Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A szexuális liberalizmus és a feminizmus vizsgálata egy asztrológiai portál fórumán lezajlott vitában

Kozma Szilárd asztrológus:

 

A szexuális liberalizmus és a feminizmus vizsgálata egy asztrológiai portál fórumán lezajlott vitában.

 

 

A minap kaptam ezt a levelet egy, a modern valósággal erősen szembekerült Magyarországi barátomtól:

 

"Ami érdekes, hogy nagyon sok nő körülöttem nem használ fogamzásgátló szert, de kinyilvánítják, hogy nem akarnak gyermek(ek)et. A barátnőm - élettársam 20 éves főiskolára jár, otthon lakik a szülői háznál. Elvált szülők gyermeke, ahol az anya mai viszonyokhoz képest viszonylag korán szülte a gyermekeit. Egyszerű számítással most 40 éves. És ezt mind számológép nélkül. Ehhez még végy hozzá egy erős nagymamát ( szót sem hallottam még a nagypapáról ) meg is kérdeztem őket, hogy él e még az öreg. Nem vették viccnek . A lényeg öntudatos nők klubja. Ezt már megint kifogtam ( én akartam így ...) A lány kb. 17 éves kora óta használ fogamzásgátló szert és ezt teljesen rendjén is tartja. Néhányszor beszélgettem vele erről, de csak azt az erőszakos szabályozást láttam benne, amit diktálnak körülötte az emberek. Iskola, munka, aztán ha mindez megy, akkor család. Nálam meg az a helyzet, hogy látom a korombeli "sikeres" nőket. 30 felé teljesen felépített egzisztencia, lakás kocsi évi 2 X nyaralás, kiskutya vagy macska!!!. Párkapcsolat van, de nem az igazi. Mindig kérdezem is tőlük, hogy kiskutya helyett nem e vágynának egy gyermekre. Szóval, ahogy látom fájdalmasan begyűrűzik az, hogy nem képesek megtalálni a helyüket."

 

Arra gondoltam tehát, hogy a témában érdekelt olvasók számára, spirituális tájékoztató céljából készítek egy, a barátommal folytatott képzeletbeli beszélgetést, egyúttal a sátán és a lucifer fogalmakat is tisztását is elvégezve.

 

„Szilárd”: kaptam egy olyan levelet, ami a fű alatt zajló, szinglik - kontra családosok ellenségeskedés szellemisége létezésére enged következtetni. Szeretném tudni, hogy szerintetek általános-e ez a magyar magatartás: „Kedves Szilárd, elmesélem, hogy nagyon feszült voltam egész hétvégén, ez lehet attól, hogy az igazság, ahogy szokták mondani fáj. Sőt képzelje itt bent is kitört a balhé, mivel volt ingyen szauna jegy, és két családos nő kitalálta, hogy szerdán mennének (máskor nem tudnak a gyerekeik miatt), amikor én mentem, mondtam, hogy jó, akkor megyek hétfőn, erre beszólt a másik családos, aki kétszer annyit keres ugyanazért a munkáért mint én, hogy akkor este 6-kor adjam át a fürdő portáján a jegyet, mivel ő heti kétszer akar menni, hát rendeztem egy nagyobb patáliát, de ez is mutatja, hogy nagyon jönnek az ellenerők, és természetesen befejeztem ezt az ingyen fürdőzést is, dugják föl maguknak az ingyenjegyet.”

 

„Jónás: Kedves Szilárd! Jól érzed, hogy ellenségeskedés van a társadalom különböző csoportjai és rétegei között. Ennek az okai eléggé messzire vezetnének és régebbre nyúlnak vissza. Talán a legfontosabb tényezőnek azt tartom, hogy a létező szocializmus - a kádárizmus - lerombolta és kinullázta az amúgy sem erős társadalmi szolidaritást. Kinullázta az egészséges nemzeti öntudatot, már ami maradt az elmúlt évszázadok során. Kinevelte a "homo kadarikuszt", amely megkötötte a maga kis egyéni piszkos üzleteit és kompromisszumait a mindenható állammal. Szerintem, ha valami váratlan, történelmileg előre nem látható esemény nem történik, akkor a magyar történelemnek rövidesen vége lesz. A csonka országban még élő lakosság nem fog tudni talpon maradni magyarként azzal a rettenetes erővel szemben, amelyet globalizmusnak hívunk. Persze, a globalizmusra, miután az emberiség problémái globális megoldásokat és válaszokat kívánnak valahol szükség van. De nem így. Mert ebből globális megoldások helyett globális bukás fog bekövetkezni.

A magyar nép rettenetes bűnöket követett el az elmúlt 50 évben. A piszkos kis alkuk, amelynek a sorában ott van 6 millió kikapart élet, most hozzák meg a gyümölcseiket. Ahogy Krisztus mondta: rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt! Ezt a csatát - most úgy néz ki - az egész háborút azonban nem az utcán vesztette el ez a nép. Nem az a gond, hogy 3 ezer orosz tanknak nem mentek neki az apáink 56-ban. Ez a bukás otthon, a négy fal között következett be. Amikor felnevelt 3 olyan generációt ez az ország, akinek sem Istene, sem hazája: így múltja és jövője sincs. Ez a nép a júdások népe, akik a 3 szobás panellakásért, a Trabantért, a szot-beutalóért és a brigádvezetői kinevezésért (a sort lehetne folytatni), eladott mindent és mindenkit.

Mi voltunk a legvidámabb barakk a keleti-blokkban. Az NDK, csehszlovák, vagy a román szocializmus sokkal kellemetlenebb volt. De az nem a lelket törte meg és "ölte" meg az emberben.

Megint egy krisztusi mondás: ne attól féljetek, aki a testeteket megölheti, hanem attól, aki a lelketeket!

A magyar emberek döntő része úgy van a nagycsaládosokkal, a hittel és a hazaszeretettel, a nemzettel, mint az impotens férfi a szexualitással. Zavarja, feszélyezi, ideges lesz tőle és végső soron haragos. Olyat lát, amire ő képtelen és a lelke mélyén tudja, hogy erről ő tehet.”

 

Szilárd: „- Vajon jól érzékelem-e, amit ezzel kapcsolatban érzek, tehát, hogy létezik egy általános ellenséges mentalitás a szinglik részéről a családosokkal szemben? Nem állítottam és főként nem vonatkoztattam az egész társadalomra. Én NEM MAGYARORSZÁGON ÉLEK, HANEM ROMÁNIÁBAN, és a román népben, legalábbis az un. román néplélekben, messzemenően nem létezik egyelőre ilyen nyugati típusú pszichikus betegség, de az itt élő magyarságnak azon részében sem, amelyet székelységnek neveznek. Dániel megfigyelései szerint, legalábbis az ő társaságában, inkább az a probléma merül fel a gyermek nem-vállalásban (Igazság szerint beszélve: a teremtés első törvényével szembeni vétkezésben), hogy a mai fiatal házasok közül, illetve élettársi viszonyt folytatók közül, kevés az a személy, aki hosszú távon is a másik mellett szeretne maradni, azzal képzeli el eltölteni a jövendő életét. Nos, ez tényleg hihető, valós jelenség. különösképpen ha a következő szempontokat vesszük figyelembe:

1) A nyugati típusú civilizációban a emberek nem a csonka, de mégiscsak valahol a spirituális ismereteken alapuló vallásos (Az emberi élet eredeti rendeltetése logikája, vagyis a megváltás logikája szerinti) tradíciók szerint akarják élni a házas (páros) életüket, hanem az életnyerés (Ezsaui, Judási, Fausti) logika szerint, vagyis a Lilith szerint és ennek megfelelően is keresnek maguknak párat. Mindenki tehát élvezni akar és kényelemben, biztonságban lenni, illetve élvezetet , vagy legalább is kényelmet, de mindenképpen biztonságot nyerni és ez szerint választ párt is magának. Mindenki igyekszik tehát magát a lehető legjobb színben feltüntetve lépre csalni a (bal) ítélete szerinti legjobb párt magának az imént említett értékkritériumok alapján. Mindenki nem csak testileg, hanem lelkileg és szellemileg is kisminkelten és kidauerozottan lépik a másik elé, de a néhány együtt alvás után nem csak a lelki smink kopik le, hanem a misztikus pszichikus csodabogár-kozmetikus fodrász remekműve is eltűnik. Mindkét fél egy jobb és egy másik személy által számára biztosított boldogságban reménykedik. - Itt tehát a hamis értékek, értéktudatok mentén kell valahol az igazságot megkeresni,

   Az orvostudomány és a biológia egyik és másik „vívmányával” való tömeg méretű (magyar!) visszaélésnek, pontosabban: a teremtés első törvényével való – És a legtöbb esetben tragikus következménnyel: az un. szaporodási és utódtáplálási szerveknek a rákosodásával járó - vétkes szembeszegülésnek: a fogamzásgátlásnak és a mértéktelen abortálásnak az egyik oka az, hogy a mai házastársak és élettársak nem szándékoznak hosszú távon együtt maradni. Ennek az „érthető” és a mai ember számára „elfogadható” oknak az igazi, kauzális okait viszont, hosszan lehet firtatni, amint azt a korábbiakban felvillantottam és ha alaposan megvizsgáljuk a dolgot, kiderül, hogy ez az ok sem annyira „érthető” és elfogadható, mint amennyire látszik, még akkor sem, ha a mai ember, úgymond tök ártatlanul, mintegy a koreszméknek engedelmeskedve, gyakorolja ezt a teremtés- és megváltás ellenes magatartást. Dánielnek tartozom még egy magyarázattal, miszerint én a kauzális bűntudat szintjén látom az összefüggést az AIDSZ-ben való (egyik) megbetegedési lehetőség és az utódnemzés – utódszülés, illetve utódgondozás és utódnevelés elutasítása között, vagyis a teremtés első törvényével (Az Úrral!) való szembeszegülés között. Az AIDSZT tehát, mint az egyik legszélsőségesebb következményét jelöltem meg a teremtés törvényével szemben való, majdhogynem tudatosan agresszív mentalitásnak, a homoszexualitásnak és a leszbikusságnak, amely életforma nyíltan felvállalja azt, hogy ő nem akar részt venni a teremtési egyetemes aktusban, azt elutasítja, sőt: a kiegyenlítődés folyamatát (A megváltás földi realizálódását is) hamisan éli meg, mivel jang nem egyenlítődhet ki janggal, amiképpen nem is termékenyíthetik meg egymást és úgyszintén: jin nem egyenlítődhet ki jinnel, amiképpen ezek sem képesek (legalábbis az emberi létformának megfelelő, magasrendűen összetett strukturálódási szintjen) megtermékenyíteni egymást. Nem természettudományos összefüggéseket kerestem és igyekeztem kimutatni tehát, hanem egy világjelenségre próbáltam felhívni a figyelmet a regény adta szabadabb „bizonyítási” (problémafelvetésé) lehetőséggel.

Dánielnek az a híre viszont, hogy ezekkel a jelenségekkel, nem csak magyar nyelvterületen, hanem gondolom a manapság majdhogynem globálisnak is mondható angol-szász nyelvterületen is, amit ő jól ismer, csak a mi csoportunk foglalkozik, és ő nem is horoszkópkészítési lehetőség után kutatva talált rám, hanem ilyen jellegű összefüggésekkel foglalkozó személyeket (netalán tudományágat) keresett, és többet nem talált, inkább szomorúsággal tölt el, mint büszkeséggel.

És akkor lépjünk tovább. Jónás azt írja valahol, hogy tudunk a jelenleg a földön élő 6 egész valamennyi (ez a szám folyamatosan változik, és a korábbi előrejelzésekkel ellentétben, az utóbbi években el kezdett gyökeresen csökkeni) milliárd ember által felvetett globális táplálkozási és energiafogyasztási gondok, de ennek nem a nyugati típusú civilizációban élő embereknek a magzat- gyermek- élet- és családellenes magatartása a megoldás. Nos, a vegetáriánus táplálkozás következményeit kutató tudócsoportok már rég óta kimutatták azt, hogy ami a táplálkozást illeti, amennyiben nem fogyasztana húst az emberiség nagy része, a föld nyugodtan eltarthatna 10 milliárd embert is, de erre a lehetőségre soha nem fog sor kerülni, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Nem általános elvi kérésekre kértem én választ tőletek, nem akartam tudományos magatartással kapcsolatos elméleti vitát nyitni, hanem igen is, személyes és közvetlen benyomásokat, észrevételeket, meglátásokat kértem azzal kapcsolatosan, hogy a jelenben éppen Magyarországon élő személyek vettek-e észre olyasmit, amit én a hozzám érkező levelekből vélek létezni, fenn állni. Nem „röntgen szemű” tudósok által végzett szociológiai felméréseket, nem „fekete öves” válaszokat vártam, hanem úgymond hiteles személyi benyomások leírását, ilyen jellegű beszámolókat, észleleteket,

Jónásnak és másoknak is, adós vagyok azzal a magyarázattal, hogy az emberiség globális táplálkozási kérdését a vegetáriánus táplálkozási lehetőségek és következmények szemszögéből vizsgáló tudósok, miért merik azt állítani, hogy természetes táplálék fogyasztása mellett (Mivel, hogy az ember számára a húsevés nem természetes, ő ugyanis nem az un. ragadozó sejtstruktúrák „vérvonalán” fejlődött ki eredetileg.) a föld, akár tíz milliárd embert is képes lenne eltartani. Az ok nagyon egyszerű (Erre vonatkozóan rengeteg tudományos vizsgálatot, biológiai – gazdasági tényeken alapuló számítást és statisztikai eredményt közlő könyvet, folyóiratot, újságot, brosúrát, stb. lehet Magyarországon vásárolni, vagy ingyen megszerezni, már csak a különböző joga – csoportoknál is.), ugyanis letagadhatatlan materiális tény, hogy annak az egy kiló húsnak, aminek a „megtermeléséhez” számtalan kiló gabona és növényi táplálék elfogyasztása szükséges az állatok részéről, messzemenően nincs akkora tápértéke (kalória, vitamin, fehérje, sárgája, pirosa, zöldje, stb.), mint amennyi van azoknak a növényeknek, amelyeket a „hústermelő” nagyüzemekben kalapácsokként és inggombokként „gyártott” (Vagyis természetellenes és Istentelen módon szaporított, mesterséges körülmények között életben tartott, és így is etetett: hizlalt) állat elfogyasztott, ahhoz, hogy ez a kilónyi hús az állatban „megtermelődjön”. És akkor még számításba sem vettük azt a rengeteg termőföldet, amelyeket az állatoknak szánt takarmány termesztésével foglalnak el, nem vettük számításba az állat által elfogyasztott rengeteg elfogyasztott ívó vizet, vagyis azt, hogy amennyiben az, az ideális állapot létrejönne, hogy mindenki beéri a nővényi táplálékkal és maximum tejterméket és tojást fogyaszt amellett, nem hogy növelni kellene a termőföldek területét (Amelyeknek a kegyetlen növesztése, kiszorítja a természetes környezetükben élő vadállatokat az életterükből!), hanem gyökeresen csökkenteni lehetne azokat! És nem vettük számításba azt a rengeteg fölösleges környezet és emberi szervezetet szennyező gyógyszert, amit a húsfogyasztás miatt, annak a káros hatásainak és következményeinek a kivédésére, az ellensúlyozására kell gyártani és bezabálni.

Csak figyeljétek meg, hogy előbb a sertés-fertőzések, majd a kerge-marha kór, a juhok köröm és fog-sorvadásos fertőződési hullámai, és most a madárinfluenza, milyen szépen szoktatja át lassan – lassan a civilizált emberiség táplálkozási szokásait és szorítja azt a természetes táplálkozás irányába. És nem is annyira az ember egészsége érdekében történik ez a sok „istentelenség”, hanem azért, hogy a kapzsiságában megvadult és a személytelen: objektív tudományában elbutult ember, hagyjon már fel az álatok nagyüzemi termelésével. (A porul járt libamáj-termelő gazdák egyikétől hallottam, hogy Magyarország libamáj termelő gazdasági hatalomnak számított a madárinfluenza beálltáig. Persze, és ugyanakkor cukorbeteg-hatalomnak, rákos beteg hatalomnak, alkoholista és öngyilkos hatalomnak, stb.) – Csak aki vak, illetve megátalkodott, azt nem látja, hogy mi folyik a szellemi dimenziók szintjén. Nem kell mást tenni, mint a földi történetekből, a tévelygő ember által katasztrófának és tragédiának érzékelt Szaturnuszi jelenségekből visszakövetkeztetni a szellemi erők mozgására…

És, hogy, ugyanezen a logika mentén, a, gonosz kifejezéssel „gyermekvállalás”, egészen pontosan a gyermek – nem vállalás, minden függőben maradt lényeges kérdését is tisztába tegyük (Nem lesz könnyű… - De nem annyira leírni, mint főként elfogadni ezt a tisztázást!):

Létezik az egyetemes létszükséglet, illetve teremtési-szükség program a lét kauzális és spirituális szinten, vallásosan: isteni dimenzióiban, amit a Bibliában Adam Kadmonnak, Isten első ideájának neveznek, vagyis Istennek a teremtésre vonatkozó első és átfogó egyetemes látomásának. Amely isteni „idea-program” – látomás - tehát, biztosítani hivatott annak a teremtésnek a folytonos megtörténését, létrejöttét, amely a Lilith hatásainak a semlegesítését, az abszolútum önmegváltását teszi lehetővé és biztosítja a teremtében, a teremtés által. Amennyiben tehát a földi gondolkozás által kieszelt vallásos és pragmatikus spekulációkat félretesszük és ennek az ősi szükségszerűség következtében létrejött teremtési és megváltási (önmegváltás) programnak a szemszögéből vizsgáljuk a létünk és az életünk fő kérdéseit, teljesen világos a következő dolog:

   Állhat elő bármilyen misztikus, vagy tudományos mesével és sors-helyzet- indokkal, az a személy, aki a teremés első és legfőbb szükségszerűsége következtében keletkezett első egyetemes törvénnyel: a teremtés törvényével szemben, bármilyen módon is „védekezik”, illetve azzal szembe szegül az által, hogy a gyermekáldást meggátolja bármilyen formában is (Akárcsak papi vagy szerzetesi fogadalom formájában is) és ez által megtagadja a teremtésben való részvételt, automatikusan vétkezik is a Teremtő Istennel szemben (Vétek: elvéteni a helyes utat, az élet eredeti célját!). És az is világos, hogy ez a kauzális szükségszerűségből eredő törvény és spirituális lét-program jóval erősebb mint mi, és annak aki vele szembeszegül, bármilyen formában is, előbb vagy utóbb, itt, vagy a túlvilágon (Ez már csak a bűntudat különböző megélési formáinak a kérdése – mármint az időzítés), de kell viselni a következményeit. Aki metafizikailag, vagy teológikusan kezd egy kicsit is gondolkozni, ezt el is fogadja nagyjából, nincs is ezzel semmi különösebb baj. A civilizált embernek az ide vonatkozó problémája abból származik, mindamellett, hogy a karrier által nyújtott önérvényesülési (hatalmi) és gazdasági növekedés által nyújtott élvezeti lehetőségek halmozását és biztosítását előbbre teszi, mint az egyetemes programokból eredő létfeladatainak a beváltását. És amellett, amit Dániel felvetett és aminek az oka ugyancsak az élvezet-halmozásban és boldogság- biztosítási mániában rejlő, az igazi okát tudásom és a szűkös válaszadási időm ezt lehetővé tette, megválaszoltam. A baj az, hogy a nők még mindig a kereken egy évszázaddal ezelőtti és a jóval azelőtti „szülési-állapotok” szemszögéből nézik a világot. Vagyis abból a szemszögből, amelyben az általános iskolázatlanságban és társadalmi hátrányban, vagyis személyi öntudati fejlődési és kibontakozási lehetőségeikben teljesen elnyomott, de legalábbis nagyon korlátozott szép- és üknagyanyák úgymond halomban hozták a világra a gyermekeket. Mivel a biológiának nem tartozik a tárgykörébe a személyiség-tudat által működtetett mágia törvényének a tanulmányozása és ismertetése, a tudományosan gondolkozó ember, ma is azt képzeli, hogy amennyiben a nők folytonos és rendszeres szexuális élet gyakorlásába kezdnek pl. egy házasságon, vagy élettársi viszonyon belül, feltétlenül és szükségképpen szülőedényekké, gyermekszülő- automatákká, a szülés természeti automatizmusának kiszolgáltatott állati lényekké válnának.

   És ebből a tévhitünkből még az sem tudott felébreszteni, hogy az utóbbi időben ennek éppen, hogy az ellenkezőjét tapasztaljuk: nem az a bajuk a ma és tegnap és tegnapelőtt férjhez ment, vagy élettársi viszonyt kezdett nőknek, hogy gyermekszülő automatákká válnának, hanem éppen ellenkezőleg: az istennek sem megy még a magzatfoganás sem, nem hogy a magzat egészséges kihordása, vagy a normális, (orvosi kantáron) „vezetés” nélküli gyermekszülés. (Valahányszor egy - egy gyermekünk megszületésének a hírével beállítottunk a megfelelő orvosi intézményekhez, azt kérdezték, hogy ki vezette le a szülést, amire azt válaszoltuk, hogy a feleségem magától szült, egyáltalán nem kellett azt kantáron vezetni.) Arra, hogy mi és miért történik úgy ahogy történik, vagyis miért nem történik úgy, ahogy kellene a foganások és a szülések körül történjen, illetve a nők fogamzási képessége és a férfiak szexuális potenciája és nemzőképessége körül történjen, most nem térek ki. Erről, a feleségemmel egyetemben, írtam tanulmányt épp eleget, a megfelelő fejezetekben itt, a Logos-on is el lehet olvasni.

A személyi öntudat által irányított és a mentális képességek által befolyásolt mágikus, teremtői képzeletnek alárendelt emberi fogamzással kapcsolatosan viszont, a valóság az, hogy a mai, általában, minimum az általános szinten iskolázott és tájékozott, személyi öntudattal és ennek megfelelő szabad akarattal (fejlett intellektuális képességekkel, vagyis mentális erővel) rendelkező, 28 év feletti nők, teljesen hiába szedik a fogamzásgátlókat, illetve hordják méhükben a spirálokat, stb. Ők ugyanis már inkább nem fogannak meg mint igen, mivel a hétköznapokban folytatott, messze az állati szintet meghaladó mentális (intellektuális) tevékenységük lehetetlenné teszi a magzatfoganást. Ez a mágikus hatású, úgymond férfias intellektuális erejük (intenzíven gyakorolt mentális képességük) egyszerűen szétbontja a megfoganni kész magzatok spirituális szövetét, misztikus kifejezéssel: azoknak az embrionális spirituális struktúráknak a végtelenül finom auráját, amelyek a biológiailag megtermékenyített női petesejtek életben-tartását és további fejlődését kellene spirituálisan és kauzálisan biztosítsa. Ezért van az, hogy számtalan olyan asztrológiai feltárás-igénylést kapok, amelyben a hozzám segítségért – tanácsért forduló házaspárok, vagy hölgyek, arra kíváncsiak a harminc év körüli hölgyeknek, hogy vajon miért nem sikerül „teherbe” esniük, annak ellenére, hogy az összes biológiai vizsgálat eredménye pozitív, vagyis semmiféle fizika akadálya nincs annak, hogy nem képesek „terhesen maradni”? Persze, nem csak a mai felvilágosult és a 26 – 28 évet meghaladt, erősödött személyi tudattal rendelkező nők úgymond férfias jellegű mentális tevékenysége az oka annak, hogy egy életkorszak után már kevésbé képesek a magzatfoganásra, hanem az ugyancsak „modern életkoncepciókkal” az életbe indult anyai ági női ősöktől öröklött, magzat- gyermek- élet- és családellenes karmikus programok is, amelyekkel telve van már majdhogynem mindannyiunk aurája. Ha nem velünk születetten, akkor szerzett-karmaként, a sok éves gyermekellenes magatartásunk és foganás ellenes mesterséges eljárások következményeként. És ezek a programok, az idő előre haladásával erősödnek, amennyiben nem tudatosítjuk és nem oldjuk fel a személyi horoszkóp vizsgálata és a megfelelő életfeladatok felvállalása segítségével. És ezeket a programokat sajnos, már az sem oldja automatikusan, ha sikerül az illető hölgynek idejében gyermeket, vagy gyermekeket szülni, mivel a tapasztalat az, hogy az első gyermek megszületése után felmerülő normális és természetes életnehézségek (anyagi problémák, lakás-problémák, párkapcsolati problémák, anyós – após problémák, stb.) inkább aktiválják és felerősítik ezeknek a romboló programoknak a hatását, mintsem hogy enyhítenék. Ezért nem is csodálkoznék azon, ha valamely Logos-olvasó előállna azzal, hogy mit mind jártatom a számat, az egész romboló programokról szóló tanulmányom, illetve azok feloldására vonatkozó konkrét (gyermekszülési) javaslatom nem ér semmit, mert valamelyik ismerőse ím, három egészséges gyermeket szült és mégis elrákosodott a méhe, petefészke, melle, stb. – Igen ám, csakhogy nem elég a gyermekeket megszülni és „az adott lehetőségek között, keserves áldozat-tudattal” gondozni, hanem spirituálisan kell az egész családi életet megélni. Mert persze, hogy rejtetten és esetleg tudattalanul is, de támadni fogja az anya az anyós, vagy éppenséggel az esténként a családhoz haza látogató apa által elkényeztetett, és hisztériás gyermekét, gyermekeit, sőt: az egész családot és „az egész k. életet”, miközben kívül mosolyogva megjátssza a jóságos és alázatos feleség-szerepet, amely belső mentalitás, a legenyhébb gyermek- és életellenes karmikus programmal is ötvöződve, idővel a rákos sejteknek az elszaporodásához vezethet.

Szóval, nem a húsfogyasztásról és ezzel a trágyalével és fertőtlenítő szerekkel szennyezett környezet-termelésről való globális lemondás fogja megoldani a globális táplálékhiány problémáit, hanem az a globális lelki folyamat, amely alapján a nyugati típusú civilizáció által forgalmazott életmodellek koncepciói szerint felnövekvő és emancipálódó lányok és hölgyek automatikusan megtelnek magzat- gyermek- élet- és családellenes karmikus programokkal, és ennek következtében, ennek szubtilis, belső hatására, tudattalan, és ezért kivédhetetlen sugallatára befolyására, nem csak nem akarnak gyermeket „vállalni” abban a korban, amikor a foganás természetesen még lehetséges, hanem nem is képesek már erre biológiailag sem! Akár a gyermekellenes romboló programok hatására, vagy egyenesen a nyugati életmodell hatására megtagadják azt és sterilizáltatják magukat. De a legtöbb esetben már képtelenek a magzat foganásra. Misztikus megfogalmazásban: A FÖLDANYA ÍGY VÉDEKEZIK A TERMÉSZETELLENES ÉLETET FOLYTATÓ, TERMÉSZETROMBOLÓ „NYUGATI STÍLUSBAN” ÉLŐ EMBER UTÓDNEMZÉSI LEHETŐSÉGÉVEL SZEMBEN, ÍGY TESZI LEHETETLENNÉ AZT, HOGY ILYEN ROMBOLÓ PROGRAMOKKAL TELT AURÁJÚ MAGZATOK MEGFOGANJANAK, VAGY MEGSZÜLESSENEK. Persze, nagyon kell vigyázni: ez koránt sem azt jelenti, hogy minden a negyven éves éveibe érkezett nő, aki nem tudott gyermeket szülni, a jelenben is olyan spirituális állapotban (hangoltságban, rezgési szinten) van, hogy vele szemben a földanya védekezik. Tudjuk jól, hogy amiként teremtési (természeti) automatizmusok léteznek, úgy a korábbi blokációk is automatizálódhatnak és bizonyos kor után, hiába, hogy ezek a negatív programok által létrehozott blokációk feloldódnak esetleg a legfinomabb aura-szinteken (a spirituális struktúránk legfinomabb rétegeiben), mert a fizikai dimenzióban már képtelenek a szervek tökéletesen helyre-állni, fiatalos rugalmassággal működni. Az is igaz viszont, hogy azok a hölgyek, akik a harmadik, vagy negyedik főiskolai, vagy egyetemi diplomájuk megszerzésén, vagy a férjük – élettársuk „betanításán”, illetve megszelídítésén és házasításán szorgoskodnak tova 30 éves koruk után, de mivel úgy tűnik számukra, hogy esetleg a „gyermekvállalás” ideje is elérkezett, és kezdenek azon csodálkozni, hogy miért nem képesek magzatot foganni, lehetséges, hogy magas intellektuális színvonalon állnak, de hogy spirituális szempontból nulla fokon, sőt: inkább a negatív zónában tartózkodnak az is biztos.

Nem kell a lexikális, vagy műszaki – gazdasági tudáshalmazt, valamint a vállalkozói – menedzseri magabiztosságot a spirituális színvonallal összetéveszteni, amiként nem kell persze a dogmatikus vallásosságot, vagy a misztikus hőbörgést, az egzotikus „ezoteriát” és fantazmagóriát sem a metafizikai éberséggel, vagy az önmagától is meghatódó érzelgősséget a felelősségteljes szeretettel összetéveszteni.

 

Az a tény tehát, hogy a nyugati típusú civilizációban élő (modern és posztmodern) ember egyre inkább képtelenné válik az önreprodukcióra, egyáltalán nem arra utal, hogy lényegében bármiféle szellemi színvonalra is eljutott, hanem mindössze azt, hogy intellektuális (természettudományos) és gazdasági ügyeskedési szinten meghaladta a föld többi népeinek a szintjét. De esetleg még az is lehetséges, hogy ez a technikai-gazdasági színvonal az össz-emberi értékekkel összeadva, spirituális szempontból kevesebbet nyom a latban, mint a hindu vallásos fanatikusok állapota, akik úgy képzelik, hogy tényleg megtisztulhatnak "belülről", amennyiben a mára életveszélyesen szennyezett Gangeszben rituálisan megfürödnek. Hogy a virtuális spirituális színvonal fokozat-mérő mérleg serpenyője a "fejlett" nyugati egoizmus, vagy a primitív miszticizmus oldalára dőlne-e el inkább, nem hiszem, hogy bárki közülünk meg tudná ítélni, de az biztos, hogy egyik mindössze a másiknak a végletesen ellentétes megjelenési formája, és hogy az arany középút fölött vezető tényleges spirituális tudás szerinti életút mindkét szélsőségnél hasznosabb.

    És végül a gyermekek számáról. Nem tudom, szükséges-e elmagyaráznom, hogy miért, de személyes tapasztalatom egyértelműen igazolja ama székely szólásmondás metafizikai valóságosságát, miszerint egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, a három gyermek, már kezd tényleg gyermek lenni. Vagy annak az általános - magyar közmondásnak az igazságát, hogy a harmadik az isten igaza. Merthogy nálunk ez egyértelműen így történt, sőt: még ígyebben, mivel a negyedik gyermek stabilizálta a családot, miután Rékácska több hónapos lett. Akkor kezdtem igazából érezni, hogy most már tényleg édesapa vagyok, arról nem is beszélve, hogy Emőke még egy kamasz lányka volt Etuska, a második gyermekünk után is, és Turula, a harmadik gyermek ébresztette fel benne az anyát ténylegesen, majd Réka kiteljesítette azt. Most már lehet azt mondani rá, hogy nő, addig csak nőcske volt. Ezek spirituális magyarázatával, indoklásával egyelőre adósságban maradok veletek szemben, mert úgy érzem, hogy gyorsan el kell mondanom azt is, ami a 28 éves életkort meghaladó hölgyek fölösleges fogamzásgátló tabletta szedéséhez kapcsolódik, illetve ahhoz a tévképzethez, hogy amennyiben el kezd egy nő normálisan, tehát természetesen élni az élete párjával, szükségképpen szülőedénnyé, gyermekszülő automatává válik. NEM KELL A GYERMEKEK NAGY SZÁMÁBÓL KULTUSZT CSINÁLNI, mivel a szükséges elégséges gyermekszám mellett, a minőség is ugyanakkora és ugyanolyan fontos tényező. Végső soron tehát, három gyermek is elégséges a Megváltó Istennel szembeni becsület beteljesítéséhez, de ugyanakkor öt gyermek után már nincs ahogy személyes legyen a gyermek-szülő kapcsolat. Hiszen hat gyermek esetén reggeltől estig csak értük és rájuk kell dolgozni, amivel talán még nem is lenne baj, de sem az ellátási szükségletek, sem a számuk miatt, nincs ahogy az ember felelősségteljesen és következetesen külön - külön, mindegyik gyermekre rá tudjon figyelni, hogy a gyermek részére is, érzékelhető és megnyugtató(!) módon, szeretettel tudjon viselkedni, minden egyes gyermekre, amikor azoknak a száma meghaladja az ötöt.

Ezt koránt sem receptként, erkölcsi ideológiaként írtam le, és nem is azért, hogy szándékomban állna megsérteni, megbántani bárkit is, aki képesnek érzi magát ötnél is több gyermek helyes ellátására és felelősségteljes, minőségi nevelésére. Hanem mindössze azért, hogy akinek esetleg efelől kétsége volt, véletlenül se képzeljen a nagy gyermekszám fanatikus bolondjának, hogy megértessem: nálam nem a nagy számok utáni bolondulásról, a mennyiség értékeléséről van szó, sem a megszülendő, sem a még a gondozandó – nevelendő gyermekek számának a kérdésében sem. Nem a mennyiség értékéből indulok ki, amikor a magzat- gyermek- élet és családellenes romboló programoknak a létezéséről, természetéről, tragikus következményeiről és feloldási, meghaladási lehetőségeiről írok (beszélek). Ez az egyik ok.

A másik ok, hogy elejét vegyem az olyan (Persze, ugyancsak a nyugati egoizmus- és áldozat-hozatali képtelenség, valamint a gyermekellenes programok, illetve a személyi horoszkópokban a Rákban álló Lilith, vagy Sárkányfarok által jelzett tulajdonságok által sugallt) megjegyzéseknek és véleményeknek, bocsánat: tudományos ellenérveknek, amelyek szerint, amennyiben mindenki úgy gondolkozna, mint én, a túlszaporodás veszedelmes bombája fenyegetné az emberiséget. (Egy darabig a Bombayi és általában az Indiai és a kínai túlszaporodási bombákról beszéltek. Lehet, hogy az Indiai bomba-fenyegetés megmarad, de hogy a gazdaságilag fellendülő félben levő Kína bombája nemsokára elveszíti a hatóerejét, azt előre merem jósolni.) Nos, a családonkénti 3,5 (3 – 4) gyermekszámmal semmiféle túlszaporodási bomba fenyegetés nincs, mivel rengeteg ember létezik, aki a remetei állapotból főállást és hivatást csinál (Minden rendű, vallású és felekezetű apácák, szerzetesek, cölibátusban élő katolikus papok.), sőt olyan személyek is egyre nagyobb számban élnek a földön (nyugaton és újabban keleten is: pl. Japánban), akik tudatosan, de nem vallásos meggyőződésből, nem misztikus elképzelés következtében, hanem egyszerűen kényelemből, vagyis egoizmusból, a szingli életmódot választják, anélkül, hogy homoszexuálisok, vagy leszbikusok lennének. És persze, léteznek egyre növekvő számban az utóbbiak, de létezik a romboló programok hatása következtében egy bizonyos arányú, un. természetes elhullás is. És léteznek a klasszikus értelemben vett háborúk, háborús helyzetek áldozatai (Irak, Afganisztán, Közel kelet) és léteznek a közutakon zajló, rejtett háborúk, az un. közúti baleseteknek a halálos áldozatai. A túlszaporodás érve tehát, semmiképpen nem lehet ellenérv az egészséges életforma normális megélésére, folytatására. Nem lehet a túlszaporodás érv a normális családalkotás elutasítására, a normális természetes családi modellel szembeni, végtére is, egyszerű egoizmusban gyökerező „tudományos” ellenérvek elfogadására, illetve a gyermekáldás elleni, ellenséges rejtett, vagy nyílt magatartásra!

Arra tehát, rá ér mindenki gondolni, hogy mi lessz, ha igen sokan leszünk, miután a minimálisan elégséges, két szülőre jutó három, vagy négy gyermekes családját megalapította, természetes számúra "felfejlesztette". Indokolatlannak és primitív butaságnak ítélem meg tehát, a házastársi, élettársi viszonyban élő személyek un. védekezését a gyermekáldással szemben, amely arra a megfontolásra alapszik, hogy amennyiben nem akarják azt, hogy a nő fogamzásgátlót szedjen a család létszámának a növelése periódusában és „ha ilyen korán elkezdik a szaporodást” akkor szerencsétlen asszony, vég nélkül szülheti majd a gyermekeket. A harmadik – negyedik gyermek után tehát, rá ér aggódni a túl nagy családi létszámról, de ilyen fontolgatásokba bocsátkozni olyankor, amikor még egyetlen gyermek sincs, mindössze az önámításra is hajlamos, hipokrita és egoista gondolkozásnak a biztos jele. Arról tehát, hogy mi lessz az emberiséggel, ha netalán tán az egyelőre szégyenletesen sorvadó magyar nép is túlszaporodásba kezdene, csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akinek van már otthon minimum három gyermeke, akiket személyesen gondoz és nevel. (Ő és a párja tehát: nem az elvált férj, vagy az elvált feleség, nem a szülei, vagy az anyósék, és nem az állam.)

És még valami, a Dániel által említett, eleve elválásban gondolkozó friss házasok perspektíva nélküli, steril életvíziójáról, illetve a másik félnek az esetleges (rejtett) válási szándékától való félelméről: Garantálom, hogy elválásban csak az egykés, vagy a két-kés szülők képesek gondolkozni. Az a nő és férfi, aki tudatosan és nem, úgymond véletlenül, terve, szándéka és akarata ellenére gondoz és nevel három gyermeket, nagyon ritkán gondolkozik elválásban, a négy gyermekeseknek viszont, szerintem már eszébe sem jut ilyesmi. A megoldás tehát újfent csak nem az egoizmus által diktált gyermek-sporlás és a szűkkeblűség oldaláról érkezik, hanem éppen a másik oldalról: aki a válást el akarja kerülni, eszébe ne jusson két gyermek által magát bebiztosítva képzelni és, elégedetten "leállni", mert garantálom, hogy nem fognak "kijönni a támításai" (Bikini). Arról nem is beszélve, hogy a "támítások" soha nem képesek helyettesíteni az igazi szeretetet és ezért nem is vezethetnek sem a boldogsághoz, sem az egészséghez. A tényleges boldogsághoz ugyanis a jól teljesített alap-életfeladatok és személyi életfeladatok beteljesítésének az érzete vezet, és az egészséghez az élet minél szélesebb körű, minél variáltabb és mélyebb átélése, amiben a gyermekek nem hogy meggátolnának, hanem amihez éppenséggel, hogy hozzá segítenek.

Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen sok esetben a lányos szülőknek is (!!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való gondolkozása, ilyen jellegű életképzelete, az élet értelméről, természetéről és céljáról (rendeltetéséről) alkotott hétköznapi képzeletvilága. Mert egy dolog az, hogy a biológia, az akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt: még a pszichológia és a teológia is(!) figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi, de főként a női (anyai) képzelőerő mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és ezt a témakört a babonás boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott koncepció az, hogy az a kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem nevezhető tudománynak. Ezért nevezik áltudománynak az asztrológiát is. De azok a személyek, akik az élet teljességében gondolkoznak, akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt nem tehetik meg, nem lehetnek ilyen ignoránsak!

   A természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és hatásmechanizmusok figyelembevétele, a szubjektív tényezők figyelembe vétele tehát, zavarossá és művelhetetlenné tenné a tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató személynek a kutatás tárgyára gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több mint ötven éve kimutatták. A szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb szűklátókörűségnek és az ostobaságnak és a primitív közömbösségnek jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére az utóbbi magatartás is elég gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és főszerkesztőjének a „tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte az asztrológiai szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam felhívni a figyelmét. Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a kuruzslási és fekete, vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévhit logikája szerint, hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nők un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében legfontosabb léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de működtetett teremtő képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való kölcsönhatását feltétlenül figyelembe kell venni.

Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Az érettségi szinten iskolázott, esetleg tovább tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és autonóm személyi tudattal rendelkező nő), feltétlenül szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik, élesen és határozottan el kell határolódnunk. Az ilyen öntudattal rendelkező nők ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK „BUTA ÁLLATOK” MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI” 28 – 30 éves koruk után, vagyis, miután természetes módon megszülték és megfelelően gondozták is, akkor amikor annak ott volt az ideje, az első három, vagy négy gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a mentális képességeik, hogy csak akkor foganhatnak újabb magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba, ha azt mentális és spirituális (képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis, ha nagyon akarják. Különben nem.

Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási „veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét, illetve a rettenetesen fontos karrierjét” egy nem várt „korai terhesség.

Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen sok esetben a lányos szülőknek is (!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való gondolkozása. Az ilyen jellegű életképzelete, valóságlátása.

Mert egy dolog az, hogy a biológia, az akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt: még a pszichológia és a teológia is(!) figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi, de főként a női (anyai) képzelőerő mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és ezt a témakört a babonás boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott koncepció az, hogy az a kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem nevezhető tudománynak. Ezért nevezik többek között áltudománynak az asztrológiát is, mert figyelembe meri venni a teremtés első törvényét: a mágia tőrvényét. De azok a személyek, akik az élet teljességében gondolkoznak, akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt a valóság-tagadást, a valóság annak a nagyobb részének az elrejtését, amelynek a létezését a kvantumfizika is elismeri, nem tehetik meg. A hagyományos anyag-koncepcióra alapozó, az önmagában álló, szilárd és tömör anyag illúziójára alapozó öreg természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és hatásmechanizmusok figyelembevétele, vagyis a szubjektív tényezők figyelembe vétele, zavarossá és művelhetetlenné tenné a tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató személynek a kutatás tárgyára gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több mint ötven éve kimutatták. A szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb szűklátókörűség jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére, az utóbbi magatartás is elég gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és főszerkesztőjének a „tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte az asztrológiai szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam felhívni a figyelmét.

Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a kuruzslási és fekete, vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévhit logikája szerint. Hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nyugati típusú civilizációban élő nők un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása (Főként Magyarországi – amely ország, ilyen szempontból világelső e nemes ranglistán. – Nem véletlenül! - Vagyok kénytelen minden cinizmus nélkül hozzá tenni, hiszen erről is szól ez az írás!) valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében legfontosabb léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de működtetett teremtő képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való kölcsönhatását feltétlenül figyelembe kell venni!

Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Mármint a középiskolai érettségi szinten iskolázott, esetleg tovább tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és autonóm személyi tudattal rendelkező nő), szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik végérvényesen meg kell szabadulni! A valós helyzet ugyanis ennek éppen a fordítottja: az ilyen öntudattal rendelkező nők ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK TERMÉSZETES MÓDON, VAGYIS TEHETETLEN ÁLLATOK MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI”. 28 – 30 éves koruk után. Vagyis az után, hogy természetes módon megszülték és megfelelően gondozták is, és akkor amikor annak ott volt a természetes ideje(!), megfelelő időminőségben tehát, az első három, vagy négy gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a mentális képességeik, annyira megkeményedik a szellemi öntudatuk, hogy csak akkor foganhatnak újabb magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba (Mivel hogy ettől kezdve nem „esnek teherbe!), ha azt mentális és spirituális (képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis akkor, ha ezt nagyon akarják. Különben nem.

Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási „veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét”(sicc!), illetve a boldogságuk szempontjából, rettenetesen fontos karrierjét egy nem várt, „korai terhesség”.

Ezzel kapcsolatosan rengeteg mondanivalóm lenne, de idő hiányában, csak néhány motívumot, és azok közül is, csak a metafizikailag és asztrológiailag fontosakat említek meg, a többit gondolja utána mindenki, a saját józan belátása szerint. Azt több helyen leírtam már, de a leginkább a Lilithről szóló tanulmányomban fejtettem ki, hogy az élet, és az egyéni sors értelme sem lehet más, mint az egyetemes létezés értelme, célja és rendeltetése, illetve a teremtés értelme: célja és rendeltetése. És ez nem más, mint a Lilith zavaró hatásaitól való teljes megszabadulás (legalább is a spirituális dimenzióban: az egyetemes lét-látomásban), vagyis a megváltás. Az életünk célja tehát semmiképpen nem az öncélú élvezetek hajszolása, vagyis a mesterséges boldogság elérése, egészen pontosan: a boldogságnak a mesterséges úton, mesterséges eszközökkel való elérése. – Ezért van az, hogy születhet valaki bármennyire is gazdagnak, lehet meg a születésétől fogva mindene, mégis „eszi a fene” nem fér a bőrében, képtelen boldog lenni, holott minden olyan kényelmi, öröm- és élvezetszerzési lehetősége meg van, amiről más még csak álmodni sem mer. A megváltás tehát nem külső eszközökkel érhető el, hanem külső és belső egyén tapasztalatoknak a helyes (kauzális és spirituális) értelmezése és az így megszerzett értelmeknek (információnak, tudásnak, bölcsességnek) a hétköznapi életben való alkalmazása által érhető el. Nos, ez az egyéni tapasztalatokon is alapuló, ősszegező tudás-rendszer semmiképpen nem megvalósítható felnőtté válás előtt, vagyis a harmadik szaturnuszi ciklus (21 éves kor utáni évek) meghaladása előtt. Nos, kérdem én akkor, hogy normális dolog-e, abban ügyködni és járni, hogy 21 év alatti személyeket, „minden áron” boldogsághoz, vagyis minél több örömhöz, és ezen belül persze, akár szexuális élvezethez is jutassuk? Miért lenne „természetes” az, hogy a szülők, tekintettel arra, hogy „a mai kamaszok és fiatalok sokkal hamarabb marurizálódnak” – Ezt nem magamtól találtam ki: szociológiai felmérések alapján levont, pszichológiai „tudományos” következtetés. - beszerzik a 14 – 15 éves lányuknak a fogamzásgátlót, annak érdekében, hogy ez által, az állítólag marurizált lányaik szabad szexuális életet folytathassanak, de úgy „természetesen”, elkerüljék a „bajt”! És eközben, miközben ebben az előző nemzedékekhez képest, korábban bekövetkező maturizáció ilyen szép üzemi módban folyik, azok a hölgyek, akik tova, jól a harminc után észbe kapnak, hogy valamiképpen egy gyermeket mégiscsak össze kellene kalapálni, és miután még néhány év próbálkozás után kiderül, hogy nem lehet, afelől érdeklődnek az asztrológustól, hogy nincs-e ennek, valamilyen a csillagokban megírt oka, és „bevallják” őszintén, hogy fiatal éveik alatt, vagyis amikor annak a természetes ideje és rendje lett volna, azért abortáltak néhányszor és/vagy azért szedtek kb. egy évtizedig fogamzásgátlót, még annak ellenére is, hogy a jelen férjükkel, élettársukkal stb. több éve már, hogy együtt élnek, mert úgy érezték, hogy nem eléggé érettek még az anyai szerepre. (Csak mellékesen jut eszembe: ekkora szamárság eszébe nem jutna még egyelőre a régi hagyományok szerint élő, 19 – 20 éves csángó menyecskének…) Szóval, a következmények nélküli élvezetek habzsolására korán „marurizálódnak” a mai gyermekek, a szülői felelősségre meg igen későn. Logikus, nem? Milyen civilizációs maturizációról beszélnek a tudós pszichológusok és szociológusok, amikor a szexuális élet normális velejárójáról, vagyis amikor a terhesség kifejezéshez hasonlóan, a gonosz egoizmusból fakadó ördögi kifejezéssel: „gyermekvállalásról” lévén szó, kiderül, hogy a 26 – 28 éves emancipált hölgyek még infantilis tiniknek képzelik magukat? Hát hogy a csudába? Amikor következmények nélküli élvezetről van szó, akkor maturizálódtunk már, és amikor az un. marurizált helyzetünkben megtapasztalható élvezeteknek a természetes következményéről: az életről való gondoskodásról és felelősségről van szó, akkor úgy-e, meg érthető az elhárítás, mivel még „éretlenek” vagyunk – voltunk…, Aztán tova harmincöt évesen: csak éppen most sikerülne, valahogy mégis „babát foganni”. De persze, megint nem úgy, hogy viseljük a minimum másfél évtizedes öncélú élvezetszerzésben, vagyis természetes következmények nélküli „védekezésben” eltöltött mentális és spirituális ellenkezés és ellenszegülés következményeit, hanem úgy, hogy a lombikbébi programok doktorai megtermékenyítsenek, vagy a (jósoló) asztrológus megmondja, hogy milyen kedvező konstelláció idején szeretkezzünk, a sikeres magzatfoganás érdekében…

Szóval az, aki így (Ilyen hazug módon: lásd a maturizáció koncepciójának, a helyzet szerinti ellentétes és ellentmondásos alkalmazását) gondolkozik (szülő és gyermek egyaránt), világos, hogy az egyetemes törvények, és a lét és az élet eredeti értelmével és céljával ellentétesen gondolkozik és cselekszik és az is világos, hogy, mivel az egyetemes törvényeket, nem a Lilith által vezérelt korrupt ember találta ki, azok nem kegyelmeznek. Nem csak, hogy „baba” nem lesz, vagy esetleg csak egy vérszegény, és energia szegény gyermek lesz, de lesz helyette, vagy melléje méhnyak rák, hüvely, méh, vagy petefészek ciszta, jó, vagy rossz indulatú daganat és/vagy a mellekben csomócskák. Hát kérdem én, ez-e a helyes megoldás és magatartás, vagy az, hogy a 18 évet be nem töltött, illetve a magukat és az esetlegesen megfoganó és megszülető gyermekeiket eltartani még nem képes kamaszok és fiatalok, ne legyenek mindössze az élvezet szempontjából maturizáltak ami közben a felelősségek szintjén nem képesek azok lenni, és, következésképpen lehetőleg ne folytassanak szexuális életet. De legalább is nem a „felvilágosult” szüleik jóváhagyó bólintásával tegyék ezt. Illetve az, hogy a 21 évet betöltő nők ne hazudják azt maguknak, hogy ők még nincsenek megérve az anyai szerepkör betöltésére, hanem legalább önmagukban vallják be azt becsületesen, hogy még pluszban is élvezni akarnak, és ennek hajlandók viselni a következményeit, például abban is, hogy amikor majd szeretnének anyává válni, nem tudnak és ne haragudjanak a Sorsra, a természetre, vagy az Istenre, amikor a csomócskák a melleikben megjelennek.

Nagyon kérem minden női olvasónkat, nehogy perelni kezdjenek velem, minthogyha én erkölcs csőszködnék itt önkényesen, mivel én, számtalan horoszkóp értelmezése és a hozzám érkező levelek összevetése után, mindössze megfigyeltem a helyzet alakulását és levonva a következtetéseket, közlöm e megfigyelések tényeit és a következtetések logikus értelmét. Sem vallásalapító nem vagyok, sem dühöngő ószövetségi próféta, sem a demográfiai adatok miatt aggódó politikus.

Azt azonban minden, a témakörrel kapcsolatos internet fórumon lehet olvasni, és a tévé híradásokból is lehet hallani, hogy az EU-ban, a magyarországi magyarok vezetnek a női típusú (jellegzetesen női: teremtői- foganási, magzat érlelési és gyermek táplálási szervek szintjén történő) rákos megbetegedések listáján! Nem tudom, kedves Dániel, így már értehetőbb-e az AIDSZ-re vonatkozó analogikus parabolában kifejtett kapcsolat a jellegzetesen "magyaros" érték- schizofréniából fakadó, belső, Isten- és sors ellenes agresszivitás és a magyar nemzet "felszíni" betegsége között?

 

„Jónás: Üdv Mindenkinek! Igen, azt hiszem Szilárd barátom az elmúlt hozzászólásaival lényeges, alapvető kérdéseket kezdett feltárni. És mégis: Miért csappant meg a hozzászólások száma? Miért van az, hogy számtalan ezoterikus, spirituális irányzat létezik ma Magyarországon, jobbak, vagy kevésbé jók, mindegyik a szellemi gondolkozást,- és látás-módot igyekszik (el)adni, illetve gyakorolni, de ahogy lényeges kritikus ponthoz érkezik a társalgás, ahol már a kérdés súlya, vagy kínzó volta miatt nem lehet csacsogni, hirtelen mindenki kiszédeleg ebből a virtuális szobából? Persze, egy nép öncsonkító, önroncsoló hazugsága, amellyel következetesen igyekszik önmagát kipusztítani, nem könnyű "téma". Nem lehet egy kis orosz krémtorta (bár a lúdláb sem rossz), mellett szigorúan eltartott kisujjal ezüstvillával majszolgatva, megbeszélni. A magyar ezoterika a bepállott lelkű polgári közép, szalon- ezoterikája, mint ahogy ennek a rétegnek a nemzeti érzése is szalon-nemzeti érzés. Persze, hogyne, nagyon szeretjük ezt a kis cuki magyar népet (óh, mindig könnyek csillognak a szememben, amikor a történelmi nagyságunkra gondolok:-))), de apropó, idén hová mentek nyaralni, "spanyolba", vagy "olaszba"?

Vegyük egymást komolyan. Szilárd stílusa, mondanivalója, időnként szúrós, szögletes, nehéz. Mint amilyen pl. egy hegyi kristály. Tisztában voltam azzal, hogy ha a polaritásra épülő jelenlegi teremtési korszak magyarországi analógiáit nézzük a szó szerinti "nemzethalál" tükrében, jó néhány ember érzékenységét felkarcolhatjuk. De azt hiszem, itt az ideje az őszinte szónak. Ha egy nép, nemzet életében 100 év alatt a következők történnek: először eltűnnek az apák, nagyapák. Legalábbis döntő hányada. Utána lecsonkolják az országot és megmarad területben, lélekszámban az 1/3 része. Elbukik 2 világháborút, átél 3 megszállást. Elveszít erőszakban, kivándorlásban a csonkoláson kívül kb. 1 millió embert. Végül ennek a 100 évnek a felében meggyilkol 6 millió magzatot. Önként, szinte "dalolva". Most elveszik iskoláit, kórházait és burkoltan közlik: sokan vagytok és a multinacionális tőke nem fog eltartani benneteket!

Nem az a megoldás, hogy kuruc nótákat énekelgetünk a kocsmában, miközben a harmadik liter bort öntjük magunkba. Ó, sírva, nagyon tudunk vigadni! Személy szerint Gyurcsányt egy életveszélyesen ügyes, kegyetlen szélhámosnak tartom. Egy szicíliai maffiózónak, aki a vasárnap 10 órás mise közben egy cetlin adja át kivégzendő szomszédjának nevét az emberének, utána őszinte lelkesedéssel és áhítattal vesz részt a "szentáldozásban".

De Gyurcsány ennek a népnek az utolsó esélye. Annyira abszurd, perverz, hazug, kitekert az egész helyzet (és ő is!), hogy szinte a Kozmikus Rend üvölti a magyar nép képébe a diagnózist, miközben igyekszik a tükröt úgy tartani, hogy a nép megláthassa a saját arcát abban végre.

Hogy tisztában lehessen mindenki, hogy nem a pálya széléről üvöltözöm én sem. Lányom 16 éves, 3 hónap múlva elkezdi 17. életévét. Persze, mint apa annak örültem volna, ha még vár 1-2-3 évet azzal, hogy a szerelem fizikai részét próbálgatná. De a korszellemmel szemben a lehetőségeim korlátozottak. Teljes őszinte nyíltsággal kezeljük ezt a kérdést a családban, bármikor kérhet segítséget. De sem tablettás fogamzásgátlásról, sem abortuszról nem lehet szó. Ha egy lélek úgy dönt, és a kozmikus erőktől zöld lámpát kap erre, hogy meg akar születni, akkor meg fog születni. Sem ő, sem mi nem fogunk eldobni egy életet.

Ebben az esetben magasról letojom a karrierjét.

Ahogy a régi bábák mondták szülésnél az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most csendben is add ki!" Végezetül: Nem ártana, ha (különösen a fórumban található feminin energiák részéről) az állandó érzékenykedést és sértődést el tudnánk hagyni. Ha valaki nem tudja értelmezni azt amit a másik leír, akkor kérdezzen (vissza), de ne csapkodja az ajtót.

 

„István: Ezen a fórumon egyelőre nem lesznek sokan, főleg azok, akik hozzá is szólnak a dolgokhoz. Ennek az egyetlen oka, hogy a mai, modern emberek többsége nem képes az igazi felelősséget felvállalni, s mikor a téma túllépik a "csacsogás" szintjén, s esetleg szó esik az emberek (maguk előtt sem vállalt) tulajdonságairól, mindenki fejvesztve menekül. Ha könnyed, laza, "misztikus" válaszokat adnánk, mindenki élvezné, de senki sem tanulna belőle. Ilyen válaszokat bármelyik fórumon kaphat az ember. Kauzálist azonban nem. A legtöbb ember nem szereti az igazi okokat. A hivatkozásokat szeretik, s számukra kerülniük kell azt a fórumot, ahol nem a külső ellenségeket szidjuk közös egyetértésben.

"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott".

Az emberek alapállása a védekezés. Egész életükben ezt játszották. Itt is, ha nem a kényelmes, nekik kedvező információt olvassák, védekező pozícióba állnak. Ezzel én tisztában vagyok, így a jelenlegi helyzettel is meg vagyok elégedve. Egyelőre...”

 

„Szilárd: Házasságával külföldre szakadt, de ott időközben elvált asszonyi sorsra jutott, régi – régi jó barátnőm, aki messze földről látogatott el hozzám néhány éve a kamaszodó, egy szem lánykájával, hogy tárjam fel az ők személyi és közös sorsuk mozgatórugóit, és amely közös sors-mozgatórugók, már csak a gyakorlati tények és az előzmények alapján is (A hölgy velem egy idős, tehát az Uránusszal együtt a Rákban áll a Sárkányfarka, és maga is egyke mint én. Ezért ő is, „praktikus” megfontolásból, amelyeket nem részletezek itt, mivel amúgy is közismerten általánosak, egyetlen gyermeket szült, pontosabban egyetlen gyermeknek adott úgy életet, hogy a babát kioperálták belőle altatás közben, 8 évi házasság után.) a magzat- és gyermekellenes, illetve otthon- és családellenes programok bizonyultak, azzal a bizalmas kérdéssel keresett fel levelében az ősz folyamán, hogy a lánya, akivel, annak az édesapjától való elválása óta, mindent „felnőttként” megbeszél, rettenetesen szerelmes lett, egy az anyuka által is komolynak tartott diáktársába, és azt kéri tőle a lány, hogy az ő beleegyező (anyai) jóváhagyásával, lelkiismeret furdalás és bűntudat nélkül tehát, rendszeresen szeretkezhessen a fiúval. Gyermekkori barátnőm, hosszasan ecsetelte levelében azt, hogy mennyire örvend az ő jó nevelési módszerének, amelynek a gyümölcseként a lánya nem csak, hogy ennyire őszinte és becsületes, hozza, hanem „ennyire” bízik is az ő bölcs döntésében, és ő ezt a bizalmat lehetőleg nem szeretné elveszíteni, tehát szíve szerint engedne a lány esdeklő kérésének. Persze, ebben az esdeklő kérésben az is benne volt, hogy az anyuka menjen el a lányával a nőgyógyász ismerőséhez és írassanak fel a 15 éves gyermek számára fogamzásgátló tablettákat. Annak ellenére, hogy a megszokott esetektől és az általános szokásoktól eltérően, a barátnőm szerelmes volt a férjébe még a 7 éven át fogamzásgátolt házasság után is, és ez a lelki – szellemi állapot meglátszott a lány horoszkópján is, vagyis: ha későre is, de spirituálisan egy „jól ellátott” babaként jött a világra, a magzatfoganás ellen 7 évig (sőt: már a házasság előtt is ugyancsak 7 évig) szorgalmasan védekező édesanya, jóval keményebben felduzzasztotta a lánya spirituális struktúrájában a magzat- és gyermekellenes programokat, mint amilyeneket ő öröklőtt az anyai ági őseitől. (Hold, Szaturnusz és Plútó által támadott Lilith a rákban, valamint más motívumok is jelezték, hogy a gyermek struktúrájának az egyetlen, de igen veszélyes, feloldandó és meghaladandó motívumrendszere, éppen az, ami ellen most merényletet készülnek elkövetni!). Ezért egyértelműen azt válaszoltam, hogy a tanácsom az, hogy ne a kérdésben helyesen dönteni képtelen lányától, hanem magától, vagyis az anyai lelkétől kérdezze meg azt, hogy szerinte megéri-e a lánya jövője szempontjából az „érthető” szexuális vágyak kielégítése, amelyek most annyira kísértik a lányt, hogy másra nem is tud gondolni, azt, hogy ugyancsak 15 év múlva, egy hideg nőgyógyászati kecsként őrlődjön, sok remény és még több kétségbeesett kétkedő gondolat között, és a petefészkében és a méhében történő istentelen sebészi beavatkozások miatt érzett fizikai fájdalmat magába fojtva, annak érdekében, hogy valamiképpen hátha mégis megfoganna egy magzat a 15 éves gyermek szexuális vágyai miatt meddővé tett méhében? A régi jó barátnőm, nem válaszolt erre a levelemre, pedig korábban, volt úgy is, hogy gyakran irogatott és kérdezgetett, ezért nem tudhatom, hogy feltette-e az anyai szívének az általam javasolt kérdést. Ám, mivel az asztrológus olyan személy, akihez akkor is elérkeznek a körzáró információk, ha egyáltalán nem igényli azt, teljesen más úton (Az elején, egyes esetekben még meg is voltam döbbenve, hogy milyen elképesztő módon jut a birtokomba egy – egy hír, vagy információ!), és anélkül, hogy az eredmény egy körömfeketényit is izgatta volna a fantáziámat, megtudtam azt, hogy a kislány nem csak, hogy szeretkezett a nála mindössze 2 évvel idősebb fiúval néhány hónapon át, amely szerelmi aktusok miatt éppen, hogy a fiú szülei és rokonsága volt kétségbeesve, hanem hogy már el is hagyta a fiút, egy másik, szó, ami szó, érettebb legényért, akivel immár szintén „normális” szexuális viszonyt folytat. – Valószínűnek tartom, hogy a magát felvilágosultnak, helyesen gondolkozónak, és megértően jó anyának képzelő barátnőm többet nem is fog írni.

   Hát egyelőre ennyit lehet mondani a felvilágosultan modern és demokratikusan liberális nevelésről. A felvilágosultság és felvilágosult problémakezelés ugyanis, egyáltalán nem az olyan ostoba liberális magatartás kérdése, amely megáll a természettudományok által adott anyagi színvonalon álló válaszoknál és eszközhasználatnál, illetve az ennek a színvonalnak megfelelő ördögi erkölcsnél. Az igazi felvilágosult nevelés olyan, amely lehatol a problémák hajszál gyökeréig és ezért képes magától kiszedni a fejét a természettudományos homokból, és nem csak észrevenni, hogy a „természettudományos” problémakezelés egyenesen a pokolba (A az időnapelőtti rákdaganatos tragikus halálba!) vezet, hanem meg is képes válaszolni a lényeges kérdéseket és a fiatal lányokat és fiúkat felvilágosítani afelől, hogy miért vezet 15 év múlva személyi tragédiákhoz és krízis-állapotokhoz, az, ha olyankor engedünk a „természetes” vágyainknak, amikor a vágyaink beteljesüléséből eredő ugyancsak természetes(!) következményekért, ebben az esetben a megfoganó és megszülni vágyó gyermekek életéért, nem vagyunk még képesek vállalni a személyi felelősséget.

És, hogy az érettebb, 18 – 19 év feletti, fiatalok korosztályának az ide vonatkozó, égető problémáját is érintsem: egyetemista koromban két fiatal évfolyam- és csoporttársam (26-on voltunk a csoportban!) szült gyermeket, és egyáltalán nem volt semmiféle látható jele annak, hogy ez az új, kismamai és szülői állapotuk, őket a tanulmányi eredményeikben, vagy később a szakmai elhelyezkedésükben hátráltatta volna. Egyikük sem veszített évet, sem ösztöndíjat, a vizsga eredményeik nem lettek gyengébbek, velünk egyszerre államvizsgáztak, és egyáltalán nem rosszul! Babáik tehát egyáltalán nem törte kettőbe a sem karrierjüket sem az életüket, nem fosztotta őket meg semmiféle fene nagy kacifántos boldogságtól, amiben mi részesültünk volna, ők viszont nem. - Én viszont, aki ugyanabban az időben kézzel lábbal tiltakoztam az ellen, hogy „nekem”, az én akaratom és megkérdezésem ellenére, a velem korábban szeretkező nők gyermeket szüljenek, annyit értem el a, mikor kétségbeesett, mikor hevesen és mérgesen tiltakozó haragvásaimmal és nehezteléseimmel („Mérgelődéseimmel” tehát!), hogy gyomorfekélyes, patkóbélfekélyes, hiperglicémiás, alacsony vérnyomásos, végbélhurutos, majd később, tehát jóval a „cirkuszok” lejárta után, hólyag és vesebajos, aranyeres és prosztatás személy lettem. És ezek után, szeretném látni én azt a férfit, aki az én koromban, legalább annyira egészséges mint én a jelenben, de velem ellentétben, aki elképzelhetetlen erőfeszítések és lemondások árán szereztem vissza az egészségemet, azt meri vallani, hogy annak köszönheti az egészségét, hogy akárcsak én akkoriban, nem hagyta magát bepalizni és a „ráerőszakolt” szülői felelősségektől egy-egy kis havi gyermektartás kifizetése árán „szerencsésen” megszabadult!”

A teremtés első törvényével való szembenállásnak ugyanis, ha nem közvetlenül, akkor közvetve és áttételesen, de mindenképpen végzetesek a visszahatásai. És ezért az, aki nem az öncélúan felesleges (Például: idő előtti) élvezetekről való lemondás által akarja megelőzni a teremtés automatizmusainak a következményeit (A biológiai magzatfoganás lehetőségét), hanem a teremtés biológiai megtörténésének a meg gátolása által, elkerülhetetlenül részesülni fog valamilyen formában ezekben a káros visszahatásokban.”  

 

„Maresz: Kedves Jónás, utóbbi hozzászólásodban azt írtad, hogy: „Ahogy a régi bábák mondták szülésnél az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most csendben is add ki!"

Nos, ha ilyen prüd bábáim lettek volna, biztos elkergettem volna mindegyszálig. Maresz”

„Jónás: Kedves Mária! Látod, már a bábák sem a régiek!!!

Kedves Barátaim! Szilárd már asztrológusi tapasztalati köréből megállapította, hogy Gyurcsány Ferenc a nők körében mennyivel népszerűbb mint Orbán Viktor. Ezt a látszólag szubjektív megfigyelést a közvélemény kutatások messzemenően megerősítették. Íme az eredmény: Cím: népszerűség.jpg Fájl mérete: 37.81 KB Megtekintve: 55 alkalommal. Hogy mikori a felmérés, nem derül ki, de szerintem 2006. tavaszán készült.”

 

„Szilárd: a Jónás által közzétett grafikonok, amelyek szerint a magyar honleányok és honasszonyok nagy többsége szemében (lelkében) a nagy fiából áruházi szarkát nevelő, vidáman hazudozó, a nyílt hazudozást a pártja körében beismerő, majd a közvélemény előtt az egészet "másképp értelmező", Gyurcsány szimpatikusabb, mint Orbán Viktor, magáért beszél. Az, hogy a nyílt gerinctelenséget kormányzói szintre emelő Gyurcsány Ferenc szimpatikusabb, mint a világos beszédű Orbán Viktor, (És fordítva: a magyar férfiak kis többsége számára Orbán a szimpatikusabb), csak aláhúzza mindazt, amire az eddigiekben próbáltam felhívni a figyelmeteket.

Ezeknek a beszédes statisztikai eredménynek, két metafizikai okát ismerhetjük fel:

1) Tudjuk, hogy a szimpátia, vagy antipátia(!) nem értelmi megfontolás, erkölcsi, politikai filozófiai és más szempontú gondolkozás eredményeként jön létre, hanem a tudattalan érzelem- és képzeletvilágunkban spontánul lezajló folyamatok következménye. A Hazudozó, jannus arcú, gerinctelen férfi azért szimpatikusabb a hamisan emancipált nők többsége számára, mert a megtermékenyülés tudattalan rémképével élő mai magyar nők tudattalanja nem érzi annyira veszélyeztetve magát a Gyurcsány szerű férfiak által, mint az egy egyértelműen és határozottan beszélő és viselkedő Orbán féle férfiak által. A minap kaptam egy hölgyi levelet, amelyben az illető afelől biztosított, hogy "Ki nem állhatom Orbán - királyt", de persze, velem is a "durva és kíméletlen" viselkedésem miatt volt meggyűlve a baja, sőt: azt is bevallotta, hogy az ugyancsak "keményen" viselkedő élettársával is, akinek a modorát, sok éves konkurenciaharc után, végül is sikerült elfogadni.

 

2) Véleményem szerint az emancipáció még a fejlett nyugati társadalmakban sem ment végbe, mivel a nők, ahelyett, hogy a női személyiségükben erősödtek volna meg, egyelőre a férfiasságnak az általuk évszázadokon át irigyelt negatív elemeit vették át, amellett, hogy a korrupcióra való hajlamuktól egyáltalán nem szabadultak meg (Lásd a korrupció almájának az Ádámmal történő megetetését Éva által a paradicsomból való kiűzetés előtt) vagyis a természettel (Első sortban saját anyai - teremtői, táplálói természettel!) szembeni erőszakoskodásra szoknak rá egyre ijesztőbb méretekben, amit persze vak természettel szembeni, ártatlan kiszolgáltatottsági állapotuknak és az erőszakos férfiakkal szembeni kiszolgáltatottságuknak az ellensúlyozása éppen értelmeznek. És persze, azt, hogy ők szeretnének a férfi fölött uralkodni és azt megtermékenyíteni. A kérdés csak az, hogy mivel. A lombikbébi gyártást és a klóónozást ugyan kitalálták már a kényelem- szolgáló, vagyis a nőszolgáló tudósok, de azt még nem, hogy a nők, hogyan termelhetnének spermát? Lásd az Amerikai filmeket, amelyekben ma már nincs is figyelemre méltó szex-jelenet, ha a férfit nem bilincselik az ágy támlához és nem lovagolnak egyet rajta. Sharon Stone már meg is gyilkolta a férfiakat, a Basic Instinctben, miután ilyen élvezhető módon keresztre feszítette. Nem véletlen az, hogy a meghatóan szép színésznőnek nem lehetett saját gyermeke...

Szóval az emancipáció még nem ment végbe, mivel a nők egyelőre csak a női sérthetőségük és kiszolgáltatottságuk leple alatt dagasztott természet- és férfi ellenes agresszivitásukat növelték meg, valamint a korábban csak a férfiak által gyakorolt társadalmi korrupcióban (a természettiprás segítségével végre hajtott kizsákmányolásban és azok eredményében: a közösségi hazudozásban és a tolvajlásban) való részvételi arányukat. Az élet-élvezetből és az öncélú hatalomból való maximális részesedési igényüket növelték, az élettel és az egészséggel - boldogsággal (megváltással) szembeni felelősségüket viszont nem hogy erősítették volna, hanem gyengítették. Öncélú élvezetek maximumra való felsrófolása igen, ebből minél többet követelnek, a következményekért való felelősségből semmit. Ez maradt a férfiakra: ők a felelősek a föld megnyomorított élő világáért, az összezavarodott klímáért, mert hát az ártatlan nők ugyan mit tehetnek erről? Nem tehetnek erről semmit, mint ahogyan nem tehetnek a saját méhük és melleik rákosodásáról, illetve a lányaik meddővé válásáról, a fiaik impotenssé válásáról sem... És nem tehetnek arról, hogy az iskolákban kevés a gyermek és be kell a kis létszámú osztályokat zárni, mivel a Gyurcsányék által hőn szeretett és a magyar kis és középvállalkozókkal szemben előnyben részesített multik nem fizetnek annyit az államkasszába, hogy ezt a "kulturális" luxust a magyaroknak fenn lehessen tartani.

És persze, arról sem tehetnek, hogy most olyan kormány van a Magyarországon a hatalmon, amely elveszi a korházaikat, az óvodákat és az iskolákat a kevés számú gyermekeik elől, annak érdekében, hogy az állami tankönyvkiadó és a repülőtér után, azokat is kiárusíthassa, mivel ők nem tettek egyebet, csak a szimpátiájuk szerint szavaztak a pingvin táncot lejtő Gyurcsányra és hazudozó csapatára. Hát persze..., nem is lehet arra a feleségét öt gyermekkel beterhelő, Gonosz Orbánra, aki unszimpatikus szigorával nem szegénységbe és a kétségbeesésbe, hanem a polgári prosperitásba "sodorta" családjaikat. Mondom én tehát, hogy az igazi, a felelősségteljes emancipáció még hátra van!

És azon is érdemes elgondolkozni, a metafizikai alapokhoz visszatérve, hogy a felelősség teremtői-megváltói (Isteni) őserejét a Szaturnusz testesíti meg az asztrológiában. A Szaturnuszt viszont a küszöb őrének, a Karma mesterének, és más megjelenési formájában: a halál angyalának is nevezik. Mindennek értelme az, hogy aki nem felelősen gondolkozik, dönt és cselekszik, hanem az érzelmei - szimpátiája szerint, az tanulhat meg bármennyi misztikus és mágikus technikát, trükköt és terápiát, mert úgy sem léphet be a mennyek országába. Lehet bármilyen nagy Ezoterikus leányzó, vagy asszonyság, mert amíg a külső felelősséget nem tudja gyakorolni, egészen biztos, hogy a belső, spirituális felelősséggel is hadi lábon áll és az egész nagy egzotikus csodabogár-kozmetikus tudománya mindössze egy felfújt hólyag, bizony mondom nektek, hogy attól oly távol van a mennyek országába való bejutás lehetősége, mint Makó Jeruzsálemtől. Akinek van füle hallja.

 

Az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis az önérzeteskedő, sértődékeny személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a köntörfalazás és alakoskodás nélküli, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből

a szeretetet!), azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség erre, éppen a gyermekgondozás, illetve a több – Lehetőleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! – gyermeknek a gondozása! – Figyelem: nem nevelése, hanem gondozása! – Ennek a megkülönböztetése nagyon – de nagyon fontos.

Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni csak a gyermekekkel való, csak nevelési szintű foglalkozás által. Pontosan ezért nem érinti meg a gyermekeiket gondozni nem ráérő apákat a szeretet, ami abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal viselkedni, amikor azok felnőnek, és „csalódást” okoznak nekik, mivel nem váltják be a hozzuk fűzött szülői ambíciókat.

És amit Marika, bizonyára egészen véletlenül, kihagyott a jó karikatúrának készült Tökéleteses – férfiképre épített értelmezéséből: hogy a csodába értékeljen egy a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelő, hím nemű személyt az a nő –AZOK A NŐK - és nem tudom elkerülni, hogy a politikai rovatból ide ne hozzam a búsulmányunkat: azok a nő nemű magyar választópolgárok – AKIK A BENNÜK LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETIK ÉS ELUTASÍTJÁK. Egészen pontosan: logikusnak látom azt, hogy azok a nők, akik vagy csak a bennük levő magzat- és gyermekellenes, valamint élet és családanyai szerepkör ellenes programok hatására (Víz jegyek) irracionális és öntudatlan módon félnek attól, hogy kihordandó és megszülendő magzat kerüljön a méhükbe, vagyis a saját anyaságuktól, vagy azok akik az un. Férfi és férfiasság-ellenes („agresszívitási”) programmal rendelkeznek az aurájukban, és minden férfiasan viselkedő személyben, nem csak, hogy a személyi, személyiségi konkurenciát érzik és félik önkéntelenül, hanem azt a személyt is, aki veszélyt jelenthet számukra az által, hogy őket megtermékenyítheti, tudatosan, vagy tudattalanul UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK AZOKAT A FÉRFIAKAT, akik „úgy” vislekednek, vagyis akik az ők képzeteik szerint sértően viselkednek. MINT ahogyan annak a Magyarországnak a többségi nő nemű állampolgárai, amelynek az iskoláit be kell ma zárni a tömeges gyermekhiány miatt, amit ezeknek a nőknek a többsége hozott létre(!) DEKLARÁLTAN, vagyis nyíltan kimondva, szívből UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK a nyilvánosság előtti szerepléseinek többségben mindig férfiként viselkedő, EGYETLEN feleségnek ( – Vigyázat: Gyurcsánynak az első házasságából van egy fia, a második feleségétől született két gyermeke, amelyekhez – És ez viszont az ő becsületére legyen mondva! – adoptált egy árva gyermeket.) ÖT GYERMEKET NEMZŐ ORBÁN VIKTORT.

A megoldás tehát újfent nem a férfiként viselkedő férfiak állandó rekcumolásában, „helyes viselkedésre”, vagyis a női érzékenységre (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességéra való figyelmeztetésében, vagy azoknak a nyílt gyűlöletében található, hanem az ilyen nők saját anyaságának az elfogadásában!

A mai kórnak éppen az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bőrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem. Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is, a vénuszi báj is, amiről Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a „tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a kiskorú gyermekeket! – Nem érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság őseszméjének, mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán múlik minden? Nem érthető, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a nők: lányaikban a mai anyák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje és becsülje egy férfi, amikor ő nem tiszteli és becsüli magát, vagyis a benne levő anyát? Amikor a méltó konkurenciája – nem termékeny partnere! - akar lenni a férfinak, és nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást?

Persze, hogy nem tudja a mai férfi átvilágítani és megtermékenyíteni a nőt, amennyiben ez a kérdés még csak fel sem tevődik soha sehol! És a legkevésbé az anya – lánya, kegyes hazugságokkal és nagyokos pszichológaiai elméletekkel terhelt kapcsolatokban - Ahol a nő mindent akar az ég-világon, csak egyedül azt nem, hogy anya legyen! Amikor a nő fél még a saját lelkiismeretétől is, nem hogy a férfi átható értelmétől, annak a világos és természetes, megtermékenyítő tekintetétől?

 

"Maresz: Kérdem én hány férfi van manapság, aki akárcsak magát is át tudja világítani, nemhogy a párját. Egyébként is tudott dolog, hogy az öntudatos férfi éppen a hibáit, a tévedéseit ismeri be a legkevésbé, mivelhogy tévedhetetlen. Sőt, ha tévedett már nem is férfi, maximum nő, azok szoktak inogni. Anélkül ismeri a nőt, hogy az megszólalna. Neki ne meséljenek.

 

Az igazi férfi reggel elmegy, miközben kihagyja a feleségének a gyermekek és a házimunka melletti a család anyagi gyarapodását szolgáló feladatokat. Persze mondanom sem kell, hogy a pénzt jól elzárva tartja, mert hát az uralom egyik fő összetevője, hogy rendelkezik a család pénzéről. Az asszony költekező, s különben is ő keresi pénzt a nő fehér kesztyűjére(ami nincs is, vagy úgy kapta ajándékba mástól). Aztán elmegy dolgozni. A családban a hangulat oldott, mindenki végzi a dolgát. Amikor hazajön egyet jó nagyot üvölt köszönésképpen, a feleség összerezzen, a gyermekek összefutnak egy sarokba és vacognak, számba veszi a haladást, ami természetesen elégtelen.

Enyhe düh jelei látszanak az arcán, hiába, ezzel a nővel nem lehet. Elmondja asszonyának, hogy más ügyesebb nőt kellett volna feleségül vennie, de ha egyszer feldühödik elkergeti az asszonyt a "kölykökkel" együtt, s éli az életét nyugodtan. Csak bosszantást jelentenek a számára.

Aztán elébe teszik az ebédet, nyílván egyedül eszik. Ne zavarják! Más jelenléte fölöttébb zavarja a nap eme nyugodt perceiben, különben sincs egyetlen nyugodt perce. Az asszony lehetőleg álljon a hátánál, hogy ha valami kell, azonnal ugorhasson. Általában kell is. Aztán lefekszik és horkol egyet délután, miközben maximális csend uralkodjon a lakásban. Az utcán legalább három lépéssel a felesége előtt halad, hogy ott is látszódjon, mennyivel előbbre jár ő, meg, hogy ne zavarja magasrendű gondolataiban a felesége fecsegése. Otthon miután felébred délutáni szundikálásából, s még nem érkezett meg a szomszéd, akivel nagyon fontos kártyapartija van, szétnéz a családban s látja, hogy egyik gyermeke buta, a másik béna, a harmadik rendetlenkedik, hangoskodik, s a negyedik megfésületlen, mosdatlan. A gyermekek bűntudatosan sunyítanak egy, két atyai áldás után, az asszony hízeleg, nehogy ő is kapjon vagy kettőt. Megérkezik a szomszéd és megint kuss: gyermekeknek a sarokba! Az asszony, szintén. Fontos férfi dolgokról van szó, amihez nők nem értenek. Közben iszogatnak. Aztán 50 éves kora körül hirtelen legyengül és pár hónap alatt elviszi a prosztata rák. Otthagyva szép családját a hőn szeretett apa.

A férfivel kapcsolatban tudni kell, bár kauzális szinten a fény megtestesítője, de gyakorlatban, minden férfiben annyi tudás van és annyi spirituális fény van, amennyit feléleszt magában, s amennyi adottsága, hajlama van erre. Sem több sem kevesebb. A legfontosabb képessége, hogy hajlandó ismereteket szerezni, az igazságot kutatni, s ennek eredményeképpen végül valamit tényleg tudni egészen biztosan az élettel és léttel kapcsolatban. S ez az amivel megtud termékenyíteni, ez amit érvényesíteni tud. Amit érvényesíteni érdemes. Ezért választottak a férfiak fiatalabb nőket régebb és fiatal nők érettebb férfiakat, nem pedig apakomplexumból a nők, meg hatalmi mániából a férfiak, ahogy a pszichológusok írják.

 

Mint ahogyan a nő is, bár kauzális legfinomabb csíráiban a teremtő szeretethez, a nyitottsághoz, elfogadáshoz áll a legközelebb. A valóságban bennünk nőkben elég sok rosszindulat, zárkózottság, boldogságféltés, gyűlölet tud meglapulni. Nagyon sok esetben a szeretetre való képességet külön meg kell tanulni. Többek között a gyermeknevelés pontosan az értelmes szeretet képesség kialakulását szolgálja, amennyiben a nő tudatosan odafigyel rá. Ugyebár csakugyan a legtöbb fejtörést azért a gyermek nevelése okozza, mert nem elég a mában gondolkodni, hanem arra is gondolni kell, hogy 10-20 év múlva az általunk tanítottak a javát szolgálják-e avagy éppen a vesztét okozzák majd, de ezt a részt le is zárnám, mert ez egy külön nagy téma.

 

Az előbbi írásomat éppen azért tettem fel, hogy egyrészt nyilvánvalóvá tegyem, a minimális szeret nélküli fény érzéketlen hatalmaskodás, basáskodás csak. Mivelhogy a személyes erejétől megfosztott férfiről, s annak áldatlan következményeiről a személyes életben és a közéletben Szilárd több helyen is szól. Amivel természetesen egyetértek.

Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a szellemi, a valódi, azt életben is helyt álló és pozitív következményeket hozó következtetésekre csupán szeretet alapon lehet jutni. Hamvas Zoltán azt írja: ami a szeretetből nem érthető az értelmetlen. Lásd a sok életidegen filozófiát.

Nyílván, a férfinek például hiába van óriási szellemi tudása, ha nincs bátorsága áramoltatni elsősorban önmagában, s ha bevált, a párját is megtermékenyíteni vele, a párjától is elvárni a maga természete szerint a realizációt. Ez azonban a kérdésnek csupán az egyik fele, mert a megtermékenyítés tekintetében kell az elfogadó fél is. Itt viszont nagyszükség van a nőnek nem csupán az elfogadó készségére, hanem a bizalmára és ugyanakkor a helyzetfelmérő, helyzetfelismerő, változó képességére is. Mert azért egyezzünk meg, bármilyen okos és bátor férfival legyen dolgom, helyettem nem gondolkozhat senki, ez egyenesen szellem ellenes és ugyanakkor önállóság ellenes. Márpedig a lét az önálló személyen alapszik. Hiába veszem magamba az információt, ha nem építem be, nem gondolom át többször is az értelmét, sőt nem vetem ki azt, ami nem illik a természetemhez.

  Az más kérdés, hogy sok nő azt mondja, hogy az a jó amit én mondok, s minden egyéb érvénytelen. Ezt a férfi is szokta mondani, de nála ez egyenesen erény számba megy. Nem kell a dolgokat ennyire leszűkítetten nézni. Mindenkinek ott van a Jupiterje s ennek segítségével pontosan arra kell a leginkább odafigyeljen, hogy mikor és mivel termékenyít meg és termékenyül meg. Mert ez valahol egy jól működő kapcsolatban kölcsönös. A férfi sem termékenyít meg folyamatosan, mint ahogy a nő sem termékenyül meg állandóan. Szellemi szinten meg végképp nem. S persze mindez elválaszthatatlan a felelősségtől, ahogy Szilárd is írja a politikai rovatban.

 

Elsődlegesen a Marshoz és a Naphoz kapcsolódó megtermékenyítés szerepe a férfihoz kapcsolódik, a nőhöz pedig a Hold és a Vénusz kötődik a természeti létben. A férfiban a Marsot és a Nap természetet el nem fogadni és az nem táplálni épp olyan veszteség a férfi és nő számára is, mint a nőben a Hold természetet és Vénuszt elutasítani. Vagyis vedd el a nőtől az a lehetőséget, hogy gyermeket szülhessen és nevelhessen, vedd el a szépségét, a báját, kedvességét, a szerelemre való lehetőségét és a világ legboldogtalanabb személyévé teszed. Ezzel szoktam ilusztrálni a rendelőim számára eme princípiumok megértésének, elfogadásának fontosságát.

Az előbbi példát továbbá azért is hoztam fel, mert a férfi uralommal kapcsolatban általában nekünk nőknek nem sok jó jut eszünkbe, önkéntelenül a basáskodás, az öncélú hatalom gyakorlás, egyenesen a személyiség eltiprás jut eszünkbe és sehogy sem a szellem tisztító ereje. Pedig erről szól az igazi férfi szellem, csak ki kell várni és kellő türelemmel, lelkesedéssel, odaadással és lehetőleg nem öncélú elvágó, semlegesítő kritikai szellemmel ajánlott viszonyulni hozzá."

 

"Szilárd: lenne némi kiegészítőm a Marika által felvázolt tökéletes férfiről:

A tökéletes férfi az, aki a felesége kiszolgáltatottjávaá válik, mivel úgy képzeli, hogy természetes az, ha az asszony őt kiszolgálja. Ezért, amikor a felesége megbetegszik és korházba kell feküdnie, teljes lessz a családban a kétségbeesett káosz: az még hagyján, hogy az összes szekrényfiókot ki kell rámolnia, mert azt sem tudja, hogy melyikben találhatja meg a zokniját, a vasalt ingét, sőt: esetleg még a gatyáját is. Sőt: azt sem tudja, hogy erre vagy arra az alkalomra, közösségi, vagy hivatalos megjelenésre (korházi papírok beszerzésére, milyen ruhát kell felvennie és ahhoz milyen ing és milyen nyakkendő passzol. És micsoda rettenet: ha nem megy vendéglőbe táplálkozni, nem ehet meleg ételt és ez maga a pokol! De mindez még mindi semmi: neki kell a cipőjét megpucolnia! De mi lessz ilyenkor a gyermekekkel, ha nincs vele egy helyiségben, vagy közeli helyiségben lakó anyja, vagy anyósa, nővére, épp ráérő, munka nélküli és saját család nélküli sógornője, aki gyermekeit öltöztesse, megmosdassa, megfürdesse, megetesse (süssön, főzzön nekik!)? Bejáró - takarító, öltöztető, gyermektápláló és nevelő - nőt kell szerelni és azt keményen megfizetni. és az elviszi nem csak a család pénzét, de az ő, új autóra, külön tévére, horgászfelszerelésre, stb. spórolt, vagy éppen a dugi pénzét is! És ez még a jobbik eset. Mert ha az ideális férfi meg is találja a zokniját és vasalt ingét, de se a közelben lakó nyugdíjas anyja vagy anyósa, munkanélküli húga, nővére, vagy sógornője sincs, és nem is keres annyit, hogy bejárónőt fizessen, sőt: autója sincs, amivel a gyermekeket vendéglőbe hordja, akkor tessék elképzelni, hogy mi történik? Rágondolni is kész tragédia!

    Nem tudom, Marika hol olvasta, azt, hogy a Pszichológusok szerint a régi időkben, és vidéki kultúrkörökben (Például a székelyföldi falvakban és kisebb városokban még) a fiatal nők és lányok - és apakomplexusaik által vezérelve mentek feleségül idősebb férfiakhoz. Mielőtt bármit is mondanék ezzel kapcsolatosan, előre akarom bocsátani, hogy mindazok ellenére, hogy a feleségem 25 évvel fiatalabb mint én, egyáltalán nem vagyok a házastársak közötti ilyen nagy arányú életkori eltolódásnak a híve! Regényemben, de máshol is, leírtam már, hogy amikor rájöttem, hogy bizony, visszavonhatatlanul szerelmes lettem a 19 éves egyetemista lányba, miközben - és annak ellenére! - hogy én "egy komoly kapcsolatról" álmodoztam, egy annak (És nekem!) megfelelő komoly nő nemű partnerrel, ismervén már a Szaturnuszi ciklusok spirituális jelentését, előbb kétségbeesetem, majd annyira megharagudtam magamra, illetve "az én szerencsétlen és hülye sorsomra", hogy Istentelenül meghűltem. - Szerencsére a hűlés spirituális okait is ismertem, ezért igyekeztem minél előbb, és lehetőleg maradéktalanul abba hagyni a "mérgelődést". Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy egyből jövendő feleségemként kezdtem volna Emőkére gondolni, hanem azt, hogy mit tehettem mást: elfogadtam a helyzetet és a komoly kapcsolat megvalósításáról szőtt álmaimat, ha kényszeredetten is, de egyelőre és ismét félredobtam. És ezzel együtt elhalasztottam a szaturnuszi ciklusokról szóló tanulmány megírását is, annak ellenére, hogy több ízben is tartottam róla előadást, hiszen a helyzetemmel ellentmondásban voltam azokkal a következetésekkel, amelyek onnan levonhatók. És ha nem is lennék ellentmondásban, akkor is félő lenne, hogy e helyzet miatt szubjektív magyarázatot vinnék az értelmezésbe. Ezért mind kérem Istvánt, akinek van a témáról egy kidolgozott kézirata, hogy azt vigye gépbe minél hamarabb.

Akit érdekel az a lelki - szellemi és sors-folyamat, amely oda vezetett, hogy másfél év múlva összeházasodtunk Emőkével, ott van leírva a Regényrészletek c. rovatomnak a XVII fejezetében. Amennyiben elhiszi nekem az olvasó ezek után azt az állítást, hogy a lassan 30 felé közeledő, de úgy is fiatal feleségemmel való 9 éves együttlét után sem vagyok az ilyen nagy korkülönbségnek a híve, az talán megérthet és tanulhat valami fontosat a következőkből, aki nem, az nem.

Tény, hogy kb. két évvel ezelőtt feltűnt az, hogy azoknak a Magyarországi házastársaknak az esetében, akiktől horoszkópértelmezés-igénylést kapok, és főként abban az esetekben, amikor 30 éves életkor betöltése utáni állapotban levő és gyermekáldás nélkül maradt személyek (többnyire hölgyek) esetéről van szó, meglepő módon nagy az olyan esetek száma, amikor a nők ritkábban egy idősek, és gyakran idősebbek 2 - 5 évvel a férjeiknél, élettársaiknál. Akárcsak az Emőke iránt fellobban szerelmi érzéseim esetében, az elején nem értettem, illetve nem akartam érteni a dolgot. Akkor viszont, amikor a férjeik miatt aggódó, a férjeiket féltő és óvni akaró, - tessék kérem becsület szóra elhinni nem, hogy hazudok, az egyik hölgy szó szerint is azt írta, hogy - megvédeni(!) akaró leveleket megkaptam, tovább nem rejthettem el magam elől azt a kényszert, hogy a jelenségnek utána kell nézni - gondolni, komolyan. Megtörténhet ugyan, hogy én váltam együgyűvé. De mind az illető horoszkópokból 99 százalékban kiolvasott magzat-és gyermekellenes, illetve fény-ellenes programokra támaszkodva, mint azon korábbi megfigyelésemre támaszkodva, miszerint az ilyen karmikus programokkal rendelkező, gyermektelen, vagy egy gyermekes, elvált hölgyek igen sok esetben olyan "megbízható" szexuális viszonyba sodródnak, ahol családos férfiak szeretőivé válva, szerényen meghúzódnak a "másodhegedűs" szerepkörben - mivel az, hogy ezek a férfiak, nem akarnak tőlük gyermeket, tehát "nem jelentenek számukra veszélyt" sokkal értékesebb dolog, mint amennyire megalázó lehet a második szeretői szerepkör -, mind a tudattalan alvilágát minél mélyebben és az utóbbi fél évben egyre mélyebben átvilágítani törekvő feleségem személyes beszámolóira is támaszkodva, bátran merem állítani, hogy A MAGYARORSZÁGI NŐK NAGY RÉSZE AZÉRT KERES - PERSZE, ÖNTUDATTALANUL ÉS ÖNKÉNTELENÜL! - MAGÁNÁL FIATALABB, VAGY MAXIMUM, VELE EGY IDŐS SZERETŐT, ÉLETTÁRSAT, VAGY FÉRJET, MERT AZOKKAL MÉG LEHET NÉHÁNY ÉVIG HALASZTANI A GYERMEKÁLDÁS ELFOGADÁSÁT (1) ÉS (2) MERT AZOK, KEVESEBB TAPASZTALATTAL ÉS ÉRETT GONDOLKOZÁSSAL RENDELKEZVÉN, NEM KÉPESEK ŐKET ANNYIRA ÁTVILÁGÍTANI, MINT A TAPASZTALTABB ÉS ÉRETTEBB FÉRFIAK.

Ráadásul a Marika által említett pszichológusi felvetés, éppen, hogy fordítva igaz: de nem a nők, hanem a maguknak idősebb nőt szeretőül, élettársul, feleségül választó fiúk és férfiak esetében: Ha nem is szenved mindegyikük anya komplexusban, de valószínű, hogy ennek a tudattalan késztetésnek az egyik oka az, hogy az édesanyjuktól nem kaptak gyermekkorúkban elég törődést, odafigyelést és szeretetet, aminek e leggyakoribb oka éppen az, hogy azokban az időkben egyrészt az édesanyák kényszerből jártak munkába, másrészt az a divatos szél, hogy a nők karrierje fontosabb lehet a családanyai szerepkör minél teljesebb átélésénél, nem a rendszerváltás utáni Magyarországon jött létre, hanem már a nyugati világ kultúrkörében korábban, és Magyarországon is, a Kádári időkben már a javában fújdogált. Ez nem állítás részemről csak feltételezés, esetleg lehet jönni más megoldási javaslattal, illetve tovább lehet gondolni, esetleg alátámasztani komolyabb érvekkel is.

Visszatérve a Szaturnuszi ciklusok szerinti, a megfelelő gyermekáldás fogadási és a harmonikus házasság lehetősége szempontjából is alkalmas nő - férfi életkor különbség szerinti megosztást, a nőknek természetesen a női testi és lelki érettség egymásra találásának és ezért a legtermékenyebbnek számító idejét, a 21 - 28 életkór periódusát, az érzelmi lélek kialakulásának az időszakát látom a legalkalmasabbnak mind a gyermekszülésre - gondozásra, mind a férjjel szembeni természetesen harmonikus lelki és szellemi állapotok kiépítésére.

A férfiak általában, legalábbis spirituális szempontból - és ezen az sem változtat, hogy egyesek közülük, már ebben az időszakban is, kivételes szabályerősítőkként ennek ellentmondanak - még egyáltalán nem nevezhetők érettnek. Sőt! (Lehet, sok magyart megbotránkoztatok, de Én a 24 éves, családja mellől taknyos kamaszként a csatába rohanó Petőfi Sándort egyáltalán nem tartom spirituálisan érettnek, és nem győzök eleget sajnálkozni azon, hogy Bem tábornok nem kergette vissza a családjához, mert az igazán komoly és értékes verseit, más irodalmi alkotásait, az után írhatta volna meg számunkra, hogy a kamaszos forradalmi lobogását le vetkőzi. És akkor egészen biztos, hogy ennek a hülye-halál kikerülésnek azt a hasznát is élvezhetnénk, hogy ma nem hivatkozhatnának rá a kiskorúakkal szembeni szexuális perverziók törvényesítését forradalmi gondolatként elénk táró liberálisok.) De még a 28 - 35 éves kor, amikor az értelmi lélek alakul ki általában, az sem hozza meg az igazi férfi-érettséget: az egyetemes felelősség őserejével való közvetlen kapcsolatot. Ezt csak és csakis a 35 - 42 életkor időszaka hozza meg, vagyis a felelős lélek kialakulásának az időszaka. Vagyis: amennyiben az emberiség valamikor még magára ébredhet a tudományos-liberális zavarodottságából és lányaimmal egy idős, felnőtt hölgyek korosztálya normálisabban kezdene gondolkozni, mint a mai, garantáltan máris a világi, élvezet -centrikus gondolkozás elemeivel egy életre megfertőzött 15 - 16 évesek korosztálya, szóval ha még lesz az emberiség történelmében valamikor spirituális alapokon fekvő normális életkoncepciók szerinti mentalitás, a nők szánára a 21 - 14 életévi, a férfiak számára a 35 - 42 életévi házasodást és gyermeknemzést fogja erősen javallni. Vagyis a 7 - 14 éves korkülönbséget a férfiak idősebb állapota irányába. És akkor nem lesznek, majd sem 30 - 35 évesen, már csak a lombikbébi programok sikerében reménykedő kismama jelöltek, ahogyan nem lesznek a náluk fiatalabb, vagy velük egy idős, de mozgékony és nagyon tettre kész férjeik által már kissé "öregnek" talált és ezért 40 - 45 évesen elhagyott, magukkal és életükkel semmi értelmes dolgot kezdeni nem tudó, szomorkás, vagy nyíltan megkeseredett, különféle klubokban, a férjeiktől kapott életjáradék fejében a maguk számára erőltetett életvidámságot szerezni igyekvő magányos asszonyok sem.

 

"Maresz: A Szilárd által kifejtettekhez a párkapcsolati a felek közötti ideális korkülönbséggel, meg az ajánlott családalapítási életkorral kapcsolatban, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ezeket főként irányelvekként kell venni, olyan elvekként, amelyek az átlagos férfiaknál többször is beigazolódtak (számomra is), nem merev szabályokként. Ezek az irányelvek elsősorban a fiatal nők számára íródtak, abból a célból, hogy milyen szempontokat tartsanak szem előtt a párválasztást illetően, annak érdekében, hogy hosszútávon is működőképes, stabil, tartós házastársi kapcsolat legjobb feltételei jöjjenek létre. Ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy vannak szellemi, személyiségi, felelősségtudati szempontból érettebb férfiak pl. akik családapaként és férjként megtudják állni hamarabb is helyüket úgy rövidtávon, mint hosszútávon."


„Szilárd: Amint Marika is leírja ezt, a tökkel ütött tökéletes férfi és a lényegét veszített emancipált nő képzete sokat elárul a felesleges szenvedéseink igazi okáról. A tökéletes férfi nem csak zoknit – inget, ruhát keresni, és általában saját magát ellátni és a gyermekeit táplálni -gondozni nem tudja, hanem takarítani, mosogatni és mosni sem képes, hiszen hogy alacsonyodna le ilyen fehérnépnek való, primitív munkához. De a leginkább nem tud kisbabákkal bánni, azokat tisztába tenni – kákás és pisis feneküket alaposan megmosni - és ha nincs arra pénz, vagy egészségi okokból: hagyományos pelenkába kell azt tenni (Az első három gyermekünk még vászon pelenkával járták ki a babakórt és a középsőket: Etuskát és Turikát már nem csak én pelenkáztam, hanem öt éves kora után Medárda is!), arra sem képes. Nem képes a gyermekeit etetni, öltőztetni, és lefektetni – elaltatni. És persze: a tökéletes férfi nem csak hogy, és nem mindig a szomszéddal kártyázik – Ez még a patriarchális családi és családapai-kép, amit az egészségesnek mondott, székely-falusi környezetben növekedett Marika a képzeletvilágában hordoz, és ez még a jobbik eset, mivel - manapság, a szomszéddal való szórakozás helyett, a felesége által kiszolgált és így kiszolgáltatott szerencsétlenné tett férfi inkább a tévét nézi, vagy a kocsiját javítja abban a megmaradt idejében, amely szabad idő számára a napi rohanásból pénzkereső tevékenysége után, megmarad. Sőt: mivel a hatalmas férfiasságát nem tudja a gyermekek és az asszony rekcumolásán kiélni, focimeccsekre és más meccsekre, és természetesen: meccsek után kocsmába jár.
Persze, a valóságban a helyzet árnyaltabb, mivel a rezonancia törvénye miatt, az ilyen tökéletes férfi, az ő ember-képzetének megfelelő tökéletes feleséget választ és csak a hagyományos eset az, amit Marika leír, ahol tehát még a régi tradíció és a tradíció szerinti koncepció dívik, amely alapján, ha más, a spirituális fejlődés és kiegyenlítődés egyetemes követelményes szerint, normális dolog nem is történt, de legalább gyermekek születtek a családban. És persze, az sem igaz, hogy a férfiak többsége ne tudna takarítani, tükörtojást sütni, kakaós kávét, pirítós kenyeret készíteni, arra vajat kenni, vagy az automata mosógép és mosogatógép megfelelő gombjait benyomni. A Marika által ábrázolt rémkép ezért veszendőben van, és azért semmi kár nem lenne, ha nem váltotta volna fel a régi tökéletes férfit az, az új, a női elképzeléseknek immár megfelelőbb, tökéletes férfi, akiről egy – egy magát szerencsésnek képzelő feleség ír nekem, és akivel tényleg semmi baj nincs, mivel odaadó, a feleségét a gyenge szél fuvallattól, sőt: a légytől is megóvó, minden nehézségtől megkímélő, megértő, sőt: a feleségére mindenben hallgató, azzal minden döntését, elképzelését megbeszélő férfi, akinek az egyetlen baja, amellett, hogy éppen olyan önállótlan, mint a kiszolgált zsarnok, az, hogy képtelen a feleségét megtermékenyíteni. A dolog odáig fajul ezekkel a feleségük által is viszont szeretett és ugyancsak minden bajtól megóvott férjekkel, hogy megértő feleségeik, még attól a lelki megpróbáltatástól is meg szeretnék kímélni, hogy a biológiai megtermékenyítői képességi teszt „várható” eredménye miatt, „meg nem érdemelt” megaláztatásba legyen részük. Az egyik ilyen szerető, és férje lelki nyugalma miatt mélységesen aggódó feleség, majdhogynem belőlem is sajnálatot kiváltó, megindító módon írta le nekem azt az előre vetített szomorú jelenetet, amelyben az általa éveken át szeretett gyermekként kezelt (és nevelt…) férje, kezében a vizeleti mintát képező üvegcsével szerencsétlenkedik egy klinikai laboratórium-rendszer folyosóján, majd többszörösen megaláztatik a spermium-minták vételekor, és a végén megsemmisülten áll a „lesújtó” eredmény tudomásulvételekor. – Komolyan mondom, szinte én is elsírtam magam e sorok olvasásakor, és majdhogynem egyet is értettem a szegény kis férjét féltő, és miatta aggódó feleséggel abban, hogy az ártatlan (ár tatlan: sodrástalan, súlytalan, lényegtelen) férjét, ezektől a rettenetes próbatételektől, inkább jobb lenne megkímélni, ha nem jutott volna az eszembe a Hermész Triszmegisztoszi intés, miszerint: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Ahhoz tehát, hogy megtudhassuk, melyek azok a motívumok a férj horoszkópjában, amelyeket inkább hangsúlyozni kellene annak érdekében, hogy a házaspár lehetőleg természeti úton gyermekhez jusson, feltétlenül szükség volt a biológiai tesztek eredményére.
És persze: ez is csak a másik véglet. És nem csak azért, mert a férjeknek, akiknek a „kiszolgáló” felesége korházba kerül, csak akad egy őt a nehézségből kisegíteni kész húga, nővére, sógornője, édesanyja, vagy anyósa, sőt: manapság, titkos, vagy a feleség által is jól ismert és jóváhagyott szeretője, aki képes néhány napig, vagy két hétig valamit a konyhában kotyvasztani, a gyermekeket tisztítani, gondozni és ellátni általában, hanem azért is, mert gyermekekről egyre ritkábban lehet beszélni, inkább csak egykékről. Ahhoz viszont már tényleg nem kell gondozó-nőt fogadni, hanem oda lehet adni valahova, valamelyik rokonnak, vagy női ismerősnek, aki éppen szabadabb és tehetősebb, mint a korházban gyógyuló feleség. DE NEM ITT VAN A PROBLÉMA, és ezért A MEGOLDÁS sem itt van. Vagyis:
Nem a steril házasságban, nem az egykézésben és nem a két-kézésben, van a megoldás, és nem a ráérő, nyugdíjas anyósban, anyában, nő-testvérben, sógornőben, ráérő ismerősben, nem a pénzben, a gyermekek vendéglőbe és vigyázó pedagógusokkal működő napközibe szállítását lehetővé tevő autóban, stb., van a megoldás hanem abban, hogy a férfinek is meg kell tudnia csinálni, el kell tudni végezni mindazt, amit egy nő el tud végezni a magzatkihordáson, gyermekszülésen és szoptatáson kívül, és viszont: ha kell, ha szükség van rá, akkor a nőnek is el kell tudni végezni (Meg kell tanulnia elvégezni!) nagyjából végezni azt, amit a férfiak tudnak, és nem csak azért, hogy egyikük se váljék a másik kiszolgálójává, vagy kiszolgáltatottjává, hanem elsősorban azért, HOGY JOBBAN MEGÉRTHESSÉK ÉS EZ ÁLTAL MÉG JOBBAN SZERETHESSÉK EGYMÁST DE ANÉLKÜL, HOGY EZ TELJES SZEREPCSERÉHEZ VEZESSEN! A nemére jellemző sajátosságokat – így a sajátos tevékenységi formákat is - meg kell őriznie mindenkinek, hanem csak káosz, betegség és konfliktusokozó zűrzavar keletkezik minden szinten. És akkor nem beszélhetünk sem fényről, sem szeretetről.
Igen Marikának igaza van: az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis az önérzeteskedő, sértődékeny személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a köntörfalazás és alakoskodás nélküli, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből
a szeretetet!), azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség erre, éppen a gyermekgondozás, illetve a több – Lehetőleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! – gyermeknek a gondozása! – Figyelem: nem nevelése, hanem gondozása! – Ennek a megkülönböztetése nagyon – de nagyon fontos.
Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni a gyermekekkel való, intellektuális nevelési szintű foglalkozás által. Az, hogy nem érinti meg a gyermekeiket csak nevelni képes, de azokat táplálni, gondozni rá nem érő apákat a szeretet ereje, abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal szemben viselkedni, amikor a gyermekeik felnőnek, és „csalódást” okoznak az irányító – nevelő apáknak, mivel nem váltják be a hozzuk fűzött szülői ambíciókat, más útra térnek, mint amit az apjuk (vagy a férfias anyjuk) kitervelt és kijelölt számukra. Persze, hogy szétfoszlik az olyan férfinak az önbecslése, aki mindössze a gyermeke oktatójának, esetleg nevelőnek képzeli magát és nem szeretetteljes gondozójának, mihelyt a gyermekének más elképzelései jönnek létre a saját élete értelméről mint az apjának, és félredobja „mindazt a rengeteg információt, amit ő belefektetett”.
És ugyanúgy: hogy a csodába értékelhetne egy, a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelő, hím nemű személyt az a nő – AZOK A NŐK - AKI A BENNE LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETI ÉS ELUTASÍTJA?

    A megoldás tehát újfent nem a férfiként viselkedő férfiak állandó rekcumolásában, a „helyes viselkedésre”, vagyis a női érzékenységre (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességére, a hisztériának a tolerálására való felszólításában, vagy a férfiak részéről azoknak a nyílt gyűlöletében található, hanem az ilyen nők anyaságának az elfogadásában!
A koreszmének az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bőrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt, vagy mint sikeres üzletasszonyt, menedzsernőt, tévésztárt, vagy a férfi politikusokat szorongatni képes, kemény műsorvezetőt, akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem. Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is, a vénuszi báj is, amiről Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a „tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a kiskorú gyermekeket! – Nem érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság őseszméjének, mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán múlik minden? Nem érthető, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a nők: lányaikban a mai anyák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje és becsülje egy férfi, amikor ő nem tiszteli és becsüli saját magát, a benne levő anyát? Amikor nem termékeny partnere, hanem azt legyőző és diadalt arató konkurenciája akar lenni a férfinak és a férfiaknak, nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival, gyermekei apjával, kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást?
  A szomorú, mindabban, amit itt írtam, nem csak az, hogy e fonák mentalitás következtében egyre több a méhnyak rákkal, méhrákkal és mellrákkal küszködő, illetve e nagyszerű szervektől megfosztott nő a civilizált (Rosszul, illetve nem helyesen emancipált nőkből is álló) társadalmakban. Hanem az is, hogy majdnem ugyanannyi a szabad szexuális élvezet-halmozás érdekében, vagy anyagi magfontolásokból, a gyermeknemzést elutasító férfi. Hogy az apai felelősségtől való megszabadulási vágy következtében, ma ugyanannyi a magát sterilizálni vágyó, valamint a férfiasság szelleméről, annak az elemi és természetes megnyilvánulási formáiról az „érzékeny lelkű” feleségeik által lebeszélni hagyó, ostoba férfiak száma is, akik ez által, a megtermékenyítői szerepükről „önkén és dalolva lemondva(!)” hozzák létre a maguk számára a prosztata rákot! És ez akkor is így van, ha az igazsághoz az is hozza tartozik, hogy a prosztata-rák nem csak akkor alakul ki, ha valaki már arra sem mer gondolni, hogy a feleségét rá vegye: elkelne még a második, vagy a harmadik gyermek is a családban, hiszen a nagyobb, vagy a nagyobbak már kamaszok, maholnap kirepülnek a családtól, és ők még egyáltalán nem öregek, hanem a túlzott agresszivitástól is. De a leginkább akkor, ha egy férfi lemond arról, hogy a feleségével, a hozza közel álló nővérével, anyjával, vagy lányával valamit, a körmönfont hazugságok labirintusán kívül megbeszéljen, mert abból újabb veszekedés, vagy hetekig tartó neheztelés kerekedik. És akkor is, ha egy férfi túlzóan erőszakos, ha ellentmondást nem tűrve és nem ismerve, vagyis mindenek ellenére, betegesen és bármi áron, akarja érvényesíteni az akaratát hosszú éveken és évtizedeken át, akárcsak Románia hőn szeretett diktátora: Nicolae Ceausescu elvtárs, aki tudvalevőleg prosztata rákban szenvedett. 

 

 

II. „AHamleti kérdés tehát azzá változott a posztmodern civilizációban, hogy szülőnek lenni, vagy nem sülőnek lenni, illetve: jövő nélkülinek lenni. Amiként a sorscsirákból derivált Amazonok c. írásomban erre rámutatok, rengeteg csinos, szép, intelligens és mindezek mellett finom és kellő női érzékenységgel rendelkező magyarországi nő állítja ma, hogy nincsenek férfiak! Hiába mondom nekik, hogy ne állítsanak ilyet, nem vagyok vak, láttam épp elég férfit az utcán, a vonaton, a hivatalokban - az áruházakban! -, a válasz nagyjából mindig az: ja, azok nem azok, ők igazi férfira gondolnak. Tudnod kell, hogy többször voltam MO-n hosszabb ideig és előadástartások tartása közben, dolgoztam gyakorló asztrológusként is. Az elején azt gondoltam, hogy ezeknek a számomra egytől egyig kívánatosnak és megtermékenyítendő személyeknek számító hölgyeknek, elment az esze, nincs realitásérzéke, vagy valami, nagyon mélyen hibázik bennük, ami sem felületi pszichológiai szemmel nézve, sem a horoszkópjaikból nem derül ki. Egy idő elteltével azonban - És akkor még semmit nem tudtam az anyai ági öröklődésekről! - több nyugat magyarországi személy sorsának és karakterének az asztrogramm szerinti feltárását elvégezve, rá jöhettem, hogy a hölgyeknek bizony igazuk van! Magyarországon tényleg igen kevés a magyar nőket megtermékenyíteni képes férfi, mivel - éppen ahogy te írod! - az édesapa képzete, valamikor a múlt század elején - de az is lehet, hogy már háromszáz évvel korábban! - valahova eltűnt, és ettől kezdve a fiúgyermekeket kizárólag az édesanyjuk nevelte - természetesen, férfiatlanságra! Tehát arra, hogy a nők finom lelkét nem szabad megbántani és megsérteni, mivel azok nevelik és gondozzák a gyermekeket, és ők hozzák meg mindenkoron a szentimentális versekben és énekekben magasztalt nagy – nagy anyai áldozatot mindenben és mindenért. És ezért oda és vissza kell lenni értük és tőlük mindent eltűrni, még azt is, hogy majd zsarnok anyósokként tönkre tegyék a feleségünket és a gyermekeinket, az élet által egyáltalán nem igazolt, de szerfölött tudományos (pszichológus és pedagógus professzorok által alátámasztott), és mindezek mellett, nőiesen „érző és érzékeny” nevelési "hozzáértésükkel" is.

    Azok a férfiak tehát, akik felnőtt korukban családfenntartó, család összetartó, család-erkölcsi alaphang megadó férfiak kellett volna, hogy legyenek, valamikor a nemzetes nagyasszonyok korában, Magyarországról eltűntek. Lehetséges, hogy épp azután, hogy Szent István, akinek a felesége csak egy misztikus korcsot volt képes szülni (állítólag a többit a nagy német királynénk rokonsága hajtotta el még magzat korában, illetve gyilkoltatta meg csecsemő korában, hogy ne legyen Magyarországnak fiú örököse), felajánlotta az országot és a népet egy vallásos fantazmagóriának, a Magyarok Nagyasszonyának: Szűz Máriának, a Szeretet ős princípiuma szentimentális helynökének. Persze, akadt még, egy- két férfi, ezután is a magyar történelemben, de a legtöbbje nem merészelt rákiáltani az anyjára, amikor az a feleségét, vagy a gyermekeit kényeztette, vagy éppen a jövő és a maga számára betörte. Ma, azon kívül, hogy nem szabad megvernie, ami pedig igen fontos lenne az arányos szellemi – lelki fejlődése szempontjából, valamint a szülő – gyermek természetes relációrendszer szempontjából, teljesen szabad kezet élvez a női szülő a fiúgyermeke etikai irányítását illetően. Természetes tehát, hogy nem gerinces erélyességre és határozottságra, nem céltudatosan férfias magatartásra, hanem „nő-szolgálatra” (Lásd Hamvas Zoltán: Androgünos c esszéjét), vagyis a női gyengeség megértése és tisztelete c. filozófiájára, a női szeszélyeskedéssel és hisztériázással szembeni toleráns magatartásra szoktatja a fiúgyermekét, vagy unokáját. Vagyis, akaratlanul és önkéntelenül, de elülteti benne, jobb esetben a gyenge nővel és az anyasággal - családdal szembeni közömbösséget, rosszabb esetben a női fegyverekkel szembeni magatehetetlenségéből eredő utálatot, a nő elutasítását és az un. női problémákkal való szembesülés elkerülési vágyát. Márpedig ahhoz, hogy valaki édesapa legyen, előbb céltudatos és felelősségteljes férfinak kell lennie a talpán és nem mézes-mázas macsónak, nő-szolgának, vagy nő-kerülőnek.

 

 

   A nyugati nemzetek sorvadásának a gyökere és valós oka tehát, nem a női szerepkör téves felfogásában – Az anyaság elutasításában – keresendő egyértelműen, hanem az emancipációnak köszönhetően - hála Istennek! – saját intellektuális képességeik és szeretői értékeik felől  felvilágosodott, úgynevezett emancipált nőknek a férfiről alkotott torz és zavaros képzeteiben. És mindössze ebből származik az, hogy a fiúkat ma senki (Sem a nő-gondolkozású  édesanya, sem a rendszerint a mai családokból teljességgel hiányzó, vagy ott mindössze fizikailag jelenlevő apa) nem neveli az életük legfontosabb szerepére: az apai szerepre, apai felelősségtudatra, hanem mindössze arra, hogy a náluk gyengébb nők természetét megérteni és azok bármilyen viselkedési formáját tolerálni kell.

    Amikor a MO-i amazonok a férfi-hiány jelenségére felhívták a figyelmemet, azt kellett tapasztalnom, hogy tényleg igazuk van: a MO-i férfiak nem végzik a dolgukat: nem kezdeményeznek, nem udvarolnak, nem firolják (Sopronban: stirölik) és nem hajtják fel, nem akarják semmiről sem meggyőzni a nőket, egyrészt. Másrészt minden kényelmet, könnyítést és női egoizmust szolgáló, „érthető” véleményben (csacsiságban) igazat adnak nekik merő udvariasságból. Számtalan esetem volt, amikor egy-egy hölgy eljött hozzám személyi horoszkóp értelmezésre, és amikor kezdtem felfedni - Nem a légből, hanem a horoszkópból! - hogy mik a problémái, azonnal bekontrázott és ő kezdett engem kitanítani, arra, hogy miként is vannak a dolgok, hogy mi is az élet (női) rendje. Vagyis eljöttek hozzám, hogy a sorsmotívumaikat megismerjék, illetve a sorsnehézségeik feloldásához eligazítást és tanácsot kapjanak, de vezéri, irányítói reflexeik azonnal leteperték és ahelyett, hogy okulnának, azonnal nekiláttak az én okításomnak, az általuk ismert helyes (női) utakra való terelésemnek. És a végén ők voltak megsértődve, amikor ezt nem hagytam nekik a saját érdekükben, hiszen nem ők értelmezték az én horoszkópomat, hanem én az övéket.


     Nehogy valaki azt gondolja, hogy én jobban jártam apai örökség tekintetében mint bárki és az egészséges patriarchális tradíció biztonság-tudata mondatja velem mindezt. Az apám családilag használhatatlan bohém lélek volt, a mostohaapám viszont akitől tanulhattam volna némi férfiasságot sajnos, amellett, hogy szudétanémet-székelyként Adolf Hitler híve volt a becsukott családi ajtók mögött, időnként keservesen megrészegedett és rettenetes cirkuszokat hajtva végre, össze rókázta a földet, amit anyámmal ketten kellett takarítanunk. És mindezek ellenére, miután számtalan anyós-jelöltet megismertem korábban, tudod mit mondtam amikor a feleségemet elvettem, a drága Skorpió-anyámnak, akinek én, az ő egykéje, a szeme fénye vagyok? Azt, hogy vegye tudomásul, elsősorban azt, hogy nem őt vettem el feleségül és másodsorban azt, hogy bármilyen ellentétes nézet, illetve nézeteltérés támadna közte és a feleségem között, helyből és gondolkozás és habozás nélkül, mindig csak, és csakis a feleségemnek adok igazat vele szemben. És még akkor is, ha utólag véletlenül kiderülne, hogy nem a feleségemnek van igaza, úgy is a feleségemnek fogok igazat adni.
    A dolog szomorú pikantériája az persze, hogy a nők és a nőgyógyász doktor urak és a női pedagógia, a női pszichológusok uralma nem csak a magyar nemzetnél közvetkezett be (- Úgy néz ki, hogy bizonyos szempontból mi külön nemzet vagyunk, mert a székelyeknél ez máig nem következett be). hanem általában a nyugati civilizációban is. A szomorú az, hogy nálunk kb. háromszáz évvel korábban következett be ez a nyomorúságos állapot (Vagy tényleg, közvetlenül Szent István után, Koppány felnégyelésével). A mi ősanyáink kb. kétszáz évvel korábban kezdtek el védekezni rendszeresen a gyermekáldás ellen, mint a szomszédnépek: szlávok és a románok. Nem ők szaporodtak ránk, ahogy csalva magunkat, ezt állítjuk, hanem mi nem szaporodtunk velük együtt, olyan természetes módon, mint ők. Trianon tehát jogos volt spirituális szempontból, hiszen a föld, a terület azé, aki belakja és a gyermekeit táplálja annak az áldásaival, nem azé, aki steril életet szándékozik folytatni rajta! Mind sírhatnak a szláv vidéki - Hozzánk képest jóval gazdagabb magyarok a szláv nacionalista diszkrimináció és a szülőföldi üldöztetés miatt. És mind sírhatnak a magyarországi öregedő települések egoista magyarjai amiatt, hogy senki nincs tekintettel az ők nyomorúságos öregségi állapotukra és az üzleteik és a postahivatalaik és az iskoláik, mind bezárnak és már az sincs aki a nyugdíjaikat kivigye, nem hogy még abból vásárolhatnának a bezárt falusi üzleteikben. Mert a Teremtés első törvényével: a gyermekáldással való szembeszegülés miatt, a kényelemért és az egoizmusért fizetni kell! - Én is egyke vagyok, tudom mit beszélek! És azt is láttam életemben amit te: a nyápic papucshős nagybátyám volt a nagyanyám kedvence, akinek a felesége széthordta és eladta a család vagyonát, úgy hogy három éves, az anyám nevében folytatott pereskedés után jöttem rá, hogy hiába nyerem meg ügyvéd nélkül a pereket, mert a végén anyámnak úgy is el kell veszíteni azokat. A telekbitorlóknak ugyanis részben igazuk volt a per folyamán bemutatott dokumentumaik hamissága ellenére és annak ellenére, hogy az ötvenes években véghez vitt suba alatti telekvásárlásról nem volt semmilyen dokumentumuk, vagy, ha volt, azt nem vették elé, mert bizonyára kevesebbről szólt, mint amit elkerítettek. A nagybátyám emancipált, nyugat-erdélyi felesége ugyanis, a Berkeczy Lászlóné névvel visszaélve, titokban eladta az anyámék jövendő örökségét és személyes céljaira elköltötte! Persze, nagybátyámnál is egyetlen gyermek született, hiszen a testvérek úri anyák és nagyanyák sarjai voltak, hiába, hogy székelyek.
   A kérdés tehát az, hogy mi ennek a helyzetnek a metafizikai alapja. És mi a magyar nemzet sorvadási "sietségének", és a sok tévelygésnek az alapja? A Nyilasi szellemiség negatív bélyege: a magyarság ugyanis a Nyilashoz tartozik asztrológiailag és spirituálisan. Ezért állandóan a közösségi becsületet és a tisztességességet tartja szeme előtt, azt hajtja és mindig erkölcstelen helyzetekbe, becstelenségbe, a legtöbb esetben nemzetárulásba sodródik a hamis spirituális értéktudata miatt. Addig ért a magyar valamit, amíg a harcosi patriarchális szellemiség veszette, ahogy a női értékek előre törtek, megtelt kényelem- és könnyítés centrikus spekulációval, közösség-ellenes ravaszkodással, és kényelmetlen kegyetlenkedéssel. Amint mondod, a felelős ember: az édesapa eltűnt belőle. Az irányító - erőszakos - nagyasszonyainkra ráraktak néhány lapáttal a huszadik századi feminista tudományok: a pszichológia, a szülész-nőgyógyászat (A családtervezés tudománya) és az elnőiesedett pedagógia. Mindehhez még egy kis liberalizmusra volt szükségünk, vagyis arra, hogy a liberális fél-magyar politikusok, miután az iskolai kábítószerezés mellett az abortuszt is korlátlanul akarják engedélyezni, az amúgy is dezorientált fiatal házaspárokat kiszolgáltatják a gyermekeiknek: ha meg merik verni, már az óvodások is beárulhatják a szüleiket és az óvó néni feljelentheti a szülőket "kiskorú testi bántalmazásáért"! - Semmi gond, néhány magyar fütyü tovább fog ténferegni a kárpát-medencében egy évszázad múlva, de édesapa egy sem!
     Ismerkedjünk hát meg közelebbről az új Amazóniával.
     Az ókori mondák egy Amazónia nevű, kimondottan csak nők által lakott országról (államról?) tudósítanak. Ez, a férfiakat és a férfitársadalmat eleve ellenségnek - és így a férfiakkal való együttélést és együttműködést kizáró, eleve elutasító - nők által lakott ország, úgy biztosította a fennmaradását, hogy a kegyetlenségig is elmenő, rendkívüli bátor (nő) harcosai, akiknek már a kamaszkor elején levágták az őket a harcban zavaró mellüket, harci zsákmányként kimondottan csak lány gyermekeket raboltak az ellenséges országok területeiről. Lehet, sőt, több mint valószínű, hogy mindez csak költött mítosz, de ma már tudjuk, hogy minden mítosznak szellemi és spirituális, sőt: pszichikai valóság-alapja is létezik. Ahogy mondja Hamvas Zoltán az ókori (aranykori) nyelvek különböző színvonalairól szóló tanulmányában: az a metafizikai tudás, amit a mítoszok rejtenek magukban, sokkal értelmesebb a mai filozófiai spekulációknál, az un. természettudomány szegényes és szürke információ-halmazáról nem is beszélve.
   Az asztrológia legújabb felfedezései szerint, azokat személyiségünket és így a sorsunkat is meghatározó, negatív kauzális programokat, amelyeknek a nem (!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit (vétkeit: elvétjük az életünk igazi, spirituális célját) és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében “legyártjuk”, az anyai ági női ősszüleinktől (anyai nagy- ük- és dédnagyanyáinktól) örököljük. A betegséghajlamainkat és a negatív személyi tulajdonságainkat is okozó szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy - egy magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába - Az anya mágikus erejű teremtő képzeletébe. -, hogy a foganás előtt és a foganás időszakában a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte. Többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt. De lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyainak és ambícióinak a megvalósulási lehetőségének az elvesztéséből következő sors-neheztelés is. Ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges érzések - gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finom szellemi struktúráiba és szellemi programokká alakulnak. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő “nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy éppen az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló tetszetős gondolat-kép, érdekesnek tűnő képzet, amely gyakran felvillan előtte és aminek a megvalósulási lehetősége erősen foglalkoztatja. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át, védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is.
   A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utódok vonalán és mindössze a biológiai sajátosságok továbbadása történik az apák és utódok között. Az apa nem adhatja át a finom, spirituális programokat a gyermekeiknek, hiszen nem benne fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében), nem ő befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve egész nap és még álmában is. De amennyiben csupán a biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlődő lány utódokban a női petesejtek már a magzati lét első hónapjaiban kialakulnak a fejlődő lány-magzatok petefészkében és a lány bébik már kész petesejt állománnyal születnek a világra úgy, hogy ez után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekből inkább több elhal miközben a gyermek felnőtté válik. Vagyis, amennyiben az anyjában fejlődő, életre készülődő lány-magzatnak a jövendő utódaira gondolunk, kiderül, hogy ezeknek a lehetséges jövendő utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz szükséges alapsejteket és a sejtfejlődéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva az anya (nagyanya) spirituális struktúrájával. Magyarán: az a női petesejt-csira, amely az én biológiai lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelődő édesanyám petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámnak sem jutott eszébe, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendő unokáim biológiai lét-alapját képező petesejt-csirák, kilenc, öt, három és másfél évvel ezelőtt, már magzat korukban: Emőkében alakultak ki a most járni tanuló Réka, a már szaladgáló - mesét hallgató Turula, a nagy kópé Etelka és az iskolába járó Medárda lánykáink magzatkori petefészkében! Természetes tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emőke szellemisége által lesznek átszőve, az ő anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendő vejeim által örökölt spirituális fejlődési és megváltódási élet-programoknak. Hiszen a férfiak nyüzsgő, petesejt-termékenyítő spermiumai állandóan, minden mag- kilövellés után újra termelődnek és ezáltal kicserélődnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az időszaki lelki és spirituális állapotaink által vannak átitatódva és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi erővel lehetnek meghatározódva (programozva), mint a nők petesejtjei. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni szellemi programokat a neveléssel, egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásoknak az általuk alapított családokban való meghonosításával. De ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek.
    Ezért az erősen személy-ellenes, illetve az ellentétes nemű személyekkel szembeni agresszivitásnak az igazi (kauzális) okai, az ősanyáknak (ük, déd és nagyanyáknak a, kimondottan a férfiakkal – férjeikkel szemben táplált (Az utódok nagyapjával, dédapjával és ükapjával szemben, illetve általában a férfiakkal szemben táplált.) és a lelkükben rejtetten, és képzeletbe-fojtottan átélt önkéntelen versengési késztetéseiben, rejtett, vagy nyíltan viselt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett bosszúvágyában gyökereznek. De gyökerezhetnek, a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és ezeknek az ősanyáknak a “nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelődések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában is. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a jellegzetesen maszkulin típusú bolygóknak: Napnak, a Marsnak, a Jupiternek és az Uránusznak a sűrű negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat, Fény ellenes programoknak neveztük el. (Jin= a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás első teremtő princípiuma.)
   Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert ez senkinek nem válik a hasznára. De ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtuk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, az agresszivitásra való hajlam néhány év alatt feloldható és a lelki (mentális) egészség, illetve a családi béke ezzel helyreállítható!
Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási sorsot jelző, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a “program kezdő”, program-örökös” utód foganása előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa. És ezt annyira és olyan körülmények között, hogy az illető hölgynek (üknagyanyának, dédnagyanyának) a külső ellenállásra és lázadásra még csak nem is nyílt lehetősége. Ez a lelki elzáródást és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet belső (rejtett: többnyire még az illető hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából. Ez a belső ellenállás viszont, haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személy-ellenes, férfi-ellenes, szenvedélyes férfi megnyilvánulás-ellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerőket “termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában. És amennyiben ezt az ellenállási vágyát nem tudta nyíltan kiélni az ősanya, megvalósítandó, feloldandó szellemi csomagként – És anélkül, hogy erről a leghalványabb sejtése is lenne erről. - átadott az utódainak.
    Azok a lány gyermekek, akik ezeknek a férfi -és személyiség ellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya elnyomottsági tudatának és titkos bosszú-vágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg a szerelmi, vagy élettársi kapcsolatukban: 1) Ugyancsak elnyomott, vagy zavart, kiismerhetetlen, introvertált személyiséggel, de időnként esetleg már hisztériás rohamokban is a felszínre törő rejtett agresszivitással élik meg a szerelmi, vagy a házaséletüket. 2) Szüntelen, de felfedetlen konkurencia-állapotban élnek a szerelmük, vagy élettársuk mellett. 3)Vagy a férfi ellenes és a személyiség ellenes mentalitást nyíltan felvállalva, szabadon élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött ösztönös személy-ellenes késztetéseiket a férjeikkel szemben, valamint a más, erős (erőszakos) és nyíltan kinyilvánított- vagy éppenséggel látványosan akarat-gyenge (gyáva, félénk, döntés képtelen) individualitással rendelkező személyekkel szemben. Ők a “tűzről pattant”, “nyelves” és nem egyszer a férfiaknál is agresszívebb női személyek, akikről a régiek épp úgy tudtak, mint a modern pszichológusok és főként az anyós-vicceket gyártó személyek. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak a saját ősanyáiktól örökölt programjaik alapján (tehát ugyancsak az anyai ági szellemiség szerint, de persze anélkül, hogy az apai példa meghatározó értékét kétségbe vonnánk), két véglet szerint viszonyulnak a feleségeikkel szemben. Illetve a feleségeiknek ezekkel, a férfi-személy ellen nyíltan vagy rejtetten (pl. csendes neheztelés formájában megélt) irányuló konkurencia-harcával, fenekedéseivel, uralási vágyaival szemben: 1) Laza jámborsággal (nőies béketűréssel) elfogadták a papucskorányt és a női irányítást. 2) Még sokkal nagyobb terrort alkalmaztak mint az apósuk, vagy a feleségük nagyapja - dédapja és szórványosan, vagy rendszeresen, de néha (alkohol, vagy drog hatása, stb.) elképesztő kegyetlenséggel bántalmazzák és elverik a tűzről pattant, “nyelves” feleségüket.
    Fiú utódok esetében ez a személy-ellenes és férfi-ellenes anyai örökség, a nagyapákénál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak “durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset (az illető férfi halála, vagy baleset szerű mozgás- de legalábbis ütés-képtelenné válása) szokta megszüntetni és ezeket a generációról - generációra öröklődő agresszív programokat. A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy már egészen fiatal korukban, sőt: már kamasz korukban fegyelmezhetetlen “vad motorosokká”, majd fiatal férfiakként, agresszíven vakmerő kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten “dolgozó” terroristákká, vagy politikai, vállalati, esetleg egyszerű (feleség és- gyermekverő) családi zsarnokokká és közönséges kocsma- és utca verekedőkké válnak. Vagy, mivel a modern időkben a gyermekeket inkább csak az anyák, vagy az ugyancsak rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő nemű pedagógusok nevelik: túlzottan szófogadó fiúgyermekek, kamaszként és fiatalként is a felnőtt-gyermeküket gondozó és felnőtt-gyermeküket oktató anyukák szófogadó anyámasszony katonájává. Később, jobb esetben - a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt -, kemény feleségeik szófogadó szolgájává (papucshőseivé) vállnak. Rosszabb esetben, a nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári társadalmak sok vizet nem kavaró, nőtlen és családtalan agglegényei lesznek. Esetleg a toleranciáról és a győzelem vágyának a legyőzéséről szóló ultra feminista elméletek lelkes támogatói és tovább adói, akiket zavar minden szenvedélyesebb - férfiasabb megnyilvánulás (akkor is persze, sőt: akkor még inkább, ha ezt egy nő részéről érzékelik) és természetesen, zavar minden személyesség, minden nyers individuális megnyilvánulás, egészen a nyers művészi tehetség spontán kinyilvánítása is.
    Az így keletkezett Fény-ellenes családi programok modern megtestesüléseként születő női utódok felnőtti jelleme és annak megfelelő sorsa viszont ennél sokkal árnyaltabb, izgalmasabb és érdekesebb. Hamvas Zoltán szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális valóságban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében : a múlt századok nyugati csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a fogászati rendelőkbe), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és csak azok a tájékozatlan személyek beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik, hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete ezektől a boldogságot hozni hivatott, állami és államközi gondoskodástól, eszmétől és kényelmi berendezéstől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogság-keltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az altatók a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő “gyógyszerek”.
    Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező, egyedül élő (elvált, vagy pártában maradt), vonzóan szép és jó kondícióban levő (fitt) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől egyig el kezd panaszkodni, és “cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, nincsenek ehhez megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a fent leírt személy-ellenes, illetve férfi-ellenes program egy “ártatlan” áldozatával, a férfiaknak és a férfiasságnak a magasan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Azzal aki, ha ne adj Isten, mégis beadja a derekát és hivatalos házasságot kötne egy férfival, a viszonya pszichológiai, vagy, amennyiben nála erősebb, vagy agresszívebb férfire találna (Ami egyre ritkább eset), testi háborúba fog torkollni előbb, vagy utóbb. Hogy a helyzetismeret (a személyi horoszkópokból kiolvasható programok ismerete) hiányában mennyire fajul el ez a háború, és mennyire válik a partner pszichikai, vagy fizikai kínzásáig is elmenő szellemi, vagy fizikai erőszakká már csak humanista kultúra, illetve spirituális igényesség és önmérsékleti képesség kérdése.
   Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból könnyen kiolvasható kauzális sors-programunk - karmánk manipulál. Az rángatja - tuszkolja végig az életen a Nobel díjas tudósokat, az államelnököket, a munkásokat, a tanárokat, az orvosokat, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a hivatalnokokat, a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes családi programokra utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei és agresszivitása irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett, művelt, a nagyvilág dolgaiban igen jól tájékozott hölgyek mindent tudnak a férfiakról ( - Ezért is tudják azt is, hogy olyan férfi, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők gyermeket szülhetnének, a hzájukban nem létezik!), csak éppen azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik és, hogy nem járnak rugóra. Illetve tudják, de épp ezért elégedetlenek velük és éppen ezért “a szerencsétlen fogyatékosságuk” miatt nézik le a férfiakat. Már hogyne haragudnának az amazonok, ha az ostoba és az ágyban magatehetetlenné váló férfiak becsapják és/vagy ott hagyják őket, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék őket, miután azoknak kellőképpen bebizonyították az ügyességi, rátermettségi, értelmi és főként a női felsőbbrendűségüket?
    A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett, kellemesen társalgó, csínos és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak magukra, család nélkül, boldogság nélkül, vagyis, hogy miért terméketlenek? - Azért az egyszerű tényért, mert ezek a hölgyek, nem tudják még, hogy az általuk elképzelt férfi ideál mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a “koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére őket mégis gombnyomásra boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik mellett, még inkább boldogtalanok lennének! Mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan boldogtalan egyébként. Ördögi paradoxon: női érzékenységükre, finom gyengeségükre és ezért a velük szemben tanúsítandó, szükséges toleranciára hivatkozva, megkaparintják a családfői szerepet, majd boldogtalanokká válnak ebben a sokat irigyelt férfiszerepkörben!
    A szélsőséges jelenségeket az ellenkező pólusra átváltó polaritás törvénye is beleszól viszont a személyellenes és férfi-ellenes sorsprogramok alakulásába. Ezért, ahogy az, ami az egyik ősanyánál mélyen elfojtott és a szív titkos zugába rejtett megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési - önérvényesítési késztetésként jelentkezik. És ugyanúgy, e jelenség fordítottjával: az akarat-gyengeséggel, az erélytelenséggel, a határozatlansággal, személytelenséggel és a közömbösséggel is találkozunk. Emiatt a megtévesztő jelenség miatt nem kapják a pszichológusok a rejtett agresszivitás, vagy a beteges közömbösség igazi okát, hiszen eszükbe sem jutna, hogy azt az anyai nagymama, vagy dédnagyanya férfi-ellenes érzelmeiben kell keresniük. És ez, a polaritás törvénye által az ellentétére állított, spirituális öröklődés jelensége téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de, akárcsak a természettudósok, a misztikusok is lineáris logikában (reinkarnációban) és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet “haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére? Illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére? Sőt: azt, hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák.

  Egy teljesen új, értelmes és a természeti- fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg előttem és gondolom, a jövőben az asztrológia előtt is megnyílik ez a valóság-dimenzió, amikor kutató asztrológusként a problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnáció által kínált értelmezési lehetőségekben.
    A Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a Nap-fény allergia, a derekukat valamiképp mégiscsak az élet rendeltetésének beadó modern amazonok által szült (általában persze: egyke) gyermekekre jellemző betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedő feleségnek, a polaritás és a rezonancia törvénye szerinti, megfelelőbb férjet elképzelni sem lehet.”

     Miután a fent idézett Amazónia című eszmefuttatásomat közzé tettem, a következő leveleket kaptam egy, a diszkréció kedvért itt Iringónak nevezett hölgytől, akiről csak a negyedik – ötödik levélváltásunk után kezdtem sejteni, hogy, oly formában, hogy maga sem tud erről, magában hordja mindazokat az anyai ági sors-programokat, amelyek az új Amazónia polgáraira jellemzőek. Sőt: Iringó, nem csak, hogy maga is amazon volt anélkül, hogy tudott volna erről, de

a felsőfokú tanulmányai is olyan jellegűek, amelyek segítségével az amazoni mivoltát, a legfinomabb nőiségbe tudta rejteni még önmaga elől is:

 

„Kedves Kozma Szilárd! Nagyon szeretem az írásait. Hálás vagyok Dénes Máriának, hogy felhívta rájuk a figyelmemet.A világ kettősségben egész. Nyilvánvaló, hogy sem Amazónai elnőiesedett társadalma, sem az évszázadok óta szinte csupán férfiak által diktált kormányzás nem vezet egységre, a szó spirituális értelmében sem. A vallásban, ami évszázadokig uralta a világpolitikát, az "Atya" szerepét átvette a demokrácia "honatyája". Minden szélsőség szélsőséget szül: a világ elnőiesedését pont az, hogy el akarták férfiasítani. Ha a nőket, a női nemet, a női nem valódi megélését nem nyomták volna el erővel, vallási butaságokkal, stb. évszázadokon keresztül, akkor nem alakult volna ki a feminista mozgalom sem. A hatalomra vágyó, férfiak által kreált elnyomó politikának köszönhető a női oldal torzulása is. Ma ezt az évszázados "kódot" nyögjük. Senki sem találja a helyét. Érdekes, hogy szanszkrit nyelvben, ami az indo-európai nyelvek között a legősibb, van olyan szám, hogy "duális". Így van külön ragozása is minden igének duálisban, vagyis "Ők (ketten) mennek". Az egész indiai természet-megfigyelő, természet szerető kultúra és filozófia erre a kettősségre alapul. A Buddhizmusban például a nő a bölcsesség, a férfi az együttérzés princípiuma. A kettő egymás nélkül nem hatásos. Kettesben, vagy önmagunkon belül a cél e kettő egyesítése = Egység = Isten. "Nyelvében él a nemzet". Hol van az európai nyelvekből a duális? Iringó”

 

Iringónak a fenti levelét a következőképpen reagálta le, ugyancsak a diszkréció kedvéért, általam Zoltánnak keresztelt barátunk:

 

„Kedves Iringó! Azt mondod tehát, hogy a nők jelenkori (és mindenkori) helyzetéért a férfiak gondolkodásmódja, dominanciája, és irányító hatalmaskodó hajlama a tettes.
Kérlek, hogy a Szilárd weboldalán ingyenesen (Azaz csak az időddel fizetve.) és az Emőke oldalán feltett tanulmányok közül tekintsd meg a nőkkel, a családdal és a férfi-nő megnyilatkozásokkal, principális erőivel kapcsolatos tanulmányait. Nem mondom , hogy végérvényesen pálcát tör a téma felett, és módosíthatatlan formálhatatlan igazság, de eddig még a legjobb és legérthetőbb, amit olvastam, és eddigi ismereteim szerint egyetértek vele.
Ha már elolvastad, akkor a következő észrevételemnek adok hangot:
A nő és férfi mivoltában egyenrangú de nem egyenlő, hanem más.
A kettő szerep nem cserélhető fel, de a mostani időkben a magánéleti szerepek igencsak felcserélődnek. A társadalmi szerepek is, sőt a női struktúrát és az életben az egyetemességnek megfelelő szerepet nem ismerő, a férfi és női megtestesülés spirituális és szellemi mivoltát félreértelmező nőket tömörítő, az egyenjogúságért harcoló egyletek katasztrofális kártevésére gondolok. Ennek a következménye a párkapcsolati vagy családi(és társadalmi kibékíthetetlen) vita, addig amíg valaki meg nem unja és lelép, gyerekkel vagy anélkül, hisz ez egyszerű - elfutni. A zárójeles megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ezek a szervezetek általában nem az egyetemesség fényében működnek , és ezért kártékonyak, és nem azok létjogosultságát kifogásolom.
    De ha tisztában volnának az "amint kicsiben úgy nagyban vagy amint lent ugy fent" egyszerű mondanivalójával, a MŰKÖDŐ családmodell fontosságával, és égető szükségességével, amivel egyébként az újszövettségi szentírás is foglalkozik sokat, akkor belátható volna, hogy nem is annyira biztos, hogy a nő szerepe az irányításban közvetlenül megjelenni, és a kirakatban egy férfi melett állni(hogy a darabszám-arány meglegyen.)Egy családon belűl hogy megy az ilyesmi? Egy jelenkori német közmondás (nem egyetemes igazságként)mondja: a pénz és a nők irányítják a világot. Miért gondolta ezt az író? Mert egy családon belül is az aktív , átvilágító behatoló, kezdeményező erőnek a férfinak kellene lennie és az is akarna lenni jó esetben(különben papucsnak hívják), és mégis a nő, a szeretetével irányítja ezt a férfit nem a reflektorfényben. Mindíg is a nők irányítanak, ha nem a kisebbségi érzet , a félelem és negatív hit és gondolat- zombiság munkál bennük, hanem a feminin struktúra ismerete és megélése.
Gondolom olvastad a Beauvoir: a második nem c. írását, mely épp ezt a témát feszegeti és igyekszik bizonygatni a nők mindenkori elnyomottságát a történelmi korszakokban. De nem ártana minden kisebbségi komplexussal küzdő (és a nőiességgel is küzdő) hölgynek feltennie a kérdést hogy miért? Egyáltalán tényleg el voltak nyomva vagy csak a nő-férfi szerep mibenlétének értelmezésével lehet a baj?
Gondolj csak bele ha már az egyenlő esélyeknél és jogoknál vagyunk, hogy szenet lapátolni, betonozni, bányában vagy kohóban , acélüzemben fizikai munkát végezni nőnek való? Megvédeni a családot nőnek való? Az egyenjogúság alapján igen, - szerintem visont, nem tudják tönkremenetel nélkül megcsinálni.
Vagy biológiailag és idegrendszerileg alapvető lényegi különbségek vannak férfi és nő között (a fizikairól nem is beszélve), nem egyenlőbb egyik a másiknál, hanem más.
A természet , az isten , az egyetemes teremtés rendezte így, és ezen nem hinném hogy a női mozgalmak fognak akárcsak egy hajszálnyit is változtatni. Tehát a férfi legyen férfi a nő legyen nő és viselkedjék is a spirituális struktúrájának megfelelően és minden rendbe jöhet kb. 100 - 150 éven belül. Komolyan mondom hogy olvasd el a Szilárd ajánlott tanulmányait és utána kíváncsi vagyok, hogy ugyanilyen marad-e a férfiellenességed.(azaz azután ki lesz a hibás ténylegesen?)
Persze, hogy a férfiak is hibásak és persze nekik is tisztában kell lenniük a férfi mivoltukkal , de az aktivitásukat ne irigyeld , az a dolguk. A spirituális öntudat szükséges mindkét nemnek de épp ezért csak egyik lehetetlen hogy hibás legyen mert bilaterális vagy duális a fizikai lét. 
- Amazónia, úgy tudom, legenda volt.
-A katolicizmus intézményesítése és a (mindenkori) hatalom eszközként való megjelenés (beleértve a nagy népirtásokat is Pl. a magyarok elleni 1526-os háborúra a Vatikán szenteli fel a török zászlót Mo. ellen, templomos lovag időszak, keresztes hadjáratok, stb. ..) és nem beszélve a cölibátus ellentmondó politikai és gazdasági alapú öncélúságáról (megannyi történet a papok cölibátus- szegéséről, homoszexualitásáról, pedofíliájáról és egyéb ön- és egyház hazudtoló történéseire gondolok itt , ami arra utal hogy a lábuk közt lévő erőknek még a nagy vallás sem parancsol) súlyos károkat okozott és az egyetemességet jól eltakarta az egyének elől, persze így vak vezet világtalant helyzet alakulhatott ki mára, sajnos igazad van, sokan nem tudják hol a helyük. Azt írod, hogy:
"A Buddhizmusban például a nő a bölcsesség, a férfi az együttérzés princípiuma." Nekem eddig az a képzetem (vagy tévképzetem?) volt, hogy ez fordítva van, de inkább az, hogy a bölcsesség nem köthető a nemekhez. Sajnos ezzel nem tudok azonosulni. Mindenképp igazad van, hogy a nemek spirituális szerepének a nem ismeretének az egyenes következménye a mai helyzet, de már érezhető kezd lenni az igény a spirituális megismerésre, hogy hogyan is lenne a jó, és lassan, de jelennek meg azok, akik áldozatot és erőt nem kímélve propagálják tapasztalatból (jobb esetben) a lehetséges megoldást mint pl. Szilárd és Emőke minden tiszteletem az övék! Üdvözlettel: Zoltán”

 

„Kedves Zoltán! A hozzászólásomban nem látsz olyat, hogy azt állítottam volna, hogy "a férfiak a felelősek". Annyit írtam, hogy ha az egyik oldalon elindul egy hatalmi törekvés, vagy egy szélsőséges vonulat, akkor az a másik oldalon is szélsőséget szül. Nem lehet megmondani, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. A két nem együtt Egész, így végül is mindegy, melyik oldalon (vagy esetleg mindkettőnél egyszerre) indul el a szélsőséges burjánzás, az, az Egység felbomlását jelenti, mindkét nemre egyforma kihatással. Innentől indul a szamszára, vagyis a duális világ, ez a folyamatos "láncreakció" tartja mozgásban a világot, jó távol, ha nem egyre távolabb az Egységtől. Igen, a Buddhizmus szerint úgy van, ahogy írtam. A Bölcsesség passzív, az együttérzés aktív, valaki felé irányuló, cselekedetre sarkalló. Néha felváltja az "ügyes módszer", ami szintén aktív. Hát többek között pont ezért. Az alapvető, és legfontosabb mondanivalója pedig az, hogy önmagunkon belül is egyensúlyba kell hozni a féri és női oldalt, vagyis egyszerre kifejleszteni a bölcsességet és az együttérzést/ügyes módszert. Mellesleg kicsi vagyok én a Szilárd mellet, sőt, megkockázatom, hogy Te is sokkal tájékozottabb vagy nálam bizonyos dolgokban. Miért is kritizálnék, ellenkeznék, bírálnék én bárkit is? Nem látom okát. A gondolataimat, meg talán leírhatom, mondjuk legalább állampolgári szólásszabadságom végett. Iringó”

 

„Szia Iringó! Nos ha ténymegállapításnak szántad akkor igazad van a nemek szerepvesztése és keveredése, valamint a princípiumok fals megjelenését illetően, ha megbántottalak volna akkor bocs, de egy kis „hímség-ellenes” sovinizmust véltem nyomokban felcsillanni a sorok közt, amit nem hagyhattam annyiban. De ha nem így volt akkor is jó, hogy erről legalább beszélünk vagy írunk. Természetszerű, hogy a másik ember vagy a más nemű princípium hibáztatása csak növelheti a távolságot közöttük, hisz a kifele mutogatás nem más mint a felelősségvállalás hiánya és elkerülése, azaz nem vállalom fel, hogy én okoztam így vagy úgy az okozatot. Hogy hol került porszem a gépezetbe? Erre szokták viccesen azt mondani, hogy kettőt és könnyebbet, valószínűleg azonban az urbanizálódott és elkényelmesedett, kozmikus spirituális lemerevedés fele tendálás folyamatának része vagy inkább következménye lehet ez is. Az eltávolodás és elszigetelődés a felettes éntől. Ugyanakkor a nem-tudás a tudatalatti énről. Ez nem csak a nemek szerepzavarát idézi meg, hanem az ember mint kártékony kártevővé válása az anyaföldön-t is. Valaha az ember egészséges sejtje volt a földnek (nem is olyan rég kb. 5-600 évvel ezelőtt még mi magyarok is) most mintegy rákos sejtburjánzás viselkedik a szó szoros értelemben az előbb említettek miatt. Ez persze mindent összezavar a családok szintjén is. Egy megoldást látok, hogy a rossz kód helyébe a jó, egyetemes, isteni kód befogadása és következetes tartása egyének szintjén és társadalmi szinten is. Mindenképp így lesz előbb utóbb, több vagy kevesebb fájdalommal, a nagy szabad akaratba mindenki csinálja a saját kis önző dolgait, kényelmességét , pedig mennyire látszik, hogy félreértelmezett ez a fajta szabad akarat, aminek nagy az ára már most is, ezt Szilárd is kifejtette, részben tőle is idéztem most.
Egyébként Hamvas művei egytől egyig önmagukban és külön - külön is beavató és önbeavató művek, zseniálisak, így lettek megalkotva, nem csak egy mű, hanem egyetemes kódokat kapsz tőle, ami ma nagykincs és ritkaság. Be kell vallanom mivel én is félig apa nélkül nőtten fel nekem is tanulnom kellett és kell férfinak lenni , na nem szexuálisan, mert az ösztön, az van, hanem morálisan, meg viselkedésben, hát nem könnyű élő példa nélkül. Ha apámat mintáznám le verném a barátnőmet, innék, megcsalnám, és kocsmáznék állandóan, féltékenységgel idegesíteném ronccsá stb.. Na most ettől eltérő ideát hordozok magamban.
A káoszosodásban a teremtő rend befogadása, és értése, alkalmazása, és terjesztése talán kulcs lehet.  Zoltán”

 

„Kedves Iringó és Zoltán! Nagyon örvendek, hogy az Amazóniám ilyen termékeny eszmecserét váltott ki - hiszen a fő vezérelvben: a nemek dualitásának az egységében, illetve azoknak a hétköznapi látszat-megnyilvánulások fölé emelésének a szükségességében egyet értetek nem csak egymással, hanem valahol velem is! – vitát eredményezett köztetek. Kiemelném annak a fontosságát is, amire Melinda hívja fel a figyelmünket! Hiszen számtalan un. férfiassági, és nőiességi, betegségi problémának az igazi, spirituális eredete éppen abban gyökerezik, hogy az illető személy, vagy egyszerűen képtelen felvenni és magába integrálni a másik nem pozitív tulajdonságait (Nem csak az impotencia, hanem az egyszerű prosztata-gyulladás is annak a jele, hogy az illető férfi - férj, családapa - képtelen az ellazulásra, az odaadásra, az oldódásra és az oldott állapotok mélyebb átélésére, illetve, hogy nem hagy magának, nem szán magának és a családjának, a feleségének elég időt erre. Pedig mennyivel - sokkal! - könnyebb lenne ez, mint idegesen orvoshoz, szexológushoz, pszichológushoz rohangálni és férfiasság-serkentő szerekre, viagrára, vagy éppenséggel iszonyatosan drága antibiotikumok vásárlásra spórolni!), vagy teljesen hibásan és rosszan éli meg azt. Vagyis, éppen azt veszi át a másik nemtől, amit még attól sem kellene elfogadnia. (Pl. férfiak a nőktől szeszélyességet, a hangulatoskodást, a hisztériázást, az öncélú érzékenykedést, a titkolózást, az elhallgatást, az inszinuációt, és az érzelgősséget. És a nők a férfiaktól a steril okoskodást, a mindent- irányítási és beavatkozási mániát, a kegyetlenkedést, a pragmatikus rátartiságot, az önérzeteskedést, az arroganciát, a kíméletlen nyerészkedést, a beteges merkantilizmust.). Ugyanúgy tehát, ahogy a prosztata betegség az öncélú férfiaskodásnak, illetve az igazi (a tudatos) férfiasság hiányának a jelei, ugyanúgy a petefészek-problémák egyenesen a zavarosan (ellentmondásosan) és szélsőségesen megélt, vagy elutasított női szerepvitelre utalnak. Amiként tehát a férfiasságom nem csökken, hanem csak növekszik - erősödik attól, hogy az apai szigorúság és következetesség mellett, megtanulok gyöngéd, megértő és játékos lenni és nem félek attól, hogy férfiatlan az, ha néha egyedül takarítok, gyermeket etetek, altatok, vagy ha, akár csupasz kézzel is, de kimosom és megtörlöm a gyermekeim fenekét, hogyha pelenkázok, vagy pelenkát mosok (Az első három gyermekünknél, még a klasszikus - tehát nem eldobható! - vászonpelenkákat használtuk), ha bioenergiával gyógyítom őket, de legalábbis a gyógyulásukat elősegítem azzal, ha a szívemre veszem és ott tartom sokáig, és úgy, közvetlenül szívtől- szívig áramoltatom beléjük az egész szülői, emberi és miért ne, az Isteni szeretetemet (Ami persze még koránt sem jelentheti azt, hogy ezek által teljességgel átvehetem ez édesanyai szerepet!). Ugyanúgy elvárható a nőtől is, a pozitív férfi (Apai) gyakorlati cselekvéseknek és szellemiségnek - pozitív férfi magatartási formáknak - a személyiségébe való integrálása. El egészen a biztosíték- és villanykörtecseréig, a házi csap-és villanyszerelésig, a mosdó- és vécékagyló kidugításáig. Sőt: az egyes esetekben rögeszmés-erőszakosan, vagy szemforgató módon, szerény- szenteskedőn ("szereteteljesen"), de annál alattomosabban a család dolgaiba és intimitásába beavatkozni igyekvő anyóssal és/vagy apóssal, a saját anyjával és apjával való maradéktalan elbánásig. És persze addig is, hogy ne midig csak a férjtől, az apától várja el azt, hogy fegyelmezze, és ha ez szükséges akár testi fenyítésbe is részesítse a gyermekeket, esetleg éppen annak az érdekében is, hogy a munkahelyén esetleg idegileg és mentálisan kifárasztott, szerencsétlen férjének is adjon egy kis lehetőséget a lazulásra – az oldódásra. Szóval, nem tudom, kedves Iringó, hogy a dualitás kéréseit átgondoltad-e ilyen gyakorlati problémák felvetéséig és megoldásáig is, vagy egyelőre csak meghatóan tetszetős elméletként szokásod azt megemlíteni? Mert talán sejted, hogy nem is dualitásról van itt szó, hanem a nemek pozitív szerepköreinek a megőrzéséről és betöltéséről első sorban, és a másik nem pozitív vonásainak, állapotainak és képességeinek az átvételéről, az androgünoszi állapot elérési szükségéről másodsorban. Ezt nevezik egészségnek, vagy egységnek, ahogy te nevezed. Nos, elárulhatom neked, hogy ez az egység, amiről csak az igazi beavatottak és bölcsek tudtak, nem a hangzatosan misztikus rangokat viselő rendkívüli próféta-egyéniségek testesítették meg. Ez nem volt meg emberiségben és még csak a civilizációk szintjén sem, soha, tehát nem is volt, ami elvesszen. Ahogy Hamvas Béla mondja, az aranykor bennünk van, nem az időben. Ezt egyénileg és páronként és családonként fel lehet - és lehetett - fedezni bármikor a történelemben, de a leginkább most, ezekben az apokaliptikus időkben, amikor a dolgok - vagyis a mindössze az emberi butaság által, de soha és senki által rosszindulattal el nem rejtett igazságok - a felszínre kerülnek és megmutatják az igazi arcukat. Szilárd”
 

„Iringó: Kedves Szilárd! Mindenben tökéletesen egyet értek. Az önmagunkba integrált jin-jang egyensúlyt nem tetszetős elméletként vetettem fel, hanem egy valós probléma gyökereként. Lehet, hogy nem írok olyan bőven, mint Ti, majd igyekszem jobban kifejteni a mondani valómat.Az egyén szabadsága számomra azt jelenti, hogy mindenki "önmaga" lehet, a nélkül, hogy bárkit is elítélnének, megbélyegeznének, kitaszítanának. Nagy tömegeiben férfira és nőre lebontva, a "divat" gúzsba köti az embereket: megszabja, milyennek kell lennie egy nőnek, és milyennek a férfinak. A sok kis "buta" meg követi ezeket a kliséket, és közben a legfontosabbat veszíti el: férfiasságát vagy nőiességét. Férfiak tekintetében a média mit sugároz: sosem sír, kemény, mindig ura a helyzetnek, erős, okos, stb. Ha valaki kívül esik ezeken a szempontokon, vagy nem bír mindig megfelelni nekik, akkor már nem is férfi. A nő: bájos, szép, okos, karrierista... az anyaság valahogy nem tűnik fel sehol. Mást sem teszünk, mint "megfelelünk". Minek? Kinek? Senki sem teszi fel ezt az egyszerű kérdést.
A keleti filozófiák szerint a legfontosabb kincs az elégedettség, az öröm. Ez nem a vágyból származó, szerzésen alapuló öröm, ami múlandó, hanem az egészséges tudat, az Istennel és az Univerzummal együtt rezgő harmonikus lét, az a benső fény, amit senki sem vehet el. Itt nem zavar a másság, nincsenek kategóriák és elvárások, a lélek szabad, és Istennek sem akar megfelelni, hanem csak együtt száll az Univerzummal. Eleve Istent sem lehet kategorizálni: nem adhatsz neki nevet, mert Istennek bármi lehet a neve, hiszen minden hang hozzá tartozik. Minden hang belőle ered. Ugyan így nem adhatsz neki formát sem, mert ő határtalan, minden forma megteremtője. Ezért szeretem a Rigvéda Teremtéshimnuszát, mert Istent az "Egy"-nek hívja. Ő az egység, az első, a névtelen. Formát sem kölcsönöz neki, hiszen Isten határtalan! Egy ilyen Isten, ha a legfőbb célja, hogy hozzá térjünk meg, miért is akarna minket korlátozni? Minden korlátozás emberi találmány. (- Szerkesztői megjegyzés: Ezekben a, mondhatni szabadelvű vallásos mondatokban, érthetővé válik Iringónak az erős önámítási hajlamán alapuló idealizmusa, illetve az, hogy, akárcsak a többi, hozzá hasonló keleti misztika kutató, nem érti a „korlátozó” anyagi világnak a kihagyhatatlanul fontos  szerepét és funkcióját a megváltás elérésében. Az Isten célja ugyanis nem az, hogy a régi önmagához megtérjen a teremtésből, hanem az, hogy megújhodva, megtisztulva térve meg, képessé váljon a Lilith által megzavart abszolút állapot újbóli elérésére és ugyanezt „várja el” tőlünk is. Nem térhetünk meg hozza teljes mértékben tehát bármilyen formában, hanem csak, és csakis a korlátozó anyagban történő teljes megtisztulási – kiegyenlítődési feladataink elvégzése után, annak következtében. – Amennyiben ilyen vallásos – Istenes! – kifejezéseket használunk e metafizikai folyamatok leírására.) 

A buddhista üresség pont Isten határtalanságának felel meg. Az üresség forma, a forma üresség. Üres, mint a határtalan tér, ugyanakkor minden formát magába záró: bármi megjelenhet belőle. Engem a buddhizmus ezen tana vitt közelebb Istenhez, azóta hiszek benne igazán. Ami még a hindu teremtés esszenciája: az Isten egyedül érezte magát, és meg akarta teremteni a Világot. Hatszor indult neki, mindannyiszor működésképtelen volt a Világ. Hetedszerre már nem maradt ereje, csak Önmaga. Így Önmagát áldozta bele a világba, ami (pont ezért) működőképes lett. Isten ezért van jelen mindenhol, mindenben és mindenkiben. Úgy tartják, hogy minden egyes áldozattal egy kicsit visszateremtjük őt, ezért nem mindegy, milyen szándékkal, milyen cselekedetet (karma) követünk el. Isten vágya volt az Ősvágy, és ez tartja mozgásban a mai napig a világot. Ezért tanítja a buddhizmus és a hinduizmus is egyaránt, hogy a vágyak gyökerét kell elvágni. (Szerkesztői megjegyzés: És itt téved mindkettő: A Lilith hatásait: a vágyakat, mivel a forrásuk abszolút erő, nem lehet sem elvágni, sem elfojtani, elnyomni, vagy bármiképpen megszűntetni, semmiféle misztikus praktikával, hanem csak és csakis feloldani és meghaladni lehet „a korlátozások” között felvállalandó általános és egyéni életfeladatok végrehajtása közben szerzett tudatosítás segítségével. Éppen ezért, a gondolkozást nem megszüntetni kell, mint ahogy tanítja a két vallás, hanem a Lilith által vezérelt egoista spekulációs készséget és gondolkozási késztetéseket kell egyetemes léttudattá alakítani.)

S való igaz, aki a jelenben él, örül annak, amije van, az a boldog, az van Isten közelében. Ha láttatok már ilyen, igazi hívőt, a szeme ragyogással teli, mosolygós, és láthatatlanul árasztja magából a pozitivitást. (Sz. M. – Hát kell ennél érzelgősebb vallásos megközelítés?)
Egyetértek, hogy ma nincs más út az Egységhez, csak Isten útja. Mivel Isten mindenütt jelen lévő, nem az a fontos, hogy minek hívják, és hogyan ábrázolják, hanem hogy mi van az emberek szívében. Ez a lényeg, és nem a külsőség.”

 

 

 

 

 


 „Szilárd: A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében, ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás ellenes magatartásnak, és ezért ez, a Luciferi aktusnak egy sokkal nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nőies! - következménye. Az első megváltás ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által befolyásolt, vagyis a folyamatosan öncélúvá változni próbáló Fény ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot, illetve, az által, hogy nem akar a Szeretet által újra egyesülni az abszolút egységgel.
    Én egy olyan mostohaapával nőttem fel, aki civilben, és otthoni körökben Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és a mindent, de abszolút mindent megoldani és elrendezni képes férfias intelligenciát dicsőítette, és abszolút pátriárkáként, tehát abszolút hím családi önkényúrként viselkedett. A biológiai apám, viszont ennek a másik végletét testesítette meg, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az anyámat a mostohaapa brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge, megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. E gyenge férfi és a hatalmasokkal mindig kiegyezni, azokkal baráti szövetségre lépni igyekvő édesanyám édesapja, az én anyai nagyapám tehát, ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és, az őt szerető, szófogadó egykéjeként, ezt egy-az egyben átvettem tőle. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és húsvétkor és karácsonykor könyvet ajándékoztak. Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedői. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák, egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetőségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját.

   Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbe-esett élet állapota is kettős!

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a női princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetővé tenni, addig:

    A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani, irányítani).

    A modern időkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nő, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nők: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni.
     A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani.
    Egy női olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotban, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni!”

 

„Jónás: A globális és a magánéleti "liberalizmus", mint két folyamatosan egymást lehúzó önemésztő örvény. Ha megnézzük a folyóirat-kínálatot egy újságos-standon, megnézzük a kereskedelmi tv-k szappanoperáit, vagy bizalmaskodó pletykaműsorait, a reklámok célközönségét, akkor egy önmagából kivetkőzött női torzókból álló társadalom képe bontakozik ki. Amiből hiányoznak a férfiak, apák, nagyapák. Egyébként Gyurcsány szavazóinak döntő hányada a nők, különösen a nyugdíjas nők közül kerül ki.”

 

„Maresz: Ez az egész helyzet, azért nem teljesen a nők műve. Nem áll szándékomban minden kábult nőt védelmezni, de azért a ló túlsó felére se essünk. A dolgok kézbentartásának kérdését illetően egyenlő felelősséggel bír mindkét nem képviselője. Mert ugyebár a fényhozó és az átvilágító a családban a férfi kellene ám legyen. Miként lehet az, hogy pl. egy zsidó férfi (persze, amelyik nem homokos-liberális) megtudja győzni a feleségét, hogy legalább 5 gyermeket szüljön, a magyarnak meg nem? Számos családdal találkoztam ahol a kifejezetten a férfi nem akar gyermeket és az miatt apad a magyar nemzet. S szerelemgyermek esetén, nagyon sokszor éppen az apuka az, aki kötekedik és kételkedik, hogy nem az övé a gyermek, amikor nyilvánvalóan az. Ezt a hamis boldogság fertőt nem lehet csupán egyik nemnek a nyakába varrni.

Persze tudom, hogy Ti ezt mind tudjátok, de azért ez is megér eszmefuttatást. Már csak azért is, hogy a férfi is tudja, hogy spirituálisan és gyakorlatilag milyen hamis felelősségeket hordoz és vállal fel. Számomra igen visszataszító, amikor egy férfi gyermekvállalásról, meg családalapításról hallani sem akar, ezért el tudom képzelni, hogy egy férfi számára még visszatetszőbb, amikor a nő próbálja kicselezni ezt, de azért ez mindkét nem szellemi tisztánlátásán és személyes elvárásain múlik.”

 

„Jónás: Még mielőtt kialakulna egy félreértés, nem áll szándékomban elverni a port kollektívan a női nemen! A kérdés eléggé összetett, mert eddigi élettapasztalataim alapján az alábbi törvényszerűségeket tudtam magamnak felállítani:

1. Párkapcsolati szempontból, minden esetben a nő választ magának párt. A buta nő ezt egyértelműen követi el. Az okos és ügyes nő ezt úgy csinálja, hogy a férfi azt hiszi, meghódította a nőt.

2. A gyermek vállalása: mikor, hány gyermeket, ez is a nő kompetenciája.

3. A fiúkat, férfiakat (mint leendő és potenciális párválasztási lehetőséget az utódoknak) is a nők, az anyák nevelik fel. Elsősorban. Lehet, hogy ez a baj?

4. A magzati létezés és a gyermekszülés révén olyan lehetőséget és felelősséget kap az anya, amit egy férj és apa soha nem tud "überolni". Tetszik, nem tetszik ez a férfiaknak: ez így van.

    Ezeket a megállapításokat én, (miután elég szépen meg is őszültem ebben az "iskolában") tapasztalatok révén alakítottam ki. Spirituális, vagy asztrológiai szempontok sincsenek benne, még ateistaként is ha valaki gondolkodik, eljuthat ezekre a gondolatokra.

Tudom, hogy anyagilag, társadalmilag, a férfi-nő, apa-anya, férj-feleség viszonyrendszerek ennél sokkal bonyolultabbak. Tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon sok értelmes nő élete siklott és siklik ki, az aktuális és felelőtlenségében degenerált férfi társtól. De ha mi, akik próbálunk a paravánok mögé látni nem tudunk "lényeget látni", akkor mit várhatunk el egy csepeli panelban lakó lumpentől?

 

„Edit: Az itt szépen pontokba szedett megfigyeléseidből azonban neked is feltűnhet , hogy mi a bibi. Az, hogy a férfiak NEM DÖNTENEK. Leseperik a vállukról a felelősséget, ezért hogy egyáltalán legyen döntés, a nők a megmondók. Tehát két lehetőség van:

- Vagy nemet mondanak a családalapításra

- Vagy tesze-toszán áthárítják a döntéseket másokra, jelen esetben a nőkre, akik így kénytelen -kelletlen elférfiasodnak.”

 

„Linda: Én azt olvastam valahol, hogy a Vízöntő korszakában, erősen kilendült és eltolódott az élet a jang pólus irányába. Másrészt, akárhogy is vesszük, a nők férfiasodása a nőktől indul, hiszen ha csak rágondolunk a két világháborúra ,amikor java részt nők maradtak életben, igencsak "felkötötték a gatyájukat". Férfiasak lettek, gyerekeikre meg jól belenyomtak egy csomó "anyait". Kezdtek eltűnni az édesapák, ahogy valahol ezt Szilárd és Jónás is kifejtette. Azokat is nemcsak hogy jobbára nők neveltek, hanem feleséget is jobbára anyai mintára választottak. Ehhez hozzájön a lefokozott valóságérzet. Linda”

 

„Jónás: nem feltétlen a "nemek" harcának látom ezt a kérdést. Mint ahogy az agresszió és békesség mint alternatívák sem férfi-női ellentétpárok. (Világháborúk mint példa) A magyarság szempontjából sem most kezdődött a gond. Szilárddal már régebben beszélgettünk erről levelezésünkben, még amikor nem volt ez a fórum. Amennyire saját felmenőimet, illetve feleségem felmenőit vissza tudtuk vezetni, nagyjából a XIX század vége és XX. század eleje volt az a fordulópont, ahol a férfi eltűnt a képből. 4 nagyszülőpár esetén tűntek el nagyapáink és ebből egyetlen nagyapa volt csak háborús áldozat. A többi egyszerűen kihalt nagyanyáink mellől!

A "döntéssel" mint feladattal kapcsolatban: A párkapcsolat létrejötte szempontjából szerintem SOHA nem a férfi döntött. Az új család létrejöttét a történelmi korokban nagyban meghatározta a lehetségesen rokonságba kerülő családok társadalmi, vagyoni helyzete és státusza, illetve ezek különbségei. A házasságok létrejöttéhez a szülők beleegyezése, megállapodása volt a döntő, itt is a "lányos" szülők, a menyasszony szüleinek döntése volt a végleges.

A másik gondot az jelenti, hogy a hagyományos férfiszerep (a család eltartója és védelmezője) a társadalmi változások következtében kikerült a férfitársadalom kezéből. A felelős döntéshez mindig szükség van jogosítványokra is. Maresz”

A harmadik megjegyzésem (most nagyon meg fogtok haragudni): az anyák permanensen kiherélik fiaikat. Önmaguknak nevelik fel őket, a leendő meny halálos és gyűlöletes ellenség, akivel aztán sok éves, esetleg évtizedes hierarchia harcot vívnak egymás ellen. Ha testamentumot akarnék adni a leendő férfiaknak és apáknak, akkor csak annyit mondanék: vívják meg szabadságharcukat saját anyjuk ellen, lehetőleg jó korán. Mert ha ezt elmulasztják, akkor önmaguk is, leendő feleségük is, végül pedig a saját anyjuk is "rámegy" a torz helyzetre.

 

„Szilárd: Nagy Konsatntinék által kanonizált kereszténység, nem a Jézusi, hanem a Júdási gondolkozás jegyében működik és ennek a gondolkozásnak (kultúrának) a táptalaján jött létre e nyugati liberális-humanista civilizáció. A Marika figyelmeztetése természetesen, igen fontos, és megtermékenyítő, de itt most nem az a dolgunk (És tudom, hogy ezt ő is így gondolja), hogy bármelyik nem képviselői között is hibásakat keressünk, hanem az, hogy kauzális szempontból megértsük a nemzeti krízist, hogy nem mondjam: a magyar demográfiai és politikai katasztrófa okait. Márpedig ehhez a két nem által megtestesített ősprincípiumok eredeti, metafizikai rendeltetési funkcióit kell megértenünk. Az egyetemes törvényekről szóló bevezetőben már tisztáztam, hogy a nőnek, mint a Szeretet megtestesülésének, két funkciója van: a teremtő energia-és élet- kiáramoltatás, tehát az egység megbontása, és ugyanakkor az egységbe való visszacsatolódás és visszatérés biztosítása. A férfinek viszont az átvilágítás - értelmezés és ez által a megtermékenyítés. Nem is annyira a megtermékenyítés véghezvitele érdekében kapott több fizikai és akarati erőt (vakmerő elszántságot) a férfi, hanem azért, hogy az értelmezési képessége érdekében megszerzendő gyakorlati életfeladatait (Próbatételeit) kibírhassa és beteljesíthesse. Márpedig éppen emiatt, az erősebb fizikuma és harci reflexei miatt, az ő dolga a család eltartása és minden más nemű "külső körülmény" biztosítása, miközben a nőé a belső egység fenntartása és a teremtés (szülés és táplálás) mellett, a szereteten (családi tűzhely melegítésén) keresztül a belső mágikus erők tiszta és zavartalan működtetése. Mindkettőnek egyformán arányos felelősség jut tehát a létben - és a családban, az utódok létrehozásában, gondozásában és nevelésében, de egészen más jellegűek ezek a felelősségek, nincs amiért az egyik a másikon kérje számon a felelősségeket. Mondhatnám úgy is, hogy végezze el mindenki a maga dolgát (Vállalja fel a nemének megfelelő keresztjét: a megfelelő felelősségeket) és nem lessz baj. Hiszen Jézus is ezt mondta: vegye fel mindenki a maga keresztjét! Hogy mennyire igazam van abban, hogy a jelen kereszténység kultúrkörében - tudományos és köznapi gondolkozásában - mennyire a Judási logika az alap és nem a Jézusi, az is bizonyítja, hogy ebben a civilizációban, mindenki elsősorban a kereszttől: a nemének megfelelő felelősségtől akar megszabadulni. A nő a gyermekszüléstől, táplálástól és gondozástól, a férfi az anyagi felelősségektől és az apai, tehát szigorúbb, fegyelmező - a gyermekeknek nem hízelgő, azokat a következetesség igénylése és elvárása helyett ajándékokkal nem korrumpáló - nevelésért való felelősségtől.

 

Jézus viszont, de lehet, hogy ő ezt kifejtette csak az evangéliumot lejegyző Lukácsék felejtették ki, illetve Nagy Konstantin teológusai cenzúrázták ki a szentírásból, elmulasztotta hozzá tenni azt, hogy hagyjon békét mindenki a másik, a mások keresztjének! Ha ezt a kitételt is benne hagyták volna az evangéliumban, ha ez megtörténhetett volna, a képviselő – irányító politikusok váltak volna funkció nélkülivé, de legalább is nem részesülnének akkora hatalomban mint Nagy Konstantin és utódai. A jelen téma szempontjából, itt arról van szó, hogy egyikünket sem neveltek jövendő édesapának és/vagy édesanyának és sem a lányokat, sem a fiúkat nem tanították meg, nem hogy arra, hogy mit is illik tisztelni a másikban. És a piackutató liberális kereszténység kultúrkörében ma ezt sehol nem teszik, az egyházi házasságkötések előtti, nevetséges házasságra való felkészítéseken kívül, ahol szegény katolikus papok, vagy a még meg nem házasodott protestáns lelkészek olyasmiről kell beszéljenek, amihez a különböző fogadalmaik, illetve tiszta erkölcsiségük szerint egyáltalán nem szabadna, hogy értsenek: a szexualitásról. Arról ugyanis mindenki megfeledkezik manapság, hogy amennyiben a nőben az anyát, illetve a potenciális anyát kell tisztelni és nem a jó bőrt, a jó husikát, a dögöt, bombázót, vagy a hozományát, ugyanúgy esetleg a férfiben is lenne valami tisztelni - vagyis megengedni és elvárni való. - Azon kívül, hogy esetleg pénzt keres és nem impotens… Valamit tehát, aminek az értéke esetleg ugyanakkora súllyal bír az életben, mint a nő szülő-képessége. De hát hogy tisztelje ma a nő a spirituális férfiasságot, amikor az első amit magában nem tisztel és esze ágában sincs tisztelni, az éppen a saját anyasága, vagyis a családanyai szerepköre? Hiszen még arra sem tanítják meg a fiúkat és a lányokat, hogy mit is tiszteljenek saját magukban: mit kell elvárnia egyiknek és a másiknak is elsősorban önmagával szemben!

 

Hát ebből: a nemek eredeti metafizikai (spirituális és kauzális!) funkciójának megfelelő fizikai és pszichikai potencialtásokra (képességekre és lehetőségekre) alapozó családi szerepkörökből kiindulva, kellene a felelősségeket megbeszélni, és nem a felelősséget számon kérni a másik nem képviselőin! Mert abban Jónásnak végképpen igaza van, hogy ha a civilizált ember mérhetetlen és kíméletlen kapzsiságának Lilithje által való vezérletének) köszönhetően némileg fel is borultak és ki is cserélődtek a nemek szerint szerepkörök. Hiszen a nagyokos természettudományunk és technikánk mindössze azt képes szolgálni egyelőre, hogy az élvezeti és a kényelmi lehetőségeket - a luxust - a maximálisra fokozzuk. Valamint azt, hogy ezeket bebiztosítsuk a természeti folyamatokkal szemben, és az ugyancsak nagyobb élvezetre és a kényelemre vágyó, de ilyen jó természet-kizsákmányoló technológiával még nem rendelkező, „visszamaradott” természeti népekkel szemben. Az apák (Az egyre kevesebbek) még mindig többet dolgoznak és kujtorognak a külvilágban, mivel hogy ez is a rendeltetésük szerinti dolguk, hogy külső tapasztalatokat és ismereteket szerezzenek! A férfi princípium héber nyelvű megfelelő kifejezése tapasztalati ismeretet jelent, (legalább is Hamvas szerint.). Ennek következtében még (Hála Istennek!) mindig az van amit Jónás barátunk is, az éles elméjével megfigyelt: az óvónők, tanítók, tanárok, pedagógusok, pszichológusok és pszicho-pedagógusok mellett, még mindig az anyák nevelik a fiukat is és a lányokat is, és nem az apák(!), legalábbis mennyiségileg nagyobb időtartalomban. Nos, látott valaki is mostanában olyan anyát, aki a fiuk - férfiak megbecsülésére, tiszteletére tanította a lányát, lányait? Előre meg adom a választ, mert 12 éves gyakorló asztrológusi tapasztalatommal ilyennel még véletlenül sem találkoztam, sőt: az utóbbi években erre direkt rá is kérdeztem: HÁT NEM!!! Sőt: még az apa, a gyermekek apjának a tiszteletére sem nevelik az anyjuk a gyermekeiket, hanem inkább igyekszenek egyfajta bűnszövetségi partnerré nevelni azokat az apa ellen! A feleségemet egyértelműen arra tanította az édesanyja, hogy a férfiakat miként kell az újai köré csavarni, azokat az orruktól - hiuságuktól - fogva vezetni. De arról viszont, folyamatosan lehet hallani az anyás fiúknak, hogy ha a lányokat általában nem is, de az anyukát és a lány testvéreket (ha még van testvér egyáltalán) mennyire kell szeretni, és kímélni és óvni, azok szeszélyeskedését és hisztériáit el kell tűrni, velük szemben toleránsan viselkedni.

   Márpedig ezzel a toleráns házastársi felelősségvállalással is, éppen úgy van az ember, mint a gyermekekkel. A fenének sem kell olyan "hiperaktív" hisztériás, undok, gyűlölködő, vagy más „pszichológiai” (holott mindössze nevelési!) okokból problémás és az új, humanista-liberális személyi jogi törvények miatt teljesen fegyelmezhetetlen gyermekből több mint kettő (Egy misztikus BP-i családterapeuta elszólása: „Jaj, ne is mond, egy is őrület!”), sőt: a legtöbb esetben egy! Arra ugyanis, egyetlen gyermekjogvédő sem gondolt, hogy, ha a gyermekek személyi jogait a szülővel szemben védő törvények létrehozásával, az egyéni (szubjektív!) fantáziával és esetleges aberrált gondolkozással is rendelkező, jelentési kötelezettséggel rendelkező tanítónak, tanárnak, aki a szülő (agresszív!) viselkedéséről kikérdezi a még nála is fantáziadúsabb gyermeket, az által, az abszurditásig menően kiszolgáltatják a szülőt minden pedagógusi diplomával rendelkező zavaros lelkű személynek. Egészen természetes lesz tehát, hogy az ily módon minden csavaros elképzelésnek kiszolgáltatott szülő, ilyen körülmények között, nem fog egynél több gyermeket vállalni...

   Nos, valahogy így vannak ezzel az anyukák által otthon jól megdolgozott fiúk - férfiak is! Örvendenek, hogy a zsarnok anyukától megszabadultak és a fenének sem kell nekik még ezután olyan, magát átvilágítani - megtermékenyíteni - nem hagyó, harcos (Általában vörösre és/vagy vöröses-szőkére festett hajú) feleséggel alkotott család, akit állandóan csak óvni és kímélni és "megérteni" kell, miközben az, nyíltan, vagy alattomban (nőiesen kényeskedve) a férfi leszerelésére, kiherélésére és rugón-járatására törekszik. - Hát így sorvad a modern pedagógia és pszichológia által is segítve a modern civilizáció (Tessék megnézni az Animal Planet TV. csatornán Az Animal Doctor c. dokumentumműsorokat: a legtöbb nő gyermekeként és a legtöbb esetben gyermeke helyett is kezeli és vigasztalja és bíztatja a kutyáját, macskáját, tengeri malacát, görényét, fehér egerét, fehér patkányát, papagáját, teknősbékáját, stb.), és ezen belül a kicsi magyar nemzet.

   És, hogy a Marika megjegyzéshez vissza térjünk: Hogy a csodában lenne elvárható a mai fiúktól és a férfiaktól, hogy a potenciális, vagy a létező apai funkciójukat messzemenően tiszteljék és szeressék és még másokkal (esetleg feleségükkel) is "tiszteltessék", hogyan vállalják fel, ennek a mágikus erejű szülői szerepkörnek a velük szemben erős követelményeket támasztó erejét, amikor nem csak az iskolában, de az apjuktól is azt hallják - hallották, hogy majd milyen jó pénzkereső szakemberek lehetnek, ha jól tanulnak? Hogy micsoda gépészek, szerelők, építők, mérnökök, optikusok, mesterek, orvosok, informatikusok, menedzserek, tanárok, rendőrök, ügyvédek, közgazdászok, stb. lehetnek, és ha már ez által elég pénzük van, milyen jó lakást vehetnek, milyen autót, nyaralót vásárolhatnak és mennyi sok jó nőt "mélyen megismerhetnek" a szó ószövetségi értelmében? Vagyis akkor, amikor azzal a tudattal - képzettel nőnek fel a fiúk a világba, hogy nagyon élvezetes-értékes lehet az életben, csak egyedül a felelősségteljes családapai szerepkör nem az?

    Igen is, nagyon jól látja Jónás! Valahol a XIX század végén és a XX század elején elvesztek az édesapák, mivel a gazdaság által biztosított új élvezeti és kényelmi lehetőségek (eszközök), valamint a védelmi - biztosítási eszközök és lehetőségek ugrásszerű növekvése következtében, annak hatására elveszett az iskolázatlan és világiasság szempontjából tájékozatlan nők mellett (Amit csakis egészséges folyamatként lehet üdvözölni!), a tradicionális apai szerepkör is (Ami nem biztos, hogy jó. Sőt egyelőre úgy néz ki, hogy katasztrofális ennek a tradicionális apai szerepkör elvesztésének a következménye.).

    Mit lehet tehát tenni? Egyelőre nem sokat, mivel úgy néz ki, hogy a teljes szellemi felébredésig és az igazi emberi értéktudat eléréséig, nem csak a globális klímának a teljes összezavarodását kell megvárnunk, hanem a civilizált nők, vagyis az ezután születő, az orvosilag és egészségügyileg már korai magzati stádiumuktól felnőtt korúkig "monitorizált" lányok 90 - 95 százalékos meddőségét is. (Most éppen ez a folyamat indult be ugrásszerűen.) De annyit esetleg még tehetünk, hogy önmagunknak, barátainknak és ismerőseinknek, de főként fiú és lány gyermekeinknek elmondhatjuk a valódi, metafizikai tényállást, amiről nem csak az iskolázatlan és tájékozatlan nők nem tudtak semmit ezelőtt 150 - 100 évvel, de a tradicionális apai szerepkörükben jól elboldoguló férfiak sem! Én legalábbis, nem csak a feleségemnek magyaráztam el - és még mindig magyarázom - a székely kapuknak az élet fájával díszített két (női, és férfi!) oszlopa fölött őrködő Hold és Nap igazi - spirituális és kauzális – jelentését. Azt tehát, hogy bármelyik is hibázik a másik szemében, a házi áldás: a boldogság és az egészség a kapun kívül marad és egyszer csak megomlik a ház: a család is! Hanem már Medárdának is elmondtam néhányszor, hogy amikor felnőtt lessz és férje lessz majd, akkor azt még nálunk (a szüleinél) is jobban kell szeretnie és tisztelnie.

 

Nagyon kell vigyázni a misztikus olvasmányokkal, mert, amiként a Tisztánlátás c. tanulmányomban is leírtam, rengeteg az olyan mű, amelyeket az olyan, un megvilágosodottak írtak, akiknek viszont az élete, valamint a környezetükben élők (családtagok: utódok és élettársak) zavarokkal terhelt élete azt bizonyítja, hogy igazából mély sötétségben éltek – ének. Illetve azt, hogy az, amit ők megvilágosodásként élnek meg és tanítanak, jobb esetben, naiv fantáziálás, rosszabb esetben a legnagyobb sötétség, még akkor is, ha varázslatosan misztikus. Asztrológiailag még csak 7 éve léptünk a Vízöntő korszakában (1999 augusztus 11) és a katasztrófa-konstellációkról pl. már tudjuk, hogy átlagban 7 - 10 nap kell, amíg a hatásuk a földön is megjelenik (Ezért is szamárság jóslás, hát még a dátumok szerinti jóslás...?). A Vízöntő-korszak jellege kidomborodásának tehát, én adnék minimum 70 évet, ezért jobb tehát, ha arról írunk, amit megtapasztaltunk a hétköznapjainkban. Ez pedig egyelőre nem más, mint az, hogy - Amiként az Edit is írta - a férfiak felelősség-hárítóvá felelősség kerülővé váltak, vagyis elkurvultak, a nők viszont ettől nem lettek felelősebbek (sőt: a teremtői-szülői - isteni! - felelősségüket átadták a Teremtő helyébe lépő szülész-nőgyógyászoknak, a közgazdászoknak és a politikusoknak!), hanem mindössze eldurvultak.”

 

„Iringó: A mai "spirituális" piac tele van megvilágosodottakkal, akik tanfolyamokat tartanak, könyvet írnak, stb. Fogalmuk sincs arról, mi a megvilágosodás. Könyvek százai jelentek meg a tantráról, úgy, hogy fogalmuk sincs arról, mi a tantra! Szexuális aktust csinálnak egy szellemi egyesülésből! Az emberek inkább hallgatnak egy erős személyiséggel rendelkező hamis prófétára, mint a szerény szakemberekre. A fordításokról nem is beszélve: orvosi, pszichológiai, buddhista, stb. szakszöveget nem arra szakosodott, vagy általános idegen nyelvi tudással rendelkező fordítók fordítanak. Egy buddhista szakszöveg esetében az igazi mondanivaló helyett félreértésen alapuló mondatok jutnak el az olvasóhoz.

   A Szánkhja filozófiában a Purusa (a még tiszta, leszületés előtti emberi lélek, férfi princípium) és Prakriti (a befogadó és a teremtő, női princípium) kapcsolata a megnyilvánult lét rendeltetése és célja. A Szánkhya filozófia alapja az Ősdualitás, Purusa és Prakrti kettőssége és egysége. E duálpár megjelenésének oka az Indusvölgyi kultúrákban kereshető. A termékenyítő (PuruSa) és a termékeny (PrakRti) őshatalmak.

1) Prakrti-dravida kultúra: India földjének őslakosai a Dravidák voltak. A földművelés, és a földdel való kapcsolatuk szoros volt. A föld termékenysége a megélhetésüket jelentette. A nő szerepe párhuzamban van a földdel. A nő termékenysége jelentette a törzs fennmaradását. Ily módon a férfi szerepe jelentőségét vesztette. A házasságnak ezért nem volt fontos szerepe, alapvetően matriarchátus volt. Minden a természet változékonyságának volt kitéve: a női havi ciklustól az évszakok változásáig (vrtti=fordulás). A férfi mag a föld megtermékenyítésére szolgát. Ahogy az árpa magjából nem kelhet ki búza, ugyan úgy, a gyermek az apjára hasonlít. Az Istenségek kiengesztelésével próbáltak jobb terméshez jutni.

2) Purusa-Arya kultúra: A fő megélhetési forrás az állattenyésztés volt. Alapvetően patriarchális társadalmi berendezkedés volt. A nő szerepe szorult háttétbe, mint az utódnemzés „passzív” forrása. Fontos volt a házasság, ezzel biztosítva a nő hűségét urához. Az áldozat-bemutatással, az Istenek „lekenyerezésével” próbáltak kedvezőbb feltételeket kicsikírni az égiektől. Az árják bevonulását a dravidák földjére Purusa Prakrtihez fordulásaként (bhóga) értelmezték. India történelme Prakrti játékának (pravrtti, citta, lóka) felel meg..

Az indiai példák mindig túloznak egy kicsit, hogy szemléletesebbek legyenek. A Véda szerint a Purusa a béna, a Prakriti a vak. Prakriti Purusát a hátára veszi, és annak az irányításával oda viszi, ahová menni szeretne, akár a bordélyházba is. Prakriti passzív, Purusa aktív. Purusa Prakritin keresztül tapasztalja meg a világot, mindig más újraszületésben. Purusa célja a tapasztalatszerzés és megvilágosodás. Prakriti meg megteremti számára atapasztalási lehetőséget.

A Szánkhja a Buddhizmushoz hasonlóan a létet gyakorlati úton közelíti meg, és annak szenvedés-teliségét hangsúlyozza. A szenvedés oka a tudatlanság, amit csakis a helyes szemlélet útján lehet megszüntetni és megszabadulni (móksa). Nem gondolkodik egy „Ősprincípiumban”, mint a VedAnta, egy abszolút központi Istenben, inkább az „Ősdualitást” teszi meg a világ keletkezésének okául. PrakRti a vedizmus föld-anya princípiumának felel meg, amíg PuruSa a teremtő istennek, PrajApatinak. Az elemek kozmogóniája is egy a vedAntával való közös pontok közül.

Mint minden hindu filozófiának, a szánkhja célja is a szenvedéstől (duHkha) való megszabadulás (móksa). Alapvetően minden szenvedés a dualitásból ered, ami megosztottságba kényszeríti a világot. Mielőtt PuruSa és PrakRti egyesültek volna, még nem volt olyan személy, aki magát ’én’-nek, a külvilágot ’más’-nak ítélte volna meg. Egyesülésük (bhoga) után elindul a folyamat a duális világ (vyakta) kibomlására, ami szenvedéssel jár. Mivel a világ illúziójában PuruSa „elveszíti” ősi tudását, tudatlanná válik, és önmagát a külvilághoz mérten viszonyítja. Elkülönül minden olyan dologtól, amit ’más’-nak ítél meg, és azonosítja magát minden olyan dologgal, amit ’én’-nek vél. Ez adja a szánkhya lételméletének alapját. A végcél a megszabadulás. Ebből kiindulva a helyes felismerés, hogy nincs semmi olyan az okozatban (23 tattvás világ, vyakta), ami ne lenne benne az okban. Tehát az elfordulás ezen felismerés alapján arra a fajta ’megelégedettségre, és megnyugvásra készteti az alanyt, hogy teljes bizalommal feladhatja a vándorlását, és visszatérhet a még osztatlan, őseredeti állapotába. PuruSa mindig is szabad volt, csak a természet (PrakRti) kötötte magához. Ily módon a megszabadulás is csak egy illúzió, ami valójában ’csak’ egy szemléletmód-váltás. A PuruSa és PrakRtin kapcsolata nem hierarchikus, hanem egyenrangú. Egymás nélkül nem létezik egyik sem. A hasonlat az Ég-Föld, vagy a hagyományos pózban történő szexuális aktus ábrázolása, amiben a férfi az aktív, és a nő a passzív. PuruSa mindig is szabad volt, PrakRti sosem kötötte magához. Ezért a világ (vyakta) csupán PrakRti játéka saját magával.

    Véleményem szerint a „szexuális” aktusnak nem az egyesülés, hanem a behatolás a funkciója, vagyis a kapun való átjutás, majd kijutás. Ha az árja kultúrát veszem alapul, a fajfenntartás lehetséges módja a minél több nőbe való behatolás. Mindegyik egy másik tapasztalat, és fiatal korban a legtöbb erejét ebbe fekteti bele. Amikor meg már időskorához közelít, és már eleget tapasztalt, akkor a megszabadulás felé veszi az irányt, és minden erejét erre összpontosítja. Lehet, hogy valakinek ez a szó, és ez az aktus így önzőnek és férfi-központúnak tűnik, de ez csak akkor lehetséges, ha nem veszi figyelembe, hogy Prakriti a mindent látó ős-tudás. Ezért az ő szerepe, hogy Purusát segítse, ha másképp nem tud hát tapasztaltatások biztosítása útján, hogy az, a világot teljes egészében megismerhesse, és békében térhessen vissza (kaivalya). Az egyik legnagyobb félreértés, hogy anyagnak és szellemnek azonosítják be a purusa-prakriti párost. A purusa eredetileg embert jelentett, egyszerű hétköznapi értelemben. A {pr} gyökből származik, ami telit jelent, vagyis az ember, aki telítve van mindenféle tulajdonsággal, jelleggel, stb. A purusa egykor valamilyen világszellemet jelenthetett (mint a németben a „were-” előtag, ami a régi werlt, azaz világ szavukból származik…).

   Hogy a politikánál maradjunk: vannak honatyáink, de hol vannak a honanyák?  Hol van az elmúlt évszázadainkból a női, finom, bölcs, anyai princípium? Purusa sosem nyomja el Prakritit. Ez nem szerepel a szánkja tételeiben, soha fel sem merült. Mindkettő teszi a dolgát. Európában ez nem így alakult. Sőt, férfi harcolt nő ellen, egészen primitív módon: egyszerűen erővel elnyomta. Vagyis a matéria győzedelmeskedett a szellem felett, a durva yang a finom yin fölött. A nő = teremtő képesség. Ez egyfajta hatalom. Mindig csak azt akarják uralni, akinek, aminek "hatalma" van, és a fizikai erőhöz a spirituálisan gyengébb nyúl. Mi lett a következménye? Jin megpróbált jang lenni, hogy ellenálljon, hogy felszabadítsa magát = feminista mozgalom. Ennek is meg lett a következménye: a jang eljinesedett. Itt jött a kérdés: Hol vannak a férfiak?  Hol vannak a honanyák? Minden ok okozatot szül, és minden okozat valami okává lesz. Ha egyszer el kezdődik egy "szélsőséges" megnyilvánulás, annak az okozata is az lesz. Hová fajul ez még? Nem tudom. Egyszer majd ez a kör visszatér a kezdeti ponthoz, az Egységhez. Mikor? Ki tudja... talán a csillagjósok…

 

 

„Szilárd: A kérdés csak az, hogy ezeket a primitív, durva férfiakat milyen primitív nők táplálták ilyen kegyetlenkedő magatartást sugalló információval magzati korukban, és szülték, majd nevelték erőszakosan primitív lényeknek?

De mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, vizsgáljuk meg egy másik duál-pár működését a külvilág és a belvilág viszonyrendszerét. A Sárkányfej nem gyakorlati életfeladatot jelent, hanem a többi összes általános emberi és a horoszkópból kiolvasható személyi életfeladat felvállalása és teljes beváltása - beteljesítése utáni állapotot. Ő a többi elem közös eredője, a közös és majdhogynem végső okozat, tehát még csak nem is közvetlen okozat, nem, hogy ok lehessen. A Sárkányfej által jelzett, megváltott - megszabadult spirituális állapotnak tehát, semmi köze nem lehet, sem közvetlen gyakorlati életfeladathoz, sem a közvetlen politizáláshoz. Amikor viszont, a IV és a X. ház, vagy a Bakban és a Rákban álló bolygók, vagy karmikus elemek közötti szembenállás észlelhető, vagyis amikor az otthon- és a családdal kapcsolatos, utódnemzéssel, szüléssel, táplálással, gondozással, neveléssel, irányítással, családi reláció ápolással kapcsolatos életfeladatok és a társadalmi - közösségi feladatokkal kapcsolatos ellentét, vagy ellentmondás merül fel, akár horoszkópban, akár az életben, AZ ELSŐDLEGESSÉG MINDIG A RÁK, ILLETVE A IV. HÁZZAL KAPCSOLATOS ÉLETFELADAT ÉS ESZMEKÖR BETÖLTÉSE, RENDEZÉSE, BEVÁLTÁSA. Ez, az „Ég alja – Ég közepe” tételnek is nevezhető, a "gyémántnál is keményebb" igazság.

    Ez az igazság számtalan horoszkóp feltárás és visszakérdezés során beigazolódott. És ebből kellene kiindulni, akkor is, ha az Iringó férfi kontra nő c. elméletének (feltételezésének) és a magyarság kihalásának "a nagyon nagy kérdését" meg akarjuk válaszolni. Ti., hogy tényleg azért hiányoznak-e azok a finom jin energiákkal és még finomabb bölcsességgel eltelt nők az európai és a nyugati demokratikus politikából, mert itt, nyugaton megtörtént az a sötét aktus, aminek következtében „a durva anyagi jang erők, elnyomták a finom, jin erőket” ami Iringó szerint, az európainál sokkal bölcsebb hindu társadalomnak a politikai életében nem történt meg? (Ne vicceljünk: lényegesen kevesebb a bölcs és finom nő az Indiai parlamentben, mint bármely európai, vagy észak-amerikai állam parlamentjében…) Vagyis, a hindu filozófia alaptételének megfelelően, mi itt érzéki csalódásban szenvedünk, és az merő európai és nyugati illúzió, ha úgy látjuk, minthogyha a nők egészen ki lennének tiltva az indiai politikából? Ilyenkor mindig a Bukarest valamelyik, akkoriban éppen valamiért éppen népszerű, népi agoráján, a véres kezű Ceausescu házaspárral kézen fogva bájosan perinicázó (Ez amolyan "szeressük egymást gyerekek..." hangulatú, román tömeges népi tánc.) -Indira Gahndi televíziós figurája jut az eszembe, akin, ím beteljesült a végzet, akárcsak az indiai híresség mellett, a népüknek és a TV-kameráknak bazsalygó román diktátorok táncpartnerein is.

    Nos, kedves Iringó, az általános emberi életfeladatok szemszögéből vizsgálva a dolgot, egy nőnek, mindaddig, amíg annak 14 - 16 éven aluli gyermekei vannak, nincs amit keresni a politikában, hiszen az komoly hivatás-gyakorlást jelent, és neki az elsődleges hivatása és életfeladata a családanyai szerepkör betöltése. Ráadásul, a gyermekek 13 - 15 éves korukig egyértelműen az édesanyjuknak, vagy az árvák esetében, a közvetlen női gyámjuknak, vagy gondozójuknak - gondozóiknak a tudattalan képzelet-világa mágikus hatásainak vannak alárendelve, az ott található szellemi állapotokat, rendszerint zavarokat és feszültségeket testesítik meg, ritkán az egészségükkel, gyakrabban a betegségükkel, épségükkel, vagy baleseteikkel. Ki - ki a maga hajlamai és érzékenysége – Horoszkópjából kiolvasható megváltási életprogramja színezete. - szerint. Amennyiben tehát, a kiskorú gyermekeiket gondozó, nevelő nők késhegyig és lándzsatörésig menő politikai harcokban vennének részt, folytonosan lebetegednének, vagy végzetes baleseteket szenvednének a gyermekeik. Az, hogy akad egy - két fiatal női politikus mind a Fidesz, mind az MSZP táján, akinek még viszonylag épek és egészséges a gyermeke (többnyire egykéje, vagy kétkéje), még nem bizonyít semmit, mivel ők csakis azon az áron vehetnek részt a politikai harci játszmában, hogy az igazán nagy balhékat a férfi társaik viszik el egyrészt. Másrészt az édesanyjuk, vagy ritkábban a jóságos anyósuk, és a nőies férjük együttes erővel "gondoskodik" gyámkodik és őrködik mentálisan és spirituálisan is a, gyakorlatilag félárva gyermekek felett. Ha a szanszkrit irodalom tanulmányozása mellett még jut némi időd, légy szíves olvasd el a Tisztánlátásról szóló tanulmányomnak azt a részét, ahol leírtam, hogy mi történt, amikor, látván azt, hogy az erős Rák- és Nyilas jellegű karmával rendelkező feleségemnek, nehezen megy a spirituális megtisztulás és megújulás, és azt, hogy, a karmájából származó, akaratlanul és szándéktalanul, de intenzíven átélt férfi-ellenes, családellenes és sors-ellenes ambícióival, mindegyre lebetegíti a gyermekeinket, mágikus úton, át akartam venni tőle a gyermekeket az én spirituális gyámkodásom alá? Három héti kíséretezés után, nagyon határozott sorsjelzések hatására, kénytelen voltam abba hagyni ezt a törekvésemet. Spirituális szempontból tehát, a veled egykorú hölgyeknek nincs amit a politikában keresniük, ha nincs gyermekük azért, mert ebből a jellegzetesen férfias státuszból képtelenség férjhez menni és családot alapítani. Ha van gyermekük viszont, azért, mert ez által veszélyeztetik azok egészségét és testi épségét, feltöltvén az aurájukat negatív energiával. A karma törvénye, illetve az átöröklődés törvénye szerint ugyanis, a véres kezű Ceausescu házaspárral a 70-es években kedélyesen néptáncoló Indira Ghandi sem lett véletlenül gyilkosság áldozata, akárcsak a híres békepolitikus édes fia. Az idealista elképzeléseiddel ellentétben ugyanis, az Úristen, ha diszkréten is, de nagyon is igyekszik korlátozni minket abban, hogy ne foglalkozzunk olyasmivel, ami a szellem törvényeit sérti, vagy ami nem áll az életfeladatunkban, de mi erőszakosabbak akarunk lenni nála, mindaddig, amíg a saját testőrségünk (szikek) lesz a hatás visszahatás törvényének a beteljesítője…

    És nem csak azért nincs amit a nőknek a csúcspolitikában keresniük, mert a fejlődés és a karma törvénye miatt, van amikor a politikai akaratot bármi áron keresztül kell vinni (A politikai hibák, vétségek elviselése is az egyetemes törvények alapján, főként a rezonancia törvénye alapján történik...), mindaddig, amíg az emberek nem tanulnak meg az egyetemes törvények szerint élni autonóm módon. Vagyis: attól függetlenül, hogy a Szánkhaja Kárika nevű hindu aritmológia erről, illetve a Purusa és a Prakriti viszonyának a természetéről mit állít (Egyébként metafizikai tévedés az egyik spirituális rendszer tradicionális maszkulin és feminin princípiumból eredő elemeit a másik misztikus tradíció hasonló elvi elemeivel egy az egyben felcserélni, azok között teljes azonosságot feltételezni és ilyen módon értelmezni.), a Fénynek akár erőszak árán is (Lásd a szűztelenítés motívumát), de be kell hatolnia, meg kell termékenyítenie az ellenálló Szeretetet. Nem a nőnek kell tehát a néha fájdalmas fény behatolásának ellenálló férfi szűzhártyáját átszakítani, hanem fordítva. A nőnek a belső egységbontást: a teremtő kiárasztást és az egységbe való visszatérést, a visszakapcsolódást kell biztosítania, ami az intim, általad is finomabbnak nevezett szférához - cselekvésrendszerekhez, viszonyulásokhoz tartozik.

   A politikai akaratnak a tettek és a gyakorlat szintjén történő keresztülvitele - tehát a mentális és asztrális (érzelmi) harci és háborús tettek végrehajtása - még a demokráciában is szükséges (És ezt itt is, és máshol is számtalanszor le írtam már! -, hogy) és a keresztülvitel, annak az egyénre visszaható negatív spirituális következményei miatt, semmiképpen nem lehet a nők dolga. És nem csak azért mert ő "finomabb, puhább, gyengédebb", ahogy írod, és ezért kevésbé bírja a stresszt, hanem azért mert az ilyen férfias cselekvések visszahatását elnyelvén és tovább adván, veszélyezteti a gyermekei egészségét és életét! Arról nem is beszélve, hogy amiért a Sophia tényleg női név, egyáltalán nem biztos, hogy a bölcsességet, vagyis a bölcs állapotot, kisajátíthatná bármely nem is a maga részére, mivel az már éppenséggel a Sárkányfej szintje eléréséhez közelálló létállapot és nemtől független! Egyrészt. Másrészt a politika nem a fontolgató, erőszaktól irtózó, habozó bölcsek területe, hanem a tettre kész harcos szellemű személyeké. Hindu kifejezéssel: a kyastira kaszut tagjaié. Gyermeki elképzelésre vall tehát azt gondolni, hogy nem a kyastira (Harcosi politikai kaszt, hogy maradjunk a hindu metafizikai látásmódnál) dolga lenne a társadalom ügyes bajos dolgait rendezni és a politikai akaratot keresztülvinni, hanem a Barhmin kaszt tagjaié. Ezt neked, mint az indiai tradicionális szellemi gondolkozás kutatójának, tudnod kellene. Szóval, az eredeti funkciójuk alapján, még bölcs öreganyákként sincs amit a finom és érzékeny nők a politika élvonalában keressenek, csak abban az esetben, ha vállalják az amazoni állapottal járó családnélküliséget és a hatalmat gyakorló férfias nőknek járó megkülönböztetést. Ilyen, család nélküli, kemény amazoni politikus például a német kancellár, Angela Merkel és az USA külügyminisztere a jelenben.

   Ámbátor, az is igaz, hogy lenne egy olyan korszak a nők életében, amikor nagyon is jót tenne mind a nőknek, mind a családtagjaiknak, ha békén hagynák végre a gyermekeiket és nem próbálnák azokat minden áron megóvni éppen azoktól a személyes tapasztalási lehetőségeiktől, amelyek a felelősségteljes emberi öntudatuk kialakulásához szükséges. Gyakorló asztrológusi tapasztalatom, hogy az olyan fiatal hölgyek is mint te, akik annak ellenére, hogy már rég elérkezett volna a családalapítás ideje, még mindig csak távlatokban képesek a legfontosabb szerepkörükről és állapotaikról ábrándozni, a "minden áron" jót akaró, de minden értelmes távlatban gondolkozni képtelen anyák és nagyanyák áldozatai. Ezek az anyák képesek még fiatalkorukban is megfojtani és kiszolgáltatott szerencsétlen ügyefogyottá nevelni a felnőtté váló gyermekeiket az általuk szeretetnek nevezett egoizmusukkal, rejtetten hatalmat gyakorolni a gyermekeik fölött a gondoskodásnak álcázott, irányítói ambícióik kiélésével. Nos, ezek a horoszkópjukban (karmájukban), az átlagnál nagyobb és több tűz és levegő elemmel rendelkező hölgyek, (A nőknek több mint az egyharmada tehát) nyugodtan elmehetnének politizálni, miután az elemi kötelességüknek eleget tettek és 14 - 16 éves korukig felneveltek minimum három gyermeket. Ez csakugyan üdvös lenne, elsősorban nem is a társadalom és az emberiség, hanem az illető hölgyek gyermekei számára. Arról nem is beszélve, hogy a férjeik is szívesebben látnák és követnék őket a televízió segítségével a parlamentben, vagy a kormányban tevékenykedni, mint otthon vezérkedni.

    Nem szeretek senkivel fölöslegesen ellenségeskedni, és másokat megbántani még kevésbé. Nagyon kérlek tehát, hogy most se vedd ellenségeskedésnek, hanem baráti intésnek azt, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben (A nyugati civilizáció nemzeteinek és ezen belül magyarság sorvadása metafizikai szemszögből vizsgálva) nem árt a metafizikai alapokat tisztázni, és amint fentebb említettem, érdemes lesz mélyen megfontolnod, hogy egy bizonyos spirituális kultúrkör lét-elméleteinek az ismerete, még nem jelentheti a teljesség igényű metafizikai tájékozottságot. Te ugyanis megfeledkezel erről az elvről, amikor olyasmit állítasz, hogy a jelen korszakban (Talán a Kali Jugára gondolsz?) "az anyag legyőzte a szellemet, a férfi legyőzte a nőt." Ne haragudj, kedves Iringó és kérlek, semmiképpen ne vedd sértőnek, ha már te is rájöttél korábban, de ez gyermekes naivitás. Már csak azért is, mert ha a két nemnek az őselemek szerinti "hovatartozását" vesszük alapul, és a te elméletedhez hasonlatosan, durván lesarkítjuk (És ez enyhe kifejezés!), a helyzet pontosan fordítva áll, mint ahogy te leírod: A feminin princípium alkímiai alapelemei a Föld és a Víz, miközben a Maszkulin princípiumé a Tűz és a Levegő! Melyik nem képviselői lehetnének anyagszerűbbek tehát durvábbak a te beállításod szerint? Micsoda is győzött le micsodát?! - Ez lenne tehát az a bizonyos, mindent tudó, finom női bölcsesség, aminek védelmére kelsz nagy hirtelen? Ki ellen? Marikának majd nagyon meg kell vizsgálnia a Jupiteredet és a Szaturnuszodat, sőt: az Uránuszodat is a horoszkópodban. Esetleg nem adnál szabad kezet, hogy az asztrogrammodat nekem megmutassa?

    Hátha akad egy-két használható tippem arra vonatkozóan, hogy miért kell mostanában azt érezned, hogy - hiába nem tanúsítasz belső ellenállást, de - a családanyai hivatásod betöltésében miért akadályoznak a külső sorserők, ahogyan azt írod? Szilárd”

 

„Maresz: Tudom, hogy egy írás alakalmával nem lehet kitérni minden részletkérdésre, amit az ember korábban már letisztázott magában, és te a tanulmányaidban. A dolgok ilyenszerű helyreigazítását nem csupán magam miatt tartom fontosnak, hanem azért is, mert nagyon sok nőnek van a X-es házban bolygója, (mint ahogy pl. ahogy Iringónak is ott található a Kos Sárkányfarka rajta a Holddal, sőt az Ascendense is Oroszlán), nem szeretném, ha valaki is félreértené, félreérthetné az elmondottakat, s szellemi kétségekben maradhatna. Hosszú időbe telt a számomra, ameddig a dolgok ilyenszerű tényállását megértettem, s talán még hosszabba, ameddig tényleg magamévá fogadtam el, magaménak éreztem.”

 

„Szilárd: Várjuk az Iringó asztrogrammja felállításához szükséges adatokat, amennyiben elég érett ahhoz, hogy ezt a szellemi nyíltságot felvállalja. Sőt, a „róka fogta csuka - csuka fogta róka” kérdés tisztázása végett ajánljuk neki a Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmánya mihamarabbi elolvasását, ahol szakemberi gondossággal és egzaktsággal le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nő-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötét” férfinak tiszta szellemű, de gyenge női princípium fölött aratott gonosz győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. - az apákat (férjeket) a szülő feleségük mellől a külső szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba kiszorító, szülész-bábák, majd az őket felváltó szülész - nőgyógyászok a hibásak. Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől, hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette!

De hogyha a mai szocialista magyar kormány-programnak megfelelően megszűntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetőségeket (Vagyis a programozott szüléseket: a jövendő magyaroknak az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes tanfolyamaira megtanulni újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból meg jön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük.
Apropó, Szánkhaja Káriká és apropó számítás, és számolás, és számon tartás és számon kérés és apropó tehát a normális családon belüli gyermekek száma. Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas is annak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket, esetleg "megnyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének nem szabad előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el, vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lessz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy sem én mint egyke, de a feleségem sem, mint kétke, egyáltalán nem ilyen szellemben nevelődtünk, sőt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelően tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, az egykéző - kétkéző gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye.
    Apropó, kedves Iringó! Annak érdekében, hogy röviden válaszoljak arra a nagy kérdésre, hogy vajon kitől, mitől kapták az ártatlan, finom és szűzi női lelkeket legyőző, anyagba süllyedt sötét férfiak az ide vonatkozó buta viselkedéshez szükséges, agresszív spirituális (karmikus) programokat:

    Számunkra már a nyolcadik éve, hogy világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bűnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklődik, hanem az anyai ági női őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Te is megtudhatod tehát mindezt, amennyiben elolvasod előbb a Spirituális memóriáról, majd az Anyai ági örökletes (Karmikus) programokról szóló tanulmányaimat. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nő ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől. Csodálkozol? Nincs amiért, mivel a női petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, női generációról, női generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya!  
    És ha ezt megértette Iringó is, hát lépjünk tovább. Már akkor, amikor a mostoha-anyaországi szocialista-szerelmes többség, az egykéző bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklő csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő narancsszínű Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegőjű lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai (Amennyiben számít ez, de szerintem nem erről van szó, hanem a teljes személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen: genetikai!), de főként lelki és szellemi reprodukciójára! Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig feszíthető veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyűlt velük a bajuk!). – Szükség volt tehát a nyugati gazdaság-erkölcsi őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák nekik az internacionalista-liberális humanista Magyarok Istenét.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis ahol a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű! Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan romlatlan metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a pragmatizmus, az pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is.”

„Iringó: Köszönöm Hamvas ajánlást, el is fogom olvasni. Magam részéről, főleg a spiritualitás tekintetében elutasítok minden olyan tézist, legyen bármennyire logikus vagy tudományos, ami bármely nemet teszi "felelőssé" bármilyen kialakult extrém, elvadult, diszharmonikus következményért. Ha valaki félreértett volna, sajnálom, ha én értettem félre mást, azt is. Fenti álláspontomból pedig nem engedek.
Na, megyek olvasni, annyi minden jó dolog van még itt... Az asztrológiai képletem olyan nyilvános, mint ahogy én is a világon vagyok. Magamból sem tudok "titkot" csinálni, a képletemből sem fogok. Ezúton is kifejezem hálámat és minden tiszteletemet Dénes Máriának!

„Jónás Kedves Iringó!  A férfi-nő, apa-anya, gyermek-apa, gyermek-anya (ellentét) párokról lassan, cseppenként áll össze bennem egy hozzászólás. Előre jeleznem kell azonban: a távol-keleti, elsősorban hindu filozófiában egyáltalán nem vagyok járatos. A judeo-kereszténység alapján álló keresztény misztikusok, (Jakob Lorber, Mayerhoffer Gottfried, Rudolf Steiner) munkásságát ismerem. Apránként le fogom írni, hogy ők mit mondtak erről. Ugyan tudom, hogy Szilárd barátom nem innen indult, de érdekes módon az Egyetemes Igazságok, a tényekkel szembeni helyes alázat és ezek feltétel nélküli tisztelete, teljesen eltérő indulások esetén is meglepő azonosságokat és azonos következtetéseket eredményez.  Tényleg "minden út Rómába vezet?" Másrészt nagyon örvendek, mert úgy néz ki, hogy ennek a Fórumnak az elindítói egy olyan spirituális műhelyt hoztak létre, amely a bennünk élő Szellem számára nagyon jó munkát adhat!"

”Iringó: A születési időm: 1977.09.01; hajnali 02:03; Budapest. Még a volt asztrológia tanárom, Hollós R László pontosította. Ezt adtam meg Máriának is. Apropó, spiritualitás! A legfőbb gondom idekint az volt (de amióta Máriának köszönhetően Rátok találtam, csitult a lelkem), hogy nem találtam spirituális közeget. A franciák nyitottak, de csak egy bizonyos szintig. A patikákban csak most kezdenek gyógynövényes részleget is nyitni, ami nálunk a kultúra része.
Egyik fórumodban írtál az Agykontrollról, és más módszerekről. Nos, nem a módszerekben van a hiba, hanem a rossz alkalmazásban, vagyis, ha nem elég érett spirituálisan az ember. Például azt írtad, hogy volt egy eset, amikor egy hölgy gyereket szeretett volna. Az asztrológusa megmondta, mikor kell fogannia, meg is fogant, és a dolog vége öröm helyett tragédiába fulladt. Nos, ha Agykontrollal úgy programoznak, hogy "ÉN ezt és ezt akarom" vagy úgy. hogy "Kérem Istent/Buddhát/az Univerzumot/stb., hogy segítse utamat ezen és ezen a téren..." az eredmény meglepően más lesz. Persze, ehhez nem kellene Agykontroll, de ez olyan, mint a dél-Amerikai őserdőben gyógyító orvos esete. Egy bennszülött kapott valami súlyos betegséget. Nem volt gyógyszer. Az orvos tudta, hogy ha nem kapja meg, meghal, ugyan akkor a szállítmány helikopteren 2-3 hét, mire megérkezik, ami alatt a beteg szintén meghalhat. A kezébe nyomott egy doboz C vitamint, és azt mondta, ez a te gyógyszered, napi hármat szedj belőle. Az illető meggyógyult! Lehet, hogy az Agykontrol is egy ügyes módszer Istenhez való közelkerülésre. Minden ettől függ, milyen aspektusból szemléljük. Ha védekező állásból, akkor azt is támadásnak véljük, ami nem az.

„Szilárd: Ami az agykontrolt illeti, vagyis annak a működik, nem működik - kérdését illeti. Nem hiszem, hogy amennyiben az Egyetemes Törvények c. tanulmányomban a Mágia törvényét, illetve a Mágiáról szóló, különálló tanulmányomat elolvasod, még egyszer szükségesnek fogod találni, hogy a placebo-effektus létezését egy másik történet segítségével (Tehát nem a dzsungelben gyógyító és a helikopteres orvosság szállítmány kései érkezésével számoló orvosnak a zseniális - c vitaminos - ötletének a gyógyító hatásával) illusztráld. Nem tudom, miért olyan nehéz elképzelni azt, hogy ezeket a misztikus példameséket, nem csak első éves Elta- hallgatóként volt alkalmam többszörösen - több előadó színes előadásában - kiélvezni 15 évvel ezelőtt, hanem unos-untalan, kénytelen voltam udvariasan végig hallgatni, valahányszor meghívnak előadónak egy olyan "életmód" táborba, ahol, természetesen nem én vagyok a "bomba-előadó", akiért érdemes oda menni, hanem a Magyarországról közénk ereszkedő nagy-guruk, ezoterapeuták, és misztikus mesterek. Ezért is döntöttem el - mármint, hogy ilyen lelkesítő tanmeséket többet ne legyek kénytelen hallgatni - többek között, ezelőtt két évvel (Lásd a Beavatás a misztikába c. tanulmányom végét), hogy soha többet nem vállalok előadást másokkal, mint Marikáékkal.
Köszönöm, hogy megadtad az adataidat. Remélve, hogy több félreértés nem lessz közöttünk, maradok barátsággal (Legalábbis addig, amíg nem rajtam, hanem velem együtt nevetsz!): Szilárd"

„Szilárd: Kedves Iringó! Nagyon köszönöm neked ezt az írást, vagyis azt, hogy bő lére eresztetted az Amazónia rovatbeli válaszodat, mert kaptam mégy egy nagy ajándékot. Írtam már, hogy - ha nem is eredetiben, hanem Hamvas megbízhatónak számító fordításaiban - én is olvastam a hindu és a buddhista teremtés-misztikákat és persze, a másik nagy őshagyományok teremtés-magyarázatát is, és ezeket összevetve jutottam el a Lilithnek a teremtésben és az éltünkben (horoszkópjainkban) betöltött szerepének a felismeréséhez és kitanulmányozásához. Nos, ez a teremtési Lilith-indok, vagyis ez az abszolút-perturbáció motívum, mármint, hogy Atman azért teremtette a világot, mert egyedül érezte magát, valahogy elkerülte a figyelmemet és magamtól sem jöttem rá. Pedig, ha elolvasod a Lilith-tanulmányt, valamint a Szerelemről és a Szexualitásról szóló tanulmányt, láthatod, hogy mennyi mindent voltam hajlandó magamtól megfejteni, mert a szent iratokból megszerezhető közvetlen információk eléggé korlátozottak, ahhoz képest, hogy egy mai ember, aki nem elégszik meg a misztikus és vallásos (metaforikus) kinyilatkoztatásokkal, mi mindenre nem kénytelen választ keresni, hogy végre megfejthesse. "Mi a csuda történik"?! Hogy tehát, menyi minden hiányzott még azokból ahhoz, hogy egy nem öncsalóan megnyugodott, hanem a végső kérdések teljes kitisztázása utáni megnyugodott állapotba kerülhessen.
Köszönöm tehát még egyszer és remélem, hogy ezután a politikát (Illetve a franciák védelmét!) illetően sem fogjuk félreérteni egymást.
És ezt annál inkább sem, mert most azonnal megnézem a képletedet.”

 

„Maresz: Kedves Iringó, Az a két perc ne zavarjon, nem jósolni használom a horoszkópodat, hanem értelmezésre és az a két perc nem változtat semmit egyik bolygó házhelyzetén sem. A párod horoszkópja így már másként fest. Ezzel a horoszkóppal nem csodálkozom, ha nem kap ő sem állást M.o-n, hiszen neki is a Ráknak megfelelő IV-es házban van a két legfontosabb bolygója a Nap és a Hold az Oroszlánban. Sőt a Szaturnusz és a Merkúr helyzete is "billeg" a IV-es és az V-ös ház határán, plusz a Rákban található a Lilithje meg a Jupiterje. Így tehát neki sem ajánlatos gondolkozni külföldi tartózkodásban.”


”Iringó: Kedves Maresz: Említetted még asztroweben, hogy mostanában nagyon elfoglalt vagy. Ezért sem értem tőled teljes elemzést, csak a számomra, jelenleg, két legfontosabb dologra kérdeztem rá. Nagyon köszönöm, hogy ide hoztál. A nőiségről és Anyaságról szóló részeket (Kozma Emőke) átolvastam, és másfél év után, a Te segítségeddel találtam meg a tudati blokkomat, ami a nőgyógyászati problémámat okozta. Nagyon köszönöm!!!”


”Szilárd: Abból következtetve, hogy Iringó azt állítja, hogy annyira gyengén áll anyagilag, hogy nem hogy gyermeket nem mer szülni ilyen körülmények között, de még az analitikus horoszkópját sem tudja megrendelni nálad, még mindazok után sem, hogy miket tudott meg a sosrs programjáról tőlem "véletlenül" (Nem véletlen ugyanis, hogy átjővén az én topikonban, oly felszabadultan kezdett velem társalogni, hogy a végén már asztrológiailag is meg akartam ismerni: mindketten a kígyó évében születtünk, mindkettőnknek Oroszlán az Ascendensünk, a nagyjából pozitív Skorpió-Uránusza együtt áll a Merkúrommal és a Napommal, a Sárkányfarka és a Holdja az én Holdammal, a Plútója az én Lilit-Mars-párosommal. És persze: a Plútója, még ha sokkal sötétebben is, de éppen olyan fontos - Annyira sorsjelentőségű! - pozíciót foglal el a horoszkópjában, mint az enyém az Oroszlán- Ascendensemen.), azt gondolom, sőt: egészen biztos vagyok benne, hogy a Napja a II. házban, az anyagi javak megszerzési képességének és felhasználási módjának a házában áll. Ezek szerint, az ő kauzális születési időpontja nem 2,02 óra, hanem minimum 2,10 óra. És egyértelmű, hogy sem a Szűz- Napjának a Rákban álló Jupitertől kapott szextil által jelzett pozitív képességeit, sem a IV. házban álló Uránusztól kapott szextil által jelzett pozitív képességeit nem tudja kihasználni. Ezek blokálódtak ugyanis a ciklus és a ritmus törvénye alapján, amiért 21 éves kora után nem vállalt gyermeket és családot. Sőt: most még inkább blokálódtak, hogy külföldre távozott, tehát távol került a karmikus meghatározódásainak a feloldási lehetőségétől. Hiszen nem csak az a baj, hogy a IV. házban álló Plútója miatt az otthoni - szülőföldi körülmények között kellene neki családot alapítani, hanem a X. ház csúcsán álló Holdja és Sárfarka által jelzett, megfelelő színvonalú és "teljes bevetésű" hivatásgyakorlási lehetőségtől is meg van fosztva, munka, illetve egyszerű pénzszerzési lehetőséget kereső, azért különböző hivatalokban alamizsnázó külföldiként, emigránsként.”

 

(Utólagos beírás: .... És, még akkor is, ha ez nem derül ki nyilvánvalóan az Iringó következő reakciójából, de a sorai mögül jól érezhetően mégis ekkor, az Iringó sorsképlete első lereagálása után, történt meg a nagy fordulat, ahogy később elneveztem, a hatalmas katasztrófa. Ettől kezdve váltam, önhibámon kívül az Iringó ellenségévé. Abba a hibába estem ugyanis, hogy tényleg olyan nyitott és olyan jó a humorérzéke, amint azt állította, többször is. Másik hibám, hogy nem használok hangulatjeleket, azon rögeszmémtől fogva, hogy - író lévén - a szövegkörnyezetem önmagát kell értelmezze. De hogyha nem egy Buddhista főiskolát jeles minősítéssel kijárt, francia szeretővel rendelkező, vagyis kultúrákon és vallásokon átívelő szellemiséggel bíró, a feleségemnél egy évvel idősebb, tehát keményen beérett személyről lett volna szó, még akkor sem gondoltam volna, hogy egy vicces megjegyzésemen valaki ennyire fel tud dühödni alattomban (Mivelhogy erre a mélyen érintettségből eredő haragra, csak több levélváltás után derül fény). Baráti - játékosan és szívből jövő derűvel, minden sértő szándék nélkül azonnal azt a hangulatot próbáltam közvetíteni a buddhista és a hindu filozófiában, valamint a nagy világban jártas, hölgynek, amely az Oroszlán Ascendensén álló negatív Vénusza láttán kapott el: )

„Szilárd: Ejnye - bejnye, te kis veszedelmes feminista! (Sorsképletedben teljesen negatív fényszögű Vénusz az Oroszlán Ascendensen...) És ejnye - bejnye, te ártatlan kis boszkia alatt rejtőzködő, tűzhányói Sárkány, aki ezer évben egyszer önti ki a mélyrétegeiben rejtőző mérges lávát, de akkor Isten őrizz Pompeji fürdőző polgárnak lenni! Vagyis Isten őrizz, ha te valakire egyszer igazából megharagszol! De ugyanúgy: téged is őrizzen az Isten, amennyiben netalán, a Jó- és kellemes (Kényelmes) Istenről szóló mesékkel ámítanád magad. - Plútó a IV. ház csúcsán, szembenállásban a Sárfejjel együtt álló Holddal és teljesen negatívan, mivel a Neptunusz - Plútó szextil, csak minimum 21 éves beavatott állapot után és a gyakorlati életfeladatok felvállalása után (Pl. ebben ez esetben, tehát nálad egyértelműen és kizárólag csak a "gyakorlói" anyaság, illetve a családanyai szerepkör betöltése után). értelmeződik. Nem csodálkozom, ha valahol azt írod, hogy úgy érzed, minthogyha külső sors-erők gátolnának meg abban, hogy végre anyává - családanyává válhass, mivel abban az esetben, amikor a IV. ház csúcsával egybe esik (szorosan együtt áll), valamely, többnyire negatívan fényszögelt bolygó, az általánosan ismert bolygói és a ház-szerepe által jelzett életfeladatok mellett "átváltozik" úgymond második Lilithé! Ez viszont azt jelenti, hogy éppen annyira érzékelhetetlen az illető személy számára a belülről érkező negatív hatása (Ebben az esetben a Plútónak, vagyis az Isteni igazság bolygólyának, vagyis az ily negatív, "második Lilith" állapotában, az abszolút zavar állapotában), hogy az misztikus (érthetetlen és értelmezhetetlen) külső sorserőként, sorsalakulásként érzékeli.
Úgy-e tudod, hogy az egyetlen esélyed a folytonos igazságkutatás, a szimatolás, a felkínált igazságokkal - igazság-formulákkal, soha meg nem elégedés, azoknak a félresöprése, és a TELJES MAGYARÁZATOT ÉS ÉRTELMEZÉST ADÓ, végső hajszálereknek a megkeresése, megtisztítása - saját magadban persze? (Naptól, Jupitertől és Marstól pozitívan fényszögelt Uránusz a Skorpióban!) Jaj, és persze: egyértelműen a szülőföldeden! Tekintettel a horoszkópodnak az ilyen jellegű rendkívüliségére, azt is mondhatnám, hogy Vörösmarty minthogyha egyedül(!!!) a te számodra írta volna azt, hogy "E hazán kívül, nincs a világon számodra hely..." (Lehet, pontatlan az idézet, de mivel soha nem tanultam magyar irodalmat tételesen, és e sorokat állandóan és mindenütt - kívül, belül tehát - hallva, azt hittem, hogy tudom, de most kissé elbizonytalanodtam. A spirituális és az érzelmi-energetikai jelentése, minden esetre ez.) Szóval, egy cseppet sem csodálkozom azon, ha külföldön, minthogyha külső erők akadályoznának meg a legfontosabb - általános és egyéni! - életfeladataid betöltésében. Amennyiben tehát ezt tényleg eltökélten akarod, és olyan nagy benned a szerelmi érzés, hogy csak, és csakis a francia vőlegényeddel(!) tudod elképzelni az életedet, nem tehetsz mást, csak azt, hogy meggyőződ őt arról, hogy kövessen téged Magyarországra. Sajnálom, de az a vallásos elképzelésed, miszerint az Isten nem korlátoz semmiben, nem azért valótlan, mert létezhetne egy ilyen, felettünk és kívülünk létező mindenható entitás, amely ennyire gonosz lenne, hanem azért mert, ha létezik is ilyesmi, ő is éppen annyira kényszerhelyzet alatt áll, mint mi: a megváltás egyetemes logikája kényszerhelyzetében. Ebben az egyetemes teremtés-rendeltetés szerinti megváltás-logikában viszont, a Szaturnusznak (A küszöb őrének, a Karma Mesterének, a Halál angyalának, stb.) óriási szerepe van. Viccesen fogalmazva tehát: ez a toleráns és vallásos Jóisten, amiről te beszélsz, önmagától csakugyan nem kényszerít semmire, de önmaga is kényszer-helyzetben van, és neki is be kell tartania, és semmiképpen nem szabad felülírnia az általa meghozott kilenc egyetemes törvényt (Lásd a tízedik egyetemes törvénynek, az abszolútum törvényének a leírását). Ebben az esetben viszont az időben kiterjedt hatás visszahatás törvényéről van szó, vagyis arról, hogy az ősanyáid közül valaki nagyon mélyen meggyűlölte, vagy az otthonát és a családját, vagy a szülőföldjét - hazáját (esetleg nemzetét, vagy a családja- nemzete kultúráját, vallását, de annyira, hogy az Istent is meggyűlölte amiatt, hogy neki ilyen, valamiért erősen meggyűlölt szellemiség jutott osztályrészül). A te spirituális struktúrád és sors-boldogulási, sors-beváltási élet-programod számára viszont teljesen mindegy, hogy mi történt konkrétan (Bár nagyon jótékony hatással lenne rád nézve ennek, amennyire csak lehet, utána kutatni, az a lényeg, hogy a te - egyelőre! - teljesen negatív és főként: a Sárfarokkal együtt álló Holddal meredeken szemben álló Plútód, az otthon és a család, tágabb értelemben: a szülőföld és a haza asztrológiai életterületén áll.
És ezt, a valamelyik anyai ági női ősszülőd által létrehozott karmikus családi programot, neked csak és csakis a szülőföldeden, a szülőfölded által nyújtott sajátos, és jellegzetes szellemi és spirituális és kulturális és lelki és stb. körülményei, viszonyrendszere (És nem utolsó sorban a jellegzetes konfliktusai) között lehetséges teljes mértékben feloldani. Jól érezted tehát, hogy külső sorskörülmények akadályoznak a néhány hónapja (éve?) elméletileg már elfogadott életfeladataid felvállalásában, de ezeknek a külső sorserőknek a kauzális oka benned van, és még hozza olyan mélyen, hogy azt még én sem tudom (Aki viszont vérbő Skorpióként és a IV. háza csúcsán álló Skorpió-Szaturnusszal, megjárta a poklok poklát - Lásd például, a második kislányunknak, aki szintén egy, a tiedhez hasonlatosan veszélyes Plútóval a IV. háza csúcsán született, a számunkra akkor külföldet jelentő Magyarországon történő tragikusan váratlan, mert minden előre jelzés nélküli halálát -, és ott igyekezett mindent megvizsgálni!), még csak elképzelni sem. (Az Enikő halálával kapcsolatos mély-mély spirituális - karmikus okok feltárását, lásd a regényem 20 fejezetében.)
   Gondolom, nem kell afelől megnyugtassalak és arra figyelmeztesselek, hogy mindezt, nem csak az ide vonatkozó, tragikus egyéni tapasztalataimból eredő látásmódom alapján írtam le, hanem a más, és több, hasonló jellegű horoszkópok és sorsok - tragédiák megfejtésén is alapuló, asztrológusi tudásom, legnagyobb asztrológusi felelősségemmel fejtettem ki. És nem holmi hazafias - magyar érzelmek indíttatására, még akkor is, ha éppen egy ilyen jellegű fórumon tártam fel a sorsképleted eme részelemeit. És abban is reménykedni merek, hogy nem merülhet fel semmiféle félreértés, mivel nem a hozzám – hozzánk írt szövegeidet és a mögöttük rejlő, le nem írt gondolataidat kíséreltem meg pszichológusi eszközökkel megfejteni és szubjektív módon, tehát önkényesen interpretálni, hanem "merőlegesen a képletre" összpontosítva, írtam le, ami közvetlen veszélyt benne azonnal látható. És elhiheted, ehhez ezerszer jobban értek, mint a szó és hangulatfejtéshez, vagy a gondolatolvasáshoz. Barátsággal: Szilárd”

„Zoltán: Na látjátok! Hallgatni arany néha! Vártam Szilárd válaszára, mely hasonlókat fogalmazott meg mint amit éreztem csak kíméletesen és érthetőbben.(én is megnéztem az Iringó horiját )A rejtett feminizmus már a hozzászólásokból is lejött a napnál jóval világosabban, melyet Iringó aztán visszafogott tudatosan csillapított, és a szabadságvágy érdekes felfogása is fura volt.(a hölgyeknél ez nem ritka) Kedves Iringó, lehet hogy ennek (ami az olvasóban megjelent) a rejtett frusztrációja okozta az olvasókban a félreértéseket, melyeket nehezményeztél.
Ui:a szabadságról jut eszembe, hogy nem az a szabadság szerintem ha azt csinálok amit akarok, az inkább kényelem vagy káosz, vagy csapongás, hanem az amikor a kötöttségeimben vagyok szabad , itteni szóhasználattal a spirituális struktúrámnak megfelelve vagyok szabad abban, ahogy az egyetemes szabadságot elérem.
„Iringó írta: Lehet, hogy az Agykontrol is egy ügyes módszer Istenhez való közelkerülésre. Minden ettől függ, milyen aspektusból szemléljük.”
- A helyzetet azonban komplikálja az, hogy egy módszer mire épít, mi a spirituális gyökere. Egy eleve rossz módszert szerintem nem lehet jól használni. Erre egyik jó példa az agykontroll. Mivel - röviden - az agykontroll a mágia törvényét használja ki, a többi egyetemes törvény figyelembevétele nélkül, az már nem jó. Itt van már is az agykontroll szembeszökő végkifejlete: a távgyógyítás! Kérdem én, van - e jogunk valakit meggyógyítani, főleg távolról, hogy azt a valakit nem is ismerjük, anélkül, hogy vele szemtől szembe ülve elmondanánk, mi az amit rosszul csinál, mi az amiben tévúton jár? Ha nem ismerjük az egyetemes törvényeket, és saját sorsunkat, azaz ISTEN AKARATÁT, akkor holtbiztos hogy Isten akarata ellen, sorsunk ellen fogunk dolgozni az agykontrollal, s messzemenően negatív következményekkel kell majd szembesülnünk ezáltal.
Az agykontroll során tehát, nem magunkat ismerjük meg, hanem megtanulunk "ügyeskedni" a mágikus erőinkkel. Márpedig Istenhez az önismereten keresztül kerülünk közelebb, nem "ügyeskedő" mágikus technikákkal.”

„Szilárd: Gondolom, Zoltán a Spirituális tudatosság és egyetemes felelősség jelentőségét szerette volna kihangsúlyozni a szabadság feltételének a kérdésében, sőt: előfeltételében! Hát csakugyan furcsa egy rendszer ez a mostani teremtés, amiben vagyunk: még a szabadságnak is feltétele van. - Micsoda szemtelen korlátozás! Hát így kevésbé rózsaszínű és kevésbé szimpatikus, mivelhogy ebben az esetben, egészen másképp néz ki minden, mint a keleti illúzió-és szabadulás-elméleteken alapuló idealista szabadság-misztika. Innen nézve bizony, elég rossz indulatú ez a feltételeket és elvárásokat szabó európai Isten! Ezt kérem, csak a Bolondok képesek elfogadni, akiknek volt idejük és türelmük saját magukon belül megfigyelni a teremtést provokáló abszolút őserőnek: a Lilithnek a vészterhes játékait. Ami a Iringó képletét illeti, nem teljes az iménti kifejtésem, mert a IV. házcsúccsal (Az ÉG ALJÁ-val!) együtt álló negatív Plútó kapcsán, elfelejtettem a Hatás-visszahatás egyetemes törvénye mellett (Ami ebben az esetben kitolódott az időben két, vagy három ,esetleg négy generáción keresztül), a kiegyenlítődés törvényét is megjegyezni - és meg kell jegyezni! - föltétlenül. Ezt, az anyai ági ősök valamelyike által (Lásd a Sorscsirák, és az anyai ági örökletes programok c. tanulmányokat), nagyon-nagyon mélyen, talán az illető személynek a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, de ott nagyon intenzíven átélt otthon és család ellenes, vagy szülőföld és nemzet-ellenes érzelmi, mentális és spirituális - képzeleti átéléseit, amelyekből végül egy, ugyancsak mélyen rejlő - a tudattalan legmélyebb rétegeiben meghúzódó karmikus családi program alakult. Iringónak kell feloldani és meghaladni (Megváltani!), de koránt sem lehet ezt úgy elvégezni, hogy az ember ott hagyja az egész karmikus gyűlölet-csomagot a fenébe és, még ha a legtisztább szerelemből is, de el megy az illető erőtértől és szociális - kulturális, erkölcsi és spirituális körülményektől (az azokat tartalmazó geográfiai erőtértől) messzire, hanem úgy, hogy tudatosan szembefordul és ha kell, meg is harcol vele - de mindig érte, vagyis a kiegyenlítődésért!
     Ami az Iringó keleti tanulmányain alapuló szabadság-koncepcióját illeti, amibe Zoltán beleakadt, nos, azt is érdemes komolyabban kibontani, mivel az Iringó sorsképletében a Lilith a XI. házban van. De ez már a Marika munkája felülírása lenne, én bízom abban, hogy Iringót a lehető legnagyobb mértékben és minőségben tájékozatta az itteni élet- és sorsveszélyes aknákról. A IV. ház csúcsán álló Plútó motívumot is csak azért tartottam érdemesnek kifejteni, mert megragadt a memóriámban Iringónak az a mondata, a külső sorserőkről, hogy azok őt egyelőre nagyon akadályozzák. És, mert láttam, de inkább csak finoman érzékeltem, az újabb hozzászólásaiban azt, hogy az ő (Toleráns!) Istenképe még mindig vallásos egy kicsit, annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy évek óta mélyebben elmerült a távol keleti hagyományos metafizikai egységek tanulmányozásában. Itt tehát Iringónak a Földi életnek, a teremtésben sehol máshol nem létező, fantasztikus kiegyenlítődési - megváltódási és megváltási lehetőségeit (A földi étezés lehetőségeit, mondhatnám úgy is, hogy a biológiai élet képességeit: sors-tudatosítási és sorsvállalási szabadságát) kell még megértenie, és akkor megszabadul talán a Toleráns istenképzet keleti illúziójától is. Az, az Isteni üresség ugyanis, amiről a Buddhizmus tanít, a földi, pragmatikus logika számára felfoghatatlanul, mondhatni: rettenetesen teli van! (Lásd Hamvas Béla bevezető tanulmányait a "Magasztos" Gyémántnak "A gyémántnál is keményebb" tanához és a Zen-buddhizmushoz, Az ősök nagy csarnoka-bán."

"Kedves Szilárd! Én Iringónak a horoszkópját nem elemeztem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem kérte. (Igaz nekem sem lett volna időm elkészíteni). Az anyasággal kapcsolatosan, valamint a franciaországi munkahátráltatásával kapcsolatosan adtam rövidebb válaszokat, amelyeket úgy gondolom, hogy meg is értett és pozitívan fogadott. Úgy, hogy jól jött ez a kiegészítés. Maresz”

„Iringó: Kedves Szilárd! Sosem mondtam, hogy Isten toleráns, azt írtam, hogy Ő sem zár minket kategóriákba, ahol a lélek szabadására céloztam. A többit kommentálni egyelőre nem szeretném. Az asztrológiai elemzést köszönöm, sok emészteni való van rajta. Lehet, hogy amit láttok, helyes, de rosszul ragadjátok meg, vagy csak egyes dolgokat ragadtatok hirtelen ki belőle. Szilárd "a teremtésben sehol máshol nem létező, fantasztikus kiegyenlítődési - megváltódási és megváltási lehetőségeit" megjegyzése már közelebb járt az igazsághoz. Így hogyan is lehetnék (szélsőséges) feminista? Már Buddhizmus útjára is azért léptem, mert a szélsőségek közötti középútra mutatott rá, arra intett. Ezért szerettem Horaciust és Kantot is. Arról már nem is beszélve, hogy volt egy apám, aki terrorban tartotta és (ivás nélkül) majd halálra verte rendszeresen az Édesanyámat. Ha én nem születek oda, már Édesanyám nem élne. Minden élet kincs, és óvni kell. A környezetemben és önmagamon belül pedig a békére és az egyensúlyra törekszem.
Egy ilyen férfi támadás ellen, amit Ti vállvetve hozzászólásaitokból megtettetek (bár sosem kértem, hogy kielemezzetek), egy ilyen támadás után, vagy magamba folyton az indulatotokat, vagy pedig visszaadom. Egyik sem jó. Ha a szándékotok segítő is, a belső jineteken még fejleszteni kell.
Nem véletlen, hogy Mária talált rám, és tőle kértem segítséget. Csak egy nőben van meg az a finomság, mások legapróbb rezgésének érzékelése, (Anyai) együttérzés, veleszületett bölcsesség, hogy a szavait úgy adagolja, hogy még mindig igaz és őszinte, de a megfelelő időben, a megfelelő módon interpretált.

"Hát Iringó!? Lehet hogy Szilárd rosszul látja (de nem hinném), de ami látszik a sorok közt (abból is amit most és ahogyan írtál) az teljesen világos, és az is, ahogyan azt próbálod tagadni. Amiket édesapádról leírtál pont hogy jól előtérbe hozzák a gyenge nő arca mögé rejtőző férfias mentalitásodat és melegágya a feminista jellem kialakulásának. Ahogy írod, édesapád minden megnyilvánulása, szerinted terrorcselekmény a neked életet adó nő ellen. Férfi létemre velem is ez történt (Sok időmbe telt míg megtanultam férfiként az életemet dominálni és megfelelően viselkedni.). Minden sorodban úgy is írsz, ösztönösen s középutad kerested , az arany középutat, amit belül kell keresni és megtalálni, mert te is érezted -és most is biztos érzed, hogy belül nincs meg az egyensúly (elbillenés lehetséges de merre és hova?), de szeretnéd (felhívja magára a figyelmet) azt elérni. Ráadásul, ha úgy érzed hogy valaki az éles pengeként a gyenge női köpenyed alól kivillanó feminista magatartásodat szóval illeti, azonnal alattomban –támadsz (főleg ha férfi az illető). Én is el tudtam fogadni (és megérteni) apámmal kapcsolatban, hogy nem minden férfi veri és terrorizálja a feleségét, és tart szeretőket és alkoholizál, és veszekszik meg féltékenykedik a végletekig. Van aki így el van torzulva de vannak olyan férfiak is szép számmal , akik kooperálnak a nőkkel, nem alá - felé rendeltségben élnek, hanem segítik őket, szeretik, és igénylik a gyengédséget és nőiséget. És asszimilálják (részükké teszik) azt a jellemükben. A horid láttán nem hiszem, hogy meg tudlak győzni arról, ami nyilvánvaló hori nélkül is, így csak hozzászólásként értelmezd és egy véleményként amit írtam. Úgy gondolom finom kritika (vagy önkritika) nélkül senki nem megy semerre.
Nem minden férfi disznó, viszont minden nő aki ezt gondolja (vagy tudattalanul vezérelve így nyilvánul meg) annak problémája van a férfiak szellemi szerepe értékelésével, valószínű, hogy a kiegyenlítődéssel is, hisz oldottság így nehezen képzelhető el. Mivel azt is olvasom a sorok közt, hogy nem esik jól neked hogy mások ezzel a problémáddal foglalkoznak, így én sem fogok a továbbiakban, nem szeretném ha kellemetlenül éreznéd magad közöttünk, tisztában vagyok vele, hogy ez a te belső harcod és a te magánügyed (Remélem, nem sokáig, mert megoldódik, bár csak addig lehet az, mármint magánügy, amíg másokat - pl. a férfiakat - nem zavarja).

"Kedves Zoltán, Véleményem szerint a Iringó, feminizmusa el van túlozva. Egy csomó olyan horoszkópot láttam személy szerint, ami sokkal inkább fény és férfiellenesebb mind a Iringóé. Gondolom ezért is nem részletezte Szilárd ezt a kérdést, mert ez csak áttételesen fontos. Maresz”

(Abban Marikának teljesen igaza volt, hogy az inkább kedveskedőnek, mint bántónak szánt, vicces horoszkóp-értelmezési bevezető írása pillanatában egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy Iringóban léteznének akárcsak halvány feminista vonások is, nem hogy ilyen jellegű, önkéntelen sértődésekből visszakövetkeztethető agresszív szellemi magatartás. Az a mód viszont, ahogy a feltárást megpróbálta finom nőiséggel bár, de ügyesen lekicsinyítve, tévesnek beállítani, és így semlegesítve, a maga számára hatástalanítani, felhívta a figyelmemet arra, amire a Zoltán nevű fórumozó társunk, állítása szerint, már a sorsképlet feltöltése előtt észre vett. Nevezetesen, hogy Iringó jellegzetesen férfias módra domináns személyiség, de a - talán önkéntelen és öntudatlan - uralomra törését, amit a negatívan fényszögelt Oroszlán Ascendense is jelez, úgy próbálja elrejteni és e rejtekéből érvényesíteni, hogy a durva, "sötét anyagú" férfiaknak a finom nőkkel szemben elkövetett elnyomási késztetéseit emlegeti.)

„Kedves Astro-fórumozók! Az igazság az, hogy háttérből némiképp felelős vagyok az itteni események alakulásáért Iringóval kapcsolatban, mert a válaszaimra adott pozitív visszajelzései alapján, én egy nagyon nyitott embernek ismertem meg. Plusz a végzettségét figyelembe véve (ami nem tagadom felkeltette az érdeklődésem) bíztam abban, hogy termékeny, továbbgondolásra késztető hozzászólásokkal fogja a fórum tevékenységét előrevinni. S ezt le írtam neki is. Csak azt felejtettem el hozzátenni, hogy mi azért számos kérdésen átrágtuk magunkat, s ezeket jó lenne figyelembe venni, s előbb nézzen alaposan körül az itt található írások között, már csak azért is, hogy ami ott már megtalálható csak kellő indokoltság mellett vegyük újra terítékre. Ennek hiányában Iringó, jó Kos módjára, a közepébe vágott a dolgoknak. Több, kevesebb sikerrel, letisztultsággal, hozzáértéssel, de mindenképpen nagy lendülettel és erőbevetéssel.
Szilárd elemzése nagyon jó, mindennel egyetértek, (hogy is ne értenék egyet!!) kivéve a feminizmust, amely szót, bélyeget, szerintem rossz fogás volt alkalmazni. Bármi legyen is az igazság, a témát kevésbé sértően is meglehetett volna fogalmazni. (Szerkesztői megjegyzés: semmiféle, az Iringó esetleges feminista hajlamairól szóló témát nem szándékoztam megfogalmazni és az egy viccnek szánt félmondatos „belépőn” kívül, én, a horoszkópnak ezzel a témájával nem is foglalkoztam, hiszen a Sárkányfarkkal együttálló és a X. ház csúcsán álló Hold, valamint a IV. ház csúcsán és a Sárkányfejjel együtt álló Plútó, valamint e kettőnek ez egymással alkotott szembenállása által jelezett karmikus meghatározódások ezerszeresebben fontosabbnak tartottam az Ascendensen árválkodó negatív Vénuszka által jelzett feminitási és szexuális problémáknál. Mindez csak a Zoltán értelmezése és az Iringó sértődése kapott ekkora fontosságot. Amit egyébként nagyon sajnálok, mivel ez a feminista cirkusz háttérbe szorította a nála sokkal nagyobb fontossággal bíró anyasági, családalapítási problémákat jelző karmikus meghatározódásokról szóló figyelmeztetéseimet. Más helyeken többször figyelmeztettem már arra, hogy nem szabad lebecsülnünk és figyelmen kívül hagynunk a gyermekkori pszichológiai – pedagógiai befolyásokat, ott ahol csakugyan ezek is rányomják a bélyegüket egyes személyek karakterére. Ez esetben is meg vagyok győződve, hogy nem annyira az Ascendensen álló negatív Vénusz által jelzett gyenge determináció tette a nőknek az állítólagos hím sovinizmus általi elnyomásnak a misztikus teoretikusává és harcos képviselőjévé Iringót, hanem az édesapjának a viselkedése, pontosabban az, hogy a 29 évesen is, és misztikus tanulmányai ellenére is, „ártatlannak” bizonyuló Iringó, ezt a „gonosz” férji és apai viselkedést kivetítette az egész nyugati világ férfi közösségére.)   
Meggyőződésem egyébként is, hogy Iringó „feminizmusa” az általánosan ismert, mai nőkre jellemző felfogásnál nem több és nem erősebb. A horoszkópját figyelembe véve, kellő belátással, amire maximális hajlammal rendelkezik (ha akarja,), aránylag könnyen gyógyul, változik, még akkor is, ha mondjuk nem a legrózsásabb körülmények között fogant meg ilyen szempontból, s esetleg még mindig abban a képzetben él, hogy az Édesanyjának volt lényeges spirituális kérdésekben igaza az apjával szemben. Hiszen maga Szilárd fejti ki, hogy az Uránusza jól áll, sőt a másik két férfias bolygó a Mars, Jupiter és a Nap sem áll rosszul, tehát nincsen szó kifejezett férfiellenes magatartásról. Az igazi feministák a dh. Nap, Mars, Jupiter, Uránusszal rendelkező nők köréből kerülnek ki. A főproblémák kivesézése hadd maradjon meg személyes, magánügynek, de annyit elárulhatok a kevesebb asztrológiai ismeretekkel rendelkezők számára, hogy a Szilárd által említett elemek fontos szerepet kapnak benne. A Vénuszhoz kapcsolódó preparáció (előkészítés) művelete nagyon fontos általában, s főként olyan személyeknél, akiknek nincsen értelmezve a személyi horoszkópjuk (ráadásul Rák, Ikrek, Oroszlán érintettek). Akik nincsenek tisztában azzal, hogy személyükben jelenlevő erők milyen minőségekkel és tartalmakkal vannak megáldva, s így aztán hajlamosak személyes sértésnek venni mindent, ami netán rossz fényt vet rájuk, még akkor is, ha éppen átvilágító – segítő szándékkal van írva. Nos az előkészítés, a puhítás, kissé félresikeredett, mert alig kapták meg Szilárddal a közös hangnemet, máris jött a leleplezés (feminizmus), amit Iringó (Zoltán lelkes beavatkozása hatására, valamint a nyilvánosság nem kevésbé elhanyagolható hatására, s ne feledjük azért, hogy mit jelent a Sárkányfarok a X-es házban!) mint olajat a tűzön reagált le, s visszautasított. Ezt személy szerint sajnálom, mert hosszútávon nagyon sok fölösleges szenvedéstől mentette volna meg. Remélem, meggondolja magát és idővel jobb belátásra jut e téren. Annál is inkább, hogy ezek a mély kérdések elsőre valóban nem nyilvánvalóak az embernél, s idő kell hozzá ameddig összeáll a kép. Azt, hogy „A Yineteken javítani kell még”, nem is kívánom kommentálni.
Iringó, egyébként ez nem kielemzés, csak annak a kezdete, az igazat megvallva tőlem sem kaptál volna sokkal finomabbat, de ez nem rontott volna a hasznosságán, használhatóságán. S Iringó, el kell áruljak egy dolgot, az én férjem pl. sok tekintetben finomabb és beleérzőbb, tapintatosabb mint én magam az ő női párja tehát. Jobb, ha nem vesszük ennyire meredeken külön a férfi és női pozitívumokat, negatívumokat. Kevésbé sértő és ugyanakkor előrevivőbb is, férfi és női rendeltetésben gondolkozni, s annak lényegét megérteni. Az ebből eredő természet, a pozitívum, negatívum csak utána következik. Maresz”

(Igaznak igaz, hogy az Iringó sorsképletében nem minden maszkulin bolygó negatív - habár a Szűz Napja eléggé az! - de az is igaz ugyanakkor, hogy a Sárkányfarka a legtüzesebb Napjegyben: a Kosban áll, egy teljesen negatív Holddal együtt! - Ez viszont oldódási képtelenséggel együttható, erős "férfias" büszkeséget, hibás önérzeti, téves személyiségi – hiusági - okokból eredő, erős sértődékenységre való hajlamokat jelez. Ha mindehhez hozzá vesszük azt is, hogy Iringó Isten- és Sorsellenes programokkal keveredő, és az életével, sorsával feloldandó magzat- gyermek- és családellenes programokkal született a világra, miközben a 29 életévét tapossa még mindig gyermek- és család nélkül, az asztrológus számára kezdenek világossá válni az ugyan nőiesen finom, de kimondottan férfi ellenes kitöréseinek a rejtett szellemi gyökerei. Persze, szó sincs arról, hogy még csak véletlenül is, a horoszkópja alapján, rosszindulatúan és nyilvánosan megbélyegezzek bárkit is. A „te kis feminista” jelző egyáltalán nem ilyen célt szolgált, inkább afféle baráti pajkoskodás volt a részemről, de az, hogy Iringó ennyire durcásan felkapta miatta a fejét, éppen azt jelzi, hogy akaratlanul ráhibáztam egy, tulajdonképpen nem is a horoszkópjából kiolvasható, mivel hogy nem egyértelműen karmikus gyökerű, de úgy néz ki: jelentékeny lelki problémájára, amit, felnőtt korában igyekezett spirituális burokba rejteni talán még önmaga elől is. Érdekes lessz tehát tovább követni ezt a vonalat a következőkben, és, mintegy a válogatás lényegi mondanivalónak az illusztrációjaként is kezelni az Iringó feminin agresszivitásának ezt a "véletlenszerű" lelepleződését. Amint meg fogjuk azt látni, ez elmegy egészen a gyermekes durcáskodásig, és a korábban mintegy véletlenszerűen a fegyelmezett misztikus hátteréből kiszabaduló feminista filozófiájának a pszichológiai gyökerét képező, újabb, ezúttal már az infantilizmust is érintő, a durcáskodásig is.  Egészen pontosan: a finom női lélek alatt meghúzódó önkéntelen férfi ellenes férfias haragjának – a világos elpanaszolásáig.

„Jónás: Jó reggelt! Az Iringóval kapcsolatos kérdésekbe szándékosan nem mentem bele. Hiszen nem ismerem őt, csak annyiban, amennyiben az itteni hozzászólásait ismerem. Bár nekem nagyon szimpatikus!! Tudálékoskodni meg nem akartam, mert aki kéretlenül, ismeretek nélkül ad tanácsot, az nagyon bele tud karcolni a másik lelkébe. Egyetlen mondatára "kaptam fel a fejem", ahol a nőt teremtői tulajdonságokkal ruházza fel. Igen, sajnos ez egy elég erős női sztereotípia, amely szerintem - mint féligazság - nagyon messzire tud vezetni a lényegtől. Tudniillik a nő princípiumnak nincsenek teremtői tulajdonságai. Mint ahogy a férfinak sem. A kettőnek együtt, úgy igen! Jeleztem, hogy az általam ismert keresztény misztikusok alapvető gondolatait megosztom veletek. Itt kínálkozik az első lehetőség erre.
Ők az ősbukást nem Ádámra vezetik vissza. Az első bukás még a tiszta szellemi lét idején történt, amikor a teremtés "hajnalán" még anyagvilág sem létezett. A Teremtő, mint metafizikai Isten, a legelső létezőt, amelyet kihelyezett önmagából és önálló tudatot adott neki Satana volt. A világossághordozó. Nem mondják ki direktben, hiszen a XIX. századi polgári gondolkozás számára botrány lett volna ez a deklaráció: de a leírt folyamatból logikailag következik: Satana, akit Lucifernek - Világossághordozónak is szoktak nevezni - voltaképpen nem is teremtmény a szó klasszikus értelmében. Hanem az Abszolút Tudat polárisan összesűrűsödő, koncentrálódó másik fele. Ezen misztikusok azt állítják: a Satanai létező, anyai, női princípiumokkal lett felruházva, míg a atyai rész, a férfihez legközelebb álló polaritásban helyezkedett el. Mindenesetre vigyáznunk kell, mert nem kell hagyományosan "a" férfiban és nem kell hagyományosan "a" nőben gondolkoznunk ez ügyben. Azért azt látnunk kell, ez egy másik nagyságrend. Tehát a Teremtő Egy volt, de az Egyen belül, már megvolt a két pólus.
   Ezután kezdődött meg a teremtés. Létezők megszámlálhatatlan sokasága került ki az individuális létezésbe, amíg egyszer a befogadó és a születő életet és életeket hordozó női rész fellázadt és úgy gondolta, hogy neki nincs szüksége az őt mintegy "megtermékenyítő" szeretet-energiára, hiszen végső soron ő "a" Teremtő. Miután a teljes világosságot, az abszolút Tudat minden Bölcsességét ő képviselte, kiszakadt ebből a lüktető dualizmusból és a poláris társa ellen fordult. Ezután kezdődött meg a teremtés bukása, mely bukásnak, a tiszta szellemi energiáktól való elfordulás következményeként létrejött az egyre sűrűbb, durvább anyagvilág. Ezt a tézist egyébként a XX. századi csillagászati kutatások és eredmények alátámasztották, mert kiderült, hogy az ősrobbanás után, folyamatosan először a hidrogén, hélium, mint legkönnyebb anyagok jelentek meg, majd a csillagok 5.-6. generációjának kohóiban váltak ki először a nehézfémek.
    Amiért ezek a spirituális tanítások érdekesek: ezeket a XIX. század elején írták le. Sehol nem volt még a szüfrazsett mozgalom, még nem volt emancipációs kérdés. Tehát nem a sértett férfi hiúság, vagy az "aktuálpolitika" befolyásolta, hogy a kérdés ilyen módon íródott le! Ez a történet, amelyet ősbukásként írnak le, a krisztusi megváltásban nyert megoldás ezek szerint a tanítások szerint. Szűz Máriában a teremtés létalapját képező női princípium született le, míg Jézusban a Bölcsesség, a Világosság. A "bukott" satanai princípium létalapját képező két erővonal. Milyen érdekes: az ősmagyarok - akik nem voltak pogányok(!) - Atya, Anya és Fiú Istent imádtak!
Egyébként ezt a helyzetet, alátámasztják az ószövetségi zsidó próféták kinyilatkoztatásai is. Mit mond az Ószövetség: " »Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.«" Mit mondott az első bukottról Jézus: "Láttam a sátánt, mint villámot, az égből leesni" Lk 10,18  Nem akarok senkit "megtéríteni". Hiszen ha valaki tudja, akkor Szilárd barátom az: hogy mennyire zárójelessé vált bennem az, az eszmei, hitbeli meggyőződés, amelyet az anyatejjel együtt szívtam magamba. De tudom, hogy dolgom van vele, ezért születtem akkor és oda, ahová születtem. De tudom azt is, hogy nagyon megszívlelendő az apostoli intés: "mindeneket megvizsgáljatok!" Mint ahogy a reinkarnáció kérdését sem lehet elutasítani a rátapadt ostoba mesék miatt -.
Summa summárum: a Földet anyaföldnek szoktuk hívni. A termékeny, gyermekeit tápláló Anyának tekintjük. De hozzá kell tennünk, amit az ó-egyiptomi vallások tudtak: ha nincs az égen a Nap, amely meleget, Fényt ad a Földnek, akkor nincs Élet sem!”

 

 

 

 

 

II.  „Szilárd: Jónás barátunktól bejött még egy fantasztikusan jó metafizikai információ, amit Iringó öntudatlan és önkéntelen nem, nem nem-feminista (Lásd A Magasztos gyémánt beszédét Az ősök nagy csarnokában.) magatartása kapcsán írt le. (A X. ház csúcsával és az eme pozíciónak megfelelő sorscsillag minőségében fellépő Holddal (A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál) együtt álló Sárkányfarok, sokkal erősebb személyi (Kos) tulajdonságokat ad, mint a Nap, még abban az esetben is, ha a Nap megerősítődik a Markúrral. Arról, nem is beszélve, hogy mit jelent az, az általa sokat hangoztatott, vele született női bölcsesség szempontjából az, hogy az ő Napja és a Merkúrja is, éppen egy – egy un. T-kvadrát nevű, negatív karmikus alakzat csúcsán áll…)

   Szóval, az újkori európai keresztény misztika állításai. Nos, azt magam is megírtam hét évvel korábban, egészen pontosan a beavatási regényem 19 fejezetében, ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas mondja: a létrontás, már csak a második mozzanat és az elsőnek egy sokkal durvább - mit ad Isten, kedves Iringó: durva, anyagi és nőies - változata. Mivel hogy az elsőt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg előttem a dolog) még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatni próbált Fény ősprincípiuma, a Lucifer, az által, hogy nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot, ahogy Jónás mondja, az újkori keresztény misztikusokat idézve: a Santanat…

- És most figyeljetek jól barátaim:

A Iringó feltételezésével ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna valamiért, és tudattalanul ez munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félre vezet az amatőr pszichológia…) a női princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, szóval szegény Iringó, teljesen mellé fogott, mivel a valóság éppen hogy az általa feltételezettnek az ellentéte: én egy civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsőítő, abszolút pátriárka, tehát abszolút családi önkényúr – mostohaapával nőttem fel. A biológiai apám, viszont ennek e másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, éppen úgy mint Iringó a saját apját, és szerető egykéjeként én ezt tőle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és erről még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ennek az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez a reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak (A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való magasztos hit almáját.

Nagyon jól jött tehát ez a keresztény misztikusoktól tanult, teremtés – és bűnbeesés elképzeléssel kapcsolatos információd, mert így legalább most már minden világossá vált: Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbeesési aktus is kettős: miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, - mint ahogyan írod: a Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Santanavá változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat átvilágítani). Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Santana a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (Harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes!) megtermékenyítetni.

És tudjátok, hogy a Lucifer metafizikai jelentésére, hogy jöttem rá? Úgy, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemesen érzékeny duzzanatomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani

Szegény Iringó is arról tett panaszt itt nekünk, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel nem bizonyultunk rá (Zoltánnal, nem Marikával…) méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a külső körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni! Szilárd”

 

„Szilárd Barátom! Amikor először írtál Lilithről, azonnal szagot kaptam.

Amiben viszont akkor hiányérzetem volt és akkor erről írtam neked is, hogy a csomó nem a földi ember bukásával kezdődött (preegzisztenciális létezés). Mert a földi létformák mindegyike, már csak egy régóta tartó folyamatos lecsúszásnak a következménye. Az élet áramlása az első komoly sérülést az "ősbukással" kapta meg. Ha és amennyiben elfogadjuk azt a krisztusi tanítást: "istenek vagytok!" "legyetek tökéletesek, mint ahogyan a ti Atyátok tökéletes", akkor egy félelmetesen nagy ívű fejlődéstörténet és (ön)megváltási történet bontakozik ki. A történelmi keresztény egyházak egyik legnagyobb tévedése, hogy Krisztus a kereszten bevégezte a megváltást. Amiben a lorberi irodalom ennél sokkal több, hogy azt mondja: igen, a megváltás megtörtént, de önmaga megváltását senki nem teszi meg a lélek helyett. Krisztus csak a lehetőséget adta meg, hogy ez megtörténhessen.

    A Lilithel kapcsolatos felismerésed az egyik legjelentősebb spirituális megfelelés, amely - én legalábbis így látom - az asztrológiai képlet vonatkozásában összekapcsolja az ősbukáson- az Ádámi bukáson - a jelenlegi emberi létezésen - a jelenlegi civilizációs abszurdumokon átívelő folyamatot. Hiszen a "sztori" szinte ugyanaz: az ember teremtőnek hiszi magát, holott csak kisebb-nagyobb mértékben befogadja azt, amit "felülről" a tiszta szellemi Ősforrásától kap. 200-300 év óta pedig hadat üzent az Univerzumnak, a Földnek és kiszakítva magát szerepéből önmagától és önmaga által akar létezni.”

 

„Kedves Szilárd! A teljes pontosság kedvéért, nem mintha annyira számítana most már, de a Iringó Napjának van egy a Jupiterrel alkotott pozitív fényszöge. Ezt a topikomban külön beírtam, mert a asztrogramm, az orbisz határ miatt, nem húzta be. Másrészt nem akarom elvágni azt a teljesen kézzelfogható meglátásodat Iringóval kapcsolatban, hogy titeket akart elsősorban megtermékenyíteni, végül is itt nem csupán Iringóról van szó, hanem egy létkorrupciós jelenségről s a példa találó. Csupán azt szeretném hozzáfűzni, hogy egy ilyen horoszkóppal (Kos Sárkányfarokkal a X-es házban, meg Oroszlán érdekeltséggel) rendelkező férfi is, pontosan így viselkedett volna mint Iringó, legfeljebb nyíltan nem hivatkozott volna az érzékeny női princípiumra, hanem másként fejezte volna magát ki.( Persze ennek kérdésnek többféle vonatkozása is van, mint a neveltetés, egyéni fejlődés, ahogyan azt te is írod, de most ettől eltekintve.). Meg azt is tudom, hogy a kérdést speciálisan női személy (gondolok itt életfeladatra) szempontjából volt vizsgálva. Ugyanakkor Iringó azért nem fordult, nem fordulhatott velem szembe, mert én nem is írtam semmit a hozzászólásai kapcsán. Egyébként velem is éppen ilyen módon viselkedett és érzett volna, mert az a tapasztalatom, hogy az ilyen meghatározódással rendelkező nők, női közegben is éppen ilyen megtermékenyítő, férfias módra viselkednek, nem csupán férfi közösségben. Ez nem férfi ellenes magatartás, hanem férfias magatartás. Ahogy írod te is egyébként. Ez inkább visszautalás, mert azt írtam előbbi hozzászólásaim egyikében, hogy nem látom a szokásos férfiellenes fényszögeket a Iringó horoszkópjában.

Tehát ezzel szerettem volna kiegészíteni a kérdést. Ez messze nem zárja ki azt természetesen, hogy az igazi éle, következménye, a megtermékenyítő és megtermékenyülő szerepek felcserélésének, azoknak a nem-vállalásának, nem értésének elsősorban a párkapcsolatban rajzolódnak ki. Sőt a dolgok állásán módosít némiképpen a Nap eme "feljavított", de ugyancsak T kvadrát csúcsán álló helyzete.

Viszont az már egy más nem szorosan a témába vágó, de amit szeretnék megjegyezni, sőt letisztázni a megtermékenyüléssel kapcsolatban, hogy nekünk nőknek, azért nem kell minden férfitől sem fizikailag, sem szellemileg, sem érzelmileg megtermékenyüljünk. Nekünk, nőknek A (egy) Férfitől kell egészen biztosan megtermékenyülnünk. Persze nincs kétségem azt illetően, hogy te is így értetted.

Tovább szélsőségesítve a kérdést ugyanis, nekem (s valószínű nem csupán nekem, hanem másnak is) erről a megtermékenyítési kérdésről nemegyszer a társadalmi sztereotípiák jutnak eszembe, vagyis akarva akaratlanul az jut eszembe, hogy minden férfi többet tud, mint mi nők, s minden férfi bátrabb, mint mi, stb… csupán a neméből eredően. Holott ez messze nem így van. Mint, ahogy fordítva sincs így, az érzékenységet tekintve.

Oda akartam kilyukadni, visszatérve, hogy a megtermékenyülés kérdése egyáltalán nem zárja ki, sőt feltételezi a Jupiter elvéhez kapcsolódó szelekciós, rangsoroló, értékkiválasztó képességet. Mondta is itt valaki, talán éppen Jónás, hogy a nőknek áll szabadságában (tudjuk milyen kétes ez a szabadság, látás nélkül, s itt jön be a nevelés szerepe) kiválasztani azt, hogy kitől akarnak megtermékenyülni és miben. Gondolom ez így, ebben a kontextusban értendő. Persze nagyon sokszor megtörténhet, hogy egy nő éppen azt választja ki, akitől nem kell megtermékenyülnie, mint ahogy manapság, amint írod, nagyon sok férfi éppen, hogy azt a nőt választja, akit nem kell megtermékenyítenie, mert mondjuk már nagy gyermekei vannak és esetleg a nő sokkal érettebb mint a férfi. Nem is részletezem, mindannyian jól ismerjük ezt mostanában divatját élő fiatal férfi szerető tartás szindrómáját.

Ehhez hozzászóláshoz hozzátartozik az is amire most jöttem rá, hogy én meg egy veled teljesen ellentétes szellemű családban nevelkedtem, ahol az egyetlen férfi példakép az apa volt és egyedül csak az volt a jó, a fontos, amit a férfiak mondtak, tettek stb.. az anyának nem sok becsüje, értéke volt. Az sem volt sokkal áldásosabb. A nőiesség, az anyaság, a befogadó készség, a megfontolt, de nem a spekuláns férfimanipuláló engedékenység, fontosságára utóbb jöttem rá és fogadtam el, a te segítségeddel is, természetesen. Maresz”

 

„Na, ez nagyon jó, hogy ezt az értékszelekciós készséget említetted Marika! Hát persze: A Jupiternél, az értéktudatnál, vagyis az ötödik bolygó által képviselt teremtőerő megnyilvánulása után, kezdődik az ember! Hiszen többször is említettem - és a Féltékenység metafizikájában ezt ki is emeltem és kielemeztem! -, hogy való igaz ugyan, hogy az állatvilágból fejlődtünk ide biológiailag, ami azt jelenti, hogy rengeteg un. az állatok által megtestesített, kiemelt ősprincípium-érvényesítési készséget, reflexet (A Freudisták szerint állati ösztönt) hordozunk magunkban (Pl. az önkéntelen mimikrizési - kaméleonkodási: hamis információ áramoltatási késztetéseket, amit, ha nem tudatosítunk magunkban és a belátás segítségével nem oldjuk fel, semmit nem ér az életünk és aminek a legtöbbször cukorbetegség, vagy a rák különböző fajtáinak "megszerzése" az eredménye.) de messzemenően nem vagyunk állatok. Nagyon durván leegyszerűsítve a kérdést, azt is mondhatnánk, hogy a Jupiterig, illetve az őt követő hetedik bolygó által megtestesített őserőig: a Szaturnuszi - emberi és egyetemes - felelősségtudatig, nem is létezik spiritualitás. Hiszen, ha visszafelé haladunk a Mars is mindössze a nyers (férfias) életerőknek az adagolási képességét, vagy negatívan: képtelenségét jelzi, a Vénusz mindössze a természeti kiegyenlítődési képességet (képtelenséget), a Merkúr a földi élet végig vezetéséhez szükséges nyers intelligenciát, mai kifejezéssel: intellektust, a spekulálási képességet (lineáris és természeti összefüggés teremtési képesség) még akkor is, ha ez azt ember esetében tévesen szellemi tevékenységnek és képességnek nevezik, a Hold az anyai - szülői (Figyelem: a magyar nyelv szerint a férfiak is szülnek, és nem véletlenül: nekik is van Holdjuk a születési képletben, csak éppen nem kell mindent Merkúri logikával értelmezni!), táplálói, gondozói készségeket és képességeket, amivel ma az állatok, ott ahova a luciferi tudományával oly oda s vissza levő, spekuláló ember még be nem matatott sokkal jobban állnak, mint az un nyugati értelemben - hipokrita keresztényi értelemben - civilizált ember, és végül a Nap, amely mindössze a nyers individualitást, az individuális öntudatot és individuális érzéseket - érzékenységet testesíti meg.

 

A Jupiter

 

 

által megtestesített értékszelekció és a Szaturnusz által megtestesített felelősségtudat azok az őserők, amelyeknek az emberi szellemben való intenzív jelenléte az embert az állati fajok fölé emelik, és nem a pragmatikus intelligenciája. Úgy is mondhatnánk, hogy amennyiben nem léteznének a Jupiter és a Szaturnusz által megtestesített őserők, ember sem emelkedhetett volna ki az állati regnumból nem is annyira a minőségi életre való törekvés, mint az utódokkal szembeni felelős viselkedés, azok gondozása, ami a majmoknál és az elefántoknál sokkal magasabb (közösségi és egyéni!) színvonalat ért el, mint más állatoknál volt az a tényező, amely az embert az állatok fölé emelte, és nem az eszközhasználat, amit a materiálisan spekuláló antropológusok a kiemelkedés fő okának megneveznek. Nem minthogyha az állatokban nem működnének egyáltalán ezek az őserők, de náluk ez a működés mechanikus és automatikus, miközben az embernél ezek tudatosnak indultak és tudatosnak kellene lenniük. Kellene..., mert a tudományos technikai képességeink mindössze az egoizmusunkat szolgálják, és az emberiség szintű tudatosságunk (természettudományunk), egyelőre ott tart, hogy valós értéktudat és valós felelősség szempontjából, az állatoknál sokkal szerencsétlenebbek (ostobábbak!) lettünk, és egyelőre minden úgy néz ki, hogy magunk alatt vágjuk el a fát. Éppen ezek a, a tudomány és a civilizációs eszközök - gazdasági lehetőségek - segítségével igen könnyen a visszájukra fordítható Jin - Jang szerepköröknek az összezavarodása jelzi azt, hogy a természet, amely az egyetemes törvényeket egy - az egyben leképezi, sokkal jobban működik egyelőre mint, ahogy mi "működünk". Mivel hogy az eszünket az egoizmusunk, kapzsiságunk, természet- és Istenárulásunk, buta hiuságunk, és az un. pszichológiai devianciáink által diktált érzelmeink kiszolgálására használjuk. Ez modern Judási logika ismertetője. Éppen a Jónás által idézett tanulmányok, amelyek a "Nagy Buli" kezdetét 2012-re jósolják, jelzik azt, hogy mit rendezett az ember a földdel, illetve a természet világával a humánus - szociális - liberális öntudatával. És azt is több helyen említettem már, hogy valamilyen eszközre lenne szükségem ahhoz, hogy az egész emberiség, és főként az egész tudós és misztikus társadalom fülébe ordítsam, hogy az, amit a külső természetben romboltunk, illetve, az, hogy a rombolásból mi látszik, mindössze a jéghegynek a csúcsa, ahhoz képest, hogy az ostoba szentimentalizmusunkkal mit, és mennyit romboltunk belül, a spirituális természetünkben. És ez által, önkéntelenül is, de érintjük a Jónás által felvetett problémát, illetve annak a kulcsát: mi lessz, ha az emberiség hat éven belül, sőt: lehetőleg azt megelőzően, minimum négy éven belül nem fordul meg? Ne legyünk idealisták: NEM FOG MEGFORDULNI. És semmiképpen nem fog úgy megfordulni, hogy a politikai vezetői erre rávezetik. Ne vicceljünk! - Még a mi megvilágosodott Orbán Viktorunk is, aki nem is olyan régen kapta meg a szocialista sajtó mosdatását, amiért a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen rész vett, semmit nem tanult az esetből, és most a hústól fosztott gulyás leves példájával teszi érzékletessé a mondanivalóját. A Jupiternél vagyunk. Rég óta emlegetem azt (Egészen pontosan: 1996 óta), hogy semmiféle krízisből nem létezik kiút, csak be-út. Vagyis nem kívül, az anyagban és a természetben kell az elrontott dolgokat helyre hozni, hanem belül, az öntudatban. És Hamvas: a krízist magunkra kell vennünk. Vagyis, minden lépésünk hiába való, amíg nem a személyes krízis teljes felvállalásával és belső feloldásának a megkísérlésével - a személyes magatartásunk megváltoztatásával: és ez által a sorsunk rendezésével - kezdődik. Hiba belátás nélkül (Belátás: befelé látás nélkül!) viszont lehetetlen a sors- és életrendezés. Igenis: valósággal meg kell erőszakolnunk magunkat, ahhoz, hogy az általános emberi életfeladatokat, és a horoszkópjainkból kiolvasható személyi életfeladatokat felvállaljuk, mert az ego szolgálatába állt spekuláns eszünk (Lásd fent: a bűnbeesett, luciferi és sátáni eszünk) mindennek a fordítottját akarja szolgálni, és mindig megtalálja a megfelelő elméleteket ahhoz, hogy megmagyarázzuk magunknak, hogy mit és miért nem tudunk megcsinálni. (Pl. a szülői szerepköreinket időben: a ciklus és a ritmus törvénye szerint megkezdeni.)

 

  De ne mennyünk ilyen messzire. Iringó állítólagos Jupiter - szextilje kapcsán szólaltál meg úgy-e Marika, felhívván a figyelmet a párkapcsolat kérdésében szükséges értékszelekcióra. Nem azért írok állítólagosat, minthogyha nem hinnék az asztrológusi szemedben, hanem jelezni kívánom, hogy tartom magam a szavamhoz, amit azért fogadtam meg, mert Iringó rám kente, hogy visszaélvén az asztrológusi tudásommal, itt kéretlenül és tisztességtelenül kielemeztem a horoszkópját, annak érdekében, hogy őt megszégyenítsem, illetve, megbélyegezzem. Hogy Zoltánnal "vállvetve" őt legyőzhessem: nem foglalkozom a képletével és lehetőleg a személyével sem, habár az ő helyzete és, amint írod: férfias magatartása, a legjobb illusztrációja annak a jelenségnek, amit az utóbbi időben asztrológusként felfedeztem: a magyar nemzet sorvadásának a két - három évszázaddal korábbra visszanyúló spirituális-gyökereiről, metafizikai okairól. (A Spirituális Trianonról és a spirituális 2004 december 5-ről.)

Messzemenően igazad van tehát abban, hogy értékszelekció kérdése az, hogy a nő milyen férfi által hagyja magát megtermékenyíteni, illetve, hogy a férfi milyen nőt akar megtermékenyíteni.

 Illetve, mostanában az, hogy milyen férfitől

(Általában a férfitől?!) nem akar megtermékenyülni. - Képzeljétek el, olyan konkrét (Magyar és Magyarországi!) esettel is találkoztam, hogy egy férfi azért vált el egy igen kedves, értelmes, művelt, spirituálisa érzékeny és nem utolsósorban szép nőtől, mert az 17 éves házasság után, végre vette a bátorságot és a lüke férje "akarata"(!) ellenére gyermeket "merészelt" foganni és szülni. És ez még mind nem elég: a nemesen öntudatos, amúgy jobb oldali beállítódású, férfinak még volt egy felesége, és attól is azért vált el, mert az is gyermeket merészelt szülni az ő kifejezett tiltásai ellenére! - Szóval, éppen ebben kellene megmutatkoznia az emberi öntudatunknak, hogy miután - lehetőleg: helyesen - kiválasztjuk a párunkat, mindössze azt az egy nőt akarjuk megtermékenyíteni, és attól az egy férfitől hagyjuk magunkat megtermékenyülni, biológiailag és lelkileg (pszichológiailag) is, akit kiválasztottunk, mint életünk párját, akivel az egységesülés és a megváltás útjára lépünk. Merthogy finomabb szinteken, vagyis a felső mentális szinteken, már nem hogy lehet, hanem igen is szükséges a kölcsönös információcsere, sőt: ott már az is szükséges (Nem csak, hogy lehetséges), hogy a férfi is befogadja a női princípium képviselői által sugárzott információt és attól megtermékenyüljön. Ugyanúgy, ahogy Te és én információt adunk egymásnak, vagy Emőke és Berci is spirituális információt cserél, és, amennyiben a kapott információ megfelel az egyetemes törvényeknek – Illetve, az illető személyes spirituális struktúrájának, megtermékenyíti a másik felet, anélkül, hogy itt valamiféle házasságtörés esete és családfelbomlás veszélye forogna fenn. Ez viszont nem tévesztendő össze azzal, hogy a saját karmikus (negatív) determinációiról mit sem tudó Iringó, aki 29 éves koráig képtelen volt anyává válni, mivel a tudattalan képzeletvilága iszonyodik, a megtermékenyüléstől, vagyis attól, hogy őt bárki férfi is megtermékenyítse és a kilenc éves, különböző keleti spirituális egységek tanulmányozása után is, képtelen megszabadulni az apja és ez által a férfias férfiak iránt érzett gyűlöletétől. Ha csak csendes neheztelés formájában is, de, amint a soraiból egyértelműen kivehető, nagyon is lézik, és a lelkét még mindig felzaklatja ez a megtermékenyítő férfiak iránt érzett ősi, anyai ági gyűlölete, amelyet önkéntelenül és öntudatlanul kisugároz magából, akárcsak az édesanyja, akivel éppen azért bánt el kegyetlenül az édesapja, mert az anya uralkodni akart az apán, úgy ahogy Iringó még fölöttem is szerette volna megszerezni a hatalmat önkéntelenül és minden női eszközt megragadott annak érdekében, hogy valamiféle fölénybe kerülhessen velem szemben. Női férfiként tehát, meg akart engem termékenyíteni: az ő „zsenge” de finom, és ezért az enyémnél szerinte többet érő tudását át akarta nekem adni. Miféle tudását? Azt-e, amellyel még most is azzal áltatja magát, hogy a külső sorskörülmények miatt nem tud anyává válni, holott, tudomásom szerint, még arról sincs szó, hogy időközben addig védekezett a gyermekáldás ellen, amíg meddővé vált és most lombik bébi programokra kellene járnia? Melyik tudását?”


„Kedves Maresz és Mindenki! Nem felkaptam a vizet, nem megsértődtem, egyszerűen nem látom okát annak, hogy írjak, mert minden hozzászólásom csak támadást kapott. Tanultam valamit, amit úgy hívnak, buddhista filozófia. 1997 óta tanulmányozom, a vége Főiskola és két ősi, keleti nyelv lett. Képtelenség átadni, leírni, megosztani Veletek mindazt az összegyűjtött tudást (minden vallási megkülönböztető jegyétől lecsupaszítva), amit eddig tanultam, olvastam, elsajátítottam. Főleg, ha nem a szavaim objektív megértésén, hanem a "sorok" közötti szubjektív kivesézésén, analizálásán foglalatoskodnak egyesek. A buddhizmus egyik nagy tanítása, hogy nem lehet olyan spirituális, metafizikai dolgokról szavakkal beszélni, ami túl van a szavakon, ami valójában megfogalmazhatatlan. Ha pedig valaki nem a szívével lát, hanem a racionális, felszínes agymenésben (Szerkesztői megjegyzés: ????), akkor olvas olyat a "sorok" között, ami ott sem volt, és ami messze távol áll a lényegtől. Bizony, a lényeglátás nem könnyű. (Szerkmegj.: Na, tessék neked Kozma Szilárd és társai! –  Ha netalán azt képzeltétek volna, hogy képesek vagytok a lényeglátásra, nagyot tévedtetek, mert itt van ez a 29 éves lényeglátó hajadon és jól pontra tesz benneteket.)
A keleti filozófia és a nyugati keresztény teológián alapuló filozófia között van egy hatalmas különbség: a keleti filozófia az "ÉN"-nel, a "tudattal" és a külső és a belső világ tükröződéseivel foglalkozik. Tibetiül a buddhista úgy szól "nang-pa". Náluk nem létezik "buddhista", ez egy nyugati szóalkotás. Nangpa pedig annyit tesz: a belül lévő, aki az igazságot önmagán belül keresi. Ha egy bizonyos hozzászóló egy parányi ismerettel is rendelkezne a buddhizmusról, amikor azt írtam azért léptem erre az útra, mert az "szélsőségek közötti középútra" mutat rá, akkor nem oktatott volna ki, hogy ezt belül kell megélni, és nem kívül, hiszen az egész buddhizmus nem szól másról, mint a belülről!!!!
Nagyon sokat olvastam a fórumokban, ezért nem írtam olyanról, amivel egyetértek, minek ismételném meg. Nagyon hosszúak a hozzászólások, sokszor hosszú mellékmondatokkal, ezért elnézést, ha nem minden maradt meg a fejemben, nem mindent láttam át. Emberi hiba.
A "feminista" bélyeg után tényleg nincs miről írjak, hiszen BÁRMIT írok, ebből az aspektusból szemlélitek, és ez ad okot a rengeteg félreértésre. Így nem az én mondanivalómmal van a baj, hanem a Ti tudati hozzáállásotokkal. Nem is arra vagytok kíváncsiak (tisztelet a kivételnek), hogy mit tudok (Szerkmegj: !!!!!!!), hanem hogy hol lehet megfogni és lezúzni, mint személyt, vagy mint nőt. Ez a helytelen hozzáállás. (Buddha: a 4 nemes igazság: 1. a lét szenvedés; 2. a szenvedés oka a létszomj (vágy); 3. a szenvedés az okával megszüntethető; 4. az ehhez vezető út a 8 rétű nemes ösvény, ami így szól: 1.a helyes nézet, 2. a helyes gondolkodás, 3. a helyes beszéd, 4. a helyes tett, 5. a helyes létfenntartás, 6. a helyes odaadás, 7. a helyes gondoskodás és 8. a helyes elmélyülés. Ti már az elsőnél elakadtatok! (Szerkmegj: Nagyon szégyenlem magam…)
Én is tudnék pszichológiailag elemezgetni Titeket, de nem teszem. 1. mert nem kértetek rá; 2. nincs jogom hozzá, hogy más lelkébe gázoljak; 3. mindenki elemzése a SAJÁT szubjektív szűrőjén megy keresztül. Így, amikor "feministának" véltek egy nem feministát, és ok nélkül támadtok, inkább gondolkozzatok el azon, hogy BENNETEK milyen nő vagy Anya gyűlöleti programok, sérülések vannak. Pl.: az apám azért verte Édesanyámat (minden ok nélkül, drog és alkohol nélkül), mert egész gyerekkorában az Anyja és a nővére elnyomta. Nem véletlenül született két lánya. Mindent megadtam neki, odafigyelést, szeretetet, stb., hogy az a nőgyűlölet feloldódjon benne, de hiába. Ő nem akar változni. Ha tovább mellette maradtam volna, abba meg belepusztultam volna. Először lelkileg, aztán fizikailag, mert ugye a kettő kölcsönhatásban van.
Aztán gondolkozzatok el azon, hogy mi az "hatalmi" dráma. Az agresszivitás egy játszma, drámai harc az energiáért. Ahogy azt Szilárd már írta egyik tanulmányában, nagyon kifinomult formái vannak. A ti reakciótok ennek az egyik megnyilvánulása volt. (Szerkmgj: Nem tudom, a többinek mihez kellett az energia, de gondolom, én a karate edzésekhez akartam Iringótól energiát szívni.)
A nyája filozófia kidolgozta a helyes vitatkozás szabályait. Mindent érvvel kellet alátámasztani. Ha érv nélkül a vitatkozó az "ellenfelét" (idézőjelbe téve, mert nem egymás legyőzése, hanem egymás tudatának/tudásának kölcsönös fejlesztése volt a cél.) helytelen szavakkal illette, elvesztette a vitát. Ti a "feminista" kijelentésetekkel elvesztettétek.

(Szm: De ki vitatkozott itt, kivel?
Furcsa jele a problémának az, hogy Iringó, miközben "át akarta adni nekünk az ő tudását” - Vagyis meg akart minket világosítani, fel akart minket Fénnyel tölteni, meg akart termékenyíteni.-, Mint hogyha mi nem ismertük és tanulmányoztuk volna éveken át a Védát és az Upanisadokat, köztük a Sankahja Kárikát is, előbb, innen onnan szerzett anyagokból, majd a Hamvas Bélának az Iringóénál jóval részletezőbb és tisztább - mélyebb, hiteles fordításában -, harcban érezte magát valakikkel, akik állítólag "vállvetve" megtámadták őt. De kikkel? A Zoltán nevű fórumozó barátunk, akivel soha nem találkoztunk, és még csak a hangját sem ismertük, csak a horoszkópját, nem asztrológus és nem portálszerkesztő. Én meg nem "jelentettem ki" pejoratív és ellenséges célzattal, azt, hogy Iringó feminista lenne, mivel, ha úgy lett volna, ahogy ő beállítja, tény, aminek a szövegek is ellentmondanak, nem is értelmeztem volna számára nagy odaadással és féltő figyelmeztetésekkel oly hosszas részletezéssel az ő horoszkópjának a családalapítással, anyasággal és szülőföldi kontra idegenben történő boldogulási lehetőségek motívumait.)
Minden tiszteletem Jónásnak! Először is azért, mert nem vett részt a szapulásomban, másrészt, mert mindig megpróbálta az idevaló témával "megmenteni" a topikot. Sajnálom, hogy Szilárd politikai topikját szétzúzták az én személyes kivesézésemről szóló részek. (-Sic!)
Apropó: kiegyenlítés! Tudjátok, már óvodában mindig azok mellé álltam, akit támadtak, az erőviszonyok kiegyenlítésére, s így a béke megteremtésére. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Volt pl. az általános iskolában egy 16 éves vízfejjel született fiú, akit csak azért gúnyoltak, vertek, aláztak, mert vízfejű volt. Mivel ez a gyerekcsoport engem tisztelt, a srác mellé ültem, odaköltöztem a padtársának. Többet nem bántották. Így, ha ilyen erős férfi támadás éri pont a nőiségemet, nincs más választásom, mint ugyan ekkora női demonstrációt tartani. Íme egy példa, amit ti idéztetek elő, és csodálkoztok a feministákon? Egy jámbor zsenge, béke-teremtésre született tanulólányból ezt hozzátok ki! Illetve van még egy választásom, nem megyek bele, vagy esetleg elhallgatok, elfolytok, mint évszázadok óta oly sok nő teszi? Több együttérzést, bölcsességet és békességet: Iringó.”

(Szmgj: Sokáig nem értettem, hogy miért írja le olyan gyakran Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában, hogy az egyenlőség az egység megrablása. Egészen pontosan nem értettem, hogy ez miként értelmeződik a férfi – nő egyenlőségi harcok esetében. Hát most, Iringónak köszönhetően, megértettem. Amikor nem a lényegi funkció a kiindulási és a tárgyalási alap, hanem a létezésben sehol nem létező minőségi egyenlőség, ott az egyenlőségre való hivatkozás segítségével akarják menthetetlenül az egységet kifosztani a magukat a másoknál egyenlőbbnek képzelő, és ezért az egyenlőségért sárkányként harcoló felek.)

 

„Maresz: Kedves Iringó! A Szilárd által leírt elemzést addig is jó átgondolni, függetlenül attól, hogy esetleg sértheti az önérzetedet a kialakult helyzet, mert a Plútó hatásai finomak, rejtettek, de annál erősebbek és rombolóbbak tudnak lenni egy horoszkópban, illetve egy emberi sorsban. Egyébként ez nem kielemzés volt, csak annak a kezdete, és nem is volt vita, és az igazat megvallva tőlem sem kaptál volna sokkal finomabb értelmezést, de az még nem rontott volna a hasznosságán, használhatóságán. S Iringó, el kell áruljak egy dolgot, az én férjem pl. sok tekintetben finomabb és beleérzőbb, tapintatosabb mint én, tehát, jobb, ha nem vesszük ennyire meredeken külön a férfi és női pozitívumokat, negatívumokat. Kevésbé sértő és ugyanakkor előrevivőbb is, külön – külön a férfi és női rendeltetésben gondolkozni, s annak lényegét megérteni. Az ebből eredő természet, a pozitívum, negatívum csak utána következik.

Nem a mi befogadó képességünkkel van a probléma, hanem azzal, hogy neked nincsen elemezve személyes horoszkópod. Ennek okán, nagyon elemi és alapvető kérdéseket tekintve félrevezeted magadat sajnos, s nincs amihez kössed spirituális szempontból, a külvilágból érkező válaszreakciókat. Hiába van egy általános, nagy tudás, ami a Buddhizmus, s a többi keleti tanítás, amiből mi is, Szilárd is nagyon sokat merítettünk, s ezt nem is rejtette senki véka alá. Nos, hiába ez a tudás, ha nincs meg a te közvetlen egyéni struktúrádnak az ismerete, mert kézzelfoghatóan világos, hogy a kettő nem választható el egymástól: az egyetemes és a személyes. Gondolom ebben egyetértünk. Az ember belső fórumában az elején a leginkább egy jó asztrológus segítségével tud eligazodni, főként akkor, ha az önbecsapásra elég nagy hajlama van.
Elolvastam az írásaidat jómagam is, de az igazat megvallva kicsit többet vártam volna el tőlük. „A "feminista" bélyeg után tényleg nincs miről írjak, hiszen BÁRMIT írok, ebből az aspektusból szemlélitek, és ez ad okot a rengeteg félreértésre. Így nem az én mondanivalómmal van a baj, hanem a Ti tudati hozzáállásotokkal.”
Hát, Iringó, a te hozzászólásaiddal nagyon is sok „baj” van, s elsősorban nem a feminizmusuk miatt, hanem a szellemi tévképzetek miatt. Remélem van humorérzéked, hibabelátási képességed, ennyi szellemi ismeretszerzésben eltöltött év után, s nem esel a felszínesség ama csapdájába, hogy teljesen kibújsz a magad felelőssége alól (bármi kapcsán is,), s mindenben minket, a mi „tudati hozzáállásunkat” teszed felelőssé. Ami az Édesapád agresszivitását illeti, semmi sincs véletlenül ezen a világon, de még, spirituális szempontból, igazságtalanul sem. Mi már régen nem hiszünk a spirituális igazságtalanságban, még ilyen meredek kérdésben sem. Sőt éppen az ilyen kérdések a vízválasztók. ( Egyáltalán nem a reinkarnációs elmélet alapján!), de a pszichológiai ismeretek alapján sem állunk. Ezt a rossz gyermekkor problémát már rég tudjuk és figyelembe is vesszük, de itt nem ragadunk, nem ragadhatunk le. Maguk a pszichológusok is beismerik, hogy ez nem magyarázat mindenre, nem ad választ végső és égető kérdésekre, mint például arra, hogy miért volt agresszív Édesapád Anyukáddal szemben. Többek között ez a mi szellemi „előnyünk” veled szemben, s ez volt az egyik oka annak, ami miatt nem tudtad átadni a tudásodat, amely megbocsáss, de egy csomó olyan elemet, tévedést tartalmazott, ami eléggé nyilvánvalóan szúrja mindenki szemét.
Pontosan lelked mélyén levő spirituális szempontból helyre nem tett probléma (Édesapád kérdése) az a mérges fulánk, ami nem hagy nyugodni téged, minden spirituális ismereted, tanulmányod ellenére, nem is fog a jövőben sem hagyni. Úgy, hogy megkérlek szépen olvasd el az egyetemes törvényeket, s utána még beszélgetünk. Remélem nem vádaskodási alapon. Egyébként is Zoltánnak a hozzászólásában sok megszívlelendő igazság volt, még akkor is, ha megkértem, kicsit hagyja lennebb ezt a feminista elemezgetést. Pontosan a te érzékenységedre való tekintettel tettem, de látom, te nem nagyon kíméled őt!
Ami az Anyaságot illeti itt igazságtalan vagy. Hiszen éppen a Szilárd szellemi, spirituális támogatásával szültem itthon. S én, mi állnánk, olyan rosszul az anyasággal, akiknek nem is egy gyermekük van, és te állnál jobban, akinek minderről, csak elméleti elképzeléseid vannak? Gondolj bele te magad is. Elméletben én is 5 dannos karate mesternek tarthatom magam, de a gyakorlat azt mutatja, hogy bizony még hosszú az út addig. Maresz”

 

„Jónás: Kedves Iringó! Mindannyiunknak tanulni kell. Azért nem is próbálkozom ma már két lehetséges fél vagy álláspont között egyensúlyozni, mert a lehetséges konfliktusok között elsősorban a felek tanulási folyamatán látom a fő hangsúlyt. Amire ha ráborítjuk a rosszul értelmezett és megélt "békességet", akkor pont ez a nagyon lényeges momentum nem érvényesülhet. Személyesen még sem Szilárddal, sem Istvánnal, sem Máriával nem találkoztam. Szilárddal a kapcsolatunk e-mail útján indult meg. Rendeltem egy asztrogrammot. Ő elküldte. Utána összevesztünk. Majdnem egy évig nem is leveleztünk. Nekem is ez ügyben és neki is a saját tapasztalat-szerzésünket végig kellett járni. Viszont meg kell mondjam - és ezt be kell valljam - ha nem keres, akkor most nem írnék ebbe a fórumba. Talán életkorkülönbségünk okán már benne több lehetett a józan belátás. Ebben az életszakaszban amiben én is vagyok (41-42 év) nemhogy 5-10 év, hanem még 2-3 év is nagyon sokat számít. Persze vízöntő napjegyem eleve későn érővé tesz, másrészt nyilas 0 fokán van az Ascendensem, úgyhogy a magyarság egészét érintő (vagy sújtó), a napjainkban is zajló 6 bolygós együttállás az I. házamban történik. Így én kétszeresen is szereplő vagyok.

Amit a keleti filozófiák és a nyugati, elsősorban az európai civilizációk alapját jelentő judeo-kereszténység közötti mentális és ebből fakadó mentalitásbeli különbséget illeti: mindenféle szélsőségesen nacionalista "ősmagyarkodó" álláspontot félretéve én a magyarság egyik legfontosabb spirituális feladatának azt látom, hogy a nyugati eszmerendszer és a keleti eszmerendszer közötti hidat megépítse. Az Ady által keserűen megénekelt "kompország" itt és így nyeri el értelmét.

Mielőtt kilépnél egy ajtón (amin lehet, hogy nem kellene), felajánlok Neked és mindenkinek valamit: Szilárd ismeri a születési időpontomat.

Elég érdekes a nagycsaládi viszonyrendszer is amiben megszülettem. Szilárd barátomat felhatalmazom, hogy nálam, a jóváhagyásommal félreteheti a magasabb szintű asztrológusi-spirituális etikát. Engem, apai és anyai felmenőim és testvéreim viszonyrendszerét viszont megbeszélhetjük! Már a családunk is érdekes. Heten vagyunk testvérek: a nővérem, mint legidősebb az egyetlen lány, az összes többi fiú!”

 

„Iringó: Kedves Jónás! Kőrösi Csoma Sándor nem véletlenül kutatott Tibet felé. Biztos ismeritek a történetét. Amúgy Ő maga nagy közvetítő volt. Az első igazi Nagy Közvetítő Kelet és Nyugat között. Ahonnan eljött, és ahová tévedett, mindkettő a hazája volt. "Több" hazája is volt, de a legkedvesebb mindvégig az az ország és nemzet maradt, ahová született. Egyszer találkoztam egy tanult tibeti szerzetes tanítóval. A tibetiek Kőrösit Bódhiszattvakánt tisztelik. Amikor szóba került, azt mondta, hogy Kőrösi nem magyar volt, hanem román. Elmagyaráztuk neki a történelmet, hogy megértse, de nem sikerült neki. Amikor azt mondtam neki, hogy ilyen alapon Ő kínai, rögtön megértette.

Nem a képletem Szilárd általi elemzése okozott problémát, hanem az "Aha, nézd a vénuszát negatív konstellációban, a kis feminista!" megjegyzés (ami csupán egy kiragadás volt a nagy összeségből), és az utána következő kioktatások (pl. Zoltán). Nincs rossz és jó horoszkóp, mindegyik rossz és jó is egyszerre. Abban sem hiszek, hogy a negatív fényszögek mindenféleképpen negatívak. Lehet, hogy egy korlátozó fényszög éppen hogy jót tesz az illetőnek. Abban hiszek továbbá, hogy a determináltságon belül van valamennyi mozgásterünk, szabad akaratunk, és (ahogy Kant is mondta) rajtunk múlik, hogy egy dolog harmonikus vagy diszharmonikus oldalát ragadjuk meg. Továbbá ez a topik politikai, és nem képletelemzés. Ha majd az erre megfelelő topikba ezt kérem, és akitől kérem, akkor és ott lesz a helye.

     Kedves Maresz! A női oldalt eltúloztam. Szánt szándékkal. Előző hozzászólásomban Kőrösinél említettem egy tibeti szerzetest. Olykor csak úgy érezzük meg, mennyire igazságtalanok voltunk másokkal, ha ugyan azon módszerrel élünk. Nem gáláns, és nem finom megoldás.

Több hozzászólásomban leírtam, hogy NEM vagyok a női oldal felé hajló, és az Egységben hiszek. Több hozzászólásomban leírtam, hogy NEM bírálok vagy kekeckedek. Arról is írtam, hogy kicsi vagyok én a Szilárd mellett. Nem úgy írtam le a gondolataimat, mint egy magát nagyra tartó, okoskodó, aki oktatni jött. A legjobb és legtöbb segítség Szilárdtól akkor jött, amikor ajánlott könyvet, fórumot. Magamtól elvesznék a sok írás között, annyi van. Lehet Maresz, hogy többet láttál bennem, mint ami jelenleg vagyok. Ami itt létrejött, MINDKÉT fél hibája, ha pontosak akarunk lenni. Jónás hozzászólásában, amit Szilárddal való ismeretségéről írt, ezt írta le. Egyetértek. Iringó”

 

„Én meg továbbra is kitartok mellette, hogy azért igen jót tenne neked egy személyes horoszkóp, sok minden helyre kerülne benned általa. Kitudja, talán épp Szilárdtól. Természetesen a te döntésed, ezt viccnek szántam. Én a saját felelősségem ebben a kérdésben beismertem, s nem hibáztatok senkit különösebben, csupán a megértést akartam elősegíteni. Egyébként is, ha hibásokat keresünk, annyit találhatunk, amennyit akarunk (még az időjárás sem maradhatna ki belőle). No, de hagyom, hogy gondolkozz és tájékozódj. Maresz”

 

„Kedves Barátaim! A hirtelen elolvasott Marika-szövegből arra következtetek (Amire egyébként számítottam is!), hogy nem bírván a horoszkópból kiolvasható veszélyeket véka alá rejteni, Iringóból kirobbantottam a szunnyadó vulkánt. Meg is kaptuk Maresszel a belső fórumon a fedést Istvántól, hogy úgy kell nekünk, ha kényeztettük a kislányt. Ezzel kapcsolatosan tehát ide idézném az Istvánnak adott "belső" válaszomat: Ami az Iringó alapállását illeti, természetes, hogy az Oroszlán Ascendensén álló tök negatív Vénuszával mindennek visszakézből ellentmond, mert mindenkit le akar győzni a tudattalanja (I. ház! - külvilággal való spontán és öntudatlan viszonyulások háza). Másrészt, a X. házban a Plútó által is, negatívan fényszögelt Holdja által jelzett, társadalmi – közösségi problémákra, pontosabban az ott ért sérelmekre való hiper-érzékenysége (Fórum!) is erre sarkalja - manipulálja egyelőre. (Teljesen negatív Hold a X. házban: A közösségi életszféráiban való pozitív tükröződési képtelenség.) Ez olyan volt, mint amikor az Eltások nem tudták abba hagyni a cigarettázást és kezdtek misztikus elméleteket gyártani annak az indoklására és a cigarettázást a metafizikai életrend elmaradhatatlan kellékeként és feltételeként tüntették fel. Sőt: egy adott időben még metafizikainak is nevezték ezeket a misztikus szamárságokat. Ugyanúgy Iringó is: metafizikai feneket kerít az erőszakos apjával szembeni tehetetlenségi érzéseiből, valamint a karmikus maszkulin meghatározódásaiból eredő, rejtett férfiak fölötti győzelmi vágyának.”

 

„Iringó: Kedves HBBT! Valóban, úgy érzem, egy teljes elemzésre még nem vagyok kész, nem vagyok még befogadó rá. Ezért is tettem fel csupán két kérdést Maresznek, amikre egyedül nem találtam választ, és amit Maresz válaszolt rá, illetve amit ajánlott, hogy mit olvassak el a fórumon az adott témával kapcsolatban (Anyaság) nagyon sokat segített, és ezért NAGYON HÁLÁS VAGYOK NEKI. Azt a hiányzó információt kaptam meg Tőle, és ezen a Fórumon keresztül (köszönet érte mindenkinek és a létrehozó(k)nak), amitől teljesebb lehet az életem, ami továbblendít egy nehézségen. Azonban, be kell valljam őszintén, egy teljes elemzésre még nem vagyok felkészülve, ahogy azokra a többlet információkra sem voltam még, amiket Szilárd tett hozzá, a Zoltán "elemzéséről" nem is beszélve. Munkanélküliként még honorálni sem tudnám. Ha itt lesz az ideje, meg fogom kérni Mareszt. Jelenleg az én feladatom a fejlődés, tudom, hogy sokat kell még tanulnom. Végül, és nem utoljára, szeretnék bocsánatot kérni, ha valakit megbántottam, és további sikeres munkát kívánok. Minden elismerésem a fórumokért! Iringó”

 

„Jónás: Kedves Iringó! Ne vonulj vissza a passzív szemlélődő szerepkörébe. Mert sem önmagadnak, sem beszélgetőtársainak nem teszel vele jót.

Másrészt fel kellene számoljad magadban a kisebbségi érzéseket.

Meg kell tanuljuk az igen-t is kimondani, de a nem- et is. Az Isten rendjében nincs: ha, talán, valószínű, szerintem... Nincs benne sem az, hogy én több vagyok, de sem az, hogy kevesebb. Egy dolog van benne: Én Vagyok. Ha kellek, akkor kellek. Ha nem kellek, akkor nem kellek.

 

„Kedves Jónás! Ugyan már. Amit írtam Iringónak, csak azért írtam, hogy ne hagyjam meg abban a tévedésében, hogy a férfi nem képviselői akartak kekeckedni vele, mert valóban nem erről volt szó. S valóban tényleg többre számítottam, de szó sincs arról, hogy megvetem, vagy elvetem az írásait. A horoszkóp értelmezést illetően, szerintem, hosszútávon Iringónak a lelki épülésére fog szolgálni mindez, mert ugyan elveszített egy régi Iringó képet, de nyert egy újat egy valóságosabbat, ahonnan már sokkal jobban lehet építkezni a jövőben. Mások ezért kemény pénzeket fizetnek, függetlenül attól, hogy belekapaszkodott abba, hogy ő ezt nem kéri. Én személy szerint egyáltalán nem bánom, hogy idehoztam, és azt sem ami itt történt vele. Ha van elég bölcsesség benne,(márpedig szerintem van),hogy megfogja,, akkor egy jó kiinduló pontot jelenthet a számára. Ehhez kívánok is neki kellő humorérzéket, mint karácsonyi jókívánságot. A jelenléteddel is mi bajom, bajunk lenne?

Különben is élvezetes olvasni ezt a nagystílű, sokat látottságról tanúskodó hozzászólásaidat. Ennél már csak az lenne építőbb, ha asztrológiai szellemi meglátásaidat is hozzáfűznéd. Persze ez nehezebb, mindenkinek az, nem csupán Neked, de hosszútávon többszörösen megtérül a befektetett energia. Egyébként is a Jupiter átment a Nyilas jegyébe, s most a tisztánlátásodat, józan szellemi kritikai érzékedet maximálisan igénybe vevő, bizonyos végkövetkeztetéseket levonó, termékeny időszak válik aktuálissá. Akárcsak a magyar nemzetnek, még akkor is, ha ott egy kicsit más formában kerülnek mérlegre a dolgok. Maresz”

 

„Kedves Mária! Köszönöm! Majd délután még írok, Jónás”

 

„Kedves Iringó! Nagyon sajnálom, hogy félrevezettél az által, hogy biztosítottál arról, hogy jó humorérzéked van, mert azt kell látnom, hogy egyáltalán nincs. Pontosan úgy inszinuálsz, mint a szekusok annak idején, amikor idegileg és mentálisan is meg akartak törni - Vagyis tönkre akartak tenni azzal a be nem vallott, de nyilvánvaló hátsó szándékkal, hogy ne tudjak többet magyar irodalmi kört tartani Csíkszeredában. - Mit mind forgatod ki a szavaimat? Nem szégyenled magad? Az a (végső soron viccesen megértő, megengedő!) mondat, egészen pontosan így van leírva: "Ejnye bejnye, te kis veszedelmes feminista!' Egyetlen szót sem tettem hozza, és légy szíves te se tegyél hozza semmit, amikor a következő alkalommal a tőled immáron megszokott finom nőiesség alá rejtett agresszivitással ( Esetleg az általad sem komolyan gondolt szorgalommal?) ügyködsz itt, az én morális és a szakmai lejáratásomon.

Ki a fene foglalkozott a te lelkeddel, illetve annak a pszichológiai elemzésével? Az én szememben a pszichológia - Legalábbis a mai, kamaszcipőben járó fejlettségi fokán - olcsó szórakozás a spirituális kamaszkorban ragadt, illetve oda végre-valahára elérkezett személyeknek. Ha van hibám, és volt veled szemben tévedésem, az abból fakadt, hogy azt képzeltem, egy Marikához intézett hála-mondatból, hogy ő teljes, tehát szintetikus horoszkópot is készített a számodra, és ebből kiindulva, erre számítva és alapozva, a te panaszod alapján, miszerint a sorserők miatt nem tudsz egyelőre házasságra és gyermekekre gondolni, úgy éreztem, hogy egy karmikus értelmezési kiegészítésre van szükséged, annak érdekében, hogy jobban bele láthass a sajt karmikus determinációidba. Én egyáltalán nem tulajdonítottam akkora fontosságot annak az Ascendenseden álló  negatív Vénuszodnak, mint amekkora feneket ti kerítettetek itt kézen-közön neki, teljesen másról szólt az a kiegészítésnek szánt, rész-elemzésem. Semmi mást nem sajnálok, csak azt, hogy a buta, női gyengeség alá rejtett önérzeteskedésed miatt, teljesen potyára kínlódtam azzal, hogy egy számodra egészségileg is veszélyes karmikus determinációdra felhívjam a figyelmedet, ami egyáltalán nem az állítólagos feminizmusodról szól! Hiszen számomra egészen világos volt már az elejétől, hogy a te sors-problémád egyáltalán nem a feminizmus felől közelíthető meg, mivel annál sokkal mélyebben rejlő, általad tejesen ismeretlen sors-démonok áldozata vagy még egyelőre! És ezt te is nagyon jól tudod, de legalábbis jól érzed, és csak azért kötöttél bele, mint egy durcás kamaszlány a leírás idején, részemről inkább kedvesen viccesnek szánt mondatba, hogy erről, a többszörös(!) magzat- gyermek- és családellenes programmal keveredő Isten- és sorsellenes, valamint Fény és férfiellenes determináltságodhoz kötődő életfeladatodról, lehetőleg még önmagad figyelmét is eltereld. Azokra az anyai ági ősanyáid által karmikus csomagként rád hagyott meghatározódásokra gondolok, amelyek olyanokat írattak le veled itt a topikon (Lásd a szintetikus horoszkópokhoz írt és e fórumon is közölt bevezetőm mondanivalóját - figyelmeztetését!), hogy "a sötét és durva anyagszerű jang legyőzte a finom, érzékeny és spirituális jint". - Nyugodtan utána nézhetsz, az én idézetem nem a szavaidnak a kicsavarásával és az általad leírtak értelmének az elferdítésével történt, még akkor is, ha esetleg nem szó, vagy betű szerint idéztem.

Spiritualitásra, bocsánat: magas szintű teológiai tanulmányaid által biztosított "szekértői" minőségedre hivatkozva, te nem is vitatkozol, hanem a legelemibb, éppen az általad annyit felemlegetett és dicsőített női finomságot és megértést, bölcs belátást teljesen nélkülöző, vaktában minden irányban vagdalkozol! Hogy ne mondjam: megveszekedett férfiként hőzöngsz itt elé s hátra, női érzékenységedre hivatkozva alattomosan sértegetsz, ezáltal éppen a lehető legmagasabb spirituális érzéketlenségről téve tanúságot, és öntudatlanul bár, de arra használod fel a női (Vigyázat: még egyáltalán nem szülői, tehát nem anyai!) mivoltodat és az un. magas képzettségedet, hogy zavartalanul sértegethess, és bántass és összekeverhess - kavarhass itt mindent! És, ha jól értem, még az én személyemet is összekevered a Zoltánéval, akivel szerinted, gonosz férfiak módjára, úgymond "vállvetve" neked estünk igaztalanul, mivel szerinted, mi közösen haragszunk az édesanyáinkra, akik nem engedtek lefekvés előtt játszani kicsi korunkban a szomszéd kutyusával. (A kutyus ugyanis fiú volt, és néger…- Hagyjuk a süket pszichológiát!).

     Úgy néz ki, hogy másodszorra is tudomásodra kell hoznom, hogy Zoltánnal soha nem találkoztam élőben, mindössze egy analitikus (kicsi) horoszkópot készítettem a számára három, vagy négy hete, és néhány levelet váltottam annak kapcsán, hogy a hozzád hasonlatosan női testben élő, de a megtermékenyülést és az átvilágítást éveken át teljesen elutasító, élete párjának a szintetikus horoszkópja jót tehet-e amannak. Tehát, nem a "gonosz" nőkről, ahogyan azt te képzelnéd a mélyen rejtett férfi-ellenes megnyilvánulásaid alapján, hanem inkább arról, hogy Zoltán megnyugodhat, mert a feltárás semmiképpen nem lessz majd sem a párja, sem a kettőjük kapcsolata kárára. Esetleg ebből az irányból megkísérelheted majd az ő hozzászólásai természetének a megértését. Szóval Zoltán barátunk, egyáltalán nem tagja az Erdélyi Hamvas Béla Baráti társaságnak, hanem egyelőre, mindössze, jó ismerősnek nevezhetjük egymást.

Felfogtad-e végre? Másrészt, kb. 25 éve, nem szoktam senkivel "vállvetve" szövetkezni, valaki más, vagy mások ellen (Még az akkor általam végzetesen gyűlölt Cesusescu elvtárs ellen sem!). És ezen új ismereteid után, talán az is érthető, hogy egyedül sem törekszem másokkal szemben gonoszságot elkövetni, és különösképpen a spirituális utat választó, de nálam egyelőre logoszban nyilvánvalóan sokkal gyengébb személyekkel szemben nem ellenségeskedek, hanem amennyiben csak tudom, kauzális információ-feltárással igyekszem segíteni a fejlődésüket. És most ünnepélyesen felkérlek arra, hogy légy szíves, és nagyon fogd vissza magad, mielőtt "durva férfi módra", újból felkapnád a vizet, és ne sértődj meg az utóbbi mondatomon, mert az természetes és nyilvánvaló, hogy így van. Mármint az, hogy logoszban nálam sokkal gyengébb vagy egyelőre, és illik ezt figyelembe venni és esetleg még tiszteletben is tartani! Te is a „keleti filozófiát” tanuló, azzal kezdő tanulói viszonyban álló szakembernek nevezted magad, és nem magasztos reinkarnációk után a földre közénk leereszkedett, hőbörgő misztikus megvilágosodottnak. És nagyon remélem, hogy ezt a tisztességes álláspontodat még is tartod.

    Következésképpen, az a tény, el kellett volna gondolkoztasson és nagyobb óvatosságra (Netalán tisztelettudásra!) kellett volna intsen velem kapcsolatosan, hogy amikor te középiskolásként a buddhizmust még csak éppen, hogy kezdted olvasgatni, majd tanulni, én amellett, hogy akkor már mindent, ami csak lehetséges volt erre vonatkozóan kiolvastam. És főként azt, hogy, ha nem is a mai formájában, hanem a mai formájánál néhány oldallal rövidebben, de megírtam az egyetemes törvényekről szóló tanulmányomat, más asztrológiai - metafizikai tanulmányok mellett. És persze, minimum olyan szintű előadásokat tartottam, mint amilyeneket te hallgatóként voltál szerencsés élvezni néhány év múlva, a Tan Kapuja kurzusain. (Az ET-ket ugyanis 1995-ben írtam, amikor már ott hagytam az ELTA-t, amelynek előadója voltam, és magam tartottam Erdély és Magyarország különböző városaiban előadásokat.) Sőt: Jónáshoz hasonló módon, a keresztény teológián is rég óta (a nyolcvanas évek elején és közepén) átrágtam magam - Nem véletlenül voltam a kolozsvári Keresztény Szó erdélyi munkatársa és székelyföldi riportere 90-ben és 91-ben, addig tehát, amíg az Eltával találkoztam. És megismerkedvén az asztrológiával, mindent félre nem dobtam! - Amennyiben tehát, te arra hivatkozol, hogy micsoda nagy szám az, hogy 77-ben kezdtél kacérkodni a buddhizmussal, talán nem ártana elgondolkoznod azon is, hogy én két évvel korábban, már „saját kútfőmből” megírtam az egyetemes törvényekről szóló tanulmányomat -és persze, még sok mindent, ami a Beavatás és a Tanulmányok c. fórumaimban is megtalálható. Arról nem is beszélve, hogy azóta hat tagú családot alapítottam, amit magam tartok el és mindemellett karate mester is vagyok, ami ugyancsak feltételez némi keleti metafizikában való jártasságot. És közben folyamatosan horoszkópokat (sorsokat!) értelmezek és tárok fel, és írok, vagyis reggeltől estig és még álmomban is ezzel foglalkozom és nem csak elméleti szinten, hanem a hétköznapi gyakorlatban is. Hogyan képzelted tehát te azt, hogy engem és társaimat tanítgathatsz azon a fórumon, amit azért hoztunk létre, hogy a hozzád hasonló útkeresőknek segítségére legyünk?

   Igen, nagyon jól tudom azt is, hogy én kértelek fel arra, hogy szívesen veszem, ha megosztod az olvasóinkkal, mindazt, amit tanultál, és az ők nevében is nagyon köszönöm, hogy ezt megtetted, mert így lehetőségük van a fórumunkon is bele kóstolni, abba a nagyszerű tudásrendszerbe, amit a hindu szanszkrit irodalomból meríteni lehet. (És amit mi, Hamvas Bélának és más fordítóknak, értelmezőknek köszönhetően, több éve, hogy asszimiláltunk.) De arra, hogy engem, vagy Marikát, vagy Istvánt, sőt: akár a nálad fiatalabb feleségemet is, akitől, ha nem lettem volna erre magamtól képes: a női finomságról többet megtudhatok mint tőled, te itt tanítgatni kezdjél, nem kértelek fel! Már csak azon okból kiindulva sem kértelek fel erre, mivel a 15 éves gyakorló asztrológusi tapasztalatból, de a saját példámból is jól tudom, hogy mindaddig, amíg egyedül, és csak és csakis a személyi horoszkópból kiolvasható tényleges (És nem a sejtett, vagy a misztikusan vizionált!) karmikus determinációit, meg nem ismeri valaki, annak a személynek a (Misztikus, ezoterikus!) tudása, semmivel nem ér többet a csepeli lumpenek sörösen vidám és vidáman sörös életfilozófiájánál. És erre, a gyakorló asztrológusként a közvetlen élet-sorsokban is megfigyelt tényre (Talán erről Jónás is mondhatna valamit, esetleg feltehetné ide a hozzám írt első levelét, ha már az adataival is "ki mert állni"...) a legjobb igazolást, éppen maguk a hírneves keleti misztikus megvilágosodottak szolgáltatják számomra:

1) Ramana Maharishi, akinek a horoszkópjából (tudott a születési órája is!) valósággal kiabál és ordít az a tény, hogy családot kellett volna alapítania, és emellett még egészen pórias gyakorlati felelősségeket felvállalnia, ahelyett, hogy a 17 éves kori "megvilágosodottságával" maradva mindvégig, "fényben" töltse el az életét és ennek következtében a legfájdalmasabb betegségben: csontrákban meghalnia.

2) Ráma Krishna, aki, ahelyett, hogy felvállalta volna ugyancsak és legalább az általános életfeladatként vele született és szükségszerű, férfi - családapai szerepkörét, időnap előtt a túlvilágra küldte ,magát. - Addig törekedett, talán éppen, a hozzád hasonló nemes hölgyek tanácsára, arra, hogy a "Jinjét" mélyítse és javítsa, amíg az ugyancsak általad emlegetett önszuggesztió hatására, vagyis a ferde mágia (Lásd a C-vitamint tabletta placebo hatását a te példamesédben.) hatására szabályos női mellei nőttek, majd ugyancsak valamilyen rákban halt meg.

3) Osho, aki aztán tényleg a leges- leg „jinebb” és leg szabadabb misztikát tanította ("Az én utam egy bárányfelhő, és hasonlóan megható misztikák), éppenséggel a Maja nevű élet- és üzlettársával szemben érzett gyűlöletébe halt bele, amiért az teljesen kiforgatta és kifosztotta a vagyonából és "galád" módon elhagyta őt.

És, bár az előttem visszavonhatatlanul csődbe ment misztikus megvilágosodottak között, történelmileg nézve, ő kezdi a sort, a végére hagytam annak az állítólag a Buddha fokozatot elért férfinak (Gautama Szindhárta) a történetét, akinek a tanításai azért teljességgel hiteltelenek számomra, mert abból, hogy az édesanyja meghalt közvetlenül az ő megszülése után, egyértelmű, hogy un. Rák jellegű, anyai ági negatív örökletes programmal (Karmával) született a világra, és amennyiben a korai halála oka (Gyomormérgezés: ugyancsak Rákkal kapcsolatos) nem lenne erre elég ok, az a tény, hogy elhagyta a feleségét és a kiskorú fiát, annak érdekében, hogy megvilágosodása gyümölcseként a szenvedéstől való megszabadulás misztikus technikájára minket megtanítson, elég bizonyíték a számomra ahhoz, hogy az általa tanított út nem a nirvánába, hanem egészen más felé, esetleg a keresztény misztika által a tisztító tűznek nevezett túlvilági állapotba vezet.

    Szóval, ha akarod - És tudom, mert bebizonyítottad és a démonizálásom szünetei közben nyíltan fel is vállaltad, hogy mennyire akarod! - Nyugodtan megsértődhetsz, de legyen végre világos, ha más nem is, hát legalább a kettőnk reláció-rendszere: én igen is, úgy tartom, hogy egyelőre logoszban te sokkal gyengébb vagy nálam, és ez azt jelenti egyrészt, hogy ezzel a helyzettel tudatosan nem élve vissza (Lásd az ide vonatkozó alapállásomat a Magyar nyelv metafizikai tartalmairól szóló tanulmányomban), senki mással - másokkal szövetkezve, de egyedül sem támadtam reád. Másrészt azt, hogy az asztrológiát sem használtam, és a jövőben sem fogom arra használni senkivel szemben, hogy e tudomány által, valamiféle fölényt szerezzek fölötted, vagy bárki fölött. Tehát figyelem: én nem "elemeztelek és nem is veséztelek ki" téged gonosz módon, mint ahogyan azt te „sértő-finoman” állítottad. Egy általam készített szintetikus értelmezés 25 - 30 oldal körüli, kérlek szépen, vesd össze, hogy milyen szörnyű indiszkréciót követtem el azon sorsképleten veled szemben, amikor, ha jól értem azt már amúgy is feltettétek korábban a Marika kisfórumára? Milyen más célból tesznek fel tehát egy képletet egy asztrológiai fórumra, ha nem azért, hogy aki ért hozza, azt értelmezhesse? Arról, hogy érzéketlennek tartasz, fogok írni a későbbiekben, de a most a legsértőbbnek azt találom, hogy mindazok után, hogy miután korábban dicsérgettél itt fölöslegesen össze - vissza, most azt állítod rólam, hogy az asztrológiát arra használom a fórumon - És ráadásul másokkal szövetkezve! -, hogy másokkal (veled) elbánjak! Nem szégyenled magad? Nem feminista vagy te, hanem fölösleges, hogy ne mondjam ostoba sértettségében szégyentelenül intrikáló, alattomos fehérnép! Amit én írtam a horoszkópod kapcsán igen is, MÉLYSÉGES EMBERI, VALAMINT, OLYAN METAFIZIKUSI - ASZTROLÓGUSI FELELŐSSÉGTELJES FÉRFI SEGÍTŐKÉSZSÉGÉBŐL TETTEM, aki, amellett, hogy több ilyen esettel (Horoszkóppal és annak megfelelő tragikus sorssal!) találkozott, maga is egy ilyen, a felesége és a saját horoszkópjából is kiolvasható, és a tiedhez erősen hasonló, karmikus determinációból eredő tragédián ment keresztül. – Egy olyan tragédiában tehát, amibe majd hogy beleőrültem, és igen is az motivált a rövidke értelmezésben, hogy azt akartam, hogy ezt te ezt elkerülhesd, és nem az, hogy a rejtett "férfiúi" hatalmi mániáimat és agresszióimat rajtad, ahogy írod, ártatlan és zsönge, és békeszerető diáklányon kitöltsem.

Ez volt tehát, amit a nem létező, de tévedésből általam létezni vélt horoszkópodhoz írt kiegészítésemmel, és azon keresztül, a személyemmel szembeni, egyáltalán nem indokolt, hőbörgő és nem , hogy hálátlan, hanem egyenesen gonosz viselkedéseddel kapcsolatosan el kellett mondanom. Ami a te állítólagosan magas fokú un. Jin - érzékenységedet, és az én durva és sötét, jang jellegű érzéketlenségemet illeti, nos erről is fogok még szólni a következőkben. Egyelőre arra szeretném felhívni a figyelmedet, sőt, egyenesen felkérlek arra, hogy amennyiben a tudásodat szeretnéd az olvasóinkkal megosztani, légy szíves és nézz utána komolyan annak, amiről éppen nyilatkozol (Lásd a Jang durvasága, illetve a Jin finomsága, anyagi és szellemi lényegi különbsége kapcsán kinyilatkozatott buta - Vagy feminista? Melyik tetszik inkább? - baklövésedet.). De ha felelőtlenül nyilatkozol is olyan témakörben, amelyben állítólag szakértő vagy (Ámbátor, azok után, hogy a spirituális jelenségeket buta módon „pozitívnak” nevezed, és az anyagi megnyilvánulási formákat meg negatívnak, mint egy obskúrus középkori okkultista, most már a hangoztatott szakértői megbízhatóságoddal szemben is fenntartásaim vannak.), legalább azt tedd meg, hogy az asztrológiáról, amihez egyáltalán nem értesz, arról éppen itt, előttünk ne tégy ilyen felháborítóan ostoba „mesteri kinyilatkoztatásokat”, még akkor sem, ha azok, az olyan életfeladat-cselező személyek számára mint amilyen te vagy,  jól hangzanak!

   Már csak azon egyszerű okból kifolyólag sem kellene ilyet tégy, mert nem hogy nem végeztél alapos asztrológiai tanulmányokat, de még csak nem is hallottál eddig a kauzális asztrológiáról! Nem gyakorlod hivatásként és tanulással megalapozott szakmaként(!) az asztrológiát, ezért ne is hirdess ki – főként itt, előttünk! - cáfolhatatlannak látszó, olyan ostobaságokat, mint amilyeneket itt megengedtél magadnak (A futballhoz, a politikához és az asztrológiához mindenki ért mi?). Idézlek tehát:

"Nincs rossz és jó horoszkóp, mindegyik rossz és jó is egyszerre. Abban sem hiszek, hogy a negatív fényszögek mindenféleképpen negatívak (- Sicc!). Lehet, hogy egy korlátozó fényszög éppen hogy jót tesz az illetőnek. Abban hiszek továbbá, hogy a determináltságon belül van valamennyi mozgás terünk, szabad akaratunk, és (ahogy Kant is mondta) rajtunk múlik, hogy egy dolog harmonikus vagy diszharmonikus oldalát ragadjuk meg. Továbbá ez a topik politikai topik, és nem képletelemzés. Ha majd az erre megfelelő topikba ezt kérem, és akitől kérem, akkor és ott lesz a helye.”

 

1) Ez egy nagy - nagy szamárság! Igen is, van nagyon nehéz családi karmát jelző horoszkóp, és épen az olyan személyek esetében, akiknek a horoszkópjának a karmikus elemeiből, azok pozíciójából, és a bolygókkal, illetve a kardinális tengelyével (sőt: van eset, amikor egymással) alkotott fényszögeiből ez kiolvasható! Hogy esetleg megértsd, ha az elfogultságtól mentes gondolkozásra egyáltalán még valamikor befogadóvá tudnál válni: A szerelem- gyermekek (Az un. bitangok), akiket az édesanyjuk felhőtlen - fiatalon, és teljes szerelmi odaadásban fogant meg, nem gondolva sem családi, sem társadalmi, vagy anyagi nehézségekre, általában (Nem minden esetben, peresze!) nagyon pozitív horoszkóppal és igen is, eleve harmonikus természettel születtek a világra. (Ma, amikor ez mindössze „technikai” hibaként fordulhat elő és általában nem is fiatal lányokkal, ez egyre kevésbé jellemző!) Az más kérdés, hogy egyes esetekben, a "nem várt, illetve a teherként felfogott mivoltuk miatt, vagy a szeretetet- hiányoló, gondozásuk - nevelésük következtében, valamint a tradicionális erkölcsi fogadtatás következében (a beléjük nevelt szégyenérzet következtében) megtelnek negatív energiákkal, és ezért nem észlelhető a sorsuk szintjén is, a "szerencsés" horoszkópjukból kiolvasható pozitív determináció.

    Az olyan személyek viszont mint Én, vagy te, vagy Emőke feleségem pl., akiknek az "ártatlan" édesanyjának a tudattalan képzeletvilága a karmájából adódóan (Anyai ági ősanyáitól örökölten.) is magzat- gyermek és családellenes, valamint sors-ellenes, telve vannak önkéntelen negatív viszonyulást eredményező spirituális meghatározódásokkal. Vagyis, nagyon nehéz karmával, és ennek megfelelően igen is "rossz horoszkóppal" (Persze, én sem nevezem rossznak, hanem nehéz élet- és sors-programot jelzőnek) születnek a világra!

 

2) A kegyes hazudozáson alapuló, a megváltódás egyetemes igényét és az egyetemes törvényeket humanizálni és liberalizálni kívánó misztika, vagyis a vallás és a misztikus humanizmus, menthetetlenül misztikus jelegű kommunista képzetalkotási kényszerekhez vezet. A negatív fényszög, igen is, teljesen negatív fényszög és ennél fogva egyértelműen negatív spirituális késztetésekre, hibás egyéni reflexekre (tudattalan determinációkra) utal! - Ne legyetek okosabbak és tájékozottabbak azoknál, akik a szellemtudományok matematikáját felfedezték és a működési mechanizmusát megalkották. Az más kérdés, hogy a lélek bennünk lusta, mivel tudja - sejti, érzi, hogy az előtte álló nehéz élet-feladatok különös erőfeszítést, figyelmet és fegyelmet, lemondást (legtöbbször az öntetszelgő ostobaságról!) és áldozatot igénylenek tőle, és ezért relativizálni, hatástalanítani és banalizálni próbálja a negatív determinációkra utaló jeleket és jelzéseket. – Akárcsak a te lelked… Iringó.

 

3) A determinációkon belül, annyi szabadságod van, hogy a természeti, vagyis a fizikai és a pszichikai világnak köszönhetően, 21 éves korod után, teljes mértékű lehetőséged van arra, hogy minél hamarabb felismerhesd, hogy a szüleid és nagyszüleid, illetve a tanáraid, maguk is becsapottak lévén, hol és miben csaptak be (csalván magukat is természetesen eközben). Illetve arra, hogy felismerhesd: a családi determinációk folytán, milyen negatív tulajdonságokkal rendelkezel, és természetesen ahhoz is szabadságod van, hogy te is, továbbra is letagadd ezeket a determinációkat. És arra vonatkozóan is van szabad akaratod, hogy miután valamikét mégiscsak megsejtettél, hiszen a külvilági nehézségeid, a betegségeid, a baleseteid, és a sors-nyomorúságod már ordítják a füledbe, hogy mennyire zavaros vagy és mennyire ellentétes a mentalitásod az egyetemes törvényekkel, és a te egyéni sors-programoddal, továbbra is elhalaszd a sorsfeloldás felé vezető első lépéseket megtenni.  (Nem is rólad, hanem első sorban magamról és az eddig hozzám segítségért fordulókról beszélek, akik ostoba módon, megvártuk, hogy az élet minden más kiutat elvegyen és kifeszítsen.) Szóval. meg van a szabad akaratod arra, hogy a kereszt felvállalást – A sorsfeladataid felvállalását - tovább és tovább halaszd, el egészen az akut betegségek, vagy a sorozatos balesetek okozta, időnapelőtti halálodig elmenően. Persze, itt nem az un. jó horoszkóppal rendelkező és igénytelen személyekről beszélek, akik a veleszületett képességeik segítségével, jól és zavartalanul eléldegélhetnek, akár hosszú évekig is. - Akiknek viszont, olyan kemény életfeladatokat tükröz a horoszkópja, mint pl. a tied is, vagy a mienk, nem sok esélyük van a bűntelen vegetálásra.

 

4) Ami Kant bácsi filozófiáját illeti, a maga sterilitásával és a bölcsnek látszó nemtelen éltével (Soha nem szeretkezett, nem hogy családja lett volna.), amit te harmonikusnak nevezel, nos, ez lehet, hogy egy, a családanyai szerepkörétől tudattalanul irtózó és attól menekülő személy számára kívánatos lehet, de én köszönöm szépen, nem kérek belőle! Ezt a fajta steril (Hiába való) és nemtelen és kongó harmóniát, én elvetem.

 

5) Ennek a topiknak általunk – asztrológusok által! - kommentált politikai háttér-információk a neve, ha nem vetted volna észre és ha netalán mindössze tévedésből kezdtél volna irogatni rajta, de szerintem itt nem lehet szó tévedésről. Azonban, ha te tudod, hogy ilyen betegesen érzékeny vagy, akkor még inkább illett volna meggondolni, hogy Egy asztrológiai - tehát sors-képletekkel dolgozó! - portálon akarod kifejteni a durva é sötét férfiasság kontra, az általa elnyomott és lehengerelt finom női princípiumnak a kétségbeejtő politikai helyzetéről szóló, misztikus burokba és hálóba rejtett férfi-ellenes nézeteidet.

 

6) Nagyon bánom, hogy a félreértettem a Marikának írt soraidat és az általa elkészítettnek gondolt horoszkóphoz merészeltem tenni egy kis kiegészítést a saját - Még hogyha részben politikai háttér-információkat is tartalmazó, de akkor is asztrológusi! - topikomban. Megnyugtatlak afelől, hogy azon ritka személyek közé tartozol a világon, akinek nem csak hogy soha nem fogok horoszkópot készíteni, de, mivel nem vagyok orvos, megtehetem, és veled meg is teszem: még csak asztrológusi tanácsot se adjak soha.

 

7) Amit tehát a szerencsétlen horoszkóp kiegészítés kapcsán mondani akartam, neked és a többieknek is, befejeztem.

 

8) A sokat emlegetett finom, spirituális, jin jellegű érzékenységed és az én érzékenységem kapcsán, illetve, ahogy fogalmazol: a hiányos Jinségem kapcsán („Baj van a Jinetekkel”, mármint nekem és Zoltánnak, akivel nem tudom miért - nem minthogyha Zoltánt nem találnám egy nálad sokkal kellemesebb: nőiesebb személynek! – egy veled szembeni állítólagos összeesküvésben összemosol.) még van mondanivalóm. És ez még csak nem is arra vonatkozik, hogy mind a Lilith, mind a Sárfarok, mond a Napjegy szerinti determináltságom teljesen Jin jellegű, aminek következtében nálad sokkal érzékenyebbnek születtem a világra, olyannyira, hogy a velem történt gyermekkori drámák és tragédiák hatására, illetve az engem erősen féltő - a kicsi egykéjét féltő! - anyám igényére, még az idegeimmel is kezeltek 7 osztályos koromban. Szóval, nálam az un. női érzékenység, már születésemtől fogva adott, akárcsak nálad a férfias bátorság, amivel a vízfejű osztálytársadat megvédted (Bevallom, a félénk, nőies lelkemmel, olyan férfias bátorságra, mint amiről te tettél tanúságot diáklányként, én nem lettem volna akkoriban képes!), még ajkkor is, ha negatív tartalmakkal, nem kell tehát érzékenységért sem hozzád, sem a szomszédba mennem. És talán azt sem ártana számításba venni, hogy a rendkívüli létállapotok megragadására lehetőséget biztosító költői tehetségem esetleg, ugyancsak az érzelmi - női, és ugyanakkor a spirituális érzékenységemből is fakadt valamelyest. (Három kötetes, „befutott” költőként kezdtem a metafizikusi - asztrológusi pályámat.) És talán még az sem annyira fontos, hogy nem is a költészet és az irodalom sodort a metafizika felé, hanem a tisztább, békésebb élet utáni vágy. Ez az adalék ugyanis csak arra kellene felhívnia a figyelmét a távol-kelet egyik(!) kultúrájában magát jártasnak feltüntető személynek, hogy az a bizonyos velem született érzékenység, ha jelenthetett is valamikor gyenge idegzetet és sértődékenységet, könnyű megbánthatóságot, és ennek megfelelő nőies - gyáva agresszivitást, 23 éves, kultikus harci kezelés után, valamint a 15 éves asztrológiai tudatosítás után, és a karate mesteri fokozatok megszerzése után, csak átalakulhatott valami nemesebb érzékenységgé, nem?

    De azt igen is fenntartom, hogy a négy élő és az egy halott kislánnyal való találkozásaim után, illetve az előbbieknek a felelősségteljes szülői gondozása, és ha kell, és amikor kell, a maximális érzékenységet igénylő altatása, vagy beteg-ápolása, és nevelése után, vagyis az után, hogy magamhoz ölelve, gyógyítom és altatom őket (Négyet, nem is egyet és nem is csak kettőt! - És kislányokat, nem fiúcskákat!) akkor és amikor kell, az, az érzékenység, amivel születtem, nem hogy nem veszett el, hanem ma maximálisra fokozódott!!! - És persze a velük való hétköznapi együttlét, folyton fokozta és fokozza mindvégig a feminin szülői érzékenységemet: vagyis a kauzális információ befogadási képességemet és készségemet is.

    Ezzel szemben, te, kedves Iringó, kimondottan Jang töltettel születtél a világra, még akkor is, ha női testben is és nőiesedni képes lélekkel. (Azt, hogy kinek hol áll a napja, és a Sárfarka, a születési adatokból, kapásból tudjuk mindannyian, tehát nem kell a képletre hivatkozni ehhez: Kosban (Maszkulin jegy) áll a Sárkányfarkad, Ikrekben (Maszkulin jegy) a Lilithed, Szűzben a Napod (Feminin jegy) és Oroszlánban (újra csak maszkulin jegy!) az Ascendensed. Vagyis három maszkulin az egy feminin karmikus determináció ellenében! Kell ennél férfiasabb képlet? Kell még ezt magyarázni? Vagyis neked éppen azért kellene az anyaságot minél hamarabb felvállalni és a szülői élményeket minimum annyira átélni, mint amennyire nekem ez módomban áll, mert miközben ez a szülői érzékenység belőled teljességgel hiányzik, nekem, a férfinak meg van a lehetőségem az érzékenység gyakorlására és a megfelelő visszajelzések megfigyelésére már kilencedik éve! És ne feledjük, hogy, tekintettel arra, hogy a feleségemnél idősebb vagy egy évvel, erre neked is meg lett volna a lehetőséged, hogyha nem éppen ennek a kerülgetésére késztetnének a karmikus meghatározódásaid és a női köntösben tündöklő férfias hiuságod - önérzeteskedésed. - Ezt nevezed te szabad akarattal való élésnek? Ugyan már! Ez visszaélés Iringó - vagyis vissz felé fejlődés, nem egy spirituális felkészültséggel rendelkező személytől elvárható szabadakarat-gyakorlás! Mert nem elég, hogy kemény jang töltettel születtél a világra, női gyengeségedre hivatkozva, alattomban velem és velünk, férfiakkal akarsz párbajozni, ahelyett, hogy felvállalnád azt a szerepkörödet, amely által kifejlődhetne az igazi női érzékenységed! - Hagyjunk tehát békét az egymás érzékenységének, nem csak azért, mert teljesen meg vagyok győződve arról, hogy én messzemenően nagyobb női érzékenységgel rendelkezek mint te, hanem azon egyszerű ténynél fogva, hogy te az érzékenységet, összetéveszted a sértett (Férfi) becsvágyban és hiuságban gyökerező sértődékenységeddel és az ennek megfelelő agresszív érzelgősséggel. Vagyis, az általad a jogosnak vélt, férfias magtartás elleni "védekezéseddel" (Az egyelőre még természetesnek is nevezhető, férfias agresszivitásodban gyökerező sértődékenységgel.) Szilárd”

      

(Szerk. megj.: Ekkor már teljesen világos volt előttem, hogy Iringó a mindössze intellektuális szinten felszívott és személytelenül elraktározott, de gyakorlatilag egyáltalán nem realizált, keleti misztikáról szóló, temérdek információ-halmaza segítségével "A nyíltság látszatába öltőzve a nyíltság elől bujkál a tényleges nyíltság felvállalási szüksége elől" (Hamvas: Korszenvedélyek utólagos igazolása.)? Azt a tudását, amellyel egy ártatlan viccemre felkapja a vizet és "nemes" sértődöttségében már azt inszinuálja, hogy én az anyám, vagy ki tudja kicsoda női személy ellen érzett haragomat élném ki az által, hogy a horoszkópját, illetve őt annak a segítségével "kielemezem", miután korábban azt írta ugyanezen a topikon és éppen nekem, hogy az ő élete és személye teljességgel nyitott?

   Ilyen alapállásból és ilyen tudással akart ő megtermékenyíteni, engem, vagy akárcsak a hozza képest keleti filozófiában esetleg tényleg járatlan, de a nála sokkal mélyebben és következetesebben gondolkozni képes Bélát, teljességgel tükrözi azt a korjelenséget, amely szerint a nyugati típusú civilizáció nőinek a nagy többsége, a tudattalanjában (aurájában) levő magzat- gyermek, család és életellenes programok hatására, öntudatlanul is, de általában olyan férfit választ, aki őt – a férfias nőt - nem tudja megtermékenyíteni. Olyat, aki logoszban nem elég erős ahhoz, hogy a női gyengeséggel szembeni kötelező toleranciára hivatkozó nőket megtermékenyítse, olyat tehát, akiben nincs elég spirituális erő ahhoz, hogy ezt a hamis szűziességet ezt a törvénytelen Artemisi állapotot meg tudja törni és a nőt rávenni arra, hogy legyen hajlandó a benne létező potenciális anyaságot elfogadni. Egyáltalán nem véletlen az, hogy utóbbi időkben hozzám érkező Magyarországi horoszkóp-kérések nagy többségében a férfi minimum négy évvel fiatalabb a nőnél, és az egyre ritkább, legjobb esetekben is egy idősök a férfiak a, végre - valahára: tova harminc éves koruk után megtermékenyülni hajlandóvá vált nőkkel! A spontán, illetve természetes: un. automatikus fizikai - biológiai megtermékenyülési idő viszont 28 éves kor után lejár, és az amazonok ott maradnak hoppon és jó, ha csak csodálkoznak. És veszélyes, ha neheztelni kezdenek az Istenre, hogy nekik, a gyönyörű és értelmes és kultúrált és kellemes, és jóakaró és nemes és úgy-e szeretetteljes stb. hölgyeknek miért nem lehet azt, amit "a nyomorult, tudatlan parasztlánynak, vagy cigánynőknek lehetséges"? - 

    Ezen a jelenségen lehetne sokat rágódni, de most nem ez a téma. Hanem az, hogy másfelől, ugyancsak az anyai ági női ősöktől származó, magzat- gyermek, stb. ellenes örökletes programoknak köszönhetően (azok hatására), vagyis a különböző és azonos vibrációs szintű spirituális energiamezők és energiaterek elkülönülésének illetve kölcsönös vonzási vonzódási törvényének a hatására, ezek a nők olyan életkörülményeket is idéznek be maguknak, amelyekben, legalábbis a látszatok szerint, nem lehetséges a családalapítás. Az Iringó esete ugyancsak kiemelhető példája ennek a jelenségnek, de amivel MO-n gyakran találkoztam, az volt, hogy az ilyen hölgyek olyan családos férfiakba lettek szerelmesek, vagy váltak legalábbis azok szeretőjévé, akik vagy kezdettől kijelenttették azt, hogy nem válnak el a családjuktól - feleségüktől, vagy hosszú éveken át hitegették ezeket a hölgyeket - lányokat azzal, hogy majd a következő alkalommal elválnak és a "megszabadulás után" közös családot alkothatnak. Persze, a legtöbb esetben az illető hölgyek is tudták azt valahol a lelkiismeretük, szintjén, hogy ez nem igaz, de ebbe a kölcsönös hazudozásba jó belekapaszkodni, mert addig nem kell a felszabaduláshoz - karmától való megszabaduláshoz vezető életfeladatok felvállalásába ténylegesen és konkrétan belevágni.

    És az már csak harmadlagos kérdés, hogy ezek a hölgyek viszont, akik érzik, hogy az életük legfontosabb mozzanata: a teljes teremtés elmaradt, illetve csak részben realizálódott, egy gyermek világra hozatala és felnevelése által, minden áron meg akarnak termékenyíteni mindenkit (Lásd az egykés anyukáknak a gyermekeik általuk elképzelt boldogságát erőltető örültségeit.), és minden módszert és érvet - még a finom és érzékeny nőiségnek a mostanában mindenütt sikert arató érvét is - bevetnek ahhoz, hogy a férfiaknak is, az ők nagyszerű tudását átadják, és amennyiben ez nem sikerül, akár alattomos támadásba is lendülnek. És ez természetes is, hiszen a hiányt, a bennük tátongó űrt, a hiány-információt: vagyis a Lilithet, valamiképpen be kell tömni, és ha ezt a férfiak nem hagyják, akkor nemes és önérzeteskedés és "pontra tevés" formájában, megérkezik az öntudatlan bosszúállás.

   Az én anyám viszont, aki még most is meg szeretne termékenyíteni akár engem is, de mivel ez kb. 16 éve nem megy neki, előbb a fiatal Emőkével próbálkozott, de a feleségem figyelmét felhívtam a veszélyre, hát most a kilenc éves Medárdát okítja az alattomos tolerancia filozófiájára az anyám. És mi lett annak az eredménye, hogy ő szerette volna mindenáron a férjeit megtermékenyíteni (Lásd a regényem II fejezetét), amire az Oroszlán Ascendensem is utal? - Az én dicsőséges nagy egykeségem, amit szinte darabokra vágtak szüléskor azért, hogy az ő életét megmentsék, mivel állítólag sehogy nem akartam kijönni! Persze, a dolog éppen fordítva áll: ö nem volt képes velem áldott állapotba kerülni és magát újjászülni. Máig nem tudom eldönteni, hogy szerencsének nevezhető-e az, hogy valami csoda folytán mégis csak átjutott a fejem valahogy a szülőcsatornán és a szülész letehette azt a szikét, amivel engem készült összevágni. És persze, csak harminc éves korában..., és persze a gonosz apámtól el kellett válni, és persze, a mostohaapámtól is el kellett válni, mivelhogy minden férfi, ha nem felelőtlen, gerinctelen szélhámos, akkor agresszív és brutális disznó… És persze minden nő, a k. az anyámat kivéve, nem liba! Mikor hagyjuk abba ezt a disznóvályú - színvonalat?)

 

Szilárd: Amikor rájöttem arra, hogy a Luciferi szellemisége megtestesülése vagyok, és át kell alakítanom magam valós Fény-megtestesüléssé, nem csak azért volt ez iszonyúan nehéz, mert nem volt ehhez példám, hanem azért is, mert az új, férfi magatartásom ellenállást és ellenérzést váltott ki mind a nőkből, mind azokból a gondolat-formákból és én-képzetekből, amelyekkel az anyám megtöltött gyermekkoromban. Az egészséges felállás tehát az, hogy az hoz az életben pozitív eredményeket, ha a megtermékenyülő hatalom (A Szeretet ősprincípiumának a képviselője) nem akarja átvenni a megtermékenyítő hatalom szerepkörét (Mármint a mindenhova behatoló, mindent értelmező - átvilágító és ezzel megtermékenyítő Fény ősprincípiumának a szerepkörét.) Hiszen amikor ezt csinálja a nő, olyan férfit (Spirituális, szellemi, és lelki és a legtöbb esetben: biológiai megtermékenyítésre képtelent) és olyan körülményeket is vonz be magának a rezonancia és a hatás visszahatás, a nemek és a polaritás törvénye alapján, amelyek lehetetlenné teszik az eredeti szerepköre, bocsánat: funkciója betöltésében és ezzel a karmája feloldásában. És akkor majd mind csirizelhetik - ragaszthatják, hegeszthetik és kalapálhatják a 10 százalékos sikerű a női petesejteket és az ivarsejteket a biológus és a tudós urak, mert vagy lessz eredmény, vagy nem, és ha lessz is (Amennyiben a nő időközben megszelídült...) ki tudja milyen. Nem mondom, lehet jó is, attól függetlenül, hogy én mindössze egyetlen rosszat láttam felnőtten, de hajlok arra, hogy inkább „nehéz ügy” a többi is, illetve, hogy még súlyosabb örökletes programokat hordoznak magukban, ezek, a teremtési automatizmusokat meglovagoló módszerekkel kierőszakolt egyének, mint az édesanyjuk, aki csak ily módon "juthatott gyermekhez."

 

„Kedves Marika, Szilárd! Amikor én a férjemnek állandóan meg akarom magyarázni az egyetlen és helyes szemléletmódot és bizonygatom neki hogy csak egy igazság van ,akkor tulajdonkeppen nem férfiaskodom-e én is? A Marsomra utalva bizony nem igazan tudom kellően kontrollálni magam és mar-mar erőszakos vagyok, hogy bebizonyítsam az igazam. Nem-e vezetne több eredményre ha nem kakaskodnék vele folyton? Üdv! Linda”

 

„Kedves Linda! Na, ez egy fogas kérdés! De szerintem, amiért éppen arról van szó, hogy a családot szeretnéd, normális családdá bővíteni, és a fiadnak az apját valamiképp visszaszerezni, úgy, hogy ne csak a gondozási díjat küldje haza, és főként, mert nem mástól, hanem éppen tőle és általa szeretnél megtermékenyülni, hát ezt nyugodtan elmagyarázhatod neki. De metafizikát tényleg ne akarj a fejébe tömni, csak olyankor, ha rosszul jár, ne elégedj meg a fizikai - külső magyarázatokkal, hanem te csak azt mondd, amit a dologról gondolsz. Hiszen, másfelől, "A fény nem azért van, hogy a véka alá rejtsék." És megint másfelől, amennyiben ő továbbra is elutasítja a hazatérést és a családbővítést, és ez által tudatosan fenntartja a törvénytelen állapotokat... hát ezt már neked kell eldöntened, hogy meddig vagy hajlandó ebben a törvénytelen és végső soron kiegyenlítetlen és mindenképpen áldatlan állapotban maradni...

„Kedves Iringó! Hol van az, a kauzális igazságtól való szorongás és a negatív sors-helyzetfelismerés miatti sértődöttség által be nem árnyékolt, laza, szép barátkozási idő, amikor még úgy szólítottál, hogy: Drága Szilárd, jól megnevettettél…? Szeretném most én is ilyen könnyű szívvel írni azt, hogy Drága Iringó, nagyon szomorú lettem mihelyt a francia párod (vőlegényed?) asztrogrammját bámulva a Marika topicjában, előbb gyanús lett, aztán sejteni kezdtem, majd, amikor Marikát erről rákérdeztem, egyértelműen kiderült az, amit a legsötétebb, veled, illetve a helyzeteddel kapcsolatos sejtelmeiben sem volt ahogy megjelenjen: A francia párod, akivel te két és fél éve együtt élsz konkrét családalapítás és gyermek-vállalás nélkül (gondolom tehát: fogamzásgátolt, boldog szerelemben) AZ ÉN FELESÉGEMMEL, TEHÁT EMŐKÉVEL EGY, ILLETVE AZONOS NAPON SZÜLETETT!!! De mielőtt megijednél: Egyáltalán nem vagyok az a sötét lelkű, kegyetlen kan-ördög, akinek képzelsz és maximálisan tiszteletben tartom azt a Marika topicjában kifejtett óhajodat, miszerint nem akarod, hogy a vőlegényed horoszkópját kielemezzük, sőt: azt a fogadalmamat is betartom, miszerint nem értelmezem tovább (A párod képletének a tükrében se pl.) a te asztrogrammodat, tehát nem közlök sem veled, sem az olvasóinkkal a többi horoszkóp-elemed szerinti új információt! És semmilyen szempontból nem szeretnélek bántani, mint ahogy a korábbi nyers hangú levelemet sem bántási szándékkal írtam, hanem a számomra nyilvánvaló misztikus álmodozásból és öncsalásaidból való (Lásd az asztrológiai elemek pontos és határozott jelentésének a relativizálására való törekvést) ébresztői – felrázói szándékkal. Éppen azért nem is óhajtok semmiféle, számomra egyértelmű következtetést itt kifejteni azzal kapcsolatosan, ami miatt egyenesen mellbevágott és kifejezetten szomorúvá tett az a felismerés, hogy még csak „véletlenül is”, egy olyan férfit választottál magadnak, aki, ha nem is a gyakorlati életfeladatok szintjén, de a karmikus meghatározódásai és a nyers (Szülő-Oroszláni. Nap szoros együttállásban a Holddal. A klasszikus asztrológia parabolikusan ezt úgy fejezi ki, hogy a Nap elégeti annak a bolygónak az erejét, amellyel ennyire szorosan együtt áll!) természete szintjén, a feleségemmel azonosan mély és veszélyes, és nehéz, és amit még itt el lehet és el kellene mondani, magzat- és gyermekellenes, illetve szőlői szerepkör- és családellenes tudattalan szellemi világgal és nyers ösztönökkel rendelkezik. Na, ez az, az élet-gyakorlat és a tudományos tények által visszaigazolt igazság, aminek a kiderülésekor normális ember nem képes örvendeni, és semmiféle diadal-érzete nem lehet! Ez az igazság, amit én senki emberfiának, nem hogy az én szülői - családi érzékenységemmel rendelkező, magyar családapa asztrológusnak, nem kívánok! Azt hiszed, (Azt hiszitek), hogy most hipokrita vagyok? Hát olvassátok el az ide vonatkozó tanulmányaimban (Pl. Spirituális tisztánlátás, Alapállás és példaadás, vagy a személyes honlapomon: Horog és kereszt.) és a regényrészleteimben, hogy milyen áron kellett felfedeznem, megfigyelnem és leírnom, az anyai ági örökletes programoknak az ide vonatkozó részeit. Olvassátok el a szegény a karmája által és a közös karmánk által az Enikő lányunk haláláig elmenően letepert feleségemnek, a saját anyaságával, az anyjával, a nagyanyjával, az én anyámmal, a gyermekei halálával és betegségeivel, vagyis a saját lelkiismeretével, és persze, nem utolsó sorban a velem, illetve az általam feltárt, ide vonatkozó információk befogadásáért való titáni küzdelmét, az ő fórumaiban és a honlapjára feltett tanulmányaiban, regényrészleteiben. És akkor majd mondjátok meg, hogy érezhetem-e jól magam ettől az igazságtól? Attól az igazságtól, amit a korábbiakban itt is külön leírtam, hogy az ilyen gyermek-és családellenes karmával rendelkező nők, ha öntudatlanul és önkéntelenül is, de a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett késztetéseik hatására, olyan férfit választanak a maguk számára, akik tudatosan, vagy szintén öntudatlanul nem akarják, esetleg nem merészelik, vagy valamilyen személyi, vagy személytelen (pl. szociális, családi – vagy gazdasági) okból képtelenek őket megtermékenyíteni. Nem is folytatom.

Mivel azonban az én szomorúságom feltehetőleg már holnapra elmúlik, de attól még, a téves (- Gyakorlati kényszerek és nemek szerinti felelősségek nélküli) keleti szabadság- illúzió hálójában élő Iringó ugyanabban a helyzetben marad még holnap és holnap után és még azután is, megkértem Emőkét, nem arra, hogy értelmezze számára a francia vőlegény horoszkópját, hanem arra, hogy a férfival azonos, saját karmikus determinációiról írjon Iringónak. De ezzel is, az a nagy baj, hogy ők a miénkkel teljesen ellentétes szereposztásban élnek. Iringó ugyanis nem férfi mint én, hogy az Emőke karmikus determinációval azonos francia férfit (Ráadásul, a saját hazájában!) megtermékenyítse…

Szóval, kedves Iringó, feltéve, hogy esetleg még mindig hiszel az asztrológia által feltárt sors-elemek relatív voltában, lehetségesnek tartom, hogy továbbra is jó ízűt nevessél, az itt leírt naiv emberi (És még csak nem is asztrológusi!) figyelmeztetéseimen. De tudnod kell, hogy mindaddig, amíg haza nem térsz, francia vőlegénnyel, vagy anélkül, én a te helyzeteden egyáltalán nem mosolygok, és persze: nem is nevetek!

Ha hiszed, ha nem: a sok éven át csiszolódott és erősödött, tudatos éberségemre alapozott, jó szándékkal, és barátsággal írtam a számodra, és minden, a te helyedben levő barátunk számára is, mindezt. Szilárd”

 

„Drága Szilárd! Olvasom a hozzászólásaitokat, és teljesen világos, hogy MINDEN amit értem tesztek, az én érdekemben van. Nincs felőle egy csöppnyi kétségem sem, és nincs "de". Az első kérdésem, ami miatt Marika révén ide tévedtem, az egyik legnagyobb "problémámra" it kaptam meg a kulcsot a megértésére. Ezt egyik hozzászólásomban meg is írtam, külön megköszönve Marikán kívül Kozma Emőkének, mert az ő fórumán olvasgattam. (Itt szeretném megjegyezni, hogy őt SOSE bíráltam, kritizáltam, bántottam, ahogy azt az egyik hozzászólásodban véltem felfedezni, sőt!) A nekem küldött levelében pedig annyit segített, hogy nem tudom, hogyan fejezzem ki a hálámat, és neked is, hogy megkérted rá, a tapintatosságról nem is beszélve, hogy privátban írt, amiért külön köszönet.

Marika szintén privátban adott válasza nagyon hasznos, hiszen a probléma elemzésén kívül az asztrológiai helyzetet figyelembe véve megoldási lehetőséget is adott. ha mindketten fejlődünk pozitavan, akkor egymást is támogatjuk ezzel. Titeket példának véve: sok nehézségen mentetek keresztül, de most már mindketten látjátok, értitek a helyzetet, és az igaz spiritualitás útján egy másik szinten éltek. Csekélyke asztrológiai ismereteim árnyékában bátorkodnám észrevételezni, hogy nem csak a párod horoszkópja hasonló az én pároméval, de mintha a te Holdad is a Kosban. a IX. házban lenne, mint az enyém, oroszlány Aszcendenssel... lehet, hogy ezért is zörrentünk össze, önérzetesen, egymást félreértve… Bár elnézést, a Te nevedben nem beszélhetek.

Kiegészítésül annyit, hogy asztrológiát csupán egy évig tanultam, ahol az alapokat tanultuk, illetve a domináns jegyek felismerését külső és belső tulajdonságok alapján. Nem tudtam tovább tanulni, mert a Főiskola, a keleti nyelvek és a fordítások minden időmet elvették. Ez nem azt jelenti, hogy lemondtam róla, csak azt, hogy a nap nekem is 24 órából áll.

Mielőtt kijöttem volna, az asztrológiai tanárom adott egy-két elemzést segítségnek. (Egyébként nem ebből él, képletet csak ingyen készít, tanítani is képletes díjért tanít, és informatikából keresi a kenyerét. Ezért nagyon becsülöm.) Szóval azt mondta, a páromról, miután pontosította a képletét, hogy ha fél éven belül egy kicsit változik, akkor sokat fog változni. Arra intett, hogy legyek éber, és ha fél év alatt nem változik, menjek haza. Rengeteget változott! Mindenki a környezetében érzi a pozitív hatását. Én is, de mivel tudom, hogy a Neptunuszom párkapcsolat terén rózsaszín ködbe burkolja a látásomat, figyelem a környezetem reakcióját, itt pl. a legjobb barátait, a szüleit, akik igazán ismerik őt. Ezért vagyok még mindig itt. Azt mondta még, ha változik, akkor igazi jó párom lesz. Magyar vonatkozás: gyakran bejárok az itteni magyar házba, és az itteni magyarokból lettek igazán jó barátaim. Munkát is olyat keresek (keresnék), ami a két ország közötti kereskedelemmel, vagy egyébbel kapcsolatos. Laurent (a párom neve) a megtakarított pénzéből szeretne Budapesten egy kis francia éttermet nyitni velem közösben.

Az asztrológus tanárom azt is mondta, hogy két év kiszolgáltatottság, és talán jobb otthon, mint külföldön, és hogy a 2008-as évem (személyesen) nehéz lesz, azon a ponton, ahová a hangsúlyt teszem. Nos, otthon valóban lenne munkám, nem végleges, de lenne mit dolgozni. Szerinte az sem kizárt, hogy örökbe fogadok gyereket a sajátjaim mellé (mert az Anyaság kikerülhetetlen életfeladatom), és valóban, a tibeti menekültek között rengeteg árva van. ha csak egyet magamhoz veszek, már az is valami. A tanulmányaim során pedig legalább a saját kultúráját is megismertethetném, átadhatnám neki, hogy az igazi gyökerei megmaradjanak.

Végszónak, Drága Szilárd! Előre is elnézésedet kérem, ez csak egy észrevétel, lehet, hogy téves... Írásaidban véltem felfedezni egy, a határon túli, de főleg az erdélyi magyarokra oly jellegzetes hozzáállást, mégpedig a kisebbségi érzésből fakadó, alapvető, támadást hárító, készenléti helyzetben levést. Bárcsak ez egyszer megszűnne! Ugyanis nincs miért "kisebbnek" érezni magatokat! (Remélem nem értesz félre).

Iringó”

 

„Kedves Iringó! Nagyon örvendek az asztrológusi reflexeimből eredő, feléd is, mint mindenki felé és mindenki számára spontánul kiáramló, segítő szándékú figyelmeztetéseim pozitív reagálásának. Ami viszont az én nemzeti kisebbségi mivoltomból eredő esetleges rejtett komplexusaimat illeti, hát, szerintem te még mindig túlértékeled a pszichológiát, illetve az asztrális erőknek a személyiségre tett, a pszichológusok által feloldhatatlannak képzelt befolyását, és a III. házad csúcsán álló negatív Merkúrod által jelzett, spontán elmélet - és gyakorlat egyeztetési képtelenségednek megfelelően, tévesen ítéled meg a sok év munkája eredményeként felépült, tudatosan gyakorolt, harci magatartásomat. A dolog pedig nagyon egyszerű: maximális jóindulattal és jóhiszeműséggel, előlegezett bizalommal, de az egyetemes törvényeknek megfelelően igyekszem élni és viselkedni, amennyiben viszont szkeptikus kicsinyességet, vagy tájékozatlanságból eredő fölényeskedést érzékelek, visszakézből "tessék gyorsan hangnemet változtatni", "nálam ez a hangvétel tilos és esetleg veszélyes is lehet..." jelzéseket küldök, persze, a további kreatív kommunikációhoz szükséges helyes magatartási lehetőséget is jelezve. A jelen emberi és spirituális öntudatom szerint tehát (A teremtői azonosság-tudatom szerint. - Lásd a Bolond és a Beavatás c. fórumom írásait.), amennyiben valamiféle komplexusban kellene szenvednem az európai székely- helyzetemben, az minimum a fensőbbrendűségi kontextus kellene legyen. Hiszen - az itt bemutatott, néha sajnos helyesírási hibákkal tűzdelt (Apropó: remélem az oroszlányt viccnek szántad?!), spontán kifejezési képességekre rácáfolva, a lehető legirodalmibb hangsúllyal és választékossággal beszélek mind az anyanyelvemen, mind a Trianon után körénk rajzolt ország hivatalos nyelvén, és hat megjelent könyvvel és írószövetségi tagsággal a hátam mögött, plusz a több éves karate mesteri minőséggel és négy gyermekes család fenntartói minőségemmel (képességemmel!), nem tudom, hogy kivel és mivel szemben kellene kisebbségi érzéseim legyenek? (Ráadásul: a Jupiter és a Neptunusz által pozitívan, a Nap, a Merkúr és Mars által negatívan fényszögelt Plútó az Oroszlán Ascendensen, inkább grandomániára utal...), Amennyiben tehát, nem rendelkeznék 15 éves, személyi gyengeségeket és tévedéseket elemző, vagyis hiuság- és becsvágy-leleplező naplóírással erősített spirituális éberséggel, és azzal, az első sorban önmagammal szemben alkalmazott vaskos székely humorral, amelyet spontánul a saját grandomániás hajlamaimmal szemben alkalmazok - reflexből, akkor inkább „nagyobbsági” kontextusban szenvednék... (Vaskos humor: Uránus pozitív fényszögben a Skprpió - szimatoló - Nappal és Merkúrral.), Szóval, nagyképű és fennhéjazó esetleg lehetnék, de kisebbségileg komplexált személy, az semmiképpen.

Nos, amennyiben a pszichológiai szimatod által sejtett kontextusaim felől esetleg sikerült megnyugtatni, hadd hívjam fel még a figyelmedet a hamis kompenzáció, valamint a látszat "javulások" veszélyeire: Nagyon kell arra vigyázni, hogy az ember igencsak szeret olyan pót- és rész- feladatokat, vagy hamis életfeladatokat felvállalni, illetve azok jövőbeni felvállalásával magát ámítani és a kézügyben levő feladatot ez által magától elhárítani, amelyekről a tudattalanja azt képzeli, hogy felmenthetik őt az igazi, teljes bevetésű és teljes felelősségű feladatok felvállalása alól. Amennyiben tehát menekült tibeti gyermekeket (Figyelem: soha nem szabad egyetlen gyermekben gondolkozni!) akarsz törvényesen(!) örökbe fogadni, csak és csakis úgy tedd azzal a fránya horoszkópoddal (A Marika topicján megírtam a kettőnk asztrogrammjainak a feltűnően sűrű, közös motívum rendszerét!), hogy azoknak az egész életéért és sorsáért (egészségéért, mindenéért) egyedül te, illetve a pároddal ketten - vállalhatjátok a szülői(!) felelősséget. Kimondottan teljesen árvát kell tehát vállalnod, vállalnotok ehhez, akikért teljes mértékben - maradéktalanul, vállalhatod az anyai szereteten alapuló, következményi szintű felelősséget. Hogy aztán ezeket a gyermekeket a tibeti, vagy az ősmagyar hagyományok szerint akarod felnevelni, a te ambíciódtól és képességeidtől függ, de megvallom, én nem találom úgy, hogy bármelyik is jobb - értékesebb lenne a másiknál (Vigyázat: itt is tájékozódtam valamelyest...) Az ide vonatkozó meglátásaimat elolvashatod a Spirituális tisztánlátás c. interjú - tanulmányból.

Ami viszont a feleségemnél mindössze 11 órával fiatalabb élettársad "mások által is érzékelt, javulását" illeti: Mit gondolsz, vajon Emőke nem javult-e folyton 12 éven át, ami óta ismerem? És végül, az ősszel derült ki, hogy az egész családra nézve, micsoda veszélyes pszichés kapcsolatba keveredett és ragadt belé titokban másfél éven át egy magyarországi amatőr pszichológussal, hogy miféle titkolt személyi gyűlölködésre utaló, oroszláni ambíciókat táplált a tudattalanja legmélyebb zugaiban velem, a férfi-élettárssal szemben. Pedig, nem ismerek olyan érzékeny (finom), spirituális és kauzális szimattal rendelkező , még csak véletlenül is a rejtett titkok létezésére "ráhibázó" személyt egyelőre mint magam. És mégis: a vőlegényedével azonos, a Rákban álló negatív Jupiterjükkel együtt álló Lilithjük által jelzett hamis információ-áramoltatásban való kéjelgési késztetéseinek engedve, Emőke nem csak, hogy utólag általam is látott, általa viszont folyamatosan érzékelt módon, a gyermekeink egészségét és épségét (Lilith a Rákban), hanem a saját életét is képes volt veszélyeztetni, a sötét asztrális kéjelgési titkaival, azzal a mindannyiunkra veszélyes titokkal, aminek köszönhetően nem volt képes megszülni a negyedik élő gyermekünket itthon, úgy mint a korábbiakat, holott mind úgy indultunk neki, hogy ennek még a korábbiaknál is könnyebben kell lezajlani! Szóval, nagyon vigyáz tehát, nagyon óvatosnak kell lenni ezekkel a felszíni javulásokkal, mert nem csak a vőlegényed szolgálhat még Emőkénél is cifrább meglepetéssel, hanem, amint azt te is leírod, csakugyan nagyon hajlamos vagy, nem csak hogy rózsaszínű álmokkal áltatni magad, hanem "az orrod előtt álló, a szemedet kiverő" gyakorlati igazságokat sem vagy képes a maguk természetes valóságában értelmezni: negatív Szűzben álló Merkúr a III. ház csúcsán. Meg ígértem, tehát nem megyek bele abba, hogy miben jelentkezik pl. az Emőke és a Vőlegényed esetében a negatív Szaturnusz (Spirituális felelősség veleszületett, de persze, igen nehezen bár, de hosszú évek tudatos munkája során valamelyest éleszthető hiánya!) és Merkúr együttállás a Szűzben, vagy mit a Mars és Vénusz (Szexuális bolygók!) együttállása

párkapcsolati harmónia erőterében: a Mérlegben. Inkább csak arra biztatnálak, hogy tégy egy "misztikus" kísérletet: játékból (De csak te tudd azt, hogy játszol) Jelentsd be a párodnak azt, hogy márpedig te nem akarsz "vénlányként" átmenni a jövő évbe, karácsonyra, vagy szilveszterre férjhez akarsz menni hozza, máskülönben haza utazol és soha nem térsz vissza hozza. És emellett a játék mellett tartsál ki legalább két hétig, a szükséges műbalhékat is megrendezve mellé, hogyha kell. És csak figyeld, hogy miket mond, hogy miként "szerepel" majd az intim együttléteitek közben... Esetleg írd meg PÜ-ben az eredményt, illetve az észlelteket. Vagy ha nekem, vagy nekünk nem is írod meg, legalább magadnak írd le a Spirituális önbeavatási naplódban, szakrális tevékenység, aminek a gyakorlásához jó útbaigazítást találsz a tanulmányaim között ugyanezen a néven. Legalább a magad számára tisztázd őszintén, hogy igazából hogy is álltok? Én ugyanis, aki csak ebben az évben legalább hét db. 1978 nyarán született személynek a horoszkópját készítettem el (A legutolsót éppen a tegnapelőtt fejeztem be), élek azzal a gyanúperrel, hogy ott nagyon nincs a rendjén valami. Esetleg emiatt gondoltál tibeti árvák örökbefogadására? - Ha megtanulok PÜ-ben írni, illetve ha írnál nekem, hogy csak vissza kelljen fordítanom, elküldenék egy anyagot, hogy értsd meg pontosabban, mire gondolok.

És apropó: hagyd már a csodába kiegyenlítődés egyetemes törvényének teljesen ellentmondó jótékonykodás dicséretét (Ahol a természet szipolyozásból eredő fölöslegesesen létrehozott anyagi javak ingyenes szétosztása megjelenik, szükségképpen megjelenik a maffia is.), és főként az asztrológiával, a megváltási sorsprogramok értelmezésével kapcsolatosan! Nem veszed észre, hogy a II. házban álló (Az anyagi javak megszerzése és megfelelő felhasználása életkörében álló) Szűz- Napod által jelzett reflexeid hitetik el veled azt, hogy ilyen, a fölöslegesen megszerzett javaknak az ingyenes (egyéni tapasztalatot, figyelmet és erőfeszítést – áldozatot, nem igénykló és ez által fejlődést nem serkentő, nem segítő) szétosztása modelljén alapuló, téves magatartás vezethet kauzális kiegyenlítődéshez? Egy dolog a magvetői magatartás és más dolog a természet kizsákmányolásán (Az informatika által is növelt szalagmunka és a személytelen termelés által biztosított marxi értéktöbblet minél nagyobb mennyiségű létrehozásán!) alapuló jótékonykodás. Az amatőr asztrológusok is olyanok, mint az amatőr szülők és a kenet nélküli próféták. Ezt kérem, csak teljes bevetéssel, vagyis a becsülettel elvégzett munkáért jogosan elvárt, anyagi kompenzáció által kötelező módon felvállalt felelősséggel érdemes művelni. Ha nincs a kompenzációval arányos, teljes felelősség, akkor nincs lényegi értelem sem. Ezt szabályozza és határozza a kiegyenlítődés törvénye. Egyet se várd hát meg az amatőr asztrológus (Amikor ilyen születési időpontot látok, hogy aszongya: 2,02 óra, máris tudom, hogy az illető személlyel nehéz lessz szót érteni, mert azt asztro-misztikusan már felültették korábban.), által jelzett 2008-as nehézségeidet (Tessék: itt is van az önbeteljesítő felelőtlen jóslás ördögisége), hanem fordulj végre bátran a sorsprogramod felé és a közvetlen sorsfeladataid szükségével szembe, hiszen máris kimentél az anyává - szülővé és teljes bevetésű családanyává válásnak az optimális időszakából, mert több mint egy éve, hogy elmúltál 28 éves (Lásd a Szaturnuszi ciklusokat!).

És végül, nem azt írtam, hogy bántottad volna Emőkét, hanem azt, hogy a kauzális realitástól eléggé távol eső jelen tájékozottságoddal, és majdhogynem nulla értékű életfeladat-realizációddal (Realizáció – hiányoddal), még a nálad fiatalabb feleségemet sem illene okítanod, nem hogy Istiéket, vagy engem. Ez csak példa volt, nem állítás. - Ejnye az a III. ház csúcsán álló negatív Merkúr! - Hidd el, igazán jól fogna egy becsületes asztrológiai feltárás az amatőröktől ingyen kapott (És ezért nagyra becsült..) misztikus mesék helyett! Tudod mit? Kérd meg a párodat, hogy "esküvői", de legalábbis karácsonyi ajándékként, pl. egy földig érő, divatos gyapjú sál helyett, rendelje meg Marikánál a horoszkópodat! Szilárd”

 

 

Kozma Szilárd asztrológus:

 

A Jin – Jang univerzális egység és a misztikus liberalizmus és a feminizmus spirituális vizsgálata egy asztrológiai Portál fórumán lezajlott vita tükrében.

 

 

A minap kaptam ezt a levelet egy, a modern valósággal erősen szembekerült Magyarországi barátomtól:

 

"Ami érdekes, hogy nagyon sok nő körülöttem nem használ fogamzásgátló szert, de kinyilvánítják, hogy nem akarnak gyermek(ek)et. A barátnőm - élettársam 20 éves főiskolára jár, otthon lakik a szülői háznál. Elvált szülők gyermeke, ahol az anya mai viszonyokhoz képest viszonylag korán szülte a gyermekeit. Egyszerű számítással most 40 éves. És ezt mind számológép nélkül. Ehhez még végy hozzá egy erős nagymamát ( szót sem hallottam még a nagypapáról ) meg is kérdeztem őket, hogy él e még az öreg. Nem vették viccnek . A lényeg öntudatos nők klubja. Ezt már megint kifogtam ( én akartam így ...) A lány kb. 17 éves kora óta használ fogamzásgátló szert és ezt teljesen rendjén is tartja. Néhányszor beszélgettem vele erről, de csak azt az erőszakos szabályozást láttam benne, amit diktálnak körülötte az emberek. Iskola, munka, aztán ha mindez megy, akkor család. Nálam meg az a helyzet, hogy látom a korombeli "sikeres" nőket. 30 felé teljesen felépített egzisztencia, lakás kocsi évi 2 X nyaralás, kiskutya vagy macska!!!. Párkapcsolat van, de nem az igazi. Mindig kérdezem is tőlük, hogy kiskutya helyett nem e vágynának egy gyermekre. Szóval, ahogy látom fájdalmasan begyűrűzik az, hogy nem képesek megtalálni a helyüket."

 

Arra gondoltam tehát, hogy a témában érdekelt olvasók számára, spirituális tájékoztató céljából készítek egy, a barátommal folytatott képzeletbeli beszélgetést, egyúttal a sátán és a lucifer fogalmakat is tisztását is elvégezve.

 

„Szilárd”: kaptam egy olyan levelet, ami a fű alatt zajló, szinglik - kontra családosok ellenségeskedés szellemisége létezésére enged következtetni. Szeretném tudni, hogy szerintetek általános-e ez a magyar magatartás: „Kedves Szilárd, elmesélem, hogy nagyon feszült voltam egész hétvégén, ez lehet attól, hogy az igazság, ahogy szokták mondani fáj. Sőt képzelje itt bent is kitört a balhé, mivel volt ingyen szauna jegy, és két családos nő kitalálta, hogy szerdán mennének (máskor nem tudnak a gyerekeik miatt), amikor én mentem, mondtam, hogy jó, akkor megyek hétfőn, erre beszólt a másik családos, aki kétszer annyit keres ugyanazért a munkáért mint én, hogy akkor este 6-kor adjam át a fürdő portáján a jegyet, mivel ő heti kétszer akar menni, hát rendeztem egy nagyobb patáliát, de ez is mutatja, hogy nagyon jönnek az ellenerők, és természetesen befejeztem ezt az ingyen fürdőzést is, dugják föl maguknak az ingyenjegyet.”

 

„Jónás: Kedves Szilárd! Jól érzed, hogy ellenségeskedés van a társadalom különböző csoportjai és rétegei között. Ennek az okai eléggé messzire vezetnének és régebbre nyúlnak vissza. Talán a legfontosabb tényezőnek azt tartom, hogy a létező szocializmus - a kádárizmus - lerombolta és kinullázta az amúgy sem erős társadalmi szolidaritást. Kinullázta az egészséges nemzeti öntudatot, már ami maradt az elmúlt évszázadok során. Kinevelte a "homo kadarikuszt", amely megkötötte a maga kis egyéni piszkos üzleteit és kompromisszumait a mindenható állammal. Szerintem, ha valami váratlan, történelmileg előre nem látható esemény nem történik, akkor a magyar történelemnek rövidesen vége lesz. A csonka országban még élő lakosság nem fog tudni talpon maradni magyarként azzal a rettenetes erővel szemben, amelyet globalizmusnak hívunk. Persze, a globalizmusra, miután az emberiség problémái globális megoldásokat és válaszokat kívánnak valahol szükség van. De nem így. Mert ebből globális megoldások helyett globális bukás fog bekövetkezni.

A magyar nép rettenetes bűnöket követett el az elmúlt 50 évben. A piszkos kis alkuk, amelynek a sorában ott van 6 millió kikapart élet, most hozzák meg a gyümölcseiket. Ahogy Krisztus mondta: rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt! Ezt a csatát - most úgy néz ki - az egész háborút azonban nem az utcán vesztette el ez a nép. Nem az a gond, hogy 3 ezer orosz tanknak nem mentek neki az apáink 56-ban. Ez a bukás otthon, a négy fal között következett be. Amikor felnevelt 3 olyan generációt ez az ország, akinek sem Istene, sem hazája: így múltja és jövője sincs. Ez a nép a júdások népe, akik a 3 szobás panellakásért, a Trabantért, a szot-beutalóért és a brigádvezetői kinevezésért (a sort lehetne folytatni), eladott mindent és mindenkit.

Mi voltunk a legvidámabb barakk a keleti-blokkban. Az NDK, csehszlovák, vagy a román szocializmus sokkal kellemetlenebb volt. De az nem a lelket törte meg és "ölte" meg az emberben.

Megint egy krisztusi mondás: ne attól féljetek, aki a testeteket megölheti, hanem attól, aki a lelketeket!

A magyar emberek döntő része úgy van a nagycsaládosokkal, a hittel és a hazaszeretettel, a nemzettel, mint az impotens férfi a szexualitással. Zavarja, feszélyezi, ideges lesz tőle és végső soron haragos. Olyat lát, amire ő képtelen és a lelke mélyén tudja, hogy erről ő tehet.”

 

Szilárd: „- Vajon jól érzékelem-e, amit ezzel kapcsolatban érzek, tehát, hogy létezik egy általános ellenséges mentalitás a szinglik részéről a családosokkal szemben? Nem állítottam és főként nem vonatkoztattam az egész társadalomra. Én NEM MAGYARORSZÁGON ÉLEK, HANEM ROMÁNIÁBAN, és a román népben, legalábbis az un. román néplélekben, messzemenően nem létezik egyelőre ilyen nyugati típusú pszichikus betegség, de az itt élő magyarságnak azon részében sem, amelyet székelységnek neveznek. Dániel megfigyelései szerint, legalábbis az ő társaságában, inkább az a probléma merül fel a gyermek nem-vállalásban (Igazság szerint beszélve: a teremtés első törvényével szembeni vétkezésben), hogy a mai fiatal házasok közül, illetve élettársi viszonyt folytatók közül, kevés az a személy, aki hosszú távon is a másik mellett szeretne maradni, azzal képzeli el eltölteni a jövendő életét. Nos, ez tényleg hihető, valós jelenség. különösképpen ha a következő szempontokat vesszük figyelembe:

1) A nyugati típusú civilizációban a emberek nem a csonka, de mégiscsak valahol a spirituális ismereteken alapuló vallásos (Az emberi élet eredeti rendeltetése logikája, vagyis a megváltás logikája szerinti) tradíciók szerint akarják élni a házas (páros) életüket, hanem az életnyerés (Ezsaui, Judási, Fausti) logika szerint, vagyis a Lilith szerint és ennek megfelelően is keresnek maguknak párat. Mindenki tehát élvezni akar és kényelemben, biztonságban lenni, illetve élvezetet , vagy legalább is kényelmet, de mindenképpen biztonságot nyerni és ez szerint választ párt is magának. Mindenki igyekszik tehát magát a lehető legjobb színben feltüntetve lépre csalni a (bal) ítélete szerinti legjobb párt magának az imént említett értékkritériumok alapján. Mindenki nem csak testileg, hanem lelkileg és szellemileg is kisminkelten és kidauerozottan lépik a másik elé, de a néhány együtt alvás után nem csak a lelki smink kopik le, hanem a misztikus pszichikus csodabogár-kozmetikus fodrász remekműve is eltűnik. Mindkét fél egy jobb és egy másik személy által számára biztosított boldogságban reménykedik. - Itt tehát a hamis értékek, értéktudatok mentén kell valahol az igazságot megkeresni,

   Az orvostudomány és a biológia egyik és másik „vívmányával” való tömeg méretű (magyar!) visszaélésnek, pontosabban: a teremtés első törvényével való – És a legtöbb esetben tragikus következménnyel: az un. szaporodási és utódtáplálási szerveknek a rákosodásával járó - vétkes szembeszegülésnek: a fogamzásgátlásnak és a mértéktelen abortálásnak az egyik oka az, hogy a mai házastársak és élettársak nem szándékoznak hosszú távon együtt maradni. Ennek az „érthető” és a mai ember számára „elfogadható” oknak az igazi, kauzális okait viszont, hosszan lehet firtatni, amint azt a korábbiakban felvillantottam és ha alaposan megvizsgáljuk a dolgot, kiderül, hogy ez az ok sem annyira „érthető” és elfogadható, mint amennyire látszik, még akkor sem, ha a mai ember, úgymond tök ártatlanul, mintegy a koreszméknek engedelmeskedve, gyakorolja ezt a teremtés- és megváltás ellenes magatartást. Dánielnek tartozom még egy magyarázattal, miszerint én a kauzális bűntudat szintjén látom az összefüggést az AIDSZ-ben való (egyik) megbetegedési lehetőség és az utódnemzés – utódszülés, illetve utódgondozás és utódnevelés elutasítása között, vagyis a teremtés első törvényével (Az Úrral!) való szembeszegülés között. Az AIDSZT tehát, mint az egyik legszélsőségesebb következményét jelöltem meg a teremtés törvényével szemben való, majdhogynem tudatosan agresszív mentalitásnak, a homoszexualitásnak és a leszbikusságnak, amely életforma nyíltan felvállalja azt, hogy ő nem akar részt venni a teremtési egyetemes aktusban, azt elutasítja, sőt: a kiegyenlítődés folyamatát (A megváltás földi realizálódását is) hamisan éli meg, mivel jang nem egyenlítődhet ki janggal, amiképpen nem is termékenyíthetik meg egymást és úgyszintén: jin nem egyenlítődhet ki jinnel, amiképpen ezek sem képesek (legalábbis az emberi létformának megfelelő, magasrendűen összetett strukturálódási szintjen) megtermékenyíteni egymást. Nem természettudományos összefüggéseket kerestem és igyekeztem kimutatni tehát, hanem egy világjelenségre próbáltam felhívni a figyelmet a regény adta szabadabb „bizonyítási” (problémafelvetésé) lehetőséggel.

Dánielnek az a híre viszont, hogy ezekkel a jelenségekkel, nem csak magyar nyelvterületen, hanem gondolom a manapság majdhogynem globálisnak is mondható angol-szász nyelvterületen is, amit ő jól ismer, csak a mi csoportunk foglalkozik, és ő nem is horoszkópkészítési lehetőség után kutatva talált rám, hanem ilyen jellegű összefüggésekkel foglalkozó személyeket (netalán tudományágat) keresett, és többet nem talált, inkább szomorúsággal tölt el, mint büszkeséggel.

És akkor lépjünk tovább. Jónás azt írja valahol, hogy tudunk a jelenleg a földön élő 6 egész valamennyi (ez a szám folyamatosan változik, és a korábbi előrejelzésekkel ellentétben, az utóbbi években el kezdett gyökeresen csökkeni) milliárd ember által felvetett globális táplálkozási és energiafogyasztási gondok, de ennek nem a nyugati típusú civilizációban élő embereknek a magzat- gyermek- élet- és családellenes magatartása a megoldás. Nos, a vegetáriánus táplálkozás következményeit kutató tudócsoportok már rég óta kimutatták azt, hogy ami a táplálkozást illeti, amennyiben nem fogyasztana húst az emberiség nagy része, a föld nyugodtan eltarthatna 10 milliárd embert is, de erre a lehetőségre soha nem fog sor kerülni, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Nem általános elvi kérésekre kértem én választ tőletek, nem akartam tudományos magatartással kapcsolatos elméleti vitát nyitni, hanem igen is, személyes és közvetlen benyomásokat, észrevételeket, meglátásokat kértem azzal kapcsolatosan, hogy a jelenben éppen Magyarországon élő személyek vettek-e észre olyasmit, amit én a hozzám érkező levelekből vélek létezni, fenn állni. Nem „röntgen szemű” tudósok által végzett szociológiai felméréseket, nem „fekete öves” válaszokat vártam, hanem úgymond hiteles személyi benyomások leírását, ilyen jellegű beszámolókat, észleleteket,

Jónásnak és másoknak is, adós vagyok azzal a magyarázattal, hogy az emberiség globális táplálkozási kérdését a vegetáriánus táplálkozási lehetőségek és következmények szemszögéből vizsgáló tudósok, miért merik azt állítani, hogy természetes táplálék fogyasztása mellett (Mivel, hogy az ember számára a húsevés nem természetes, ő ugyanis nem az un. ragadozó sejtstruktúrák „vérvonalán” fejlődött ki eredetileg.) a föld, akár tíz milliárd embert is képes lenne eltartani. Az ok nagyon egyszerű (Erre vonatkozóan rengeteg tudományos vizsgálatot, biológiai – gazdasági tényeken alapuló számítást és statisztikai eredményt közlő könyvet, folyóiratot, újságot, brosúrát, stb. lehet Magyarországon vásárolni, vagy ingyen megszerezni, már csak a különböző joga – csoportoknál is.), ugyanis letagadhatatlan materiális tény, hogy annak az egy kiló húsnak, aminek a „megtermeléséhez” számtalan kiló gabona és növényi táplálék elfogyasztása szükséges az állatok részéről, messzemenően nincs akkora tápértéke (kalória, vitamin, fehérje, sárgája, pirosa, zöldje, stb.), mint amennyi van azoknak a növényeknek, amelyeket a „hústermelő” nagyüzemekben kalapácsokként és inggombokként „gyártott” (Vagyis természetellenes és Istentelen módon szaporított, mesterséges körülmények között életben tartott, és így is etetett: hizlalt) állat elfogyasztott, ahhoz, hogy ez a kilónyi hús az állatban „megtermelődjön”. És akkor még számításba sem vettük azt a rengeteg termőföldet, amelyeket az állatoknak szánt takarmány termesztésével foglalnak el, nem vettük számításba az állat által elfogyasztott rengeteg elfogyasztott ívó vizet, vagyis azt, hogy amennyiben az, az ideális állapot létrejönne, hogy mindenki beéri a nővényi táplálékkal és maximum tejterméket és tojást fogyaszt amellett, nem hogy növelni kellene a termőföldek területét (Amelyeknek a kegyetlen növesztése, kiszorítja a természetes környezetükben élő vadállatokat az életterükből!), hanem gyökeresen csökkenteni lehetne azokat! És nem vettük számításba azt a rengeteg fölösleges környezet és emberi szervezetet szennyező gyógyszert, amit a húsfogyasztás miatt, annak a káros hatásainak és következményeinek a kivédésére, az ellensúlyozására kell gyártani és bezabálni.

Csak figyeljétek meg, hogy előbb a sertés-fertőzések, majd a kerge-marha kór, a juhok köröm és fog-sorvadásos fertőződési hullámai, és most a madárinfluenza, milyen szépen szoktatja át lassan – lassan a civilizált emberiség táplálkozási szokásait és szorítja azt a természetes táplálkozás irányába. És nem is annyira az ember egészsége érdekében történik ez a sok „istentelenség”, hanem azért, hogy a kapzsiságában megvadult és a személytelen: objektív tudományában elbutult ember, hagyjon már fel az álatok nagyüzemi termelésével. (A porul járt libamáj-termelő gazdák egyikétől hallottam, hogy Magyarország libamáj termelő gazdasági hatalomnak számított a madárinfluenza beálltáig. Persze, és ugyanakkor cukorbeteg-hatalomnak, rákos beteg hatalomnak, alkoholista és öngyilkos hatalomnak, stb.) – Csak aki vak, illetve megátalkodott, azt nem látja, hogy mi folyik a szellemi dimenziók szintjén. Nem kell mást tenni, mint a földi történetekből, a tévelygő ember által katasztrófának és tragédiának érzékelt Szaturnuszi jelenségekből visszakövetkeztetni a szellemi erők mozgására…

És, hogy, ugyanezen a logika mentén, a, gonosz kifejezéssel „gyermekvállalás”, egészen pontosan a gyermek – nem vállalás, minden függőben maradt lényeges kérdését is tisztába tegyük (Nem lesz könnyű… - De nem annyira leírni, mint főként elfogadni ezt a tisztázást!):

Létezik az egyetemes létszükséglet, illetve teremtési-szükség program a lét kauzális és spirituális szinten, vallásosan: isteni dimenzióiban, amit a Bibliában Adam Kadmonnak, Isten első ideájának neveznek, vagyis Istennek a teremtésre vonatkozó első és átfogó egyetemes látomásának. Amely isteni „idea-program” – látomás - tehát, biztosítani hivatott annak a teremtésnek a folytonos megtörténését, létrejöttét, amely a Lilith hatásainak a semlegesítését, az abszolútum önmegváltását teszi lehetővé és biztosítja a teremtében, a teremtés által. Amennyiben tehát a földi gondolkozás által kieszelt vallásos és pragmatikus spekulációkat félretesszük és ennek az ősi szükségszerűség következtében létrejött teremtési és megváltási (önmegváltás) programnak a szemszögéből vizsgáljuk a létünk és az életünk fő kérdéseit, teljesen világos a következő dolog:

   Állhat elő bármilyen misztikus, vagy tudományos mesével és sors-helyzet- indokkal, az a személy, aki a teremés első és legfőbb szükségszerűsége következtében keletkezett első egyetemes törvénnyel: a teremtés törvényével szemben, bármilyen módon is „védekezik”, illetve azzal szembe szegül az által, hogy a gyermekáldást meggátolja bármilyen formában is (Akárcsak papi vagy szerzetesi fogadalom formájában is) és ez által megtagadja a teremtésben való részvételt, automatikusan vétkezik is a Teremtő Istennel szemben (Vétek: elvéteni a helyes utat, az élet eredeti célját!). És az is világos, hogy ez a kauzális szükségszerűségből eredő törvény és spirituális lét-program jóval erősebb mint mi, és annak aki vele szembeszegül, bármilyen formában is, előbb vagy utóbb, itt, vagy a túlvilágon (Ez már csak a bűntudat különböző megélési formáinak a kérdése – mármint az időzítés), de kell viselni a következményeit. Aki metafizikailag, vagy teológikusan kezd egy kicsit is gondolkozni, ezt el is fogadja nagyjából, nincs is ezzel semmi különösebb baj. A civilizált embernek az ide vonatkozó problémája abból származik, mindamellett, hogy a karrier által nyújtott önérvényesülési (hatalmi) és gazdasági növekedés által nyújtott élvezeti lehetőségek halmozását és biztosítását előbbre teszi, mint az egyetemes programokból eredő létfeladatainak a beváltását. És amellett, amit Dániel felvetett és aminek az oka ugyancsak az élvezet-halmozásban és boldogság- biztosítási mániában rejlő, az igazi okát tudásom és a szűkös válaszadási időm ezt lehetővé tette, megválaszoltam. A baj az, hogy a nők még mindig a kereken egy évszázaddal ezelőtti és a jóval azelőtti „szülési-állapotok” szemszögéből nézik a világot. Vagyis abból a szemszögből, amelyben az általános iskolázatlanságban és társadalmi hátrányban, vagyis személyi öntudati fejlődési és kibontakozási lehetőségeikben teljesen elnyomott, de legalábbis nagyon korlátozott szép- és üknagyanyák úgymond halomban hozták a világra a gyermekeket. Mivel a biológiának nem tartozik a tárgykörébe a személyiség-tudat által működtetett mágia törvényének a tanulmányozása és ismertetése, a tudományosan gondolkozó ember, ma is azt képzeli, hogy amennyiben a nők folytonos és rendszeres szexuális élet gyakorlásába kezdnek pl. egy házasságon, vagy élettársi viszonyon belül, feltétlenül és szükségképpen szülőedényekké, gyermekszülő- automatákká, a szülés természeti automatizmusának kiszolgáltatott állati lényekké válnának.

   És ebből a tévhitünkből még az sem tudott felébreszteni, hogy az utóbbi időben ennek éppen, hogy az ellenkezőjét tapasztaljuk: nem az a bajuk a ma és tegnap és tegnapelőtt férjhez ment, vagy élettársi viszonyt kezdett nőknek, hogy gyermekszülő automatákká válnának, hanem éppen ellenkezőleg: az istennek sem megy még a magzatfoganás sem, nem hogy a magzat egészséges kihordása, vagy a normális, (orvosi kantáron) „vezetés” nélküli gyermekszülés. (Valahányszor egy - egy gyermekünk megszületésének a hírével beállítottunk a megfelelő orvosi intézményekhez, azt kérdezték, hogy ki vezette le a szülést, amire azt válaszoltuk, hogy a feleségem magától szült, egyáltalán nem kellett azt kantáron vezetni.) Arra, hogy mi és miért történik úgy ahogy történik, vagyis miért nem történik úgy, ahogy kellene a foganások és a szülések körül történjen, illetve a nők fogamzási képessége és a férfiak szexuális potenciája és nemzőképessége körül történjen, most nem térek ki. Erről, a feleségemmel egyetemben, írtam tanulmányt épp eleget, a megfelelő fejezetekben itt, a Logos-on is el lehet olvasni.

A személyi öntudat által irányított és a mentális képességek által befolyásolt mágikus, teremtői képzeletnek alárendelt emberi fogamzással kapcsolatosan viszont, a valóság az, hogy a mai, általában, minimum az általános szinten iskolázott és tájékozott, személyi öntudattal és ennek megfelelő szabad akarattal (fejlett intellektuális képességekkel, vagyis mentális erővel) rendelkező, 28 év feletti nők, teljesen hiába szedik a fogamzásgátlókat, illetve hordják méhükben a spirálokat, stb. Ők ugyanis már inkább nem fogannak meg mint igen, mivel a hétköznapokban folytatott, messze az állati szintet meghaladó mentális (intellektuális) tevékenységük lehetetlenné teszi a magzatfoganást. Ez a mágikus hatású, úgymond férfias intellektuális erejük (intenzíven gyakorolt mentális képességük) egyszerűen szétbontja a megfoganni kész magzatok spirituális szövetét, misztikus kifejezéssel: azoknak az embrionális spirituális struktúráknak a végtelenül finom auráját, amelyek a biológiailag megtermékenyített női petesejtek életben-tartását és további fejlődését kellene spirituálisan és kauzálisan biztosítsa. Ezért van az, hogy számtalan olyan asztrológiai feltárás-igénylést kapok, amelyben a hozzám segítségért – tanácsért forduló házaspárok, vagy hölgyek, arra kíváncsiak a harminc év körüli hölgyeknek, hogy vajon miért nem sikerül „teherbe” esniük, annak ellenére, hogy az összes biológiai vizsgálat eredménye pozitív, vagyis semmiféle fizika akadálya nincs annak, hogy nem képesek „terhesen maradni”? Persze, nem csak a mai felvilágosult és a 26 – 28 évet meghaladt, erősödött személyi tudattal rendelkező nők úgymond férfias jellegű mentális tevékenysége az oka annak, hogy egy életkorszak után már kevésbé képesek a magzatfoganásra, hanem az ugyancsak „modern életkoncepciókkal” az életbe indult anyai ági női ősöktől öröklött, magzat- gyermek- élet- és családellenes karmikus programok is, amelyekkel telve van már majdhogynem mindannyiunk aurája. Ha nem velünk születetten, akkor szerzett-karmaként, a sok éves gyermekellenes magatartásunk és foganás ellenes mesterséges eljárások következményeként. És ezek a programok, az idő előre haladásával erősödnek, amennyiben nem tudatosítjuk és nem oldjuk fel a személyi horoszkóp vizsgálata és a megfelelő életfeladatok felvállalása segítségével. És ezeket a programokat sajnos, már az sem oldja automatikusan, ha sikerül az illető hölgynek idejében gyermeket, vagy gyermekeket szülni, mivel a tapasztalat az, hogy az első gyermek megszületése után felmerülő normális és természetes életnehézségek (anyagi problémák, lakás-problémák, párkapcsolati problémák, anyós – após problémák, stb.) inkább aktiválják és felerősítik ezeknek a romboló programoknak a hatását, mintsem hogy enyhítenék. Ezért nem is csodálkoznék azon, ha valamely Logos-olvasó előállna azzal, hogy mit mind jártatom a számat, az egész romboló programokról szóló tanulmányom, illetve azok feloldására vonatkozó konkrét (gyermekszülési) javaslatom nem ér semmit, mert valamelyik ismerőse ím, három egészséges gyermeket szült és mégis elrákosodott a méhe, petefészke, melle, stb. – Igen ám, csakhogy nem elég a gyermekeket megszülni és „az adott lehetőségek között, keserves áldozat-tudattal” gondozni, hanem spirituálisan kell az egész családi életet megélni. Mert persze, hogy rejtetten és esetleg tudattalanul is, de támadni fogja az anya az anyós, vagy éppenséggel az esténként a családhoz haza látogató apa által elkényeztetett, és hisztériás gyermekét, gyermekeit, sőt: az egész családot és „az egész k. életet”, miközben kívül mosolyogva megjátssza a jóságos és alázatos feleség-szerepet, amely belső mentalitás, a legenyhébb gyermek- és életellenes karmikus programmal is ötvöződve, idővel a rákos sejteknek az elszaporodásához vezethet.

Szóval, nem a húsfogyasztásról és ezzel a trágyalével és fertőtlenítő szerekkel szennyezett környezet-termelésről való globális lemondás fogja megoldani a globális táplálékhiány problémáit, hanem az a globális lelki folyamat, amely alapján a nyugati típusú civilizáció által forgalmazott életmodellek koncepciói szerint felnövekvő és emancipálódó lányok és hölgyek automatikusan megtelnek magzat- gyermek- élet- és családellenes karmikus programokkal, és ennek következtében, ennek szubtilis, belső hatására, tudattalan, és ezért kivédhetetlen sugallatára befolyására, nem csak nem akarnak gyermeket „vállalni” abban a korban, amikor a foganás természetesen még lehetséges, hanem nem is képesek már erre biológiailag sem! Akár a gyermekellenes romboló programok hatására, vagy egyenesen a nyugati életmodell hatására megtagadják azt és sterilizáltatják magukat. De a legtöbb esetben már képtelenek a magzat foganásra. Misztikus megfogalmazásban: A FÖLDANYA ÍGY VÉDEKEZIK A TERMÉSZETELLENES ÉLETET FOLYTATÓ, TERMÉSZETROMBOLÓ „NYUGATI STÍLUSBAN” ÉLŐ EMBER UTÓDNEMZÉSI LEHETŐSÉGÉVEL SZEMBEN, ÍGY TESZI LEHETETLENNÉ AZT, HOGY ILYEN ROMBOLÓ PROGRAMOKKAL TELT AURÁJÚ MAGZATOK MEGFOGANJANAK, VAGY MEGSZÜLESSENEK. Persze, nagyon kell vigyázni: ez koránt sem azt jelenti, hogy minden a negyven éves éveibe érkezett nő, aki nem tudott gyermeket szülni, a jelenben is olyan spirituális állapotban (hangoltságban, rezgési szinten) van, hogy vele szemben a földanya védekezik. Tudjuk jól, hogy amiként teremtési (természeti) automatizmusok léteznek, úgy a korábbi blokációk is automatizálódhatnak és bizonyos kor után, hiába, hogy ezek a negatív programok által létrehozott blokációk feloldódnak esetleg a legfinomabb aura-szinteken (a spirituális struktúránk legfinomabb rétegeiben), mert a fizikai dimenzióban már képtelenek a szervek tökéletesen helyre-állni, fiatalos rugalmassággal működni. Az is igaz viszont, hogy azok a hölgyek, akik a harmadik, vagy negyedik főiskolai, vagy egyetemi diplomájuk megszerzésén, vagy a férjük – élettársuk „betanításán”, illetve megszelídítésén és házasításán szorgoskodnak tova 30 éves koruk után, de mivel úgy tűnik számukra, hogy esetleg a „gyermekvállalás” ideje is elérkezett, és kezdenek azon csodálkozni, hogy miért nem képesek magzatot foganni, lehetséges, hogy magas intellektuális színvonalon állnak, de hogy spirituális szempontból nulla fokon, sőt: inkább a negatív zónában tartózkodnak az is biztos.

Nem kell a lexikális, vagy műszaki – gazdasági tudáshalmazt, valamint a vállalkozói – menedzseri magabiztosságot a spirituális színvonallal összetéveszteni, amiként nem kell persze a dogmatikus vallásosságot, vagy a misztikus hőbörgést, az egzotikus „ezoteriát” és fantazmagóriát sem a metafizikai éberséggel, vagy az önmagától is meghatódó érzelgősséget a felelősségteljes szeretettel összetéveszteni.

 

Az a tény tehát, hogy a nyugati típusú civilizációban élő (modern és posztmodern) ember egyre inkább képtelenné válik az önreprodukcióra, egyáltalán nem arra utal, hogy lényegében bármiféle szellemi színvonalra is eljutott, hanem mindössze azt, hogy intellektuális (természettudományos) és gazdasági ügyeskedési szinten meghaladta a föld többi népeinek a szintjét. De esetleg még az is lehetséges, hogy ez a technikai-gazdasági színvonal az össz-emberi értékekkel összeadva, spirituális szempontból kevesebbet nyom a latban, mint a hindu vallásos fanatikusok állapota, akik úgy képzelik, hogy tényleg megtisztulhatnak "belülről", amennyiben a mára életveszélyesen szennyezett Gangeszben rituálisan megfürödnek. Hogy a virtuális spirituális színvonal fokozat-mérő mérleg serpenyője a "fejlett" nyugati egoizmus, vagy a primitív miszticizmus oldalára dőlne-e el inkább, nem hiszem, hogy bárki közülünk meg tudná ítélni, de az biztos, hogy egyik mindössze a másiknak a végletesen ellentétes megjelenési formája, és hogy az arany középút fölött vezető tényleges spirituális tudás szerinti életút mindkét szélsőségnél hasznosabb.

    És végül a gyermekek számáról. Nem tudom, szükséges-e elmagyaráznom, hogy miért, de személyes tapasztalatom egyértelműen igazolja ama székely szólásmondás metafizikai valóságosságát, miszerint egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, a három gyermek, már kezd tényleg gyermek lenni. Vagy annak az általános - magyar közmondásnak az igazságát, hogy a harmadik az isten igaza. Merthogy nálunk ez egyértelműen így történt, sőt: még ígyebben, mivel a negyedik gyermek stabilizálta a családot, miután Rékácska több hónapos lett. Akkor kezdtem igazából érezni, hogy most már tényleg édesapa vagyok, arról nem is beszélve, hogy Emőke még egy kamasz lányka volt Etuska, a második gyermekünk után is, és Turula, a harmadik gyermek ébresztette fel benne az anyát ténylegesen, majd Réka kiteljesítette azt. Most már lehet azt mondani rá, hogy nő, addig csak nőcske volt. Ezek spirituális magyarázatával, indoklásával egyelőre adósságban maradok veletek szemben, mert úgy érzem, hogy gyorsan el kell mondanom azt is, ami a 28 éves életkort meghaladó hölgyek fölösleges fogamzásgátló tabletta szedéséhez kapcsolódik, illetve ahhoz a tévképzethez, hogy amennyiben el kezd egy nő normálisan, tehát természetesen élni az élete párjával, szükségképpen szülőedénnyé, gyermekszülő automatává válik. NEM KELL A GYERMEKEK NAGY SZÁMÁBÓL KULTUSZT CSINÁLNI, mivel a szükséges elégséges gyermekszám mellett, a minőség is ugyanakkora és ugyanolyan fontos tényező. Végső soron tehát, három gyermek is elégséges a Megváltó Istennel szembeni becsület beteljesítéséhez, de ugyanakkor öt gyermek után már nincs ahogy személyes legyen a gyermek-szülő kapcsolat. Hiszen hat gyermek esetén reggeltől estig csak értük és rájuk kell dolgozni, amivel talán még nem is lenne baj, de sem az ellátási szükségletek, sem a számuk miatt, nincs ahogy az ember felelősségteljesen és következetesen külön - külön, mindegyik gyermekre rá tudjon figyelni, hogy a gyermek részére is, érzékelhető és megnyugtató(!) módon, szeretettel tudjon viselkedni, minden egyes gyermekre, amikor azoknak a száma meghaladja az ötöt.

Ezt koránt sem receptként, erkölcsi ideológiaként írtam le, és nem is azért, hogy szándékomban állna megsérteni, megbántani bárkit is, aki képesnek érzi magát ötnél is több gyermek helyes ellátására és felelősségteljes, minőségi nevelésére. Hanem mindössze azért, hogy akinek esetleg efelől kétsége volt, véletlenül se képzeljen a nagy gyermekszám fanatikus bolondjának, hogy megértessem: nálam nem a nagy számok utáni bolondulásról, a mennyiség értékeléséről van szó, sem a megszülendő, sem a még a gondozandó – nevelendő gyermekek számának a kérdésében sem. Nem a mennyiség értékéből indulok ki, amikor a magzat- gyermek- élet és családellenes romboló programoknak a létezéséről, természetéről, tragikus következményeiről és feloldási, meghaladási lehetőségeiről írok (beszélek). Ez az egyik ok.

A másik ok, hogy elejét vegyem az olyan (Persze, ugyancsak a nyugati egoizmus- és áldozat-hozatali képtelenség, valamint a gyermekellenes programok, illetve a személyi horoszkópokban a Rákban álló Lilith, vagy Sárkányfarok által jelzett tulajdonságok által sugallt) megjegyzéseknek és véleményeknek, bocsánat: tudományos ellenérveknek, amelyek szerint, amennyiben mindenki úgy gondolkozna, mint én, a túlszaporodás veszedelmes bombája fenyegetné az emberiséget. (Egy darabig a Bombayi és általában az Indiai és a kínai túlszaporodási bombákról beszéltek. Lehet, hogy az Indiai bomba-fenyegetés megmarad, de hogy a gazdaságilag fellendülő félben levő Kína bombája nemsokára elveszíti a hatóerejét, azt előre merem jósolni.) Nos, a családonkénti 3,5 (3 – 4) gyermekszámmal semmiféle túlszaporodási bomba fenyegetés nincs, mivel rengeteg ember létezik, aki a remetei állapotból főállást és hivatást csinál (Minden rendű, vallású és felekezetű apácák, szerzetesek, cölibátusban élő katolikus papok.), sőt olyan személyek is egyre nagyobb számban élnek a földön (nyugaton és újabban keleten is: pl. Japánban), akik tudatosan, de nem vallásos meggyőződésből, nem misztikus elképzelés következtében, hanem egyszerűen kényelemből, vagyis egoizmusból, a szingli életmódot választják, anélkül, hogy homoszexuálisok, vagy leszbikusok lennének. És persze, léteznek egyre növekvő számban az utóbbiak, de létezik a romboló programok hatása következtében egy bizonyos arányú, un. természetes elhullás is. És léteznek a klasszikus értelemben vett háborúk, háborús helyzetek áldozatai (Irak, Afganisztán, Közel kelet) és léteznek a közutakon zajló, rejtett háborúk, az un. közúti baleseteknek a halálos áldozatai. A túlszaporodás érve tehát, semmiképpen nem lehet ellenérv az egészséges életforma normális megélésére, folytatására. Nem lehet a túlszaporodás érv a normális családalkotás elutasítására, a normális természetes családi modellel szembeni, végtére is, egyszerű egoizmusban gyökerező „tudományos” ellenérvek elfogadására, illetve a gyermekáldás elleni, ellenséges rejtett, vagy nyílt magatartásra!

Arra tehát, rá ér mindenki gondolni, hogy mi lessz, ha igen sokan leszünk, miután a minimálisan elégséges, két szülőre jutó három, vagy négy gyermekes családját megalapította, természetes számúra "felfejlesztette". Indokolatlannak és primitív butaságnak ítélem meg tehát, a házastársi, élettársi viszonyban élő személyek un. védekezését a gyermekáldással szemben, amely arra a megfontolásra alapszik, hogy amennyiben nem akarják azt, hogy a nő fogamzásgátlót szedjen a család létszámának a növelése periódusában és „ha ilyen korán elkezdik a szaporodást” akkor szerencsétlen asszony, vég nélkül szülheti majd a gyermekeket. A harmadik – negyedik gyermek után tehát, rá ér aggódni a túl nagy családi létszámról, de ilyen fontolgatásokba bocsátkozni olyankor, amikor még egyetlen gyermek sincs, mindössze az önámításra is hajlamos, hipokrita és egoista gondolkozásnak a biztos jele. Arról tehát, hogy mi lessz az emberiséggel, ha netalán tán az egyelőre szégyenletesen sorvadó magyar nép is túlszaporodásba kezdene, csak olyanokkal vagyok hajlandó vitatkozni, akinek van már otthon minimum három gyermeke, akiket személyesen gondoz és nevel. (Ő és a párja tehát: nem az elvált férj, vagy az elvált feleség, nem a szülei, vagy az anyósék, és nem az állam.)

És még valami, a Dániel által említett, eleve elválásban gondolkozó friss házasok perspektíva nélküli, steril életvíziójáról, illetve a másik félnek az esetleges (rejtett) válási szándékától való félelméről: Garantálom, hogy elválásban csak az egykés, vagy a két-kés szülők képesek gondolkozni. Az a nő és férfi, aki tudatosan és nem, úgymond véletlenül, terve, szándéka és akarata ellenére gondoz és nevel három gyermeket, nagyon ritkán gondolkozik elválásban, a négy gyermekeseknek viszont, szerintem már eszébe sem jut ilyesmi. A megoldás tehát újfent csak nem az egoizmus által diktált gyermek-sporlás és a szűkkeblűség oldaláról érkezik, hanem éppen a másik oldalról: aki a válást el akarja kerülni, eszébe ne jusson két gyermek által magát bebiztosítva képzelni és, elégedetten "leállni", mert garantálom, hogy nem fognak "kijönni a támításai" (Bikini). Arról nem is beszélve, hogy a "támítások" soha nem képesek helyettesíteni az igazi szeretetet és ezért nem is vezethetnek sem a boldogsághoz, sem az egészséghez. A tényleges boldogsághoz ugyanis a jól teljesített alap-életfeladatok és személyi életfeladatok beteljesítésének az érzete vezet, és az egészséghez az élet minél szélesebb körű, minél variáltabb és mélyebb átélése, amiben a gyermekek nem hogy meggátolnának, hanem amihez éppenséggel, hogy hozzá segítenek.

Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen sok esetben a lányos szülőknek is (!!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való gondolkozása, ilyen jellegű életképzelete, az élet értelméről, természetéről és céljáról (rendeltetéséről) alkotott hétköznapi képzeletvilága. Mert egy dolog az, hogy a biológia, az akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt: még a pszichológia és a teológia is(!) figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi, de főként a női (anyai) képzelőerő mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és ezt a témakört a babonás boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott koncepció az, hogy az a kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem nevezhető tudománynak. Ezért nevezik áltudománynak az asztrológiát is. De azok a személyek, akik az élet teljességében gondolkoznak, akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt nem tehetik meg, nem lehetnek ilyen ignoránsak!

   A természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és hatásmechanizmusok figyelembevétele, a szubjektív tényezők figyelembe vétele tehát, zavarossá és művelhetetlenné tenné a tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató személynek a kutatás tárgyára gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több mint ötven éve kimutatták. A szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb szűklátókörűségnek és az ostobaságnak és a primitív közömbösségnek jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére az utóbbi magatartás is elég gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és főszerkesztőjének a „tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte az asztrológiai szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam felhívni a figyelmét. Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a kuruzslási és fekete, vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévhit logikája szerint, hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nők un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében legfontosabb léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de működtetett teremtő képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való kölcsönhatását feltétlenül figyelembe kell venni.

Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Az érettségi szinten iskolázott, esetleg tovább tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és autonóm személyi tudattal rendelkező nő), feltétlenül szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik, élesen és határozottan el kell határolódnunk. Az ilyen öntudattal rendelkező nők ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK „BUTA ÁLLATOK” MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI” 28 – 30 éves koruk után, vagyis, miután természetes módon megszülték és megfelelően gondozták is, akkor amikor annak ott volt az ideje, az első három, vagy négy gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a mentális képességeik, hogy csak akkor foganhatnak újabb magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba, ha azt mentális és spirituális (képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis, ha nagyon akarják. Különben nem.

Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási „veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét, illetve a rettenetesen fontos karrierjét” egy nem várt „korai terhesség.

Nem tudom, sikerült-e a fentiekben elég értelmesen kifejeznem magam, illetve, hogy nem-e hagytam ki valami fontosat, de eredeti szándékom szerint azt szerettem volna a fentiekkel érzékeltetni, hogy a magyar nemzetnek (és néhány esetben a Nyugat Európai nemzeteknek is) a számbeli sorvadásának és a spirituális degenerációjának az egyik oka a fiatal lányoknak és fiatal nőknek, illetve a fiatal házasoknak, sőt: igen sok esetben a lányos szülőknek is (!!!) a fogamzásgátlás elkerülhetetlen szükségességében való gondolkozása. Az ilyen jellegű életképzelete, valóságlátása.

Mert egy dolog az, hogy a biológia, az akadémikus orvostudomány, a szociológia, az antropológia, sőt: még a pszichológia és a teológia is(!) figyelmen kívül hagyja a mágia tőrvénye hatásait, illetve az emberi, de főként a női (anyai) képzelőerő mágikus hatását, annak a pozitív és főként: negatív következményeit, és ezt a témakört a babonás boszorkány-mesék illuzórikus világába száműzi. Egyelőre ugyanis, az elfogadott koncepció az, hogy az a kutatási terület és tevékenység, amely ezt figyelembe akarja venni, nem nevezhető tudománynak. Ezért nevezik többek között áltudománynak az asztrológiát is, mert figyelembe meri venni a teremtés első törvényét: a mágia tőrvényét. De azok a személyek, akik az élet teljességében gondolkoznak, akik spirituális elvárással és igénnyel élnek önmagukkal szemben, ezt a valóság-tagadást, a valóság annak a nagyobb részének az elrejtését, amelynek a létezését a kvantumfizika is elismeri, nem tehetik meg. A hagyományos anyag-koncepcióra alapozó, az önmagában álló, szilárd és tömör anyag illúziójára alapozó öreg természettudományok végső soron joggal állítják azt, hogy a mágikus erők és hatásmechanizmusok figyelembevétele, vagyis a szubjektív tényezők figyelembe vétele, zavarossá és művelhetetlenné tenné a tudományukat, annak ellenére, hogy a kvantumfizika művelői a kutató személynek a kutatás tárgyára gyakorolt befolyását, a szubjektivitásnak az objektív tényét tehát, már több mint ötven éve kimutatták. A szellemtudományban és a szellemi gondolkozásban viszont a legnagyobb szűklátókörűség jele a mágiának az ignorálása és letagadása. Ennek ellenére, az utóbbi magatartás is elég gyakori. Például a Spirituális Tradíció nevű munkacsoport munkatársainak és főszerkesztőjének a „tudományos” alapállása, aki avidjának – ébertelenségnek, vagyis kábultnak – nevezte az asztrológiai szemléletemet, amikor a mágia tényének a figyelembe vétele szükségességére próbáltam felhívni a figyelmét.

Persze, nem arról beszélek, hogy most álljunk neki és valamennyien kezdjük el a kuruzslási és fekete, vagy un. fehér mágiázási technikákat gyakorolni öncélúan, az élet megnyerési lehetőségébe vetett tévhit logikája szerint. Hanem csak arról, hogy a nemzet sorvadásának, illetve a nyugati típusú civilizációban élő nők un. szaporodási és utódtáplálási szerveinek a rákosodása (Főként Magyarországi – amely ország, ilyen szempontból világelső e nemes ranglistán. – Nem véletlenül! - Vagyok kénytelen minden cinizmus nélkül hozzá tenni, hiszen erről is szól ez az írás!) valós okainak a firtatásánál ezt a, lényegében legfontosabb léterőt: az emberben is létező, az ember által, ha önkéntelenül és tudattalanul is, de működtetett teremtő képzelet mágikus erejét és hatásmechanizmusát, a többi egyetemes törvénnyel való kölcsönhatását feltétlenül figyelembe kell venni!

Ennek szellemében tehát, teljesen világos, hogy attól a koncepciótól, miszerint a férjével, vagy az élettársával normális szexuális életet folytató, civilizált nő (Mármint a középiskolai érettségi szinten iskolázott, esetleg tovább tanult, széleskörűen és helyesen tájékozott, és természetesen: szabad akarattal és autonóm személyi tudattal rendelkező nő), szülőedénnyé, magzatfoganó automatává válik végérvényesen meg kell szabadulni! A valós helyzet ugyanis ennek éppen a fordítottja: az ilyen öntudattal rendelkező nők ugyanis – amilyen öntudattal rendelkezik a civilizációban élő nők nagy többsége manapság – valósággal KÉPTELENEKKÉ VÁLLNAK TERMÉSZETES MÓDON, VAGYIS TEHETETLEN ÁLLATOK MÓDJÁRA „TEHERBE ESNI”. 28 – 30 éves koruk után. Vagyis az után, hogy természetes módon megszülték és megfelelően gondozták is, és akkor amikor annak ott volt a természetes ideje(!), megfelelő időminőségben tehát, az első három, vagy négy gyermeküket. Addigra ugyanis annyira megerősödnek a mentális képességeik, annyira megkeményedik a szellemi öntudatuk, hogy csak akkor foganhatnak újabb magzatot, csak akkor kerülhetnek újból áldott állapotba (Mivel hogy ettől kezdve nem „esnek teherbe!), ha azt mentális és spirituális (képzeleti) szinten „beprogramozzák” maguknak, vagyis akkor, ha ezt nagyon akarják. Különben nem.

Jó, jó, mondják sokan, de nem a 28 – 30 éves korú nők magzatfoganó képességével – magzatfoganási „veszélyeztetettségével” – van a baj, hanem azon fiatal lányok és hölgyek ilyetén természeti tulajdonságával („automatikus megtermékenyülési hajlamával”), akiknek „ketté törné az életét”(sicc!), illetve a boldogságuk szempontjából, rettenetesen fontos karrierjét egy nem várt, „korai terhesség”.

Ezzel kapcsolatosan rengeteg mondanivalóm lenne, de idő hiányában, csak néhány motívumot, és azok közül is, csak a metafizikailag és asztrológiailag fontosakat említek meg, a többit gondolja utána mindenki, a saját józan belátása szerint. Azt több helyen leírtam már, de a leginkább a Lilithről szóló tanulmányomban fejtettem ki, hogy az élet, és az egyéni sors értelme sem lehet más, mint az egyetemes létezés értelme, célja és rendeltetése, illetve a teremtés értelme: célja és rendeltetése. És ez nem más, mint a Lilith zavaró hatásaitól való teljes megszabadulás (legalább is a spirituális dimenzióban: az egyetemes lét-látomásban), vagyis a megváltás. Az életünk célja tehát semmiképpen nem az öncélú élvezetek hajszolása, vagyis a mesterséges boldogság elérése, egészen pontosan: a boldogságnak a mesterséges úton, mesterséges eszközökkel való elérése. – Ezért van az, hogy születhet valaki bármennyire is gazdagnak, lehet meg a születésétől fogva mindene, mégis „eszi a fene” nem fér a bőrében, képtelen boldog lenni, holott minden olyan kényelmi, öröm- és élvezetszerzési lehetősége meg van, amiről más még csak álmodni sem mer. A megváltás tehát nem külső eszközökkel érhető el, hanem külső és belső egyén tapasztalatoknak a helyes (kauzális és spirituális) értelmezése és az így megszerzett értelmeknek (információnak, tudásnak, bölcsességnek) a hétköznapi életben való alkalmazása által érhető el. Nos, ez az egyéni tapasztalatokon is alapuló, ősszegező tudás-rendszer semmiképpen nem megvalósítható felnőtté válás előtt, vagyis a harmadik szaturnuszi ciklus (21 éves kor utáni évek) meghaladása előtt. Nos, kérdem én akkor, hogy normális dolog-e, abban ügyködni és járni, hogy 21 év alatti személyeket, „minden áron” boldogsághoz, vagyis minél több örömhöz, és ezen belül persze, akár szexuális élvezethez is jutassuk? Miért lenne „természetes” az, hogy a szülők, tekintettel arra, hogy „a mai kamaszok és fiatalok sokkal hamarabb marurizálódnak” – Ezt nem magamtól találtam ki: szociológiai felmérések alapján levont, pszichológiai „tudományos” következtetés. - beszerzik a 14 – 15 éves lányuknak a fogamzásgátlót, annak érdekében, hogy ez által, az állítólag marurizált lányaik szabad szexuális életet folytathassanak, de úgy „természetesen”, elkerüljék a „bajt”! És eközben, miközben ebben az előző nemzedékekhez képest, korábban bekövetkező maturizáció ilyen szép üzemi módban folyik, azok a hölgyek, akik tova, jól a harminc után észbe kapnak, hogy valamiképpen egy gyermeket mégiscsak össze kellene kalapálni, és miután még néhány év próbálkozás után kiderül, hogy nem lehet, afelől érdeklődnek az asztrológustól, hogy nincs-e ennek, valamilyen a csillagokban megírt oka, és „bevallják” őszintén, hogy fiatal éveik alatt, vagyis amikor annak a természetes ideje és rendje lett volna, azért abortáltak néhányszor és/vagy azért szedtek kb. egy évtizedig fogamzásgátlót, még annak ellenére is, hogy a jelen férjükkel, élettársukkal stb. több éve már, hogy együtt élnek, mert úgy érezték, hogy nem eléggé érettek még az anyai szerepre. (Csak mellékesen jut eszembe: ekkora szamárság eszébe nem jutna még egyelőre a régi hagyományok szerint élő, 19 – 20 éves csángó menyecskének…) Szóval, a következmények nélküli élvezetek habzsolására korán „marurizálódnak” a mai gyermekek, a szülői felelősségre meg igen későn. Logikus, nem? Milyen civilizációs maturizációról beszélnek a tudós pszichológusok és szociológusok, amikor a szexuális élet normális velejárójáról, vagyis amikor a terhesség kifejezéshez hasonlóan, a gonosz egoizmusból fakadó ördögi kifejezéssel: „gyermekvállalásról” lévén szó, kiderül, hogy a 26 – 28 éves emancipált hölgyek még infantilis tiniknek képzelik magukat? Hát hogy a csudába? Amikor következmények nélküli élvezetről van szó, akkor maturizálódtunk már, és amikor az un. marurizált helyzetünkben megtapasztalható élvezeteknek a természetes következményéről: az életről való gondoskodásról és felelősségről van szó, akkor úgy-e, meg érthető az elhárítás, mivel még „éretlenek” vagyunk – voltunk…, Aztán tova harmincöt évesen: csak éppen most sikerülne, valahogy mégis „babát foganni”. De persze, megint nem úgy, hogy viseljük a minimum másfél évtizedes öncélú élvezetszerzésben, vagyis természetes következmények nélküli „védekezésben” eltöltött mentális és spirituális ellenkezés és ellenszegülés következményeit, hanem úgy, hogy a lombikbébi programok doktorai megtermékenyítsenek, vagy a (jósoló) asztrológus megmondja, hogy milyen kedvező konstelláció idején szeretkezzünk, a sikeres magzatfoganás érdekében…

Szóval az, aki így (Ilyen hazug módon: lásd a maturizáció koncepciójának, a helyzet szerinti ellentétes és ellentmondásos alkalmazását) gondolkozik (szülő és gyermek egyaránt), világos, hogy az egyetemes törvények, és a lét és az élet eredeti értelmével és céljával ellentétesen gondolkozik és cselekszik és az is világos, hogy, mivel az egyetemes törvényeket, nem a Lilith által vezérelt korrupt ember találta ki, azok nem kegyelmeznek. Nem csak, hogy „baba” nem lesz, vagy esetleg csak egy vérszegény, és energia szegény gyermek lesz, de lesz helyette, vagy melléje méhnyak rák, hüvely, méh, vagy petefészek ciszta, jó, vagy rossz indulatú daganat és/vagy a mellekben csomócskák. Hát kérdem én, ez-e a helyes megoldás és magatartás, vagy az, hogy a 18 évet be nem töltött, illetve a magukat és az esetlegesen megfoganó és megszülető gyermekeiket eltartani még nem képes kamaszok és fiatalok, ne legyenek mindössze az élvezet szempontjából maturizáltak ami közben a felelősségek szintjén nem képesek azok lenni, és, következésképpen lehetőleg ne folytassanak szexuális életet. De legalább is nem a „felvilágosult” szüleik jóváhagyó bólintásával tegyék ezt. Illetve az, hogy a 21 évet betöltő nők ne hazudják azt maguknak, hogy ők még nincsenek megérve az anyai szerepkör betöltésére, hanem legalább önmagukban vallják be azt becsületesen, hogy még pluszban is élvezni akarnak, és ennek hajlandók viselni a következményeit, például abban is, hogy amikor majd szeretnének anyává válni, nem tudnak és ne haragudjanak a Sorsra, a természetre, vagy az Istenre, amikor a csomócskák a melleikben megjelennek.

Nagyon kérem minden női olvasónkat, nehogy perelni kezdjenek velem, minthogyha én erkölcs csőszködnék itt önkényesen, mivel én, számtalan horoszkóp értelmezése és a hozzám érkező levelek összevetése után, mindössze megfigyeltem a helyzet alakulását és levonva a következtetéseket, közlöm e megfigyelések tényeit és a következtetések logikus értelmét. Sem vallásalapító nem vagyok, sem dühöngő ószövetségi próféta, sem a demográfiai adatok miatt aggódó politikus.

Azt azonban minden, a témakörrel kapcsolatos internet fórumon lehet olvasni, és a tévé híradásokból is lehet hallani, hogy az EU-ban, a magyarországi magyarok vezetnek a női típusú (jellegzetesen női: teremtői- foganási, magzat érlelési és gyermek táplálási szervek szintjén történő) rákos megbetegedések listáján! Nem tudom, kedves Dániel, így már értehetőbb-e az AIDSZ-re vonatkozó analogikus parabolában kifejtett kapcsolat a jellegzetesen "magyaros" érték- schizofréniából fakadó, belső, Isten- és sors ellenes agresszivitás és a magyar nemzet "felszíni" betegsége között?

 

„Jónás: Üdv Mindenkinek! Igen, azt hiszem Szilárd barátom az elmúlt hozzászólásaival lényeges, alapvető kérdéseket kezdett feltárni. És mégis: Miért csappant meg a hozzászólások száma? Miért van az, hogy számtalan ezoterikus, spirituális irányzat létezik ma Magyarországon, jobbak, vagy kevésbé jók, mindegyik a szellemi gondolkozást,- és látás-módot igyekszik (el)adni, illetve gyakorolni, de ahogy lényeges kritikus ponthoz érkezik a társalgás, ahol már a kérdés súlya, vagy kínzó volta miatt nem lehet csacsogni, hirtelen mindenki kiszédeleg ebből a virtuális szobából? Persze, egy nép öncsonkító, önroncsoló hazugsága, amellyel következetesen igyekszik önmagát kipusztítani, nem könnyű "téma". Nem lehet egy kis orosz krémtorta (bár a lúdláb sem rossz), mellett szigorúan eltartott kisujjal ezüstvillával majszolgatva, megbeszélni. A magyar ezoterika a bepállott lelkű polgári közép, szalon- ezoterikája, mint ahogy ennek a rétegnek a nemzeti érzése is szalon-nemzeti érzés. Persze, hogyne, nagyon szeretjük ezt a kis cuki magyar népet (óh, mindig könnyek csillognak a szememben, amikor a történelmi nagyságunkra gondolok:-))), de apropó, idén hová mentek nyaralni, "spanyolba", vagy "olaszba"?

Vegyük egymást komolyan. Szilárd stílusa, mondanivalója, időnként szúrós, szögletes, nehéz. Mint amilyen pl. egy hegyi kristály. Tisztában voltam azzal, hogy ha a polaritásra épülő jelenlegi teremtési korszak magyarországi analógiáit nézzük a szó szerinti "nemzethalál" tükrében, jó néhány ember érzékenységét felkarcolhatjuk. De azt hiszem, itt az ideje az őszinte szónak. Ha egy nép, nemzet életében 100 év alatt a következők történnek: először eltűnnek az apák, nagyapák. Legalábbis döntő hányada. Utána lecsonkolják az országot és megmarad területben, lélekszámban az 1/3 része. Elbukik 2 világháborút, átél 3 megszállást. Elveszít erőszakban, kivándorlásban a csonkoláson kívül kb. 1 millió embert. Végül ennek a 100 évnek a felében meggyilkol 6 millió magzatot. Önként, szinte "dalolva". Most elveszik iskoláit, kórházait és burkoltan közlik: sokan vagytok és a multinacionális tőke nem fog eltartani benneteket!

Nem az a megoldás, hogy kuruc nótákat énekelgetünk a kocsmában, miközben a harmadik liter bort öntjük magunkba. Ó, sírva, nagyon tudunk vigadni! Személy szerint Gyurcsányt egy életveszélyesen ügyes, kegyetlen szélhámosnak tartom. Egy szicíliai maffiózónak, aki a vasárnap 10 órás mise közben egy cetlin adja át kivégzendő szomszédjának nevét az emberének, utána őszinte lelkesedéssel és áhítattal vesz részt a "szentáldozásban".

De Gyurcsány ennek a népnek az utolsó esélye. Annyira abszurd, perverz, hazug, kitekert az egész helyzet (és ő is!), hogy szinte a Kozmikus Rend üvölti a magyar nép képébe a diagnózist, miközben igyekszik a tükröt úgy tartani, hogy a nép megláthassa a saját arcát abban végre.

Hogy tisztában lehessen mindenki, hogy nem a pálya széléről üvöltözöm én sem. Lányom 16 éves, 3 hónap múlva elkezdi 17. életévét. Persze, mint apa annak örültem volna, ha még vár 1-2-3 évet azzal, hogy a szerelem fizikai részét próbálgatná. De a korszellemmel szemben a lehetőségeim korlátozottak. Teljes őszinte nyíltsággal kezeljük ezt a kérdést a családban, bármikor kérhet segítséget. De sem tablettás fogamzásgátlásról, sem abortuszról nem lehet szó. Ha egy lélek úgy dönt, és a kozmikus erőktől zöld lámpát kap erre, hogy meg akar születni, akkor meg fog születni. Sem ő, sem mi nem fogunk eldobni egy életet.

Ebben az esetben magasról letojom a karrierjét.

Ahogy a régi bábák mondták szülésnél az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most csendben is add ki!" Végezetül: Nem ártana, ha (különösen a fórumban található feminin energiák részéről) az állandó érzékenykedést és sértődést el tudnánk hagyni. Ha valaki nem tudja értelmezni azt amit a másik leír, akkor kérdezzen (vissza), de ne csapkodja az ajtót.

 

„István: Ezen a fórumon egyelőre nem lesznek sokan, főleg azok, akik hozzá is szólnak a dolgokhoz. Ennek az egyetlen oka, hogy a mai, modern emberek többsége nem képes az igazi felelősséget felvállalni, s mikor a téma túllépik a "csacsogás" szintjén, s esetleg szó esik az emberek (maguk előtt sem vállalt) tulajdonságairól, mindenki fejvesztve menekül. Ha könnyed, laza, "misztikus" válaszokat adnánk, mindenki élvezné, de senki sem tanulna belőle. Ilyen válaszokat bármelyik fórumon kaphat az ember. Kauzálist azonban nem. A legtöbb ember nem szereti az igazi okokat. A hivatkozásokat szeretik, s számukra kerülniük kell azt a fórumot, ahol nem a külső ellenségeket szidjuk közös egyetértésben.

"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott".

Az emberek alapállása a védekezés. Egész életükben ezt játszották. Itt is, ha nem a kényelmes, nekik kedvező információt olvassák, védekező pozícióba állnak. Ezzel én tisztában vagyok, így a jelenlegi helyzettel is meg vagyok elégedve. Egyelőre...”

 

„Szilárd: Házasságával külföldre szakadt, de ott időközben elvált asszonyi sorsra jutott, régi – régi jó barátnőm, aki messze földről látogatott el hozzám néhány éve a kamaszodó, egy szem lánykájával, hogy tárjam fel az ők személyi és közös sorsuk mozgatórugóit, és amely közös sors-mozgatórugók, már csak a gyakorlati tények és az előzmények alapján is (A hölgy velem egy idős, tehát az Uránusszal együtt a Rákban áll a Sárkányfarka, és maga is egyke mint én. Ezért ő is, „praktikus” megfontolásból, amelyeket nem részletezek itt, mivel amúgy is közismerten általánosak, egyetlen gyermeket szült, pontosabban egyetlen gyermeknek adott úgy életet, hogy a babát kioperálták belőle altatás közben, 8 évi házasság után.) a magzat- és gyermekellenes, illetve otthon- és családellenes programok bizonyultak, azzal a bizalmas kérdéssel keresett fel levelében az ősz folyamán, hogy a lánya, akivel, annak az édesapjától való elválása óta, mindent „felnőttként” megbeszél, rettenetesen szerelmes lett, egy az anyuka által is komolynak tartott diáktársába, és azt kéri tőle a lány, hogy az ő beleegyező (anyai) jóváhagyásával, lelkiismeret furdalás és bűntudat nélkül tehát, rendszeresen szeretkezhessen a fiúval. Gyermekkori barátnőm, hosszasan ecsetelte levelében azt, hogy mennyire örvend az ő jó nevelési módszerének, amelynek a gyümölcseként a lánya nem csak, hogy ennyire őszinte és becsületes, hozza, hanem „ennyire” bízik is az ő bölcs döntésében, és ő ezt a bizalmat lehetőleg nem szeretné elveszíteni, tehát szíve szerint engedne a lány esdeklő kérésének. Persze, ebben az esdeklő kérésben az is benne volt, hogy az anyuka menjen el a lányával a nőgyógyász ismerőséhez és írassanak fel a 15 éves gyermek számára fogamzásgátló tablettákat. Annak ellenére, hogy a megszokott esetektől és az általános szokásoktól eltérően, a barátnőm szerelmes volt a férjébe még a 7 éven át fogamzásgátolt házasság után is, és ez a lelki – szellemi állapot meglátszott a lány horoszkópján is, vagyis: ha későre is, de spirituálisan egy „jól ellátott” babaként jött a világra, a magzatfoganás ellen 7 évig (sőt: már a házasság előtt is ugyancsak 7 évig) szorgalmasan védekező édesanya, jóval keményebben felduzzasztotta a lánya spirituális struktúrájában a magzat- és gyermekellenes programokat, mint amilyeneket ő öröklőtt az anyai ági őseitől. (Hold, Szaturnusz és Plútó által támadott Lilith a rákban, valamint más motívumok is jelezték, hogy a gyermek struktúrájának az egyetlen, de igen veszélyes, feloldandó és meghaladandó motívumrendszere, éppen az, ami ellen most merényletet készülnek elkövetni!). Ezért egyértelműen azt válaszoltam, hogy a tanácsom az, hogy ne a kérdésben helyesen dönteni képtelen lányától, hanem magától, vagyis az anyai lelkétől kérdezze meg azt, hogy szerinte megéri-e a lánya jövője szempontjából az „érthető” szexuális vágyak kielégítése, amelyek most annyira kísértik a lányt, hogy másra nem is tud gondolni, azt, hogy ugyancsak 15 év múlva, egy hideg nőgyógyászati kecsként őrlődjön, sok remény és még több kétségbeesett kétkedő gondolat között, és a petefészkében és a méhében történő istentelen sebészi beavatkozások miatt érzett fizikai fájdalmat magába fojtva, annak érdekében, hogy valamiképpen hátha mégis megfoganna egy magzat a 15 éves gyermek szexuális vágyai miatt meddővé tett méhében? A régi jó barátnőm, nem válaszolt erre a levelemre, pedig korábban, volt úgy is, hogy gyakran irogatott és kérdezgetett, ezért nem tudhatom, hogy feltette-e az anyai szívének az általam javasolt kérdést. Ám, mivel az asztrológus olyan személy, akihez akkor is elérkeznek a körzáró információk, ha egyáltalán nem igényli azt, teljesen más úton (Az elején, egyes esetekben még meg is voltam döbbenve, hogy milyen elképesztő módon jut a birtokomba egy – egy hír, vagy információ!), és anélkül, hogy az eredmény egy körömfeketényit is izgatta volna a fantáziámat, megtudtam azt, hogy a kislány nem csak, hogy szeretkezett a nála mindössze 2 évvel idősebb fiúval néhány hónapon át, amely szerelmi aktusok miatt éppen, hogy a fiú szülei és rokonsága volt kétségbeesve, hanem hogy már el is hagyta a fiút, egy másik, szó, ami szó, érettebb legényért, akivel immár szintén „normális” szexuális viszonyt folytat. – Valószínűnek tartom, hogy a magát felvilágosultnak, helyesen gondolkozónak, és megértően jó anyának képzelő barátnőm többet nem is fog írni.

   Hát egyelőre ennyit lehet mondani a felvilágosultan modern és demokratikusan liberális nevelésről. A felvilágosultság és felvilágosult problémakezelés ugyanis, egyáltalán nem az olyan ostoba liberális magatartás kérdése, amely megáll a természettudományok által adott anyagi színvonalon álló válaszoknál és eszközhasználatnál, illetve az ennek a színvonalnak megfelelő ördögi erkölcsnél. Az igazi felvilágosult nevelés olyan, amely lehatol a problémák hajszál gyökeréig és ezért képes magától kiszedni a fejét a természettudományos homokból, és nem csak észrevenni, hogy a „természettudományos” problémakezelés egyenesen a pokolba (A az időnapelőtti rákdaganatos tragikus halálba!) vezet, hanem meg is képes válaszolni a lényeges kérdéseket és a fiatal lányokat és fiúkat felvilágosítani afelől, hogy miért vezet 15 év múlva személyi tragédiákhoz és krízis-állapotokhoz, az, ha olyankor engedünk a „természetes” vágyainknak, amikor a vágyaink beteljesüléséből eredő ugyancsak természetes(!) következményekért, ebben az esetben a megfoganó és megszülni vágyó gyermekek életéért, nem vagyunk még képesek vállalni a személyi felelősséget.

És, hogy az érettebb, 18 – 19 év feletti, fiatalok korosztályának az ide vonatkozó, égető problémáját is érintsem: egyetemista koromban két fiatal évfolyam- és csoporttársam (26-on voltunk a csoportban!) szült gyermeket, és egyáltalán nem volt semmiféle látható jele annak, hogy ez az új, kismamai és szülői állapotuk, őket a tanulmányi eredményeikben, vagy később a szakmai elhelyezkedésükben hátráltatta volna. Egyikük sem veszített évet, sem ösztöndíjat, a vizsga eredményeik nem lettek gyengébbek, velünk egyszerre államvizsgáztak, és egyáltalán nem rosszul! Babáik tehát egyáltalán nem törte kettőbe a sem karrierjüket sem az életüket, nem fosztotta őket meg semmiféle fene nagy kacifántos boldogságtól, amiben mi részesültünk volna, ők viszont nem. - Én viszont, aki ugyanabban az időben kézzel lábbal tiltakoztam az ellen, hogy „nekem”, az én akaratom és megkérdezésem ellenére, a velem korábban szeretkező nők gyermeket szüljenek, annyit értem el a, mikor kétségbeesett, mikor hevesen és mérgesen tiltakozó haragvásaimmal és nehezteléseimmel („Mérgelődéseimmel” tehát!), hogy gyomorfekélyes, patkóbélfekélyes, hiperglicémiás, alacsony vérnyomásos, végbélhurutos, majd később, tehát jóval a „cirkuszok” lejárta után, hólyag és vesebajos, aranyeres és prosztatás személy lettem. És ezek után, szeretném látni én azt a férfit, aki az én koromban, legalább annyira egészséges mint én a jelenben, de velem ellentétben, aki elképzelhetetlen erőfeszítések és lemondások árán szereztem vissza az egészségemet, azt meri vallani, hogy annak köszönheti az egészségét, hogy akárcsak én akkoriban, nem hagyta magát bepalizni és a „ráerőszakolt” szülői felelősségektől egy-egy kis havi gyermektartás kifizetése árán „szerencsésen” megszabadult!”

A teremtés első törvényével való szembenállásnak ugyanis, ha nem közvetlenül, akkor közvetve és áttételesen, de mindenképpen végzetesek a visszahatásai. És ezért az, aki nem az öncélúan felesleges (Például: idő előtti) élvezetekről való lemondás által akarja megelőzni a teremtés automatizmusainak a következményeit (A biológiai magzatfoganás lehetőségét), hanem a teremtés biológiai megtörténésének a meg gátolása által, elkerülhetetlenül részesülni fog valamilyen formában ezekben a káros visszahatásokban.”  

 

„Maresz: Kedves Jónás, utóbbi hozzászólásodban azt írtad, hogy: „Ahogy a régi bábák mondták szülésnél az anyukának: "ne üvölts lányom, csendben vetted be, akkor most csendben is add ki!"

Nos, ha ilyen prüd bábáim lettek volna, biztos elkergettem volna mindegyszálig. Maresz”

„Jónás: Kedves Mária! Látod, már a bábák sem a régiek!!!

Kedves Barátaim! Szilárd már asztrológusi tapasztalati köréből megállapította, hogy Gyurcsány Ferenc a nők körében mennyivel népszerűbb mint Orbán Viktor. Ezt a látszólag szubjektív megfigyelést a közvélemény kutatások messzemenően megerősítették. Íme az eredmény: Cím: népszerűség.jpg Fájl mérete: 37.81 KB Megtekintve: 55 alkalommal. Hogy mikori a felmérés, nem derül ki, de szerintem 2006. tavaszán készült.”

 

„Szilárd: a Jónás által közzétett grafikonok, amelyek szerint a magyar honleányok és honasszonyok nagy többsége szemében (lelkében) a nagy fiából áruházi szarkát nevelő, vidáman hazudozó, a nyílt hazudozást a pártja körében beismerő, majd a közvélemény előtt az egészet "másképp értelmező", Gyurcsány szimpatikusabb, mint Orbán Viktor, magáért beszél. Az, hogy a nyílt gerinctelenséget kormányzói szintre emelő Gyurcsány Ferenc szimpatikusabb, mint a világos beszédű Orbán Viktor, (És fordítva: a magyar férfiak kis többsége számára Orbán a szimpatikusabb), csak aláhúzza mindazt, amire az eddigiekben próbáltam felhívni a figyelmeteket.

Ezeknek a beszédes statisztikai eredménynek, két metafizikai okát ismerhetjük fel:

1) Tudjuk, hogy a szimpátia, vagy antipátia(!) nem értelmi megfontolás, erkölcsi, politikai filozófiai és más szempontú gondolkozás eredményeként jön létre, hanem a tudattalan érzelem- és képzeletvilágunkban spontánul lezajló folyamatok következménye. A Hazudozó, jannus arcú, gerinctelen férfi azért szimpatikusabb a hamisan emancipált nők többsége számára, mert a megtermékenyülés tudattalan rémképével élő mai magyar nők tudattalanja nem érzi annyira veszélyeztetve magát a Gyurcsány szerű férfiak által, mint az egy egyértelműen és határozottan beszélő és viselkedő Orbán féle férfiak által. A minap kaptam egy hölgyi levelet, amelyben az illető afelől biztosított, hogy "Ki nem állhatom Orbán - királyt", de persze, velem is a "durva és kíméletlen" viselkedésem miatt volt meggyűlve a baja, sőt: azt is bevallotta, hogy az ugyancsak "keményen" viselkedő élettársával is, akinek a modorát, sok éves konkurenciaharc után, végül is sikerült elfogadni.

 

2) Véleményem szerint az emancipáció még a fejlett nyugati társadalmakban sem ment végbe, mivel a nők, ahelyett, hogy a női személyiségükben erősödtek volna meg, egyelőre a férfiasságnak az általuk évszázadokon át irigyelt negatív elemeit vették át, amellett, hogy a korrupcióra való hajlamuktól egyáltalán nem szabadultak meg (Lásd a korrupció almájának az Ádámmal történő megetetését Éva által a paradicsomból való kiűzetés előtt) vagyis a természettel (Első sortban saját anyai - teremtői, táplálói természettel!) szembeni erőszakoskodásra szoknak rá egyre ijesztőbb méretekben, amit persze vak természettel szembeni, ártatlan kiszolgáltatottsági állapotuknak és az erőszakos férfiakkal szembeni kiszolgáltatottságuknak az ellensúlyozása éppen értelmeznek. És persze, azt, hogy ők szeretnének a férfi fölött uralkodni és azt megtermékenyíteni. A kérdés csak az, hogy mivel. A lombikbébi gyártást és a klóónozást ugyan kitalálták már a kényelem- szolgáló, vagyis a nőszolgáló tudósok, de azt még nem, hogy a nők, hogyan termelhetnének spermát? Lásd az Amerikai filmeket, amelyekben ma már nincs is figyelemre méltó szex-jelenet, ha a férfit nem bilincselik az ágy támlához és nem lovagolnak egyet rajta. Sharon Stone már meg is gyilkolta a férfiakat, a Basic Instinctben, miután ilyen élvezhető módon keresztre feszítette. Nem véletlen az, hogy a meghatóan szép színésznőnek nem lehetett saját gyermeke...

Szóval az emancipáció még nem ment végbe, mivel a nők egyelőre csak a női sérthetőségük és kiszolgáltatottságuk leple alatt dagasztott természet- és férfi ellenes agresszivitásukat növelték meg, valamint a korábban csak a férfiak által gyakorolt társadalmi korrupcióban (a természettiprás segítségével végre hajtott kizsákmányolásban és azok eredményében: a közösségi hazudozásban és a tolvajlásban) való részvételi arányukat. Az élet-élvezetből és az öncélú hatalomból való maximális részesedési igényüket növelték, az élettel és az egészséggel - boldogsággal (megváltással) szembeni felelősségüket viszont nem hogy erősítették volna, hanem gyengítették. Öncélú élvezetek maximumra való felsrófolása igen, ebből minél többet követelnek, a következményekért való felelősségből semmit. Ez maradt a férfiakra: ők a felelősek a föld megnyomorított élő világáért, az összezavarodott klímáért, mert hát az ártatlan nők ugyan mit tehetnek erről? Nem tehetnek erről semmit, mint ahogyan nem tehetnek a saját méhük és melleik rákosodásáról, illetve a lányaik meddővé válásáról, a fiaik impotenssé válásáról sem... És nem tehetnek arról, hogy az iskolákban kevés a gyermek és be kell a kis létszámú osztályokat zárni, mivel a Gyurcsányék által hőn szeretett és a magyar kis és középvállalkozókkal szemben előnyben részesített multik nem fizetnek annyit az államkasszába, hogy ezt a "kulturális" luxust a magyaroknak fenn lehessen tartani.

És persze, arról sem tehetnek, hogy most olyan kormány van a Magyarországon a hatalmon, amely elveszi a korházaikat, az óvodákat és az iskolákat a kevés számú gyermekeik elől, annak érdekében, hogy az állami tankönyvkiadó és a repülőtér után, azokat is kiárusíthassa, mivel ők nem tettek egyebet, csak a szimpátiájuk szerint szavaztak a pingvin táncot lejtő Gyurcsányra és hazudozó csapatára. Hát persze..., nem is lehet arra a feleségét öt gyermekkel beterhelő, Gonosz Orbánra, aki unszimpatikus szigorával nem szegénységbe és a kétségbeesésbe, hanem a polgári prosperitásba "sodorta" családjaikat. Mondom én tehát, hogy az igazi, a felelősségteljes emancipáció még hátra van!

És azon is érdemes elgondolkozni, a metafizikai alapokhoz visszatérve, hogy a felelősség teremtői-megváltói (Isteni) őserejét a Szaturnusz testesíti meg az asztrológiában. A Szaturnuszt viszont a küszöb őrének, a Karma mesterének, és más megjelenési formájában: a halál angyalának is nevezik. Mindennek értelme az, hogy aki nem felelősen gondolkozik, dönt és cselekszik, hanem az érzelmei - szimpátiája szerint, az tanulhat meg bármennyi misztikus és mágikus technikát, trükköt és terápiát, mert úgy sem léphet be a mennyek országába. Lehet bármilyen nagy Ezoterikus leányzó, vagy asszonyság, mert amíg a külső felelősséget nem tudja gyakorolni, egészen biztos, hogy a belső, spirituális felelősséggel is hadi lábon áll és az egész nagy egzotikus csodabogár-kozmetikus tudománya mindössze egy felfújt hólyag, bizony mondom nektek, hogy attól oly távol van a mennyek országába való bejutás lehetősége, mint Makó Jeruzsálemtől. Akinek van füle hallja.

 

Az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis az önérzeteskedő, sértődékeny személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a köntörfalazás és alakoskodás nélküli, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből

a szeretetet!), azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség erre, éppen a gyermekgondozás, illetve a több – Lehetőleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! – gyermeknek a gondozása! – Figyelem: nem nevelése, hanem gondozása! – Ennek a megkülönböztetése nagyon – de nagyon fontos.

Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni csak a gyermekekkel való, csak nevelési szintű foglalkozás által. Pontosan ezért nem érinti meg a gyermekeiket gondozni nem ráérő apákat a szeretet, ami abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal viselkedni, amikor azok felnőnek, és „csalódást” okoznak nekik, mivel nem váltják be a hozzuk fűzött szülői ambíciókat.

És amit Marika, bizonyára egészen véletlenül, kihagyott a jó karikatúrának készült Tökéleteses – férfiképre épített értelmezéséből: hogy a csodába értékeljen egy a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelő, hím nemű személyt az a nő –AZOK A NŐK - és nem tudom elkerülni, hogy a politikai rovatból ide ne hozzam a búsulmányunkat: azok a nő nemű magyar választópolgárok – AKIK A BENNÜK LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETIK ÉS ELUTASÍTJÁK. Egészen pontosan: logikusnak látom azt, hogy azok a nők, akik vagy csak a bennük levő magzat- és gyermekellenes, valamint élet és családanyai szerepkör ellenes programok hatására (Víz jegyek) irracionális és öntudatlan módon félnek attól, hogy kihordandó és megszülendő magzat kerüljön a méhükbe, vagyis a saját anyaságuktól, vagy azok akik az un. Férfi és férfiasság-ellenes („agresszívitási”) programmal rendelkeznek az aurájukban, és minden férfiasan viselkedő személyben, nem csak, hogy a személyi, személyiségi konkurenciát érzik és félik önkéntelenül, hanem azt a személyt is, aki veszélyt jelenthet számukra az által, hogy őket megtermékenyítheti, tudatosan, vagy tudattalanul UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK AZOKAT A FÉRFIAKAT, akik „úgy” vislekednek, vagyis akik az ők képzeteik szerint sértően viselkednek. MINT ahogyan annak a Magyarországnak a többségi nő nemű állampolgárai, amelynek az iskoláit be kell ma zárni a tömeges gyermekhiány miatt, amit ezeknek a nőknek a többsége hozott létre(!) DEKLARÁLTAN, vagyis nyíltan kimondva, szívből UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK a nyilvánosság előtti szerepléseinek többségben mindig férfiként viselkedő, EGYETLEN feleségnek ( – Vigyázat: Gyurcsánynak az első házasságából van egy fia, a második feleségétől született két gyermeke, amelyekhez – És ez viszont az ő becsületére legyen mondva! – adoptált egy árva gyermeket.) ÖT GYERMEKET NEMZŐ ORBÁN VIKTORT.

A megoldás tehát újfent nem a férfiként viselkedő férfiak állandó rekcumolásában, „helyes viselkedésre”, vagyis a női érzékenységre (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességéra való figyelmeztetésében, vagy azoknak a nyílt gyűlöletében található, hanem az ilyen nők saját anyaságának az elfogadásában!

A mai kórnak éppen az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bőrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem. Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is, a vénuszi báj is, amiről Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a „tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a kiskorú gyermekeket! – Nem érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság őseszméjének, mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán múlik minden? Nem érthető, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a nők: lányaikban a mai anyák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje és becsülje egy férfi, amikor ő nem tiszteli és becsüli magát, vagyis a benne levő anyát? Amikor a méltó konkurenciája – nem termékeny partnere! - akar lenni a férfinak, és nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást?

Persze, hogy nem tudja a mai férfi átvilágítani és megtermékenyíteni a nőt, amennyiben ez a kérdés még csak fel sem tevődik soha sehol! És a legkevésbé az anya – lánya, kegyes hazugságokkal és nagyokos pszichológaiai elméletekkel terhelt kapcsolatokban - Ahol a nő mindent akar az ég-világon, csak egyedül azt nem, hogy anya legyen! Amikor a nő fél még a saját lelkiismeretétől is, nem hogy a férfi átható értelmétől, annak a világos és természetes, megtermékenyítő tekintetétől?

 

"Maresz: Kérdem én hány férfi van manapság, aki akárcsak magát is át tudja világítani, nemhogy a párját. Egyébként is tudott dolog, hogy az öntudatos férfi éppen a hibáit, a tévedéseit ismeri be a legkevésbé, mivelhogy tévedhetetlen. Sőt, ha tévedett már nem is férfi, maximum nő, azok szoktak inogni. Anélkül ismeri a nőt, hogy az megszólalna. Neki ne meséljenek.

 

Az igazi férfi reggel elmegy, miközben kihagyja a feleségének a gyermekek és a házimunka melletti a család anyagi gyarapodását szolgáló feladatokat. Persze mondanom sem kell, hogy a pénzt jól elzárva tartja, mert hát az uralom egyik fő összetevője, hogy rendelkezik a család pénzéről. Az asszony költekező, s különben is ő keresi pénzt a nő fehér kesztyűjére(ami nincs is, vagy úgy kapta ajándékba mástól). Aztán elmegy dolgozni. A családban a hangulat oldott, mindenki végzi a dolgát. Amikor hazajön egyet jó nagyot üvölt köszönésképpen, a feleség összerezzen, a gyermekek összefutnak egy sarokba és vacognak, számba veszi a haladást, ami természetesen elégtelen.

Enyhe düh jelei látszanak az arcán, hiába, ezzel a nővel nem lehet. Elmondja asszonyának, hogy más ügyesebb nőt kellett volna feleségül vennie, de ha egyszer feldühödik elkergeti az asszonyt a "kölykökkel" együtt, s éli az életét nyugodtan. Csak bosszantást jelentenek a számára.

Aztán elébe teszik az ebédet, nyílván egyedül eszik. Ne zavarják! Más jelenléte fölöttébb zavarja a nap eme nyugodt perceiben, különben sincs egyetlen nyugodt perce. Az asszony lehetőleg álljon a hátánál, hogy ha valami kell, azonnal ugorhasson. Általában kell is. Aztán lefekszik és horkol egyet délután, miközben maximális csend uralkodjon a lakásban. Az utcán legalább három lépéssel a felesége előtt halad, hogy ott is látszódjon, mennyivel előbbre jár ő, meg, hogy ne zavarja magasrendű gondolataiban a felesége fecsegése. Otthon miután felébred délutáni szundikálásából, s még nem érkezett meg a szomszéd, akivel nagyon fontos kártyapartija van, szétnéz a családban s látja, hogy egyik gyermeke buta, a másik béna, a harmadik rendetlenkedik, hangoskodik, s a negyedik megfésületlen, mosdatlan. A gyermekek bűntudatosan sunyítanak egy, két atyai áldás után, az asszony hízeleg, nehogy ő is kapjon vagy kettőt. Megérkezik a szomszéd és megint kuss: gyermekeknek a sarokba! Az asszony, szintén. Fontos férfi dolgokról van szó, amihez nők nem értenek. Közben iszogatnak. Aztán 50 éves kora körül hirtelen legyengül és pár hónap alatt elviszi a prosztata rák. Otthagyva szép családját a hőn szeretett apa.

A férfivel kapcsolatban tudni kell, bár kauzális szinten a fény megtestesítője, de gyakorlatban, minden férfiben annyi tudás van és annyi spirituális fény van, amennyit feléleszt magában, s amennyi adottsága, hajlama van erre. Sem több sem kevesebb. A legfontosabb képessége, hogy hajlandó ismereteket szerezni, az igazságot kutatni, s ennek eredményeképpen végül valamit tényleg tudni egészen biztosan az élettel és léttel kapcsolatban. S ez az amivel megtud termékenyíteni, ez amit érvényesíteni tud. Amit érvényesíteni érdemes. Ezért választottak a férfiak fiatalabb nőket régebb és fiatal nők érettebb férfiakat, nem pedig apakomplexumból a nők, meg hatalmi mániából a férfiak, ahogy a pszichológusok írják.

 

Mint ahogyan a nő is, bár kauzális legfinomabb csíráiban a teremtő szeretethez, a nyitottsághoz, elfogadáshoz áll a legközelebb. A valóságban bennünk nőkben elég sok rosszindulat, zárkózottság, boldogságféltés, gyűlölet tud meglapulni. Nagyon sok esetben a szeretetre való képességet külön meg kell tanulni. Többek között a gyermeknevelés pontosan az értelmes szeretet képesség kialakulását szolgálja, amennyiben a nő tudatosan odafigyel rá. Ugyebár csakugyan a legtöbb fejtörést azért a gyermek nevelése okozza, mert nem elég a mában gondolkodni, hanem arra is gondolni kell, hogy 10-20 év múlva az általunk tanítottak a javát szolgálják-e avagy éppen a vesztét okozzák majd, de ezt a részt le is zárnám, mert ez egy külön nagy téma.

 

Az előbbi írásomat éppen azért tettem fel, hogy egyrészt nyilvánvalóvá tegyem, a minimális szeret nélküli fény érzéketlen hatalmaskodás, basáskodás csak. Mivelhogy a személyes erejétől megfosztott férfiről, s annak áldatlan következményeiről a személyes életben és a közéletben Szilárd több helyen is szól. Amivel természetesen egyetértek.

Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a szellemi, a valódi, azt életben is helyt álló és pozitív következményeket hozó következtetésekre csupán szeretet alapon lehet jutni. Hamvas Zoltán azt írja: ami a szeretetből nem érthető az értelmetlen. Lásd a sok életidegen filozófiát.

Nyílván, a férfinek például hiába van óriási szellemi tudása, ha nincs bátorsága áramoltatni elsősorban önmagában, s ha bevált, a párját is megtermékenyíteni vele, a párjától is elvárni a maga természete szerint a realizációt. Ez azonban a kérdésnek csupán az egyik fele, mert a megtermékenyítés tekintetében kell az elfogadó fél is. Itt viszont nagyszükség van a nőnek nem csupán az elfogadó készségére, hanem a bizalmára és ugyanakkor a helyzetfelmérő, helyzetfelismerő, változó képességére is. Mert azért egyezzünk meg, bármilyen okos és bátor férfival legyen dolgom, helyettem nem gondolkozhat senki, ez egyenesen szellem ellenes és ugyanakkor önállóság ellenes. Márpedig a lét az önálló személyen alapszik. Hiába veszem magamba az információt, ha nem építem be, nem gondolom át többször is az értelmét, sőt nem vetem ki azt, ami nem illik a természetemhez.

  Az más kérdés, hogy sok nő azt mondja, hogy az a jó amit én mondok, s minden egyéb érvénytelen. Ezt a férfi is szokta mondani, de nála ez egyenesen erény számba megy. Nem kell a dolgokat ennyire leszűkítetten nézni. Mindenkinek ott van a Jupiterje s ennek segítségével pontosan arra kell a leginkább odafigyeljen, hogy mikor és mivel termékenyít meg és termékenyül meg. Mert ez valahol egy jól működő kapcsolatban kölcsönös. A férfi sem termékenyít meg folyamatosan, mint ahogy a nő sem termékenyül meg állandóan. Szellemi szinten meg végképp nem. S persze mindez elválaszthatatlan a felelősségtől, ahogy Szilárd is írja a politikai rovatban.

 

Elsődlegesen a Marshoz és a Naphoz kapcsolódó megtermékenyítés szerepe a férfihoz kapcsolódik, a nőhöz pedig a Hold és a Vénusz kötődik a természeti létben. A férfiban a Marsot és a Nap természetet el nem fogadni és az nem táplálni épp olyan veszteség a férfi és nő számára is, mint a nőben a Hold természetet és Vénuszt elutasítani. Vagyis vedd el a nőtől az a lehetőséget, hogy gyermeket szülhessen és nevelhessen, vedd el a szépségét, a báját, kedvességét, a szerelemre való lehetőségét és a világ legboldogtalanabb személyévé teszed. Ezzel szoktam ilusztrálni a rendelőim számára eme princípiumok megértésének, elfogadásának fontosságát.

Az előbbi példát továbbá azért is hoztam fel, mert a férfi uralommal kapcsolatban általában nekünk nőknek nem sok jó jut eszünkbe, önkéntelenül a basáskodás, az öncélú hatalom gyakorlás, egyenesen a személyiség eltiprás jut eszünkbe és sehogy sem a szellem tisztító ereje. Pedig erről szól az igazi férfi szellem, csak ki kell várni és kellő türelemmel, lelkesedéssel, odaadással és lehetőleg nem öncélú elvágó, semlegesítő kritikai szellemmel ajánlott viszonyulni hozzá."

 

"Szilárd: lenne némi kiegészítőm a Marika által felvázolt tökéletes férfiről:

A tökéletes férfi az, aki a felesége kiszolgáltatottjávaá válik, mivel úgy képzeli, hogy természetes az, ha az asszony őt kiszolgálja. Ezért, amikor a felesége megbetegszik és korházba kell feküdnie, teljes lessz a családban a kétségbeesett káosz: az még hagyján, hogy az összes szekrényfiókot ki kell rámolnia, mert azt sem tudja, hogy melyikben találhatja meg a zokniját, a vasalt ingét, sőt: esetleg még a gatyáját is. Sőt: azt sem tudja, hogy erre vagy arra az alkalomra, közösségi, vagy hivatalos megjelenésre (korházi papírok beszerzésére, milyen ruhát kell felvennie és ahhoz milyen ing és milyen nyakkendő passzol. És micsoda rettenet: ha nem megy vendéglőbe táplálkozni, nem ehet meleg ételt és ez maga a pokol! De mindez még mindi semmi: neki kell a cipőjét megpucolnia! De mi lessz ilyenkor a gyermekekkel, ha nincs vele egy helyiségben, vagy közeli helyiségben lakó anyja, vagy anyósa, nővére, épp ráérő, munka nélküli és saját család nélküli sógornője, aki gyermekeit öltöztesse, megmosdassa, megfürdesse, megetesse (süssön, főzzön nekik!)? Bejáró - takarító, öltöztető, gyermektápláló és nevelő - nőt kell szerelni és azt keményen megfizetni. és az elviszi nem csak a család pénzét, de az ő, új autóra, külön tévére, horgászfelszerelésre, stb. spórolt, vagy éppen a dugi pénzét is! És ez még a jobbik eset. Mert ha az ideális férfi meg is találja a zokniját és vasalt ingét, de se a közelben lakó nyugdíjas anyja vagy anyósa, munkanélküli húga, nővére, vagy sógornője sincs, és nem is keres annyit, hogy bejárónőt fizessen, sőt: autója sincs, amivel a gyermekeket vendéglőbe hordja, akkor tessék elképzelni, hogy mi történik? Rágondolni is kész tragédia!

    Nem tudom, Marika hol olvasta, azt, hogy a Pszichológusok szerint a régi időkben, és vidéki kultúrkörökben (Például a székelyföldi falvakban és kisebb városokban még) a fiatal nők és lányok - és apakomplexusaik által vezérelve mentek feleségül idősebb férfiakhoz. Mielőtt bármit is mondanék ezzel kapcsolatosan, előre akarom bocsátani, hogy mindazok ellenére, hogy a feleségem 25 évvel fiatalabb mint én, egyáltalán nem vagyok a házastársak közötti ilyen nagy arányú életkori eltolódásnak a híve! Regényemben, de máshol is, leírtam már, hogy amikor rájöttem, hogy bizony, visszavonhatatlanul szerelmes lettem a 19 éves egyetemista lányba, miközben - és annak ellenére! - hogy én "egy komoly kapcsolatról" álmodoztam, egy annak (És nekem!) megfelelő komoly nő nemű partnerrel, ismervén már a Szaturnuszi ciklusok spirituális jelentését, előbb kétségbeesetem, majd annyira megharagudtam magamra, illetve "az én szerencsétlen és hülye sorsomra", hogy Istentelenül meghűltem. - Szerencsére a hűlés spirituális okait is ismertem, ezért igyekeztem minél előbb, és lehetőleg maradéktalanul abba hagyni a "mérgelődést". Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy egyből jövendő feleségemként kezdtem volna Emőkére gondolni, hanem azt, hogy mit tehettem mást: elfogadtam a helyzetet és a komoly kapcsolat megvalósításáról szőtt álmaimat, ha kényszeredetten is, de egyelőre és ismét félredobtam. És ezzel együtt elhalasztottam a szaturnuszi ciklusokról szóló tanulmány megírását is, annak ellenére, hogy több ízben is tartottam róla előadást, hiszen a helyzetemmel ellentmondásban voltam azokkal a következetésekkel, amelyek onnan levonhatók. És ha nem is lennék ellentmondásban, akkor is félő lenne, hogy e helyzet miatt szubjektív magyarázatot vinnék az értelmezésbe. Ezért mind kérem Istvánt, akinek van a témáról egy kidolgozott kézirata, hogy azt vigye gépbe minél hamarabb.

Akit érdekel az a lelki - szellemi és sors-folyamat, amely oda vezetett, hogy másfél év múlva összeházasodtunk Emőkével, ott van leírva a Regényrészletek c. rovatomnak a XVII fejezetében. Amennyiben elhiszi nekem az olvasó ezek után azt az állítást, hogy a lassan 30 felé közeledő, de úgy is fiatal feleségemmel való 9 éves együttlét után sem vagyok az ilyen nagy korkülönbségnek a híve, az talán megérthet és tanulhat valami fontosat a következőkből, aki nem, az nem.

Tény, hogy kb. két évvel ezelőtt feltűnt az, hogy azoknak a Magyarországi házastársaknak az esetében, akiktől horoszkópértelmezés-igénylést kapok, és főként abban az esetekben, amikor 30 éves életkor betöltése utáni állapotban levő és gyermekáldás nélkül maradt személyek (többnyire hölgyek) esetéről van szó, meglepő módon nagy az olyan esetek száma, amikor a nők ritkábban egy idősek, és gyakran idősebbek 2 - 5 évvel a férjeiknél, élettársaiknál. Akárcsak az Emőke iránt fellobban szerelmi érzéseim esetében, az elején nem értettem, illetve nem akartam érteni a dolgot. Akkor viszont, amikor a férjeik miatt aggódó, a férjeiket féltő és óvni akaró, - tessék kérem becsület szóra elhinni nem, hogy hazudok, az egyik hölgy szó szerint is azt írta, hogy - megvédeni(!) akaró leveleket megkaptam, tovább nem rejthettem el magam elől azt a kényszert, hogy a jelenségnek utána kell nézni - gondolni, komolyan. Megtörténhet ugyan, hogy én váltam együgyűvé. De mind az illető horoszkópokból 99 százalékban kiolvasott magzat-és gyermekellenes, illetve fény-ellenes programokra támaszkodva, mint azon korábbi megfigyelésemre támaszkodva, miszerint az ilyen karmikus programokkal rendelkező, gyermektelen, vagy egy gyermekes, elvált hölgyek igen sok esetben olyan "megbízható" szexuális viszonyba sodródnak, ahol családos férfiak szeretőivé válva, szerényen meghúzódnak a "másodhegedűs" szerepkörben - mivel az, hogy ezek a férfiak, nem akarnak tőlük gyermeket, tehát "nem jelentenek számukra veszélyt" sokkal értékesebb dolog, mint amennyire megalázó lehet a második szeretői szerepkör -, mind a tudattalan alvilágát minél mélyebben és az utóbbi fél évben egyre mélyebben átvilágítani törekvő feleségem személyes beszámolóira is támaszkodva, bátran merem állítani, hogy A MAGYARORSZÁGI NŐK NAGY RÉSZE AZÉRT KERES - PERSZE, ÖNTUDATTALANUL ÉS ÖNKÉNTELENÜL! - MAGÁNÁL FIATALABB, VAGY MAXIMUM, VELE EGY IDŐS SZERETŐT, ÉLETTÁRSAT, VAGY FÉRJET, MERT AZOKKAL MÉG LEHET NÉHÁNY ÉVIG HALASZTANI A GYERMEKÁLDÁS ELFOGADÁSÁT (1) ÉS (2) MERT AZOK, KEVESEBB TAPASZTALATTAL ÉS ÉRETT GONDOLKOZÁSSAL RENDELKEZVÉN, NEM KÉPESEK ŐKET ANNYIRA ÁTVILÁGÍTANI, MINT A TAPASZTALTABB ÉS ÉRETTEBB FÉRFIAK.

Ráadásul a Marika által említett pszichológusi felvetés, éppen, hogy fordítva igaz: de nem a nők, hanem a maguknak idősebb nőt szeretőül, élettársul, feleségül választó fiúk és férfiak esetében: Ha nem is szenved mindegyikük anya komplexusban, de valószínű, hogy ennek a tudattalan késztetésnek az egyik oka az, hogy az édesanyjuktól nem kaptak gyermekkorúkban elég törődést, odafigyelést és szeretetet, aminek e leggyakoribb oka éppen az, hogy azokban az időkben egyrészt az édesanyák kényszerből jártak munkába, másrészt az a divatos szél, hogy a nők karrierje fontosabb lehet a családanyai szerepkör minél teljesebb átélésénél, nem a rendszerváltás utáni Magyarországon jött létre, hanem már a nyugati világ kultúrkörében korábban, és Magyarországon is, a Kádári időkben már a javában fújdogált. Ez nem állítás részemről csak feltételezés, esetleg lehet jönni más megoldási javaslattal, illetve tovább lehet gondolni, esetleg alátámasztani komolyabb érvekkel is.

Visszatérve a Szaturnuszi ciklusok szerinti, a megfelelő gyermekáldás fogadási és a harmonikus házasság lehetősége szempontjából is alkalmas nő - férfi életkor különbség szerinti megosztást, a nőknek természetesen a női testi és lelki érettség egymásra találásának és ezért a legtermékenyebbnek számító idejét, a 21 - 28 életkór periódusát, az érzelmi lélek kialakulásának az időszakát látom a legalkalmasabbnak mind a gyermekszülésre - gondozásra, mind a férjjel szembeni természetesen harmonikus lelki és szellemi állapotok kiépítésére.

A férfiak általában, legalábbis spirituális szempontból - és ezen az sem változtat, hogy egyesek közülük, már ebben az időszakban is, kivételes szabályerősítőkként ennek ellentmondanak - még egyáltalán nem nevezhetők érettnek. Sőt! (Lehet, sok magyart megbotránkoztatok, de Én a 24 éves, családja mellől taknyos kamaszként a csatába rohanó Petőfi Sándort egyáltalán nem tartom spirituálisan érettnek, és nem győzök eleget sajnálkozni azon, hogy Bem tábornok nem kergette vissza a családjához, mert az igazán komoly és értékes verseit, más irodalmi alkotásait, az után írhatta volna meg számunkra, hogy a kamaszos forradalmi lobogását le vetkőzi. És akkor egészen biztos, hogy ennek a hülye-halál kikerülésnek azt a hasznát is élvezhetnénk, hogy ma nem hivatkozhatnának rá a kiskorúakkal szembeni szexuális perverziók törvényesítését forradalmi gondolatként elénk táró liberálisok.) De még a 28 - 35 éves kor, amikor az értelmi lélek alakul ki általában, az sem hozza meg az igazi férfi-érettséget: az egyetemes felelősség őserejével való közvetlen kapcsolatot. Ezt csak és csakis a 35 - 42 életkor időszaka hozza meg, vagyis a felelős lélek kialakulásának az időszaka. Vagyis: amennyiben az emberiség valamikor még magára ébredhet a tudományos-liberális zavarodottságából és lányaimmal egy idős, felnőtt hölgyek korosztálya normálisabban kezdene gondolkozni, mint a mai, garantáltan máris a világi, élvezet -centrikus gondolkozás elemeivel egy életre megfertőzött 15 - 16 évesek korosztálya, szóval ha még lesz az emberiség történelmében valamikor spirituális alapokon fekvő normális életkoncepciók szerinti mentalitás, a nők szánára a 21 - 14 életévi, a férfiak számára a 35 - 42 életévi házasodást és gyermeknemzést fogja erősen javallni. Vagyis a 7 - 14 éves korkülönbséget a férfiak idősebb állapota irányába. És akkor nem lesznek, majd sem 30 - 35 évesen, már csak a lombikbébi programok sikerében reménykedő kismama jelöltek, ahogyan nem lesznek a náluk fiatalabb, vagy velük egy idős, de mozgékony és nagyon tettre kész férjeik által már kissé "öregnek" talált és ezért 40 - 45 évesen elhagyott, magukkal és életükkel semmi értelmes dolgot kezdeni nem tudó, szomorkás, vagy nyíltan megkeseredett, különféle klubokban, a férjeiktől kapott életjáradék fejében a maguk számára erőltetett életvidámságot szerezni igyekvő magányos asszonyok sem.

 

"Maresz: A Szilárd által kifejtettekhez a párkapcsolati a felek közötti ideális korkülönbséggel, meg az ajánlott családalapítási életkorral kapcsolatban, még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ezeket főként irányelvekként kell venni, olyan elvekként, amelyek az átlagos férfiaknál többször is beigazolódtak (számomra is), nem merev szabályokként. Ezek az irányelvek elsősorban a fiatal nők számára íródtak, abból a célból, hogy milyen szempontokat tartsanak szem előtt a párválasztást illetően, annak érdekében, hogy hosszútávon is működőképes, stabil, tartós házastársi kapcsolat legjobb feltételei jöjjenek létre. Ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy vannak szellemi, személyiségi, felelősségtudati szempontból érettebb férfiak pl. akik családapaként és férjként megtudják állni hamarabb is helyüket úgy rövidtávon, mint hosszútávon."


„Szilárd: Amint Marika is leírja ezt, a tökkel ütött tökéletes férfi és a lényegét veszített emancipált nő képzete sokat elárul a felesleges szenvedéseink igazi okáról. A tökéletes férfi nem csak zoknit – inget, ruhát keresni, és általában saját magát ellátni és a gyermekeit táplálni -gondozni nem tudja, hanem takarítani, mosogatni és mosni sem képes, hiszen hogy alacsonyodna le ilyen fehérnépnek való, primitív munkához. De a leginkább nem tud kisbabákkal bánni, azokat tisztába tenni – kákás és pisis feneküket alaposan megmosni - és ha nincs arra pénz, vagy egészségi okokból: hagyományos pelenkába kell azt tenni (Az első három gyermekünk még vászon pelenkával járták ki a babakórt és a középsőket: Etuskát és Turikát már nem csak én pelenkáztam, hanem öt éves kora után Medárda is!), arra sem képes. Nem képes a gyermekeit etetni, öltőztetni, és lefektetni – elaltatni. És persze: a tökéletes férfi nem csak hogy, és nem mindig a szomszéddal kártyázik – Ez még a patriarchális családi és családapai-kép, amit az egészségesnek mondott, székely-falusi környezetben növekedett Marika a képzeletvilágában hordoz, és ez még a jobbik eset, mivel - manapság, a szomszéddal való szórakozás helyett, a felesége által kiszolgált és így kiszolgáltatott szerencsétlenné tett férfi inkább a tévét nézi, vagy a kocsiját javítja abban a megmaradt idejében, amely szabad idő számára a napi rohanásból pénzkereső tevékenysége után, megmarad. Sőt: mivel a hatalmas férfiasságát nem tudja a gyermekek és az asszony rekcumolásán kiélni, focimeccsekre és más meccsekre, és természetesen: meccsek után kocsmába jár.
Persze, a valóságban a helyzet árnyaltabb, mivel a rezonancia törvénye miatt, az ilyen tökéletes férfi, az ő ember-képzetének megfelelő tökéletes feleséget választ és csak a hagyományos eset az, amit Marika leír, ahol tehát még a régi tradíció és a tradíció szerinti koncepció dívik, amely alapján, ha más, a spirituális fejlődés és kiegyenlítődés egyetemes követelményes szerint, normális dolog nem is történt, de legalább gyermekek születtek a családban. És persze, az sem igaz, hogy a férfiak többsége ne tudna takarítani, tükörtojást sütni, kakaós kávét, pirítós kenyeret készíteni, arra vajat kenni, vagy az automata mosógép és mosogatógép megfelelő gombjait benyomni. A Marika által ábrázolt rémkép ezért veszendőben van, és azért semmi kár nem lenne, ha nem váltotta volna fel a régi tökéletes férfit az, az új, a női elképzeléseknek immár megfelelőbb, tökéletes férfi, akiről egy – egy magát szerencsésnek képzelő feleség ír nekem, és akivel tényleg semmi baj nincs, mivel odaadó, a feleségét a gyenge szél fuvallattól, sőt: a légytől is megóvó, minden nehézségtől megkímélő, megértő, sőt: a feleségére mindenben hallgató, azzal minden döntését, elképzelését megbeszélő férfi, akinek az egyetlen baja, amellett, hogy éppen olyan önállótlan, mint a kiszolgált zsarnok, az, hogy képtelen a feleségét megtermékenyíteni. A dolog odáig fajul ezekkel a feleségük által is viszont szeretett és ugyancsak minden bajtól megóvott férjekkel, hogy megértő feleségeik, még attól a lelki megpróbáltatástól is meg szeretnék kímélni, hogy a biológiai megtermékenyítői képességi teszt „várható” eredménye miatt, „meg nem érdemelt” megaláztatásba legyen részük. Az egyik ilyen szerető, és férje lelki nyugalma miatt mélységesen aggódó feleség, majdhogynem belőlem is sajnálatot kiváltó, megindító módon írta le nekem azt az előre vetített szomorú jelenetet, amelyben az általa éveken át szeretett gyermekként kezelt (és nevelt…) férje, kezében a vizeleti mintát képező üvegcsével szerencsétlenkedik egy klinikai laboratórium-rendszer folyosóján, majd többszörösen megaláztatik a spermium-minták vételekor, és a végén megsemmisülten áll a „lesújtó” eredmény tudomásulvételekor. – Komolyan mondom, szinte én is elsírtam magam e sorok olvasásakor, és majdhogynem egyet is értettem a szegény kis férjét féltő, és miatta aggódó feleséggel abban, hogy az ártatlan (ár tatlan: sodrástalan, súlytalan, lényegtelen) férjét, ezektől a rettenetes próbatételektől, inkább jobb lenne megkímélni, ha nem jutott volna az eszembe a Hermész Triszmegisztoszi intés, miszerint: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Ahhoz tehát, hogy megtudhassuk, melyek azok a motívumok a férj horoszkópjában, amelyeket inkább hangsúlyozni kellene annak érdekében, hogy a házaspár lehetőleg természeti úton gyermekhez jusson, feltétlenül szükség volt a biológiai tesztek eredményére.
És persze: ez is csak a másik véglet. És nem csak azért, mert a férjeknek, akiknek a „kiszolgáló” felesége korházba kerül, csak akad egy őt a nehézségből kisegíteni kész húga, nővére, sógornője, édesanyja, vagy anyósa, sőt: manapság, titkos, vagy a feleség által is jól ismert és jóváhagyott szeretője, aki képes néhány napig, vagy két hétig valamit a konyhában kotyvasztani, a gyermekeket tisztítani, gondozni és ellátni általában, hanem azért is, mert gyermekekről egyre ritkábban lehet beszélni, inkább csak egykékről. Ahhoz viszont már tényleg nem kell gondozó-nőt fogadni, hanem oda lehet adni valahova, valamelyik rokonnak, vagy női ismerősnek, aki éppen szabadabb és tehetősebb, mint a korházban gyógyuló feleség. DE NEM ITT VAN A PROBLÉMA, és ezért A MEGOLDÁS sem itt van. Vagyis:
Nem a steril házasságban, nem az egykézésben és nem a két-kézésben, van a megoldás, és nem a ráérő, nyugdíjas anyósban, anyában, nő-testvérben, sógornőben, ráérő ismerősben, nem a pénzben, a gyermekek vendéglőbe és vigyázó pedagógusokkal működő napközibe szállítását lehetővé tevő autóban, stb., van a megoldás hanem abban, hogy a férfinek is meg kell tudnia csinálni, el kell tudni végezni mindazt, amit egy nő el tud végezni a magzatkihordáson, gyermekszülésen és szoptatáson kívül, és viszont: ha kell, ha szükség van rá, akkor a nőnek is el kell tudni végezni (Meg kell tanulnia elvégezni!) nagyjából végezni azt, amit a férfiak tudnak, és nem csak azért, hogy egyikük se váljék a másik kiszolgálójává, vagy kiszolgáltatottjává, hanem elsősorban azért, HOGY JOBBAN MEGÉRTHESSÉK ÉS EZ ÁLTAL MÉG JOBBAN SZERETHESSÉK EGYMÁST DE ANÉLKÜL, HOGY EZ TELJES SZEREPCSERÉHEZ VEZESSEN! A nemére jellemző sajátosságokat – így a sajátos tevékenységi formákat is - meg kell őriznie mindenkinek, hanem csak káosz, betegség és konfliktusokozó zűrzavar keletkezik minden szinten. És akkor nem beszélhetünk sem fényről, sem szeretetről.
Igen Marikának igaza van: az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis az önérzeteskedő, sértődékeny személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a köntörfalazás és alakoskodás nélküli, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből
a szeretetet!), azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség erre, éppen a gyermekgondozás, illetve a több – Lehetőleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! – gyermeknek a gondozása! – Figyelem: nem nevelése, hanem gondozása! – Ennek a megkülönböztetése nagyon – de nagyon fontos.
Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni a gyermekekkel való, intellektuális nevelési szintű foglalkozás által. Az, hogy nem érinti meg a gyermekeiket csak nevelni képes, de azokat táplálni, gondozni rá nem érő apákat a szeretet ereje, abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal szemben viselkedni, amikor a gyermekeik felnőnek, és „csalódást” okoznak az irányító – nevelő apáknak, mivel nem váltják be a hozzuk fűzött szülői ambíciókat, más útra térnek, mint amit az apjuk (vagy a férfias anyjuk) kitervelt és kijelölt számukra. Persze, hogy szétfoszlik az olyan férfinak az önbecslése, aki mindössze a gyermeke oktatójának, esetleg nevelőnek képzeli magát és nem szeretetteljes gondozójának, mihelyt a gyermekének más elképzelései jönnek létre a saját élete értelméről mint az apjának, és félredobja „mindazt a rengeteg információt, amit ő belefektetett”.
És ugyanúgy: hogy a csodába értékelhetne egy, a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelő, hím nemű személyt az a nő – AZOK A NŐK - AKI A BENNE LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETI ÉS ELUTASÍTJA?

    A megoldás tehát újfent nem a férfiként viselkedő férfiak állandó rekcumolásában, a „helyes viselkedésre”, vagyis a női érzékenységre (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességére, a hisztériának a tolerálására való felszólításában, vagy a férfiak részéről azoknak a nyílt gyűlöletében található, hanem az ilyen nők anyaságának az elfogadásában!
A koreszmének az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bőrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt, vagy mint sikeres üzletasszonyt, menedzsernőt, tévésztárt, vagy a férfi politikusokat szorongatni képes, kemény műsorvezetőt, akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem. Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is, a vénuszi báj is, amiről Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a „tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a kiskorú gyermekeket! – Nem érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság őseszméjének, mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán múlik minden? Nem érthető, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a nők: lányaikban a mai anyák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje és becsülje egy férfi, amikor ő nem tiszteli és becsüli saját magát, a benne levő anyát? Amikor nem termékeny partnere, hanem azt legyőző és diadalt arató konkurenciája akar lenni a férfinak és a férfiaknak, nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival, gyermekei apjával, kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást?
  A szomorú, mindabban, amit itt írtam, nem csak az, hogy e fonák mentalitás következtében egyre több a méhnyak rákkal, méhrákkal és mellrákkal küszködő, illetve e nagyszerű szervektől megfosztott nő a civilizált (Rosszul, illetve nem helyesen emancipált nőkből is álló) társadalmakban. Hanem az is, hogy majdnem ugyanannyi a szabad szexuális élvezet-halmozás érdekében, vagy anyagi magfontolásokból, a gyermeknemzést elutasító férfi. Hogy az apai felelősségtől való megszabadulási vágy következtében, ma ugyanannyi a magát sterilizálni vágyó, valamint a férfiasság szelleméről, annak az elemi és természetes megnyilvánulási formáiról az „érzékeny lelkű” feleségeik által lebeszélni hagyó, ostoba férfiak száma is, akik ez által, a megtermékenyítői szerepükről „önkén és dalolva lemondva(!)” hozzák létre a maguk számára a prosztata rákot! És ez akkor is így van, ha az igazsághoz az is hozza tartozik, hogy a prosztata-rák nem csak akkor alakul ki, ha valaki már arra sem mer gondolni, hogy a feleségét rá vegye: elkelne még a második, vagy a harmadik gyermek is a családban, hiszen a nagyobb, vagy a nagyobbak már kamaszok, maholnap kirepülnek a családtól, és ők még egyáltalán nem öregek, hanem a túlzott agresszivitástól is. De a leginkább akkor, ha egy férfi lemond arról, hogy a feleségével, a hozza közel álló nővérével, anyjával, vagy lányával valamit, a körmönfont hazugságok labirintusán kívül megbeszéljen, mert abból újabb veszekedés, vagy hetekig tartó neheztelés kerekedik. És akkor is, ha egy férfi túlzóan erőszakos, ha ellentmondást nem tűrve és nem ismerve, vagyis mindenek ellenére, betegesen és bármi áron, akarja érvényesíteni az akaratát hosszú éveken és évtizedeken át, akárcsak Románia hőn szeretett diktátora: Nicolae Ceausescu elvtárs, aki tudvalevőleg prosztata rákban szenvedett. 

 

 

II. „AHamleti kérdés tehát azzá változott a posztmodern civilizációban, hogy szülőnek lenni, vagy nem sülőnek lenni, illetve: jövő nélkülinek lenni. Amiként a sorscsirákból derivált Amazonok c. írásomban erre rámutatok, rengeteg csinos, szép, intelligens és mindezek mellett finom és kellő női érzékenységgel rendelkező magyarországi nő állítja ma, hogy nincsenek férfiak! Hiába mondom nekik, hogy ne állítsanak ilyet, nem vagyok vak, láttam épp elég férfit az utcán, a vonaton, a hivatalokban - az áruházakban! -, a válasz nagyjából mindig az: ja, azok nem azok, ők igazi férfira gondolnak. Tudnod kell, hogy többször voltam MO-n hosszabb ideig és előadástartások tartása közben, dolgoztam gyakorló asztrológusként is. Az elején azt gondoltam, hogy ezeknek a számomra egytől egyig kívánatosnak és megtermékenyítendő személyeknek számító hölgyeknek, elment az esze, nincs realitásérzéke, vagy valami, nagyon mélyen hibázik bennük, ami sem felületi pszichológiai szemmel nézve, sem a horoszkópjaikból nem derül ki. Egy idő elteltével azonban - És akkor még semmit nem tudtam az anyai ági öröklődésekről! - több nyugat magyarországi személy sorsának és karakterének az asztrogramm szerinti feltárását elvégezve, rá jöhettem, hogy a hölgyeknek bizony igazuk van! Magyarországon tényleg igen kevés a magyar nőket megtermékenyíteni képes férfi, mivel - éppen ahogy te írod! - az édesapa képzete, valamikor a múlt század elején - de az is lehet, hogy már háromszáz évvel korábban! - valahova eltűnt, és ettől kezdve a fiúgyermekeket kizárólag az édesanyjuk nevelte - természetesen, férfiatlanságra! Tehát arra, hogy a nők finom lelkét nem szabad megbántani és megsérteni, mivel azok nevelik és gondozzák a gyermekeket, és ők hozzák meg mindenkoron a szentimentális versekben és énekekben magasztalt nagy – nagy anyai áldozatot mindenben és mindenért. És ezért oda és vissza kell lenni értük és tőlük mindent eltűrni, még azt is, hogy majd zsarnok anyósokként tönkre tegyék a feleségünket és a gyermekeinket, az élet által egyáltalán nem igazolt, de szerfölött tudományos (pszichológus és pedagógus professzorok által alátámasztott), és mindezek mellett, nőiesen „érző és érzékeny” nevelési "hozzáértésükkel" is.

    Azok a férfiak tehát, akik felnőtt korukban családfenntartó, család összetartó, család-erkölcsi alaphang megadó férfiak kellett volna, hogy legyenek, valamikor a nemzetes nagyasszonyok korában, Magyarországról eltűntek. Lehetséges, hogy épp azután, hogy Szent István, akinek a felesége csak egy misztikus korcsot volt képes szülni (állítólag a többit a nagy német királynénk rokonsága hajtotta el még magzat korában, illetve gyilkoltatta meg csecsemő korában, hogy ne legyen Magyarországnak fiú örököse), felajánlotta az országot és a népet egy vallásos fantazmagóriának, a Magyarok Nagyasszonyának: Szűz Máriának, a Szeretet ős princípiuma szentimentális helynökének. Persze, akadt még, egy- két férfi, ezután is a magyar történelemben, de a legtöbbje nem merészelt rákiáltani az anyjára, amikor az a feleségét, vagy a gyermekeit kényeztette, vagy éppen a jövő és a maga számára betörte. Ma, azon kívül, hogy nem szabad megvernie, ami pedig igen fontos lenne az arányos szellemi – lelki fejlődése szempontjából, valamint a szülő – gyermek természetes relációrendszer szempontjából, teljesen szabad kezet élvez a női szülő a fiúgyermeke etikai irányítását illetően. Természetes tehát, hogy nem gerinces erélyességre és határozottságra, nem céltudatosan férfias magatartásra, hanem „nő-szolgálatra” (Lásd Hamvas Zoltán: Androgünos c esszéjét), vagyis a női gyengeség megértése és tisztelete c. filozófiájára, a női szeszélyeskedéssel és hisztériázással szembeni toleráns magatartásra szoktatja a fiúgyermekét, vagy unokáját. Vagyis, akaratlanul és önkéntelenül, de elülteti benne, jobb esetben a gyenge nővel és az anyasággal - családdal szembeni közömbösséget, rosszabb esetben a női fegyverekkel szembeni magatehetetlenségéből eredő utálatot, a nő elutasítását és az un. női problémákkal való szembesülés elkerülési vágyát. Márpedig ahhoz, hogy valaki édesapa legyen, előbb céltudatos és felelősségteljes férfinak kell lennie a talpán és nem mézes-mázas macsónak, nő-szolgának, vagy nő-kerülőnek.

 

 

   A nyugati nemzetek sorvadásának a gyökere és valós oka tehát, nem a női szerepkör téves felfogásában – Az anyaság elutasításában – keresendő egyértelműen, hanem az emancipációnak köszönhetően - hála Istennek! – saját intellektuális képességeik és szeretői értékeik felől  felvilágosodott, úgynevezett emancipált nőknek a férfiről alkotott torz és zavaros képzeteiben. És mindössze ebből származik az, hogy a fiúkat ma senki (Sem a nő-gondolkozású  édesanya, sem a rendszerint a mai családokból teljességgel hiányzó, vagy ott mindössze fizikailag jelenlevő apa) nem neveli az életük legfontosabb szerepére: az apai szerepre, apai felelősségtudatra, hanem mindössze arra, hogy a náluk gyengébb nők természetét megérteni és azok bármilyen viselkedési formáját tolerálni kell.

    Amikor a MO-i amazonok a férfi-hiány jelenségére felhívták a figyelmemet, azt kellett tapasztalnom, hogy tényleg igazuk van: a MO-i férfiak nem végzik a dolgukat: nem kezdeményeznek, nem udvarolnak, nem firolják (Sopronban: stirölik) és nem hajtják fel, nem akarják semmiről sem meggyőzni a nőket, egyrészt. Másrészt minden kényelmet, könnyítést és női egoizmust szolgáló, „érthető” véleményben (csacsiságban) igazat adnak nekik merő udvariasságból. Számtalan esetem volt, amikor egy-egy hölgy eljött hozzám személyi horoszkóp értelmezésre, és amikor kezdtem felfedni - Nem a légből, hanem a horoszkópból! - hogy mik a problémái, azonnal bekontrázott és ő kezdett engem kitanítani, arra, hogy miként is vannak a dolgok, hogy mi is az élet (női) rendje. Vagyis eljöttek hozzám, hogy a sorsmotívumaikat megismerjék, illetve a sorsnehézségeik feloldásához eligazítást és tanácsot kapjanak, de vezéri, irányítói reflexeik azonnal leteperték és ahelyett, hogy okulnának, azonnal nekiláttak az én okításomnak, az általuk ismert helyes (női) utakra való terelésemnek. És a végén ők voltak megsértődve, amikor ezt nem hagytam nekik a saját érdekükben, hiszen nem ők értelmezték az én horoszkópomat, hanem én az övéket.


     Nehogy valaki azt gondolja, hogy én jobban jártam apai örökség tekintetében mint bárki és az egészséges patriarchális tradíció biztonság-tudata mondatja velem mindezt. Az apám családilag használhatatlan bohém lélek volt, a mostohaapám viszont akitől tanulhattam volna némi férfiasságot sajnos, amellett, hogy szudétanémet-székelyként Adolf Hitler híve volt a becsukott családi ajtók mögött, időnként keservesen megrészegedett és rettenetes cirkuszokat hajtva végre, össze rókázta a földet, amit anyámmal ketten kellett takarítanunk. És mindezek ellenére, miután számtalan anyós-jelöltet megismertem korábban, tudod mit mondtam amikor a feleségemet elvettem, a drága Skorpió-anyámnak, akinek én, az ő egykéje, a szeme fénye vagyok? Azt, hogy vegye tudomásul, elsősorban azt, hogy nem őt vettem el feleségül és másodsorban azt, hogy bármilyen ellentétes nézet, illetve nézeteltérés támadna közte és a feleségem között, helyből és gondolkozás és habozás nélkül, mindig csak, és csakis a feleségemnek adok igazat vele szemben. És még akkor is, ha utólag véletlenül kiderülne, hogy nem a feleségemnek van igaza, úgy is a feleségemnek fogok igazat adni.
    A dolog szomorú pikantériája az persze, hogy a nők és a nőgyógyász doktor urak és a női pedagógia, a női pszichológusok uralma nem csak a magyar nemzetnél közvetkezett be (- Úgy néz ki, hogy bizonyos szempontból mi külön nemzet vagyunk, mert a székelyeknél ez máig nem következett be). hanem általában a nyugati civilizációban is. A szomorú az, hogy nálunk kb. háromszáz évvel korábban következett be ez a nyomorúságos állapot (Vagy tényleg, közvetlenül Szent István után, Koppány felnégyelésével). A mi ősanyáink kb. kétszáz évvel korábban kezdtek el védekezni rendszeresen a gyermekáldás ellen, mint a szomszédnépek: szlávok és a románok. Nem ők szaporodtak ránk, ahogy csalva magunkat, ezt állítjuk, hanem mi nem szaporodtunk velük együtt, olyan természetes módon, mint ők. Trianon tehát jogos volt spirituális szempontból, hiszen a föld, a terület azé, aki belakja és a gyermekeit táplálja annak az áldásaival, nem azé, aki steril életet szándékozik folytatni rajta! Mind sírhatnak a szláv vidéki - Hozzánk képest jóval gazdagabb magyarok a szláv nacionalista diszkrimináció és a szülőföldi üldöztetés miatt. És mind sírhatnak a magyarországi öregedő települések egoista magyarjai amiatt, hogy senki nincs tekintettel az ők nyomorúságos öregségi állapotukra és az üzleteik és a postahivatalaik és az iskoláik, mind bezárnak és már az sincs aki a nyugdíjaikat kivigye, nem hogy még abból vásárolhatnának a bezárt falusi üzleteikben. Mert a Teremtés első törvényével: a gyermekáldással való szembeszegülés miatt, a kényelemért és az egoizmusért fizetni kell! - Én is egyke vagyok, tudom mit beszélek! És azt is láttam életemben amit te: a nyápic papucshős nagybátyám volt a nagyanyám kedvence, akinek a felesége széthordta és eladta a család vagyonát, úgy hogy három éves, az anyám nevében folytatott pereskedés után jöttem rá, hogy hiába nyerem meg ügyvéd nélkül a pereket, mert a végén anyámnak úgy is el kell veszíteni azokat. A telekbitorlóknak ugyanis részben igazuk volt a per folyamán bemutatott dokumentumaik hamissága ellenére és annak ellenére, hogy az ötvenes években véghez vitt suba alatti telekvásárlásról nem volt semmilyen dokumentumuk, vagy, ha volt, azt nem vették elé, mert bizonyára kevesebbről szólt, mint amit elkerítettek. A nagybátyám emancipált, nyugat-erdélyi felesége ugyanis, a Berkeczy Lászlóné névvel visszaélve, titokban eladta az anyámék jövendő örökségét és személyes céljaira elköltötte! Persze, nagybátyámnál is egyetlen gyermek született, hiszen a testvérek úri anyák és nagyanyák sarjai voltak, hiába, hogy székelyek.
   A kérdés tehát az, hogy mi ennek a helyzetnek a metafizikai alapja. És mi a magyar nemzet sorvadási "sietségének", és a sok tévelygésnek az alapja? A Nyilasi szellemiség negatív bélyege: a magyarság ugyanis a Nyilashoz tartozik asztrológiailag és spirituálisan. Ezért állandóan a közösségi becsületet és a tisztességességet tartja szeme előtt, azt hajtja és mindig erkölcstelen helyzetekbe, becstelenségbe, a legtöbb esetben nemzetárulásba sodródik a hamis spirituális értéktudata miatt. Addig ért a magyar valamit, amíg a harcosi patriarchális szellemiség veszette, ahogy a női értékek előre törtek, megtelt kényelem- és könnyítés centrikus spekulációval, közösség-ellenes ravaszkodással, és kényelmetlen kegyetlenkedéssel. Amint mondod, a felelős ember: az édesapa eltűnt belőle. Az irányító - erőszakos - nagyasszonyainkra ráraktak néhány lapáttal a huszadik századi feminista tudományok: a pszichológia, a szülész-nőgyógyászat (A családtervezés tudománya) és az elnőiesedett pedagógia. Mindehhez még egy kis liberalizmusra volt szükségünk, vagyis arra, hogy a liberális fél-magyar politikusok, miután az iskolai kábítószerezés mellett az abortuszt is korlátlanul akarják engedélyezni, az amúgy is dezorientált fiatal házaspárokat kiszolgáltatják a gyermekeiknek: ha meg merik verni, már az óvodások is beárulhatják a szüleiket és az óvó néni feljelentheti a szülőket "kiskorú testi bántalmazásáért"! - Semmi gond, néhány magyar fütyü tovább fog ténferegni a kárpát-medencében egy évszázad múlva, de édesapa egy sem!
     Ismerkedjünk hát meg közelebbről az új Amazóniával.
     Az ókori mondák egy Amazónia nevű, kimondottan csak nők által lakott országról (államról?) tudósítanak. Ez, a férfiakat és a férfitársadalmat eleve ellenségnek - és így a férfiakkal való együttélést és együttműködést kizáró, eleve elutasító - nők által lakott ország, úgy biztosította a fennmaradását, hogy a kegyetlenségig is elmenő, rendkívüli bátor (nő) harcosai, akiknek már a kamaszkor elején levágták az őket a harcban zavaró mellüket, harci zsákmányként kimondottan csak lány gyermekeket raboltak az ellenséges országok területeiről. Lehet, sőt, több mint valószínű, hogy mindez csak költött mítosz, de ma már tudjuk, hogy minden mítosznak szellemi és spirituális, sőt: pszichikai valóság-alapja is létezik. Ahogy mondja Hamvas Zoltán az ókori (aranykori) nyelvek különböző színvonalairól szóló tanulmányában: az a metafizikai tudás, amit a mítoszok rejtenek magukban, sokkal értelmesebb a mai filozófiai spekulációknál, az un. természettudomány szegényes és szürke információ-halmazáról nem is beszélve.
   Az asztrológia legújabb felfedezései szerint, azokat személyiségünket és így a sorsunkat is meghatározó, negatív kauzális programokat, amelyeknek a nem (!) ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit (vétkeit: elvétjük az életünk igazi, spirituális célját) és amelyek következtében, nem csak hogy boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a szó szoros értelmében “legyártjuk”, az anyai ági női ősszüleinktől (anyai nagy- ük- és dédnagyanyáinktól) örököljük. A betegséghajlamainkat és a negatív személyi tulajdonságainkat is okozó szellemi programok úgy keletkeznek és akkor implantálódnak egy - egy magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába - Az anya mágikus erejű teremtő képzeletébe. -, hogy a foganás előtt és a foganás időszakában a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt, hogy a korábbi gyermekeit megszülte. Többnyire az anyának a gyermek apjára, annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt. De lehet ez a megbánási és neheztelési ok például a személyi vágyainak és ambícióinak a megvalósulási lehetőségének az elvesztéséből következő sors-neheztelés is. Ezek a kívül érzékelhetetlen, de belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges érzések - gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finom szellemi struktúráiba és szellemi programokká alakulnak. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő “nyilvános” kiátkozások alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a keletkezésük oka a külvilág, vagy éppen az azt létrehozó-elindító anya számára sem nyilvánvaló tetszetős gondolat-kép, érdekesnek tűnő képzet, amely gyakran felvillan előtte és aminek a megvalósulási lehetősége erősen foglalkoztatja. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át, védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb fajta is.
   A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utódok vonalán és mindössze a biológiai sajátosságok továbbadása történik az apák és utódok között. Az apa nem adhatja át a finom, spirituális programokat a gyermekeiknek, hiszen nem benne fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és ezáltal a lelkében), nem ő befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele együtt érezve, intenzíven róla képzelegve egész nap és még álmában is. De amennyiben csupán a biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlődő lány utódokban a női petesejtek már a magzati lét első hónapjaiban kialakulnak a fejlődő lány-magzatok petefészkében és a lány bébik már kész petesejt állománnyal születnek a világra úgy, hogy ez után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekből inkább több elhal miközben a gyermek felnőtté válik. Vagyis, amennyiben az anyjában fejlődő, életre készülődő lány-magzatnak a jövendő utódaira gondolunk, kiderül, hogy ezeknek a lehetséges jövendő utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz szükséges alapsejteket és a sejtfejlődéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva az anya (nagyanya) spirituális struktúrájával. Magyarán: az a női petesejt-csira, amely az én biológiai lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelődő édesanyám petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámnak sem jutott eszébe, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendő unokáim biológiai lét-alapját képező petesejt-csirák, kilenc, öt, három és másfél évvel ezelőtt, már magzat korukban: Emőkében alakultak ki a most járni tanuló Réka, a már szaladgáló - mesét hallgató Turula, a nagy kópé Etelka és az iskolába járó Medárda lánykáink magzatkori petefészkében! Természetes tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emőke szellemisége által lesznek átszőve, az ő anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendő vejeim által örökölt spirituális fejlődési és megváltódási élet-programoknak. Hiszen a férfiak nyüzsgő, petesejt-termékenyítő spermiumai állandóan, minden mag- kilövellés után újra termelődnek és ezáltal kicserélődnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az időszaki lelki és spirituális állapotaink által vannak átitatódva és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi erővel lehetnek meghatározódva (programozva), mint a nők petesejtjei. Persze, tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni szellemi programokat a neveléssel, egyéni példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásoknak az általuk alapított családokban való meghonosításával. De ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek.
    Ezért az erősen személy-ellenes, illetve az ellentétes nemű személyekkel szembeni agresszivitásnak az igazi (kauzális) okai, az ősanyáknak (ük, déd és nagyanyáknak a, kimondottan a férfiakkal – férjeikkel szemben táplált (Az utódok nagyapjával, dédapjával és ükapjával szemben, illetve általában a férfiakkal szemben táplált.) és a lelkükben rejtetten, és képzeletbe-fojtottan átélt önkéntelen versengési késztetéseiben, rejtett, vagy nyíltan viselt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett bosszúvágyában gyökereznek. De gyökerezhetnek, a maszkulin tulajdonságokkal (maszkulin jelleggel) felruházott, és ezeknek az ősanyáknak a “nehéz sorsot adó” Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelődések szintjén, tehát nagyon mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában is. Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a jellegzetesen maszkulin típusú bolygóknak: Napnak, a Marsnak, a Jupiternek és az Uránusznak a sűrű negatív fényszögelése által jelzett örökletes programokat, Fény ellenes programoknak neveztük el. (Jin= a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve a maszkulinitás első teremtő princípiuma.)
   Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik, apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert ez senkinek nem válik a hasznára. De ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint, mindig meg is találtuk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, az agresszivitásra való hajlam néhány év alatt feloldható és a lelki (mentális) egészség, illetve a családi béke ezzel helyreállítható!
Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási sorsot jelző, romboló programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát, egyéni meglátásait és ambícióit, a “program kezdő”, program-örökös” utód foganása előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa. És ezt annyira és olyan körülmények között, hogy az illető hölgynek (üknagyanyának, dédnagyanyának) a külső ellenállásra és lázadásra még csak nem is nyílt lehetősége. Ez a lelki elzáródást és szellemi nyomást okozó negatív léthelyzet belső (rejtett: többnyire még az illető hölgy által még önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából. Ez a belső ellenállás viszont, haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személy-ellenes, férfi-ellenes, szenvedélyes férfi megnyilvánulás-ellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót, lelki ellenerőket “termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában. És amennyiben ezt az ellenállási vágyát nem tudta nyíltan kiélni az ősanya, megvalósítandó, feloldandó szellemi csomagként – És anélkül, hogy erről a leghalványabb sejtése is lenne erről. - átadott az utódainak.
    Azok a lány gyermekek, akik ezeknek a férfi -és személyiség ellenes romboló programoknak (is) a megtestesülései, az anya elnyomottsági tudatának és titkos bosszú-vágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg a szerelmi, vagy élettársi kapcsolatukban: 1) Ugyancsak elnyomott, vagy zavart, kiismerhetetlen, introvertált személyiséggel, de időnként esetleg már hisztériás rohamokban is a felszínre törő rejtett agresszivitással élik meg a szerelmi, vagy a házaséletüket. 2) Szüntelen, de felfedetlen konkurencia-állapotban élnek a szerelmük, vagy élettársuk mellett. 3)Vagy a férfi ellenes és a személyiség ellenes mentalitást nyíltan felvállalva, szabadon élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött ösztönös személy-ellenes késztetéseiket a férjeikkel szemben, valamint a más, erős (erőszakos) és nyíltan kinyilvánított- vagy éppenséggel látványosan akarat-gyenge (gyáva, félénk, döntés képtelen) individualitással rendelkező személyekkel szemben. Ők a “tűzről pattant”, “nyelves” és nem egyszer a férfiaknál is agresszívebb női személyek, akikről a régiek épp úgy tudtak, mint a modern pszichológusok és főként az anyós-vicceket gyártó személyek. Mivel a rezonancia és a karma törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják, hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak a saját ősanyáiktól örökölt programjaik alapján (tehát ugyancsak az anyai ági szellemiség szerint, de persze anélkül, hogy az apai példa meghatározó értékét kétségbe vonnánk), két véglet szerint viszonyulnak a feleségeikkel szemben. Illetve a feleségeiknek ezekkel, a férfi-személy ellen nyíltan vagy rejtetten (pl. csendes neheztelés formájában megélt) irányuló konkurencia-harcával, fenekedéseivel, uralási vágyaival szemben: 1) Laza jámborsággal (nőies béketűréssel) elfogadták a papucskorányt és a női irányítást. 2) Még sokkal nagyobb terrort alkalmaztak mint az apósuk, vagy a feleségük nagyapja - dédapja és szórványosan, vagy rendszeresen, de néha (alkohol, vagy drog hatása, stb.) elképesztő kegyetlenséggel bántalmazzák és elverik a tűzről pattant, “nyelves” feleségüket.
    Fiú utódok esetében ez a személy-ellenes és férfi-ellenes anyai örökség, a nagyapákénál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más férfiak “durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Ritka esetekben, többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset (az illető férfi halála, vagy baleset szerű mozgás- de legalábbis ütés-képtelenné válása) szokta megszüntetni és ezeket a generációról - generációra öröklődő agresszív programokat. A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében, többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy már egészen fiatal korukban, sőt: már kamasz korukban fegyelmezhetetlen “vad motorosokká”, majd fiatal férfiakként, agresszíven vakmerő kommandó harcosokká, nyíltan, vagy rejtetten “dolgozó” terroristákká, vagy politikai, vállalati, esetleg egyszerű (feleség és- gyermekverő) családi zsarnokokká és közönséges kocsma- és utca verekedőkké válnak. Vagy, mivel a modern időkben a gyermekeket inkább csak az anyák, vagy az ugyancsak rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő nemű pedagógusok nevelik: túlzottan szófogadó fiúgyermekek, kamaszként és fiatalként is a felnőtt-gyermeküket gondozó és felnőtt-gyermeküket oktató anyukák szófogadó anyámasszony katonájává. Később, jobb esetben - a rezonancia törvénye alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt -, kemény feleségeik szófogadó szolgájává (papucshőseivé) vállnak. Rosszabb esetben, a nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári társadalmak sok vizet nem kavaró, nőtlen és családtalan agglegényei lesznek. Esetleg a toleranciáról és a győzelem vágyának a legyőzéséről szóló ultra feminista elméletek lelkes támogatói és tovább adói, akiket zavar minden szenvedélyesebb - férfiasabb megnyilvánulás (akkor is persze, sőt: akkor még inkább, ha ezt egy nő részéről érzékelik) és természetesen, zavar minden személyesség, minden nyers individuális megnyilvánulás, egészen a nyers művészi tehetség spontán kinyilvánítása is.
    Az így keletkezett Fény-ellenes családi programok modern megtestesüléseként születő női utódok felnőtti jelleme és annak megfelelő sorsa viszont ennél sokkal árnyaltabb, izgalmasabb és érdekesebb. Hamvas Zoltán szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a természeti, sem a spirituális valóságban, ezért a társadalmi béke is látszólagos. Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében : a múlt századok nyugati csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a fogászati rendelőkbe), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és csak azok a tájékozatlan személyek beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik, hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete ezektől a boldogságot hozni hivatott, állami és államközi gondoskodástól, eszmétől és kényelmi berendezéstől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a mesterséges boldogság-keltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az altatók a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő “gyógyszerek”.
    Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve ottani asztrológusi tevékenységem során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező, egyedül élő (elvált, vagy pártában maradt), vonzóan szép és jó kondícióban levő (fitt) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől egyig el kezd panaszkodni, és “cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott Magyarországon, nincsenek ehhez megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a fent leírt személy-ellenes, illetve férfi-ellenes program egy “ártatlan” áldozatával, a férfiaknak és a férfiasságnak a magasan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával van dolgom. Azzal aki, ha ne adj Isten, mégis beadja a derekát és hivatalos házasságot kötne egy férfival, a viszonya pszichológiai, vagy, amennyiben nála erősebb, vagy agresszívebb férfire találna (Ami egyre ritkább eset), testi háborúba fog torkollni előbb, vagy utóbb. Hogy a helyzetismeret (a személyi horoszkópokból kiolvasható programok ismerete) hiányában mennyire fajul el ez a háború, és mennyire válik a partner pszichikai, vagy fizikai kínzásáig is elmenő szellemi, vagy fizikai erőszakká már csak humanista kultúra, illetve spirituális igényesség és önmérsékleti képesség kérdése.
   Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból könnyen kiolvasható kauzális sors-programunk - karmánk manipulál. Az rángatja - tuszkolja végig az életen a Nobel díjas tudósokat, az államelnököket, a munkásokat, a tanárokat, az orvosokat, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a hivatalnokokat, a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes családi programokra utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei és agresszivitása irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett, művelt, a nagyvilág dolgaiban igen jól tájékozott hölgyek mindent tudnak a férfiakról ( - Ezért is tudják azt is, hogy olyan férfi, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők gyermeket szülhetnének, a hzájukban nem létezik!), csak éppen azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik és, hogy nem járnak rugóra. Illetve tudják, de épp ezért elégedetlenek velük és éppen ezért “a szerencsétlen fogyatékosságuk” miatt nézik le a férfiakat. Már hogyne haragudnának az amazonok, ha az ostoba és az ágyban magatehetetlenné váló férfiak becsapják és/vagy ott hagyják őket, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy szeretnék őket, miután azoknak kellőképpen bebizonyították az ügyességi, rátermettségi, értelmi és főként a női felsőbbrendűségüket?
    A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett, kellemesen társalgó, csínos és jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak magukra, család nélkül, boldogság nélkül, vagyis, hogy miért terméketlenek? - Azért az egyszerű tényért, mert ezek a hölgyek, nem tudják még, hogy az általuk elképzelt férfi ideál mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a “koedukáció” segítségével leszerelt, de ennek ellenére őket mégis gombnyomásra boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a fiktív keljfeljancsik mellett, még inkább boldogtalanok lennének! Mint ahogy minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának sem bevallottan boldogtalan egyébként. Ördögi paradoxon: női érzékenységükre, finom gyengeségükre és ezért a velük szemben tanúsítandó, szükséges toleranciára hivatkozva, megkaparintják a családfői szerepet, majd boldogtalanokká válnak ebben a sokat irigyelt férfiszerepkörben!
    A szélsőséges jelenségeket az ellenkező pólusra átváltó polaritás törvénye is beleszól viszont a személyellenes és férfi-ellenes sorsprogramok alakulásába. Ezért, ahogy az, ami az egyik ősanyánál mélyen elfojtott és a szív titkos zugába rejtett megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési - önérvényesítési késztetésként jelentkezik. És ugyanúgy, e jelenség fordítottjával: az akarat-gyengeséggel, az erélytelenséggel, a határozatlansággal, személytelenséggel és a közömbösséggel is találkozunk. Emiatt a megtévesztő jelenség miatt nem kapják a pszichológusok a rejtett agresszivitás, vagy a beteges közömbösség igazi okát, hiszen eszükbe sem jutna, hogy azt az anyai nagymama, vagy dédnagyanya férfi-ellenes érzelmeiben kell keresniük. És ez, a polaritás törvénye által az ellentétére állított, spirituális öröklődés jelensége téveszti meg többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de, akárcsak a természettudósok, a misztikusok is lineáris logikában (reinkarnációban) és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet “haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa és befolyás ellenére? Illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes, humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére? Sőt: azt, hogy miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges, vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák.

  Egy teljesen új, értelmes és a természeti- fizikai valóság által is igazolt világ nyílt meg előttem és gondolom, a jövőben az asztrológia előtt is megnyílik ez a valóság-dimenzió, amikor kutató asztrológusként a problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák (lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a reinkarnáció által kínált értelmezési lehetőségekben.
    A Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a Nap-fény allergia, a derekukat valamiképp mégiscsak az élet rendeltetésének beadó modern amazonok által szült (általában persze: egyke) gyermekekre jellemző betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek. Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen betegségben szenvedő feleségnek, a polaritás és a rezonancia törvénye szerinti, megfelelőbb férjet elképzelni sem lehet.”

     Miután a fent idézett Amazónia című eszmefuttatásomat közzé tettem, a következő leveleket kaptam egy, a diszkréció kedvért itt Iringónak nevezett hölgytől, akiről csak a negyedik – ötödik levélváltásunk után kezdtem sejteni, hogy, oly formában, hogy maga sem tud erről, magában hordja mindazokat az anyai ági sors-programokat, amelyek az új Amazónia polgáraira jellemzőek. Sőt: Iringó, nem csak, hogy maga is amazon volt anélkül, hogy tudott volna erről, de

a felsőfokú tanulmányai is olyan jellegűek, amelyek segítségével az amazoni mivoltát, a legfinomabb nőiségbe tudta rejteni még önmaga elől is:

 

„Kedves Kozma Szilárd! Nagyon szeretem az írásait. Hálás vagyok Dénes Máriának, hogy felhívta rájuk a figyelmemet.A világ kettősségben egész. Nyilvánvaló, hogy sem Amazónai elnőiesedett társadalma, sem az évszázadok óta szinte csupán férfiak által diktált kormányzás nem vezet egységre, a szó spirituális értelmében sem. A vallásban, ami évszázadokig uralta a világpolitikát, az "Atya" szerepét átvette a demokrácia "honatyája". Minden szélsőség szélsőséget szül: a világ elnőiesedését pont az, hogy el akarták férfiasítani. Ha a nőket, a női nemet, a női nem valódi megélését nem nyomták volna el erővel, vallási butaságokkal, stb. évszázadokon keresztül, akkor nem alakult volna ki a feminista mozgalom sem. A hatalomra vágyó, férfiak által kreált elnyomó politikának köszönhető a női oldal torzulása is. Ma ezt az évszázados "kódot" nyögjük. Senki sem találja a helyét. Érdekes, hogy szanszkrit nyelvben, ami az indo-európai nyelvek között a legősibb, van olyan szám, hogy "duális". Így van külön ragozása is minden igének duálisban, vagyis "Ők (ketten) mennek". Az egész indiai természet-megfigyelő, természet szerető kultúra és filozófia erre a kettősségre alapul. A Buddhizmusban például a nő a bölcsesség, a férfi az együttérzés princípiuma. A kettő egymás nélkül nem hatásos. Kettesben, vagy önmagunkon belül a cél e kettő egyesítése = Egység = Isten. "Nyelvében él a nemzet". Hol van az európai nyelvekből a duális? Iringó”

 

Iringónak a fenti levelét a következőképpen reagálta le, ugyancsak a diszkréció kedvéért, általam Zoltánnak keresztelt barátunk:

 

„Kedves Iringó! Azt mondod tehát, hogy a nők jelenkori (és mindenkori) helyzetéért a férfiak gondolkodásmódja, dominanciája, és irányító hatalmaskodó hajlama a tettes.
Kérlek, hogy a Szilárd weboldalán ingyenesen (Azaz csak az időddel fizetve.) és az Emőke oldalán feltett tanulmányok közül tekintsd meg a nőkkel, a családdal és a férfi-nő megnyilatkozásokkal, principális erőivel kapcsolatos tanulmányait. Nem mondom , hogy végérvényesen pálcát tör a téma felett, és módosíthatatlan formálhatatlan igazság, de eddig még a legjobb és legérthetőbb, amit olvastam, és eddigi ismereteim szerint egyetértek vele.
Ha már elolvastad, akkor a következő észrevételemnek adok hangot:
A nő és férfi mivoltában egyenrangú de nem egyenlő, hanem más.
A kettő szerep nem cserélhető fel, de a mostani időkben a magánéleti szerepek igencsak felcserélődnek. A társadalmi szerepek is, sőt a női struktúrát és az életben az egyetemességnek megfelelő szerepet nem ismerő, a férfi és női megtestesülés spirituális és szellemi mivoltát félreértelmező nőket tömörítő, az egyenjogúságért harcoló egyletek katasztrofális kártevésére gondolok. Ennek a következménye a párkapcsolati vagy családi(és társadalmi kibékíthetetlen) vita, addig amíg valaki meg nem unja és lelép, gyerekkel vagy anélkül, hisz ez egyszerű - elfutni. A zárójeles megjegyzésem arra vonatkozik, hogy ezek a szervezetek általában nem az egyetemesség fényében működnek , és ezért kártékonyak, és nem azok létjogosultságát kifogásolom.
    De ha tisztában volnának az "amint kicsiben úgy nagyban vagy amint lent ugy fent" egyszerű mondanivalójával, a MŰKÖDŐ családmodell fontosságával, és égető szükségességével, amivel egyébként az újszövettségi szentírás is foglalkozik sokat, akkor belátható volna, hogy nem is annyira biztos, hogy a nő szerepe az irányításban közvetlenül megjelenni, és a kirakatban egy férfi melett állni(hogy a darabszám-arány meglegyen.)Egy családon belűl hogy megy az ilyesmi? Egy jelenkori német közmondás (nem egyetemes igazságként)mondja: a pénz és a nők irányítják a világot. Miért gondolta ezt az író? Mert egy családon belül is az aktív , átvilágító behatoló, kezdeményező erőnek a férfinak kellene lennie és az is akarna lenni jó esetben(különben papucsnak hívják), és mégis a nő, a szeretetével irányítja ezt a férfit nem a reflektorfényben. Mindíg is a nők irányítanak, ha nem a kisebbségi érzet , a félelem és negatív hit és gondolat- zombiság munkál bennük, hanem a feminin struktúra ismerete és megélése.
Gondolom olvastad a Beauvoir: a második nem c. írását, mely épp ezt a témát feszegeti és igyekszik bizonygatni a nők mindenkori elnyomottságát a történelmi korszakokban. De nem ártana minden kisebbségi komplexussal küzdő (és a nőiességgel is küzdő) hölgynek feltennie a kérdést hogy miért? Egyáltalán tényleg el voltak nyomva vagy csak a nő-férfi szerep mibenlétének értelmezésével lehet a baj?
Gondolj csak bele ha már az egyenlő esélyeknél és jogoknál vagyunk, hogy szenet lapátolni, betonozni, bányában vagy kohóban , acélüzemben fizikai munkát végezni nőnek való? Megvédeni a családot nőnek való? Az egyenjogúság alapján igen, - szerintem visont, nem tudják tönkremenetel nélkül megcsinálni.
Vagy biológiailag és idegrendszerileg alapvető lényegi különbségek vannak férfi és nő között (a fizikairól nem is beszélve), nem egyenlőbb egyik a másiknál, hanem más.
A természet , az isten , az egyetemes teremtés rendezte így, és ezen nem hinném hogy a női mozgalmak fognak akárcsak egy hajszálnyit is változtatni. Tehát a férfi legyen férfi a nő legyen nő és viselkedjék is a spirituális struktúrájának megfelelően és minden rendbe jöhet kb. 100 - 150 éven belül. Komolyan mondom hogy olvasd el a Szilárd ajánlott tanulmányait és utána kíváncsi vagyok, hogy ugyanilyen marad-e a férfiellenességed.(azaz azután ki lesz a hibás ténylegesen?)
Persze, hogy a férfiak is hibásak és persze nekik is tisztában kell lenniük a férfi mivoltukkal , de az aktivitásukat ne irigyeld , az a dolguk. A spirituális öntudat szükséges mindkét nemnek de épp ezért csak egyik lehetetlen hogy hibás legyen mert bilaterális vagy duális a fizikai lét. 
- Amazónia, úgy tudom, legenda volt.
-A katolicizmus intézményesítése és a (mindenkori) hatalom eszközként való megjelenés (beleértve a nagy népirtásokat is Pl. a magyarok elleni 1526-os háborúra a Vatikán szenteli fel a török zászlót Mo. ellen, templomos lovag időszak, keresztes hadjáratok, stb. ..) és nem beszélve a cölibátus ellentmondó politikai és gazdasági alapú öncélúságáról (megannyi történet a papok cölibátus- szegéséről, homoszexualitásáról, pedofíliájáról és egyéb ön- és egyház hazudtoló történéseire gondolok itt , ami arra utal hogy a lábuk közt lévő erőknek még a nagy vallás sem parancsol) súlyos károkat okozott és az egyetemességet jól eltakarta az egyének elől, persze így vak vezet világtalant helyzet alakulhatott ki mára, sajnos igazad van, sokan nem tudják hol a helyük. Azt írod, hogy:
"A Buddhizmusban például a nő a bölcsesség, a férfi az együttérzés princípiuma." Nekem eddig az a képzetem (vagy tévképzetem?) volt, hogy ez fordítva van, de inkább az, hogy a bölcsesség nem köthető a nemekhez. Sajnos ezzel nem tudok azonosulni. Mindenképp igazad van, hogy a nemek spirituális szerepének a nem ismeretének az egyenes következménye a mai helyzet, de már érezhető kezd lenni az igény a spirituális megismerésre, hogy hogyan is lenne a jó, és lassan, de jelennek meg azok, akik áldozatot és erőt nem kímélve propagálják tapasztalatból (jobb esetben) a lehetséges megoldást mint pl. Szilárd és Emőke minden tiszteletem az övék! Üdvözlettel: Zoltán”

 

„Kedves Zoltán! A hozzászólásomban nem látsz olyat, hogy azt állítottam volna, hogy "a férfiak a felelősek". Annyit írtam, hogy ha az egyik oldalon elindul egy hatalmi törekvés, vagy egy szélsőséges vonulat, akkor az a másik oldalon is szélsőséget szül. Nem lehet megmondani, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. A két nem együtt Egész, így végül is mindegy, melyik oldalon (vagy esetleg mindkettőnél egyszerre) indul el a szélsőséges burjánzás, az, az Egység felbomlását jelenti, mindkét nemre egyforma kihatással. Innentől indul a szamszára, vagyis a duális világ, ez a folyamatos "láncreakció" tartja mozgásban a világot, jó távol, ha nem egyre távolabb az Egységtől. Igen, a Buddhizmus szerint úgy van, ahogy írtam. A Bölcsesség passzív, az együttérzés aktív, valaki felé irányuló, cselekedetre sarkalló. Néha felváltja az "ügyes módszer", ami szintén aktív. Hát többek között pont ezért. Az alapvető, és legfontosabb mondanivalója pedig az, hogy önmagunkon belül is egyensúlyba kell hozni a féri és női oldalt, vagyis egyszerre kifejleszteni a bölcsességet és az együttérzést/ügyes módszert. Mellesleg kicsi vagyok én a Szilárd mellet, sőt, megkockázatom, hogy Te is sokkal tájékozottabb vagy nálam bizonyos dolgokban. Miért is kritizálnék, ellenkeznék, bírálnék én bárkit is? Nem látom okát. A gondolataimat, meg talán leírhatom, mondjuk legalább állampolgári szólásszabadságom végett. Iringó”

 

„Szia Iringó! Nos ha ténymegállapításnak szántad akkor igazad van a nemek szerepvesztése és keveredése, valamint a princípiumok fals megjelenését illetően, ha megbántottalak volna akkor bocs, de egy kis „hímség-ellenes” sovinizmust véltem nyomokban felcsillanni a sorok közt, amit nem hagyhattam annyiban. De ha nem így volt akkor is jó, hogy erről legalább beszélünk vagy írunk. Természetszerű, hogy a másik ember vagy a más nemű princípium hibáztatása csak növelheti a távolságot közöttük, hisz a kifele mutogatás nem más mint a felelősségvállalás hiánya és elkerülése, azaz nem vállalom fel, hogy én okoztam így vagy úgy az okozatot. Hogy hol került porszem a gépezetbe? Erre szokták viccesen azt mondani, hogy kettőt és könnyebbet, valószínűleg azonban az urbanizálódott és elkényelmesedett, kozmikus spirituális lemerevedés fele tendálás folyamatának része vagy inkább következménye lehet ez is. Az eltávolodás és elszigetelődés a felettes éntől. Ugyanakkor a nem-tudás a tudatalatti énről. Ez nem csak a nemek szerepzavarát idézi meg, hanem az ember mint kártékony kártevővé válása az anyaföldön-t is. Valaha az ember egészséges sejtje volt a földnek (nem is olyan rég kb. 5-600 évvel ezelőtt még mi magyarok is) most mintegy rákos sejtburjánzás viselkedik a szó szoros értelemben az előbb említettek miatt. Ez persze mindent összezavar a családok szintjén is. Egy megoldást látok, hogy a rossz kód helyébe a jó, egyetemes, isteni kód befogadása és következetes tartása egyének szintjén és társadalmi szinten is. Mindenképp így lesz előbb utóbb, több vagy kevesebb fájdalommal, a nagy szabad akaratba mindenki csinálja a saját kis önző dolgait, kényelmességét , pedig mennyire látszik, hogy félreértelmezett ez a fajta szabad akarat, aminek nagy az ára már most is, ezt Szilárd is kifejtette, részben tőle is idéztem most.
Egyébként Hamvas művei egytől egyig önmagukban és külön - külön is beavató és önbeavató művek, zseniálisak, így lettek megalkotva, nem csak egy mű, hanem egyetemes kódokat kapsz tőle, ami ma nagykincs és ritkaság. Be kell vallanom mivel én is félig apa nélkül nőtten fel nekem is tanulnom kellett és kell férfinak lenni , na nem szexuálisan, mert az ösztön, az van, hanem morálisan, meg viselkedésben, hát nem könnyű élő példa nélkül. Ha apámat mintáznám le verném a barátnőmet, innék, megcsalnám, és kocsmáznék állandóan, féltékenységgel idegesíteném ronccsá stb.. Na most ettől eltérő ideát hordozok magamban.
A káoszosodásban a teremtő rend befogadása, és értése, alkalmazása, és terjesztése talán kulcs lehet.  Zoltán”

 

„Kedves Iringó és Zoltán! Nagyon örvendek, hogy az Amazóniám ilyen termékeny eszmecserét váltott ki - hiszen a fő vezérelvben: a nemek dualitásának az egységében, illetve azoknak a hétköznapi látszat-megnyilvánulások fölé emelésének a szükségességében egyet értetek nem csak egymással, hanem valahol velem is! – vitát eredményezett köztetek. Kiemelném annak a fontosságát is, amire Melinda hívja fel a figyelmünket! Hiszen számtalan un. férfiassági, és nőiességi, betegségi problémának az igazi, spirituális eredete éppen abban gyökerezik, hogy az illető személy, vagy egyszerűen képtelen felvenni és magába integrálni a másik nem pozitív tulajdonságait (Nem csak az impotencia, hanem az egyszerű prosztata-gyulladás is annak a jele, hogy az illető férfi - férj, családapa - képtelen az ellazulásra, az odaadásra, az oldódásra és az oldott állapotok mélyebb átélésére, illetve, hogy nem hagy magának, nem szán magának és a családjának, a feleségének elég időt erre. Pedig mennyivel - sokkal! - könnyebb lenne ez, mint idegesen orvoshoz, szexológushoz, pszichológushoz rohangálni és férfiasság-serkentő szerekre, viagrára, vagy éppenséggel iszonyatosan drága antibiotikumok vásárlásra spórolni!), vagy teljesen hibásan és rosszan éli meg azt. Vagyis, éppen azt veszi át a másik nemtől, amit még attól sem kellene elfogadnia. (Pl. férfiak a nőktől szeszélyességet, a hangulatoskodást, a hisztériázást, az öncélú érzékenykedést, a titkolózást, az elhallgatást, az inszinuációt, és az érzelgősséget. És a nők a férfiaktól a steril okoskodást, a mindent- irányítási és beavatkozási mániát, a kegyetlenkedést, a pragmatikus rátartiságot, az önérzeteskedést, az arroganciát, a kíméletlen nyerészkedést, a beteges merkantilizmust.). Ugyanúgy tehát, ahogy a prosztata betegség az öncélú férfiaskodásnak, illetve az igazi (a tudatos) férfiasság hiányának a jelei, ugyanúgy a petefészek-problémák egyenesen a zavarosan (ellentmondásosan) és szélsőségesen megélt, vagy elutasított női szerepvitelre utalnak. Amiként tehát a férfiasságom nem csökken, hanem csak növekszik - erősödik attól, hogy az apai szigorúság és következetesség mellett, megtanulok gyöngéd, megértő és játékos lenni és nem félek attól, hogy férfiatlan az, ha néha egyedül takarítok, gyermeket etetek, altatok, vagy ha, akár csupasz kézzel is, de kimosom és megtörlöm a gyermekeim fenekét, hogyha pelenkázok, vagy pelenkát mosok (Az első három gyermekünknél, még a klasszikus - tehát nem eldobható! - vászonpelenkákat használtuk), ha bioenergiával gyógyítom őket, de legalábbis a gyógyulásukat elősegítem azzal, ha a szívemre veszem és ott tartom sokáig, és úgy, közvetlenül szívtől- szívig áramoltatom beléjük az egész szülői, emberi és miért ne, az Isteni szeretetemet (Ami persze még koránt sem jelentheti azt, hogy ezek által teljességgel átvehetem ez édesanyai szerepet!). Ugyanúgy elvárható a nőtől is, a pozitív férfi (Apai) gyakorlati cselekvéseknek és szellemiségnek - pozitív férfi magatartási formáknak - a személyiségébe való integrálása. El egészen a biztosíték- és villanykörtecseréig, a házi csap-és villanyszerelésig, a mosdó- és vécékagyló kidugításáig. Sőt: az egyes esetekben rögeszmés-erőszakosan, vagy szemforgató módon, szerény- szenteskedőn ("szereteteljesen"), de annál alattomosabban a család dolgaiba és intimitásába beavatkozni igyekvő anyóssal és/vagy apóssal, a saját anyjával és apjával való maradéktalan elbánásig. És persze addig is, hogy ne midig csak a férjtől, az apától várja el azt, hogy fegyelmezze, és ha ez szükséges akár testi fenyítésbe is részesítse a gyermekeket, esetleg éppen annak az érdekében is, hogy a munkahelyén esetleg idegileg és mentálisan kifárasztott, szerencsétlen férjének is adjon egy kis lehetőséget a lazulásra – az oldódásra. Szóval, nem tudom, kedves Iringó, hogy a dualitás kéréseit átgondoltad-e ilyen gyakorlati problémák felvetéséig és megoldásáig is, vagy egyelőre csak meghatóan tetszetős elméletként szokásod azt megemlíteni? Mert talán sejted, hogy nem is dualitásról van itt szó, hanem a nemek pozitív szerepköreinek a megőrzéséről és betöltéséről első sorban, és a másik nem pozitív vonásainak, állapotainak és képességeinek az átvételéről, az androgünoszi állapot elérési szükségéről másodsorban. Ezt nevezik egészségnek, vagy egységnek, ahogy te nevezed. Nos, elárulhatom neked, hogy ez az egység, amiről csak az igazi beavatottak és bölcsek tudtak, nem a hangzatosan misztikus rangokat viselő rendkívüli próféta-egyéniségek testesítették meg. Ez nem volt meg emberiségben és még csak a civilizációk szintjén sem, soha, tehát nem is volt, ami elvesszen. Ahogy Hamvas Béla mondja, az aranykor bennünk van, nem az időben. Ezt egyénileg és páronként és családonként fel lehet - és lehetett - fedezni bármikor a történelemben, de a leginkább most, ezekben az apokaliptikus időkben, amikor a dolgok - vagyis a mindössze az emberi butaság által, de soha és senki által rosszindulattal el nem rejtett igazságok - a felszínre kerülnek és megmutatják az igazi arcukat. Szilárd”
 

„Iringó: Kedves Szilárd! Mindenben tökéletesen egyet értek. Az önmagunkba integrált jin-jang egyensúlyt nem tetszetős elméletként vetettem fel, hanem egy valós probléma gyökereként. Lehet, hogy nem írok olyan bőven, mint Ti, majd igyekszem jobban kifejteni a mondani valómat.Az egyén szabadsága számomra azt jelenti, hogy mindenki "önmaga" lehet, a nélkül, hogy bárkit is elítélnének, megbélyegeznének, kitaszítanának. Nagy tömegeiben férfira és nőre lebontva, a "divat" gúzsba köti az embereket: megszabja, milyennek kell lennie egy nőnek, és milyennek a férfinak. A sok kis "buta" meg követi ezeket a kliséket, és közben a legfontosabbat veszíti el: férfiasságát vagy nőiességét. Férfiak tekintetében a média mit sugároz: sosem sír, kemény, mindig ura a helyzetnek, erős, okos, stb. Ha valaki kívül esik ezeken a szempontokon, vagy nem bír mindig megfelelni nekik, akkor már nem is férfi. A nő: bájos, szép, okos, karrierista... az anyaság valahogy nem tűnik fel sehol. Mást sem teszünk, mint "megfelelünk". Minek? Kinek? Senki sem teszi fel ezt az egyszerű kérdést.
A keleti filozófiák szerint a legfontosabb kincs az elégedettség, az öröm. Ez nem a vágyból származó, szerzésen alapuló öröm, ami múlandó, hanem az egészséges tudat, az Istennel és az Univerzummal együtt rezgő harmonikus lét, az a benső fény, amit senki sem vehet el. Itt nem zavar a másság, nincsenek kategóriák és elvárások, a lélek szabad, és Istennek sem akar megfelelni, hanem csak együtt száll az Univerzummal. Eleve Istent sem lehet kategorizálni: nem adhatsz neki nevet, mert Istennek bármi lehet a neve, hiszen minden hang hozzá tartozik. Minden hang belőle ered. Ugyan így nem adhatsz neki formát sem, mert ő határtalan, minden forma megteremtője. Ezért szeretem a Rigvéda Teremtéshimnuszát, mert Istent az "Egy"-nek hívja. Ő az egység, az első, a névtelen. Formát sem kölcsönöz neki, hiszen Isten határtalan! Egy ilyen Isten, ha a legfőbb célja, hogy hozzá térjünk meg, miért is akarna minket korlátozni? Minden korlátozás emberi találmány. (- Szerkesztői megjegyzés: Ezekben a, mondhatni szabadelvű vallásos mondatokban, érthetővé válik Iringónak az erős önámítási hajlamán alapuló idealizmusa, illetve az, hogy, akárcsak a többi, hozzá hasonló keleti misztika kutató, nem érti a „korlátozó” anyagi világnak a kihagyhatatlanul fontos  szerepét és funkcióját a megváltás elérésében. Az Isten célja ugyanis nem az, hogy a régi önmagához megtérjen a teremtésből, hanem az, hogy megújhodva, megtisztulva térve meg, képessé váljon a Lilith által megzavart abszolút állapot újbóli elérésére és ugyanezt „várja el” tőlünk is. Nem térhetünk meg hozza teljes mértékben tehát bármilyen formában, hanem csak, és csakis a korlátozó anyagban történő teljes megtisztulási – kiegyenlítődési feladataink elvégzése után, annak következtében. – Amennyiben ilyen vallásos – Istenes! – kifejezéseket használunk e metafizikai folyamatok leírására.) 

A buddhista üresség pont Isten határtalanságának felel meg. Az üresség forma, a forma üresség. Üres, mint a határtalan tér, ugyanakkor minden formát magába záró: bármi megjelenhet belőle. Engem a buddhizmus ezen tana vitt közelebb Istenhez, azóta hiszek benne igazán. Ami még a hindu teremtés esszenciája: az Isten egyedül érezte magát, és meg akarta teremteni a Világot. Hatszor indult neki, mindannyiszor működésképtelen volt a Világ. Hetedszerre már nem maradt ereje, csak Önmaga. Így Önmagát áldozta bele a világba, ami (pont ezért) működőképes lett. Isten ezért van jelen mindenhol, mindenben és mindenkiben. Úgy tartják, hogy minden egyes áldozattal egy kicsit visszateremtjük őt, ezért nem mindegy, milyen szándékkal, milyen cselekedetet (karma) követünk el. Isten vágya volt az Ősvágy, és ez tartja mozgásban a mai napig a világot. Ezért tanítja a buddhizmus és a hinduizmus is egyaránt, hogy a vágyak gyökerét kell elvágni. (Szerkesztői megjegyzés: És itt téved mindkettő: A Lilith hatásait: a vágyakat, mivel a forrásuk abszolút erő, nem lehet sem elvágni, sem elfojtani, elnyomni, vagy bármiképpen megszűntetni, semmiféle misztikus praktikával, hanem csak és csakis feloldani és meghaladni lehet „a korlátozások” között felvállalandó általános és egyéni életfeladatok végrehajtása közben szerzett tudatosítás segítségével. Éppen ezért, a gondolkozást nem megszüntetni kell, mint ahogy tanítja a két vallás, hanem a Lilith által vezérelt egoista spekulációs készséget és gondolkozási késztetéseket kell egyetemes léttudattá alakítani.)

S való igaz, aki a jelenben él, örül annak, amije van, az a boldog, az van Isten közelében. Ha láttatok már ilyen, igazi hívőt, a szeme ragyogással teli, mosolygós, és láthatatlanul árasztja magából a pozitivitást. (Sz. M. – Hát kell ennél érzelgősebb vallásos megközelítés?)
Egyetértek, hogy ma nincs más út az Egységhez, csak Isten útja. Mivel Isten mindenütt jelen lévő, nem az a fontos, hogy minek hívják, és hogyan ábrázolják, hanem hogy mi van az emberek szívében. Ez a lényeg, és nem a külsőség.”

 

 

 

 

 


 „Szilárd: A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál, és ezért a női spiritualitás és bölcsesség szempontjából sokat nyom a latban, ha a Hold erős pozícióban van, például a Sárkányfarokkal, vagy az Ascendenssel együtt állva, miközben a Nap alig fényszögelt és inkább csak negatívan. Azt magam megírtam már hét évvel korábban, egészen pontosan a regényem 19 fejezetében, ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas nevezi: a létrontás, már csak a második mozzanata a megváltás ellenes magatartásnak, és ezért ez, a Luciferi aktusnak egy sokkal nyilvánvalóbb - Anyagi és ezért gyengébb és nőies! - következménye. Az első megváltás ellenes aktust ugyanis, még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által befolyásolt, vagyis a folyamatosan öncélúvá változni próbáló Fény ősprincípiuma. A Fény angyala: Lucifer, az által válik ördögivé, hogy nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot, illetve, az által, hogy nem akar a Szeretet által újra egyesülni az abszolút egységgel.
    Én egy olyan mostohaapával nőttem fel, aki civilben, és otthoni körökben Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és a mindent, de abszolút mindent megoldani és elrendezni képes férfias intelligenciát dicsőítette, és abszolút pátriárkáként, tehát abszolút hím családi önkényúrként viselkedett. A biológiai apám, viszont ennek a másik végletét testesítette meg, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az anyámat a mostohaapa brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge, megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. E gyenge férfi és a hatalmasokkal mindig kiegyezni, azokkal baráti szövetségre lépni igyekvő édesanyám édesapja, az én anyai nagyapám tehát, ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, és, az őt szerető, szófogadó egykéjeként, ezt egy-az egyben átvettem tőle. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és húsvétkor és karácsonykor könyvet ajándékoztak. Nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt a nézetet (és erről még elméleteket is hangoztattam akkoriban), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, és az ártatlan nők csak ennek, a mikor hőzöngő és kegyetlenkedő, mikor akarat-gyenge férfiak által kreált tragikus helyzeteknek az elszenvedői. És ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg a velem egy korú kedves és ártatlan nők illetve az őket védő édesanyák, egyértelműen és határozottan rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez az anyám által belém nevelt ferde tudati reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem élt, hogy még az első bűnbeeséséi aktusnak is (A Lilith első diadalának), mindössze a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel elsőként, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, fogadja be az öncélú élvezetet és kényelmet biztosító pragmatizmus koncepcióját, vagyis, hogy nyelje le az életnyerési lehetőségekben való ézsaui, júdási és fausti hitnek az almáját.

   Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbe-esett élet állapota is kettős!

   Miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a női princípium: a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, és így a teremtést átvilágítva, a megváltást is lehetővé tenni, addig:

    A Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Sátánná változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat gyakorolni és a Fényt átvilágítani. Értsd alatta: a nő a férfit tanítani, irányítani).

    A modern időkre lefordítva: a Sátán a férfit, illetve a férfiasságot elutasító nő, vagyis a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, a luciferi tudomány segítségével, tehát önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (A mai nők: harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjanak egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képesek!) megtermékenyítetni.
     A Lucifer metafizikai jelentésére úgy jöttem rá, hogy hirtelenjében egyszerre igen durva visszajelzéseket kezdtem kapni arra a, valamely nemes haragomban hozott, fölöttébb értelmes elhatározásomra, hogy nem fogom Emőkét többé semmiről, amit felfedezek, felvilágosítani.
    Egy női olvasónk is, arról tett panaszt, hogy mennyire bántja őt az, hogy nem tudta a misztikus tudását (Fényét) nekünk átadni, mivel mi nem bizonyultunk rá eléggé nyitottnak és méltó befogadóknak, miközben azzal áltatja magát, 29 évesen és hajadon (amazon) állapotban, hogy azért nem tud anyává válni (megtermékenyülni), mert a társadalmi (külső!) körülmények még mindig nem akarják ezt számára lehetővé tenni!”

 

„Jónás: A globális és a magánéleti "liberalizmus", mint két folyamatosan egymást lehúzó önemésztő örvény. Ha megnézzük a folyóirat-kínálatot egy újságos-standon, megnézzük a kereskedelmi tv-k szappanoperáit, vagy bizalmaskodó pletykaműsorait, a reklámok célközönségét, akkor egy önmagából kivetkőzött női torzókból álló társadalom képe bontakozik ki. Amiből hiányoznak a férfiak, apák, nagyapák. Egyébként Gyurcsány szavazóinak döntő hányada a nők, különösen a nyugdíjas nők közül kerül ki.”

 

„Maresz: Ez az egész helyzet, azért nem teljesen a nők műve. Nem áll szándékomban minden kábult nőt védelmezni, de azért a ló túlsó felére se essünk. A dolgok kézbentartásának kérdését illetően egyenlő felelősséggel bír mindkét nem képviselője. Mert ugyebár a fényhozó és az átvilágító a családban a férfi kellene ám legyen. Miként lehet az, hogy pl. egy zsidó férfi (persze, amelyik nem homokos-liberális) megtudja győzni a feleségét, hogy legalább 5 gyermeket szüljön, a magyarnak meg nem? Számos családdal találkoztam ahol a kifejezetten a férfi nem akar gyermeket és az miatt apad a magyar nemzet. S szerelemgyermek esetén, nagyon sokszor éppen az apuka az, aki kötekedik és kételkedik, hogy nem az övé a gyermek, amikor nyilvánvalóan az. Ezt a hamis boldogság fertőt nem lehet csupán egyik nemnek a nyakába varrni.

Persze tudom, hogy Ti ezt mind tudjátok, de azért ez is megér eszmefuttatást. Már csak azért is, hogy a férfi is tudja, hogy spirituálisan és gyakorlatilag milyen hamis felelősségeket hordoz és vállal fel. Számomra igen visszataszító, amikor egy férfi gyermekvállalásról, meg családalapításról hallani sem akar, ezért el tudom képzelni, hogy egy férfi számára még visszatetszőbb, amikor a nő próbálja kicselezni ezt, de azért ez mindkét nem szellemi tisztánlátásán és személyes elvárásain múlik.”

 

„Jónás: Még mielőtt kialakulna egy félreértés, nem áll szándékomban elverni a port kollektívan a női nemen! A kérdés eléggé összetett, mert eddigi élettapasztalataim alapján az alábbi törvényszerűségeket tudtam magamnak felállítani:

1. Párkapcsolati szempontból, minden esetben a nő választ magának párt. A buta nő ezt egyértelműen követi el. Az okos és ügyes nő ezt úgy csinálja, hogy a férfi azt hiszi, meghódította a nőt.

2. A gyermek vállalása: mikor, hány gyermeket, ez is a nő kompetenciája.

3. A fiúkat, férfiakat (mint leendő és potenciális párválasztási lehetőséget az utódoknak) is a nők, az anyák nevelik fel. Elsősorban. Lehet, hogy ez a baj?

4. A magzati létezés és a gyermekszülés révén olyan lehetőséget és felelősséget kap az anya, amit egy férj és apa soha nem tud "überolni". Tetszik, nem tetszik ez a férfiaknak: ez így van.

    Ezeket a megállapításokat én, (miután elég szépen meg is őszültem ebben az "iskolában") tapasztalatok révén alakítottam ki. Spirituális, vagy asztrológiai szempontok sincsenek benne, még ateistaként is ha valaki gondolkodik, eljuthat ezekre a gondolatokra.

Tudom, hogy anyagilag, társadalmilag, a férfi-nő, apa-anya, férj-feleség viszonyrendszerek ennél sokkal bonyolultabbak. Tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon sok értelmes nő élete siklott és siklik ki, az aktuális és felelőtlenségében degenerált férfi társtól. De ha mi, akik próbálunk a paravánok mögé látni nem tudunk "lényeget látni", akkor mit várhatunk el egy csepeli panelban lakó lumpentől?

 

„Edit: Az itt szépen pontokba szedett megfigyeléseidből azonban neked is feltűnhet , hogy mi a bibi. Az, hogy a férfiak NEM DÖNTENEK. Leseperik a vállukról a felelősséget, ezért hogy egyáltalán legyen döntés, a nők a megmondók. Tehát két lehetőség van:

- Vagy nemet mondanak a családalapításra

- Vagy tesze-toszán áthárítják a döntéseket másokra, jelen esetben a nőkre, akik így kénytelen -kelletlen elférfiasodnak.”

 

„Linda: Én azt olvastam valahol, hogy a Vízöntő korszakában, erősen kilendült és eltolódott az élet a jang pólus irányába. Másrészt, akárhogy is vesszük, a nők férfiasodása a nőktől indul, hiszen ha csak rágondolunk a két világháborúra ,amikor java részt nők maradtak életben, igencsak "felkötötték a gatyájukat". Férfiasak lettek, gyerekeikre meg jól belenyomtak egy csomó "anyait". Kezdtek eltűnni az édesapák, ahogy valahol ezt Szilárd és Jónás is kifejtette. Azokat is nemcsak hogy jobbára nők neveltek, hanem feleséget is jobbára anyai mintára választottak. Ehhez hozzájön a lefokozott valóságérzet. Linda”

 

„Jónás: nem feltétlen a "nemek" harcának látom ezt a kérdést. Mint ahogy az agresszió és békesség mint alternatívák sem férfi-női ellentétpárok. (Világháborúk mint példa) A magyarság szempontjából sem most kezdődött a gond. Szilárddal már régebben beszélgettünk erről levelezésünkben, még amikor nem volt ez a fórum. Amennyire saját felmenőimet, illetve feleségem felmenőit vissza tudtuk vezetni, nagyjából a XIX század vége és XX. század eleje volt az a fordulópont, ahol a férfi eltűnt a képből. 4 nagyszülőpár esetén tűntek el nagyapáink és ebből egyetlen nagyapa volt csak háborús áldozat. A többi egyszerűen kihalt nagyanyáink mellől!

A "döntéssel" mint feladattal kapcsolatban: A párkapcsolat létrejötte szempontjából szerintem SOHA nem a férfi döntött. Az új család létrejöttét a történelmi korokban nagyban meghatározta a lehetségesen rokonságba kerülő családok társadalmi, vagyoni helyzete és státusza, illetve ezek különbségei. A házasságok létrejöttéhez a szülők beleegyezése, megállapodása volt a döntő, itt is a "lányos" szülők, a menyasszony szüleinek döntése volt a végleges.

A másik gondot az jelenti, hogy a hagyományos férfiszerep (a család eltartója és védelmezője) a társadalmi változások következtében kikerült a férfitársadalom kezéből. A felelős döntéshez mindig szükség van jogosítványokra is. Maresz”

A harmadik megjegyzésem (most nagyon meg fogtok haragudni): az anyák permanensen kiherélik fiaikat. Önmaguknak nevelik fel őket, a leendő meny halálos és gyűlöletes ellenség, akivel aztán sok éves, esetleg évtizedes hierarchia harcot vívnak egymás ellen. Ha testamentumot akarnék adni a leendő férfiaknak és apáknak, akkor csak annyit mondanék: vívják meg szabadságharcukat saját anyjuk ellen, lehetőleg jó korán. Mert ha ezt elmulasztják, akkor önmaguk is, leendő feleségük is, végül pedig a saját anyjuk is "rámegy" a torz helyzetre.

 

„Szilárd: Nagy Konsatntinék által kanonizált kereszténység, nem a Jézusi, hanem a Júdási gondolkozás jegyében működik és ennek a gondolkozásnak (kultúrának) a táptalaján jött létre e nyugati liberális-humanista civilizáció. A Marika figyelmeztetése természetesen, igen fontos, és megtermékenyítő, de itt most nem az a dolgunk (És tudom, hogy ezt ő is így gondolja), hogy bármelyik nem képviselői között is hibásakat keressünk, hanem az, hogy kauzális szempontból megértsük a nemzeti krízist, hogy nem mondjam: a magyar demográfiai és politikai katasztrófa okait. Márpedig ehhez a két nem által megtestesített ősprincípiumok eredeti, metafizikai rendeltetési funkcióit kell megértenünk. Az egyetemes törvényekről szóló bevezetőben már tisztáztam, hogy a nőnek, mint a Szeretet megtestesülésének, két funkciója van: a teremtő energia-és élet- kiáramoltatás, tehát az egység megbontása, és ugyanakkor az egységbe való visszacsatolódás és visszatérés biztosítása. A férfinek viszont az átvilágítás - értelmezés és ez által a megtermékenyítés. Nem is annyira a megtermékenyítés véghezvitele érdekében kapott több fizikai és akarati erőt (vakmerő elszántságot) a férfi, hanem azért, hogy az értelmezési képessége érdekében megszerzendő gyakorlati életfeladatait (Próbatételeit) kibírhassa és beteljesíthesse. Márpedig éppen emiatt, az erősebb fizikuma és harci reflexei miatt, az ő dolga a család eltartása és minden más nemű "külső körülmény" biztosítása, miközben a nőé a belső egység fenntartása és a teremtés (szülés és táplálás) mellett, a szereteten (családi tűzhely melegítésén) keresztül a belső mágikus erők tiszta és zavartalan működtetése. Mindkettőnek egyformán arányos felelősség jut tehát a létben - és a családban, az utódok létrehozásában, gondozásában és nevelésében, de egészen más jellegűek ezek a felelősségek, nincs amiért az egyik a másikon kérje számon a felelősségeket. Mondhatnám úgy is, hogy végezze el mindenki a maga dolgát (Vállalja fel a nemének megfelelő keresztjét: a megfelelő felelősségeket) és nem lessz baj. Hiszen Jézus is ezt mondta: vegye fel mindenki a maga keresztjét! Hogy mennyire igazam van abban, hogy a jelen kereszténység kultúrkörében - tudományos és köznapi gondolkozásában - mennyire a Judási logika az alap és nem a Jézusi, az is bizonyítja, hogy ebben a civilizációban, mindenki elsősorban a kereszttől: a nemének megfelelő felelősségtől akar megszabadulni. A nő a gyermekszüléstől, táplálástól és gondozástól, a férfi az anyagi felelősségektől és az apai, tehát szigorúbb, fegyelmező - a gyermekeknek nem hízelgő, azokat a következetesség igénylése és elvárása helyett ajándékokkal nem korrumpáló - nevelésért való felelősségtől.

 

Jézus viszont, de lehet, hogy ő ezt kifejtette csak az evangéliumot lejegyző Lukácsék felejtették ki, illetve Nagy Konstantin teológusai cenzúrázták ki a szentírásból, elmulasztotta hozzá tenni azt, hogy hagyjon békét mindenki a másik, a mások keresztjének! Ha ezt a kitételt is benne hagyták volna az evangéliumban, ha ez megtörténhetett volna, a képviselő – irányító politikusok váltak volna funkció nélkülivé, de legalább is nem részesülnének akkora hatalomban mint Nagy Konstantin és utódai. A jelen téma szempontjából, itt arról van szó, hogy egyikünket sem neveltek jövendő édesapának és/vagy édesanyának és sem a lányokat, sem a fiúkat nem tanították meg, nem hogy arra, hogy mit is illik tisztelni a másikban. És a piackutató liberális kereszténység kultúrkörében ma ezt sehol nem teszik, az egyházi házasságkötések előtti, nevetséges házasságra való felkészítéseken kívül, ahol szegény katolikus papok, vagy a még meg nem házasodott protestáns lelkészek olyasmiről kell beszéljenek, amihez a különböző fogadalmaik, illetve tiszta erkölcsiségük szerint egyáltalán nem szabadna, hogy értsenek: a szexualitásról. Arról ugyanis mindenki megfeledkezik manapság, hogy amennyiben a nőben az anyát, illetve a potenciális anyát kell tisztelni és nem a jó bőrt, a jó husikát, a dögöt, bombázót, vagy a hozományát, ugyanúgy esetleg a férfiben is lenne valami tisztelni - vagyis megengedni és elvárni való. - Azon kívül, hogy esetleg pénzt keres és nem impotens… Valamit tehát, aminek az értéke esetleg ugyanakkora súllyal bír az életben, mint a nő szülő-képessége. De hát hogy tisztelje ma a nő a spirituális férfiasságot, amikor az első amit magában nem tisztel és esze ágában sincs tisztelni, az éppen a saját anyasága, vagyis a családanyai szerepköre? Hiszen még arra sem tanítják meg a fiúkat és a lányokat, hogy mit is tiszteljenek saját magukban: mit kell elvárnia egyiknek és a másiknak is elsősorban önmagával szemben!

 

Hát ebből: a nemek eredeti metafizikai (spirituális és kauzális!) funkciójának megfelelő fizikai és pszichikai potencialtásokra (képességekre és lehetőségekre) alapozó családi szerepkörökből kiindulva, kellene a felelősségeket megbeszélni, és nem a felelősséget számon kérni a másik nem képviselőin! Mert abban Jónásnak végképpen igaza van, hogy ha a civilizált ember mérhetetlen és kíméletlen kapzsiságának Lilithje által való vezérletének) köszönhetően némileg fel is borultak és ki is cserélődtek a nemek szerint szerepkörök. Hiszen a nagyokos természettudományunk és technikánk mindössze azt képes szolgálni egyelőre, hogy az élvezeti és a kényelmi lehetőségeket - a luxust - a maximálisra fokozzuk. Valamint azt, hogy ezeket bebiztosítsuk a természeti folyamatokkal szemben, és az ugyancsak nagyobb élvezetre és a kényelemre vágyó, de ilyen jó természet-kizsákmányoló technológiával még nem rendelkező, „visszamaradott” természeti népekkel szemben. Az apák (Az egyre kevesebbek) még mindig többet dolgoznak és kujtorognak a külvilágban, mivel hogy ez is a rendeltetésük szerinti dolguk, hogy külső tapasztalatokat és ismereteket szerezzenek! A férfi princípium héber nyelvű megfelelő kifejezése tapasztalati ismeretet jelent, (legalább is Hamvas szerint.). Ennek következtében még (Hála Istennek!) mindig az van amit Jónás barátunk is, az éles elméjével megfigyelt: az óvónők, tanítók, tanárok, pedagógusok, pszichológusok és pszicho-pedagógusok mellett, még mindig az anyák nevelik a fiukat is és a lányokat is, és nem az apák(!), legalábbis mennyiségileg nagyobb időtartalomban. Nos, látott valaki is mostanában olyan anyát, aki a fiuk - férfiak megbecsülésére, tiszteletére tanította a lányát, lányait? Előre meg adom a választ, mert 12 éves gyakorló asztrológusi tapasztalatommal ilyennel még véletlenül sem találkoztam, sőt: az utóbbi években erre direkt rá is kérdeztem: HÁT NEM!!! Sőt: még az apa, a gyermekek apjának a tiszteletére sem nevelik az anyjuk a gyermekeiket, hanem inkább igyekszenek egyfajta bűnszövetségi partnerré nevelni azokat az apa ellen! A feleségemet egyértelműen arra tanította az édesanyja, hogy a férfiakat miként kell az újai köré csavarni, azokat az orruktól - hiuságuktól - fogva vezetni. De arról viszont, folyamatosan lehet hallani az anyás fiúknak, hogy ha a lányokat általában nem is, de az anyukát és a lány testvéreket (ha még van testvér egyáltalán) mennyire kell szeretni, és kímélni és óvni, azok szeszélyeskedését és hisztériáit el kell tűrni, velük szemben toleránsan viselkedni.

   Márpedig ezzel a toleráns házastársi felelősségvállalással is, éppen úgy van az ember, mint a gyermekekkel. A fenének sem kell olyan "hiperaktív" hisztériás, undok, gyűlölködő, vagy más „pszichológiai” (holott mindössze nevelési!) okokból problémás és az új, humanista-liberális személyi jogi törvények miatt teljesen fegyelmezhetetlen gyermekből több mint kettő (Egy misztikus BP-i családterapeuta elszólása: „Jaj, ne is mond, egy is őrület!”), sőt: a legtöbb esetben egy! Arra ugyanis, egyetlen gyermekjogvédő sem gondolt, hogy, ha a gyermekek személyi jogait a szülővel szemben védő törvények létrehozásával, az egyéni (szubjektív!) fantáziával és esetleges aberrált gondolkozással is rendelkező, jelentési kötelezettséggel rendelkező tanítónak, tanárnak, aki a szülő (agresszív!) viselkedéséről kikérdezi a még nála is fantáziadúsabb gyermeket, az által, az abszurditásig menően kiszolgáltatják a szülőt minden pedagógusi diplomával rendelkező zavaros lelkű személynek. Egészen természetes lesz tehát, hogy az ily módon minden csavaros elképzelésnek kiszolgáltatott szülő, ilyen körülmények között, nem fog egynél több gyermeket vállalni...

   Nos, valahogy így vannak ezzel az anyukák által otthon jól megdolgozott fiúk - férfiak is! Örvendenek, hogy a zsarnok anyukától megszabadultak és a fenének sem kell nekik még ezután olyan, magát átvilágítani - megtermékenyíteni - nem hagyó, harcos (Általában vörösre és/vagy vöröses-szőkére festett hajú) feleséggel alkotott család, akit állandóan csak óvni és kímélni és "megérteni" kell, miközben az, nyíltan, vagy alattomban (nőiesen kényeskedve) a férfi leszerelésére, kiherélésére és rugón-járatására törekszik. - Hát így sorvad a modern pedagógia és pszichológia által is segítve a modern civilizáció (Tessék megnézni az Animal Planet TV. csatornán Az Animal Doctor c. dokumentumműsorokat: a legtöbb nő gyermekeként és a legtöbb esetben gyermeke helyett is kezeli és vigasztalja és bíztatja a kutyáját, macskáját, tengeri malacát, görényét, fehér egerét, fehér patkányát, papagáját, teknősbékáját, stb.), és ezen belül a kicsi magyar nemzet.

   És, hogy a Marika megjegyzéshez vissza térjünk: Hogy a csodában lenne elvárható a mai fiúktól és a férfiaktól, hogy a potenciális, vagy a létező apai funkciójukat messzemenően tiszteljék és szeressék és még másokkal (esetleg feleségükkel) is "tiszteltessék", hogyan vállalják fel, ennek a mágikus erejű szülői szerepkörnek a velük szemben erős követelményeket támasztó erejét, amikor nem csak az iskolában, de az apjuktól is azt hallják - hallották, hogy majd milyen jó pénzkereső szakemberek lehetnek, ha jól tanulnak? Hogy micsoda gépészek, szerelők, építők, mérnökök, optikusok, mesterek, orvosok, informatikusok, menedzserek, tanárok, rendőrök, ügyvédek, közgazdászok, stb. lehetnek, és ha már ez által elég pénzük van, milyen jó lakást vehetnek, milyen autót, nyaralót vásárolhatnak és mennyi sok jó nőt "mélyen megismerhetnek" a szó ószövetségi értelmében? Vagyis akkor, amikor azzal a tudattal - képzettel nőnek fel a fiúk a világba, hogy nagyon élvezetes-értékes lehet az életben, csak egyedül a felelősségteljes családapai szerepkör nem az?

    Igen is, nagyon jól látja Jónás! Valahol a XIX század végén és a XX század elején elvesztek az édesapák, mivel a gazdaság által biztosított új élvezeti és kényelmi lehetőségek (eszközök), valamint a védelmi - biztosítási eszközök és lehetőségek ugrásszerű növekvése következtében, annak hatására elveszett az iskolázatlan és világiasság szempontjából tájékozatlan nők mellett (Amit csakis egészséges folyamatként lehet üdvözölni!), a tradicionális apai szerepkör is (Ami nem biztos, hogy jó. Sőt egyelőre úgy néz ki, hogy katasztrofális ennek a tradicionális apai szerepkör elvesztésének a következménye.).

    Mit lehet tehát tenni? Egyelőre nem sokat, mivel úgy néz ki, hogy a teljes szellemi felébredésig és az igazi emberi értéktudat eléréséig, nem csak a globális klímának a teljes összezavarodását kell megvárnunk, hanem a civilizált nők, vagyis az ezután születő, az orvosilag és egészségügyileg már korai magzati stádiumuktól felnőtt korúkig "monitorizált" lányok 90 - 95 százalékos meddőségét is. (Most éppen ez a folyamat indult be ugrásszerűen.) De annyit esetleg még tehetünk, hogy önmagunknak, barátainknak és ismerőseinknek, de főként fiú és lány gyermekeinknek elmondhatjuk a valódi, metafizikai tényállást, amiről nem csak az iskolázatlan és tájékozatlan nők nem tudtak semmit ezelőtt 150 - 100 évvel, de a tradicionális apai szerepkörükben jól elboldoguló férfiak sem! Én legalábbis, nem csak a feleségemnek magyaráztam el - és még mindig magyarázom - a székely kapuknak az élet fájával díszített két (női, és férfi!) oszlopa fölött őrködő Hold és Nap igazi - spirituális és kauzális – jelentését. Azt tehát, hogy bármelyik is hibázik a másik szemében, a házi áldás: a boldogság és az egészség a kapun kívül marad és egyszer csak megomlik a ház: a család is! Hanem már Medárdának is elmondtam néhányszor, hogy amikor felnőtt lessz és férje lessz majd, akkor azt még nálunk (a szüleinél) is jobban kell szeretnie és tisztelnie.

 

Nagyon kell vigyázni a misztikus olvasmányokkal, mert, amiként a Tisztánlátás c. tanulmányomban is leírtam, rengeteg az olyan mű, amelyeket az olyan, un megvilágosodottak írtak, akiknek viszont az élete, valamint a környezetükben élők (családtagok: utódok és élettársak) zavarokkal terhelt élete azt bizonyítja, hogy igazából mély sötétségben éltek – ének. Illetve azt, hogy az, amit ők megvilágosodásként élnek meg és tanítanak, jobb esetben, naiv fantáziálás, rosszabb esetben a legnagyobb sötétség, még akkor is, ha varázslatosan misztikus. Asztrológiailag még csak 7 éve léptünk a Vízöntő korszakában (1999 augusztus 11) és a katasztrófa-konstellációkról pl. már tudjuk, hogy átlagban 7 - 10 nap kell, amíg a hatásuk a földön is megjelenik (Ezért is szamárság jóslás, hát még a dátumok szerinti jóslás...?). A Vízöntő-korszak jellege kidomborodásának tehát, én adnék minimum 70 évet, ezért jobb tehát, ha arról írunk, amit megtapasztaltunk a hétköznapjainkban. Ez pedig egyelőre nem más, mint az, hogy - Amiként az Edit is írta - a férfiak felelősség-hárítóvá felelősség kerülővé váltak, vagyis elkurvultak, a nők viszont ettől nem lettek felelősebbek (sőt: a teremtői-szülői - isteni! - felelősségüket átadták a Teremtő helyébe lépő szülész-nőgyógyászoknak, a közgazdászoknak és a politikusoknak!), hanem mindössze eldurvultak.”

 

„Iringó: A mai "spirituális" piac tele van megvilágosodottakkal, akik tanfolyamokat tartanak, könyvet írnak, stb. Fogalmuk sincs arról, mi a megvilágosodás. Könyvek százai jelentek meg a tantráról, úgy, hogy fogalmuk sincs arról, mi a tantra! Szexuális aktust csinálnak egy szellemi egyesülésből! Az emberek inkább hallgatnak egy erős személyiséggel rendelkező hamis prófétára, mint a szerény szakemberekre. A fordításokról nem is beszélve: orvosi, pszichológiai, buddhista, stb. szakszöveget nem arra szakosodott, vagy általános idegen nyelvi tudással rendelkező fordítók fordítanak. Egy buddhista szakszöveg esetében az igazi mondanivaló helyett félreértésen alapuló mondatok jutnak el az olvasóhoz.

   A Szánkhja filozófiában a Purusa (a még tiszta, leszületés előtti emberi lélek, férfi princípium) és Prakriti (a befogadó és a teremtő, női princípium) kapcsolata a megnyilvánult lét rendeltetése és célja. A Szánkhya filozófia alapja az Ősdualitás, Purusa és Prakrti kettőssége és egysége. E duálpár megjelenésének oka az Indusvölgyi kultúrákban kereshető. A termékenyítő (PuruSa) és a termékeny (PrakRti) őshatalmak.

1) Prakrti-dravida kultúra: India földjének őslakosai a Dravidák voltak. A földművelés, és a földdel való kapcsolatuk szoros volt. A föld termékenysége a megélhetésüket jelentette. A nő szerepe párhuzamban van a földdel. A nő termékenysége jelentette a törzs fennmaradását. Ily módon a férfi szerepe jelentőségét vesztette. A házasságnak ezért nem volt fontos szerepe, alapvetően matriarchátus volt. Minden a természet változékonyságának volt kitéve: a női havi ciklustól az évszakok változásáig (vrtti=fordulás). A férfi mag a föld megtermékenyítésére szolgát. Ahogy az árpa magjából nem kelhet ki búza, ugyan úgy, a gyermek az apjára hasonlít. Az Istenségek kiengesztelésével próbáltak jobb terméshez jutni.

2) Purusa-Arya kultúra: A fő megélhetési forrás az állattenyésztés volt. Alapvetően patriarchális társadalmi berendezkedés volt. A nő szerepe szorult háttétbe, mint az utódnemzés „passzív” forrása. Fontos volt a házasság, ezzel biztosítva a nő hűségét urához. Az áldozat-bemutatással, az Istenek „lekenyerezésével” próbáltak kedvezőbb feltételeket kicsikírni az égiektől. Az árják bevonulását a dravidák földjére Purusa Prakrtihez fordulásaként (bhóga) értelmezték. India történelme Prakrti játékának (pravrtti, citta, lóka) felel meg..

Az indiai példák mindig túloznak egy kicsit, hogy szemléletesebbek legyenek. A Véda szerint a Purusa a béna, a Prakriti a vak. Prakriti Purusát a hátára veszi, és annak az irányításával oda viszi, ahová menni szeretne, akár a bordélyházba is. Prakriti passzív, Purusa aktív. Purusa Prakritin keresztül tapasztalja meg a világot, mindig más újraszületésben. Purusa célja a tapasztalatszerzés és megvilágosodás. Prakriti meg megteremti számára atapasztalási lehetőséget.

A Szánkhja a Buddhizmushoz hasonlóan a létet gyakorlati úton közelíti meg, és annak szenvedés-teliségét hangsúlyozza. A szenvedés oka a tudatlanság, amit csakis a helyes szemlélet útján lehet megszüntetni és megszabadulni (móksa). Nem gondolkodik egy „Ősprincípiumban”, mint a VedAnta, egy abszolút központi Istenben, inkább az „Ősdualitást” teszi meg a világ keletkezésének okául. PrakRti a vedizmus föld-anya princípiumának felel meg, amíg PuruSa a teremtő istennek, PrajApatinak. Az elemek kozmogóniája is egy a vedAntával való közös pontok közül.

Mint minden hindu filozófiának, a szánkhja célja is a szenvedéstől (duHkha) való megszabadulás (móksa). Alapvetően minden szenvedés a dualitásból ered, ami megosztottságba kényszeríti a világot. Mielőtt PuruSa és PrakRti egyesültek volna, még nem volt olyan személy, aki magát ’én’-nek, a külvilágot ’más’-nak ítélte volna meg. Egyesülésük (bhoga) után elindul a folyamat a duális világ (vyakta) kibomlására, ami szenvedéssel jár. Mivel a világ illúziójában PuruSa „elveszíti” ősi tudását, tudatlanná válik, és önmagát a külvilághoz mérten viszonyítja. Elkülönül minden olyan dologtól, amit ’más’-nak ítél meg, és azonosítja magát minden olyan dologgal, amit ’én’-nek vél. Ez adja a szánkhya lételméletének alapját. A végcél a megszabadulás. Ebből kiindulva a helyes felismerés, hogy nincs semmi olyan az okozatban (23 tattvás világ, vyakta), ami ne lenne benne az okban. Tehát az elfordulás ezen felismerés alapján arra a fajta ’megelégedettségre, és megnyugvásra készteti az alanyt, hogy teljes bizalommal feladhatja a vándorlását, és visszatérhet a még osztatlan, őseredeti állapotába. PuruSa mindig is szabad volt, csak a természet (PrakRti) kötötte magához. Ily módon a megszabadulás is csak egy illúzió, ami valójában ’csak’ egy szemléletmód-váltás. A PuruSa és PrakRtin kapcsolata nem hierarchikus, hanem egyenrangú. Egymás nélkül nem létezik egyik sem. A hasonlat az Ég-Föld, vagy a hagyományos pózban történő szexuális aktus ábrázolása, amiben a férfi az aktív, és a nő a passzív. PuruSa mindig is szabad volt, PrakRti sosem kötötte magához. Ezért a világ (vyakta) csupán PrakRti játéka saját magával.

    Véleményem szerint a „szexuális” aktusnak nem az egyesülés, hanem a behatolás a funkciója, vagyis a kapun való átjutás, majd kijutás. Ha az árja kultúrát veszem alapul, a fajfenntartás lehetséges módja a minél több nőbe való behatolás. Mindegyik egy másik tapasztalat, és fiatal korban a legtöbb erejét ebbe fekteti bele. Amikor meg már időskorához közelít, és már eleget tapasztalt, akkor a megszabadulás felé veszi az irányt, és minden erejét erre összpontosítja. Lehet, hogy valakinek ez a szó, és ez az aktus így önzőnek és férfi-központúnak tűnik, de ez csak akkor lehetséges, ha nem veszi figyelembe, hogy Prakriti a mindent látó ős-tudás. Ezért az ő szerepe, hogy Purusát segítse, ha másképp nem tud hát tapasztaltatások biztosítása útján, hogy az, a világot teljes egészében megismerhesse, és békében térhessen vissza (kaivalya). Az egyik legnagyobb félreértés, hogy anyagnak és szellemnek azonosítják be a purusa-prakriti párost. A purusa eredetileg embert jelentett, egyszerű hétköznapi értelemben. A {pr} gyökből származik, ami telit jelent, vagyis az ember, aki telítve van mindenféle tulajdonsággal, jelleggel, stb. A purusa egykor valamilyen világszellemet jelenthetett (mint a németben a „were-” előtag, ami a régi werlt, azaz világ szavukból származik…).

   Hogy a politikánál maradjunk: vannak honatyáink, de hol vannak a honanyák?  Hol van az elmúlt évszázadainkból a női, finom, bölcs, anyai princípium? Purusa sosem nyomja el Prakritit. Ez nem szerepel a szánkja tételeiben, soha fel sem merült. Mindkettő teszi a dolgát. Európában ez nem így alakult. Sőt, férfi harcolt nő ellen, egészen primitív módon: egyszerűen erővel elnyomta. Vagyis a matéria győzedelmeskedett a szellem felett, a durva yang a finom yin fölött. A nő = teremtő képesség. Ez egyfajta hatalom. Mindig csak azt akarják uralni, akinek, aminek "hatalma" van, és a fizikai erőhöz a spirituálisan gyengébb nyúl. Mi lett a következménye? Jin megpróbált jang lenni, hogy ellenálljon, hogy felszabadítsa magát = feminista mozgalom. Ennek is meg lett a következménye: a jang eljinesedett. Itt jött a kérdés: Hol vannak a férfiak?  Hol vannak a honanyák? Minden ok okozatot szül, és minden okozat valami okává lesz. Ha egyszer el kezdődik egy "szélsőséges" megnyilvánulás, annak az okozata is az lesz. Hová fajul ez még? Nem tudom. Egyszer majd ez a kör visszatér a kezdeti ponthoz, az Egységhez. Mikor? Ki tudja... talán a csillagjósok…

 

 

„Szilárd: A kérdés csak az, hogy ezeket a primitív, durva férfiakat milyen primitív nők táplálták ilyen kegyetlenkedő magatartást sugalló információval magzati korukban, és szülték, majd nevelték erőszakosan primitív lényeknek?

De mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, vizsgáljuk meg egy másik duál-pár működését a külvilág és a belvilág viszonyrendszerét. A Sárkányfej nem gyakorlati életfeladatot jelent, hanem a többi összes általános emberi és a horoszkópból kiolvasható személyi életfeladat felvállalása és teljes beváltása - beteljesítése utáni állapotot. Ő a többi elem közös eredője, a közös és majdhogynem végső okozat, tehát még csak nem is közvetlen okozat, nem, hogy ok lehessen. A Sárkányfej által jelzett, megváltott - megszabadult spirituális állapotnak tehát, semmi köze nem lehet, sem közvetlen gyakorlati életfeladathoz, sem a közvetlen politizáláshoz. Amikor viszont, a IV és a X. ház, vagy a Bakban és a Rákban álló bolygók, vagy karmikus elemek közötti szembenállás észlelhető, vagyis amikor az otthon- és a családdal kapcsolatos, utódnemzéssel, szüléssel, táplálással, gondozással, neveléssel, irányítással, családi reláció ápolással kapcsolatos életfeladatok és a társadalmi - közösségi feladatokkal kapcsolatos ellentét, vagy ellentmondás merül fel, akár horoszkópban, akár az életben, AZ ELSŐDLEGESSÉG MINDIG A RÁK, ILLETVE A IV. HÁZZAL KAPCSOLATOS ÉLETFELADAT ÉS ESZMEKÖR BETÖLTÉSE, RENDEZÉSE, BEVÁLTÁSA. Ez, az „Ég alja – Ég közepe” tételnek is nevezhető, a "gyémántnál is keményebb" igazság.

    Ez az igazság számtalan horoszkóp feltárás és visszakérdezés során beigazolódott. És ebből kellene kiindulni, akkor is, ha az Iringó férfi kontra nő c. elméletének (feltételezésének) és a magyarság kihalásának "a nagyon nagy kérdését" meg akarjuk válaszolni. Ti., hogy tényleg azért hiányoznak-e azok a finom jin energiákkal és még finomabb bölcsességgel eltelt nők az európai és a nyugati demokratikus politikából, mert itt, nyugaton megtörtént az a sötét aktus, aminek következtében „a durva anyagi jang erők, elnyomták a finom, jin erőket” ami Iringó szerint, az európainál sokkal bölcsebb hindu társadalomnak a politikai életében nem történt meg? (Ne vicceljünk: lényegesen kevesebb a bölcs és finom nő az Indiai parlamentben, mint bármely európai, vagy észak-amerikai állam parlamentjében…) Vagyis, a hindu filozófia alaptételének megfelelően, mi itt érzéki csalódásban szenvedünk, és az merő európai és nyugati illúzió, ha úgy látjuk, minthogyha a nők egészen ki lennének tiltva az indiai politikából? Ilyenkor mindig a Bukarest valamelyik, akkoriban éppen valamiért éppen népszerű, népi agoráján, a véres kezű Ceausescu házaspárral kézen fogva bájosan perinicázó (Ez amolyan "szeressük egymást gyerekek..." hangulatú, román tömeges népi tánc.) -Indira Gahndi televíziós figurája jut az eszembe, akin, ím beteljesült a végzet, akárcsak az indiai híresség mellett, a népüknek és a TV-kameráknak bazsalygó román diktátorok táncpartnerein is.

    Nos, kedves Iringó, az általános emberi életfeladatok szemszögéből vizsgálva a dolgot, egy nőnek, mindaddig, amíg annak 14 - 16 éven aluli gyermekei vannak, nincs amit keresni a politikában, hiszen az komoly hivatás-gyakorlást jelent, és neki az elsődleges hivatása és életfeladata a családanyai szerepkör betöltése. Ráadásul, a gyermekek 13 - 15 éves korukig egyértelműen az édesanyjuknak, vagy az árvák esetében, a közvetlen női gyámjuknak, vagy gondozójuknak - gondozóiknak a tudattalan képzelet-világa mágikus hatásainak vannak alárendelve, az ott található szellemi állapotokat, rendszerint zavarokat és feszültségeket testesítik meg, ritkán az egészségükkel, gyakrabban a betegségükkel, épségükkel, vagy baleseteikkel. Ki - ki a maga hajlamai és érzékenysége – Horoszkópjából kiolvasható megváltási életprogramja színezete. - szerint. Amennyiben tehát, a kiskorú gyermekeiket gondozó, nevelő nők késhegyig és lándzsatörésig menő politikai harcokban vennének részt, folytonosan lebetegednének, vagy végzetes baleseteket szenvednének a gyermekeik. Az, hogy akad egy - két fiatal női politikus mind a Fidesz, mind az MSZP táján, akinek még viszonylag épek és egészséges a gyermeke (többnyire egykéje, vagy kétkéje), még nem bizonyít semmit, mivel ők csakis azon az áron vehetnek részt a politikai harci játszmában, hogy az igazán nagy balhékat a férfi társaik viszik el egyrészt. Másrészt az édesanyjuk, vagy ritkábban a jóságos anyósuk, és a nőies férjük együttes erővel "gondoskodik" gyámkodik és őrködik mentálisan és spirituálisan is a, gyakorlatilag félárva gyermekek felett. Ha a szanszkrit irodalom tanulmányozása mellett még jut némi időd, légy szíves olvasd el a Tisztánlátásról szóló tanulmányomnak azt a részét, ahol leírtam, hogy mi történt, amikor, látván azt, hogy az erős Rák- és Nyilas jellegű karmával rendelkező feleségemnek, nehezen megy a spirituális megtisztulás és megújulás, és azt, hogy, a karmájából származó, akaratlanul és szándéktalanul, de intenzíven átélt férfi-ellenes, családellenes és sors-ellenes ambícióival, mindegyre lebetegíti a gyermekeinket, mágikus úton, át akartam venni tőle a gyermekeket az én spirituális gyámkodásom alá? Három héti kíséretezés után, nagyon határozott sorsjelzések hatására, kénytelen voltam abba hagyni ezt a törekvésemet. Spirituális szempontból tehát, a veled egykorú hölgyeknek nincs amit a politikában keresniük, ha nincs gyermekük azért, mert ebből a jellegzetesen férfias státuszból képtelenség férjhez menni és családot alapítani. Ha van gyermekük viszont, azért, mert ez által veszélyeztetik azok egészségét és testi épségét, feltöltvén az aurájukat negatív energiával. A karma törvénye, illetve az átöröklődés törvénye szerint ugyanis, a véres kezű Ceausescu házaspárral a 70-es években kedélyesen néptáncoló Indira Ghandi sem lett véletlenül gyilkosság áldozata, akárcsak a híres békepolitikus édes fia. Az idealista elképzeléseiddel ellentétben ugyanis, az Úristen, ha diszkréten is, de nagyon is igyekszik korlátozni minket abban, hogy ne foglalkozzunk olyasmivel, ami a szellem törvényeit sérti, vagy ami nem áll az életfeladatunkban, de mi erőszakosabbak akarunk lenni nála, mindaddig, amíg a saját testőrségünk (szikek) lesz a hatás visszahatás törvényének a beteljesítője…

    És nem csak azért nincs amit a nőknek a csúcspolitikában keresniük, mert a fejlődés és a karma törvénye miatt, van amikor a politikai akaratot bármi áron keresztül kell vinni (A politikai hibák, vétségek elviselése is az egyetemes törvények alapján, főként a rezonancia törvénye alapján történik...), mindaddig, amíg az emberek nem tanulnak meg az egyetemes törvények szerint élni autonóm módon. Vagyis: attól függetlenül, hogy a Szánkhaja Kárika nevű hindu aritmológia erről, illetve a Purusa és a Prakriti viszonyának a természetéről mit állít (Egyébként metafizikai tévedés az egyik spirituális rendszer tradicionális maszkulin és feminin princípiumból eredő elemeit a másik misztikus tradíció hasonló elvi elemeivel egy az egyben felcserélni, azok között teljes azonosságot feltételezni és ilyen módon értelmezni.), a Fénynek akár erőszak árán is (Lásd a szűztelenítés motívumát), de be kell hatolnia, meg kell termékenyítenie az ellenálló Szeretetet. Nem a nőnek kell tehát a néha fájdalmas fény behatolásának ellenálló férfi szűzhártyáját átszakítani, hanem fordítva. A nőnek a belső egységbontást: a teremtő kiárasztást és az egységbe való visszatérést, a visszakapcsolódást kell biztosítania, ami az intim, általad is finomabbnak nevezett szférához - cselekvésrendszerekhez, viszonyulásokhoz tartozik.

   A politikai akaratnak a tettek és a gyakorlat szintjén történő keresztülvitele - tehát a mentális és asztrális (érzelmi) harci és háborús tettek végrehajtása - még a demokráciában is szükséges (És ezt itt is, és máshol is számtalanszor le írtam már! -, hogy) és a keresztülvitel, annak az egyénre visszaható negatív spirituális következményei miatt, semmiképpen nem lehet a nők dolga. És nem csak azért mert ő "finomabb, puhább, gyengédebb", ahogy írod, és ezért kevésbé bírja a stresszt, hanem azért mert az ilyen férfias cselekvések visszahatását elnyelvén és tovább adván, veszélyezteti a gyermekei egészségét és életét! Arról nem is beszélve, hogy amiért a Sophia tényleg női név, egyáltalán nem biztos, hogy a bölcsességet, vagyis a bölcs állapotot, kisajátíthatná bármely nem is a maga részére, mivel az már éppenséggel a Sárkányfej szintje eléréséhez közelálló létállapot és nemtől független! Egyrészt. Másrészt a politika nem a fontolgató, erőszaktól irtózó, habozó bölcsek területe, hanem a tettre kész harcos szellemű személyeké. Hindu kifejezéssel: a kyastira kaszut tagjaié. Gyermeki elképzelésre vall tehát azt gondolni, hogy nem a kyastira (Harcosi politikai kaszt, hogy maradjunk a hindu metafizikai látásmódnál) dolga lenne a társadalom ügyes bajos dolgait rendezni és a politikai akaratot keresztülvinni, hanem a Barhmin kaszt tagjaié. Ezt neked, mint az indiai tradicionális szellemi gondolkozás kutatójának, tudnod kellene. Szóval, az eredeti funkciójuk alapján, még bölcs öreganyákként sincs amit a finom és érzékeny nők a politika élvonalában keressenek, csak abban az esetben, ha vállalják az amazoni állapottal járó családnélküliséget és a hatalmat gyakorló férfias nőknek járó megkülönböztetést. Ilyen, család nélküli, kemény amazoni politikus például a német kancellár, Angela Merkel és az USA külügyminisztere a jelenben.

   Ámbátor, az is igaz, hogy lenne egy olyan korszak a nők életében, amikor nagyon is jót tenne mind a nőknek, mind a családtagjaiknak, ha békén hagynák végre a gyermekeiket és nem próbálnák azokat minden áron megóvni éppen azoktól a személyes tapasztalási lehetőségeiktől, amelyek a felelősségteljes emberi öntudatuk kialakulásához szükséges. Gyakorló asztrológusi tapasztalatom, hogy az olyan fiatal hölgyek is mint te, akik annak ellenére, hogy már rég elérkezett volna a családalapítás ideje, még mindig csak távlatokban képesek a legfontosabb szerepkörükről és állapotaikról ábrándozni, a "minden áron" jót akaró, de minden értelmes távlatban gondolkozni képtelen anyák és nagyanyák áldozatai. Ezek az anyák képesek még fiatalkorukban is megfojtani és kiszolgáltatott szerencsétlen ügyefogyottá nevelni a felnőtté váló gyermekeiket az általuk szeretetnek nevezett egoizmusukkal, rejtetten hatalmat gyakorolni a gyermekeik fölött a gondoskodásnak álcázott, irányítói ambícióik kiélésével. Nos, ezek a horoszkópjukban (karmájukban), az átlagnál nagyobb és több tűz és levegő elemmel rendelkező hölgyek, (A nőknek több mint az egyharmada tehát) nyugodtan elmehetnének politizálni, miután az elemi kötelességüknek eleget tettek és 14 - 16 éves korukig felneveltek minimum három gyermeket. Ez csakugyan üdvös lenne, elsősorban nem is a társadalom és az emberiség, hanem az illető hölgyek gyermekei számára. Arról nem is beszélve, hogy a férjeik is szívesebben látnák és követnék őket a televízió segítségével a parlamentben, vagy a kormányban tevékenykedni, mint otthon vezérkedni.

    Nem szeretek senkivel fölöslegesen ellenségeskedni, és másokat megbántani még kevésbé. Nagyon kérlek tehát, hogy most se vedd ellenségeskedésnek, hanem baráti intésnek azt, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben (A nyugati civilizáció nemzeteinek és ezen belül magyarság sorvadása metafizikai szemszögből vizsgálva) nem árt a metafizikai alapokat tisztázni, és amint fentebb említettem, érdemes lesz mélyen megfontolnod, hogy egy bizonyos spirituális kultúrkör lét-elméleteinek az ismerete, még nem jelentheti a teljesség igényű metafizikai tájékozottságot. Te ugyanis megfeledkezel erről az elvről, amikor olyasmit állítasz, hogy a jelen korszakban (Talán a Kali Jugára gondolsz?) "az anyag legyőzte a szellemet, a férfi legyőzte a nőt." Ne haragudj, kedves Iringó és kérlek, semmiképpen ne vedd sértőnek, ha már te is rájöttél korábban, de ez gyermekes naivitás. Már csak azért is, mert ha a két nemnek az őselemek szerinti "hovatartozását" vesszük alapul, és a te elméletedhez hasonlatosan, durván lesarkítjuk (És ez enyhe kifejezés!), a helyzet pontosan fordítva áll, mint ahogy te leírod: A feminin princípium alkímiai alapelemei a Föld és a Víz, miközben a Maszkulin princípiumé a Tűz és a Levegő! Melyik nem képviselői lehetnének anyagszerűbbek tehát durvábbak a te beállításod szerint? Micsoda is győzött le micsodát?! - Ez lenne tehát az a bizonyos, mindent tudó, finom női bölcsesség, aminek védelmére kelsz nagy hirtelen? Ki ellen? Marikának majd nagyon meg kell vizsgálnia a Jupiteredet és a Szaturnuszodat, sőt: az Uránuszodat is a horoszkópodban. Esetleg nem adnál szabad kezet, hogy az asztrogrammodat nekem megmutassa?

    Hátha akad egy-két használható tippem arra vonatkozóan, hogy miért kell mostanában azt érezned, hogy - hiába nem tanúsítasz belső ellenállást, de - a családanyai hivatásod betöltésében miért akadályoznak a külső sorserők, ahogyan azt írod? Szilárd”

 

„Maresz: Tudom, hogy egy írás alakalmával nem lehet kitérni minden részletkérdésre, amit az ember korábban már letisztázott magában, és te a tanulmányaidban. A dolgok ilyenszerű helyreigazítását nem csupán magam miatt tartom fontosnak, hanem azért is, mert nagyon sok nőnek van a X-es házban bolygója, (mint ahogy pl. ahogy Iringónak is ott található a Kos Sárkányfarka rajta a Holddal, sőt az Ascendense is Oroszlán), nem szeretném, ha valaki is félreértené, félreérthetné az elmondottakat, s szellemi kétségekben maradhatna. Hosszú időbe telt a számomra, ameddig a dolgok ilyenszerű tényállását megértettem, s talán még hosszabba, ameddig tényleg magamévá fogadtam el, magaménak éreztem.”

 

„Szilárd: Várjuk az Iringó asztrogrammja felállításához szükséges adatokat, amennyiben elég érett ahhoz, hogy ezt a szellemi nyíltságot felvállalja. Sőt, a „róka fogta csuka - csuka fogta róka” kérdés tisztázása végett ajánljuk neki a Hamvas Béla Andorogünosz c. tanulmánya mihamarabbi elolvasását, ahol szakemberi gondossággal és egzaktsággal le vagyon írva, hogy éppenséggel a budoár misztérium szolgálata, vagyis a nő-szolgálatába állított ostoba tudományosság az, ami a mai állapotokhoz elvezetett és semmiképpen nem az „anyag-sötét” férfinak tiszta szellemű, de gyenge női princípium fölött aratott gonosz győzelme. Az én meglátásom csak annyiban tér el a Hamvasétól, hogy az egész szörnyűséget - Mármint azt, hogy a civilizált lányok és nők és férfiak képtelenek a gyermek foganásra-nemzésre, szülésre és a család-vállalásra. - az apákat (férjeket) a szülő feleségük mellől a külső szobákba, konyhákba, nyári konyhába, udvarra, majd a kocsmákba kiszorító, szülész-bábák, majd az őket felváltó szülész - nőgyógyászok a hibásak. Utóbbiak nem csak, hogy végleg elszakították a férjeket a szülő-feleségüktől, hanem el kezdték a szülőnőket fájdalom- csillapítani és zsibbasztani, majd amikor a helyzet ettől még inkább rosszabbodott: tömegesen altatni és császár- metszeni. Aztán, amikor ettől, vagyis az így a világra műtött lány utódok teljesen elvesztették a foganási képességüket és megteltek magzat-és életellenes spirituális programokkal, kitalálták a lombik-bébi nevű mesterséges fogamzási módszert. Lehet tehát, hogy Iringónak igaza van annyiban, hogy az akkoriban a férfiak által gyakorolt orvostudomány győzte le a spirituális éberséget, de ezt kifejezetten női igényre, a finom és teljességgel nőies humanizmus és liberalizmus még finomabb és még gyengédebb, és még toleránsabb eszméinek a hatására és befolyására tette!

De hogyha a mai szocialista magyar kormány-programnak megfelelően megszűntetnék a szülészetekkel való kollaborációs lehetőségeket (Vagyis a programozott szüléseket: a jövendő magyaroknak az anyai igényre történő mesterséges és időnapelőtti kiugrasztását az anyjuk hasából), illetve a gyermekeknek, az anyák "fölösleges"(sic!) szülési fájdalmaktól való meg kímélése érdekében történő kioperálását császár metszés útján, hogyha tehát drasztikusan lecsökkentik a szülészeti osztályokat, akkor végre a korház zsibbasztó eszmekörétől megszabadított kismamák, mehetnek a Geréb Ágnes tanfolyamaira megtanulni újból otthon és orvosok nélkül szülni! És ha azt megtanulják, azzal együtt egyebet is megtanulnak (Pl. önmagukat végre nem a gazdasági - termelői és a politikai, vagy médiabeli teljesítményeik szerint értékelni tudni!), és újból meg jön a gyermek-szülési, becsületes család-alkotási (Minimum három gyermek!) kedvük.
Apropó, Szánkhaja Káriká és apropó számítás, és számolás, és számon tartás és számon kérés és apropó tehát a normális családon belüli gyermekek száma. Négy gyermekkel egyáltalán nem érzem magam nagy családosnak, habár Mo-n, már a hármas is annak számít. Nem kérem, a három és a négy gyermek még csupán a normális gyermekszám. Rengetegszer találkozok azzal a jelenséggel, hogy a hozzám forduló családanya, vagy családapa „föltétlenül akar”(!), de persze, rögtön az is kiderül, hogy csak egyetlen gyermeket, esetleg "megnyugtat" azzal, hogy, de azért az egyetlen 10 év körüli gyermekük mellé, még szeretnének egy gyermeket, persze, lehetőleg most már leányt, vagy fiút, vagy még egy fiút ... Nem győzöm felhívni a figyelmet arra, hogy az abszolút teremtő erőnek, a teremtés első őserejének nem szabad előfeltételeket szabni és ilyenkor mentális agresszivitást követnek el, vagyis fekete mágiáznak még akkor is, ha nem hibásak, mert metafizikai tájékozatlanságukban teszik ezt. Ne csodálkozzanak tehát, ha a foganás illetve a gyermeknemzés nem megy, illetve, ha utólag betegesebb lessz az így megfogant gyermek, mint ahogyan az édesanya horoszkópjából kiolvasható spirituális programok és az általános állapotok - élethelyzetek szerint lennie kellene. Sőt: volt egy olyan helyzet is, amikor a teremtő ősszubsztanciából így "kiokoskodott" gyermek meg is halt mindjárt a születése után egy héttel. - Persze, ebben az esetben másféle mentális agresszió ténye is fent állt. Az egy, vagy maximum két gyermekben és a gyermekek nemének az erőszakolt elvárásában való gondolkozás egyértelműen ellentmond a teremtői őstörvénynek, amely nem ismeri az egyetlen, vagy két gyermek létrehozása ideáját (képzetét), hanem a gyermekekét. A több gyermekét tehát. Aki egykében, vagy kétkékben gondolkozik tehát, szükségképpen törvénytelen állapotba kerül, és az ne csodálkozzon azon, ha utólag a sorsában - Akár tíz, vagy húsz év múlva is! - minden rosszul sül el. Hogy jobban megértsük a jelenséget induljunk el fordítva: (Normális és egészséges személyek esetében, tehát nem ,amikor ez egyik szenvedélybeteg pl., vagy a férj elviselhetetlenül agresszív.) az öt, vagy négy gyermekes családoknál, majdhogynem teljességgel kizárt már a válás, vagyis a család-szétszakítás kérdése. Három gyermekes családok esetében sem annyira gyakori még, habár itt már könnyebben megtörténik azért, mint a négy, vagy az öt gyermekes családok esetében. A két gyermeknél már semmi probléma, egy kis családon kívüli szerelem, egy kis félreértés, és máris futás a válóperes szak-ügyvédhez, egy gyermek esetében csaknem szükségszerű a válás, ha nem erősen vallásosak a szülők, az olyan gyermek nélküli "családok" esetében, amikor nem azért nincs gyermek, mert nem lehet, hanem a házastársak védekeznek, az öregkorig tartó együttmaratáshoz már vagy fanatizmus, vagy lelki deviancia szükséges. Persze, az okoskodó ész azt mondja, hogy azért, mert azok vállalnak több gyermekek, akik amúgy is a család iránti elköteleződés szellemében nevelődnek. - Megnyugtatok mindenkit, hogy sem én mint egyke, de a feleségem sem, mint kétke, egyáltalán nem ilyen szellemben nevelődtünk, sőt! - Lehet, hogy ilyesmi is közrejátszik néha és néhol, de az igazi válasz a kérésre a törvényességében keresendő, vagyis abban, hogy nem véletlenül nevezte a régi magyar nyelv a várandóságot áldásnak a felemelően tudományos terhesség helyett, illetve, nem véletlenül mondták azt a régi székelyek, hogy: Egy gyermek nem gyermek! Két gyermek is alig-gyermek. A három gyermek, már kezd gyermek lenni. (Figyeljünk csak oda: még a három is csak kezd gyermek lenni.) Szóval, csakugyan nem mindegy hogy miként számolunk, hogy mennyiségben-e vagy minőségben. Mert az utóbbi "székely aritmológia" az egyetemes törvényeket számon tartó, minőségi számolás, az egykéző - kétkéző gazdasági spekulálás viszont, ami szerint "egy is őrület", illetve: "ez az energia-bomba kitölti az egész éltünket, nem hagy helyet senkinek és semminek önmagán kívül", mindössze szürke és szellemtelen, mennyiségi kalkulációk következménye.
    Apropó, kedves Iringó! Annak érdekében, hogy röviden válaszoljak arra a nagy kérdésre, hogy vajon kitől, mitől kapták az ártatlan, finom és szűzi női lelkeket legyőző, anyagba süllyedt sötét férfiak az ide vonatkozó buta viselkedéshez szükséges, agresszív spirituális (karmikus) programokat:

    Számunkra már a nyolcadik éve, hogy világos: az általánosan (globálisan…) érvényes bűnbeesettségi életkoncepciók hatásán kívül, milyen szellemiség, miféle örökletes karma mozgatja, mi sarkallja tetteiben az egész emberiséget? Nos, kiderült, hogy az, a bizonyos nyers személyi karakterek alá rejtett, tudattalan spirituális szellemiség, aminek a sugallatára cselekszünk, érzünk, gondolkozunk és képzelgünk, nem az apáktól öröklődik, hanem az anyai ági női őseinktől: vagyis a nagyi, dédi, üki, szépi, stb.-i spirituális tévképzeteiből származik ránk, az anyai ági női őseink képzeleti, gondolati és érzés-világában kialakuló mély-tudattalan karmikus programokból. Te is megtudhatod tehát mindezt, amennyiben elolvasod előbb a Spirituális memóriáról, majd az Anyai ági örökletes (Karmikus) programokról szóló tanulmányaimat. Amennyiben tehát agresszív, illetve mások személyiségét kevésbé tolerálni képes, akár egy férfi, akár egy nő ösztönvilága, ezt az agresszivitásra való hajlamait nem az apjától és nem is az apai nagyapjától örökli, hanem az anyai ági őseitől. Csodálkozol? Nincs amiért, mivel a női petesejt százszor akkora és százszor bonyolultabb (erősebb) mint a férfi ivarsejt, és miközben az ivarsejtek állandóan cserélődnek, a női petesejtek kialakulnak az anyák petefészkében még azok magzat korában. Vagyis ahhoz a petesejthez, amiből te lettél, még az anyai nagymamád szervezete szállította az alapanyagot, és ahhoz, amiből az édesanyád lett, a dédnagymamád szervezete, és így tovább, női generációról, női generációra Éváig! De, természetesen itt nem az anyagi determinációról van szó, hiszen jól tudjuk, hogy az anyag mindössze valaminek a kifejeződése, ami az anyagnál sokkal finomabb és ezért meghatározóbb! És ez nem más, az a szellemiség, aminek az illető anyagi struktúra (állandó, éveken át az anya szellemvilágával impregnálódó petesejt, vagy hetente kicserélt, új ivarsejt) a leghatározottabb hordozója. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy nem az apa (A „sötét és agresszív anyagi” férfi!) hordozta a méhében, reggeltől estig és estétől reggelig a magzatára gondolva, még álmában is arról képzelegve a jövendő gyermeket, hanem az édesanya!  
    És ha ezt megértette Iringó is, hát lépjünk tovább. Már akkor, amikor a mostoha-anyaországi szocialista-szerelmes többség, az egykéző bankár, Medgyesi és a kongresszusaikon még mindig a vörös internacionálé fülbe mászó dalát harcosan éneklő csapata mellett döntött, az öt gyermekes kisvállalkozó-sarj, Orbán Viktor, és a családalapítás terén öt zömében követő narancsszínű Fidesz-csapata helyett, tudván, hogy a kevés munkával történő, bankári pénzfialtatás misztikus eszméje mennyire gyér levegőjű lufi (A kilencvenes években Romániának nem is egy, hanem két nemzetközileg elismert Bank-vezér miniszterelnöke volt és Románia mégis mindvégig helyben topogott.), azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lehet a metafizikai oka annak, hogy nem az addig gazdaságilag is jól bizonyító, sőt: még a Békéscsabai kolbásztöltő versenyen is részt vett Orbánt jelölték ki a magyarság további irányításra a párkák? Hát miért? De miért? Hát azért, mert az által, ha a korábbinál is több gazdaság-politikai szakértelemre szert tevő Orbánék tovább hizlalják a magyarságot, spirituálisan (erkölcsileg) az még jobban, és a végén teljesen eltunyult volna. Olyannyira, hogy a végén teljesen képtelenné válik a saját fizikai (Amennyiben számít ez, de szerintem nem erről van szó, hanem a teljes személyi felelősséggel végzett gyermekgondozáson és nevelésen: genetikai!), de főként lelki és szellemi reprodukciójára! Nem tudom, Amerikának és a miénknél majdnem tízszeresen nagyobb nyugati nemzeteknél meddig feszíthető veszélyes egyensúlyvesztés nélkül az emigrációs politika, de a magyarság nem engedheti meg magának azt a spirituális luxust, hogy a harmadik világból érkező emigránsokkal töltse fel magát számbelileg, mivel nem képes – és bizonyára neki nem is kell! - magyarrá változtatnia olyan arányú afrikai és ázsiai emigrációs hullámokat, mint Amerika és egyes nyugati nemzetek (Lám, a franciáknak máris meggyűlt velük a bajuk!). – Szükség volt tehát a nyugati gazdaság-erkölcsi őrületből való kijózanodásra és úgy látszik, ehhez nem az Orbán Viktor gulyásleveses példákkal vegyített misztikus tartalmú programbeszédei kellettek, hanem az, hogy Gyurcsányék jól kifosszák és a bicska-nyitogató szembe-vigyorgásig hazudozva, végre életnagyságban is megmutassák nekik az internacionalista-liberális humanista Magyarok Istenét.
És tényleg: nagyon is jól végzik Gyurcsányék a párkák által rájuk bízott nemzet-ébresztői feladatot! Elveszik a korházakat? Hála az Istennek: a mostoha-anyanemzet újabb generációi kénytelenek lesznek leszokni, pl. az én édesanyám által is, egy egész életen át folytatott, ártatlan beteg-állapotokban és ingyen-gyógyulási lehetőségekben való gondolkozásról. Elveszik az egyetemeket, ahol mindent lehet tanulni, csak éppen egyetemes értékű életfolytatáshoz, életvitelhez szükségek kauzális információt nem? (Vagyis ahol a teremtés eredeti rendeltetésével ellentétes, életnyerési lehetőségekről szóló információt lehet szerezni!) Nagyszerű! Legalább a kutató szellemű, racionálisan gondolkozni képes, de magát kábítószerekkel, vagy misztikus zagyvaságokkal áltatni nem szerető, értelmes ifjúság, akinek a figyelmét nem kötik le többé az életnyerési lehetőségekről szóló pragmatikus tanok, kénytelen lesz körül nézni, hogy az utóbbi két évtizedben nyugatról és keletről egyaránt beözönlött misztikus szemét alatt, maradt-e még egyáltalán olyan romlatlan metafizikai információ, ami, amellett, hogy ténylegesen használható is, hosszú távon nem okozhat károsodást? (A napokban kaptam egy levelet, amelyben egy, a feleségemmel egykorú asszonyka leírta, hogy egy Magyarországi asztrológus segítségével, miképpen számították ki a legoptimálisabb foganási időpontját a majdan megszülető gyermeküknek. Amint írtra, az „optimális asztrológiai időpontot” szerencsésen sikerült is pontosan elkapni, csak éppen hogy, a gyermeket idejekorán ki kellett műteni belőle császármetszéssel, majd a kis skorpió-szülött, egy hét múlva meghalt. – Hiába na, a pragmatizmus, az pragmatizmus, még a szellemtudományok birodalmában is.”

„Iringó: Köszönöm Hamvas ajánlást, el is fogom olvasni. Magam részéről, főleg a spiritualitás tekintetében elutasítok minden olyan tézist, legyen bármennyire logikus vagy tudományos, ami bármely nemet teszi "felelőssé" bármilyen kialakult extrém, elvadult, diszharmonikus következményért. Ha valaki félreértett volna, sajnálom, ha én értettem félre mást, azt is. Fenti álláspontomból pedig nem engedek.
Na, megyek olvasni, annyi minden jó dolog van még itt... Az asztrológiai képletem olyan nyilvános, mint ahogy én is a világon vagyok. Magamból sem tudok "titkot" csinálni, a képletemből sem fogok. Ezúton is kifejezem hálámat és minden tiszteletemet Dénes Máriának!

„Jónás Kedves Iringó!  A férfi-nő, apa-anya, gyermek-apa, gyermek-anya (ellentét) párokról lassan, cseppenként áll össze bennem egy hozzászólás. Előre jeleznem kell azonban: a távol-keleti, elsősorban hindu filozófiában egyáltalán nem vagyok járatos. A judeo-kereszténység alapján álló keresztény misztikusok, (Jakob Lorber, Mayerhoffer Gottfried, Rudolf Steiner) munkásságát ismerem. Apránként le fogom írni, hogy ők mit mondtak erről. Ugyan tudom, hogy Szilárd barátom nem innen indult, de érdekes módon az Egyetemes Igazságok, a tényekkel szembeni helyes alázat és ezek feltétel nélküli tisztelete, teljesen eltérő indulások esetén is meglepő azonosságokat és azonos következtetéseket eredményez.  Tényleg "minden út Rómába vezet?" Másrészt nagyon örvendek, mert úgy néz ki, hogy ennek a Fórumnak az elindítói egy olyan spirituális műhelyt hoztak létre, amely a bennünk élő Szellem számára nagyon jó munkát adhat!"

”Iringó: A születési időm: 1977.09.01; hajnali 02:03; Budapest. Még a volt asztrológia tanárom, Hollós R László pontosította. Ezt adtam meg Máriának is. Apropó, spiritualitás! A legfőbb gondom idekint az volt (de amióta Máriának köszönhetően Rátok találtam, csitult a lelkem), hogy nem találtam spirituális közeget. A franciák nyitottak, de csak egy bizonyos szintig. A patikákban csak most kezdenek gyógynövényes részleget is nyitni, ami nálunk a kultúra része.
Egyik fórumodban írtál az Agykontrollról, és más módszerekről. Nos, nem a módszerekben van a hiba, hanem a rossz alkalmazásban, vagyis, ha nem elég érett spirituálisan az ember. Például azt írtad, hogy volt egy eset, amikor egy hölgy gyereket szeretett volna. Az asztrológusa megmondta, mikor kell fogannia, meg is fogant, és a dolog vége öröm helyett tragédiába fulladt. Nos, ha Agykontrollal úgy programoznak, hogy "ÉN ezt és ezt akarom" vagy úgy. hogy "Kérem Istent/Buddhát/az Univerzumot/stb., hogy segítse utamat ezen és ezen a téren..." az eredmény meglepően más lesz. Persze, ehhez nem kellene Agykontroll, de ez olyan, mint a dél-Amerikai őserdőben gyógyító orvos esete. Egy bennszülött kapott valami súlyos betegséget. Nem volt gyógyszer. Az orvos tudta, hogy ha nem kapja meg, meghal, ugyan akkor a szállítmány helikopteren 2-3 hét, mire megérkezik, ami alatt a beteg szintén meghalhat. A kezébe nyomott egy doboz C vitamint, és azt mondta, ez a te gyógyszered, napi hármat szedj belőle. Az illető meggyógyult! Lehet, hogy az Agykontrol is egy ügyes módszer Istenhez való közelkerülésre. Minden ettől függ, milyen aspektusból szemléljük. Ha védekező állásból, akkor azt is támadásnak véljük, ami nem az.

„Szilárd: Ami az agykontrolt illeti, vagyis annak a működik, nem működik - kérdését illeti. Nem hiszem, hogy amennyiben az Egyetemes Törvények c. tanulmányomban a Mágia törvényét, illetve a Mágiáról szóló, különálló tanulmányomat elolvasod, még egyszer szükségesnek fogod találni, hogy a placebo-effektus létezését egy másik történet segítségével (Tehát nem a dzsungelben gyógyító és a helikopteres orvosság szállítmány kései érkezésével számoló orvosnak a zseniális - c vitaminos - ötletének a gyógyító hatásával) illusztráld. Nem tudom, miért olyan nehéz elképzelni azt, hogy ezeket a misztikus példameséket, nem csak első éves Elta- hallgatóként volt alkalmam többszörösen - több előadó színes előadásában - kiélvezni 15 évvel ezelőtt, hanem unos-untalan, kénytelen voltam udvariasan végig hallgatni, valahányszor meghívnak előadónak egy olyan "életmód" táborba, ahol, természetesen nem én vagyok a "bomba-előadó", akiért érdemes oda menni, hanem a Magyarországról közénk ereszkedő nagy-guruk, ezoterapeuták, és misztikus mesterek. Ezért is döntöttem el - mármint, hogy ilyen lelkesítő tanmeséket többet ne legyek kénytelen hallgatni - többek között, ezelőtt két évvel (Lásd a Beavatás a misztikába c. tanulmányom végét), hogy soha többet nem vállalok előadást másokkal, mint Marikáékkal.
Köszönöm, hogy megadtad az adataidat. Remélve, hogy több félreértés nem lessz közöttünk, maradok barátsággal (Legalábbis addig, amíg nem rajtam, hanem velem együtt nevetsz!): Szilárd"

„Szilárd: Kedves Iringó! Nagyon köszönöm neked ezt az írást, vagyis azt, hogy bő lére eresztetted az Amazónia rovatbeli válaszodat, mert kaptam mégy egy nagy ajándékot. Írtam már, hogy - ha nem is eredetiben, hanem Hamvas megbízhatónak számító fordításaiban - én is olvastam a hindu és a buddhista teremtés-misztikákat és persze, a másik nagy őshagyományok teremtés-magyarázatát is, és ezeket összevetve jutottam el a Lilithnek a teremtésben és az éltünkben (horoszkópjainkban) betöltött szerepének a felismeréséhez és kitanulmányozásához. Nos, ez a teremtési Lilith-indok, vagyis ez az abszolút-perturbáció motívum, mármint, hogy Atman azért teremtette a világot, mert egyedül érezte magát, valahogy elkerülte a figyelmemet és magamtól sem jöttem rá. Pedig, ha elolvasod a Lilith-tanulmányt, valamint a Szerelemről és a Szexualitásról szóló tanulmányt, láthatod, hogy mennyi mindent voltam hajlandó magamtól megfejteni, mert a szent iratokból megszerezhető közvetlen információk eléggé korlátozottak, ahhoz képest, hogy egy mai ember, aki nem elégszik meg a misztikus és vallásos (metaforikus) kinyilatkoztatásokkal, mi mindenre nem kénytelen választ keresni, hogy végre megfejthesse. "Mi a csuda történik"?! Hogy tehát, menyi minden hiányzott még azokból ahhoz, hogy egy nem öncsalóan megnyugodott, hanem a végső kérdések teljes kitisztázása utáni megnyugodott állapotba kerülhessen.
Köszönöm tehát még egyszer és remélem, hogy ezután a politikát (Illetve a franciák védelmét!) illetően sem fogjuk félreérteni egymást.
És ezt annál inkább sem, mert most azonnal megnézem a képletedet.”

 

„Maresz: Kedves Iringó, Az a két perc ne zavarjon, nem jósolni használom a horoszkópodat, hanem értelmezésre és az a két perc nem változtat semmit egyik bolygó házhelyzetén sem. A párod horoszkópja így már másként fest. Ezzel a horoszkóppal nem csodálkozom, ha nem kap ő sem állást M.o-n, hiszen neki is a Ráknak megfelelő IV-es házban van a két legfontosabb bolygója a Nap és a Hold az Oroszlánban. Sőt a Szaturnusz és a Merkúr helyzete is "billeg" a IV-es és az V-ös ház határán, plusz a Rákban található a Lilithje meg a Jupiterje. Így tehát neki sem ajánlatos gondolkozni külföldi tartózkodásban.”


”Iringó: Kedves Maresz: Említetted még asztroweben, hogy mostanában nagyon elfoglalt vagy. Ezért sem értem tőled teljes elemzést, csak a számomra, jelenleg, két legfontosabb dologra kérdeztem rá. Nagyon köszönöm, hogy ide hoztál. A nőiségről és Anyaságról szóló részeket (Kozma Emőke) átolvastam, és másfél év után, a Te segítségeddel találtam meg a tudati blokkomat, ami a nőgyógyászati problémámat okozta. Nagyon köszönöm!!!”


”Szilárd: Abból következtetve, hogy Iringó azt állítja, hogy annyira gyengén áll anyagilag, hogy nem hogy gyermeket nem mer szülni ilyen körülmények között, de még az analitikus horoszkópját sem tudja megrendelni nálad, még mindazok után sem, hogy miket tudott meg a sosrs programjáról tőlem "véletlenül" (Nem véletlen ugyanis, hogy átjővén az én topikonban, oly felszabadultan kezdett velem társalogni, hogy a végén már asztrológiailag is meg akartam ismerni: mindketten a kígyó évében születtünk, mindkettőnknek Oroszlán az Ascendensünk, a nagyjából pozitív Skorpió-Uránusza együtt áll a Merkúrommal és a Napommal, a Sárkányfarka és a Holdja az én Holdammal, a Plútója az én Lilit-Mars-párosommal. És persze: a Plútója, még ha sokkal sötétebben is, de éppen olyan fontos - Annyira sorsjelentőségű! - pozíciót foglal el a horoszkópjában, mint az enyém az Oroszlán- Ascendensemen.), azt gondolom, sőt: egészen biztos vagyok benne, hogy a Napja a II. házban, az anyagi javak megszerzési képességének és felhasználási módjának a házában áll. Ezek szerint, az ő kauzális születési időpontja nem 2,02 óra, hanem minimum 2,10 óra. És egyértelmű, hogy sem a Szűz- Napjának a Rákban álló Jupitertől kapott szextil által jelzett pozitív képességeit, sem a IV. házban álló Uránusztól kapott szextil által jelzett pozitív képességeit nem tudja kihasználni. Ezek blokálódtak ugyanis a ciklus és a ritmus törvénye alapján, amiért 21 éves kora után nem vállalt gyermeket és családot. Sőt: most még inkább blokálódtak, hogy külföldre távozott, tehát távol került a karmikus meghatározódásainak a feloldási lehetőségétől. Hiszen nem csak az a baj, hogy a IV. házban álló Plútója miatt az otthoni - szülőföldi körülmények között kellene neki családot alapítani, hanem a X. ház csúcsán álló Holdja és Sárfarka által jelzett, megfelelő színvonalú és "teljes bevetésű" hivatásgyakorlási lehetőségtől is meg van fosztva, munka, illetve egyszerű pénzszerzési lehetőséget kereső, azért különböző hivatalokban alamizsnázó külföldiként, emigránsként.”

 

(Utólagos beírás: .... És, még akkor is, ha ez nem derül ki nyilvánvalóan az Iringó következő reakciójából, de a sorai mögül jól érezhetően mégis ekkor, az Iringó sorsképlete első lereagálása után, történt meg a nagy fordulat, ahogy később elneveztem, a hatalmas katasztrófa. Ettől kezdve váltam, önhibámon kívül az Iringó ellenségévé. Abba a hibába estem ugyanis, hogy tényleg olyan nyitott és olyan jó a humorérzéke, amint azt állította, többször is. Másik hibám, hogy nem használok hangulatjeleket, azon rögeszmémtől fogva, hogy - író lévén - a szövegkörnyezetem önmagát kell értelmezze. De hogyha nem egy Buddhista főiskolát jeles minősítéssel kijárt, francia szeretővel rendelkező, vagyis kultúrákon és vallásokon átívelő szellemiséggel bíró, a feleségemnél egy évvel idősebb, tehát keményen beérett személyről lett volna szó, még akkor sem gondoltam volna, hogy egy vicces megjegyzésemen valaki ennyire fel tud dühödni alattomban (Mivelhogy erre a mélyen érintettségből eredő haragra, csak több levélváltás után derül fény). Baráti - játékosan és szívből jövő derűvel, minden sértő szándék nélkül azonnal azt a hangulatot próbáltam közvetíteni a buddhista és a hindu filozófiában, valamint a nagy világban jártas, hölgynek, amely az Oroszlán Ascendensén álló negatív Vénusza láttán kapott el: )

„Szilárd: Ejnye - bejnye, te kis veszedelmes feminista! (Sorsképletedben teljesen negatív fényszögű Vénusz az Oroszlán Ascendensen...) És ejnye - bejnye, te ártatlan kis boszkia alatt rejtőzködő, tűzhányói Sárkány, aki ezer évben egyszer önti ki a mélyrétegeiben rejtőző mérges lávát, de akkor Isten őrizz Pompeji fürdőző polgárnak lenni! Vagyis Isten őrizz, ha te valakire egyszer igazából megharagszol! De ugyanúgy: téged is őrizzen az Isten, amennyiben netalán, a Jó- és kellemes (Kényelmes) Istenről szóló mesékkel ámítanád magad. - Plútó a IV. ház csúcsán, szembenállásban a Sárfejjel együtt álló Holddal és teljesen negatívan, mivel a Neptunusz - Plútó szextil, csak minimum 21 éves beavatott állapot után és a gyakorlati életfeladatok felvállalása után (Pl. ebben ez esetben, tehát nálad egyértelműen és kizárólag csak a "gyakorlói" anyaság, illetve a családanyai szerepkör betöltése után). értelmeződik. Nem csodálkozom, ha valahol azt írod, hogy úgy érzed, minthogyha külső sors-erők gátolnának meg abban, hogy végre anyává - családanyává válhass, mivel abban az esetben, amikor a IV. ház csúcsával egybe esik (szorosan együtt áll), valamely, többnyire negatívan fényszögelt bolygó, az általánosan ismert bolygói és a ház-szerepe által jelzett életfeladatok mellett "átváltozik" úgymond második Lilithé! Ez viszont azt jelenti, hogy éppen annyira érzékelhetetlen az illető személy számára a belülről érkező negatív hatása (Ebben az esetben a Plútónak, vagyis az Isteni igazság bolygólyának, vagyis az ily negatív, "második Lilith" állapotában, az abszolút zavar állapotában), hogy az misztikus (érthetetlen és értelmezhetetlen) külső sorserőként, sorsalakulásként érzékeli.
Úgy-e tudod, hogy az egyetlen esélyed a folytonos igazságkutatás, a szimatolás, a felkínált igazságokkal - igazság-formulákkal, soha meg nem elégedés, azoknak a félresöprése, és a TELJES MAGYARÁZATOT ÉS ÉRTELMEZÉST ADÓ, végső hajszálereknek a megkeresése, megtisztítása - saját magadban persze? (Naptól, Jupitertől és Marstól pozitívan fényszögelt Uránusz a Skorpióban!) Jaj, és persze: egyértelműen a szülőföldeden! Tekintettel a horoszkópodnak az ilyen jellegű rendkívüliségére, azt is mondhatnám, hogy Vörösmarty minthogyha egyedül(!!!) a te számodra írta volna azt, hogy "E hazán kívül, nincs a világon számodra hely..." (Lehet, pontatlan az idézet, de mivel soha nem tanultam magyar irodalmat tételesen, és e sorokat állandóan és mindenütt - kívül, belül tehát - hallva, azt hittem, hogy tudom, de most kissé elbizonytalanodtam. A spirituális és az érzelmi-energetikai jelentése, minden esetre ez.) Szóval, egy cseppet sem csodálkozom azon, ha külföldön, minthogyha külső erők akadályoznának meg a legfontosabb - általános és egyéni! - életfeladataid betöltésében. Amennyiben tehát ezt tényleg eltökélten akarod, és olyan nagy benned a szerelmi érzés, hogy csak, és csakis a francia vőlegényeddel(!) tudod elképzelni az életedet, nem tehetsz mást, csak azt, hogy meggyőződ őt arról, hogy kövessen téged Magyarországra. Sajnálom, de az a vallásos elképzelésed, miszerint az Isten nem korlátoz semmiben, nem azért valótlan, mert létezhetne egy ilyen, felettünk és kívülünk létező mindenható entitás, amely ennyire gonosz lenne, hanem azért mert, ha létezik is ilyesmi, ő is éppen annyira kényszerhelyzet alatt áll, mint mi: a megváltás egyetemes logikája kényszerhelyzetében. Ebben az egyetemes teremtés-rendeltetés szerinti megváltás-logikában viszont, a Szaturnusznak (A küszöb őrének, a Karma Mesterének, a Halál angyalának, stb.) óriási szerepe van. Viccesen fogalmazva tehát: ez a toleráns és vallásos Jóisten, amiről te beszélsz, önmagától csakugyan nem kényszerít semmire, de önmaga is kényszer-helyzetben van, és neki is be kell tartania, és semmiképpen nem szabad felülírnia az általa meghozott kilenc egyetemes törvényt (Lásd a tízedik egyetemes törvénynek, az abszolútum törvényének a leírását). Ebben az esetben viszont az időben kiterjedt hatás visszahatás törvényéről van szó, vagyis arról, hogy az ősanyáid közül valaki nagyon mélyen meggyűlölte, vagy az otthonát és a családját, vagy a szülőföldjét - hazáját (esetleg nemzetét, vagy a családja- nemzete kultúráját, vallását, de annyira, hogy az Istent is meggyűlölte amiatt, hogy neki ilyen, valamiért erősen meggyűlölt szellemiség jutott osztályrészül). A te spirituális struktúrád és sors-boldogulási, sors-beváltási élet-programod számára viszont teljesen mindegy, hogy mi történt konkrétan (Bár nagyon jótékony hatással lenne rád nézve ennek, amennyire csak lehet, utána kutatni, az a lényeg, hogy a te - egyelőre! - teljesen negatív és főként: a Sárfarokkal együtt álló Holddal meredeken szemben álló Plútód, az otthon és a család, tágabb értelemben: a szülőföld és a haza asztrológiai életterületén áll.
És ezt, a valamelyik anyai ági női ősszülőd által létrehozott karmikus családi programot, neked csak és csakis a szülőföldeden, a szülőfölded által nyújtott sajátos, és jellegzetes szellemi és spirituális és kulturális és lelki és stb. körülményei, viszonyrendszere (És nem utolsó sorban a jellegzetes konfliktusai) között lehetséges teljes mértékben feloldani. Jól érezted tehát, hogy külső sorskörülmények akadályoznak a néhány hónapja (éve?) elméletileg már elfogadott életfeladataid felvállalásában, de ezeknek a külső sorserőknek a kauzális oka benned van, és még hozza olyan mélyen, hogy azt még én sem tudom (Aki viszont vérbő Skorpióként és a IV. háza csúcsán álló Skorpió-Szaturnusszal, megjárta a poklok poklát - Lásd például, a második kislányunknak, aki szintén egy, a tiedhez hasonlatosan veszélyes Plútóval a IV. háza csúcsán született, a számunkra akkor külföldet jelentő Magyarországon történő tragikusan váratlan, mert minden előre jelzés nélküli halálát -, és ott igyekezett mindent megvizsgálni!), még csak elképzelni sem. (Az Enikő halálával kapcsolatos mély-mély spirituális - karmikus okok feltárását, lásd a regényem 20 fejezetében.)
   Gondolom, nem kell afelől megnyugtassalak és arra figyelmeztesselek, hogy mindezt, nem csak az ide vonatkozó, tragikus egyéni tapasztalataimból eredő látásmódom alapján írtam le, hanem a más, és több, hasonló jellegű horoszkópok és sorsok - tragédiák megfejtésén is alapuló, asztrológusi tudásom, legnagyobb asztrológusi felelősségemmel fejtettem ki. És nem holmi hazafias - magyar érzelmek indíttatására, még akkor is, ha éppen egy ilyen jellegű fórumon tártam fel a sorsképleted eme részelemeit. És abban is reménykedni merek, hogy nem merülhet fel semmiféle félreértés, mivel nem a hozzám – hozzánk írt szövegeidet és a mögöttük rejlő, le nem írt gondolataidat kíséreltem meg pszichológusi eszközökkel megfejteni és szubjektív módon, tehát önkényesen interpretálni, hanem "merőlegesen a képletre" összpontosítva, írtam le, ami közvetlen veszélyt benne azonnal látható. És elhiheted, ehhez ezerszer jobban értek, mint a szó és hangulatfejtéshez, vagy a gondolatolvasáshoz. Barátsággal: Szilárd”

„Zoltán: Na látjátok! Hallgatni arany néha! Vártam Szilárd válaszára, mely hasonlókat fogalmazott meg mint amit éreztem csak kíméletesen és érthetőbben.(én is megnéztem az Iringó horiját )A rejtett feminizmus már a hozzászólásokból is lejött a napnál jóval világosabban, melyet Iringó aztán visszafogott tudatosan csillapított, és a szabadságvágy érdekes felfogása is fura volt.(a hölgyeknél ez nem ritka) Kedves Iringó, lehet hogy ennek (ami az olvasóban megjelent) a rejtett frusztrációja okozta az olvasókban a félreértéseket, melyeket nehezményeztél.
Ui:a szabadságról jut eszembe, hogy nem az a szabadság szerintem ha azt csinálok amit akarok, az inkább kényelem vagy káosz, vagy csapongás, hanem az amikor a kötöttségeimben vagyok szabad , itteni szóhasználattal a spirituális struktúrámnak megfelelve vagyok szabad abban, ahogy az egyetemes szabadságot elérem.
„Iringó írta: Lehet, hogy az Agykontrol is egy ügyes módszer Istenhez való közelkerülésre. Minden ettől függ, milyen aspektusból szemléljük.”
- A helyzetet azonban komplikálja az, hogy egy módszer mire épít, mi a spirituális gyökere. Egy eleve rossz módszert szerintem nem lehet jól használni. Erre egyik jó példa az agykontroll. Mivel - röviden - az agykontroll a mágia törvényét használja ki, a többi egyetemes törvény figyelembevétele nélkül, az már nem jó. Itt van már is az agykontroll szembeszökő végkifejlete: a távgyógyítás! Kérdem én, van - e jogunk valakit meggyógyítani, főleg távolról, hogy azt a valakit nem is ismerjük, anélkül, hogy vele szemtől szembe ülve elmondanánk, mi az amit rosszul csinál, mi az amiben tévúton jár? Ha nem ismerjük az egyetemes törvényeket, és saját sorsunkat, azaz ISTEN AKARATÁT, akkor holtbiztos hogy Isten akarata ellen, sorsunk ellen fogunk dolgozni az agykontrollal, s messzemenően negatív következményekkel kell majd szembesülnünk ezáltal.
Az agykontroll során tehát, nem magunkat ismerjük meg, hanem megtanulunk "ügyeskedni" a mágikus erőinkkel. Márpedig Istenhez az önismereten keresztül kerülünk közelebb, nem "ügyeskedő" mágikus technikákkal.”

„Szilárd: Gondolom, Zoltán a Spirituális tudatosság és egyetemes felelősség jelentőségét szerette volna kihangsúlyozni a szabadság feltételének a kérdésében, sőt: előfeltételében! Hát csakugyan furcsa egy rendszer ez a mostani teremtés, amiben vagyunk: még a szabadságnak is feltétele van. - Micsoda szemtelen korlátozás! Hát így kevésbé rózsaszínű és kevésbé szimpatikus, mivelhogy ebben az esetben, egészen másképp néz ki minden, mint a keleti illúzió-és szabadulás-elméleteken alapuló idealista szabadság-misztika. Innen nézve bizony, elég rossz indulatú ez a feltételeket és elvárásokat szabó európai Isten! Ezt kérem, csak a Bolondok képesek elfogadni, akiknek volt idejük és türelmük saját magukon belül megfigyelni a teremtést provokáló abszolút őserőnek: a Lilithnek a vészterhes játékait. Ami a Iringó képletét illeti, nem teljes az iménti kifejtésem, mert a IV. házcsúccsal (Az ÉG ALJÁ-val!) együtt álló negatív Plútó kapcsán, elfelejtettem a Hatás-visszahatás egyetemes törvénye mellett (Ami ebben az esetben kitolódott az időben két, vagy három ,esetleg négy generáción keresztül), a kiegyenlítődés törvényét is megjegyezni - és meg kell jegyezni! - föltétlenül. Ezt, az anyai ági ősök valamelyike által (Lásd a Sorscsirák, és az anyai ági örökletes programok c. tanulmányokat), nagyon-nagyon mélyen, talán az illető személynek a saját nappali éber tudata elől is elrejtett, de ott nagyon intenzíven átélt otthon és család ellenes, vagy szülőföld és nemzet-ellenes érzelmi, mentális és spirituális - képzeleti átéléseit, amelyekből végül egy, ugyancsak mélyen rejlő - a tudattalan legmélyebb rétegeiben meghúzódó karmikus családi program alakult. Iringónak kell feloldani és meghaladni (Megváltani!), de koránt sem lehet ezt úgy elvégezni, hogy az ember ott hagyja az egész karmikus gyűlölet-csomagot a fenébe és, még ha a legtisztább szerelemből is, de el megy az illető erőtértől és szociális - kulturális, erkölcsi és spirituális körülményektől (az azokat tartalmazó geográfiai erőtértől) messzire, hanem úgy, hogy tudatosan szembefordul és ha kell, meg is harcol vele - de mindig érte, vagyis a kiegyenlítődésért!
     Ami az Iringó keleti tanulmányain alapuló szabadság-koncepcióját illeti, amibe Zoltán beleakadt, nos, azt is érdemes komolyabban kibontani, mivel az Iringó sorsképletében a Lilith a XI. házban van. De ez már a Marika munkája felülírása lenne, én bízom abban, hogy Iringót a lehető legnagyobb mértékben és minőségben tájékozatta az itteni élet- és sorsveszélyes aknákról. A IV. ház csúcsán álló Plútó motívumot is csak azért tartottam érdemesnek kifejteni, mert megragadt a memóriámban Iringónak az a mondata, a külső sorserőkről, hogy azok őt egyelőre nagyon akadályozzák. És, mert láttam, de inkább csak finoman érzékeltem, az újabb hozzászólásaiban azt, hogy az ő (Toleráns!) Istenképe még mindig vallásos egy kicsit, annak ellenére (vagy éppen azért?), hogy évek óta mélyebben elmerült a távol keleti hagyományos metafizikai egységek tanulmányozásában. Itt tehát Iringónak a Földi életnek, a teremtésben sehol máshol nem létező, fantasztikus kiegyenlítődési - megváltódási és megváltási lehetőségeit (A földi étezés lehetőségeit, mondhatnám úgy is, hogy a biológiai élet képességeit: sors-tudatosítási és sorsvállalási szabadságát) kell még megértenie, és akkor megszabadul talán a Toleráns istenképzet keleti illúziójától is. Az, az Isteni üresség ugyanis, amiről a Buddhizmus tanít, a földi, pragmatikus logika számára felfoghatatlanul, mondhatni: rettenetesen teli van! (Lásd Hamvas Béla bevezető tanulmányait a "Magasztos" Gyémántnak "A gyémántnál is keményebb" tanához és a Zen-buddhizmushoz, Az ősök nagy csarnoka-bán."

"Kedves Szilárd! Én Iringónak a horoszkópját nem elemeztem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem kérte. (Igaz nekem sem lett volna időm elkészíteni). Az anyasággal kapcsolatosan, valamint a franciaországi munkahátráltatásával kapcsolatosan adtam rövidebb válaszokat, amelyeket úgy gondolom, hogy meg is értett és pozitívan fogadott. Úgy, hogy jól jött ez a kiegészítés. Maresz”

„Iringó: Kedves Szilárd! Sosem mondtam, hogy Isten toleráns, azt írtam, hogy Ő sem zár minket kategóriákba, ahol a lélek szabadására céloztam. A többit kommentálni egyelőre nem szeretném. Az asztrológiai elemzést köszönöm, sok emészteni való van rajta. Lehet, hogy amit láttok, helyes, de rosszul ragadjátok meg, vagy csak egyes dolgokat ragadtatok hirtelen ki belőle. Szilárd "a teremtésben sehol máshol nem létező, fantasztikus kiegyenlítődési - megváltódási és megváltási lehetőségeit" megjegyzése már közelebb járt az igazsághoz. Így hogyan is lehetnék (szélsőséges) feminista? Már Buddhizmus útjára is azért léptem, mert a szélsőségek közötti középútra mutatott rá, arra intett. Ezért szerettem Horaciust és Kantot is. Arról már nem is beszélve, hogy volt egy apám, aki terrorban tartotta és (ivás nélkül) majd halálra verte rendszeresen az Édesanyámat. Ha én nem születek oda, már Édesanyám nem élne. Minden élet kincs, és óvni kell. A környezetemben és önmagamon belül pedig a békére és az egyensúlyra törekszem.
Egy ilyen férfi támadás ellen, amit Ti vállvetve hozzászólásaitokból megtettetek (bár sosem kértem, hogy kielemezzetek), egy ilyen támadás után, vagy magamba folyton az indulatotokat, vagy pedig visszaadom. Egyik sem jó. Ha a szándékotok segítő is, a belső jineteken még fejleszteni kell.
Nem véletlen, hogy Mária talált rám, és tőle kértem segítséget. Csak egy nőben van meg az a finomság, mások legapróbb rezgésének érzékelése, (Anyai) együttérzés, veleszületett bölcsesség, hogy a szavait úgy adagolja, hogy még mindig igaz és őszinte, de a megfelelő időben, a megfelelő módon interpretált.

"Hát Iringó!? Lehet hogy Szilárd rosszul látja (de nem hinném), de ami látszik a sorok közt (abból is amit most és ahogyan írtál) az teljesen világos, és az is, ahogyan azt próbálod tagadni. Amiket édesapádról leírtál pont hogy jól előtérbe hozzák a gyenge nő arca mögé rejtőző férfias mentalitásodat és melegágya a feminista jellem kialakulásának. Ahogy írod, édesapád minden megnyilvánulása, szerinted terrorcselekmény a neked életet adó nő ellen. Férfi létemre velem is ez történt (Sok időmbe telt míg megtanultam férfiként az életemet dominálni és megfelelően viselkedni.). Minden sorodban úgy is írsz, ösztönösen s középutad kerested , az arany középutat, amit belül kell keresni és megtalálni, mert te is érezted -és most is biztos érzed, hogy belül nincs meg az egyensúly (elbillenés lehetséges de merre és hova?), de szeretnéd (felhívja magára a figyelmet) azt elérni. Ráadásul, ha úgy érzed hogy valaki az éles pengeként a gyenge női köpenyed alól kivillanó feminista magatartásodat szóval illeti, azonnal alattomban –támadsz (főleg ha férfi az illető). Én is el tudtam fogadni (és megérteni) apámmal kapcsolatban, hogy nem minden férfi veri és terrorizálja a feleségét, és tart szeretőket és alkoholizál, és veszekszik meg féltékenykedik a végletekig. Van aki így el van torzulva de vannak olyan férfiak is szép számmal , akik kooperálnak a nőkkel, nem alá - felé rendeltségben élnek, hanem segítik őket, szeretik, és igénylik a gyengédséget és nőiséget. És asszimilálják (részükké teszik) azt a jellemükben. A horid láttán nem hiszem, hogy meg tudlak győzni arról, ami nyilvánvaló hori nélkül is, így csak hozzászólásként értelmezd és egy véleményként amit írtam. Úgy gondolom finom kritika (vagy önkritika) nélkül senki nem megy semerre.
Nem minden férfi disznó, viszont minden nő aki ezt gondolja (vagy tudattalanul vezérelve így nyilvánul meg) annak problémája van a férfiak szellemi szerepe értékelésével, valószínű, hogy a kiegyenlítődéssel is, hisz oldottság így nehezen képzelhető el. Mivel azt is olvasom a sorok közt, hogy nem esik jól neked hogy mások ezzel a problémáddal foglalkoznak, így én sem fogok a továbbiakban, nem szeretném ha kellemetlenül éreznéd magad közöttünk, tisztában vagyok vele, hogy ez a te belső harcod és a te magánügyed (Remélem, nem sokáig, mert megoldódik, bár csak addig lehet az, mármint magánügy, amíg másokat - pl. a férfiakat - nem zavarja).

"Kedves Zoltán, Véleményem szerint a Iringó, feminizmusa el van túlozva. Egy csomó olyan horoszkópot láttam személy szerint, ami sokkal inkább fény és férfiellenesebb mind a Iringóé. Gondolom ezért is nem részletezte Szilárd ezt a kérdést, mert ez csak áttételesen fontos. Maresz”

(Abban Marikának teljesen igaza volt, hogy az inkább kedveskedőnek, mint bántónak szánt, vicces horoszkóp-értelmezési bevezető írása pillanatában egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy Iringóban léteznének akárcsak halvány feminista vonások is, nem hogy ilyen jellegű, önkéntelen sértődésekből visszakövetkeztethető agresszív szellemi magatartás. Az a mód viszont, ahogy a feltárást megpróbálta finom nőiséggel bár, de ügyesen lekicsinyítve, tévesnek beállítani, és így semlegesítve, a maga számára hatástalanítani, felhívta a figyelmemet arra, amire a Zoltán nevű fórumozó társunk, állítása szerint, már a sorsképlet feltöltése előtt észre vett. Nevezetesen, hogy Iringó jellegzetesen férfias módra domináns személyiség, de a - talán önkéntelen és öntudatlan - uralomra törését, amit a negatívan fényszögelt Oroszlán Ascendense is jelez, úgy próbálja elrejteni és e rejtekéből érvényesíteni, hogy a durva, "sötét anyagú" férfiaknak a finom nőkkel szemben elkövetett elnyomási késztetéseit emlegeti.)

„Kedves Astro-fórumozók! Az igazság az, hogy háttérből némiképp felelős vagyok az itteni események alakulásáért Iringóval kapcsolatban, mert a válaszaimra adott pozitív visszajelzései alapján, én egy nagyon nyitott embernek ismertem meg. Plusz a végzettségét figyelembe véve (ami nem tagadom felkeltette az érdeklődésem) bíztam abban, hogy termékeny, továbbgondolásra késztető hozzászólásokkal fogja a fórum tevékenységét előrevinni. S ezt le írtam neki is. Csak azt felejtettem el hozzátenni, hogy mi azért számos kérdésen átrágtuk magunkat, s ezeket jó lenne figyelembe venni, s előbb nézzen alaposan körül az itt található írások között, már csak azért is, hogy ami ott már megtalálható csak kellő indokoltság mellett vegyük újra terítékre. Ennek hiányában Iringó, jó Kos módjára, a közepébe vágott a dolgoknak. Több, kevesebb sikerrel, letisztultsággal, hozzáértéssel, de mindenképpen nagy lendülettel és erőbevetéssel.
Szilárd elemzése nagyon jó, mindennel egyetértek, (hogy is ne értenék egyet!!) kivéve a feminizmust, amely szót, bélyeget, szerintem rossz fogás volt alkalmazni. Bármi legyen is az igazság, a témát kevésbé sértően is meglehetett volna fogalmazni. (Szerkesztői megjegyzés: semmiféle, az Iringó esetleges feminista hajlamairól szóló témát nem szándékoztam megfogalmazni és az egy viccnek szánt félmondatos „belépőn” kívül, én, a horoszkópnak ezzel a témájával nem is foglalkoztam, hiszen a Sárkányfarkkal együttálló és a X. ház csúcsán álló Hold, valamint a IV. ház csúcsán és a Sárkányfejjel együtt álló Plútó, valamint e kettőnek ez egymással alkotott szembenállása által jelezett karmikus meghatározódások ezerszeresebben fontosabbnak tartottam az Ascendensen árválkodó negatív Vénuszka által jelzett feminitási és szexuális problémáknál. Mindez csak a Zoltán értelmezése és az Iringó sértődése kapott ekkora fontosságot. Amit egyébként nagyon sajnálok, mivel ez a feminista cirkusz háttérbe szorította a nála sokkal nagyobb fontossággal bíró anyasági, családalapítási problémákat jelző karmikus meghatározódásokról szóló figyelmeztetéseimet. Más helyeken többször figyelmeztettem már arra, hogy nem szabad lebecsülnünk és figyelmen kívül hagynunk a gyermekkori pszichológiai – pedagógiai befolyásokat, ott ahol csakugyan ezek is rányomják a bélyegüket egyes személyek karakterére. Ez esetben is meg vagyok győződve, hogy nem annyira az Ascendensen álló negatív Vénusz által jelzett gyenge determináció tette a nőknek az állítólagos hím sovinizmus általi elnyomásnak a misztikus teoretikusává és harcos képviselőjévé Iringót, hanem az édesapjának a viselkedése, pontosabban az, hogy a 29 évesen is, és misztikus tanulmányai ellenére is, „ártatlannak” bizonyuló Iringó, ezt a „gonosz” férji és apai viselkedést kivetítette az egész nyugati világ férfi közösségére.)   
Meggyőződésem egyébként is, hogy Iringó „feminizmusa” az általánosan ismert, mai nőkre jellemző felfogásnál nem több és nem erősebb. A horoszkópját figyelembe véve, kellő belátással, amire maximális hajlammal rendelkezik (ha akarja,), aránylag könnyen gyógyul, változik, még akkor is, ha mondjuk nem a legrózsásabb körülmények között fogant meg ilyen szempontból, s esetleg még mindig abban a képzetben él, hogy az Édesanyjának volt lényeges spirituális kérdésekben igaza az apjával szemben. Hiszen maga Szilárd fejti ki, hogy az Uránusza jól áll, sőt a másik két férfias bolygó a Mars, Jupiter és a Nap sem áll rosszul, tehát nincsen szó kifejezett férfiellenes magatartásról. Az igazi feministák a dh. Nap, Mars, Jupiter, Uránusszal rendelkező nők köréből kerülnek ki. A főproblémák kivesézése hadd maradjon meg személyes, magánügynek, de annyit elárulhatok a kevesebb asztrológiai ismeretekkel rendelkezők számára, hogy a Szilárd által említett elemek fontos szerepet kapnak benne. A Vénuszhoz kapcsolódó preparáció (előkészítés) művelete nagyon fontos általában, s főként olyan személyeknél, akiknek nincsen értelmezve a személyi horoszkópjuk (ráadásul Rák, Ikrek, Oroszlán érintettek). Akik nincsenek tisztában azzal, hogy személyükben jelenlevő erők milyen minőségekkel és tartalmakkal vannak megáldva, s így aztán hajlamosak személyes sértésnek venni mindent, ami netán rossz fényt vet rájuk, még akkor is, ha éppen átvilágító – segítő szándékkal van írva. Nos az előkészítés, a puhítás, kissé félresikeredett, mert alig kapták meg Szilárddal a közös hangnemet, máris jött a leleplezés (feminizmus), amit Iringó (Zoltán lelkes beavatkozása hatására, valamint a nyilvánosság nem kevésbé elhanyagolható hatására, s ne feledjük azért, hogy mit jelent a Sárkányfarok a X-es házban!) mint olajat a tűzön reagált le, s visszautasított. Ezt személy szerint sajnálom, mert hosszútávon nagyon sok fölösleges szenvedéstől mentette volna meg. Remélem, meggondolja magát és idővel jobb belátásra jut e téren. Annál is inkább, hogy ezek a mély kérdések elsőre valóban nem nyilvánvalóak az embernél, s idő kell hozzá ameddig összeáll a kép. Azt, hogy „A Yineteken javítani kell még”, nem is kívánom kommentálni.
Iringó, egyébként ez nem kielemzés, csak annak a kezdete, az igazat megvallva tőlem sem kaptál volna sokkal finomabbat, de ez nem rontott volna a hasznosságán, használhatóságán. S Iringó, el kell áruljak egy dolgot, az én férjem pl. sok tekintetben finomabb és beleérzőbb, tapintatosabb mint én magam az ő női párja tehát. Jobb, ha nem vesszük ennyire meredeken külön a férfi és női pozitívumokat, negatívumokat. Kevésbé sértő és ugyanakkor előrevivőbb is, férfi és női rendeltetésben gondolkozni, s annak lényegét megérteni. Az ebből eredő természet, a pozitívum, negatívum csak utána következik. Maresz”

(Igaznak igaz, hogy az Iringó sorsképletében nem minden maszkulin bolygó negatív - habár a Szűz Napja eléggé az! - de az is igaz ugyanakkor, hogy a Sárkányfarka a legtüzesebb Napjegyben: a Kosban áll, egy teljesen negatív Holddal együtt! - Ez viszont oldódási képtelenséggel együttható, erős "férfias" büszkeséget, hibás önérzeti, téves személyiségi – hiusági - okokból eredő, erős sértődékenységre való hajlamokat jelez. Ha mindehhez hozzá vesszük azt is, hogy Iringó Isten- és Sorsellenes programokkal keveredő, és az életével, sorsával feloldandó magzat- gyermek- és családellenes programokkal született a világra, miközben a 29 életévét tapossa még mindig gyermek- és család nélkül, az asztrológus számára kezdenek világossá válni az ugyan nőiesen finom, de kimondottan férfi ellenes kitöréseinek a rejtett szellemi gyökerei. Persze, szó sincs arról, hogy még csak véletlenül is, a horoszkópja alapján, rosszindulatúan és nyilvánosan megbélyegezzek bárkit is. A „te kis feminista” jelző egyáltalán nem ilyen célt szolgált, inkább afféle baráti pajkoskodás volt a részemről, de az, hogy Iringó ennyire durcásan felkapta miatta a fejét, éppen azt jelzi, hogy akaratlanul ráhibáztam egy, tulajdonképpen nem is a horoszkópjából kiolvasható, mivel hogy nem egyértelműen karmikus gyökerű, de úgy néz ki: jelentékeny lelki problémájára, amit, felnőtt korában igyekezett spirituális burokba rejteni talán még önmaga elől is. Érdekes lessz tehát tovább követni ezt a vonalat a következőkben, és, mintegy a válogatás lényegi mondanivalónak az illusztrációjaként is kezelni az Iringó feminin agresszivitásának ezt a "véletlenszerű" lelepleződését. Amint meg fogjuk azt látni, ez elmegy egészen a gyermekes durcáskodásig, és a korábban mintegy véletlenszerűen a fegyelmezett misztikus hátteréből kiszabaduló feminista filozófiájának a pszichológiai gyökerét képező, újabb, ezúttal már az infantilizmust is érintő, a durcáskodásig is.  Egészen pontosan: a finom női lélek alatt meghúzódó önkéntelen férfi ellenes férfias haragjának – a világos elpanaszolásáig.

„Jónás: Jó reggelt! Az Iringóval kapcsolatos kérdésekbe szándékosan nem mentem bele. Hiszen nem ismerem őt, csak annyiban, amennyiben az itteni hozzászólásait ismerem. Bár nekem nagyon szimpatikus!! Tudálékoskodni meg nem akartam, mert aki kéretlenül, ismeretek nélkül ad tanácsot, az nagyon bele tud karcolni a másik lelkébe. Egyetlen mondatára "kaptam fel a fejem", ahol a nőt teremtői tulajdonságokkal ruházza fel. Igen, sajnos ez egy elég erős női sztereotípia, amely szerintem - mint féligazság - nagyon messzire tud vezetni a lényegtől. Tudniillik a nő princípiumnak nincsenek teremtői tulajdonságai. Mint ahogy a férfinak sem. A kettőnek együtt, úgy igen! Jeleztem, hogy az általam ismert keresztény misztikusok alapvető gondolatait megosztom veletek. Itt kínálkozik az első lehetőség erre.
Ők az ősbukást nem Ádámra vezetik vissza. Az első bukás még a tiszta szellemi lét idején történt, amikor a teremtés "hajnalán" még anyagvilág sem létezett. A Teremtő, mint metafizikai Isten, a legelső létezőt, amelyet kihelyezett önmagából és önálló tudatot adott neki Satana volt. A világossághordozó. Nem mondják ki direktben, hiszen a XIX. századi polgári gondolkozás számára botrány lett volna ez a deklaráció: de a leírt folyamatból logikailag következik: Satana, akit Lucifernek - Világossághordozónak is szoktak nevezni - voltaképpen nem is teremtmény a szó klasszikus értelmében. Hanem az Abszolút Tudat polárisan összesűrűsödő, koncentrálódó másik fele. Ezen misztikusok azt állítják: a Satanai létező, anyai, női princípiumokkal lett felruházva, míg a atyai rész, a férfihez legközelebb álló polaritásban helyezkedett el. Mindenesetre vigyáznunk kell, mert nem kell hagyományosan "a" férfiban és nem kell hagyományosan "a" nőben gondolkoznunk ez ügyben. Azért azt látnunk kell, ez egy másik nagyságrend. Tehát a Teremtő Egy volt, de az Egyen belül, már megvolt a két pólus.
   Ezután kezdődött meg a teremtés. Létezők megszámlálhatatlan sokasága került ki az individuális létezésbe, amíg egyszer a befogadó és a születő életet és életeket hordozó női rész fellázadt és úgy gondolta, hogy neki nincs szüksége az őt mintegy "megtermékenyítő" szeretet-energiára, hiszen végső soron ő "a" Teremtő. Miután a teljes világosságot, az abszolút Tudat minden Bölcsességét ő képviselte, kiszakadt ebből a lüktető dualizmusból és a poláris társa ellen fordult. Ezután kezdődött meg a teremtés bukása, mely bukásnak, a tiszta szellemi energiáktól való elfordulás következményeként létrejött az egyre sűrűbb, durvább anyagvilág. Ezt a tézist egyébként a XX. századi csillagászati kutatások és eredmények alátámasztották, mert kiderült, hogy az ősrobbanás után, folyamatosan először a hidrogén, hélium, mint legkönnyebb anyagok jelentek meg, majd a csillagok 5.-6. generációjának kohóiban váltak ki először a nehézfémek.
    Amiért ezek a spirituális tanítások érdekesek: ezeket a XIX. század elején írták le. Sehol nem volt még a szüfrazsett mozgalom, még nem volt emancipációs kérdés. Tehát nem a sértett férfi hiúság, vagy az "aktuálpolitika" befolyásolta, hogy a kérdés ilyen módon íródott le! Ez a történet, amelyet ősbukásként írnak le, a krisztusi megváltásban nyert megoldás ezek szerint a tanítások szerint. Szűz Máriában a teremtés létalapját képező női princípium született le, míg Jézusban a Bölcsesség, a Világosság. A "bukott" satanai princípium létalapját képező két erővonal. Milyen érdekes: az ősmagyarok - akik nem voltak pogányok(!) - Atya, Anya és Fiú Istent imádtak!
Egyébként ezt a helyzetet, alátámasztják az ószövetségi zsidó próféták kinyilatkoztatásai is. Mit mond az Ószövetség: " »Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.«" Mit mondott az első bukottról Jézus: "Láttam a sátánt, mint villámot, az égből leesni" Lk 10,18  Nem akarok senkit "megtéríteni". Hiszen ha valaki tudja, akkor Szilárd barátom az: hogy mennyire zárójelessé vált bennem az, az eszmei, hitbeli meggyőződés, amelyet az anyatejjel együtt szívtam magamba. De tudom, hogy dolgom van vele, ezért születtem akkor és oda, ahová születtem. De tudom azt is, hogy nagyon megszívlelendő az apostoli intés: "mindeneket megvizsgáljatok!" Mint ahogy a reinkarnáció kérdését sem lehet elutasítani a rátapadt ostoba mesék miatt -.
Summa summárum: a Földet anyaföldnek szoktuk hívni. A termékeny, gyermekeit tápláló Anyának tekintjük. De hozzá kell tennünk, amit az ó-egyiptomi vallások tudtak: ha nincs az égen a Nap, amely meleget, Fényt ad a Földnek, akkor nincs Élet sem!”

 

 

 

 

 

II.  „Szilárd: Jónás barátunktól bejött még egy fantasztikusan jó metafizikai információ, amit Iringó öntudatlan és önkéntelen nem, nem nem-feminista (Lásd A Magasztos gyémánt beszédét Az ősök nagy csarnokában.) magatartása kapcsán írt le. (A X. ház csúcsával és az eme pozíciónak megfelelő sorscsillag minőségében fellépő Holddal (A nőknél a Hold, a személyi tudat-befolyásolási hierarchiája szempontjából egyenértékű, ha nem értékesebb a Napnál) együtt álló Sárkányfarok, sokkal erősebb személyi (Kos) tulajdonságokat ad, mint a Nap, még abban az esetben is, ha a Nap megerősítődik a Markúrral. Arról, nem is beszélve, hogy mit jelent az, az általa sokat hangoztatott, vele született női bölcsesség szempontjából az, hogy az ő Napja és a Merkúrja is, éppen egy – egy un. T-kvadrát nevű, negatív karmikus alakzat csúcsán áll…)

   Szóval, az újkori európai keresztény misztika állításai. Nos, azt magam is megírtam hét évvel korábban, egészen pontosan a beavatási regényem 19 fejezetében, ahol az anyai ági örökletes programok létét kezdtem elsőként fogalmazgatni, hogy a paradicsomi almába-harapás aktusa, amiként Hamvas mondja: a létrontás, már csak a második mozzanat és az elsőnek egy sokkal durvább - mit ad Isten, kedves Iringó: durva, anyagi és nőies - változata. Mivel hogy az elsőt (akkor én úgy képzeltem el és csak most, hogy ezeket leírtad világosodott meg előttem a dolog) még a teremtés gyökerénél követte el a Lilith által folyamatosan öncélúvá változtatni próbált Fény ősprincípiuma, a Lucifer, az által, hogy nem akarta átvilágítani és megtermékenyíteni a Szeretetet, a női princípiumot, ahogy Jónás mondja, az újkori keresztény misztikusokat idézve: a Santanat…

- És most figyeljetek jól barátaim:

A Iringó feltételezésével ellentétesen, miszerint én az anyámra haragudtam volna valamiért, és tudattalanul ez munkálna bennem még mindig (Lám, hova, illetve mennyire félre vezet az amatőr pszichológia…) a női princípium ellen érzett mély tudatalatti haragomban, szóval szegény Iringó, teljesen mellé fogott, mivel a valóság éppen hogy az általa feltételezettnek az ellentéte: én egy civilben és otthon Adolf Hitlert, és a fajtiszta német harciasságot és férfias intelligenciát dicsőítő, abszolút pátriárka, tehát abszolút családi önkényúr – mostohaapával nőttem fel. A biológiai apám, viszont ennek e másik véglete, a tartástalan és gerinctelen és a családjával és a gyermekével szemben felelőtlen bohém férfi típusa volt, aki úgyszintén nem emelhette a férfiasság (Jang) ázsióját az édesanyját a mostohaapja brutalitásaival szemben féltő gyermeki szemeimben. A nagybátyám viszont (Anyám testvére), egy, a szobrászati tanulmányait a felesége igényére abba hagyó, hiába, hogy humánus, mert még a gyermeki értelmem szemében is láthatóan akarat-gyenge megtört, csak késő nyugdíjas korában újra sápadtan-művészkedő férfi volt. Nagyapám viszont Ló-bolond volt, akit éppen az édesanyám igyekezett teljes mértékben démonizálni, éppen úgy mint Iringó a saját apját, és szerető egykéjeként én ezt tőle átvettem. Ezzel szemben ott voltak a jóságos keresztanyáim, akik születésnapjaimon felköszöntöttek és karácsonykor könyvet ajándékoztak, tehát nem csoda, ha az anyám által tanított ördögi apa-és férfi-szemléletet egy az egyben átvettem, illetve azt (és erről még elméleteket is hangoztattam), hogy az életben minden rosszat a férfiak csinálnak, a szegény ártatlan nők csak ennek az elszenvedői. És ezt olyannyira, hogy nem is nagyon tudtam férfiként viselkedni, mindaddig, amíg ezek a kedves és ártatlan nők, becsülettel és keményen rá nem ébresztettek arra, hogy minden botnak két vége van. Summa summarum, ez a reflex (a férfi ördög, a nő angyal) annyira mélyen bennem volt, hogy az első bűnbeeséséi aktusnak (A Lilith első diadalának) csak a Lucifer (Fényhozó!) negatív (romboló) teremtő szereplővé válását ismertem fel, és úgy képzeltem, hogy a női korrupció csak később, az anyagi megtestesülések folyamán következett be. Ti., amikor Éva Ádámnak átadja az almát azzal a kérésével, hogy amennyiben azt akarja, hogy boldog legyen a jövőjük, egye meg az öncélú pragmatizmus, vagyis az életnyerési lehetőségekben való magasztos hit almáját.

Nagyon jól jött tehát ez a keresztény misztikusoktól tanult, teremtés – és bűnbeesés elképzeléssel kapcsolatos információd, mert így legalább most már minden világossá vált: Mint minden, az abszolútumnak a Lilith hatására történt megoszlása és megsokszorozódása után, a bűnbeesési aktus is kettős: miközben a Lilith által megrontott Fény (a Lucifer) elutasítja a Szeretet átvilágítását és megtermékenyítését, illetve az abszolútumhoz való visszakapcsolódást, mondván, hogy ő nem akar az egységbe visszakerülni, a Szeretetbe behatolva, a teremtést lehetővé tenni, addig, - mint ahogyan írod: a Lilith öncélúsága által megkísértett Szeretet, és emígy Szeretetből Santanavá változott női princípium, elutasítja a Fény befogadását, maga akarván megtermékenyíteni és átvilágítani a fényt (Amint Hamvas írja: a stupiditás csúcsa, amikor a megtermékenyülő hatalom akarja a megtermékenyítő hatalmat átvilágítani). Illetve, a mai modern időkre lefordítva: a Santana a hamis Fény által (A szeretet nélküli nagyokos Luciferi tudomány által) akarja maga-magát, önhatalmúlag és persze, „majd” csak akkor, amikor ő akarja(!), amikor ő úgy érzi, hogy el jött annak az ideje, illetve, amikor „fel van erre készülve” (Harmincöt éves koruk után és természetesen csak egyetlen egyszer, és azt is csak azért, hogy ne maradjon egyedül, illetve, hogy mások ne mondják azt, hogy még ennyire sem képes!) megtermékenyítetni.

És tudjátok, hogy a Lucifer metafizikai jelentésére, hogy jöttem rá? &Uac