Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A megváltás törvénye
      X. AZ ABSZOLÚTUM TÖRVÉNYE, avagy AZ ISTENI IGAZSÁG törvénye.   Más nevén a MEGVÁLTÁS és a Boldogság, avagy a végsõ kiegyenlítõdés törvénye.      A tízedik törvény biztosítja az egyetemes lét és a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: a megváltásnak a megvalósulását, vagyis a teljesen Lilith-mentes és ezért abszolút kiegyenlitett létállapotnak a létrejövését és az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását. Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az egyetemes kiegyenlítõdés és ez által, az egyetemes megváltás megvalósulási szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja. Ennek az egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek) szükségképpen alá van rendelve és abba bele tartozik a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is, tehát az ember élete is. Sõt: a létezés legalacsonyabb rezgésû (frekvenciájú) állapota: a fizikai világ, vagyis az egyetemes anyagi világ, beleértve az anyagi létállapotokon belül keletkezõ biológiai létformákat is, kimondottan és egyértelmûen, és csak, és ez (Vagyis az életünk is) mind és csakis a Lilith hatásaitól való megszabadulást és ez által az abszolút megváltást szolgálja.      És egyben, a fizikai létállapot és léthelyzet létezése, vagyis ezen belül a mi életünk és az élet során elérhetõ szellemi átváltozásunk, megtisztulásunk is, nem más mint az egyetemes megváltás megvalósulásának az elsõ feltétele is, azáltal, hogy az anyagi struktúrák az õket létrehozó szellemi minõségek (géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális és szellemi információkat. E rögzítõdés által az anyagot létrehozó, az anyagot folyamatosan módosító, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk ellenõrizhetõkké vállnak és így értelmezhetõkké vállnak, és ez által az ellenõrízhetõség által biztosított gyök-értelmezések segítségével a spirituális-idearendszerek megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká - megválthatókká) válnak a Lilith befolyásától.     Az anyag tehát feltétele a megváltásnak az által, hogy a biológiai életformák segítségével, de különösen az emberi individuumok öntudatának a formájában, maga az abszolút lét-tudat, a fizikai létbe határozottan „beinkarnálódhat”. Az abszolút léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudatunk által, a teremtésnek ebbe, a tükrözésre képes határállapotába kerülni és onnan a Lilith hatásait kiszûrni, úgy, hogy az anyagban felismerhetõvé rögzíti a szellemi folyamatokról szóló információkat (az anyagi jeleket) közvetlenül, és így, ennek segítségével értelmezheti és egyénenként befolyásolhatja a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítõdési folyamatokat. És a mi individuális tudat-tevékenységeink és harmoniába kerülési törekvéseink által, közvetlenül kiszûrheti és feoldhatja az õskáosszból a Lilith hatásait, befolyásait.       Az abszolútum (A Megváltás) Törvénye tehát, szükségessé teszi a Lilith-jellegû, hosszú távú következmények szintjén romboló öncélúságok kiszürését és meghaladását. Abból indulva ki, és oda térve vissza, hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetõvé tevõ törvényeknek és õsideáknak megfelelõ határtalan anyagi létformák létesülésének és változásának a biztosítása, a Megváltás törvénye arra felügyel és azt biztosítja, hogy a többi kilenc törvény ereje és lényege összességben érvényesülhessen, hogy azok egymás által meg nem zavarva, és hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, harmonikus egységben (egységes összhatásban) érvényesülhessen. (Pl., az Ok és az okozat, illetve a hatás és visszahatás törvénye, egyetemes létezés szintjén legalább is, ne kerülhessen ellentétbe a spirituális fejlõdés törvényével.)       A Megváltás törvénye tehát úgy vigyáz és úgy felvigyáz a többi kilenc törvény együttes és harmonikus érvényesülésének a lehetõségére, hogy az egész lét folyamatrendszerét, illetve a teremtés – megismerés – fejlõdés – kiegyenlítõdés (megváltó egységesülés) és újrateremtés létciklusok érvényesülési lehetõségeit biztosítja az öncélúságok meggátlásával, megszüntetésével és ez által a többi kilenc törvény hatás-érvényesülési lehetõsége biztosításával, de úgy, hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja. Sõt: ezek mindenkori érvényesülését biztosítja és garantálja, az által, hogy nem ferdíti el és nem írjafelül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy az öncélú összhatásokat gátolja meg. Mi tagadás: ez a törvény számunkra, az anyagi határ-formákban magunkat különállónak egyedként érzékelõ, és a Lilith által befolyásolt öntudatokban élõ, individuális tudatformával is rendelkezõ emberek számára, egyfajta kívülrõl és felülrõl és objektíven ránk erõltetett determinációként jelenik meg. De ez csak addig tûnik külsõ és erõszakos determinációnak, amíg meg nem értjük a különváltságunk szükség- és lehetõség- okait. De emellé azt is tudomásul kell vennünk az életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye hatására ennek, az egyedül az anyagban és az anyag által átélhetõ különváltságnak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és, hogy ez a múlandóan határozott különváltság egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan, öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez jussunk az anyagban és az anyag által, hanem éppen azért vagyunk itt, hogy a teremtési – megváltási ciklusokban részt véve, a kiegyenlítõdési és zavarmentes egységesülési képességeinket megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva fejlesszük, illetve, fejlesztve gyakoroljuk.         Hiszen az abszolút létnek, amely minket is létrehozott magából, és amely – Ha elsõre nagyon felismerhetetlenül is, de - bennünk van, illetve mi benne vagyunk (Jézus szerint), és általunk is megnyilvánul és amely azért teremti a mindenséget, hogy benne megváltsa magát, mivel a Lilith hatására benne eviselhetetlenné duzzadó káosz miatt, meg kell mentenie önmagát az „abszolút Lilith” befolyásától és következményeitõl. - Értve ez alatt, azt a szükségszerû megmentési törekvését amely által megakadályozza magát abban, hogy abszolút káosszá változzon. –  Logikus, hogy ezen kívül, az egyetemes, de számunkra egyéni önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való tudatos részvételen kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve másfajta (öncélú) élet- megvalósítására való választási lehetõségünk. Sõt: mivel, a megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben a teremtési folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák teremtési, megismerési és kiegyenlítési folyamatain menve keresztül, az abszolút lét is, mind összetettebb teremtési és kiegyenlítõdési (megváltási- megváltási) képességekhez jut, nekünk is az egyéni spirituális fejlõdésen keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet) útja az öröklétbe.       Paradox módon, éppenséggel és pontosan a megváltódási törekevésekben való részvételi „kényszerünk” és kötelezettségünk jelenti a szabadságunkat is, olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség és a hosszú távúan is felelõs döntési képességek elsajátítási lehetõségének az útját választjuk, az önkényes és kaotikus (ötletszerûen kapkodó és ellentmondásos) tévelygések és támolygások helyett, annál szenvedés-mentesebb és szükség-mentesebb sors-állapotba kerülhetünk. Ezért az Abszolútum törvénye, amennyiben képessé válunk keresztül látni a felszíni látszatokon és le tudunk szokni a nyûzsgésrõl, a nagyra-vágyásról és a valóság-hamisítási reflexekrõl, vagyis, amennyiben meg tudunk elégedni a szenvedés- és szükségemnetességi állapottal, a mértéken felüli és fölösleges konfliktus-mentes állapottal, akkor a Boldogság törvényének (is) nevezhetõ. Hiszen a Boldogság, a VILÁGOSSÁG (Jang – Megtermékenyítõ, és értelmezõ megtisztító - irányító Maszkulin õselv) és a SZERETET (Jin – Megtermékenyülõ és teremtõ, tehát oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – õselv.) minél nagyobb mértékû kiegyenlített egységállapotában jelenik meg, az emberi érzékelési és észlelési képességek szintjén. Spirituális tudatosság szintjén viszont, a Boldogság, a Teremtõ és a Teremtmény (egyén) határtalan és folytonos kiegyenlítõdési-állapotának az érzékelésben jelenik meg.     De, természetesen, ez a tényleges boldogság- állapot csak, és csakis akkor valósulhat meg, mind az emberben, mind az egyetemes létezésben, amennyiben a többi törvény alapfeltételei, de különösképpen a Világosságot szolgáló Fény törvénye, vagyis az Evolúció törvénye, valamint a Szeretet és a szabadinformáció áramlás törvénye (A titok nélküliség törvénye) is, sérülésmentesen és akadályozás mentesen érvényesülhet. Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (Pl. az alkotómunkából és a létteremtésbõl magát kizárt, és a nyugdíj által „biztosított” szedentáris életet folytató, „fénytelen” ember.), boldog lehessen. Vagy az, hogy az egységes egészben való részvételi lehetõségtõl valamit is elzáró személy (Pl. a saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó, vagy a létezés különbözõ állapotaira a vonatkozó információkat elrejtõ és elzáró egyén, vagyis a titokban cselekvõ, titkolózó, vagy titok-õrzõ ember.) boldog lehessen. Mind az elzárkózás és a stagnálás és a stagnálás- biztosítása (A Fejlõdés törvényével való szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló titkolózás (Szeretet törvényével való  szembeszegülés) tehát, akárcsak a valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás) kizárja a Boldogsági érzet-állapot megvalósulását, mert a Fejlõdés és a Szabadság törvénye sértése mellett, kiváltja az Abszolútum törvénye negatív megnyilvánulását is, vagyis annak az un. isteni igazság-érvényesítés érdekében történõ, azt szolgáló, büntetõ jellegét.       ... Lehet tehát valaki bármennyire is értelmes, és értheti meg racionálisan a többi kilenc egyetemes törvény hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis titkolózik és információt ferdít, vagy tárgyi valóságot hamisít például, azzal a szeretet és a fejlõdés törvényét sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy: telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha magát be akarja biztosítani a sors erõivel szemben és ez által, stagnálva a fejlõdésben, nem tesz hathatós lépéseket a saját és a környezete tetteinek és magatartásának a sorstörvények logikája szempontjából történõ átvilágítása és megtermékenyítése (fejlõdése) érdekében, soha nem lehet boldog, mivel a sorstörvényei szükségképpen, elõbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és felrúgják a biztosításait, amitõl támadottnak és szerencsétlennek érzi majd magát, és végül a fene nagy szeretete is gyülöletté válik bánatában, vagy mindössze egy partikuláris érzelem marad. De a jelenség, még az erõs és kiemelt egyéni karmával rendelkezõ ember esetében sem, szûkül le egyetlen személyre! Hiszen az Ok és az okozat és a hatás-visszahatás törvénye (Karma) miatt nem lehet boldog egyetlen utód sem, amíg a szülei és a nagyszülei élnek és ennek ellenére is eltitkolnak elõle valamit, ami reá, illetve az õ személyére és sorsára személyesen és közvetlenül is vonatkozik, illetve amíg õ maga nem leplezi le és nem szünteti meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek elõtt felfedi. Még a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem közölnek vele minden róluk, illetve az adott élethelyzetre, vagy relációra jellemzõ lényegi információt.       És ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet ténylegesen boldog egyetlen házaspár sem, amelynek a tagjai közül valamelyik, valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elõl, vagy, hogyha a szerelmes pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával ellenáll a spirituális fejlõdés szükségének (A megtermékenyítõ átvilágítás és termékenyítõ kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális tágulás törvényének.). És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából boldogok lenni azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint a Fejlõdés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek idõnap elõtt, amiért dolgozva - tapasztalva, a megfelelõ idõben, öntudatilag és szellemileg – morálisan nem fejlõdhettek és persze, spirituálisan sem! Akik tehát az idõben hamarabb és elõbb akarják élvezni a jövendõ munkájuk eredményét, mielõtt az annak megfelelõ élettapasztalatokat és életismereteket megszerezték volna. Vagyis valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe, aminek az értékért még csak késõbb fognak dolgozni, vagyis tapasztalni és fejlõdni. Ezek az emberek (Vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, de különösképpen a Magyarországi lakosok tehát), elõbb élvezik a következményt, mielõtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! És ezért, az életük valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább is, hiányozni fog valami lényeges lételem (Leghamarabb a nyugalom, mivel az adósság törlesztési szükségének tudata fogja õket nyomasztani öntudatlanul. Vagyis olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel visszafizetéséig, minthogyha azt, amihez általa hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által ráügyeskedett töblet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális agressziója következményeirõl ns is beszéljünk.              Léteznek olyan személyek, akik ezt a mély és finom összefüggésrendszert nem képesek érzékelni. Olyanok, akik nem képesek megérteni, hogy a Mágia törvénye alapján, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem csak a külsõ sorskörülményeinkre, de az egészségi és az elme-állapotunkra is, vagyis, akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat a valóság mágikus természetével összekapcsolni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik egy mechanikus („kozmikus”) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció szerinti biológiai erõmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai felépítettséggel (genetikai zavarokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek magfelelõen, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval (gyengébb, vagy erõsebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel) rendelkezik, valamint aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik. Ezek a személyek erõsen leszûkítik az ok-okozati összefüggéseket az illetõ egyed születését megelõzõ konstelláció és a génjei által meghatározott egészségi tulajdonságok között. És, amennyiben figyelmen kívül hagynánk a megváltás törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus, hitelesnek is tûne! Hiszen a nõstény emlõs állatok nem képzelegnek a férjeik szexuális megcsalásáról, azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes veszekedésekrõl, más pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nõk, és mégis megtörténik az õk esetében is, hogy akár egészséges természeti létkörülmények között is -, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat. (Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt is, hogy az egészséges ember által meg nem zavart és be nem szennyezett természeti környezetükben élõ nõstény vadállatok, a náluk sokkal zavarosabban, és az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási”  technikák használata óta egyre több un. nõgyógyászati korban szenvedõ, avgyis egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgõ, a teremtõ képzeletüket egyre felelõtlenebbül használó civilizált nõknél sokkal mérsékeltebb arányban szülnek hibásan felépített testalkatú, vagy hibás szervekkel rendelkezõ utódokat.) Ez viszont, azt jelenti, hogy létezik egy olyan hatalom (törvény), amely alapján, bizonyos, „jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejezõ) létformáknak és funkcionális létfolyamatoknak és jelenségeknek huzamosan, többszörösen és folyamatosan meg kell ismétlõdniük. Hogy ezeknek a létfunkcióknak és azoknak megfelelõ anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell kezdödniük és az ugynevezett utódokban, újból meg kell jelenniük. Hogy tehát, ezeknek az un. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlõdõ létfunkcióknak és létformáknak az anyagban öröklõdniük kell, és ezért ennek a funkcionális és forma- öröklõdésnek huzamosan véghez kell mennie, tehát, hogy bizonyos teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend alapján, és ettõl nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerûségek, és más egyedek utódaiban nem, és amely szükségszerûségeket (új, vagy régi tulajdonságokat) evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítõdési (alkalmazkodási) szükségszerûségeknek is nevezhetünk.        Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az ördögöt a falra festeni hajlamos, illetve a mélységesen és huzamosan gyûlölködõ, de a gyûlöletüket a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe süllyesztõ nõk. Az anyag ugyanis teljesen Lilith- mntes. A hiányzó, vagy csökevényes szervvel rendelkezõ gyermek születését tehát nem lehet az anyag véletlenszerû meghibásodásából, önkényesen szeszélyes strukturálódásából eredeztetni! Az egyetemes törvények, de fõként az Egyetemes Kiegyenlítõdés megvalósulása Törvényének az ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érthetõ tehát, hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgõ, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgõ (nem élet-tervezõ) és egészséges - természetes - körülmények között élõ (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben.) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat?       Az abszolút teremtõ szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlõdik a folytonos teremtés, tapasztalás, önmegismerés és a megváltás által - az új kifejezõdési formákat keresõ imaginációja (Misztikus tervezése) által „termelt” megnyilvánulási formák jelentkeznek a növényi és az állati világnak az un. félresikerült újszülött lényeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészû – utódokban. Ezzel szemben, az eber esetében nem lehet szó abszolút imagináció szintjén végbe menõ kisérleti eredményekrõl, mivel egyrészt az örök ember õsideája már az elsõ õsteremtési imaginációban megjelent, másrészt, éppen az embernek az un. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetõsége zárja ki ezt a feltételezést (Nem kisérletezik velünk semmi és senki a mi szabadakaratunk és felelõsségtudatunk ellenére!). Következésképpen, az emberi utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni és a csoportos karma következménye és a rezonancia törvénye alapján szemelõdnek ki úgymond azok az anya-lények, akik ezeknek a kauzális képzeleti kísérletezéseknek a következményeit: utódait hozzák a világra. De abban az esetben is, amikor az általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérõ új létállapotok, a még nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji karma szokványos logikáját, illetve a környezethez való alkalmazkdás és hasonulás – azonosulás teremtési logikáját kell mindig keresni, hanem az új kifejezõdési lehetõség-kereséséi és természetesen, a nem mindig számunkra egyértelmû, racionális – pragmatikus fejlõdési lehetõségek-keresési logikát.      Ha nem így lenne, akkor helye lene a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De  tudjuk, hogy a Lilith ereje, vagyis az abszolútumnak a folyamatos új-éhsége és szomjósága, mindig az újra, a másra és a többre, az erõsebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a teremtésben is, sõt, mivel abszolút-erõsrõl van szó: még a megváltódási folyamatokban is zavarokat és téves irányba való haladási késztetéseket, katasztrofális tévedéseket indukálja. Elég a sok vallásos szekta létezésére és õrült eszmevilágára gondolni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni. És, mivel a mágikus teremtõ képzelõerõnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési - megváltódási játszmában mindannyian, feltevõdik a teremtõképzelet rendjének és a többi törvény összhatása részleges érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) vagy részleges tévedési lehetõségnek is a kérdése. És ez által, a részleges teremtés, valamint a részleges megváltás kockázati lehetõségének a kérdése is! Errõl viszont azt tudjuk, amit Hamvas Béla úgy fogalmazott meg, hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint az egyetemes törvények rendje és folyamatosan a teremtés és a megváltás rendeltetésébõl: szükségébõl jön létre újra és újra. Az abszolútum törvénye tehát ennek a rendeltetési rendnek az idõtlen és folyamatos fennmaradását és érvényesülését biztosítja.     II.         Ameddig az ember nem rendelkezik reális (személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith által befolyásolt és ezáltal néha hibásra sikeredõ isteni – teremtõi (képzeleti) kísérletek eredményével szemben: az elsõ az a botor természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és szerencsétlenség) megtörténhet. Az un. természet-tudomány szerint például, bárkinek az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyébõl „félresikerülhet” genetikailag, és ezt a mechanikus tudomány (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló kvantumfizikának ettõl eltérõ az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e véletlen (hazárd) számlájára írja ezt a néhány ezrelékes „hibás” utód-létrehozási lehetõséget. Sõt: a materiális tudomány a véletlenszerûen beállt katasztrófa szerû kozmikus - fizikai események által kiprovokált genetikai mutációkban látja az élet és az ember kifejlõdési okát is!      Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a bõség törvényét) az, ami a megváltást szolgákó egyetemes törvények alapján ezeket a szükségszerû genetikai mutációkat kiprovokáló, katasztrofa-szerû kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozta. Az abszolút õsszelllem ugyanis áthatja, körülveszi és a mágia töörvénye alapján: irányítja az anyagot(!), vagyis a fizikai történéseket is, amit õ a megválytás megvalósítása érdekében hozott és hoz létre folyamatosan! Ezért tehát, a mágikus erejû teremtõi képzelettel rendelkezõ ember esetében, a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció tehát, a magzatot kihordó anyának a foganás elõtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt félelmének, vagy rejtett gyûlölködésének, tehát a spirituális – képzeleti agresszivitásának a következménye. Az úgymond, csendes neheztelésének következménye: a férjre, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, az ismeretlentõl, a sorstól (A sors szeszélyétõl!) való irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a következménye.     A veszélyesebb viszonyulás a kellemetlen sorseseményekhez az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés, amely szerint az „objektív” Isten tökéletes és mindenható. És ezért – ebben a jellegezetesen vallásos koncepcióban - mindent, amit csak akar az Isten, amennyiben úgy akarja, akkor tökéletesen teremti meg és kedélyétõl függõen hoz létre ép, vagy hibás embert és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt. Illetve: direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum figyelmetlenségében és felelõtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha valamiért õ éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem nyomorúsággal."). Ezt követõen már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkepticizmus beállítódás kérdése marad az, hogy büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el, nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is egy vallásos személy (szülõ) az objektív Teremtõtõl (a tõle független és rajta kívüli Isten akaratától) a malformációkkal született utódát, gyermekét, vagy annak a korai és ezért „igazságtalan”-nak látott maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel a halálát?        Az eddigi asztrológusi megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai tudatossággal (figyelem: nem misztikus fantazmagóriákkal!) és nyíltan felvállalt tûzes természettel rendelkezõ (tehát nem rejtetten agresszív), valamint ezért legalább nagyjából egészségesen élõ nõknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon érzõ, gondolkozó és képzelgõ anyáknak, mind, de mind egészséges utódaik születnek és nem is szenvednek maradandó károsulással járó balesetet és életben is maradnak! Hiszen az általános emberi õsideának megfelelõ fizikai és lelki formák, valamint az érzelmi és a mentális struktúrák ismétlõdõ lelki és testi mintái is, az idõben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek és csak kauzális (a abszolút rendelési, rendelõdési) szinten folynak, és csakis a növényi és az állati világban materializálódnak, az új fejlõdési és kiegyenlítõdési formák kialakítása érdekében történõ õsidea-kísérletek. Az egyes ember esetében tehát, ahol az egészséges emberi õsminta több millió éve ki van alakulva és az anyák mély tudattalan teremtõi szervében: a központi mimaginációban le van rögzítve, nem jelenhetnek meg un. égi kisérletezés következmémnyei. Az utódok genetikai hibásódása tehát mindenképp csak az anya, illetve az õsanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt agresszív, vagy önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves képzelgéseinek a következménye, vagyis a mélyen átélt haragos, gyûlölködõ és (fõként a Sorssal, esetleg a férjeikkel, vagy az anyósaikkal szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.     Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amley ezt a hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektõl (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárul nagymértékben a személyi horoszkópoknak a kauzális értelmezése, és természetesen, atízedik egyetemes törvénynek, az Abszolút törvénynek a megértése is. Ahogy a bolygók által megtestesített õserõk között is létezik az abszolútum törvényének megfelelõ tízedik õserõ: a Plútó által megtestesített isteni igazság õsereje, úgy létezik a tizedik alkímiai mûvelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítõdési képesség elérésének a megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai mûvelete.    Az abszolútum törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegezõdése is, de ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítõ, vagy semlegesítõ!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi – emberi sorsváltozások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító, abszolút önálló törvény (Tehát amely nem a  többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítõ törvény!). Ennek az alapján, történnek azok a lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is igen nehéz, vagy néha még ezek ismeretében is lehetetlen a földi logikánkkal megérteni. Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkezõ élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövõ jelenségeket is nehéz megértenünk. (Ebbõl származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek az útjai kifürkészhetetlenek.)    Például azt, hogy milyen logika alapján fejlõdhet ki és születhet nem HIV fertõzött és kábítószer-elvonási tünetektõl mentes gyermek a világra, egy HIV vírussal fertõzött, kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg gyermekkorban az egészséges szülõk és nagyszülõk egészséges gyermeke? Holott, az elsõ esetben az anya részérõl jelentkezõ õszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a szemléyi felelõsség-érzet beindulása és erõsödése az, aminek a következményeként, a mágia, a polaritás és a fejlõdés törvénye alapján, lehetséges az, hogy az utód ne legyen fertõzött. És persze, ezeknek a szeretet (mágia) törvényével (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) valamint a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van! A második esetben esetleg az abszolútum törvényének és a szeretet törvényének az anya részérõl történõ huzamos megsértésének a következményérõl van szó, vagyis arról, hogy az anya már a várrandóság alatt el kezdett, valamiért a sorsra, vagy direkt az õ képzetrendszerében õt nehéz sorssal sújtó Istenre erõsen haragudni, és a gyermek megszületlse után ez teljes Isten és Sorsellenes gyülöletté változván, az így felgyüélemlett negatív energiák át csapódtak a gyermek aurájába, energia-testébe.       A tízedik törvény tehát humanista, vagyis pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet, tradiciónális köznapi logikával, és a személyre nézve, pozitívnak látszó (kedvezõ) eredmény, vagy következmény esetében a kegyelem, vagyis az un. isteni csoda törvényének nevezhetnénk. De amelyet, a negatívnak tetszõ jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve negatív) - az emberi bûnbe esett értelem és vallásos erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az õrült bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk.  Spirituális szintû – õncsaló, önámító - korrupcióról és végeztes következményekkel járó kauzális tévedésrõl, akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az õ „kivételes” esetében, õ reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata hat és tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: elõjog, protekció, stb. következtében, õt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzet áldozata lett pl. a német nép a XX. század elsõ felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó nép végig a történelemben.    A tízedik törvénynek a fent leírt két megjelenési formája közül természeti testben élõ szellem, vagyis az ember, egyiket sem oszthatja ki magának és semminképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis nem játszhatja sem a kegyelmezõ Isten szerepét, sem a bosszúálló Isteni szellem szerepét, és ezt nem is idézheti meg káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy egy diktátor azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet, vagy a világi hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, elõbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztetõ, igen erõs „büntetésnek” érzékelt csapásokat kell majd az élete során, vagy azt követõen, elszenvednie.     Inkább egészséges humorérzékkel kell bízni az egyetemes teremtés eleve pozitív rendeltetésben (a minket is magában foglaló teremtés pozitív rendeltetésében), mint akár fizikai, akár pszichikai, vagy mentális (mágikus) erõszakot gyakorolni. És miután minden tõlünk telhetõt megtettünk a felelõsségteljes szabad fejlõdésünk (és mások szabad fejlõdése!) és a figyelmesen fegyelmezett szabad kiegyenlítõdésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítõdése - megváltódása érdekében!), a legfõbb igazság - az egyetemes kiegyenlítõdés és az egyéni megváltás, a megváltódás - megvalósulása érdekében, nyugodtan rá hagyatkozhatunk e legfõbb törvényre az Evangélium által sugallt magatartással: „Ha lehet múljon el e keserû pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása) érvényesüljön.” – Az utóbbi évek során, az életem több olyan nehéz momentumában, amit ugyan nem én idéztem be közvetllenül, hanem azoknak a tetteimnek és hibás – A fejlõdés, a szeretet és az abszolútum egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása elõtti – szellem-erölcsi alapállásomnak a következtében álltak elé mások döntései által, tehát az általam leírt, addig hiányzó 8, 9, és 1O egyetemes törvény ismerete elõtti, csonka szellemi mentalitásom visszahatása következményeiként, mások hoztak létre az életemben és a gyermekeim sorsában, ezt az utolsó Jézusi tanítást alkalmaztam, és bámnennyire kilátástalannnak látszott is egy –egy ilyen, fõként a gyermekeim sorsát és jövõjét vezélyeztetõ sorshelyzet, utólag mindig pozitívan végzõdött.           Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus vég, a végkövetkezmény elfogadásának a szükségérõl van szó, hanem épp ellenkezõleg: annak a „jónak” az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus földi logikánkkal és a földi képzeletünkkel, nem vagyunk képesek azonnal felfogni és elfogadni. Egyikünk sem a Názáreti Jézus, aki, miután maga is vissza élt a mágia törvényével és többszörösen megszegte azt, amikor, borrá változtatta a vizet, amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt, vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen a Hatás és visszahatás törvénye alapján. („Atyám, atyám, miért hagytál el engem?”)     A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés és protekciózás (Még Jézus számára sem volt!), mivel a Lilith - (Az abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belsõ negatív õserõ.) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását - fejlõdését - kiegyenlítõdését és újrateremtõdését szolgáló törvényeket, még az Égi Teremtõnek sem lehet áthágni, megsérteni! Az abszolútum törvénye épp arról szól, hogy maga az abszolútum sem önkényeskedik, hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és figyelembevételével fejti végsõ, abszolút hatását. Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de õ soha nem ül belé. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmezõ, protekciózó, vagy büntetõ, személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér) faji Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint! Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendezõ sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.     Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a múltban történt és a jelenben történõ, valamint az idõtlenségben létezõ minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minõsítõ és összegezõ, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk sem kiszámítani, sem „elõre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelõzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni!    Sõt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfõbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése, avgy annak befolyásolására, hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés, de emi még ennél is veszélyesebb: ennek a legfõbb „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a legfõbb hatalomra való hivatkozás (papok, fõpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.     Az abszolútum törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az abszolútumnak a teremtésen keresztül, a teremtés (Egészen pontosan: az anyag) által történõ folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélõdésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtõvé (Istenné) vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegezõdésének, az abszolút összegezõdés következményének (Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása, életadó víznek a kábulat okozó borrá változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla a Harleqin címû esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfõbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele!    Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy õ az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat mûvel, sõt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrebvezetési szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallást fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erõltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk politikailag is hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.    Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelõsségében és pozitív teremtõi képzeletében) az ember szüntelenül erõsíti és gyakorolja az abszolútummal való kauzális azonosság-érzetét, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a mûvészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége. De az élete és sorsa döntõ kérdéseiben, feltétel nélkül rá hagyatkozik az abszolút törvényre és nem akar õ intézni és rendezni „abszolút” módon - mindent az életében, de kiváltképp nem a mások (pl. családtagjai) életében!     Az abszolút törvényt tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel valójában az csak a Karma menthetetlenül bekövetkezõ következményeinak a törvénye, és igazából ez, a tízedik törvény a Karma szellemi feldolgozása utáni feoldásának és feloszlatásának a törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma-oldás törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetõségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés és a bûnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bûn-kendõzõ szeretet értelmetlenségének, illetve a bûn-tolerálás és a bûn-pártolás hibás alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és abszurditásának a megértése. Annak a megértése, hogy miért is nem ajánlatos, sõt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkben és a képzeletünkben, de nem még a környezetünkben sem, tudatosan megtürnünk és tolerálnunk semmiféle értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást, szemfényvesztést, csalást és bûnpártolást.      A spirituális (és kauzális!) eredetétõl meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges motívuma - a hivõ ember megváltásának a feltétele! - a vétek gyakorlati jóváátételének a szüksége mellett, az egyéni, bensõ vezeklés szüksége. A gyakorlati jóvátételt követõ, belsõ, szellemi és lelki vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az õszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális – megváltói - információknak („a tudásnak”) a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, a megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás. Bárki is állítaná az ellenkezõjét, gyakorló asztrolóógusként, számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyõzõdtem arról, hogy gyakorlati jóvátétel és vezeklés nélkül, lehetetlen nem csak annak a teremtõi tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja, hanem az egyszerû sorsrendezés is!      Ezért hatáástalan és eleve kudarcra ítélt minden, a hibabeismerést és belsõ változási elszántságot mellõzõ, un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb. kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet. - Csak azt engedhetem el, amit jól meg fogtam, felfogtam: annak a spirituális és kauzális okát jól megértettem), vagy az un. fehér mágia, aminek a hosszú távú eredményei épp olyan károsak, mint a fekete mágiáé.          A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bûnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítõdésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történõ egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bûnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket. Ez a kiegyenlítõdési képesség elérése teszi lehetõvé azt, hogy a korábbi tévedéseket ne kövessük el. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet az anyai ági õsszüleinktõl örököltünk, annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítõdési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági õszsülõk felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek.       Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történõ felismerésén) alapuló bûnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bûnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és nem rögzített tévedést, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg (cserélõdik fel) a szülõk elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban - Éppen az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselõ Jánosnál olvashatunk errõõl. - és ezért rokonítódik ez az elhatárolódás akár a gyûlölettel is: „Csak az, aki meggyûlöli önmagát és aki meggyûlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az a személy képes magában kialakítani a megtisztult személyi tudatra alapozott az univerzális felelõsségtudatot és az válik szellemben erõssé - megváltottá, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bûneiként felismert õsi vétkeket, a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági õseinek a vétkeit, sors - tévedéseit.).     A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus nevében való vérehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlõdõ tudományokkal), az un. természet- és a társadalom-tudománnyal, és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság és egészség elérési lehetõségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyezõ modern kereszténységnek a személyi jóvátétel a vezeklés teljes elhagyása lett a veszte. És a magát kereszténynek nevezõ, természet-szennyezõ és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bûne az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bûnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvétételnek és a vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, illetve annak biztosító társaságok szolgáltatásai által és más, a gazdasági-politikai konjunktúráknak megfelelõ, azok elvárása szerint változó, enyhe erkölcsû társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élõ keresztény civilizációnak a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtõ Isteni erõknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának - a tudományos semlegesítése. Vagyis, a magzatfoganás elleni un. „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddõség és a magtalanság, a fûpor-allergia, valamint más különbözõ civilizációs betegségek, vagyis az önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen, de „civilizált” szenvedés.        Az asztrológiában, nem csak a a Fõld elemekhez kapcsolódik a személyes jóvátétel szüksége, és nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bûnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez. Hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szûz konstellációk által megtestesített spirituális erõterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülõföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minõségtõl függetlenül) miképpen transzformál, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltûnése, anyagi csõd) és más jellegû megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelõ, külsõ, vagy belsõ ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belsõ mentalitást.     És - mivel a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezõjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgõsködik, vagy éppen hárít és elzárkózik az igazi felelõsség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét – akarja, akár erõszak árán is átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belsõ, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.     Az viszont, hogy a vezeklés miképpen kapcsolódik a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelõ, levegõsen spekuláló Ikrekhez és a föld jellegû pragmatikus észjárású Szûzhöz, illetve a velük analógiában álló civilizációs életkörökhöz, a vezeklés, nagyon fontos számunkra értelmezni. Az igazi ok pedig a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentrális összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség õserejének a tompa, vagy intenzív, de mindenképpen a negatív (diszharmonikus) mûködése, amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a lehetõség fenn áll (amennyiben az értelemnek ez az üdvösség ellen való „munkálkodása” személyi tulajdonságként jelentkezik).     Az Ikrek karmával (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal.) és negatív a III. Házban álló nappal, vagy az Ikrek-nappal rendelkezõ személyek, az idea világ és a gyakorlati, tárgyi valóság közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait kellene megértse és számon tartsa. Vagyis: az egyéni ideavilág mágikus hatásainak és az általa befolyásolt gondolkozásnak a fizikai - pszichikai megvalósulásai (anyagi formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és az ide vonatkozó konkrét kapcsolatokat kellene megkelesnie, kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az agya nem sérült, illetve az érteleme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív Ikrek természettel rendelkezõ személyek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történõ helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetõségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történõ felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végeznek. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit ugy-e, az „ellenséges” környezet, vagy az „objektív körülmények” miatt nem lehet a gyakorlatban beváltani. És ezért, a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha nem áll le, és a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül azért, mert az Ikrek típusú személy inkább az öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtetõ tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erõfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (vétkek és bûnök) elkövetésének a felszámolásához (a vezekléshez) és ehhez nincs türelme, mivel ez személyes elkötelezõdést igényelne részérõl. Ezt viszont, nem lehet véghez vinni személytelen és seteril elmélet-gyártással, az érték-indifferens intellektus által produkált elméleti konstukciók öncélú pörgetése által.      Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzõje. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú személy, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, soha nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseibõl tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhetõ és ellenõrizhetõ személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy logikus és értelmes idea-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a vallása, vagy elmélete, tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között, ne legyen racionális és közvetlen összefüggés. Ez az ostoba és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhetõ tudatosan végrehajtott vezeklésnek.            A pragmatikusan gondolkozó Szûz jegyû karmás ember viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de fõként a Szûz Lilithel rendelkezõ személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka, az anyaggal való szellemi és gyakorlati munkálkodás kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), ugymond alkalmazott tudományt, tehát hibajavító trükköket és életnyerõ technikát és technológiát tartalmazó rendszereket hoz létre. Védõberendezéseket, kényelmet szolgáló bútrokat, természettõl elzõró biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bûnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülõ krízisekbõl való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külsõ módszerekkel, trükkökkel és kényelmi- vagy biztonsági berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a hibabelátást követõ gyakorlati jóvátétel segítségével és a lelki – szellemi vezeklés segítségével történõ belsõ hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági õsszülõk tévképzetei) felszámolása és feloldása – meghaladása által.      Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekbõl való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szûzre és a VI. házra jellemzõ folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhetõ értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.     Annak az anyai ági felmenõ õsanyának, aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait vezekelteti - vagyis szenvedésbe sodorja a Karma törvénye, az utódnak az anyától öröklött egyéni spirituális fejlõdési programja. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erõvesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme címû tanulmányomat, az Utódok szülõk és szeretõk c. könyvemben), ami az analógiák segítségével nagyon egyszerûen értelmezhetõ, a Fejlõdés törvényének a fõ mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlõdésrõl beszélni az élet általános fõ feladatainak a felvállalása nélkül (élettársi viszony, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzése nélkül, illetve az olyan élet esetében, amely ezeknek az elutasításával, elhárításával folytatúódik.     A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a kérdésben semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és a bûnbánatot elutasító (sõt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén, többet kell szenvedjenek a vétkeik következményétõl (pl. a lelkiismeret-furdalástól, vagy a gülölettõl, a magánytól és egyedülléttõl, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtõl, az üldözési mániától), hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendõ anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelõ családanya, annál többet kell szenvednie a jövõben megszületõ, illetve a már létezõ gyermekeinek is. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnõttként is, mindaddig, amíg azok felnõvén, meg nem értik a jóvátétel metafizikai szükségét és a vezeklés értelmét és  (már, ha megértik…), és el nem fogadják azt. Ezért tanítja Jézus, hogy az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból elsõk, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját, de születhet valaki bármilyen elõnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, akkor az utolsók közé kerül, akinek a földi életükben, vagy a túlvilágon, de szenvednie - vezekelnie kell.      A vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott, belsõ (egyéni) megértési és fejlõdési, és végül kiegyenlítõdési képesség-megszerzési szükségszerûség, ami viszont, az egyetemes kiegyenlítõdést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlõdése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító-tûz nevû állapotban szenvedõ õseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítõdési – megvéltódási lépességeink létrehozástól) is függõ, lelkeinek a tisztító tûz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége kifejlõdése és felnõtti egészsége és boldogsága érdekében is.     Ennek a személyi felelõsségtudatban testet öltõ, egyetemes szükségszerûségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és a reflex-szerû sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa, vagyis az emberben, maga az Abszolút Szellem - vallásos kifejezéssel: az Úristen - is szenved és vezekel. Hiszen õ is ki van téve az abszolút lét szintjén annak, hogy az Õs-Lilith folyamatosan megbontja az abszolút egységet, és ezzel felborítja és veszélyezteti az abszolút állapotot, és emiatt ebbõl a szûntelen hibabelátást követõ, vezeklés útján történõ kiegyenltõdési szükségbõl az abszolút lény nem mentheti fel önmagát, hanem az egyedüli megmenekülési útja az ahogy önmagából megteremti a fizikai lét kozmoszát és azon belül olyen körülményeket hoz létre, amelyekben létrejöhet az éltet, majd az ember, akinek a személyi tudatában megjelenhet az õ teljes „megfigyelõ” tudata és a Lilith-zavartól való megszabadulási vágya. Ezért nem mentheti fel a szenvedés és a kiegyenlítõdést szolgáló vezeklés kényszere alól, az õ, megváltását szolgáló, saját földi tudatát hordozó egyes embert sem! - Pontosan az abszolút törvény értelmében.      Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekrõl is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési szükség fenállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételezõdés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítõdési – megváltódási képességhez vezetõ személyi életfeladatai vállalása alól, illetve azok huzamos elmulasztásának a következménye - visszahatása alól, a Vezeklés nevû alkímiai megváltó-mûveletek elvégzése alól! Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítõdés (megváltódás) elérésének a szüksége (egyetemes és szeméélyes követelménye!) alól. És, aki nem tesz belsõ erõfeszítéseket a kiegyenlítõdési képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése érdekében, annak az ámító kábulatban való cselekvése, gondolkozása és képzelõdése következményei miatt, és az így átélt, negatív belsõ élményei miatt, valamikor szenvednie kell. És, akár tudatos - értelmesen, akár tudatosság nélkül, a sors-erõk által kényszerítve, de vezekelnie kell. Ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után. És a vezeklés elkerülési lehetõségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanítani és érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák ûzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott un. agykontrollal, mágikus erejû mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtõerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával, azok ismételgetésével.) De ugyanolyan nagy hiba az, a többek által hangoztatott filozófikus kijelentés és magatartás is, aminek azzal a kijelentéssel adnak hangot egyesek, hogy: „Nem bántam meg semmit abbból, amit az életben tettem!”     Az abszolútum törvényét, illetve annak minden részletes vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, és a szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember képzelete az irracionális vallásos képzetek hálójába kerülve, könnyen sors-és Isten-neheztelõvé változik, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) lehetnek. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a megváltáshoz vezetõ, annak az érdekében munkálkodó, pozitív rendezõ-elv szerint ható, legfõbb törvény („Az Úr”!) és miután bizonyos, kiemelten fontos sorseseményeink asztrológiai – szimbólikus elemzése által megértettük azok kauzális jelentését, bíznunk kell a teremtésnek a pozitív rendeltetése beteljesülését biztosító törvény, felszabaduláshoz vezetõ erejében.  Jézus is, miután azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és e mágusi tettei által megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-szegõ (természetellenes) cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit. („Atyám, ha lehet, múljon el tõlem e keserû pohár, de úgy is a te akaratod érvényesüljön.”)      A Jézus esete azt példázza, hogy létezik egy olyan határhelyzet, amelyet érdemes betartani, mert azon túl a törvények hatásai és visszahatásai, azok összhatása senki és semmi számára nem beláthatóak, és legfõképpen nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által. És éppen ezt a sérthetetlenséget és semlegesíthetõséget és vissza fordíthatatlanságot biztosítja az abszolútum törvénye. Ezért az maga az abszolútum által sem sérthetõ meg és lényegi hatásában nem érvényteleníthetõ egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az abszolút létnek a fennmaradását, az új és új kiegyenlítõdések folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, az abszolútum törvénye tehát, kizárja az Isteni önkényeskedés és protekciózás lehetõségét, hiszen éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belsõ negatív jelenség) által veszélyeztetett Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását biztosító, a saját tükrözõdését és a tükrözõdés általi karma-oldását, valamint a megismerés általi fejlõdését - kiegyenlítõdését és újrateremtõdését szolgáló törvényeket, még az Abszolút Teremtõnek sem szabad megsérteni.     Az abszolútum törvénye tehát épp arról szól, hogy maga az abszolút õsszellem sem önkényeskedik a teremtésben és a megváltásban (Ennek a nem tudásán, illetve ennek az ellentétes álláspontján buknak meg a csoda - valló vallások!), hanem a többi kilenc törvény összegezett hatásának és visszahatásának az abszolút számon tartásával és figyelembevételével (azok érvényessége megtartásával!) fejti ki a mindenek feletti, végsõ, abszolút hatásait.      Hamvas Béla írja a Harleqin címû esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a többi beavatott társai körében: a Bolondoknak a társaságában, ahogy a "pragmatikus" emberek a különbözõ földi hatalom gyakorlási lehetõségek megszerzésére törnek, vagy a legfõbb szellemi hatalom megszerzése érdekében tülekednek, csalnak, hazudnak, intrikálnak, sõt: ha szellemi kábulatukban és tév-látásukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat, amire annyira vágynak elérhetik, akár még gyilkolnak is.    Az abszolút törvény hatásával magyarázható például az is, hogy bizonyos vágy-imák és általában az egyéni, a családi - szülõi -, vagy pl. a nemzeti prosperitást szolgálni hivatott egyéni, vagy csoportos imák „nem hallgattatnak meg a mennyben”, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle külsõ, materiális hatása. De sok esetben nincs hosszú távú pozitív hatása még az önzetlen szeretetbõl eredõ spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtõi képzeletének - az öncélú és erõltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes törvény összhatását és következményét (fõként a fejlõdés törvényét, vagy a visszahatás törvényét), és semmiképp nem az abszolútum (az egyetemes kiegyenlítõdési programok megvalósulási szükségének a) törvényét.      Az egyetlen helyes magatartás tehát e végsõ felismerést elérõ és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben elõzõleg elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt a jeéen helyzetem ellen, a törvények összhatása beteljesüláése ellen, tehát a közelgõ halállal szemben feladok, az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erõvé, kiegyenlítõdési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és Én-ideámat úgy, ahogy van az abszolút léttudatnak. Csakis e belátás szerint, ezen a „katolikus”(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és egészségesen fejlõdve élni és akkor az élet fejlõdési - kiegyenlítõdési drámája nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni.   II.  Az abszolútum törvényét sértõ, azzal ellentétes magatartások következményének: az utódokban jelentkezõ Megváltás-ellenes  karmikus programok természetének és hatásmechanizmusának a leírása.          Amennyiben egy személyi horoszkópban a Lilith, vagy a Sárkányfarok a Skorpióban, vagy a VIII horoszkópházban áll, vagy amennyiben a Nap és a Plútó, vagy a Szaturnusz és a Plútó, határozottan negatívan fényszögelik egymást és e negatív fényszögek valamelyikéhez hozzá társul az, e két bolygó valamelyikének a bármely, a Jang típusú (Mars, Jupiter, Uránusz) bolygóval alkotott negatív fényszöge, de akkor is, ha a Nap, vagy a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz vagy a Plútó, teljesen negatívan fényszögelve a Skorpióban található, azt jelenti, hogy határozottan a megváltás-ellenes karmikus programmal, vagyis a megváltás irányába való elinduláshoz szükséges fegyelem és erõfeszítések elleni mély és elemi haragvás és gyûlölködés karmikus programjának valamelyik változatától szenved az illetõ személy. Azt, hogy az anyai ági õseitõl öröklött karmikus megváltódási sors-programja miatti, vagy az illetõ személy által különlegesen nehéznek érzékelt sors-helyzete miatti, önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási és gyûlölködési hajlamokkal és a megváltódáshoz szükséges öncélú élvezetekrõl való lemondásokkal szembeni elemi elhárítási, elutasítási, illetve megváltás-kijátszási késztetésekkel, sõt: azt, hogy az illetõ személy, rejtett vagy nyílt, de mindenképpen sors- és isten ellenes ambíciókkal született a világra.      És ez akkor is így van (Sõt: akkor még inkább!), ha az illetõ személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentõl való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak, vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és õt (minket) figyelõ, ellenõrzõ, illetve az õ életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné, és negatívan reagálná le – büntetné! - az õ hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját, neheztelését.    És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a Sors- és Istenellenes programok, hogy valamelyik anyai ági õsszülõ, azt megelõzõen, hogy megfoganna a méhében az, az utód, akitõl a vizsgált személy (a horoszkóp tulajdonosa) származik, az õ magzati foganását megelõzõ idõszakban, és akkor is, erõsen neheztel az Istenre, vagy „csak” a saját sorsára, amiért az olyan nehéz életkörülményeket és un. kegyetlen élethelyzetet, illetve szegénységet, vagy gonosznak és kegyetlennek érzékelt férjet (a horoszkóprendelõ õsapját), esetleg anyóst és apóst is, vagy más külsõ ellenséget "rendelt" az általunk vizsgált sorsképlet (utód) Isten- és sorsellenes, illetve megváltás-ellenes ellenes karmikus programját létrehozó - elindító és tovább adó anyai õsanya számára.     E megváltás-ellenes programnak a személyi karakterben való jelentkezési formája lehet az állandó irritáció, a harcos istentagadás és a beteges szkepticizmus is. Illetve, ezeknek a szöges ellentéte: a misztikus látomásképzõdésekkel járó fanatikus vallásosságra törekvés, és esetleg az erõszakos misszionáriusi tudat, ami általában inkább annak a jele szokott lenni, hogy az illetõ személy viaskodik a benne levõ, többnyire hamis (Faragott képû) Istenképzettel, illetve bizonytalan benne, vagy rejtetten – a tudattalan világában jól legyömöszölten – valamiért neheztel arra: a számára másoknál nehezebb sorsot kiszabó Istenre, sõt, hogy egyenesen haragszik rá. Szelídebb formája, az olyan spirituális – metafizikai Isten-viszonyulás, amelyben a személy ugyan még azt képzeli, hogy hibás a rajta kívüli és tõle függetlenül, valahol fölötte és rajta kívül létezõ, objektív Isten-képzet és képes azt felfogni és képes azt „belsõleg látni” (úgymond metafizikailag Istent érzékelni), sõt: esetleg még az egyetemes egység-élményt is képes elérni meditációiban, de ennek ellenére, élete válságos helyzeteiben, az un. sors- hátráltatott állapotaiban, mégis neheztel a sorsára, illetve a sorsát adó Istenre. Sõt: szélsõségesebb helyzetekben önkéntelenül haragszik rá, és méltatlankodik amiért õt, a spirituálisan jóra törekvõ lelket, hátráltatja és, - saját megítélése szerint legalábbis -, hozzá méltatlan sors-helyzetekbe viszi, illetve a kelletnél tovább azokban benne tartja. Ezeknek az önkéntelenül, de huzamosan átélt belsõ, csendes sors nehezteléseknek és finom haragvásoknak a következménye a szervezet önmérgezése, az un. auto-immun betegségek és az allergiák bizonyos fajtái, de ennek a karmikus és önkéntelen hibás belsõ magatartásnak, finoman neheztelõ lelki alapállásnak a következménye az is pl. ha a személy gyakran meghûl, illetve ha a hûléssel általában együtt jelentkezõ vírusok támadják meg folyamatosan az õ szervezetét, annak ellenére, hogy fizikailag nincs is, ahol és ahogy meghûljön.     Nõk esetében és a második (a magzat- és gyermekellenes, vagy család-ellenes) karmikus programmal társultan, hozzá tartozik a szülõi - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelensége mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési rendellenesség, vagy képtelenség. A vetélés, a magzat-kihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövõdmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt). És szélsõséges esetekben a születendõ magzatok minden nemû testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ennek a karmikus programnak a jellegzetes asztrológiai alakzataira lehet tehát ráismerni azoknak a személyeknek a képletében is, akik értelmi fogyatékossággal, illetve valamilyen testi fogyatékossággal, vagy rendellenességgel (málformációval), születtek, születnek a világra (Ilyen a hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összenõtt újjak, amely jelt az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkezõ közösségekben sámán jelként szoktak elkönyvelni!). Ha számba vesszük például azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és festmények szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az állítólag életerõs királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, egyértelmû, hogy milyen jellegû karmikus programtól vezérelten szerezte meg a nagy-bátyát legyilkoltató, majd az unokaöccsét megvakíttató, állítólagos szentünk: Vajk-István a királyi hatalmat. Hogy milyen megváltódás-ellenes (skorpiói!) karma által hajtva, nyomta el a kard erejével az õsi magyar hitrendszert és fojtotta vérbe István urunk a Koppány féle lázadást, és vakítatta meg Vazult, amellett, hogy egy császári parancsra átírt és hamisítva kanonizált, az eredeti Jézusi tanításokkal merõben ellenkezõ, a feudális - zsarnoki hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg a régi magyar vallás helyett, az általa konszolidált államában.     A megváltás-ellenes karmikus (örökletes) program akkor a legveszélyesebb, amikor a Plútó mellett, a Szaturnusz, vagy az Uránusz is részt vesz valamilyen formában a negatív fényszög-alakzatokban, fõként ha a közvetlenül a Nappal, vagy a Plútóval alkot a Szaturnusz, vagy az Uránusz negatív fényszöget. Ez utóbbi fényszög által jelzett személyi (karmikus) meghatározódás, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenõrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná és ezért meghaladhatatlanná teszi az illetõ személy megváltás-ellenes spontán késztetéseit, illetve a belsõ boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamait. Mivel a horoszkópokban a motívum-ismétlõdések, vagyis az azonos és a hasonló asztrológiai motívumok egymást erõsítik és árnyalják, a fényszög-alakzatokból kiolvasható Isten-ellenes programok általában a Skorpió, a Rák, vagy a Halak motívumainak valamilyen megjelenésével együtt jelentkeznek (Karmikus pontok: Lilith vagy/és Sárkányfarok a Skorpióban, a Halalakban, illetve a VIII. és/vagy a XII. házban). És abban az esetben viszont, amikor a Szaturnusz, vagy az Uránusz is részt vesz az Isten-ellenes alakzatban, és ráadásul igen erõs bolygókkal terhelt (megpakolt) a Skorpiónak megfelelõ VIII. ház, vagy a Skorpió napjegye, akkor csaknem kivédhetetlen és feloldhatatlan, erõs gyilkossági, vagy öngyilkossági - rombolási, illetve önrombolási hajlamokra is lehet számítani.     Az ilyen esetekben, az egyetlen meghaladási lehetõség a Tarot 22-õs ikonja által, a Bolond által megtestesített neheztelés- és haragmentességi állapot: a teljes spirituális beavatottság belsõ derûjének az elérése, a kauzális belsõ megbocsátási és elengedési képesség, a teljes kiegyenlítõdési - megváltódási képesség kifejlesztése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: szellemi) érzelemtõl és önkéntelen haragvási, gyûlölködési, vagy neheztelési késztetéstõl - büntetési reflextõl. Egy ilyen súlyos Sors- és Istenellenes program jelenléte a horoszkópban, illetve az aurában, egyúttal azt is jelenti, hogy az illetõ személlyel szemben a lehetõ legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett égi elvárások, tehát világossá kel tenni azt számára, hogy õ semmiképp nem üdülni és szórakozni született a világra.     És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a Teremtõre, vagy az egyetemes törvényekre, a teremtés logikájára, esetleg az anyai ági õseire haragszik. Ha ezt a haragot, vagy csendes neheztelést észreveszi magán, meg kel tanulnia a humor mûvészetét és elsõ sorban saját magán szívbõl derülni és kacagni, vagyis a sors-legyõzési ambícióin, a negatív spirituális és mentális - lelki reflexein, hiszen neki el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a Teremtõ – Megváltó õsszellemmel való lényegi azonosságának a felismerésére és teljes átélésére. (Én vagyok: vagyis a felettes énem, a lényem lényege és alapja és magva, maga az Abszolút teremtõ szellem) A teremtõ viszont nem haragudhat saját magára, illetve a saját abszolút állapotára. Arra a primordiális abszolút lét-állapotra tehát, amely magában hordja a Lilith teremtést provokáló, negatív õserejét is. Például az akár végzetes is lehet a gyermekekre (mostanában sajnos: az egyetlen gyermekre) nézve, he egy ilyen karmikus programmal rendelkezõ anya, huzamosan és intenzíven el kezd haragudni, akárcsak magára is. Ezzel ugyanis a benne levõ abszolút létre haragszik és ez az Isten-ellenes, tehát teremtés-ellenes energia egy az egyben átmegy a gyermekre – gyermekeire és azokat nem csak, hogy le betegíti, de akár meg is ölheti!     És itt, e rendkívülien nehéz meghaladási lehetõségnél érjük utol a megváltás ellenes program igazi, kauzális gyökerét is. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, fogalmazza misztikus formulába az ókor mitikus nagy bölcse, Hermész Triszmegisztosz az analógia törvényét. És csakugyan: a többi programra mind találunk megfelelõ spirituális folyamatot az idea-világban, vagyis bibliai magyarázatot a Luciferi, vagy az édenkerti bûnbeesések metaforikus történeteiben. Az általam hetediknek leírt karmikus programra viszont nem. Hogy miért? - Azért mert e program (az ötödik pecsét) égi - mennyei megfelelõje és magyarázata Teremtés elõtti állapotokban lakozik. Hamvas Béla írja a Titkos Jegyzõkönyv c. esszéjében, hogy a patrisztikus keresztény misztika tud az Isten szörnyû haragjáról, illetve az isteni harag állapotáról és említést tesz errõl, a teremtés elõtti negatív lét-állapotról a Patmosz harmadik könyvében is. A védához írt tanulmányaiban is külön kitér erre a teremtés elõtti, jeges önzésbõl eredõ hideg tûzre és az abból táplálkozó, romboló bõszültségi állapotra. Nos, erre a teremtés elõtti, iszonyú - infernális - haragra akkor gerjed az abszolútum saját maga ellen ( - az Isten teremtõi állapotát megelõzõ kaotikus lét-állpot ellen), amikor azt észleli, hogy a Lilith õserõ szétbontja és kiforgatja magából, vagyis az abszolút állapotából és káosszá, kaotikus állapottá kezdi változtatni. Vagyis akkor, amikor azt kénytelen észlelni – érzékelni az abszolútum, hogy nem tudja megállítani és megfékezni az általunk Lilithnek nevezett õssóvárgása által kábulatba ejtett és elszédült önmagát, aminek a veszélyes hatása (következménye) az abszolút állapot teljes elvesztésével, a teljes Káosz-állapottá változással fenyegeti.     Ebben az infernális "jeges tûzben", ebben az önzõ félelemben (Hamvas), ahova az erõsebb és nagyobb (még intenzívebb) boldogsági állapotra való õssóvárgás és az éberség-vesztés juttatja az Abszolútumot, születik meg a megoldás látomása: az egyetemes megváltás és az emberi önmegváltás spirituális terv-eszméje, az Adam Kadmoni mozzanat. Nem visszafogni, nem elfojtani, hanem a legnagyobb áldozatot meghozva, tudatosan és éberen kiengedni, kiáramoltatni az egész sóvárgást, vagyis a Lilithet, és a Világosság (Az Isteni értelem) által átvilágítva, Szeretetté: odaadássá, megadássá és megtermékenyüléssé - tágulássá, gazdagodássá - fejlõdéssé változtatni. De abban a szélsõséges állapotban ezt a változtatást nem lehet megtenni másképp csak a legmagasabb szintû humorral: az önmagán való nevetéssel. A felismerés miatti, örömteli isteni nevetéssel, azért, hogy megkapta a megoldást. És egyben a saját ostobasága fölötti nevetéssel, amely ostobaság addig nem hagyta, hogy megkapja a "kézenfekvõ" és egyszerû megoldást: a Fénnyel (Isteni értelemmel) átitatott Lilith-sóvárgásnak a megtermékenyítését és kiáramoltatott Szeretetté változtatási lehetõségét.    - Ez az egyetemes teremtés és a megváltás nagy misztériuma. Ez a Teremtõvé válásnak a megváltói célja és rendeltetése (funkciója)! Ha ezt a minden örömök fölötti, Isteni örömöt megértetted és a humor folytonos derûjét, és a szívbõl jövõ kacagás megváltói hatalmát megtanulod alkalmazni, elõled minden sötétség kitér, mondhatnánk Hermész Triszmegisztoszt aposztrofálva.     Az én horoszkópomban is jelen van ez a veszélyes alakzatoknak egy eléggé agresszív formája: a Nap - Plútó, valamint a Lilithel együtt álló Mars-Nap és a Mars-Plútó közötti negatív fényszög-kapcsolódások egy úgynevezett negatív pajzsot alkotnak. A Lilithem tehát, együtt áll a többi bolygó által egyértelmûen negatívan fényszögelt Marssal. Ez a bolygóalakzat azt jelzi, hogy a finom-vegyes nyers Skorpió természetem alatt, az Isten Haragja nevû mély és rejtett (spirituális) agresszivitás legrejtettebb formái lakoznak a tudattalan érzelmi, ösztöni- és képzeletvilágomban. Ezt a skorpiói bosszú-vágyat és Isten-ellenes neheztelési késztetést, sorozatos sors-provokációk esetén, igen nehezen tudom oldani és a kedélyemet egyensúlyban tartani még a kultikus karatézás és a folytonosan fenntartott (állandóan gyakorolt) önleleplezési törekvéseim segítségével is. Ilyenkor a Szaturnuszi önfegyelem nem segített oly mértékben, mint ahogy szerettem volna, mivel a pozitív Szaturnusz nem fényszögeli közvetlenül ezt a Lilithel megerõsített önveszélyes védekezési eszközt: a negatív pajzsot, hanem a Jupitertõl vékony-pozitívan fényszögelten, a Skorpióban, éppen csak, hogy nem semlegesen várta, hogy idõvel észhez térjek. Mondhatni, hogy csak a rendektetés pozitív mivoltára vonatkozó hitem melletti kitartásban segít, miután „mégis” életben maradok. Ezért testi, vagy szervi hibával nem születtem ugyan, csak mindössze eleresztési - székelési - nehézségekre (elbocsátási, megbocsátási nehézségekre) való hajlammal és, mivel a Lilith-Mars páros a III. Házban áll, rendkívüli élmény-szerzésekre való, éppen hogy nem teljes önveszejtõ hajlammal, aminek hatására a fiatal kori kétségbeeséseim folyamán, keményen igyekeztem rombolni önmagam, miközben ugyanakkor tele és telve voltam olyan idealista elképzelésekkel, amelyek ilyen provokált helyzetekben köddé váltak. Ennek következményei miatt, gondból bõven jutott az életembe és a velem együtt élõk életébe. Sõt: a mai spirituális öntudatom mellett is, az életem legváratlanabb periódusában rám törõ, alattomosan finom (szellemi) sorsnehezteléseim miatt, a ritka, de két alkalommal életveszélyes fejsérüléseim mellett, gyakran és néha igencsak súlyosan meghûlök, bármennyire is igyekszem derûsen szemlélni az idejében meg nem ismert karmikus meghatározódásaim (az egyes részletekben sokáig feloldatlanul maradt negatív szellemi tulajdonságaim) által beidézett apai sorsnehézségeimet, házassági kudarcomat és megváltás ellenes és család-ellenes programjait feloldani képtelen, azoknak az áldozatául véló volt-feleségemnek a családrombolása miatti (például az írói és asztrológusi tevékenységemben elszenvedett) hátráltatottságomat. És ahhoz képest, hogy egy-egy ilyen program másoknak a végzetes betegség formájában jelentkezõ, korai halálát (esetleg balesetszerû halálát) is okozza, én még mindig szerencsésnek mondhatom magam, amiért a spirituális ismereteimnek köszönhetõen, még aránylag jó fizikai - egészségi kondícióban élek és egyre kevesebbet szenvedek. Azt a teljes (kauzális és ideális) kiegyenlítettségi állapotot viszont, amit a Tarot 22-ös ikonja: a Bolond jelképez, egyelõre csak részben tudtam megvalósítani, mivel a családi karmámból adódó szülõi feladataimat is teljesítenem kell, és családosként olyan felhõtlenül élõ Bolond, mint a Magyarországi Benkõ Dániel gitármûvész nem lehetek.     A megváltás-ellenes program, illetve ez az anyai ágon öröklött nehéz sors miatti, automatikus neheztelési mentalitás, amennyiben egy személyben párosul pl. az önkéntelen magzat- és gyermekellenes és családellenes programmal, vagy a fény-és férfiasság-ellenes program által okozott mentalitással, igen nagy rombolásokat vihet végbe a szervezetben (rákot, vagy leukémiát okozhat) és amennyiben a személy nõ, nem csak magzatfoganási, kihordási és gyermekszülési gondokat okozhat, hanem testi hibával születõ utódokat is eredményezhet.       Életünk egészséges és boldog megélésének: az egyéni - személyi tudatunknak az abszolút léttudatba való integrálódásának: a megváltásnak tehát egyetlen feltétele van végsõ soron és ez nem más mint a külsõ és felsõ, objektív Isten-képzetnek (a saját alkatunktól és akaratunktól független, sors-diktáló külsõ hatalomnak) a felszámolása az életképzeletünkben, illetve mindenféle neheztelésrõl - a harag, a méltatlankodás, a gyûlölet és a neheztelés minden formájáról - való teljes és egyértelmû lemondás. Ez viszont egyáltalán nem jelenti az élet minõségérõl - az élet boldog, egészséges és kreatív megélésérõl való lemondást. Sõt: a spirituális megváltódás után, lassan, lassan a szellemi, a lelki, majd a testi  - egészségi, erõnléti - megváltódási is beáll az életünkbe, amennyiben a korábbi negatív átéléseinknek, nyílt, vagy fojtott gyûlölködéseinknek, szorongásainknak és haragvásainknak köszönhetõen, illetve az anyáink - anyai nagyanyáink negatív átélései és képzelgései következtében, nem szenvedtünk helyrehozhatatlan testi károsodásokat, vagy nem születtünk hiányzó, vagy eltorzult testrészekkel, nem születtünk életre szóló betegségekkel.     Addig viszont, amíg meg nem tanulunk harcosi bátorsággal az Isteni igazság és nyitottság szellemében eljárni és annak az érvényesülését minden, a személyünkkel kapcsolatos kérdésben igényelni és azért harcolni, és e jogos harci szellemnek a személyi tulajdonságunkká finomítása  által mindennemû sors-félelmünket és neheztelésünket feloldani, hiába teszünk bármit is a leghelyesebben. Hiába sportolunk, mágiázunk és táplálkozunk helyesen, hiába képzelgünk pozitívan agykontrollal, vagy agykontroll nélkül, hiába élünk keresztény, vagy jó polgári életet, hiába élünk békés élettársi viszonyban a tantra joga, vagy a szexológia legjobb útmutatásai szerint és hiába szedjük a vitaminokat, mert sem megfelelõ életkörülményekkel, sem természeti egészséggel nem fogunk rendelkezni. És amíg az Isteni igazság, vagyis a teljes kiegyenlítõdés bátor harcosaivá nem válunk, arról, hogy teljesen és véglegesen meggyógyuljunk és ténylegesen elégedettek lehessünk az élet-megvalósításainkkal, le kell mondhanunk.        Kozma Szilárd:  http://www.kozmaszilard.hu