metafizikát, hogy ezeknek a végére járj és elég régről ismerjük egymást, ahhoz, hogy biztos legyél abban, hogy távol áll tőlem az, hogy bárkit is a személyiségében meg akarnék bántani, vagy gyalázni, illetve a sorsába beavatkozni - az, hogy az a karmikus szükségszerűség, miszerint ebbe a helyzetbe te Mérleg szülöttként és VII. házi Sárkányfarokkal belekerültél, amiatt állt elő, hogy még csak gondolatban és képzeletben sem fogtál neki a Mérleg, a Szűz a Skorpió és a Rák jellegű Karmádnak a felvállalásának árán történő feloldásának és meghaladásának. A Mérleg karmád, ami nem csak abból adódik, hogy a Mérlegben négy napod áll, hanem abból is, hogy négy bolygód áll a Mérlegben, hanem abból is, hogy a Szűz Sárkányfarkad a Mérlegnek megfelelő VI házban áll, azt jelenti, hogy számodra az elsőrendű nagy életfeladat éppen az, amit mostanig elkerültél: A társadalom előtt és hosszú távon, teljes mértékű és teljes értékű elkötelezettséggel felvállalt élettársi viszony folytatása, amit a jelen civilizációban házastársi viszonynak neveznek. Magyarán: te csak akkor lehetsz spirituális értelemben is teljes értékű személyiség, csak akkor tudsz megérni spirituálisan és ténylegesen önmagad lenni, amikor több éven át kiálltad az élettársi viszony (mindennapi házas életben való szoros együttélés) tűzpróbáját. Még egyszerűbben: valahol én is hibás vagyok, mert úgy látszik, hogy én nem magyaráztam el rendesen neked a horoszkópodat, mert te egyelőre a béka feneke alatt vagy még és ott is maradsz mindaddig, amíg komoly és teljesen elkötelezett élettársi viszonyt nem folytatsz. Sőt: mivel a Lilithnek is a karmikus jelentősége épp akkora, ha nem nagyobb, mint a Sárkányfaroké, ugyancsak a béka feneke alatt vagy - lényegében tehát semmit nem fejlődtél spirituálisan, csak esetleg elméletileg, intellektuálisan - mindaddig, amíg gyermekeid nincsenek és szabályosan kultuszt nem űzöl abból, hogy te milyen jó családapa vagy. (Lilith a Rákban és a VI. házban).

És ezek tudatában vissza térhetünk a VIII. házban a Jupiterrel együtt álló Napodhoz. A Skorpió karma tehát, aminek a VIII. ház a gyakorlati megvalósulási életterülete, a személyi tudat gyökeres - tehát teljes mértékű - átváltoztatásának, átminősülésének az elkerülhetetlen szükségét (életfeladatát) hordozza magában. A Skorpiónak az igazi jelképe nem is a Skorpió, hanem a hernyó, amelyik egyszer bábbá változik, majd lepkévé. Ekkora méretű tehát ez a belső mentalitásváltoztatási szükségszerűség, amire a sorsod téged predesztinált. Amikor a házakról szóló tanulmányt írtam, nem értettem még úgy az asztrológiához - nem volt annyi egyéni tapasztalatom mint most - és sajnos utólag nem írtam oda, hogy azt amiben meg kell változnia mindenkinek, akinek a horoszkópjában a Skorpió, vagy a VIII. ház motívuma felmerül, épp a Lilith és a Sárkányfarok jegy és ház szerinti pozíciói jelzik az asztrogramban. Gondolom, most már minden kerek és érthető nem? Még csak annyi kiegészítés szükséges ide, hogy ezt az átváltozást te nagyon nehezen tudod elérni, nem is annyira azért mert a VIII. házban álló Napod mind csak negatív fényszöget kap, hanem elsősorban azért, mert szorosan mellette áll a Jupiter, aki szintén csak negatív fényszögeket kap. Persze, a bolygók semmiről nem tehetnek, ők csak jelzik, hogy te mennyire hajlamos vagy az önámításra, az öncsalásra mind azzal kapcsolatosan, ami a te átváltozásodat, illetve a karma feloldáshoz szükséges gyakorlati életfeladatok (nősülés, élettársban való tükröződési képesség kialakításáért tett erőfeszítések, gyermeknemzés, gyermekgondozás, gyermeknevelés) felvállalását illeti. Ezekről a karmikus nehézségeidről a könyvemben a Programokról szóló fejezetben olvashatsz, nevezetesen a személyiség-ellenes programoknál és a kaméleon programoknál. Főképp azt kell erősen a szívedre venned, amit a szegény Ramana Maharisiről írtam.

Majd elküldöm a horoszkópodnak az új szövegét is, de ara kérlek, hogy vagy anyagiakkal, vagy előadás-szervezéssel, vagy horoszkóp rendelő személyek szerzésével, de valamiképpen kompenzáld a munkámat, hogy konkrétan tudd is hasznát venni a gyakorlatban ennek és többet ilyen balesetek ne érjenek. Ami a szédelgő-mágiázó román fiatalokat illeti, harag helyett, egész életedben hálával gondolhatsz rájuk azért, hogy ezzel az esettel felhívták a figyelmedet arra, hogy mekkora veszélyben vagy, hiszen a Nap a legerősebb bolygó és ha hozzá vesszük azt, hogy a Mars is támadja, halálos baleset is leselkedhet rád, ha meg azt, hogy a Jupiterrel áll együtt (és persze mindez nem a bolygókért és negatív fényszögeikért önmagukban a VIII. ház miatt!) akár ADSZ szerű, a szexualitással kapcsolatos halálos betegséget is felszedhettél volna.

Ajánlásom tehát, hogy úgy kezd meg az újjászületési programodat (apropó: a Marsod a XII. házban van, naplózol-e?), hogy hétszeresen köszönd meg a srácnak az üdvösséged, illetve a boldogságod és az egészséged, testi épséged - érdekében tett szolgálatait és ne törődj azzal, hogy bolondnak néz. Barátsággal: Szilárd.

Kedves Karcsi!

A múltkor küldött levelem viszont tartalmazott néhány fogalmazásbeli pontatlanságot, ami esetleg félreértésre is adhat okot. Újból elküldöm tehát a levél javított változatát, de azóta, még egy, a fenntartásaiddal kapcsolatos fontos esemény is történt! Az általatok “indigó”-nak nevezett gyermek ugyanis, akiről kiderült, hogy a feleségemmel egy idős, időközben járt nálam horoszkópértelmezésen és isten őrizz, hogy miféle, az anyasággal és a gyermekvállalással kapcsolatos tévképzetekből kellett kijózanítanom. De ezen felül, az is kiderült, hogy nem csak egyszer, hanem háromszor kísérelt meg öngyilkosságot és a beszélgetésünk elején még kételkedett abban, hogy ez alól a romboló késztetése alól fel tudom szabadítani, sőt értelmiségi módon finoman még mosolygott is a szerinte “természetellenesen magabiztos” állításomon. (Azon ti., hogy, ami után innen elmegy, ha még eszébe is jut időnként az önrombolás, azonnal elhessegeti az ilyen jellegű gondolatait.)

Abortusza is volt már, az anyját nem hogy utálta de egyenesen attól félt, hogy amennyiben neki gyermeke lesz, az is olyan elítélő-megvető gondolatokat táplál iránta, mint ő az édesanyja iránt és ebből kifolyólag, az abortusza óta azt is elhatározta, hogy ő esetleg soha, de a következő tíz évben legalábbis (jelenleg huszonhat éves, tehát harminc hat éves koráig!) semmiképp nem vállal gyermeket. - Szóval erre jók ezek a mindent tudó és mindent értő “indigó gyermekeknek” és más, ehhez hasonló misztikus szamárságoknak a legendáit komolyan venni.

Íme a múltkori levelem javított - pontosított változata:

“Örvendek, hogy a helyzetelemzést és a kifejtést jónak - használhatónak! - találtad. Természetesen, nem kételkedek abban, hogy fekete mágiás támadásban részesültél, hiszen a VIII. házban álló bolygóid egyértelműen utalnak arra, hogy amennyiben nem te gyakorolsz ilyesmit, akkor is, ab ovo, kihívod magad ellen a sorsot (valakiket) ilyen szempontból és így, hogy valószínűleg a gyereknek a nagynénje kavarta a az asztrális szart a dolog egészen hihető is. Hiszen én is elmondtam, hogy egészen biztos, hogy annak idején, amikor én is ugyanazokat a “szimptómákat” éreztem, az Éva édesanyja fekete mágiázott. De a kérdés úgyis az marad, hogy ez a figyelmeztetés miért ért téged? És erre is biztos, hogy tudod már a választ. Erről még csak annyit, hogy asztrológusi megfigyeléseim szerint azok a lányok - nők mennek el külföldre bébi szitterkedni (Éva is ezt csinálta), akikben erős a család és gyermek ellenes program, tehát a te helyedben én nem várnék arra, hogy a párom három év múlva jöjjön haza és akkor majd meglátjuk. Látod, a reinkarnáció meséjét - elméletét is azért tartom veszélyesnek, mert az életfeladat felvállalásának a halasztására, keresztény kifejezéssel: a halasztás bűnére csábítja az embereket. Talán tudod - és a könyvemből is kiérződik ez talán - hogy semmi közöm a keresztény egyházak ideológiájához, de minden vallásban vannak használható metafizikai elemek és eldobni való misztifikációk, amelyek metafizikai jelenségeknek a szó szerinti (durva és ezért ostoba) értelmezéséből származnak. A reinkarnáció is egy ilyen, az embert az idő alagútjába bezáró, az anyaghoz, jobban mondva az anyagi látszatok idő-teréhez kötött koncepció, mint pl. a kereszténységben a Jézus anyjának a szűz-nemzése, vagy éppenséggel a Jézus fizikai feltámadása. Amennyiben tehát erről kérdeznének, a keresztény szentimentális szédelgőket is épp így elriasztanám. Teljesen mindegy, hogy hindu, vagy “európér” vallás-elemekkel szédítjük magunkat. Nem gondolod, hogy elég volt tízezer év misztikus hazugságából? Amit tehát a kereszténységből a hinduizmussal szemben magtartandónak és nagyon megszívlelendőnek vélek az a “Most és mindörökké” kifejezésbe sűrítet, legfontosabb metafizikai alapigazságra - tényre! - épített, egyetemesen érvényes alapállás, amiről Hamvas Béla is annyit beszél.

Egyébként a reinkarnáció kérdését, illetve a reinkarnáció nem létezésének a kérdését nem csak az asztrológiai megfigyeléseimből vezettem le, hanem Hamvas Béla Scienta Sacrajának az I. kötetében is lehet olvasni erről (mármint arról, hogy ezt a teológiai metaforát miként is kell helyesen érteni - értelmezni), de megbeszéltem Bakos Józseffel is, aki egyetemi előadó teológus a Tan kapuja nevű Buddhista egyetemen Budapesten, jobban mondva, nem is beszéltem, mert csak egyetértően nagyot mosolyogtunk rajta, amikor láttam, hogy a kérdésemre mosolyogni kezd. És megbeszéltem Szatmári Szilárd vallás-filozófussal is, a Magyarországi Tibeti társaság és egyben a Magyarországi Hamvas Béla társaság elnökével és aki nem csak, hogy többszőr járt Tibetben, hanem a Dalai Láma hazatéréséért és a kínaiak Tibetből való kivonulásáért minden fórúmon szorgalmazó fellépő világszervezetnek egyik közismert vezető egyénisége, és aki ugyanazon az egyetemen (a Tan kapuja) szintén tanít és aki azzal a kijelentésével lepett meg egy Soproni rendezvényen - ahova én asztrológusként voltam meghívva - egy általa tartott előadáson, hogy “Gautama-Buddha soha nem beszélt a lélekről, mert olyan metafizikai entitás mint (az abszolútumtól és a testtől különálló) egyéni lélek nem létezik (tehát olyan valami, ami egyik testből a másikba bujkálhat) és így természetesen a reinkarnációról ugyanvalóst nem tanított.” Utólag, az előadás szünetében beszélgetve, elmondta, hogy aki reinkarnációról beszél, az a Buddhizmusnak csak a vulgáris népi-vallásos formáját ismeri, ami a kereszténység népi formáinál is primitívebb és ostobább.

Ami az indigó gyermekre vonatkozik, az édesanyja felhívott telefonon és elnézésemet kérte, amiért akkor a (ezek az ő szavai: ) teatrális kérdésével olyan kényes helyzetbe hozott. Elkészítettem a horoszkópjukat és kiderült, hogy az indigó gyermek mindent tud, csak éppen spirituális szinten, születésétől fogva nem képes a szeretet átélésére (A Neptunusza tök negatív a VIII. házban) és ezért már öngyilkossági kísérlete is volt.

Szóval, amennyiben előadásokat szerveznél, nem kell ilyen, a divatos kelet-nyugati miszticizmus és a komoly univerzális metafizikai közötti eltérések miatti félelmeid legyenek, mert az igazság (amit nem szabad véka alá rejteni!), ha rövid távon el is riasztja a “híveket”, hosszú távon ténylegesen felszabadítja az ébereket (az éberségre szomjazókat). A kérdés csak az, hogy híveket akarunk-e toborozni, vagy minél több felébredni vágyó személyt az igazi egészséghez és boldogsághoz vezető spirituális éberséghez hozzá juttatni? Barátsággal: Szilárd.”

Ez a két különböző levélváltás, talán önmagában is jelentős, de főképp azért mert a Károly helyzete által felvetett probléma visszautalt a marosvásárhelyi barátnőim által a Déli kárpátok déli oldalában (a régi román királyság részén), szervezett nyári “életmód” táborban szerzett élményeimre, ahol egyébként a magyarországi Máriával is megismerkedtem és újabb “misztikus” tapasztalatokra tettem szert. A misztikus tapasztalatok kifejezést inkább helyzetkritikának szánt élcelődést szolgálják, mintsem a valóságos események pontos megnevezésének. Az egész ugyanis azzal kezdődött, hogy a Caprioaranak - Őzikének nevezett, távolról láthatóan is szép fekvésű és kényelmes szálláshelyekkel rendelkező táborból, ahova az eredeti hirdetés és meghívás szólt, egy a megérkezésünk időpontjában, a helybéli adminisztrátor döntése alapján (és ugyanazért a szállási díjakért) egy Vinatorul - Vadász nevű táborba lettünk irányítva, ahol amellett, hogy egy időnként üzemelő és ilyenkor hangos gépi zajt okozó kőszállító szalag rendszer magaslott a fejünk fölött, a közeli kantinban reggeltől estig szólt az alacsony vibrációjú un. manele zene, ami a modernebb korban költött balkáni román és cigány népi zene és a könnyű zenének az erkölcsi züllést, a szellemi bomlást, illetve a tökéletes felelőtlenségen alapuló szenvedélyességet dicsőítő keveréke. A szálláshelyek is a katona korombeli kaszárnya-körülményeknél is jóval alacsonyabb, ahol, a mi szobánkban például, ahol hatod magammal aludtam, az volt a legkevesebb baj, hogy a kivert szemű ablakokat nem lehetett rendesen becsukni és az ajtót is csak úgy, ha bezártuk egészen. A fő bajt az egyes, még szocialista korszak előtt gyártott ágyak állapota képzete, amelyeknek az össze vissza álló rugói minden mozdulatra úgy recsegtek, mint vízkeresztkor a kerepelők. Mivel a nyolcvan kilómmal én voltam a szobából a legnehezebb és pont egy ilyen ágy jutott osztályrészemül, a szobatársak nem tudták eldönteni, hogy akkor rosszabb-e, ha nem tudok aludni és emiatt éjszakánként forgolódom, vagy az, ha az előző napi alvatlanság hatására olyan mély álomba zuhanok, amelyben kivédhetetlenül oroszláni horkolást “rendezek”. Persze mindez nem azonnal derült ki hanem rendre. Például, mivel szombaton érkeztünk, két napig biztosak voltunk abban, hogy a táj csúfító és a tábor fölött végig haladó kőszállító szalagrendszer csak a szocialista rendszer maradványa, tehát nem működik, hiszen ki hallott még olyat, hogy valakik a nyári szabadságukat kőszállító szalagok természet-ellenes zajával (kopogásával, nyikorgásával, vinnyogásával, motorbugásával) a fejük fölött töltik a saját pénzükön? Aztán hétfőn kiderült, hogy bizony egyes román honfitársaink ilyen körülmények között is jól érzik magukat és ezt nevezik üdülésnek.

Engem személy szerint, mindez különösen nem zavart, végülis mindössze elvégzendő “munkának” is felfoghattam az előadásokat és az egész ottlétemet. A hallgatókat viszont, akik nem kevés pénzt fizettek, azért, hogy ott lehessenek és nem kevésbé a szervezőt, aki nem küldhette haza őket miután egy olyan “misztikus” előadásokkal egybekötött tábort ígért nekik, amire azok egy fél éve készültek és aki, ha odáig már elvitte, nagyon sajnáltam. Ami viszont a tábort véglegesen annak a szöges ellentétévé tette, mint amilyen táborokhoz és szoktam (amilyeneket mi szoktunk tartani) és mint amilyen egyáltalán minden ilyen spirituális ismeretterjesztő tábor kellene legyen, az előadások körülménye volt, vagyis a reggeltől estig üzemelő kantin, amelyben az étkezések között tartottuk az előadásokat nem csak a mosogatási és asztalhúzogatási - terítési zajoktól, hanem a fejünk fölött működő klubban folyó biliárd partik (főként a fejünk fölötti vékony betonlemezre koppanó biliárd golyók) zajai és a játékosok által maximálisra erősített mánele-zene hanghullámai által kísérve.

Mivel egyedül én ismertem az aktuális konstellációt - a tábort úgy szervezték meg, hogy erről, mármint az időszak asztrológiai-minőségéről nem kérték ki a véleményem - különösebben nem csodálkoztam, csak azt nem értettem, hogy mi lehet az a rejtett kauzális ok, ami miatt egy, végül is spirituális információt adást - szerzést végző, “életmód” tábor tagjai, amelyek közé én is éppen bekerültem, egy ilyen totális szellem-ellenes helyen kötöttek ki? A választ nem azonnal, hanem időben elosztva, részletekben kaptam meg, ahhoz, hogy csak az utolsó napon teljessé váljon a kép. Legelsőnek az tűnt fel, hogy az első étkezésnél, amelyre az egyik Jóga-mester előadó jól megkésve érkezett, a szervező azon kérdésére, hogy a tábor idejére, hányan kérnek vegetáriánus és hányan hússal vegyes táplálékot, a hallgatók közül csak kevesen választották az utóbbit. Gondolom, sokan azok közül is vegetáriánus kosztot igényeltek, akik egyébként “minden evők” voltak, már csak a tábor jellege miatt is, vagy éppenséggel csak azért, hogy ez alkalommal kipróbálják. Miután mindezt végig pergettem gondolatban és örvendtem a helyzetnek még akkor is, ha tudtam, hogy a hosszú távon az un. vegetáriánus étkezés veszélyes is lehet, ha folyamatosan megfőzik és megsütik a táplálékot és nem vigyáznak ara, hogy annak legalább egy harmada nyers és friss zöldségekből - gyümölcsökből álljon, megérkezett a Szegedről importált Jóga oktató (Később tudtam meg, hogy a hírhedt Bukaresti Bivolaru egyik volt tanítványa) és fennhangon kihirdetette, hogy ő “rendes táplálékot” kér, mivel ő rendes ember és egyébként is “Az fertőz meg, ami ki jön a szájon, nem az ami be megy rajta.” A nálam körül-belül tíz - tizenöt évvel fiatalabb Dezső mesternek ez a kereszténykedő misztikus vezéri magabiztossága volt az első jel, ami arra utalt, hogy ezzel az emberrel még meg fog gyűlni a bajom, és valóban, az első, tábor-nyitó előadásomat követő előadásán máris elejtett egy pár célzást ara vonatkozóan, hogy az ő előadásai egyszerűbbek és követhetőbbek - nem annyira bonyolultak -, mint az asztrológiai előadások, mivel az ember minél feljebb halad a spirituális fejlődés útján, annál egyszerűbbé válik és különben is, az asztrológiai determináció nagyon gyenge és csak azokra hat, akik nem jutnak igazi spirituális ismeretekhez és nem élnek tiszta szellemi életet. Ezért az asztrológiai ismeretek a misztikus ismereteknek egy alacsony színvonalát képezik, amit a Jóga meditációk és a joga életmód segítségével azonnal meg lehet haladni. Előadása végén még meghirdette a nagy tisztánlátó képességeit is, aminek segítségével mindenkinek bele lát az aurájába és pontos diagnózist és megoldási lehetőséget is ad a hozzá fordulók egészségi, vagy családi problémáinak az orvoslására, sőt: a családtagok és a szeretők fényképéről azonnal meg tudja mondani, hogy az illető személynek milyen rejtett baja van (bajai vannak) és mi vár rá a jövőben. A “két légy egy csapásra” elvén, amivel jelezte az ő különleges misztikus képességei és ítéletei fellebbezhetetlenségét és egyúttal felém is nyújtott egy békejobbot (amit viszont én a korrupcióban való részvételre való felszólításnak értelmeztem), hozzá tette, hogy az asztrológia, illetve általam is ellenőrizhetőek ezek a diagnózisok. Én természetesen nem értettem egyet ezzel a sok marhasággal és ettől kezdve még szigorúbban ügyeltem arra, hogy az én előadásaimnak ne legyen egyetlen élet-nyerési ideológiára épülő misztikus árnyalata sem, mivel semmiféle alapot nem akartam szolgáltatni, a Jogához képest alacsonyabb rendű asztrológiával a misztikus húsevő szélhámos praktikáihoz.

Több okom volt arra, hogy az Eltától elváljak, miután két évig az előadójuk voltam, amiről három igen fontosra emlékszem és mindhárom az értelmi világossághoz, iletve a korrupció-mentességhez kötődött. Az egyik az, hogy keményen szivaroztak és ahelyett, hogy beismerjék: nem tudnak megszabadulni e gyengeségüktől, misztikus ideológiát gyártottak a cigarettázás szellemi fontosságáról, szükségszerű - épp hogy nem kötelező - metafizikai aktusként tüntetve fel azt. A második a reinkarnáció elméletéhez, mint reális tényhez való ragaszkodásuk, amivel végülis minden olyan egyéni és csoportos sors-problémát meg lehet magyarázni, amire nem kapták meg (mivel lusták voltak megkeresni) a logikus metafizikai magyarázatot és ami az időhöz való kötöttségével bezárta a gondolkozásukat egy lineáris gondolatmenet sablonjába, ami miatt bizonyos dolgokat, amiket a magyar nyelvű metafizikai könyvekből (főként a Hamvas Béla életművéből) olvastam és amit velük meg akartam beszélni, nem voltak képesek megérteni. A harmadik a keletről felszínesen importált nem gondolkozás ideológiája, ami miatt egyes előadótársaim (persze, nem a vezetők, de úgy is beleuntam a sokszor veszekedős hangulatokat érintő magyarázkodásokba!) még azt sem tudták megérteni, hogy egy száz-százalékban magyar hallgatókból álló közösségben, én miért tartok az ők jelenlétében magyar nyelven előadást. Érdekes, hogy pontosan tőlük, illetve az Elta vezetőjétől tanultam meg a következő hármas szabályt: senki fölött nem ítélkezek, amiért először rossz benyomást tett rám, vagy amiért velem szemben vétkezet és mindenkinek meghagyom, hogy háromszor tévedjen, illetve vétkezzen a jelenlétemben, vagy velem szemben. A harmadik után viszont többet nem tárgyalok - nem kollaborálok az illetővel. Köszönök neki tisztességesen, esetleg felelek is ha kérdez, de nyíltan meghirdetem és vállalom azt, hogy semmiféle közös akcióban, komoly együtt működésen, lényegi beszélgetésben nem veszek részt vele. Ez nem jelenti, hogy orrolok, vagy hogy orrolok rá, csak éppen fontos kérdésekben nem kollaborálok.

A Dezsővel való kommunikációt sem szüntettem meg e két jelzés értékű, szellemi korrupcióban való mentalitásra utaló, nyilvános megnyilvánulása után, csupán jobban figyeltem, hogy mit tesz, illetve, hogy mikor téved újra személyesen velem, vagy ami akkor és ott ugyanazt jelentette: az asztrológiával szemben. Amikor megtanított a hármas szabályra, Ion Dumitrescu, az Elta elnöke, a következőket mondta: ha meg győződtél arról, hogy veled szemben tényleg tévedett valaki, vagy erősen megsért, még nem azt jelenti, hogy másodszor is tévedni, vagy vétkezni fog. Ezért kell hozzá épp olyan bizalmasan viszonyulni, mintha semmi sem történt volna. Amikor viszont másodszor vétkezik, akár biztos is lehetsz abban, hogy harmadszor és negyedszer is meg teszi majd újra, de mégis meg kell adni számára az esélyt (az időközbeni felébredés és a fejlődés lehetőségét), ezért várni kell a harmadik tévedésre. Ha ezt is elköveti, nyugodtan más irányba fordulhatsz, mert egyelőre nem vagytok azonos fejletségi fokon és ezért nem is működhettek együtt értelmesen egymással. Dezsőnek a második és a harmadik, majd a negyedik és az ötödik “tévedése” egyetlen délután leforgása alatt esett meg.

Pedig csak később tudtam meg, hogy a felesége mellett, a szolgálatos szeretőjével, az egyik “tanítványával” és annak feleségével - akivel a tábor végén felcserélte a hivatalos szeretőjét - megosztott hálószobájában folytatott tíz perces misztikus konzultációkért Dezső mester kétszáz ezer lejeket kért, miközben én csak százat a negyvenöt - hatvan perces komoly horoszkóp értelmezésekért, sors-program értelmezésekért. Azt, hogy miféle fantazmákat mondott és, hogy miféle - többnyire sötét - dolgokkal ijesztgette a szerencsétlen lépre csalt, “misztikus információkra kíváncsi” hallgatókat, csak az utolsó előtti nap estéjén és az utolsó napon tudtam meg, azoktól, akik kétségbe esve jöttek hozzám, hogy nézzem meg, tényleg úgy áll-e a dolog a jövőjükkel, vagy a gyermekeik jövőjével, ahogy a “mester” mondja.

Ezeket kései információkat, amelyekkel együtt azt is tudomásul kellett vennem, hogy a táborba a feleségével és a hivatalos vásárhelyi szeretőjével együtt érkező “mester” a két legfőbb vásárhelyi tanítványának a feleségeit külön órákon jógáztatja, illetve csábítgatja -és a fiatalabbik hívének a feleségét a teljes házasságtörésig: válásig menően, tehát végleg el is csábította - megelőzte egy olyan, újra csak misztikusnak nevezhető incidens, amit soha életemben nem felejtek el, amiként a szegedi misztikus szélhámosnak a többnyire alkoholistákra jellemző, duzzadt arcát sem felejtem el soha. Miután észleltem a metafizikai előadások tartására teljesen alkalmatlan vadász- kantin zajosan csörömpölő hangulatát és ugyanakkor azt is észre vettem, hogy a leg nagyobb szoba, amelyben a legtöbb hallgató volt elszállásolva sokkal tágasabb mint a többi, javasoltam, hogy ott tartsuk meg az előadásokat, amit örömmel el is fogadtak. Nem szeretem, ha az ilyen jellegű táborokban egyik előadó nem megy el a másik előadására, mivel a hallgatók előtt azt a látszatot kelti, mintha nem érdekelné, illetve érdektelennek és érvénytelenek tekintené a másik előadását. Ezért bármilyen lapos és unalmas dolgokat, vagy naiv szamárságokat is hirdetnek és tanítana bárki is türelmesen végig szoktam hallgatni. Így tettem ezúttal is, amikor nagy fegyelemre és önuralomra volt szükségem, miközben Dezsőkének az asztrológiai maghatározódás és színvonal alacsony rendűségére is finom célzásokkal újból kitérő előadását végig hallgattam a különböző kristályok fajtáiról, azoknak a fajta szerint különböző betegségekkel szembeni csodatevő hatásáról és az egyéni kristályok tisztántartási szükségéről, különböző kristály-tisztítási eljárásokról. Ezt megelőzően viszont már volt egy incidens, ami engem személy szerint nem érintett, de némileg mégis fel bosszantott, mivel a misztikus mester az előadása bevezetőjében előbb csak panaszkodni kezdett a mostoha körülményekre, majd egyenesen az őt meghívó, nem csak az ő és a felesége tartózkodását, hanem az útjukat is fizető szervező ellen kezdett agitálni, holott én elmondtam mindenki előtt, hogy a szervező (hölgy!) nem tehet az egész helyzetről, mivel jelen voltam, amikor a tábor-komplexumot irányító főadminisztrátorral beszélt, aki csak az érkezésünk után értesítette őt, hogy másoknak adta ki az Őzike nevű kényelmesebb és az ipari tevékenységtől mentesülő tábori szállásainkat, amit a szervező jól ismert, mert az egyik, a hallgatóságban éppen jelenlevő lánnyal egy évvel korábban már üdültek ott. Ám nem csak egy, szellem- tudományos előadásra összegyűlt személyek előtt megnyilvánuló (“szellemi vezető”) előadóhoz méltatlan ellenséges hangulatkeltése miatt kezdtem neheztelni Dezső úrra, hanem azért is, mert akkor már nem csak, hogy sejtettem, de majdhogynem biztosra vettem, hogy elsősorban ő képviseli és ő testesíti meg a leginkább közülünk azt a fő okot, amiért nem a szelídebb és nővény-evő Őzikéről elnevezett táborba, hanem az őt állandóan puskavégre kapni szándékozó és a húsából jót lakmározni vágyó Vadászról elnevezett “civilizált” táborba kerültünk. És nem is csak azért, mert ő szellemi vezetőként, deklaráltan a Káini szellemet megtestesítő húsevő vadászokkal szolidarizál, hanem azért is mert az alapos munkavégzés helyett a misztikus ködösítésre alapozott siker és hatás-vadászat jellemezte az előadásait és az egész viselkedését. Szóval miután mindezek ellenére fegyelmezetten végig hallgattam az asztrológiával szembeni kanyarfúrókkal teletűzdelt előadását, egy adott pillanatban azt kellett észlelnem, hogy a hallgatókkal folytatott kérdezz - felelek párbeszéde folytán egyenesen antiszemita jellegű misztikus teóriákat hirdet. Egészen pontosan olyan marhaságokat mond, bizonyára tiszta, a saját kútfejéből eredő, forrásból, hogy a zsidók valamikor a történelmi idők elején, egy idegen bolygóról érkeztek a földre azzal a szándékkal, hogy az itt élő emberiséget (a földi emberi kultúrát) tönkretegyék, idő közben azonban, nem tudni miért, meg gondolták magukat, össze házasodtak az emitteni emberek lányaival és integrálódtak a földi életbe (kultúrába) és ahogy a nálam több mint tíz évvel fiatalabb pocakos mester kinyilatkozta: lezárták ezt, az emberiség kiirtási szándékából eredő karmájukat, de egy kis misztikus logikával tovább képzelhető a dolog, miszerint egyesek közülük, tudattalanul még mindig ennek a gyilkos karmának hatása alatt cselekszenek. Már arról folyt tök komolyan eszmecsere, hogy ezek szerint a zsidók humanoidok-e, vagy andropoidok (később tudtam meg, hogy a kérdező hölgy apai származás szerint negyed részben zsidó volt), amikor nem bírtam cérnával és közbe szóltam, hogy ideje lenne, hogy ezeket a, mind materialista-tudományos, mind metafizikai szempontból képtelen fantazmagóriázást abba hagyni, mert mindjárt krisnások által kiadott és terjesztett füzetek állításának a komolyan vételéhez is eljutunk, miszerint az ember nem is járt a Holdon. Erre fel, a mesterrel privát-órákon jogázó orvos-feleség bekiáltott, hogy: “Hiszen nem is járt”.

Erre már csak azt tudtam mondani, hogy metafizika-asztrológia előadóként vagyok meghívva ebbe a táborba, akinek a hallgatóival szemben bizonyos felelősségei vannak. Jelenleg itt arra várok, hogy megkezdhessem a bejelentett előadásomat és addig is, amíg ezt megtehetem, nagyon szeretném, ha az én jelenlétemben ilyen rasszista és realitás-ellenes fantazmagóriák nem hangzanának el. Erre megszólalt az egyik jóga-hívő vásárhelyi fiatalember, hogy ők azért jöttek ide, hogy a témába vágó információkhoz “első kézből” hozzá férjenek és szabadon megvitassák azokat, amennyiben zavar a dolog nyugodtan el is mehetek közülük, mert ők nem tartanak vissza. Én erre felálltam, komótosan leszereltem és a hónom alá fogtam a képi és az értelmi befogadás céljából előkészített Lap-topot, valamint az általam elkészített rajzokat és kijöttem a szobából, gondolván, hogy azok a hallgatók, akik az én előadásomat is szeretnék meghallgatni, majd utána érdeklődnek, hogy az hol lesz megtartva a tábor szervezőtől. A baj talán épp az volt, hogy a szervező nem volt jelen az előadáson és így az őt elitélő, előadás előtti hangulatoskodásnál és az előadás végi incidensnél sem, de aki viszont épp szembe jött velem, miközben én a közös szálláshelyünk felé igyekeztem. Természetesen, mindent azonnal elmondtam neki és arra kértem, találjon egy más helyet az előadásnak, mert engem onnan kitessékeltek, majd tovább folytattam az utam a szálláshely fel, ahol belefogtam néhány asztrogram beállításába. A szervező és a szevezeő-segéd szerepét betöltő vásárhelyi fiatalember, aki a “mestert” a táborba hívta és akinek a “mester” a tábor végire elhódította a feleségét, csak egy óra múlva érkeztek vissza a helyzettisztázás és az egyezkedés eredményével, vagyis azzal, hogy legyek belátóbb, mert nem lesz jó, ha az előadók egymás között összevesznek (mondtam, hogy én nem veszekedtem még senkivel, de veszekedni fogok, ha továbbra is azt tapasztalom, hogy antiszemita és más szélsőséges politikai nézetek alátámasztására alkalmas misztikus fantazmagóriákat és “a misztikus harmadik szemmel látott” metafizikai képtelenségeket hangoztatnak az én jelenlétemben) és inkább próbáljuk meg egyeztetni Dezsővel a nézeteinket, mert a hallgatóknak minimum a fele tulajdonképpen érte, őt hallgatni jött ebe a táborba. Megmondtam, hogy sajnálom, de én nincs amit egyeztessek vele, mivel ezek, a látszólag semleges “misztikus tényként elhangzó, de alattomosan a hallgatók imaginációját fertőző: a tudattalan szintjén ható és a hallgató személyek legfinomabb aura-szintjein a spirituális gyűlölködés méregfogait elásó antiszemita elméletek nem csak irreálisak, hanem veszélyesek is és szerintem nincs amit keressenek egy pozitív életmód táborban. Amikor viszont a megvilágosodott “külföldi mesternek” azt a helyzetjellemzését is meghallottam, hogy az előadó teremnek használt szobában történtek után, megsértődtem és elszaladtam panaszkodni a táborszervezőhöz, mint egy óvodás az óvó nénihez (A szervező történetesen hölgy volt ugyanis, de nálam vagy tizenkét - tizenöt évvel fiatalabb.), azt mondtam, hogy egyezkedés helyett, ahol és amikor éppen találkozom vele ezt a személyemet sértő állítását számon fogom kérni tőle és amikor bevallja istenesen pofon verem. Erre a két szervező azt tanácsolta, majd egyre erősebben kérte tőlem (a segédszervező, akinek a feleségét elcsábította és a válásra rávette, gondolom, azóta is sajnálja), hogy ne tegyek ilyet, mivel ők ismerik Dezsőt, aki verekedős típus és nem fogja könnyen meg adni magát és nagy verekedés lesz a dologból, ami senkinek nem hiányzik és egészen ketté osztja a tábort. Inkább megpróbálják ők Dezsőt a további itt maradásról lebeszélni, vagyis haza tanácsolni, de legalábbis nem biztosítanak számára a kantinban, ahol tovább fognak folyni a hivatalos előadások, több, az egész tábornak szóló előadási lehetőséget.

Dezsőt nem sikerült a maradásról lebeszélni. Ettől kezdve, a szó szoros értelmében, teljesen ketté oszlott a tábor, de ketté oszlott a Dezsőt csodáló két Vásárhelyi vezér- jógázó szíve és tudata is, majd az egyikük a családja, mivel Dezső mindkettő feleségének az elcsábítását megkísérelte, de az orvos éberségének köszönhetően, akinek gyermeke is van, csak a biztosító ügynök feleségét csábította el oly mértékben, hogy polgári házasságbontást célzó válóperre került sor. Hogy spirituálisan mi is történt valójában, a táborvezetővel, Annamáriával való következő évi táborszervezést célzó levelezésünk egészen jól illusztrálhatja.

“Szioka! Ne haragudj, ha én meg máskeppen gondolkodok, mert nem könnyű a hosszú évek során berögződött gondolatokat átformálni. Én először tőled hallottam ezekről az ősi anyasági dolgokról, nem mintha nem tudtam volna, hogy régebben hogy volt, de eddig mindenki azt mondta, hogy azok elavult dolgok és itt Romániában nem is ismerek mást, aki úgy szülte volna gyerekeit, mint Emőke, de meg olyant sem, aki erre neveli őket. Én valójában egyszer voltam ott egy előadásodon, amikor láttam, hogy Medárda milyen máskeppen van nevelve, de én azon kívül nem találkoztam a családoddal. Emőkét nem ismerem, így ne csodálkozz, hogy az életem során tapasztalt, berögződött viselkedés normák szerint ítélkezek. Automatikusan így jön. Ami Zsuzsát illeti, ismered őt, hogy így vélekedsz róla? Azon kívül figyelembe kell vennem azt is, hogy a tábor lakók mit akarnak és ők szeretnék Zsuzsát. Én pedig szeretnem a zenészt, akit hoz magával. Ettől függetlenül, ha ti úgy akarjatok, akkor miért ne lehetnétek ott az egész család?

“Kedves Annamária!

Teljes mértékben igazad van abban, hogy nem mondhatok véleményt arról, akit nem ismerek. Arról viszont amit már ismerek (Pl. Feng Sui), lehet véleményem (Lásd a későbbiekben...). A kifogásom viszont senki személye ellen nem irányult, hanem attól ijedtem meg, hogy még három, számomra ismeretlen előadó jön, akivel nem csak az előadási időn kell megosztoznom (emlékszel, hogy a Vadász táborban, amikor nem én kezdtem - annak ellenére, hogy ha én voltam a kezdő, mindig vigyáztam arra, hogy az előadásommal ne nyúljak be az utánam következő előadó idejébe! - , az én előadásaimból mindig el kellett hagynom, mert az előttem beszélők nem tartották be az idejüket és fél órákkal csúsztak bele az én kezdési időpontomba. Ugyanakkor, az én előadásaim végét viszont már a kantin-tálalás és az étkezéshez való, edény-csörömpöléstől és székhúzogatás-zajos készülődés és az étkezés könyörtelenül jövő kezdési ideje zavarta és fejezte be.). Ráadásul, az derült ki, hogy akárcsak a tavaly, újra egy misztikus előadóval és ennek a misztikus tanaihoz (esetleges tündér-meséihez) szokott, “érte jövő” hallgatói csapattal kell számolnom, akik esetleg tüntetve obstruálják majd a nem kevés értelmi erőfeszítést és a szellemi - spirituális odafigyelést is igénylő előadásaimat, mint a Vînătorulban (Vadászban) a kimondottan Dezsőért jövő hívek. Még egyszer mondom tehát, hogy nem ismerem sem a Feng Suj szakértő Zsuzsát, sem a zenészt, és általában mindenkinek előlegezni szoktam a bizalmamat, de elsősorban az előadási idők miatt és a tábor ketté szakadó minősége, szétfolyó jellege miatt fejeztem ki a kifogásaimat. Elsősorban azért, mert a tavalyiakból okulva, úgy gondoltam, hogy a misztikus-pragmatikus fogások ismertetéséhez és misztikus mesék előadásához elegendőek a Gyuri bácsi előadásai, továbbá az érzelmi női felét biztosítaná és fokozná Emőke (Egyébként kár, hogy nem hallgattad meg a Vásárhelyi előadását, mert azok nem csak helyes női - anyai érzelmekkel - intuícióval, hanem értelemmel is telítettek)- és az értelmi (Fény) felét mi Attilával és a másik Kolozsvári kollégával biztosítjuk.

Másodsorban nem látom be, hogy ilyen nagy számú előadóval miért terheljük az egyetlen heti előadások idejét és a táborozás költségeit, ahelyett, hogy inkább az ott tartózkodás időtartalmát (és a hallgatók megvilágosodási - kiokosodási esélyeit) növelnénk? Csak a tavalyi tábor végén, jöttek rá, és az igen szűk körben zajló utolsó előadásomon vallották be nekem, a Dezső és a Gézáék (mindkét Géza és a Dezső-szerető feleségeik által is!) obstruáló magatartása ellenére mellettem kitartó vásárhelyi és csíki-udvarhelyi lányok és Nagy Sándor, hogy bizony csak most ébredtek rá, menyi sokat és hasznosat tanulhattak tőlem és még mennyit tanulhatnának! Szomorú keserűséggel mosolyogtam magamban, arra gondolván, hogy hát még mennyit tanulhattatok volna, ha a figyelmetek és az értelmetek nem lett volna leterhelve a kristályok gyógyító erejéről és más külső (mágikus és praktikus) eszközök csodatevő hatalmáról és mágikus lényekkel való kapcsolatokról - kommunikációról szóló, mystic-fiction szerű mesékkel!

Amit a következőkben írok, a tizenhárom éves pályafutásom alatt tapasztaltakon alapszik: Ami a Feng Suit illeti, a természet szerető, természet óvó alapjaival és a környezet-barát elveivel teljesen egyetértek, de ami a misztikus céljait illeti, azokat a mi civilizációs (tömbház - lakótelepes) környezetünkben, a jellegzetesen Romániai karmikus helyzetünkben és anyagi lehetőségeinkben alkalmazva, ugyancsak olyan önbecsapó külső misztikus játéknak tekintem, mint a kristályozást, a hartman vonalak kikerülési lehetőségét és a más életnyerési koncepción alapuló külső energia-szerzési- kaptálási módszereket. Sőt: a Feng Sui elvek alkalmazását Erdélyben, csak és csakis egyes, sajnos nálunk még egyelőre rendkívülinek számító vagyonnal rendelkező személyek által megvalósítható lehetőségnek tartom, akiknek minimum egy külön udvaros magán ház áll a rendelkezésére.

Sopronba úgy kerültem asztrológiát előadni, hogy véletlenül éppen három friss Feng-Sui tanfolyamot végzett, az ottani Gyermek és Ifjúsági központban dolgozó fiatal - és középkorú szakirányító hölgy hívott meg, akik éppen ettől az előzetes “misztikus” felkészültségüknél fogva, nem tartották fontosnak minden előadásomra eljönni, pedig a házban dolgozván, minden lehetőségük meg volt erre. Nos, amikor egy év múlva jöttem el Sopronból, külön - külön “véletlenül” beszélgettem mindegyikkel, kivel és hol épp az irodájukban, kivel épp az utcán. Nos, nagy sajnálatomra és a felszíni látszatok ellenére, az alapproblémájukon (kettő a zavaros, vagy/illetve steril élettársi kapcsolataikon, az egyik a gyermek-foganási képtelenségén) semmit nem sikerült javítaniuk, miközben olyan hallgatók, akik semmi előzetes “misztikus” tudással nem rendelkeztek, de rendszeresen eljártak az előadásokra, meglepően jó eredményeket: pozitív válzozásokat értek el a magánéletükben.

Ami a misztikus zenészt illeti, a legjobbak egyikével: Laár Andrással volt szerencsém találkozni és előadását hallgatni ugyancsak Sopronban. Minden szép volt amíg zenélt, csak éppen, hogy utólag azzal ábrándított ki, hogy nem tudván, hogy olyan személy is van a hallgatók között, aki heteket sátorozik (és e heteken belül, néha napokon át egy magában is kint szokott maradni) a Hargita és a Csíki hegységek erdeiben, arról kezdett mesélni, a meghatódott, szemfestett, rúzsozott, besprayzett, és arany ékszerekkel teleaggatott hallgatóknak, akik egy napot sem bírnának ki magukban lenni még az otthonukban sem, nem hogy egyetlen sátorban tizenöt - húsz kilométerre távol a civilizációtól (Sőt: talán egy mindössze huszonnégy órás egyedüli erdei üdülésre, ahol én tündérekkel nem találkoztam, de éjszakánként medvéket észleltem, talán maga Laár András sem lenne képes), hogy az Erdélyi hegyekben tündérekkel lehet találkozni! (Márpedig a tündérek, ha egyáltalán vannak! - csakis az erre, több napon keresztül a természet nyugalmába behangolódott, csendes megfigyelőnek jelenhetnek meg.)

Szóval, én egyáltalán nem szeretek igényes előadásokat tartani olyan hallgatóknak, akiket mások az egyéni és ellenőrizetlen fantazmagóriáikkal, illetve a divatos, de teljesen steril (értelmetlen) misztikus mesékkel szédítgetnek. Én ugyanis szeretem, ha a teória és a gyakorlat között megvannak az ellenőrizhető megfelelések és az előadások közötti összefüggések, összehangolódások, még akkor is, ha magam is a sokszínűség híve vagyok. Egy dolog viszont a sokszínűség és más dolog a távol keletről importált, vagy az egyénileg kitalált fantazmagória, amitől a tizenkét éves megfigyeléseim szerint, még senki nem lett hosszú távon sem boldogabb sem egészségesebb. (Sőt, az Eltában, láttam nálam tíz - tizenöt évvel fiatalabb embereket, két-három év elteltével az enyémnél öregebb külsőt felvenni.) Ezért nagyon szeretem, ha tudom, hogy a hallgatóim hosszú távon is helytálló tudással a tarsolyukban mennek haza és nem nagyon szépen és jól (kellemesen) esetleg érdekes-izgalmasan hangzó, de a hosszú távú következményeiben tök hiábavaló (steril) információkkal és ennek következtében azokat a fejlődésükben, nem hogy megsegítő, hanem hosszú évekig (amíg ki nem józanodnak!) fenntartó - akadályozó misztikus mesékkel. Kis Dénes, a Vásárhelyi rádiótól egyszer azt mondta nekem, hogy ő a misztikus műsorában annak is helyt ad, aki azt állítja, hogy át lehet, illetve, hogy ő át levitált a Hargitán. Megmondtam neki, hogy akkor a te műsorod meg fog szűnni. Hát így lett.

Hogy egészen pontosan mire gondolok, talán jobban megérted egy összehasonlító metaforából : Gyuri bácsi nekem is elküldte a nyáron készült fényképeket. Nos ezeken a képeken én is rajta vagyok csakugyan, amint a hideg szél fúvásban bele megyek, majd amint éppen kijövök a tó vízéből, de olyan kép, amit te és ti készítettetek, hogy a parttól három - négyszáz méterre vidáman úszok a jéghideg vízben, nincsen. Eközben ugyanis (és természetesen!) Gyuri bácsi a többiekről is készített szép felvételeket. Ilyen hatásos és szép felvétel az is, amelyen az orvos Géza lótusz ülésben, le hunyt szemekkel átszellemülten ül egy, a part fennsíkján álló kiszögelésen. Nehogy félre érts, semmi bajom azzal, hogy egyesek jóga pózban ilyen fenséges átéléseket kíséreljenek meg egy tó partján, ahol fúj a hideg szél is. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy Géza nem azzal a tudattal ült oda ki, hogy ilyen misztikus pózban őt lefényképezzék. Csak mindössze éppen igen jellemzőnek találom, hogy egyetlen misztikus energia-szopogató, energia-adogató szerző és a hallgatóknak a csodálatos energiákról prédikáló jóga mester (Éppenséggel Dezső, vagy Szilágyi Géza), vagy legalább egy rejkis fiatal sem kísérelt meg még csak megmártózni sem a tóban (és egyáltalán nem Gyuri bácsira gondolok, hiszen akadtak ott velem egy idős, sőt nálam is fiatalabb és jóval fiatalabb misztikusok). Gondolom, érthető, hogy miről, miféle lemérhető és érzékelhető realitásról és minőségi különbségekről beszélek?

Mágikus látvány szerint vonzóbb ugyanis egy ilyen lotusz-üléses jóga póz fényképe a parton, mint a jéghideg vízben való úszkálás. Az eredmény viszont nem csak az, hogy a rengeteg gyermekkori és felnőttkori betegségem ellenére, minden külső energiaszerzési és misztikus belső energia-élesztési módszer nélkül, erősebb most szervezetem van mint az orvos-jogázónak, hanem főképp az, hogy az én tudományomnak hála, a feleségemet nem kell pszichológushoz vinni, majd misztikusan Desző-kezelni annak érdekében, hogy valamilyen képpen fogadja el a gyermekét - gyermekeit. Sőt, annak ellenére, hogy Emőkének a VIII. házban és a Rákban álló Lilithje és annak a fényszögei által jelzett negatív ösztönei miatt, hajlamos mindenféle misztikus gonosztevőkhöz, csonka testűekhez és csonka lelkűekhez való vonzódásra, egészen biztos vagyok abban, hogy nem ment volna lépre Dezsőnek és nem tűnt volna el a gyermeke és a férje mellől egy egész délután a szoknyavadász “mesterrel jogázni”. Nos, ugyanekkora különbséget találok én a gyermekekről, gyermekekkel való bánásmódról szóló misztikus elméletek (pl. Waldorf módszer) gyakorlati haszna és a metafizikai - asztrológiai tudatossággal előkészített szabad-szülés között és persze az így, ebben a szellemben világra hozott gyermekek nevelése között, mint a jóga póz és a kevésbé vonzó és még kevésbé fenséges hideg tóban való úszkálási képesség között.

Ami a Zsuzsával és a misztikus zenésszel jövő hallgatókat illeti, a hallgatók száma és anyagi lehetőségei tehát az idén már nem lehet reális érv arra, hogy a fölöslegesen nagy számú előadók eltartására fordítandó összeg miatt, illetve az ebből adódó szűk gazdasági helyzet miatt csökkentsük a tábor lehetséges idejét és alapkoncepciójában a tábort megint ketté szakítsuk. (Soha nem felejtem el, ahogy a Dezső szeretője, Enikő, aki most Nagy Sándor szerint szintén szeretne horoszkópot rendelni, milyen fennkölt, fensőbb rendű érzésekről tanúskodó pózban vonult ki mind az én előadásomról, mind az Attila előadásáról...) És ha már a hallgatók anyagi lehetőségéről van szó, említettem, hogy ott van kéznél Czipa Lorándt, akinek fizika masterátusa van és jelenleg a Kézdivásárhelyi közismert gimnáziumban fizika, matematika és vegytan tanára, és aki volt hallgatómból lett önálló előadó. Ő a reál-tudományokban való felsőfokú jártassága ellenére, néha sokkal misztikusabb és fanatikusabb mint ahogy azt én szeretném (tehát nem csak a szája jár mint Dezsőnek, aki nem csak húst eszik, hanem a puffadt arca azt is elárulja, hogy ha nem is alkoholista, de iszákos), de mindenképp elsősorban táplálkozás szakértő, aki több héten át, a Magyarországon megjelent könyv alapján még a fénytáplálkozást is megkísérelte és miután minden kitartása ellenére rá kellett ébredjen, hogy az nem megy, a magukat fénytáplálkozóknak tartó és a fénytáplálkozásról könyvet kiadó magyarországi személyeket felkereste és hazugságaikat leleplezte. Ő tehát amúgy is a könyvbemutatómon kihirdette, hogy ő bárkiknek ingyen tart előadást. És ebben az esetben ezt szó szerint is lehet venni, mivel amúgy is mindig a Bálványoson tölti a nyári vakációit a pszichológus édesanyja víkend házában. Sőt: a velünk egy városban lakó Sárkány Mária gépészmérnöki diplomával rendelkező volt tanítványom, a jelenben diplomás reflexológus és masszőr a Welnes-nél, aki ugyancsak szabadon és otthon szülte meg a kisfiát mint Emőke, nagyon érzékletes és értelmes előadásokat tud tartani és közelebb is lakik a helyszínhez, de hát nincs amiért ezt tovább ragozzuk.

Annál is inkább, mert ekkora számú (végülis hat!) és ennyi féle - fajta színezetű előadót meghívni akkor tartok értelmesnek, ha legalább három hetet ülhetünk ott. Amennyiben viszont te a képes-magazinos mozaik szerű, un. ezoterikus változathoz ragaszkodsz, nekem végülis nem esik nehezemre megtenni azt, hogy csak egyedül menjek oda és két-három könnyed előadás megtartása mellett nyugodtan nyaraljak, hiszen különböző vegyi összetételű és különböző hőmérsékletű nagyszerű ásványvizes medencék vannak ott és a Szent Annához is hamar fel lehet a Bálványoshoz jutni.

Barátsággal: Szilárd

Kedves Annamária szobatársam!

Leveleink megkeresztezték egymást, de gondolom, ez nem okozott félreértést. Amit te írtál ugyanis, összecsengett azzal, amit én a levelem végén írtam, vagyis hogy én majd csak aritmológiáról (figyelem: nem számmisztikáról!) és a Tarotról tartok előadásokat, ámbátor ezeket már a vadásztáborban megtartottam, csak akkor már kevesen hallgatták, mivel mind aritmológiával, mind Tarottal foglalkozni, nem csak hogy szamárságnak, hanem egyenesen felelőtlenségnek tartom asztrológiai alapismeretek nélkül. Ami az asztrológiai előadásaim fárasztó mivoltát illeti, ha jól emlékszem a tábor első előadását én kezdtem és asztrológiával, de akkor azt még senki nem unta. Fárasztóvá akkor váltak, amikor a tóhoz való kirándulás közben ért zápor eső miatt, majd a Dezső zsidózása által kipattantott cirkusz miatt elmaradt két fontos délutáni előadásom és, annak érdekében, hogy ezt behozzam, a következőkben már sűríteni kellett a mondanivalót, ami semmiképp nem tett jót az amúgy is, egy átlagos (középiskolai!) fokú intellektuális erőfeszítést és egy minimális odafigyelést igénylő előadásoknak. Amiket viszont, máskor egyáltalán nem mosogatási - tálalási (edénycsörömpölési, asztal húzogatási) zajok között és klubzene (manele-zene!) aláfestéssel szoktam tartani. És ráadásul ezt olyan kitolt idő-körülmények között kellett tennem, amelyekről a múlt levelemben leírtam. Ezek után nem kell csodálkozni, ha egyesek a dimenziók közti utazási lehetőségekről, az őrangyalokról, a tündérekről, koboldokról és a kristályok csodálatos gyógyerejéről szóló előadásokat szívesebben hallgatták.

Maradok barátságos szobatársi üdvözlettel: Szilárd.

Íme egy másik, de lényegében ugyanarról: a misztikus káprázat és a metafizikai realitások témája körül zajló levelezés:

Kedves Marianna!

Az a baj vallásokkal, hogy kettőt, vagy többet csinál abból, ami tulajdonképpen egy. El kellene olvasnod a Hamvas Béla Tabula Smaragdináját és az Androgynoszát. Ezeket a dolgokat egy külső és objektív Istenre fogni, annyi mint a Csuka parancsára és az én akaratomra szerű varázs formulákat használni. Hidd már el végre, hogy az igazi kereszténység nem vallás hanem a legtisztább univerzális öntudat szerinti magatartás, hogy nem létezik objektív Isten, akitől te különváltan kellene élned és még kevésbé működik ez az egység - azonosság tudat egy közvetítővel: egy másik történelmi személy (Jézus) "közbenjárásával", hogy spirituális magodban azonos vagy az abszolútummal, hogy a szent lélek nem más, mint az a fény és a szeretet közötti tökéletes egység (logosz) és a kereszténységet tönkre tették, amikor kivették belőle a fényt (az értelmet): a gonosziszt, de eredete szerint a kereszténység semmiképp nem az amivé kanonizálták a diktátor Nagy Constantin parancsára, akik mindent rá kentek Jézusra és ezáltal az embert egy nyomorék csonka képzeletű és képességű lénnyé degradálták.

Eredeti (- közvetítők nélküli!) szeretettel: Szilárd

Szia Szilárd!

Nagyon csodálkozom ezen a leveleden, mert Te igazán tudod, hogy én Katolikus vagyok és az én hitem úgy gondolom nem dogmákra épül. A szüleim nem vallásosan neveltek, 20 évesen engem személyesen hívott el az Isten. Azóta ott van minden pillanatban minden döntésemben az életemben. Nálam ez ugyanolyan megtapasztalás, mint ahogyan tapasztaljuk az anyagi világot. Tudom, hogy neked ez nem bizonyíték, de egy valamit azért megkérdeznék, ami nekem sehogyan sem tiszta a Te gondolataidban, Nevezetesen, hogy Te azt gondolod, hogy az ember tökéletessé tud válni egy tudomány (az asztrológia) segítségével? Ez azt jelentené, hogy az ember maga Istenné válhat élete végén, mondjuk? Ezt nem hiszem!

Tudod, a nyilvánvaló mindennapi tapasztalataimra nem tudom azt mondani, hogy nem léteznek!

Szilárd én biztos vagyok benne, hogy Te nagyon jó asztrológus vagy és abban is, hogy sok embernek rengeteget tudsz segíteni, mint Nekem is, de az asztrológia az egy tudomány, mi emberek vagyunk és Isten pedig Isten. Szerintem mi esendők vagyunk és segítségre egymásra is nagyon nagy szükségünk van! Nem egy olyan ember mondja ezt aki valaha is szerencsétlennek mutatkozott és bármit is ne tudott volna elérni. De látom azt hogy mennyire esendők vagyunk, hogy mennyire sebezhetők és ez a lényegi valója minden embernek, ha sokan nem is vallják be maguknak. Lehetünk jobbak, elérhetünk nagy dolgokat, lehet szép családunk, de mindig tele leszünk kétségekkel szenvedéssel állandó bizonytalansággal, mindig szükségünk lesz Isten szeretetére, úgy ahogy Istennek is a miénkre.

Most lehet, hogy azt gondolod, hogy teljesen hiába készítetted el a horoszkópomat! De ez nem így van, rengeteget tanulok belőle. Szerintem az , hogy "jobbak" legyünk nem befolyásolja, hogy valaki ateista vagy teista. Azért nem akarom ezt a kérdést elbagatelizálni sem, csak azt akarom mondani, hogy a Te személyiség feltárásaiddal, az életfeladatok meghatározásával teljesen egyet értek. Amúgy nagyon nehéznek látom ezt a változást, nagyon lassú és az ember mindig visszaesik a hibákba, de én hiszek benne és nagyon bízom a véleményedben is.

Barátsággal: Marianna

Kedves Marianna!

Nem csak a "hivatalos", vagy a hivatásos keresztényeknek vannak és általában nem csak a vallásosok részesülnek Isten-élményekben. Például nekünk is. Ilyenek például a gyermekeinknek az orvos-mentes születése. Ilyenkor majdnem érzékileg-megfoghatóan lehet érezni az Isteni jelenlétet. Az ember nem a tudomány segítségével válik istenné, hanem az ember lényegében: spirituális öntudatában és felelős lelkiismeretében (egyetemes felelősségérzetében) maga az Isten, még akkor is, ha ez nagyon ritkán és vajmi kevéssé tőr felszínre. A tudomány csak arra jó, hogy erre ráébressze a fent felsorolt tulajdonságain - képességein keresztül.

Ez az isten-azonosság tudat viszont nem az, amire a kábultak és a hatalmi mániák örültjei gondolnak, hanem olyasmi amit Jézus úgy fejez ki, hogy a legelső közületek legyen a legkisebb és mossa meg a többiek lábát. De ez sem jelent tökéletesség-tudatot. Én vallásos formulákat soha nem használtam sem az előadásaimban sem a leveleimben. Itt mindössze arról van szó, hogy az ember ne fogja a cselekedetei indítékát egy tőle függetlenül létező, objektív Istenre, hanem vállalja még a gondolatai, sőt: még a képzelete képzetei minőségéért is a személyes(!)felelősséget. Ilyen értelemben tehát: első szám egyes személyben vállalt felelősség szintjén, megnyugtatlak, hogy az én cselekedeteimben és gondolataimban majdnem mindig ott az Isten. Ezért én nem kérek olyan szamárságot tőled, hogy tagadd meg a tapasztalataidat. Csak arra kell vigyázni, hogy ez igazi (valós) metafizikai tapasztalat legyen és ne misztikus fantazmagória. Félek, hogy ez a tapasztalat nálad a IX. házban álló Negatív Szaturnuszod által jelzett negatív misztikus tulajdonságaid következménye legyen.

Ezért ijesztesz meg, amikor általam jól ismert (tehát személyesen is megtapasztalt), de rég óta üresnek, sőt az igazi élménytől elválasztó - gátló vallásos formulákban látlak gondolkozni. Egy igazi Skorpió nem fogadhat el semmiféle formulát és még a saját élményeinek a valódiságát is felülvizsgálja. "Minden dolgot megvizsgáljatok..."

Kedves Szilárd,

Azt gondolom nincsen véleménykülönbség köztünk, csak úgy gondolom, hogy Te inkább elutasítod az egyházat, mivel látod a rengeteg negatív hatást, amit okoz okozott a múltban. Talán jobban is látod ezeket mint én! A Katolikus vallás szerint az Isten három személy egy Isten, ez a misztérium hitünk lényege. Atya Fiú Szentlélek, akit mi megkapunk a Bérmálás során. A lényeg a személyek közti szeretet kapcsolat és az ebben megélt mindenféle... Ezt nem a hittanórán bifláztam be, hanem ezt meg is tapasztaltam. Én mindenre megkerestem eddig a miértet, ami kérdés volt számomra. És csak a személyes megtapasztalásra hagyatkozom és persze más hiteles emberek tapasztalataira. Hidd el Szilárd, hogyha valaki éber és nem fantazmagóriál hanem valóban az Isten felé tekint annak ugyanolyan tiszta Istenélményei vannak az egyházon

belül is, mint pl. neked, és ugyanúgy ott van az életében. Az egyház mi vagyunk, nemcsak a papok, a balga hívők gyülekezete. Ezt nekem is nagyon nehéz volt a helyére tenni és még most sem könnyű az, hogy úgy érezzem, hogy ehhez az egyházhoz tartozom. Nekem a közösségem az ami valóban meggyőzött, hogy amit Jézus mondott az a követendő. "Ha a nevemben ketten - hárman összegyűltök, én is ott leszek." A Kereszténységet, az életünk lényegét egyedül nem lehet megélni, az már más kérdés, hogy sokszor az ember azt érzi, hogy ebben a közösségben az emberek nagy része messzebb van Istentől, mint egy nem hívő ember. De nem a negatív példákat kell felsorakoztatni, hanem a pozitívakat és az én környezetemben sok ilyen is van. Szilárd, én is biztosan sokszor elveszítem e tekintetben is az éberségemet, de remélem ez egyre ritkább lesz. Azért a hitem alapja nem tévelygés. Szóval azért mert az egyház beteg, de sok helyen nem. A nyugat Európai társadalmakban inkább beteg, mint nem, de sok helyen virágzik a kereszténység a világon. Szóval ezért még nem kell hátat fordítani Krisztusnak és az ő lényegi tanításainak. Krisztus nem véletlenül alapított egyházat, azt gondolta, hogy itt élhetjük meg együtt legteljesebben a kereszténységet, és persze a családban és egyedül és mindenhol ahol éppen vagyunk, de azzal, hogy minden héten legalább egyszer találkozol azokkal az emberekkel, akik életében a fény és a szeretet uralkodik és nem más, ezzel erősítjük egymást a hitben és a szeretetben és megéljük a testvériséget, amit Jézus szán nekünk.

Ó ez most lehet, hogy megint nagyon mesésnek tűnik ez a mondat, de ezt én tényleg megélem, hogy testvéreim vannak, olyan kapcsolatok amik nem hasonlíthatók máshoz, ezek csak hívő barátaimmal vannak. Most úgy érzem ezt akárhogy is magyarázom itt levélben nem tűnik túl hitelesnek. Szóval remélem, hogy lesz alkalom, hogy Te is megismerhessd a barátaimat, akik testvéreim is az Úrban.

Barátsággal: Marianna

Kedves Marianna!

Pontosan azért, mert e száraz levelezésen keresztül is érzékelni lehet a jóindulatodat és bennem megbízó hívő ragaszkodásodat, minduntalanul attól félek, hogy a vita hevében, amelyben nem érzékelhetjük egy az egyben az egymás hanghordozását, arckifejezését, gesztusait, nehogy valami félreértés történjen és megsértselek, vagy olyan példákat hozzak fel érvként, amellyel megbánthatnálak. Márpedig, ha ilyen messze eljutottunk, már nem nagyon van hely az udvarias körülírásokra, magyarázkodásra és ezért lenne olyan fontos látni a másik arcát, hallani a hangját, hogy ne csak a lineáris értelmünk, hanem az egész lényünk jelezhesse: a másik jól érti amit mondok, tehát lehet tovább magyarázni - értelmezni, vagy éppenséggel óvatosabbnak kell lenni, vagy egyszerűbben, esetleg érzékletesebben, vagy éppenséggel részletesebben kell fogalmazni. Minden eddig elküldött levelem után ugyanis kétségek gyötörtek, hogy nem-e feszítettem túl a húrt, főképp amikor azt hánytam a szemedre, hogy ha nem olvastad el az elküldött tanulmányokat és regény részleteket, amelyekben az e kérdésekkel kapcsolatos nézeteimet - életérzéseimet kifejtem, nem is kellene velem vitatkoznod, még akkor sem, ha úgy érzed: kényegében egy dologról beszélünk.

Ezek figyelembe vételével tehát megkísérlek még egy “szilárdos” magyarázatot, arra kérve tehát, hogy bármi is csúszna ki a billentyűzet alól, ne érezd úgy , hogy meg akartalak volna sérteni és ne haragudjál meg. Természetesen ez nem azt jelent, hogy előlegezett felmentést és engedélyt kérek tőled arra, hogy fölöslegesen és kényemre - kedvemre durváskodhassak!

Kezdjük mindjárt az elején: a vita abból robbant ki, hogy megszegve a fogadalmamat, miszerint csak olyanoknak a kezébe adom ezt, akik több hónapja - éve, és egészen elmélyülten tanulmányozzák a saját horoszkópjukat és az egyetemes törvényeket, elküldtem neked azt, a teremtői (isteni) képzeletünk mágikus erejéről és a működési mechanikájáról szóló leckét, amelynek segítségével úgy véltem, hogy jobban fel tudod dolgozni a jelen helyzetedet és amelyben éppenséggel a párkapcsolati élettársi, illetve családalapítási problémáknak az isteni törvények szerinti megoldására is van egészen használható gyakorlati példa (és amit mi - az én volt hallgatóimból álló baráti köröm tagjai tehát már ki is próbáltunk). Erre te valami olyasmit írtál, amely a kérdésnek egyfajta, vallásos okokból eredő, fanyalgó megközelítésére engedett következtetni, hogy ti., ebben a nehéz helyzetedben talán ezt is meg engedi (el nézi) számodra a fölötted őrködő, objektív Isten Atya. Márpedig épp arról van szó, hogy az isteni teremtő képzelet bennünk csak és csakis az teremtői-azonosság tudaton keresztül képes kifejteni a pozitív hatását (mágikus erejét). Ezért írtam azt, hogy ennyi erővel a mesebeli “A Csuka parancsára és az én akaratomra”, jellegű primitív néphit szerinti formulát is alkalmazhatod, mert semmit nem fogsz elérni vele. Sőt: a tanulmányban az is le van írva, hogy a bizonytalan és a bágyadt (hitetlen, kétkedő) és nem az egyes szám első személyben kimondott teremtő igék is megfogannak ugyan, de a válasz rájuk épp olyan mint az igénylés: zavaros és ellentmondásos, sőt, néha egyenesen ellenséges.

Hát éppen ezért nem szeretem én a hivatalos egyházi keresztény-tanítást, mert az intézmény (birtok) építés és fenntartás érdekében elveszi az egyébként fejlődő képes személyektől azt a lehetőséget, hogy Jézus igazi példája és igaz-tanítása szerint kimásszanak a világi korrupcióból (amiben te is benne vagy épp a gyakorolt mesterségedtől és munkádtól fogva). Annak a személynek ugyanis, aki képes folyamatosan és pozitívan működtetni az isteni (teremtői) képzelő erejét, itt a földön megérkezik a megváltás és bekerül a mennyek országába, mivel a létfenntartás - a létszükségletek megszerzése - érdekében már nem kell részt vennie a létkorrupcióban. És ez nem fantazmagória, ez realitás, Jézus sem egy érzelgősségből és fantázia-elemekből álló mennyországról beszélt, amikor azt mondta, hogy jönnek majd próféták, akik azt mondják, hogy emitt van a mennyország, amott van a mennyország, ne higgyetek nekik, mert bennetek van a mennyország. Igen, bennünk van mint lehetőség, mint folyamatosan megélhető lehetséges egészséges, kreatív és boldog (de főként nem korrupt!) földi lét állapot (is). Nyugodt lehetsz, hogy aki nem érte el a földön ténylegesen ezt az állapotot, nem fogja elérni a túlvilágon sem. Ez viszont az élet teljességét, az összes életfeladatok felvállalásával együtt (azok megoldásának, intenzív átélésének az előfeltételével) lehet elérni. A nehézség csak abból áll, hogy ezeket az életfeladatokat (az életfeladatok végzése közben átélt és elraktározott élményeket és tapasztalatokat: spirituális információkat) csak és csakis(!) párban élve - igazi családban tehát, lehet csak megélni. És még ez sem lenne nehézség, de a nagy probléma az, hogy te sem juthatsz el oda, ahova a képességeid szerint egyébként eljuthatnál, ha melletted a párod nem képes oda eljutni, már csak azért sem, mert a gyermekeid állandóan veszélyeztetettek. Ide meg kell tanulni mind a kettőnek egyes szám első személyben (első szülöttként!) élni a szabad teremtő képzeletével és ezáltal bízni saját magában, mivel addig, amíg magadban (saját határtalan egészség-teremtő erődben) nem bízol, addig a másikban sem bízhatsz.

Nos, te a Mérleg Ascendenseddel épp egy ilyen karmát örököltél, ezért is lettél egyke mint én, aki felnőttként még mindig testvérekre, testvéri érzésekre vágyakozik - holott a testvéri állapot és a testvériség élménye a gyermekkorra és nem a felnőtt korra jellemző, amikor szülővé: egyéni teremtővé, gondozóvá, nevelővé, tanítóvá és ha mindezt jól elvégezted, bölcs eleresztővé kell válni! - mivel úgy látszik, hogy sem az édesanyád, sem a nagymamád és így tovább nem bíztak a saját anyai - teremtői képességeikben. És épp az ilyen fejlődő képes, de metafizikailag a természeti népek individuumainál sokkal rosszabbul tájékozott személyek képzeletét (Figyeld meg, hogy te is - a nekem írt leveledben legalábbis! - még mindig mint apát képzeled el az Istent és nem mint teremtő-szülő anyát!) teszi tönkre (sterilizálja!) a hamis (huncut módra kanonizált és dogmatizált) keresztény hitrendszer által, illetve a keresztény hit által kiváltott materialista tudomány (ami lényegében ugyanaz) által létrehozott, spekulatív nyugati gondolkozási mód, illetve hitrendszer, a maga sterilen üres kultúrájával: az ártatlankodó - bárányi - hipokita testvériességével. “Az Én utam, nem a te utad, mondja a seregek ura!” Az én utam, az Én teljességének, a teljes kibontakozásnak és az egészséges kiegyenlítődésnek az útja, nem a korrupció: a kishitűség útja, nem a meghatóan véres történelem útja! Már Magyarországra vetődtem anyagi nyomorúságunk miatt, amikor rá jöttem, hogy miért kopogtat mindig valaki a fejem fölött: Azért mert a katolikus neveltetésem hatására - befolyására, az egész asztrológiai tudásommal, metafizikai meggyőződésemmel ellentétesen, még mindig egy fölöttem levő, a sorsomat felülről és kívülről intézgető égi hatalomban hittem és képzelegtem.

Amikor ezt felfedeztem, és abba hagytam a szamárkodást, be is idéztem azonnal minden lehetséges jó körülményt ami az Emőke utolsó várandósági hónapjainak az idillikus megélése és majdhogynem tökéletes szüléséhez kellett. Csak az volt a probléma, hogy mihelyt a gyermek megszületett és Emőkéből kiszállt a áldott állapotnak megfelelő teremtői - szülői öntudata, vissza esett a belé nevelt anyagi szűkösségben és szerencsétlenségekben való gondolkozási reflexeknek a csapdájába és miközben én boldogan haladtam előre, nem vettem észre, hogy ő vissza zuhant a spirituális pöcegödörbe és a második gyermek gondozása miatt megduplázódott életfeladatokat és falusi életkörülményeket szeretné eltüntetni, a felmerülő problémákat mintegy csapásra (mágikusan) megszüntetni, de legalábbis elhalasztani... - És el is halasztotta sajnos, de ez a halasztás az Enikő halálába került, mivel a mágikus teremtő erő negatívan, fordítva is működik. Ezt nem akarja sem a szekularizált vallás, sem a tudomány elismerni. De így is és akkor is és állandóan tudom és fenntartom, hogy az életben a mennyország-állapot elérése, vagyis a korrupció mentes, kreatív létezés megvalósítása a cél. És ezért nem hagytuk magunkat leteperni (nem hagytam őt, hogy negatív képzeteivel minket leteperjen, mivel az ő: a NŐ! Teremtő ereje erősebb) és megszületett a második kicsi angyalunk, akinek a jópofa, jóindulatú és magabiztos, ám néha veszélyesen ambíciós természetében reggeltől estig gyönyörködni lehetne. De mivel láttam, hogy Emőkének még mindig bizonytalan a hite, azt akartam, hogy a harmadik is megszülessen. És végre, valahára most már egy egészen új ember. Most már nem én kell reggeltől estig Emőkébe pumpálnom és benne tartsam a Szent Lelket: a nagy teremtési logikát, a legfőbb értelmet.

Szóval ez van, Marianna, az én egyháztól és annak a steril misztikus formuláitól: az üres vallásos dogmáktól, mit rajtam kívül álló “atya fiú és szent lélek”-től való idegenkedésemnek (akkor miért nem Anya, Leány és Szent Lélek? Vagy Anya, Atya és szent Gyermek, stb.?) úgymond teológiai és nem személyes bántottságból eredő oka van. Mondtam már? Én is egykének születtem, testvérre, testvérekre és barátokra vágytam és voltak is egészen testvéreimnek érzett, velem együtt, velem együtt és néha velünk egy lakásban élő barátaim (fiatal és felnőtt koromban én voltam a nagy barátkozó barát), aztán egyszer csak rá jöttem, hogy a barátság nem elég és elmentem én is egy egészen fantázia-gazdag és színes a hit-közösségbe, aminek messze földön híre volt és még talán van még a magyarországi katolikus körökben is: a Csíksomlyói (fiatal és vagány) plébános által létre hozott csoportba - csoportokba, de egyszer csak ebből a nagy testvériségből is elegem lett, mivel az évek teltek és nem csak azt észleltem, hogy én még mindig egyedül vagyok, hanem nagyon kevés kivétellel a többi “testvérek és nővérek is” ott állnak “üresben”, sterilen, család nélkül. (És sajnos még ma is azt kell látnom, hogy nagyon sokan közülük “úgy maradtak” és a valójában és lényegében örömtelen - mivelhogy gyermektelen! - steril, szeretően-mosolygós testvériségükbe annyira bele keseredtek, hogy gyülekezetbe való járkálás helyett maguknak más elfoglaltságot kerestek: garzont, tévét, autót vettek és/vagy kutyát szereztek!) Rá jöttem tehát, hogy nekem gyermeket vállaló szerető kell és nem szenteskedő, csupa jóakaratú, felszínesen segítőkés és jótékonykodó testvér (Az ember fia a testvéreit mégsem termékenyítheti meg...).

És ettől kezdve nem lehetett véletlen, hogy egy olyan magukat metafizkusoknak nevező román csoporttal találkoztam, akik az Asztrológia és a Tantra Joga, meg a Taoizmus alapeszméit tanították, európai ízekkel keveredve (Rudolf Steinerék pl.), amiben a kezdetben számomra az volt a bíztató, hogy amellett, hogy a tanításaik majdnem egy az egyben megfeleltek a Hamvas Bélánál olvasottaknál, ráébresztettek az egyes szám egyes személy isteni lényegére, szellemére és igazságára, amit próbálok veled most megértetni annak érdekében, hogy ne kelljen negyven öt éves korodig várnod a családalapításra, mint nekem. Mert én férfiként még megtehettem, de te nőként alán már nem. Habár még ez sem igaz egy az egyben, pontosan az öregedést nem ismerő belső teremtő miatt, de azért jó nem esni a halasztás bűnébe: Most és mindörökké!

Nos, én úgy érzem, hogy az én csíksomlyói testvéreimhez hasonló módon, te is a halasztás bűnében élsz (bibliai formulával: fetrengsz), miközben a férfiasan szép, és nőisen megható vallásos formulákat ismételgető vallásos gyülekezeti testvériségek átélésével szórakoztatod magad, ahelyett, hogy olyan közösségekbe - helyekre járnál, ahol nem humánusan jámbor, hanem inkább “támadó - megtermékenyítő - átvilágító” szándékú férfiakkal találkozhatnál.

De végül is, a legrosszabb, amit az egyház tett és tesz az, hogy ezeket a személyes idéző erejű mantrákat, amelyek felmentenék az embert a természetnek és a környezetének a tudományos - technikai tönkretételének a bűne alól (az általad is ismert és általad is fenntartott gazdasági hajsza vak és gyilkos őrülete alól), átírta teljesen fölöslegesen elmondott, objektív isten dicsőítésére szánt és egy kiemelten megvilágosodott szellem-társunkhoz intézett imádságokká, amelyek végeredményben senkinek és semminek sem használnak (funkciótlanok!), mivel sem az abszolútummal állítólag azonnal egybeolvadt (amit én egyébként kétlek) Jézus szellemének, sem az abszolútumnak nincs szüksége ilyen dicsőítő, naiv versikékre, hanem arra, hogy mi teljes bevetéssel (kockázat-vállalással: egyéni felelősséggel) részt vállaljunk a teremtés-tapasztalás- megismerés- kiegyenlítődés (megváltás) és újrateremtés-teremtődés nagy művében és lehetőleg minden vallásos meghatódottság nélkül.

Ezután már tényleg nagyon kérlek, hogy amennyiben értelmesen szeretnéd folytatni ezt a párbeszédet, mindig a te saját szavaidat és a te egyéni meggyőződésedet használd ahelyett, hogy olyan vallásos formulákat és az egyházi közösségekről szóló keresztény ideológiákat-meséket idéznél, amelyeket én már untig ismerek. Úgy képzelem, hogy értelmesebb ember vagy te annál, mintsem hogy megszédülnél attól, hogy ha az általa létrehozott civilizációban: a nyugaton az egyház el is veszítette a csatát és a gyönyörű katedrálisok és dómok, lényegében ma már csak a műemlék, a koncertterem, vagy a turista-kuriózum szerepüket képesek betölteni, a primitív afrikaiaknál és latin amerikaiaknál, akik nemrég még az emberevés kultuszáig süllyedtek vissza és ahol a törzsi varázslók mítoszai nem jelent a veretes keresztény dogmarendszer számára konkurenciát, meg fogja nyerni a spirituális háborút. Nyugodt lehetsz, hogy mihelyt Afrikában, Ázsiában és Lati-Amerikában a piacgazdasággal járó civilizáló, illetve élet-könnyítő eszközök elszaporodnak és a társadalmi eszmék (pl. emancipáció), modern és poszt-modern szokások meghonosodnak, ott is vereséget fog szenvedni, mivel az egy felől a korrupt nőiséget szolgáló (igazi: egyetemes női személyi öntudat építés helyett - lásd a Jézus-szülő Szűz Máriát, akinek a misztikusan felfújt - Lilith mentes? - fensége mellett, te mindössze egy kicsi, szolgáló lány, vagy elkárhozott világi dáma lehetsz - , a csábító - kényelem és könnyítéseket kereső világi polgárnőt és a dámát), intézmény-építő, intézmény óvó férfias eszmerendszerével, eleve veszteségre és halálra van ítélve. Az egyház és a dogmatikus - vallásos kereszténység elmúlik tehát valamikor a Harmadik világból is, de az igazi kereszténység megmarad. Mindettől te még szolgálhatod ezt a sorvadó egyházat és ragaszkodhatsz a közösségéhez, de figyelj arra is, hogy az idő órája ketyeg és az abszolútummal való kapcsolat, az új, Lilith-hatásoktól mentes abszolút állapot belső építése egészen közvetlen és személyes. Ne haragudj, de nem hiszem el, hogy ez az áldott állapot, a teremtésért - a saját gyermekedért való igazi: közvetlen (hús-vér) felelősség-állapotok átélése nélkül teljes mértékben lehetséges lenne. (Egyébként egy amerikai antropológus-történész tudós nő megjelentetett egy olyan könyvet, amelyben hiteles történeti dokumentumokra alapozva bizonyítja, hogy Jézus is házas életet élt és három gyermeke volt. Az már kanonokon kívüli közhely, hogy Mária Magdolna nem csak hódoló tanítványa volt, hanem felesége is. Mit akarsz még ezzel az egyházzal, amely az intézmény-védés és fenntartás érdekében - a beteges cölibátus eszméje fenntartása érdekében - a hívei tudatát vallásos hazugságokkal nyomorítja?)

Ami a Krisztust illeti, az nem egy egyetlen személynek járó szentséges rang, hanem egy spirituális beavatottsági fokozatnak és állapotnak a megjelölése: Krisztus Szoter, amit a spirituális történet krónikái szerint, nem csak Jézus ért el, hanem előtte és utána is többen. De semmiképp nem a történelmi Jézus neve, akit mikor a József, mikor a Mária fiának, mikor a názáretinek neveztek. A krisztusi rangot és állapotot tehát ő nem sajátíthatta ki - és gondolom, annál értelmesebb volt, mintsem, hogy ilyen hiúság-legyezgető szamárságokkal foglakozott volna - és az egyház sem sajátíthatja ki kizárólagosan (és utólagosan) az ő számára - vagyis az egyház által kreált Jézus - Krisztus képzet számára.

Ennyi talán egyelőre elég. Barátsággal: Szilárd

A következő, egy számomra ismeretlenségben maradt, velem egy városban élő diáklánynak írt levelemet már csak a korábbiakban kifejtett szemléletnek az összegező ismétlése (összegező-ismétlő jellege) kedvéért másolom ide:

“Kedves Zsuzsa!

Annyi kérdést tettél fel, hogy hirtelen azt sem tudom, melyikre válaszoljak. Megvallom, egy kicsit neheztelek rád, amiért nem olvastad végig a könyvet és olyasmiket kérdezel, amikre, okos lány lévén, magadtól is igen könnyen megkaptad volna a választ. Például az energiázás és a misztikus gyógyászkodás, mind, de mind ellentmond a spirituális fejlődés törvényének, amiről a könyvem utolsó fejezetében írok. Ami a Jézus tetteinek és személyének a vallásos értelmezését és a metafizikai realitást, illetve Jézus gyógyászkodásának, csodatetteinek és a Nagy Konstantin teológusai által birodalmi ideológiává züllesztett keresztény miszticizmus szerinti értelmezését és a metafizikai értelmezést, valamint a teremtés eredeti rendeltetése szerinti személyi életfeladatainak a lényegét megtagadni készülő (cölibátust felvállalni) katolikus pap-jelölt barátod tanácsát illeti, elküldöm a Bolond mennyországa c. regényem utolsó fejezetének az ide vonatkozó részét. Vagy te olyan okos ember, hogy magadtól eldöntsd az igazságot. A jóga viszont ugyancsak egy olyan vallás mint a többi, semmivel nem jobb azoknál és én mindenkinek melegen ajánlom helyette a harcművészetek bármelyik ágának a gyakorlását. Ott is energiákkal dolgoznak az emberek, de nem hazudnak maguknak semmiféle fenséges és mennyei átéléseket, miközben a magánéletük bűzlik az elemi életfeladatok kikerülésétől, elhárításától. Hamvas Béla szerint: a realizálatlanságtól. Az örökletes programokról szóló tanulmányomban olvashatsz egy Ramana Maharisi nevű Joga-szentről, aki a sors-programja asztrológiai ismerete hiányában a legszörnyűbb betegségben: csontrákban halt meg idejekorán, mivel nem hogy annyit sem teljesített, amennyit minden normálisan élő férfinak kellene: családot alapítani, gyermeket nemzeni és azokat gondozni, nevelni és tanítani, hanem mindezt megtagadván a saját spirituális fejlődési életprogramját tagadta meg és egész életében kompenzált. Kompenzálás: pl. amikor abbéli lustaságukban, hogy tegyenek valamit annak érdekében, hogy boldog legyenek, inkább cukorkát és csokoládét - édességet - süteményt - finomságot esznek a nők és a férfiak finom italokat isznak. Ez a Ramana Magharisi - nem tévesztendő össze Maharisi Mahejesh-el! - úgy kompenzált, hogy az egykét: őt egyes-egyedül megszülő édesanyját istenítette és kápolnát építetett az emlékére és soha még csak nővel sem élt együtt, nem hogy családot alapítson, holott a Rákban (otthonnal és családdal kapcsolatos Karma) állt a Sárkányfarka és a holdja is valamely fontos pozícióban állt, ráadásul A Bak Napja és Sárkányfeje a közvetlen (hús-vér) tapasztalatok házában, illetve az elméletnek (filozófiának, metafizikának) és a hétköznapi életgyakorlat egyeztetésének a hármas házban állt!

Ami a baloldali bajaidat illeti, annak a jele, hogy édesanyád érzelmi és képzeleti világa a legkaotikusabbak közül való (és ezen belül a nem működő veséd, hogy mindez édesanyádnak a szexuális életében csúcsosodott ki a te gyermekkorod idején, a kéz töréseid, hogy mindennek következtében, édesanyád tök rosszul kezelte az életét - életeteket) és, hogy mindez téged is fenyeget, sőt: még édesanyád kaotikus világát is készülsz meghaladni és a Ramana Maharisi sorsára jutni, amennyiben nem teszel meg mindent annak érdekében, hogy kijózanodj és minden káprázattól, kábulattól mentes, normális és egészséges életet élj. A fiukhoz való zavaros viszonyulásod - érzéseid, ösztönös vonzás-vonzódás és taszítás-taszítódás élményeid is ebben gyökereznek. Ebben viszont csak, és csakis egy olyan asztrológus segíthet neked, aki kurvául keményen és éveken át szembenézett a saját horoszkópja segítségével a Lilith-önmagával és levetkőzte mindazt, amit még Jézusnak sem sikerült teljesen levetőznie (de amit Jézus a megaláztatással - lásd a tövis koronát a fején, a keresztre szegezett feliratot és a királyi palástot a vállán - a leköpdöstetéssel, a megkorbácsoltatással és a kereszthalállal megpróbált ellensúlyozni). Sajnálom, hogy ez nem hangzik elég etikusan és ízlésesen, de ez a helyzet. Ezt jobban megérted, ha elolvasod a regényrészletet. Csak arra kérlek, ha válaszolsz, ne írj olyasmit, hogy valami érthetetlen magyarázat következik az én nagy műgonddal írt tanulmányaim bármelyikében, mert egyszerűen az nem igaz, hogy a tanulmányaimban nem igyekszek mindent a lehető leg logikusabban és racionálisan megmagyarázni. Nem haraggal és sértettséggel mondom - írom ezt, hiszen én nálad sokkal, de sokkal érzelmibb - és ezért: felületesebb és még szenvedélyesebb és még zavarosabb! - voltam tizennyolc évesen, hanem ara való figyelmeztetésképpen és felhívásképpen, hogy ha bármivel is foglalkozol - ebben az esetben a könyvemben tárgyalt eszmekörrel, azt nagy figyelem összpontosítással kell tenned, mert különben a te gyermekeid még többet kell majd szenvedjenek, mint amennyit te szenvedtél (metafizikai szempontból tök fölöslegesen!) csak azért mert az édesanyád érzelmekkel (és ennek következtében türelmetlen provokációkkal) akarta megoldani azt, amit értelmi hozzáállással kellett volna. - Persze, hogy neked maradt minden! A kérdés csak az, hogy te is mindent a gyermekeidre akarsz-e hagyni majd fájdalmas örökségképpen? - Mert hát erről szól a könyven Zsuzsa és nem arról, hogy kik az ügyesebbek: az asztrológusok-e vagy az egzotikus energia-kufárkodó, gyógyászkodó, misztikus guruk és un. beavató mesterek. (Ami azt illeti, a jósolgató asztrológusok semmivel sem tesznek jobbat az igazság-kereső személyeknek, mint az általad felsorolt, “sok fajta energiával dolgozó” joga-mesterek.) Barátsággal, Szilárd.”

* * *

Közben jól előrehaladt az idő, amit leginkább az Emőke hasa növekedésén lehetett lemérni, és mialatt az Amerikai Egyesült Államok polgárai és kormánya számára egyre puskaporosabb lesz a jövő nem csak Irakban, hanem Irak miatt otthon is, és a 2001, szeptember 11-ei tergédiát megelőző, újonnan kiderült kormány szintű “hanyagságok és hazugságok” miatt is (ezekről a fejezet végén írok), én részben nyertem, részben veszítettem a tavaly megjelent könyvem kiadójának a tulajdonosával, a Csíki mecénással való áttételes kollaboráción. Pontosabban: rövid távon nyertem az általa kiadott új, szabadelvű székelyföldi hetilap főszerkesztője által felkínált közlési lehetőségek által nyújtott kollaboráción, mivel jól fogott, hogy akár egész újságnyi oldalakban is közölhettem főként a gyermekáldásról és a szabad szülésről szóló metafizikai meglátásaimat, de hosszú távon veszítettem, mivel kisült, hogy végülis az idén nem adja ki a Bolond mennyországa című regényemet, amit korábban megígért, mivel egy közismert idős író tanácsára, annak a diktatúra idején működő egyetlen romániai magyar irodalmi heti lap főszerkesztőjének a szerelmes verseit adta ki aki annak idején rendületlenül vágta ki az általa elsősorban ideológiai szempontból főszerkesztett irodalmi lapból a verseimet.

Miközben tehát (végre!) majdhogynem szabadon és korlátlanul közölhettem a Csíkszeredában megjelenő új, szabadelvű lapban, a regényről végülis kiderült, hogy nem adja ki. Legalábbis nem az idén. Sőt, a lapot és a kiadót fenntartó gazdag üzletembert és több vállalat tulajdonosát és vezetőjét időközben letartóztatták és fellebbezés után is, 15, majd 30 napos vizsgálati fogságra ítélték egyelőre. Mindezt, a későbbi fontosabb események leírása érdekében hozott áldozatként, ismét csak három levél közlésével illusztrálom. Az egyikben még naiv módon, arra igyekszem felhívni a Csibi úr figyelmét, hogy a nekem tett szóbeli ígéretei ellenére, a Hargita Népe c. megyei napilap gazdasági igazgatója, aki egyben a Neptun kiadó igazgatója tisztét is betöltötte, nem akarja kiadni – és hogy szerintem milyen politikai megfontolásokból nem akarja kiadni - a regényemet. A második levél, a Regénynek a magánúton történő kiadásához való anyagi hozzájárulás-kérése mellett, a Csibi Istvánnal kialakult relációm minőségéről is közöl információt. A harmadik levél, egy-az egyben Csibi Istvánhoz szól, a vizsgálati fogsága idején és bizonyos, a hirtelen jött, de általam előrelátott letartóztatásával kapcsolatos metafizikai tényekre, spirituális-okokra próbálja felhívni a romániai magyar sajtó által rég óta köztűzbe vett és maffia vezérnek kikiáltott Csibi István figyelmét. Személyesen csak több hónap elteltével győződhettem meg arról, hogy annak a sok szörnyűségnek, amit a sajtó állít Csibi Istvánról, a fele mégiscsak igaz. Ezzel egy időben értettem meg az Ikrek valódi természetét, illetve a Lét Janusz arcúságának a metafizikai jelentését is, vagyis azt, hogy a New York-i Világ Kereskedelmi Központnak helyt adó Iker-tornyoknak, mint 1945-ben a Reichstag épületének miért kellett romba dőlnie.

“Kedves Csibi István úr!

Elsősorban meg szeretném köszönni, amiért lehetőséget kaptam arra, hogy az ön által indított Transzilván Figyelőben (végre) lehetőséget kaptam arra, hogy szabadon ismertethessem a székelyföldi és erdélyi magyarság körében azt a metafizikai életszemléletet és kifejthessem azokat az egyszerű igazságokat, amelyeket mindeddig a romániai magyar sajtóban - nem értem, hogy miért? - nem lehetett ismertetni és kifejteni. Merem remélni, hogy ez a továbbiakban is gyümölcsözően fog folytatódni és a kilencvenes évek elején szerzett újságírói - szerkesztői tapasztalataimmal, valamint a hosszú éveken át, végzett tanulmányok és megfigyelések útján szerzett asztrológusi és metafizikusi tudásommal - az olvasmányosság és érdeklődés-keltő érdekesség és aktualitási igényt sem hagyván figyelmen kívül! -, hozzá járulhatok a Transzilván Figyelő jó hír-keltéséhez és színvonalához. Továbbá viszont elnézését kérem, amiért a számtalan gazdasági teendője mellett, ismételten a regényem kiadásának a problémájával zavarom.

Amikor a nyáron találkozót kértem öntől, hogy az Utódok, szülők és szeretők című könyvem megjelentetését megköszönjem, ön megemlítette, hogy Heccser Zoltánék nem akarták a könyvet kiadni és rájuk kellett szólnia, hogy az ügyet mozdítsa ki a holtpontról. (Megjegyezném, a Heccser úr jóslataival ellentétben, a könyv szépnem fogy - Legalábbis a Corvina áruház munkatársai szerint. - annak ellenére, hogy nem szakácskönyv, úti bedekker, vagy kalandregény, hanem asztrológiai-metafizikai tanulmánygyűjtemény.) Sajnos minden jel arra vall, hogy az ősztől ismételten hasonló helyzetbe került a tizenkét éven át többszörösen újraírt, tehát igencsak megérlelt regényem, aminek a megjelentetésére öntől a fent említett alkalommal öntől újabb ígéretet, egészen pontosan a korábbi ígérete megerősítését kaptam. Amikor az ön spontán intézkedésének köszönhetően már másnap, de később is, a különböző városokban történt könyvbemutatók alkalmával is Szente Sándor úrral a regény megjelenéséről tárgyaltam, arra kért, hogy egyelőre legyek türelemmel, mert ez év karácsonyáig ki kell adni néhány tervbe vett könyvet és csak az után lehet szó az én könyvem kiadásáról. Ezt én akkor meg is értettem és a regény újabb átírásába és átjavításába fogtam annak érdekében, hogy amikor sorra kerül a kiadás, minél hibátlanabb munkát adjak ki a kezemből.

Időközben azonban - november elején - felmerült az a lehetőség, hogy a közismert Dr. Cseke Gyimesi Éva professzor, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem filológiai karán működő Magyar katedrának a volt vezetője és számtalan rangos irodalom-kritikai, esztétikai könyv szerzője, lektorálná és véleményezné a megjelenítendő regényt. Ezt jeleztem Szente úrnak, aki örvendett a lehetőségnek és megbízta Krisztinát, hogy vegye fel Cs. Gyimesi Évával a kapcsolatot, az általam átadott cím és telefonszám segítségével. Ám ebben az időben a kiadó irányítását újból Heccser Zoltán vette át Szente úrtól, akinek az utasítására Krisztina végül nem vette fel a kapcsolatot a professzor nővel, habár ezt a telefonon való megkeresést én korábban beharangoztam Gyimesi Évának. Heccser Zoltán, arra a megjegyzésemre, hogy ezzel egy olyan folyamatot akadályozott meg, ami összhangban állt az ön korábbi utasításaival, azt mondta, hogy ő nem tud semmit arról, hogy mi fog történni a jövőben, csak azt, hogy mi történik a jelenben. Márpedig a jelenben ők nem foglalkozhatnak az én könyvemmel. Ha majd lesz lehetőség a kiadásra, ők megkeresnek. Ez a válasza viszont nem megnyugtatott meg, mert majdnem szóról szóra ugyanezt mondta nekem Heccser Zoltán a tavalyi év elején is, amikor ugyancsak nála (is) elakadt a végül nélküle megjelent könyvem kiadása. Ezért ismételten felvettem a kapcsolatot Szente úrral, aki tudomásomra hozta, hogy a kiadónál ő már csak jogi tanácsadóként szerepel, de megnézi, hogy mit lehet tenni és azzal biztatott, hogy mihelyt ön haza érkezik a külföldi útjáról egy találkozót eszközöl, amelynek során egyenesbe hozhatjuk a regény kiadási lehetőségeit az ön által tett ígérettel. Addig is arra bíztatott, hogy szedjek össze minden, a regénnyel kapcsolatos anyagot (rövid tartalomleírás, korábbi lektori véleményezések) és adjam át neki. Időközben azonban újabb lektorálási - lektoráltatási (és lektori példány-nyomtatási) problémák merültek fel, amiket részben én oldottam meg, részben Szente úr. Ma 2004 feb. 2-án arról értesültem Szente úrtól, hogy egyelőre nem foglalkoznak a regény kiadásával és arra a kérdésemre, hogy az általa felkért lektornak a negatív véleményezése következtében jutottak-e erre a döntésre, azt a kitérő választ kaptam, hogy mivel a könyv nem szerepel az idei kiadói tervben, tehát nem is kerülhet kiadásra. Ennek hallatán csak azt tudom mondani, hogy ettől a perctől kezdve személyesen is tanúsíthatom, hogy ön igazat mondott amikor a Szondy Zoltán által ön ellen indított hadjáratban résztvevő személyek vádjaira azt válaszolta, hogy nem tarthatja számon és nem felelhet azért, hogy az ön által irányított vállalatok dolgozói és munkatársai néha önkényeskednek. Talán megérti viszont, hogy ez engem nem tud megvigasztalni és hogy választ szeretnék kapni arra, hogy a regénynek az idejében (a tavaly ősszel!) történt minőségi és tartalmi vizsgálata - értékelése nélkül (feltételezve azt, hogy esetleg egy ilyen vizsgálat negatív eredménye lehetett volna ok az elutasításra) miért nem került be a kiadói tervbe, amikor a kiadást ön nekem még a tavaly nyáron megígérte?

Nagyon kérem tehát, hogy amennyiben ideje és energiája engedi, tisztázza Heccser úrral ezt a döntést, vagyis az életem legfőbb művének számító regénynek a Neptun kiadónál való kiadási-sorsát (aminek az első változatát még a Bethlen Gábor Alapítványtól kapott egy éves ösztöndíj segítségével írtam meg 1982 és 1983 között, és amibe azután annyi évi alkotó munkát és annyi reményt belefektettem) mivel úgy néz ki, hogy e regénynek a szellemi és irodalmi jelentősége az olyan hagyományosan gondolkozó személyek elképzelésébe, amilyen Heccser úr is például, nem fér bele. Feltételezésem szerint Heccser úrnak két, irodalmon kívüli, személyi indoka lehet arra, hogy a regény lehetőleg minél később jelenjen meg és amelyek közül csak az egyiket szeretném itt megemlíteni. A regény XII fejezetében szerepel egy olyan kiugrott szekus altiszttel készített interjúmnak az átdolgozott változata, amit az Európai Idő szerkesztői nem mertek 1993-ban közölni (pedig direkt nekik és az ők megbízásából készítettem) és amiből többek között (és többek mellett...) az is kiderül, hogy a régi Hargita című újság volt főszerkesztője, akivel Heccser úr majd két évtizeden át kollaborált, tiszti ranggal rendelkező, titkos kulturális belügyi felügyelőként is fizetést kapott a főszerkesztői fizetése mellett. Egyébként itt szeretném megemlíteni, hogy a regénynek nem kitűzött célja az ilyen jellegű leleplezések közlése, de mivel áttételesen bár, de önéletrajzi jelleggel is bír (és mivel túl soknak és túl súlyosnak találtam a spirituális - metafizikai mondanivalóját ahhoz, hogy a fantáziámat azzal gyötörjem, hogy képzelt alakokat és cselekményeket eszeljek ki), nem csak az a provinciálisan korrupt szellemiség és nem csak az a begyepesedett helyzet jelenik meg az Istenhidege nevű székelyföldi városkában és környékén, ami ellen a Transzilván Figyelő nyílt harcot indított, hanem olyan szereplők is, akik talán nem véletlenül hasonlítanak a megszólalásig egy-egy olyan közéleti szereplőre (politikusra, szerkesztőre, papra), akikkel, vagy akiknek a barátaival név szerint is találkozunk mostanában a Transzilván figyelő hasábjain.

Kérem tehát, hogy szíveskedjen elhinni, hogy amennyiben a Heccser Zoltán véleményével ellentétesen biztos voltam abban, hogy az asztrológiai - metafizikai tanulmányokat tartalmazó könyvemet el lehet adni, százszorosan biztosabb vagyok abban, hogy ezt, már az első oldaltól tudatosan olvasmányosan írt, és egyes fejezeteit épp az olvasmányosság-eladhatóság érdekében is helyi-erdélyi pikantériákkal is megtűzdelt regényt is el lehet majd adni, de ugyanakkor, a sok éven át kiérlelt mély spirituális mondanivalója következtében, a kiadása nem válik a kiadó szégyenére. A regénynek, szerintem legalábbis, nem csak már az első oldalakon jelentkező olvasmányossága a fő erénye, hanem az is, hogy ehhez hasonlót az erdélyi magyar író elődeim nem írtak, de az egyetemes magyar irodalomban is csak Hamvas Béla, Várkonyi Nándor és utóbb, Tornai József és Jókai Anna írtak hasonló metafizikai töltetű irodalmi műveket.

Ami egy idősebb, vagy akár velem egy korú erdélyi író-kollégának az esetleges negatív véleményezését illeti, ezt természetesnek tartom és veszem, amikor a regénynek a szerzői-kiszólásaiban (kiemelten az V. a XIV és a XV fejezetekben) annak a Hamvas Bélától átvett, de rég óta a személyes meggyőződésemmé vált szellemi moralitásnak adok kifejezést, hogy rég elérkezett már annak a szüksége, hogy az irodalmi művek hitelességét ne az esztétikai bravúr, ne csak a szavak és a mondatok mágiája, vagy erkölcsi hangzatossága adja meg, hanem az írónak a bárki által látható és érzékelhető bemérhető” fizikai egészségéig és épségig is elmenő magánéleti harmónia- képessége, normalitása! Jelenben, a velem egy korosztálybeli és a nálam idősebb erdélyi magyar írók közül nem ismerek egyet sem, aki ettől a szellemi-morális alapállástól ne lene ideges és ne kezdene feszengeni, nem hogy még fel is merné vállalni ezt az alapállást és ezt a szellemi mércét személyesen. Egészen természetesnek találnám tehát, ha a Szente úr által véleményezésre felkért erdélyi író kollégám nem találná kiadásra méltónak a regényemet. Amint azonban az 1970 után, de kiváltképp az 1977 után született, íráshoz, irodalomhoz valamit is értő személyektől kérnének véleményt, biztos vagyok abban, hogy 70 - 80 százalékban pozitív lenne a válasz. (Ilyen szempontból pl. egy egészen fiatal írót sokkal szívesebben tudnám a könyvem lektorának mint pl. Sütő Andrást, akiről nagyon is jól tudom, hogy spirituális szempontból miért kellett 1990-ben az egyik szemét elvesztenie. (Persze, ezt én nem találom fontosnak dobra verni - de az önöknél a tavaly megjelent könyvem mondataiból ez amúgy is kikövetkeztethető - és nem csak azért, mert a ma általánosan használt tudományos észjárással, egyelőre őrültnek, vagy gonosznak néznének.)

Kérem tehát, a regény esetleges kiadásnak a mérlegelésénél ezeket a szempontokat is számításba venni, valamint azt is, hogy egy kiadó jó hírnevének az öregbítését nem csak az szolgálja, ha a már befutott, sikeres szerzők műveit közli néhány problémátlanabb szerző műve mellett, hanem ha olyan problémás szerzőknek is mer kibontakozási teret adni, akikre mások “nem mertek fogadni, de talán éppen ezért és minden várakozás ellenére mégis megnyeri a versenyt”.

Tisztelője: Kozma Szilárd”

“Kedves barátom - jó ismerősöm!

1) Elsősorban arról szeretném (szeretnélek) biztosítani, hogy soha nem voltam, de metafizikai tudatosságomnál fogva, most már nem is lehetek olyan személy, aki másokat kihasznál, vagy meg próbál kihasználni, aki visszaél mások jóindulatával. A visszaélésről szóló metafizikai értelmezést az Anyanyelvi nagykorúság c. esszémben fejtettem ki már több éve, annak ellenére, hogy csak a tavaly megjelent könyvem anyagában olvasható:

“Nem tudjuk már (fel sem fogjuk) és nem is érdekel már, hogy mit is jelent igazából az, hogy VISSZAÉLNI . Hogy mit jelent vissza- élni (visszafelé élni!) valakinek a jóindulatával, a jó hiszeműségével, a bizalmával, az idejével, vagy éppenséggel saját képességeinkkel, saját tehetségünkkel - azok öncélú gyakorlásával (un. kamatoztatásával)? Amennyiben én visszaélek valakinek a jóindulatával, a bizalmával, hiába tagadom azt le önmagam előtt és hiába akarom félrevezetni magamat azzal, hogy "a cél szentesíti az eszközt", mert a lelkiismeretem rongálódik, vagyis korrumpálódik ezáltal és én akarva-akaratlanul visszafelé fejlődök spirituálisan, vissza-élek: visszafelé - fordított irányba- haladok szellemi fejlődésem útján. Ugyanez történik akkor is, ha saját képességeimen, tehetségeimen élősködök. Ha nem vagyok hajlandó az élet más - számomra nehezebb, tőlem erőfeszítést és áldozatot igénylő - területein is feladataimat felvállalni és folyton csak a tehetségeimen, a különleges képességeimen lovagolok, mintegy kizsákmányolva belső életerőmet e képességeimen keresztül, származhatnak ebből akármilyen nagy sikereim, akkor is csak "vissza-éltem". De peresze ez történik akkor is, ha hamis terheket veszek magamra és - érezvén a törvénytelenséget - kábítószerekkel, vagy saját magam tudatos félrevezetésével elsorvasztom, elveszítem az örökül kapott jó tulajdonságaimat, képességeimet.

A visszaélni kifejezés tehát azt jelenti, hogy sorszerűen beterhelődni, szellemi zavartságba kerülni. Szellemi világosságunkat és szeretet-képességünket megrontó, ravaszkodó, rejtőzködő és figyelemelterelő stratégiázások folyamatos kieszelésének a csavaros és zavaros útján, a sorsom kibontásával ellentétes irányba haladni. A folytonos magyarázkodások és önigazolási állapotok, degradáló útvesztőiben erőt veszteni és szellemileg értéktelenné válni.

2. A visszaélés valódi jelentéséhez kapcsolódik, hogy ma már nem tudjuk, hogy mit is rejt valójában “ROSSZUL JÁRNI”. A spirituális önvalónktól, az Egyetemes Lét Centrumától, azaz saját szellemi tengelyünktől, távol járva az életutunkon sebesülést, törést, vagy más “véletlen” balesetnek tűnő, figyelmeztető, de szokatlanul erős visszajelzést elszenvedni. Ugyanis az eredeti és logikus jelentése ennek a kifejezésünknek az, hogy balesetet, kárt, sebesülést, szenved, tehát rosszul: SZERENCSÉTLENŰL - JÁR az a személy, aki nem a saját élet-útját járja, aki eltávolodik saját szellemi tengelyétől, megtagadja igazi önvalóját és lelkiismerete ellenére, belső sugallatai, megérzései, "hivatása" (hívottsága) ellenére olyan célok elérésére törekszik, amelyek idegenek az ő igazi szellemi struktúrájától, az egyedi lelkivilágától, kiegyenlítődési programjától. Magyarul tehát olyan ember jár rosszul, aki elfojtja a lelkiismerete sugallatát, a szellem hívását és nem ott jár és nem úgy jár el az élete dolgaiban, ahol és ahogy neki valójában járni - haladni - kellene.

Az éberség, amiről Jézus állandóan említést tesz, mikor a deréköv felkötéssel, mikor az olajmécsessel (balga szüzekkel) példálózva, elég furcsa dolog, mivel arról szól, hogy minél több és pontosabb információd van a szellem világ törvényeiről, valamint az egyetemes létezés (teremtés) funkciójáról, céljáról (alaplogikájáról: a megváltásról), annál inkább vigyáznod kell, hogy minél kevesebb korrupcióba (zavart, hamis helyzetbe - állapotba) kerülj, mivel a hamis kiegyenlítődés (hamis boldogság) az alaplogika szempontjából még rosszabb, mint a kiegyenlítetlenség. Ám ugyanakkor azt még nehezebb lenyelni és keresztülvinni, hogy elhárítván a korrupciós játékokat (az életnek a fájdalom, erőfeszítés, kockázat, veszteség, stb. nélkül történő megnyerésének a lehetőségének a téveszméjén alapuló infantilis felnőtti játékokat) és a korrupciós koncepciók érvényesítésére tett kísértéseket, azt látod, hogy lemaradsz egy csomó lehetőségről (látszólagos előnyökről, könnyítési trükkök és eszközök megszerzési és használati lehetőségéről), amelyek által mások látszólag boldogak, de legalábbis nálad jobban boldogulnak. Ez viszont önkéntelenül kiváltja a mentális agressziódat akárcsak finom neheztelés, vagy szomorúság formájában is. Nos az éberségnek talán ez a része sokkal nehezebben fenntartható és sokkal fontosabb a korrupció varázs-csábításának (a kísértésének) az elkerülésénél: Hamvas Béla úgy hívja, hogy a reszentiment (ellenérzés) nélküli áldozathozási képesség. Itt jelentkezik a három féle modern keresztény magatartás: 1. a világias, hipokrita - ünnepélyes, amely valójában semmiféle áldozatot nem hoz és azt hazudja, hogy minden rendben van, neki semmit nem kell tennie, mivel Jézus a megváltást ab ovo mindnyájunknak elintézte. 2. A fanatikus áldozathozó aszkéta, az inkvizíciót feltaláló és működtető “alázatos szent”, aki az elsőnél veszélyesebb, mivel telve van a világ és a világiasság iránti rejtett ellenérzésekkel és ezáltal a teremtés elleni rejtett, öntudatlan gyűlölettel. És: 3). A bolond alapállású keresztény, aki igyekszik normális lenni és végezni a dolgát, ott maradva a világban, de nem hazudja azt, hogy a világban minden jól van, hogy a tudomány, a gazdaság és a politika kiegyezése az élet megnyerése érdekében valójában “a keresztény világ” érdekeit szolgálja és hogy ezért valaki is személy szerint hibás lenne (nem hisz a külső ellenségben, ahogy a rajta kívül álló Úristenben sem) és amennyire képes rá, nem vesz részt a létrontásban és ezért a világi sikerekről lemarad, de ugyanakkor igyekszik elkerülni azt is, hogy a képzeletét a világiassággal szembeni ellenérzés, gyűlölet és harag működtesse.

Ez a bolondnak a titka, hogy nem szédíti magát sem hazugsággal, sem fanatikus (vallásos) fantazmagóriákkal, külső boldogsági lehetőségek és külső ellenségek képzeteivel. Habár a korrupt ügyeskedő világi tudás az övénél látszólag józanabb, sőt: azzal szemben ő teljesen hülye, élhetetlen félkegyelmű, igazából ő a legjózanabb és a józansága segítségével kerül ki minden korrumpálódási lehetőséget (létrontásban való személyes részvételi lehetőséget) és ezután még nevetni is tud saját ellenérzésein, amelyek úgy jönnek létre, hogy néha bántja az, hogy egy-két “jó dologról” és esetleg épp az agresszív beavatkozás és a korrupció reális elkerülési lehetőségéről szóló bolond-eszmék érvényesítési lehetőségéről (a személyes siker-élményről) minduntalanul lemarad az éberség alkalmazásával. Szóval az a bolond aki nevetni tud azon, hogy az ébersége alkalmazásával lemarad a jó dolgokról, mivel a bolondságnak látszó igazságot nem csak alkalmazza, hanem ki is mondja és ezért lemarad a jó üzletekről és közben nagyon vigyáz arra, hogy senkire és semmire - még a világra, vagy a sorsra sem! - haragudjék a sikertelensége miatt.

Mivel ötödik éve már hogy a Bolond mennyországa című, tizenegy éven keresztül írt és ez időközben is többszörösen átírt - átjavított, 650 oldalas nagyregényem úgymond “hivatalos” megjelentetését nem sikerül keresztülvinnem, arra kérem (kérlek), hogy a létező anyagi eszközeivel (- eszközeiddel), illetve a regény megjelenése érdekében anyagi áldozatot hozni (azt szponzorálni...) kész ismerőseivel, barátaival való gyakorlati kapcsolatteremtéssel, ajánlással szíveskedjék (szíveskedj) elősegíteni ennek, a metafizikai tudatosságnak is megfelelő műgonddal megszerkesztett és olvasmányosan megírt, az erdélyi magyar irodalomban, de talán az egyetemes magyar irodalomban is, korszakzáró és korszak nyitó “regény-szimfóniának” a megjelenését.

“Nékem a kérés nagy szégyen, adjon akkor is hogyha nem kérem.”, mondja Nagy László az Adjon az Isten című versében és a nagy költő előd művei által áthatott tudatom, talán ennek a tudattalanomba mélyen beivódott költői képnek a hatása miatt is, sokáig “nem hagyta jóvá”, hogy a kiadás érdekében, a több magánforrásból eredő szponzorálási kérelem útját válasszam, megfeledkezvén ama Evangéliumi figyelmeztetéséről, hogy “Kérjetek és adatik nektek”, mivel: “Akinek van, annak adatik.” Nos, nekem rengeteg irodalmi - spirituális kincsem van a számítógépem memóriájában elraktározva és részben az Internet honlapomon közzé téve. De meggyőződésem, hogy a honlap nem pótolhatja az anyagnak a könyv - könyvek formájában történő megjelenését. Ezért több alkalommal pályáztam, jobban mondva, kiadókat kértem meg, hogy pályázzanak állami támogatásra a könyveim kiadása érdekében és csak a három sikertelen állami támogatásra való pályáztatás és egy nevetségesen abszurd, technikai hiba miatti pályázaton való részvételből (versenyből) való kiesés után gondoltam arra, hogy Csíkszereda leggazdagabb kultúra- és irodalom-támogatójához, a Neptun kiadó tulajdonosához, Csibi Istvánhoz forduljak, nem csak a regény, hanem a regény mellett más, kiadásra ugyancsak készen álló írások és művek megjelentetése érdekében.

Csibi István, akit újabban később két hónapi vizsgálati fogságra ítélnek, akkor nagyvonalúan minden feltétel nélkül, azonnal bele is egyezett a könyvek kiadásába és ezt a szándékát megerősítette második találkozásunk alkalmával is, amikor is azért kerestem meg, hogy megköszönjem az időközben a kiadójánál megjelent Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében című tanulmánykötetemnek a kiadását. Négy hónappal később viszont kiderült, hogy egyet ígér Csibi István, és mást történik a valóságban. Amikor a regény kéziratának a lektori példányát el kellett volna küldeni Kolozsvárra a fiatalon nyugdíjazott, de aktív Cs. Cyimesi Éva nyelvész és irodalom-professzornak, aki akkoriban vállalta a lektorálást, Hecser Zoltán, a Neptun kiadó újból kinevezett igazgatója, azt állította, hogy ő semmiről sem tud, annak ellenére, hogy a Csibi Istvánnal való második találkozásom után, az ő azonnali (helyben történt) rendelkezésére, már másnap tárgyaltam a kiadó akkori vezetőjével és jogi képviselőjével, Szente Sándorral, akinek a regény mágneslemezre vett anyagát nyomban át is adtam. Amikor a Hecser Zoltánnal való utólagos beszélgetésem folytán megtudtam, hogy a regény kiadása nem szerepel a 2004-es kiadói tervben, rákérdeztem Szente Sándorra. Ő azt válaszolta, hogy, mivel Csibi István külföldön van, nem tehet mást mint azt, hogy ő elviszi valakihez személyesen a regény kéziratát lektorálás céljából és miután az illető író véleményezi, ő szervez mindannyiunk számára egy találkozót ahol a Csibi István jelenlétében tisztázzuk, hogy a regény ki lesz-e adva, vagy nem és ha igen, mikor. Időközben Csibi István ellen széles körű sajtó és a politikai-támadás indult az erdélyi magyar médiákban és amikor Szente Sándorra újból rá kérdeztem, hogy mi a regény sorsa, azt mondta, hogy most nincs idejük az én regényemmel foglalkozni, annál is inkább, hogy a kiadói tervben sem szerepel.

Az már csak hab a tortán, hogy miután levélben rákérdeztem Csibi Istvánra is, hogy mi a helyzet az ígéretével, személyesen felhívott telefonon és tudomásomra hozta, hogy jelenleg ő olvassa a regényt és nagyon tetszik és, hogy “Ki fogom adni annak ellenére, hogy az összes író barátom, akinek említést tettem erről, ellenzi, hogy kiadjam a maga műveit.” Mikor adná ki a regényt? “Dátumot nem tudok mondani, de a jövőben sor kerül rá.” Az engem bizakodással eltöltő mecénási telefonhívás másnapján, a Csibi István nemrég indult lapjának, a Transzilván Figyelőnek - amelyben addig két közéleti témájú cikk és általános heti horoszkópok mellett, több olyan metafizikai - asztrológia tárgyú írást sikerült közölnöm, amit más lapok korábban meg sem válaszoltak, vagy elfektettek - a főszerkesztőnője, azzal lepett meg, hogy Csibi István úr szeretné, ha cikket írnék arról, hogy a Krónikában (Erdély egyik legismertebb napi lapjában) bizonyára le akarják járatni Markó Bélát, mivel újabban minden nap közölnek egy-egy fényképet, amelyen Markó Adrian Năstasevel kezet fog. Ez a cikk-rendelés azért is volt bizarr, mert nem hiszem, hogy a regényem bármely mondatából is arra lehetne következtetni, hogy én ilyesmire kapható lennék. A rendelést udvariasan kikerültem, mondván, hogy én olyan, nagyobb lélegzetű és súlyú írásokat szoktam produkálni, amelyeket hetekkel, de legalábbis több nappal korábban gondolok ki. A hárításnak a következménye az lett, hogy a következő napok egyikén, amikor az előző havi külső munkatársi-honoráriumomat vettem fel, a lap szerkesztőségében letett regény lektori-kéziratát is átvehettem, mintha Csibi István közben nem erősítette volna meg telefonon a kiadásra vonatkozó ígéretét. (A dolog nem bántott különösebben, hiszen végülis mindenki ara költi a pénzét, amire jónak látja és Inkább más legyen szó szegő, mint hogy én váljak hiteltelenné nem általam kigondolt cikkek írásával. A regény több rétű és rétegű mondanivalójába csomagolt személyi tudat spirituális intaktságának a szükségéről szóló spirituális jelentését és a többi, ugyanerről szóló írásomnak az értelmét érvényteleníteném, ha ötven évesen rendelésre kezdenék cikket írni bárkinek is.)

Talán logikus, hogy ezután, teljesen lemondtam arról, hogy ennek, a nem esztétikai céllal írt, nem drámai, nem politikai és nem is gazdasági megváltási (krízis - kezelési) törekvésekről szóló regénynek a kiadását, akár állami-kulturális pályázat segítségével, akár olyan, politikailag rejtetten elkötelezett erdélyi mecénás révén, mint amilyennek a városunkban sokat kárhoztatott Csibi István bizonyult, megkíséreljem. És nem csak azért, mert ha bárki is beleolvas a regénybe, azonnal rájöhet, hogy az általam ábrázolt éber személyek: a bolondok - akik világszerte egyre többen lesznek - a létformájukkal érvénytelenítik mindazt, amit az állami és a magántőkét kézben tartó politikusok és az oligarcha - technokraták, valamint a velük szemben lázadó, azokkal háborúzó ellenséges személyek (anarchisták, terroristák) tesznek, hanem azért is, mert ha végig pergetem azoknak az erdélyi magyar íróknak a névsorát, akinek a könyveit kiadta Csibi István és akik közül, elmondása szerint, néhányan le akarták beszélni a könyveim kiadásától, biztos lehetek abban, hogy még minimum tíz évig semmi esélyem sincs arra, hogy az állami, vagy alapítványi segítséggel könyveket megjelentető Erdélyi kiadóknál nekem valaki is zöld utat adjon. És nem csak azért, mert Hamvas Bélának azt a tételét várom el mind önmagamtól, mind az író társaimtól már az 1995-ben megjelent vereses kötetemben is, ti., hogy a mű hitelességének (“realizálási lehetőségnek”) az érdekében, a szerzőnek is hitelesnek kell lennie és ezért az író személye (egészsége, erkölcsi és magánélete) a műtől elválaszthatatlan, hanem azért is, mert azok az Erdélyi irodalmi életet irányító írók és szerkesztők (különböző, az erdélyi magyar kultúra mentését és fejlesztését célzó támogatások odaítélésében döntő kuratóriumok tagjai), akik a kéziratba korábban beleolvastak, jól tudják, hogy amennyiben a Bolond mennyországa c. regény megjelenik, az un. világirodalomnak (és ezen belül a magyar és az erdélyi irodalomnak) és a kortárs írok életművének is, több mint háromnegyedéről kiderül, hogy mindössze vallásos-misztikus, vagy tudományos fikció, naplószerű kordokumentum, és ha nem kor-dokumentum, akkor érzelgős és/vagy kegyetlen széplelkek magyarázkodása, szórakoztató pszichológiával dúsított detektívtörténet, jobb esetben elgondolkoztató esztétikai tornagyakorlat.

A fikció értelmét és spirituális értékét tagadó, vagyis az un. virtuális valóság-ábrázolás értelmét, vagy a misztikus és vallásos fantazmagóriák és a pozitivista tudományos realizmus jótékony hatását és következményeit tagadó, a metafizikai valóságról hírt adó, A Bolond mennyországa ugyanis, annak ellenére, hogy egy egyszerű sorstörténeten alapul, konkrét metafizikai beavatást, vagyis szellemi felébredést és az abszurd sors-tragédiákból való kilépési lehetőséget ábrázoló, olvasmányos irodalmi mű, annak ellenére (illetve éppen azért!), hogy mellőzi a misztikus és az un. ezoterikus irodalom által előszeretettel használt tudományos és un. művészi-fikciót, akárcsak a mitikus, vagy a vallásos fantázia elemeit, nem téve egyebet, mint leírva az események hátterében és a hősök tudattalanjában megbúvó, az eseményeket és a hősök képzeletét, gondolatát, érzéseit és tetteit irányító “valós-realitást”: az egyetemes törvények és szellemi-teremtő erők hatásmechanizmusát. Az erdélyi sorstörténetre, a mikor drámai, mikor tragikus és tragikomikus eseményekre, sorsfordulatokra és jellegzetes erdélyi párbeszédekre alapozott, egészen pontosan: abba csomagolt, abból kibontott és magától is tovább bomló események, a jellemek, az indokok, valamint a spontán és az átgondolt viselkedések - tettek, nem lévén mások, mint a metafizikai realitásnak, a folyamatos változásban levő ősideáknak a pszichikai és fizikai következményei. A Bolond mennyországa tehát, arról a természeti (fizikai és pszichikai) világ előtti (fölötti: metafizikai) alaprealitásnak a hétköznapi (gyakorlati) megnyilvánulásáról és a könnyen felismerhető - megismerhető erőiről és törvényeiről tudósít az irodalom sajátos kifejezési formáival, amelyről nem vesz tudomást sem az un. természet-tudomány, sem a politika, sem a gazdaság, sőt: a modern filozófia és pszichológia sem, és amiről a különböző vallások is többnyire csak ünnepélyesen felnagyított mágikus elemeket, és így a misztikus fikciók és fantazmagóriák világában maradó információkat közölnek.

A cselekmény nagy része Erdély sajátos kis- és nagy városaiban és szintén sajátos jellegű kis és nagy lelkeiben játszódik. A tulajdonképpeni cselekményt a hatvanas éveknek a civilizáló, sajátosan “jó-román” kommunista diktatúra által még lebontatlan székelyföldi kisvárosok egyikében indítja el a főhős édesanyja, aki annak ellenére, hogy nagyon gyatra a román nyelvismerete, “praktikus” megfontolások alapján, román iskolába íratja a románul egy mukkot sem tudó, hét éves, jövendő főhőst. A klasszikus értelemben vett cselekmény szerint a regény egyfajta művész életrajzként indul, amit néha a cselekménnyel majdhogynem egybefonódó narráció, máskor viszont a cselekménytől félig, vagy teljesen különváltan, a történteket mintegy kívülről megítélő és kommentáló, metafizikai értelmezés ellenpontoz.

A regény főhősének, az édesanyja által mindjárt az első iskolakezdő napjától román tannyelvű osztályba íratott, zavart személyi tudatú Balog Ádámnak, a román iskolai évek, a román hadseregben szerzett közösségi tapasztalatok és később a Ceausescu diktatúra elnyomó hatalmi apparátussal való találkozásai szolgáltatják az eredeti és sajátos élményeket. Ezek az élmények, valamint a magánélete sorozatos kudarcai és végül az öngyilkossági kísérletig fajuló szerelmi tragédiája juttatják Ádámot olyan helyzetbe, hogy kénytelen majdnem teljesen elfogadni a minden társadalmi és gondolkozási konvenciót felrúgó Géza barátja minden humanista etikát és racionális gondolkozást elutasító szempontjait. Ádámnak ez a hamis "feleszmélése" (téves kijózanodása) és a beinduló “életértelem-keresése” következtében, a főhősnek bizonyos tragikus veszteségek: a talajt a lába alól több rendben is kihúzó élményei után, a regény átalakul szellemi fejlődésregénnyé.

Így, a cselekményt leíró és a történteket sajátosan értelmező narrátor a tízedik fejezetben egyé válik a főhőssel, miután a kilencedik fejezet egy majdnem teljesen lerombolt, majd a “jó-román” szocialista stílusban felépített Erdélyi panel-város két különböző kocsmájában a főhős és annak a furcsa, Géza nevű barátja között spontán módon kipattan egy századokon átívelő, jelentőségteljes dialógus, amely a XIII és a XIV. fejezetekben és a főhős szülővárosában, egyre újabb és újabb “lélegzet-elállító” fordulatokat vesz és, amelynek a főhős meghiúsult öngyilkossági kísérlete az indító oka. Ebben a halál utáni perspektívában, a regény közepétől, még a diktatúrában elszenvedett "hazafias kihallgatások" is metafizikai távlatokat (szellemi "értelmeket") kapnak. De nem csak Balog Ádámnak a fiatalkori "munkás évei", a szerelmi-szexuális krízisei, a diploma-szerző egyetemi kínlódásai és hatósági labirintus-járásai, valamint a magánéleti - családi szférában és a társadalomban átélt csődjei-konfliktusai szolgáltatnak alapot a furcsa barátjával (a főhős ellentétével), a luciferi luciditás szellemét képviselő Gézával folytatott dialógusokhoz. Időközben Ádám is kezd ”tisztán látni” és a Gézával folytatott szenvedélyes és szellemes, ám néha a trágárságig is elmenő, személyiség-sértő és személyiség-tudati (erkölcsi) problémákat is felvető dialógusok Ádámot a Géza szabadnak képzelt, de valójában csak anarchista látásmódját meghaladó metafizikai felismerésekig vezetik. Ezért a harmadik krízisét Ádám már Géza nélkül, és sokkal tudatosabban éli meg, ami annak is köszönhető, hogy a megsejtett “túlvilági” igazság-keresései közben találkozik a metafizikai információt Gézánál jóval hitelesebben és elfogadhatóbban közvetítő személyekkel.

A harmadik rész a diktatúra utáni években történik - értelmeződik. Itt a regény a demokráciával kísérletezgető román és "székely - magyar" társadalmi-szellemi korrupció értelmezéséhez valamint a diktatúra nyomasztó légkörének elmúlta után is többszörösen kudarcba fulladt magánélete értelmessé tételéhez már bizonyos (az élettapasztalatok hatására egyre inkább csiszolódó, körvonalozódó és személyes igazsággá váló) metafizikai szempontokat is használó, érett Balog Ádámot kíséri további, "szabaddá vált" életútján. Ebben a részben a teljes lelepleződésig tovább bonyolódnak a bizánci- fanarióta mintára működő román társadalmi intézmények, illetve a mindenkori “élet-nyerő” állami apparátusok mélyén élő világ-organizációnak, a sors-malomként működő, személytelen dzsungel-voltát leleplező konfliktusok. És nem hiányoznak a főhős újabb szerelmeivel-élettársaival való konfliktusai és Géza barátjával való, "a dialektika csapdáival leszámoló" dialógusai, amelyeket egy adott ponton (a regény valós szellemi fordulópontján) felváltanak a narrátori szerepkört elfoglaló Balog Ádám belső (tudattalan) világát, kicsinyességét, zavarát, félelmeit és korrupcióját leleplező, azokat az időközben megszerzett metafizikai tudatossággal átvilágított lelkiismereti monológjai - spirituális felfedezései.

Az utolsó három fejezet Magyarországon történik-kommentálódik. Ide a főhős, a Géza barátjának korábban kifejtett korábbi helyben-maradási dogmáit feladva, a furcsa foglalkozása és még furcsább sorsa által kényszerítve, mégiscsak átköltözik családostól, jobb és több megszólalási lehetőséget keresve a korábbi munkájával és személyi tapasztalataival megszerzett metafizikai tudásának és előadói képességeinek a hasznosítása érdekében. Itt találkozik végül az élete legnagyobb beavatási élményével: második gyermekének, a három hónapos Eduának a rá villámcsapásként lesújtó, látszólag abszurd halálával. A tragédia-élmény leírását követő eszmélések, a halállal való mély szembenézés, valamint az embert a természet tönkretételére kényszerítő világapparátus működési elvét, de a halált és az apparátust egyaránt legyőzni képes spirituális (“bolond”) alapállást leíró két utolsó fejezet adja meg a regény mondanivalójának a súlyát és ugyanakkor ez biztosítja a főhős számára a hazatérés pozitív következményébe vetett hitének metafizikai-erkölcsi alapját.

Ebben a regényben tehát, élvezetes olvasmányélményeket nyújtó fejezetekbe csomagoltan, tovább gondolhatóan és nem utolsó sorban a valóságban is tovább élhetően, regény formában írtam le mindazt a szellemi tudást, aminek a java részét a Neptun kiadónál egy évvel korábban megjelent 400 oldalas metafizikai - asztrológiai tanulmánykötetben sikerült kiadni. Azt is mondhatnám, hogy a regény az asztrológusi tapasztalataimnak, illetve metafizikai tanulmányaimnak és felfedezéseimnek az illusztrációja, holott a valóság az, hogy a megismerésére és leírására tett két fajta kísérlet egymást serkentette és építette tizenegy éven keresztül.

A regény huszonkét, vagyis háromszor hét (huszonegy), plusz egy (huszonkettő) fejezetre tagolódik a Tarot beavatási rendszerének megfelelően. Noha nem követi sem tartalomban, sem fejezetcímek szerint a Tarot ikonjainak elnevezését és jelentését, a Balog Ádám sorsát jelölő sors-mozzanatok, vagyis a jellegzetes események és a narrátori értelmezések, finoman követik és értelmezik az egyetemes emberiségnek, az általam felfedezett - az Utódok szülők és szeretők az asztrológia tükrében című könyvemben kifejtett -, az ősanyáktól öröklődő spirituális memórián és a huszonkettes aritmológiákon alapuló mítoszát.

Ennek a, bizonyára sok, családalapítás és (több!) gyermekvállalás előtt álló erdélyi magyar fiatal számára és sok magyarországi személy számára sorsfordítónak (remény-adónak!) szánt műnek a napvilágra kerüléséhez kérem tehát a lehetősége és jóindulata szerinti anyagi, illetve információ-közlési, továbbítási, kapcsolatteremtői segítségét: áldozatát és fáradságát (segítségedet, áldozatodat és fáradságodat) előre is hálásan köszönve. Bármiféle segítői lehetőségét, anyagi, vagy más (a mű megjelenését gyakorlatilag és tehetősen előmozdítani képes személyekkel való kapcsolat-létrehozói) szándékát szíveskedjen minél hamarabb közölni, annak érdekében, hogy a gyakorlati pénzügyi eljárási mód felől értesíthessem önt.

Baráti üdvözlettel: Kozma Szilárd.”

Mihelyt a körlevelet megírtam, szétküldtem és a pozitív (segítséget ígérő) válaszokat vissza kaptam, Csibi Istvánt letartóztatták és hatvan napos vizsgálati fogságra ítélték. Az igazság az, hogy - ismervén az ő születési adatait és így az asztrogramját is - miközben az ő lapjába írtam a heti horoszkópokat, önkéntelenül összehasonlítottam az ő sorsprogramjával teljesen ellentétes aktuális konstelláció jelzéseit (“Az isten elvárásait)” és végig azon csodálkoztam, hogy ezzel az emberrel, akiről annyi rosszat állítanak és akit annyit támadnak mostanában - és akiről tudtam, hogy egyáltalán nem azt teszi, amit pl. az asztrológiai-metafizikai tudásommal én, az ő helyében tennék (Elsősorban nagyon meghúznám magamat!), hogy a csodában nem történik semmi baj, hogy nem éri figyelmeztető és mozgásában, “nyüzsgésében” korlátozó következményekkel járó baleset, nem betegszik meg, vagy, ha már annyian kijegyezték a fogukat ellene, miért nem bukik le végre? Csak a letartóztatását követő hetekben tudtam meg a főszerkesztő nőtől - aki valójában inkább csak szerkesztőségi titkár szerepét töltötte be a lapnál, mivel valójában és végső soron nem ő döntött afelől, hogy mi kerül be a lapba és mi nem (Érdekes módon még azután sem, hogy Csibi Istvánt vizsgálati fogságba helyezték), hogy “István” annyira be volt gerjedve az utóbbi időben, hogy - mindamellett, hogy a két komoly anyagomat, közülük egy, az akkoriban Csibinél is jobban elhíresült bukaresti joga mester: Gregorian Bivolaru politikai szerepköréről szóló sorozatnak a végkövetkeztetéseit levonó záró részét is kivágta - a négyhónapos várandós hölgyet több ízben lehülyézte és az egész szerkesztőségi csapatnak a fizetését keményen levonta.

Mivel jól ismerem és értem is a fekete bárány példázatának a spirituális és kauzális jelentését (metafizikai értelmét), egy mentőövet még utána küldtem a Marosvásárhelyi táblabíróság fogdájában raboskodó István úrnak, de, persze eredmény nélkül, hiszen akkor még úgy képzelte, hogy hamarosan kiszabadul és a nagy vagyonával újra kezdheti a gazdasági fenegyerek című nagyjátszmáit:

“Kedves Csibi István úr!

Elsősorban az önnel történt mértéktelenül ostoba (és a sajtóból megismerhető, ön ellen felhozott vádpontok alapján természetesen, igazságtalan) események miatt szeretném sajnálatomat kifejezni. De legfőképpen azért sajnálom mindezt, mert egészen biztos vagyok benne, hogy mindennek nem kellett volna megtörténnie, amennyiben ön jobban – személyesen, és nem különféle tanácsadók véleménye alapján – és idejében (!) tájékozódik afelől, hogy valójában mi is az értelme és az értéke annak, a számomra tényleges tisztánlátói képességet adó (nem aura- és nem “jövőlátó”) metafizikai – asztrológiai tudásnak, aminek a birtokában vagyok. Amit tudok, azt tudom, és az elméleti bizonyíték ott van, a Neptun kiadónál az ön anyagi ajándéka árán megjelent könyvemben. A legközelebbi gyakorlati bizonyíték az én és a családom életében (hogy azokról a megmentett házasságokról és rengeteg egészséges gyermekről, aki az én horoszkópértelmezésem után született, ne beszéljek). Ezért nem magyarázkodom a levelem szándéka felől, hanem az elevenbe vágok még akkor is, ha ön, vagy bárki más, esetleg örültnek nézne, inkább ez utóbbinak az ódiumát vállalva, mint azt, hogy esetleg ki szeretném használni az ön nehéz helyzetét és így kérni újból esetleg a korábban lemondott regényem kiadását öntől, vagy Uram bocsá’ bántani szeretném a nehéz helyzetében.

Már egy évvel korábban, a Hargita Népe c. újságban, a Zöld Lajossal készítet interjúban megjelent, ön ellen intézett újságírói oldal-támadás idején jeleztem finoman, hogy ismerem az ön horoszkópját (A születési adatai alapján kiszámított Oroszlán Ascendensét.) Sőt, a Figyelőben közölt heti horoszkópok írása közben is gondoltam arra, hogy vajon ön figyeli-e és komolyan veszi-e az Ikreknek és főként a Nyilasoknak szóló tanácsaimat (Az ön Sárkányfarka, tehát a természet alatti, irracionális és ezért negatív én-tudata, ami ily módon manipulálva befolyásolja a felszíni természetét és racionális gondolkozását, Nyilas). Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy ön annyira kevéssé értékeli ezt a munkát, hogy a legszívesebben az adott oldal negyedére zsugorítaná, ahelyett, hogy az önre is vonatkozó állításokon elgondolkozna. Nos, amennyiben elfogadjuk azt a metafizikai tételt (igazságot!), hogy a velünk kapcsolatba kerülő személyek mindössze a (személyi horoszkópunkból kiolvasható) spirituális életprogramunk szerinti sorsunknak a szereplői és a velünk történő (személyek, vagy fizikai tárgyak és természeti jelenségek által okozott) események, ennek a helyesen, vagy helytelenül élt életprogramnak a következményei, a következőt állíthatom, az ön jelenlegi sors-helyzetével kapcsolatosan: Azoknak a vádaknak, amit ön ellen felhoznak, a spirituális (az igazi) lényeg szerint, semmi közük, ahhoz, hogy miért indult bűnvádi eljárás ön ellen és hogy önt miért tartják (egyelőre) vizsgálati fogságban. Az általam állított igazi okok egyikén, vagy nagyot fog kacagni, hogy milyen valóságtól elrugaszkodott őrült vagyok, vagy igen ideges lesz, hogy ilyen szamárságokkal traktálom a nehéz és megalázó helyzetében. A másodikat nem szívesen olvassa majd, de ha sikerülne mindkét okot a magáévá tennie és lelke mélyén elfogadnia, vagy könnyebben és hamarabban szabadulna a nehéz (fogsági) helyzetéből, vagy ha amúgy is könnyű lesz majd onnan ki szabadulni, a további hasonló következmények (hatósági megfigyelés) igen hamar megszűnnének.

Az első ok tehát, amiről jól tudom, hogy egy kívülálló számára egyenesen nevetségesnek látszik, ám szerintem – a horoszkópja alapján - mindennél fontosabb, az, hogy miután ön a feleségétől elvált, vagy újra kellett volna nősülnie, vagy - amennyiben az ilyen külső kötöttségeket jelző formaságok esetleg idegesítik (Ikrekben a Nap, a Merkúr és a Jupiter!) - egyszerű élettársi szinten új családot kellett volna alapítani, aminek a lényege, hogy önnek minél több, egészséges gyermeke szülessen. (Hold együttállásban a Sárkányfarokkal és az Ascendens is olyan helyzetben áll, hogy az ön személyének bizonyos külsőségei alapján és az arca ismeretében, öt percnyi születési időpont korrekció alapján tettem az Oroszlánba. Az egyik munkatársa által korábban megadott 7,30 időpont alapján azonban a Rák végére esik, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a házak hét fokkal a csúcs előtt éreztetik befolyásukat, ön igazából egy Rákkal kevert Oroszlán Ascendenssel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a személyiségi – személyi tudati fejlődési motívumok mellett, a Családi öntudat magas szintű kifejlesztése is igen fontos követelmény az ön sors-programjában.

A második ok a Szaturnusz helyzetéből és a Lilitnek a Szaturnusz által uralt Bakban elfoglalt pozíciójából olvasható ki és ez nem más, mint annak a több láda alkoholt a Neptuntól ellopó és értékesíteni próbáló román fiatalemberrel történt szerencsétlen kimenetelű eseményeknek (a Neptun őrcsapata tagjai által történt megverése következtében beállt halálának) a humanista elrendezése, vagyis önnek az a jótékony törekvése, hogy a végzetes túlkapást elkövető emberei se szenvedjenek börtönbüntetést és a tolvaj gépkocsi vezető szülei is többel maradjanak (anyagilag!), mint egy – egy, őket szegénységben hagyó, igazságos bírósági ítélet szerinti elégtétellel. Nos, ön ebben az esetben, akadályozta a Karma törvényének az érvényesülését és ezzel abban a tévképzetben hagyta azt az alkalmazottját (azokat), akik a tolvaj ellen, a halálhoz vezető kegyetlenkedés luxusát maguknak megengedték, hogy, valami hamis szerencse folytán (attól, pl. hogy a Neptun alkalmazottai), a sors-erőket kijátszhatják és nem felelősek a tetteikért. (Szaturnusz: az egyetemes felelősség-tudat bolygója, ami a mi esetünkben a személyes felelősségben jelentkezik).

Összegezésül: az én tudásom szerint, a Hold és a Szaturnusz által megtestesített őserőknek a végzetes megsértése, illetve az azokkal való harmóniába-kerülésnek a felvállalási képtelensége (a tudatos harmóniába kerülési törekvés elmulasztása) miatt kell önnek most szenvednie és nem azokért a vádakért, amiket ön ellen felhoznak. És a megoldást – a szabadulást – is ebből az irányból, és nem a polgári törvénykezés által biztosított jogrendszer felől kellene keresni. Önnek a Sárkányfarka a Nyilasban áll, és mint negatív karmikus (anyai ágon örökölt) negatív sors-program ez azt jelenti, hogy önnek az (a tavaly megjelent könyvemben részletesen leírt) egyetemes törvények megismerése és a személyközti kapcsolatokban való alkalmazása jelenti a sorsmegoldást és nem csak az ügyvédek tanácsai és képviselete szerinti életvitel. Minden tiszteletem az ön ügyvédjeként tevékenykedő, régi barátomé és más művelt és nyitott ügyvédeké, de ahogy a természettudománynak van egy harára, úgy a polgári és a büntető jognak is van egy határa amelyen belül a legnagyobb ügyvédek és törvénybírók is épp olyan egyszerű kiszolgáltatottjai a sors-törvényeknek, mint pl. a Nobel díjas természettudósok, vagy maga a római pápa. Az ön kiszabadulásának és a kiszabadulása utáni életének a kulcsa tehát már több hónapja – és ezt Hatsek Kingának már februárban jeleztem - nem a román polgári és büntető törvényeknek a megfelelő alkalmazásán és az ön rendkívüli vállalat-vezetői képességein, vagy a tisztességes adóbefizetésén múlik, hanem azon, hogy mennyire lesz képes a történtek után, az egyetemes törvényekkel és a saját sors-programjával harmóniába kerülni, az onnan kiolvasható tényleges életfeladatait felvállalni és beteljesíteni.

Persze, ez így nagyon sematikus – és ezért talán nevetséges is – de mélyebb elemzésre – értelmezésre nem kaptam felhatalmazást és a születési időpont pontos meghatározása érdekében is több, személyi adatra (szülők, anyai ági nagyszülők, feleség) lenne szükségem. Mindezt csak ezért írtam le, hogy a magam módján és a magam lehetőségei szerint kompenzáljak a tavaly megjelent könyvemért, még akkor is, ha ön a megígért műveim kiadásával itt megállt, mivel nem szeretek senkinek sem az adósa maradni. Sőt: a hálátlanságot még amúgy sem szeretem, és ennek a szellemében föltétlenül a tudomására akartam hozni, hogy azt az elektronikai körlevelet, amelyben a külföldön és belföldön élő jó barátaim és ismerőseimnek a regényem magánúton történő kiadására kérem fel azokat - és amelyben részletesen kitérek arra is, hogy miért szorultam erre az eljárásra, miután Sándor úrtól megtudtam, hogy nincs most önöknek ideje és kedve a regényt kiadni és a kéziratokat a Figyelőnél visszakaptam – az ön letartóztatása előtt négy héttel küldtem el. – A két esemény tehát nem áll egymással kapcsolatban, vagyis az én viszonyulásomat és reményeimet nem az ön letartóztatása változtatta meg. Sőt, a Figyelőben sorozatban közölt Fregorian Bivolaruról szóló sorozat utolsó, ön által nem jóvá hagyott (kivágott), darabjának a Riport c. nagyváradi politikai folyóiratnál dolgozó Kinde Annamáriához való elküldése is, a letartóztatás előtt két nappal történt.

Még egyszer köszönve a tavalyi segítséget és remélve, hogy egy kevéssel is hozzájárulhattam az önnel történő események igazi megértéséhez és ezáltal a mihamarabbi szabaduláshoz, illetve a szabadulás utáni, egészséges, kreatív és boldog életvitel eléréséhez, maradok tisztelettel: Kozma Szilárd.”

* * *

Mindemellett és mindeközben a nagyvilág politikai eseményei és az Iraki háborús események is (Pl. az Iraki foglyoknak az amerikai és az angol katonák és tisztek általi kínzása miatti nemzetközi politikai válság, illetve az Irakot lerohanó szövetséges hadseregek kormányinak az elmélyülő válság a Madridi terrorista vonatrobbantások óta és az USA-nak és G.W. Bush elnök “világprotektori” szerepe jogosságának a teljes megkérdőjelezése óta) a naplómnak a 2001 szeptember 11-e után írt és már akkor részében kifejtett, mind a tudományos-világi szemlélettől, mind a vallásos szemlélettől gyökeresen eltérő létszemlélet helyességét és jogosságát igazolták. Kiderült, hogy az USA kormánya és hadvezetése, hiába hirdette meg a háború befejezését, mert ezt a tömeg szellem szédülete és a családi - törzsi vérbosszú tradíciójában élő iraki vallásos törzsek és etnikai csoportok, akiknek elképzelése sincs a demokráciáról és akik a szabadságot mint korlátlan és zabolátlan lehetőség-kiaknázást (korlátlan olaj-haszonélvezetet), valamint egyéni és csoportos felelősség nélkül képzelik el, ezt nem így képzelik és - a a világ legkegyetlenebb gerilla és partizánháborújára rendezkedtek be. A külföldről jött arab terrorista gerillák segítségével - nem csak, hogy vég-nélkül és válogatás nélkül robbantgatnak országszerte, hanem világi szempontból (hiszen karmikus - metafizikai szempontból nem tudhatjuk, hogy mi lakozik az elrabolt, majd többnyire legyilkolt - lefejezett személyek tudattalan képzeletében!) teljesen ártatlan külföldi civil személyeket rabolnak el, és miután megfenyegetik a annak az országnak a kormányát, amelynek a polgárai, hogy amennyiben feltétel nélkül nem vonják ki csapataikat Irakból 48 órán belül, és ez persze nem történik meg, illetve nagyon ritka esetben történik meg, kegyetlenül kivégzik azokat és a kivégzésről szóló videofelvételeket elküldik az Al Dzsazira nevű, világhírű televíziónak.

Hiába na, a természet kizsákmányolással és a föld ásványainak a fölösleges kiszipolyozásával egyetértő kereszténységnek, illetve a személyi és a csoportos fejlődés szükségességekhez képes fölösleges “nyersanyag éhségben és szomjúságban szenvedő keresztény alapú, hipokrita nyugati civilizációnak, még ha mindössze egy ország területén is, de szemtől szembe konfrontálódnia kell, az ugyanabban a koncepcióban, lényegében vele hasonló, sőt: vele azonos filozófiát (életképzeletet) valló primitív muzulmán életszemlélettel és jogérzettel, amely végülis - e természet-zsákmányoló koncepció szerint! - jogosan úgy képzeli, hogy az ő olajának - altalaji kincsének - ne a nyugati civilizáció tagjai legyenek a haszonélvezői. A két alapállás között egyelőre mindössze annyi a különbség, hogy az egyik a konfrontációt a szekularizált keresztény hagyományok szerint hipokrita és demagóg módon teszi, a másik viszont direktben: nyíltan (becsületesen...) vállalva a akár a vérbosszú ódiumát és az embertelen eszközök használatát is, a mindenféle politikai rendszer nélküli, anarchikus “szabadsága és függetlensége” elérésében.

Márpedig, a ritmus és a ciklus törvénye miatt, amely szerint elérkezett a személyi tudat felszabadításának az időszaka, a “törvény-végrehajtó” Szaturnuszi világszellem, a XXI század eleji ezredforduló után, már soha többé nem fogja a kábulat tömeg-szellemét békén hagyni és így az embereket a tömeg-szellem sötétségében tartó nagy vallásos egységeket sem, de ugyanakkor a vallásos-törzsi anarchiákat tolerálni sem. Ezért, a Szaturnuszi őserő eszközeként mindig is lesznek a jövőben olyan hipokrita zsidó-keresztény nyugatiak, akik a “vallásos egységeket” puszta gazdasági célok és érdekeik miatt, és persze, un. pozitív politikai-ideológiai köntösbe bújva ( pl. a demokrácia misszionáriusi terjesztése), állandóan fel akarják majd robbantani. És ebben a terrorista harmadik világháborúban, amelyben a terrorizmusnak az alapját nem a Korán háborús szellemében, hanem a nyugati és az arab-muzulmán civilizációknak a természettel szemben folytatott globális terrorjában kell keresni, és amely nem csak a szülőföldjén élő arab - muzulmán világ (Az Amerikában és Európában élő, második és harmadik generációs, “elnyugatiasodott” muzulmán arabok, akik egy, a vérbosszú szellemétől mentes, un. szelíd Koránról prédikálnak, már nem tartóznak egyértelműen e szemben álló felek közé) és a zsidó-keresztény világ között zajlik, hanem amelyben kivétel nélkül, majdnem “mindenki - mindenki ellen” részt vesz, az egyik fél sem áll a spirituális tudatosság oldalán, hanem mindössze a törzsi - nemzeti - kontinentális és civilizációs ideológiai, vagy vallásos mezekbe bújtatottan szolgálja az egyéni, illetve csoportos egoizmust.

És, hogy mennyire egészségtelen ebben a világi egoizmusnak a háborújába a hipokrita és demagóg zsidó-keresztényi beavatkozás, illetve a nyílt kegyetlenségen alapuló terjesztés koncepcióján alapuló vallásokat belekeverni, illetve, hogy milyen irányban mozdul el a világ-szellem a XXI században, azt jól mutatja az a francia országban hozott törvény, amely szerint törvényileg tilos az iskolákban vallásos jelképeket hordozó tárgyakat - ékszereket és ruhadarabokat viselni, a kereszttől el egészen a turbánig. Csakis helyeselni tudom a francia parlamenti képviselőknek e gyakorlati megfigyeléseken alapuló bölcs és a világszellem akaratával összhangban álló döntését. Persze, biztosan el jön majd valamikor az az idő is, amikor nem lesz szükség erre a törvényre és az ilyen drakónikus döntésekre, de addig még sok országba kell majd bevezetni ugyanilyen törvényeket. Szeretném látni, hogy mit szólnának a budapesti zsinagóga polgárai, ha Medárdát felöltöztetném székely ruhába, magam pedig székelyharisnyába és mellénybe öltőzve részt vennék egy zsidó misén? Biztos, hogy kevésbé tolerálnák a pesti zsidók a székely népviseletben való megjelenést, mint azt, hogyha Medárdát száriba öltőztetném és én Krisnás bugyogóban foglalnék helyet a zsinagóga padsoraiban. Pedig a székely népviselet még csak nem is vallásos “köntös”. Úgy néz ki még senkinek nem tesz jót az (Nem lesz attól nyitottabbá), ha provokáljuk egymást fölöslegesen, illetve, ha a világ- és istenszemléleti különbözőségünkkel hivalkodunk mások előtt.

Másfelől a természetnek a felelőtlen globális kizsákmányolása és a föld altalaji ásványok és nedvek kiszipolyozása árán nyert “jólét” teljes mértékben ellentmond a Spirituális Fejlődés Egyetemes Törvényének és ezért a jelenlegi észak-amerikai és nyugat európai - szerfölött tudományos! - termelői - fogyasztói életmodellnek, vagyis az erre a stupid és primitív ideológiára alapuló társadalmi rendszereknek valamikor, a nem is olyan távoli jövőben el kell buknia és minden úgy néz ki, hogy ez csak és csakis egy nagy világgazdasági, vagy politikai csőd, netán egy végzetes és globális természeti katasztrófa árán lehetséges. És ennek a folyamatnak, illetve ennek a spirituális alapú humánus bukásnak azért az Ikrek mentalitása, illetve az Ikrek büszkeségének a leomlása a jelképe, mivel az Ikrek kiemelten - markánsan! - testesítik meg azt a mentalitást, amely szerint a homo sapiens nem arra használja a fejlett intellektusát, hogy saját magát is átvilágítsa általa (hanem mindig csak a külvilágot), sőt: arra, hogy a lényében (a személyében!) logikusan és eredendően létező negatív tulajdonságokat és erőket a tudománya segítségével nem csak a külvilág elől, hanem önmaga - a lelkiismerete! - elől is minél mélyebbre elrejtse. Sőt: az egész intellektuális - tudományos fejlettségét, tulajdonképpen arra használja a mai ember, hogy azokat a személyeket, akik az ő rejtett sötét arcát és a személyisége megvilágítandó és átalakítandó gonosz oldalát észreveszik és megkísérlik felmutatni, a tudományos érvrendszerek arzenáljával és a hatalmi apparátus segítségével elnémítsa. Megfigyeléseim szerint ugyanis a szimpatikusan játékosnak ismert Ikrek típusú személyek válnak a leg kíméletlenebbekké és legkegyetlenebbekké (sőt: a leg aljasabbakká), amikor arról van szó, hogy legalább a saját egészségük, lelki békéjük és üdvösségük érdekében vegyenek már annyi bátorságot, hogy - ha mások előtt nem is, de legalább önmaguk előtt a személyi (személyenként változó: sajátosan egyéni) negatív tulajdonságaikat ismerjék be és vállalják fel. Hát nem véletlen, hogy az Amerikai Egyesült Államok is, és Jeruzsálem is az Ikrekhez tartoznak asztrológiailag.

És mindeközben, az Emőke várandósága utolsó hossztávon történt spirituális megújhodásának és lelki alapállás-változtatásának köszönhetően, 2004-04-13-án hajnalban, épen és egészségesen megszületett Turula kislányunk. Szerintem a dátum maga egészen jól illusztrálja, hogy milyen programmal jött a világra, hiszen már rég óta felfedeztem, hogy a 13 szám, nem szerencsétlen, sőt: az alkímia tökéletességének a száma (Csak utólag, amikor a 2 Dannos Karate mesteri vizsgámat tettem le, vettem észre, hogy az I. dannos fokozatomat elismerő diplomámnak a száma 13!) és Hamvas Béla szerint a Mindenségnek a száma. Talán e naplóban is értekeztem róla valahol, hogy a 13 az asztrológiai földházaknak az összegező virtuális 13-as házát jelenti, az élettapasztalatok összegezését és az un. misztikus harmadik szemet, illetve annak a kinyílását. Az időhöz kötött asztrológiai rendszer aritmológiájában, a 12+1=13 egyenértékű a kabbala és a Tarot 22-ével (21+1=22). Turula nevéhez méltóan tehát, amelynek a számértéke 22 ad, ő 13-án született. Ám a legfontosabb, hogy neki, akinek a neve már születése előtt három hónappal ki volt választva, és általunk határozottan el volt döntve, hogy bármilyen dátummal is születne, ehhez a névhez semmit hozzá nem adunk és belőle semmit el nem veszünk, a család- és a személy nevének az összesített aritmológiai összege a hét (4+3), valamint a születési dátuma összesített aritmológiai összege (14= 1+4 = 5), együttesen, az asztrológia számát, az 12-et (7+5= 12), és ez viszont a Szent szellem számát, a hármat eredményezi.

Mindettől függetlenül, vagy épp a Marsi erők halmozódását jelző, 5-öt adó születési dátumának megfelelve, egyelőre, mint egy életerős kismalac nagyon erőszakosan visít, amikor éhes és persze, az egyedüllétet sem szereti. Ami viszont, akárcsak Etelkát, Turulát is a néhány hetes valamikori Medárdától, vagy pláne szegény Enikőtől megkülönbözteti az, az, hogy amikor nem éhes, nem csak az Emőke mellkasán, hanem az én mellkasomon is (az én szívhangjaimmal is) megnyugszik, elcsendesedik és egészen mélyen, el is alszik. És amint ez egy Merkúri bélyeggel született babához illik, a beíratásával máris galibát okozott (felhívta a figyelmet magára), de nem a szokatlan neve miatt, hanem annál sokkal prózaibb (hivatali és orvosi) ügyetlenkedés és egy gyermektelen hivatalnok nő, egészen pontosan a városházi anyakönyvvezető iroda főnöke rejtett rosszhiszeműsége és elemi szinten való számolni nem tudása (végső soron a tisztségének megfelelő emberi és értelmi képességek teljes hiánya) felszínre törése miatt. Ez a hölgy ugyanis, miután elszámolta a Turula születése napja és a születéséről szóló orvosi igazolás birtokában történő bejelentési dátuma között eltelt időszakot, nyilatkozatot igényelt tőlünk arról, hogy miért 18 nap elteltével jelentünk meg a kislányunk létezését bejelenteni, mondván, hogy a bejelentési határidő (15 nap) letelt.

A dolog nem csak azért volt megdöbbentő, mert véletlenül is épp 15 nappal a gyermek születése után mentünk el a hivatalba, hanem azért, mert a hivatali dolgozónak személyes tudomása volta afelől, hogy a gyermek születésének bejelentését, már háro nap múlva, 17-én, megkíséreltem véghez vinni. E bejelentési kísérlet sikeréhez viszont szükségem lett volna arra, hogy a jogos kérésem (igényem) szerint, a háziorvosunk által két évvel korábban kitöltött és aláírt születési orvosi igazolásnak a fény-másolatát, amely alapján ugyanaz a hivatal a 2004 02-21-én, ugyancsak otthon született második lányunk, Emma Etelka születési bizonylatát kibocsátotta, megkapjam. És éppen attól a hivatal-vezetőtől, aki tőlünk ezt a rossz indulatú (a gyermek élete esetleges kioltására, testi épsége megcsonkítására, vagy idegen szülőknek való eladására vonatkozó) feltételezést magában hordó, nyilatkozatót kérte! A kérést a hivatalvezető azzal az indoklással utasította el 2004-04-17-én, hogy “Három halottunk van, azoknak az igazolását kell kiállítani, nincs időnk az akták között keresgélni. És egyébként sem vagyunk kötelesek önnek a kért fény-másolatot a rendelkezésére bocsátani.”

A két évvel korábban Etelka számára kibocsátott orvosi születési bizonyítvány fénymásolatára azért lett volna szükség, mert a Turula születését láttamozó első orvosi vizsgálat alkalmával, a házi orvosnőnk, azt állította, hogy mi rosszul emlékezünk, mivel nem ő állította ki az Etelka születési orvosi igazolását és ő ezzel az alkalommal sem tud ilyen születésről szóló orvosi igazolást adni. A dátum szerinti késést indokoló személyi nyilatkozatnak tehát ebben az esetben nincs értelme, mivel megkíséreltem az újszülött hivatalos bejelentését, három napra a Turula születése után. Mi a gyermek születését nem hogy, nem hallgattuk el és nem rejtettük, rossz szándékkal véka alá, hanem elektronikus levélen a külföldi barátainkat, de a gyermeknek az otthoni nyugodt körülmények között történő születéséről fényképes hírt adott a Csíkszeredában megjelenő Transzilván Figyelő heti lap is, amelyben én az otthonszülésről szóló cikkeimet és az asztrológiai tanácsadásaimat közöltem.

A gyermek születéséről szóló orvosi bizonyítványt, végül is a háziorvos 25-én délután kiállította, és amint ezt követően az időnk engedte, (két napra rá) a gyermekkel együtt megjelentünk a hivatalban a születési bizonyítványhoz szükséges, hivatalos orvosi papírral. Még azon nehéz körülmények között is tehát, amelyeknek a nagy részéhez, az obstruáló magatartásával a Nyilatkozat-igénylő hivatal-vezető fenntartott, a törvény által elrendelt 15 napos határidő 2004-04-28-án nem telt még le, hanem egybevágott azzal. (28 – 15 = 13!)

Persze, ennek a városházai cirkusznak mindössze annyi metafizikai jelentősége volt, hogy én mennyiben tudok az isteni igazság szellemében kezelni egy a külvilág szintjén felmerülő ostoba konfliktust, illetve, hogy mennyire vagyok képes a személyes hiuságomat és esetleges harci szenvedélyemet háttérbe húzva és feloldva, magát az ügy tisztázását (mármint azt, az egyszerű tényt például, hogy a hivatal-vezető nem tud elemista szinten kivonni és összeadni), átengedni Emőkének? Ő ugyanis, amellett, hogy az Oroszlán Napja, a holddal együtt a IX. házban áll a Holdjával együtt, a Szűzben és a szintén a IX. házban álló teljesen negatív Szaturnuszával és Merkúrjával, még mindig telve van minden, nálunk még igencsak szokásos hivatali rosszindulat és Franz Kafka szellemét idéző “objektív” értelmetlenség (és persze a bürokrata értetlenkedés) iránt érzett misztikus félelmekkel. Ennek megfelelően, a fölösleges (nem az ide vágó törvény előírása szerint igényelt) nyilatkozat helyett, mindkettőnk nevében, írtam, egy több pontba foglalt két oldalas panaszlevelet a polgármesterhez, amit Emőkével elolvastatva, mindketten aláírtunk és amivel másnap Emőke elment a hivatalba, hogy kivegye a Turula keresztlevelét. Hat éves házasságunk során Emőke megtanult ugyan könnyedén és természetesen szülni, de rosszindulatú hivatalnokokkal az igazságért harcolni nem. Amint később mesélte, őt teljesen megzavarta az, hogy a hivatalnok nő ennyire elemi módon és következetesen téved a napok számolásában és mind kereste azt a logikát, ami alapján az téved. (Hiába na, Halakban áll a Sárkányfarka és azt a Nappal és a Holddal az élen, még sok más bolygó támadja.) Másodsorban, attól is megijedt, hogy a hölgy, emiatt nem tölti ki a Turula keresztlevelét, amelyről már épp csak a Turula név hiányzott. Így engedett a hivatalnok nő azon követelésének, hogy egy olyan nyomtatványt, amelyről a korábbi napon még nem volt szó, az én nevemben töltsön ki és a megfelelő rovatba írjon egy indokot, hogy miért nem jelentünk meg korábban a hivatalban a gyermek születését bejelenteni. A dolog pikantériája mindemellett még az is fokozta, hogy a két hivatalnok nő azt akarta vele a törvénytelenül kicsikart nyilatkozatba beíratni, hogy indokként írja azt, hogy időközben el voltunk hazulról utazva.

Első felindulásomban úgy döntöttem, a következő nap ketten, sőt: hárman - egy mindenféle lehallgató készülékkel rendelkező újságíró ismerősömmel - megyünk oda és miközben megpróbáljuk mindenáron vissza szerezni az Emőkét is (a családot!) veszélyeztető, törvénytelen dokumentumot, egy érdekes újságcikket írok azzal a hangzatos címmel, hogy Európa messze van. Mindemellett viszont, a bizarr esemény számomra igen jelentős metafizikai tanulságokat és kérdéseket vetett fel, ugyanis, a gyermektelen hivatalvezető nővel való első konfliktusom után néhány nappal egy olyan balesetet szenvedtem, amit másnap és harmadnap még kizárólag annak tulajdonítottam, hogy sok altatót vettem be annak érdekében, hogy a két napos intenzív karate edzések után, harmad nap is pihent lehessek annak érdekében, hogy az edzőtábor utolsó edzésén is részt vehessek. Szombat este és késő éjszaka ugyanis azt észleltem, hogy hiába szedem be harmadjára duplánként az altató tablettákat, mert éjfél után egy órakor még mindig álmatlanul forgolódok az ágyban. Ekkor felöltőztem és azzal a szándékkal, hogy édesanyámtól, aki alattunk lakik, még kérek altatót, kiléptem a lakásunk ajtaján, azt bezártam és elindultam lefelé a lépcsőn. A többire már egyáltalán nem emlékszem. Valószínű, hogy miközben a korábban bevett altatók hatására vérnyomásom nagyon lecsökkent, a sötétségben megbotlottam, vagy üresbe léptem nagy sietségemben és arccal lefelé zuhantam a bal oldal irányába, ugyanis másnap, amikor az ágyamban felébredtem, nem csak a bal szemem körül volt egy nagy monokli és az arcom és a fogaim egészében fájtak a bal oldalamon, hanem a bal vállam és a bal csípő-forgócsontom is fájtak. Akkor azt képzeltem, hogy mély alvás közben lefordultam az ágyról és arccal ráesetem az ágyam mellett álló nagy számítógép sarkára. Gyorsan felöltőztem, és amikor le akartam szaladni az üzletbe, hogy néhány citromot vegyek és erősen citromozott teával magam alkalmassá tegyem a fél óra múlva kezdődő, tábor-záró edzésre, az alsó szinten a lépcső és a liftajtó közötti pihenőn egy nagy vértócsa mellett, megpillantottam a lakáskulcsaimat. Gondolkozás nélkül felvetem a kulcsokat, és tovább végeztem a dolgomat, de csak az edzés után tudtam meg a feleségemtől, hogy az éjszaka őt a sok és hangos kopogtatásommal felébresztettem, mivel nem tudtam bejönni a lakásba és ő nem hallotta, amikor elmentem. Elmondása szerint, a furcsa helyzetet azzal tetéztem, hogy amikor végre az ajtóhoz, majd a kukucskálóhoz merészkedett és beengedett, előbb nem a konyhába mentem, ahova néhány napja átköltőztem, hanem a nagyobb gyermekek szobájába és ott csöndben, de mindent alaposan és tüzetesen megnéztem.

Most, két héttel a baleset után, amikor a bal szemem fehérje még harmadában vérmes - és főként a pupilla körül - ma, amikor a bal fogsoromat, illetve a mű koronák és a fogcsonkok alatti fog-gyökereket, a bal felső államat, a szájprémemet, a bal arcbőrömmel és a pofacsontommal együtt még nem érzem teljesen, illetve amikor mindez, a halántékommal együtt még fáj, ha erősebben megsimítom, ma csak azt tudom feltételezni, hogy megbotlottam, amint szokásom szerint sietősen a lépcsőre ráfordultam és úgy botorkálva próbáltam magamat megállítani, de “hathatós beavatkozásra” képtelenül zuhantam előre a liftajtó és a lépcső között álló ablak alatti fűtőtestre. Vagy azt, hogy hirtelenül erőt vett rajtam a sok altató hatása és a vérnyomás csökkenés következtében elájultam, épp amikor a lépcsökőn lefelé elindultam. Különben nem értem, hogy miért nem emlékszem semmire, attól a másodpertől, hogy a lakásajtót kulcsra zártam? Tény, hogy vagy az altatók, vagy a fejemet ért ütés sokjának a hatására, elég sokáig feküdhettem öntudatlan állapotban a liftajtó és a lépcső közötti beton-pihenőn, mielőtt annyi életösztön és erő visszatért belém, hogy – a kulcsokat nem találván a zsebemben – a lakásajtónkon kopogni kezdtem. Márpedig, bármilyen jól is viseltem később a baleset fizikai következményeit (Az edzést például, annak ellenére, hogy kissé szédültem, rendesen végigcsináltam és másnap, hétfőn két horoszkópot értelmeztem), az öntudatlanul átélt újabb halál közeli állapot, vagyis az hogy talán ez volt a legnagyobb sors-figyelmeztetések egyike, letagadhatatlan.

Ezt pedig nem csak azért fontos értelmeznem, mert a hátam borsózik attól a gondolattól, hogy ezzel a túlvilágra való “könnyű” átlépéssel, megfosztottam volna a gyermekeimet egy édesapától és magamat attól a lehetőségtől, hogy felneveljem őket, hanem ezért is, mert egy ilyen ostoba halál érvénytelenítette volna mindannak az értelmét és értékét, amit eddig a jövendő magyar (és nem magyar…) olvasóim számára írtam. Márpedig egy olyan művet létrehozni, amelynek a szerzője, illetve annak a személyes élet-példája nem követhető, mivel kudarcot vallott az életével (halálával), talán még a gyermekeim árván hagyásánál is nagyobb felelőtlenség lenne részemről…

Ezzel, a két lehetséges értelmes okkal magyarázom én tehát azt, hogy a nyilvánvaló, több percig tartó halál torkából ismét (hányadszor már?) vissza jöttem. Vagyis azzal, hogy mind a gyermekeim egészséges felnevelésének, mind az életemnek - sorsomnak a megváltás szolgálatába állításának a régóta komolyan elfogadott és egész lényemmel felszívott (az egyéni spirituális struktúrámba beivódott) mély akarat (ennek az akaratnak a meditációk útján történt egyetemes szellemhez való közvetítése) volt az, az öntudatlan (a tudattalanom szintjén ható) erős spirituális program (pozitív sors-energia), amely visszahozott a halál állapotából. Ez, az utóbbi évek és hónapok egyre intenzívebb mantrázásai és meditációi által a tudattalanomban létrehozott, családapai minőségemmel kapcsolatos pozitív program nem engedte, hogy a halántékom, az agyam, vagy a szemem olyan végzetes sérülést kapjon, amely után ne tudjak a lábamra felállni és a lakásba vissza jőve, másnap normális (egész) emberként felkelni. A halálos fenyegetettség (a halál torkába kerülés) jelzését viszont nagyon komolyan kell vennem, mivel véletlenül és spirituális ok nélkül senki nem jut ilyen veszedelmes helyzetbe – állapotba. A kéthetes töprengés, illetve az utóbbi idők eseményeinek a két hónapos visszapörgetése, egyértelmű és kétértelmű válaszokat is adott számomra. Először is, újból, és még mindig, sem aludni - pihenni nem voltam képes, amennyit szeretnék. Vagyis, amennyi elég lenne ahhoz, hogy ne csak a negyed órás bemelegítés után és csak ritkább esetekben az edzések végéig élvezhessem azt, hogy karatézok, hanem folyamatosan. Néha, amikor még mindig az alvatlansággal kínlódtam, vagy a pihenés-hiányból eredő és emiatt fokozódó másnapi izom-lázzal vegyes fáradság gyötört, ez az állapot újból, ha csak finom neheztelés formájában is, de visszatért. Ráadásul a regény kiadási kudarcával tetézett sors- hátráltatottságom (illetve esélytelenségeim) érzetével és a hátráltatottság elleni haraggal töltött el. Ez fokozódott az által, hogy az addig fiatalkori barátnőmként szeretett és tisztelt családi orvosnőnk, másodjára is meghazudtolt azt állítván, hogy nem ő írta meg az Etelka orvosi születési igazolását ezelőtt két évvel. (Teljesen mindegy, hogy tudatosan letagadta, vagy tényleg nem emlékezett.) Mindezt tetőzte az a tehetetlenség-érzésből eredő fojtott harag, hogy a tanácsi hivatalnoknő egyszerű kényelemszeretete miatt, nem tudom a valamikori barátnőm: a családi orvosunk számára veszekedés nélkül bebizonyítani, hogy tőle kaptuk az Etelka bizonyítványát is, és ezért neki kell most is kiállítania.

A fenti mondatban van egy kulcsszó: a fojtott harag. Ez, a tudattalan életképzelet mélyrétegeibe préselt, civilizált érzés (szokás), a huzamosan fenntartott finom, vagy rejtett sors-nehezteléssel együtt, olyan negatív spirituális, mentális, majd asztrális és végül éteri erővé tud alakulni, amely pl. az agyrákot, vagy a prosztata-rákot is okozhatja.

Ettől a, minden igyekezetem ellenére, néha még mindig felgyülemlő mérges, sötét lelki és szellemi lepedék-okozó harag-forrástól (késztetéstől) próbálok megszabadulni már évek óta, és nem tudok. Egyfajta 22-es csapdájában éreztem magam, mivel tudtam, hogy a Karatét nem hagyhatom abba, hiszen Csíkszeredában legalább egy olyan kisebb uszoda sincs, mint Magyarország bármely, Csíkszeredánál jóval kisebb városában. Márpedig, ha lemondok a karatéról, a hosszú – hosszú telekkel vert Csíkszeredában, ez azt jelentené, hogy végérvényesen lemondtam a sportolásról, ami a szervezetemnek a nyilvánvaló, esetleg elhízással is egybekötött leépülését eredményezné. Márpedig egy totyakos öregúr, hogy a csodába neveljen becsületesen három életerős kamaszlányt? Medárdának már nyolc éve sincs a fantasztikusnál fantasztikusabb boldogság-elérési ötletekkel telített kamaszkorig, Turulának viszont tizenhárom van, amíg elkezdi és tizennyolc, amíg remélhetőleg épen és egészségesen befejezi a kamaszkort. Addig pedig állnom kell a sarat.

Erős testi fáradsággal súlyosbított lelki nyomoromban, amikor sikerült magam harag- és neheztelésmentes állapotba hoznom, azért imádkoztam, hogy már azt sem bánom, ha csak egyetlen könyvem sem jelenik meg az életem folyamán (habár ez a sors-hátráltatottság is nagyon fájt és időnként nagyon mérgesített!), de legalább az alvási képességet kapjam meg (és nem vissza, hiszen jól emlékszem, hogy már pici gyermekkoromban is voltak fehér éjszakáim) valamilyen misztikus csoda folytán, ha már az ere irányuló összes spirituális-metafizikai törekvésem csődöt mondott. Olyan (születésileg hibás, később meghibásodott?) agy-berendezést kaptam anyámtól és anyai ági őseimtől, akik közül a végbélrákban meghalt nagyanyám volt hozzám hasonlatosan rossz alvó, hogy amikor valamilyen logikátlansággal egybekötött igazságtalanságot észlelek, hiába, hogy bagatellnek ítélem meg nap közben az ügyet, éjszaka rááll az agyam és az illető személynek, vagy az ügyben kompetensnek képzelt személyeknek, egész éjszaka magyarázom képzeletben, hogy “mi is az igazság”. Ez egyébként tökéletesen egybevág a Lilithel együtt álló Marsomat támadó Plútó, Nap, Merkúr és Hold dh. fényszögekből kikövetkeztethető negatív tulajdonságaim eredőjével.

Hogyan szabaduljak meg a “gonosztól”: a lényem legmélyébe (alapjába?) vésett harag-késztetésektől, amely néha méga a felnőtt családtagjaim révén is (a teljesen irracionális, mindent az irracionálisan működő érzelmek útján elintézni akaró anyám, és a személyi spirituális szempontból valójában és gyakorlatilag csak most ébredező feleségem) révén is, az életembe idézi a külső sötétséget: az erdélyi metafizikus írói sikertelenségemre ráadásként kapott értelmi és ezzel a testi megnyugvási képtelenségtől? Most napok óta erről meditálok… És nem mindig jutok megfelelő, vagy megnyugtató válaszokhoz. Az világos, hogy az eszével bármit is helyesen értelmezni képtelen édesanyám, megfosztott attól a lehetőségtől, hogy legalább én tudjam használni a logikámat kamasz, fiatal, és fiat-felnőtt koromban, azáltal, hogy az első osztály első napjától román iskolába adott, miközben reggeltől estig dolgozván, semmilyen lehetősége nem volt arra, hogy ha románul nem is, de legalább tanulni megtanítson. De megfosztott ettől a lehetőségtől az által is, hogy számomra semmiféle követhető logika nem volt abban a tettében, hogy miközben az apámtól egészen korán elvált, a fasiszta eszméket valló és őt a szemem láttára forró vízzel is leöntő sánta mostohaapám mellett, 18 éven át kitartott.

Márpedig ha valaki úgy indul az életbe, hogy nem képes az eszét sem a maga, sem a közössége javára használni, olyan sors-helyzetekbe és állapotokba sodorja be, nem csak a saját személyét, hanem a képzeletét is, amiből még a metafizikai megvilágosodása után is nehezen tudja minden szempontból az éltető szellemi fénybe és lét-bizalomba küzdeni magát. A nyugtalanító kérdésem tehát az, hogy amennyiben eleve nem adatott meg számomra fiatal koromban és fiatal felnőtt koromban, hogy legalább az adott történelmi-politikai és gazdasági helyzethez képest egy viszonylag normális életet folytassak, akkor mindez most, amikor annyi éven át, igyekszem kívül-belül a jót tenni (mások számára egészség-hozó információt szolgáltatni) és a rosszat kiszűrni az életemből és a képzeletemből, miért nem adatik meg az idejében történő és normális időtartalmú alvás képessége?

Miért nem történhet meg velem például az - amellett, hogy logikus folyamatok szerint sem folynak normálisan a dolgaim (mint például most, amikor ki derült, hogy Csibi Istvánt végképp lebeszélték egyes író társaim, hogy ne adja ki a regényemet) -, hogy legalább egy annyi irracionális szerencsém legyen, mint egy olyan családapának például, akinek a felesége éppen 2004-05-01-én 00,02 órakor szülte meg a gyermeküket és akik ezért a feleséggel együtt, egy fél millió forintot kap az államtól? - Egy akkora összeget, amiből azonnal ki tudnám adni a 11 éven át írt regényemet, ami elsősorban is nem rajtam –rajtunk segítene hosszú távon anyagilag, hanem elsősorban rengeteg más fiatal családokon, és nem csak a gyermekeik épsége és egészsége létrehozása és megőrzése – erősítése szempontjából, hanem az egész nemzet családjainak épsége szempontjából is?

Ennyire távol van tőlünk az Isten? Tényleg ennyire nincs földi logika és ennyire erős, hogy ne mondjam szeszélyes a kegyelem, a szerencse, illetve a véletlen szerepe az életünkben? Félrebeszélt Jézus, amikor a mennyek országát megígérte? Vagy egyáltalán, a sok értelmes igazság mellett, a legfontosabb kérdésben ő is csak úgy beszélt..., pl. a jó hangulat kedvéért, az újkori humanista prófétákhoz hasonlatosan? Hiszen világos, hogy a sorsra való neheztelésem nem múlhat el, addig, amíg tudom, hogy a sok éves áldozatos munkám ott fekszik - elsősorban nem csak számomra! - hasznosíthatatlanul a számítógépem memóriájában! - Ameddig egy olyan a konyhában kell aludnom és dolgoznom, amelybe két oldalról, mikor a két éves és két hónapos Etelka sírása, mikor a két hetes Turula jogos tej- és anya utáni visítozása, esetleg a hascsikarás miatti méltatlankodó óbégatása hallatszik át a falakon, mikor az utca felől tőr rám a siető gépkocsivezetők autóinak, pontosabban azok a felpörgetet motorjának a hörgés - burrogása.

Hát ennyire kegyetlenül a törvények betartására kötelező Kocsihajtó akarata szerint élünk? Ennyire csak a negatív kommunikáció –hatás és visszahatás – létezik közöttem és Isten között? A földi – személyi tudatomhoz kötött képzeletem és az abszolút intelligencia, vagy ha így jobban tetszik, az egyetemes Isteni Szeretet között? Hogy miért kell mindössze annyi jónak lennie az én életemben, ha nem halok meg vagy nem ér végzetes károsodás, valahányszor újból eluralkodik lelkemen a rejtett sors-neheztelés, a következetes és oldódni nem akaró, pozitív családi szellem megvalósítási, fenntartási és fejlesztési lehetőségéről szóló, valamint az egészséges gyermekek szülési lehetőségéről szóló - a gyakorlatban is beváltott! - gondolataimnak az érvényesítési lehetetlensége miatt? Hát ennyire kiirthatatlanul – feloldhatatlanul erős és mély az én negatív szellemű, anyai ági spirituális örökségem (ennyire negatív annak a személyemből a környezetemre ható kisugárzása?), amely végül is a nagyanyám végbélrákját okozta, és amely az anyám személyi öntudatát és akaratát, és ez által a személyi összeférhetőségi képességét, az egész családi életét tönkre tette? Ennyire feloldhatatlanul meghatározottak és tehetetlenek vagyunk ezekkel az örökségeinkkel szemben? Nagyon szeretném, ha nem így lenne.

Nagyon szeretném, ha nem forgolódnék álmatlanul egy fél éjszakán át pusztán csak azért, mert önkéntelenül mind azt bizonygatom az Emőkével nyilatkozatokat írattató városházai hivatalnok nőknek, hogy márpedig 28 – 15 = 13, illetve, hogy nem úgy számolok rá tizenháromra tizen ötöt, hogy a tizenhármassal kezdem az első eltelt nap számolását, ahogyan ő teszi azt, hanem tizennéggyel. És nagyon szeretném, ha eközben nem gerjednék finoman haragra (ahogy elképzelem a vitatkozást) és ez, a minden irányba önkéntelenül kisugárzott haragom nem eredményezné azt, hogy továbbra sem tudjam normális ütemben kiadni a könyveimet.

Szeretném… tehát vágyom rá… - A jól ismert Buddhai képlet: amíg vágyaid vannak, azoknak rabja vagy. Ameddig vágyaim vannak, addig haragjaim is vannak, amiért ezek a vágyak nem teljesednek be. Ez a keleti egzisztenciális nonszensz teljesen ellent mond a fejlődés törvényének. Mivel a vágyak pontosan az imagináció serkentését szolgálják, az imagináció létrehozása érdekében vannak minden lénybe beépítve, ami nélkül nem léteik természeti, mentális és spirituális fejlődés. Amennyiben ez, a szeretném – vágyakozom, egzisztenciálisan és rendeltetésszerűen jogos óhaj megvan tehát, nem az a megoldás, hogy lemondjak a vágyak megvalósításáról (a könyveimnek az én életemben történő kiadásáról), hanem az, hogy a velem született sötét erőt, az önkéntelen és öntudatlan ellenségeskedési késztetést valamiképpen feloldva a spirituális fejlődés egyetemes törvénye szempontjából jogos vágyaimat megvalósítsam.

És itt jön a másik nyugtalanító paradoxon, az életerőből eredő, azt gerjeszteni hivatott, Marsi szenvedély és az isteni igazságnak (az egyetemes kiegyenlítődés céljának) az érvényesülése közötti ellentmondás. Mivel az egyéni, vagy csoportos igazság érvényesítésének a szenvedélye, ha sokáig ellenállásba ütközik és amennyiben kiderül, hogy ez az ellenállás ostobaságból, vagy rosszindulatból ered, bármennyire is fegyelmezett lennék, legalábbis képzelet szintjén, kiváltja a haragomat, vagyis ismét az ellenállónak a félreállítási – megszüntetési vágyig elmenő rombolási késztetéseimet. Szegény gazdasági, politikai és tudományos eszmék által vezetett világ, mennyire bajban lehet, ha még nekem is ennyi bajom van… És csakugyan elképesztő a világ különböző pontjain és a Romániában és a Magyarországon történő egyéni és családi tragédiáknak a laposan ostoba jellege. És akkor arról még ne is beszéljünk, hogy a sajnálat is negatív szaturnuszi erő. Egyetlen megoldás van tehát, amit állandóan ajánlgatok Emőkének: szaturálni a lelkünket – képzeletünket az egyetemes szeretetbe és áldozatkészségbe ágyazott pozitív és békés vágyakkal oly mértékben, hogy ne jusson hely a negatív gondolatoknak, érzéseknek és képzeteknek.

Igen, ez is lehet jó megoldás egy darabig. De ebben is van egy határ, ahonnan megint nem lehet csak a szeretetet-áramoltatással tovább menni, hiszen a szeretet Fény nélkül, a Szeretet igazság nélkül megromlik. Sőt: a hamis kiegyenlítődés (a “mindenek ellenére, szeressük egymást gyerekek” …) kauzális szinten nagyobb ellenállást, nagyobb haragot és nagyobb rombolási vágyat vált ki az emberből, mint az, ha egyszerűen meglopnak, igazságtalanul megsebeznek vagy megbántanak valakit. Vagyis ismét csak rájövök, hogy mennyire kell, hogy nagyon is kell az igazságért (a zavaros egyéni és még zavarosabb objektív – társadalmi, és a még annál is zavarosabb isteni igazságért), a fényért, az értelem érvényesüléséért való harc. De ugyanakkor a harc felkelti nem csak a külső, hanem a belső haragomat is. És ha nem kelti fel érzelmek szintjén, akkor felkelti gondolatok szintjén. És ha nem kelti fel gondolatok szintjén sem, akkor felkelti a képzelet szintjén… Igen, meghaladhatatlan az Indiai szvasztika…, végül kiderül, hogy nem létezik még csak belső harmóniát - nyugalmat adó egyéni mennyország sem, hogy teljesen hiábavalóak a Jézus tanításai.

Talán jobb, ha ezt nem is feszegetem tovább. Érdekes, hogy az új tíz tagállamnak az Európai Unióba való belépésével egy időben, mind a Discovery Sicence, mind a Discovery Civilization Tv-csatorna, szokatlanul nagy mennyiségben, különböző kísértet -históriákról szóló “dokumentumfilmeket” és a kísértet-jelenségekről szóló tudományos elméleti kísérletekről szóló adásokat sugároz mostanában, és a jelenségnek a puszta tény-közlésén túl, a tudományos magyarázatára tett kísérleteket is közöl. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az angol-szász kultúra, vagy legalábbis annak a gazdasági-fogyasztói - és persze hadászati - változata, uralja az apokaliptikus ezredfordulón, az új századnak és az új ezrednek az első éveiben a világot, és figyelembe vesszük azt is, hogy a legtöbb kísértethistória Angliából és a hivatalos angol nyelvű Amerikai Egyesült Államokból származik, ennek a ténynek lehet egy olyan jelentősége, hogy - ha ilyen alacsony szinten is -, de lassan-lassan, a spirituális kérdések tudományos vizsgálata és megválaszolása is újra aktualitást nyer világszerte. Ideje lenne talán, valamiféle rendet teremteni ebben a kéréskörben, mivel ennek hiányában a misztikus szélhámosok és a misztikus fantazmagóriákat tanító beavató mesterek száma egyre nő.

Engem viszont most a jelenségnek nem ez a része érdekel. Engem csak az érdekel, hogy ezek a fizikai dimenzió vonzásköréből kilépni képtelen, a múltban élő személyek szellemének a kísértetei, azokat a helyeket képtelenek elhagyni, ahol az életük teljesen megbicsaklott és negatív, vagy legalábbis számukra lelki kielégülést nem okozó pályára sodródott (a lépcsőn való megbotlás következtében a fél lábát elveszítő fiatal nő, aki végül apácaként folytatta az életét), vagy akik egy baleset következtében meghaltak. Azt rég tudtam, hogy a kísértetek végülis egy-egy, az illető személyek sors- és képzeleti rendezési képtelensége által az életükbe, vagy a halálukba kerülő esemény által kiváltott, spirituálisan feldolgozhatatlan és ezért feloldhatatlan kérdésnek, egy – egy rögeszmének a foglyai maradtak, talán örökre. És én, akivel két - három évenként, egy-egy halálközeli állapotot előidéző baleset, vagy súlyos betegség esik meg (Pl. egy sarmonella vírusfertőzés Kaposváron a Medárda születése előtt, amely közben egy éjszaka elájultam a fájdalomtól és ebben az öntudatlan állapotban hosszú percekig a fürdőszoba padlóján feküdtem), most erősen meg vagyok ijedve, hogy mind a rögeszme-alkotásra, mind az életellenes magatartásra (és ennek megfelelő végzetes balesetek elszenvedésére) utaló konstellációmmal, illetve a konstelláció által jelzett hajlamokkal, egy ilyen végzetes spirituális tévedés következtében létrejövő tragikus baleset (észrevétlen eltávozással járó halál) áldozata leszek és még csak a halálon túl sem leszek képes elérni azt a minimális kiegyenlítettségi állapotot, aminek az elérési szükségről és lehetőségéről tizenkét éve írok, illetve amit próbálok nem csak a ritka pihent - napokon, hanem, folyamatosan is megvalósítani és elérni az életemben.

Való igaz, hogy ami óta a zuhanásos fej-baleset megtörtént, jobban tudok aludni. Csak azt nem tudom, hogy az ütés által okozott, érzékelhetetlenül talán máig tartó finom kábulat miatt-e? És hogy ha ez a finom kábulat elmúlik, akkor visszatérnek az egész éjszakai álmatlan forgolódások? Esetleg tényleg meghallgatták az egekben azt az imámat, hogy mindenről lemondok, csak legalább aludni tudjak és egy ilyen “égi rendelés szerinti földi műtétre” volt szükség ahhoz, hogy az agyamban megtörténjen az a mutáció, amelynek következtében, ha azonnal nem is, de negyed óra – húsz percen belül, mostanában mindig elalszom. Vagy lehetséges, hogy ez a műtét csak a képzeletemben: “a spirituális testemben” történt meg és történik mostanában szüntelenül, aminek következtében megszabadultam – megszabadulok az ösztönös mentális haragvási késztetésektől? Mert csakugyan: ha arra az egyetlen személyre gondolok, akinél jobban soha senki meg nem sértett, akinél jobban soha senki a becsületembe jobban bele nem gázolt - és aki tette mindezt nyilvánosan a sajtóban és úgy, hogy amellett, hogy finoman elferdítette és elcsúsztatta a tényeket, ráadásként jó nagyokat hazudott is nyilvánosan rólam -, szóval, ha mostanában arra, a mások által is vitatott erkölcsű (egyesek által egyenesen gonosznak nevezett), magát költőnek kiadó selyemfiúra gondolok, aki a legnagyobb és legmérgezettebb kést döfte a hátamba az életemben, egyáltalán nem érzek haragot. Sőt, ahhoz képest, hogy milyen elfojtott ellenséges indulatokat éreztem még két évvel ezelőtt, amikor távolról láttam a kopaszra nyírt Orbán János Dénest, most még csak azt sem gondolom, hogy egy véletlenszerűen úgy alakuló közös társaságban – amiről tudom, hogy egyelőre kizárt lehetőség, szükséges lenne rafinált szavakkal úgy provokálnom őt, hogy újból sértegetni kezdjen, annak érdekében, hogy megverhessem. - És persze, másféle érzést, a tudatom, vagy a szívem alá rejtett (“misztikus”) haragot sem érzek… De ettől most tévedhetek az érzéseimben.

Spirituális és kauzális összetettségéről semmit nem tudva, külső veszélyekben és ellenségképekben híve, és ennek megfelelően, a külső segítségben: a Nagy Objektív Istenben bízva, ma még nagyon nyomorult a mindössze a filozófiai és a pszichológiai gondolkozáshoz és az ilyen szintű önreflexióhoz eljutott szellemi emberiség. Miért is haragudnék másokra, amikor Emőke, az élettársam, akit szeretek, néhány órája mondta el, hogy a mostani tudása (önismerete, saját természetéről való tapasztalata) alapján, ő úgy látja, hogy Medárda születése után, nagyon meggyűlölt, valahányszor újból meg akartam termékenyíteni és még annál is jobban meggyűlölt, amikor - nagy örömömre! - kiderült, hogy végre tényleg megtermékenyítettem. Ezért okozott tehát önkéntelenül annyi bánatot és fölösleges nehézséget a gyermekáldás iránti ellenállásával... És, elmondása szerint legalábbis, eközben azt is tudja, hogy senki mástól nem fogadná el, hogy neki gyermekeket nemzzen és végső soron csak és csakis azért volt képes elfogadni, és most is, csak azért képes annyira szeretni őket, mert tudja, hogy én vagyok az ő apjuk.

Azt rég óta tudom, amit a környezetemben egyelőre hiába magyarázok, ti. hogy a külvilág valójában nem tehet és nem hibás a sikertelenségeimért és azért is hiába haragudnék Emőkére például, mert bevallása szerint éveken át ellenállt gondolatban annak, hogy a Regény megjelenjen, mert úgy vélte, hogy az ránézve kompromittáló leírásokat is tartalmaz. (Most, hogy végig olvasta és helyesírás és mondattani szempontból is végigjavította az egész anyagot és a kettőnk kapcsolatából az Enikő halálából ihletett fejezeteket, azt mondja, hogy elfogadta: “jóváhagyta” és elengedte tehát.) Hiszen nem Emőke zuhant fejjel a lépcsőházi fűtőtestnek, hanem én, miközben ő egészségesen gyermeket szült. Tehát bennem kell lennie a még mindig fel nem oldott sors-hátráltatások rejtélyes kulcsának, akkor is, ha ő időnként ennek a hátráltatási játszmát számomra láthatóbban és érthetőbben megtestesíti.

Azután kezdtem el írni ezt a napló-regényt, hogy az első Zeteváraljai tónál töltött nyári üdülésünkön, egy éjszaka “belefordultam” a jobb szememmel egy levágott mogyorófa-vessző csonkjába, ami könnyen a szemem világába is kerülhetett volna. A baleset az után történt, hogy napközben a fejemet iszonyatosan belevágtam egy víz alatti kőben, amikor orral a vízbe zuhantam egy tutaj-beállítást kísérelve meg a túlsó parton, annak érdekében, hogy arról horgászhassak. Az igazi ok, amiért ez akkor megtörtént velem, az volt, hogy nem akartam belátni, hogy Medárdát a korrupció örvényébe rántom ha azt fogja látni, hogy én, horgászati fogásokat alkalmazva, a vízből kifogva megölöm a halakat, miközben őt arra tanítom, hogy azért nem eszünk húst, hogy ne vegyünk részt az állatok gyilkolásában. Arra vonatkozóan, hogy most mit nem akartam belátni, csak halvány sejtelmem van, és ez az, hogy a tábort megelőző edzésen komoly figyelmeztetést kaptam arra, hogy valamit rosszul gondolok - vagy általában rosszul gondolkozom mostanában - amikor is a bal kisujjam szinte kitörött egy edzésen, és majdnem ugyanúgy és majdnem olyan körülmények között, mint egy hasonló baleset óta mereven marat jobb kisujjam kb. tíz évvel ezelőtt. A figyelmeztetést csak arra véltem, hogy ismét felgyülemlett a rejtett agresszivitás bennem, de nem álltam neki, hogy tüzetesen megvizsgáljam, hogy tulajdonképpen mit, milyen spirituális állapottal – helyzettel kapcsolatos dolgot, dolgokat gondolok rosszul?

Ma úgy vélem, hogy az lehetett az enyhe figyelmezetést (kis balesetet) kiváltó ok, hogy még mindig úgy gondolom, hogy nem nézhetek úgy sem verseny, sem táborozás elé, hogy előzően ne biztosítsam be magam altatóval. Ezt három héttel korábban tökéltem el, amikor is egy Szászrégenben megtartott karate versenyen azért ne adtam elé elég jól a kedvenc formagyakorlatomat és azért veszítettem már az első fordulóban, mert előző éjszaka ismét csak három és fél órát tudtam aludni. Az altató tablettákra szóló receptet, éppen három órával korábban kértem a háziorvosunktól. Pontosabban, ami után a városházi hivatalnok nővel, majd az orvosnővel is vitáztam a Turula születési bizonyítványa miatt. Remélem, hogy ez volt a helytelen gondolkozás, amire az edző partnerem erős lábfeje és az én hibásan tartott (támadás-védő) kezem kontaktusából eredő enyhe sérülés fel akarta hívni a figyelmemet, mert az, hogy a Karatét kellene abba hagynom, egyelőre nem hiszem el.

De nem csak a helytelen gondolkozás által beidézett sor-történeti párhuzam miatt fontos az, hogy mielőtt ezt a nyílt-naplót elkezdtem, ugyancsak a fejemre és a szememre kaptam egy - egy nagyobb ütést, éppen úgy mint most is, azzal a különbséggel, hogy az akkori sérülések a baloldali szememnél és homlokomnál értek és hogy akkor nem ájultam el, hanem éppen amiatt, hogy mindkét esetben nem csak az életem forgott kockán, hanem szemem épsége és talán a szemem világa is veszélybe került. Márpedig pontosan az alvászavaraim kapcsán kérdezve rá, és épp a Turula születése előtt két héttel tudtam meg édesanyámtól, hogy az én anyai üknagyanyám teljesen vak volt. Gondolom, élete során vakulhatott meg, mivel akkoriban és falun még nem volt szokás az, hogy vak leányokat feleségül vegyenek. Bárhogy is történt volna, a jelen ismereteim alapján, metafizikai tényként állíthatom, hogy vagy üknagyanyám, vagy az édesanyja kellett elkövessen egy, vagy több olyan súlyos vétket, amit nem volt képes, illetve nem akart magának beismerni, belátni, tehát. És ez a sorozatos hiba- vagy vétek-belátási képtelenség csak az egyik része az anyai ágon hozzám érkező negatív programnak. Mert a másik része mindenképp kapcsolatban kell, hogy álljon azzal az anyai ági őseim által nagyon mélyre lefojtott és elnyomott (képzeleti – spirituális) agresszivitással, ami erőt vett rajta - rajtuk -, valahányszor erre a számomra ismeretlen ősi vétekre az anya, vagy csak a lánya (üknagyanyám) visszaemlékezett.

Azt, hogy valamilyen, földi (pragmatikus) logikával talán felfoghatatlan dolgot rosszul (tévesen, hibásan) gondoltam mostanában, és ezért rosszul is kezeltem (és talán még kezelek…) már jóval a “fejlövés” előtt, számomra az is bizonyítja, hogy a zuhanás közben nem csak a fejemet (a bal szememet és halántékomat), hanem a bal csípő forgócsontomat, és főként a bal vállamat, a bal alkaromat és a bal csuklómat ütöttem meg (törtem hátra?). És ezt annyira, hogy a bal csuklóm, több mint két héttel a baleset után is erőtlen, amellett, hogy a vállam is fáj. És itt ismét belezuhanunk az asztrológiába: a testünk forgó részei az Uránuszhoz tartoznak, miközben a testünk bal fele a jobb agyféltekéhez, ami a spirituális-képi és képzeti gondolkozásunk és a személyünk misztikus (érzelmi, képzeleti, képi és képzeti) tevékenységének a földi irányító-része. Mindez együtt véve, ebben az esetben tökéletesen megfelel a személyi horoszkópom XII. háza gyakorlati - tapasztalati erőterének, ahol a Rákban, a Sárkányfarokkal együtt áll az Uránuszom, amely többek között az ötletek és az intuíció, vagyis a helyes és a helytelen spirituális irányba való fordulási képesség bolygója. A váll viszont, aminek nem csak a forgócsontját ütöttem meg, hanem a vállizmokat, és talán a vállat mozgató-tartó hát- és delta-izmokat is, a Szaturnusszal társítják az asztrológiában. Nyilvánvaló tehát, hogy egyrészt rugalmatlan voltam, illetve nem tudtam idejében és kellőképpen egészség-hozó életvezetési irányt változtatni (a magam számára altatók nélkül is kellő erőnlétet - fizikai kondíciót biztosítani), másrészt éppen emiatt, az értelmi kábult állapot előidézése miatt, voltam felelőtlen a családommal (a születendő Turulával) szemben, és az, hogy ez, az életvezetési szintű felelőtlenkedés főként a képi – képzeleti (misztikus) agytevékenységem szintjén zajlott.

Nos, ez a rossz rációból (spekulatív életképzeletből) adódó zavaros - misztikus felelőtlenkedés (a felelőtlen képzelet melletti kitartás) váltotta ki a sorsomból, épp úgy, mint a biztosított és a “biztonságos” autóival, vonataival, repülőivel egyre többet “balesetező” emberiség nagy részéből azt a finom, de erős agresszivitást, aminek a külvilági megfelelőjével az éjszakai balesetem útján találkozni voltam kénytelen.

 

 

 

Ennek következtében olyan alacsony vibrációs állapotba kerültem, ami a megfelelő türelmetlenkedést és annak megfelelő felelőtlen cselekedeteket (az altatók megvásárlása és mértéktelen fogyasztása) és az azt követő balesetet kiváltotta. – Az egyetlen előnyöm talán a körülöttem élőkkel szemben az, hogy nem csak mások kritizálásához, kritikai megítéléséhez értek, hanem ezt a gyökhöz való visszavezetési tevékenységet elsősorban magamon végzem el. A hátrányom, hogy az átlaghoz képest nekem erre igen nagy szükségem van, de nem mindig sikerül az önfeltárást folyamatosan és teljes mértékben elvégezni és olyankor észrevétlenül egyre fokozódik és erősödik bennem az ősöktől örökölt és a fasiszta mostohaapám által gyermek- és kamasz koromban “felhizlalt” agresszivitás. A kérdésre, hogy mi váltotta ki ezt a spirituális tisztánlátásomat (éberségemet) elhomályosító, több napon és héten át folyamatosan fennmaradó téves (felelőtlen) gondolkozást belőlem, egyszerű a válasz: az, hogy versenyező karatézónak szerettem volna tudni magam, akinek folyamatosan kell készülnie, edzőtáborokban és versenyeken is, részt vennie. Nos, a versenyzésekre való terhelő fizikai készülés és a még terhelőbb lelki készülési kényszer volt az, ami az én pihenési (alvási) képességemmel összeférhetetlen volt és így, a téves (hibás) képzeleti mentalitást alkotta. Senki nem kérte tőlem, hogy versenyezzek, ezt részben azért tettem, hogy szorítsam rá magam a formában maradásra, részben önmagammal és környezetemmel szembeni hiuságból és rossz becsvágyból követtem el. A versenyzés előtti stressz-állapot ugyanis nem egy ilyen kényes és ugyancsak (életveszélyesen!) agresszív képzeletű családanyának az ötven éves férjének megfelelő szellemi-lelki állapot. Ez volt a helytelen gondolkozás, a rossz látásmód, amiben hónapokig kitartva, egy olyan rejtetten agresszív mentális - képzeleti állapotba sodródtam, ami a majdhogynem tragikusan (halálosan, vagy testi, egészen pontosan szem- és látáskárosodással) végződő balesetemhez elvezetett. Ilyen, az ősködökből jövő, fölösleges - a külvilággal és önmagunkkal szemben táplált - ambíciókban való kitartás következt&eacut