Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A megváltás felé a harci beavatás útján
Kozma Szilárd:   Kiegészítõ a Tûz-Karma értelmezéshez: A harci beavatás útján.


     Teljesen téves és félrevezetõ az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, és a harcmûvészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok feszültség-oldó, illetve energia-lecsapoló, energia-kiégetõ szelepként mûködnének. Hogy csak arra lennének jók, hogy a gyakorlásuk által a fölösleges tesztoszterontol megszabaduljunk, illetve, a jang típusú (Marsi, Uránuszi) energiákat lecsapolhassuk, netalán tán, a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített Õserõk negatív formáit: a rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy a francia Leboner nevû, K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy õ azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a négyszögletû ring-színpad rendezett körülményei között és megfelelõ kölcsönös szabály-betartási kötelezettségek között lezajló sport-harcban tudja a legjobban magából „kiereszteni” és így az adrenalin-fölöslegét „elhasználni”. Vagyis, olyan formában, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy éppen világbajnoksági elõdöntõk közben lesérül. És annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokait, különbözõ versenyeken, sikerült legyõznie, vagy egyenesen kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne õ is egy világbajnoki címet, a Japánban tartott világbajnoki elõdöntõkön soha nem képes túljutni, mert a negyeddöntõkben, mindig el kell szenvednie egy - egy váratlan és „szerencsétlen” sérülést, és miatt, a „rossz sorsa” miatt, soha nem sikerül neki bár a döntõbe is bejutni, nem hogy világbajnokká válni.    Persze, hogy nem sikerül! Hiszen a harcosi életformájának ezzel a személyes felelõsséget magától elhárító (Harcosi életét és hivatását az „objektív” biológiai szükségleteire kenõ) adrenalin-indoklással azt árulja el, hogy õ tényleg „csak egy erõs bunyós” és a csúcsra többszörösen is fel érkezõ társaival ellentétben (Peter Earst, Remy Bonyawski, Saemit Shild) egyáltalán nem érti a harc metafizikáját.          Egyáltalán nem un. energia levezetésrõl és nem fölös agresszivitás-lecsapolásról szól ugyanis az igazi harcmûvészet és a karate igazi (spirituális) funkciója. Hanem a tényleges harmóniához: a minél teljesebb körû, szellemi és lelki kiegyenlítõdéshez vezetõ igazság azonnali felismerése képességének (Például a szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének és elhárítási képességének.) a kialakításáról és – Velünk született különleges fizikai képességek (Rátermettség) nélkül is! - az igazságért való bátor és azonnali (reflex szerû) harc vállalásának a mindenek fölé helyezésének a megszokásáról (Annak akár az életed feláldozása árán is való vállalásáról!). És ezt, attól teljesen függetlenül, hogy mennyi nyers energiával is rendelkezik valaki.
    De azt, hogy ez a „csendes szokás” valójában és lényegileg mit is jelent, illetve, hogy miért értékes és fontos ez a mindenkori harci kézség kialakulása a gyakorlatban, hiába mondom és fejtem ki elméletileg. Mert hogyan lehetne megérteni azt ténylegesen, amit én is csak néhány évvel ezelõtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján és közben érthettem meg? - Arról van szó ugyanis, hogy az ember megszokja azt, hogy az igazságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és megtestesíteni – Persze, miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, valakinek némi fogalma lesz egyáltalán arról, hogy mi is lehet az életben a tényleges érték és az igazság. - jobb és egészségesebb dolog. Sõt: meg kell szokni - Mivel nem elég elméletileg elfogadni -, azt is, hogy õszintének és nyíltnak lenni, hosszú távon úgymond kifizetõdõbb is, mit az udvarias széptevés és a kíméletes hazudozás fárasztó, stratégia-terhes, vagy mákonyos hálóját szorongatni. Hogy a korrupciót és az igazságtól való kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben - megtûrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
   Hogy egészségesebb a harc és a kényelmetlenség és ha kell, még az elutasítás, a harag és a gyûlölködés és az ellenség-státusz vállalása is, mint a taknyos békében tenyészõ, szaporodó és dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész létrontásnak a megtûrése. Hogy inkább a halál, mint a magunk elárulása. Hogy a pillanatnyi csillogó –villogó eredmények ellenére, hosszú távon, kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden igazság-leplezõ kompromisszum és korrupció árán vásárolt béke, mit, hogy azt, amivel nem értek egyet nyíltan megmondjam, vagy az anyagi és a szellemi törvények fényében is megvizsgált igazságot, mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak a hazug béke kedvéért udvariasan, vagy ünnepélyesen róla!     Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (Az Isteni gazság õserejét megtestesítõ Plútó, a Marsnak társuralkodója a Skorpióban!) Marsi õserõt megpróbálja megszelídíteni, szájkosarat tenni reá.
    Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és toleráns viselkedésmódra hivatkozó nõk, akik férjeiket papucshõssé törték a gyengébb nemmel szembeni humánus kíméletesség szükségességérõl szóló, szemforgató hazugságeszmék segítségével.

   Tulajdonképpen és ténylegesen, azért kell elsajátítani a harc-vállalás reflexét, hogy ne szorongjunk a harctól és így, ténylegesen nyugodtan élhessünk amikor nincs provokáció az életünkben (Mivel létszükséglet az, hogy idõnként legyen provokáció az életünkben), és hogy, fölöslegesen ne harcoljunk ott ahol nem kell. De legfõképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy másnak, hogy nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. Mert ilyenkor, a személyiségünk belsõ asztrális, mentális és ideális struktúráiban igen is harcolunk, és bizony, ez sokkal rombolóbb hatású mind magunkra (egészségünkre), mind a környezetünkre nézve, minthogyha becsülettel kívül is felvállaltuk volna a harcot. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyûlölet mentesen, úgymond éberen gondolkozva harcolni, akár az élet-halál tételû provokációk hevében is. És végsõ soron, azért, hogy amennyiben a korrupciómentesség, vagyis az igazság átélõinek és megtestesítõinek képviselõi akarunk válni, ne kerüljünk háborúba.     Igen, nem beszélek félre! - Azért, hogy ne kerüljünk háborúba! Mert a harc metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és fõként: azonnal és ott, ahol erre ténylegesen szükség mutatkozik. Mert a sokáig halasztott harc ugyanis, kifut az idõbõl és így kifut az örökkévalóságból is, és ez által közönséges bosszúállássá válik. Azért kell megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen meg, ne gyötörjön utólag. Hogy ne teljen meg a lelked bosszúállási vággyal. Vagyis az elszalasztott igazság-érvényesítés utólagos kísértésével. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem önmagad elõtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor szükség volt rá, amikor kellett és lehetett volna. Azért tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb.
    Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdõ (és tiszta mûködése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet, a mágikus erejû imaginációdat) és ez által magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid és a szüleid és a régi, megvilágosodásod elõtti életedbõl származó barátaid és ismerõseid elkerülhetetlen és csillapíthatatlan korrupcióba való visszahúzó törekvéseitõl, antikrisztusi ambíciójától.

    A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz, de azt igen, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz elõre. Hogy az igazság kiderülési lehetõségeit, és nem az igazság elfödését, elrejtését és elhazudását szolgálod. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat, illetve azt, hogy ha be is törik a fejedet, az még mindig jobb és egészségesebb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-erõk. Igazság-harcosnak lenni annyit jelent, mint a titkolózó, intrikáló, hazudozó, széptevõ gonoszságtól egyáltalán nem félni és azzal, vagy az azt szolgáló naivitással, soha ki nem egyezni és ennek ellenére megnyugodni annak a tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani azt amit õszintén, de nem az egoizmusodból és félelmedbõl és önáltatásból, és nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt gondolsz, bárhol lennél is, akkor az igazság elõbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni fog. És te nem járhatsz rosszul és te nem lehetsz rosszul és nem is lehetsz a sorsod lényege szerint megrövidítve és a spirituális fejlõdés törvénye szempontjából más sem lehet igazságtalanul megrövidítve, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy látjátok.
   Ezért a harcnak az útja, valójában a legnagyobb és legteljesebb belsõ békének az útja, amit csak el lehet érni a földi életünk: az anyagi küldetésünk és rendeltetésünk során. Ezért a harcnak az útja a belsõ derûnek az útja és a legteljesebb és legigazibb szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul szeretetet áramoltatni, amikor kívülrõl zaklatnak és zavarnak, a rokonaid és az ismerõseid, azzal, hogy amennyiben nem az õk korrupt és júdási spekulációkkal telt, nyüzsgõ és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-neheztelõ életútját és életrendjét követed, leszegényedsz. Ha nincs külsõ békéd ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a rokonaid és „jóakaróid” a korrupt kételyeikkel megtöltsék, akkor szükségszerûen belsõ békéd sem lehet. És ha nincs belsõ békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszül és zagyva és minden szamárságot – és így a külsõ ellenállásokat és a külsõ ellenségeket is! – beidézi az életedbe és a sorsodba.
A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtõ imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében belsõ korrupcióval leszámolni, és a külsõ – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszeretettebb családtagok részérõl sem. Sõt: azok részérõl aztán pláne nem!    Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelõdést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is az és, hogy tulajdonképpen hol kezdõik a korrupció, és mit neveznek elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás hívei az igazi felelõsségtudaton alapuló szerelmes egyesülés helyett. Nem kell megijedned a kérdés bonyolultságától, mert az igazságért való harc útján való haladás, a harci-készség és bátorság gyakorlása, a harctól való félelem legyõzése, a nem – félelem tehát, elõbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a lényegi különbségeket.
    A harc útján való járás az Isten útján való járás az õsök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” egyetemes és örök igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát.” örök igazságnak a szellemében való eljárás a szemet szúró igazságok letagadásának az útja helyett, vagyis a látszatkeltés és a látszatok szerinti zavaros életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövõ nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külsõ és belsõ árulások betegség- és hamis-szeretetet hozó karma-láncolatok megszakításának az útja.     A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amirõl azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyû és az én terhem gyönyörûséges.”
    Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy a zsákmánylesõ huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, a stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretõd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod. Hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentõ-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered. Hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettõl és az elfojtott lelkiismeret-furdalástól, és ez által belsõ nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs zavartságtól megmenekíted.
    A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem kell spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés mûveletét mindig alkalmazni. A harc útján járni, azt jelenti, hogy az életenergiák útján járni, mivel, minél több energiát fektetsz az isteni igazság kiderítésébe, annál több energiát kapsz vissza cserébe. A harc útján járni azt jelenti, hogy mindig a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a tudatos szélsõséges állapotába tolásának (A kiégetésnek) az alkímiai mûveletét elvégezni és azt mindig bátran alkalmazni. Vagyis azt, hogy amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, szövetkezik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínûsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsõségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szõtt cselnek, a hamis volta leleplezõdjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illetõ személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül, minden kapcsolatot megszüntetni, vagy a hivatalos minimálisra csökkenteni, ugyancsak a visszavágástól, vagyis a gonoszságtól soha nem félõ bátorság szellemében.
     A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy elõtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva „érdekeskedjenek”, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, illetve, hogy elõbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és az eredeti teremtés megváltó logikája szempontjából téves és vészes törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy az, ami az életedet ténylegesen fenyegetheti, az éppen az igazságnak az idõbeni elárulása, a nem vállalása és megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetû személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívbõl szeretnek, mert a jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az õ társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság.
    És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó író, vagy az asztrológus útja is, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint író, vagy mint asztrológus, te magad is meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az ismerõseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretõdet, anyádat, apádat, vagy a rendelõidet (klienseidet), stb., akkor hogy a csodában tudnál igazat és helyeset mondani a hozzád eligazító bölcsességért, sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentõ tanácsokért forduló személyeknek?