Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A 10 egyetemes törvény
Az egyetemes törvények a II. törvénytõl a X. törvényig.  (régi változat) („Bár e tanulmányok olvasása közben egyesek azt érzik, hogy a sors - problémájukra megtalálták a rég óta keresett választ és megoldást, sőt egyesek számára az abszolút igazság megtalálásának az érzésével is fog hatni ez írások olvasása, fontosnak tartom arra figyelmeztetni mindenkit, hogy sem az itt, vagy a máshol olvasható élettényekhez kötődő szellemi információk, sem a mások által írt, vagy a gnosztikus misztikák szövegeiben olvasottak, nem helyettesíthetik és nem pótolhatják azt a személyre vonatkozó konkrét információ-rendszert, amit egyedül a személyi horoszkóp értelmezése által a személyi rendeltetés-ismertetés adhat meg és aminek a segítségével úgy rendezhetik az életüket, hogy a karmájukat és ez által a nehéz sorskríziseiket – betegségeiket meghaladhatják, feloldhatják, illetve az egészségüket és az igazi szabadságukat - boldogságukat elérhetik.”)
II. Második törvény:       
A Vibráció törvénye   Más nevein: a Rezonancia (Hangolódás) illetve az Affinitás és a Tükrözõdés törvénye. Népi meghatározában annak az elvnek a törvénye, ami szerint: "A zsák megtalálja a foltját.". "Semmi sem áll, minden, ami létezik, mozog, minden vibrál." - Ötezer évvel ezelõtt írták le az egyiptomi hermetikusok ezt az egyetemesen érvényes (metafizika, tehát idõtõl és tértõl függetlenül, mindenütt és mindenkor érvényes) igazságot. A modern fizika kutatási eredményei igazolták ennek az ötezer évvel korábban leírt hermetikus tételnek az érvényességét, amely valósnak bizonyult az anyagi világ minden szférájában.  A hermetikus megállapítás viszont nem csak az anyag különbözõ megnyilvánulási formáira vonatkozik, hanem az egész létezésre. Az anyagi, a biológiai, a lelki és a szellemi létezés közötti különbségek tulajdonképpen az abszolút szellem különbözõ vibrációs állapotok (rezgési skálák) szerinti megnyilvánulásának a következménye. Minél magasabb a vibrációs állapot, annál magasabb szintû létezési formákkal és létállapotokkal találkozunk (Például az ideák világa.) és minél alacsonyabb rezgési fokot mérünk, annál durvább, áthatolhatatlanabb és rugalmatlanabb megnyilvánulási formákkal szembesülünk ( Fizikai - kozmikus létállapot, biológiai életformák, stb.) Egy finom és tiszta szellemi információ, valamint az anyagi világnak egy durva (azonnal érzékelhetõ) jelzése, külön - külön, csakis a velük azonos vibrációs állapotban levõ (azonos rezgési skálán létezõ) közegekben, a velük azonos vibrációs állapotban levõ energetikai struktúrákban áradhat szét, csakis ott nyilvánulhat meg a maga teljességében, ott idézhet elõ lényegi változásokat: "Hasonló a hasonlót vonzza, hasonló a hasonlót legyõzi és megváltoztatja." Ez az egyetemes vibrációs állapot, a misztikusok által Isten Misztikus Testének nevezett Egyetemes Éteri Szubsztanciának (A Pránának: az õsszubsztanciának) a tulajdonsága, a mindenkori létezési állapota. A modern fizika "fehér zaj"-nak nevezi azt a rezgési határ állapotot, amely az anyagi világot elválasztja a magasabb rezgési fokozatú létállapotoktól (“dimenzióktól”). A fizikai dimenzióban ismert rezgési formák, úgymint fényhullám rezgése, hanghullám rezgése, az elektromos áram, vagyis az elektronok, a pozitronok, a neutronok és más anyagi részecskék rezgése, valamint a hõ-kvantumok rezgése, mind - mind a szellemi világ "fehér zaj alatti - állapotának", a fehér zajnál alacsonyabb rezgési szintû, durvább megnyilvánulási formája. Ha egyetlen nagy papírlapon grafikailag ábrázolhatnánk a fizikai világban mérhetõ minden létezési és sugárzási forma alaprezgésének a grafikai íveléseit egy egységes mérték szerint, ezeknek a sugár-rezgéseknek az ábrázolt formái (grafikonjai), egy adott pontban mind találkoznának. Ez az interferencia- pont jelezné azt a váltó pontot, amely elválasztja az anyagi világot a szellemi világtól. Ez a váltó pont jelezné azt az ideális frekvencia nyalábot ahol az anyagi sugárzás szellemi információvá válik és viszont: azt a vibráció - csökkenési küszöböt, amely alatt a szellemi információt tartalmazó energetikai (éteri) mezõ (az éteri szubsztancia) anyagi szubsztanciává sûrûsödik ("materializálódik").   A folyamat tulajdonképpen az általunk valóságosnak érzékelt fizikai jelenségnek a fordítottja: A fizikai dimenzióban észlelhetõ legmagasabb és legfinomabb rezgési fokozatoknál is magasabb fokú (finomabb) rezgési állapotban létezõ információs- energetikai struktúráknak (a spirituális létformák, az isteni emanációk: a szellemi õs-erõk és õs hatalmak, a "gondolatainkon túli õsideák) a rezgési frekvenciája csökkenése következtében, e váltó pont által jelölt vibrációs skálán alul anyagi formákba sûrûsödve jelentkeznek. A spirituális energiát és információt tartalmazó mezõk ezen a küszöbön alól eldurvulnak (csökken a rezgési frekvenciájuk) és alacsonyabb rezgési állapotukban (anyagi), durva és kevésbé áthatható, kevésbé változtatatható, rugalmatlan információs- energetikai létformákba tömörülve hozzák létre az anyagi világot! A vibrációs interferenciák által különbözõ szellemi színezetek szerint rendezett, illetve a vibrációs frekvenciák és interferenciák szerint rendezõdõ szellemi õs szubsztanciából (az éterbõl), a három õsminõség, a négy alapelem, a hét egyetemes törvény és a tíz teremtõ erõ szerint és azok rendezõ-elve és egymást befolyásoló, különbözõ hatásai által rendezett spirituális õsállapotokból, az õsi (metafizikai: fizika elõtti, fizika fölötti) információs-energetikai erõterekbõl keletkeznek (materializálódnak) a fehér zaj alatti határállapotba: az anyag állapotába került különbözõ durva megnyilvánulási formák. A fizikai (anyagi) állapot ugyanis a Teremtés végsõ, határ- állapota, határhelyzete. A Teremtés nem az anyagban, nem az anyagi világban kezdõdik, hanem ott végzõdik, ott áll meg és ott jut határ-állapotba. Ám ez a határ állapot és ez a határhelyzet is állandóan változik és tágul. Nem hiába beszélnek a fizikusok táguló világegyetemrõl, noha a fizikai világegyetem még nem az Egész és a Teljes világegyetem, hanem annak a fehér zaj alatti része. Ez viszont, a maga összességében tökéletes tükre a szellemi világegyetemnek: a létnek. A legtömörebbnek hitt atom részecskéi között is akkora távolságok vannak a részecskék térfogatához viszonyítva, mint az általunk is ismert bolygók között, azoknak a térfogatához viszonyítva. Ezeken a nagy, fizikai távolságokon belül még létezik valami, és ez pontosan a fizikai anyag alapját képezõ, de a fizikainál finomabb éteri, asztrális és szellemi - ideatikus szubsztancia. Sõt, létezik még azoknál is finomabb rezgési szintû kauzális szubsztancia is, amit fennebb, a hermetikus filozófusok kifejezésével élve, az imént Isten Misztikus Testének neveztem. Számunkra a vibráció törvényének jelentõsége nem a világegyetem szellemi szubsztancia szerinti felépítettségének az absztrakt megértésében áll, hanem a mindennapi életünk értelmessé, értékessé, egészségessé és harmonikussá tételében való hasznosíthatóságában. A vibráció tõrvényének az ismerete ugyanis lehetõvé teszi számunkra a hozzánk közel álló és a velünk kapcsolatba kerülõ személyekkel és lényekkel, valamint a környezõ fizikai természettel való tudatos, kiegyenlítõdési képesség kialakítását. Pontosabban: a vibráció törvényének az ismerete lehetõvé teszi számunkra a kapcsolataink és a konfliktusaink kezelhetõségét, alakíthatóságát, az azonosulási és elkülönülési (felülemelkedési és feloldási, meghaladási: felszabadulási) képesség kialakítását.   A legérzékletesebb példákat arra, hogy miként nyilvánul meg a mindennapi életünkben a Rezonancia és az Affinitás törvényeként is ismert Vibráció Törvénye, illetve arra, hogy ennek a törvénynek az ismeretét miként hasznosíthatjuk a környezetünkkel fenntartott viszonyainkban, a különbözõ személyekkel folytatott, különbözõ jellegû kapcsolatainkban, az Asztrológia területén találunk. Általában az alsó és a felsõ asztrál dimenzióknak megfelelõ vibrációs skálán élõ Víz jegyû szülöttek, nagyon könnyen, szinte startból, ráhangolódnak egymásra és önkéntelenül átveszik egymás érzelmi hullámzásait. Ugyanakkor, szintén önkéntelenül megpróbálják egymást befolyásolni, szeretnék egymást hasonlóvá változtatni (összemosni). Az persze más kérdés, hogy pontosan ezért a víz jegyû szülöttek, ha burkoltan is, de állandó konfliktusban állnak, vagy legalábbis nehezen tudnak kijönni egymással, hiszen nem csak hogy ráéreznek egymás lelki állapotára, de át is veszik egymás negatív és szélsõséges érzelmeskedését és ezt szeretnék tovább adni másoknak is, szeretnék, ha mindenki a környezetükbõl és az egész világon "együtt érezne" velük. Ezzel szemben a kívülállók számára többnyire kellemes és üdítõ hatásúnak tûnik egy nyugodt természetû föld jegyû szülöttnek egy másik megfontolt és alapos föld jegyû szülött társaságában biztonságban éreznie magát, holott ebben az esetben, a két ember között semmiféle lényeges információ csere nem történik. Ezért ez a föld jellegû, alapos megfontoltság és túlzott nyugalom például akár az õrületbe kergethet egy mindenüvé behatolni akaró, mindent meghódítani és megtermékenyíteni akaró, tettvágytól hajtott Kos szülöttet, amennyiben õk együtt kell valami fontos dolgot véghezvigyenek! - És nehéz boldognak lenni a föld jegyû, nyugodt és lassú, minden részletkérdést akkurátusan aprólékossággal megvizsgálni szeretõ Bak szülöttnek egy szenvedélyes és erõszakosan célratörõ, türelmetlen, azonnali sikert aratni akaró, tüzes Kos mellett! - De tudnunk kell, hogy ezek az alaptermészetek (alaptinktúrák) senkiben sem találhatók meg egyértelmûen és elkülönülve, hiszen a napjegyünk csak huszonöt - harminc százalékát adja az alaptermészetünknek és a legtöbb esetben a születési képletünkben álló Sárkányfarok konstellációja sokkal meghatározóbb mint a napjegy. Az viszont gyakran megtörténik, hogy valakibõl teljesen hiányzik a négy közül valamelyik alapelem, ami azt jelenti, hogy a másik három alapelem tulajdonságaiból több található az adott személyben. Ezek a személyek ha találkoznak - és a rezonancia törvénye alapján gyakran találkoznak és azonnal felkeltik egymás figyelmét: önkéntelenül provokálják egymást -, hamar kiderül, hogy vagy nagyon könnyen összeférhetõek és jóban-rosszban, erkölcsösben - erkölcstelenben azonosulni tudnak egymással és mindenben egyetértenek (Ikrek, Nyilas), vagy már az elsõ találkozásuk alkalmával kiderül, hogy egymásnak esküdt ellenségei. Ugyanis a Polaritás Tõrvénye hatására, az azonos eredetû tinktúrák létezhetnek ellentétesen szélsõséges megnyilvánulási formákban is. Köznapian úgy szoktuk ezt mondani, hogy a két embernek van, illetve nincs közös érdeklõdési köre, és hogy vagy hasonló, vagy merõben ellentétes ezeknek a személyeknek (a szellemi élet-programjukból és a neveltetésükbõl, az élet-képzeletükbõl adódó) érdekeltségi köre, a lelki alapállása.   Amennyiben ez a nagyfokú probléma-azonosságból eredõ ellentét tudatossá válik és a két szülött képes a Vibráció Tõrvényének a rá vetülõ következményeit: hatásait tudatosan kezelni, ha mindkettõ külön-külön figyelembe veszi ("tiszteli") a másik vibrációs másságát, egyik sem fog olyasmit igényelni a másiktól és nem fog úgy viselkedni a másik társaságában, hogy azt irritálja és zavarja a saját - ellenõrizetlen - természetébõl eredõ, a másikra provokáló módon ható megnyilvánulásaival. És viszont: egy érzelmeiben könnyen befolyásolható (pl. vízjegyû) szülött fokozni fogja szellemi éberségét egy másik víz jegyû szülött társaságában, hogy a partnere érzelmi hullámzásai (negatív kisugárzása) ne befolyásolják ítéleteiben, döntéseiben és általános mentalitásában. Persze, ezt csak akkor teheti meg ha, ismervén az egyetemes tõrvényeket és a saját horoszkópjából kiolvasható szellemi - lelki meghatározottságait, tudatos erõfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy saját személyiségén belül feloldja és kiegyenlítse a diszharmonikus lelki és szellemi állapotokat (hangulatokat) elõidézõ, víz (érzelmes, meghatódó, hullámzó kedélyû) és tûz (szenvedélyes, lobbanékony, gátlástalan) jellegû tulajdonságait. Minél alacsonyabb (fizikai, lelki és szellemi) vibrációs skálán vagyunk (élünk), annál zavarosabb és zártabb (öncélúbb, együgyûbb) az információ befogadási készségünk és ezért annál nehézkesebb és zavarosabb: problémásabb a többi emberrel való kommunikációnk. Emiatt az alacsony és zavart rezgési frekvenciák létszférájában állandóan szélsõséges azonosulási-ellenkezési alapállási formákkal kell számolnunk az embertársaink részérõl. Ezért az anyagi és az asztrális (érzelmi) síkokon, vagyis az érzékelési képességeink által biztosított információ- áramoltatás és információ- csere szintjén, de a mentális (gondolati) információ áramoltatási erõterekben is, állandó kommunikációs nehézségeink adódnak, mert a szellemi információk nem juthatnak el a mentális és a kauzális receptorainkig, hanem többnyire megállnak, és viaszverõdnek, vagy összezavarodnak a fizikai és az asztrális energetikai pajzsokon (Lásd épp a vízjegyû szülöttek esetében a Rák és a Skorpió páncélzatát, valamint a Halak érzelmi láncöltönyét). Az alacsony vibrációs szinteken állandóan, ellenõrizetlen és kaotikus - érzelmileg és értelmileg õrvény szerû, vihar szerû - információ közvetítés történik, így ezeken a szinteken csak alacsony rendû kapcsolódások, alacsony rendû azonosulási formák - rezonanciák - lehetségesek.   A spirituális tudatosságra, illetve magasabb vibrációs állapotokra törekvõ személyek, akik képessé vállnak saját személyükön belül kiegyenlíteni a kauzális maghatározottságukból (karmájukból) eredõ lelki és szellemi feszültségeiket, diszharmonikus állapotaikat és ezért idõvel ténylegesen érhetnek el magasabb vibrációs létállapotokat, de ennek az eléréséhez, fenntartásához és állandósításához a kezdetben egy finom fizikai egészségre való törekvésekkel egybekötött, majdhogynem erõltetetve fenntartott lelki és szellemi éberség szükséges. A szellemi életet gyakorló személyek számára mindenképp fontos a vibrációk szintjének tudatos emelése, vagy épp fordítva: a vibrációk ellenõrzött csökkentése, különbözõ lazító, vagy serkentõ technikák (sport, harcmûvészet gyakorlása) és meditációs gyakorlatok segítségével (pl. Joga, nem egoista vágyakat, hanem a szeretet-azonosulási és a fény azonosulási képességet megszerzésére és növelésére szolgáló agykontrolos meditáció), valamint a spirituálisan célirányos - kultikus - mozgási formák gyakorlásával ( pl. a Qi - Kong, a Ji-Csing, vagy a harcmûvészetek formagyakorlatai: katái). Mindazonáltal tudni kell, hogy a legmagasabb vibrációs színtû lét- és tudatállapotok elérése csakis az egyetemes felelõsségtudatba ágyazott (egyetemes) Szeretet átélésének a tudatosan állandósított gyakorlásával lehetséges. Ez lelkünknek és szellemünknek az egységbe való kapcsolódási képessége (szeretet) intenzív átélésével, személyi tudatunknak a Szeretet élet-melegével való átitatásával tehetõ lehetõvé. Ám a dolog fordítva is igaz: az egoizmusunk, az önérzeteskedéseink, a becsvágyunk, a bosszúvágyunk, a sértettségi érzéseink, a félelmeink, az egyéni (személyes sorsunkkal, vagy környezetünk, élettársunk, viselkedésével szembeni) elégedetlenkedéseink, a nyílt vagy rejtett gyûlölködõ érzéseink, a közönyösségünk, a sötét és negatív ambícióink, de sokszor még az általunk jónak képzelt, jóakaratú és jóindulatú ambícióink is, amivel másoknak, azok akarata ellenére és józan belátása ellenére, "minden áron" jót akarunk tenni, alacsony vibrációk õrvényébe sodornak bennünket. És ezeket a negatív (diszharmonikus) belsõ átéléseinket a közvetlen környezetünkre is kisugárzunk, kiáramoltatjuk, ha akarjuk ezt, ha nem. Ezért is jó tudni, hogy a vibráció törvénye alapján, tudatosan, vagy önkéntelenül, pozitívan, vagy negatívan, de szellemi-lelki állapotaink kisugárzásával állandóan befolyásoljuk a környezetünket és természetesen a környezetünk is befolyásol minket. Ez ellen a tény ellen nem védekeznünk kell, hanem az ellenõrzött (tudatos) szellemi és a lelki kommunikáció minél nagyobb, harmonikusabb és felemelõbb spektrumát kell megvalósítanunk ahhoz, hogy boldogan, kreatívan (szellemi képességeinket kibontakoztatva) és egészségesen éljünk.   A Vibráció, azaz a Rezonancia törvényét a tükrözõdés törvényének is nevezzük és ennek értelmében, mindig csak olyan vibrációs szintû jelenségekkel és személyekkel találkozhatunk és olyan lényekkel kerülhetünk kapcsolatba, amelyekkel (és akikkel) valamilyen módon, fõképp a mentális és a kauzális dimenziók szintjén azonos rezgési frekvencián létezünk. Ilyen értelemben a vibráció tõrvényét az egyéni Sors-megoldás, illetve a Sors feloldás tõrvényének is nevezhetnõk. Mindig olyan emberekkel, lényekkel, tárgyakkal és jelenségekkel találkozunk, vagy kerülünk konfrontációba, akikkel és amelyekkel, valami - a találkozás pillanatában nem mindig helyesen érzékelt, többnyire érthetetlen és értelmezhetetlen - kiegyenlítõdni: megélni, megoldani, elszámolni, elintézni valónk (és néha konfrontálódni valónk is!) van fejlõdésünk aktuális szakaszában. És ez akkor van így, ha az illetõ személy valamiért számomra nem közömbös, ha a jelenség fölött nem tudok nyugodtan átsiklani, amennyiben az valamivel (egy, a figyelmünket önkéntelenül magára vonó jellel: színnel, formával, fénnyel, gesztussal, vagy talán épp egy agresszív cselekedettel, durva szóval, vagy éppenséggel az akadály-mivoltával) fel hívja magára a figyelmemet. Ez nem azt jelenti, természetesen, hogy lényem minden vonatkozásában azonos hullámhosszon állok azzal a személyjel, akivel mélyebb és fontosabb kapcsolatba, illetve konfliktusba kerültem. Ha békés járókelõként, egy utcai rablás áldozata leszek, nem azt jelenti, hogy én a rablóval minden vonatkozásban azonos hullámhosszon (rezgési frekvencián) állok. De amennyiben ez történt velem, jó, ha mélyen elgondolkozok az eseten, mert ez legalább annyit jelent, hogy egy bizonyos életterületen, amelyre valamiképpen vonatkozik a konviktus (Pl. erõsen különbözõ személyiségeink inkoherenciája egy erõltetett szexuális viszony esetében.), azonos hullámhosszon mozgok a gonosztevõvel és a konfliktus pontosan azt jelzi, hogy nekem is még sok homályban maradt felismerni, beismerni és megismerni valóm van azon az életterületen, ahol én is a gonosztevõhöz hasonlóan járok el. Ez minimum annyit jelenthet, hogy én is erõszakosan akarok valamit magamhoz venni, magamhoz kapcsolni, illetve, hogy erõszakosan ragaszkodok valamihez, amit a spirituális fejlõdésem gyarapítása (a kiegyenlítõdési képességem növelése, a szellemi szabadságom elérése) érdekében el kellene engednem. Ezért ha valaki ellenségeskedik velünk, nem egyértelmûen csak az illetõ személy tehetõ felelõssé ellenséges magatartásáért, ellenséges cselekedeteiért velünk szemben, hiszen ahhoz, hogy az ellenséges cselekedetnek és a negatív érzelmeknek a kisugárzása (hullámai) elérjenek bennünket, valamilyen - számunkra akkor még észlelhetetlen vonatkozásban, rezonanciában vagyunk azzal a helyzettel és azzal a személlyel aki az adott körülmények között, az adott konfliktusban ezeket az ellenséges, kihívó és provokáló megnyilvánulási formákat megtestesíti (“kinyilvánítja”) számunkra.   Egy autóbaleset után például, még akkor is erõs lelki és szellemi vizsgálatot kell tartanunk, ha nem csak a rendõri jegyzõkönyv alapján, hanem a mi lelkiismeretünk szerint is egyértelmû, hogy nem mi követtük el a vezetési hibát és egyetlen személy sem sérült meg. A Vibráció Törvénye alapján ugyanis nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem. Tragikus kimenetelû tragédiákba, háborús összecsapásba és más, drámai kimenetelû konfliktusokba azok a személyek kerülnek, akik a rezonancia törvénye alapján vonzódnak a konfliktushoz, illetve, akiket vonzzanak a konfliktusok, vagy azok, akik az elõbbiekkel ellentétben: félénkek és minden áron el akarják a tisztázott - kiegyenlített helyzetekhez állapotokhoz vezetõ konfliktusokat kerülni, mivel azok felvállalása lelki, szellem és esetleg fizikai erõfeszítést is igényelne a részükrõl. Azok a felnõtt személyek keverednek tehát "ártatlanul" konfliktusokba, akik félénkek, gyávák, konfliktuskerülõk, nem nyíltak, nem határozottak, nem világosak, akik tehát gondolataikban, tetteikben és érzéseikben nem egyértelmûek. És természetesen azok is, akik rejtetten gyûlölködnek miközben játsszák a jóságos és béketûrõ szerepeiket, akik titokban, többnyire még önmaguk elõtt bevallatlanul is bosszúszomjasak és akik rejtetten neheztelnek valakire, valakikre, vagy valamire (általában a világra, az emberekre, vagy a saját sorsukra, ami által az egyetemes teremtõerõkre). Õk azok akik a legnehezebb karmával (sors-kiegyenlítési életfeladatokkal) születtek a világra, akik nem látható és nem érzékelhetõ módon, nem a fizikai és nem a pszichikai síkon, hanem a legfinomabb létszférák szintjein kegyetlenek, gyûlölködõk és agresszívek.   "Véletlenszerûen elõállt" konfliktushelyzet esetén tehát tudnunk kell, hogy az érzelmeink, vagy a tudattalan szellemi világunk valamely rejtett zugában mi is táplálunk ellenséges érzéseket és agresszív gondolatokat, gyûlölködõ érzelmeket és agresszív jellegû mentális késztetéseket (eddig még felszínre nem került, vagy ki nem egyenlített mentális, vagy kauzális tulajdonságokat). A lényeg az, hogy tudatosítsuk magunkban: mindannak ami velünk történik, van valahol egy értelme, amit egyelõre nem vagyunk képesek azonnal megérteni pontosan ott, azon az életterületen, ahol a fizikai esemény történt, ahol a lelki bántalom (sértés), vagy a szellemi provokáció ért bennünket és a mi kötelességünk (az én kötelességem) és egyben a mi lehetõségünk is maximális tudatossággal és személyes felelõsségvállalással eljárni, még az ellenségesen kiélezett helyzetekben is! Ez a személyes felelõsség viszont semmiképp nem jelenthet konfliktuskerülést, un. úriemberkedést. Sõt, Jézus nem azt mondja, hogy térj ki az elõl, aki arra akar kényszeríteni, hogy menj el vele egy mérföldet, hanem azt, hogy menj el vele két mérföldet. De azt sem mondja, hogy azon túl is a ki kell tartanunk a velünk önkényeskedõ személyek mellett. Az a két mérföld, vagyis a ránk erõltetett és általunk tudatosan felvállalt kényelmetlen eseményben való részvétel duplája éppen elég arra, hogy rá gyere: milyen téves úton támolyogsz, miért volt szükség a Sorsod ( személyes szellemi életfeladataid) alapján egy ilyen erõszakos figyelmeztetésre. Hiszen a rezonancia törvénye alapján nem véletlenül találkoztál egy olyan emberrel, aki téged erõszakosan rá akar venni valamire, ami neked nincs a kedvedre! El kell jutnunk ahhoz a belátó készséghez, hogy felismerjük: egy veszett kutya sem haraphat meg bennünket, ha valamiképpen azzal a lételvvel, amit egy veszett (természetében meg zavarodott) kutya jelent (feltáratlan és kiegyenlítetlen diszharmonikus Mars, Nap és Jupiter fényszög- kapcsolatok, illetve diszharmonikus Kos, Oroszlán és Nyilas asztrológiai meghatározottságok), vagy ami a kutya veszettségi állapotát korábban létrehozta, esetleg azzal az emberi, vagy természeti környezettel, amelyben a kutya épp megéli veszettségi állapotát, nem vagyunk bizonyos vonatkozásban rezonanciában. Egy ilyen agresszív támadás (baleset) figyelem- felhívó eseményként kell szolgáljon számunkra, amely egy olyan diszharmonikus személyi tulajdonságunkra figyelmeztet, amely az addigi életünkben, azon vibrációs fokon, amelyen az általunk megtestesített létprincípiumok az adott konfliktusig léteztek, még nem kerülhetett felszínre, azaz mindaddig még nem került sor arra a külsõ, vagy a belsõ konfrontációra, ami rá világított volna e rejtett tulajdonságunk létezésére és így nem kerülhetett sor a tudatosításra, a kiegyenlítõdésre és a harmonizációra sem. Konkrétan: a nacionalisták, vagy a rasszisták is csakis azoknak a személyeknek árthatnak, akik a személyi és a csoport karmájukból adódó félelem, gyûlölet, vagy más jellegû alacsony vibrációs állapotok szintjén (lehet éppen a finom szellemi ellenérzések és a fegyelemmel uralt védekezési reflexek szintjén is) a nacionalizmus eszme- és érzelmi köreivel rezonanciában vannak. A rezonancia tõrvénye alapján nem csak hogy olyan konfliktusaink vannak, hanem olyan környezetben is élünk, amellyel, ha rejtett módon (kauzális szinten) is, valamilyen affinitásban vagyunk. És mindig olyan események, történések részesei vagyunk, amelyekkel valamiképpen - sokszor a tudattalanunk legmélyén rejtõzõ vágyak, sóvárgások, gondolat- képek és képzetek, vagy a rejtett félelmeink és szorongásaink szintjén: az õsideákkal való karmikus kapcsolataink szintjén - rezonanciában vagyunk. És ez a rezonancia attól függetlenül létezik, hogy a polaritás tõrvénye függvényében, a konfliktus idõszakában a barikád melyik oldalán állunk. Attól függetlenül tehát, hogy az illetõ princípium melyik végletes megnyilvánulási formája lappangott bennünk feltáratlanul. Az intellektuálisan pallérozott, kifinomult ízlésû és választékos modorú, ám lelke mélyén kegyetlenkedni vágyó, magas rangú rendõr tiszt, gátlástalan politikusokkal és az un. jó családból származó perverz alakokkal és profi gyilkosokkal találkozik, konfrontálódik és viszont. A sors nehézségek elõl a rendõri egyenruha szabvány biztonságába és a törvény védelem látszata mögé rejtõzõ járõr viszont lumpenekkel, olcsó szórakozásként a polgári rend ellen garázda tettekkel lázadozó lumpenekkel, külvárosi vagányokkal, az adott környezetétõl faji vallási és nemzeti másságával külsõségekben, vagy belsõ mentalitásában elkülönülõ, a másságában titokban, vagy nyílt agresszivitással büszkélkedõ, vagy e mássága miatt éppen szorongó, rész- illetve fél személyi tudattal rendelkezõ kisember pedig természetes, hogy fajvédõkkel, nacionalistákkal, vagy vallásos fanatikusokkal fog találkozni, mindaddig amíg az egész léttudat átélésének a képességét ki nem fejleszti magában.   A legtöbbet arról, hogy a Rezonancia Tõrvénye hogyan mûködik a mindennapi életben, a betegségeink árulják el. Ha igaz az, hogy nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem, a betegségek esetében ez egyértelmûen elmondható: nem csak a betegség találkozik velem, hanem én is találkozom a betegséggel. Nem csak a baktérium kerül véletlenül az én szervezetembe és támadja meg valamely legyengült szervemet, hanem én is megkeresem öntudatlanul azt a környezetet és azt a lehetõséget, ahol és ahogy a baktériumok a szervezetembe bekerülhetnek, hiszen már éveken és hónapokon át, alacsony vibrációs állapotban voltam, diszharmonikus magatartást tanúsítottam (konfliktus-helyzetben, agresszív állapotban álltam) egy, vagy több õsprincípiummal szemben. A hûléseket követõ gyulladt (tüzes) állapotok, valamint a vér és a fej-betegségek a Kos spirituális erõterével és a Mars õs- princípiumával szemben gyakorolt huzamos diszharmonikus viszonyokból erednek. A hûlést követõ gyulladásos állapot, akárcsak a vérnyomás különbség, a kihûlés, vagy a magas láz, az idejében fel nem ismert és ezért sem fizikai, sem érzelmi, sem értelmi síkon meg nem élt és szellemileg fel nem oldott agresszivitás következménye. A Kos típusú "forró fejû" személyek, ha nincs lehetõségük a nyílt konfrontációra, illetve a háborúzásra, a veszekedésre és a verekedésre, vagy más, közvetlenül kiélhetõ konfliktusra, öntudatlanul megkeresik a maguk számára jó kiadós megülési lehetõségeket idõnként. Csak fokozza az emberiség Kos-problémáját az, hogy a hûlés-ellenes orvosságok és a fájdalomcsillapító tabletták által az ember megfosztja magát a belsõ konfliktusok közvetlen kiélési és feloldási lehetõségétõl és emiatt állandósulnak benne azok a betegség-hajlamok, amelyek azért jönnek létre, mert nem képes közvetlenül megélni (közvetlenül megtapasztalni és észlelve megismerni) azokat az õs princípiumokkal való (fájdalmas) kapcsolat - felvételt szolgáló találkozásait, amelyeknek a diszharmonikus szellemi struktúráit hordozza magában (az aurájában) a születése óta. Ezért a krónikussá vált fejfájások, a sûrû fogfájások és foggyökér gyulladások, és végül a különféle agydaganatok, akárcsak az agyembólia nem más mint a huzamosan és durván kiélt agresszív késztések, vagy az állandóan elfojtott (: kiéletlen) agresszív szellemi - lelki állapotok következménye.   Annak ellenére, hogy a rezonancia tõrvényének a mûködése illusztrálására a betegségek szolgáltatják a "leghálásabb" témakört, ezúttal megelégszünk a fenti példákkal, ugyanis a betegségnek a metafizikai funkciójáról és a különbözõ betegségeknek a szellemi-lelki okairól szól a metafizikai-asztrológiai tanulmányaimnak hatvan-hetven százaléka. (Lásd "A betegségek szellemi eredete", "Az örökletes betegségprogramok", "A teremtés forrásánál" és a "Kereszténység asztrológiai értelmezése" címû tanulmányokat.) Amit viszont föltétlenül meg kell említenem a Vibráció törvényének a Tükrözõdés Törvényeként való megismerése kapcsán, a szülõi minõségünkben történõ, otthoni alkalmazási lehetõsége. Mind a magatehetetlen csecsemõ szervezete, mind a kiskorú gyermek személye, spirituális szálaival közvetlen kapcsolatban van az anya tudattalanjával, illetve az anya tudattalan lelki-szellemi állapotával. Ezért a gyermekek egészsége és azok betegsége, tökéletes tükre az anya tudattalan lelki világának, örömének, boldogság-érzetének, félelmének, szorongásainak és esetenkénti kedélyhullámzásának. Az anya és a gyermek kapcsolatának a megszûnése, az anya elvesztése - halála - esetében, a gyermek a hozzá közvetlenül kapcsolódó apa, nagyszülõ, vagy más, a gyermek gondozását felvállaló, ahhoz érzelmileg kapcsolódó gyám és nevelõ, vagy nevelõk tudattalan lelki folyamatainak lesz a kevésbé felismerhetõ, zavaros és ellentmondásos tükre. Ezért bármennyire is furcsa, de a gyermekek gyakori betegsége esetében, nem annyira a gyermek terápiás kezelése a fontos, hanem az édesanya (a közvetlen nevelõ) tudata alá süllyesztett sóvárgásainak, ingereinek, indulatainak, félelmeinek, gyûlölködõ érzelmeinek, szexuális kielégületlenségbõl eredõ feszültségeinek, stb. a feltárása és a tudatosítás segítségével történõ feloldása. A gyermekbetegségek és balesetek kilencven százalékának ugyanis nem a külsõ, anyagi " kórokozók" az okai, hanem az édesanyának, vagy a közvetlen nevelõknek a feltáratlan alvilága. Például a kiskorú gyermekek sorában is ma rengeteg áldozatot szedõ, nagy kiterjedésû virágpor és fûpor allergiás-betegségek esetében, hiába, hogy olyan külsõ okokat is, mint pl. az ipari szennyezõdését is meg lehet nevezni, nyomon követhetõ, hogy a természeti termékenységnek ez a megnyilvánulása azért okoz allergiát a gyermekeknél, mert a szüleik - és fõként az édesanyjuk öntudatlanul agresszív mentalitást tanúsít minden olyan képzettel és lehetséges élethelyzettel szemben, amely az õ lehetséges megtermékenyülésével teherbeesésével áll, közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban.   Abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelõtt született generációktól kezdõdõen, a nõi személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletekkel összhangban, botrányosan növekszik az önkéntelen és öntudatlan gyermek-vállalás elleni mentalitás. Köztudott, hogy az allergiás betegségben szenvedõk többsége nõ. És az is, hogy ezeket a nõket a megtermékenyülési képességük idõszakában gyötri intenzíven az allergia. És köztudott az is, hogy a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történõ szülés gondolatával fordul szemben ellentmondást nem tûrõen. Ma már nem csak a lányok félnek az "idõnap elõtti"(sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor elõtti teherbe eséstõl, hanem emiatt aggódik értük két "európai szemléletû" generáció: a felnõtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák "felvilágosult" generációja. Asztrológusok és szellemi gyógyítók körében közhely, hogy a természeti megtermékenyítés õserejét és a természetes termékenységet megtestesítõ virágporral szembeni allergia pontosan a lehetséges megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan agresszív mentalitás fejezi ki testi szinten. Ezt, a valamikori "akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van" szerû mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az "Ebbe a k. világba nem érdemes szülni gyermeket." szalagcímû meggyõzõdés. Sõt: tanúi lehetünk annak is, hogy metafizika tudatlanságában, azaz tudományos nagyokosságában már nem csak a gyermekeket kínozza az ember, hanem az állatokat is. Nem csak a háziállatokból mûtik ki mesterségesen a kölykeiket, hanem a háziasított kígyókon és õsgyíkokon is "nõgyógyászati" mûtéteket kell elvégezzenek, mivel az õket gyermekként ("Lizzy egy családtag") kezelõ gazdájuk védekezik a megtermékenyülés ellen, azaz önkéntelenül és öntudatlanul szorong a megtermékenyülés gondolatától, mivel a karmájának köszönhetõen diszharmonikus viszonyban áll az anyaság (Hold) princípiumával.   A Rezonancia és az Affinitás törvényét leginkább a Harmónia és a Szeretet (Egység) lételvével tévesztik össze, mivel az egyetemes létezéssel való teljes harmóniába kerülés a legmagasabb vibrációs szinten történõ azonosulási és kiegyenlítõdési folyamat eredménye, amely a Szeretet tudatos átélésének a végsõ következménye. Nagyon fontos tehát itt megjegyezni, hogy a hét egyetememse törvény és az tíz egyetemes õserõ (létprincípium) nem elválaszthatók egymástól, és így nem is írhatók le, nem érthetõk meg egymás nélkül, de nem is keverhetõek egymással össze. Az ilyen összekavarásnak általában zavaros miszticizmus lesz a következménye. Az egyetemes tõrvények áthatolnak egyik a másikba, és kölcsönösen feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást. Miért? Azért mert az egésztõl elszakítva, önmagában egyetlen részjelenség sem érthetõ meg, hiszen semminek sincs különálló léte, semmi nem lehet valóságos önmagában, az egyetemes egységes egész létezésbõl kiszakítva és attól teljesen külön választva. Ezért veszélyezteti pl. hosszútávon az "ésszerû"-nek látszó, de valójában primitív és irracionális termelõi mentalitást szolgáló technikai civilizáció az egész föld élõvilágat, és magát az emberi nem fennmaradását.   A rövid távú megoldásokat szolgáló analitikus gondolkozás csõlátásával a természetben általánosan létrehozott rombolások és rendellenességek, nem állíthatók helyre egyetlen szintetizáló módszer alapján kidolgozott "természetmentõ-projekt" segítségével sem. És mindezt elmondhatjuk az olyan rész-sikerek ellenére is, mint például az, hogy a Temzét sikerült annyira megtisztítani, hogy újra gyarapodott az élõ világa. A technika által szolgáltatott eszközökkel megbontott természet nem csirizelhetõ (ragasztható) újra össze a szintetikus módszerek segítségével. De a rezonancia tõrvénye alapján a külsõ, természeti szenny és a természetben megjelenõ károsodások csak következményei és tükrei az emberi természetben a fizikai-biológiai természetnél sokkal finomabb dimenziók (vibrációk) szintjén végbement szennyezõdéseknek és károsodásoknak.   A neveltetésünkbõl és gyermekkori táplálkozásunkból eredõ betegségeink, a materialista- fogyasztói mentalitásunkból adódó valóság-tévképzeteink, gyengeségeink, a gyávaságunk, kicsinyességünk és a testi korrupciónk feltárása által elsõsorban az új nemzedékek EGÉSZ EMBERE kell mentálisan és kauzálisan megtisztuljon, lemondván a mai ostoba fogyasztói mentalitásról és így a "Létért való küzdelem" rémeszméjérõl, a külsõ ellenségként kezelt természettel való egyenlõtlen (hiszen az ember elsõsorban önmagával, saját egoizmusával, hitetlenségével, kicsinyességével kellene harcba szálljon, ami helyett, persze a külsõ, "vad természetet" akarja legyõzni) harcáról, az ellenõrzési mániajáró és akkor majd a természet is újra fog tisztulni körülötte. Mindaddig valójában teljesen feleslegesek a nagy hûhóval kidolgozott és részeiben sikeresen alkalmazott, környezetvédõ tudományos "beruházások". Ezek csak arra valók, hogy néhány embernek maradjon tiszta a lelkiismerete, miközben a többi folytatja az értelmetlen rombolást... Ahhoz, hogy magasabb vibrációs szinten éljünk, mindig a közvetlenül átélhetõ, a személyes (szubjektív) felelõsségre alapozott, univerzális lét teljességét kell a mindennapos szemléletünkben és jelen felelõsségtudatunkban fenntartanunk. Az alkímiában a solutio (szolució) mûvelete: az oldás, illetve az oldódás mûvelete felel meg a vibráció törvényének. A vibráció törvényével a Hold és a Neptunusz áll analógiában az asztrológiai õserõk közül, az asztrológiai erõterek közül viszont mind a három vízjegy: a Rák, a Skorpió és a Halak.   Harmadik törvény     A Kompenzáció törvénye, az áthatolás és kiegyenlítõdés törvénye Más nevein: A Megfelelés, vagyis Analógia törvénye. Az Áthatolás és a Kiegyenlítõdés, valamint a kiegyenlítõdés szerinti Alternancia Törvénye. A Szükség és A Bõség törvénye, vagyis: A hiány-információ keletkezésének és a hiánynak a teremtésben, a teremtés által történõ kiegyenlítõdésének (kompenzációjának) a törvénye. Mindezzel együtt és mindenek fölött, A LOGOSZ TÖRVÉNYE, az állandó változás és a változás állandóságának, a minden folyamat fölött álló és az összes folyamatokat egymással kiegyenlítõdõ, az állandóan végbe menõ végsõ, egyetemes kiegyenlítõdés törvénye. . Végsõ soron az Isteni Igazság törvénye. A Szent Szellemnek a Tõrvénye. Ez az a törvény, amelynek a megértése és tudatos használata, a törvénynek a mindennapi életünkben, a mindennapi életünk során felvett, kiegyenlített állapothoz vezetõ és azt fenntartó lelki és szellemi alapállásunkhoz való következetes ragaszkodás nélkül, értelmetlenné, zûrzavarossá: harmóniátlanná és végül is tragikussá válik az életünk. Mert a kiegyenlítõdés tõrvénye, nem más mint a többi hat törvény állandó - és teljes összegezõdésének a törvénye   Ennek a törvénynek a követhetõ, érzékelhetõ és észlelhetõ megjelenési formáját a Tabula Smaragdina 2. pontjával is szoktak illusztrálni: "Ami lent van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van ugyanaz, mint ami lent van, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd." Vagyis a teremtésben Teremtõ és Teremtmény állandóan és folytonosan kiegyenlítõdik egymással, hogy az Abszolút szellemnek (Az Egynek) a kettõvé válása (megnyilvánulása) okát és a célját (az áthatoláson és a kiegyenlítõdésen keresztül történõ varázslatát) beteljesítse. Mindennek csak következménye az analógia léte a Teremtésben amely alapján, végsõ soron minden természeti elem és természeti létforma, valamint minden lény, megfelel egy egyetemes teremtõ õserõnek, egy õsprincípiumnak. Ezért a Teremtés végsõ határán levõ fizikai dimenzió minden eleme és minden jelensége megfelel egy szellemi jelenségnek és ezekbõl a határozott (kevésbé változó) természeti megnyilvánulási formákból (elemekbõl és lényekbõl valamint azoknak az egymáshoz való viszonyából) visszakövetkeztethetünk az eredeti, mágikus erejû õs idea-képekre és az egyetemes tõrvényre.   Ezért mondhatjuk azt, hogy amilyen a mikro világ ugyanolyan a makro világ, holott a valóság úgy igaz, hogy a természeti mikro és a makro világ leképezi (ugyanaz) a metafizikai (fizikai létformák fölötti, fizikai állapot elõtti) õsprincípiumokat, amelyeket nem lehet sem mikronak sem makrónak nevezni, mert szellemi lényegükkel (eszenciájukkal) mindenben benne vannak és minden bennük van. ("na az Atyától jövök és Én az Atyában vagyok és az Atya bennem van) Mindannak, ami megnyilvánult és létformát nyert, van valahol egy szellemi megfelelõje és egy spirituális eredõje. Az atom struktúrájának és felépítettségének megfelel a bolygók és a csillagrendek felépítési rendszere, ezek viszont egy magas vibrációs fokon létezõ Lét-tudatnak és Rend- Ideának a megnyilvánulási formái (alacsony vibrációs leképezõdései). Hamvas Béla szavaival: "A földi Gangesznek megfelel az égi Gangesz, a földi Nílusnak az égi Nílus, a földi létezésnek a szellemi létezés", a fizikai testünknek a szellemtestünk, földi lényünknek az ideális lényünk. Ezért az Analógia törvényének is nevezik a megfelelés és kiegyenlítõdés törvényét és ennek az értelme az, hogy mindig létezik egy lényegi megfelelés és egy állandó arányosság a lét és az élet különbözõ jelenségei és megnyilvánulási formái között. Ez az egyhez visszakötött és az Egy Tõrvénye (Ana) szerinti arányos megfelelés és kiegyenlítõdés az, ami az egyetemes evolúció újabb és újabb idea(képzet)- formáinak a létrejöttét és megvalósulását biztosítja.   A teremtés elsõ mozzanatában a megjelenik a Maszkulin és a Feminin princípium, mint a Fénnyé és Szeretetté vált Abszolútum új állapota. A Kauzális dimenzióban horizontálisan, a Fény princípiumának a Szeretet princípiuma felel meg, miközben a hierarchia és a vibráció csökkenés irányában vertikálisan “lefelé”, az alsóbb létezési szférákban a Fénynek az új és a régi állapot megismerése (megértése) felel meg. A fénynek tehát a célirányos és határozott kiáradás és a behatolás (az abszolútumból történõ kiáramlás és a Szeretettbe való beáramlás), a szétáradás, a feltárás, az átvilágítás és a megtermékenyítés létmozzanata felel meg. A Szeretetnek az alacsonyabb vibrációs fokozatok szintjén, a lét- hierarchiák skáláin maga a határtalan formaváltáson és variációs lehetõségeken belüli, illetve a különbözõ megnyilvánulási síkokon létezõ, látszólag egymástól külön álló és külön létezõ elemek és létstruktúrák mindenek fölötti egybe kapcsolódása, illetve egybekapcsolódási készsége és kényszere. A Szeretet maga az Egész és az Összes létezési forma (idea) lét- alapjául szolgáló és azokat az egységbe visszakapcsoló, az egységgel állandóan összekapcsoló õsszubsztancia (Isten Misztikus Teste). A Szeretet a Létezésnek és a Teremtésnek a határtalan sokszorozódása, szaporodása, formaváltása, szétbomlása, elmúlása és keletkezése, tobzódása, variációja. A szeretet az abszolút feminitás megnyilvánulása.   A Fény és a Szeretet, az egymáson való áthatolással: a Logosszal együtt, a megnyilvánult Abszolútumnak a három új, õsminõségét képezi: a Sarkalatos, a Szilárd és a Változó õsminõségeket. A Fénynek és a Szeretetnek a Logosz szerinti egymáson való áthatolásából teremtõi - teremtési energia jön létre ("Ez minden erõben az erõnek, az ereje." "Ez a Thélészma" - Hermész Triszmegisztosz.), ami a négy õsi alapelemmé -a négy ideamintává alakul: a Levegõ és a Tûz (Fény szerinti minták), valamint a Víz és a Föld (Szeretet szerinti õsi ideaminták) õselemmé. Az így tovább osztódó és sokszorozódó, szaporodó, szétbomló, tenyészõ és enyészõ, majd megint újra alakuló (elmúló és keletkezõ), megnyilvánulási formák mind újabb és újabb létformákat alkotnak az egymással való kölcsönhatásaikban (különbözõ interpenetrációkban) és kiegyenlítõdésükben a Hét Egyetemes Törvény dinamikája szerint. Ezek az újabb lét- struktúrák a Vibráció és a Polaritás tõrvénye alapján feszültségbe kerülnek a régi megállapodott létformákkal, valamint a nekik megfelelõ, más nemû és ellentétes pólusú komplementáris létformákkal. Ezek a feszültségek olyan, hiány-információ és hiány-energetikai tömörüléseket élesztenek, amelyek újabb létformák keletkezését teszik szükségessé, annak érdekében, hogy az újonnan keletkezõ és a már létezõ, de még nem kiegyenlítõdött létformák és létfolyamatok közötti feszültségek enyhüljenek, harmonizálódjanak és kiegyenlítõdjenek. Mindannak ami megjelenik, megnyilvánul az anyagi dimenzióban, létezik egy eredeti megfelelõje a szellemi dimenzióban, de ugyanakkor mindannak ami megnyilvánult a szellemi dimenzióban, a Mágia Tõrvénye alapján, létezik egy (MÉG!) meg nem nyilvánult megfelelõje az anyagi dimenzióban is, aminek elõbb - utóbb meg kell jelennie konkrét fizikai formában, vagy fizikai esemény formájában (helyzet, jelenség, folyamat, stb.). A Kiegyenlítõdés Törvényét azért nevezik a Kompenzáció, illetve a Szükség és a Bõség Törvényének, mert a hiány-információt (a szükséget), a Ciklus Törvényének megfelelõen, valamikor mindig a megvalósuló és anyagi formában is konkretizálódó információknak és a különbözõ fizikai megvalósulásoknak a bõsége: az Áldás követi valamilyen bõségáradat formájában. Ezt jelképezi a mitológiák aranyesõje is. A legszemléletesebb természeti jelenség, amely a Kiegyenlítõdés törvénynek a fizikai megnyilvánulása, az a mi gyakorlati észünk által pazarlásnak ítélt bõség, amely a természeti megtermékenyülési folyamatok fenntartását és folytonosságát biztosítja mind a növényi, mind az állati és az emberi világban. Gondoljunk a rengeteg szélbe szórt, vagy a virágról virágra szálló méhek, darazsak, pillangók és más rovarok által "a helyére szállított" virágporra, a vízi madarak tollára "bízott" halikra petékre és arra a millió férfi ivarsejtre, amibõl csak egy szükséges ahhoz és csak egy ér el odáig, hogy egyetlen nõi petesejtet megtermékenyítsen.   Ennek a kiegyenlítõ - kompenzáló õserõnek az emberi szellemre vonatkozó következményét az Evangéliumban nagyon "furcsa" megfogalmazásban találjuk: "Akinek nincs, attól elvétetik, és akinek van, annak még adatik." Értelmét pedig a talentumokról szóló példázattal nyeri el és azt jelenti, hogy aki nem Fényben és Szeretetben él, az aki nem a Szeretet áramoltatására és a Fény élesztésére és terjesztésére szánja életét, aki nem e lelki bõség szaporítására és a szellemi tágításra, tehát nem a táguló egyetemes létezés harmonizálódása és kiegyenlítõdése érdekében kamatoztatja szellemi, lelki és anyagi értékeit, annak végül is elsorvadnak, elfogynak, vagy elvesznek ezek az érték - létrehozó (fizikai és mágikus) képességei. Azok a személyek pedig, akik a szellemi képességeiket az egyetemes evolúció érdekében, önmaguk és mások spirituális gazdagítására, szellemi erejük és képességük (potencialitásuk) felszabadítására, növelésére - tágítására és mûvelésére használják, azok számára még több megvilágosodási lehetõség, még több érték-létrehozási képesség és még több kiegyenlítõdési élmény adatik meg.   E törvénynek az egyes emberre vonatkozó hatása és következménye annyira egyszerû, hogy sajnos ma már senki sem hiszi el, hogy ez a törvény csakugyan létezik és vannak rá nézve pozitív hatásai. (Fõképp a Levegõ és a Tûz jegyekben született és erõsebb intellektussal rendelkezõ személyek nem tudják ezt elhinni, akiknek az életében és a személyén keresztül majdnem kézzelfogható- tapinthatóan megnyilvánul ez a tõrvény). Ezért a kiemelt mágikus képességeik ellenére is, mindannyian a Tõrvény ellenében élnek és ellene cselekszenek: majdnem mindenki elõbb kapni akar és csak azután adni. Nem hiszik el, hogy minél több szeretetet adunk, annál több szeretetet kapunk. Hiába látjuk a két szemünkkel, hogy egy elvetett és gondozott búza szembõl egy egész kalászt kapunk, a tudományos gazdaságtani elméleteink ellenére is mind az ellenkezõjét csináljuk annak, ami értelmes lenne. Mind csak kapni és kapni szeretnénk elõbb - és aztán majd meglátjuk...- ahelyett, hogy igyekeznénk elõbb minél több iránytalan és osztatlan szeretetet (megértést) sugározni és fényt (belátást) adni a környezetünknek. Ehelyett mindenáron és mindenféle ostoba módon be avatkozunk a természet dolgába és ezáltal egymás dolgába, és keresztül akarjuk vinni az akaratunkat és rá akarjuk kényszeríteni a természetet, hogy lásson el minket mindennel százszor, ezerszer és milliószor nagyobb arányban, mint amennyi bõségesen elég lenne a megélhetésünkhöz az õ fölöslegébõl. Persze, azután csodálkozunk, hogy mások miért nem szeretnek, hogy miért élünk a természettõl és egymástól elzártan, magányban, feszültségben és stresszben. A válasz pedig egyszerû: mert hitetlenek vagyunk, vagy ami ugyanaz: tudatlanok vagyunk az életidegen, nagyokos tudományos és szeretet nélküli filozofikus elmélet- rengetegeinkkel. Annyi eszünk sincs, hogy észrevegyük: a szeretet, a bízom, a jókedv, a hit, a derû, a kedély, a nyugalom, a megértés nem anyagi szubsztanciák, azaz nem "fogyó anyagok" és sohasem merülnének ki belõlünk - sõt szaporodnának és eltöltenének bõségükkel- ha nem fojtanánk, nem temetnénk el e pozitív lelki tulajdonságainkat, nem gyomlálnánk ki lelkünkbõl a finom szeretetet tudományos hitetlenségeinkkel, spekulatív, egoista gondolkozásunkkal, aminek következtében egyszer kapni szeretnénk és csak azután adni.   Mindig csak kapni akarunk és csak azután adni. Szeretetet, bizalmat, barátságot, szellemi információt, bármit. És amikor adunk is valamit, azt olyan trójai falóként adjuk, aminek segítségével magunkhoz akarjuk kötni, vagyis valamiképpen lekötelezni a magunk számára azt akit megajándékozunk. Egyébként is “Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.” mondja Hamvas Béla. A mindig kínálgató, "csupa szív" emberek rejtett egoizmusuk következtében képtelenek a finom és diszkrét, belsõ szeretet-áramoltatásra. Igazából nekik is csak külsõ elvárásaink vannak környezetünkkel és a világgal szemben (például, hogy mások fogadják el azt amit õk a számukra kínálnak), ahelyett, hogy magukkal szemben lennének elvárásaik. És amennyiben mégis vannak magukkal szemben elvárásaik, azok nem szeretet- elvárások, nem harmóniába kerülési- elvárások, hanem öncélú, öntetszelgõ teljesítmény- elvárások, eredményességi és hasznossági koncepciók szerinti elvárások, siker-elérési elvárások, tehát szellem és szeretet- idegen elvárások, amelyek csak arra jók, hogy önmaguk elõtt a mindig nyerõ Jani, illetve a pozitív "Jóember" szerepében tetszelegjenek. És mindezt ezért, hogy hiuságuk, önérzetük és becsvágyuk és öncélú, uralkodási, vagy élvezethajszolási mániájuk kielégítése érdekében abban tetszelegjenek mások és önmaguk elõtt, hogy õk táplálják és különös élvezethez - boldogsághoz juttatják a környezetüket, hogy a környezetük szót fogad nekik és eszik - iszik abból, amit õk azok számára biztosítanak és kijelölnek. És persze azért is, hogy ismételt visszautasítások esetén önmagukat gyötörjék, hogy rejtett haragjukkal és csendes nehezteléseikkel szeretetlenségbe, elidegenedettségbe hajszolják önmagukat és környezetünket.   Mind a valós Fény mind az igazi Szeretet nagyon diszkréten, az érzékeink számára tulajdonképpen érzékelhetetlen és észlelhetetlen (“észre - vehetetlen”!) megnyilvánulási formákban jelentkezõ metafizikai (fizika fölötti) õserõk, õshatalmak. Ezért az emberben lakozó valóságos (gyökér-) Szeretetnek igazából nincs szüksége érzelmi kitörésekre, durva, érzéki megnyilvánítási formákra. Hízeleghetünk egy csecsemõnek amennyit csak akarunk, mert az még nem szeretet. Ezt észlelhetjük is majd nem sokára, mert a baba zavartságában légfennebb követelõzõ és hisztériás lesz mert csak õ csak annyit ért meg az egész felhajtásból, hogy rendszeresen, vagy rendszertelenül, tehát rendszeres ciklusokban, vagy az õ szeszélyes ötletei alapján jut-e hozzá a táplálékhoz. És hiába, hogy a természetes levegõváltozásoktól is megóvjuk, mert az egyetemes törvények alapján úgy is szüksége lesz olyan durvább, de a természetes életfolyamatokkal együtt járó tapasztalatokra, amihez arányosan és drámai élmények nélkül is hozzá szokhat, ha megelégszünk azzal, hogy lehetõleg csöndes, száraz és aránylag meleg környezetet biztosítunk számára. Azért betegesebbek az aggodalmaskodó, a gyermek harmadik szabálytalan lélegzetére is hetet szökõ szülõk gyermekei, mint a kevésbé aggodalmaskodóké, mert ez utóbbiak sokkal több mentális nyugalmat és szeretetet biztosítanak a gyermek számára mint az elõbbiek: "Az ember kívül azt igyekszik bepótolni, amit belül folytonosan elmúlasz." Az olyan nõ anyáskodik feleslegesen még akkor is, amikor annak rég elmúlt az ideje és az egyengeti életútját és babusgatja felnõtté vált fiát és lányát, akinek évekre visszamenõleg (talán már a gyermekek megszületése óta) lelkiismeret furdalása van a gyermekeinek az apjával szemben. Metafizikában ezt a magatartást hamis kompenzációnak nevezzük. A huszadik század végén az emberiség kilencven kilenc százaléka hamis kompenzációt folytat, azaz törvényellenesen él és ennek viseli a tragikus következményeit. És még tragikusabb az, hogy ezt a következményt, az ember tudatos és tudattalan befolyása alatt álló ártatlan állati és nõvényi világ is viseli és természetesen viselik azok a gyermekek is, akiknek a nevében a felnõttek kompenzálnak és újabb ajándék - termelési mániájukban kiirtják és megnyomorítják a környezõ biológiai természetet.   Igazából Szeretetet nem is lehet kapni kívülrõl (légfennebb gyermekként annak a külsõ formáját: a tápláló és egészséges környezet- biztosító gondoskodást), mert ez a teremtõ és javító - gyógyító erõ, az ember belsejébõl: az Abszolút Szellembõl árad az emberen keresztül kifelé, a külsõ világba: a személy természeti és emberi környezetébe. Az egyéni szeretet-áramoltatási képesség, akárcsak az értelmi világosság: az elemzõi és a szintetizálói képesség tudatos erõfeszítések árán érhetõ el, így szerezhetõ és növelhetõ meg. A nehézség ebben mindössze annyi, hogy általában csak a megvilágítói (értelmi) képességeinket serkentik és mûvelik az iskolában, a tudatos, de diszkrét szeretet- áramoltatási képesség megszerzése, valamint a kiegyenlítõdési képesség növelése helyett. A hamis egység-érzetbõl (szeretetbõl) létrejövõ két diszharmonikus megnyilvánulási formát: a érzelgõs jópofaságot, vagy a természet-legyõzõ értelmet, illetve a rejtett agresszivitást, végsõ soron a gyûlöletet ültetik el a diákokban a mai tanárok.   Hiába kapok más személyektõl állandóan külsõ szeretet - megnyilvánulási formákat, amennyiben én nem teszek erõfeszítéseket annak érdekében, hogy megnyissam és rejtett egoizmusomtól megtisztítva, szabaddá tegyem a belsõ, Szeretet-erõimet kibocsátó, lényem mélyében lakozó Szeretet- forrásomat. Ezért van az például, hogy az elkényeztetett gyermekek boldogtalan felnõttekké válnak, mert az aggodalmaskodó és természetellenesen gondoskodó (hamisan kompenzáló) szüleik elsorvasztják a szeretet-adási képességüket. És: "akinek nincs, - aki mindig csak másoktól, csak kívülrõl várja adjanak neki - attól elvétetik". Õk képezik a modern cigarettagyártás, az alkoholipar és a kábítószer kereskedelem biztos fogyasztó közönségét. Õk a virtuális valóságot létrehozó filmiparnak és az erõfeszítés mentesen, a könnyen elérhetõ boldogságról regélõ misztikusok és "tisztán látó" jövõ jósok áldozatai.   És ahogy nem kaphatok, hanem csak diszkréten áramoltathatok Szeretetet, ugyanúgy Fényt (értelmet) sem kaphatok kívülrõl. De igazából Fényt sem adhatok senkinek mint valami tárgyat (legfennebb sötétséget: természet kizsákmányolási technikákat ismertetetõ szak-tantárgyat, élet-idegen és szellem-idegen tudományt és ideológiát), hanem átvilágíthatom magamat és megvilágíthatok valamit, (egy részletkérdést) a másik ember számára. Nem minden esetben ártatlan és ártalmatlan és nem csak szánalmasan nevetséges, hanem egyes esetekben egyenesen veszélyes tevékenység például a többnyire átvilágítatlan személyiséggel rendelkezõ személyek úgynevezett "Fényadása", más, fejletlen kritikai érzékkel és még kevesebb szellemi megkülönböztetõ képességgel (Diakriszosz phneumaton) rendelkezõ személyek számára. Magyarországon egészen fiatalon, ötven valahány éves korában halt meg egy magát fényadó természetgyógyásznak nevezõ misztikus, aki nem volt hajlandó lemondani a hamis kompenzáció legelemibb formájáról, a napi háromról egy csomag cigarettára leszállított fényhomály-adagjáról, miközben párkapcsolati és szexuális terapeutaként párhuzamosan és folyamatosan négy - öt barátnõvel és két - három "komoly" élettárssal tartotta fenn fényadói terapeuta viszonyokat. Az egyetemes törvényeket ismerõ személynek még csak keserûen mosolyogni sem szabad, amikor egy ilyen kiváló személy búcsúztatnak a megfelelõ misztikus szaklapokban a fényadó munkatársai és fényes útmutatásait hûségesen követõ barátai - barátnõi. Az Egyetemes Tõrvények szerint élni akaró személynek tudnia kell, hogy ember által, ember számára fényt nem lehet un. misztikus úton adni (áramoltatni), csak szeretetet. Fényre csak rá lehet vezetni valakit valakiket a helyes, logikus és racionális tanítás útján. De tudnia kell azt is, hogy a Kiegyenlítõdés tõrvénye értelmében, nincs szükség a megszerzett szellemi információ erõszakos világgá kürtölésére, de el sem kell rejtenie felfedezéseit senki elõl. ("Nem azért van a fény, hogy azt a véka alá rejtsék") Minél több felelõsségérzetbe és szellemi nyugalomba (hitbe) ágyazott diszkrét szeretetet, valamint minél több értelmi világosságot, tehát szellemi bölcsességet áramoltat valaki a többi ember felé, annál több szeretetet és annál több szellemi információt kap majd spirituális növekedéséhez és tágulásához, illetve a kiegyenlítõdési képessége minél teljesebb eléréséhez az egyetemes kompenzáció törvényének hatásaként és következményeként. Minél többet segítesz másokon a szellemi világosság elérésében - anélkül persze, hogy ez a segítség kívülrõl, a másik és a mások szabad akarata, a józan belátása ellenére kell hogy történjen - annál több lelki segítséget és szellemi szabadságot fogsz kapni.   Ez utóbbi a tulajdonképpeni értelme több, ide vonatkozó evangéliumi kinyilatkoztatásoknak is: "Keressetek és találni fogtok. Kérjetek és adatik nektek. Kopogtassatok és beengednek titeket.”, “Keressétek Isten országát és mindazt, amire szükségetek van megkapjátok.”, ”Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.” - Persze nem öncélú, anyagi boldogulásról, élvezet-szerzési és kényelmi törekvéseink "mennyei" meghallgatásáról és kielégítésérõl beszélt itt Jézus, hanem a spirituális éberség a szeretet-képesség és az értelmi megvilágosodás megszerzésének (tehát a megváltásnak, a szellemi felszabadulásnak) érdekében tett erõfeszítéseinknek az egyetemes törvények által biztosított következményérõl: a szellemi tágulásról és lelki gyümölcsözésrõl. A korábbiakban leírtakat folytatva, mindig fontos emlékezni arra, hogy mind a Mágia törvénye, mind a Karma törvénye alapján, a terrorisztikus "jó akarás" törvény ellenes. Ezért valakivel jót cselekedni, valakin segíteni úgy, hogy az illetõ arról ne tudjon (távoli gyógyítás, káros szenvedélyrõl való leszoktatás érdekében történõ agykontrolos programozás, stb.), vagy annak ellenére, hogy õ azt elutasítja, ez a legdurvább megsértése az egyetemes törvényeknek. Ez, többek között, a legnagyobb felelõtlenség, amit a szellemi világban elkövetni egyenértékû a militarista, vagy a vallásos-ideológiai terrorizmussal és a gazdasági-politikai manipulációval. Szülõi, rokoni, baráti, szeretõi, népvezéri jóakaratunkból eredõ erõszakos jóságosodásunk elõtt, után és közben, vagy miközben az így megsegített háládatlan gyermekünk, szeretõnk, barátunk, népünk, stb. kõvel dobál vissza kenyér helyett, jusson eszükben, hogy "A pokolhoz vezetõ út csupa jó szándékkal van kikövezve." A kompenzáció törvényéve alapján tehát csak úgy élhetünk harmóniában, ha a mindenkor, mindent és mindenkit egységben érzékelõ, diszkrét szeretet - érzéseinket és a mindent és mindenkit átvilágító szellemi késztetéseinket önmagunkon belül és a környezetünkben is kiegyenlítve, minél tudatosabban és intenzívebben megéljük. De ezt a lehetõ legfinomabb: legdiszkrétebb formákban, és lehetõleg csak nagyon ritkán konkrét személyekre, állatokra, vagy jelenségekre irányítva. Jó, ha szellemileg fénybe vonva, az értelmünkkel mindent felülvizsgálunk és “könyörtelenül” átvilágítunk miközben a szeretet- érzéseinket csak a mentális és a kauzális dimenziók szintjén (a folytonossá váló, mindennapi pozitív lelki-szellemi állapotunkkal) áramoltatjuk embertársaink és a többi életformák felé, nehogy egy végletes helyzetben, minden “szent törekvésünket” az ellentétére: a rejtett agresszivitás, illetve a csendes, vagy a dühös neheztelés érzésére állítsa a bennünk a Polaritás törvénye. Így, lassan-lassan, természetessé lesz a kapcsolatunk ezzel az Isteni Igazságot elõttünk és számunkra lassan - lassan megvilágító törvénnyel, tudván azt, hogy a tudatosított Hiány- információ, vagyis a SZÜKSÉGESSÉG automatikusan maga után vonja a kauzális információ- bõség kiáradását, és hinni kezdünk abban, hogy ezáltal az egyetemes teremtés tágulási irányával egybekapcsolódva, minden a mi valamikori szellem- képzeletünkkel (de nem az ösztönös sóvárgásainkkal) összhangban történik, amennyiben tudatosan harmóniába kerülünk a többi hat Egyetemes Törvénnyel is.   Nem az anyagi javak és eszközök misztikus felszaporodásának a bekövetkezésérõl, vagy a titkolt sóvárgások kielégítésérõl van szó a szellemi tágulás útjára lépõ személy esetében, ahogy azt kicsinyes képzeletével és a vélt érdekei szempontjából szeretné megvalósulva látni az ember. Minden esetre addig is, ameddig a Kompenzáció törvényét teljesen megértenénk és a mindennapi életünkbe integrálnánk, jó ha eszünkbe véssük, hogy Jézus az elsõ három törvénynek a következményeit, illetve negatív kisülési következményeit ismerve, ismételte annyi alkalommal, hogy "Ne aggodalmaskodjatok!" Az analogikus megfelelés szerint a Kiegyenlítõdés tõrvényéhez a racionális gondolkozást és a helyes megkülönböztetõ készségünket megtestesítõ Merkúr bolygó kapcsolódik az elsõ hierarchia- körbõl, de a Jupiter által megtestesített helyes értéktudat és értékítélet õsereje, illetve az ember Jupiteri képessége is fontos szerepet kap a kiegyenlítõdés mûködési mechanizmusában. Anélkül, hogy misztifikálnánk és ezáltal összezavarnánk a különbözõ létmegnyilvánulások szerinti (analogikus!) megfeleléseket, megállapíthatjuk, hogy a tíz õserõt megtestesítõ, tíz bolygó közül három Jin jellegû, illetve három feminin bolygó létezik: A Hold, a Vénusz és a Neptun, valamint három Jang jellegû, illetve három maszkulin bolygó: a Nap, a Mars és az Uránusz. A Szaturnusz a határhelyzetek és a határállapotok ismeretének és egyetemes betartásának az õserejét testesíti meg, vagyis a Szaturnusz által megtestesített õsi teremtõ hatalom, az Isteni felelõsségtudat hatalma a teremtés végsõ állapotait ellenõrzi, szervezi és tartja fenn. Így az egyetemes felelõsségtudatot képviselõ bolygónak csak annyi szerepe van a kiegyenlítõdésben, hogy úgymond vigyáz, felügyel arra, hogy az egyetemes létet fenyegetõ teljes és végsõ zavar és zaklatottság, a kiegyenlítetlenségi állapot ("totál káosz") ne jöhessen léte az egész Teremtésben.   Amennyiben a Feminin és a maszkulin bolygókkal együtt a Szaturnuszt is kivonjuk a tíz õserõt megtestesítõ bolygó közül, megtaláljuk a Szent Szellem, illetve a Logosz bolygóit: a fennmaradó másik három õs princípiumnak megfelelõ bolygók tehát a kiegyenlítõdés bolygói. Ezek a Merkúr, a Jupiter és a Plútó. A Merkúr a Nap és a Hold által képviselt primer princípiumok kiegyenlítõdésének a bolygója. A Jupiter a természeti szinten végbemenõ kiegyenlítõdés, illetve a Mars és a Vénusz által képviselt nyers, elemi princípiumok közötti kiegyenlítõdés bolygója. A Plútó viszont az egyetemes kiegyenlítõdés , a teljes spirituális kiegyenlítõdés princípiumát megtestesítõ bolygó. Õ a Neptun (Szeretet) és az Uránusz (Fény) egymás közti áthatolásának és kiegyenlítõdésének az õserejét testesíti meg az Asztrológiában.   Metafizikailag a Plútó õsereje a tízedik teremtési mozzanatot: a Teremtõ és a Teremtés (a Teremtett Lét) közötti kiegyenlítõdési és újra teremtõdési õserõt testesíti meg. Ezért nevezik az egyetemes igazság, illetve az Isteni igazság és az abszolút teremtõ erõ bolygójának is.   Az alkímiai mûveletek közül a separatio (szeparáció) mûvelete felel meg a kiegyenlítõdés törvényének, vagyis a különválasztás és a megkülönböztetés mûvelete kapcsolódik az Alternancia törvényéhez, hiszen, amennyiben ezt a tõrvényt a helyes és folyamatos információ-áramoltatás tõrvényeként fogjuk fel, természetes, hogy a jól megkülönböztetett és jól meghatározott elemekkel lehet csakis zavarmentes információ -és értékcserét végre hajtani (áramoltatni). Ahogy Jézus fogalmazza meg ennek a tõrvénynek az alkímiailag ide vágó és a mindennapi életünkre - alapállásunkra - vonatkozó tanácsát: "Minden dolgot megvizsgáljatok és a jót a rossztól elválasszatok." Alkímiai tétel az, hogy egymástól csak jól megkülönböztetett és önmagukban jól meghatározott elemek (személyek) egyesíthetõk (képesek az egységesülésre). Az elhatárolódási szinteken (a fizikai, a pszichikai és a mentális síkokon) az egymástól el nem határolt és jól meg nem különböztetett szellemi, asztrális és éteri-fizikai elemek ugyanis hamis egységet (korrupciót) és ezáltal hamis harmóniát, hamis kiegyenlítõdést hoznak létre, ami a létképzelet világába vissza hatolva és megerõsödve ez egész életünket, sõt a környezetünk létét is veszélyeztetheti. Így veszélyeztette pl. a XX. század végén, az általa kiemelten megtestesített hamis személyiségi létmodellnek a sajtó útján történõ szétsugárzása által több millió személy létképzeletét az Angol trónörökös hajdani felesége: Diana hercegnõ is, akárcsak John Lenon is, a Beatles vezéregyénisége, aki azt kezdte hangoztatni, hogy õ népszerûbb mint Jézus Krisztus (sicc!), mintha a Názáreti Jézus a bulvár szintû egyéni népszerûség és nem a kiegyenlítõdésrõl szóló, egyetemesen (mindenkor és mindenhol érvényes) tanainak a nyomatékosítása érdekében vállalta volna a kereszthalált.   Negyedik törvény        PDF                Nyomtatás     E-mail A nemek törvénye   A Teremtés összes szintjén (az összes dimenziókban) minden megnyilvánulási formát, alapjellegében meghatároz az elsõ két világalkotó õs princípium közül az egyik princípium: vagy a Fény princípiuma vagy a Szeretet princípiuma.   A Fény, a teremtés-ismeretet, vagyis a tapasztalati ismeret szerzést szolgáló Maszkulin princípium és a Szeretet: az egységbe való kötõdés, az egység kiáradását és az egységbe való kötõdést szolgáló Feminin princípium. Az Abszolút Szellem minden jól meghatározott megnyilvánulási formája (struktúrája) eltolódik e két princípium valamelyikének az irányába, e két princípium sajátosságait tartalmazza hangsúlyosan és ezek valamelyikéhez tartozik lényegileg, mikor sajátosan különbözve a másiknak a megnyilvánulási formáitól, mikor látszólag megkülönböztethetetlenül. Az eredeti két nem valamelyike minden jelenségben és minden folyamatban, lényegében mindenkor és mindenhol létezik. A maszkulin (tapasztalati ismeret útján fokozódó szellemi fény) és a feminin (az állandóság, a központi tengelyhez való kötõdési ösztön bölcsessége, a szeretet gravitációja) nemû létstruktúrák és lények kölcsönös vonzódási és elkülönülési viszonyulásban, kölcsönhatásban állnak egymással, kölcsönösen létrehívják, feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást.   A Nemek törvénye tehát nem csak természeti szinten érvényesül, hanem az aló és a felsõ asztrál, az alsó és a felsõ metál, az ideális és a kauzális létdimenziók szintjén elsõsorban. És ez még akkor is így van, ha a nemi sajátosságok bizonyos létformákban az ember számára olykor felismerhetetlen formákat öltenek. Egyetlen fizikai, asztrális, mentális vagy spirituális megnyilvánulási forma sem létezik nemi jelleg nélkül. A gondolataink, az érzéseink, vágyaink, kívánságaink és igényeink is vagy Szeretet, vagy Fény jellegûek. A kíváncsiskodó, célra törõ és elõre hatoló, igazságkeresõ (analitikus) gondolat Fény, vagyis maszkulin jellegû, miközben a láthatatlan, távoli kapcsolatokat, az azonnal és konkrétan nem, vagy nehezen bebizonyítható analogikus összefüggéseket látó, azokra ráérzõ, intuitív és szintetikus gondolataink Szeretet, illetve feminin jellegûek. Ezért mind a Nemek Tõrvénye, mind a Kiegyenlítõdés Tõrvénye szempontjából ma a civilizált emberiség törvénytelenül él, mivel mindent a célra töréssel és az ésszerûséggel: tudománnyal, technikával, technológiával, gépi és hatósági ellenõrzéssel és befolyásolással - beavatkozással, vagyis kizárólag fény szerinti alapállással akar véghez vinni. Ezért van az is például, hogy a  civilizált nõk többsége befolyásos társadalmi pozíciót, vagy legalábbis "anyagi függetlenséget biztosító" munkahelyet akar magának szerezni és ugyanakkor e "civilizált anyák" többsége ma már nem képes, de nem is akar orvosi ellenõrzés, befolyásolás és beavatkozás nélkül gyermeket szülni. Ennek az ésszerûen józan (ellen- Fény) de áldatlan (ellen - Szeretet) állapotnak az ellensúlyozásaképpen viszont még nagyobb törvénytelenségeket követnek el ma az emberek: vagy primitív formában: alkohollal és kábító szerekkel, vagy a legrafináltabb módszerekkel és technikai trükkökkel kábítják magukat a valóságos szeretet-képességük, a spirituális éberségük (egységtudatuk) vissza- és megszerzése helyett.   Emberi érzések szintjén az inkább anyákra jellemzõ engedékenység a feminin, az apai szigorúság maszkulin, az odaadási vágy feminin, a szerzési - uralkodási vágy maszkulin jellegû, még akkor is, ha ezek a vágyak és érzések egyes személyekben fordítottan vannak jelen. Tudjuk, hogy létezik odaadásra, idillikus és állandóan tartó családi meghittségre vágyó, naivan türelmes és erélytelen férfi, és ugyanakkor létezik hódításra, birtoklásra, uralkodásra és kalandra vágyó nõ is. De ezek csak azok a kivételek amelyek eltérnek az általában érvényes meghatározottságoktól ("íratlan szabálytól"), hiszen a polaritás és a kiegyenlítõdés tõrvénye alapján, amikor egy olyan komplex struktúra mint az ember, amely mind a két nem összetett sajátosságait magában hordja, erõsen feminin jellegû meghatározódással bír a kauzális dimenzió szinten (kheterikus teste szintjén), akkor ez a nõi személy az asztrális dimenziókban önkéntelenül is a maszkulin jegyeit fogja erõsíteni, azokkal fog élni és tûntetni leginkább. És fordítva: minél erõsebb a maszkulin jellege egy férfinak a kauzális szinten, annál puhább, megértõbb, megbocsátóbb és érzékenyebb a lelki és az érzelmi szférákban. Innen adódnak a nemek közötti felcserélõdések, a transzvesztita hajlamoktól a szexuális aberrációkig elmenõen. Tény az, hogy az Analógia Törvénye alapján ("Ami fent van ugyanaz mint ami lent van") pontos megfelelés létezik a Kauzális eredet és lényegiség és a fizikai meghatározottság, a természeti (nemi) megnyilvánulási forma között. Ezért, ha valaki nõnek születik természetileg, az kauzális testében is nõ, aki hím nemûnek születik, annak a kauzális teste maszkulin eszenciákat tartalmaz és ennek az eredeti (õsi) nemi jellegnek a mesterséges biológiai (fizikai) megváltoztatása teremtési és kiegyenlítõdési képtelenséget, törvénytelen létállapotot és tõrvénytelen léthelyzetet idéz elõ, még akkor is, ha a társadalmi hatóságok ezt engedélyezik.   A helyzet uralási, a helyzet ellenõrzési vágy is épp annyira maszkulin érzés, mint a partner- uralási, vagy a biológia test fölötti ellenõrzési vágy, amelyhez a nemi jelleg megváltoztatását lehetõvé tevõ, állítólag a Szeretet nevében munkálkodó orvostudomány szolgáltatja a helyzet és a test uralási (az eredeti nemi állapotnak a megváltoztatását célzó) eszközöket és módszereket. Nem feltûnõ, hogy miközben a technikai-tudományos racionalitásába belekábult világunkban, a hölgyek meg akarják õrizni a feminitás külsõ jegyeit, de törekvéseikben, ambícióikban akarnak férfiak lenni, addig transzvesztita a férfiak elsõsorban a biológiai nemi jellegüket változtatják meg, persze azzal a felhõtlen tudattal, hogy ezzel együtt nem kell a nõk felelõsségét is átvenniük: nem kell gyermeket szüljenek, mivel erre eredetüktõl fogva képtelenek. Ennek a kauzális szintû általános összezavarodást tükrözõ személyi önbecsapásnak az elsõ számú következménye ma nem csak a kábítószerezés és az AIDSZ, hanem az egyre nagyobb méreteket öltõ pedofilia is.   A Nemek Törvénye által lehetséges a regnumok keletkezése és fejlõdése. Minden dolog, minden jelenség és folyamat tartalmazza magában a két világalkotó princípiumot, attól függetlenül, hogy a polaritás tõrvénye alapján melyik princípium látszik hangsúlyosabbnak egy adott folyamatban, individuumban, vagy jelenségben. Minden maszkulin (Yang) elemnek létezik egy feminin (Yin) megfelelõje és fordítva. Ha meg akarjuk érteni a mágia, a keletkezés, a kreáció és a regeneráció folyamatainak a törvényszerûségeit, nagy figyelemmel kell tanulmányoznunk és elsõsorban a saját személyiség- tudatunkon belül kell felismernünk a Nemek Törvényének megnyilvánulásait. A Nemek Törvénye, a Kiegyenlítõdés Tõrvénye és a Polaritás Tõrvénye szolgáltatott alapot az univerzális taoista metafizika (- késõbb: filozófia és vallás) megalkotásához. A maszkulin és a feminin princípiumoknak megfelel Yang (Fény) és Yin (Szeretet) világalkotó szellemi emanációk közvetlenül az abszolútumból válnak (áramlanak) ki és kölcsönös együtthatásukban, áthatolásukban, megtermékenyítve egymást, létrehozzák e két alapprincípium analogikus létezési formáit, mint a világosságot és a sötétséget, a szárazságot és a nedvességet, a férfit és a nõt, a hímet és a nõstényt, a savat és a bázist, a dúr és a mól hangzást, a kitágulást és a beszûkülést, a termékenyítést és a termékenyülést, a kezdést és a befejezést, a pozitívat és a negatívat, a feszültséget és az oldást és így tovább. Ezen két alap princípiumnak megfelelõ létformák - állapotok - egymással kölcsönhatásban, egymástól elkülönülve és egymással kiegyenlítõdve, újabb és újabb létformákat hoznak létre, ezáltal újabb minõségeket alkotva, amelyek más és más strukturálódási formákat hoznak létre, más és más összetett formákba szervezõdnek és rendezõdnek. De számunkra nem a Nemek törvényének filozófiai vetülete a fontos, hanem az a része, amelynek azonnali és közvetlen hatásait észlelhetjük a mindennapi életünkben. A Nemek Törvényét az asztrológiában Vénusz bolygóval, (az alkímiában a négy alapelem harmonikus egységével, a preparáció, illetve a finomítás mûveletével és az aritmológiában a négyes számmal) hozzák analógiában, ugyanis a Vénusz az a bolygó amely megtestesíti azt az õsprincípiumot, aminek alapján, minden civilizációs mellékkörülmény, ésszerûségre törekvés és tudatos ellenõrzési vágy ellenére, a tudattalanból feltörõ vágy- és képzeletvilág ellenõrizhetetlen barlangjáratain keresztül, az Abszolút Szellem közvetlenül megjelenik a pszichikai és a biológiai létezésben és minden kertelés nélkül kifejti erejét (hatalmát) és ezt legfennebb csak elfojtani tudjuk, aminek ha nem családi tragédia, akkor vese-betegség lesz a következménye. Minden nõben ott van a potenciális férfi és minden férfiban ott van a lehetséges nõ. De mivel a Polaritás Törvénye, a Hatás és Visszahatás (Karma) Törvénye, a Kompenzáció (Alternancia) törvénye, valamint a Ritmus és a Ciklus törvénye következtében egy adott létfolyamatban az egyik világalkotó princípium jobban érvényesül a másiknál, ezért bennünk is jobban érezteti hatását a Szeretet, vagy a Fény az életünk egy-egy fejlõdési (kiegyenlítõdési) szakaszában. Ezért ugyanolyan fontos a jelenlegi állapotunk (nemiségünk) elfogadása és teljes részletességgel történõ megismerése, átvilágítása, mint a másik nemmel való harmóniába kerülésre való ellenõrizhetetlen törekvés. A Nemek Tõrvénye alapján nagyon fontos a másik nem megtestesítõivel való teljes (!) és õszinte kapcsolat folytonos fenntartása és biztosítása. A szexualitást is magában foglaló szellemi- lelki párkapcsolat gyakorlása elengedhetetlen feltétele spirituális tágulásunknak, az én- tudatunk kialakulásától (l8-21 év) kezdve, az egyetemes léttudat kialakításáig és a végsõ személyi kiegyenlítõdés bekövetkeztéig: a földi életünk befejezéséig. A lehetõ leghibásabb magatartás a nemi élettõl való elzárkózás az úgynevezett "magasztosabb" szellemi célok elérése érdekében, mert ez ellentmond az egyetemes törvényeknek és így az Egyetemes Egységes Világszellemmel való közvetlen kapcsolatunknak, amely kapcsolat csakis a Szeretet és a Fény princípiumainak együttes átfödésén és kiegyenlítõdésén keresztül nyilvánul meg egyértelmûen, és nem külön- zártan, valamelyik princípium kizárásával, vagy elsorvasztásával.   A nemi elzárkózás következtében felborított személyi egyensúly elsõsorban EGÉSZ- ségtelenséget, tudattalan fezültséget és szellemi hiányérzetbõl, vagy veszteségtõl való félelembõl eredõ agresszivitást eredményez, hiszen a másik fél nélkül élõ ember fél ember, tehát félõ ember. Mivel az elzárkózás által a kiegyenlítõdést lehetetlenné teszi, a tudattalanjában megjelenik a törvénytelenség, illetve a bûn tudata és akarva-akaratlanul un. misztikus félelmek kezdik gyötörni, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának és ezt a fél - félõ - emberi állapotát a tudattalan legmélyebb rétegeibe rejti még önmaga elõl is. Nézzük meg, hogy hány negyvenkilenc éven felüli, cölibátusban élõ, ép és egészséges pap létezik? Pedig polgári és orvosi szemszögbõl õk kiegyensúlyozott, egészséges és nyomasztó gondok nélküli életet élnek! És ez az egész- ségtelenség, még ha áttételesen is, elõbb-utóbb jelentkezik az élet más területein is, ha nem mindjárt a fizikai test szintjén, akkor az asztrál test, illetve a pszichikai közérzetük: a lelki - morális közérzet, vagy az intellektuális tevékenység és képességek szférájában. Az a személy, aki a konstellációjából is kiolvasható szexuális gátlásossága, szorongásai, kényelem-szeretete, vagy létképzeleti- szellemi zavara, misztikus megtévesztettsége következtében elzárkózik a érzelmi kiegyenlítõdést is lehetõvé tevõ szexuális kapcsolat létrehozásától, valójában nem teljesíti spirituális életfeladatának legfontosabb részét. Ez a személy elõbb- utóbb kényelmetlen körülmények között és szorult, esetleg tragikus élethelyzetekben lesz kénytelen a nemi kapcsolatot átélni (Pl. nemi erõszak, vagy szexuális zaklatás és ingerlés formájában.), aminek következtében szenvedések és betegségek árán kerül kapcsolatban a Vénusz princípiumával. Annak függvényében, hogy e tragikus kapcsolat hatására ráébred-e, vagy nem a nemi (szexuális) rendeltetésének a jelentõségére és fontosságára, találkozik majd olyan személyekkel és olyan információval, amely tovább segíti, vagy zaklatja õt, mindaddig, amíg képes lesz a szexualitás teremtõi és világalkotói eredetét, annak egyetemes kiegyenlítõdési funkciója szerinti spirituális jelentõségét személyiségtudatába integrálni. Szerelmi életünknek ez a vetülete, az anyaság, illetve a teremtõi princípiumához is kötõdik és azzal együtt a Szeretetnek a látszólag külön választott, de kauzális szinten még egy egységes megjelenési formája. Spirituális szempontból fontos arra figyelni, hogy szexuális párkapcsolataink harmóniája és a környezetünkben élõk párkapcsolatának harmóniája legyen elsõdleges a többi (rokoni, baráti, ismerõsi, üzleti) kapcsolatokkal szemben, mert ha a szexuális-szellemi párkapcsolatunk nem harmonikus, és ami a leggyakoribb: hézagos és rendszertelen vagy hiányzik, a többi kapcsolataink sem lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak. Mert a Szereteten alapján (amely egy alacsonyabb vibrációs fokozaton azonos Vénusz által megtestesített egységesülési vággyal, akárcsak a Hold által megtestesített Teremtési aktusban való közvetlen részesüléssel) elsõsorban univerzális lények vagyunk emberi megtestesülésünkben és másodsorban valamelyik más világalkotó princípiumnak (Fény - Szeretet: maszkulin - feminin) az elsõdleges megtestesítõi, akiknek mindig szüksége van a kiegészítõdésre és kiegyenlítõdésre, illetve az érzelmi és a természeti egységesülés aktusra, ami analogikus megfelelések szintjén azonos az univerzális egyesülés mágikus aktusában való részvétellel! Csak ezután lehetünk a Fényben és a Szeretetben felelõsen létezõ lények, akik tudatosan részt vállalnak, a Karma és a többi törvény alapján, a határtalan szellemi létezés egy újabb határozott megnyilvánulási forma létrehozásában, amelynek a szellemi-lelki kiteljesedésében, megerõsödésében és önállósodásában segédkezhetünk, anélkül hogy annak fejlõdési programját erõszakosan és önkényesen, befolyásolnánk a mi jóról és rosszról alkotott egoista elképzeléseink (egyéni és csoportos korrupciónk), vagy az érvényben levõ, életnyerési és érvényesülési (tradicionális) élettechnikák által magszabott moralitás és közhiedelem szerint. Fontos, hogy ésszerû civilizációs zavarodottságunk közepette ne feledkezzünk meg a rendszeres, folytonos és harmonikus érzelmi- szexuális kapcsolatok megvalósulásához szükséges nyugalmi és bensõséges feltételek létrehozásáról és másokat se akadályozzunk meg ezeknek a körülményeknek a megteremtésében. Ne vállaljunk magunkra semmiféle hõs szülõi, vagy hõs gyermeki áldozati szerepeket a szexuális partneri kapcsolataink hátrányára. Nem csak azért mert ez egy hazug, érzelgõs szerepjátszás, ami csak arra jó, hogy leplezzük vele a partneri kapcsolat fenntartásához szükséges fokozott figyelemre és odaadásra való képtelenségünket - lustaságunkat és kényelmességünket-, és nem csak azért, mert ezzel a rokoni magatartással legtöbbször többet ártunk, mintsem használnánk azoknak, akiknek állítólagos érdekében meghozzuk a fölösleges áldozatokat, hanem azért elsõsorban, mert egy ilyen álláspont az egyetemes törvények szellemében érvénytelen. A fölösleges anyáskodás, és apáskodás valójában õszintétlen szerepjátszás, amivel a szerelmi, élettársi viszonyaink nehézsége elõl, más humanista szerepekbe menekülünk, megfoszt bennünket a szellemi kiteljesedésünkben és így a tulajdonképpeni emberi feladatainknak a teljesítésében.   Mert nem az a feladatunk, hogy fölösleges drámai áldozatokat hozzunk, amivel inkább ártunk mint használunk magunknak és szeretteinknek, és nem az a feladatunk, hogy ezek után a kijátszottak és a megcsalatottak pózaiban és szerepeiben tetszelegjünk, hogy a végén belekeseredjünk és belebetegedjünk ezekbe a hamis szerepeinkbe, hanem az, hogy az összes képességeinket felszínre hozva, kapcsolatba kerüljünk minden õserõvel, azokkal harmóniába kerüljünk mind a belsõ szellemi - lelki folyamataink, mind a külsõ kapcsolataink és viszonyaink szintjén és hogy kiegyenlítõdjünk önmagunkban és ezáltal az emberi- természeti környezetünkkel. A kiegyenlítõdés viszont nem a szülõ-gyermeki viszony erõltetését jelenti a harminc éves "gyermekkel" miközben annak egy másik ellentétes nemû személlyel kellene egy egészséges szexuális szerelmi kiegyenlítõdnie. Amennyiben nem segítünk a többi embernek -a hozzánk közelállóknak- azáltal, hogy nyíltan elvárjuk tõlük: tegyenek meg mindent a saját testi- szellemi egészségük elérése és megõrzése érdekében, ahelyett hogy hálatelten, csillogó szemekkel nézzenek ránk, amiért olyan mindennapi feladatokat is elvégzünk helyettük, amiket õk kellene elvégezzenek (amennyiben erre nélkülünk rá lennének kényszerülve), csak növeljük az úgynevezett szeretteink lelki (tudati) zavarit és ezáltal a szellemi diszharmóniát magunk körül. Minden embernek az feladata, hogy a határhelyzetben levõ fizikai dimenziót egybe kösse a fizikai - természeti személye és a szellemi léttudata segítségével az Abszolút Szellemmel. Hogy egész lényével elõsegítse a teremtés határállapotaiban egymástól külön vált lények közötti harmonikus és egyértelmû kollaborációt. Ez viszont lehetetlen a Nemek Törvénye hatásának az összezavarásával, a hamis információ-áramoltatással.   Persze, ugyanaz a létfeladata azoknak is, akikkel a Karma és a Rezonancia Törvénye alapján együtt kell élnünk. Még a karmájuk tisztázatlansága következtében krónikus betegségekben szenvedõ beteg szüleinknek és más hozzátartozónknak is az, hogy a földet és a természetet a tudatos és kiegyenlített jelenlétükkel megszenteljék és Isten Országát, önmagukban és környezetükben létrehozzák. Márpedig ez lehetetlen a különbözõ természetû illetve a rokoni és a szexuális jellegû kapcsolatok össze tévesztésével és összezavarásával. Nem szabad megtévesztenünk és létfeladataik elvégzésében megakadályoznunk szeretteinket kíméletes hazugságokkal és az õk ragaszkodó, egoista "szeretet"-elvárásaiknak a feltétlen kielégítésével. Ezáltal csak félrevezetjük mind õket, mind saját magunkat és a legsötétebb korrupcióvá züllesztjük azt, amit Szeretetnek nevezünk. Az alkimisták ezt úgy határozták meg, hogy csak egymástól jól elkülöníthetõ elemek (személyek) és személyi feladatköreikben jól meghatározott és elhatárolódott autonóm személyek egyesülhetnek, tehát szerethetnek. Az álegyesülések és a látszat- szeretet különbözõ formái tulajdonképpen csak az általános létkorrupciót tartják fenn és igazából sehova nem vezetnek. Pontosabban a szellemi céltalan körbeforgáshoz és az öregkori elmagányosodáshoz vezetnek, de a családi boldogsághoz és az egyéni nyugalomhoz, a derûhöz és az egészséghez semmiképpen.   Csak akkor lehetek teljes és egészséges személy, ha van az életemben egy másik, egyedüli és ellentétes nemû személy akivel a Teljességet és az Egészséget megvalósíthatom és azokat Tökéletesen átélhetem. Akivel a Fény és a Szeretet kiegyenlítõdésének a misztériumát emberi határ-állapotomban legalább részben, de lehetõleg folytonosan átélhetem. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, minden romantikus irodalom és minden tudományos pszichologizálgatás ellenére, hogy ez a személy soha nem lehet más a Nemek Törvénye alapján, mint az az ellentétes nemû ember, akivel minden dimenzió szintjén teljes páros kapcsolatban élek. Ilyen kapcsolatban pedig nem élhet sem testvér a testvérrel, sem barát a baráttal, de a leginkább nem élhet szülõ a gyermekével és gyermek a szülõjével ilyen kapcsolatban! A fiát, vagy a lányát annak a szeretõitõl, vagy házastársától "féltõ", a felnõtt gyermeke élettársát rágalmazó, vagy szidalmazó, azzal féltékenységében gáncsoskodó szülõ, valójában veszélyesebb és zavarosabb szellemi és lelki incesztusban él a gyermekével, mint az a "züllött és erkölcstelen" szülõ, aki a saját gyermekét zsönge fiatal korában elcsábítja, vagy megerõszakolja. A gyermek-szülõi viszony minõsége egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a testet öltés idõszakától (a biológiai fogamzástól számított l8-21. naptól) a gyermek önállósodási képességeinek kifejlõdésig és kialakulásáig és legkésõbb huszonegy éves korban meg kell szûnjön a szül- gyermek kapcsolatnak minden irányítási - ellenõrzési, befolyásolási (beleszólási, beavatkozási) jellege. Az egyetemes törvények szempontjából törtvénytelenül fenntartott befolyásolási kapcsolat, csak gátolja mindkettõnek az individuális szellemi kiteljesedését és kitágulását és kiegyenlítõdését és a kapcsolat ilyen jellegû tovább-folytatása nem hoz létre csak további karmikus terheket. A végtelenségig passzolgatják egymásnak karmikus feladataik megoldását ugyanis a legtöbb magányos szülõ, öntudatlanul bár, de egyfajta párkapcsolati kompenzációként éli meg a gyermekével történõ együttélését. Ebbõl erednek a "gyermekek" intim dolgaiba való féltékeny beleszólások és az érzelmi zsarolások. A Nemek Törvényének a minél alaposabb meg értésére és a felhõtlen átélésére való törekvés nélkül, valamint a lelki és a pszichikai hatásainak a figyelmen kívül hagyása, lehetetlenné teszi a többi törvény teljes megértését, tudati integrációját és mindennapi használatát. És viszont: ez a szabály külön - külön érvényes mind a hat törvényre, vagyis azoknak a többi hat törvénnyel való viszonyára. A Nemek törvényének ismerete és használata feltételezi az élettársunk feltétlen megbecsülését és szellemi teljességének, egyéni szabadságának, spirituális programja másságának, különbözõségének és individuális jellegének az elismerését és tiszteletben-tartását. Ez csak annyiban érvényes, amennyiben az élettárs szellemi programja nem különbözik annyira a mienktõl, hogy ez a különbözõség lehetetlenné tesz mindenféle szellemi-lelki kiegyenlítõdést a két fél között. Ebben az esetben ugyanis a kapcsolat törvénytelen, még akkor is ha a legmagasabb rangú papi áldással van szentesítve. Mindennek a tudatosítása szükséges ahhoz, hogy igazi egységet képezhessünk vele és létrehozhassuk a kapcsolatunk által lehetõvé tett egységesülés segítségével a szellemi-lelki egészségünket, ami a fizikai egészségünknek a feltétele. És ez érvényes a szexuális aktus közbeni magatartásra, mentalitásra is, ahol maximális szabadságot és megértést kell biztosítanunk egymás számára, figyelve arra, hogy az egyéni szabadságra való törekvésünk ne vezessen az élettárs manipulációjához.   Jó tudni, hogy nem csak a fizikai dimenzió szintjén történõ egyesülünk a szexuális aktus közben nem csak energetikai, vagy esetleg lelki szinten történõ kiegyenlítõdéshez vezetõ út, hanem mentális és kauzális szinteken is meg kell történjen a kiegyenlítõdés. És fordítva: ha két ember között nem történik meg a spirituális kiegyenlítõdés, a szexuális kielégülés idõ múltával unalmassá válik. E tény tudatosításához hozzásegít az Asztrológia (személyi horoszkópjaink karmikus aspektusainak és harmonizációs lehetõségeinek) ismerete is, aminek hatására otthonossá válnak az olyan gondolatok, hogy nem csak fizikai értelemben vett egyesülés történik a szexuális aktus közben, hanem spirituális egységesülés jön létre a nõben elsõdlegesen megnyilvánuló Hold (Lunáris), Vénuszi és Neptun princípiumok által és viszont: a férfiban elsõdlegesen manifesztálódó Nap (Szoláris), Marsi és Uránuszi princípiumok kiegyenlítõdése által. Ezért, az univerzális egybeolvadásnak (unió mystica) a párkapcsolaton belül történõ megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért, szükséges a teljes személyi (szellemi - mentális) éberség elérése irányába tett állandó erõfeszítés, tehát a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom, nyugalmat és biztonságérzetet adó gyakorlása. Ez a Szeretet- gyakorlás nem az önmagunk ámítását kell szolgálja, és ezért pont úgy nem lehetséges a másik fél kauzális, meghatározottságainak a nagybani ismerete nélkül, mint ahogy nem lehetséges a mi személyes horoszkópunk ismerete által lehetõvé tett belsõ felismerések és minden teatralitás nélküli, szinte beismerések nélkül. Nem lehetséges a magunkra, vagy magunkba (tudatunkba) pingált úgymond erõsítõ, pozitív mantrák és más, "pozitív" jelmondatok erõszakos, százszoros és ezerszeres elismétlése révén, hanem csakis a mindennapi élet apró-cseprõ mozzanataiban való egység megvalósításáért tett erõfeszítések révén. De a párkapcsolatban a legfontosabb a másikkal szembeni bizalmas és õszinte megnyílás megvalósítása, amihez egy szintén odafigyelõ, saját belsõ poklaitól nem félõ, õszintén kitárulkozni képes partnerre van szükség. A teljes õszinteség és kitárulkozás nélkül a szerelmi aktus közbeni Egészség, a Teljesség és az Egység élményének megvalósítása lehetetlen. Csak így érhetjük el azt a kiegyenlített spirituális állapotot, amit Jézus így jellemzett, hogy "Amikor a kettõt eggyé teszitek és a bensõt olyanná mint a külsõt, a külsõt, mint a bensõt, a fentit mint a lentit, s így a férfit, mint a nõt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nõ ne (csak) nõ legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba." (Apokrifek: Tamás Evangéliuma,22.)        Az alkímiai mûveletek közül a preparatio (preparáció) mûvelete, vagyis az elõkészítés fele meg a nemek törvényének. Az asztrológiai õserõk közül a Vénusz ás a Mars, az asztrológiai spirituális erõterek közül viszont a Mérleg és a Skorpió és természetesen a nekik megfelelõ hetes ház (az élettársi viszonyok életterülete) és a nyolcas ház (többek között a szellemileg - spirituálisan felemelõ és megnyitó - átalakító szerelmeknek, valamint a megalázó szerelmi - szexuális viszonyoknak az életkörét megtestesítõ horoszkópház).   Ötödik törvény             PDF                Nyomtatás     E-mail A polaritás és a komplementaritás törvénye   A létesülés és a létezés különbözõ jelenségeinek és folyamatainak a végsõ kiegyenlítõdés érdekében történõ, egyértelmû és határozott megnyilvánulási állapotokba - határhelyzetekbe kerülésének, illetve e határhelyzetek és határállapotok elérése szükségességének (szélsõséges helyzetekbe és határ-állapotokba kerülésnek) a törvénye. Az abszolútumban keletkezõ feszültségeknek és ellentéteknek a teremtés határállapotaiban (a pszichikai - asztrális és fizikai dimenzióban) történõ konfrontációjának (konfliktusba kerülésének) és a konfliktus általi tisztázódásának a törvénye.   A "beszédes" nyilvánosság és a nyilvánvalóság törvénye. Az emberi élet folyamataiban ez az individualitáson keresztüli személyesedés, a karakter - alakítás és a karakter felvállalása szükségének a törvénye. A részre tagolódás, a határozott materiális szám érték, a mérték és a minõség törvénye.   Az alkímiában a kiégetés (calcinació), mûvelet általi tisztulási (egyértelmû állapotokba és helyzetekbe kerülési) lehetõségeknek a törvénye. A Polaritás törvénye tulajdonképpen a megnyilvánult, két pólusú Teremtett Világnak a poláris végleteiben történõ egyértelmû értelmezõdéseknek, vagyis a szélsõséges helyzetekbe és állapotokban létrejövõ felismerhetõségi lehetõségeknek a Törvénye. A megfordulási ponthoz való eljutásnak, a végsõ határ elérésének és a határ - állapotról való visszafordulási szükségnek a törvénye. Az, aki nem akar róla tudomást szerezni, vagy nem akarja elfogadni a törvénynek az õ mindennapi életében jelentkezõ, általában a kényelmi és a biztonsági - biztosítási törekvéseinkkel ellentétes megnyilvánulási formáit, illúzió- kergetõ lesz, érzelgõs humanista, aki nem veszi észre, hogy minél inkább akarja "a jót" és erõlteti a "jó" megvalósulását, a dolgok és helyzetek annál inkább "rosszra" fordulnak. A polaritás törvényével nem számoló, a másoknak (és persze, saját magának is) minden áron jót akaró humanista, tévelygõ fantaszta lesz, mint amilyen tévelygõ fantaszta ma az egész emberiség. Idealista és zûrzavaros misztikus, vagy tudományosan absztrakt racionalista, akinek mindennapi ösztön -és vágy élete, a gyakorlati megvalósításai, spontán tettei, tetteinek célja és az egészségi állapota, illetve a jóra való törekvései és a fizikai állapota: betegségei, meredeken el térnek az erkölcsi igényeitõl, a racionális gondolkozásától és elméleti elképzeléseitõl. Az, aki a polaritás törvényével nem számol és a békés megállapodásra és korrupt kiegyezésre, az ellentétek felszíni elkenésére törekszik huzamosan, a legnagyobb vészhelyzeteket idézi elõ mind a személyi sorsában, mind a környezete életében.   A föld egész élõ világát kipusztítással fenyegetõ civilizációnk nem más, mint a katasztrófa elõidézési törekvések planetáris gyûjteménye a Polaritás törvényével való, több évszázados szembe szegülés és szembehelyezkedés következtében. Az ipar addig gyártotta az embert a természet végletes megnyilvánulásaitól megvédõ eszközöket: a mind melegebb és melegebb, illetve a mérsékeltebb állapotokat biztosító kényelmes ruháktól és lakásoktól elkezdve a mind tökéletesebb biztonsági és kényelmi berendezésekig, az öncélú élvezeti és táplálkozási hóbortokat és fantáziákat kielégítõ cikkekig, az egész város részeket ellátó klíma- rendszerekig, amíg az ipari szenny következtében fellépett az üvegházhatás és ha a világóceán képessé is válna minden ipari szemetet elnyelni és elkerüljük a katasztrófát az elkövetkezendõ húsz év során, mind a férfiak nemzõképessége, mind a nõk fogamzó képessége és gyermek-szülési képességének drasztikus csökkenése következtében, hatvan év múlva nem lesz aki az ipari termékeket élvezze és aki a "biztonságos" lakásokat használja. Az újságok és a vizuális média nap mint nap hírt ad egy - egy olyan, abszurdnak látszó végzetes balestrõl, amelyet az agyon biztosított, békés polgárok kénytelenek elszenvedni az agyon biztosított és általánosan békére törekvõ környezetükkel való "véletlen események" következtében.   A megnyilvánult és a Nemek törvénye szerint differenciálódott teremtés, de fõképp a pszichikai és a fizikai világ egysége és egységesülése elképzelhetetlen a polaritás törvényének számbavétele és tudatos alkalmazása nélkül, mivel egyértelmû visszaút (visszazsugorodás) a meg nem nyilvánulásba (az abszolútumba) nincs, nem létezik teljes tapasztalatvesztés nélkül, illetve határállapotba kerülés nélkül. Ezért a teremtésben csakis elõre, a spirituális tágulás irányába lehet haladni, tehát a Fény és a Szeretet folytonos kinyilvánítása és kiegyenlítõdése irányába, a hármas egység megvalósítása irányába. "A Kettõbõl az Egybe nem úgy jutok, ha visszafordulok, hanem, ha elõrelépek a Háromba." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdina- ban. Nem kerülhetõ ki a Hermetikusok által megfogalmazott hét egyetemes törvény analitikus értelmezésekor, a Polaritás törvényének az Apokalipszis legmegbízhatóbb metafizikai mûveit létrehozó, íróként a legkimagaslóbb életmûvet hátrahagyó a Hamvas Béla értelmezésében történõ vizsgálata.   A Tabula Smaragdinához írt esszéjében Hamvas kifejti, hogy a kétezer ötszáz évvel Krisztus elõtt mûködõ és tanító Hermetikusok, az általuk használt analógiás logika alapján fogalmazták meg tanaikat. Szerinte ez a statikusan zárt analógiás rendszerben való gondolkozás ma, a több ezer éves "dialektikusan ésszerû, de nem valóságos és ugyanakkor tragikus" történelmi gondolkozás létrejötte és bukása után, már nem felel meg a történeti (apokaliptikus) kor azonosság-ellentét logikáját követõ, a megváltás korának megfelelõ hármas- egységben való személyes gondolkozás logikájának, amely alapján Jézus is tanított. Ennek a megváltás korának megfelelõ érvényessége és használhatósága mind nyilvánvalóbb lesz a történeti korban létrehozott filozófiák zavarossága után: "Az analógiás logikának a történet elõtti õskor (archaikus kor) felel meg. Az azonosság (ellentét) logikának a történeti kor felel meg. Az (hármas) egységlogikának a megváltás (szabadság) kora felel meg. A szabadság kora a történeti kort és az archaikus kort nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat önmagában úgy egyesíti, ahogy a Három egyesíti az Egyet és a Kettõt." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdináról szóló, aritmólógiai tanulmányában. Miért fontos tudni mindezt a polaritás törvénye kapcsán?   "-Mert a megkülönböztetés következménye lehet az egyesülés, de a minõségtelen szétválasztás eredménye mindenkor és mindenképp csak az összetévesztés, vagyis a konfúzió." - Mondja Hamvas Béla. Megkülönböztetni annyit jelent, mint a polaritás törvényét helyesen alkalmazni, vagyis minden minõséget a másiktól külön (minden személyt a másiktól külön) mint önálló egységet (szabadon) megérteni és felfogni. "Csak pontosan megkülönböztetett minõségek (személyek) egyesülhetnek (minõsülhetnek egybe). A szétválasztott, de nem megkülönböztetett minõségek (személyek) csak összezavarodnak, és nem hatják át egymást az egység és a szabadság szellemében. A tulajdonságok (minõségek) pontos megkülönböztetése magában hordja azok egyesülését. ... Ki van zárva, hogy meg nem különböztetett elem a másikkal egységbe tudjon lépni. Legfeljebb vele összezavarodik. És: KI VAN ZARVA, HOGY AZ EMBER, AKI NEM TELJESEN SZABAD, A MASIKKAL KÖZÖSSÉGET ALKOSSON. Ki van zárva, hogy az emberben egység támadhasson az összes tulajdonságok és képességek önállósága nélkül. Ha az elemek között egyenlõség van, az egység lehetetlen, mert az egyenlõség az egység megrablása. Ahol egyenlõség van, ott az egység ki van zárva. Önmagammal nem egyenlõ vagyok, hanem egy. A fiú az atyával nem egyenlõ, hanem egy.   A személy egyetemessége nem polaritásában, hanem trinitriátus voltában nyilatkozik meg. Ugyanis a nemiség polaritását magában hordja ugyan, de azt ellenpontozza a másik nem ellentétes polaritásával és a kettõ közepében ott áll az egységesítõ szellem. A személyben a hím nem (lélek, Egy, elektromos, kiáradás, kisugárzás, aktív, termékenyítõ) és a nõnem (test, Kettõ, magnetikus, vonzás, beáramlás, passzív, befogadás, termékenyülõ, stb.) közepe a Három, vagyis a Szellem." (Hamvas Béla: Tabula Smaragdina.) E kis alkímiai kitérõ után, vegyük vizsgálat alá a Polaritás Törvényét a Hermetikusok megfogalmazásában: "Minden ami megnyilvánult dupla, minden dolognak két pólusa és két véglete van. A hasonló a nem hasonlóval egy lényegû. Az ellentétes pólusoknak egy a lényege, de különnõzõ vibrációs fokozatokon léteznek. Az ellentétek érik egymást. Minden igazság csak fél igazság és minden paradoxon feloldható." - Minden ellentét kiegyenlíthetõ. A polaritás törvénye alapján tehát, minden dolognak, folyamatnak, jelenségnek két ellentétes pólusa van és ezek a pólusok egyazon dolognak vagy jelenségnek a szélsõséges, ellentétes és különbözõ megnyilvánulási formái, egymással ellentétes szélsõséges állapotai. A pólusok közötti ellentétek az Abszolút Szellem állapotában nem léteznek. Ott a feszültségek nem ellentétek, hanem a Lilith hatására árnyalódott azonosságok. Ezért a megnyilvánulások világában, a teremtésben is, az ellentétek nem mások mint egyazon jelenség (õserõ) különbözõ vibrációs szinten létezõ megnyilvánulásai. Így például a forró és a hideg, annak ellenére hogy ellentétes megnyilvánulási forma, valójában a hõnek nevezett jelenség különbözõ vibrációs fokozaton álló megjelenési formája. Ha megfigyeljük a szobahõmérõnket például, soha nem leszünk képesek egy fix pontot meghatározni, ahonnan a meleg kezdõdik és ahol véget ér a hideg.   Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a világosság és a sötétség esetében is, amelyek a fizikai fény jelenségnek különbözõ vibrációs szintû megnyilvánulásai, és a kettõ közötti különbséget mindössze a két vibrációs fokozat differenciáltsága határozza meg. Vegyünk egy radikális pszichológiai példát: a szimpátia és az antipátia, a szerelemi odaadás és a szerelmi gyûlölet esetét. Ezek két különbözõ lelki állapotok, látszatra teljesen különbözõek és ellentétesek egymással, de ha jól megvizsgáljuk õket, kiderül, hogy mindkettõ egyazon kauzális jelenségnek: a karmikus kapcsolódásnak és harmóniába kerülési kényszernek (provokált állapotnak) a különbözõ vibrációs szintû megnyilvánulási formája. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz a személy, egy nagyon kis idõintervallumon belül mind a két érzés átélésére és kinyilvánítására is képes, ugyanazzal az egy személlyel szemben. Fõképp, akkor, ha az illetõ személyi horoszkópjában túlnyomó többségben szerepelnek a víz és a levegõ elemek. A polaritás törvényének megfigyelésével és a törvény tudatos alkalmazása segítségével a maximálisra tágíthatjuk mentális képességeinket. Mert amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy idõnként és bizonyos körülmények között, igenis szükséges hogy határhelyzetbe - határállapotba kerüljünk és ugyanúgy elfogadjuk azt is, hogy a körülöttünk élõknek, a szeretett családtagjainknak szintén szüksége van erre, pontosan a kiegyenlítõdési képessége elnyerése, illetve az egészsége megõrzése érdekében, nem csak hogy nem hadakozunk az ilyen kényelmetlen állapotok és helyzetek bekövetkezésével szemben, hanem mi magunk õrködünk afelett, hogy amikor szükséges, ez bekövetkezhessen. (Ilyenek a spirituális megvilágosodás, valamint a mágikus és a kiegyenlítõdési képesség megszerzése és fenntartása szempontból igen nagy fontossággal bíró böjtölések, amelyek régebb megelõztek minden vallásos évfordulót és ünnepet. A mai ember ebbõl mindössze annyit tart be, hogy a vallásos ünnepeket megelõzõ idõszakban, mesterséges boldogságkeltési céllal: ajándék vásárlás miatt, össze - vissza nyüzsög és az ünnepek idején mindent össze vissza eszik és iszik.) Ha tudatosan kapcsolatba lépünk a polaritás törvényével és nem hagyjuk, hogy kényelmi - biztonsági szempontok és mesterséges boldogság keltési (élvezet hajhászási) képzetek szerint folytassuk az életünket, lehetségessé válik az azonos jelenségeknek a pozitív (az egyetemes evolúcióval nem ellentétes) és negatív polaritású megnyilvánulási formákkal való harmóniába kerülés, a ráhangolódás. Sõt: a hozzánk közelálló lények alacsony vibrációjú lelki állapotát is áthangolhatjuk magas vibrációjú spirituális megvilágosodási képességgé, kiegyenlítõdési élményekké, alternált átélési képességgé. A fontos mindig az odafigyelés és a megkülönböztetés ahhoz, hogy értelmezni és értékelni tudjuk a környezetünkben létezõ és végbemenõ folyamatokat és jelenségeket.   Ha megértjük, hogy a Jó is és a Rossz is egyazon jelenségnek a két különbözõ polaritású megnyilvánulása, nem ellenkezünk és nem erõszakoskodunk a természeti és a mentális jelenségekkel szemben, mindig fogjuk tudni, hogy mikor mit kell tennünk és azt is, hogy imaginációs kiegyenlítõdési képességeink segítségével, hogyan lehet magas vibrációs állapotba hoznunk a környezetünket, valamint a pszichikai és a fizikai testünket. - Ezt a mentális mûveletet nevezik a Hermetikában mentális transzmutációnak. E magas fokú éberséget és nagy türelmet igénylõ transzmutáció segítségével a külsõ "rosszat" (határ állapotot) mindig belsõ "jóvá" (spirituális tágulási folyamattá, megvilágosodási élménnyé, vagy szeretet - áramoltatási folyamattá és ezáltal boldogság - érzéssé) változtathatjuk a saját személyünkben. Így a saját személyünkön belül, a belsõ élményeink által, harmonikusan kiegyenlíthetjük környezetünket a Vibráció és a Képzelet törvénye tudatos alkalmazásával. Mentális alkímiának is nevezhetjük ezt a Poláris eljárást, vagy fehér mágiának. És ha már itt tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy mindazok, akik nem tudatosan élik meg az egyetemes törvényeket, akarva, vagy akaratlanul, de fekete mágiában élnek, szûnetlenül negatív szuggesztiókat (sötét és tragikus színezetû jövõképeket) és alacsony vibrációkat hordozó, ellenõrizetlen szellemi-lelki folyamataikkal, negatív, mindig a rosszra, a bajra és a veszedelmekre, vész-helyzetekre és végzetes állapotokra hangolódó (ráállított) képzeletükkel. És mindezt csak azért mert nem ismerik, illetve nem ismerik el a saját életükben a Polaritás törvénye következményeinek (megnyilvánulásainak) a jogosságát és állandóan lázadoznak, ellenkeznek a náluk, illetve az akaratuknál és a kényelmi - biztonsági vágyaiknál erõsebb törvénnyel. Így mindössze annyit érnek el, hogy csak felerõsítik a bennük és általuk is mûködõ törvények zavart hatásait és viselniük kell a szeretetlenségbõl, vagyis hitetlenségbõl eredõ egoizmusukkal, a rejtett agresszivitásukból eredõ félelmeikkel, a külsõ anyagi világbaba vetített, faragott képû istenképzetbõl eredõ ellenséggépeikkel és végsõsom: a két pólusú teremtés (vagy legalábbis a két pólusú irányítottság és befolyásoltság) tévképzetében gyökerezõ racionális hitrendszerük következményeit. És ennél a pontnál elérkeztünk el a Polaritás Törvénye szélsõséges (a mindennapi élet szintjén egyesek számára tragédiák formájában jelentkezõ) hatásának az értelmezéséhez.   Meg kell vizsgálnunk, hogy a Polaritás törvénye miért változik a katasztrófák törvényévé bizonyos szélsõséges helyzetekben? Amint korábban jeleztem a Polaritás tõrvénye a szélsõséges megnyilvánulások törvénye is és így analogikusan a Mars által megtestesített õsi teremtõ erõ és a Kiégetés (Calcinació) alkímiai mûvelete, valamint a határállapotokat õrzõ és ellenõrzõ Szaturnusz által megtestesített õserõ kapcsolódik hozzá. A Mars az abszolút szellemnek a teremtést elindító és a teremtési folyamatokat állandóan fenntartó õsereje, valamint ennek a szellemnek a teremtés határállapotaiban (a természeti világban) történõ feltétel nélküli (minden természeti, vagy mesterséges korlátot leromboló) megjelenésének az õsereje. Ezért a Marsi õserõ hatására a dolgok és jelenségek mindig eljutnak egy bizonyos szélsõséges megnyilvánulási formához (háborúhoz, tragédiához, megrázó eseményhez, katasztrófához), vagyis az egyik pólus szerinti megjelenéshez, szélsõséges formához. Ezáltal egyértelmûvé válik az, hogy miféle jelenséggel és milyen esszenciával állunk szemben: mi is az amivel találkoztunk? Pontosabban: mi is az, amivel mindaddig elkerültük a szembesülést, a szembenézést, mi az amivel nem akartunk számolni és konfrontálódni, mi az amit elrejtettünk önmagunk elõl még gondolatban is és így megfosztottuk magunkat annak a lehetõségétõl, hogy fizikailag, vagy pszichikailag kapcsolatba kerüljünk és ezáltal harmonizálódjunk és kiegyenlítõdjünk vele?   Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végülis olyan atomi részecskékbõl tevõdik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térbõl áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak "anyagát", amelyek végsõ soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sûrûsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végülis ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a "seregei" képezik azt a számunkra szilárdnak tûnõ létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebbõl, a határ állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet   illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata. Az embernek mint "Isten Elsõ Ideájának" (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került õsideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levõ, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtõvel összekösse, egybekapcsolja a tudattalan lét (fizikai) határállapotait. Az ember õsideájának és ezáltal minden egyes ember személyének összekötõ, a Teremtés õsforrását a Teremtés határállapotával (természettel) egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettõl az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos mûködtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettõl a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.   Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását elõidézõ lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettõl és az Istentõl való elszakadáshoz vezetõ téves alapállást elsõsorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredõ tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az elsõ és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszûntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetõségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredõ kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való "humanista" törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekezõ törekvéseknek) az együttese hozta létre.   A Teremtés õs-oka, a Lilith gyûjtõ néven ismert õs-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtõvé és Teremtéssé váljon, hogy fényként (eszencia) és szeretetként (szubsztancia) megnyilvánuljon. A más állapotra, a más létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtõ határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létezõ anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember és a természet viszont közvetlenül, illetve közvetve visszakötõdik a Teremtõbe. ("Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok." És "Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok." A bûnbeesés elsõ motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különbözõ eszközökkel elfojtva (fájdalom csillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védõ öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban is ott levõ õssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.   A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élõlény által, a szellemi teremtõerõk, a teremtõ õsprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés õsforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtõerõk a földi élõlényeken keresztül, de fõképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelõ képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képezõdnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhetõ és érzékelhetõ) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítõ érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetõség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtõ és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítõdési folyamatot hivatott szolgálni.   Hamis az európai eredetû, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlõdik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhetõ törvényszerûségekbõl és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális mûveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illetõ jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelõ képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavar mentesen.   A kreatív tudatosodás, a spirituális információszerzés erõfeszítést kíván és a téves irányban tett erõfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzívebben megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk az õserõkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytat érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezõjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életébõl kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különbözõ eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni õt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelõsségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelzõ rendszere segítségével.   E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegû, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözõ tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhetõ konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.   A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselõi, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább ártatlanul és tájékozatlanságból eredõ jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitõl és a szenvelgõ humanizmus korrupt moráljától immár õk is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges". Már õk sem értik azt az egyszerû igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyû és végsõ soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés õs-oka és értelme. Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából mirõl is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgõ és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségrõl nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtõzködik és rohangál a személyi életfeladatai elõl egész életében. Ezért persze, még többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna. Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végülis olyan atomi részecskékbõl tevõdik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térbõl áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak "anyagát", amelyek végsõ soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sûrûsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végülis ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a "seregei" képezik azt a számunkra szilárdnak tûnõ létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebbõl, a határ állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata. Az embernek mint "Isten Elsõ Ideájának" (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került õsideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levõ, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtõvel összekösse, egybekapcsolja a tudattalan lét (fizikai) határállapotait. Az ember õsideájának és ezáltal minden egyes ember személyének összekötõ, a Teremtés õsforrását a Teremtés határállapotával (természettel) egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettõl az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos mûködtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettõl a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.   Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását elõidézõ lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettõl és az Istentõl való elszakadáshoz vezetõ téves alapállást elsõsorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredõ tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az elsõ és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszûntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetõségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredõ kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való "humanista" törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekezõ törekvéseknek) az együttese hozta létre.   Nagyon sok misztikus iskola, spirituális irányzat bukik meg és válik nevetségessé pontosan azáltal, hogy nem akar tudomást szerezni és nem akar számolni a polaritás törvényének a szükségével és a hatásaival. Ezért például a világbéke eszméjét hirdetõ vallások és joga- rendszerek hívei és fõvezérei közéleti, vagy magánéleti háborúskodásba kényszerülnek azáltal, hogy a mindennapi nyílt szembesülés és a becsületes konfrontáció (a harc) szükségességét le tagadják és ezáltal állandóan a tudattalanjukból felszínre törekvõ, de oda visszaszorított és lesüllyesztett obskúrus - misztikus ellenségképek nyomása alatt kényszerülnek élni. Elég arra gondolni, hogy minden konfrontációt ( rosszat és gonoszt) az ördög mesterkedéseire kenõ, a világbékét és a békés szeretetet meghirdetõ kereszténység hatásövezetében zajlottak le a legpusztítóbb és legkegyetlenebb háborúi a történelemnek és ugyancsak a nyugati civilizációnak táptalaját képezõ, humanista keresztény iskolákban felnõtt politikusok, mérnökök és tudósok közremûködésével jöttek létre az emberpusztítás "legcsodálatosabb" eszközei. És azt se feledjük, hogy az embervadászatra betanított kutyákkal, és géppisztollyal õrzött, haláltáborok is az örök békérõl és a mennyei szeretetrõl megható himnuszokat daloló kereszténység hatásövezeteiben jöttek létre. Az viszont már egyenesen nevetséges, hogy miközben az Indiából származó, különféle joga- iskolák szent gurui színén az egyetemes béke eszméjének hirdetésével hódítanak nyugaton, az Indiai kormányok politikus vezérei és diplomatái- akik valamennyire csak kell ismerjék ezen õsi indiai vallásos eszméket - az utóbbi tíz év alatt állandóan bojkottálták a nemzetközi leszerelési tárgyalásokat. A végtelen szeretetrõl és örök békérõl prédikáló gurukat nagylelkûen nyugatra exportáló hatalmas ország politikusai felkészültek egy Pakisztánnal szembeni atom-háborúra. Érthetõ, hogy a Polaritás Tõrvényének ismeretében és annak értelmében, miért tartotta Csuang-Ce a szeneteket egyenértéknek a rablógyilkosokkal. Amennyiben valaki erõszakosan és sokáig hirdeti és fenntartja az egyik végletet, ott menthetetlenül jelentkeznie kell a másik végletnek is.   A polaritás törvénye fontosságának a megértése lehetõvé teszi számunkra, hogy azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, amelyeket átélünk és amelyekben részt veszünk, a valódi értelmét felfedezzük és teljes mértékben megismerjük. És ha lehet, mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk a durva polaritását kiegyenlítsük a másik (finomabb és harmonizáló) polaritással, hogy ezáltal kreatív energiákkal telítõdve, harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ugyanakkor ezáltal mind finomabb és finomabb szellemi állapotokat érhetünk el, mind több személyes ismeretre tehetünk szert, aminek segítségével az emberi: Ádám Kadmoni küldetésünket (a spirituális világegyetem tágulásával egybekötött megismerési sorsfeladatunkat) beteljesíthetjük.   A polaritás törvényének a kiégetés mûvelete: a calcinaci (kalcináció) mûvelete felel meg az alkímiában és természetesen az un. tûz-bolygók: a Nap és a Mars az asztrológiai õserõk közül, valamint a tûz jegyû napjegyek (Kos, Oroszlán, Nyilas) az asztrológiai spirituális erõterek közül.   Hatodik törvény           PDF                Nyomtatás     E-mail A ritmus és a ciklus törvénye   A teremtési folyamatok törvénye. A megnyilvánulási formák törvénye, vagyis az Idõ és a Tér Törvénye. A jelenvalóságnak, illetve a Teljes Jelenlét-tudatnak a törvénye. Az ember számára: az emberi élet teljességének a törvénye, ami által tudatosan és felelõsen vehetünk részt a Teremtés folyamataiban teljes személyiségünkkel és teljes kapacitásunkkal, az összes személyi kreatív képességünkkel és lehetõségünkkel.   E törvény alapján, minden folyamat ami végbe megy a teremtett létben, minden ami létezik és ami él a pszichikailag és a fizikailag megnyilvánult világban, egy meghatározott ritmus alapján nyilvánul meg és jól meghatározott ciklusok alapján ölt fel bizonyos ritmus szerinti tér és idõ formát. A ciklusokon belül mindig felismerhetõ egy keletkezés, egy felemelkedés, vagy tágulás, egy érlelõdés és kiteljesedés valamint egy hanyatlás és egy elmúlás, egy emelkedés és egy ereszkedés, egy kiáramlás és egy beszûkülés, egy érkezés és egy távozás, egy kiélezõdés és egy eltompulás, egy fejlõdés és egy hanyatlás, egy, vagy több maximalitás és egy vagy több minimalitás. Ez a ciklikusság a megnyilvánult világ minden létezési formájára érvényes: mind a világegyetem kozmikus elemeire (bolygók, naprendszerek, galaktikák és csillagrendszerek), mind a természetre, az állatokra, gombákra és növényekre, mind az emberre, annak lelki és szellemi folyamataira és általában a szellemre, az energiára és az anyagra egyaránt. Ez az a törvény, amely a Teremtés Könyvében így fogalmazódik meg: "Van ideje mindennek. Van ideje vetésnek és van ideje aratásnak, stb.".   A Ritmus és a Ciklus törvénye a világok keletkezésénél és elmúlásánál, az állatok és az ember fizikai megtestesülésénél és a fizikai világból való távozásánál csakúgy jelentkezik, mint a különbözõ fajok, civilizációk és nemzetek kialakulásánál, terjeszkedésénél, fejlõdésénél, fénykoránál, kiteljesedésénél és hanyatlásánál. Jelentkezik az ember fizikai állapotainak a változásánál, a harmonikus és diszharmonikus lelki és szellemi állapotainak a váltakozásánál, ezek gyengülésnél és az erõsödésnél, vagy akár a különbözõ spirituális képességek és állapotok megszerzésénél és elérésénél. Elõbb van az egyéni és a csoportos karma feldolgozásához (megértéséhez és feloldásához) szükséges, jellegzetesen differenciált én- tudat kifejlõdését elõkészítõ gyermekkor, az én- tudat megerõsítéséhez és a megfordulást szükségessé tevõ határállapotba juttatásához, illetve a késõbbi átminõsülések feltételeit: a tapasztalatszerzést szolgáló mohó fiatalság. Aki ebbõl a kábult állapotból nem ébred fel negyven két éves koráig, és a személyi létképzeletében (világlátásában, életszemléletében) az élet megnyerésének a téveszméjét továbbra is fenntartja, menthetetlenül a szellemi, a lelki és a fizikai hanyatlás (utóbbi esetében a betegségek) útján halad. Aki felébred az én-tudat erõsítését és a nyers (közvetlen) és szélsõséges tapasztalatok megszerzését szolgáló fiatalság kábulatából, elérkezik az élete érett, kreatív idõszakába, majd az egyetemes léttudat kialakulását biztosító idõs korral járó éber bölcsesség állapotába, az egyetemes teremtõ erõkkel való egybekapcsolódás és a teremtésben való tudatos részvétel, valamint az egyetemes kiegyenlítõdést szolgáló spirituális tudatosság, a maximális szellemi kollaborációs készség kialakulásának a fázisába. Ezek, az egyetemes létteremtésbe, megismerésbe és kiegyenlítõdésbe már a biológiai testet öltésük során bekapcsolódott, illetve e létfázisokkal eggyé vált személyek mindössze korlátlan lehetõségeket biztosító tágultabb állapotba kerülnek, amikor a szellem-tudatukkal finoman és drámai megrázkódtatások nélkül el hagyják a fizikai testüket. A fel nem ébredettek haláluk után is tovább tévelyegnek az asztrál és a mentál síkokon, miután különbözõ fiziológiai folyamatok által kísért, különbözõ "öregedési korral járó", fájdalom nélkül megélt sorvadási jelenségek formájában jelentkezõ éberség-vesztési (elbutulási) fázisok, vagy különbözõ drámai és tragikus események (betegségek, balesetek) megélése után kénytelenek elhagyni a fizikai testüket. A Ciklus és a Ritmus törvénye, mint az idõ és a tér törvénye, a Jupiter és a Merkúr által megtestesített princípiumokkal áll analogikus kapcsolatban, de a ciklusok határ állapotának meghatározhatósága, valamint a testet-öltések közege: az anyagi világ miatt is, a Szaturnusz (Kronosz) princípiumához is szorosan kötõdik. Az a személy akinek a horoszkópjában a fent említett bolygóknak az egymás között alkotott (de fõként a Szaturnusznak a másik kettõvel) diszharmonikus kapcsolatai jelentkeznek (ami arra utal, hogy a felelõsségtudat kialakítása az õ számára egy igen nehéz, de létfontosságú életfeladat) a legkönnyebben az idõbe való beilleszkedési törekvéseken keresztül növelheti és fejlesztheti ki a Ciklus és a Ritmus törvényével való harmonikus és egységes kapcsolatba kerülési képességét. (Szaturnusz - Kronosz a Teremtés határhelyzeteinek számon tartója és a határállapotokban történõ események és folyamatok szabályozója, az a teremtési õserõ amely vigyáz arra, hogy egyetlen princípium se "törjön ki" a többi tíz õserõ közül és hogy egy bizonyos határon túl egyik se érvényesíthesse hatását a többi kilenc princípium valamelyikének a rovására.)   Aki nem tud pontos lenni, aki nem képes idejében egy számára fontos találkozásra, vagy elõadásra (színház, koncert, tudományos értekezés, stb.) megérkezni és nyugodtan, teljes szellemi-lelki nyugalommal, jelenlét-tudattal várni a találkozás pillanatára, illetve az elõadás, megbeszélés, értekezlet megkezdésére, hanem még mindig a rohanás, a sietség, az utolsó pillanatba való beérkezés stressze, vagy a késés által kiváltott zaklatott állapotában fog bele a számára fontosnak képzelt munka elvégzésébe, egy elõadás meghallgatásába és jegyzetelésébe, az inkább maradjon az elõbbi helyén, illetve otthon és képzelje el, hogy miképpen zajlott volna le a találkozás, ha idejében oda érkezik, hogy mit hozott volna létre a nyugodt munkájával, mirõl is szólhat az elõadás, vagy csak egyszerûen "büntesse" meg magát figyelmeztetésként a késõbbiekre nézve, az által, hogy a sietség által keltett alacsony vibrációs állapotában ne üljön be az elõadóterembe. Garantált, hogy metafizikai szempontból ezzel a tudatosan átélt és nyugodt távol maradással, vagy a kint maradással sokkal többet fog tanulni, mintha a világ leghíresebb és legrangosabb tudósát, elõadómûvészét, vagy spirituális tanítómesterét hallgatta volna végig. Mert aki nem tud a fizikai idõben élni, az öröklétben sem képes létezni és a Mágia Tõrvénye alapján, személyes megvalósítás nélkül, minden metafizikai jellegû intellektuális ismeretével együtt, csak az emberiség világméretû zaklatottságát fogja növelni mentális szinteken is, ahelyett, hogy tisztánlátását és a fizikai - pszichikai nyugalmához (harmonikus jól létéhez) kapcsolódó szellemi felemelkedését (megszabadulását, megváltását) valaha is elérné.   Nem mindegy ugyanis, hogy hol, mivel és hogyan töltöm az idõmet. Ezt mindenki tudja, de mivel elromlott és teljesen elsorvadt az idõ-minõség érzékelési képességünk és mindenki csak idõ mennyiségekben, illetve eseményekben, esemény-számokban gondolkozik, minél több fontosnak képzelt eseményben és élményben akarván részt venni és hogy ez megtörténhessen, minél több idõt akarván spórolni magának, zûrzavaros nyüzsgésként éli meg az életét. Mindenféle idõnyerõ és idõ-spóroló eszközt, gépet technikát és trükköt találtunk fel, ahhoz hogy végül stresszben éljünk és a lényeges életfolyamatok valóságos megélésére (átélési lehetõségére) semmi idõnk ne legyen.   Ahhoz hogy az idõben igazából hasznosan és jól éljünk, szükséges az egyetemes törvények szerinti értéktudat kialakítása és így az értéksorrend (hierarchia) kialakítása, illetve a spirituális egyéni értékskála felállítása és betartása. Emberi rendeltetésünk szerint, ami bizonyos szempontból hasonló és más szempontból különbözik a növények és az állatok rendeltetésétõl, és annak alapján, vannak általános, az egyetemes törvényekhez, illetve az általános teremtési megismerési és kiegyenlítõdési folyamatokhoz kötõdõ értékek és vannak egyéni, az egyén differenciált lényébõl (és karmájából: egyéni rendeltetésébõl) következõ, azokhoz kapcsolódó értékek. A modern ( és "a posztmodern" - sicc!) ember problémája az, hogy nem az egyetemes törvények szerint, nem a természet rendje és nem az ember eredeti rendeltetése szerint, hanem azok ellenében folytatja az életét. Az értékei tehát hamisak, az értékrendje feje tetejére állított, aminek következtében olyan értékek és élmények után rohangászik, amelyek nem hogy megsegítenék az egészsége és a harmóniája elérésében, hanem egyre inkább eltávolítják attól. Ezért él folytonos stresszben és zaklatottságban vagyis ellentétben az idõ minõségével, illetve a Ciklus és a Ritmus törvényével. De nem csak a baj, hogy az általános idõben él rosszul és olyan értékesnek képzelt, idõ-nyerõ tárgyak és eszközök és olyan értékesnek képzelt alkotások elõállításán fáradozik, amelyek õt és környezetét különös élményekben részesítik, aminek következtében lemarad, illetve hozzá sem jut a számára fontos élmények megélési és átélési lehetõségéhez, hanem az is, hogy a saját egyéni struktúrájának és rendeltetésének (karmájának) megfelelõ értékekhez - értéktudat és értékítélet kialakításához sem juthat hozzá, mivel azok akik arra lennének hivatottak, hogy efelõl õt tájékoztassák: az asztrológusok, és más, szellem-tudományokban járatos "beavatott mesterek", a bankigazgatókhoz és közgazdász-jogász népvezérekhez hasonlatosan, maguk is teljes értékzavarban szenvednek és akárcsak a befektetés - hasznosság satu-logikájában gondolkozó világi vezetõk, önmagukkal együtt a hozzuk segítségért forduló személyeket a metafizikai realitás és a személyi realitás világa helyett a világi (gazdasági és politikai) játszmáknál is érdekesebb, vallásos, vagy misztikusan egzotikus élményeket kínáló délibáb kergetési lehetõségek káprázat világába vezetik. Az elõbbiek mert prognózisnak keresztelt, a tudományos látszatok mellett és azok ellenére is primitív jóslásokkal szédítgetik a szellem világában és a saját sors-problémáiban tájékozódni akaró személyt, az utóbbiak, mivel a szanszkrit irodalomból és az õsi spirituális hagyományokból kiragadott mitikus részletek és egzotikusan tetszetõs elemek modernné kalapált változataival, illetve könnyítési technikává misztifikált formáival vezetik be õt a kellemes és erõfeszítés mentes, vagy a fanatikusan szélsõséges üdvözülés (több esetben a végsõ kiábrándulás!) útjának az egzotikus és tetszetõs rejtelmeibe.   Annak a személynek tehát, aki általában az egyetemes törvényekkel és ebben az esetben a Ciklus és a Ritmus törvényével, illetve a saját rendeltetésével akar harmonikus kapcsolatot létrehozni és ennek megfelelõ érték sorrend szerint akarja folytatni a mindennapi életfeladatait, nem elégséges az egyetemes törvényeknek az itt olvasottak szerinti elméleti ismerete például. Ahhoz, hogy e törekvései pozitív eredményekkel járjanak, elsõsorban az õ sajátos karmájából adódó, a tudattalan lelki és szellemi világa legmélyebb rétegeiben gyökerezõ - és ezért általában rejtett, más sors-feltáró módszerek által fel nem ismerhetõ és ki nem mutatható negatív késztetéseit (irracionális félelmeit, szorongásait, rejtett agresszivitásának és önkéntelen félrevezetési késztetéseinek a természetét) tartalmazó és a meghaladásokat lehetõvé tevõ életterületeket és egyéni életfeladatokat tartalmazó, személyi horoszkópjának a megszerzésére és folytonos - hónapokig, sõt: évekig tartó elmélyült tanulmányozására. Nem ajánlatos tehát, hogy ezt egy a jóslási technikákhoz és a jóslás szerinti gondolkozási koncepciókhoz szokott asztrológus készíti el ezt a horoszkópot, mert akárhogy is igyekszik a jósi reflexeit háttérbe szorítani, az életnyerési koncepciók szerinti beidegzõdései félrevezetõ és könnyen félre érthetõ horoszkóp értelmezések, illetve karma- és életfeladat értelmezésekhez vezethetik. Bár misztikus, illetve a magukat un. ezoterikusnak nevezõ körökben (amelyeknek egyébként semmi közük nincs az eredeti ezoteriához: a pitagorászi belsõ beavatáshoz) azt tartják és azt hangoztatják, hogy "az asztrológia is csak egy út a többi között és ezért az, hogy mit lehet kiolvasni a horoszkópból nem fontos, mert egy jó beavatási módszer alkalmazásával, mind meghaladható", holott az asztrológia nem út, hanem egyéni és csoportos karma-megismerési tudomány, csak és csakis egy jól elkészített egyéni horoszkóp birtokában van értelme a régi, megszokott értéksorrendet gyökeresen megváltoztatni, illetve egy újabb értékszemlélettel felcserélni. És ez még akkor is így van, ha csupán táplálkozás, illetve az étrend és az étkezési szokások megváltoztatásának, vagy akut párkapcsolati - szexuális problémák megoldásáról, feloldásának és meghaladásának az igényérõl van szó. Fontos, hogy az új minõségek megjelenése a differenciált személyi kiegyenlítõdési képességeinkhez kötõdjenek.   A Ciklus és a Ritmus törvénynek a megjelenési formáit tehát nem csak a lineáris idõ manifesztációiban ismerhetjük fel a fizikai és a pszichikai síkokon, (habár, mint ahogy azt a fentiekben láttuk, az idõvel való konfrontációnkban, az idõhöz és az idõtlenséghez való kapcsolatunkban a legkönnyebb felismerni e törvény érvényességét és különbözõ hatásait) és nem csak a különbözõ, egymást keresztezõ, egymást fenntartó, aktiváló, vagy feltételezõ természeti (pszichikai és fizikai) folyamatok lezajlásának a során, de észlelhetjük és érzékelhetjük a természeti térformák, a különbözõ élõ alakzatok létrejöttében is. Gondoljunk csak az egyes állatok bõrének a mintázatára, amit mintha mikor egy rafinált, mikor egy monomániás formatervezõ képzõmûvész rajzolt volna meg sok matematikai tudással és algoritmikus fantáziával. Egyébként a természetben végbemenõ folyamatoknak és jelenségeknek a formavilágát, a ciklikusságát és a ritmusát a legjobb megközelítéssel az aritmológia és matematika képes leírni. Az aritmológia tudományából létrejött tárgyi matematika és a fizika képes a metafizikai és a fizikai konkrét valósághoz legközelebb álló képleteket felfedezni és a teremtési aktusoknak és létfolyamatoknak legmegfelelõbb, elméleti leírásokat: matematikai mûveleteket elvégezni ezen ciklikus törvényszerûségek felismerésének és leírásának (kiszámításának) az alapján. Ám azt is tudnunk kell, hogy mindazok a jelenségek, formák és folyamatok, amelyeket a matematika a számok egzakt és ideális jelrendszere (nyelvezete) segítségével a lehetõ legpontosabban képes körülírni, még mindig csak a fizikai világban jelentkezõ, az anyagi létesülés különbözõállapotainak megfelelõ alacsony vibrációs skáláján történõ megnyilvánulási formái, tehát csupán a határ állapotba kerülés miatti határozott megtestesülései az egyetemes törvényeknek. Az Ciklus és Ritmus törvényének a a fent leírt fizikai és pszichikai megnyilvánulási formái, illetve azoknak az analogikus megfelelései a Metafizikai Asztrológia, az Aritmológia és az Alkímia tudományában találhatók.   Jézus, aki nem vallást, hanem a mítoszok (legendák = tõrvények) és s költészet közérthetõsége szintjére leképezett metafizikai szemléletet próbált tanítani az emberiségnek, így fogalmazta meg e törvény következményeit azokra nézve, akik nem hajlandóak a spirituális újjászületésük érdekében megtenni a szükséges erõfeszítéseket és szellemi vakságuk következtében az életben tévelyegnek értelmetlenül és a kábultan lét kerekén forognak: "Az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból lesznek elsõk." Igen fontos e törvény kihatásainak a felismerése, hiszen amennyiben nem alkalmazkodunk hozzá, vagyis nem teszünk reális erõfeszítéseket annak érdekében, hogy közvetlen- személyes kapcsolatba és harmóniába kerüljön vele és erõszakkal ellene szegülünk a nálunk, vagyis a mi szûklátókörû ambícióinknál erõsebb egyetemes törvény megnyilvánulási irányával, minden egyetemes tõrvény, az emberi ambíciók fölött álló érvényesülési szükség-erejével felborítja mindazt, amit vak ambíciókkal és tudatlansággal telten próbálunk "minden áron" elérni, vagy önmagunknak örökre rögzíteni, anélkül, hogy az örök változások törvényének a könyörtelenül érvényesülõ szellemét figyelembe vennénk. Mert az ember az egyetemes törvények helyett, a szûklátókörû, kicsinyes érdekei alapján összetákolt és a fizikai világ határhelyzeteiben érvénysülõ jelenségek megfigyelése alapján és a kicsinyes érdekei szûrõjén keresztül látott un. társadalmi, gazdasági, politikai, és más, önkényes és múlandó konjunkturális erkölcsi törvényeket alkot és azok alapján akarja minduntalanul berendezni az életét, a társadalmat és a környezõ világát. Ennek következtében zavart okoz a külsõ és a saját belsõ természetében, hiábavaló tragédiákat okoz saját magának és embertársainak egyaránt, nemegyszer rettenetesen szenvedve annak következtében, hogy az õ általa kispekulált törvényeknél sokkal erõsebb és erõsebb (érvényesebb) egyetemes törvény felborítja és semmivé teszi az õ kényelmét és más "boldogulási" terveit célzó, ambíciós törekvéseit, vagy azokkal együtt hatolva, olyan természeti katasztrófákat idéz elõ, amelyek következtében nem csak az ember, hanem a növényi és az állati világ is összezavarodik, szenved és pusztul. De ezenközben az ember egyáltalán nem lesz boldogabb sem egészségesebb. Sõt: miközben a tudományos gyógyszerezés segítségével sikerül jelentõsen lecsökkenteni a csecsemõk halandóságának a számarányát és az átlagos korhatárt néhány évvel feltornásztatni, az olyan civilizációs tömegbetegségek, mint pollen allergia, vagy a rák és a cukorbetegség, ma nem csak a felnõttek, hanem a kiskorú gyermekek körében is járványszerûen ütik fel a fejüket és nyomorítják meg az anyagi gondoktól mentes gyermekkori éveket is. Így, a Ciklus és a Ritmus, valamint a Kiegyenlítõdés törvényének ellenében gyakorólt, termés-hozam növelõ mezõgazdasági törekvések következtében okozódott természeti zavar (szenny) és a temérdek pusztulást okozó, Bábel-tornya jellegû, tudományos és technikai "vívmányoknak, valamint az elképesztõen magas szintû orvostudományának köszönhetõen, az átlag ember ma semmivel nem boldogabb és egészségesebb mint ezelõtt négy ezer évvel.   Sem eredetileg nem volt, és most sincs szándékomban tudományos jellegû értekezést írni az egyetemes törvényekrõl. Ezért tudatosan és nem az önkéntelen moralizálási hajlamaim kiélése következtében kapcsolom az egyes egyetemes törvények leírásához az azok néhány megszegési formájának következtében létrejött állapotok leírását. Metafizikusi - asztrológusi alapállásom és egyetemességre törekvõ felelõsségtudatom következtében nem lehet más célom e sorok írásával, mind az, hogy minél több személy kezébe adjam az egyetemes törvényekkel való mindennapi harmóniába kerülési lehetõséget. Ezért úgy gondolom, hogy nem árt, ha a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi megszegésébõl és a törvénnyel való szembe szegülések következtében létrejövõ zavarok és betegségek (fölösleges szenvedések) illetve a tudományos ostobaságunkban elkövetett céltévesztések tárházából néhány példa értékû jelenséget még felsorolok.   Az asztrológiában közismert tény, hogy minden allergia, mint a szervezet védekezési rendszerének a megnyilvánulása, a Mars, illetve a Szaturnusz által megtestesített teremtõ erõkhöz kapcsolódik. Magyarul ez azt jelenti, hogy az allergia, az egyén életét fenntartani hivatott biológiai rendszerekben ható nyers életerõnek a spontán kifejezõdése. A szervezet agresszíven reagál minden olyan benyomásra (érzékelésre és észlelésre), amely tudattalanul azokra a jelenségekre emlékezteti az egyént, amelyekkel az, a képzeletvilága szintjén nem akar kapcsolatba kerülni, illetve nem akar azonosulni. Az allergia tehát végülis az önkonzerválási ösztönünkben gyökerezõ tudattalan agresszivitásunknak a következménye. A testünk kellemetlen tünetei leképezik a bennünk lezajló, a lélek öntudatlan szférájában általunk megélt és ezért a felszínen nem érzékelhetõ és nem észlelhetõ, védekezõ - támadó mentalitást, a környezettel szembeni rejtett agresszivitást. Annak következtében, hogy a nyugati társadalmak pragmatikus embere nem csak hogy évek óta, hanem generációk óta természet-ellenõrzõ koncepciók szerint gondolkozik, mára már természetessé vált, hogy szellemi és lelki folyamatoktól független okokat nevezzen meg a felmerülõ problémáinak az okaiként.   Egyes, az allergia térhódításáról szóló tudósításokban azt is olvashatjuk, hogy: " ...az egyes virágok és nõvények pollenje annyira agresszív... ". Holott nem az a természeti elem az agresszív, amely évmilliók óta, a mesterséges életet folytató emberen kívül semmilyen más élõlényt nem zavarva, a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelõen, úgymond menetrend szerûen végzi a dolgát, hanem a mi szellemi-lelki magatartásunk lett a múlt évszázad során agresszív egy olyan jelenséggel szemben, amit a virágpor megtestesít az egész természetben. A mindent ellenõrizni és szabályozni akaró modern ember, lelkében agresszívvé vált mindennel szemben ami nem általa önkényesen "beprogramozottan" keletkezik és nem általa ellenõrzötten jön létre. Így agresszívvé vált az olyan, általa "nem kívánt" természeti folyamatokkal szemben is mind a nõknek a Ciklus és a Ritmus törvénye szerinti idõben történõ megtermékenyülése.   Azt, amit a tavaszi és a nyári idõszakokban a szabad levegõben terjedõ virágpor, illetve a azt amit a természetben tavasszal és nyáron végbemenõ megtermékenyülés jelensége testesít meg, az anyaság õserejét és a spirituális teremtés õs erejét, az asztrológiában a Hold testesíti meg. Figyelve és követve a jelenséget, az asztrológusok azt észlelték, hogy a hozzuk forduló, allergiával küszködõ személyek horoszkópjában - különösen a nõkében! - a Holdat támadja a Mars és a Szaturnusz és néhány esetben a Jupiter és a Plútó is. Ezeknek az embereknek tehát nem csak az a bajuk, hogy allergiában szenvednek, illetve nem ez az életük problémája, amiért õk többek között egy asztrológushoz fordultak segítségért. Ezek az emberek öntudatlanul és önkéntelenül félnek és szoronganak és több esetben a pánik és a hisztériás fóbia határát érintve szegülnek szembe a lehetséges "teherbe esés", illetve az apává válás gondolatával (ideájával) szemben. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb virágpor és fûpor allergiában szenvedõ személy nõ. Mégpedig olyan nõ, aki a korától fogva a potenciális megtermékenyülés idõszakában él. Az asztrológusok megfigyelték azt is, hogy a leginkább olyan gyermekek lesznek allergiások, akiknek az édesanyja, vagy a nõi gondozója öntudatlanul szorong a lehetséges megtermékenyülés gondolatától. A gyermekek ugyanis majdnem tizenöt éves korukig az édesanyjuk tudatalatti feszültségeinek (is) alá vannak rendelve, sok esetben majdnem egy az egyben. A kiskorú gyermekek finom és képlékeny szervezete tehát leképezi betegségek formájában az édesanyjuknak és a gondozóiknak (gyámjaiknak) a fel nem ismert, illetve a be nem ismert, vagy az elhalasztott és így a tudattalan lelki szférák világába süllyesztett, de ott is csak feszültségeket okozó - szerelmi-szexuális problémáit, zavartságát, kielégületlenségét és természetesen a termékenység-ellenes, illetve a Ritmus és a Ciklus törvényével szembe szegülõ, rejtett agresszivitását. Az asztrológusok hipotéziseit nem csak a nyugati civilizációban észlelt csökkenõ népszaporulat igazolja, hanem az a tény is, hogy ma már un. sperma-allergia is létezik, természetesen nem a férfiak, hanem a hölgyek körében. Léteznek virágpor, fûpor és állatszõr allergiás (lásd az állatok szexualitásával egybe kötött megtermékenyülésének a nem rejtett: nem szalonképes kifejezõdését) férfiak is, de náluk is ugyanaz a helyzet: Õk is erõsen támadott Holddal rendelkeznek a születési horoszkópjukban, ami arra utal, hogy nagyon félnek attól a gondolattól, hogy váratlanul, akár csak a feleségük által is, "nem kívánat" módon és nem az általuk beprogramozott (kívánt) idõben, tehát nem ellenõrzötten és nem programozottan apává válhatnak.   A virágpor és fûpor allergiás-betegségek okainak a felkutatásánál és feloldásánál, anélkül, hogy egy pillanatig is megfeledkeznénk arról a nyilvánvaló tényrõl, hogy ezeknek a betegségeknek a külsõ okaiként a különbözõ (külsõ) környezet ipari szennyezõdését lehet megnevezni, az is tény, hogy abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelõtt született generációktól kezdõdõen, a személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletekkel összhangban, egyre növekszik az öntudatlan, illetve a tudatos gyermek-vállalás elleni mentalitás. Köztudott nem csak az, hogy az allergiás betegségben szenvedõk többsége nõ, hanem az is, hogy ezeket a nõket a megtermékenyülési képességük idõszakában gyötri az allergia. Civilizációnkban ma a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történõ szülés gondolatával áll szemben. Ma már nem csak a lányok félnek az "idõnap elõtti"(sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor elõtti teherbe eséstõl, hanem emiatt aggódik értük két "európai szemléletû" generáció: a felnõtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák "felvilágosult" generációja is! Ezt, a valamikori "akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van" szerû mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet-ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az "Ebbe a k. világba nem érdemes gyermeket szülni." szalagcímû, divatos és "nemzeti", illetve "európai" meggyõzõdés.   Valahányszor ilyet hall az asztrológus egy társaságban, tudja, hogy az illetõ hölgy ha nem is egyke, de az a második, vagy harmadik gyermek, akinek a biológiai foganása és a megszületése elõtt, az édesanya, valamiért vagy nagyon félt a gyermekszüléstõl, vagy nagyon elege lett a gyermekszülésbõl és a gyermek nevelésbõl. De azt is tudja, hogy az a hölgy aki ilyen "megtermékenyülés-ellenes", illetve gyermek-ellenes szellemi programot hord a tudattalanjában, nem csak hogy allergiára hajlamos már pici gyermekkorától és nem csak a jövendõ terhessége és a szülés közben számíthat szövõdményekre, hanem mellrák és méhrák is fenyegeti, amennyiben ezt, a tudattalanjának a mélyrétegeibe ágyazott és az édesanyjától örökölt, öntudatlan és önkéntelen gyermek-ellenes, illetve természet-ellenes és tõrvény-ellenes késztetését nem fogja valaki teljesen feloldani a személyi horoszkópja részletes és mély értelmezése segítségével.   És ugyanúgy, a helyzet megváltoztathatatlansága tudatában, csak bölcs rezignációval mondhatja el a becsületes asztrológus azoknak, akik tõle az életfeladataik feltárását várják és nem a feladataik és erõfeszítéseik alól felmentõ jóslásokat, hogy õk nem azért szenvednek aránytalanul sokat mindenféle allergiában, vagy például cukorbetegségben (asztrológiailag a jupiteri elvhez tartozó problémakörnek: az önámítás és az igazságtalan kritizálás betegsége) és rákban (az elfojtott és a tudattalan, természet- és teremtés ellenes agresszivitás betegsége), nem azért lesznek öngyilkosok és nem azért zavarodnak össze egyre jobban napról - napra mert nincsenek meg a gyermekvállaláshoz szükséges és "az emberi élethez méltó" anyagi feltételek. (Mivel a civilizációs igények állandóan változnak, ezek az anyagi feltételek soha nem is lesznek meg. Sõt: Nyugat-Európai tapasztalat, hogy minél nagyobb a márkában mérhetõ "életszínvonal", minél kedvezõbbek az anyagi feltételek, annál kisebb a gyermekvállalási kedv.) Azért betegek a saját természetes termékenységükkel szembe szegülõ nõk és a saját természeti megtermékenyítõ képességüktõl szorongó férfiak, mert még mindig úgy képzelik, hogy az egészséges életvitelük érdekében õk "anyagi alapokat kell kitermeljenek" a természetbõl és mert ugyanakkor a társadalmi környezetüktõl anyagi garanciákat akarnak kapni ahhoz, hogy õk újból a természetes, illetve a spirituális rendeltetésük szerint: a Ritmus és a Ciklus, valamint a többi egyeteme törvény szerint kezdjék élni az életüket.   A Ciklus és a Ritmus törvényével ellentétes mentalitás abban is megnyilvánul, hogy ma már természetesnek veszik a mesterségesen beindított, illetve a mesterségesen a választott nõgyógyászok szolgálati idejéhez igazított szüléseket. Mindez azért is veszélyes, mert a gyors és azonnal látható eredményeket hajszoló gyógyítás-technika és a gyógyszerek alkalmazása az ipari civilizációban felnövõ gyermekek immun- rendszere tönkretétele mellett, a nõk szülõi, élet-adói képességét is károsítja. Statisztikailag kimutatott tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során a szülõanya nem használta teljes mértékben és teljes öntudatával a saját szülõ-teremtõ erejét, felnõtt korukban nem képesek saját erejükbõl megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol két - három generációra visszamenõleg divatos a szülés közbeni fájdalomcsillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nõk egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket. És ezt annak ellenére is, hogy az anyagi hátterük azt lehetõvé tenné. Tudattalanul és önkéntelenül idegenkednek, sõt szorongnak a rájuk váró gyermekszülés gondolatától, nem vállalják a várandós állapoz (modernül: "teherkihordás") nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy a legtöbben azt vallják, hogy "imádják a gyermekeket", igazából gyermek-ellenes a tudattalan pszichikai mentalitásuk. A foganás elõtt szedett fogamzásgátlóknak is létezik egy a gén struktúrák módosulásán keresztül ható, a szülõi erõt és kedvet csökkentõ következménye. Már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt nõi hormonoknak a vizeletbõl, különbözõ természetes, vagy természetellenes utakon az ivóvízbe visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzõképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és a szexuális potenciálja is jelentõsen csökkent. Nem csak a magyar nemzet fogy emiatt látványosan évrõl - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást igen kedvezõen támogatják államilag ezekben az országokban. Annak arányában, ahogy a kelet európai népek és nemzetiségek (a romániai magyarság pl.) átvették ezeket a szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is sorvadni kezdtek számbelileg.   Ezek a jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó ipar-gazdasági törekvések által elõidézett, a szellemi dimenziók szintjén végbemenõ katasztrófa - folyamatnak. A káros és végzetes mellék-hatásaikat csak a harmadik- negyedik generációk tagjain érvényesítõ modern gyógyítói technikák miatt az emberi szellem egy része fejlõdik ugyan tudományos gondolkozásában, miközben spirituálisan és egészségileg degenerálódik. A korházi szüléseknél alkalmazott fájdalomcsillapítással, zsibbasztással és altatással, valamint a hormonális fogamzásgátló tabletták szedésével már generációkkal korábban elkezdõdött gén-struktúra zavarodásnak a folyamata nem áll majd le a technika csõdjével és a természetes rend is csak több generáción keresztül fordul majd vissza. Amennyiben az ipari civilizáció társadalmaiban élõ lányok egyre gyengülõ és csökkenõ szülõi képességét vesszük számításba, a természet zavarásnak, a katasztrofális (külsõ) természet szennyezés mellet, máris észlelhetjük azokat a növekvõ számú, korai depresszióban és öngyilkossági vágyakban, valamint a biológiai sorvadásban jelentkezõ eredményeit, ami nem más, mint a természetellenes kényelmet és az öncélú élvezeti lehetõségeket létre hozni és azokat biztosítani hivatott gazdasági és gyógyászati eredményhajszának az ember belsõ természetére visszaható eredménye.   De próbáljuk megfigyelni a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi életünkre gyakorolt befolyását és a különbözõ jelentkezési formáit például a Mágia törvényével és a többi törvénnyel való összefonódása és szövõdményes jelentkezése közben. A Mágia törvényének az alapján, valamint a Rezonancia törvénye és a Kiegyenlítõdés törvénye alapján, minden olyan esemény és jelenség amivel találkozunk, összefüggésben van a mi felnõttkori képzelgéseinkkel, tudatos, vagy öntudatlan képzetalkotói tevékenységünkkel. Ha jól odafigyelünk, észre vehetjük, hogy bizonyos olyan események, vagy élmények, olyan találkozások amelyekre nagyon vágyódtunk valamikor és amelyekre sokat és sokszor számítottunk, nem következtek be a vágyott és képzelt idõszakon belül, de miután már teljesen lemondunk róluk és talán félig-meddig el is felejtettük, hogy valamikor azokra nagyon erõsen vágyódtunk, hirtelen bekövetkeznek és egészen konkrét formában megjelennek az életünkben. De sajnos ez akkor is és úgy is megtörténik, hogy valamitõl nagyon féltünk, de inkább tudattalanul szorongtunk a bekövetkezésének a lehetõségétõl és miután úgy képzeltük, hogy a veszély elmúlt, hogy úgymond szárazon megúsztuk a dolgot, egy adott idõ után a korábban veszélyesnek, vagy kellemetlennek képzelt helyzet megvalósul. Az elsõ esetben nem általában nem örvendünk a bekövetkezett eseménynek annyira, mintha akkor valósult volna meg, amikor mi akarjuk, sõt: van amikor egyenesen bosszantó, vagy legalábbis kényelmetlen helyzeteket és állapotokat idéz elõ a dolog, a második esetben, viszont nem ijedünk meg és nem okoz akkora kellemetlenséget, mint amikor féltünk és szorongtunk a lehetséges bekövetkezésétõl, sõt: van amikor még örvendhetünk is neki. Bármilyen érzelmekkel is fogadnánk a mágikus teremtõ erõnknek az ilyen utólagos következményeit, nem csak hogy tudnunk kell azt, hogy soha semmi nem történik véletlenül és a mi képzeleti és akarati tevékenységünktõl, illetve a mis személyes karmánktól függetlenül, hanem igenis mi idézzük be a különbözõ, kellemes és kellemetlen eseményeket a saját életünkbe és e tudatosság birtokában kell viszonyulnunk azokhoz. A türelmetlen agresszivitás ugyanis épp oly végzetes visszahatásokat idézhet elõ ugyanis mind az életünkben, mind az egészségünkben, akár a személyes sorsunkkal szemben táplált rejtett és csendes neheztelések.   Az alkímiában a Ciklus és a Ritmus törvényének a Reductio (Redukció) mûvelete felel meg, vagyis a gyökre való visszavezetés, az eredeti õs meghatározottság, a kauzális sorrendiség, a kiindulási pont (az esszenciális jelleg) megkeresésének és meghatározásának a mûvelete felel meg. Az igazságot és az élete értelmét kutató személy, akár az archaikus korok embere, aki istenekként tisztelte e törvényeket és alávetette személyes akaratát e mitológiai hõsökkel megszemélyesített törvények mindenható erejének, hozzá idomítja életritmusát és szellemi törekvéseit az egyetemes Ciklusok szerint végbe menõ természeti és természet feletti létfolyamatokhoz. Sõt: a személyi (belsõ) spirituális fejlõdését is nyilván tartva, nem tûrelmetlenkedik sem az idõvel, sem az idõjárással: nem az õ akaratától és képzeleti tevékenységétõl függetlenül létrejövõ, különbözõ esetlegességek sorozataként éli meg az élete eseményeit. Nem úgy tehát, mint egy ostoba, abszurd, értelmetlen esemény és tragédia sorozatot, mint szeszélyesen és véletlenszerûen váltakozó krízis állapotok és veszélyhelyzetek folytonos sorozatát, amelyeknek õ ártatlanul ki van szolgáltatva. Mindennek következtében belül derûs, nyugodt és kreatív az ilyen ember élete. Még akkor is, amikor fizikai, vagy pszichikai szinten szorult helyzetbe kerül, mert nem képes azonnal megérteni (helyesen értelmezni), megoldani és feloldani a régi és sokszor az õ személyes akarata ellenére is (önkéntelenül) mûködõ negatív képzeleti tevékenysége által beidézett, egymás fölé tornyosuló eseményeket és a kívülállók szemében úgy tûnik, mintha erejét és képességeit felülmúló nehézségek és helyzetek elé került volna. Ez a személy még ilyenkor sem kerül pánikba és megõrzi a szellemi nyugalmát, mivel az egyetemes törvények ismeretében és a személyi horoszkópja elmélyült tanulmányozásának segítségével tudja, hogy a megoldandó nehézségei, az õ szellemi tágulását és sors-kiegyenlítõdését szolgáló személyes életfeladatai, amelyekkel azért találkozott, hogy a megoldásukon fáradozva, új felismerések és kiegyenlítõdési képességek elnyerésének a birtokába kerülhessen. Azért, hogy értelmi világosságát és szeretetbe ágyazott spirituális érzékenységét növelhesse, tökéletesíthesse. Számára az a fontos még a legnehezebb próbatételek közepette is az, hogy maximális tudatossággal, mindig az egyetemes törvények, és így a teremtés-kiegyenlítés és a harmónia szellemében igyekezzen eljárni és így a legbelsõbb valója nyugalmát (spirituális éberségét) megõrizve, próbálja megoldani a személyes életfeladatait és ugyanúgy járjon közre és úgy vegye ki a részét a csoportos (társadalmi) életfeladatok megoldásából is.      A Ritmus és a ciklus törvényének analogikusan a Jupiter és a Szaturnusz együttesen felel meg az asztrológiai õserõk közül. Az asztrológiai spirituális erõterek közül a Bak és a Vízöntõ.   Hetedik törvény           PDF                Nyomtatás     E-mail Más nevein: a Hatás és a visszahatás törvénye, a Szinkron és a sors törvénye, illetve: A Karma törvénye   Az Ok és az okozat (a Következmény) Törvénye alapján, a megnyilvánult világban -és ezáltal a mi személyes életünkben is-, minden létrejött dolognak, eseménynek, történésnek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható (és megtalálható) kauzális oka van, és ezért semmi abból, ami adva van és ami velünk, vagy körülöttünk megtörténik nem véletlen. A Karma törvénye alapján tehát “Nincs hazárd és nem létezik véletlen” (Kybalion).Nem csak a betegségekre, vagy életünk különbözõ “szerencsés”, vagy tragikus eseményére vonatkozik ez, mert véletlen nem létezik még az úgynevezett balesetek esetében sem, hanem a különbözõ pszichikai és a mentális állapotainkra is és a sorsunkat formáló, mágikus erejû létképzeletünkre is.  Így maga az abszolútum (Isten) elsõ megnyilvánulása sem véletlen. Minden jelenség okozat, minden okozatnak van egy oka és egy, vagy több létezõ, vagy következõ, érzékelhetetlen és észlelhetetlen (a jövõben) megnyilvánuló következménye. A véletlen, a hazárd és a szerencse nem létezik tehát, még akkor sem, ha érzékszerveink és gondolkozásunk számára néha valóságosnak tûnik ezek létezése. Minden az ok és az okozat törvénye alapján keletkezik és így jön létre a semmibõl, semmi nem hat véletlenszerûen és semmi nem szabadul fel a hatás és a visszahatás törvénye alól. Ezért, a tõrvény alapján nem léteznek ártatlan áldozatok sem.   Az élet jelenségei mind, de mind a létezés õsforrásából, az abszolútumból induló kauzális okoknak, valamint ezeknek a kauzális okoknak a létezés õsszubsztanciájába indukált ideális, mentális és lelki okozatainak a következményei. Így például a szerencsétlenül járt, vagy rendkívüli betegségekben születõ és szenvedõ gyermekek, olyan információs - energetikai struktúrák megtestesülései, amelyek összhangban állnak az anyai ági õs-szüleiknek, de fõként az édesanyjuknak a tudattalanjában huzamos ideig zajló és felszínre nem kerülõ, tudatosítás révén fel nem oldott félelmeivel, lét-képzeleti zavarosságával, önkéntelen és tudattalan gyûlölködésével és agresszivitásával, röviden tehát: az anyának szintén a karmájából eredõ diszharmonikus pszicho - mentális tevékenysége összhatásával. Így ezek a születésüktõl fogva “szerencsétlennek”, illetve betegnek és úgymond nyomorultnak született gyermekek, a fizikai - természeti személyükben ártatlanok ugyan, de a kauzális és a spirituális õsi lényük eredete szerint, az eredõ szellemi meghatározottságukban tehát, zavaros információs - energetikai struktúrákból létesültek, azoknak a megtestesülései. Így például egy, a szervezetében eleve AIDSZ vírusokkal született gyermek, de az is akit csak csecsemõ korában fertõztek meg, az anyának a határ állapotba jutott szexuális zavarodottságának és a zavaros sóvárgásaiból adódó feszültségeinek a következményeit viseli a testében. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermek-nyomorúságért az anyák, illetve az anyai ági õszülõk a hibásak, akiktõl a gyermekek a kiegyenlítõdési életfeladatokat tartalmazó spirituális programjaikat öröklik, illetve akiknek az öntudatlan mágikus képzeletvilágának a közvetlen megtestesülése a gyermek, hiszen a rezonancia törvénye alapján az apák és a rokoni környezetük, de még annak a korháznak a személyzete is mind összhangban van azzal, a szexualitás (a Nemek törvénye) rendeltetéséhez kapcsolódó tévképzetekhez amelyeknek a következménye és a megtestesülése az AIDSZ vírussal fertõzött gyermek. Ennek a további taglalása viszont a vallások által az õs bûn névvel jelölt spirituális mozzanatnak a metafizikai értelmezéséhez fog vezetni a késõbbiek során. A mi jelenlegi életünknek, életkörülményeinknek, betegségeinknek, harmonikus vagy diszharmonikus párkapcsolatainknak (házastársi - élettársi viszonyainknak), rokoni (szülõ és gyermeki) kapcsolatainknak is jól meghatározott szellemi indító-okai vannak. E tõrvénynek a szubtilis háttere és következményei viszont nem fedhetõk fel és nem érthetõk meg a maguk teljességében a nyugati filozófiák szemszögébõl, vagyis a kényelmi és termelési eszközök (technológiák) segítségével a boldogságát és sikereit hajhászó ember fogyasztói mentalitás szemszögébõl. A törvény tehát, semmiképp nem értelmezhetõ helyesen a materialista tudományos elméletek és a materialista az axióma rendszereiket az un. természettudományok eredményeire alapozó embertanok (lásd: kulturális antropológia, szociológia, pszichológia) segítségével. Ezek a tudományágak ugyanis, eredetük szerint a természeti környezetét legyõzõ, azt kirabló, kiszipolyozó, felforgató és összezavaró (beszennyezõ) civilizált ember lelkiismeretének az elaltatását szolgálták, illetve ebbõl a szemszögbõl, az emberi hódítás és ellenõrzés, illetve a természet - ellenes (!) beavatkozás jogosságának, szalonképesebb tudományossággal: a természet - ellenes beavatkozásnak az “objektív kikerülhetetlenségének” a koncepciója szempontjából (alapállásból) állították fel axiómarendszereiket. És nem érthetõ meg a Karma Tõrvényének az igazi szelleme a környezetét tudományos objektivitással beszennyezõ és tönkretevõ "felvilágosult" embernek a termelõ - fogyasztó életkoncepciójával kiegyezõ keresztény egyház azon dogma tételébõl sem, miszerint az életben minden jó az Istentõl és minden baj az ördögtõl származik. Bármit meséljenek a teológusok a szabad akarat kérdésérõl, e dogmatétel elfogadásával az egyház leszállította az embert egy az állati rangnál mélyebb szintre, aminek következtében, az úgy is viselkedett és úgy is bánt az embertársaival és a természettel, mint egy természet - ellenes intelligenciával bíró lény, aki a tõle függetlenül létezõ külsõ Teremtõnek és a külsõ ördögi gonosz hatalmaknak a kiszolgáltatott alanya és kreatúrája. E koncepció szerint a betegségeket, vagy más szerencsétlenségeket is azért kell az embernek el szenvednie, mert nem ájtatoskodott és nem imádkozott elég buzgón és elég helyesen a templomban, vagy - a régebb hangoztatott vallásos koncepció alapján - azért mert õt (mármint a beteg és a nyomorult személyt) kivételesen szereti az Úristen.   Az, hogy saját mentalitása következtében szenved egy felnõtt ember a benne és általa is megnyilvánuló Mágia, a Rezonancia, vagy a Hatás és a Visszahatás Tõrvénye alapján, és azért szenvednek a gyermekei, mert mérgelõdik, kitartóan gyûlölködik, dühöng, rejtetten vagy nyíltan neheztel, panaszkodik és ezáltal másokat támad gondolatban, ma már eszében sem jutna egyetlen magát kereszténynek valló személynek sem. De hogy is jutna eszébe ilyen babonás gondolat, amikor az anyag tõrvényszerûségeit, vagyis a felszínes jelenségeket kutató és e kutatások eredményeinek alapján az objektív következtetéseit levonó materialista tudomány három évszázadon át bemagyarázta neki, hogy a betegségeket, a lelki és a szellemi átéléseitõl függetlenül a külsõ tényezõk: a hideg és a meleg, a vírusok és a baktériumok okozzák, amikor a "véletlenül" legyengült a szervezete elveszíti ellenálló képességét? Hogyan értené meg a Karma törvényét helyesen a mai ember, amikor a tudomány generációkon keresztül elültette a tudattalanjába, hogy õ, az ártatlan emberke valamely, az életére és az egészségére törõ természeti jelenségnek, a többi embernek, vagyis mindenképp az õ képzeletétõl és lelki- szellemi struktúrájától függetlenül mûködõ, sõt azzal ellentétben ható külsõ ellenségnek lett áldozata? És mindezt attól is függetlenül, hogy miután tönkretette az ellenségesnek látott külsõ természetet, a saját belsõ természetét is tudományosan rombolja!   A Karma tõrvényének hatásait azért sem tudja követni a nyugati ember, mert a keresztény egyházi dogmák alapján például a szellemünk és a lelkünk úgy örökéletû, hogy a mindenapi élet során nem vesz részt az öröklétben, vagyis az egyetemes teremtésben hanem csakis akkor amikor imádkozik, vagy áhítatoskodik. A materialista tudományok szerint viszont olyasmi, hogy szellem és lélek önmagában nem is létezik, hanem mindkettõ az anyag, vagyis az állati és az emberi szervezet “fejlõdésének” és öntörvényû mûködésének a következménye. Kinek jutna ma még eszébe, amikor reménykedve a gyógyszertárba indul, hogy az anyag nem egy önmagában álló és önmagától létezõ szubsztancia, hanem mindössze következménye valaminek, amibõl az õ lelke és szelleme is felépül? Hogy az õ testét és a szerveit képezõ atomok olyan finom szellemi szubsztanciának a függvénye és a következménye, amit õ befolyásol közvetlenül a félelmeivel és a szorongásaival, az agresszivitásával és az elutasító gyûlöletével, illetve a diszkrét szeretetével, a finom örömével, a bölcs nyugalmával és a derûs boldogság érzetével? Ez részletesen is tovább gondolható a Vibráció, valamint a Mágia törvénye fejezetében kifejtettek kapcsán.   A felszínen minden problémára gyakorlati megoldást keresõ és felfedezett csoda-termékeit jelentõs pénzösszegekért áruló tudomány áldásos tevékenysége következtében (okozatilag), a materialista koncepciók szerint élõ, de a magát kereszténynek valló ember nem tud annyit sem, hogy a kollektív karma befolyása alól, csak a személyes karma (individuális szellemi kiegyenlítõdési sorsfeladat) megismerése, annak a megértése és lassú, figyelmes kiegyenlítése által lehet felszabadulni. Ennek az elõfeltétele viszont nem más mint a kollektív tudat meghaladása a személyes tudatosság és a személyes felelõsségvállalás által. Mindez nem a közösségbõl való felelõtlen és egoista kiszakadást jelenti, hanem ellenkezõleg: személyes és ezért egyetemes felelõsségvállalást minden tettért, minden szóért, de mindenek elõtt minden gondolatért, amelyeken keresztül embertársaink örök szelleméhez és a világegyetem minden létezési formájához viszonyulunk. És ezt nem a termelõi - fogyasztói õrület mesterséges izgalmakkal és színes látványokkal teli színpadán, de nem is egy kolostor, egy zárt intézmény falai és szabályai árnyékában, de nem is valahol kint a pusztában, vagy a szellemi elefántcsonttoronyban, hanem mindig a közvetlen természeti és társadalmi környezetben, a személyi karma által adott, közvetlen környezetünkben. Mert csak itt oldható fel a földi állapotra vonatkozó KARMA, vagyis itt, a közösségem viszonyai között tanulhatom meg a harmóniába kerülés minden lehetõségét, azoknak a személyeknek a segítségével, akikkel nagyon sok konfrontáció során megkíséreltem már és megkísérlem még a harmóniába kerülést és akikkel azért találkozok nap mint nap, hogy a konfrontációk felvállalása és az igazság megvitatása által a személyes kiegyenlítõdési képesség megszerzését újból megkísérelhessem.   De a karmikus feladatom, illetve a szellemi tágulási - kiegyenlítõdési törekvésem akkor a legnagyobb, amikor olyan személlyel találkozom, aki az ellenség szerepében áll elõttem, vagyis ellenséget lát bennem és ha nem is bevallottan, de öntudattalanul ellenségemnek képzeli magát. Ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetõség is a személyi horoszkópból kiolvasható Karmikus meghatározottságok feloldására és kiegyenlítésére, vagyis a Karma kifejezés által tartalmazott életfeladatok felbontására és megfigyelésére, azok teljes dekonspirálásra: megértésére és meghaladásra. Ezt viszont nem lehet humanista szentimentalizmussal, tudományos beavatkozással, vagy filozofikus ignoranciával elintézni! Ebben az esetben tudatosan kell vállalni az egyetemes törvények szellemének megfelelõen az általam a lehetõ legmagasabb szinten értelmezett igazság képviseletét (nem rejteni véka alá a fényt!), ha kell a pillanatnyi konfrontáció árán is, úgy ahogy azt Jézus tette, valahányszor a farizeusok sarokba akarták szorítani és valahányszor az õ un. jó-akarói, a tanításait teljes mélységükben át nem látó tanítványai (Péter) valami korrupciós kiegyezésre akarták rávenni. "Jézus ugyanis az emberrel történõ kiengesztelõdést tanította, de a létrontás szellemének soha egy fél lépésnyit sem engedett!" (Hamvas Béla). Ezért õ soha nem a külsõ ítélethozást és a külsõ büntetés szükségességét tanította, hanem a józan belátáson alapuló be - látást, a kiegyenlítõdést jelentõ megbánás - megbocsátás és a személyes jóvátétel szükségességét.   Ezekre a senkinek át nem adható, konkrét személyes életfeladatokra, vagyis a Karma tõrvényének a közvetlen jelentkezési módjára és annak kiegyenlítési lehetõségére vonatkozik a személyi horoszkóp földházai által megjelenített tizenkét életterület, amely változatlanul megmarad, attól függetlenül, hogy milyen civilizációban él az emberiség. És ugyanakkor e jóvátétel általi feloldódási lehetõségre vonatkozik Jézusnak az a látszólag abszurd, de valójában egyetemes szükségességet jelentõ tanácsa, hogy "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni õket". Talán ez a legnehezebben érthetõ -és ha racionálisan érthetõ is, a mindennapi életünkben a legnehezebben alkalmazható- mondata az Evangéliumnak. Ezt a “keresztény tételt” igazából soha nem tudta és nem is akarta (!) gyakorolni és megvalósítani a magát kereszténynek nevezõ európai, illetve a “nyugati” ember a történelemben, mivel nem kapcsolta össze azzal a, szintén a Jézus szájából elhangzó gnosztikus tétellel, hogy “Ismerjétek meg az igazságot és az igazság fel fog szabadítani benneteket.” Vagyis: ismerjétek meg az egyetemes törvényeket és ez az ismeret fel fog szabadítani benneteket. De mivel az egyház az igazság ( a tõrvény) megismerése (a Fény befogadása) nélkül, sõt a Fény megismerése: a gnózis üldözése árán akarta elérni a Szeretet megvalósítását, tönkretette a kereszténységet és az emberiséget. Ezért ment végbe Európában, “a kereszténység táptalaján” a vallásháborúktól és más testvérgyilkosságoktól terhes történelem. Ezért a realizálási képtelenségért történhettek meg azok a dolgok tehát, amik "történelemként" történtek: vallásháborúk, inkvizíció, világháborúk, gázkamrák, hullahegyek, deportálások, munkatáborok, politikai fogságok és politikai gyilkosságok, stb. Pedig ez a mondat az "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." metafizika tétele mellett, a kereszténység és a személyes kiegyenlítõdési képesség elnyerésének és így a megváltásnak: az emberiség és a biológiai természet harmonikus egységének: egészségének és boldogságának a kikerülhetetlen feltétele.   A Polaritás törvénye alapján viszont ma, mindannak az ellenkezõjét (a poláris ellentét szerinti következményét) van szerencsénk megtapasztalni, amit az egyház a középkorban erõltetett: A Szeretethez nem kötött Fény diadalát. Ha az egyház évszázadokon át, sõt egy egész évezreden át, a Fény (értelem és felelõsségtudat) által át nem világított Szeretet átélését és megvalósítását erõltette (“higgy és ne kutass!”), a kereszténység ideológiájából kinõtt kultúrák, illetve az egyházi ideológiával szembehelyezkedõ felvilágosult tudomány által teremtett civilizációban a Fény megvalósítását erõltetjük a Szeretet (az élet adó anya és az anya-természet, a természetes életmód - lásd a fogamzás gátlás általi születés szabályozás, a mesterséges megtermékenyítések, a lombik bébik és a császármetszés általi szülések divatját és lásd végül a tudományos gyermekgyártás rémeszméjét) háttérbe szorításával és teljes elfojtásával. Így a szemellenzõs tudósok, a természet kizsákmányolás eszméjét szolgáló közgazdászok és a kolbásztöltõ politikusok még mindig a “környezet kímélõ” energiaforrások felfedezésétõl, tehát újabb technikai - tudományos megoldásoktól várják az emberiség megváltását, ahelyett, hogy észrevennék: az újabb, könnyen és olcsó energia források felfedezése még nagyobb veszélyt fog jelenteni a természetes élet - és világszemlélet nélkül, illetve a személyi felelõsség nélkül élõ, személytelen emberiség számára.   De amennyiben a modern életvezetésünk szerinti “nyerõ”- nézetek, az ésszerû érdekharcok jogosságát igazoló erkölcsi koncepciók környezetében és hátterében: a termelés - fogyasztás logikának a hatókörében próbáljuk a gyakorlatba ültetni a metafizikai nézeteinket, a nyilvánvaló ellentmondás miatt, vagy nevetségesen naivakká válunk a közösségünk elõtt, (amely a fölényes nevethetnékje mellett, agresszíven támadja a mentalitásunkat, mivel érzi, hogy valahol igazunk lehet), vagy követhetetlen és következetlen zavarodott személyekké. Számtalan betegség és nem csak a klasszikus irodalom, hanem az un. modern és posztmodern mûvészi alkotások által is ábrázolt tragédia születik a tudományos észjárás logikáját követõ, intelligens, racionálisan józan, erényes és humanista, erkölcsõs, sõt: vallásos, de ugyanakkor önérzetes, a személyi méltóságára hiú és büszke, nyugati embernek a Szeretettel szembeni ellenszegülésébõl. És ez természetes is, hiszen e Jézus által kinyilatkoztatott Szeretet - alapállás felvételéhez nem elég az érzelgõsség, az idõleges szeretet- benyomások átélése. A Szeretetnek Fénnyel, tehát háttér és gyökér- ismerõ, személyi felelõsségtudattal kell párosulnia. Ehhez viszont szükséges mind a hét egyetemes törvény ismerete és a mindennapi pragmatikus racionalitáson túli metafizikai éberség megszerzése.   Nem csak arról van szó az evangéliumnak ezen a helyén, hogy "ha megütik az egyik orcádat tartsd oda a másikat is", amely magatartás még mindig csak a karma törvényének ésszerû, mondhatni spekulatív kiegyenlítését szolgálhatja, hanem egy univerzális alapállás felvételének a szükségessége felé is mutat. A könnyebb megértés érdekében megint csak Hamvas Bélát kell idéznem, aki figyelmeztet, hogy Jézus itt nem hipokrita alázatról, de nem is beválthatatlan és értelmetlen, az emberi (és így a minden egyes emberben ott lakozó isteni) értelmet hiábavalónak tekintõ, vallásos megalázkodási követelményrõl prédikál. Figyeljünk csak: "Jézus a személyes emberrel való kiengesztelés szükségességét hirdette, de a létrontásnak soha, egy fél lépést sem engedett." Jézus ismerte a mágia tõrvényét és tudta, hogy az önértékelés nélküli, a zaklatott eszû és korrupt lelkû személyek hiuságát nõvelõ megalázkodás gyakorlása nem vezet “a mennyek országába”, tehát nincs amit alázatoskodni a korrupt és a zavaros személyek elõtt. Az alázat- gyakorlás, amirõl Jézus beszél a mindenkiben létezõ Abszolút Szellem mindenhatóságára való emlékeztetést, annak az elsõdlegességének az elismerését hivatott szolgálni. A tanítványok lábának a megmosása nem a személyi megalázkodást, hanem az emberi életnyerési spekulációkkal szemben a hét Egyetemes Tõrvény erejének és elsõdlegességének az elismerését hivatott szolgálni. Jézust nagyon sokszor próbálták a farizeusok a maguk vallásos-politikai élet-koncepciója pártjára állítani, majd kelepcébe keríteni, “falhoz állítani" különbözõ kérdéseikkel, de õ soha nem adta meg az általuk várt "dialektikus" választ, ami alapján aztán ki lehetett volna egyezni a farizeusok korrupt alapállásával és világi élethelyzetével. ( A szertartásosság, vallásos és erkölcsi elõírások betartása mögé rejtett világi gyarapodás, gazdagodási mohóság, az "elöljárói" helyzet által következõ elõjogok gyakorlása, stb.) A "szeressétek ellenségeiteket" értelme nem lehet az, hogy érzelegve simogassam azt a velejéig korrupt embert, akit zavar az én metafizika alapállásom és ezért ellenségeskedik velem és a hozzám hasonlókkal szemben. Nem vezet pozitív eredményhez az érzelgõsség, a szépelegés, a nagyvonalúság a mindennapokban azzal a személlyel szemben, aki zavarodottságában az ellenség szerepében tetszeleg elõttem. Nem kell õt hitegessem ebben a balhitében és mentális szinten (gondolatban) - megértvén azt, hogy az Abszolút Szellem kauzális szférájában mindketten egyek vagyunk, csak úgynevezett spirituális szeretetsugarakat, kiegyenlítõdést szolgáló pozitív gondolathullámokat - “szeretet kvantumokat” - küldjek feléje, amikor nem találkozok vele és nem konfrontálódom vele a természeti életkörökben.   A Krisztusi mondat kauzális értelme, még az elõbbi megközelítésben sem egyértelmû, hiszen miért kell legyõznöm valakit, vagy valakiket, ha már nem tekintem ellenségemnek? Ez már csak kimûvelt spirituális intuíció segítségével fogható fel, vagyis mélyebb és szélesebb körû metafizika ismereteket - az egyetemes tõrvények személyes ismeretét - igényel. Az emberi individuumnak az általa megtestesített isteni Szeretet és Fény ötvözetébõl eredõ mágia erejével kell érvényesíteni az általa megtestesített spirituális programot, ugyanúgy, ahogy egyes állatfajok csoportjainak vezér - egyéniségei (lehetek ezek vezér hímek, vagy vezér nõstények) a nyers erejükkel érvényesítik a személyükben megtestesült csoportos és faji érdekeket. Az univerzális tudattal és teremtõ akarattal rendelkezõ embernek nem kell tehát nyers ereje, vagy technikai tudása érvényesítésével legyõznie semmiféle külsõ ellenséget. Az embernek az egyetemes rendeltetése és hivatástudata erejével és annak a következményeként kell az ellenség szerepébe sodródott személyeket és állatokat a szeretet és a fény mágikus ereje által a kiegyenlítõdési képesség állapota elnyeréséhez szükséges energiákkal feltöltenie. De akkor sem azért mert valami égi hatalom, valakit erre rá kényszerítene.   A Szeretet áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás egyéni érzésének a tudatos erõsítése és áramoltatása végül is a legracionálisabb és a legcélravezetõbb cselekedet. Ugyanis miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyõzi az ellenségesen viselkedõ és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját), már nem is én leszek az aki õt legyõzi tulajdonképpen, hanem õ maga, vagyis az én általam felerõsített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltõdõ Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerõsített és feléje irányított Szeretet- energiát elfogadni, a Vibráció tõrvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének intenzív átélése miatt, vagy többé nem lesz lehetõsége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési állapotban az õ rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az idõszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az õ alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával. A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik létstruktúra az ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok) nem vagyok ellensége valakinek. Amennyiben tehát és meg engedem magamnak azt a luxust, hogy egy másik embert ellenségnek nézzek, vagy ellenségnek nevezzek, a Megfelelés - Kiegyenlítõdés és a Rezonancia törvénye alapján- automatikusan én is ellenség leszek, ennek az állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeivel együtt. És ezek a következmények nem kellemesek: Ingerültség, bõszült harag, lelki méreg, bosszúvágy, gyûlölet, neheztelés, a különbözõ stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, látszólag indokolatlan szorongás, különbözõ mentális feszültségek és stresszállapotok, racionálisan indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe, környezetbe való keveredés és végsõ soron a mindezen állapotok következtében létrejövõ betegségek, sérülések, “balesetek” elszenvedése.   A külsõ ellenség létezése valójában az állati ösztönöknek képzelt karmikus félelmei és egoizmusa által irányított és ezek kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve az alacsony vibrációs szintjén élõ ember illúziója. A külsõ ellenség az egyetemes léttudatból kiszorult az Uroborosznak - a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élõ ember tévképzete. És azt, hogy ez tévképzet, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy az állatok nem élnek ilyen képzetekkel. A ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevõk az õk ellenségeik, de   az un. áldozatok nem képzelegnek arról, hogy egyéni akcióval, vagy csoportos stratégiával, miként fogják legyõzni és ártalmatlanná tenni az életüket veszélyeztetõ húsevõket.   Sõt: még azok a ragadozó állatok sem, amelyek felfalják egymást az erõsebb fény - hatékonyabb spirituális információ - gyõzelmének, illetve a Mágia törvénynek a szellemében, nem egymásnak ellenségei. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan õzet, miközben jóízûen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekbõl) ellenségesnek és kegyetlennek tûnõ vadász-jelenetek nem csak hogy természetesek, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelõek. Ezek, a biológusok szerint a fajfenntartását szolgáló, illetve az erõsebb gének (genetikai információ - eredet információ) érvényesülésének illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a különbözõ fajoknak megfelelõ Csoportszellemek irányításával, és az Alternancia- vagyis a Kompenzáció törvénye alapján történnek. Az állatvilág jelenségei, a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is csak annyiban lehetnek az ember számára példa értékûek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az un. életben maradási és fajfenntartási ösztönöket mûködtetõ spirituális törvényeket. Az állat, még akkor is ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális (buthikus) testtel. Az állat mint õsidea, az embernél jóval késõbb létesül a teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az isten elsõ ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, a növényi és az állati regnum viszonyaira, a fizikai dimenzió határ állapotaihoz jóval közelebb álló kompenzációs folyamataira jellemzõ. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van az ember személyi tudatán keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudattal. A Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelõsségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levõ) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.   Sem az ellenség tudat, sem a megalázkodó és méltatlan, alacsony vibrációs állapotokat létrehozó áldozati szerep, vagy az áldozati állat (bárány) szentimentális szimbólumától való meghatódás nincs jó hatással az univerzális öntudatát gyakorló személy számára. Ezek átélése mind az éberség elvesztéshez vezetnek. Amennyiben a karmámból adódóan, illetve a megismerési és kiegyenlítõdési feladataim következében, nálam alacsonyabb vibrációs állapotú, zavaros tudattal rendelkezõ (még nem egyetemes öntudatra ébredt) embertársammal találom magamat szemben, akivel szemben, vagy a benne túltengõ Marsias nyers erõ többlet miatt, vagy az épp érvényben levõ hivatalos társadalmi hülyegyerek játszmák következtében, látszólag valamiféle kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülök, nem kell sem ellenségeskednem, sem megalázkodnom, hanem türelmesen és éberen ki kell várnom a helyzet elmúlását, vagy a játszma végét, amíg ki nem derül, hogy negatív imagináció, vagy milyen belsõ zavar következtében kellett ilyen helyzetbe kerülnöm. De az a felsõbbrendûségi érzés is hamis amely alapján az ember elfogadja a "létért való küzdelem" hamis ideológiáját és létben maradási érdekeire hivatkozva, kegyetlenül gyilkol állatot és embert egyaránt. A létért való küzdelem meséje, a nagyobb élvezetekre vágyó és ezen élvezeteket, valamint a kényelmét biztosítani akaró embernek, az életét mindenáron megnyerni akaró személynek az ideológiája. A vegetáriánusok ritkán kerülnek orvoshoz és tizenöt évvel tovább élnek az átlagnál. A felnõtt ember hatvan napig is kibírja élelem nélkül, sõt ma már világszerte ismert az a “Fénytáplálkozás” nevû mozgalom amelynek tagjai évekig nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot és folyadékot is csak minimálisan fogyasztanak. Mert: “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével”. Akkor miért lene szükséges az ember számára közvetlenül részt venni (állatokat gyilkolva) az atombombagyártó, bomba - biztos bunkereket-ásó, atom bomba lövõ tengeralattjáró, kémrepülõ, korház- és kaszárnyaépítõ létért való küzdelemben? “Aki kardot ránt kard által vész el” tételben az ellenségeskedés, a fölösleges háborúskodás és az irracionális kegyetlenkedés karmikus következményeirõl beszél Jézus és nem arról, hogy gyáváskodjunk és a korrupt megzavarodottak elõtt alázatoskodjunk egész életünkben. Mindig csak az egyetemes igazsághoz, vagyis a bennünk levõ, minket létrehozó és éltetõ Abszolút Szellem mentális, ideális és kauzális törvényeihez kell hûségesnek lenni, és nem a csoport érdekeket szolgálni hivatott intézmények, a vallásos ideológiákat gyártó egyházak és a társadalmi téveszmékkel manipuláló pártok által elõirt megszorító, vagy nyerészkedõ jellegû, szellemidegen elvárásokhoz. Az ilyen tömeghez és intézményi rendhez való igazodással és a meghunyászkodással rákenjük személyes gyávaságunkat, a megalkuvásra és korrupcióra való hajlamunkat, szellemi restségünket holmi nehézségekre és szükségszerûségekre, vagy a Szeretet Szellemére. Igen erõs ugyanis a kísértés, hogy a belsõ korrupciónkból eredõ “nõies engedékenységet”, a látható hamisság elhallgatására, elnézésére, a személyi magalkuvásra, a való hajlamainkat szeretetként tüntessük fel, de az is, hogy a férfias könyörtelenséget, az absztrakt, személyidegen eszmék megvalósításába - kivitelezésébe vetett ambícióinkat, családunkkal, gyermekeinkkel, népcsoportunkkal szembeni felelõsségtudatnak és humánus bölcsességnek nevezzük.   Belátván azt, hogy egy általunk elõidézett helyzet egy majdani okozatnak az okává válik, nagyon fontos tudnunk azt, hogy a Bölcsesség szeretete egyben a Szeretet bölcsessége is kell legyen, és a kettõ egymástól erõszakosan külön választva és nem megfelelõképpen, vagyis nem az Egyetemes Törvények szellemében értelmezve, mindig meghasonlottsághoz és a Polaritás törvényénél említett zûrzavarhoz vezet. A Karma törvényének tanulmányozása nem azért fontos számunkra, hogy izgalmas élményekhez és érdekes adatok gyûjtéséhez vezessen a reinkarnációs múltunkra vonatkozóan, mint mondjuk a történelem-tanulmányozás, hanem a felelõs és tudatos jelenlétnek, a jelenvalóságnak az öröklétben való intenzív átélését kell hogy szolgálja. Vagyis az egyszeri és mindenkori felelõsségteljes létezés állandó személyes átélését. Konkrétan: nem az a fontos például, hogy azt kutassam: vajon a múlt inkarnációm végén vízbe fulladtam-e - már amennyiben tényleg létezhetne közvetlen és lineáris összefüggés a történelemben (idõben) élõ különbözõ személyek tudata között -, mert a jelen feladataim (és az abból adódó nehézségeim) szemszögébõl nem érek semmit ezzel az információval. Mert ha létezne is reinkarnáció, akkor sem ok nélkül fulladt vízbe az ember akinek a lelke állítólag reinkarnálódott az én testembe. A fontos, hogy a víz elemen kívül, még milyen világalkotó princípiumokkal és milyen Egyetemes Törvényekkel nem állt harmóniába a vízbe fúlt ember ahhoz, hogy ilyen csúfos véget kellett érjen az élete? És az egyesek által készpénznek vett (egyébként az Uroboros allegóriájával is megjelenített hiábavalóság, az öntudatlan körbeforgás állapotát kifejezni hivatott) reinkarnáció gyermekes képzeténél maradva: szintén nem az a fontos, hogy egy "múlt életem" során egy szûk folyósón agyonvertek és attól van most klausztrofóbiám, hanem, az hogy milyen életfeladatokat kell most felvállalnom, miféle gyengeségeket (ambíciókat és félelmeket) kell most legyõznöm, melyik õselemekkel és milyen, számomra antipatikus princípiumokat képviselõ (megtestesít) személyekkel kell kapcsolatba és harmóniába kerülnöm ahhoz, hogy ne kelljen újból olyan szomorú véget érjen az életem? Nem fontos tehát, hogy ki és mi voltam - ha voltam! - múlt inkarnációmban és múlt inkarnációim során, hanem az a fontos, hogy ki és mi vagyok ma és, hogy mire használom fel a családi Karmám következményeit.   A Karma törvénye alapján tehát minden õs-félelmem, minden szorongásom és betegség-hajlamom és minden "nehéz”- élethelyzetem éberségnövelõ helyzetként értelmezõdik, ami arra szolgál, hogy a családomban, a közösségemben, a nemzetemben és az emberiség által, idõben és térben általánosan elkövetett spirituális hibákat ne ismételjem meg, és hogy a fizikai testem segítségével, illetve a fizikai személyemben megszerzett éberségem segítségével olyan spirituális tulajdonságokat és képességeket alakítsak ki amelyek a személyemet és ezáltal az egész emberi nemet egy kiegyenlítettebb létszférába emelhetik. Csak és csakis ez, a misztikus izgalmak hajszolásától mentes törekvésem lehet az egészségem és a boldogságom: a mindenkori kiegyenlített állapotom feltétele. A Hermetikusok, mindezek ismeretében, különbözõ módszereket és eljárásokat dolgoztak ki, hogy a Karma törvényének az alacsony rezgésû, lineáris hatásmechanizmusának az ismételt átélésén felülemelkedjenek. Észrevették, hogy az ember, nem csak a kultikus és meditációs állapotaiban, hanem a mindennapi cselekvés- rendszereinek során is képes felülemelkedni a Mágia és a Vibráció, valamint a Polaritás törvényének segítségével a mentális és az ideális dimenziók által meghatározott éberségi állapotokba és így, tudatosítván (az egyéni hibabelátás segítségével dekonspirálva korábbi tévedéseit és vétkeit) felvállalva és kiegyenlítve a karmikus feladatait, kiszabadul a számára korábban még követhetetlen és érthetetlen okozatok mechanikus láncolatából, átváltoztatva elsõdleges okká az egész személyi létezését. Vagyis Fénnyel és Szeretettel kiegyenlítvén a karmájából származó okozatokat, és vigyázva arra, hogy újabb negatív következményeket okozó okokat ne gerjesszen tetteivel (és szavaival), vágyaival és negatív gondolataival, többnyire az okok világában létezhet a természeti lényébe kötött szellemével. Amennyiben ezt valaki el tudja érni, többé nem lesz mások akaratának és saját ellenõrizetlen érzéseinek, ösztöneinek, vágyainak, gondolatainak, tehetségeinek és zavaros képzeletének (a Lilith kifogyhatatlan hatásainak) a kiszolgálója és kiszolgáltatottja, a Lilith által gerjesztett alacsonyrendû vágyainak végrehajtója és áldozata. Humoros kifejezéssel azt is mondhatnánk, hogy a spirituálisan éber személy, aki vigyáz arra, hogy ne ragadják el a Lilith gyûjtõnévvel jelzett sóvárgásai, egy adott idõ után, játékszerbõl játékossá válik, aminek következtében nem lesz többé még csak a saját Karmájának a kiszolgáltatottja sem. Erre viszont egyedül csak a személyiségtudatát az egyetemes felelõsségtudattal harmóniába hozó emberi individuum képes.   A kollektív és a csoportos feloldódás és kiegyenlítõdés (a csoporton belül történõ Karmán való felülemelkedés) lehetetlen. Ezért értelmetlen mindenféle szektához, vagy spirituális iskolához való alázatos csatlakozás és patetikus fogadalmakkal, hûségnyilatkozatokkal megpecsételt alárendelõdés, azok misztikus tanaihoz való fanatikus ragaszkodás, hiszen ezek csak egy általános utat mutathatnak az egyéni kiegyenlítõdés, a megszabadulás felé, amit mindenki a saját személyisége és az egyéni Karmája szerint kell megjárjon. Senki nem járhatja helyettem az én utamat: sem a sikeres politikus, sem a pápa, sem a keleti guru, sem a gyógyítgató hét végi spirituális beavató mester. Azok akik a személyes szabad akaratukról, értelmi világosságukról lemondanak, beállván a tanítványok személytelen tömegébe és hagyják magukat irányítgatni, vezetgetni semmivel nem jutnak elõbbre az életbiztosításokat és a különleges élvezeteket hajhászó “szkeptikus józanoknál”: a materialistáknál. Azok, aki egyik irányzattól másik irányzatig nyüzsögnek értelmetlenül és újabb és újabb “mestereknél” panaszkodnak a sok tragédia és szenvedés miatt, nem vehetik észre, hogy tulajdonképpen õk maguk e tragédiák, e szenvedést okozó nehéz élethelyzetek, balesetek és betegségek okozói. Õk még a szkeptikus józanoknál is több kényelmetlen élethelyzetet, betegséget és szélsõséges esetekben szerencsétlenséget idéznek be maguknak az egyéni felelõsségtudatott mellõzõ, az igazi Fényt és Szeretet nélküli misztikus kapkodásaikon, zavaros kultuszgyakorlásukon: kábult cselekvéseiken, szenvedélyesen átélt érzelmeiken és az ellenõrizetlen, ellenséges képzetekben, illetve destruktív gondolat-képekben tobzódó gondolkozásuk által.   Azok a személyek, akik igyekeznek szenvedély mentes, nyugodt szellemi életet élni és ennek érdekében megtanulják szabad akaratukat érvényesíteni az egyetemes törvények segítségével, személyi tudatukkal a fizikai és az asztrális dimenziók vibrációs állapotán felül emelkedve, feloldják és kreatívvá változtatják az érzésvilágukat, a karmájukból eredõ késztetéseiket és képességeiket (potencialitásukat). Ezáltal õk, a szó szellemi értelmében uralhatják is (tehát nem bántják!) azt a világot, amely körül veszi õket. Ezek a személyek a saját gyengeségeik: a saját sorsuk uraivá válnak, ahelyett, hogy kiszolgáltatnák magukat a saját fejlõdési programúktól eltérõ külsõ befolyásoknak, azaz mások akaratának és ítéletének. Õk finoman megtestesítik és szellemileg használják a törvényt, ahelyett, hogy annak tévelygõ és ostoba kiszolgáltatottjai lennének. Õk lényegi személyiségükben megtartják és tisztelik a törvényt és ezáltal irányíthatják sorsukat, vagyis a sorsukból eredõ következményeket.   Mindez a modern és a posztmodern civilizáció jelen folyamatában: az Apokalipszisben, az Asztrológia ismerete és intenzív, konkrét gyakorlása nélkül lehetetlen. (“Csak az ezer négyszáz negyven: 12 x 12 x 10 = 1440 bölcs vészeli át az Apokalipszist.” - János evangéliuma) Csak a személyi horoszkópomból olvashatom ki a spirituális kiegyenlítõdési programomat. Ez felment az alól, hogy a reinkarnációs hipnózis és más, ehhez hasonló spiritiszta módszerek segítségével újabb misztikus izgalmakra vadásszak és ösztönös - spekuláns természeti állapotomban, családi, társadalmi, nemzeti, stb. vagyis polgári meghatározottságaimban tovább szédelegve és támolyogva "gyönyörködjek" múlt inkarnációim valós vagy valótlan történeteiben. Nem az elmúlt események a fontosak számomra, hanem az öröklétben való létezésem, vagyis a mindenkori jelenlétem. Az egyetlen értelme a Karma Törvénye tanulmányozásának és ismeretének az tehát, hogy a jelenlétünkbe, a mindennapi életünkbe bekapcsoljon bennünket. Mert csak a tudatos és a teljes jelenléttel lehetünk Egész-séges emberi személyek, akik zavartalanul megtestesítik személyükben az egész létezés és a teremtés tõrvényeit.   Asztrológusi gyakorlatom során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a Karma törvényérõl a legmisztikusabb fantazmagóriák és materialista- mechanikus koncepciók látnak manapság napvilágot és egyes úgynevezett misztikus beavatottak arról prédikálnak, hogy a karma törvényét meg kell haladni, fel kell számolni, sõt a jógások körében még azzal a tévhittel is lehet találkozni, hogy az egyéni karmánkat el kell égetni (sicc!) különbözõ misztikus eljárások (pl. hajnali napsugarakkal "energizált" vizeletfogyasztás, stb.) segítségével. Ennél nagyobb botorságot még csak a technika és a gazdaság Istenének hódoló, magukat felvilágosultnak tartó materialisták hangoztattak, akik a tudomány felfedezéseinek és a technikai módszerek hatékonyságának a segítségével létrehozható a planetáris aranykor, földi paradicsom és más utópiák ecsetelése közben a fasizmushoz, a gázkamrákhoz, a kommunizmushoz és a Gulág szigetek "megoldásaihoz" vezették az élvezeti cikkek és a kényelmi berendezések “látható” eredményeit örömmel fogadó emberiséget. Ezek a materialista koncepciókra alapuló tudományos eredmények szolgáltatták az alapot azoknak a humanista elméleteknek a gyakorlatba ültetéséhez, aminek következtében világháborúk, gázkamrák, munkatáborok és tökéletes társadalmi rendszerekkel rendelkezõ rémállamok, fanatikus terror- közösségek jöttek létre és amelyek ahelyett hogy az emberiség közös boldogságát eredményezték volna, az inkvizíció kínzásainál is kegyetlenebb erõszakoskodásokkal ismertették meg az emberiséget. A karma törvényének megértését és e személyes megértés következményeit tehát csakis mind egyéni és csoportos tanulási lehetõséget és spirituális kiegyenlítõdést elõidézõ “megvilágosodási” lehetõséget kell felfognunk. Ennek szellemében kell tehát a Karmához viszonyulnunk, a belsõ világunk kauzális természetének felismerése és mélyebb (kauzális) megértése érdekében és ezen keresztül az egész világegyetem mûködési mechanizmusának megértése érdekében. Ez a személyesen átélt (átszenvedve megértett) spirituális lecke, amely lehetõséget biztosít arra, hogy személyiségünket, spirituális Én-tudatunkat a többi egyetemes törvény segítségével bekapcsolhassuk a velünk együtt táguló, erõsödõ és finomodó Teremtés folyamatiba. A karma Törvényét tehát nem kell meghaladni, hanem megértve, annak finom jelzéseire figyelni, azokat szellemileg (kauzálisan) értelmezni, mert épp a Karma Törvénye alapján, vagyis annak következtében, pontosan azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni - sõt: azok állandó elhalasztásával csak e feladatok felvállalásának és végrehajtásának szükségességére figyelmeztetõ fájdalmak, betegségek és balesetek sorozatait idézzük az életünkbe egyre növekvõbb mértékben- amelyeket korrupt magatartásunkkal minduntalanul ki szeretnénk kerülni.   Itt felötlik a Karma átadásának, átpasszolásának a fenomenológiája is, amely a Bibliában így jelentkezik: "Mert sokan vezettek másokat bûnbe, a bûntõl való félelmükben." Hiszen nem azért születtünk, hogy az életet végig óvatoskodjuk a bûntõl való félelmünkben, de azért sem, hogy az anyaggal való közvetlen találkozás bûvöletétõl elszédülve felelõtlenül végig kalandorkódjuk az életet mindaddig, amíg erre futja fizikai és pszichikai erõnkbõl. Egyesek, miután e huzamosan folytatott felelõtlen magatartásunknak a következményeivel találkoznak, a sorsunkat (az egyetemes törvényeket) átkozzák, amiért az életük nem folyhat biztonságosan és kényelmesen és nem lehet egy állandó élvezetforrás.   A Karma Tõrvényével a Szaturnusz, az egyetemes felelõsséget megtestesítõ bolygó, a teremtés határállapotait fenntartó, a határhelyzeteket ellenõrzõ és a határhelyzetekbe kerülés mentális okait számon tartó kozmikus tanítómester, áll analogikus kapcsolatban. Az alkímiai mûveletek közül a Coagulatio (Koaguláció) mûvelete, vagyis a megszilárdítás: a határozott állapotba hozás mûvelete felel meg a karma törvényének. Ennek következtében természetes, hogy az a személy aki a Karma tõrvényének mûködését -és hatásait- képes tudatosítani, az elõbb-utóbb megszilárdítja lelkében azt az Egyetemes Törvényekkel összhangban álló személyes felelõsségtudatot, amely biztosítja számára annak az öntudatnak a kialakulását, amelyet a hermetikus tanításokat megõrzõ alkimisták a bölcsek kövének neveznek. A Karma tõrvényének az ismerete a bölcsessége megszerzéséhez vezeti el a saját Képzelete “termékeit”, hatásait és következményeit és a többi öt törvény hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusát megfigyelõ és követõ személyt. A Karma törvénye tehát megtanít minket hosszú távú eredményekben: közös eredõkben és következményekben gondolkozni és arra, hogy miért érdemes minden tettünkért, szavunkért és gondolatunkért (sõt: még az önkéntelen képzelgéseinkért is!), illetve ezek következményiért, felvállalnunk a személyes felelõsséget. Tekintettel ugyanis arra, hogy az egyetemes törvények szoros kapcsolatban állnak egymással, természetes tehát az, a személyi tapasztalat által is igazolt megállapítás is, miszerint a bölcsességnek és a személyi felelõsségvállalásnak, az egyetemes felelõsségérzetnek épp akkora mágikus ereje - és hatása van - mint a szeretetnek, vagy a bátor és határozott cselekvésnek.   Kilencedik törvény       PDF                Nyomtatás     E-mail   A szeretet és az egészség törvénye   „Szeretet nélkül õrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál) Abszolút szinten és teremtõi szinten nem létezik zárt állapot, zárt jelenség, vagy folyamat, nem létezik zárt lét-struktúra (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben. A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem határtalan értelme és kiáradó és egybetartó mágikus energiája mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalósága a Teremtõnek a Szeretet. Ezért az egymástól különbözõ és bizonyos szempontból elkülönült létdimenziók és létállapotok között, valamint azoknak a különbözõ, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is létezik egy állandó szubtilis (abszolút) összefüggés és létezik egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, de észlelhetõ kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól teljesen elzárt elemekrõl, területekrõl, struktúrákról (lényekrõl, léthelyzetekrõl) van szó. Ez, az önkéntelen ás öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülõ) kommunikációt és összefüggést fenntartó kapcsolat az abszolút Szeretet. Ez elõl nem lehet elzárkózni. („Bárhova is rejtõznél elõlem, megtalállak.”) Nem létezik tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetõség, még akkor sem, ha az Evolúció és a Karma törvénye szerint létezik az egyetemes és az egyéni felelõsség elve, ami létrehoz bizonyos mértékû elkülönülési állapotokat és helyzeteket (dimenziókat és lényeket, elkülönült egyéni és csoportos fejlõdési állapotokat: jelenségeket, folyamatokat, létstruktúrákat és lényeket).       E törvény alapján minden, számunkra atomi részecskeként jelentkezõ, végtelenül parányi energia-nyaláb is kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létezõ részecskével és annak a fenntartó energia mezõjével az abszolút állapot szintjén. Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a zavart (kaotikus, kusza, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levõ létformák és lények ugyancsak a zavart állapotban levõkkel kommunikálnak intenzívebben és a viszont: a harmonikus létformák (állapotok és teremtmények) egymás között kommunikálhatnak a legintenzívebben. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de érthetõ, hogy amennyiben nem létezne a nyitott lét törvénye, a rezonancia sem lenne lehetséges.   Számunkra, emberi lények számára a legfontosabb következmény az, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létezõ energia részecske megnyilvánulási módozata között is létezik összefüggés és kommunikáció, ugyanúgy, ahogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei és az érzéseink, a gondolataink, valamint a képzelet-világunk között is léteznek szoros és áttételes, de logikus összefüggések, mivel valamennyi az abszolútumnak a kifejezõdése és megnyilvánulása. Akkor hát természetes, hogy a különbözõ személyek és különbözõ lények között is létezik egy igen szubtilis kommunikáció és összefüggés. És természetes, hogy egymás fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (vágyai, haragja és akarata - ambíciója), gondolata és képzelete - tudatos, vagy önkéntelen képzet alkotási tevékenysége - között is létezik összefüggés és, hogy bennünk és általunk: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek az egymás közötti összefüggésénél és kommunikációjánál sokkal erõsebb, érzékelhetõbb és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés).         E törvény ránk vonatkozó hatásainak legplasztikusabb illusztrálását ugyancsak az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetõrõl fogják a fületekbe harsogni.” Ezért, aki ennek a törvénynek az érvényességét képes belátni és akinek egy kis értelme van, igyekszik mindig nyitottnak maradni, nem zárkózik el a kommunikációtól, nem titkolózik, nem rejtõzködik és nem rejteget semmit és nem alapít titkos társaságot, mert tudja, hogy ezáltal a törvény ellen vétkezik és az mindig erõsebb az õ elzárkózó törekvéseinél. Sõt! Aki meggyõzõdött e törvény egyetemes érvényességérõl, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig zavar is van, hogy ott mindig „bûzlik” is valami. Ott valaki - vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle elõnyhöz juthatnak, ami nekik valamiért - tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük - szerint kijár. És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire arról van szó, hogy valami apróbb bûnt, vagy bûnöket, esetleg nagy gaztettet elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Vagy, hogy akár öntudatlanul, vagy önkéntelenül készülnek arra, hogy elkövessenek. És persze, ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy ezáltal valamiféle személyes, vagy csoportos elõnyt szerezhetnek. Vagy ugyanennek a jelenségnek a másik oldalaként, úgy képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudódna, valamilyen hátrányos helyzetbe kerülnének és ezért görcsösen félve titkolóznak. Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjá születés és az új képességek kialakulása, a megváltás: a harmónia, az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából a legtöbb esetben jobbat tesz a hátrányosnak tûnõ, de lehetõségeiben nyitott helyzet, mint az elõnyösen zárt. Nem véletlenül, a gyermekkorukban a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek, akik kényelmes életük mellé nem kaptak megfelelõ spirituális nevelést és irányítást, a legelvetemültebb személyekké válnak a szükségszerûen fellépõ sors-akadályok, valamint az anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) jelentkezése esetén. „Az elsõkbõl lesznek utolsók és az elsõkbõl utolsók.”       Ezért a valóságnak csak egy részét elfogadó, a belsõ valóságának csak egy részét kimutatató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívû, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselõ és bármely gyakorlati jótetteket elkövetõ személy, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Valójában a jótettményei is csak pajzsként és védõ falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó - a titok hordó - és az elzárkózó személyek általában nem is egészségesek. Hiszen a szeretetben élõ személynek nincs szüksége semmiféle elõnyre, sõt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi lehetetlen. A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) azok a házastársak követik el, akik nem teljesen nyitottak: nem õszinték egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle elõnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud bizonyos gondolataikról és terveikrõl, mert ezáltal valójában önmagukhoz sem lehetnek õszinték. És aki önmagával szemben nem õszinte, annak zavart a kommunikációja az õt létre hozó és az õ életét fenntartó létforrással: az abszolútummal. És akinek a saját létforrásával (a lelki ismeretével, az egyetemes felelõsségtudatával) való kommunikációja zavart, annak zavart az élete minden mozzanata és ennek a zavartságnak elõbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek arra utalnak, hogy milyen õserõkkel és melyik egyetemes törvénnyel zavart egy személynek a kapcsolata már születésétõl fogva és amely õserõ és törvény irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az õserõknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétõl fogva.             Miféle elõnyeim származhatnak bármilyen, magamnak visszatartott, csak a számomra hozzáférhetõ és csak általam, vagy a szûk köröm által ismert és használt, mások elõl elzárt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékbõl - tudásból is, a megváltás, a megváltódási képesség  elérésének a tekintetében? - Spirituális szempontból az elõnyök többnyire hátránynak, a titkok viszont a lelkemet és a szellememet gúzsba (pokolhoz) kötõ koloncoknak - terheknek bizonyulnak. Szellem fenomenológiai kérdés, hogy miért épp a kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, miért annak kellett kiépítenie és kifejlesztenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok õrzõ és titok fejtõ - titok törõ szervezeteket? Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához való jogot (ami elsõrendûen a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlõdõ titkolózás és elzárkózás sokszor az õrületig fajuló és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelõ felnõttek, rengeteg idõbe, pénzbe és energiába kerülõ idióta játékával). Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt késõbb látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás õrületével (bûnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás fejtõk és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentõsebb szerepet. A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) és a nemek törvényének az alapján és nem áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének a megtestesülése. Egyetlen állatfaj sem sérti meg a szeretet törvényét - még a csoportban vadászó ragadozók sem! - azáltal, hogy fölösleges táplálékot és élvezeti cikket halmozva fel a raktáraiban, elveszi a többi állatfajnak a táplálkozáshoz való jogát, hogy titkos fegyvereket készít és titkos társaságokat alapít a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal más fajok, vagy állatcsoportok leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védõ hivatalokban mûvelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik az, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit írok. Ezek az információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak, hogy a hét éven át írt négyszáz oldalas könyvemért kapott szerzõi honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett fûtési költségeinket kifizessem a kapott összeggel.)       Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titok van és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerûen árulók és kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemû személyek lennének, hiszen õk is többnyire a könnyen elérhetõ jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen elõnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat ki szivárogtató, közvetítõi tetteiket. Ennek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de õk is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítõdést szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bûneit - bûnös gondolatait és elõny szerzési kapzsiságát - eltitkoló, valamint a titoktartó és a titok õrzõ személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsõsz és igazságbajnok, semmivel nem feljebbvaló a titoktörõnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élõ zsarnokot eláruló személynél és viszont.         Mielõtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az elzárkózás nem azonos az elhatárolódástól. Egy dolog az információ behatolás (a benyomás) elõl, a fény és a szeretet elõl elzárkózni és egészen más, valamely szellemi, illetve/vagy természeti rombolásban és zavarkeltésben, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezetõ cselekedetektõl, általunk erkölcstelennek ítélt ügyektõl és ügyletektõl, piszkos játszmáktól elhatárolódni. Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sõt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erõsítése, valamint az éberségem fokozása érdekében) miközben elhatárolom magam tõle és nem veszek részt abban, lehetõleg még érzelmeimmel (haragommal) sem. A legtöbb ember ezt érti félre és az általa erkölcstelennek ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetõleg tudomást sem akar arról szerezni, holott amennyiben egy jelenséggel, vagy a jelenségrõl szóló információval találkozunk, biztos, hogy valamilyen szintû kapcsolat létezik a jelenség és a személyünk megtestesített és feloldani - meghaladni való spirituális problémák között. És mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk elõle, megpróbáljuk az figyelmen kívül hagyni, vagy elfojtani (elzárkózni), az még nagyobb erõvel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni az életünkbe egészen a tragédiát keltõ erõszakos behatolásig, mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal és neki nem látunk valamilyen képpen kezelni azt. Vagyis személyi kapcsolatba kerülni az adott jelenséggel és harmonizálódni azzal az õserõvel, amit megtestesít.       Figyeljük csak meg jobban a neki-látás (nekifogás) és a hozzá látás (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal elõbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) értelmeznünk és utána megoldanunk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma feltárásától és feloldásától, valójában nem õszinték nem csak a környezetükkel, de önmagukkal sem. („Akik incsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla). Õk az elnézõk, a távolba nézõk, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért nagyobb bajt idéznek saját maguknak és környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt ami tisztázatlan meg próbálnák kitisztázni, „ami bûzlik, megpiszkálnák”. A kudarcba fúló modern házasságok ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életrõl és az igazságról alkotott ferde elképzeléseit. Persze, „A más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a gerendák létezésérõl tudnak és igyekeznek azoktól megszabadulni, a szálkát is szóvá kell tenni. Mert a házasság nem a titkolózás helye, hanem a legfõbb igazság érvényesülésének a helye. Aki nem õszinte az élettársával, az nem lehet õszinte önmagával sem. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni és nem teszem szóvá az alkoholizmushoz és újabban a kábító szer függõséghez vezetõ szokásait, hanem úgy, hogy miután a saját önámításra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, szüntelenül követelem, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.  Nem véletlenül romlik meg az elnézõ személyeknek, a szembenézést kerülõknek a szeme és nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezetõ déd-szülõknek nagyszülõknek és szülõknek kancsiságban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedõ unokája és gyermeke.       Amint az Egyetemes törvényekrõl szóló bevezetõ tanulmányban írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és fény (értelem) hiányában rothadássá, bomlássá (betegséggé) és/vagy gyûlöletté (nehezteléssé, hisztériázássá, majd õrjöngéssé) válik, amiként a szeretet által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté válik és, amennyiben gyakorlatba ültetik, az így keletkezett eszmerendszert, infernális erõket megidézõ, romboló hatalommá válik. A Fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve a hamis szeretettel kapcsolt, a hamis szeretetet szolgáló fény, a kommunizmus jellegzetesen a fény nélküli (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított) humanista szeretet ideológiája. Mindkettõnek az erõltetett alkalmazása romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett. Az ember nehéz helyzetbe, sõt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselõivel (prófétáival) kell szembesüljön, mert nyilvánvalóan el kell határolódnia mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát megvédeni annak a befolyásától. Az utóbbit viszont lehetetlen elérni az egyszerû elhatárolódással, vagy a dogmatikus eszmei, vagy lelki elzárkózással és egyetlen esélye a menekvésre annak a felülvizsgálata, hogy korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet?           A legjobb példát az átlagtól eltérõ képességekbõl (bármiféle tehetségbõl, kreatív intelligenciából, inventivitásból) való elõnyszerzés és a titokõrzés hiábavalóságára, illetve az öncélú elõnyszerzésre való törekvésnek az elérendõ célnak az ellentétéhez: hátráltatottságba való kerüléshez, nem annyira a szörnyû betegségekben szenvedõ és többnyire tragikus körülmények között és ideje korán az élõk sorából távozó mûvész zsenik esete, illetve tragikus halála képezi, mert rá lehet fogni, hogy partikuláris esetek. Az elõnyszerzési lehetõség tévképzetébõl eredõ elzárkózás és titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira a legjobb példát az atom-bomba versengés, illetve hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba elõállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós - segédek mellet, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetõihez a legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak). - Talán az sem mellékes, hogy közül többen (Pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki késõbb, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást, hanem annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyed uralmat. Még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben õszinték és megbízhatóak és még akkor is, ha történelmi tény, hogy a szoviet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt mint a negyvenes évek végi - ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia, még akkor is érdemes megjegyezni, hogy ezek az „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erõegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszükbe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket.      - Szóval, nem csak ezek a tények bizonyítják az elõnyszerzési lehetõség és a titok tartási lehetõség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát, hanem az a mozzanat is, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtõ szakértõ-csapatának (Verona) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített KGB ügynök azonosságát kideríteni, az ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszere megfejtésének a tényét, hanem azt is titokban akarták tartani, annak érdekében, hogy ennek a „titkos kód megfejtése titkának” a birtokában, macska- egeret játszodjanak a KGB-vel. Hogy mintegy észrevétlenül és a KGB Moszkvai vezetõi számára megmagyarázhatatlanul, semlegesítsék a KGB Amerika ellenes tevékenységét. Ennek következtében - a Verona eredményeinek a titkosítása következtében - , a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékokként. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelõ súlyos büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbûnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonniuk”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt az eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a féltörvényes kém- és áruló perek szabálytalan eljárásait megszellõztette, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus és annak a titkos szervezetei ellen fordították a közvéleményt.  Sõt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szoviet atom-veszély realitásáról. Ez persze rengeteg fölösleges belpolitikai félreértést, gyûlölködést és életpályákat - családokat tönkretevõ ellenséges hangulatot és értelmetlen harcot eredményezett.       És mindezt miért? A szoviet hatalomnak mindennek ellenére sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül hozzá jutni az atombombagyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelõ formulákhoz) és a megfelelõ technológiai eljárásoknak a leírásához és 1950-ben elvégezte az elsõ sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés, mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és õrzött titkos kódfejtõ amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett ügynöki jelentést sem tudtak értelmezni. - Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szoviet kémkedési kód megfejtésének az ideje...        Ha létezik misztikus intuíció és amennyiben van az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása, az egyetemes szellemi nyitottság törvényének az intuitív megérzésére egy elevenbe vágó személyes példát tudok felmutatni. Köztudott, hogy a Skorpió bélyegével különösen megáldott személyeknek van a legtöbb bûnös vágyuk és gondolatuk és ezért õk a leginkább titkolózó személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a Skorpió Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sûrûn negatívan fényszögelt. Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az Ascendenssel együtt állva. Igen ám, de a többi bolygótól eltérõen, a Merkúrral együtt álló Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás bolygója) pozitív fényszöget kap és Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, a Neptunusz, a Jupiter és az általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Ascendensem közvetlen közelében. Úgy látszik ennyi elég volt, hogy már huszonkét évesen megsejtsem, hogy a titkolózás veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami a titokzatos államvédelmisek rámenõs beszervezésétõl megszabadíthat, az a titkolózás bûvkörének a tiszteletlen kezelése.       A hetvenes évek közepén, amikor a nálam csak két évvel idõsebb szekus tisztnek (talán hadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de késõbb leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült keretlegény) azt az törekvését, hogy a késõbb általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, úgy sikerült kijátszani, hogy a Hargita Megyei Rendõrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után haza felé tartva, mindenkit, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielõtt haza mentem volna felkerestem és otthon találtam, elmondtam hogy mirõl beszéltem a fickóval és, hogy miféle „elõnyöket” jelentõ, kedvezõ ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részérõl. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.) A hirtelenül jött - ráérzéses   ötletként felfedezett - és bevált eljárásom (tíz éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetõségre - mármint a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védõ tulajdonságára ráhibáztam) által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam késõbb is, amikor már Forrás-kötetes költõként, nem baráti, hanem fegyelmezõ - fenyítõ beszélgetésekre citáltak be különbözõ ürügyekkel a rendõrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendõrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcã ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védõrácsokkal ellátott ablakú „beszélgetõ” irodáiba. Ezzel, az elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg ép bõrrel a nyolcvanas éveket, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szõcs Gézáék Ellenpontjához és azzal fenyegetõztek az öklükkel az orrom elõtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Én nem tudtam ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot, de amit nekik elmondtam és amit tõlük hallottam, a lehetõ legrészletesebben, azonnal elmondtam a barátaimnak és az ismerõseimnek is.      A szocialista titkolózás éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a titkolózás milyen veszélyes játék - ellentétben például a sajtó és az elektronikus médiák által, akár a magánéleti intimitáshoz való jog megsértése árán is szolgált nyíltsággal. És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információ terjesztési manipulációról, az így véghez vitt ideológiai kábításról beszélnek, és még akkor is, ha a rafinált és az erõszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás. Lám, az eddig szentnek tekintett banktitkokról, az üzleti és a pénzmûveleti titoktartás elvérõl is, lassan - lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia ügyletekbõl származó pénzek mosásának és a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és mûködési lehetõséget. Ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos veszteséggel járó, veszélyes rejtegetni valója van, az másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat sejtik, a titkon keresztül kézben- és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. A sokáig titkolózó, titok birtokló ember bele szorul az általa tudott és õrzött titok eszmekörébe - még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó - amitõl egy idõ után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá, majd fizikailag is beteggé válik, mivel a nyitott lét törvénye végülis az egészség - az egész lét befogadásának és átélésének a törvénye, amit megsértünk a zártsággal, a titok tartással.       „Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni õket.” A szeretet létfakasztó és életfenntartó õsi energiája, mivel finomabb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetõség és a leghatékonyabb azonos frekvencia hullámsávra kerülési lehetõség. Persze, a Jézus által feltárt gyõzelmi lehetõség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetõvé tett gyõzelmi lehetõségekkel. E szubtilis szeretet-erõvel való gyõzelemben nem létezik legyõzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: belátásra kész) és kreatív kiegyenlítõdésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítõtárssá, jó ismerõssé lett). Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes összefüggéseket és ezért elfogadja és átélve gyakorolja a nyitottsági állapotot és a szeretetet, megszûnik az objektív, kivülrõl a végtelenségig és rá ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges) természetnek, az ellenséges, világegyetemnek és az objektív, büntetõ, vagy szeszélyes Istennek képzete, az olyan kényszerítõ objektív hatalomnak és erõnek a képzete ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, nyomorúságra kényszerítheti az ártatlanul szenvedõ (isteni teremtõ képzelettel bíró!) személyt. Amennyiben tehát, az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyõzõdik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó törvény létezésérõl (aminek õ a saját személye szerint is az egyik megtestesítõje) és annak közvetlen hatásairól, számon tartja ugyan az embertársainak és fõként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit, de ugyanakkor szellemben és képzeletben mindig törekszik azoknak a fejlõdõ képes jobbik énjével: a kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítõdési (megváltódási) képességének a maximumát nyújtó és a változni - fejlõdni akaró személyiségével kapcsolatba kerülni és azzal kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyûlöletét, negatív ambícióit) legyõzve, gyõzi le azokat. De ne legyünk naivak: egyetlen szeretõ személy sem gyõzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi közösséget. Legfenebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben. De legyõzni sem õ, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta a papok és a tömegszellem által irányított csõcseléket.       A megnyilvánult lét alacsony frekvencián rezgõ (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban egyre zártabbá: kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik az információ. Ezt testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: betegségeket okozó vírusok, ezek a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megtestesítõ információkat hordozó parányi lét-struktúrák, amelyek közül egyesek képesek össze zavarni és szétbontani az egész szervezetünknek az évmilliós kísérletek során kialakult és jól meghatározódott logikai struktúráját. A fizikai lét-rétegben, pontosabban a természetnek az idõ-tér viszonylatához kötött dimenzióiban, az információáramlás és az egységhez - a lét egészséghez való szubtilis kapcsolat állapota és ereje (a szeretet) is az idõ és a tér állapotaihoz, illetve azok változásaihoz kötöttek. Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelõdés és egy újabb evolúciós fokon való visszatérés érdekében. De vigyázat: ehhez a szó szerint vett, az idõ és a tér különbözõ pontjain életet nyert személyi tudatok közötti lineáris összefüggést feltételezõ reinkarnáció meséjének annyi köze van, amennyiben egy személy lehetnék én a gyermekeimmel. - Az abszolútumban persze, hogy egy vagyok velük, mint ahogy egy vagyok minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult folyamattal és jelenséggel. De a lét határállapotában: a fizikai dimenzió látszólag zártnak tûnõ, idõhöz és térhez kötött változó struktúráiban az egyéni - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött személyi tudatok közötti azonosság nem csak hogy lehetetlen, de metafizikailag és egészen pontosan az evolúció törvénye következtében értelmetlen. Kétségtelen, hogy sokszor azonos helyzetnek-állapotnak, jelenségnek tûnõ, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de teljes azonosság csak az abszolút létben lehetséges. Így kell értenünk a létezés legátfogóbb törvényét: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét: az egyetemes Szeretetet-állapot törvényét, a legnagyobb teremtõ erõt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat megszüntetve, lehetõvé teszi a fény-hatolást és ezáltal gyõzi le az ellenségeket. A fény ugyanis nem tud behatolni oda, ahol gyûlöletté, egyoldalú és zárt életté vált a szeretet, vagy, amennyiben erõszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erõszakosan, annak - a hatás és visszahatás törvénye szellemében - még nagyobb rombolás (pusztítás!), vagy/és az elõzõ zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb zavar és elzárkózás lesz a  következménye.       Az ezredforduló és az azt követõ években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a hamis nyitottság és a szeretet nélküli értelem - az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás - által kiváltott természet ellenes magatartás lett az emberiség jellemzõje, ami ugyancsak az ember által rosszul megélt tévesen értelmezett evolúció törvénye következményeinek, azok negatív visszahatásának a következménye. Vagyis a spirituális fejlõdés nélküli (felelõsség nélküli) életnyerési lehetõség tévhite szerinti globális mentalitás következménye. Az emberiség kilencven százaléka most is csak nyerni: kényelmesen élni, öncélúan élvezni és halmozni akar és a megszerzett élvezeti lehetõségeit - cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és mások által irigyelt javakat egymástól elrabolni és persze, a rablás ellen megvédeni. Ez az ezredfordulói globális gyûlölködés fenomenológiája, amit a rabló - védõ háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövõdményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat felváltó öngyilkos terrorista akciók testesítenek meg. A gyilkos és öngyilkos merénylõket szülõ népek által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet nem tûrõ, azt akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák - vallásos, filozófiai vagy politikai meggyõzõdésüktõl függetlenül - mindössze a visszájára fordult, gyûlöletként jelentkezõ szeretet törvénye negatív megtestesítõi. És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylõk között egyre több az életet adni és nem azt kioltani született nõ, a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás volt a teremtés eredeti rendje szerinti funkciója. És ha ide eljutottunk, talán az is érthetõ már, hogy miért választottam e törvényt ismertetõ - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.       Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete: a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élõ nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig - évekig nem látó - de legalábbis azt csak igen ritkán, vagy talán soha nem figyelõ - de rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeirõl folyamatosan értesülõ, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban, vagy a központi riasztóberendezéssel ellátott és harci vérebek által õrzött házaikban élõ, szociális hálóval a szélsõséges természeti tapasztalatoktól - élményektõl megkímélt, de az elkerült - elhárított életfeladatokban gyökerezõ tragikus sorsukkal szemben ugyanúgy védtelenül maradó polgároknak? Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az elõbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint mûködõ szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és annak finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfõbb bizonyíték a természettõl egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban: halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele.        A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelõsségünket egyetemes felelõsségtudattá fejlesztettük, vagy legalábbis több éve már, hogy ezen az úton járunk és csak akkor, ha a képzelet - világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötõdõ, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektõl. Ahogy a magas rendû szellemi bölcsesség letéteményesei és birtokosai állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipõvel és poros lábbal bemenni. Az egyetemes szeretet erejével nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul) harmonikus egységbe kerülni és ezáltal teljesen egészséges lenni. Nem lehet a személyi horoszkópunkból is kiolvasható, anyai ágon örökölt romboló, életellenes és személyiség ellenes szellemi programok, valamint az ámítási és az önámítási programok által manipuláltan: rejtett haragban és gyûlöletben: a tudattalanunk mély rétegeiben lapuló neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni.      Az utóbbi Magyarországi horoszkóp-rendelések, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, gyermeket szülni, illetve nemzeni és nevelni-gondozni nem hajlandó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született nõkkel és férfiakkal való levelezések közben, észrevettem, hogy az un. „Személyiségi Karmával” (személyi tudati alakítással, illetve ego-csiszolással, finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben van egy eredendõ - Egyeseknél nyilvánvaló, másoknál rejtett! - egoizmusból eredõ gonoszságra való hajlam, amit nem vettem észre és nem írtam le, a fényellenes - a személyiség ellenes - programok leírásakor, pedig egyértelmûen következik belõle - mármint a gonoszságra való hajlam a személy ellenes program természetébõl. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy agresszív, másokat önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni akaró oroszlánról van szó! Sõt: a gyáva Oroszlánok esetében - mivel rejtett - talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) törekvés. Az egónak ez a gõgje, ami hiuságban, becsvágyban, hamis önérzetben nyilvánul meg, azért rossz és hátrányos, mert az ember emiatt képtelen igazi szeretetre, képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az igazi lazaságra - inkább csak erõltetett, vagy megjátszott, sõt: görcsös lazasági állapotok és harmónia-törekvések jellemzõek - képtelen a tényleges: belsõ, spirituális Bolonddá válásra.      Mindig fél önkéntelenül, hogy valamirõl lemarad, hogy valamitõl megfosztják, megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg épp e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos átélésektõl, mindig szorong hogy másnak valamibõl több jut (jutott) mint neki, úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy õ mennyit ér - hogy ér õ is annyit mint a másik, mint mások, sõt még annál is többet, stb., és ha ebben úgy érzi, hogy alul maradt, akkor a másikat, másokat, annak, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, tulajdonságait öncélúan kritizálni, önkéntelenül, vagy fél-tudatosan.      Nem az a baj, hogy a másik esetleg nem érdemli meg és ártatlanul szenved, hiszen ilyen nincs, hanem az, hogy az Oroszlán, hiába érne el más szinten jó spirituális képességeket, a szeretet-áramoltatásban, a nagylelkûségben, tényleges lazaságban hátra marad és ezzel hátráltatja nem csak magát, hanem a családját is, ha éppen családanya mint te és a Holdja együtt áll az Oroszlán napjával. Úgy képzelem tehát, hogy ezért fájt a füled és a fogad, ezt kellett volna meghallanod és ezt kellene végre feldolgoznod, hogy lazán, játékosan kell bátornak: a te kifejezéseddel: anyatigrisnek lenni és ebben a nagyvonalú uralkodásban semmiféle gonoszkodásnak, vagy hiúságnak, hamis becsvágynak nem kell helye legyen.      Amennyiben pl. a tudásának - tudásuknak megfelelõen kereshetnek pénzt és annyira jól vannak megfizetve, hogy pl. nem csak házat építhetnek, jól lakást vásárolhatnak, hanem mondjuk autójuk is van és más jóléti felszereléseik, bennük ez egy hamis személyiségtudatot idéz elõ, egy rejtett, vagy kinyilvánított gõgöt, belsõ nagyképûséget, stb., ami megfosztja õket az egyetemes szeretet igazi átélési képességétõl. Nem lehet hiusággal, gõgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal önátadónak és áldozatkésznek lenni, az abszolút odaadást - az abszolút egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, csak miután tudatos erõfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a determinációkat, mivel azok akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll, vagy az ötös házuk terhelt ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt becsvágyakból, hiuságokból (és végsõ soron gonoszkodási hajlamból) örököltek sokat az anyai ági õsszüleiktõl.   Perszem én sem vagyok jobb, hiszen errõl szól az egész anyai ági családfám és az Oroszlánban támadott Plútóm, most nem is sorolom fel, hogy mitõl. Nem ítélkezek tehát senki fölött, hiszen mindezt magamban fedeztem fel, miután több héten át, különbözõ korú, de gyermeket szülni ugyancsak különbözõ  - látszólagosan indokolt, „humánus és logikus racionális” (Szerintük érthetõ!) - okból kifolyólag gyermeket szülni még mindig nem akaró, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötõdõ harminc év feletti magyarországi nõvel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghûltem és nem értettem, mitõl, hiszen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más mint az, hogy újra felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben még mindig létezõ becsvágyat és irigységet, illetve az ezekben gyökerezõ sors-nehezteléseket.        Az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye asztrológiai analogonja a Halak csillagképe és az annak megfelelõ XII. horoszkópház, valamint annak az uralkodó bolygója: a Neptunusz. Alkímiai megfelelõi a sublimatio (finomítás) és a preparatio, az elõkészítés mûvelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerõ a Mérték, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.   Tizedik törvény            PDF                Nyomtatás     E-mail Tartalomjegyzék Tizedik törvény Oldal 2 Oldal 1 / 2   Az Abszolútum törvénye A mágia törvényétõl és az anyai ági örökletes programoktól függetlenül is létezik egy igen összetett, de végülis reális kozmikus összefüggési rend szerint ható hatásmechanizmus aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik valaki (vagy valami: pl. egy olyan fejlett emlõs állat mint a csimpánz, vagy az elefánt.) és az illetõ egyed születését megelõzõ spirituális idõ-minõség (spirituális színezet) által meghatározott egészségi állapota, illetve a genetikai egyensúlya, vagy a genetikai zavarai és a durvább, vagy finomabb szervi hibái között. Hiszen a nõstény emlõs állatok nem képzelegnek tudományos, vagy misztikus szamárságokról, mint a várandós nõk és mégis megtörténik, hogy - akár egészséges - természeti létkörülmények között is -, hoznak a világra a genetikai kódrendszer zavara miatt malformációval született kicsinyeket. (Persze, a nõstény állatok, a náluk sokkal zavarosabban, és a tudomány fejlõdése óta egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgõ, a teremtõ képzeletüket egyre felelõtlenebbül használó civilizált nõknél sokkal mérsékeltebb arányban teszik.)       Ezért, ha számomra világos is, hogy szellemi okok miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek a nõk hiányzó, vagy csökevényes szervvel gyermekeket, az egyetemes törvények ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érteném, hogy a nem gondolkozó, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgõ (nem élet-tervezõ) és egészséges - természetes - körülmények között (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben.) élõ állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat? Arra kell gondolnom, hogy talán az abszolút teremtõ szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlõdik - az új kifejezõdési formákat keresõ imaginációja (Misztikus tervei) és változó kísérletei jelentkeznek a kevésbé sikerült idea-formákat leképezõ újszülött lényekben: a rosszul sikerült - „elnagyolt” - utódokban. Vagyis ebben az esetben, amikor az új, még nem véglegesedett idea-kombinációk jelentkeznek, nem feltétlenül a faji, vagy az individuális karma logikáját kell keresni.       Ha nem így lenne, ha nem gondolhatnám ezt, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De mivel a mágikus teremtõ képzelõerõnk által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a teremtési játszmában mindannyian, feltevõdhet az imagináció teremtõ-erejének és a többi törvény összhatása részleges (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) tévedési lehetõségnek is a kérdése és ez által a kockázat elfogadásának a kérdése. Ameddig az ember nem rendelkezik reális spirituális ismeretekkel ugyanis, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásan sikeredõ isteni - képzeleti kísérletek eredményével szemben: az elsõ a tudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és ezért bárkivel, bármi és bármikor megtörténhet. A tudomány szerint például, bárkinek az utóda, a tudomány által jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, csak úgy, a véletlen szeszélyébõl „félresikerülhet”, amit a tudomány a hazárd számlájára ír.      Holott tudjuk, hogy az ember esetében a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció, a magzatot kihordó anyának az intenzíven átélt, de a tudat alá préselt agresszivitásának: rejtett gyûlölködésének a következménye: Az úgymond, csendes neheztelésének: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak negatív képzelgéseinek a következménye. A veszélyesebb magatartás a vallásos, amely szerint az „objektív” Isten tökéletes és ezért minden, amit csak akar, amennyiben úgy akarja, tökéletesen létrehoz, illetve tökéletlenül, ha valamiért úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten"). Ezt követõen már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus kérdése, hogy büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is az objektív Teremtõtõl (a tõle független és rajta kívüli Isten akaratától) egy vallásos személy a malformációkkal született utódát, gyermekét?         Az eddigi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai (figyelem: nem misztikus!) tudatossággal rendelkezõ - és ezért legalább nagyjából egészségesen élõ, pozitívan, de nem öncsaló módon érzõ, gondolkozó és képzelgõ anyáknak, mind egészséges utódaik születnek. Hiszen az általános emberi õsideának megfelelõ fizikai és lelki formák, az érzelmi és a mentális struktúrák az idõben már igen rég óta véglegesedtek (több millió éve) és csak kauzális (abszolút rendelési, rendelõdési) szinten folynak az új fejlõdési és kiegyenlítõdési formák kialakítása érdekében történõ õsidea-kísérletek. Az ember esetében, az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp az anya, illetve az õsanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a következménye, vagyis a mélyen átélt haragos és gyûlölködõ érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.       Ehhez, a képzelet-tisztításhoz és az önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektõl (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz, nagymértékben hozzá járulhat a tízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése.       Ahogy a bolygók által megtestesített õserõk esetében létezik a tízedik õserõ, a Plútó által megtestesített isteni igazság õsereje, úgy létezik a tizedik egyetemes törvény is, amely az Isteni Igazság törvénye, az abszolút kiegyenlítõdés törvénye, az Abszolútum törvénye. Az abszolútum törvénye, egyben a többi kilenc törvénynek az összegezõdése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló, azokat meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását „emelve-finomítva” kijavító, átalakító, abszolút önálló törvény (de azokat semmiképp nem felülíró: megmásító, vagy érvénytelenítõ törvény). Ennek az alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még ezek ismeretében is lehetetlen megérteni. (Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkezõ élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövõ jelenséget is nehéz megértenünk. Például azt, hogy milyen logika alapján születhet nem HIV fertõzött és elvonási tünetektõl mentes gyermek a világra, HIV vírussal fertõzött kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg ideje korán egészséges szülõk és nagyszülõk egészséges gyermeke? Holott, az elsõ esetben a szeretet (mágia) törvénye (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) és a polaritás törvénye hatásainak az együtthatásáról van szó. A második esetben esetleg a mágia törvényének és a szeretet törvényének az anya részérõl történõ huzamos megsértésének a következményérõl. A tízedik törvény tehát humanista, vagyis pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet a személyre nézve pozitívnak látszó (kedvezõ) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De amelyet, negatívnak tetszõ jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve) - az emberi értelem és erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! - a bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk. (Spirituális korrupcióról akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az õ „kivételes” esetében, vagyis õ reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes kivételezettség: elõjog, protekció, stb. következtében, õt elkerüli.)      A tízedik törvénynek a két megjelenési formája közül (amennyiben a csodát nem vesszük külön elemként) természeti testben élõ ember valójában egyiket sem gyakorolhatja büntetlenül és nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti, hogy mindenhatót játszik a világi hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, elõbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztetõ, igen erõs „büntetésnek” érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt követõen, elszenvednie.       Az abszolútum törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus) logikával minden részletében megérteni, és ahol és amikor nem értjük azt meg azonnal, vagy ahol huzamos ideig sem vagyunk képesek azt átlátni és belátni, érdemesebb nagyot kacagni a saját korlátolt értelmünkön, kicsinyes logikánkon, mintsem a sorsra, illetve a sorsot adó Istenre haragudni, neheztelni. De igen fontos tudni róla, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerül, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak A Sorsra - Istrenre való nehezteléseknek. Jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akárcsak az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez, a legfõbb, a teremtés minden elemét, jelenségét és folyamatát, az összes lét-dimenziók szintjén egymással kiegyenlítõ pozitív rendezõ-elv, a legfõbb törvény (Az Isteni Igazság Ura!).      Egészséges mentalitásra: igazi hitre vall tehát, egészséges humorérzékkel bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló teremtés pozitív rendeltetésében), és miután minden tõlünk telhetõt megtettünk a szabad fejlõdésünk (és mások szabad fejlõdése!) és a szabad kiegyenlítõdésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítõdése - megváltódása érdekében!), a legfõbb igazság - az egyetemes kiegyenlítõdés: a megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében, rá hagyatkozni a e legfõbb törvényre az Evangélium által sugallt magatartással: „Ha lehet múljon el e keserû pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása) érvényesüljön.”       Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény elfogadásának a szükségérõl van szó, hanem épp ellenkezõleg: annak a „jónak” az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem Jézus, aki miután vissza élt a mágia törvényével és azáltal megszegte ezt, a legfõbb törvényt amikor, borrá változtatta a vizet, amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, a Hatás és visszahatás törvénye alapján. („Atyám, atyám, miért hagytál el engem?”)       A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés és protekciózás, mivel a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belsõ negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlõdését - kiegyenlítõdését és újrateremtõdését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtõnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével fejti végsõ, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de õ soha nem ül belé. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmezõ, protekciózó, vagy büntetõ, személyes, vagy nemzeti Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértésekeit, bántalmait megtorolja, vagy elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint. Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendezõ sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni és/vagy haragudni.       Létezik viszont, a múltban történt és a jelenben történõ, valamint az idõtlenségben létezõ minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a kilenc egyetemes törvény szerint minõsítõ és összegezõ, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk „elõre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelõzni, sem manipulálni!      Sõt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfõbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti befolyásolására való törekvés, a legfõbb „hatalom” megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés, vagy a legfõbb hatalomra való hivatkozás (papok, fõpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.       Az abszolútum törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a teremtésen keresztül, az által történõ folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélõdésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtõvé vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegezõdésének, az abszolút összegezõdés következményének (Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása). Ezért mondja Hamvas Béla a Harleqin címû esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfõbb hatalom trónusát, de maga soha nem ült bele.      Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy õ az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre, sõt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erõltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok a politikailag hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.      Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelõsségében és pozitív teremtõi képzeletében) az ember erõsíti és gyakorolja az abszolútummal való azonosságát, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a mûvészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége, de az élete döntõ kérdéseiben, feltétel nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar õ intézni és rendezni „abszolút” - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai) életében!       Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel ez, a tízedik az igazi Karma törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetõségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a kérdése. A vezeklés és a bûnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bûn-kendõzõ szeretet értelmetlenségének, illetve a bûnt toleráló szeretet hibás alapállásának: a szellemi céltalanságának, sõt: abszurditásának a megértése.      A spirituális (és kauzális!) eredetétõl meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivõ ember megváltásának a feltétele! - a vezeklés. Vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az õszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális információknak („a tudásnak”) a személyiség legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. És vezeklés nélkül lehetetlen annak a teremtõi tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja . Ezért van eleve kudarcra ítélve minden, a hibabeismerést és belsõ változási elszántságot mellõzõ un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé.      A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bûnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítõdésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történõ egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bûnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a kiegyenlítõdési képesség elérése teszi lehetõvé azt, hogy a korábbi tévedéseket ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági õsszüleinktõl örököltünk annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítõdési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági õszsülõk felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.       Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történõ felismerésén) alapuló bûnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bûnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélõdik fel) a szülõk elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban - épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselõ Jánosnál - és ezért rokonítódik a gyûlölettel: „Csak az, aki meggyûlöli önmagát és aki meggyûlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelõsségtudatot, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bûneit és az õsök vétkeit, tévedéseit.)       A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának az ideológiáját szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlõdõ tudományokkal), az un. természet- és a társadalomtudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetõségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyezõ modern kereszténységnek a vezeklés fontosságának az elejtése lett a veszte. És a magát kereszténynek nevezõ, természet-szennyezõ és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bûne az értelmes és szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bûnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a gazdasági-politikai konjunktúrák szerint változó, különbözõ erkölcsû társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élõ keresztény kultúra civilizációjának a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtõ kauzális Isteni erõnek - a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának a tudományos semlegesítése: a magzatfoganás elleni „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddõség és a magtalanság, a fûpor-allergia, valamint más különbözõ civilizációs betegségek, vagyis az ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen civilizált szenvedés.         Az asztrológiában, nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bûnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez, hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szûz konstellációk által megtestesített spirituális erõterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülõföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minõségtõl függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltûnése, anyagi csõd) és más jellegû megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelõ, külsõ, vagy belsõ ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belsõ mentalitást.       És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezõjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgõsködik az igazi felelõsség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét - akarja akár erõszak árán is átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belsõ, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.      Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelõ, levegõs Ikrekhez és a föld jellegû Szûzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz a vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a lineáris összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség õserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) mûködése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetõség fenn áll (amennyiben az értelemnek ez a személyi üdvösség ellen való „munkálkodása” személyi tulajdonságként jelentkezik).      Az Ikrek (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal és nappal rendelkezõ személyek) az idea világ logikáját kellene megértse és számon tartsa, az õsideáknak a fizikai - pszichikai megvalósulási lehetõségei (formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és a gyakorlati kapcsolatokat kellene kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az értelem nem sérült, illetve nem tompa. Az Ikrek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történõ helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetõségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történõ felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végez. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoz létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit sajnos az ellenséges környezet, vagy az „objektív körülmények” miatt nem lehet... És a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha le nem áll, a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtetõ tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erõfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (bûnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elkötelezõdést igényelne részérõl. Ezt viszont nem lehet véghez vinni személytelen elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus steril pörgetése által.        Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzõje. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseibõl tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhetõ és ellenõrizhetõ személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhetõ tudatosan végrehajtott vezeklésnek.       A pragmatikus Szûz jegyû szülött viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de fõként a Szûz Lilithel rendelkezõ személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), alkalmazott tudományt: hibajavító és életnyerõ technikát és technológiát hoz létre. Védõberendezéseket, biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bûnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülõ krízisekbõl való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külsõ módszerekkel és berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történõ belsõ hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági õsszülõk tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekbõl való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szûzre és a VI. házra jellemzõ folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhetõ értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.       Aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a Karma törvénye, az utódnak a családtól öröklött egyéni spirituális fejlõdési programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erõvesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme címû tanulmányomat, az Utódok szülõk és szeretõk c. könyvemben), ami az analógiák segítségével nagyon egyszerûen értelmezhetõ, a Fejlõdés törvényének a fõ mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlõdésrõl beszélni az élet általános fõ feladatai (élettársi viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzések nélkül, illetve ezeknek az elutasításával, elhárításával.      A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy az egyes hibabelátás nélküli és a vezeklést - bûnbánatot elutasító (sõt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedülléttõl, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtõl, az üldözési mániától), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendõ anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelõ családanya, annál többet kell szenvednie a jövõben megszületõ, illetve a már létezõ gyermekeiknek. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnõttként is, mindaddig, amíg azok felnõvén, meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és szükségét (már, ha megértik…), és el nem fogadják azt. Ezért tanítja Jézus, hogy az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból elsõk, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen elõnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, az utolsók közé kerül, akiknek itt, vagy a túlvilágon szenvednie - vezekelnie kell. A vezeklés ugyanis, jól meghatározott belsõ (egyéni) kiegyenlítõdési és teremtési - fejlõdési szükségszerûség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlítõdést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlõdése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító tûz nevû állapotban szenvedõ õseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítõdési lépesség létrehozástól) is függõ, lelkeinek a tisztító tûz állapotából való szabadulása érdekében, és nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azok egészsége és boldogsága érdekében is.       Ennek a szükségszerûségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja talán az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa is, a teremtésben, maga az Abszolút Szellem, vallásos kifejezéssel: az Úristen is vezekel, mivel a saját negatív õsereje: a Lilith folyamatosan megbontja, felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot, és ebbõl a vezeklési szükségbõl nem mentheti fel sem önmagát, sem a saját részét képezõ az egyes embert, pontosan az abszolút törvény értelmében.   Tizedik törvény   Az Abszolútum törvénye A mágia törvényétõl és az anyai ági örökletes programoktól függetlenül is létezik egy igen összetett, de végülis reális kozmikus összefüggési rend szerint ható hatásmechanizmus aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik valaki (vagy valami: pl. egy olyan fejlett emlõs állat mint a csimpánz, vagy az elefánt.) és az illetõ egyed születését megelõzõ spirituális idõ-minõség (spirituális színezet) által meghatározott egészségi állapota, illetve a genetikai egyensúlya, vagy a genetikai zavarai és a durvább, vagy finomabb szervi hibái között. Hiszen a nõstény emlõs állatok nem képzelegnek tudományos, vagy misztikus szamárságokról, mint a várandós nõk és mégis megtörténik, hogy - akár egészséges - természeti létkörülmények között is -, hoznak a világra a genetikai kódrendszer zavara miatt malformációval született kicsinyeket. (Persze, a nõstény állatok, a náluk sokkal zavarosabban, és a tudomány fejlõdése óta egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgõ, a teremtõ képzeletüket egyre felelõtlenebbül használó civilizált nõknél sokkal mérsékeltebb arányban teszik.)       Ezért, ha számomra világos is, hogy szellemi okok miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek a nõk hiányzó, vagy csökevényes szervvel gyermekeket, az egyetemes törvények ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érteném, hogy a nem gondolkozó, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgõ (nem élet-tervezõ) és egészséges - természetes - körülmények között (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben.) élõ állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat? Arra kell gondolnom, hogy talán az abszolút teremtõ szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlõdik - az új kifejezõdési formákat keresõ imaginációja (Misztikus tervei) és változó kísérletei jelentkeznek a kevésbé sikerült idea-formákat leképezõ újszülött lényekben: a rosszul sikerült - „elnagyolt” - utódokban. Vagyis ebben az esetben, amikor az új, még nem véglegesedett idea-kombinációk jelentkeznek, nem feltétlenül a faji, vagy az individuális karma logikáját kell keresni.       Ha nem így lenne, ha nem gondolhatnám ezt, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De mivel a mágikus teremtõ képzelõerõnk által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a teremtési játszmában mindannyian, feltevõdhet az imagináció teremtõ-erejének és a többi törvény összhatása részleges (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) tévedési lehetõségnek is a kérdése és ez által a kockázat elfogadásának a kérdése. Ameddig az ember nem rendelkezik reális spirituális ismeretekkel ugyanis, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásan sikeredõ isteni - képzeleti kísérletek eredményével szemben: az elsõ a tudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és ezért bárkivel, bármi és bármikor megtörténhet. A tudomány szerint például, bárkinek az utóda, a tudomány által jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, csak úgy, a véletlen szeszélyébõl „félresikerülhet”, amit a tudomány a hazárd számlájára ír.      Holott tudjuk, hogy az ember esetében a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció, a magzatot kihordó anyának az intenzíven átélt, de a tudat alá préselt agresszivitásának: rejtett gyûlölködésének a következménye: Az úgymond, csendes neheztelésének: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak negatív képzelgéseinek a következménye. A veszélyesebb magatartás a vallásos, amely szerint az „objektív” Isten tökéletes és ezért minden, amit csak akar, amennyiben úgy akarja, tökéletesen létrehoz, illetve tökéletlenül, ha valamiért úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten"). Ezt követõen már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus kérdése, hogy büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is az objektív Teremtõtõl (a tõle független és rajta kívüli Isten akaratától) egy vallásos személy a malformációkkal született utódát, gyermekét?         Az eddigi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai (figyelem: nem misztikus!) tudatossággal rendelkezõ - és ezért legalább nagyjából egészségesen élõ, pozitívan, de nem öncsaló módon érzõ, gondolkozó és képzelgõ anyáknak, mind egészséges utódaik születnek. Hiszen az általános emberi õsideának megfelelõ fizikai és lelki formák, az érzelmi és a mentális struktúrák az idõben már igen rég óta véglegesedtek (több millió éve) és csak kauzális (abszolút rendelési, rendelõdési) szinten folynak az új fejlõdési és kiegyenlítõdési formák kialakítása érdekében történõ õsidea-kísérletek. Az ember esetében, az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp az anya, illetve az õsanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a következménye, vagyis a mélyen átélt haragos és gyûlölködõ érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.       Ehhez, a képzelet-tisztításhoz és az önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektõl (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz, nagymértékben hozzá járulhat a tízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése.       Ahogy a bolygók által megtestesített õserõk esetében létezik a tízedik õserõ, a Plútó által megtestesített isteni igazság õsereje, úgy létezik a tizedik egyetemes törvény is, amely az Isteni Igazság törvénye, az abszolút kiegyenlítõdés törvénye, az Abszolútum törvénye. Az abszolútum törvénye, egyben a többi kilenc törvénynek az összegezõdése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló, azokat meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását „emelve-finomítva” kijavító, átalakító, abszolút önálló törvény (de azokat semmiképp nem felülíró: megmásító, vagy érvénytelenítõ törvény). Ennek az alapján történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még ezek ismeretében is lehetetlen megérteni. (Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkezõ élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövõ jelenséget is nehéz megértenünk. Például azt, hogy milyen logika alapján születhet nem HIV fertõzött és elvonási tünetektõl mentes gyermek a világra, HIV vírussal fertõzött kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg ideje korán egészséges szülõk és nagyszülõk egészséges gyermeke? Holott, az elsõ esetben a szeretet (mágia) törvénye (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) és a polaritás törvénye hatásainak az együtthatásáról van szó. A második esetben esetleg a mágia törvényének és a szeretet törvényének az anya részérõl történõ huzamos megsértésének a következményérõl. A tízedik törvény tehát humanista, vagyis pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet a személyre nézve pozitívnak látszó (kedvezõ) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De amelyet, negatívnak tetszõ jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve) - az emberi értelem és erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! - a bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk. (Spirituális korrupcióról akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az õ „kivételes” esetében, vagyis õ reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes kivételezettség: elõjog, protekció, stb. következtében, õt elkerüli.)      A tízedik törvénynek a két megjelenési formája közül (amennyiben a csodát nem vesszük külön elemként) természeti testben élõ ember valójában egyiket sem gyakorolhatja büntetlenül és nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti, hogy mindenhatót játszik a világi hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, elõbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztetõ, igen erõs „büntetésnek” érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt követõen, elszenvednie.       Az abszolútum törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus) logikával minden részletében megérteni, és ahol és amikor nem értjük azt meg azonnal, vagy ahol huzamos ideig sem vagyunk képesek azt átlátni és belátni, érdemesebb nagyot kacagni a saját korlátolt értelmünkön, kicsinyes logikánkon, mintsem a sorsra, illetve a sorsot adó Istenre haragudni, neheztelni. De igen fontos tudni róla, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerül, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak A Sorsra - Istrenre való nehezteléseknek. Jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akárcsak az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez, a legfõbb, a teremtés minden elemét, jelenségét és folyamatát, az összes lét-dimenziók szintjén egymással kiegyenlítõ pozitív rendezõ-elv, a legfõbb törvény (Az Isteni Igazság Ura!).      Egészséges mentalitásra: igazi hitre vall tehát, egészséges humorérzékkel bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló teremtés pozitív rendeltetésében), és miután minden tõlünk telhetõt megtettünk a szabad fejlõdésünk (és mások szabad fejlõdése!) és a szabad kiegyenlítõdésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítõdése - megváltódása érdekében!), a legfõbb igazság - az egyetemes kiegyenlítõdés: a megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében, rá hagyatkozni a e legfõbb törvényre az Evangélium által sugallt magatartással: „Ha lehet múljon el e keserû pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása) érvényesüljön.”       Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény elfogadásának a szükségérõl van szó, hanem épp ellenkezõleg: annak a „jónak” az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem Jézus, aki miután vissza élt a mágia törvényével és azáltal megszegte ezt, a legfõbb törvényt amikor, borrá változtatta a vizet, amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, a Hatás és visszahatás törvénye alapján. („Atyám, atyám, miért hagytál el engem?”)       A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés és protekciózás, mivel a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belsõ negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlõdését - kiegyenlítõdését és újrateremtõdését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtõnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével fejti végsõ, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de õ soha nem ül belé. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmezõ, protekciózó, vagy büntetõ, személyes, vagy nemzeti Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértésekeit, bántalmait megtorolja, vagy elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint. Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendezõ sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni és/vagy haragudni.       Létezik viszont, a múltban történt és a jelenben történõ, valamint az idõtlenségben létezõ minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a kilenc egyetemes törvény szerint minõsítõ és összegezõ, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk „elõre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelõzni, sem manipulálni!      Sõt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfõbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti befolyásolására való törekvés, a legfõbb „hatalom” megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés, vagy a legfõbb hatalomra való hivatkozás (papok, fõpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.       Az abszolútum törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a teremtésen keresztül, az által történõ folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélõdésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtõvé vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegezõdésének, az abszolút összegezõdés következményének (Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása). Ezért mondja Hamvas Béla a Harleqin címû esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfõbb hatalom trónusát, de maga soha nem ült bele.      Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy õ az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre, sõt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erõltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok a politikailag hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.      Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelõsségében és pozitív teremtõi képzeletében) az ember erõsíti és gyakorolja az abszolútummal való azonosságát, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a mûvészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége, de az élete döntõ kérdéseiben, feltétel nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar õ intézni és rendezni „abszolút” - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai) életében!       Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel ez, a tízedik az igazi Karma törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetõségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a kérdése. A vezeklés és a bûnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bûn-kendõzõ szeretet értelmetlenségének, illetve a bûnt toleráló szeretet hibás alapállásának: a szellemi céltalanságának, sõt: abszurditásának a megértése.      A spirituális (és kauzális!) eredetétõl meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivõ ember megváltásának a feltétele! - a vezeklés. Vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az õszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális információknak („a tudásnak”) a személyiség legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése - bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. És vezeklés nélkül lehetetlen annak a teremtõi tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja . Ezért van eleve kudarcra ítélve minden, a hibabeismerést és belsõ változási elszántságot mellõzõ un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé.      A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bûnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítõdésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történõ egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bûnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a kiegyenlítõdési képesség elérése teszi lehetõvé azt, hogy a korábbi tévedéseket ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági õsszüleinktõl örököltünk annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítõdési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági õszsülõk felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.       Amennyiben a hibabelátáson (a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történõ felismerésén) alapuló bûnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bûnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélõdik fel) a szülõk elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban - épp az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselõ Jánosnál - és ezért rokonítódik a gyûlölettel: „Csak az, aki meggyûlöli önmagát és aki meggyûlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelõsségtudatot, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bûneit és az õsök vétkeit, tévedéseit.)       A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának az ideológiáját szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlõdõ tudományokkal), az un. természet- és a társadalomtudománnyal és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetõségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyezõ modern kereszténységnek a vezeklés fontosságának az elejtése lett a veszte. És a magát kereszténynek nevezõ, természet-szennyezõ és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bûne az értelmes és szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bûnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak a gazdasági-politikai konjunktúrák szerint változó, különbözõ erkölcsû társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élõ keresztény kultúra civilizációjának a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtõ kauzális Isteni erõnek - a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának a tudományos semlegesítése: a magzatfoganás elleni „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddõség és a magtalanság, a fûpor-allergia, valamint más különbözõ civilizációs betegségek, vagyis az ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen civilizált szenvedés.         Az asztrológiában, nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bûnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez, hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szûz konstellációk által megtestesített spirituális erõterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülõföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minõségtõl függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltûnése, anyagi csõd) és más jellegû megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelõ, külsõ, vagy belsõ ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belsõ mentalitást.       És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezõjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgõsködik az igazi felelõsség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét - akarja akár erõszak árán is átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belsõ, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.      Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelõ, levegõs Ikrekhez és a föld jellegû Szûzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz a vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a lineáris összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség õserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) mûködése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetõség fenn áll (amennyiben az értelemnek ez a személyi üdvösség ellen való „munkálkodása” személyi tulajdonságként jelentkezik).      Az Ikrek (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal és nappal rendelkezõ személyek) az idea világ logikáját kellene megértse és számon tartsa, az õsideáknak a fizikai - pszichikai megvalósulási lehetõségei (formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és a gyakorlati kapcsolatokat kellene kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az értelem nem sérült, illetve nem tompa. Az Ikrek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történõ helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetõségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történõ felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végez. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoz létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit sajnos az ellenséges környezet, vagy az „objektív körülmények” miatt nem lehet... És a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha le nem áll, a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtetõ tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erõfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (bûnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elkötelezõdést igényelne részérõl. Ezt viszont nem lehet véghez vinni személytelen elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus steril pörgetése által.        Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzõje. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseibõl tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhetõ és ellenõrizhetõ személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhetõ tudatosan végrehajtott vezeklésnek.       A pragmatikus Szûz jegyû szülött viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de fõként a Szûz Lilithel rendelkezõ személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), alkalmazott tudományt: hibajavító és életnyerõ technikát és technológiát hoz létre. Védõberendezéseket, biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bûnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülõ krízisekbõl való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külsõ módszerekkel és berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a vezeklés segítségével történõ belsõ hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági õsszülõk tévképzetei) felszámolása és feloldása által. Hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekbõl való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szûzre és a VI. házra jellemzõ folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhetõ értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.       Aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a Karma törvénye, az utódnak a családtól öröklött egyéni spirituális fejlõdési programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erõvesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme címû tanulmányomat, az Utódok szülõk és szeretõk c. könyvemben), ami az analógiák segítségével nagyon egyszerûen értelmezhetõ, a Fejlõdés törvényének a fõ mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlõdésrõl beszélni az élet általános fõ feladatai (élettársi viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzések nélkül, illetve ezeknek az elutasításával, elhárításával.      A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy az egyes hibabelátás nélküli és a vezeklést - bûnbánatot elutasító (sõt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de nagyon szenvednek (pl. a magánytól és egyedülléttõl, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtõl, az üldözési mániától), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendõ anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelõ családanya, annál többet kell szenvednie a jövõben megszületõ, illetve a már létezõ gyermekeiknek. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnõttként is, mindaddig, amíg azok felnõvén, meg nem értik a vezeklés metafizikai értelmét és szükségét (már, ha megértik…), és el nem fogadják azt. Ezért tanítja Jézus, hogy az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból elsõk, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen elõnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, az utolsók közé kerül, akiknek itt, vagy a túlvilágon szenvednie - vezekelnie kell. A vezeklés ugyanis, jól meghatározott belsõ (egyéni) kiegyenlítõdési és teremtési - fejlõdési szükségszerûség, ami nem öncélú, hanem az egyetemes kiegyenlítõdést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlõdése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító tûz nevû állapotban szenvedõ õseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítõdési lépesség létrehozástól) is függõ, lelkeinek a tisztító tûz állapotából való szabadulása érdekében, és nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azok egészsége és boldogsága érdekében is.       Ennek a szükségszerûségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja talán az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa is, a teremtésben, maga az Abszolút Szellem, vallásos kifejezéssel: az Úristen is vezekel, mivel a saját negatív õsereje: a Lilith folyamatosan megbontja, felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot, és ebbõl a vezeklési szükségbõl nem mentheti fel sem önmagát, sem a saját részét képezõ az egyes embert, pontosan az abszolút törvény értelmében.   Oldal 2 / 2        Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekrõl is lenne szó, az abszolút törvény és a vezeklési szükség szempontjából lehetséges akár a személyi kivételezõdés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítõdési képességhez vezetõ személyi életfeladatai vállalása alól, illetve azok huzamos elmulasztásának a következménye - visszahatása alól. Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítõdés elérésének a szüksége (egyetemes követelménye) alól, és aki nem tesz belsõ erõfeszítéseket a kiegyenlítõdési képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése érdekében, kábulata és zavarossága miatt szenvednie kell, ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után. És még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat ellensúlyozni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák ûzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott un. agykontrollal, mágikus mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtõerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával.)       Az abszolútum törvényét, illetve annak minden vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerül, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) lehetnek. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a pozitív rendezõ-elv szerint ható legfõbb törvény („Az Úr”!) és egészséges mentalitásra vall bízni a teremtésnek a pozitív rendeltetésében és funkciójában.   Jézus is, miután azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és e mágusi tettei által megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes (természetellenes) cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit. („Atyám, atyám, miért hagytál el engem?”)      Létezik ugyanis egy határhelyzet, amelyen túl a törvények hatásai és visszahatásai senki és semmi számára nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által és ezt a sérthetetlenséget biztosítja az abszolútum törvénye. Ezért az abszolútum által sem sérthetõ meg és nem érvényteleníthetõ egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az abszolút lét fennmaradását, az új kiegyenlítõdés folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye tehát, kizárja az Isteni önkényeskedés és protekciózás lehetõségét, hiszen éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belsõ negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlõdését - kiegyenlítõdését és újrateremtõdését szolgáló törvényeket még az Abszolút Teremtõnek sem szabad megsérteni.       Az abszolútum törvénye tehát épp arról szól, hogy maga az abszolút õsszellem sem önkényeskedik a teremtésben (Ennek a nem tudásán, illetve ennek az ellentétes álláspontján buknak meg a csoda - valló vallások!), hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának és visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével fejti ki végsõ, abszolút hatását. Nem létezik tehát, az ótestamentumi, világi, vagy vallásos érdemek szerint, vagy éppenséggel szeszélyesen kegyelmezõ, protekciózó, vagy büntetõ Úristen. Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, ügyetlen égi rendezõ sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz sorsuk miatt neheztelni és/vagy haragudni, és azt szidalmazni (Káromkodás: a Hatás - visszahatás törvénye miatt, károm származik abból, ha a bennem levõ teremtõt szidalmazom).       Létezik tehát, a múltban történt és a jelenben történõ, valamint az idõtlenségben létezõ, minden fizikai - természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat az egyetemes törvények szerint minõsítõ és összegezõ, és az egyetemesen egzakt összegezés eredménye alapján mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait a földi eszünkkel képtelenek vagyunk - nem tudjuk, nem tudhatjuk - „elõre látni”. Ugyancsak Hamvas Béla írja a Harleqin címû esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve más beavatottak - Bolondok társaságában, ahogy a "pragmatikus" emberek a különbözõ földi hatalmakat, vagy a legfõbb szellemi hatalom megszerzése érdekében tülekednek, csalnak, hazudnak, intrikálnak, sõt, ha kábulatukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat elérhetik, akár gyilkolnak is.      Az abszolút törvény hatása miatt van az, hogy az un. pozitív gondolkozás, az agykontroll és „A képzeleted csodálatos hatalma”...szerû mûvek által tanácsolt mágikus praktikák trükkök (vizualizációk, mágikus mantrázások) nem ”mûködnek” bizonyos esetekben és nem hozzák meg a vágyott eredményeket egy bizonyos határon túl. Emiatt van, hogy bizonyos imák és általában az egyéni, a családi - szülõi -, vagy pl. a nemzeti egoizmust szolgálni hivatott imák „nem hallgattatnak meg a mennyben”, ezért van, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle pozitív hatása. De sok esetben nincs hatása még az önzetlen szeretetbõl eredõ spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtõi képzeletének - az öncélú és erõltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes törvény összhatását és következményét (fõként a fejlõdés törvényét), és semmiképp nem az abszolútum (az egyetemes teremtési-fejlõdési és kiegyenlítõdési programok megvalósulási szükségének alárendelt törvények) törvényét.        Az egyetlen helyes magatartás tehát e végsõ felismerést elérõ és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben elõzõleg elfogadta az abszolút törvény "rettenetes hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt feladok, az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erõvé, kiegyenlítõdési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és Én-ideámat úgy, ahogy van az abszolút léttudatnak.      E belátás szerint, ezen a „katolikus”(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és egészségesen fejlõdve élni és akkor az élet fejlõdési - kiegyenlítõdési drámája nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni.   II.  Az abszolútum törvényét sértõ, azzal ellentétes magatartások következményének: az utódokban jelentkezõ Sors-ellenes örökletes programok természetének és hatásmechanizmusának a leírása        Amennyiben egy horoszkópban a Nap és a Plútó negatívan fényszögelik egymást, és ehhez a negatív fényszöghöz hozzá társul az, e két bolygó valamelyikének a bármely, a Jang típusú (Mars, Jupiter, Uránusz) bolygóval, de fõként a Szaturnusszal alkotott negatív fényszöge, az Isten-ellenes programmal az Isten elleni harag, illetve az istentõl kapott nehéz sors-program, vagy sors-helyzet miatti, önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási és gyûlölködési késztetésekkel) állunk szembe. És még akkor is (Sõt: akkor még inkább!), ha az illetõ személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentõl való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és õt (minket) figyelõ, ellenõrzõ, illetve az õ életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné, és negatívan reagálná le az õ hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját.   És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a Sors- és Istenellenes programok, hogy valamelyik anyai ági õsszülõ, azt megelõzõen, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitõl a vizsgált személy (a horoszkóp megrendelõje) származik, erõsen neheztelni kezd az Istenre, vagy a saját sorsára, amiért az olyan nehéz életkörülményeket és un. kegyetlen sorsot, illetve szegénységet, vagy gonosz és kegyetlen férjet (a horoszkóprendelõ õsapját), esetleg anyóst és apóst is, vagy más külsõ ellenséget "rendelt" a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai õs (õsanya) számára.       E megváltás-ellenes programnak a személyi karakterben a jelentkezési formája, a harcos istentagadás és a beteges szkepticizmus, illetve ennek a szöges ellentéte: a fanatikus vallásosság és az erõszakos misszionáriusi tudat, ami általában inkább annak a jele szokott lenni, hogy az illetõ személy viaskodik a benne levõ Isten-képzettel, illetve bizonytalan benne, vagy rejtetten – a tudattalanban jól legyömöszölten – valamiért neheztel erre, sõt: egyenesen haragszik rá. Szelídebb formája, az olyan spirituális – metafizikai Isten-viszonyulás, amelyben a személy tud ugyan arról, hogy hibás a rajta kívüli és tõle függetlenül, valahol fölötte és rajta kívül létezõ, objektív Isten-képzet és képes azt felfogni és képes azt „belsõleg látni” (úgymond metafizikailag Istent érzékelni), sõt: esetleg ezt az egyetemes egység élményt képes is elérni meditációiban, de ennek ellenére, élete válságos helyzeteiben, un. sors-hátráltatott állapotaiban, mégis neheztel a sorsára, illetve a sorsát adó Istenre. Sõt: szélsõségesebb helyzetekben önkéntelenül haragszik rá, és méltatlankodik amiért õt, a spirituálisan jóra törekvõt, hátráltatja és, saját megítélése szerint legalábbis, hozzá méltatlan sors-helyzetekbe sodorja, illetve ott tartja. Ezeknek az önkéntelenül, de huzamosan átélt belsõ, csendes sors nehezteléseknek és finom haragvásoknak a következménye a szervezet önmérgezése, az un. auto-immun betegségek és az allergiák bizonyos fajtái, de ennek az önkéntelen hibás (belsõ és finom) magatartásnak a következménye az is pl. ha a személy meghûl, illetve ha a hûléssel együtt járó vírusok támadják meg a szervezetét, annak ellenére, hogy fizikailag nincs, illetve nem volt, ahol és ahogy meghûljön.      Nõk esetében és a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülõi - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzat-kihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövõdmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsõséges esetekben a születendõ magzatok minden nemû testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az alakzatokat lehet tehát megtalálni azoknak a személyeknek a képletében, akik értelmi fogyatékossággal, illetve valamilyen testi fogyatékossággal, vagy rendellenességgel (málformációval), születtek, születnek a világra (ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összeragadt újjak, amit az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkezõ közösségekben sámán jelként szoktak elkönyvelni!). Ha számba vesszük például azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerõs királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmû, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az õsi magyar hitrendszert és fojtotta vérbe István urunk a Koppány féle lázadást, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merõben ellenkezõ, a feudális- zsarnoki hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg az új magyar államában.       E program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor a Szaturnusz is részt vesz valamilyen formában a negatív fényszög-alakzatokban, fõként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenõrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná, meghaladhatatlanná teszi az Isten-ellenes, illetve a belsõ boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlõdések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erõsítik és árnyalják, a fényszög-alakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, vagy a Halak motívumainak valamilyen megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilith vagy/és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban). És abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, és ráadásul igen erõs (terhelt: megpakolt) bolygókkal pl. a Skorpiónak megfelelõ VIII. ház, vagy a Skorpió napjegye, akkor csaknem kivédhetetlen és feloldhatatlan, erõs öngyilkossági - önrombolási, illetve rombolási hajlamokra lehet számítani.       Az egyetlen meghaladási lehetõség a Tarot 22-õs ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi állapot: a spirituális beavatottság belsõ derûjének az elérése, a teljes (kauzális!) belsõ megbocsátási és elengedési képesség, a teljes kiegyenlítõdési - megváltódási képesség megszerzése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtõl és önkéntelen haragvási, gyûlölködési, vagy neheztelési késztetéstõl - büntetési reflextõl. Egy ilyen súlyos Sors- és Istenellenes program jelenléte a horoszkópban, illetve az aurában, egyúttal azt is jelenti, hogy a szülöttel szemben a lehetõ legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát õ semmiképp nem üdülni és szórakozni született a világra.       És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a Teremtõre, vagy az egyetemes törvényekre, a teremtés logikájára, esetleg az anyai ági õseire haragszik. Ha ezt a haragot, vagy csendes neheztelést észreveszi magán, meg kel tanulnia kacagni saját magán, negatív spirituális és mentális - lelki reflexein, hiszen neki el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a Teremtõvel való lényegi azonosságának a felismerésére és teljes átélésére. (Én vagyok: vagyis a felettes énem, a lényem lényege és alapja és magva, maga az Abszolút teremtõ szellem) A teremtõ viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára. Arra a primordiális abszolút lét-állapotra tehát, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív õserejét is.       És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetõségnél érjük utol az ötödik program igazi, kauzális gyökerét is. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, fogalmazza misztikus formulába az ókor mitikus nagy bölcse, Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelõ spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bûnbeesések metaforikus történeteiben. Az ötödik programra viszont nem. Hogy miért? - Azért mert az ötödik program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelõje és magyarázata Teremtés elõtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzõkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyû haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz errõl, a teremtés elõtti negatív lét-állapotról a Patmosz harmadik könyvében is. A védához írt tanulmányaiban is külön kitér erre a teremtés elõtti jeges önzésbõl eredõ hideg tûzre és az abból táplálkozó, romboló bõszültségi állapotra. Nos, erre a teremtés elõtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtõi állapotát megelõzõ lét-állpota ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith õserõ kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni - érzékelni, hogy nem tudja megállítani és megfékezni az általunk Lilithnek nevezett õssóvárgása által kábulatba ejtett és elszédült önmagát, aminek a veszélyes hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti.       Ebben az infernális "jeges tûzben", ebben az önzõ félelemben (Hamvas), ahova a más állapotra való sóvárgás és az éberség-vesztés juttatja az Abszolútumot, születik meg a megoldás: az abszolút megváltás és az egyéni önmegváltás spirituális eszméje. Nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan és éberen kiengedni, kiáramoltatni az egészet, vagyis a Lilithet, a Fény (Az Isteni értelem) által átvilágítva, Szeretetté: odaadássá, megadássá és megtermékenyüléssé - tágulássá, gazdagodássá - fejlõdéssé változtatni. És ezt nem lehet megtenni másképp csak a legmagasabb humorral: az önmagán való nevetéssel. Az örömteli isteni nevetéssel azért, hogy megkapta a megoldást és egyben a saját ostobasága fölötti nevetéssel, amely nem hagyta, hogy megkapja a "kézenfekvõ" és egyszerû megoldást: a fénnyel (Isteni értelemmel) átitatott Lilithnek kreatív kiárasztását és Szeretetté változtatását. Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. Ez a Létezés célja és rendeltetése (funkciója). Ha ezt az Isteni örömöt megértetted és a nagy kacagást megtanulod alkalmazni, elõled minden sötétség kitér, mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.       Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy eléggé agresszív formája: a Nap - Plútó, valamint a Mars-Nap és a Mars-Plútó közötti negatív fényszög-kapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. Ráadásul a Lilithem együtt áll a többi bolygó által is egyértelmûen negatívan fényszögelt Marssal. Ez a mély és rejtett (spirituális) agresszivitás, legrejtettebb formáival látja el a tudattalan ösztöni- és képzeletvilágomat, amit alig tudok egyensúlyban tartani a kultikus karatézás és a folytonosan fenntartott (állandóan gyakorolt) önleleplezési törekvéseim segítségével. A negatív Szaturnuszi erõsítés, "szerencsére", csak igen áttételesen jelentkezik, mivel a Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerõsített önveszélyes védekezési eszközt: a negatív pajzsot, hanem mindössze a Jupitertõl negatívan fényszögelten, a születési Napjegyemben: a Skorpióban áll. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal és önveszejtõ rendkívüli élmény-szerzésekre való hajlammal, aminek hatására fiatal koromban keményen igyekeztem rombolni önmagam, miközben tele és tele voltam idealista elképzelésekkel. Ennek következményei miatt, gondból bõven jutott az életembe és a velem együtt élõk életébe. Sõt: a mai spirituális öntudatom mellett is, az életem legváratlanabb periódusában rám törõ, alattomosan finom (szellemi?) sorsnehezteléseim miatt, a ritka, de két alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghûlök, bármennyire is igyekszem derûsen szemlélni a karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által okozott sorsnehézségeimet, kudarcaimat és a folytonos (például az írói és asztrológusi tevékenységemben elszenvedett) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak a végzetes betegség formájában jelentkezõ, korai halálát (esetleg balesetszerû halálát) is okozza, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért még aránylag jó fizikai - egészségi kondícióban élek és egyre kevesebb szenvedést okozok (és ha erre mégis rá vagyok néha éppen a sorsprogram- feltárói hivatásgyakorlásom során kényszerítve, nem felesleges szenvedést) másoknak. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez, még koránt sem sikerült teljesen megvalósítani. Ez a program, illetve ez az öröklött, önkéntelen mentalitás, amennyiben a személyben párosul pl. az önkéntelen élet- és gyermekellenes, vagy a fény-ellenes program által okozott mentalitással, igen nagy rombolásokat vihet végbe a szervezetben (rákot, vagy leukémiát okozhat) és amennyiben a személy nõ, nem csak magzatfoganási, kihordási és gyermekszülési gondokat okozhat, hanem testi hibával születõ utódokat is eredményezhet.        Életünk egészséges és boldog megélésének: az egyéni személyi tudatunknak az abszolút léttudatba való felolvadásának: a megváltásnak tehát egyetlen feltétele van végsõ soron és ez nem más mint a külsõ és felsõ Isten-képzetnek (a saját alkatunktól és akaratunktól független, sors-diktáló külsõ hatalomnak) a felszámolása az egyéni életképzeletünkben, illetve mindenféle neheztelésrõl - a harag, a méltatlankodás, a gyûlölet és a neheztelés minden formájáról - való teljes és egyértelmû lemondás. Ez viszont egyáltalán nem jelenti az élet minõségérõl - az élet boldog, egészséges és kreatív megélésérõl való lemondást. Sõt: a spirituális megváltódás után, lassan, lassan a szellemi, a lelki, majd a testi  - egészségi, erõnléti - megváltódási is beáll az életünkbe, amennyiben a korábbi negatív átéléseinknek, nyílt, vagy fojtott gyûlölködéseinknek, szorongásainknak és képzelgéseinknek köszönhetõen, illetve az anyáink - anyai nagyanyáink negatív átélései és képzelgései következtében, nem szenvedtünk helyrehozhatatlan testi károsodásokat, vagy nem születtünk hiányzó, vagy eltorzult testrészekkel, nem születtünk életre szóló betegségekkel.       Addig viszont, amíg meg nem tanuljuk mindennemû neheztelésünket azonnal feloldani, hiába teszünk bármit is a leghelyesebben, hiába képzelgünk pozitívan agykontrollal, vagy agykontroll nélkül, hiába élünk keresztény, vagy jó polgári életet, hiába élünk élettársi életet a tantra joga, vagy a szexológia legjobb útmutatásai szerint, hiába szedjük a vitaminokat, vagy étkezünk a lehetõ legtermészetesebben és egészségesebb módon, mert sem elemi életerõvel, sem természeti egészséggel nem fogunk rendelkezni, és arról, hogy ténylegesen egészségesek és valaha is boldogak lehessünk, nyugodtan lemondhatunk.