Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A mecénások gyermekeinek mindent szabad?
A mecénások gyermekei és a mi gyermekeink


Az igazság világossága nélkül mindössze tévelyegni lépes liberális szeretetből kutyulódó korrupt életrendben, amelyben a mai, misztikusan érzelgős, de ugyanakkor liberális - - pragmatikus - racionális - merkantil, és ettől végül mindig menthetetlenül irracionálissá váló nyugati típusú civilizációban élnek az emberek, a "hozzuk hasonlóan normális", de hatalom- és pénz nélküli személyeknek egyszerűen ŐRJÖNGENI KELL! És teszi is ezt mikor hétköznapi csendes őrületek szintjén, mikor vadállatként kifakadva, toporzékolva és esetleg még mások életét is veszélyeztetve, azt kioltva! Hány olyan horoszkópot nem értelmezünk mostanában, amelyek rendelői számára egyszerűen csak "megállt, leállt a - fenti, érzelgős - liberális - pragmatikus, vagy éppenséggel misztikus-kozmetikus - ÉLET! Nem úgy, hogy a horoszkóp rendelőink meghaltak, hanem úgy, hogy egyszerűen értelmét vesztette a számukra körülöttük, és ami még ennél sokkal súlyosabb: bennük is minden! DE MINDEN!
Csőd az egész sorsvonalon, bankrott! Pász, nem maradt semmi, de semmi, amiért még bármit is tenni értelmesnek és értelmesnek találnák. És nálam, nem csak négy - öt évvel, hanem tíz tizenöt évvel fiatalabb (De általában nálam néha, ijesztően öregebbnek látszó!) személyeknél is!
Ami maradt még: a melankólia és a kietlenség érzete. - Nem arról akarok most írni, hogy mennyire nehéz, vagy könnyű, az ilyen teljes krízisbe került személyeket rá vezetnünk az élet igazi értelmére: a megváltódási lehetőségre, és arról sem, hogy ez konkrétan mit is jelent, mert erről máshol írunk, de legalább is én írok eleget.
Hanem mindössze személyes tapasztalatokból eredő példát akarok adni arról, hogy az ilyen totális krízisbe jutásoknak, sokszor milyen magabiztosságos csúcsokról, illetve hogy az érzelgős liberalizmus sátáni szellemisége miatt, már a gyermekkorból indul el a láthatatlan, spirituális hajszálgyökere:

Megint csak "Etelka ügyéről" van szó ugyanis.
Vagyis a gyermekemnek arról a tavalyi tragikus letámadása óta is csak egyre inkább elmérgesedett problémáról, aminek a megoldása a pedagógusai részéről mindössze egy fél órányi megoldási igyekezetet, bátor szembenézést, minimális személyi felelősségvállalást és ugyancsak minimális jóakaratot igényelt volna, de ehelyett ők a (pedagógusi?) személyes felelősség-hárítási reflexeiknek engedve, a probléma-elkenést, a bagatellizálással elérhető szétmaszatolást, sőt: az áldozatnak a körülményeskedő - persze, hogy nem egyértelmű - célzásokkal való besározását és apja felelősségére való célozgatást választották:

"Kedves Emma!
A problémának, amiért ez a hiba megtörtént, egy technikai, és főképpen egy spirituális oka volt. Kezdem az utóbbival, amiben hosszú távra ön is érdekelt, úgy is, mint tanító - oktató - irányító, és úgy is mint akinek azért kellett horoszkópot készítenem, amiért. Az apai szellemnek és ezzel az igazi, felelős, határozott és a hosszú távú következményekben való látási képességet biztosító férfi szellemiségnek a civilizációból való kiveszése - a nők több gyermekes anyai, családanyai képzetével együtt! - a modern és érzelgős - liberális pszichológia által, minden spirituális realitás-alap nélkül kieszelt (fenyítés kiküszöbölő, mindent csak a szeretetre - megértésre és megértetésre alapozó!), és a gyermek-gondozási, nevelési létlátásban, és pedagógiában jelentkezik komoly vészjelzőn első sorban.
Ez számomra konkrétan azt eredményezi, hogy az én megnevelt, az iskolához és a tanuláshoz pozitív hozzáállásúvá alakított lányaimat, a kamasz koruk eléréséig, egyszerűen kiutálják az "elfogadó szeretet" és a "toleráns megértés" szellemének megfelelő, kényeztető és gonoszság- toleráló, baj- és vétek- elkenő, tehát a gyermekek vele született negatív tulajdonságait (karmáját), sokszor veszélyesen agresszív természetét lehazudó szellemiségben nevelt és oktatott többi gyermek. Ebből az áldatlan helyzetből, a nagyobbik lányom kinőtte már magát, de a középső lányom, akit ráadásul a kényszerítő körülmények hatására egy évvel korábban (hat évesen, ami itt nem divat mint Mo-n) kellett iskolába adnom, nyakikg benne van és annak ellenére, hogy mind, a tanítónőnek (negyedikes), mind az igazgatónak, mind a tanfelügyelőségnek fel hívtam a figyelmét a vészes állapotban, amelyben a fiú osztálytársai őt terror alatt tartják és megbélyegzik, és amiben a tanítónőtől és a tanároktól - igazgatóktól szabad kezet kapva, már egy évvel ezelőtt, egy merénylet a lányom testi épsége, sőt: az élete ellen, lezajlott a tavaly, a hetekben újból felmerült tehát egy olyan helyzet, amelyben a gyermeket megint csak halálos fenyegetés szintjén - egy agyag-vágó lapáttal történő fejbevágási kísérlet szintjén - megtámadta az egyik fiú osztálytársa. Ettől a kívül nem látszó, de spirituális - morális szinten bizonyára zaklatott szellemi állapotba kerülvén, voltam tehát annyira figyelmetlen, hogy a következő technikai hibát:
A honlap szerkesztői funkció-rendszere, két felületen igényli az anyagok feltöltését, amelyből az egyik - az első - csak egy részét, a bevezető részét kell mutassa az anyagnak, hogy az olvasó ízelítőt kaphasson arról, hogy mit olvas. Az elejét tehát ott hagyjuk az anyagnak a többi, következő részt le törüljük erről a felületről. Nos, sajnos én a fent okolt állapotom miatt el mulasztottam - el felejtettem - a szöveg lényegi részét letörülni és bent hagytam az egészet a "mutató" részben, és csak a második, a teljes képet adó szerkesztői felületen "cenzúráztam".

A hozzám hasonló módon gondolkozó lányos szülőknek rettenetes helyzeteket előállító (Az adott törvényes keretek között képtelenek vagyunk megvédeni a gyermekeinket a tanítóik által gyakorolt, valamint saját érzelgősen liberális nevelési módszerük helyességéről meggyőződött szülők gyermekeinek az agressziójától, illetve a pedagógusok felelősség-visszahárítási reflexeinek és kézmosási igyekezetének a következményeitől.) pedagógiai tévképzetek okáról és következményeiről a következő link alatt olvashat, anyagokat, hozzászólásokat: viewtopic.php?f=41&t=474&p=4536#p4536

Megértését köszönve, maradok barátsággal: Szilárd"


"ROMÁNIA KUTATÁSI TANÜGYI ÉS IFJÚSÁGI MINISZTÉRIUMA
HARGITA MEGYEI TANFELÜGYELŐSÉGE

[b][u]Ferencz Salamon Alpár Laszló Megyei Főtanfelügyelő Úrnak! [/u][/b]

Tisztelt Főtanfelügyelő Úr!

Ezelőtt fél évvel azzal a kéréssel fordultam önökhöz (Figyelem! Kéréssel és nem és NEM SZÁMON-kéréssel, és nem is FELLJELENTÉSSEL, mint ahogyan azt később az ikolában állították!), hogy vessenek véget annak a kétségbeejtő, és időnként ismétlődő életveszélyes fenyegetésekkel is járó üldöztetésnek, amelynek a Nagy István Művéseti Liceum negydik osztályába járó kislányom, Kozma Emma Etelka ki van téve az egyes fiú osztálytársai által, és amely – számomra megalázó, számára lelki traumákat okozó! - üldöztetés azt követően sem fejeződött be, hogy a tavalyi iskolai év végén Etelkát halálosan megfenyegette és meg is támadta a Holló Bence nevű osztálytársa. A Holló Bence nevű tanuló, akkor egy életveszélyes fegyvernek is számító – Ő általa, tehát a diák által az osztálytársai szeme láttára kihúzott! - éles pengéjű szikével, fenyegetőleg szúrkált közvetlenült a lányom szemei irányába, és...FIGYELEM: Nem egy veszélytelen szobrász szerszámmal „gesztikulált”, mint ahogyan azt önök állították a „vizsgálatuk”, nyomán írt válaszukban! Én tehát, önöktől egy olyan probléma-elkenő (valójában: felelősség elmaszatoló!) – „megnyugtató” levelet kaptam, amelyben, éppen, az nem szerepelt, hogy a gyermekemet „csak akkor” és csak azért zaklatták a fiúk három éven át, mert rossz tanuló és anyagilag is támogatni kellett! Illetve, mert a tanítónője, aki önök szerint családi látogatáson is járt nálunk (Holott ez sem igaz!), őt egy, a közösségbe integrálódni képtelen „ERŐESN INTROVERTÁLT”, tehát belső pszichikai probklémákkal küzdő személynek tartja!
Válaszlevelemben kimutattam, hogy még akkor is elfogadhatatlanul embertelen önöknek ez a fajta indoklása, ha mindez nem lenne szemenszedett hazugság, mint ahogyan az, mivel:
1. A gyermek jó tanuló, és az egész négy év alatt egyetlen egyszer kapott elégtelen minősítést. (Ráadásul a szaktanárok szerint és minden szaktekintélynek számító művész barátom szerint is nagyon tehetséges, különlegesen szobrászatban.)
2. „Füzetekkel és ceruzákkal való támogatásra” a gyermek egyetlen alkalommal szorult, éspedig, amikor a kettőnk egyetlen közös ismerőse: az ön volt kolléganője és az én volt anyósom: Filtermeister Ferenc Magdolna, éppen a 2OO9-es tanügyi év megkezdése előtti héten, másodszor is felszólította a gyermekeim anyját, vagyis a saját lányát arra, hogy hagyja el a családunkat (velem együtt a nálam maradó gyermekeit). Ezt a szeptember 15-e előtti, engem előjel nélküli menykőcsapásként érő családrobbantást olyan jól megszervezte a tanítónő – nagymama, hogy nem csak kinőtt, vagy a nyár folyamán rongyossá vált ruhákat, szakadt nyári cipőket és szakadt táskákat, hagyott nekünk hátra a váratlan anyukához való vissza költőzéssel a négy gyermekes „tévelygő leány”. De a teljes családi kasszát is magával vitte a 8 hónapon át az ő személyi számláján meggyűjtött állami gyermeksegélyekből álló, spórolt pénzünkkel. Sőt: még a magyar államtól a két nagyobbik, vagyis hivatalosan már korábban is az én gyámságom alá ítélt iskolás gyermekünk után kapott iskolai alapítványi ösztöndíjak összegét is elvitte, nem csak rongyos ruhákkal és zoknikkal, cipőkkel táskákkal hagyván ott a családot szeptember 13-án, hanem nulla pénzzel is.
Mi tagadás, az alatt a két hét alatt, amíg magamra ocsúdtam, és amíg az első újabb rendelésem honoráriuma beérkezett, lehetséges, hogy Etelkának átadhattak az osztálytársai néhány színes ceruzát és egy – két füzetet!
De FIGYELEM! – Ez nem jelentheti semmiképpen azt, és ez nem lehet indok és magyarázat ép eszű felnőtt emberek részéről arra, hogy amiatt és ezen az alapon, EGY 8 – 9 ÉVES GYERMEKET FOLYAMATOSAN LE BACILUSOZNAK ÉS TESTILEG IS BÁNTALMAZHATNAK AZ OSZTÁLYTÁRSAI! Sőt még arra sem, hogy ÉLETVESZÉLYESEN, ILLETVE, SZEMKISZÚRÁSSAL ÉS ARCCSONKÍTÁSSAL ijesztgethessék! És ráadásul a merénylők szüleinek a hathatós figyelmeztetése nélkül, vagyis minden morális és fegyelmi intézkedés nélkül!
Értem ezt arra, hogy a lányomat terrorizáló és ellene, azt a felnőtt-bűnözői gazemberséggel felérő merényletet elkövető fiúknak, még csak a magaviseleti jegyét sem húzták le, tízes maradt az egész vonalon! - KÉRDEM ÉN, HA MÉG ENNY NYOMA SEM LEHET EGY ILYEN RÉMSÉGES TERRORISTA CSELEKEDET ELK9ÖVETÉSÉNEK, AKKOR MIÉRT TALÁLTÁK FEL A MAGAVISELETI JEGYET? Nekem ugyanis 7-esre (hetesre) húzta le ezt a jegyet Márton Árpád festőművész tanár úr ötödik osztályban, azért mert kergetőzés közben neki szaladtam a folyósón egy felsőbb osztályban járó lánynak és így kivertem a kezéből a zsíros kenyerét.
A válaszlevelük tehát, a megelőzést szolgáló intézkedések ismertetetése helyett, az én olvasatomban arról szólt, hogy mi csak húzzuk meg magunkat, mert ne, mennyi baj van ezzel a gyermekkel: 1. Rossz tanuló, 2. Szegény, 3. A tanítónője szerint a közösségbe integrálódni képtelenül introvertált! - Hiszen miért másért írták volna le nekem, ezeket az elképesztő tárgyi valósághamisításokat, ha nem azért, hogy kussoljak?
Nos, most aztán szembe nézhetnek azzal, hogy ennek a „komolynak” és pedagógiainak és humánusnak egyáltalán nem nevezhető, és a felelősséget e furcsa hazugságokon alapuló értelmezési csavarokkal az áldozatra és ezzel áttételesen, annak a gondozó – nevelő gyám-apjára, rafináltan vissza vetítő „válaszukkal” (Nem ilyen felelősség hárító választ kértem én Uraim, hiszen nem vádoltam senkit, hanem hathatós intézkedéseket kérelmeztem alázatosan és udvariasan annak érdekében, hogy a mélységesen megalázó bacilushordozói megbélyegzés legyen megállítva, és, hogy a gyermekem számára félelem-teljes, sőt: RÉMES traumatikus élményt jelentő agresszív támadás ne ismétlődhessen meg!), azt érték el, hogy most, a halálos fenyegetettséggel járó, szerencsétlen történet MEGISMÉTLŐDÖTT!
A lányomat ezúttal egy agyagvágó lapáttal próbálta meg fejbe vágni („agyonütni”) 2O12 július 15-én, délelőtt, Gecző Ágoston nevű osztálytársa, a szobrászati óra szünetében! És ez szerintem természetes és logikus is, hogy megtörtént, hiszen az a mélységesen megalázó és undorítóan gonosz, de önök által mindössze „DIÁKCSÍNYNEK”, nevezett becsmérlő megbélyegzést, amely során Etelkát még első osztálytól fogva ki nevezték bacilus-hordózónak, és ezzel együtt „érinthetetlennek”, amely mélységesen gonosz játék lényege az, hogy amikor Etelkához hozza érte valamelyik fiú, a többi őt is „fertőzőnek” kiáltotta ki, tovább folyatták zavartalanul. Persze, hogy zavartalanul folytatták! - Hiszen a gyermekem élete, vagy a szeme világa kioltására irányuló barbár cselekedet után, nem, hogy a merényletben levő fiúk, de még csak Holló Bence magaviseleti jegye sem lett lehúzva, a harmadik osztály végén, amikor a körbezárás és a „hirigelés” megtörtént. És ez így is maradt azt követően is, hogy látván a fejleményeket, önöknek és az igazgatóságnak is a SEGÍTSÉGÉT, ISMÉTLEM: SEGÍTSÉGÉT kértem! Nem jelentettem fel senkit, mint ahogyan azt az iskolaigazgató a Holló Bence apjával egybecsengőn utólag - Most már többet nem udvariaskodok, eleget hebegtem habogtam és ez majdnem a lányom életébe került! – aljas módon inszinuálta, hanem MINDÖSSZE – kétségbeesett szülőként - SEGÍTSÉGET KÉRTEM!!! Sikerül-e végre felfogni hölgyeim és uraim, hogy felelősséghárító válasz helyett segítséget kérek? - Miért olyan nehéz ezt megérteni? Miért kellett mindjárt a felelősséghárítás reflexének engedni, és azt a sok hazugságot a lányom introvertált mivoltáról és a közösségbe való integrálódási képtelenségéről összehordani, ahelyett, hogy a merényletet elkövető gyermekek szüleivel hathatósan szóba álltak volna? Illetve a gyermekeknek el magyarázni azt, hogy mit jelent az, ha véletlenül, csupa jópofa játékból meg ölnek egy másik gyereket, vagy ha kiszúrják annak a szemét?! Miért az önmentés és a felelősséghárítás és az áldozatnak a bűnössé maszkirozása a fontosabb, mint egy teljesen ártatlan gyermek élete, vagy a testének – az arcának, a szemének! – épsége?!
Ráadásul, Imecs László, látván , hogy ez, a Holló Bence apja által kieszelt beállítás, miszerint Etelkával van valamiféle erősen misztifikált – mivelhogy sem általuk, sem önök által konkrétan nem kimondott, hanem csak homályos célzások és utalások szintjén körbeírt, körbecélzott – baj (és nem az őt négy éven át pszichikai terror alatt tartó fiúkkal!), hatásosan működött, most azzal állt elő, írd és mond, hogy az én lányaim (Tehát nem is egyedül Etelka, hanem még a halgatag első osztályos kis Turula is, vagy a hetedik osztályos szelíd Medárda is!) provokálják az iskolatársaikat! - NOS KÉREM, EZ MÁR KÖZÖNSÉGES BŰNPÁRTOLÁS! És amennyiben a Holló Bence édesapjának azért van ekkora befolyása abban az iskolában, és azért nem lehet a fiának még csak a magaviseleti jegyét sem levonni az újabb terrorcselekmények megelőzéseképpen, nem, hogy más, figyelmeztető megszorításokban részesíteni, mert az apuka anyagilag támogatja az iskolát (Megjegyzés: utólag kiderült, hogy a feltételezés igaz: Holló Csaba nagyon is hathatósan támogatja anyagilag, nem csak az egész osztályt, hanem a negyedikesek teljes évfolyamát!), akkor kérem szépen, ez a tudatos BŰNPÁRTOLÁS, már mafiotikus szövetkezés! Mert semmi bajom azzal, hogy valaki ugymond „szponzorizál” egy iskolát, DE ENNEK NEM SZABAD AZ, AZ ÁRA LEGYEN, HOGY ENNEK CSERÉJÉBEN, A FIA BÁRMIT ELKÖVETHET BÜNTETLENÜL. Ennek nagyon veszélyes következményei lesznek hosszú távon!
És ha én újra azt kell látnom, hogy önök most is az áldozatot akarják, újabb hazugságokra alapozott misztifikációkkal befeketíteni és megtenni hibásnak, akkor én egyenesen az ügyészséghez fogok fordulni, a lányom további életveszélyes helyzetének a megszüntetése céljából!
Hiszen annyira nem akarnak az iskolában ennek véget vetni, hogy amikor a tanítónőnek a szülői értekezleten elhangzott bíztatására, hogy máskor ne mennyünk felsőbb szintű intézményekhez jelentgetni a problémákat, hanem próbáljuk meg az osztály, illetve az iskola közösségében az orvoslást elérni, fel mentem az élettársammal és a gyermekemmel az osztályba, a történteket tisztázni, a tanítónő, ahelyett, hogy helyben „magunk közt” intézkedett volna, mint ahogyan korábban ígérte és kérte, az éppen érettségiztető Imecs László igazgatót hívatta, akinek viszont logikus, hogy most sem volt több ideje az üggyel foglalkozni, ugyanúgy, mint korábban, sem soha. Sem neki, sem Kirmejer igazgatónőnek, akinél szintén (idén tél végi) teljesen el voltam utasítva úgy, hogy végül az illető gyermek (Szőcs Szilamér) édesapjához vittem el a beteg kislányomat a taxiállomásba, hogy azzal „intézzük” el a dolgot. Nos, Imecs László, miután egy üres osztályban beszélt a Etelkával is és az őt három nappal korábban lapáttal agyonütni szándékozó Gecző Ágostonnal is, azt állította, hogy „az ügy el van intézve és le van zárav” azzal, hogy Ágoston oda vetett nekem foghegyről egy „bocsánatot” és még én kellett rá kérdezzek, hogy mit is mondott, miért is kér bocsánatot? Vitosnak a fenti „megnyugtatására” én felvetettem, hogy ezek szerint ez az „intézkedése is” annyi eredménnyel fog járni, mint a korábbiak és várhatom, hogy a vakáció után majd szabadabban folytatódik a lányom zaklatása és üldöztetése, hiszen akkor már a tanítónős sem lesz velük folyamatosan! Vitos erre azt az ugyancsak „megnyugtató” választ adta, hogy azt a jövőbeni, terrorcselekményt, „Majd akkor fogjuk elintézni”, és már szaladt is volna vissza az érettségiztető bizottságba. Ebbe a „megnyugtató” és felettébb értelmes igazgatói ígéretébe azonban, persze, hogy nem nyugodtam bele, és tovább kezdtem vitatkozni vele, és ekkor vetettem fel, hogy még csak Holló Bencének sem húzták le a magaviseletei jegyét, az életveszélyes szikével való szemkiszúrási kísérlete után, tehát természetes, hogy ő is és a többi gyermek is, tovább „fertőző góc”-ozzák a lányomat, és ennek következtében Ágoston, aki nem vett részt a lányom körbe kerítési műveletében egy évvel ezelőtt, mivel egy másik csoportban volt, tehát még csak nem is volt amiért meg legyen szidva, készpénznek vette, hogy Etelkával bármit el lehet az Iskolában követni, tehát akár agyonütni is! Ekkor Vitos berohant az osztályba és meggyőződött arról, hogy a fiúk magaviseleti jegyei zsinorban 1O-esek, és elismerte, hogy némileg egy kis igazam van. Ezt követően kijött a tanítónő a folyósora és szabadkozott, hogy ő nem hibás ezért, mert ő a negyedik osztály első félévének a végén, helyettesítve volt! És kérdem én, hogy, amennyiben most ártatlan ennek a minimális intézkedésnek az elmulasztásában, akkor miért nem húzta le a protezsáltjuk jegyét a harmadik osztály végén, amikor az, a lányom szeme kiszúrását célzó „dicsőséges” tettét elkövette? (És azt, hogy Holló Bence protezsált, nem csak azért merészelem leírni, mert az apja bátran ki jelentette az igazgató előtt, hogy ő ezért még csak meg sem fogja szidni a fiát, hanem azért is, mert amikor Imecs László igazgató berohant az osztályba, hogy nézze meg azt, hogy a fiuknak csakugyan nincs lehúzva a magaviseleti jegye, de a tanítónő nem tudta, hogy miért ment be az osztályba, az első amit azonnal és feltétlenül közölni kívánt az igazgatóval az volt, hogy „Bence ezúttal nem volt hibás”!)
Nem akarom önöket további részletekkel fárasztani és fenntartani, de azt feltétlenül meg kell még kérdeznem, hogy önök szerint, azért kap-e fizetést az iskola pszichológusa, hogy másodikosoktól felfelé, SZEXUÁLIS FELVILÁGOSÍTÓ órákat tartson a kisgyermekeinknek, vagy netalán mégis csak azért, hogy az ilyen súlyos agresszióval járó konfliktusok esetén, ha nem is oldja meg maga a helyzetet, de legalább járjon utána a konfliktusok pszichológiai motivációjának és erről becsületes és fenntartható, tudományos szakvéleményt alkotva, az írott jelentését át adja az igazgatóságnak és önöknek, annak érdekében, hogy a szemkiszúrásos és agyonveréses merényleteket ne „gyermekcsínyekként” kelljen nevezzék és kezeljék sem a tanügyi felügyelők, sem az igazgatók?
Mert az én laikus, egyszerű szülői véleményem az, hogy amiért a lányomat első osztálytól ki nevezték a gyermekek Holló Bence vezérletével „fertőző bacilus gócnak”, tehát érinthetetlen betegségforrásnak, főként abban keresendő, hogy miért, minek az alapján mondta azt Holló Bence egy szobrászati órán a rá kérdező szaktanárnak, hogy: „Etelkával csak az a baj, hogy még az apja is elismerte, hogy baj van az agyával”. – Emlékezetem szerint ugyanis, Holló Bence édesanyja volt a negyedik osztály elején tartott szülői értekezletnek a jegyzőkönyv írója, ahol én még – Most már látom, hogy nagyon helytelenül és nagyon sajnálatosan! – a problémát igyekeztem magunkra venni! És azt mondtam, hogy az Etelka gondolkozása „Nem szokványosan lineáris, hanem - egyébként a művészi, vagy filozófusi és feltalálói tehetséggel rendelkező személyekre jellemzően – ANLOGIÓKIUS, népies közérthetősséggel ló-ugrás szerű” ! Ezt az udvarias gesztusomat fordította le tehát a Holló Bence édesanyja úgy a fia számára, hogy Etelka beteg az agyára!
Nos, számomra ettől kezdve, teljesen világos, hogy a lányomat a szeme kiszúrásának a kísérlete után is, azért vadászták továbbra is a fiúk zavartalanul, mert az édesanyja által emígy felvilágosított Holló Bence ezt a szakszerű fordítást” (Ami szerint a lányomnak baj kell, hogy legyen az agyával, amennyiben analogikusan, vagyis lóugrás szerűen gondolkozik!), megosztotta az osztálytársaival is. És persze, hogy megosztotta mindazt, amit korábban még a családjában „rólunk” hallott! Az apja ugyanis azt mondta nekem novemberben, az iskola igazgatói szobájában, Imecs László és a Szőcs Szilamér édesapja jelenlétében, hogy – és most egészen pontosan idézek : „- Mit gondolsz, te, hogy nekem nincs más dolgom otthon, mint hogy állandóan csak a Kozma Szilárd hülyeségeivel foglalkozzak?” – Szóval, számomra nagyon is világos, hogy honnan ered a lányom bacilushordozónak és érinthetetlen fertőző gócnak való megbélyegzése, illetve a gyermekeknek a „természetes” elképzelése, hogy őt akár agyon is lehet ütni, mert ez nem jár semmiféle komoly következménnyel! - Várom tehát az iskola pszichológusának a szakszerű, lehetőleg minél objektívebb és tudományos érvekkel alátámasztott feltárásait és a probléma megoldására vonatkozó tanácsait az ügyben, ami alapján önök majd el dönthetik, hogy a lányomra kell-e kenni azt, hogy miért bánnak vele a fiúk ilyen sötét gonoszsággal, vagy esetleg nem-e kellene adminisztratív intézkedésekkel, becsületesen és őszinte nyíltsággal a szülők tudomására juttatni, hogy a „diákcsínyek” fedőneve alatt, milyen mélységesem megalázó, gonosz játékot folytatnak az angyalian ártatlannak képzelt gyermekeik?
Remélve, hogy a két és fél hónapig tartó nyári vakáció ideje alatt végre lesz ideje önöknek is és az igazgatóknak is arra, hogy megtalálják azt a csodálatos módszert, amellyel végre leállíthatják a szexuálisan felvilágosult gyermekeknek ( Nem a szexuális gyönyörkeltési technikák létezéséről kell ezeket a gyermekeket felvilágosítani, hanem arról, hogy milyen következményekkel jár az, ha kiszúrják a másik szemét, vagy, ha agyonütik lapáttal!) azt a számomra megalázó, gonosz játékát, hogy lányomat továbbra is bacilusforrásnak bélyegzik,

maradok tisztelettel: Kozma Szilárd Csíkszereda, 2O11, július 19.


Biztos lévén tehát abban, hogy a Panaszfalunk által megtestesített, pozitív és spirituális szellemű nyilvános gondolkozás mágikus hatása - vagyis a Szent szellem - ezúttal is el végzi a maga dolgát, rá bízom ennek az általam, több mint egy éve hiábavalóan próbált megoldását, mivel már elegem van abból, hogy a Holló apuka Holló Bencikéje sérthetetlensége (büntethetetlensége) miatt, a lányomat a ma még IV. Bé, jövőre már V.Bé osztály hat tagú fiú-társadalma agyonüthetőnek és megbélyegezhetőnek vegye csak azért mert a pedagógusaik a Bencike misztikus okokból való kímélési szüksége miatt, a bűnpártolás és az áldozat-vádolás útját válasszák megoldásnak. - Egyébként az ok nem is olyan misztikus, mivel az évzáróünnepségen tudtuk meg, hogy a hirtelenül mesésen újgazdaggá vált Holló-apuka, ezúttal nem csak egy korcsolyapályát szerzett a védett fia osztálytársai számára, hanem egy egész falusi - a Csíktaplocai - kultúrotthont is kibérelt, annak érdekében, hogy a Művészeti Liceum negyedik osztályát az idén végző két (zene és rajz-) osztályának a tanulói, jobban ki tudják bontakoztatni a művészi képességeiket, mint a város központjában álló iskolájuk aulájában. Az utóbbival nem is lenne semmi gondom, amennyiben ez nekem nem abba kerülne, hogy az osztálytársaitól egy évvel és egy fejjel kisebb gyermekemmel, annak az aljas és gonosz játék-űzésnek az alapján, amit már első osztályos korukban kieszeltek és amit a pedagógusaik és szüleik nem karnak valamiért velük abba hagyatni, időnként Etelkának a testi épségére, sőt: az életére is törnek!
És elegem volt már abból, hogy a lányomnak e szörnyűségtől való megvédési, elemi szülői igyekezetem miatt, a többi szülő (Nem csak a fiúké, hanem azoknak a lányoknak a szülei is, akik Etelkának a tavalyi, falka-taktika szerű, tőrbe-csalásában, bekerítésében és kőrbe-zárásában részt vettek!) rám úgy nézzen, mint egy, az ők nagyszerű tanítónénijét és igazgató-bácsiját, rögeszmés hülyeségében, gonosz módra, feleslegesen "zaklatja"!
Ismétlem: Szerintem elég lett volna az iskola pszichológusa által tartott egyik - szerintem egyáltalán nem az idejében levő - szexuális órának csak a felét is fel áldozni arra, hogy a dolgot a gyermekekkel együtt, a lehetséges tragikus következmények szintjén, megtárgyalják és az irracionálisan gonosz megbélyegzési és zaklatási ügynek véget vessenek, ahelyett, hogy elemi hazugságokat tartalmazó, mundér-mentő, és az iskola-támogató, a gyermekek számára még "egyen - póló blúzokat is vásárló, Holló Bence apukájának a nagylelkű mecénási hírnevét és apai büszkeségét - mentő, több oldalas igazgatói és tanügyi válaszokat írogassanak és postázzanak.
A fenti kérésemet, ami szerint nagyon kérem, hogy ennek az erkölcsi mocsoknak, amit a gyermeke számára minden áron boldog közösséget építeni kívánó, Holló Csaba Úrnak sikerült ezzel az igazgatókra rá kényszerített látszatőrzéssel, a mi életünkben kevernie, LEGYEN MÁR VÉGRE VÉGE, tehát a panaszfal szelleméhez intézem.
Azt a kérdést viszont, amit nem szeretném, ha itt válaszolnátok meg..., hogy mi lesz majd Holló Csabával, vagy éppenséggel az életét a diákjai örvendeztetésére feláldozó (Az úgy-e nem számít, hogy egyesek annak is örvendhetnek közülük, hogy Etelkát bántatlanul megalázhatják és az életére törhetnek... De kérdem én, ha temetésre kellett volna menni a Holló által szponzorizált nagy felhajtásos évzáróünnep helyett, mert a Holló gyermek sérthetetlenségétől megzavarodott Gecző Ágostonkának sikerül az agyagvágó lapáttal agyoncsapnia Etelkát? Akkor is meg lettünk volna hatódva de másképpen, nemde? - Fontos a nagy ünnepélyes felhajtás, az áldozatok nem számítanak! Így van? - Persze, hogy így van!) élettárs nélküli tanítónővel, és a többi érzelgősen liberális szellemben egy - egy iskolai ünnepen még meghatódó szülővel, amikor a számukra is ki fog derülni, ötven valahány (általában 56 és 63 között!) hogy ki halt számukra és körülöttük az élet, még akkor is, ha a kedves tanci által nevelt gyermekeik (legalább is látszatra a jó liberális érzelgősség kegyes hazugságai szintjén tartva még a frontot) jól vannak, köszönik szépen. Ha észreveszik egyszer netalán tán, hogy az életnek önmagában csak úgy, hogy tegyünk valamit, hogy ne érezzük a lényegi tartalmatlanság kietlenségét, nincsen semmi értelme?