Kozma Szilárd karma- és családasztrológus:
Villás Bélának az Idők végezete c. előadássorozatának a 2014 október 10-i előadásáról
https://www.youtube.com/watch?v=c9BBJ4rzW0s
Mivel, az előadásnak az elején elhangzott és általam a video-felvételnek a Youtube-n való megjelenítése alatt található korábbi hozzászólásaimban kifogásolt zagyva-misztikus részeitől eltekintve, úgy találtam, hogy az utóbbi időben Villás úr igen jelentős eszmei fejlődésen ment keresztül, végül is kieszeltem a csendesítés módját és így sikerült a számítógéphez csatolt hangszóró gombja csavargatásának a segítségével (Ti. az ordítozós részek lehalkítása segítségével) végighallgatni, az Idők végéről szóló előadását. Tiszta lélekkel mondhatom, hogy annak a végét, illetve a végkövetkeztetését, metafizikailag egészen helytállónak és eszmeileg jónak találom– erkölcsileg, helyesnek.
Mindössze a személyi felelősség szükségét és a sorsvállalás(az anyagi természeti „korlátok” közötti élet) szakrális jelentőségét kell még megértenie a misztikus tanítóvá vált, volt-egyházfőnek, ahhoz hogy a mondanivalója kifogástalan lehessen metafizikai- , vagyis keresztény beavatási szempontból is. Más, hozzá hasonló, magyar misztikus gondolkozóval egyetemben ugyanis, a Villás úr előadásaiból is kirí az, hogy nem érti a földi létezésben (a szerves anyagban lehetővé váló individuális tudatot kitermelni képes biológiai „életben”) való létezés fontosságát, az anyag szakrális funkcióját. Vagyis, hogy nem érti az emberi rendeltetés lényegét – célját és mindenféle öncélú tanulási – fejlődési lehetőségekről beszél, mivel láthatóan nem érti, hogy az életünk egyetlen lényeges célja és rendeltetése nem más, mint a személyi megváltódáson, a személyi megváltottság (Lehetőleg minden dimenzió szinten megvalósított kiegyenlítettség) állapotnak a minél mélyebb és minél teljesebb elérése. (Persze, a tulajdonképpen - isteni - cél, az egyetemes megváltás folyamatos realizálása, amint azt a Lilithről szóló tanulmányomban kifejtettem, de az egyéni megváltás – megváltódás nélkül, ennek nincs számunkra értelme).
Villás úr tehát, akárcsak a többi misztikus poszt-modern próféta, nem érti az anyagban, az anyagi testben (inkarnációban) való létezés (létfontosságú „korlátainak”) az individuális felelősség-érzet és a személyi felelősség-tudat (lelkiismeret) szakrális mivoltának, A MEGVÁLTÁSBAN betöltött (szakrális!) funkcióját és jelentését.
Tudniillik azt, hogy az ő és hozzá hasonló meghatóan rózsaszínű misztikus próféták elképzelésével ellentétben, olyan, hogy kollektív felelősségtudat nem megvalósítható, ez pszichológiai, de metafizikai – spirituális értelemben is idealista fikció. Hogy tehát az emberi kollektív felelősségtudat metafizikailag is nonszensz, nem csak pszichológiailag, és azért a kollektív imaginációban éppen az a veszélyes, hogy nem felelősségteljes és ezért annak nem is lehetséges hogy annak pozitív mágikus következménye legyen (Lásd a részletes kifejtést Hamvas Béla Láthatatlan történet c. esszéjében. Hogy tehát nem igaz az, hogy a „Mi”- tudat metafizikailag értékesebb és előbbre való lenne az öntudatnál, amely egyéni felelősséget, tehát akár felelősségre vonhatóságot is tartalmaz például. – Még a magyar történelem de az európai történelem s, hogy ne beszéljünk az egyetemes történelemről, szolgáltat elég példát az ilyen spirituális téveszmékből eredő véresen és halálosan tragikus következményekre. Az állítólagos kollektív bűnösség ostoba megtorlására. Az ide vonatkozó problémakör mélyebb magyarázatát és plasztikus leírását elolvashatjuk Hamvas Bélának a Láthatatlan Történet c. esszégyűjteményének az első darabjában, a Vízöntőben. Sőt, az egyéni felelősség-tudatot egyszerűen felőrlő és megsemmisítő tömegszellem primitív működési mechanizmusának a plasztikus leírását viszont megtaláljuk a Garcia Marqez Száz év magány c. regényében is.
Mindannyiunk számára üdvös lehetne tehát, ha Villás Úrnak valaki szólhatna, hogy a keresztény vallás gúnyolása és teljes elvetése helyett, illetve a Keresztény beavatást megteremtő Názáreti Jézusnak a felelősség és a törvény (A föld, a kereszt…) ellen lázadó csavargó anarchistaként való ábrázolása és bemutatása helyett, igyekezne a szavainkért, tetteinkért és a gondolatainkért való, személyes felelősségvállalás (kereszt-vállalás) szemszögéből is megvizsgálni azokat a Jézusi kinyilatkoztatásokat (Létaxiómákat) amelyeknek az értelmezésével ő próbálkozik ugyan, de amelyeknek a teljes értelméhez a Szaturnuszi őserő megértése és elfogadása hiányában képtelen eljutni és így a hallgatóit a kereszt spirituális szimbólumának a megértéséhez eljuttatni.
Ezért nála pl. az egyéni (tehát nem véletlenül individuális!) karmák feloldásának és meghaladásának (A velünk-született személyi negatív tulajdonságok pozitív képességekké változtatása) a megvalósítása is elmarad, ami nélkül teljességgel lehetetlen az a Jézus által is meghirdetett „első halál utáni” második születés, vagyis az a „Skorpiói” (Lásd a személyi horoszkópokban a halál ás az újjászületésházának, vagyis a 8 ház jelentését) újjászületés (ti. „a Szentlélektől való”), vagyis az a „villámlás szerű felismerés” – a megvilágosodás -, amiről ő is beszél, és amely lehetővé teszi az időtlenségbe való belépést, illetve a második halál okafogyottá válását (eltűnését).
És ekkor, és ettől, az egyetemes törvényeknek a kizárólag a földi életben és kizárólag az egy- „én”-ek által való megvalósítási lehetőségének a megértésével, az apaságon, az apai felelősségen keresztül megvalósulni képes spirituális „atyaság” szellemének a metafizikai (A családra és a gyermekekre pozitívan mágikusan hatni képes!) értelmét is felfoghatná és taníthatná Villás úr, amire most, e „végső időkben” óriási szüksége van nem csak a magyarságnak, de az egész emberiségnek is!
Addig viszont, amíg nem hajlandó Villás úr, a „korlátozó” (állandóságot, tehát megfigyelési és a megfigyelés alapján a szükséges változtatási lehetőségeket biztosító) az Szaturnuszi teremtői és megváltói őserőnek a szellemiségével megbarátkozni és annak a fizikai megnyilvánulásait, mint abszolút törvényes jelenségeket és felelősség-teljes emberi törekvéseket elfogadva, a megváltói eszme-rendszerébe és a széles nyilvánosság előtt tartott prófétai „szentbeszédeibe” bele foglalni, rengeteg magyar ember fejében okoz fölösleges zavart és ezzel hamis egység-tudatot, aminek mindössze további tévelygés és szerencsétlenkedés a sors-következménye.
És ekkor, és ettől, az egyetemes törvényeknek a kizárólag a földi életben és kizárólag az egy- „én”-ek által való megvalósítási lehetőségének a megértésével, az apaságon, az apai felelősségen keresztül megvalósulni képes spirituális „atyaság” szellemének a metafizikai (A családra és a gyermekekre pozitívan mágikusan hatni képes!) értelmét is felfoghatná és taníthatná Villás úr, amire most, e „végső időkben” óriási szüksége van nem csak a magyarságnak, de az egész emberiségnek is!
Addig viszont, amíg nem hajlandó Villás úr, a „korlátozó” (állandóságot, tehát megfigyelési és a megfigyelés alapján a szükséges változtatási lehetőségeket biztosító) az Szaturnuszi teremtői és megváltói őserőnek a szellemiségével megbarátkozni és annak a fizikai megnyilvánulásait, mint abszolút törvényes jelenségeket és felelősség-teljes emberi törekvéseket elfogadva, a megváltói eszme-rendszerébe és a széles nyilvánosság előtt tartott prófétai „szentbeszédeibe” bele foglalni, rengeteg magyar ember fejében okoz fölösleges zavart és ezzel hamis egység-tudatot, aminek mindössze további tévelygés és szerencsétlenkedés a sors-következménye.
