Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A hiány, a szükség és a csere törvénye.
Kozma Szilárd:

3. A HIÁNY ÉS A KIEGYENLÍTÕDÉS, VAGY A CSERE TÖRVÉNYE.     „Boldogok a szellemben koldusok, mert õvék a mennyek országa.” - Jézus       Más nevein: Az áthatolás és a megfelelés törvénye. Az Egyetemes Áthatolás és Kiegyenlítõdés Törvénye. A Szükség és A Bõség törvénye. Vagyis: a hiány keletkezésének és a hiánynak a kielégítési – kiegyenlítési szükségének a törvénye. A szükség megszüntetése szükségének, tehát a hiány teremtési (provokáló) funkciójának és a bõség által történõ kielégítésének és kiegyenlítõdésének (kompenzációjának) a törvénye. Mindezzel együtt és mindenek fölött, A LOGOSZ TÖRVÉNYE, vagyis a Szent Szellem erejének és hatásának a Tõrvénye.     Továbbá, az állandó változásnak és a változás állandóságának, a minden folyamat fölött álló és az összes folyamatot egymással kiegyenlítõ, az állandóan végbe menõ, egyetemes kiegyenlítõdés és kölcsönhatás törvénye. - Ez az a törvény, amelynek a megértése és a vele való tudatos együttélés, a törvény tudatos használata nélkül, ostoba dráma-sorozattá válik az életünk. Ennek a törvénynek a mindennapi életünkben, a mindennapi életünk során jelentkezõ, és kiegyenlített állapotokhoz vezetõ hatása megértése nélkül, valamint a megfelelõ (türelemes, megértõ) lelki és szellemi alapállás felvétele nélkül, a kiegyenlítõdési alapálláshoz való következetes ragaszkodás nélkül, értelmetlenné, zûrzavarossá: harmóniátlanná és végül is tragikussá válik az életünk. Ehhez viszont, akárcsak a vibráció törvény esetében, azt kell megértenünk, hogy a hiány-képzõdés és a bõség-kiegyenlítõdés, nem csak egy dimenzió szintjén megy végbe, hanem minden minden diomenzió szintjén, és nem csak egyetlen energetikai-információs spirituális struktúrán belül, hanem az egész egyetemes létezésen belül.       A törvénynek az ember számára is könnyen követhetõ, érzékelhetõ és észlelhetõ megjelenési formáját és annak hatásmechanizmusát a Tabula Smaragdina írja le: "Ami lent van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van ugyanaz, mint ami lent van, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd." A földrõl az égbe száll, és az égbõl a földre vissza.” „Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja.” „Ez minden erõben az erõnek az ereje.” „Ha ezt megérted, elõled minden sötétség kitér.” Vagyis, a teremtésben Teremtõ és Teremtmény, az abszolút lét és az egyén, szubtilis spirituális – információi és energetikai kapcsolatok szintjén állandóan és folytonosan kiegyenlítõdési szükségben állnak egymással és a szükséget kielégítve, a cserét végrehajtva egymásba való kölcsönös áthatolással, az egyetemes kiegyenlítõdést, vagyis a megváltást végrehajtják. A Tabula Smaragdina serint, azért „hogy az Abszolút szellemnek (Az Egynek) a kettõvé válása (megnyilvánulása) okát és a célját (az áthatoláson és a kiegyenlítõdésen keresztül történõ megváltás varázslatát) beteljesítse”.     Amennyiben tehát a Teremtésnek a célját és rendeltetését vesszük alapul, vagyis az egyetemes megváltás és az egyéni megváltódás szükségét, teljesen logikus, hogy az abszolút szellem folyamatosan ellátja, a rendeltetés szüksége szerint élõ embert, vagyis az anyagba inkarnálódott rész-önmagát, teremtõi energiával és életenergiával, amennyiben az is igyekszik a környezetével kiegyenlítõdni, annak az érdekében, hogy az egyén életben maradjon és a minél nagyobb mértékû (több dimenziós) kiegeynlítõdést elérje, vagyis, hogy a rendeltetését beteljesíthesse. Másrészt az embernek is folyamatos információt küld arról, hogy miket észlel, milyen benyomásai vannak a Lilith-mentes anyagi létben, a szellemi világ irányába, és végsõ soron az abszolútumhoz, ha tud errõl az információ-közvetítésrõl, ha nem. Arról tehát, hogy miket tükröz számára, az õ karmája számára az anyagi lét, amelybe mind a saját testének az un. belsõ jelzései bele tartoznak, mind az un. külsõ természeti és emberi környezete.     Valamelyik Evangéliumi passzusban az a tanácsot adja Jézus, hogy bármilyen problémád, vagy gondod is lenne, bármilyen megoldást is találnál a gondjaidra és bármit is akarnál keresztül vinni, sõt: bármi is lenne még csak a szándékod is, vonulj visza a te belsõ szobádba, ott mondj el mindent a te Uradnak, és az meghallgat és megsegít téged. Ennek a tanácsnak az, az értelme tehát, hogy szükség van arra is, hogy az ember tudatosan is küldjön információkat az õ „megbízója és táplálója” felé arról, hogy miket észlel és hogyan viszonyul az észleltekhez, illetve, hogy a benyomásaiból miféle következtetéseket vont le és milyen belsõ intézkedéseket hozott a karmája feloldása és meghaladása érdekében. A legtöbb dolog ugyanis, amit mi adni tudunk az un. Istennek ezen a tudatos információ-küldés mellett és ezzel együtt, nem más mint az általános emberi és az egyéni karmánknak a tudatosítása, és ez átal, a karmikus késztetéseinktõl való leszokás és megszabadulás, a gyakorlati tapasztalataink segítségével. Ez a mi áldozatunk és ajándékunk Isten felé. Ez a sors-beváltás és a sors-megvalósítás.        Ez a teremtõ és teremtmény közötti információ-cserélõ belsõ kapcsolat persze, nem mindig tudatos. Sõt: a legtöbb esetben, az emberiség nagy részénél nem az. De léteznek ugymond automatikusan mûködõ, un. alkímiai, tehát szubtilis (misztikus...) kapcsolatok és információ-közvetítések is is, az ember és az Isten között, amelyek közül az egyik a legintenzívebben az ember álmában megy végbe, amikor is õ – illetve az agyának a memória-tára - akaratlanul „leadja” az Istennek a napi történésekrõl és tapasztalatokról, a felmerült morális problémákra hozott racionális megoldásokról, de fõképpen a személyi benyomásokról és viszonyulásokról – határozatokról szóló információkat. És viszont: a Hatás és visszahatás törvénye alapján, az ember is megkapja az Istentõl a belsõ benyomásainak és változásainak megfelelõ, tudattalan spirituális információt, ugyancsak az egyetemes törvények szerint. Ezért, amennyiben az ember huzamosan és intenzíven szédíti magát, vagy más személyeket nap közben, akár kábulat – okozó italok, vagy ételek és más anyagok fogyasztásával, ilyen anyagoknak a mesterséges úton történõ szervezetbe jutattásával, akár egyszerû, de folyamatos önáltatással és belsõ „elnézésekkel”, illetve olyan sok és összetett külõs (másokat félrevezetõ) hazudozással, hogy a végén már õ sem képes megkülönböztetni azt, hogy mi a valóság abból, amit „kiközvetít” és mi nem, a hatás – visszahatás törvéye alapján, az abszolútum irányából érkezõ szubtilis információk is  zavarosak és zavaróak lesznek és az illetõ személy, elõbb – utóbb megbetegszik.  – Hiába mondják egyesek azt, hogy az iszákosak és az alkoholisták szervezete védve van a fertõzéstõl, mert a bacilusok és a mikróbák nem bírják a szeszt (tulajdonképpen a kábulatot nem bírják azok sem), mert a fent leírt információ-csere és mechanizmus miatt a kábult felnõtt emnbernek az immunrendszere úgy legyengül, hogy védtelenné válik a kórokozókkal szemben és bármennyire is igyekszik az alkohol-színvonalat fenntartani, nem csak alkoholista lesz, de gyenge immunrendszerû egyén is, akinek a szervezetét a leggyengébb kórokozók is legyõzik és befertõzik. Sõt: amint azt más, ide vonatkozó tanulmányaimban kifejtettem, a rák betegség és az allergia is, amit nem baktériumok, vagy vírusok okoznak, éppen az önámítás betegségei.     A másik automatikus információ- és energia-áramlás, amiben ha tudatosan, ha tudattalanul, de részt veszünk, az amit az anyagcserének nevezett folyamatok útján megy végbe a szervezetünkben. És nem csak a táplálkozás útján, amelynek során a külsõ környezetünk élõlényeinek a részei és termékei, valamint ásványi anyagok is bejutnak a szervezetünkbe és a szervezetünk alkímiai vegykonyhájában átalakulnak élet-energiává és a szerveinknek a különbözõ sejtjeivé, hanem a lélegzés útján is ilyen önkéntelen energia- és információ-cserét és információ-vizsgálatot hajtunk végre a külsõ környezettel, az alkímiai négy õsi alapelemnek megfelelõen. És itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az anyagcserén és fõként a táplálkozáson keresztül, nem csak az élet fenntartásához szükséges energiát nyerünk az un. anyagi táplálékot, hanem információ bevitel és bekebelezés (információ-kaptálás) is történik! A különbözõ növények és gyümölcsök és ásványi anyagok által tartalmazott õserõk információinak a szervezetünkbe jutása is éppen annyira fontos, mint az azokból nyerhetõ un. nyers-energia. Nem csak a az agy-és idegmûködéshez szükséges, hogy a külsõ környezetbõl származó anyagi (Pl. vitaminok) és szubtilis információ jusson a szervezetbe, hanem a csakra-központokban elhelyezkedõ mirigyek mûködése számára is.     A nehezebb, un. földies anyagcsere: a táplálkozás útján az alkímiai föld-elemnek megfelelõ információ-csere történik. És itt még azt, a sokak számára talán bizarr, vagy „furcsa”, de igencsak fontos jelenséget is meg kell említenem, hogy nem is annyira egyoldalú ez az anyagcsere nevû információ „beszerzés”, ami az anyagnak a táplálkozás útján történõ bevitelével „hajtunk végre”, hanem az un. elhasznált, kiszipolyozott anyagnak az ürítés útján történõ vissza-juttatása folyamán is, olyan szubtilis információ kerül vissza – belõlünk! - a természetbe, amely azt nem, hogy nem károsítaná, amennyiben nem „vegyszerezve” küldenénk vissza a mosóporos és más tisztítószeres szennyleveivel együtt, az angol-vécéinkbõl, hanem éppen fordítva: termékennyé tenné a földet. Régebb a falusi gazdák nem csak az állatok ürülékébõl képzõdött trágyát vitték ki és szorták szét télen a szántóföldeken és a kaszálókon, hanem a családi vécék tartalmát is. Persze, a hamis információktól átszõtt és duzzadó, tehát minden szinten fertõzött civilizációs körülményeink között, ez nem, hogy elképzelhetetlen, hanem egyenesen büntetendõ. Továbbá: a szervezetünk 85 – 9O százaléka víz, tehát a folyadék bevitel (és az ürítés!) is, igen fontos tartozéka a környezettel való kiegyenlítõdésnek, az alkímiai víz-elem szerint. Ezért nem mindegy, hogy miféle folyadékot és milyen minõségû vizet „vezetünk” be a szervezetünk alkímiai konyhájába. A levegõ-elem szerinti információ – és anyag – csere, természetesen a légzés útján történik a leginkább, de az un. szilárd táplálékunk is tartalmaz levegõt és más gáz nemû anyagot, valamint olyan anyag féléket, amelyek gáznemû állapotba kerülnek az emésztés során. Ezeket a gázokat is „vissza küldjük” a természetbe, talán nem kell részleteznem, hogy milyen utakon. De a tûz elemnek megfelelõ információ és energia csere is megtörténik a szervezetünk és a környezetünk között, nem csak az által, hogy a nap-melegével és a napfény információjával is jószerével élünk, és nem csak az által, hogy megmelegítjük, vagy lehûtjük az ételeinket – italainkat, hanem más hõ-energia kaptálási tudatos, vagy tudattalan módszerekkel is élünk.     Nagy tévedés tehát az anyagcserét egyszerû és egyoldalú – egyirányú energia-szerzési folyamatnak gondolni és képzelni és ezért is érdemes a táplálékunk és az italaink minõségére, energetikai és fõként: szubtilis információs-tartalmára figyelni. Mivel egyenesen a kiegyenlítõdés törvénye elleni merénylet mind a mértéktelen és zabolátlan étkezés (zabálás), mind a táplálék-megvonás, az öncélúan hosszas böjtölés és koplalás. Az ide vonatkozó betegségek viszont, mint a bulimia és az anorexia, éppen a kiegyenlítõdés és a csere törvényéhez való hamis, zavaros, vagy ellenséges viszonyulás következménye, és minden esetben, a testi szinten is megjelenõ hamis kiegyenlítõdésre – hamis kompenzációra való öntudatlan spirituális törekvés áll a háttérben, aminek az igazi színezetét, egyénenként változó rész-okait a személyi horoszkópokból, a metafizikailag gondolkozó és így vizsgálódó asztrológusok által, könnyen ki lehet olvasni.         Persze, mindenféle rokoni, családi, szerelmi, baráti, ismerõsi, pozitív, vagy ellenséges lelki voszony, sõt a társadalmi – közösségi viszonyok, vagyis a politika is a kiegyenlítõdés és a csere törvényes alapján (is!) megy végbe, de ezeknek az elemzésére most nem térek ki, más tanulmányaimban, illetve a többi törvény leírásánál ezekrõl a viszonyokról, tudattalan kiegyenlítõdési törekvésekrõl is írok, vagy írnak a barátaim és más szerzõk is, fõként a pszichológusok, az antropológusok és a szociológusok. De nem térhetek ki ezeknek a relációknak egy érdekes közös anyagi elemének a rövid értelmezése elõtt, mivel azt kell látnom, hogy az un. ezoterikus irodalomban, sõt, az asztrológiában is egyre több a vele kapcsolatos zagyva misztifikáció. Természetesen a gazdasági tevékenység csere eszközérõl, a pénzrõl van szó. Még egy teljes könyvet is elolvastam kezdõ koromban a „A pénz tao-ja” címmel, és akkor jöttem rá, hogy miféle bolondériákról van itt szó, hiszen a pénznek valamiféle mágikus erõt és misztikus hatalmat tulajdonítanak, holott a pénz mindössze egy egyszerû anyagi eszköz és abban különbözik a munkaszközöktõl, vagy a szépítkezési – kozmetikai eszközöktõl például, hogy egyik termék átcserélhatõ általa a másik termékkel, vagy msé anyagi javakkal. Ilyenképpen egyfajta gazdasági értékmérõ funkciót is beteljesít tehát, de ez messze – távol áll attól, hogy a pénznek mágikus ereje lenne, illetve, hogy az megidézhetõ, illetve szaporítható lenne, mágikus praktikák segítségével.     A Titok c. film szerzõi is valami ilyesmit sugallnak, ti. Hogy lehetséges lenne a rendkívüli anyagi meggazdagodás puszta pozitív képzelgés és optimista magatartás által, gondolván, hogy egyedül az általuk Vonzásnak nevezett törvény hat a szellemi létezésben, holott az, amit õk ezzel a névvel illetnek, mindössze a Mágia és a Rezonancia törvénye együttese, tehát mindössze két törvény hatása a tíz közül, amely törvények szerinti spirituális erõkkel való manipulációnak (azok öncélú és egyoldalú kihasználására kizsákmányolására irányuló tudatos törekvésének) teljesen ellentmondhat és azokat teljesen semlegesítheti, már csak a Polaritás törvénye is, a Karma törvényének és a Fejlõdés törvényének a semlegesítõ, vissza fordító és esetleg még durván is visszaható erejérõl nem is beszélve. Spirituális gazdagodás (finomodás), tehát karma-oldás és fejlõdés, vagyis rendetetés beteljesítési logika szerinti „törvényesülés” nélkül, illetve, más felõl: csalás, tolvajlás, szélhámoskodás és rablás nélkül, csakis úgy lehetséges az olyan könnyû és „mesés” meggazdagodás, mint amilyet a Sykret c. film szerzõi csillogtatnak elõttünk, ha az ember olyan divatos és tömeg szórakoztató, tömeg-szédítõ, tömeg-butító tevékenységet folytat, illetve olyan értéktelen információt kínál eladásra, amire ostoba módon buknak a karmájuk által irányított és a karmájukat növelõ széles tömegek. És úgy néz ki, hogy a Titok c. film szerzõinek sikerült egy – egy ilyen mesésen jövedelmezõ tömeg-butító tevékenységgel kapcsolatba és harmóniába kerülni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy aki az õ példájukat követi, mind meg is gazdagodik. Sõt: ugyanarról a jelenségrõl van szó, mint a piramis-játékok esetében: azok akik vásárolva, tömegesen fogyasztják a szerzõk sikerekrõl szóló siker-könyveit, illetve akik a hogyan gazdagodhatsz meg gyorsan és könnyû szerrel c. tanfolyamokra befizetnek, képezik a piramisnak azt az alját, amelynek segítségével a csúcson levõk (A szerzõ – oktatók) meggazdagodhatnak. Ez viszont még koránt sem jelenti azt, hogy mind boldogan és egészségesen is élnek.                   E törvény következményeinek a tudatos megértése érdekében jött tehát létre az a közmondás, hogy „Semmit nem Isten nélkül”, és erre érzett rá a nagy erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor is, akinek az volt a jelmondata, hogy „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”  Ezért van az, hogy az igazi, józan hitt, ami az egyetemes törvények természetének és hatásának az ismeretére alapszik, vagyis azon a logikán, hogy a teremtés eredeti célja, rendeltetése és célja pozitív és az ép elméjû embernek minden lehetõsége meg van ahhoz, hogy ehhez a pozitív hozza csatlakozzon és az szerint élve, egészségesen és boldogan végezze az életfeladatait (Vagyis a hit nem jelent külsõséges és megható szereplésekben kimerülõ, fantazmagórikus és ezért önámító vallássosságot!) erõs – szubtilis - életenergiákat adhat az embernek. A hitetlenség viszont, vagyis a folyamatos kétkedés - kételkedés, akárcsak a misztikus zagyvaságok és vallásos fantazmagóriák hosszú távon elgyengítik és le is betegítik az embert. Ezért van az, hogy a Hamvas Béla életmûvének a központi, állandóan vissza térõ fogalmai az éberség és a realizáció. Mindkettõ azt biztosítja ugyanis, hogy az embernek az Istennel való kapcsolata tisztán és zavartalanul mûködjön.     Az a hiány tehát, amit be kell töltenünk és ki kell elégítenünk – egyenlítenünk az életünk során, nem az öncélú élvezet- és boldogsághajhászás, hanem az általános emberi és a személyi karmánknak a megismerése segítségül történõ felvállalása, feldolgozása és meghaladása. Nem azért vagyunk a földön tehát, hogy itt hozzunk létre valamilyen rendkívüli dolgot és „csináljunk valami nagyot” (Építsünk bábel tornyokat), hanem azért, tehát még csak nem is a gyakorlati életfeladatok beváltása érdekében élünk, hanem azért, hogy ezen életfeladatok végrehajtása által és ezek közben megszerezzük azokat a képességeket, amelyek segítségével a karmánkat feloldhassuk és ez által az egyetemes kiegyenlítõdési folyamatban (tredndben) részt véve, az önmegváltódásunkon keresztül, a megváltás beteljesüléséhez hozza járulhatunk. Ezért van az, hogy az életfeladatait éberen beteljesítõ ember, vagyis az, aki az elé kerülõ feladatok elõl nem menekül el (Pl. a keletiek és a kelet-európaiak nyugatra, vagyis külföldre, ahol gazdasági szempontból könnyebb az élet.), hanem azok megoldása közben szert tesz a karma-oldó képességeire, igazából boldog és egészséges, olyannyira, hogy egy idõ után az orvosokra már semmiféle szüksége nincs. Sõt: az ember aki ezt megérti és bátran felvállalja, mind az általános emberi, mind a horoszkópjából kiolvasható, és általa a legtöbb esetben korábban nem-kívánatosnak, sõt: utálatosnak és iszonyatosnak képzelt személyi életfeladatait, azt fogja észre venni, hogy miután hozza szokik azok végzéséhez, egy adott idõ múlva számára a legélvezetesebb tevékenységgé válnak a világon. Így voltam én is például a családalapítással és a családapai feladat-köröm beteljesítésével, hogy, amitõl olyan sok ideig vonakodtam és huzakodtam, igazából akkor vált érdekessé és élvezetessé és akkor tett ténylegesen boldoggá, amikor a gyermekeink száma nõtt és én egyre többet kellett értük dolgozzak és velük legyek. Sõt: még inkább azt követõen tett boldoggá az apai mivoltom, miután a feleségem elhagyott és én meg kellett küzdjek azért, hogy a gyermekeink, akiknek a jövõjével szemben én sokkal nagyobb felelõsséget éreztem, mint a volt feleségem, nálam maradhassanak, illetve hozzám vissza kerülhessenek. És igazi, boldogságos szerelmi –élettársi viszonyba is csak azt követõen kerülhettem, miután a Rák-karmámat felvállalva, mindent megtettem annak érdekében, hogy a vele járó életfeladataimat minél nagyobb mértékben és minél nagyobb felelõsségtudattal beteljesíthessem. – Erre mondja Jézus, hogy: „Mert az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges.”                          A kiegyenlítõdés törvényének az egyik gyakorlati következménye, az analógia léte a Teremtett létben, amelynek az alapján, végsõ soron, minden természeti elem és természeti létforma, valamint minden lény, kauzális lényege szerint, kapcsolatban áll egy egyetemes teremtõ õserõvel, egy õsprincípiummal. Ezért, a Teremtés végsõ határán levõ fizikai dimenzió minden eleme és minden jelensége szubtilis kapcsolatban áll és megfelel egy – egy szellemi jelenségnek. És ezekbõl a határozott (kevésbé változó) természeti megnyilvánulási formákból (elemekbõl és lényekbõl valamint azoknak az egymáshoz való viszonyából), illetve ezeknek a szimbolikus jelentésébõl visszakövetkeztethetünk az eredeti, mágikus erejû õs idea-képekre, energetikai és formai mintákra és magára az adott helyen és adott jelenségben éppen érvényesülõ egyetemes törvényre.     Ezért mondhatjuk azt is, hogy amilyen a mikró világ, ugyanolyan a makró világ. Holott a valóság úgy igaz, hogy a természeti mikró és a makró világ állapota és rendezõdése leképezi azokat a metafizikai (fizikai létformák fölötti, fizikai állapot elõtti) õsprincípiumokat és õserõket, amelyeket nem lehet sem mikrónak sem makrónak nevezni, mert szellemi lényegükkel (eszenciájukkal) mindenben benne vannak és minden bennük van. („Én az Atyától jövök és Én az Atyában vagyok és az Atya bennem van.” - Jézus) Mindannak, ami megnyilvánult és létformát nyert, van valahol egy szellemi megfelelõje és egy spirituális eredõje. Az atomok struktúrájának és felépítettségének megfelel a bolygók és a csillagrendek felépítési rendszere, ezek viszont egy magas vibrációs fokon létezõ Rend- és struktúra-Ideának a megnyilvánulási formái (alacsony vibrációs leképezõdései). Hamvas Béla szavaival: A földi Gangesznek megfelel az égi Gangesz, a földi Nílusnak az égi Nílus. A földi létezésnek megfelel a szellemi létezés, a fizikai létezésnek a pszichikai létezés, meg a spirituális létezés. A fizikai testünknek megfelel a pszichikai és a szellemtestünk, földi lényünknek az ideális lényünk. És a csere és a kiegyenlítõdés ezeknek a megfeleléseknek – lényegi kapcsolatoknak – a mentén, ezek irányán és ezen lényegi kotõdések szerint megy végbe a vibráció törvénye szerint. – Ha két egymás számára idegeb népcsoport tagjai hirtelen szembe kerülnek, vagy találkoznak egymással pl., a politikai vezérek akaratától és elképzelésétõl (félelmétõl, vagy ambíciójától) fühhetlenül, az egymás számára szimpatikus, vagy az egymáshoz harmónikusan jobban vonzódó tagok között mindig elkezdõdik a kommunikáció.          Ezért az Analógia törvényének is nevezik a megfelelés és kiegyenlítõdés törvényét és ennek az értelme az, hogy mindig létezik a felszíni formai megfelelés mögött egy lényegi kapcsolat és egy állandó arányosság szerinti kiegyenlítõdési kényszer (végy) a lét és az élet különbözõ jelenségei és megnyilvánulási formái között. Ez az egybõl való kiszármazás és az egyhez való lényeg szerinti visszakötõdés, a teljes visszakapcsolódás potencialitását magában hordó Egységnek a Törvénye (Ana) szerinti arányos megfelelés. A lényegi megfelelés és a kiegyenlítõdési potencialitás az, ami az egyetemes evolúció újabb és újabb idea(képzet)- formáinak a létrejöttét és megvalósulását biztosítja a teremtésben.     A teremtés elsõ mozzanatában a megjelenik a Maszkulin és a Feminin princípium, mint a Világossággá és Szeretetté vált Abszolútum új állapota. A Kauzális dimenzióban horizontálisan, a Világosság princípiumának a Szeretet princípiuma felel meg, miközben a hierarchia és a vibráció csökkenés irányában vertikálisan “lefelé”, az alsóbb létezési szférákban a Fény-ideája, majd ennek, az új és a régi állapotok értelmi felismerése és minél mélyebb megismerése (megértése) felel meg. A Fénynek tehát a célirányos és határozott kiáradás és a behatolás (az abszolútumból történõ kiáramlás és a Szeretetbe való beáramlás), a szétáradás, a feltárás, az átvilágítás és a megtermékenyítés létmozzanata felel meg. A Szeretetnek a Teremtõi és Megváltói imaginnáció felel meg az Ideák síkján. Alacsonyabb vibrációs fokozatoknak megfelelõ állapotok (dimenziók) szintjén, a lét- hierarchiák skáláin tehát, a Szeretetnek a határtalan formaváltáson és létesülési variációs lehetõségeken belüli, illetve, hierarchikusan a különbözõ megnyilvánulási dimenziókban létezõ, látszólag egymástól külön álló és külön létezõ, de lényeg-azonos elemek és létstruktúrák mindenek fölötti egybe kapcsolódása, illetve ezek egybekapcsolódási készsége és kényszere felel meg. Például a Szeretetnek a fizikai dimenzióban a gravitáció ereje a megnyilvánulási formája. A Szeretet törvénye tehát igazából a Vonzás törvénye, és nem a Mágia, vagy a Vibráció törvénye, mint ahogy azt a Titok címû film szerzõi sejtetni vélik. A Szeretet maga az Egytemes Egész Létezés Idea-alapjául szolgáló, és az Összes létezési forma lét- alapjául szolgáló, és azokat az egységbe visszakapcsoló, az egységgel állandóan összekapcsoló abszolút erõ, és ugyanakkor és ezzel együtt õ az õsanyag is, a mindennél gyérebb és finomabb õsszubsztancia (Isten Misztikus Teste). A Szeretet, mint Isteni teremtõ képzelet létezik bennünk, õ a Létezésnek és a Teremtésnek a határtalan sokszorozódása, szaporodása, formaváltása, szétbomlása, elmúlása és keletkezése, tobzódása, variációja. A szeretet az abszolút feminitás megnyilvánulása.      A Világosság és a Szeretet mint egymásnak megfelelõ és egymással folyamatosan kiegyenlítõdõ, és egyik a másikban megvalósuló õsprincípiumok, az egymáson való áthatolással: a Logosszal együtt, a megnyilvánult Abszolútumnak a három új, õsminõségét képezi: a Sarkalatos, a Szilárd és a Változó õsminõségeket. A Fénynek és a Szeretetnek a Logosz szerinti egymáson való áthatolásából, egyszerre több teremtõi - teremtési energia és õsminta jön létre, de ugyanakkor megváltási – megváltódási, visszacsatolódási energia is létre jön (Ez minden erõben az erõnek, az ereje. Ez a Thélészma – írja Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdinában.). A teremtési energiák és õsminták, négy õsi alapelemmé - a négy ideamintává bomlanak és alakulnak (át): a Levegõ és a Tûz (Fény szerinti minták), valamint a Víz és a Föld (Szeretet szerinti õsi ideaminták) õselemévé. Az így tovább osztódó és sokszorozódó, szaporodó, szétbomló, tenyészõ és enyészõ, majd megint újra alakuló (elmúló és keletkezõ), alacsonyabb rezgésû megnyilvánulási formák egyrészt megismétlõdnek, másrészt megint csak újabb és újabb mintákat hozva létre, új szellemi – információs energetikai - létstruktúrákat, mentális megnyilvánulási formákat és ezeknek megfelelõ energetikai létformákat alkotnak az egymással való kölcsönhatásaikban (különbözõ interpenetrációkban) és kiegyenlítõdésükben a tíz Egyetemes Törvény dinamikája szerint.      Ezek a régi és új idea-minták szerint kialakuló, régi és új lét- struktúrák, a Vibráció és a Polaritás törvénye alapján, feszültségbe kerülnek a régi megállapodott létformákkal, valamint a nekik megfelelõ, de ellentétes nemû és ellentétes pólusú komplementáris létformákkal. Ezek a feszültségek olyan, újabb hiány-információ és hiány-energetikai tömörüléseket (szükségeket) élesztenek, amelyek újabb létformák keletkezését teszik szükségessé annak érdekében, hogy az újonnan keletkezõ és a már létezõ, de még nem kiegyenlítõdött létformák és létfolyamatok közötti feszültségek enyhüljenek, harmonizálódjanak és kiegyenlítõdjenek. Ez a teremtés dinamikája. Ez maga a teremtés! Mindannak ami konkrét anyagi formában is megjelenik, tehát ami megnyilvánul az anyagi dimenzióban, létezik egy eredeti megfelelõ idea-mintája a szellemi dimenzióban. De ugyanakkor mindannak az idea-mintának és struktúrának, ami a teremtés törvénye alapján létrejött és megnyilvánult már a szellemi dimenzióban, létezik egy (MÉG!) meg nem nyilvánult energetikai és anyagi megfelelõje a fizikai dimenzióban is, aminek elõbb - utóbb meg kell majd jelennie konkrét fizikai (anyagi) formában is, tárgyi vagy fizikai esemény – sorsjelenség formájában (helyzet, jelenség, folyamat, stb.).     A Kiegyenlítõdés Törvényét azért nevezik a Kompenzáció, illetve a Szükség és a Bõség Törvényének, mert az idea világban (Az Isteni, vagy az emberi fantáziában) megjelenõ hiány-információt (a szükséget!), a Ciklus és a Ritmus Törvényének megfelelõen, valamikor mindig az energetikailag megvalósuló és az anyagi formában is konkretizálódó információknak és a különbözõ fizikai megvalósulásoknak (anyagi formáknak és állapotoknak) a bõsége: az Áldása követi, valamilyen anyagi, vagy energetikai bõségáradat formájában. Ezt a jelenséget jelképezi a mitológiák aranyesõje is.      A legszemléletesebb természeti jelenség, amely a Kiegyenlítõdés törvénynek a fizikai megnyilvánulása, az, a materialista - pragmatikus gondolkozás által pazarlásnak vélt természeti - teremtési bõség, amely a természeti megtermékenyülési folyamatok fenntartását és folytonosságát biztosítja mind a növényi, mind az állati és az emberi világban. Gondoljunk a rengeteg szélbe szórt pollenre, vagy a virágról virágra szálló méhek, darazsak, pillangók és más rovarok által “a helyére szállított” virágporra, a vízi madarak tollára "bízott" halikra petékre és arra a millió férfi ivarsejtre, amibõl csak egy szükséges ahhoz, és csak egy ér el odáig, hogy egyetlen nõi petesejtet megtermékenyítsen.     Ennek a kiegyenlítõ - kompenzáló õserõnek az emberi szellemre vonatkozó egyes következményét az Evangéliumban nagyon "furcsa" megfogalmazásban találjuk: "Akinek nincs, attól elvétetik, és akinek van, annak még adatik." Ez a Jézusi kinyilatkoztatás az értelmét a Mágia, a Hangoltság és a harmónia és a Fejlõdés törvényével együtt nyeri el. Ez alatt azt kell érteni, hogy aki nem képes az életfeladatai felvállslásával, és azon keresztül a mágikus erejû képzeleti tevékenysége helyes irányításával, pozitív képzeteket alkotni, valamint a rezgési szintjét emelve, spirituálisan fejlõdni - tágulni, az a negatív képzeletének és fejlõdési képtelenségének (Vissza-élésének) megfelelõen, a kiegyenlítõdés és a rezonancia törvénye alapján, automatikusan még azt is elveszti, amije van! A talentumokról szóló példázat is errõl szól, és azt jelenti, hogy aki nem Fényben és Szeretetben él, az aki nem a Szeretet áramoltatására és a Fény élesztésére és terjesztésére szánja életét, aki nem e lelki bõség serkentésére, gerjesztésére és szaporítására – bõvítésére, nem a lelki - szellemi gazdagodására, tehát nem a táguló egyetemes létezés harmonizálódása és kiegyenlítõdése érdekében kamatoztatja szellemi, lelki és szellemi képességeit, valamint az anyagi javait, annak végül is vagy elsorvadnak, elfogynak, vagy elvesznek ezek, az új érték - létrehozó (mágikus erejû) teremtõi és kiegyenlítõdési képességei. És vagy elveszti az anyagi vagyonát, vagy, ha nem, akkor az egészségében, vagy párkapcsolatában vagy a gyermekeivel való relációjában károsodik és válik boldogtalanná.     Azok a személyek pedig, akik a szellemi képességeiket az egyetemes evolúció érdekében, önmaguk és mások spirituális gazdagítására, szellemi erejük és képességük (potencialitásuk) felszabadítására, növelésére - tágítására és mûvelésére használják, azok számára tehát, még több megvilágosodási és kiteljesedési lehetõség, még több érték-létrehozási képesség és még több kiegyenlítõdési képesség és ezzel együtt még több egészség, erõ és boldogsági élmény adatik meg és azokat mindössze a fizikai dimenzióból való eltávozásuk elõtti napokban hagyja el a testi ereje. A kulcs mindig az egyéni karmaoldásra és a spirituális fejlõdésre, gtehát realizálásra való törekvés. Az utóbbi viszont nem intellektulis képesség fejlesztést jelent csupán, hanem életfeladat vállalás és beváltás útján elnyert egészség-megvalósítási képességet. A realizáció egyetlen mércéje a betegségekbõl való teljes kigyógyulás. Vagyis, a jó erõnlét és egészség mellett, a harmonikus családi és párkapcsolati reláció, ami kölcsönösen feltételezi és erõsíti egyik a mást.      E törvénynek az egyes emberre vonatkozó hatása és következménye egyszerû a teljesen világos a spirituális ismeretekkel bíró személyek számára. De mivel a mai ember csak az anyagi létezés felszíni jelenségeibõl ítél és következtet, és képtelen meglátni a felszín alatt meghúzódó, a felszíni folyamatok logikájának látszólag ellentmondó, de tulajdonképen egymást kiegészítõ és kiegyenlítõ törvényeket, senki sem hiszi el, hogy ez a törvény csakugyan mûködik az egyéni sorsa szintjén is. Azért csapjuk be magunkat, mert amennyiben valaki nem veszi figyelembe a törvényt és nem kisérel meg harmonukus kapcsolatba kerülni a törvénnyel, illetve nem próbálja õ maga tudatos - harmonikusan megtestesíteni a törvényt, nem mindig van a törvénynek az egyes ember (egészségére) sorsára nézve azonnali negatív hatása. Fõként, ha az illetõ személy születésétõl fogva, jó egészséggel és életerõvel rendelkezik. (Fõképp a Levegõ és a Tûz jegyekben született és az erõsebb intellektussal rendelkezõ személyek, akiknek a személyén és sorsán keresztül majdnem kézzelfogható- tapinthatóan megnyilvánul ez a törvény, nem tudják ezt elhinni, hogy a belsõ mentalitásukkal tudják befolyásolni a törvénynek az õ életükben való pozitív, vagy negatív befolyását, következményeit.). Ezért a mágikus erejû képzelõi képességeik ellenére is, általában mindannyian a Törvény szellemének ellenében élnek és az ellen cselekszenek: majdnem mindenki elõbb kapni (zsákmányolni) akar és csak azután adni. Nem hiszik el, hogy minél több szubtilis szeretet-energiát adunk, annál több egészséget és ráadásként pozitív életkörülményt is kapunk.      Holott a hiány és a kiegyenlítõdés törvényének a következtében igazából senki nem láthatja és élvezheti hosszú távon és lényegileg valaminek a hasznát, amiért nem hozott elõzõleg, vagy akár utólag is, megfelelõ, lelki, szellemi, vagy anyagi áldozatot! Lehetetlen az, hogy valaminek, amit a sors elénkbe hozott és amit a sorstól ugymond ingyen megkaptunk, hosszú távon a hasznát láthassuk és élvezhessük, ha annak, azoknak a pozitív kiegyenlítõdési és fejlõdési (boldogulási) lehetõségeket biztosító javaknak, vagy kedvezõ sorskörülményeknek az ellenében, nem hoztuk meg a megfelelõ áldozatokat, amelyek a karmánkból adódó negatív késztetéseinknek a feloldásához vezetnének! – Sokat látott, gyakorló asztrológusként garantálom, hogy csak felszíni látszat az, hogy a hirtelen meggazdagodott népszerû énekesek, film-sztárok, vagy más artisták, valamint a gátlástalan üzletelések segítségével nagy vagyonokra tett kereskedõk, politikusok és más, közpénzeket csapoló spekulánsok ténylegesen élvezni tudják a hirtelen megduzzadt vagyonukat. Számtalan hirtelen meggazdagodott sztár elzüllése, újgazdag kereskedõ, politikus, vagy ipari mágnás bukása, egészségi nyomorúsága tanúskodik a külszínen is arról, hogy a kiegyenlítõdés törvénye mûködik. Pedig arról, hogy a magán életükben, családi viszonyrendszereikben és egészségi problémáikban miféle démonokkal és tragédiákkal küzdenek ezek az emberek, hogy milyen kietlen lelki sivárságban töltik az üres palotáikban a magánéletüket, csak az orvosok, a pszichológusok, a rendõrök és az ügyvédek, valamint az asztrológusok tudnak.           Hiába látjuk a két szemünkkel, hogy egy elvetett és gondozott búza szembõl egy egész kalászt kapunk, a tudományos gazdaságtani elméleteink ellenére is mind csak egész kalásznyi javakat szeretnénk kapni és annak ellenében lehetõleg egy magot sem adni. A gazdasági jóléti államokban például, a legtöbben már magától érthatõen egyetlen gyermekkel, vagy lehetõleg már azzal sem akarnak boldogan élni lehetõleg az öreg korukig és csodálkoznak, hogy erre képtelenek. Vagyis: az ellenkezõjét csináljuk annak, ami értelmes lenne. Mind csak kapni és kapni szeretnénk elõbb - És aztán majd meglátjuk... És persz, soha nem látuk meg. - ahelyett, hogy igyekeznénk elõbb a gyakorlati életfeladatainkat maradéktalanul felvállalva és beváltva, minél több iránytalan és osztatlan szeretetet (megértést) áramoltatni és fényt (belátást) sugározni a környezetünknek, legalább az általános emberi életfeladatunkat: a megfelelõ számú utódgondozási és nevelési feladatainkat vállalni és beteljesíteni. Ehelyett mindenáron és mindenféle ostoba módon be avatkozunk a természet dolgába és az egymás dolgába, és minden áron keresztül akarjuk vinni az akaratunkat és rá akarjuk kényszeríteni a természetet, hogy lásson el minket mindennel százszor, ezerszer és milliószor nagyobb arányban, mint amennyi áldozatot mi vállalunk, akárcsak a saját hibabelátási képességünk növelése és a spirituális fejlõdésünk (közönséges kifejezéssel: a tényleges jobbá válásunk) érdekében is. – Ezért mondja Jézus, ugyancsak a Kiegyenlítõdés törvényének a szellemében, hogy: „Az elsõkból lesznek utolsók és az utolsókból elsõk.” A jó egészséggel és képességekkel született és a siker- és gyõzelem szerzés modern nevelési szellemiségben részsült személyek ugyanis, valósággal kizsákmányolják mindazt, aminek a megszerzése érdekében semmit nem tettek, hogy a tehetségeseknek az önmaguk kizsákmányolási késztetésérõl ne is beszéljek! Sõt, a legtöbben úgy képzelik, hogy ezen elõnyös életbe- indíttatásuk miatt õk a sorsnak a kiválasztottjai és protekciósai, és nem csak, hogy kizsákmányolnak és tékozolnak, de valósággal rombolják magukat. Persze, hogy ezek utolsókká vállnak valamikor az életük utolsó szakaszában, és éppen akkora arányban lesznek boldogtalanok és nyomorultak lelkileg, mint amekkora vagyonra szert tettek a közönség-butító szerepléseikkel. A leg kegyetlenebb példa erre az idejekorán elhunyt Elvis Presley, vagy a Mchael Jakszon nevû amerikai pop énekes, akiknek az utolsó éveik a lelki és a szellemi sivárságnak és a hiába való életnek a mintapéldái. És a legszomorúbb a rendkívülien tehetséges és igencsak intelligens Marlon Brandoé, aki nem csak a temérdek fölösleges kilóit volt kénytelen hurcolni az élete végén, hanem a gyermekei gyilkossági és öngyilkossági tragédiáit is, példája jelezvén azt is, hogy a rendkívüli tehetségek és a rendkívüli intelligencia, önmagában még arra sem használhatók, hogy a gyermekeinket normális, józan és törvénytisztelõ felnõttekké neveljük.        Persze, miután úgy képzeljük, hogy nekünk mindig csak kapnunk kell, adnunk lehetõleg csak nagy-ritkán, még azon is csodálkozunk, hogy mások miért nem szeretnek, hogy miért élünk a természettõl és egymástól is elzártan, magányban, feszültségben és stresszben. A válasz pedig egyszerû: mert önzõk és hitetlenek vagyunk, vagy ami ugyanaz: tudatlanok és nevetségesen és tragikusan ostobák vagyunk az ezernyi és milliónyi életidegen, nagyokos tudományosan steril és szeretet nélküli filozofikus elmélet- rengetegeinkkel. Annyi eszünk sincs, hogy észrevegyük, hogy a gyermekek nem anyagi szükséget és nem a magunkról való gondoskodásról és a boldogságról való lemondást, hogy nem magunkról való „igazságtalan” figyelem-elvonást, jelentenek, hanem igazából áldást: a szeretet, a bízom, a jókedv, a hit, a derû, a kedély, a nyugalom, a megértés nem anyagi szubsztanciák, azaz nem "fogyó anyagok" és sohasem merülnének ki - sõt szaporodnának és eltöltenének bõségükkel - ha megnyitnánk az igazi áldozat-készségünket, és ha nem fojtanánk, nem temetnénk el a pozitív lelki tulajdonságainkat, nem gyomlálnánk ki lelkünkbõl a finom szeretetet tudományos hitetlenségeinkkel, spekulatív, egoista gondolkozásunkkal, aminek következtében egyszer kapni szeretnénk és csak azután adni.        Rendkívüli intelligenciájával és mágikus erejû képzelõ erejével a természetbõl messze kiemelkedett ember tehát, ahelyett, hogy egészségesen élne ezekkel a képességeivel és óvná a természetet, inkább vissza-él és mindig csak kapni akar tehát és csak azután adni és emiatt, ebben a természet szipolyozó kényszerében rombolja, nm csak a külsõ természetet, hanem a saját belsõ természetét is. Így jutottunk oda, hogy a nyugati fiatal férfiak és kamaszok nagy része már egyre inkább képtelen a gyermeknemzésre, illetve a nõk a magzat-foganásra. És csak azért, mert sem az iskolában, sem a televízióban, de még hittanórákon sem tanítják meg  a kiegyenlítõdés törvényét és ennek következtében semmibe is veszi azt. Szeretetet, bizalmat, barátságot, szellemi információt, nyugalmat, akar ingyen, illetve kevés munkával megszerzett pénzért, mindent szeretne. És amikor adnak is valamit valakinek, azt egyesek trójai falóként adják, aminek a segítségével magukhoz akarják kötni, vagyis valamiképpen le akarják kötelezni a magnk számára azt akinek a gondját viselték, vagy azt, akit megajándékoztak. Egyébként is “Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.” mondja Hamvas Béla. A mindig kínálgató, “csupa szív” emberek rejtett egoizmusuk következtében képtelenek a finom és diszkrét, belsõ szeretet-áramoltatásra. Igazából nekik is csak külsõ elvárásaik vannak a környezetükkel és a világgal szemben, ahelyett, hogy magukkal szemben lennének elvárásaik. És amennyiben mégis vannak magukkal szemben elvárásaik, azok nem szeretet- odaadási elvárások, nem áldozat-hozatali elvárások, nem harmóniába kerülési- elvárások, hanem öncélú, öntetszelgõ teljesítmény- elvárások, eredményességi és hasznossági koncepciók szerinti elvárások, siker-elérési elvárások, tehát szellem és szeretet- idegen elvárások, amelyek csak arra jók, hogy önmaguk elõtt a mindig nyerõ Janik szerepében, illetve a pozitív Jóember szerepében tetszelegjenek. És mindezt ezért, hogy hiuságuk, önérzetük és becsvágyuk és öncélú, uralkodási, vagy élvezethajszolási mániájuk kielégítése érdekében abban tetszelegjenek mások és önmaguk elõtt, hogy õk táplálják és különös élvezethez - boldogsághoz juttatják a környezetüket, hogy a környezetük szót fogad nekik és eszik - iszik abból, amit õk azok számára biztosítanak és kijelölnek. És persze azért is, hogy visszautasítás esetén önmagukat gyötörjék, hogy rejtett haragjukkal és csendes nehezteléseikkel szeretetlenségbe, elidegenedettségbe hajszolják magukat és környezetünket.     Mind a valós Világosság mind az igazi Szeretet nagyon diszkréten, az érzékeink számára tulajdonképpen érzékelhetetlen és észlelhetetlen (“észre - vehetetlen”!) megnyilvánulási formákban jelentkezõ, metafizikai (fizika fölötti) õserõk, õshatalmak. Ezért az emberben lakozó valóságos (gyökér-) Szeretetnek igazából nincs szüksége érzelmi kitörésekre, durva, érzéki megnyilvánítási formákra. Hízeleghetünk egy csecsemõnek amennyit csak akarunk, mert abból még egyáltalán nem lesz szeretet. Ezt észlelhetjük is majd nem sokára, mert a baba zavartságában legfennebb követelõzõ és hisztériás lesz mert csak õ csak annyit ért meg az egész felhajtásból, hogy rendszeresen, vagy rendszertelenül, tehát rendszeres ciklusokban, vagy az õ szeszélyes ötletei alapján jut-e hozzá a finom táplálékához. És hiába, hogy a természetes levegõváltozásoktól is megóvjuk, mert az egyetemes törvények alapján úgy is szüksége lesz olyan durvább, de a természetes életfolyamatokkal együtt járó tapasztalatokra, amihez arányosan és drámai élmények nélkül is hozzá szokhat, ha megelégszünk azzal, hogy lehetõleg csöndes, száraz és aránylag meleg környezetet biztosítunk számára. Azért betegesebbek a kisbabájuk körül hatalmas felhajtást rendezõ és azokért aggodalmaskodó, a gyermek harmadik szabálytalan lélegzetére is hetet szökõ anyák gyermekei, mint a kevésbé aggodalmaskodóké, mert ez utóbbiak sokkal több mentális nyugalmat és szeretetet biztosítanak a gyermek számára mint az elõbbiek. – Persze, nem közömbösségrõl beszéltem. Az ember kívül azt igyekszik bepótolni, amit belül folytonosan elmúlasz.      Az olyan nõ anyáskodik feleslegesen még akkor is, amikor annak rég elmúlt az ideje és az egyengeti életútját és babusgatja felnõtté vált fiát és lányát, akinek évekre visszamenõleg (talán már a gyermekek megszületése óta) lelkiismeret furdalása van a gyermekeinek az apjával szemben. Metafizikában ezt a magatartást hamis kompenzációnak nevezzük. A huszadik század végén az emberiség kilencven kilenc százaléka hamis kompenzációt folytat, azaz törvényellenesen él és ennek viseli a tragikus következményeit. És még tragikusabb az, hogy ezt a következményt, az ember tudatos és tudattalan befolyása alatt álló ártatlan állati és nõvényi világ is viseli és természetesen viselik azok a gyermekek is, akiknek a nevében a felnõttek kompenzálnak és újabb ajándék - termelési mániájukban kiirtják és megnyomorítják a környezõ biológiai természetet.       Igazából Szeretetet nem is lehet kapni kívülrõl (légfennebb gyermekként annak a külsõ formáját: a tápláló és egészséges környezet- biztosító gondoskodást), mert ez a teremtõ és javító - gyógyító erõ, az ember belsejébõl: az Abszolút Szellembõl árad az emberen keresztül kifelé, a külsõ világba: a személy természeti és emberi környezetébe. Az egyéni szeretet-áramoltatási képesség, akárcsak az értelmi világosság: az elemzõi és a szintetizálói képesség tudatos erõfeszítések árán érhetõ el, így szerezhetõ és növelhetõ meg. A nehézség ebben mindössze annyi, hogy általában csak a megvilágítói (értelmi) képességeinket serkentik és mûvelik az iskolában, a tudatos, de diszkrét szeretet- áramoltatási képesség megszerzése, valamint a kiegyenlítõdési képesség növelése helyett. A hamis egység-érzetbõl (szeretetbõl) létrejövõ két disz harmonikus megnyilvánulási formát: a érzelgõs jópofaságot, vagy a természet-legyõzõ értelmet, illetve a rejtett agresszivitást, végsõ soron a gyûlöletet ültetik el a diákokban a mai tanárok.    Hiába kapok más személyektõl állandóan külsõ szeretet - megnyilvánulási formákat, amennyiben én nem hozok gyakorlatilag is – tehát fizikailag is - áldozatot és nem vállalom a megfelelõ számú utódok gondozását és nevelését, és amennyiben nem teszek erõfeszítéseket annak érdekében, hogy megnyissam és rejtett egoizmusomtól megtisztítva, szabaddá tegyem a belsõ, Szeretet-erõimet kibocsátó, lényem mélyében lakozó Szeretet- forrásomat. Ezért van az például, hogy az egykék, és az elkényeztetett, maximum két-testvér gyermekek, boldogtalan felnõttekké válnak, mert az aggodalmaskodó és természetellenesen gondoskodó (hamisan kompenzáló) szüleik elsorvasztják a szeretet-adási képességüket. És: akinek nincs, - aki mindig csak másoktól, csak kívülrõl várja adjanak neki - attól elvétetik”. Õk képezik a modern cigarettagyártás, az alkoholipar és a kábítószer kereskedelem biztos fogyasztó közönségét. Õk a virtuális valóságot létrehozó filmiparnak és az erõfeszítés mentesen, a könnyen elérhetõ boldogságról regélõ misztikusok és az un. tisztán látó jövõ-jósok áldozatai.    És ahogy nem kaphatok, hanem csak diszkréten áramoltathatok Szeretetet, ugyanúgy Fényt (értelmet) sem kaphatok kívülrõl. Mert amíg nem tapasztaltam meg, nem dolgoztam valamivel konkrétan, azt elméletileg hiába is próbálom megismerni. De igazából személyi tapasztalatomból szerzett Fényt sem adhatok senkinek mint valami tárgyat (legfeljebb sötétséget: természet kizsákmányolási technikákat ismertetõ szak-tantárgyat, élet-idegen és szellem-idegen tudományt és ideológiát), hanem átvilágíthatom magamat és megvilágíthatok valamit, (egy részletkérdést) a másik ember számára. Nem ártatlan és ártalmatlan és nem csak szánalmasan nevetséges, hanem egyes esetekben egyenesen veszélyes tevékenység is, például a többnyire átvilágítatlan személyiséggel rendelkezõ személyeknek a pénzért történõ, úgynevezett Fényadása, más, fejletlen kritikai érzékkel és még kevesebb szellemi megkülönböztetõ képességgel (Diakriszosz phneumaton) rendelkezõ személyek számára. Ugyan miféle „jótevõ” fényt lehet adni az értelmi világosság, az egyetemes törvények természetének az elmagyarázása, megértetése helyett? – Vak vezet világtalant, mondja Jézus.      Magyarországon egészen fiatalon, ötven két, vagy három éves korában halt meg egy magát fényadó természetgyógyásznak nevezõ misztikus, aki nem volt hajlandó lemondani a hamis kompenzáció legelemibb formájáról, a napi háromról egy csomag cigarettára leszállított homály-adagjáról, miközben párkapcsolati és szexuális terapeutaként párhuzamosan és folyamatosan négy – öt, az ország különbözõ városaiban lakó szeretõvel és két - három komoly élettárssal tartotta fenn szerelmi és persze, fényadó-terapeutai viszonyokat. Az egyetemes törvényeket ismerõ metafizikusnak még csak keserûen mosolyogni sem jön kedve, amikor egy ilyen „kiváló személyt” búcsúztatnak a megfelelõ misztikus szaklapokban a magukat szintén fényadónaak nevezõ munkatársai és persze, a fényes útmutatásait hûségesen követõ barátai - barátnõi.      Az Egyetemes Tõrvények szerint élni akaró személynek tudnia kell, hogy ember által, ember számára fényt nem lehet un. misztikus úton adni (áramoltatni), csak szeretetet. Fényre csak rá lehet vezetni valakit, vagy valakiket, a törvények szerint is helyes, logikus és racionális tanítás útján. De tudni kell azt is, hogy a Kiegyenlítõdés tõrvénye értelmében, nem kell elrejtenünk a spirituális felfedezéseinket senki elõl. („Nem azért van a fény, hogy azt a véka alá rejtsék.”) Minél több felelõsségérzetbe és szellemi nyugalomba (hitbe) ágyazott diszkrét szeretetet, valamint minél több értelmi világosságot, tehát szellemi bölcsességet tartalmazó információt áramoltat valaki a többi ember felé, annál több szeretetet és annál több szellemi információt kap majd a spirituális növekedéséhez és tágulásához, illetve a kiegyenlítõdési képessége minél teljesebb eléréséhez az egyetemes kompenzáció törvényének hatásaként és következményeként.     Ezért, akár a „fényadásban” akár a szeretet-áramoltatásban, a Magvetõ példáját kell követni, aki a magokat a talajba szórja, nem törõdvén olyan részletekkel, hogy azok milyen talajban képesek megfoganni. Valamiért valamit cserében igényelni csak abban az esetben szabad, ha annak a  valaminek (terméknek) a létrejöttért, amit árulunk, tehát, amit eladunk (Pl. pénzért cserében), keményen megdolgoztunk. Ezért én plédául többnyire ingyen, maximum jelképes összegecskéért tartok minden matafizikai elõadást és ezt a jelképes összeget is csak azért kérem, mert az ártatlan hallagtóknak nincs meg az öntudata arról, hogy semmit nem érnek azzal az információval, amiért legalább egy csekély áldozatot nem hoznak. És ugyanúgy: a tanulmányaim is ingyen letõlthetõk a honlapjaimról, a szellemi portálokról. A Fény- információt tehát, akárcsak a szeretet önzetlenül kell szórni és ez az információ-adás automatikusan boldoggás is teszi az embert. Csak a személyi horoszkópokért, amelyeknek a létrehozása érdekében komoly munkát fejtek ki kérek el pénzt, de olyan eset is elõfordult, hogy egy horoszkóprendelõ cserében krumplit, hagymát, uborkát és paprikát adott. Egy másik meg tejterméket. – A törvény szellemében, fogadni is tudni kell tehát, nem csak adni.         Miután a karmád oldását jelentõ gyakorlati életfeladataid nagy részét beváltotttad és a sorsod kezd minõségileg pozitívvá változni, minél többet segítesz másokon a szellemi világosság elérésében - anélkül persze, hogy ez a segítség kívülrõl, a másik és a mások szabad akarata, a józan belátása ellenére történne - annál több lelki és gyakorlati segítséget és szabadságot hozó szellemi információt és energiát fogsz kapni. – Persze, nem mindig ugyanonnan, hanem ez a kompenzáció valamilyen más uton is lehetséges.     Ez utóbbi a tulajdonképpeni értelme több, ide vonatkozó evangéliumi kinyilatkoztatásnak is: "Keressetek és találni fogtok. Kérjetek és adatik nektek. Kopogtassatok és beengednek titeket.”, “Keressétek Isten országát és mindazt, amire szükségetek van megkapjátok.”, ”Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.” - Persze nem öncélú, anyagi boldogulásról, vagy élvezet-szerzési és kényelmi törekvéseink "mennyei" meghallgatásáról és kielégítésérõl beszélt itt Jézus, hanem a spirituális éberség, valamint a szeretet-képesség és az értelmi megvilágosodás megszerzésének (tehát a megváltásnak, a szellemi felszabadulásnak) érdekében tett erõfeszítéseinknek az egyetemes törvények által biztosított következményérõl: szellemi tágulásról és lelki gyümölcsözésrõl.     A korábbiakban leírtakat folytatva, mindig fontos emlékezni arra, hogy mind a Mágia törvénye, mind a Karma törvénye alapján, a terrorisztikus "jó akarás" törvény ellenes. Ezért valakivel jót cselekedni, valakin segíteni úgy, hogy az illetõ arról ne tudjon (távoli gyógyítás, káros szenvedélyrõl való leszoktatás érdekében történõ agykontrolos programozás, stb.), vagy annak ellenére, hogy õ azt elutasítja, ez a legdurvább megsértése az egyetemes törvényeknek. Ez, többek között, a legnagyobb felelõtlenség, amit a szellemi világban elkövetni egyenértékû a militarista, vagy a vallásos-ideológiai terrorizmussal és a gazdasági-politikai manipulációval. Szülõi, rokoni, baráti, szeretõi, baráti, vagy munkatársi jóakaratunkból eredõ erõszakos jóságosodásunk elõtt, után és közben, vagy miközben az így megsegített háládatlan gyermekünk, szeretõnk, barátunk, népünk, stb. kõvel dobál vissza kenyér helyett, jusson eszükben, hogy a pokolhoz vezetõ út csupa jó szándékkal van kikövezve. A kompenzáció törvénye alapján tehát, csak úgy élhetünk harmóniában, ha mindig igyekszünk elõbb, de ugyanakkor diszkréten adni, mint kapni. És akkor ha a mindent és mindenkit egységben érzékelõ, diszkrét szeretet - érzéseinket és a mindent és mindenkit átvilágítani vágyó szeretet-késztetéseinket, önmagunkon belül és a környezetünkben is kiegyenlítve, minél tudatosabban és intenzívebben megéljük, nem fojtjuk el. De ezt a a szeretet-áramoltatást is, a lehetõ legfinomabb: legdiszkrétebb formákban, és lehetõleg csak nagyon ritkán konkrét személyekre, állatokra, vagy jelenségekre irányítva kell „folytatni”.       Jó, ha szellemileg mindent fénybe vonva és ezt az átvilágítást elsõ sorban önmagunkkal kezdve, a racionális értelmünkkel és egészséges kritikai érzékünkkel mindent felülvizsgálunk, mindent “könyörtelenül” átvilágítunk, miközben a szeretet- érzéseinket csak a mentális és a kauzális dimenziók szintjén (a folytonossá váló, mindennapi pozitív lelki-szellemi állapotunkkal) áramoltatjuk embertársaink és a többi életformák felé. Könnyen megtörténik ugyanis, hogy egy végletes helyzetben, minden “szent törekvésünket” az ellentétére: a rejtett agresszivitás, illetve a csendes, vagy a dühös neheztelés érzésére állítja bennünk a Polaritás törvénye. Így, lassan-lassan, természetessé lesz a kapcsolatunk ezzel az Isteni Igazságot elõttünk és számunkra lassan – lassan, gyakorlatilag is érzékelhetõ törvénnyel, tudván azt is, hogy a tudatosított hiány- információ, vagyis a SZÜKSÉGESSÉG automatikusan maga után vonja a kauzális információ- bõség áradását. És így meggyõzõdhetünk arról, hogy ezáltal az egyetemes teremtésnek a pozitív tágulási irányával egybekapcsolódva, minden a mi valamikor intenzíven átélt, pozitv, vagy negatív szellem- képzeletünkkel (de nem az ösztönös sóvárgásainkkal) összhangban történik. Persze, csak akkor, ha tudatosan harmóniába kerülünk a többi hat Egyetemes Törvénnyel is.     Nem az anyagi javak és eszközök misztikus felszaporodásának a bekövetkezésérõl, vagy a titkolt boldogsági sóvárgások kielégítésérõl van szó a szellemi tágulás útjára lépõ személy esetében, ahogy azt kicsinyes képzeletével és a vélt érdekei szempontjából szeretné megvalósulva látni az ember. Minden esetre addig is, ameddig a Kompenzáció törvényét teljesen megértenénk és a mindennapi életünkbe integrálnánk, jó ha eszünkbe véssük, hogy Jézus az elsõ három törvénynek a következményeit, illetve negatív kisülési következményeit ismerve, ismételte annyi alkalommal, hogy "Ne aggodalmaskodjatok!" Az aggodalom ugyanis olyan mágikus erejû hiány-információs csomag, amely kiegyenlítõdést igényel, vagyis megvalósítja azt, amiért aggódunk. Ellentétben az irigységgel, amely ahelyett, hogy hozza jutattna a másoktól elirigyelt tárgyhoz, személyhez, vagy élethelyzethez, inkább eltávolít attól. A helyes magatartás tehát a törvény szerint, mindig a szaturálás, vagyis a képzeletünknek az olyan képzetekkel való feltöltése, amelyek elllentétesek – ellemntétesen pozitívak - azzal a „valamivel” szemben, ami miatt aggódunk.        Az analogikus megfelelés szerint a Kiegyenlítõdés tõrvényéhez a racionális gondolkozást és a lineáris, valamint az analogikus kapcsolatok felismerését lehetõvé tevõ készségünket megtestesítõ Merkúr és Uránusz bolygók kapcsolódnak, de a Jupiter által megtestesített helyes értéktudat és értékítélet õsereje, illetve az ember pozitív Jupiteri – ítélkezõi képessége is fontos szerepet kap a kiegyenlítõdés mûködési mechanizmusában. De Plútó is kiegyenlítõdési boltgó, mivel a Neptun (Szeretet) és az Uránusz (Fény) egymás közti áthatolásának és kiegyenlítõdésének az õserejét testesíti meg az Asztrológiában. Metafizikailag a Plútó õsereje a tízedik teremtési mozzanatot: a Teremtõ és a Teremtés (a Teremtett Lét) közötti kiegyenlítõdési és újra teremtõdési õserõt testesíti meg. Ezért nevezik az egyetemes igazság, illetve az Isteni igazság és az abszolút megváltó erõ bolygójának is.     Az alkímiai mûveletek közül a separatio (szeparáció) mûvelete felel meg a kiegyenlítõdés és csere törvényének, vagyis a különválasztás és a megkülönböztetés mûvelete kapcsolódik e törvényéhez, hiszen, amennyiben ezt a tõrvényt a helyes és folyamatos információ-áramoltatás tõrvényeként fogjuk fel, természetes, hogy a jól megkülönböztetett és jól meghatározott elemekkel lehet csakis zavarmentes információ -és értékcserét végre hajtani (áramoltatni). Ahogy Jézus fogalmazza meg ennek a tõrvénynek az alkímiailag ide vágó és a mindennapi életünkre - alapállásunkra - vonatkozó tanácsát: "Minden dolgot megvizsgáljatok és a jót a rossztól elválasszatok." Alkímiai tétel az, hogy egymástól csak jól megkülönböztetett és önmagukban jól meghatározott elemek (személyek) egyesíthetõk (képesek az egységesülésre). Az elhatárolódási szinteken (a fizikai, a pszichikai és a mentális síkokon) az egymástól el nem határolt és jól meg nem különböztetett szellemi, asztrális és éteri-fizikai elemek ugyanis hamis egységet (korrupciót) és ezáltal hamis harmóniát, hamis kiegyenlítõdést hoznak létre, ami a létképzelet világába vissza hatolva és megerõsödve ez egész életünket, sõt a környezetünk létét is veszélyeztetheti. Így veszélyeztette pl. a XX. század végén, az általa kiemelten megtestesített hamis személyiségi létmodellnek a sajtó útján történõ szétsugárzása által több millió személy létképzeletét az Angol trónörökös hajdani felesége: Diana hercegnõ is, akárcsak John Lenon is, a Beatles vezéregyénisége, aki azt kezdte hangoztatni, hogy õ népszerûbb mint Jézus Krisztus (sicc!), mintha a Názáreti Jézus a bulvár szintû egyéni népszerûség és nem a kiegyenlítõdésrõl szóló, egyetemesen (mindenkor és mindenhol érvényes) tanoknak a nyomatékosítása érdekében vállalta volna a kereszthalált.