Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A Nemek törvénye

  4) A NEMEK TÖRVÉNYE.                          „ A lét dadog. A törvény a tiszta beszéd. (József Attila)      A Teremtés minden szintjén (A létezés az összes dimenziójában, tehát nem csak a fizikai – biológiai dimenzióban, hanem az éteri, az asztrális, a mentális, az ideális és a kheterikus – kauzális dimenziókban.) minden megnyilvánulási forma, minden elemet és minden jelenség, spirituális alapjellege szerint, elsõdlegesen kapcsolódik az elsõ két világalkotó õs princípium közül az egyikhez, tehát vagy a Világosság princípiumához vagy a Szeretet princípiumához. Már a négy õsi alkímiai alapelemek, a Föld, a Víz, a Tûz és a Levegõ is, magában hordja a nemek szerinti lényegi különbözését és párosával tartozik a Világosság – Maszkulinitás (Levegõ, Tûz), és a Szeretet – Feminitás (Víz, Föld) õsprincípiumához.     A Világosság, a teremtés- és megváltás ismeretet princípiuma, vagyis az anyaggal való kapcsolatból, a személyes tapasztalatból szerezhetõ értelmi fény princípiuma. A Szeretet az áldozat általi abszolút megmentés és az egyéni megmentõdés princípiuma, a Lilith által megbontott Õs-egység emlékének és az egységre való emlékezésnek, és az egységhez való kötõdésnek és az egységbe való visszatérési vágynak a princípiuma. Az Abszolút Létbõl kiáramló teremtésnek minden megnyilvánulási formája (struktúrája), kauzális lényege szerint eltolódik e két princípium valamelyikének az irányába, e két princípium sajátosságait tartalmazza hangsúlyosan és ezek valamelyikéhez tartozik lényegileg, mikor sajátosan különbözve a másiknak a megnyilvánulási formáitól, mikor látszólag megkülönböztethetetlenül azonosulva a másik nem karakterével is. (Lásd a primitív állati létformák esetében a hím-nõs egyedeket és a szûz-nemzés jelenségét.)     Az eredeti két nem valamelyike minden jelenségben és minden folyamatban, lényegében mindenkor és mindenhol létezik. Az azonos teremtési minták szerint létrejött információs - energetikai létstruktúrák, valamint az ezeknek megfelelõ fajok szerint differenciálódott életformák, a két õsprincípium szerint: a maszkulin (tapasztalati ismeret útján fokozódó szellemi értelem) és a feminin (az állandóság, a központi tengelyhez való kötõdési ösztön bölcsessége, a szeretet gravitációja) õsprincípiumok szerint differenciálódott, ellentétes nemû spirituális-energetikai létstruktúrák és földi lények, kölcsönös vonzódási, egymásba hatolási és egységesülési viszonyban, kiegyenlítõdési vonzás-viszonyulásban, megtermékenyítõ kölcsönhatásban állnak egymással, és e vonzás és megtermékenyülési –megtermékenyítési vágyak kielégítése által, kölcsönösen feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást, és e kiegyenlítõdési törekvések beteljesedése által, az utódok szintjén újra teremtik önmagukat és egymást.     A Nemek törvénye tehát nem csak természeti szinten érvényesül, hanem az alsó és a felsõ asztrális, az alsó és a felsõ metális dimenziókban is, és elsõsorban az ideális és a kauzális létdimenziók szintjén. És ez még akkor is így van, ha a nemi sajátosságok és elülönülések, bizonyos létformákban az ember számára olykor felismerhetetlen formákat öltenek. A Nemek törvénye alapján tehát, gyetlen fizikai, asztrális, mentális vagy spirituális megnyilvánulási forma sem létezik nemi jelleg nélkül. A gondolataink, az érzéseink, vágyaink, kívánságaink és igényeink is vagy Feminin, vagy  Maszkulin jellegûek. Az önérzet, a hiúság, a becsvágy, a versnegés, vagy a másik teljes legyõzésének a vágya, az ide vonatkozó ambíciók, vagy kíváncsiskodás, célra törekvés és a bátor elõre hatolás az ismeretlenbe, az ok-okozati összefüggések keresése és a valóságkutatás, a racionalitás és a pragmatikus logikai igény, a beavatkozási és irányítási vágy, a ki felé fordulás és a külvilággal való konfrontáció, a Fény, vagyis maszkulin jellegû késztéseinket ás tulajdonságainkat képezik. A szerelmi- és szexuális vágykielégítési ösztönök, az empátia, a szolidaritás, a segíteni akarás, a láthatatlan egység iránti vágy, a megõrzés, a biztonság-vágy, a kényelem, a be felé fordulás (introverzió) a homályosítás, a titkolózás, az intuitív megérzések, az önkéntelen mágikus hatás-gyakorláz, a sugallatok szerinti tájékozódás, Szeretet, vagyis feminin jellegû tulajdonságok.       Mind a Nemek Tõrvénye, mind a Kiegyenlítõdés Tõrvénye, mind a Fejlõdés törvénye szempontjából, a nyugati tipusú civilizációban élõ emberiség törvénytelenül él. Ez, a saját tudománya és technikája által elvakított ember ugyanis, mindent a külvilág átalakításával, a könyörtelen gazdasági célratöréssel, a pragmatikus ésszerûséggel, tehát a külsõ beavatkozással és irányítással akar megoldani. Mindent a tudománnyal, a technikával, technológiával, a külsõ gépi –  és hatósági ellenõrzéssel és befolyásolással - beavatkozással, vagyis kizárólag a mszkulinitás szerinti alapállással akar az életben megoldani. Eközben a leginkább a Lilith által megzavart és sok esetben az eredeti nõi ösztönök ellenére állított un. feminin vágyakat: gazdasági jólétet, a biztonságot, a kényelmet, az öncélú élvezetszerzést és az élettel szembeni sterilitást: a kényelmet és az élvezeti lehetõségeket „veszélyeztetõ” utódok számának a boldogságe elérési érdekében való minimálisra csökkentési "szüksége" téves eszmerendszerében él, még akkor is, ha nyilvánosan lehazudja ezt. Ennek a következményeként, a civilizált nõk többsége azokat a korábban szabadság- látsztát keltõ férfi-privilégiumnak számító eszközöknek és társadalmi pozícióknak a megszerzésére tör, amely privilégiumok gyakorlsának köszönhetõen a férfiak elveszítették az apai (Nemzõi és nevelõi - beavatói) funkciójukat, az apaság idealitását és, mivel minden a szellemi világben jön létre korábban, majd a fizikai világban is megvalósul, az un. civilizált fiú gyermekek egyre nagyobb mértékben veszítik el a fizikai nemzõképességüket is, akárcsak a 28 év fölötti hölgyek. De a mai ember erre azt mondja, hogy sebaj, ott van a nagyokos tudomány, amjd lombik-bébi programokkal „gyártják” az utódaink a gyermekeket és az anyai – teremtõi idealitásukat és a magzat foganói – magzatkihordói és szülõi képességüket elvesztett nõk többsége befolyásos társadalmi pozíciót, vagy legalábbis anyagi függetlenséget biztosító munkahelyet akar magának szerezni, miközben e civilizált anyák többsége ma már nem képes, de nem is akar orvosi ellenõrzés, befolyásolás és beavatkozás nélkül gyermeket szülni. Sõt: egyre nagyobb részük, nem is akar már csak maximálisan egyetlen gyermeket szülni – legalábbis a fertilis korban levõ fiatal nõk nem! – és a legszívesebben sterilizáltatnák, és sokan sterilizáltatják is, magukat. Ennek a steril-ésszerûen józan (ellen- Fény) és egymással az õs-bûnben való együttérzés és szolidaritás (ellen - Szeretet) szerinti életvitelnek az ellensúlyozásaképpen viszont még nagyobb törvénytelenségeket követnek el: vagy primitív formában, tehát alkohollal és drága pénzért vásárolt kábító szerekkel, vagy annál is legrafináltabb fizkai módszerekkel és technikai trükkökkel, valamint misztikus ideológiákkal – un. beavatási utak követésével - kábítják magukat a valóságos szeretet-képességük, a spirituális éberségük (egységtudatuk) vissza- és megszerzésére való törekvések helyett.     Primér emberi érzések szintjén, inkább a nõkre, illetve az anyákra jellemzõ az engedékenység az elnézés és szemhúnyás, az önáltatás, az apai morális igényesség, a szigorúság és a elvárás inkább maszkulin jellegû. Az odaadási vágy feminin, a szerzési - uralkodási vágy maszkulin jellegû, még akkor is, ha ezek a vágyak és érzések egyes személyekben fordítottan vannak jelen. Hiszen tudjuk és látjuk, hogy létezik megalkuvásra, gyöngéd odaadásra, idillikus és akár kegyes hazugságokon is szerzett, de lehetõleg állandóan tartó családi meghittségre vágyó, naivan türelmes és erélytelen férfi is. És ugyanakkor létezik hódításra, birtoklásra, uralkodásra és családon kivüli élvezet- szrezésre, személytelken szexuális kalandra vágyó nõ is. De ezek csak a „fordított” tulajdonságok a karmák jellegébõ adódnak (Erõs Föld, vagy Víz jellegû karmával rendelkezõ férfiak, és erõs Tûz, vagy levegõ jellegû karmával rendelkezõ nõk) és ezek azok a kivételek amelyek, a mai lioberális világi moralitásban, pszichológiai és spirituális szinten eltérnek a nemi meghatározottságoktól (íratlan szabálytól). Hiszen a karma, a polaritás és a kiegyenlítõdés tõrvénye alapján, amikor egy olyan komplex struktúra mint az ember, amely mind a két nem összetett sajátosságait magában hordja, erõsen maszkulin jellegû karmikus meghatározódással bír a kauzális dimenzió szinten (kheterikus teste szintjén), akkor ez a nõi személy az asztrális dimenziókban önkéntelenül is a maszkulin jegyeit fogja erõsíteni, azokkal fog élni és esetleg még tûntetni is. És fordítva: minél erõsebb a feminin jellege van egy férfinak a karmájából adódoan, annál puhább, enézõbb, korruptabb és érzékenyebb a lelki és az érzelmi szférákban.     Innen adódnak tehát a nemek közötti felcserélõdések, a transzvesztita hajlamoktól a szexuális aberrációkig elmenõen. Tény az, hogy az Analógia Törvénye alapján (Ami fent van ugyanaz mint ami lent van...”), egy pontos megfelelés létezik a lényegi Kauzális funkciónak megfelelõ sprituális nemi jelleg és a fizikai meghatározottság, a természeti (nemi) megnyilvánulási formának megfelelõ, felvállalandó gyakorlati életfeladatok között. Ezért, ha valaki nõnek születik fizkailag - természetileg, az kauzális testében is nõ, aki hím nemûnek születik, annak a kauzális teste maszkulin eszenciákat tartalmaz és mindössze a köztes dimenziókban változik az meg, a karma jellge szerint. A karmának viszont nem az funkciója, hogy megtartsuk, hogy az szerint folytassuk az életet és a karmikus meghatározódásainkat erõsítsük, hanem éppen ellenkezõleg: az az életfeladatunk egyik legfontosabb része, hogy a karmánkat – karmikus meghatározottságunkat – haladjuk meg. Ezért, az eredeti (õsi) nemi jellegnek a mesterséges biológiai (fizikai) megváltoztatása, nem csak fizikai szintû megtermékenyítési és kiegyenlítõdési képtelenséget hoz létre, hanem erõs akadályt és blokkot abban, hogy az illetõ személy valaha is képessé váljon a spirituális – kauzális funkciója betöltésére és a kiegyenlítõdési – megváltódási életfeladata betejlesítésére. Törvénytelen létállapotot és tõrvénytelen léthelyzetet idéz elõ tehát az élet minden vonalán, az ilyen, karma-feloldás megtetgadással járó beavatkozás, még akkor is, ha a világi törvények ezt a nemi jellegnek a biológiai megváltoztatását lehetõvé teszik, illetve a hatóságok ezt engedélyezik.     A helyzet uralási reflex és a helyzet ellenõrzési vágy is épp annyira maszkulin érzés, mint a partner- uralási, vagy a biológia test (egészség) fölötti ellenõrzési vágy, amelyhez a nemi jelleg megváltoztatását lehetõvé tevõ, állítólag a Szeretet nevében munkálkodó orvostudomány szolgáltatja a helyzet és a testuralási (az eredeti nemi állapotnak a megváltoztatását célzó) eszközöket és módszereket. Nem feltûnõ, hogy miközben a technikai-tudományos racionalitásába belekábult világunkban, a hölgyek meg akarják õrizni a feminitás külsõ jegyeit, de törekvéseikben, ambícióikban és külsõségekben férfiak akarnak lenni, addig transzvesztita a férfiak elsõsorban a biológiai nemi jellegüket változtatják meg, persze azzal a kényelmes tudattal, hogy ezzel együtt viszont, nem kell a nõk felelõsségét is átvenniük: nem kell gyermeket szüljenek, mivel erre eredetüktõl fogva képtelenek. Ennek a kauzális szintû általános összezavarodást tükrözõ személyi önbecsapásnak az elsõ számú következménye nem csak a kábítószerezés és az AIDSZ, hanem az egyre nagyobb méreteket öltõ pedofilia is.     Minden dolog, minden jelenség és folyamat tartalmazza magában a két világalkotó princípiumot, attól függetlenül, hogy a polaritás tõrvénye alapján melyik princípium látszik hangsúlyosabbnak egy adott folyamatban, individuumban, vagy jelenségben. Minden maszkulin (Yang) elemnek létezik egy feminin (Yin) megfelelõje és fordítva. Ha meg akarjuk érteni a mágia, a keletkezés, a kreáció és a regeneráció folyamatainak a törvényszerûségeit, nagy figyelemmel kell tanulmányoznunk és elsõsorban a saját személyitudatunkon belül kell felismernünk a Nemek Törvényének megnyilvánulásait. A Nemek Törvénye, a Kiegyenlítõdés Tõrvénye és a Polaritás Tõrvénye szolgáltatott alapot az univerzális taoista metafizika (- késõbb: filozófia és vallás) megalkotásához. A maszkulin és a feminin princípiumoknak megfelel Yang (Fény) és Yin (Szeretet) világalkotó szellemi emanációk közvetlenül az abszolútumból válnak (áramlanak) ki és kölcsönös együtthatásukban, áthatolásukban, megtermékenyítve egymást, létrehozzák e két alapprincípium analogikus létezési formáit, mint a világosságot és a sötétséget, a szárazságot és a nedvességet, a férfit és a nõt, a hímet és a nõstényt, a savat és a bázist, a dúr és a mól hangzást, a kitágulást és a beszûkülést, a termékenyítést és a termékenyülést, a kezdést és a befejezést, a pozitívat és a negatívat, a feszültséget és az oldást és így tovább. Ezen két alap princípiumnak megfelelõ létformák - állapotok - egymással kölcsönhatásban, egymástól elkülönülve és egymással kiegyenlítõdve, újabb és újabb létformákat hoznak létre, ezáltal újabb minõségeket alkotva, amelyek továbbá más és más strukturálódási formákat hoznak létre, más és más összetett formákba szervezõdnek és rendezõdnek.       De számunkra nem a Nemek törvényének filozófiai vetülete a fontos, hanem az a része, amelynek azonnali és közvetlen hatásait észlelhetjük a mindennapi életünkben. A Nemek Törvényét az asztrológiában, a Hold és a Vénusz bolygóval, (az alkímiában a négy alapelem harmonikus egységével, a preparáció, illetve a finomítás mûveletével és az aritmológiában a négyes számmal) hozzák analógiába. A Hold ugyanis nem csak az Õsanya teremtõ erejét és így részben a Jin õsprincipiumot is megtestesítõ bolygó, hanem õ az odás és az oldódás, vallmaint a tükrözõdés spirituális jelenségeit megtestesítõ bolygó is. Az a bolygó amely megtestesíti azt az õserõt, aminek az alapján, minden okosnak látszó, védekezõ - civilizációs mellékkörülmény, ésszerûségre törekvés és tudatos ellenõrzési vágy ellenére, a tudattalanból feltörõ vágy- és képzeletvilág ellenõrizhetetlen barlangjáratain keresztül, az Abszolút Szellem, mint megtermékenyülõ és szülõ-teremtõ szellemi hatalom, közvetlenül megjelenik a pszichikai és a biológiai létezésben és minden kertelés nélkül kifejti erejét (hatalmát) a Vénusz õserejével együtt és ezt legfennebb csak elfojtani tudjuk, aminek ha nem családi tragédia, akkor gyomor- és vese-betegség, nõknél: a méhhez- és  a mellekhez, valamint a petefészekhez kapcsolódó betegség és károsodás lesz a következménye.      Minden nõben ott van a potenciális férfi és minden férfiban ott van a lehetséges nõ. De mivel a Polaritás Törvénye, a Hatás és Visszahatás (Karma) Törvénye, a Kompenzáció (Alternancia) törvénye, valamint a Ritmus és a Ciklus törvénye következtében egy adott létfolyamatban az egyik világalkotó princípium jobban érvényesül a másiknál, ezért bennünk is inkább érezteti hatását a Szeretet, vagy a Világosság az életünk egy-egy fejlõdési (kiegyenlítõdési) szakaszában. Ezért ugyanolyan fontos a jelenlegi állapotunk (nemiségünk) elfogadása és teljes részletességgel történõ megismerése, átvilágítása, akárcsak a másik nemmel való harmóniába kerülésre való ellenõrizhetetlen törekvés. A Nemek Tõrvénye alapján nagyon fontos a másik nem megtestesítõivel való teljes (!) és õszinte kapcsolat folytonos fenntartása és biztosítása. A szexualitást is magában foglaló szellemi- lelki párkapcsolat gyakorlása elengedhetetlen feltétele spirituális tágulásunknak, az én- tudatunk kialakulásától (l8-21 év) kezdve, az egyetemes léttudat kialakításáig és a végsõ személyi kiegyenlítõdés bekövetkeztéig: a földi életünk befejezéséig.     A lehetõ leghibásabb magatartás a nemi élettõl való elzárkózás az úgynevezett "magasztosabb" szellemi célok elérése érdekében, mert ez ellentmond az egyetemes törvényeknek és így az Egyetemes Egységes Világszellemmel való közvetlen kapcsolatunknak, amely kapcsolat csakis a Szeretet és a Fény princípiumainak együttes átfödésén és kiegyenlítõdésén keresztül nyilvánul meg egyértelmûen, és nem külön- zártan, valamelyik princípium kizárásával, vagy elsorvasztásával.      A nemi elzárkózás következtében felborított személyi egyensúly elsõsorban EGÉSZ- ségtelenséget, tudattalan fezültséget és szellemi hiányérzetbõl, vagy veszteségtõl való félelembõl eredõ agresszivitást eredményez, hiszen a másik fél (princípium) megtestesülése nélkül élõ ember fél ember, vagy félelmetes ember, tehát félõ ember. Mivel az elzárkózás által a kiegyenlítõdést lehetetlenné teszi, a tudattalanjában megjelenik a törvénytelenség, illetve a bûn tudata és akarva-akaratlanul un. misztikus félelmek kezdik gyötörni, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának és ezt a fél - félõ - emberi állapotát a tudattalan legmélyebb rétegeibe rejti még önmaga elõl is. Nézzük meg, hogy hány negyvenkilenc éven felüli, cölibátusban élõ, ép és egészséges pap létezik? Pedig polgári és orvosi szemszögbõl õk kiegyensúlyozott, egészséges és nyomasztó gondok nélküli életet élnek! És ez az egész- ségtelenség, még ha áttételesen is, elõbb-utóbb jelentkezik az élet más területein is, ha nem mindjárt a fizikai test szintjén, akkor az asztrál test, illetve a pszichikai közérzetük: a lelki - morális közérzet, vagy az intellektuális tevékenység és képességek szférájában.      Az a személy, aki a konstellációjából is kiolvasható szexuális gátlásossága, szorongásai, kényelem-szeretete, vagy létképzeleti- szellemi zavara, misztikus megtévesztettsége következtében elzárkózik a érzelmi kiegyenlítõdést is lehetõvé tevõ szexuális kapcsolat létrehozásától, valójában nem teljesíti spirituális életfeladatának legfontosabb részét. Ez a személy elõbb- utóbb kényelmetlen körülmények közé kerül és majd a szorult, esetleg tragikus élethelyzetekben lesz kénytelen a nemi kapcsolatot átélni (Pl. nemi erõszak, vagy szexuális zaklatás és ingerlés formájában.), aminek következtében szenvedések és betegségek árán kerül kapcsolatban a Vénusz princípiumával. Annak függvényében, hogy e tragikus kapcsolat hatására ráébred-e, vagy nem a nemi (szexuális) rendeltetésének a jelentõségére és fontosságára, találkozik majd olyan személyekkel és olyan információval, amely tovább segíti, vagy zaklatja õt, mindaddig, amíg képes lesz a szexualitás teremtõi és világalkotói eredetét, annak egyetemes kiegyenlítõdési funkciója szerinti spirituális jelentõségét személyiségtudatába integrálni. Szerelmi életünknek ez a vetülete, az anyaság, illetve a teremtõi princípiumához is kötõdik és azzal együtt a Szeretetnek a látszólag külön választott, de kauzális szinten még egy egységes megjelenési formája. Spirituális szempontból fontos arra figyelni, hogy szexuális párkapcsolataink harmóniája és a környezetünkben élõk párkapcsolatának harmóniája legyen elsõdleges a többi (rokoni, baráti, ismerõsi, üzleti) kapcsolatokkal szemben, mert ha a szexuális-szellemi párkapcsolatunk nem harmonikus, és ami a leggyakoribb: hézagos és rendszertelen vagy hiányzik, a többi kapcsolataink sem lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak. Mert a Szereteten alapján (amely egy alacsonyabb vibrációs fokozaton azonos Vénusz által megtestesített egységesülési vággyal, akárcsak a Hold által megtestesített Teremtési aktusban való közvetlen részesüléssel) elsõsorban univerzális lények vagyunk emberi megtestesülésünkben és másodsorban valamelyik más világalkotó princípiumnak (Fény - Szeretet: maszkulin - feminin) az elsõdleges megtestesítõi, akiknek mindig szüksége van a kiegészítõdésre és kiegyenlítõdésre, illetve az érzelmi és a természeti egységesülés aktusra, ami analogikus megfelelések szintjén azonos az univerzális egyesülés mágikus aktusában való részvétellel!      Csak ezután lehetünk a Fényben és a Szeretetben felelõsen létezõ lények, akik tudatosan részt vállalnak, a Karma és a többi törvény alapján, a határtalan szellemi létezés egy újabb határozott megnyilvánulási forma létrehozásában, amelynek a szellemi-lelki kiteljesedésében, megerõsödésében és önállósodásában segédkezhetünk, anélkül hogy annak fejlõdési programját erõszakosan és önkényesen, befolyásolnánk a mi jóról és rosszról alkotott egoista elképzeléseink (egyéni és csoportos korrupciónk), vagy az érvényben levõ, életnyerési és érvényesülési (tradicionális) élettechnikák által magszabott moralitás és közhiedelem szerint. Fontos, hogy ésszerû civilizációs zavarodottságunk közepette ne feledkezzünk meg a rendszeres, folytonos és harmonikus érzelmi- szexuális kapcsolatok megvalósulásához szükséges nyugalmi és bensõséges feltételek létrehozásáról és másokat se akadályozzunk meg ezeknek a körülményeknek a megteremtésében. Ne vállaljunk magunkra semmiféle hõs szülõi, vagy hõs gyermeki áldozati szerepeket a szexuális partneri kapcsolataink hátrányára. Nem csak azért mert ez egy hazug, érzelgõs szerepjátszás, ami csak arra jó, hogy leplezzük vele a partneri kapcsolat fenntartásához szükséges fokozott figyelemre és odaadásra való képtelenségünket - lustaságunkat és kényelmességünket-, és nem csak azért, mert ezzel a rokoni magatartással legtöbbször többet ártunk, mintsem használnánk azoknak, akiknek állítólagos érdekében meghozzuk a fölösleges áldozatokat, hanem azért elsõsorban, mert egy ilyen álláspont az egyetemes törvények szellemében érvénytelen. A fölösleges anyáskodás, és apáskodás valójában õszintétlen szerepjátszás, amivel a szerelmi, élettársi viszonyaink nehézsége elõl, más humanista szerepekbe menekülünk, megfoszt bennünket a szellemi kiteljesedésünkben és így a tulajdonképpeni emberi feladatainknak a teljesítésében.     Mert nem az a feladatunk, hogy fölösleges drámai áldozatokat hozzunk, amivel inkább ártunk mint használunk magunknak és szeretteinknek, és nem az a feladatunk, hogy ezek után a kijátszottak és a megcsalatottak pózaiban és szerepeiben tetszelegjünk, hogy a végén belekeseredjünk és belebetegedjünk ezekbe a hamis szerepeinkbe, hanem az, hogy az összes képességeinket felszínre hozva, kapcsolatba kerüljünk minden õserõvel, azokkal harmóniába kerüljünk mind a belsõ szellemi - lelki folyamataink, mind a külsõ kapcsolataink és viszonyaink szintjén és hogy kiegyenlítõdjünk önmagunkban és ezáltal az emberi- természeti környezetünkkel. A kiegyenlítõdés viszont nem a szülõ-gyermeki viszony erõltetését jelenti a harminc éves gyermekkel miközben annak egy másik ellentétes nemû személlyel kellene egy egészséges szexuális szerelmi kiegyenlítõdnie. Amennyiben nem segítünk a többi embernek -a hozzánk közelállóknak- azáltal, hogy nyíltan elvárjuk tõlük: tegyenek meg mindent a saját testi- szellemi egészségük elérése és megõrzése érdekében, ahelyett hogy hálatelten, csillogó szemekkel nézzenek ránk, amiért olyan mindennapi feladatokat is elvégzünk helyettük, amiket õk kellene elvégezzenek (amennyiben erre nélkülünk rá lennének kényszerülve), csak növeljük az úgynevezett szeretteink lelki (tudati) zavarit és ezáltal a szellemi diszharmóniát magunk körül. Minden embernek az feladata, hogy a határhelyzetben levõ fizikai dimenziót egybe kösse a fizikai - természeti személye és a szellemi léttudata segítségével az Abszolút Szellemmel. Hogy egész lényével elõsegítse a teremtés határállapotaiban egymástól külön vált lények közötti harmonikus és egyértelmû kollaborációt. Ez viszont lehetetlen a Nemek Törvénye hatásának az összezavarásával, a hamis információ-áramoltatással.     Persze, ugyanaz a létfeladata azoknak is, akikkel a Karma és a Rezonancia Törvénye alapján együtt kell élnünk. Még a karmájuk tisztázatlansága következtében krónikus betegségekben szenvedõ beteg szüleinknek és más hozzátartozónknak is az, hogy a karmájukat feloldják  és a kiegyenlítõdési képességeik megszerzésével a Mennyek Országa nevû megváltotti állapotot, önmagukban, minél nagyobb mértékben létrehozzák. Márpedig ez lehetetlen a különbözõ természetû illetve a rokoni és a szexuális jellegû kapcsolatok össze tévesztésével és összezavarásával. Nem szabad megtévesztenünk és létfeladataik elvégzésében megakadályoznunk szeretteinket kíméletes hazugságokkal és az õk ragaszkodó, egoista szeretet- elvárásaiknak a feltétlen kielégítésével. Ezáltal csak félrevezetjük mind õket, mind saját magunkat és a legsötétebb korrupcióvá züllesztjük azt, amit Szeretetnek nevezünk. Az alkimia ezt úgy határozza meg, hogy csak egymástól jól elkülöníthetõ elemek (személyek) és személyi feladatköreikben jól meghatározott és elhatárolódott autonóm személyek egyesülhetnek, - tehát szerethetnek.      Az álegyesülések és a látszat- szeretet különbözõ formái tulajdonképpen csak az általános létkorrupciót tartják fenn és nem vezetnek a szretet – világosság kiegyenlítõdéshez, hanem éppen fordítva: akadályozzák annak a megvalósulásá. Ezért a szellemi céltalan körben-forgáshoz, valamint a valós beteljesülés és kiegyenlítõdés elmaradásához, kietlenséghez és az öregkori céltalan elmagányosodáshoz vezetnek, de valós és tartós egészséghez, családi boldogsághoz és az egyéni nyugalomhoz, a szellemi derûhöz és az egészséghez semmiképpen. Csak akkor lehetek teljes és egészséges személy, ha van az életemben egy másik, egyedüli(!) és ellentétes nemû személy akivel a Teljességet és az Egészséget megvalósíthatom és azokat Tökéletesen átélhetem. Akivel a Fény és a Szeretet kiegyenlítõdésének a misztériumát emberi határ-állapotomban legalább részben, de lehetõleg folytonosan átélhetem. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, minden romantikus misztika és minden tudományos pszichologizálgatás ellenére, hogy ez, a kiegészítõ személy, soha nem lehet más a Nemek Törvénye alapján, mint az az ellentétes nemû ember, akivel minden dimenzió szintjén teljes páros kapcsolatban élek. Ilyen „belterjes” kapcsolatban pedig nem élhet hosszú távon egészségesen és termékenyen testvér a testvérrel, vagy barát a baráttal, de a leginkább nem élhet szülõ a gyermekével és gyermek a szülõjével! A fiát, vagy a lányát annak a szeretõitõl, vagy házastársától féltõ és attól elidegenítõ szülõ, a felnõtt gyermeke élettársát rágalmazó, vagy szidalmazó, azzal féltékenységében gáncsoskodó szülõ, valójában veszélyesebb és zavarosabb szellemi és lelki incesztusban él a gyermekével, mint az, a züllött és erkölcsileg megtévedt szülõ, aki a saját gyermekét zsönge fiatal korában fondorlatosan elcsábítva, azzal szexuális kapcsolatot létesít, vagy éppenséggel megerõszakolja.       A gyermek-szülõi viszony minõsége egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a testet öltés idõszakától (a biológiai fogamzástól számított l8-21. naptól) a gyermek önállósodási képességeinek kifejlõdésig és kialakulásáig és legkésõbb huszonegy éves korban meg kell szûnjön a szülõ gyermek kapcsolatnak minden irányítási - ellenõrzési, befolyásolási (beleszólási, beavatkozási) jellege. Az egyetemes törvények szempontjából törtvénytelenül fenntartott befolyásolási kapcsolat, csak gátolja mindkettõnek az individuális szellemi kiteljesedését és kitágulását és kiegyenlítõdését és a kapcsolat ilyen jellegû tovább-folytatása nem hoz létre csak további karmikus terheket. A végtelenségig passzolgatják egymásnak karmikus feladataik megoldását ugyanis a legtöbb magányos szülõ, öntudatlanul bár, de egyfajta párkapcsolati kompenzációként éli meg a gyermekével történõ „pragmatikus” együttélését. Ebbõl erednek a felnõtt "gyermekek" intim dolgaiba való féltékeny beleszólások és az érzelmi zsarolások.      A Nemek Törvényének a minél alaposabb meg értésére és a törvény szelleme felhõtlen átélésére való törekvés nélkül, valamint a lelki és a pszichikai hatásainak a figyelmen kívül hagyása, lehetetlenné teszi a többi törvény teljes megértését, tudati integrációját és mindennapi használatát. És viszont: ez a szabály külön - külön érvényes mind a hat törvényre, vagyis azoknak a többi hat törvénnyel való viszonyára. A Nemek törvényének ismerete és használata feltételezi az élettársunk karmája ismeretét és az annak meghaladására tett erõfeszítéseit, a karma feloldásban szerzett eredményeit. A lelki társ iyen szemszögû megbecsülését és szellemi teljességének, egyéni szabadságának, spirituális programja másságának, különbözõségének és individuális jellegének az elismerését és tiszteletben-tartását. Ez viszont csak annyiban érvényesülhet, amennyiben az élettárs karmája és önmegváltódási programja nem különbözik annyira a mienktõl, hogy ez a különbözõség lehetetlenné teszi a lényegi, spirituális és szellemi-lelki kiegyenlítõdést a két fél között és a kapcsolat megreked a testi kielégülési szinteken, valamint a hétköznapi szükséges feladatok érdekében fenntartott kommunikáció szintjén. Ebben az esetben ugyanis a kapcsolat törvénytelen, még akkor is ha a legmagasabb rangú papi áldással van szentesítve. És persze, a feltétel fordítottan is érvényes: hiába érzem úgy, nem baj az, ha testileg nem vonzódom, vagy vonzzom az élettársamat - élettársamhoz, mert úgy tudom és úgy érzem hogy szellemi – intellektuális szinten és érzelmileg azonosulni tudok a párom minden lelki és szellemi problémáival, igényeivel, képességeivel, miközben testileg nem kívánom, vagy õ nem kíván engem, mert az értelmi és érzelmi harmónia és szonosulási képesség, még egyáltalán nem a spirituális szinvonal. Mert ha spirituális szeinten is létezne az erõs vonzódás és az egységesülési vágy, akkor testi kiegyenlítõdési véágy és képesség is lenne a két személy között.     Mindennek a tudatosítása szükséges ahhoz, hogy igazi lelki – szellemi társat találjunk magunknak és tényleges egységet képezhessünk az igazi élettársunkkal. Hogy létrehozhassuk a kapcsolatunk által lehetõvé tett egységesülés segítségével a szellemi-lelki egészségünket, ami a fizikai egészségünknek a feltétele. És ez érvényes a szexuális aktus közbeni magatartásra, mentalitásra is, ahol maximális odafigyelést és megértést kell biztosítanunk egymás számára, figyelve arra, hogy az egyéni kielégülési való törekvésünk ne vezessen az élettárs érzelmi – és testi szükségleteivel szembeni közömbösséghez, vagy az élettárs manipulációjához.      Jó tudni, hogy nem csak a fizikai dimenzió szintjén történõ egyesülünk, a szexuális aktus közben nem csak energetikai, vagy esetleg lelki szinten történõ kiegyenlítõdéshez vezetõ út, hanem mentális és kauzális szinteken is meg kell történjen a kiegyenlítõdés. És fordítva: ha két ember között nem történik meg a spirituális kiegyenlítõdés, a szexuális kielégülés idõ múltával unalmassá válik. Az ide vonatkozó problémák és spirituális – érzelmi feltételek tudatosításához, nagy mértékben hozzásegít a két személy asztrológiai sorsképletébõl kiolvasható karmikus meghatározódásainak és harmonizációs – megváltódási feladatainak, készségének és képességének (személyi horoszkópjaink karmikus aspektusainak és harmonizációs lehetõségeinek) az ismerete is. Mert nem csak fizikai értelemben vett egyesülés történik a szexuális aktus közben, hanem spirituális egységesülés jön létre a nõben elsõdlegesen megnyilvánuló Hold (Lunáris), Vénuszi és Neptunuszi princípiumok által és viszont: a férfiban elsõdlegesen manifesztálódó Nap (Szoláris), Marsi és Uránuszi princípiumok kölcsönös találkozása és kiegyenlítõdése által. Ezért, az univerzális egybeolvadásnak (unió mystica) a párkapcsolaton belül történõ megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért, szükséges a teljes személyi (szellemi - mentális) éberség elérése irányába tett állandó erõfeszítés, tehát a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom, nyugalmat és biztonságérzetet adó gyakorlása. Ez a Szeretet- gyakorlás nem az önmagunk ámítását kell szolgálja, és ezért pont úgy nem lehetséges a másik fél kauzális, meghatározottságainak a nagybani ismerete nélkül, mint ahogy nem lehetséges a mi személyes horoszkópunk ismerete által lehetõvé tett belsõ felismerések és minden teatralitás nélküli, õszinte beismerések nélkül.     Nem lehetséges a magunkra, vagy magunkba (tudatunkba) pingált úgymond erõsítõ, pozitív mantrák és más, pozitív jelmondatok erõszakos, százszoros és ezerszeres elismétlése révén, hanem csakis a mindennapi élet apró-cseprõ mozzanataiban való egység megvalósításáért tett erõfeszítések révén. De a párkapcsolatban a legfontosabb a másikkal szembeni bizalmas és õszinte megnyílás megvalósítása, amihez egy szintén odafigyelõ, saját belsõ poklaitól nem félõ, õszintén kitárulkozni képes partnerre van szükség. A teljes õszinteség és kitárulkozás nélkül a szerelmi aktus közbeni Egészség, a Teljesség és az Egység élményének megvalósítása lehetetlen. Csak így érhetjük el azt a kiegyenlített spirituális állapotot, amit Jézus így jellemzett, hogy "Amikor a kettõt eggyé teszitek és a bensõt olyanná mint a külsõt, a külsõt, mint a bensõt, a fentit mint a lentit, s így a férfit, mint a nõt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nõ ne (csak) nõ legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba." (Apokrifek: Tamás Evangéliuma,22.)  Ahhoz viszont, amíg ehhez az egységesüléshez el juthassunk, elõbb mindkét félnek, minél nagyobb mértékben meg kell valósítania az alapfunkcióját és ennek érdekében a két egymástól teljesen eltérõ, egymástól merõben különbözõ funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elõl téveszteni és egyiket a másikkal összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle elõnyben részesíteni. Csak az, aki errõl a lényegi különbözõségrõl nem vesz tudomást, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlõségre, mivel nem tudja, hogy az életben nincs az a tevékenység, amiben õk egyenlõk lehetnek. Amint mondja Hamvas Béla a Tabula Smaragdinában: „Az egyenlõség az egység megrablása!” - Hiszen a nõnek az un. belsõ felelõssége, a férfiénél százszor erõsebb mágikus képzelõerejének az irányításáért való felelõssége az elsõdleges, a férfinak a családért – annak jólétéért és védelméért - való gyakorlati munkálkodás és, amikor ez sem bizonyul elégségesnek, akkor a nehézségekben való helytállásért és kitartásért való un. külsõ felelõssége a fontosabb. – Akkor miképpen lehetnének egyenlõk?     A két egymástól teljesen eltérõ alapfunkciójú elem (Személy) között, az egység megvalósítása lehetséges és tudatos törekvések útján, annak meg is kellene valósulnia, de az egyenlõségük, eleve nonszensz. A szellemileg fel nem ébredt nõkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a természeti hím-tudat színvonalán élõ, zavaros férfiakban. A lényegi különbözõdés nem ismeretének és el nem ismerésének, valamint a nõk rejtett, de alattomban igen is mûködõ halatom-vágyának az összegezõdésébõl adódik a nemek közötti örök zavartság és tájékozatlanság, és ebbõl a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (Pl. Egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre az orvostudomány un. gyógyszereket és vitaminokat ajánl.

   Mindenki, aki a Nemek törvényével és általában az Egyetemes törvényekkel ismerkedik, meg kell értse, hogy a férfiaknak is éppen akkora és éppen olyan fontos szerepe és funkciója és végsõ soron: közvetlen személyes dolga és kötelessége van a gyermekek egészségében és fejlõdésében, mint az anyáknak (Még hogyha egészen más fajta is ez a kötõdés!). És, hogy metafizikailag, vagyis az elsõdleges realitás és az élet õsi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás - ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a szokásrend és az a társadalmi törvénykezés, amely ezt, a magzat kihordással és a gyermekek fizikai megszülésével teljesen egyenértékû, apai nevelõi - beavatói funkciót nem veszi figyelembe a nõk által is éppen akkora – egyforma! – mértékben okozott házasság-bontások esetében! Azok a modern és posztmodern tradíciók és törvényerõre emelt, emancipált elképzelések, tehát, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás, majd azoknak a társadalomba való integrálása a feladatod, vagyis, ha elhagyod a családot, akkor a gyermekeidet az asszonynál hagyhatod, mert neked csak anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelõs, erkölcsileg és szellemileg nem.” És azok, amelyek a nõkben ugyanakkor azt tudatosítják, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is - Vagyis: ha a megelégelted a személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával alapvetõen sértõ férjed kellemetlen jelenlétét. -, nyugodtan ott hagyhatod, mert a bíróságok és a törvényszékek a gyermekeket úgy is neked ítélik oda, amennyiben nem vagy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevõ, kezelhetetlen nemi beteg, visszaesõ alkoholista, vagy drogos.”, nos, ezek a korrupt közmegegyezésen alapuló társadalmi szokások, egyenesen luciferiek és sátániak! – Igenis ezt írtam le: Luciferiek és sátániak, és nagyon is a tudatában vagyok annak, hogy miért használok ilyen eszkatologiai kifejezéseket. - Beszéljünk végre világosan.   De, amiként fent is finoman utaltam erre, nem csak a férfi igazi nevelõi – apai – irányítói – fejlesztõi, vagyis: Szaturnuszi funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelõre a mi,  fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsõdlegesen (Mivelhogy a Szaturnuszi funkciót megelõzõ!) az átvilágítói – megtermékenyítõi (Szoláris) funkciója és szerepköre az, ami még inkább ismeretlen. És, még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerzõ (természet – és a más embereket kizsákmányoló) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építõ, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítók és a tanárok (pedagógusok) kell elvégezzék és nem a szülõk és persze, a leginkább nem az apa a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és funkciójába való spirituális beavatását, ugyanúgy a nõk (szeretõk és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, új-tradicionálisan a papoknak, liberálisan: a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy a nõknek ne lenne elvárása arra, hogy a szeretõjük – vagy a férjük foglalkozzon az õk lelkével. Sõt: IGEN IS A NÕK NAGY TÖBBSÉGE – nem véletlenül! – tudattalanul ELVÁRJA, HOGY A FÉRJ, VAGY AZ ÉLETTÁRS FOGLALKOZZON A LELKÉVEL, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODIK, VAGY VESZEKEDÉST PROVOKÁL. Azonban, ez a foglalkozás, csak egy bizonyos határig mehet el! Azon a határon túl, amelyen kívül a nõ, még jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tüntetheti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág elõtt - amely határon kívül, még nem érzékelhetõ a nõnek a férfit – férjet való, rejtett legyõzési késztetése, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a haragvás, az élettársi-szeretõi kapcsolaton kívüli szexuális élményekre való sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, a munka nélküli gazdagodási vágy, stb., isten õrizz, a mai férfinek behatolni és ott szétnézni! Az már beavatkozás a nõ személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erõszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror. - Az már nagyon sok, külsõ és belsõ teher a gyenge nõ számára kérem szépen, és az ilyen férfitõl, aki ezt a határt nem tartja tiszteletben és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, önzetlen szeretettel és önfeláldozással telt, emancipált és jogait tudó nõi lélekbe, minél hamarabb meg kell szabadulni. Attól el kell válni, és az elõl még a gyermekeket is el kell menekíteni! (Feleségem azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok, hogy még a gyermekeink is veszélyben vannak mellettem.)     Mert mindaddig, amíg az szerint ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy maga és a nõi párja számára, elsõ számú élvezet- és kényelemszerzõ fél legyen, illetve, hogy gazdasági családellátó legyen, és ennek a funkciónak a betöltése érdekében, a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását a tanítókra, tanárokra, pedagógusokra kell bízza, a felesége lelkivilágát viszont a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelõsséget – netalán tán ilyen jellegû áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, a az egyetlen járható út a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelõ matriarchális-feminista törvénykezési szokásokkal szemben fegyvertelen férfiak részérõl az marad, hogy az elsõ hûtlenkedési és másságra való sóvárgási jelek észlelésekor a feleségektõl elváljanak.      A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar fizikailag, de pszichikailag is behatolni a nõbe, tulajdonképpen a saját abszolút lényéig akar önkéntelenül visszahatolni (Az egységbe) és ott megnyugodni. A nõ, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja a férfi által vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni. Ehelyett viszont, mi van? Egyrészrõl trófeavadászat, vagy kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, hatalomszerzést és hatalommegtartást szolgáló tudományos munka és más komoly dolgok. Másik részrõl: "- Rendben van szívi, ha ez annyira fontos neked, akár szeretkezhetünk is, legyen meg a te örömöd. Sõt: tova harmincöt fölött, még hálások is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de a lelkükbe..., nos oda meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a látszat-egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán kis egocskájukat... És még inkább, és sõt: „-Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlõség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklõdsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy a nõi- és a porno magazinokból tanultak alapján boldoggá tegyelek. És, hogy a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a hímvesszõt, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd jól elintézlek, te csak dõlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat a mennyországba vinni, és megtermékenyíteni magad általam, a szuper nõ által... Mindössze annyit kérek tõled, hogy ne akarj semmit, sem magadtól, sem tõlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört...
    - Hát persze, hogy ebben az „egymásnak lehetõleg nem ártani” nevû alapállásban, sehol a nyugati civilizációban nincs boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy így nem születhetnek utódok. Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek az õt létrehozó tagjai képtelenek a saját genetikai kódjaik reprodukciójára és tanulatlan, éhezõ emigránsok gyermekeivel kell feltölteniük az óvodáikat, az iskoláikat, gyáraikat és egyetemeiket? Mennyire lehetnek annak a társadalomnak tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak, akik nem tükrözõdhetnek, a saját gyermekeikben? Egyáltalán, létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül, de fõként közvetlen – saját gyermekben való! - tükrözõdés nélkül tényleges boldogság?
    Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkezõ férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé. Az én lányaimnak - a mi lányainknak - már egészen biztos, hogy nem a háborús hõsök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt az életben helytállni akaró, gyermekeiket gondozó férjeik: az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy elõbb - utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerzõ férfi típust, játékon kívül helyezi majd, a gyerekeit az élet szellemi értelmébe beavató apa, és a jelenkori apokaliptikus erkölcsi válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfibõl, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élõsködõ, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett. A nõ – férfi, feminitás – maszkulinitás problematika megértésében és kezelésében a két alapfunkciónak az organikus egymás-kiegészítésére való törekvésben, a misztika éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. És semmivel sem jobb ezen tévutaknál, a kettõnek a minõség nélküli vegyülete sem, amin az anyósom és a volt feleségem együtt jártak! Ez, a tinglitangli és a Hamvas Béla által ismertetett kenyõcsölés útja. A kenyõcs tudniillik mindig az élet megnyerhetõségének a misztikus materialista vagy idealista ideológiája, amivel az emberek bekenik a saját lelküket és egymás lelkét, annak érdekében, hogy a boldogság-reménye fenn maradjon és így, az élet dolgai mûködhessenek. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsõítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsõítjük az anyagot. Fontos, hogy meg legyen hozza az ideológia! A két véglet: mikor a misztikus fanatizmus, mikor az okoskodó liberális relativizmus. A kettõ vegyülete: az itt is, ott is használható kenyõcs, viszont az eredetieknél sokkal veszélyesebb. Ez, a kettõ látszólag nagyvonalúan toleráns, de valójában csak felelõtlen, „humánus” egybemosása: ez, a misztikus eszmékkel vegyülõ vallásos érzelgésnek a merkantil anyagiasság szellemiségével való egyesülési lehetõségének a káprázata, vagyis a létrontás erõinek helyet adó, örök korrupció. A kereszténynek hazudott korrupcióban való kiegyezés és persze, a személyi gyengeségek nevében elfogadott morális igénytelenség. Hiszen bocsánatos bûnökkel élõ emberek vagyunk mindannyian, nem? Ez, a kifelé fordított boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben a közmegegyezésen alapuló moslék-moralitásban él a mai ember és ez szerint vezeti az életét. A feminista siker- és szellemcentrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát a csinibaba ellenében, az anyagcentrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a gyönyörszerzõ playboy és az impotens tudós pedagógus ellenében.     És így jutottunk el, elõbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halak-lélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klóónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, szellemi erõk nélkül, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami mást, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül fontosnak és lényegesnek látni.    De itt jelenik meg, a Szaturnuszi öntudat magasrendû szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendûnek látott, megvetett és lenézett anyagi információ semmibe vételének, sem a megbízhatatlannak (Mert megfoghatatlannak), illetve nem létezõnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettõ találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási szándékának sem! Ez lenne az apai szellem teremtés-világító és megváltás felé irányító funkciója. Ez, a rigurózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkezõ, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülõi öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és elõrelátni, a gyermekét azonnal ellátni akaró és azt mindig biztonságban tudni akaró, tehát az azonnali pozitív eredményeket váró és lesõ anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással, illetve a nõi élvezetcentrizmussal szemben. Ez a keresztény férfi lényege, ezért kell õt föltétlenül megtartani a család és a gyermekei mellett, és nem csak azért, hogy azok megélhetését biztosítsa! Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzõképessége (Habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlõ zsákmányolói képességei mellett, az édesapa pótolhatatlan beavató funkciója! – Amennyiben létezik a kiegyenlítõdés törvénye, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékû lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékû a nõk magzatfoganási- és magzat kihordási, valamint a gyermekszülési képességével! – Ami spirituális szempontból egyenértékû nõ teremtõi képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, alakítói, fékezõi, és ha kell: korlátozói, szellemirányító apai képesség, amit minden férfinak meg kell keresnie és maximálisan ki kell fejlesztenie önmagában. E nélkül, ugyanis, a lényeg szempontjából, vagyis a rendeltetése szempontjából nem teljes férfi a férfi!     A probléma viszont nem csak az, hogy errõl a pótolhatatlan apai funkciójukról és szerepükrõl férfiak kilencvenöt százaléka semmit nem tud, hanem az is, hogy éppen a férfinak ettõl az igényességétõl, az átvilágító – tisztító, megtermékenyítõ, következetesen elváró, és nem elnézõ, megváltói alapállásától idegenkednek és ettõl menekülnek a saját termékenyülési képességüktõl iszonyodó nõk. – Még az ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett nõi széplelkek is rettenetesen félnek a biológiai  és a szellemi termékenyítõ – átvilágító - képességükkel õket akaratlanul is veszélyeztetõ férfiaktól. Sõt: a leginkább õk, csak a tolerancia nélkül úgy-e elképzelhetetlen szeretetrõl prédikálva, szépségesen megható misztikus elméletekbe rejtik az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelõi (férfi szellemiség- kiherélõ) törekvéseiket! Ezt, a megtermékenyítõ-megváltó férfi szellemet próbálják semlegesíteni és kiiktatni, a bocsánatos bûnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével a nõk, és hogyha nem lehet, akkor azonnal neki fognak az atya-férfit kizárni az életükbõl, és felcserélni azt, az öncélú élvezetkínáló macsó- zsákmányszerzõvel (Gyermekét a nõt boldogító zsákmányok megszerzésre és megvédésére, valamint az ártatlan nõi lélek tiszteletére megtanítható bunkóra.). Vagy az égi-orgazmusokat ígérõ selyemfiúval, esetleg misztikus guruval. És, ha ilyen nincs a kéznél, akkor a nõ „megtermékenyítõ” parancsára száját befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „nõi lelket ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelõen mászolygó,  a családon belüli erõszakról, steril és idealista - spekuláns disszertációkat írogató papucshõs Ödönkével.
 
     Amint azt mondtam már: nem létezik szeretet-ellenes (Nõ és nõiség ellenes) karmikus program (Esetleg család- és anyaságellenes program), mivel a létezésben folytonosan a nõi õsök szelleme az, amely a karmát és az életet gyártja (A párkák nõ nemûek!). Logikus tehát, hogy az életadó nõi szellem saját maga ellen nem hoz létre, nem teremt karmikus programot, mivel, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság, vagyis a lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes karmikus programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (nõi, illetve nõ-ellenes, nõiség-ellenes) megfelelõje! Ehelyett viszont létezik a Kameleon – program. Egészen pontosan: létezik a nõi princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek: a sikertelenség és a keserûség elviselésére: Ez, az önvigasztalás és a vigasztalódás karmikus programja. Vagyis, létezik a Lilith által, automatikusan befolyásolt fizikai létezés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés borzalmát és kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a nõi – anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elõl való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás- ellenes (Jin - ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én jó, esendõség-megértõ és keserûség-vigasztaló, Lilith- következményekkel való puszi-pajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikõ halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban, annak az otthonnak a légkörében és családtagjai szervezetén fészkelnek be, ahol erõs és gyakori a hazudozás és az önámítás.  És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredõ materialista korrupció.   Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülõ Nõ lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtõ Isten, úgymond az Istenanya földi megtestesítõje. Fõként, hogy az anyai szereteten a felvilágosultak is annyit értenek, mint a vidéki papok. Persze, megfûszerezve egy kis - vagy sok! - érzelgõs ragaszkodással, amirõl ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végsõ soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket elõre látó felelõsségérzeten alapuló, és a gyermek felnõtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás! Ezért, a feminitás, a feminin princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul a felnõtté vált gyermekek elengedésével, a szeretet diszkrét kiáramoltatásával. Hanem az ezer érzelmi, morális és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötõ és láncoló magatartással. Nem az evolúció során, a babák-gondozása érdekében kifejlett ösztönös késztetéseket, a gyermekek felnõtté válása idején visszafogni képes, azok egyéni élettapasztalásában nem beavatkozó magatartással! Hanem a felnõtté váló és felnõtté vált gyermekeknek az érzelmileg zsaroló alapállásával. És, nem társul a mai anyai szeretet fogalma, a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsõdlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) Ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul az anyai szeretet, az ösztönös ragaszkodással, a felnõtt gyermekbe való beteges belekapaszkodással! De igazából nem ezzel van a baj!     Hanem azzal van igazán baj, hogy azt a gondolatot, hogy a férfi az Isteni Világosság megtestesülése kellene legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és ítéli egyelõre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják a bírósági és a törvényszéki bírók! - Amilyen felelõtlen és irracionális automatizmussal mûködik ez a dolog, azt is lehet mondani, hogy a bírók gondolkozás nélkül „a kölyköket az anyjuk hasa alá hányják”. És ez természetes is, amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magától: a langyos és frivol nõ-csábító, magát el nem kötelezõ hedonista, az élvezet-okozó, orgazmus-pontozó, néha komolyabb, de lehetõleg gyermek nélküli párkapcsolatot is vállaló kemény olimpikon, meg az életet és a sorsot tudományosan irányítani igyekvõ zsákmányszerzõ családfõ. És esetleg az utóbbi esetében jelenik meg az a szaturnuszi szellemû férfi, amelyik az élet megnyerhetõsége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágyagödörbe, ahogyan Hamvas mondja), fél-tudatosan és fél-sikeresen, meg kisérli integrálni, az általa nevelt gyermekeket. A megváltás állapota felé terelõ - irányító eredeti szerepkörükrõl és lényegi funkciójukról viszont, ezek a férfiak sem tudnak semmit. Hiszen, a bevatási funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé, de legalább is az õ papjaié ugyebár... - Ahogyan ma is õröl még az emberiség legnagyobb – spirituális - szélhámossága, ti, hogy az egyház szerint - és ez azt jelenti, hogy minimum 15oo éve, az a koncepció uralkodik itt, hogy a megváltói szerepet Jézus már 2OOO  éve betöltötte helyettünk. (Sõt: a katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevõ, vadász szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus elképzelések szerinti hérosszá emelt Jézussal, közönségesen elcsalták és ellopatták a keresztény  egyházatyák és a papok az édesapáktól a beavató szerepet! Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltõ papoknak megtiltották a nõsülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy õk kellett volna és kellene követhetõ példával elõjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelõsségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni! Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik! Természetes tehát, hogy a nõk nem akarnak, illetve, csak nagyon késõn, sok esetben: végzetesen késõn akarnak anyák lenni, amíg ugyancsak a nõk által – valamint a tanárok, a televízió és a számítógép, jobb esetben a sportedzõk által - nevelt férfiak nem akarnak, mert eszükbe sem juthat ez: a gyermekeiket nem az élvezeti-gazdasági jólét megszerzésének a trükkjeire, hanem a környezõ természettel és az egész létezéssel összhangban élésre nevelõ, a lét rejtelmeinek a tudásába beavató édesapák lenni. Illetve, addig, amíg az ilyen ritka – apáktól, az önmegvalósítás téveszméjétõl hajtott, illetve az  életüket megnyerni kívánó anyák és a külsõ boldogság feltételeit vadászó anyáknak ezt a „jogos” törekvésüket kiszolgáló törvény-bírák elveszik a gyermekeket. Hosszú távon lehet tehát boldog a párkapcsolatokban sem férfi, sem nõ, amíg a fiatal fiúkat nem úgy nevelik, hogy a lányokban ne csak a Vénusz érzékiségét, hanem a Hold termékenységét és a Neptunuszi szeretetet is „bele lássák” és azt is egyenlõ mértékben igényeljék, és a lányok – fiatal nõk, ne csak a  Mars tüzét és gazdaság-növelõ erejét, valamint a Nap élvezet-okozó ragyogását keressék a fiúkban, hanem megtartó és helytálló Szaturnuszi következetességet, valamint a napszemüveggel láthatatlan és a boldogság-vadászat alapállásából érzékelhetetlen Uránuszi szellemi világosságot is.     Ahhoz, hogy, teljes mértékben megértsük a Nemek törvénye hatásmechanizmusát, nem térhetünk ki a korunk legfõbb rákfenéjének, az AIDS-nek az igazi okai metafizkai vizsgálata elõl. E vizsgálat következtében meggyõzõdhetünk arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyõzni hivatott ellenszérumokat keresõ tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását elõidézõ tudományos, gazdasági, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelõ bajokat, hanem a törvényesség helyre állításával. Hogy nem lehetséges külsõ, a zavart tovább növelõ, tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai harcok útján feloldani a szellemben (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet “értelmes problémakezeléssel”, de keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az emberek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-hatásokat, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni a bûnbeesés néven ismert teremtés elõtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levõ abszolút sóvárgásból származó idea-világi (lét-képzeleti) zavarokat.          Az abszolút Lilith erõvel szembeállott õsteremtés az abszolútumnak tehát, egy olyan osztódással egybekötött sokszorozódással történõ kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény õsállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két õsállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövõ új és új minõségû egység létrejövésével járó megváltódási folyamat, aminek a fizikai következményei közé tartozik, a szexuális kiegyenlítõdési aktus során létrejövõ energetikai egyensúly létrehozása mellett, a biológiai megtermékenyülés is. A különbözõ nemû õsállapotnak az egymás áthatása és újbóli kiegyenlítõdés általi egyesülése  hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot, és semmiképpen nem az azonos nemû állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Fénynek az önmagán belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erõ nem egyenlítõdhet ki, más feminin erõvel, vagy állapottal, és maszkulin erõ sem egyenlítõdhet ki maszkulin erõvel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a tudattalan, de folyamatos és közvetlen kapcsolatban levõ, felsõrendûen strukturált ember, nõ nemû személyként nem termékenyíthet meg más nõ nemû személyeket, ahogy hímnemû személyként sem termékenyíthet meg sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat.      Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezik a különbözõ állatfajoknál és kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDSZ ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelõ folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az öncélúnak látszó, rák-burjánnzás. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírusok elõtti megnyílásunk - Annak a beengedésére való új hajlamunk (Ami mindössze három - négy évtizedes!). - nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedõ pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de elõforduló biológiai zavarokból eredõ, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze, amely, az azonos nemû személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítõdési "tévképzete" elharapózásának (Az állati világban is jelentkezõ azonos nemû egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDSZ vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztetõ elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni.      Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges és jelentéktelen jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj és a teremtõ õserõk közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretû megismétlõdése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történõ elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar.), halálos fenyegetettségi állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtõi képzelõerõvel (mágikus képességgel) rendelkezõ emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (Mindenkiben a teremtõi potencialitást tartalmazó isteni maggal.) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetõségek) veszélyes összezavarodását eredményezi.     Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- átadás és az "ártatlan" kiskorúak is megfertõzõdhetnek, nem csak deviáns felnõttek szexuális vágykielégítõ alanyaiként, hanem akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudjuk, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlõdés törvénye az úr, nem léteznek ártatlan egyedek. Sorsfigyelõ asztrológus vagyok, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem látom értelmét az AIDS kérdésnek a testi következményeiben és tüneti (felületi - felületes) szintjén való vizsgálatának. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, de ezeken a szinteken is, csak a spirituális folyamatok következményei észlelhetõk, amint azt a pszichés betegségeknek végre-kiderült orvosságok általi gyógyíthatatlansága is bizonyítja, vagyis a szellemben és nem a testben van a betegségek – és a fertõzések - igazi oka és kulcsa.      A kényelem és az élvezet ráció logikája szerint élni törekvõ ember szemében, a humanista - tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés az ami elhagy, vagy bele taszít bennünket a szélsõségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. Magunk vagyunk azok, akik a visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodorjuk magunkat az életnyerés logikája szerint, az anyai ági õsök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória által az auránkba áttevõdõ, romboló és ámító szellemi programjaink által sugallt öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Ha nem tudatosítjuk a karmánk jellegét, és ez által nem válunk képessé a lelki - szellemi és spirituális (teremtõi képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk, vagy nem akarjuk az ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat, vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk, ahelyett, hogy kiegyenlítené, intenzíven és huzamosan átéli az õ lelki - szellemi állapotán belül a mi spirituális struktúránkba is átörökített sóvárgásait és más spirituális zavarokat okozó negatív érzéseit.     Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos - racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit, ha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Mûveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területérõl az irodalom - a mûvészet - területére érkezõ esszéíró ismerõsöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, hogy elég a boldogsághoz az, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe, vagyis azokat az imaginációt üzemeltetõ primitív tulajdonságainkat, amelyekrõl lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz. Az ismerõs esszé író nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükrözõ racionális logikánkkal van a baj, hanem a rendeltetés-tudatunkkal, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyõzõ, természet-kizsákmányoló) gondolkozási rendszerünkkel, az öncélú kényelmet és élvezetet keresõ, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó, létrontási-logika szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten õrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker-szolgálat rációja szerinti intuíciót egyenértékûvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a hamari hasznos eredményeket!) mérlegelõ felelõsséggel és az éberséggel!     Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretû fertõzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlõdõ” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsálát kezelésétõl, a liberális elvek segítségével történõ ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintõ csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt tõrvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdõdött, amikor ezek az embercsoportok sajátos mûvészetet és filozófiát, sõt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitásból. Metafizikailag a helyzet egyértelmû. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: spirituálisan nõ nem egyenlíthet ki nõt, természetes szexuális aktusban, és emiatt ugyanakkor: természeti aktusban nõ nem termékenyíthet meg nõt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítõ magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és nem egyenlítõdhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erõ sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem.     A gyûlölet nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer õsállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az õrülten kavargó zuhanás és a rothadó - bomlás õrvénye. Szeretetbõl és gyûlöletbõl nem lehet spirituális egység, mint ahogy a Fénybõl és a sötétségbõl sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, de semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítõje! A sötétség a Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló õsprincípium amely a Fénnyel lenne ellentétes. A sötétség és a gyûlölet tehát a fény- és szeretet-hiánynak mindössze a következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar következménye, vagyis az egység létrehozásának (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítõdésnek) az elutasításának, esetleg "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye.     Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelõs a homoszexuális, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az õsteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült vágyaiért, „a természetéért”, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülõ késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes következménye, ami az anyai ági õsanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövõ, mély és zavaros szexuális sóvárgásokból, a sovárgások által indukált fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes, spirituális magatartásból ered. Ezek a karmikus csomagok, a férfi utódokban nõellenes késztetésekké, nõkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a polaritás törvényének megfelelõen. De általában is, ezeknél az utódoknál, az ellentétes nemû, felnõtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért az ellentétes nemûekkel való párkapcsolat, sokkal több erõfeszítést, figyelmet, helyes ismereteken alapuló megértést, felelõsséget és áldozatot igényel, mint az azonos nemû személyekkel való kommunikáció. A természetes kapcsolat a gyökeresen különbözõ alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön nemûségbõl eredõ különbözõ nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemû élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni õszinteséget: a különbözõ alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható gondolati és racionális nyíltságot és mindkét fél részérõl kényelmetlen hibabelátásokat igénylõ felelõsséget és nem egyszer fárasztónak tûnõ, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erõfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát, látszóleg gördülékenyebb.     A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítõdés létrehozása érdekében tett erõfeszítések kikerülése - elhárítása miatt, a homoszexualitásukat megtartani akaró személyek tehát, nem, hogy oldanák a karmájukat, de még inkább erõsítik azt, és semmit nem fejlõdnek spirituálisan és ezt tudattalanul érezvén, permanens, de a nappali öntudatuk elõtt rejtett bûntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bûntudat, e rejtett szellemi vétek-tudat miatt, rejtett agresszivitást okoz. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtõzõ abszolút õstudatunk (lelkiismeretünk) is, és az egyetemes felelõsségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bûntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: lelkiismerete mélyén. A tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe számûzött és lefojtott bûntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. Ez akkor is így van, ha a mûvészi tehetséggel rendelkezõ homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségrõl és szeretetrõl tanúskodó, "mûvészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elõl elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét.     A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élõ személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bûntudattal élõ ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja képzeletben (és ezt annál is inkább teszi, ha saját maga elõtt lehazudja ezt a támadást un. józan, vagy vallásosan érzelgõs-hipokrita magatartással, mint az én édesanyám) azt a személyt és azokat a személyeket, akikrõl tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a háta mögött elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösítik õt. A homoszexuális személyek esetében ez a célpont, amit a saját rejtett bûntudatuk miatt gyûlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, az un. többségi rész, a nem-homoszexuális emberiségnek a "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képezõ, nem-homoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyûlölet mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és „az õ mássági sorsát”, sõt: ha vallásos, akkor egyenesen az objektív és õt ilyen bosszantó helyzetbe hozó Sors-adó Istent is támadja, ha materialista, akkor a “vak természetet”, de végsõ soron az õ élete eredetét, az Abszolútumot is támadja önkéntelenül.        Érthetõ tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsõsorban a homoszexuálisok körében, és miért látjuk e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeibe vézett, anyai ági õsök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertõzés elsõsorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredõ, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információ-áramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az abszolútum irányába fordított, gondolati-érzelmi neheztelésnek, nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tõrvénye alapján ható következménye.     Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépõ belsõ mûködési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus révén történõ fertõzõdés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklõdés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintõ, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitásnak a vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levõ közerkölcsi és vallásos nézetekkel történõ konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése elõtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges fertõzõdési lehetõség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történõ fertõzõdés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levõ személy egyértelmûen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányában, aminek következménye a hamis információt szóró "adóállomás" megszûntetésének, vagyis a személy halálának a szüksége.     A Szeretet - állapot elsõ sorban a kábulat elleni törekvést, a legfõbb éberség megszerzését igényli, - és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezõi-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elkötelezõdöm “az õ ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “homoszexuálisok” is, tûntetnek a törvénytelen “másságukkal” és ahelyett, hogy a karmájuk feloldására törekednének, elvárják a karmikus gyengeségük legyõzésének az elutasításából következõ „nehéz helyzetükkel” együtt érzõ, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett, még a racionális egyetértést is! Vagyis, az õk karma-oldás ellenes, tehát rendeltetés-ellenes és törvény-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülõ személyekkel szembeni állásfoglalást, tehát a többségtõl és a törvényesség –követelõ nyílt magatartástól való elhárítódást, elzárkózást, vagyis a homoszexuálisok és a leszbikusok ellenségeivel szembeni szolidaritást!  Holott, együtt érezhetek ugyan a feloldatlan karmájától szenvedõ emberrel (az AIDSZ vírussal fertõzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkezõ emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttmûködve és velük egy követ fújva, az õk ferde boldogság-képzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sõt: ha akarom, nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e karma-oldás ellenes magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen.      Az alkímiai mûveletek közül a preperatio (preparáció) mûvelete, vagyis az elõkészítés fele meg a nemek törvényének. Az asztrológiai õserõk közül a Vénusz ás a Mars, az asztrológiai spirituális erõterek közül viszont a Mérleg és a Skorpió és természetesen a nekik megfelelõ hetes ház (az élettársi viszonyok életterülete) és a nyolcas ház (többek között a szellemileg - spirituálisan felemelõ és megnyitó - átalakító szerelmeknek, valamint a megalázó szerelmi - szexuális viszonyoknak az életkörét megtestesítõ horoszkópház).