Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A Föld - Karma
„Bár e tanulmányok olvasása közben egyesek azt érzik, hogy a sors - problémájukra megtalálták a rég óta keresett választ és megoldást, sőt egyesek számára az abszolút igazság megtalálásának az érzésével is fog hatni ez írások olvasása, fontosnak tartom arra figyelmeztetni mindenkit, hogy sem az itt, vagy a máshol olvasható élettényekhez kötődő szellemi információk, sem a mások által írt, vagy a gnosztikus misztikák szövegeiben olvasottak, nem helyettesíthetik és nem pótolhatják azt a személyre vonatkozó konkrét információ-rendszert, amit egyedül a személyi horoszkóp értelmezése által a személyi rendeltetés-ismertetés adhat meg és aminek a segítségével úgy rendezhetik az életüket, hogy a karmájukat és ez által a nehéz sorskríziseiket – betegségeiket meghaladhatják, feloldhatják, illetve az egészségüket és az igazi szabadságukat - boldogságukat elérhetik.”   A föld-elem funkciójának és rendeltetésének a megértése (illetve ezek téves értelmezéseinek a leleplezése) elvezet bennünket az életünk és sorsunk céljának és értelmének a megértéséhez, a lét és az emberi élet lényegének, vagyis az élet igazi rendeltetése és célja megértéséhez, és tulajdonképpen az egész egyetemes létezés céljának és rendeltetésének a megértéséhez. - A számunkra néha ellenségesnek tűnő sors-mechanizmusok logikájának az átlátásához, és ezzel együtt és végül az igazi, spirituális tisztánlátáshoz. Ezért mondja a Tabula Smaragdina, hogy (Az isteni szellem, illetve a beavatott ember, vagyis: a Thelesma) „Ereje tökéletes lesz, ha a fölre vissza fordul.” Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerűen (A sors-viszontagságai által) az alkímiai föld-elem sajátosságaira és jellegzetességeire, vagyis, ismét csak a földön (természetben) való létezésnek és a testben való állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyről szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező személyről szó, vagyis: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyről is szó, annak az élete előbb - utóbb (legkésőbb öreg korában) céltalanná, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derűsen telt napok helyett, ürömmel és keserűséggel telt sorssá változik. A föld elemnek, tehát a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre abban a teremtés előtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülő, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történő tönkretételére igyekvő abszolút léterők között megvalósuló kiegyenlítődési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk, és amit az Abszolút lét-tudat indít el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mint ennek, az egyetemes kiegyenlítődési lét-rendeltetésnek az első felfedezője (A megváltás hirdetője és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a sors elfogadáson alapuló kiegyenlítődésnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetőket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát (A kereszt, a természeti élet által lehetővé váló sors-értelmezési lehetőségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi őselvvel való azonosulás szükségének a jele.). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívből kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelősség és a megváltás tanát. Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükröző, illetve a szellemi információt magába befogadni, őrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet elsősorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erők által létre hozott és azok által működtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseiből kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból. - Ezt jelenti az, hogy az a személy, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejű misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elől, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végső tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott, azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, mert csak és csakis az által történhet meg a helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha előbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részéről. Az tehát, amit minden, de minden szokványosan elfogadhatónak vélt életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, vajákos csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak (rögzíthető, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetőségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítődés által elérhető abszolút lét helyre állításában, új létrehozásában. A volt-feleségemnek egy amerikai csoda-kurzusnak, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamnak a misztikus tanaitól való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy gyümölcséről (Tehát az anyagi megvalósulásáról) ismeritek meg a fát! És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. Vagyis azt, hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza érkező és a belé érkező információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy 5) a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, de ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Vagyis tükrözze a belé hatolt és a lényegét képező szellemet. Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik köd szerűen, de persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltűnik ha lényege szerint változatlan marad az információ és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítői tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezető felülvizsgálata, vagyis az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, tökéletesen, tehát nem elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot. Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, szennyező, romboló és önromboló hatásait, az öncélú és önveszejtő örvénylést. Azért válik ugyanis Teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözői és rögzítői tulajdonságokkal rendelkező az anyagi létformát, és főképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – Földi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak (Főképpen az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertőzöttségtől és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sűrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos az anyag és a természeti létezés, mert képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben! Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az ősi szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember ellenes minden tudatos hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás (A fejlődésre és a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító hazudozó és csaló személyek sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig hazudoznak és csalnak, és így a valós kiegyenlítődést és a valós kiegyenlítődés által biztosított egységesülést lehetetlenné téve: tehát a megváltás földi megvalósulási lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi (anyagi – földi) valóság által tükrözött és tárolt, információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszűnnie a természetes idő-ciklusa előtt (Az ember esetében pl. 84 éves kora előtt.) minden olyan életformának, vagy emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részéről, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert előbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti. Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítő (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a boldogulásban kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, messze menően ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta tanokat és öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő egyéni alapállás felvételéhez, vagyis a természetes magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, a múló illúzióként való kezelésével. Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzenetei iránti közömbösséggel. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti, de legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást tanítja. Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az anyaghoz, az anyagi világhoz való téves viszonyulás másik véglete: az európai bölcsőjű és mára az egész nyugati típusú civilizációra jellemző anyagba-süllyedés, amelynek materializmus már csak a végső karikatúrája, és amely anyagba-butulás szellemi állapota, a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” stupid nyugati embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati típusú, termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött). Egyik véglet sem jobb a másiknál: az anyagi valóság felett lebegni vágyó, fizikai létre vonatkozó illúzió-elmélet és a szintén az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben és következményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a szellemi törvényeknek a természeti törvényekben való tükröződését, illetve a természeti törvényeknek a szellemi törvényekkel való megfelelését tanító, és ezért a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) kereszt-viselői, természeti sors-elfogadói alapállásnak van egyetemes vonatkozású értelme tehát, mivel egyedül ez, a misztikus hazudozások nélküli keresztény alapállás egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istentagadók és az Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet: a rendeltetés logikáját) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a teremtés által lehetővé tett megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Azt is kell tudni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő spirituális megváltási ősprogram, misztikus kifejezéssel: a felettes Én-ünk. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan. Tehát, attól aki úgymond ártatlan és még nem tudhatja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki a csalással és a hazudozással: a valóság hamisítással szembeni morális alapállás, és, hogy e szerint az alapállás szerint, miért is kell neki hazudozás, titkolózás és a korrupcióban (A létrontásban) való részvételt el utasítva, ezt vagy azt a dolgot és morális magatartást helyesnek látva, megtennie, illetve nem tennie? Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz: 1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai – anyagi létet. Vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy Teréz Anya néven elhíresült erőtlennek látszó, törékeny kicsi európai nőnek kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy az elméleti fantazmagóriákat elvető, cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik a lényegi (szakrális) fontossággal bíró anyagi – tapasztalati világnak, a testi tapasztalásnak és a fájdalom-jelzéseknek a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő, elméleti-misztikus és mitologikus értelmezésével. 2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan a testi és lelki élvezeti - élvezkedési lehetőségekért, valamint a kényelemért és az élvezetek és a kényelem biztosítottságáért reggeltől estig dolgozó és harcoló, azok lehetséges elvesztése miatt aggodalmaskodó és az elvesztéssel szembeni biztonsági rendszereket létre-hozó, persze: szerfölött gazdaságos és tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyagi lét törvényeinek és tulajdonságainak a figyelembevételével és tanulmányozásával próbál elintézni, illetve, az anyagi-természeti tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, a keletinél talán még ostobább az a tudományosnak képzelt nyugati viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét és sors-idéző, sors-formáló mágikus hatású képzelő erejét egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává és így az anyag foglyává, ostoba állattá teszi az esetleg több egyetemen is diplomázott és doktori és más tudományos rangokkal és címekkel hivalkodó nyugati embert. A természet-kizsákmányoló és természet-szipolyozó, vagyis a természet-zavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag csak a zsákmányszerzői (létfenntartás és élvezetbiztosítói) funkciót és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket, éppen annyira öncélú és nevetséges, mind a Kalakuttai külvárosok szennyes utcakövein meditálgató fakír-aszkéták pózai. Kívülállók számára a sors iróniája, a megváltás törvényeit ismerő beavatott számára a Polaritás törvénye következménye az, hogy ez a magát kizárólagosan „tudományosnak” hirdető, anyagba butuló nyugati magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre. Világos, hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) és szimbólum-fejtés szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre! – Lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa soha nem tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy miközben ő minden ember számára az első szülötti jogot, vagyis az abszolút léttel való közvetlen kapcsolat létezését és annak a fontosságát tanította (Én vagyok az út, az igazság és az élet. – De ezt nem kizárólagosan magára, az ő állítólagos kivételezett személyére értette, hanem mindenkire!), őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten kizárólagos és egyedüli, megváltó fiának, aki, állítólag e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az abszolút azonosság- tudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában: „Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.” Az anyagi világ szimbolikus jeleiből tehát, sokkal több és értékesebb, mivel igazabb és lényegesebb szellemi, spirituális és metafizikai információt lehet kapni a sors-feladatainkra és sors-állapotunkra, illetve a sorshelyzetünkre és gyakorlati életfeladatainkra vonatkozóan, a mint a szentek, vagy a teológusok által a misztikus élményeik és révületeik hatására írt vallásos, vagy misztikus szövegekből, a tőlük kapott sors-eligazításokból. Ezért megbízhatóbb és értékesebb személyi horoszkópok asztrológiai szimbólumaiból, vagyis a sorsképletek kauzális jeleiből és jelrendszereiből az illető spirituális struktúrák jellegét felfedő kauzális asztrológia feltárása, vagyis sokkal értékesebb az a sorsinformáció, amely meg mondja, hogy mi van, mint az, amely azt mondja meg, hogy esetleg mi lehet (Jósló asztrológia). Gyakorló asztrológusi munkám során, döbbenve kellett tapasztalnom, hogy a személyi horoszkópjaikban a többnyire földjegyekben, vagy földházakban található Karmikus pontokkal, vagy erősen támadott föld-bolygókkal rendelkező személyek, nem is annyira rögeszmések, illetve földhöz kötött gondolkozásúak (nehéz fejűek), mint ahogy azt a klasszikus asztrológiai alapképezettségemmel az elején elképzeltem, hanem nagyon is rugalmas és praktikus gyakorlati érzékkel és technikai intelligenciával rendelkeznek, hanem inkább az a bajuk, hogy túlzottan is jelentéktelennek találják és elnagyolják azt, hogy mit is mond számukra, vagy róluk az a fizikai – természeti valóság amiben éppen élnek, illetve, az a sorsállapot és sorshelyzet, amelybe éppen kerültek. És ezt akkora mértékben, hogy sokszor az, az érzésem támad, hogy az illető személy nem is a föld-karma által jelzett negatív determinációktól, hanem egyenesen valamiféle levegő-karmás determinációktól szenved. Persze, az is lehetséges, sőt: valószínű, hogy a föld-karmával rendelkező személyeknek azon része, amely rögeszmés és un. anyagba-zuhant, vagyis az anyagi érzékelési rendszerektől és az anyag látványától elkábultak, nem kíváncsiak a szellemi valóságra jönnek az olyan asztrológushoz, amely nem jósolgat az anyagi jelekből, hanem mindenkit a saját szellemi realitásra igyekszik rávezetni. Ezért, számtalanszor kaptam például a hozzám forduló, és többnyire föld-karmás jellegű horoszkóppal rendelkező személyekkel szemben magam azon, hogy ilyen jellegű struktúrájú személyekkel szemben, én, a Levegő (Mérleg Lilith) karmás és Víz (Rák Sárkányfarok) karmás és Víz napjegyes személy kellett és kell a tárgyi valóságot megvédenem, illetve ezeket a személyeket a tárgyi tények cáfolhatatlan valóság- és igazságtartalmára emlékeztetnem, vagy éppenséggel, a józan paraszti ész logikáját használva (Amit egyébként nagyon unok és nagyon szerencsétlenül szűklátókörűnek találok, de ilyenkor nincs más, amit tennem!) rávezetnem. És, amivel a leges leg könnyebben rá tudom vezetni az embereket az anyagi valóság spirituális funkciójáról alkotott tévedéseikre, tévképzeteikre, illetve az életük és sorsuk anyagi valóságának az ignorálásából, annak az illúzióként való kezeléséből, illetve a szellemi – spirituális zavarodottságukra, az éppen az un. anyagi problémáiknak, vagyis a gazdasági problémáiknak az értelmezése. II. 1) Metafizikai közhely ugyanis, hogy az ember - Az egyetemes teremtés ősi okának és az eredeti lét-rendeltetésnek megfelelően! - a lét legmagasabban strukturált kiegyenlítődési (megváltódási) lehetőségnek a földi megtestesüléseként (Adamként) - Egy jól követhető kauzális (metafizikai) fejlődési szükségszerűség alapján. -, az állatvilágból fejlődött ki. De éppen amiatt, hogy e szükségszerűség alapján fejlődött odáig, hogy az ő személyében az egyetemes léttudat (az Isteni tudat) is megjelenhetett, olyan, az állatvilágban ismeretlen intelligenciával, és semmilyen más lényben nem létező, teremtő erejű (mágikus) személyi (tehát személyes!) képzelőerővel rendelkezik, hogy, amennyiben az eredeti lét-rendeltetése és az egyetemes törvények által jelölt spirituális moralitás szellemében szerint élne (Ha a természettel és a közösséggel szembe állított egyéni érdekei megvalósítása érdekében nem csalna és hazudna önmagának és másoknak folytonosan és az általános és egyéni fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramja szerint gondolkozna, cselekedne és képzelegne!) semmiféle megélhetési – anyagi, gazdasági - gondja nem kellene, hogy legyen. A megélhetési – gazdasági - gondok mindig abból származnak, hogy valaki, nem az általános emberi rendeltetésnek megfelelő alapállás szerint él és a horoszkópjából kiolvasható személyi (egyedül rá érvényes!) rendeltetésének megfelelő lét-logika szerint használja az eszét és a teremtő erejű (mágikus hatású és így sorshelyzet-idéző erejű) képzeletét, hanem valahol valamiért hazudik vagy önmagának, vagy másoknak arról, hogy miért is kénszerül ő arra, hogy „csak most az egyszer” elkövetni olyan dolgot, ami nem a gazdasági és az egyéni érdekek logikája alapján megalkotott világi törvények szerint, hanem az egyetemes törvények szerint fejlődés-ellenes és kiegyenlítődés-ellenes és általában lét-ellenes (Lét-rontás). Abból tehát, hogy morális téveszmék szerint él és gondolkozik, hogy az általános és a személyi rendeltetésétől téves célokat követ (rosszul jár az élete útján), téves eszmék szerint igazodik az életben és téves mágikus erejű lét-képzeteket hordoz tart a személyi képzelete központjában. De, sehol nem annyira fontos, mint ezen a helyen az, hogy ahelyett, hogy személytelen spekulációkba, vagy útszélien okkult és ködösen misztikus, vagy Isten őrizz: steril és valóság-ellenesen intellektuális értelmezésekbe bocsátkoznék, vizsgáljuk meg az anyagi javak megszerzésének és azokkal való gazdálkodásnak (Azokkal való élésnek és nem utolsó sorban: a „vissza-élésnek” – a vissza fejlődésnek.) a kérdését szellemtudományok matematikája szemszögéből, vagyis az asztrológia szemszögéből, egészen pontosan: a személyi horoszkópokból kiolvasható egyéni életfeladatok szemszögéből:   Azoknak a személyeknek, akiknek a II, vagy házában bolygó, bolygók, vagy karmikus pontok (Lilith, Sárkányfarok) találhatók, (esetleg bolygó, vagy bolygók is és karmikus pont, vagy pontok is), elsősorban azt kell megnézni, hogy milyen konstellációban található – találhatók - a II. házban tartózkodó bolygók és karmikus pontok. Pontosabban: hogy milyen karmikus erőket, illetve teremtői őserőket testesítenek meg ezek? Vagyis azt, hogy megfelel-e az, az anyagi javak gyarapításának (pénzkeresetnek) a módja és a formája, amit az illető személy folytat, a II. házban található konstelláció és a bolygók által jelzett spirituális erőterek és erők jellegének? Amennyiben esetleg az illető bolygó, vagy bolygók csak kizárólag pozitív fényszöget kapnának és nem található karmikus pont a II. házban, és ennek következtében a személy ráérzett, hogy neki milyen anyagi gyarapodási forma lenne testhez álló és így a pénzkereseti forma is, amit folytat, talál a bolygók és a konstelláció spirituális jellegével (Mivelhogy ez egy ritka, mondhatni, ideális eset, és a legtöbb esetben a bolygók nem csak pozitívan fényszögeltek és ezért a pénzkereseti forma sem talál!), de mégis anyagi problémák lennének, akkor azt kell megnézni, hogy az illető személy mit tesz (gondol, képzel és érez) tévesen (rosszul, hibásan) az alant található 3. és 4. pontok szerint. Amennyiben a bolygók negatív fényszögeket (is, vagy kizárólag!) kapnak, meg kell ismerni és meg kell haladni – fel kell oldani: abba kell hagyni! - azokat a negatív magatartási, viszonyulási, viselkedési és gondolkozási formákat, amelyek az illető bolygót (bolygókat), vagy karmikus pontot (pontokat) a horoszkóp többi bolygójával össze kötő negatív fényszögekre jellemzőek! Ha ez maradéktalanul megtörténik, az anyagi gondok szükségképpen meg kell szűnjenek, amennyiben a személy nem követ el olyan spirituális, mentális, vagy érzelmi blokációkat, amelyek a 3 és a 4 pontokban írok le. Illetve, amennyiben a személy a horoszkóp karmikus pontjai által, vagy a X. házban található asztrológiai jelek (bolygók, karmikus pontok) által jelölt fejlődési – megvilágosodási és kiegyenlítődési életútját követi, az anyagi gondjai előbb – utóbb meg kell szűnjenek. (Mondanom sem kell talán, hogy a legtöbb esetben nem ez történik, vagyis az illető személy rossz – téves – életúton jár és téves szakmai utat követ, tehát: téves és rossz, a horoszkópjából kiolvasható életfeladatoktól erősen eltérő szakmát gyakorol, vagy tanul hosszú időn át, hibás (rossz) hivatást – karriert – űz. (Pl. amikor a szülők választják ki azt számára, vagy amikor puszta anyagi szempontok szerint választja ki azt.) Vagy, amikor karmikusan nem indokolt (kényelmes) házastárssal él együtt, stb. Egy ilyen helyzetben, ilyen téves életút-járással, és ennek következtében, teljesen logikus, hogy anyagilag is folytonosan „rosszul jár”. Vagyis Kevesebb „anyagi jövedelem” kerül hozza, illetve a családjába, mint amennyivel „tisztességesen” meg tudna élni. Ez a tisztességesség viszont nem jelent sem luxust, sem kényelmes életet, hanem olyan minőségi élet folytatására való lehetőséget, hogy a normális emberi életfeladatok ellátása mellett, és a horoszkópból kiolvasható, jellegzetes személyi életfeladatok végzése, beváltása és a megfelelő szerepkörök betöltése mellett, lehetősége (Vagyis elegendő ideje és anyagi lehetősége is!) legyen a spirituális szükségletei és fejlődési lehetőségei (Esetleg: ilyen jellegű szellemi fejlődési és kiegyenlítődési igényei!) kielégítésére. A legfontosabb viszont az anyagiak kérdésében, az a horoszkóp-helyzet, amikor valakinek a II. házában öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseket és magatartásokat jelző karmikus pont, vagyis Lilith, vagy Sárkányfarok áll, sőt: az, amikor a kettő egymással együtt áll a II. házban. De ennek sem kellene annyira vészesnek lennie, (mint ahogy az szokott lenni) amennyiben az illető személy a horoszkópból kiolvasható életútját járná. Van nekem egy nagyon jó barátnőm ezzel a horoszkóp helyzettel, aki miután a reggeltől estig tartó, 25 éven át folytatott szorgalmas munka gyümölcseként, egy eléggé számottevő, csinos vagyonra tett szert, mindenét elveszítette, mert addig, amíg a vagyona tartott, illetve az üzletei jövedelmezőek voltak, nem hitte el, hogy gyökeresen életszemléletet és életutat, életformát kell változtatnia, és, hogy neki az lenne az életében a legfontosabb dolga, hogy minden körülmény között az anyagi értékek halmozásával, illetve az azt biztosító gazdasági tevékenységgel kellene foglalkoznia. És csak több évvel az után, hogy nehezen és kényszerrel bele kellett nyugodnia abba, hogy minden, de minden így szerzett vagyonát elvesztette, és az időközben megjelenő, néha halálos veszedelmű betegségei jelzéseinek az általam történt értelmezései következtében azt is el fogadta, hogy nem kell neki semmiféle gazdasági tevékenységgel kapcsolatos jövő-tervekbe magát bele élnie, csak akkor nyerte el a lelki nyugalmát és boldogságát egy másik kontinensen az új, spirituális hivatást gyakorló férje mellett. - A sorstengely által jelzett szellemi életúttól eltérő tevékenységből eredő veszteség tézise, még akkor is érvényes marad, ha a teljes vagyon-veszteség sorozat külső okaként egyértelműen az a tény nevezhető meg, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat és a Szocialista párt lépésről lépésre, lefullasztotta a Széchenyi –tervet, miközben a barátnőm egész vagyona egy olyan nagyszabású projektbe volt befektetve, amelynek a nagyobb részét a Széchenyi pályázaton korábban elnyert állami segítséggel kellett volna kivitelezni. A II. ház ugyanis éppen megélhetéshez és az egyéni spirituális fejlődéshez a szükséges-elégséges anyagiak előállításának és azoknak a megélhetés és a spirituális fejlődés érdekében való felhasználása megtanulásának az életköre. Barátnőm tehát hiába halmozott fel egy, számottevő és általam legalábbis, irigylésre méltónak talált vagyont, mert amíg arra szert tett, nem fejlődhetett spirituális szempontból akkora mértékben, vagyis olyan ütemezett ritmusban és mértékben, mint ahogy az ő képességei szerint egyébként ez számára lehetséges (és kötelező…) lett volna. Másrészt, a korábbiaknál is nagyobb szabású és horderejű projekt megvalósítása még több időt vont volna el az életéből, ami még inkább hátráltatta volna a fejlődésében, mint a korábbi, majdhogynem robot-munka. És ez az ok, ugyancsak akkor is így fenn áll, ha ezzel a megvalósítással, a barátnőm – Akivel nem véletlenül barátkoztunk össze, mivel erős spirituális intuícióval rendelkezik, de miközben neki igen erős a Bika jellegű és a Szaturnuszi karmája, az én horoszkópomban ilyen motívumot egyedül csak a negatívan fényszögelt Vénuszom jelez! – éppenséggel a természetes, sőt: bizonyos szempontból a pszichikai és a mentális gyógymódok és gyógykezelések területén szeretett volna előrehaladni és egy olyan centrumot létrehozni, ahol például én is dolgozhattam volna asztrológusként. Az egyetemes léttudatnak a természeti képét és magvát a mi személyi (egyéni) tudatunkban hordó individuumokként ugyanis, mi emberek, nem a külső realizációink által állunk folyamatos és közvetlen kapcsolatban a szellemi világgal, hanem a belső (pszichikai, mentális és ideális: képzeleti), átéléseink által. Én ezt számtalanszor átéltem és megértettem, de, mivel a Lilithem a III. Házban áll, még mindig hibázok ezen a téren, és meg feledkezek arról, hogy nekem az a legfontosabb dolgom, hogy a belső gondolati és erkölcsi világom őszintén és nyersen kell a külvilágban megjelenjen, és ezt a spontaneitást néha elfojtom. – Ilyenkor mindig kegyetlenül kell utólag, egészen picinek induló és majdhogynem elviselhetetlenségig fokozódó, „pofon-egyszerű” fájdalmaktól szenvednem. Erősen leegyszerűsítve, és szélsőségesen vallásos kifejezésekkel, vallásos képzetekkel: az Úristent egyáltalán nem érdeklik a külső megvalósításaink (Talán nem is látja azokat…), hanem csak és csakis az általa belőlünk - belülről, általa a mi bensőnkből érzékelt, belső átéléseink – spirituális élményeink – hatolnak el hozza és „hatnak reá” és hatnak vissza hozzánk. Vagyis, az un. Úristen, velünk kapcsolatban és rólunk, nem a külső megvalósításainkat érzékeli, hanem azt „látja” , hogy bennünk a kiegyenlített, vagy kiegyenlítetlen állapotokban történő belső élmények milyen minőségűek, és mennyiben állnak összhangban az egyetemes törvényekkel, vagyis a mi személyes spirituális fejlődési vonalunkkal, sorsprogramunkkal. A megoldás tehát: annak a szellemiségnek a minél teljesebb és törvényesebb pozitív átélése, amelyben a II. házban tartózkodó karmikus pont - pontok – tartózkodik és nem annak az ellenséges kikerülése, vagy az öncélú és egyoldalú megélése –gyakorlása, hajszolása, amiként a fenti példában szereplő barátnőm tette.   2)   Az anyagiak akkor is elapadhatnak, illetve be sem indulhat az élet normális fenntartásához és a sors feldolgozáshoz (beváltáshoz) és a karma feloldásához szükséges fejlődést lehetővé tevő anyagi áldásnak a normális áramlása, amikor a Szűzben, illetve a Szűz gyakorlati életkörében, esetleg ezekben megosztva találhatók negatívan fényszögelt bolygók, vagy az egyik karma-pont, esetleg mind a két karmikus pont, mint az én volt feleségemnek a sorsképletében a teljesen negatívan fényszögelt Merkúr és Szaturnusz páros. Pontosabban, amikor valaki olyan zavaros, öncélú és/vagy ellentmondásos, illetve ellenséges viszonyba kerül bizonyos munkafolyamatokkal, vagy munka-jellegekkel, munkaformákkal, amilyenek kiolvashatóak abból, hogy a VI. házban vagy a Szűzben található konstelláció és a benne álló bolygók milyen lét-szellemiséget testesítenek meg. Például, a Szűzben álló, negatív Merkúr-Szaturnusz pár által jelzett enyhe föld-karmájával, a volt-feleségemet egyenesen stresszben tartotta a házi munka, mivel egyenesen utálta azt, és azok közül is a mosogatást, de a gyermekek gondozását, etetését is. És éppen a minap vallotta be a legnagyobb lányunknak, hogy a pénzkeresési gondjai mellett (Mivel a családi életben való helytállási képtelensége és az anyja által „engedélyezett”, sőt: elvárt férj-csalási késztetései miatt, és a házi munkától való irtózása miatt, hiteltelen volt a személyisége – a spirituális kisugárzása - asztrológusként képtelen volt megfelelő számú rendelőkre szert tenni.), azért is szökött el egy tudatosan keltett misztikus műbalhé alapján a családjától, mert számára sok volt a négy gyermek gondozása. Noha, neki ezekkel az általam rendhez szoktatott és minden szempontból jól nevelt gyermekekkel és azzal a sütés-főzés – tálalás nélküli étrenddel, tehát hús és cukor nélküli étrenddel (különösebb készítést és zsíros edények mosását nem igénylő étrenddel!), meg persze az én háztartási munkákban és tevékenységekben (Takarítás, bevásárlás, mosogatás) való aktív részvételemmel, neki negyed annyi dolga volt, mint más, négy gyermekes családanyának. És azt is elmondta Medárdának, hogy nyomasztotta az is, hogy nem tud pénzt keresni, holott, amint utólag kiderült, azért nem tudott rendelőkhöz jutni, mert folytonosan arról ábrándozott, hogy milyen különleges szerelmi-szexuális élményekben részesülhetne más férjjel, más szeretővel és ezek a családanyai bizonytalankodásai érződtek az írásaiban, a levelezésében, amiért a potenciális horoszkóp-rendelők nagy része el fordult tőle. Ez a motívum igen nagy fontossággal bír majd a jelen témával kapcsolatosan később leírtak megértésében. Az Oroszlán jegyében született volt-feleségem tehát, inkább egy második misztikus „kiakadást” rendezett és szétbontotta a családot annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermek gondozásától megszabaduljon és a törvény által neki ítélt két kisebb gyermek gondozását és táplálását is, a pénzkeresési gondok mellett, átadhassa a vele ellentétes alapállású nagyanyjának, aki viszont, hálistennek rend- tisztaság- és munkamániás. – Azért tettem a Hálistennek megjegyzést, mert ezért legalább az irányítása alatt levő kislányaink megfelelő gondozása és nevelése is garantált, ami nem lett volna elmondható akkor, ha az anyjuk helyett, nem a rend- tisztaság- és munkamániás dédnagymamájuk, hanem az annak az ellentétes természetét öröklő lánya: a feleségemet inkább a férj-irányítás magas művészetére, mint a házi munkák elvégzésére oktató és gyermekgondozásban szintén a túlzott lazaság és közömbösség alapállását tanúsító édesanyja, tehát a gyermekeink „direkt” nagymamája gondozná és nevelné őket. De, ezeket, a föld-karma szempontjából fontos, a későbbiekben még visszatérő gyermekgondozási és gyermeknevelési motívumokat megjegyezve, lépjünk tovább: Nem csak az öncélú gazdasági javak termelésében és a vagyonhalmozásban állítja meg mostanában (Amikor a földi élet spirituális vibrációs szint-igénye, a fel nem ébredtek által érzékelhetetlenül - finoman bár, de egyre emelkedik.) a fejlődési programjuk azokat, akiknek más jellegű életfeladataik is vannak (A fent említett barátnőm esetében: spirituális újjászületési, gyökeres személyi öntudat- átalakítási program), hanem a globális gazdasági krízisnek köszönhetően, az öncélú munkamániának az életfogytiglani gyakorlásában is, a technologizálás monomániás hajszolásában is. Például végzetes munkabalesetek, vagy munkabetegségek által, vagy egyszerűen az öncélú munkavégzést gátló magánéleti („külső”) balesetek és/vagy betegségek által. És ezt éppen úgy, mint ahogyan, azokat a munkaképes lustákat, azokat munkakerülőket is (Figyelem: nem mindegyiket!) valamilyen munkavégzésre, munkavállalásra kényszeríti a sorsuk, akiknek éppen a szabadon vállalt, folyamatos és rendszeres (szorgalmas) munkával kellene valami pozitív képességet kifejleszteniük, valami lényegeset megtanulniuk, akár életfogytiglani robotolásra – a sors által diktált kényszermunkára - is kényszerítheti a saját sorsprogramjuk, és az egyetemes törvények, mert különben az elemi létszükségleteiket sem tudják létrehozni, megszerezni. Minket viszont nem ezek a szélsőséges esetek érdekelnek.   Amennyiben tehát a Szűzben és, vagy a VI. házban negatívan fényszögelt bolygó, vagy bolygók találhatók, vagy/és karmikus pont, vagy pontok találhatók, akkor egyértelműen a bolygókat tartalmazó ház által megtestesített gyakorlati élettér, vagy a konstelláció által megtestesített spirituális erőtér szellemiségével, valamint a bolygók által megtestesített teremtői őserők spirituális és kauzális formáival, szellemiségével kell, mindenképpen kapcsolatba és harmóniába kerülnünk (Az oda vonatkozó életfeladatokat és cselekvéseket, mentalitásokat kell felvállalnunk.), illetve a bolygók által kapott negatív fényszögek, vagy a karmikus pontok által jelzett negatív tulajdonságainkat és ellenérzéseinket, elhárítási késztetéseinket (pl. lustaságunkat, öncélú kényelem-vágyunkat) kell valamilyen pszichológiai módszerrel, vagy éppenséggel az illető életkörökben folyatott tudatos és intenzív tevékenységekkel, munkálkodással – Még akár azoknak az erőltetésével is! - feloldanunk, azoktól kell megszabadulnunk. Az illető élet- és létjelenséggel, vagy gyakorlati életterülettel (Pl. család, vagy pénzkereset, vagy konfliktusvállalás, vagy gyökeres mentalitás-csere, személyi változás.) szembeni spontán és önkéntelen ellenérzéseinket és utálkozásunkat, belső ellenállásainak (esetleg iszonyatunkat, félelmeinket, szorongásainkat, spontán és önkéntelen gyűlölködésünket) kell feloldanunk és azokkal kell felhagynunk éppen úgy, mint ezeknek az ellentétével: az illető életkörnek a születésünk óta adott pozitív körülményeinek (Pl. minket felnőttekként is anyagilag eltartó szülők gazdagságának.) az öncélú kihasználásával és élvezetével, vagy az oda vonatkozó öncélú cselekvések tevékenységi mánia szintű kiélésével, folytatásával (Pl. négy gyermekes otthonnak a patika színvonalú rendben- és tisztántartása.) - Amiként a korábbiakban is említettem már, lehetséges még a másik föld házhoz és földjegyhez, a X. házhoz és a Bakhoz tartozó, tévesen megítélt és folytatott társadalmi-közösségi tevékenység (rossz és hibás hivatás, mai szóval: karrier) erőltetéséből származó anyagi hátráltatás is, amit a fentiekben leírt módon kell korrigálni, megvizsgálni azt, az által, hogy megvizsgáljuk, az illető személy horoszkópjában, a X. házban, vagy a Bakban milyen bolygók, illetve a karmikus pontok találhatók? Amiként lehetséges például, a Mérleghez és a VII. házhoz tartozó élettársi feladatok hibás betöltéséből (Kényelem- szempontú, vagy anyagi szempontú párválasztás alapján indított, vagy tükrözés és megértés nélküli élettársi viszonyban való makacs kitartás), vagy azok rossz kezeléséből és megéléséből (házastársi csalásból, illetve a csalás elnézéséből, annak a „megértő” megtűréséből) származó, anyagi jellegű sors-hátráltatás is létezik.   3)   A föld-karma akkor érthető meg és világítható át teljesen, ha szemre veszünk még, más, az általános emberi életfeladatokkal szembeni téves és hibás magatartásokból, ellenállásokból eredő és azokhoz kötődő anyagi veszteségek okait, illetve az anyagi szűkösség, vagy a szegénység feloldásának a képtelenségének az igazi, rejtett okait:   Az anyagi veszteséghez (is!), életkör-szűküléshez vezető téves és hibás magatartások közül, természetesen, az a kettő emelkedik ki, amely két magatartás az emberi létezés két alapvető (fundamentális) princípiumához való viszonyulásunkkal kapcsolatos. Az egyik a Nap által megtestesített egyéni, személyi integritás tudathoz és egyetemes léttudathoz kapcsolódik, a másik a Hold által megtestesített szülői öntudathoz és mágikus teremtői képzeletünkhöz kapcsolódik. Nevezzük ezeket férfi, vagyis Szoláris és női, tehát Lunáris típusú tudatoknak és személyazonosságoknak, a lét és az emberi élet két, egymást kiegészítő, de egymástól az alap funkciójukban és alapmintájukban különböző főoszlopának, amiként azt a székely kapuk szimbólumrendszerében is, a főhelyen találjuk ábrázolva a Nap és a Hold formájában, és amiket, ugyanakkor a Tarotnak a 2 számú ikonján: a Papnő, illetve a Sorskönyv, a sors-értelmezési, sorsfeladat- olvasási képességeket megjelenítő ikonnak a hátterében is felismerhetjük ugyanazt a két fundamentális lét-oszlopot. A Maszkulin és a Feminin, a Jang és a Jin létprincípiumok oszlopait. Hogy mi köze ezeknek az elvontnak tűnő metafizikai és alkímiai ősprincípiumoknak a létfenntartást és a mentális fejlődést (és annak primitív formájának: az intellektuális fejlődést), majd (ezen keresztül, erre támaszkodva) a spirituális fejlődést biztosító anyagi javakhoz? A könnyebb érthetőség kedvéért kezdjük a másodikkal, a Lunáris - oszloppal, vagyis a teremtés első aktusával analogikus kapcsolatban álló, női – főként anyai! - mágikus teremtői képzelethez való negatív viszonyulásunkkal. A) Nem csak az ősmagyarok (És azok spirituális vezetői: a táltosok) számára jelentett az áldás képzete és fogalma egyszerre anyagi és gyermekáldást is, hanem a földkerekség összes régi népe számára is. Amennyiben egy 2000 évvel ezelőtt élt írástudó és írásértelmező személy számára azt kezdenénk fejtegetni, hogy azért kell kevés gyermeket nemzeni (magzatokat nem hagyni megszületni), hogy a szülők ez által kevesebb gondban és persze, kényelmesebben, tehát boldogabban és gazdagabban élhessenek, mint hogyha több gyermekük lenne, egyszerűen nem lenne képes a fejtegetés logikáját az értelmével felfogni. Számukra ugyanis az eredeti logika szerinti gondolkozás volt a normális, vagyis az, amit az élet minden mozzanatában láthattak érvényesülni: ahol, és amely családnál gyermekáldás van, ott a gyermekek számával arányos anyagi gyarapodás is van, ahol viszont nincs gyermekáldás, ott előbb utóbb az anyagi források is kezdnek lassan elapadni, amennyiben az illető (meddő) házastárs nem csalással, vagy másoktól való elrablással, zsarnoki kisajátítással gyarapítják (Amúgy: fölöslegesen) a vagyonukat. Itt nagyon fontos, hogy jól megértsük egymást. Ezzel nem azt állítom, hogy minél több a gyermek egy családban, ennek megfelelően az anyagi javak és eszközök is látványosan és exponenciálisan növekednek, és a negyedik gyermeknél már kacsalábon forgó palotát kap az ember az égtől ajándékba, anélkül, hogy a kezét is mozdítaná érte. Hanem mindössze azt, hogy az őseink számára egyértelmű volt az a lét-tény, ami szerint az utódok számának az arányos (3 – 4 gyermek egy családnál) növekedése és fennállása egy családnál, egyáltalán nem a szegénységhez, hanem inkább az arányos (És itt ez a fogalom igen nagy fontossággal bír!) anyagi gyarapodáshoz vezet. Ezért nem is jutott volna eszükbe a papjaiknak – táltosaiknak például, hogy az új házasokra külön kérjenek anyagi áldást és külön gyermekáldást, esetleg, hogy az utóbbit „a kliensek igényére” kihagyják, vagy „véletlenül” elhanyagolják az áldáskérésből. Eszébe nem jutott volna tehát a régieknek az anyagi és a gyermek áldást külön képzetként és fogalomként kezelni. De az aztán semmiképpen és végképpen nem jutott volna soha eszükbe, hogy a kettőt, mint egyik a mást kizáró tényezőt, vagyis a gyermekáldást mint az anyagi gyarapodást gátló tényezőt, azzal szembe állítva, a gyermekáldást az anyagi áldás létrejöttét nehezítő, vagy pláne azt kizáró elemként kezeljék! Ezzel szemben a mai ember, azzal kezdi a házas életet, hogy két – három, de esetleg négy, vagy öt évet is várnak még a „gyermek-vállalással”, hogy gyarapodhassanak anyagilag és esetleg egy, maximum, két gyermekre „rendezkedik be”. És aztán csodálkozik, ha négy – öt éves fogamzás gátlás után, a magzatok már nem akarnak megfoganni, illetve, ha meg is fogan egy - kettő, 20 - 22 év múlva, amikor az, az egy szem, vagy két szem gyermeke felnőtté válik és van annyi öntudata, hogy elhagyja a családi fészket, „nincs akiért többé éljen, dolgozzon, és hajtson”, üresnek, kietlennek és értelmetlennek találja az életét. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben nő az illető, milyen kietlenségi és hiábavalósági érzések kapják el, ha gyermek nélkül találja magát, vagy, ha az egykéje valami okból kifolyólag teljesen eltűnik az életéből (esetleg meghal pl.). És mindezt annak ellenére, hogy esetleg(!) „megcsinálja a szerencséjét” és úgy mozog és addig ügyeskedik, amíg másokhoz képest irigylésre méltóan (vagyis fölöslegesen!) meggazdagodik. És azt sem állítom, hogy amennyiben ez régebben a mai modellel ellentétes volt, vagy, ha így lenne ma is, minden a legnagyobb rendben ment (és menne) az áldás, illetve az anyagiak területén. Hiszen éppen arról van szó, hogy az első (Szoláris) princípiummal való harmóniában levés éppen annyira fontos előfeltétele „az áldás arányosságának”, mint a második princípiummal való harmónia. Vagyis az anyagiak arányos létezése, határozottan függ a személyi öntudat tisztaságától, illetve annak a minél nagyobb fokú zavar-mentességétől is, nem csak a létezés első (egyetemes) törvényével való kapcsolatunk minőségétől: a mágikus teremtői képzelet törvényével való belső kapcsolatunk harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltától. Ám mielőtt a Nap és az Uránusz által megtestesített egyéni tudat és egyetemes személyiségtudat és az anyagi javak pozitív áramlása – vagy apadása, szűkössége közötti összefüggések feltérképezésébe belefognánk, még tisztáznunk kell két dolgot, a Hold és a Neptunusz által megtestesített teremtői öntudatunkkal kapcsolatosan. Nevezetesen azt, hogy a minimálisan elégséges számú 3 gyermeknek a megléte egy családban, még koránt sem jelenti azt, hogy a teremtői erőkkel való harmóniába kerülésünk egyszer s mindenkorra el van intézve és a továbbiakban nincs is, amit ezzel foglakoznunk. Amiként, hiába nemzünk és szülünk, illetve gondozunk és nevelünk akár öt gyermeket is (Ezen a számon felül a gyermekekkel való reláció már személytelenné és ez által az erkölcsi – spirituális gondozás és nevelés relatívvá, vagyis minőségtelenné válik.), mert ennek az életfeladatnak a puszta számszerűség szerinti beteljesítésével, a bennünk levő teremtői erőkkel való harmonikus kapcsolatunk egyáltalán nincs elintézve! Sőt! A teremtés őserejéhez, illetve a teremtői őstudathoz való pozitív viszonyulásnak az élet összes területén meg kell mutatkoznia. Itt találkozunk a tényleges hit kérdésével. Vagyis azzal, hogy megértjük-e igazából azt, hogy a teremtés eredeti rendeltetése és célja pozitív és mi, egész életünkkel és sorsunkkal, ennek a pozitív rendeltetésnek a megtestesülései és képviselői vagyunk, és ebbe a pozitív „létszellembe” teljes személyiségünkkel és sorsunkkal bekapcsolódhatunk és vele együtt működve haladhatunk előre az életünkben minden fajta görcs, feszültség és a fejlődésünket szolgáló akadályokkal szembeni ellenségesség – ellenség-képzetek nélkül? Ez a hit jelenti azt az állapotot, amit Jézus úgy hirdet meg, hogy „Amíg nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem léphettek be a mennyek országába.   A másik fontos (és téves!) alapállás-probléma a gyermekáldás szellemiségéhez, illetve a gyermekekhez és ez által a saját szülői minőségünkhöz való viszonyulással kapcsolatosan az, hogy megbánjuk-e (hogy nem bánjuk-e meg?) az életünk különböző nehéz szakaszaiban, különböző okok miatt (Pl. a gyermekeknek az édesanyja, vagy édesapja házastársi hűtlenkedése, vagy a teljes család-elhagyása miatt, vagy a váratlanul „teherbe esett” lány-anyának az életre szóló „terhével” való magára maradása miatt.), akár azok kicsi korában, vagy nagyobbacska korában, és főként a nehéz korszakukban: a kamasz-korban, vagy a tőlünk való természetes elválásuk idején: felnőtt korukban a gyermekeink világra jöttét? Hogy meg bánjuk-e azt, hogy annyit „kínlódtunk” velük és „most tessék: ez a hála?” Mert, amennyiben ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok bujkálnak a tudattalan gondolat- és képzeletvilágunk mélyrétegeiben – És garantálom, hogy akinek a személyi horoszkópjában a Rákban, vagy a IV. házban áll a Lilithje, vagy/és a Sárkányfarka, illetve, akinek akárcsak a Holdja is több (sok!) negatív fényszöggel támadott, az, akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de menthetetlenül forgat a fejében gyermekáldás elleni gondolatokat is, és ezért ezek a személyek, nincs ahogy „ne hajtsák el” a család erőteréből, illetve az életükből az anyagi áldást (Misztikus kifejezéssel: az anyagi energiákat.). Így hajtotta el szegény feleségem is éveken át a családtól, majd amikor ezt a jelenséget megfigyeltem és a megfelelő spirituális intézkedéseket meg tettem, csak kimondottan saját magától, az anyagi áldást, az által, hogy az ő édesanyjának (Akitől éppen örökölte a külön és egyértelműen a családellenes és a gyermekellenes karmikus programjait és külön az otthon-ellenes karmikus programját is!) az ide vonatkozó tanácsaira unszolására majdhogynem szüntelenül az én szerelmi-szexuális megcsalásomon és a család elhagyásán jártatta az eszét és a képzeletét. Már – már irracionálisnak tűnt a végén az, hogy olyan megbízható tudásanyaggal és asztrológus - család anyai tapasztalatokkal a tarsolyában, valamint a www.noiportal.hu-n szerzett jó asztrológusi hírnevével, hogy a csudába nem tudott legalább havi két- három, vagy sokszor minimum egyetlen horoszkóprendeléshez sem jutni, hanem csak úgy tudtam végül is neki rendelést szerezni, hogy amikor nekem túl sok rendelésem futott be egyszerre, meggyőztem egy – egy, éppenséggel anyasági – családanyai gonddal küzdő rendelőmet, hogy fogadja el az enyém helyett, a feleségem szintén minőségi és általam felül vizsgált munkáját (Persze, erre nem volt szükség), mert garantálom, hogy nem fog csalódni. - Mint ahogy nem is csalódott csak egyetlen egy, később barátnőmmé vált személy, akinek végül én kellett teljes egészében újból elkészítenem a horoszkópját, mert Emőke éppen akkor készítette el számára a reális feltárások helyett, megható misztikus Szűzmáriás fantazmagóriákkal telt képlet-értelmezését, amikor egy amerikai kábítószeres guruval folytatott éjszakai szerelmes skyp- levelezgetést, majd web- kamerával is közvetlenebbé tett éjszakai intim és titkos beszélgetéseket. Vagyis, épen akkor, amikor a legelső alkalommal ment el az esze az amerikai tucat-guru személye iránt felgyúlt szerelmi őrületében, éppen mielőtt az anyjához el költözött volna annak céljából, hogy négy gyermekes anyaként, ott élje ki az egeket rengető nagy szerelmét. És közben azon csodálkozott és mérgelődött, hogy ekkora csalással, vagyis a családdal szembeni vétekkel a lelkében és a képzeleti világában, neki miért nincs heteken át, egyetlen rendelője sem... - Minden közismert negatív sorsmotívumnak tehát (Karma-jellegnek) meg van a fő jellemzője, de meg van az ellentétes megnyilvánulása is. Amennyiben tehát a földkarma klasszikus jellemzője a primitív materializmus, vagyis a mély spirituális hitetlenség, illetve a rögeszmés viselkedés, ennek az ellentéte is gyakran előfordul – és főként az un. ezoterikus körökben, ti., a megszállottság és az elszállottság, vagyis a földi realitásérzéknek a teljes elvesztése. A többszörös víz-karmával és mindössze egy kicsi, de annál jelentősebb földkarma-motívummal rendelkező feleségem tehát, valahányszor szerelmes lett (Valószínű, hogy akkor is, amikor ezt velem élte meg, csak valamiért akkor én nem vettem észre, vagy egyszerűen belém nem is volt szerelmes és csak megjátszotta, hogy olyan nagyon ragaszkodik hozzám, hogy mindent és mindenkit ott hagyva, velem akar élni.), teljesen el veszítette a földi realitás-érzékét. Természetes tehát, hogy a spirituális valóság-érzékelési képességét is elveszítette (Ami lent van, ugyanaz mint ami fent van....) és egyáltalán nem érzékelte az összefüggést a képzeleti és érzelmi (idea szintű) csalásai és a személyes jövedelemhez való jutási képtelensége között. Inkább a Víz-karma témaköréhez tartozik, és ezért csak a helyzet nyomatékos illusztrációjaként említem meg, hogy ezek miatt, az emberi lélek mély tudattalan alvilágában keletkező lelki jelenségek, az ott zajló spirituális és pszichés folyamatok miatt, találkozunk az olyan esetekkel is például, hogy egyes családanyáknak rákos, vagy rák-gyanús csomó keletkezik a mellében, vagy a méhében, annak ellenére is, hogy három, vagy négy gyermeket is szült korábban a világra. Az un. Rák (Család- és gyermekellenes) karma ugyanis még nincs fel oldva és az anyagi áldás nincs még elindítva az által, hogy több gyermeket „vállalunk”, hanem csak azt követően kezd oldódni, hogy azokat odaadóan, tehát „teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes szívünkből”, gondozzuk és neveljük, vagyis gyakorlatilag is szeretjük, nem csak elméletben, és ez által megszerezzük azokat az oldódási képességeket, amelyeknek a hiányával, illetve zavarával a Rák-karma és a Halk karma jelzése szerint, a világra születtünk. Az én volt feleségem is hiába szülte meg előbb a természetben, majd otthon az én szellemi felkészítésem segítségével és a gyakorlati segítségemmel az első négy gyermekünket, amelyből a második meg halt két és fél hónapos korában, mert a Rákban és a VIII. házban álló Lilithjével együtt álló Jupiterje által jelzett csalási és ámítási (hazudozási) hajlamai miatt, amelyeknek a kiélésére az édesanyja folyamatosan bátorította és bújtatta, csalni kezdett engem érzelmileg és emiatt már képtelen volt az ötödik gyermekünket itthon megszülni 13 órás vajúdás után, és szerencsére, hogy mentőt hívtam és fel küldtem azzal a szülészetre, mert az anyaméhben a legkisebb lányunk köldökzsinórja fel volt tekeredve a nyakára, tehát meg halt volna születés közben. Ez a halál-motívum a baba torkán viszont, annak a jele volt, hogy a három gyermekes és negyedik gyermekes anya nem csak, hogy képtelen volt feloldani a Család- és gyermekes karmáját, de jóval alacsonyabb szintre került spirituálisan, mint ahol állt, az első szülésekor! És ezt annak ellenére, hogy időközben, a jó elméleti tudásának köszönhetően, megszerezte az Asztrológusi diplomáját. Ezek után, talán azt is könnyebb megérteni és elképzelni, hogy a Szoláris princípiummal (Az öntudatos férfiassággal: a maszkulinitás szellemiségével) szembeni negatív felségi – anyai mentalitás is, negatív visszajelzéseket válthat ki az anyagi környezetünkből és ennek köszönhetően, a mások és a saját személyiségünkkel szembeni negatív viszonyulásokat is láthatóvá teszi az anyagi jövedelmünk és a gazdasági helyzetünk állapota, annak növekedése, vagy csökkenése. Vagyis: akár a saját személyiségünkkel és akár a mások személyiségével kapcsolatos, bármilyen fajta szélsőséges és huzamosan fenn tartott negatív magatartás, a rejtett, vagy nyíltan elnéző, vagy éppenséggel a lenéző magatartás, az önmagasztalás, önfényezés, vagy a másokkal - másikkal szembeni haragvás, ellenségeskedés és nyílt, vagy tudattalan gyűlölködés, illetve a saját személyiségünkkel és mentalitásunkkal (viselkedésünkkel, eljárási módunkkal) szembeni aránytalan önképek és önképzetek viselése (személyi képességeinkkel és öntudatunkkal kapcsolatos bármiféle negatív magatartás, vagy ezeknek a mások rovására történő intenzíven és hosszasan véghezvitt gyakorlása), a másokkal szembeni huzamos és intenzív ellenséges viszonyulás (harag, gyűlölet és neheztelés) is lehet a semmilyen más, gyakorlati és racionális okkal nem magyarázható anyagi áldás elmaradásának, illtetve annak beszűkülésének és elapadásának az igazi, rejtett oka. És ennek az illusztrálásaképpen, újfent a volt feleségem példáját kell felhoznom, aki az édesanyja rágalmazási hadjáratának engedve, el kezdett rám áttételesen és titokban haragudni, sőt: engemet gyűlölni azért, amiért az ő akkori helyzet- képzetrendszere szerint, mellettem, tehát: miattam, nem részesülhetett a más férfiakkal való szerelmi és szexuális élmények által nyújtandó öröm- és boldogságérzetekben. Illetve azért, amiért nem engedtem, hogy az általam az asztrológusi és spirituális fejlődése érdekében vásárolt számítógépen csetteljen és levelezzen más férfiakkal, miközben a lábainál mászkáló gyermekeink sírtak és rimánkodtak azért, hogy vegye fel őket az ölébe, illetve adjon enni nekik. – Logikus, hogy így, minden jó elméleti tudása és felkészülése ellenére, hiába várta a horoszkóprendelőit. A Lét Szoláris tartó-oszlopát képező, a Fény princípiumhoz kapcsolódó személyi lét-és önérzetünk, az asztrológiában mindig a Napjegyünk által jelzett nyers, individuális személyiségünkhöz (annak tisztázott, vagy tisztázatlan: zavaros voltához) és az Ascendensünk által megtestesített, felnőtt, tudatos és életstratégiákban gondolkozni képes öntudatunkhoz kapcsolódik (és a volt feleségemnek ez a kettő egymással szorosan együtt állt). Annak az ugyancsak tisztázott, avagy tisztázatlan voltához, az ide vonatkozó önképhez, saját nyers és felelősen gondolkozó személyiségünkre vonatkozó, pozitív, vagy negatív képzetekhez kapcsolódik. Persze, a személyi öntudat negatív része, a Lilith és a Sárkányfarok által megtestesített, rejtett és tudattalan személyiségvonásokhoz is kapcsolódik, abban az értelemben, hogy ezeket a tudattalan és önkéntelen késztetéseket motiváló, rejtett (és negatív) személyiség-jegyek, mennyire erősek, vagy sem, tehát, hogy mennyire képesek megzavarni – A természeti és emberi, civilizációs közegben cselekvő és gondolkozó, nagyobb szabású életterveket készítő! - öntudatunkat. Nagyon lesarkítva a dolgokat – És ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy most erősen leegyszerűsítve vagyok kénytelen értelmezni ezeket a spirituális jelenségeket. -, azt is mondhatnánk, hogy az anyagi energiák (javak) arányos áramlása az életünkben – sorsunkban, annak is függvénye, hogy mennyire vagyunk tisztában saját szándékaink, érzelmeink, gondolataink és vágyaink tisztaságával, tisztázottságával, az egyéni értékeinkkel és nem utolsó sorban azzal, hogy lényegileg mit várunk el önmagunktól és a környezetünktől! Illetve, hogy ez az elvárás megfelel-e a mi személyi karmánk feloldási szükségével és a horoszkópunkból kiolvasható életfeladatainkkal, vagyis a megváltás egyetemes elvének alárendelt és azt szolgáló teremtés, kiegyenlítődés, polaritás és fejlődés törvényeinek? Hogy létezik-e arányosság az un. belvilágunkhoz és a külvilághoz való viszonyrendszerünk között? A rejtett (karmikus) tulajdonságai (sóvárgásai, aránytalanul erős, és önérvényesítő személyi és személyiség-ellenes ambíciói, vagyis az egoizmusa, valamint a félelmei – szorongásai, frusztrációi) által vezérelt, ferde öntudattal és főként: zavaros, vagy laza és felületes erkölcsi tudattal rendelkező és az ennek megfelelő, téves elvárásokkal rendelkező személynek ugyanis már eleve téves alapállás szerint cselekszik és képzeleg! És a vizsgálódásunk szempontjából ez, a sors-teremtő, sors-idéző, mágikus képzelő erőnknek a tudatos kezelése és irányítása a leg fontosabb, mivel egy csalásra hajlamos lélekkel, ezt lehetetlen elérni. Mármint a képzelet és az akarat összhangját, a képzeletnek a problémára, illetve az elérendő célra való összpontosítását! Ezért, nem tudván hatékonyan működtetni a spirituális akaratát és a mágikus képzelő erejét, céljai elérése érdekében, csalnia kell, másokat át kell vernie, sőt: hazudnia, lopnia és hamisítania (sikkasztania, mások vagyonát, illetve a közvagyont látszólagosan törvényesen csapolnia) kell ahhoz, hogy civilizációs és esetleges luxus-elvárásai szerint élhessen, illetve, ahhoz, hogy ilyen nívón lássa el a családját. Különben, az úgymond becsületes munkája után kapott jövedelemből egyszerűen képtelen lenne egy családot eltartani. Persze, nem mindenki rendelkezik vele születetten azokkal a lazán-csalói képességekkel és tulajdonságokkal, amelyek segítségével egy ilyen csalói, szélhámosi mentalitást sokáig jövedelmezően „működtetni” lehet, és az ilyen személyek többsége, előbb – utóbb, ha nem is az egészen szegények, de az inkább a szűkösen élő, a külső természet (eladható árú előállításához a természetből fölösen elvont nyers-anyag) kizsákmányolók és belső természet (egyéni munkaerő) kizsákmányoló-kizsákmányoltak között kötnek ki. – Azért használom így egyben, a kizsákmányoló-kizsákmányolt kifejezést, mert, amiként a Bevezetés a misztikába c. tanulmányomban részletesen is kifejtem ezt, a Marx Károlynak a kizsákmányolás jelenségére vonatkozó tétele, annyiban megállja a valóság-próbáját, amennyiben nem adunk osztályjelleget neki. Konkrétan: a személyi szükségleteitől és egyéni lelki-szellemi struktúrájától (vágyaitól, képességeitől) idegen, öncélú sorozat-termelésben részt vevő ipari, vagy mezőgazdasági munkás is éppen úgy kizsákmányolója a külső természetnek (A természeti környezetének), és a saját természetének: a fizikai és az intellektuális - szellemi képességeinek (Munkaerejének), mint ahogyan kizsákmányolja őt a munkaadója. Marx tehát ott tévedett, hogy a munkásokat ártatlan kizsákmányolt személyeknek tekintette, holott ők is éppen úgy kizsákmányolják és szennyezik és kifosztandó tárgyi valóságnak, megélhetési lehetőségnek nézik mind a természet „nyersanyag-raktárát”, mind a saját munkaképességüket, akárcsak a munkaadó gyártulajdonosok. Vagyis: egyelőre az egész, emberiség, amely az alapszükségleteihez képest mérhetetlen feleslegeket termel és hoz létre, zsákmányolja ki a (külső és belső) természetet, tehát munkás és munkaadó együttesen, és nem csak a munkaadók! A kérdés tehát nem az, hogy miért kell a munka-adónak a munkást kizsákmányolnia, hanem az, hogy miért kell a munkaadónak és a munkásnak együttesen a természetet kizsákmányolnia? Vagyis: miért kell a munkásnak azt a fölösleges értéktöbbletet kitermelnie, aminek a nagyobb részét, a munkaadó, különböző gazdasági és szociális trükkökkel el vesz tőle? – Hát azért az ő természetes szükségletei által egyáltalán nem indokolt plusz jövedelemért, azért a kevésként is fölösleges értéktöbbletért, amit a munkaadó nem vesz el és ami megmarad neki! Persze, az is igaz, hogy mindaz, amit itt erősen sarkítottan leírok, nem fedheti minden árnyalatában a teljes valóságot, hiszen nem csak közvetlen árutermelés útján lehet manapság anyagi javakhoz, illetve az anyagi javak megvásárlását lehetővé tevő pénzhez jutni. De most nem az emberiség globális gazdasági problémáit értelmezem metafizikailag, hanem kulcsot akarok adni azok kezébe, akik föld-karmájuk és más karmájuk jellege és e jelleg sajátosságainak a megismerése segítségével spirituális igényű életet szeretnének folytatni, de az anyagi javak hiánya, azok szűkössége, vagy szeszélyes fluktuációja miatti megélhetési gondoktól való félelmükben, nem képesek az őket „a sárba taszító”, vagyis az önárulás és a személyi korrupció világába „visszahúzó”, vakvágány szerű életformájuktól megszabadulni. A kizsákmányolt és kizsákmányoló tudattal rendelkező személyek tehát, mind ugyanazoknak a természet-kizsákmányolási alapú lételveknek a megtestesítői. Lényegileg azonos, számukra vaktában működő sors- princípiumok és lételvek szerint élnek, és ugyanazoknak a spirituális léterők és erőterek (Kos – Mars, Oroszlán – Nap, Nyilas- Jupiter) a negatív formáit testesítik meg, attól függetlenül, hogy a többséget képező, szegény póluson létező személyek számára az élet alig-alig élvezhető, a rengeteg szűkösség, a mindennapi gondok és az állandó egzisztenciális problémák körében élnek-e, vagy a gazdagok körében. És ez akkor is igaz (Tehát az, hogy azonos léterők és lételvek két ellentétes állapotát testesítik meg.), ha a lényegesen kisebb számban levő, gazdag - pólus képviselőinek minthogyha sokkal jobban menne a dolguk. És anyagilag, tényleg jobban is megy, de én, aki készítettem már jó néhány dús gazdag személy és család számáéra is horoszkópot, garantálom az olvasó számára, hogy a sors-problémáik szempontjából egyáltalán nem megy jobban a gazdagoknak, mint a szegényeknek! Ezért senkit ne tévesszen meg a látszat, és jegyezzük meg, hogy ennek a számban nagyon kicsi, de vagyonilag nagyon gazdag pólusnak a képviselői is, a kegyetlen cinizmusig is elmenő közömbösség álarca alatt, igencsak nagy feszültségeket kénytelenek átélni az akarva-akaratlanul felmerülő erkölcsi problémák miatt, illetve a folytonos lebukási veszélyeztetettségben való létezés idegőrlő lelki és mentális állapota miatt. (A jó mélyre lenyomott, de onnan fel-fel törő és így szűnni nem tudó lelkiismeret-furdalás, illetve az őket leleplezéssel és lebuktatással fenyegető, ellenségektől, ellenséges sorshelyzetektől való szorongás miatt). A teljes nyomorban élők, és az un. megélhetési tolvajok, a kis betörők és az azoknál valamivel intelligensebb értelmi csalók: a piti sikkasztók, illetve azok ellentétei: az emitt - amott a különböző nemzetgazdasági ágazatokkal vagy nemzetközi gazdasági szisztémákkal, és még a politikával is összefonódó, luxusban élő maffia-vezérek, vagy az un. hajléktalanok, nem esnek a vizsgálati tárgykörünkbe, de tudni kell, hogy ők is, az asztrológiában a Kos, az Oroszlán és a Nyilas által, illetve e konstellációknak a gyakorlati életterületei: az I és az V. és a IX. házak erőterei által megtestesített személyi öntudat- és egyetemes léttudat kialakulásával kapcsolatos karmikus sors-programoknak a képviselői (megtestesítői). - Akárcsak a fentebb leírt gazdaság-aktiváló, globális gazdasági üzem-fenntartó és mozgató közösségi csoportokhoz tarozó személyek. (Az ide vonatkozó tipikus mentalitásokról, különböző sorshelyzetekről és életfeladatokról részletesen lehet tájékozódni a Konstellációkról, a házakról, illetve az anyai ági – örökletes - karmikus programokról szóló tanulmányaimban.) Mindezt csak azért mondtam el, hogy azt is tisztázhassuk: sem a globális, un. szabad-piac gazdasági mechanizmusok megértésével, sem az egyéni karmák tanulmányozása révén nem lehet a föld-karmát megérteni, hanem csak és csakis a kettőt együtt vizsgálva vehetjük fel az egzisztenciális problémáink által felvetett kérdések megoldáshoz vezető megfelelő spirituális alapállást. A föld-karma feloldása érdekében, vagyis az anyagi javaknak az életükben való arányos áramlásának az elérése érdekében nem elégséges azt megvizsgálni, hogy a Karmikus pontjainknak a jegy- és házhelyzete által jelzett karmikus meghatározottságaink, vagy a születési Napjegyünk által jelzett nyers személyi tulajdonságainkkal, vagy esetleg, az Ascendensünk Konstellációja által megtestesített, spirituális sors-feloldási motívumokkal mi a helyet? Nem elég az sem tehát ha a gazdasági mechanizmusokhoz értünk, de nem elég az sem, hogy az asztrológustól meg tudjuk, hogy a Bika, a Szűz és a Bak által, valamint a nekik megfelelő I. az V és a IX házak által megtestesített spirituális és gyakorlati életkörökkel minden rendben van-e, a lelkünkben és a képzeletünkben? Mert a Napjegyünknek megfelelő ház erőterét és peresze, az Ascendens által jelölt I. ház erőterét (az azokban található bolygók és/vagy karmikus pontok által megtestesített őserőket és karmikus hatásokat) is éppen úgy meg kell vizsgálnunk, sőt: még a Rák és 4 ház, és a Mérleg és a 7 ház, valamint a Skorpió és a Halak és az azoknak megfelelő 8 és 12 házak erőterét is, és a megfelelő életfeladatok felvállalása által az általuk képviselt szellemi erőkkel is éppen úgy meg kell vizsgálnunk és az általuk megtestesített szellemi erőterekkel és gyakorlati életkörökkel is, kapcsolatba és harmóniába kell kerülnünk, éppen úgy mint az (1)-es pontban leírt, „teremtői-gazdasági” horoszkóp-elemek által képviselt élettényekkel, sors-elemekkel. Mert, amennyiben ez nem történik meg, menthetetlenül az emberiség 85 százalékához hasonló módon, a sorserők magatehetetlen kiszolgáltatottjai leszünk, akár a kizsákmányolók oldalán, akár a kizsákmányoltak oldalán foglalnánk is helyet az emberiség társadalmában. Illetve, a bürokrácia megélhetési lapulói és csalói leszünk, vagy, enyhébb esetekben a szülők, a nagyszülők, vagy a szeretők által kitartottak számát szaporítjuk, vagy a szociálisan eltartottak valamely kategóriájának a képviselői maradunk. Ezekben az esetekben viszont, szó sem lehet a derűs, egészséges és boldog életről, és a megváltotti állapot eléréséről amit Jézus a mennyek országába (mennyei királyságba) való bejutásként jellemzett. Nem elhanyagolható un. asztrológiai oka az anyagi javak megfelelő (elvárt) arányú elmaradásnak az is, hogyha a házastársak közül valamelyik, de főként a családanya, olyan jellegzetesen „zsúfolt” spirituális életprogrammal rendelkezik, amire a személyi horoszkópjában a háromnál több bolygónak, vagy (és) valamelyik Karmikus (Lilith, vagy Sárkányfarok) pontnak a jelentkezése utal. Ez a sűrűn megpakolt horoszkópház-állapot ugyanis, azt jelenti, hogy az illető személynek (házastársnak) egy bizonyos életterületen kiemelten sok tapasztalni valója, illetve tanulni valója és „ráébredni” valója van. Magyarán: nem fejlődhet a személyisége arányosan, addig amíg az illető horoszkópház által megtestesített gyakorlati életkörre jellemző összes életfeladatot nem vállalja fel és nem próbálja meg azt beteljesíteni öncsalás és más-csalás nélkül, tehát elemi tisztességgel és becsülettel, és ezen gyakorlati életfeladatok elvégzése, beváltása közben nem szerzi meg azokat a konkrét (személyes) tapasztalás által kialakuló és létrejövő szellemi-lelki és spirituális tulajdonságokat, amelyek semmilyen más életkörben való tevékenykedés, közvetlen munkálkodás és tapasztalás által nem szerezhetőek meg. Az én volt feleségemnek például, a 8 házban álló, Jupiterrel megerősített Rák-Lilithje által jelzett, általa gondozott és nevelt, sok gyermekes Családban való munkálkodás révén való gyökeres személyi megújhodás volt a leg nagyobb életfeladata, amit a Rák gyakorlati életkörében: a 4. házban és a Halakban álló Sárkányfeje exponenciálisan meg növelt, és ahelyett, hogy a mi jól nevelt és kedves és egészséges gyermekeink között munkálkodva kísérelte volna meg ezeket a Rák karmája által jelzett, gyermekekkel és családdal szembeni feszültségeitől megszabadulva, az ide vonatkozó oldódási képességeit megszerezni, addig álmodozott titokban a családtól való megszabadulás lehetőségeiről, amíg egy fél szerelmes – fél misztikus műbalhé rendezésével, előbb az anyjához, majd az őt és a két hozza ítélt gyermekünket a rendőri –özvegy nyugdíjából eltartani és a gyermekeinket gondozni képes nagyanyjához „menekülhetett”, ezzel teljesen el zárva maga elől a spirituális igénnyel élő személyek számára annyira fontos, anyagi és cselekvési önállósodás, az autonóm személyi tudat kialakítási lehetőségének az útját, hiszen még a gyermekeit sem képes ebben az állapotában az ő nézetei szerint gondozni és nevelni, mivel még ebben is követnie kell az erős akaratú és hangoskodó nagymamája utasításait, akinek nem csak gazdaságilag van teljesen kiszolgáltatva. Holott a szerelmi vágyainak a szabad kiélhetési reménye mellett, az egész menekülést azért rendezte meg állítólag szegény, hogy az én, általa „túl intenzívnek” érzékelt személyiségemtől és attól a szégyentől, hogy képtelen pénzt keresni megszabaduljon, holott én ezt soha nem vetettem a szemére, hanem mindig csak tanácsokat adtam, hogy miket tegyen annak érdekében, hogy ő is az elméleti tudásának megfelelő, azt vissza igazoló jövedelemhez juthasson, és még azt is ráhagytam, ha más óvodába akarta íratni és járatni a gyermekeket, mint ahova én szerettem volna, arról, hogy a természetes táplálkozás és öltözködés elveit megtartva, miként tápláljuk és öltőztetjük őket, nem is beszélve.   Mindaddig tehát, amíg az illető személy, nem hatolt be minél teljesebben és nem végzi ott a dolgát és nem állt ott helyt becsülettel és huzamosan - úgymond teljes mellszélességgel - arra a gyakorlati életterületre, amelyet az illető horoszkópház pontosan megjelöl, és amelyet rendszerint mindenki, akinek ilyen hatványozottan fontos lenne ez, vagy hamis módon él meg, de a legtöbb esetben, inkább el szeretne valamiképpen kerülni reflexszerűen, a fejlődés egyetemes törvénye igyekszik őt meggátolni a tisztességes anyagi gyarapodásban, nem csak azért, hogy ezáltal valamiképpen rászorítsa arra, hogy ebben a kényszerhelyzetében hatoljon be az illető életkörbe, amit el akar kerülni, hanem annak érdekében is, hogy ne fejlődhessenek ki más tulajdonságai és képességei, mint amelyek az ő tényleges személyi integritásához, életereje, rugalmassága, egységes és harmonikus fejlődési és együttműködési készségének, és végül kiegyenlítődési – önmegváltódási készségének a kialakulásához elvezethetik. Persze, a látszat-világ eseményei szerint ítélkező, pragmatikus intelligenciája (az un. józan paraszti esze) és az ezzel, az életnek a megnyerési lehetőségébe vetett (tév-)hite által vezetett ember, a legtöbb esetben képtelen az életében ezt az irányultságot érzékelni és észlelni, és olyan életterületeken törekszik az előrejutásra, ahol valójában semmi keresnivalója nincs, és lehetőleg minél nagyobb ívben igyekszik elkerülni azt az életterületet, amelyben a beteljesülés, az egészség és a megelégedés, a pozitív élet-körülmények várnának rá, persze, némi áldozatos munka, tisztességes helytállás és a kudarcokból való tanulás, vagyis a megfelelő tapasztalatok megszerzése, az inasévek kitartó elvégzése után. Egy közeli barátommal jártuk meg például, hogy évekig nem jöttünk rá az életében időről időre teljesen irracionálisan felmerülő anyagi jellegű válságok és a néha egészen durva módon jelentkező, ilyen jellegű sorsjelzések okára. A barátom ugyanis, maximálisan igyekezett az egyetemes törvényekkel összhangban élni, és az általános életfeladatait is rég óta felvállalta és azok beteljesítésében szorgoskodott. Mégis, időről – időre, erős anyagi gondokkal kapcsolatos válságok álltak be az életébe, holott egyáltalán nem utasította el azt, hogy neki dolgoznia kell mind önmagáért, mind a családjáért, és ugyanakkor a horoszkópjából sem lehetett különösebben nagy, gazdasági javak megszerzésével és azok arányos és spirituális érték szerinti felhasználásával kapcsolatos életfeladatokat kiolvasni. Hiszen mindössze egyetlen, igaz, hogy teljesen támadott, bolygója áll a II. házban. Abból jöttem rá, hogy mi a baj, hogy a gyermekeivel eléggé a modern pedagógiai szempontok szerint bánva, vagyis a kellettnél engedékenyebben, azok egyre követelőzőbbé, szeszélyesebbé és hangosabbá - zajosabbá váltak, és én azon kezdtem gondolkozni, hogy mire fog jutni a barátom, ha megérkezik életébe a harmadik gyermek is, akinek a születése egyre inkább közeledett. És akkor jöttem rá, hogy ezt a folyamatot le kell állítani drasztikusan, különben a barátom családi életére és sorsára nagy veszélyek leselkednek, hiszen neki 4 bolygója van a XII. házban, vagyis a maximális és minél hosszasabb nyugalom, a csend, a csendes elmélyülések, a külső ingerektől mentes, kreatív magány életkörében. Ezt a nyugalmi és csend-állapotot, viszont még egy félórára sem lehet elérni, három, túlságosan szabadjára engedett, egymással folytonosan civakodó, szüleikkel követelőzőn, durcásan, szeszélyesen, és néha még hisztériásan is viselkedő gyermekkel. És akkor jöttem rá, hogy, hát persze, az időről időre jelentkező anyagi válságok azért állnak elő ebben a családban, mert a barátomnak egyszerűen nincs ahogy „megtalálja magát” e zajos és zaklatott családi körülmények között. Nincs ahogy az ő mágikus erejű életképzelete, az ő spirituális programja szerint, pozitívan „működjön” a személyisége és a teremtői képzelete. És ahelyett, hogy pozitív sorskörülményeket idézzen be a teremtő képzelete a saját életébe és ez által a családja életébe, ez a képzelet, a számára belső zaklatottságot okozó családi körülmények között szorong, vagy össze – vissza csapong és, olyan negatív külső körülményeket hoz létre, amelyek egy alkalommal még a családi fészek integritását: a lakásuk fizikai létét is veszélyeztették. Azonnal szóltam nekik, hogy amennyiben azt akarják, hogy több, egészen a fenyegetettségi állapotig elmenő anyagi krízist nem akarnak maguknak beidézni, elsősorban dobják el nagyon messzire a modern gyermekpszichológiai elveket és a hagyományos gyermeknevelési módszerekkel, akár a testi fenyítés alkalmazásával is, csendesítsék le és szoktassák emberi viselkedéshez a gyermekeiket, majd, ezzel együtt és némi lakásberendezés módosítással, ügyeskedjenek úgy, hogy a barátom számára biztosítsanak napi két – három órás, belső figyelem elvonó ingerektől mentes, nyugalmi és csend-állapothoz való jutási lehetőséget. A pozitív eredmények, ha nem is azonnal, de egy kis idő elteltével megjelentek, annak ellenére, hogy a család egy új „zajkeltő forrással”: az egészséges újszülöttel növekedett.       IV. Az első szülötti jog gyakorlási képessége és egyéb, anyagi bázis-termést lehetővé tevő, illetve azt gátló okok.   Amennyiben a lét eme két oszlopához tartozó viszonyok (Gyermekáldás – család – szülői szerepkör egy felől, egészségesen ki érlelt és így is érvényesülő személyi öntudat és akarat másfelől) és viszonyulások szempontjából megértettük az anyagiak kérdését, feltétlenül meg kell említenünk és fel kell még térképeznünk, néhány, a keresztény vallás által is gyakran emlegetett un. misztikus elemet is. Ilyen pl. a teremtői – megváltói azonosságtudathoz kapcsolódó un. első szülötti jogunk gyakorlási lehetősége (annak a belső erősödésből, vagy önárulásból következő megléte, vagy hiánya). És ilyen a szoláris princípiumhoz való helyes viszonyulást is felülírni képes, illetve azt pozitív vagy negatív hatásaiban lényegesen felerősíteni tudó, helyes, vagy gyengítő és a legtöbb esetben ezt a férfias pincípiumot teljesen semlegesíteni képes, helytelen családanyai magatartásnak a mágikus hatásai. (Amennyiben nem vettem volna észre és nem tanulmányoztam és nem írtam volna le ezt a jelenséget például. ti., azt, hogy a feleségem ide vonatkozó sors-szövet bontó asztrális tevékenysége szegénységben tartja a családot, ha nem kezdek hit-erősítő személyes imádságokat írni és hangosan hangszalagokra felmondva, azokat alvás előtt, vagy fürdés közben vissza hallgatni, máig szegénységben élnénk.) És ilyen lehet a helytelen, vagy helyes (Ragadozói, vagy nem ragadozói.) táplálék fogyasztásának (A húsfogyasztásnak - nem fogyasztásnak) a következménye, és ezen un. „misztikus” (tehát igen finom és majdhogynem követhetetlenül összetett) okoknak és más, ide vonatkozó, vagyis az anyagi javak meglétét vagy hiányát (mágikusan) előidéző spirituális és kauzális okoknak, az igen összetett és együttható problémaköre is. De ilyenek pl. a spirituális megtisztulást szolgáló (pszichológiai, vagy modern - ezoterikus kifejezéssekkel: a tudattalan legfinomabb rétegeit, vagyis az aura 5, 6 és 7 rétegeinek a megtisztítását szolgáló), mély bűnbánattal társuló, szellemi vezeklések elmaradása, illetve a személyi tudatunk és a kauzális énünk közötti gyors és pozitív kapcsolatot szolgáló hálaadás elmaradása is.   Kezdjük tehát az ismételten a Szoláris princípiumhoz tartozó, első szülötti joggal, amiből a többi motívum is következik. Ez nem más, mint az embernek abból a léthelyzetéből (Hamvas Béla fogalmazásában: világhelyzetéből) eredő teremtői (mágikus) képessége, amit a Véda többszörösen és egyértelműen elmond és elmagyaráz, és amire a Bibliában is találunk egyértelmű utalásokat. (Amit viszont a régi farizeusi alapállás és a mai farizeusi keresztény dogma-értelmezés és júdási mentalitás elutasít. És, ami miatt a Sanhedrin – a zsidó főpapok gyülekezete – kimondta két ezer évvel korábban Jézusra a halál-ítéletét.) Ez pedig nem más, mint az, hogy minden egyes ép elméjű (- Figyelem, ez fontos előfeltétel!) felnőtt személynek, amíg csak él és vallásától és bőrszíntől, vagy születési helytől való különbözésétől függetlenül, létezik egy igen finom szellemtudat-azonossága, nem csak a teremtővel (Istennel), hanem a teremtő-állapoton túli ősléttel és ősforrással: az abszolútummal is. (Persze, ugyanúgy rendelkezik az abszolútumot megzavaró, azt, az abszolút biztonság- és nyugalom-állapotából kimozdító és összezavaró Lilith nevű, negatív őserővel is, de most éppen azt vizsgáljuk és azt próbáljuk be bizonyítani, hogy elsősorban nem ez a negatív kauzális (karmikus) kapcsolat rendszerünk jellemző az emberrel, hanem a felébredéséig, mindössze általa van öntudattalanul és önkéntelenül vezérelve. Egészen pontosan azt, hogy a Lilith nem képes bennünk teljesen elnyomni a spirituális lényegünket: az abszolút-kapcsolatunkat és a teremtői – önmegváltói képességeinket, csak akkor, ha valamilyen, az embertársaink, élettársunk, gyermekeink, vagy önmagunk ellen elkövetett vétek miatt, ez a kapcsolat erősen elgyengül és végül használhatatlanná válik.) Ezt, a személyi tudatunkon belül, illetve azon felül, de bennünk (is) létező egyetemes (abszolút) léttudattal való közvetlen kapcsolatot, sőt: személyi tudati azonosságot, a Sinai hegyen történt megvilágosodását követően, Mózes úgy fogalmazta meg, hogy az Úr (A legfőbb törvény!) megjelent előtte égő csipkebokor formájában és megnevezte önmagát úgy, hogy: VAGYOK AZ ÉN VAGYOK. Vagyis: Mózes abszolút személyi tudata az egyetemes léttudattal azonos! Máshol azt mondja, hogy az Isten megteremtette az embert az ő képére és hasonlatosságára. Vagyis: az ember, mint egyedüli lény, akiben a teremtői képességek (A mágikus imagináció ereje) jelen vannak és szabadon „működnek”, az Istenhez hasonlatos (Igazából: vele azonos). Jézus viszont tovább megy, és azt mondja, hogy Én az atyával (A teremtő-megváltó spirituális ősalappal) egy vagyok. És: Ő bennem van és én benne vagyok. De egy szóval sem mondta, hogy ez kizárólag vele van így, és mások (Más, spirituálisan megvilágosodott személyek) nem mondhatják el ugyanezt magukról! Vagy azt, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!” - Ez a lényegi azonosság és az első szülötti jog egyetemes teremtő törvényének a kinyilatkoztatása! Ezt adta el Ezsau képletesen egy tál lencséért és ennek az elsődleges lényegi azonosságnak létezését és logikáját nem értette meg Jézus életében sem Júdás, sem a tanítványok. Pedig Jézus már több megjelölést (Definíciót) is ad erre a lét-tényre: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet.” És: „Én az atyától jövök és az atya bennem van és én az atyában vagyok.” Annak érdekében, hogy a farizeusi gondolkozáshoz szokott embertársai és főként a főpapok ne botránkozzanak meg ettől, a számukra „meredeknek” számító gnosztikus tanítástól, vagyis a főpapok által az akkori pornép - zsidóság számára rejtélyes titokként kezelt abszolút azonosság tényének a felfedésétől (Ami pl. az indiai metafizikában való jártasok, a beavatottak számára már akkor is egyértelmű volt.) Jézus, Isten fiának nevezte magát. De nem csak magát, hanem mindenkit annak nevezett, és a tanítványait erre az egyszerű tényre próbálta rávezetni, ráébreszteni, de hiába. A főpapok viszont ettől a titok-kiszolgáltatástól is begerjedtek és mindent meg tettek annak érdekében, hogy elhallgattassák, hiába idézte Jézus a Zsoltárokat, ahol ugyancsak meg van írva, hogy mindannyian az Isten (közvetlen!) fiai (és lányai: gyermekei!) vagyunk. Ebből a lényegi, abszolút azonosságból következik tehát, mindannak a misztikus kinyilatkoztatásnak az értelme, amit a vallásos miszticizmus és szentimentális mitológia később elhomályosít és végül, a lényegi (gnosztikus) tartalmaitól megfosztva, üres és ócska, vallásos kellékké és színpadi szólammá hatástalanít: „Kérjetek és adatik….” Ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek holnap, vagy holnapután …, mert a (Bennetek levő) ti Atyátok (A természetben páratlan intelligenciátokkal egybekapcsolt Isteni-mágikus képzelőerőtök.) nem lát-e el mindeneknél jobban titeket?” Az első szülötti jog tehát a az abszolútummal és az abszolút teremtővel való közvetlen kapcsolatunkból, a vele való lényegi azonosságunkból, a teremtői – megváltói azonosság-tudatból következik. Vagyis abból, amit a Nagy Constantinus által kanonizáltatott, dogmatizáltatott és szekularizáltatott kereszténység elvett, amitől az megfosztotta a híveit, az által, hogy Jézus –képzetét, a szenteket és a papokat az ember és annak a saját (abszolút!) tudata közé ékelte mint közvetítőt és mint közbenjárót. (Ezért szélhámosság spirituális szempontból az ázsiai származású Sri Chimoy féle újvallás is, mert az új „spirituális mester” annyit tesz csupán, hogy misztikus kecskebukáival, Jézust leveszi a „közvetítői” polcról és saját magát beteszi közvetítőnek a tanítványai és az általa Supreme-nek nevezett abszolút léttudat közé.) Az első szülötti jogról való lemondás általános mozzanatát a Biblia az Ézsaú és a Jákob közötti versengés mitológiájában örökíti meg. Az első szülötti jog tudata és gyakorlása nélkül, az ember óhatatlanul az alárendelt, Júdási – fausti spekuláns logika szerint kénytelen élni és gondolkozni, bármilyen vallású is lenne, és pláne, ha ateista. Ez a szükségképpen fellépő ragadozói és Júdási és fausti gondolkozás, jellemző ma a szekularizált kereszténység táptalanján létrejött nyugati civilizációban és ez vezet folytonosan a szükségképpen létrejövő politikai és szociális zavargásokhoz is. Ezzel homlokegyenest szemben áll a Krisztusi – első szülötti – öntudatnak megfelelő élet-logika, amely a kauzalitástól idegen, külső elvárásoktól és külső ellenség-képzetéről lemondva, derűs nyugalomban felvállalja az egyéni és az általános életfeladatokat és így folyatja az életet. Ezt az állapotot, jobban mondva, ennek az abszolút azonossági tudat-állapotnak a bizonyos számú személyek általi elérését jelenti egyébként a Krisztus második eljövetele is, és semmiképpen nem a Názáreti Jézus Jean Michel Zsare zenéjére történő, felhős egekből való színpadi leereszkedését, vagy a reinkarnációját. Jézus tehát ezt, az elsőszülötti tudatukat szerette volna visszaadni az embereknek (Amit az Ézsau és a Júdás által megtestesített, spekuláló emberiség eladott egy tál lencséért.) és, amiként azt Hamvas Béla a Bizánc című esszéjében és Kereszténységről szóló tanulmányaiban részletesen leírta, az újfarizeusok, az egyház intézményesítését célzó bizánci és római teológusok, éppen ezt lopták ki az eredeti tanításokból.   Az elsőszülötti jogról szóló felismerésemet, vagyis annak a mély metafizikai értelmét, a Medárda lányunk születése után néhány nappal, a gyermek születése helyén: a Csíkszentkirály fölötti Bakó-Nyaka nevű Hargitai dombtetőn mondtam el 1989 július végén, de sajnos akkor nem tudtam mindazt, amit a következő évek család-gazdasági tapasztalata nyomán kellett kikövetkeztetnem. Nevezetesen azt, hogy a női tudattalan-világ mágikus ereje, a női, és főként a családanyai képzelet mágikus ereje százszorosan nagyobb a férfiakénál, vagyis a családapa mágikus képzeleténél. És mindemellett azt, hogy ezen mágikus erejű képzeleti képességük ellenére, az elsőszülötti jogot a nők kevésbé tudják realizálni mint a férfiak. (Az édesanyja káros befolyásának kiszolgáltatott öntudatú volt-feleségem pl. egyáltalán!) És azt is csak abban az esetben, ha orvosi segítség nélkül, tehát önálló teremtőkként és nem a szülészorvosok által magatehetetlenné tett, az orvoknak és a szülész asszisztensek által szerencsétlen növényi állapotba süllyesztett, megalázott és fájdalomcsillapítókkal, zsibbasztókkal, altatókkal elkábított, vagy kikapcsolt tudattal szülik meg a gyermekeiket. Ennek az, egyelőre világ szinten is, többnyire negatívan működő mágikus hatású, és inkább női (családanyai) jellegű képzelő erőnek a létezése viszont, egyértelműen azt jelenti, hogy egy családon belül, a nők – az anyák! – tudatos, vagy tudattalan, de a legtöbb estben zavart, vagy negatív képzeletvilága, teljesen felülírja és semlegesíti a férfi (családapa) azon spirituális törekvéseit, hogy tisztességes munkájával legyen képes eltartani a családját. Vagyis úgy, hogy közben ne kelljen részt vennie sem a személyi struktúrájuktól idegen munkát végző kizsákmányolt-kizsákmányolók örömtelen és megváltás-ellenes tevékenységében, sem az előbbieket munkáltató, vezető, mozgató, aktiváló, motiváló, szórakoztató (a termelő – zsákmányoló kizsákmányoltak figyelmét és teremtői tudatát szétszóró, annak létrejöttét akadályozó) kizsákmányolók és politikusok tevékenységében.   Jóval az Enikő lányunk halála után, az Etelka születését követő időszakban, amikor már az addig (3,5 éves koráig!) makkegészségesen fejlődő Medárda lányunk kezdett néha-néha erősen magas lázzal járó hűléseket „felszedni”, akkor figyeltem fel arra a jelenségre, hogy amikor – Később derült ki, hogy mindig az olyankor körülötte legyeskedő édesanyja befolyására. - a feleségem szegénység-okozó tényezőkként gondolt a gyermekekre huzamosabb ideig, azok erősen megbetegedtek (meghűltek). És közvetlenül azt követően, hogy a gyermekeket kiszedtem a magas lázzal járó hűlésből, feleségem is ágynak esett, majd a lábadozása idejében és néha azt követően néhány hétig, rendszeresen beköszöntött hozzánk a szegénység. Az anyai, családanyai negatív tudattalan képzeletvilág zavaraihoz és feszültségeihez köthető gyermekbetegségi okok leírását és metafizikai indoklását – értelmezését (az egész jelenség kauzális értelmezését) részletesen leírtam a Betegségek Spirituális Okairól szóló és a Tisztánlátás c. tanulmányomban. A feleségem befolyásolásával a gyermekeink egészségét károsító (És később, a Medárda és a Turula életét is veszélyeztető!) anyósomnak a lányának jót-akaró, de végül is, mindig boszorkányosan veszélyessé sikeredő tevékenysége gyökeres meggátolási kísérleteimnek a történetével együtt. Tehát nincs amiért itt megismételnem magam. Tény az, hogy erre, a metafizikus - asztrológusi öntudatomat többször is a romokba döntő jelenségre egyre határozottabban felfigyeltem. (Nehezen tudtam elfogadni ugyanis azt, hogy a rengeteg – sokszor estétől reggelig tartó – munkám ellenére, a pénzkeresetem annak van alárendelve, hogy a feleségem mennyire támadja vagy nem a családanyai mivoltát, illetve a tehernek érzett gyermekeket.) Majd ugyanezt a jövedelem-hullámzási jelenséget, a társaimmal együtt, mind a saját családjainkon belül, mind a hozzánk horoszkóp-értelmezésért forduló személyek sors-történetében megfigyelhettem. Tehát, a kezdeti gyanúmra és az erősödő feltételezésemre egyértelmű, asztrológusi visszaigazolásokat is nyertem. El egészen odáig, hogy ma, amikor az irracionális leszegényedés rémétől több éve, hogy meg szabadultam, sőt: amikor a feleségem családelhagyása után, a kiváló szaktudásomnak és minőségi munkámnak megfelelően, végre el kezdem gazdagodni, ki merem jelenteni azt, hogy rengeteg olyan család, ahol a férj, vagy a férj és a feleség is tisztességes egyszerű munkából igyekszik a család anyagi szükségleteit fedezni, mindössze azért szenved anyagi szűkösségben, mert a családanya, öntudatlanul és önkéntelenül, család- és gyermekellenes képzeleti tevékenységet végez. Illetve azért, mert úgy érzi, hogy neki több munka és fáradozás jut osztályrészül a férjénél, hogy „elszívják” az energiáit a gyermekei, vagy a személyisége el van nyomva a férj által, vagy valami másért orról és neheztel arra, esetleg az egész sorsára és a sorsán keresztül persze, az Istenre. És persze, mindezt nem nyíltan, a férjjel – családapával – veszekedve, pörlekedve teszi, tehát az egész ellenséges mentalitás ott marad elrejtve a tudattalanjában: az anyai teremtőerővel rendelkező képzeletében, akárcsak az én volt-feleségem esetében is, annak ellenére, hogy kiváló metafizikai ismeretekkel rendelkező asztrológusként, nagyon is jól tudta ő, hogy miért történik mindez! Ilyenkor a férj bármit is hetet, mert amennyiben nem végez olyan erős és pozitív mágikus tevékenységet, amely semlegesítheti a felesége – élettársa önkéntelen, vagy fél tudatos sors-szövetbontási tevékenységét, nem lesz képes a család számára a mindennapi betevő falatnál és más elemi szükségletek kielégítésére elégséges javaknál többet előteremteni, ha megszakad akkor sem. Illetve, ha két műszakos munkavégzés árán mégis sikerül valamit pluszba előteremteni, azt előre nem beszámított, nem látott, körülmények és szükségletek kielégítése miatt (A család valamely tagjának betegsége, baleset, vagy nagy mértékű számlaemelés, stb.) úgy is ki kell majd valamiért (Hosszak kezelést igénylő betegség, baleset, nem várt adó-számlák hirtelen növekedése és szaporodása, stb.) fizetni. Mindaddig, amíg a családanya nem hajlandó megszabadulni a fent leírt sötét képzeteitől és az apával szembeni versengési, haragvási, családvezetői - ambícióitól, semmi remény nem marad a család anyagi helyezte javítására, persze, a nagy mértékű sikkasztáson, csaláson, lopáson, szélhámoskodáson, és kívül. Ilyenkor szoktak egyes családok kamatozó kölcsönök felvételével, és más adósságok halmozásával, az adósságok ördögi körébe bekeveredni, hiszen a környezeti pozitív példákat véve alapul, normális lenne, hogy a család anyagi jövedelmei növekedjenek. De amennyiben a családanya folytonos negatív szellemiségben maradva (indokolt, vagy indokolatlan, de mindenképpen értelmetlen duzzogás, puffogás, mosoly-szünet, haragszomrád-játékok és nyílt, vagy rejtett neheztelések, finom mérgelődések), mentális és asztrális blokkokat gyárt és erősít folyton – akár öntudatlanul és önkéntelenül is, de – elűzi az anyagi javak áramlását: az áldást a háztól. Ilyenkor képzelik azt nagyon sokan, hogy el vannak átkozva és keresik a misztikus magyarázatot a gyanúsan ismétlődő és irracionális jelenségekre. Jó ha olyan asztrológushoz fordulnak ilyenkor, aki ezeket a téves mentalitásokra utaló háttér-információkat a születési képlet alapján pontosan és részletesen kiderítheti és megnevezheti, a bolygók és a karmikus pontok házhelyzete és fényszögei szerint, és külön életterületenként és gyakorlati életfeladat-részenként árnyalhatja, és személyesítheti. Rossz, ha misztikus szentekhez, egzotikus gurukhoz, ördöngösökhöz és vajákosokhoz, és gondolatolvasó, vagy „semmiből kitaláló” táltosokhoz és más, misztikus csodabogár-kozmetikus „tisztánlátókhoz” fordul, akik az ártó szellemeket, vagy más személyek átoktevési és más jellegű fekete-mágikus tevékenységét (Vagyis, ha misztikus módon is, de megint csak valamilyen külső ellenséget és nem a személy megigazodása és megváltódása – boldogulása érdekében munkálkodó felettes Énjét. – Lásd az Astrologosra is feltöltött regényem V. És XIV fejezetét.) teszik a jelenségért felelőssé.   A harmadik „misztikus” magyarázat az anyagi bázis megingására, vagyis arra hogy az anyagi javak és általában az anyagi energiák miért szóródnak szét a családban, a köztudatban az anyós-viccek által megtestesített „áldatlan állapotok”, amiért persze, nagy hiba lenne egyedül az anyósokat okolni. Hiszen az anyaságra, a megfelelő ünnepnapokon az egykéző anyák „hősies” helytállását és „rendkívüli szeretetét - gondoskodását is egekig magasztaló, az egy szem, vagy két szem gyermeküket „különös, önfeláldozó gonddal” nevelő anyák ferde-istennői szerepére vonatkozó, vastagon buta és szentimentális, és szellemtelen is Istentelen és megváltás-ellenes, irodalmi, politikai és főként média-hazugságok mind -mind a felnőtt gyermekeik mellett „szereptelenné” vált, tehát fölöslegességi-tudatú személlyé alacsonyodott, szerencsétlen nőket és férfiakat hozza téves anyai és rossz apai helyzetbe. Nem csak az anyagiak szempontjából, de semmilyen más szempontból nem lehet áldásos annak a családnak az élete, ahol a tényleges családanya (A fiatal, vagy középkorú: gyermekeket szülő és azokat közvetlenül gondozó, azok egészségéért és fejlődéséért közvetlenül felelős feleség!) nem áll a család központjában, vagyis, ha nem ő a család szíve (A férj-családapa mellett, aki a család feje kellene, hogy legyen.), hanem az anyós, vagy a saját édesanyja (bármelyik félnek az édesanyja.). Az, az áldatlan állapot, amikor a „tapasztaltabb” nő, aki esetleg még a fiatal, vagy a középkorú családdal is lakik és, ahelyett, hogy az ő korának és polgári állapotának megfelelő szerepkört töltene be (Pl. 63 éves kora után, kizárólag csak spirituális élet különböző formáit gyakorolná, ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozna.) nem csak, hogy bele merészel szólni – kotyogni – a család dolgaiba, hanem egyenesen vezetni, vezényelni is akarja azt. Arról a szerencsétlen helyzetről nem is beszélve, amikor egyenesen parancsolgat és a felnőtt menyét, vejét, lányát, fiát akarja nevelgetve irányítgatni mintha az még gyermek lenne. Ez rendszerint azokkal a férfiakkal és nőkkel történik meg, akiknek a Rákban, vagy a IV. házban több negatív bolygó, illetve, a Sárkányfarok, vagy/és (És pláne ha!) a Lilith található, illetve, akinek ezekkel együtt, vagy ezek nélkül is, erősen támadott a Holdja. De megtörténhet az Oroszlán, vagy a Nyilas karma esetében is, amikor a társadalmi – közösségi irányító – szerepköréből kiesett (Nyugdíjba ment, vagy leváltott) anya, az anyós, az apa, vagy az após más alárendelttel nem rendelkezvén, a felnőtt gyermekén – gyermekein, vagy menyén – menyein (leggyakrabban!), vején fölötti uralkodásban, vejein kísérli meg a hatalom édes ambróziáit szürcsölgetni. Nyilas és Bak karakterek (karmák) esetében, az uralkodás édes méze mellett, a saját személyéről alkotott pozitív képének a további élesítése is szerepet játszik általában: „Hogy milyen jó anya – anyós/após vagyok én, mennyi jót vagyok képes tenni még mindig a gyermekemmel – gyermekeimmel, menyemmel stb., és persze: unokáimmal, akikért még az életemet is képes vagyok feláldozni.” Ezek a tipikus „anyósi” élethelyzetek egyébként, mindig azt jelzik, hogy az illető házaspár felei, főként a fiatal feleségek, családanyák, vagy jövendő családanyák, képtelenek a saját képzeletükbe az ősanya spirituális képzetével kapcsolatot teremteni és azzal azonosulni. Azt tehát, hogy számukra még mindig az ő édesanyjuk képzete jeleníti meg a tudattalanuk mélyrétegeiben az anya képzetét, akkor is, ha ők akár már két, vagy három gyermeket is szültek a világra. Persze ez, a férfiakkal, fiatal férjekkel – jeleni, vagy jövőbeni családapákkal is így van ez, de a helyzet valamivel bonyolultabb: Egyrészt képtelenek az anya ősképét kivonni a saját édesanyjuk személyéből és áthelyezni a feleségükbe, létező, vagy jövendő gyermekeik édesanyja személyébe, másrészt, a saját felnőtti és az ennek megfelelő családapai szerepkörüket sem képesek felvállalni teljes mértékben. És ahhoz, hogy a saját anyjukat, vagy a feleségük édesanyját illessék az ősanyának megfelelő tisztelettel, még az sem kell, hogy az anyával, vagy az anyóssal egy födél alatt lakjanak. Jól ismertek azok a fonák, helyzetek, amikor a férj nem az élete legfontosabb szereplőjével(!), feleségével: gyermekei anyjával beszéli meg a legfontosabb dolgait, hanem az édesanyjával, sőt, némely esetben az anyósával! Azokról a groteszk esetekről nem is beszélve, amikor még ebédelni és esetleg vacsorázni is az ily módon szereptévesztésbe került anyukához jár vissza, aki természetesen a legnagyobb örömmel hozza meg a drága fiáért ezt az anyai áldozatot. (Az igazi áldozat persze az lenne, ha azonnal és maradéktalanul és fellebbezési lehetőség nélkül visszakergetné a feleségéhez és az igazi, a házasságkötés aktusával általa alapított családjához!) És főként, ha a drága kisfia etetése közben a konkurencia irányába: a menye irányába is elhelyezhet a fia lelkében egy-két negatívan ható, időzített aknát. Persze, a fiatal feleségeknek és családanyáknak a férjük elleni panaszát még nagyobb örömmel (Sőt: mennyei gyönyörrel) hallgatni kész, nagylányos anyósoknak a jótékony célokkal végrehajtott, de végső eredményeiben mindig családrontó tevékenységéről is rengeteget lehet írni, de a jelen tanulmánynak egyáltalán nem célja ez. Ámbátor azt sem árt itt megjegyezni, sőt, kiemelten felhívni a jelenségre a figyelmet, hogy a megtermékenyülési képtelenségek jó részénél is felmerül ez a lehetőség, mindamellett a néhány biológiai és rengeteg kauzális-spirituális ok mellett, amelyeket egyedül a személyi horoszkópokból lehet kiolvasni teljes pontossággal (és biztonsággal). És persze a legfőbb ok mellett, ti, hogy az illető személy (vagy személyek) karrier-építés, ház-építési, szülői szerepkörre való megérésre való várakozás (Nem tudom, a pszichológusok tanították-e meg erre a nagy szamárságra a mai nőket, de a volt feleségem hallgatott olyan pszichológus nő által tartott előadást, ahol az illető szakember azt állította, hogy a mai nők csak 26 – 28 éves korukban érnek meg az anyai szerepre.) és más szempontok miatti halasztgatás miatt, kifutottak – nem is annyira a biológiai időből, hanem az anyai állapot egészséges átélésének a spirituális határidejéből is. A 21 - 28 év: az érző lélek kialakulási periódusa ugyanis a Szaturnuszi fejlődési ciklusok szerint. Ez tehát a nők – anyák – számára a gyermekek megszülésének a legalkalmasabb periódusa, nem csak biológiailag tehát, hanem spirituálisan is! A férfiaknak a komoly családapai szerepkörre való megérésének az alkalmassági periódusa az mindenképpen az értelmi lélek (28 - 35 év) és főként a felelős lélek (35 - 42 év) kialakulása utánra tehető. E miatt, az időperiódusok eltolódása és felborulása miatt is, lehetséges az, hogy az anyósok és apósok, vidéken még a kellettnél fontosabb szerepet kapnak a ma még egyáltalán összeálló modern családokban, amennyiben a fiatal házasok, különböző indokkal és űrüggyel el nem menekülnek egy más földrajzi tájra e szerencsétlen perspektíva kialakulási lehetősége elől. Ugyancsak más témához kapcsolódik, de mivel azt is tudom, hogy a pénz és az anyagiak kérdésköre ma sokkal több embert izgat, mint amennyit az ide vonatkozó karma – számarány és mérték szerint kellene (Életünknek és az összemberiségnek csak egy negyed részét kellene hogy e témakör foglalkoztassa. Vagyis: a gazdasági tevékenységen keresztül elérhető spirituális fejlődési életfeladatok ellátása az emberi össz karmának egy negyedét ha képezi, és ennyit is kellene lefoglaljon a horoszkópokból kiolvasható szerepkörök és gyakorlati – spirituális feladatok szerint.), hát azt is elmondom itt sebtében, hogy azért sem csoda, ha a többi égető lelki-szellemi és spirituális probléma mellett, a mai családokban a gyermekvállalás a természetellenes határokig ki van tolva. Mert kb. 100 éve (Amióta a szülőanyákat a humánus szülészorvosok el kezdték megszabadítani az egészséges utódok –szülésének a feltételét jelentő szülési fájdalmaktól), senki, sehol, sem szülő, sem semmiféle intézmény nem nevelte, és nem neveli, nem oktatja, nem készíti a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai gyermekeket a férji és a feleségi, illetve (és ami az előbbiektől elválaszthatatlan!) a családanyai és a családapai életfeladatokkal való megbirkózásra! Ezeknek a feladatoknak a minél helyesebb – egészségesebb betöltésére, elvégzésére. Holott, életünknek a legnagyobb periódusát betöltő feladatairól, az életünk legfontosabb feladat-köréről és legfontosabb spirituális fejlődési lehetőségéről van szó! A témánknál maradva tehát: a lényeg az, hogy az imént leírt anyós-após szindróma is komoly szerepet játszhat a család anyagi helyzetének az ingadozásában, irracionális beszűkülésében.   És ha ezt is letudtuk, akkor eljutottunk az életenergiák és az anyagi energiák legfontosabb elszívó-okához, okaihoz jutottunk: a Szűz által megtestesített rendeltetési logikával, vagyis a szent szellem logikájával ellentétes magtartáshoz: a külső és a belső csalás, a más- és mások csalása és az öncsalás motívumához, a lelki és szellemi kábulathoz ész az önámításhoz, az általános korrupció jelenségéhez. Mindaz, ami ide vonatkozik spirituálisan, az a hétköznapi tapasztaltaknak látszatra ellentmond. Hiszen azt látjuk hétköznapi gyakorlatban, sőt: a reflektorfényben és a nyilvánosság színpadán működő közéletben és a politikában is, hogy aki csal, vagyis aki tudatosan ámít, a köztörvények ellentmondásosságát és gyengeségét, illetve az embertársai naivitását, vagy jóhiszeműségét kihasználva, azokat átveri, vagy szemtelenül megrövidíti, sőt: annak aki egyenesen sikkaszt vagy szemtelenül ellopja a közvagyont (bundázva privatizál), lehet zavartalanul luxusban élni, miközben a becsületesnek meg nem. Azt, hogy a pragmatikus morál szempontjából, magát becsületesnek képzelő, a tisztességes munkából megélni, illetve családját fenntartani akaró személynek, aki nem ébredt rá a spirituális valóságra és nem ismeri a saját sorsprogramjából következő „kötelező” személyi feladatokat és magtartásokat, miért kevés a pénze, amikor logikus számítások szerint több kellene, hogy legyen, a korábbiakban letárgyaltuk. És azt is, hogy azok, akik sikkasztottak például, vagy más átverés, vagy „hivatalos csalás” segítségével alapozták meg a mesés gazdagságukat, nem lehetnek boldogok, még akkor sem, ha előre, illetve felfelé menekülnek a társadalom csúcsaira, mint pl. Magyarország bal oldali miniszterelnökei, ahol nem lehet már őket elkapni és bezárni, mint a náluk kevesebb tehetséggel rendelkező szélhámosokat. De mondom, hogy ez csak a látszat! Mivelhogy mindenütt, minden státuszban működnek az egyetemes törvények. - Gyakorló asztrológusi tapasztalatból is mondom, nem csak metafizikai tisztánlátóként, hogy Gyurcsány Ferenc például, most sokkal nyugodtabb – tehát valójában boldogabb – lehetne, ha a tizenvalahány évvel korábban elkövetett közvagyon-csapolásaiért (sikkasztásaiért) börtönben pihenhetne. Sokkal inkább kényelmesebb, sőt: talán gyakorlatilag is jobb lenne ott neki, mint itt kint, állandóan a parlamenti immunitás megszerzése és megtartása érdekében szerepelve és intrikálva, ügyködve és olcsó világi sikerek fenntartó és megtartó erejében reménykedve és végül is mentálisan rettegve élni „szabadon”, amikor az elkövetett gazdasági vétkeire ráadásként, alantas hatalmi ambícióinak a foglyaként, a közutálat légkörében kénytelen a politikusi szerepét tovább játszani. Nem tudva, hogy mikor lázad fel akkora tömeg ellene, hogy a kormányát megdöntse, hogy mikor buktatja le végképpen valamelyik párt- és bűntársa, vagy a sors kezeként, mikor kapja célkeresztbe egy bomlott elméjű leszerelt távcsöves, vagy éppenséggel egy olyan érdekcsoport által bérelt gyíkos, amely érdekcsoportot eddig ő kiszolgált, de amely számára a sok lelepleződés után, már kellemetlen figurává vált. De ne menjünk Gyurcsány Ferencig. Ő, ha nem is egy kivételes (Hiszen nem ő az egyetlen Európában, aki közönséges sikkasztóból, szélhámosból, sőt: banditából államfővé lett!) de mindenképp szélsőséges eset. Jól termelő, patinás gyárát visszakapó régi gyártulajdonosnak a velem egy idős fiával is találkoztam, aki tehát semmiféle jogtalanságot nem követett el annak érdekében, hogy meggazdagodjon, de mivel kihagyta azokat a tapasztalatait, amelyek szellemileg őt képessé tették volna arra, hogy egy ekkora vagyon kezelése – működetése mellett felelősségteljes családapai szerepkörének is meg tudjon felelni, az ugyancsak úri családból származó bécsi felesége, úgy otthagyta az apjától átvet gyárával együtt, hogy a három közös gyermeküket is elvitte Ausztriába. Pedig a három gyermeket szülő feleség nagyon szerethette őt a kapcsolatuk elején (Mielőtt a férfi örökösből, gyártulajdonossá vált volna!), ha képes volt érte Bécset ott hagyni és nem csak magyarul, hanem románul is megtanulni! Ismervén mindkettőjük horoszkópját - én idejében figyelmeztettem a gyáras férjet arra, hogy szánjon több időt a feleségére és a családjára, ha a válást el akarja kerülni. De hát a gyár irányítását nem lehetett egy habókos asztrológus tanácsára lazábban venni! És ma nézheti a gyárát és a nagy vagyonát, mert mit ér azokkal, ha teljesen feleség és gyermek nélkül maradt? És még sorolhatnám a példákat: Öt ügyvédbojtárral dolgozó menő, de elvált ügyvédnő, akinek az egy szem kamasz fia egy életre a tolószékéhez lett kötve, mert ha már nem volt gerince a mamának a karrieri szárnyalást abba hagyni, ezért az ő anyai képzelet-világának alárendelt kamasz-fia kellett fizetnie. Vagy az előbbi gyártulajdonosnál is gazdagabb gyárigazgató, akinek a nagyobb lánya visszahozhatatlan narkós, a három főiskolai és egyetemi diplomával, angol szuper-vőlegénnyel és szuper munkahellyel rendelkező kisebbik lánya viszont, hirtelenül menthetetlen-agydaganatos lett. – Az igazságnak háttal ülő, plátói barlang-fényben élő „pragmatikus” szellemek világában mindössze anyagiak, vagyis látszólagosak a boldogsági – nyomorúsági különbségek, de a lényeg ugyanaz: mindenütt csak a kertén ambíció és a hamis (érzelgős és cukros) kiegyenlítődés vészterhes következményeibe botlik az asztrológus, ha szegények, ha a gazdagok világában vizsgálódik. Lényegi és igazi és tényleges különbség ebben a föld-karma és a Lilith által vezérelt világban, csak és csakis az álomkóros barlanglakók (Civilizáció – építő szegények, vagy gazdagok, mindegy…) és a ténylegesen éber személyek között létezik. És ez akkor is így van, ha az ébereket a vagyontárgyaik és anyagi gazdagsági szintjük alapján, a gazdagok a szegények táborához tartozónak tartják és ezért nem képesek megfogadni a tanácsaikat. – Hát csak szenvedjenek a Bábel Tornyaik századik, vagy két századik emeletén tovább... Már csak azt kell még megértenünk tehát, hogy miért válik sivárrá az életük, illetve, hogy miért szegényednek le előbb - utóbb, azok is akik úgymond nem előre megfontolt szándékkal és következetes tudatossággal csalnak és ámítanak, hanem csak megszokásból, vagy azért mert „a vérük hajtja” (Vagyis a Lilithjük által jelzett valamely gyengeségük „a vétek édes élvezetének” a sóvárgási állapotában tartja.), vagy azért, mert a valamikor elkövetett első csalásukat, folyamatos újabb és újabb apró hazudozásokkal kell eltakarniuk, titokban tartaniuk, holott ezt a csalásokból szőtt sors- állapotot már egyáltalán nem szeretik? Hogy miért könyvelhetnek el egyre nagyobb anyagi veszteségeket a házasságtörők, mint amennyi logikusan megengedhető lenne a bevételek arányában? És itt nem csak a családtagoknak és a házastársaknak az egymással szemben elkövetett kegyes hazugságokkal való átveréséről és nem csak a szerelmi-szexuális csalásokról, van szó, hanem általában a szellemi korrupciónak, és általában a hétköznapi korrupt magatartásnak (Az apró bocsánatos bűnöknek) a család anyagi jólétére, vagy az anyagiak vészes fluktuációjára való hatásáról és visszahatásáról. Az Elta-egyetemen, ahol gyakorlati metafizikát és asztrológiát tanultam, az volt az egyik főmondat, hogy a korrupció nem a közéletben kezdődik, hanem otthon, vagyis a hálószobában és a konyhában. Vagyis a hétköznapi apró erkölcsi csuszamlásokban. Én hozzá teszem, hogy a tisztázatlan és tisztátalan moralitás által vezérelt mágikus erejű személyi képzeletben. - A közéletben és a politikában ugyanis, mindössze nyilvánvalóan történik meg az, amit egy ország lakóinak a többsége, otthon az ebédlőben, a fürdőszobában, a hálószobákban és a konyhában elkövet. Azt, hogy mi minden tartozik ide, nem szándékozom leírni, mivel duplájára növesztené a tanulmány anyagát. Ezt a föld-karmához szorosan kapcsolódó témát: a korrupció és a csalás kauzális gyökereit is feltérképezve, részletesen kidolgoztam a Bevezetés a Misztikába című tanulmány VII. fejezetében. Tény az, hogy az a személy, aki az élete legfontosabb személyével: az élettársával (férjével, feleségével, vagyis az általa is gondozott gyermekei apjával, vagy anyjával) nem képes (Nem tud, vagy nem akar!) őszintén beszélni, vagyis akik nem képesek egymás legfontosabb személyi problémáit: a közös életük – a család élete – fő problémáit, a kauzális gyökerekig visszahatóan, egymás szemébe nézve, tehát őszintén és hátsó gondolatok és rejtett csalási vágyak nélkül megtárgyalni, vagyis, aki okkal, vagy ok nélkül, bármit is huzamosan elhallgat - elrejt, vagy személyileg rejtőzködik az élettársa elől (Akár szabad élvezeti lehetőségek elvesztésének a féltésből, akár kényelemféltésből, akár kegyes hazugságból.), az ne csodálkozzon azon, ha az anyagi és a betegségi problémái sokasodnak. A jelen tanulmánnyal egyáltalán nem szándékoztam világgazdasági forradalmat indítani, hanem mindössze azok számára készítettem el, akik megértvén az anyagi testben folytatott élet igazi értelmét és célját, spirituális igényeiknek megfelelő minőségi életet szeretnének folytatni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ezek között is, sokan úgy vélik, hogy ennek a spirituális igénnyel megélhető kreatívan derűs és értelmes életnek a megvalósításában az anyagi javaik szűkössége (pénz-kereseti lehetőségük) akadályozza őket. Ezért, a lét-kép teljessége és a szellemi munkálkodásom eredményessége érdekében, én sem rejthetem véka alá azt a jelenséget, amit engem megelőzve, a nálam őszintébb és kevésbé szemérmes asztrológus társaim már több rendben is kifejtettek. Ti., hogy miközben egyes személyek a különféle jósoknál és különféle tradicionális, vagy modern ördöngösnél hagyott hatalmas összegek mellett, az értéktelenségek és értelmetlenségek panoptikumára képesek költeni a pénzüket, éppen azok is, akik szeretnének derűs egészséggel élni (Jelentős gyermekkori és fiatalkori, és a megvilágosító-beavatásom előtti érett-koromból származó, elmúlt betegségeimmel, kilenc hónappal ezelőtt szedtem utoljára gyógyszert – persze, potyára! -, amikor az orvos megpróbálta mesterséges úton elhajtani a 9 mm-es vesekövemet, amit végül, mégis csak nekem kellett meditáció segítségével „elintéznem”.) és egy tényleges (nem színpadi!) harmóniát elérni, éppen a mi munkánkra, vagyis sok esetben az életük megmentésére – Gondoljunk csak bele: az egész sorsuk rendbetételére! - alkalmas horoszkóp-feltárásra sajnálják kiadni a pénzt. És ami még rosszabb: ha végül, nehezen ki is adják, akkor sokallják azt! Autólámpára, autógumira, a húszadik új ruhára és a tízedik új cipőre, házi szemfesték- és kozmetika-felszerelésre futja, konyharobotra, mosogatógépre, más, házimunka könnyítő gépre, a szuper-számítógépnek a kapacitását az egekig emelő pót-alkatrészre és új tévé-készülékre is futja. Sőt: gyógyfürdőre, kozmetikusra és fodrászra, lombik-bébi program-pályázatra, házasságközvetítő - honoráriumra, 30-ik, 40-ik, 50-ik születésnapi bulira, üdülőtelepi, vagy misztikus terápiára futja, görögországi nyaralásra, vidéki karácsonyra, északi szilveszterre futja. Persze, horoszkópra is futná ugyan, de az mindig várhat még egy kicsit. - Hány levelet kapok, ami azzal kezdődik, hogy a szerző évek óta készül lélekben velem fel venni a kapcsolatot, de csak most (Amikor már rendszerint a körmére égett a gyertya, illetve, miután minden más lehetőséget kipróbált és kifuttatott már!) érkezett el annak az ideje. - Előbb talán mégis csak jobb lesz megszerezni azt a jó munkahelyet amire oly rég óta vágyok (- Amit lehet, hogy a horoszkópból kiolvasható fejlődési sorsprogramok és életfeladatok szerint, nem is kell megszerezni.), előbb fejezzem be a lakásfelújítást (Amit a leg több esetben hiába újít fel, mert úgy is, továbbra is az öreg anyjával, öreg apjával, testvérével, vagy a nagynénjével, de mindenképpen sterilen, magára maradva él benne.). Előbb szerezzem meg azt a nőt, azt a férfit, azt az autót, azt a lakást, azt a lovat, a kutyát, a macskát, házat, az orvost, előbb nyerjem meg a pert, aminek a segítségével mégis megnyerhetem az életemet és aztán majd meglátjuk a horoszkópot is. Hiszen, mi lehet abban a horoszkópban, ami hasznosabb lenne a számomra, mint hogy az autóm gyengébb lámpáit, a tavalyelőtt vásárolt kerekeit újra kicserélem? És mitől olyan drága az a nyavalyás horoszkóp? Még, ha legalább a fele igaz lenne…, de több mint fele hazugság. Nem szégyelli magát az asztrológus? Összehord egy csomó mindent, aminek jó, ha legalább a fele igaz …, na, jó, nem mondom, lehet benne valami lényeg…, mármint abban a részében, ami igaz, de hát ennyi pénzért? Hiszen ez kész rablás! Most nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy nem csak autólámpáknál, vagy a téli gumiknál ér többet a horoszkóp, mivel határozottan tudom, hogy többet ér mint az egész autó, vagy akár egy egész ház is, annak, aki felfogja, hogy miféle életmentő, egészség és boldogság hozó kincs rejtőzik benne. És arról sem, hogy nem ingyen jutottam e kincs-osztogató tudásomhoz, hanem a sors-mechanizmusoknak és a kauzális asztrológiai jelenségeknek az éveken át történő megfigyelése által, és azoknak a tételenként történő, minél pontosabb leírása által, az analitikus horoszkóp-szövegekben. Vagy az egyedül a sebészi munkához hasonlítható, ezer és ezer egymást födő információ közül való szelektáló – szintetizáló munkával, a több órás koncentrált figyelemmel való, végső igazságok megkeresésével, a szintetikus értelmezés esetében. Nem akarok panaszkodni senkinek arról, hogy a kislányaim hiába szólnak hozzám evéskor, amikor ebéd, vagy vacsora-szünetet tartok horoszkópértelmezés közben, vagy, ha éppen azért, hogy velük beszéljek, be ülök közéjük, mert éppen befejeztem az értelmezést. Az első három kérdezz-felelek mondat után, már újból hiába szólnak hozzám mert az agyam nem tudja abba hagyni a horoszkópértelmezést, és önkéntelenül, tovább folytatom a következő rész értelmezését, vagy újra fogalmazom automatikusan az elvégzett darabot, és persze, fölöslegesen kutatok magamban az esetleg kihagyott apró részletek után még órával a munka befejezése után is. Sőt: van amikor eszembe jut, hogy el maradt valami lényeges részlet-motívum és hagyva csapot-papot (ebédet, tévét és-vagy gyermeket) és folytatom az írott, vagy mondott értelmezést azért, hogy nehogy az evés, vagy a gyermekek közötti lazulás közben kigondoltakat elfelejtsem. És arról sem akarok senkit meggyőzni, amit az egyik Magyarországi ügyfelem úgy fogalmazott meg, hogy amit teszek az emberekkel, az anyagiakban voltaképpen megfizethetetlen, hiszen mit ér akár egy szuper-autó is, például amellett, hogy babákat varázslok a sterilnek vélt és a lombik bébi programokon kifáradt családokba, hogy házasságokat hozok helyre, szétomló félben levő családokat kötök egybe, megmentve a gyermekek számára az édesapát és az édesanyát is. Az egymásra unt élettársakat, amennyiben karmikusan találnak a horoszkópjaik, rávezetem, hogy nagyon is folytatható és nagyon is jó lehet még a párjukkal szexuális élet, egyeseket a folyamatos gyógyszervásárlás ördögétől szabadítok meg egy életre, másokat a depressziótól, vagy az öngyilkosságtól és így tovább. És még csak azt sem kívánom bizonygatni, hogy amennyiben érdemtelen munkáért kérném el érdemtelenül a sok pénzt, ha szuper-autónk nem is kellene legyen, de minimum egy három szobás lakásunk, ahol mégis csak kényelmesebben - levegősebben élhetnék a nálam maradt, növekvő két gyermekkel. Most csak arról az asztrológusi munka-értékével szemben érzett misztikus komplexusról akarok írni, amin, akkor amikor a saját horoszkópomat kértem, én is keresztülmentem. Jól lehet, hogy akkor már valahol a halál kapujában álltam magatehetetlenül, és ugyanakkor valahol sejtettem, hogy ha van valami még, ami megmenthet, akkor már egyedül ez, az egyedül a számomra szóló sors- információ lehet az, ami megmenthet, mégis féltem a városunkba heti rendszerességgel előadásokat tartani érkező bukaresti metafizika-oktatóktól horoszkópot megrendelni. Az egyik ostoba képzetem az volt, ami a Jézus kereszthalála óta kísérti a vallásos lelkeket: ha akkora misztikus tudással rendelkezett, miért nem mentette meg magát? Amennyiben tehát, a metafizikus- asztrológus is rendelkezik egy olyan fajta tudással, miért nem szerez pénzt, vagy energiát az ő misztikus forrásaiból, miért nem tartatja el magát a kozmikus energiákkal, miért kell neki az én pénzem? (Mellékesen: az akkoriban Csíkszeredában előadásokat tartó Bukaresti metafizikusok, akiktől tanultam, akárcsak én is a jelenben, nem szívtak olyan külön bejáratú misztikus energiákat az Úristentől, amivel almát, hagymát és kenyeret lehet vásárolni a boltban, ami tehát lehetővé tette volna számukra, hogy nekünk ingyen készítgessenek horoszkópokat, ahogyan ma egyesek elvárnák tőlem is. Hanem a számomra akkor elképzelhetetlen és felfoghatatlan és később is nehezen átvett, természetes táplálkozási móddal kapcsolódó életvitelük tette lehetővé, akárcsak számomra most azt, hogy kevés jövedelemmel is egészségesebben és boldogabban éljenek – éljünk, mint a pragmatikus logikája által vezérelt és így a természetet a végső pusztulásba szorítani készülő emberiség.) Magyarul: az akkor számomra természetesnek tudott, tehát megbocsátható tudatlanságom és tájékozatlanságom következtében, „normálisan” fösvénykedtem a rovásukra – vagyis éppen az igazából egyedüli jótevőimnek és életem megmentőinek a rovására. Másrészt homályosan attól féltem, hogy amennyiben becsapnának, ezáltal magukat is becsapnák és akkor nekem szertefoszlana az élet értelmébe vetett utolsó reményem is, ami akkor csillant fel újra, amikor velük találkoztam. Nem azért féltem tehát, hogy egy esetleg értéktelen munkát készítenek a pénzemért, hanem azért, hogy amennyiben engem átvernek, saját magukkal szemben is bűnt követnek el, mivel értéktelen, vagy hamis információt adnak valakinek, aki ott állt akkor az élet és a halál küszöbén. Hogy honnan szedhettem ezeket a misztikus félelmeimet és fenntartásaimat? Aki tudja, hogy mit jelent az Ikrekben és a XI. házban álló Jupiter által negatívan fényszögelt Skorpió-Nap és Merkúr, az nem csodálkozik. De ez, a nevetséges szellemi irracionalizmusom fölötti pislogásom is eltörpül ama szégyenem mellett, hogy 1991 őszén féltem és haboztam kiadni 3000 lejt (Ma kb. 60 euronak megfelelő összeg) egy olyan munkáért, aminek köszönhetően életben maradtam, tehát tovább folytathattam az életemet és aminek köszönhetően ma az vagyok, aki vagyok: négy gyönyörű egészséges kislányból (És Medárda maholnap, már nem is kislány!) édesapja, vagyis, a két nálam maradt nagyobb gyermekből, szerénységemből és egy igazán értelmes és szép szeretőből álló, lazább kötelékű, de spirituálisan annál felelősségteljesebb és boldogabb családom tagja, aki a derűs magánélete mellett, még öt könyvet kiadott (Közülük is egy jó regényt!) azóta és aránylag egészséges (versenyző) karate mesterré is lett. Végezetül tehát, szeretném felhívni a figyelmét minden, az akkori énemhez hasonlóan, a horoszkópok anyagi értékével kapcsolatos aggálya miatt és az asztrológusok tisztességével kapcsolatos kételye miatt az öntudatával küszködő, és ezen aggályok miatt az asztrológusnak munkájáért pénzt adni kínosnak érző személyt, nem is afelől, hogy az aggályai feleslegesek és oly nevetségesek, mint az enyémek voltak annak idején. Hanem afelől, hogy mi, kauzális asztrológusok vagyunk az utolsók és az egyedüli személyek, a lehetséges ügyfeleink életben, akikkel szemben – Akiknek a munkájával szemben! – érdemes lehet és egészséges lehet az, ha ilyen jellegű aggályokat táplálnak magukban. Egészen biztos ugyanis, hogy ezek a velünk szemben felmerült erkölcsi aggályok, a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett tűz- és föld-karmájuknak a meghaladandó szorongásokból és ambíciókból erednek és ezek az egyetemes létezés (A teremtés!) spirituális rendeltetésével, vagyis a kauzális teremtői őserőkkel és egyetemes törvényekkel szembeni – És főként a mágia, a kiegyenlítődés (az energia és az információ-csere) és a fejlődés, valamint a nyitottság és a szeretet törvényével szembeni! -, ellenérzéseiknek a megjelenési formái. Olyan a föld-karmára és a tűz-karmára jellemző karmikus meghatározódásokból eredő ellen-érzések ezek tehát, amely ellenérzésektől ajánlatos leghamarabb meg szabadulniuk, éppen annak érdekében, hogy biztosítsák az anyagi és a más energiák szabad áramlását a sorsukban és az életükben. És mindezt, attól teljesen függetlenül, hogy az asztrológus ettől meggazdagodik-e majd, vagy derűsen éli az átvilágítottan derűs sorsát az őt egyáltalán nem zavaró világ-gazdasági hullámzásban. Hiszen számára sokkal fontosabb pontosan látni és tudni azt, hogy miért történik vele, vagyis benne és körülötte mindaz, ami történik, mint az, hogy sikerül-e különleges élvezeti és kényelmi lehetőségeket, valamint a sorserőkkel szembeni külső (anyagi) biztosításokat szerezni a reális létszükségleteit fedezni képes keresetének az értelmetlen növelésével. Az egyetemes etikára alapuló tisztánlátás ugyanis, valamint az etika és a tisztánlátás eredményei szerinti belső és külső mentalitás a boldog és egészséges élet feltétele és nem az anyagi gazdagság segítségével elérhető különleges élvezetekben való részesülés és az öncélú személyi, vagy családi – nemzeti, stb. biztonság növelése. És ez az egyetemes igazság, aminek a Názáreti Jézus két ezer évvel korábban már hangot adott (Aki meg akarja nyerni az életét....), soha és sehol nem mutatkozik meg annyira egyértelműen mint egy tíz évvel az ezredforduló utáni apokalipszisben. Persze, az apokalipszist ugyancsak nem annak az izgalom-keltő értelmezése szerint használom, hanem az eredeti értelme szerint. E kifejezés ugyanis, aminek az elferdített, tragikus értelmét a modern misztikusok annyit koptatták az ezredfordulói jelenségekkel kapcsolatosan, nem világméretű tragikus eseményeket jelent, hanem olyan idő minőséget és olyan idő- helyzetet, amelyben az eredeti és a végső (metafizikai: vagyis fizika előtti és fizika fölötti) igazságok felszínre kerülnek és eredeti értékük és eredeti értelmük szerint értelmeződnek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kizárólag kényelmi és élvezeti igényeket, illetve a gazdasági szempontokat szolgáló tudományos életszemlélet romlást és rombolást okozó vetületeiről lehull a lepel, és amelyben az ember észreveszi, hogy éppen ugyanolyan üres lelkileg tudománnyal, mint tudomány nélkül. Sőt, esetleg még azt is, hogy a tudomány és a technika által előállított, természet-zavaró gazdasági és biológiai "jótettmények" káros (és végzetes!) hatásai sok esetben csak a harmadik- negyedik ember generációk tagjain észlelhetőek. Hogy a rövid távon eredményes, ám hosszú távon ökológiai katasztrófákat is előidéző tudományos - technikai és gazdasági gondolkozásunk nem csak a természetre hat végzetesen, hanem az ember belső, pszichikai és szellemi természetében is végzetes zavarokat előidéz. Nem csak az atom-iparról és a vegyszereknek a mezőgazdaságban való alkalmazásáról, nem csak a génmanipulációról, hanem az orvosi technikák egy jelentős részéről is ki derült már, hogy hosszú távon katasztrofális következményekhez vezet. Így, például a kézzelfogható eredményeket hajszoló gyógyításnak az un. nőgyógyászati alkalmazása, a “magas” gazdasági- színvonalat elért országok népeinek a számbeli sorvadásához vezetett, mivel nem csak az emberi szervezet immun- rendszerét teszi tönkre, hanem elsősorban a nők szülői, élet-adói képességét is. Statisztikai tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során, a különböző fájdalomcsillapítók hatására, a szülő- anya nem volt mentálisan éber és nem használta teljes kapacitásával a saját szülő-erejét, felnőtt korukban szintén nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek, mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol három - négy generációra visszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalom csillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket, miközben vagy az állítólag szerencsétlen gazdasági helyzetükre hivatkoznak, holott mindössze akkorára nőtt a civilizációs igény, hogy gazdaságilag előre biztosítottnak akarják tudni magukat évekig, illetve félnek attól, hogy a szülés után kevesebb jövedelemhez jutva, lemaradnak az élet világi és érzéki élvezeti lehetőségeiről, vagy arra hivatkoznak, hogy nem tudják megtalálni az igazi párjukat. Holott ezek a zsibbasztott, kábított, vagy altatott anyák, nagyanyák és dédnagyanyák vonalán a világra jött nő nemű utódokban teljesen megzavarodik az ősi képzet az élet értelméről és rendeltetéséről, aminek következtében, ha tudattalanul és önkéntelenül is, de szorongnak és félnek a gyermekszülés gondolatától, nem vállalják az áldott állapot (tudományosan: teherkihordás) nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy közülük egyesek "imádják a gyermekeket", voltaképpen gyermek-ellenes a spirituális és a pszichikai mentalitásuk. A szintén gazdasági megfontolásokból a foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak, szintén nagy a gén struktúrákra gyakorolt káros (szülői erőt csökkentő) következménye, nem csak a biológiai, hanem főként a mentális és a spirituális (karmikus) károsodás és degradáció miatt is. Tudományosan, már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak a vizeletből - különböző természetes, vagy természetellenes utakon - az ivóvízbe való visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és szexuális képessége is jelentősen csökkent, de ez már csak a fizikai megjelenési formája annak, amit a keresztény vallásban valamikor még a bűnbeesettségi lelki állapotunk következményének neveztek. Hamvas Béla szavaival: a modern embernek a globális létrontás (gazdasági hajsza a boldog és biztosított élet megvalósítása érdekében) logikája szerinti gondolkozásának a következménye mindez. Nem csak a föld-karmára leginkább jellemző szocialista gondolkozás miatt gazdaságilag tönkre ment magyar nemzet fogy ezen okok miatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást gazdaságilag igen kedvezően támogatják állami szinten ezekben az országokban. Annak arányában, ahogy a gazdaság-központú nyugati típusú gondolkozás terjed, a kelet európai népek is átveszik ezeket az előnyösnek tetsző, szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is, sokkal rohamosabban sorvadni kezdenek, mint ahogy azt a gyakorlati eljárások szerint logikus lenne. A fent leírt jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó tudományos - gazdasági tevékenységünk által előidézett, kevésbé látványos katasztrofális folyamatoknak. A kényelem- és élvezet és biztonság-keresés mentalitásán alapuló, káros és végzetes (természet-ellenes) tudományos eljárások miatt tehát, apokalipszisben élünk olyan értelemben, hogy egészen jól látható, hogy az emberiség egy része a tudományos gondolkozásában ugyan fejlődik, de a szellemében – spirituális struktúrájában – és ennek következtében a biológiai szervezetében annál jobban degenerálódik. A természet-ellenes gazdasági és tudományos tevékenységünk által kiváltott üvegházhatás következtében megzavarodott természet által okozott problémák mellett, a világiság vége olyan értelemben is bekövetkezik tehát, hogy az emberiség egyre nagyobb része lesz képtelen természetesen élni, vagyis orvosságok és mesterséges erősítők és vitaminok nélkül megélni, mivel a természetes élelmiszerforrásokat (a gabonákat és a zöldségeket) tönkre teszi a kapzsiságnak a tudományos szemlélettel össze fonódó termesztése (Lásd gén-manipulált növények nagy hozamú termesztése), másrészt, az orvostudomány és a genetika által beindított természetellenes magzatfoganások és szülések által létrehozott globális gén-struktúra zavarodást, vagyis az újszülöttek biológiai struktúráinak a globális degenerálódási folyamatát, csak későn veszik észre és mutatják ki az orvosok és biológusok egyértelműen. És persze, a jelzett folyamat sem állítható majd le azonnal, globálisan és egyértelműen. A megfelelő politikai intézkedések után is, a természetes rend csak több generáción, sőt: több évszázadon keresztül fordulhat majd vissza, ami azt jelenti, hogy a megfelelő nemzeti és globális intézkedéseket követően, leghamarabb egy évszázad múlva. Ezért a föld-karma által irányított gazdasági rendszer segítségével elkövetett külső és belső természet-zaklatásnak, a közeljövőben a civilizált emberiség minőségi és számbeli sorvadása lesz az eredménye. A helyreállítás viszont olyan, az anyagi világ eredeti rendeltetése megértésén alapuló, gyökeres szemlélet-változtatást igényel, amit ugyancsak több generáción keresztül és csakis a metafizikai alapú (kauzális, és nem jósolgató!) asztrológia térhódítása után lesznek képesek átvenni az emberek. Az ezredvégi kereszt- és katasztrófa- konstellációk, akárcsak a 2O12 utáni apokaliptikus konstellációk, minden józan asztrológus számára a természeti katasztrófák mellett, a "minden áron jót akaró", élvezői- fogyasztói pragmatizmusnak, illetve az antropológiai és ökológiai katasztrófát előidéző, materialista gazdasági életszemléletnek, vagyis, a föld-karma szerinti ostoba és sötét mentalitásnak a két - három generáción belül bekövetkező teljes "világvégét", vagyis a világias – gazdasági és materialista-tudományos gondolkozás által kiszolgált, anyagi és öncélú boldogság nyerői életszemlélet (nyerészkedő mentalitás) végét vetítik előre.