Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A Polaritás és az Apokalipszis Törvénye
  Kozma Szilárd:     5) A POLARITÁS TÖRVÉNYE, VAGYIS A SZÉLSÕSÉGES LÉT- ÉS ÉLETHELYETEK SZÜKSÉGÉNEK AZ EGYETEMES TÖRVÉNYE.   (A leleplezõdés és a leleplezés szükségének a törvénye.)           A Nagy Constantinuszék által evangélium-szerzõvé választott és így az újszövetségbe kanonizált Apokalipszis c. munumentális mûvét megalkotó János nevû, beavatott író, akinek nem véletlenül az asztrológiai Skorpiónak megfelelõ Sas a szimbólikus állata, jól ismerte az apokalipszis fogalmom tulajdonképpeni értelmét – Ti., olyan (általában extrém) sors-állpotot, olyan idõ- tér és helyzetminõséget, amikor és amleyben a dolgok eredeti értelme a felszínre kerül, viláégosan és egyértelmûen megnyilvánul. - és ebben az eredeti értelemben is használta. Az már a késõbbi korok szellemi hanyatlásának és elsötétülésének tudható be, hogy az apokalipszist a János spirituális allegóriáiának a hatására, csak vérfagyasztó katasztrofák sorozataként és hatalmas világégések szimpadszerû tragédiáiként tudták a papok és más biblia-értelmezõk elképzelni. Abból viszont, hogy sok esetben még a teológusok sem ismerik az apokalipszis fogalom eredeti értelmét – De legalább is, a kellettnél sokkal gyakrabban megfeledkeznek róla! – igen sok baj származott és származik még mindig, mindamellett, hogy egyes dráma- és regényírók, filmrendezõk és persze, filmsztárok, igen jól meg tudnak kazdagodni, e planetáris fogalomferdítésnek köszönhetõen.       Mindezt csak azért tartottam szükségesnek leírni, a Polaritás törvényéhez írt bevezetõben, hogy amikor leírom azt, hogy a Polaritás törvényne tulajdonképpen az Apokalpiszis törvénye, egyrészt, senki ne gondoljon „a világ végének a törvényére”, másrészt viszont, az én szellemi látásmódomat se tévessze össze senki a fent említett modern, vagy posztmodern szerzõk hatásvadászó „írói erkölcsével”.           Szóval, annak ellenére, hogy a neveltetésünk és a taníttatásunk által liberális - humanistává ferdített képzetrendszerünk és érzelmi világunk erõsen tiltakozik ez ellen, valamiképpen el kell mégis fogadnunk legalább a hideg racionalitás szintjén azt, hogy a Polaritás törvénye, nem más mint A szélsõséges lét- és élethelyzetek KELETKEZÉSI SZÜKSÉGÉNEK (a szélsõséges lét- és élethelyetek keletkezési szükségességének) az Egyetemes Törvénye! Ez, a szélsõséges és végletes helyeteknek a bizonyos helyzetekben való elõállási szükségének a törvénye, úgy mûködik, hogy amikor egy léthelyzet, vagy látállapot nem egyértelmû, vagyis, amikor kiismerhetetlenül homályos, vagy zavaros az élet különbözõ fontos (És sulyos következményekkel járó!) jelenségeinek és folyamatainak az ok –okozati összefüggése, akkor, éppen a spirituális alapoknak (lényegnek) és a rendeltetési okoknak a kiderülése érdekében, a Polaritás (Apokalpiszis...) Törvénye, egyértelmû és határozottan szélsõséges megnyilvánulási állapotokba - határhelyzetekbe hozza ezeket. Ezért a Polaritás törvénye, a Lilith által felkavart és indukált létezési jelenségek lényegi karakterének és rendeltetési okainak a kiderülése és kiderítése érdekében történõ, határhelyzetek és határállapotok megjelenése és elõállása  szükségességének (szélsõséges helyzetekbe és határ-állapotokba kerülésnek) a törvénye.      Ezért társul e törvényhez analogikusan az alkímiai kiégetés mûvelete és ezt úgy kell érteni, hogy amikor például nem világos egy alkimista számára az, hogy mit akar jelenteni számára egy helyzet, akkor tudatosan erõsíti, vagy provokálja (piszkálja) annak e helyzetnek a szerinte jellemzõbb vonásait, tulajdonságait. Vagym ha nem egyértelmû, hogy mit akar mondani számára valaki, aki látszólag bolondokat beszél, õ is rá tesz néhány lapáttal a bolondságra olyan formán, hogy a józizlés és az etika bizonyos határain belül el kezd az illetõ szemékynek még nagyobb szamárságokat válaszolni. Vagy, amikor kétértelmûen viselkedik valaki, õ is el kezd, esetleg a bosszantás határait is súrolva, még kétértelmûben (provókálóan) viselkedni, minaddig, amíg az eredeti „kétértelmûsködõ” személy, le len leplezi a korábbi kétértelmûségével leplezett igazi szándékait. A Polaritás törvénye tehát, a gyökerekig való átvilágítás és kiderítés, az egyértelmûsítés, a leleplezés és a titoktalanítás törvénye. A fentiek alapján tehát, a Polaritás törvénye a leleplezésnek és a leleplezõdésnek a törvénye, vagyis, a “beszédes” nyilvánosságnak és a társadalmi nyilvánvalóságnak a törvénye. („Amit a pincébe rejtettetek, azt a háztetõrõl fogják a fületekbe kiabálni.”)   Az apokalipszis törvénye tehát, a Lilith által az abszolútumban keltett kauzális zavarok lényegi jellege felismerése érdekében létrejövõ határállapotok keletkezésének és a határállapotokban (a pszichikai - asztrális és fõként fizikai állapotban) történõ konfrontációknak (konfliktusba kerülésnek) és a konfrontációkban történõ tisztázódás szükségének a törvénye. Az emberi élet folyamataiban ez az individualitáson keresztüli személyesedésnek, a karakter - alakításnak és a lényegi karakter és gyökér-szándék felvállalása szükségének a törvénye.       Ez a törvény a részre-tagolódás, a határozott materiális szám-érték, a mérték és a minõség kiderülést lehetõvé tevõ szélsõséges helyzetek szükség-elõállásának a törvénye. Az alkímiában a kiégetés (calcinació), mûvelet társul hozza és tisztulást célozza meg (egyértelmû állapotok és helyzetek elõállítását). A Polaritás törvénye tulajdonképpen a fizikai létben egyértelmûen megnyilvánult, két pólusú (Jin és Jang, Teremtõ és Teremtés, stb.) Teremtett Világnak, az anyag poláris végleteiben történõ egyértelmû értelmezõdéseknek, vagyis a szélsõséges természeti – kozmikus helyzetekben és állapotokban létrejövõ felismerhetõségi lehetõségeknek a Törvénye. A megfordulási (a nulla- ) ponthoz való eljutásnak, vagyis a végsõ határ elérésének és a határ ( vagy a nulla) - állapotról való visszafordulás szükségének a törvénye.      A polaritás törvényébõl következõ provokáci módszerét tehát, mind az egzakt tudományok különbözõ ágazatában, mind a bûnügyek kiderítésében sikeresen és tudatosan alkalmazzák, mind a tudósok, mind pszichológusok, mind a detektívek, az ügyészek és a vizsgálóbírók.      Az, aki nem akar róla tudomást szerezni, vagy nem akarja elfogadni a törvénynek az õ mindennapi életében jelentkezõ, általában a kényelmi és a biztonsági - biztosítási törekvéseinkkel ellentétes megnyilvánulási formáit, naiv illúzió- kergetõ, érzelgõs humanista, aki nem veszi észre, hogy minél inkább akarja a jót és erõlteti annak a megvalósulását, amit õ, az egyetemes lét-rendeltetésrõl, illetve az egyetemes törvényekrõl való tudatlanságában jónak képzel, a dolgok és helyzetek annál inkább rosszra fordulnak az életében. Például, amikor vízcsap-hiba miatt, csõ-szakadás miatt, vagy egyszerû feledékenységbõl, elõnt egy lakát a víz, nem csak a károk hekyre hozásával kell foglalkozni, hanem az is meg kell keresni, hogy a lakésban élõk között miféle érzelmi túltengés, vagy annak az ellentéte: érzelmek elfojtása került annyira hatérhelyzetebe, hogy egy ilyan nagy méretû figyelmeztetés szükségessé válljon! A polaritás törvényével és a történések szimbolikus jelentésével nem számoló, a másoknak (és persze, saját magának is) minden áron jót akaró humanista ember, tévelygõ, önámító és fantaszta, mint amilyen tévelygõ fantaszta ma, majdnem az egész természet-nyomorító, természet-szennyezõ emberiség és ezt az egyre súlyosabb, sorozatos ökológiai katasztrofák bizonyítják a legjobban. Kérdés, hogy a Polaritás törvénye miatt, mikor áll be az a nagy és végsõ katasztrofa, amely ráébreszti az embert, hogy õ egyáltalán nem azért létesült az anyagi világban, hogy a fejét a kellemes benyomások homokjába dugva, az anyagnak az egyértelmû és határozott vész-jelzéseit, huzamosan semmibe vegye, vagy elrejtse és elhazudja a nappali ébersége elõl?       Ezért idealista misztikussá válik a legjobb tudós is, de a kizárólag tudományosan gondolkozni igyekvõ absztrakt racionalista is, akinek mindennapi ösztön -és vágy élete, a gyakorlati megvalósításai, spontán tettei, tetteinek célja és az egészségi állapota, illetve a jóra való törekvései ellenére is gyengén mûködõ biológiai szervezete, tehát a betegségbe torkolló elméleti eredményei, meredeken eltérnek az õ idealitásától, a racionális gondolkozásának és elméleti elképzeléseinek az eredményeitõl. Az, aki a polaritás törvényével nem számol és mindig csak a konfliktus-mentes megállapodásra és korrupt kiegyezésre, az ellentétek felszíni elkenésére törekszik huzamosan, szükségképpen a legnagyobb vészhelyzeteket idézi elõ mind a személyi sorsában, mind a környezete életében.       A föld élõ világát kipusztítással fenyegetõ, „védekezõ” - civilizációnk nem más, mint a katasztrófa elõidézési törekvések gyûjtõ helye a Polaritás törvényének a jelzéseivel való, több évszázados szembeszegülének, illetve a természeti jelzések valós jelentéstartalmának a figyelmen kivül hagyásának és a félre magyarázásának. Az ipar addig gyártotta az ember számára a természet nyers megnyilvánulásaitól való védekezési eszközeit: a klíma-berendezéseket, illetve a mind melegebb és melegebb ruhákt, házakat munkdehelyeket ás iskolákat, illetve a kényelmi állapotokat biztosító kényelmes ruháktól és épületektõl kiindulva a mind tökéletesebb biztonsági és kényelmi eszközökig és berendezésekig, az öncélú élvezeti és táplálkozási hóbortokat és fantáziákat kielégítõ cikkekig, az egész városrészeket ellátó klíma- rendszerekig, amíg az ipari szenny és szmog következtében fellépett a planetársi üvegházhatás. És, még akkor is, ha a világóceán képessé is válna minden ipari szemetet elnyelni és ezért végül mégis elkerülhetnénk az ökológiai katasztrófát az elkövetkezendõ húsz év során, még akkor is, a fital férfiak nemzõképessége sorvadása, mind a nõk fogamzó képessége és gyermek-szülési képességének a csökkenése következtében, vgyis a férfiak egészséges sperma-számának a drasztikus csökkenése következtében, száz év múlva nem lesz már egyetlen olyan nyugati típusú civilizációban született szülõkkel rendelkezõ utód sem, aki ezeket a kényelem-okozó termékeket élvezze és aki a gadaságilag biztosított lakásokat használja, hanem csak a mai emigránsok unokái. De a negyedik emigráns generációban, már ezeknek az utódai is elveszítik a magzat nemzõ- és a magzatfoganási képességüket.        A polaritás törvényének erre a jelzés értékû, negatív következményére – figyelmeztetésére! – igazán oda figyelhetne a külsõ kényelmi civilizációs megvalósításaira oly büszke ember és meg kellene kérdeznie magától, hogy tényleges spirituélis fejlõdést ért-e el az emeriség azon része, amely képtelen a saját vér szerinti utódaira hagyni a mindazt, amit anyagilag létrehozott, mivelhogy mindezért nem csak öncélú munkával és kitartással,  valamint szemellenzõs szorgalommal kellett fizetnie, hanem fõként azzal, hogy képtelen önmagát biológiailag reprodukálni? – És nem véletlenül, mivel: „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, az ugyanaz, mint ami lent van.” Értsd alatta, hogy aki lent, a nemzõszerveinek szintjén steril, az szükségképpen fent, a pragmatikus értelmének a székhelye szintjén is steril, kell hogy legyen, vagyis: az a szennyét mélyen a városi kanalizációk rendszeribe rejtõ, kényelmi-biztonsági civilizáció, amit a pragmatikus inteligenciájával létrehozott és amiben él, éppen olyan steril, és ezért könnyen fertõzhetõ és törékeny, mint a biológiai szervezete.      – De az újságok és a vizuális média is, nap mint nap hírt ad egy - egy olyan, abszurdnak látszó végzetes balestrõl, amelyet az agyon biztosított, békés polgárok kénytelenek elszenvedni az agyon biztosított és általánosan konfliktus-mentesre tervezett környezetükkel való, véletlennek képzelt események következtében. Apropó, média: a fejüket a homokba fúró idealista misztikusok azért panaszkodik, hogy a média inkább csak negatív híreket közõl, és mintha készakarva tömné a nézõk – hallgatók képzeleti világát a negatív szuggesztiókkat keltõ borzalom-hírekkel. Holott az igazság ennek éppen az ellentéte: a nézõk és hallgatók inkább az olyan hír-csatornákra kapcsolják a készülékeiket, amelyek ilyen jellegû – akár a végsõ megsemmisülésig is elmenõ szélsõséges létállapotokat és tragikus élet-helyzeteket bemutató - hírekkel, és mûsorokkal „szórakoztatják” õket. Ennek az oka éppen a Polaritás törvénye, amely azt sugallja számunkra, hogy nézzünk szembe és kiséreljük meg metafizikaiéag értelmezni az ilyen szélsõséges helyzeteket, de ez, a kiegyenlítõdési képességek kialakulásának  az elõfeltételeit megvalósító igényük egyrészt nem párosul megfelelõ metafizikai szimbólum-értelmezési képességgel („tudással”, bevatottsággal), másrészt, épen, hogy a kényelem igényüjkkel párosul, vagyis a nyers tapasztalás elkerülési igényünkkel, és így kényelmes fotelekben ülõ, vagy még kényelmesebb kanapékon fekvõ nézõként veszünk részt, csupán a szemünkkel és az elménkkel a tõlünk távol esõ „borzalmakban”, miközben a külsõ, valós benyoomások nélkül maradó lelkünk, tovább sorvad a maga közömbös nyugalmában és valós élmények utáni sóvárgásában legyártja a karmánknak megfelelõ betegségeket.      A Nemek törvénye szerint differenciálódott embernek a környezetével való, pszichikai és a harmóniája elképzelhetetlen a polaritás törvényének számbavétele és tudatos alkalmazása nélkül. Vissza-út (visszazsugorodás) a meg nem-nyilvánulásba (az abszolútumba) nincs, amiként az anyánkba sem bújhatunk vissza, hanem mindig csak elõre visz a létezés és az élet útja, a megváltást jelentõ, kiegyenlítõdési képesség szerzésen alapuló, de az alaptulajdonságokat megõrzõ, spirituális fejlõdés és tágulás irányába. A vissza-út, csak és csakis az elveszejtõdésbe, a káoszba, a megsemmisülésbe vezet. Ezért nem is létezik fejlõdés kényelmetlen tapasztalatok árán megszerzett karmikus információkkal való konfrontáció és azok értelmi - spiriruális feldolgozása nélkül, erõpróbák kiállását követõ megvilágosodások és lelki módusulások nélkül. Mint ahogy nem létezik kiigazítási igény sem, túlélt negatív élet-tapasztalatok és oldott, maghaladott veszeség-tudat nélkül. Nem létezik tehát teljes megmenekülést jelentõ egyéni megváltódás, éberen végig szenvedett és értelmezett, a teljes újjászületést elõidézni képes, negatív határállapotba kerülések nélkül. („Az elsõkbõl lesznek utolsók és az utolsókból elsõk.”) Ezért a teremtésben csakis elõre, a spirituális tágulás, a spirituális tudatosság, a finomodás és fejlõsés irányába, a minél szélesebb körû kiegyenlítõdési képességek megszerzése által lehet haladni, tehát a természet törvényeit elfogadó, azokhoz igazodó belsõ Világosság és a nyílt Szeretet folytonos egybehatolása és kiegyenlítõdése irányába.       És semmiképpen nem, a látszat-egység, vagyis a hamis egység és a külvilág átalakításával mesterségesen létrehozott boldogság megszerzése irányába. "A Kettõbõl az Egybe nem úgy jutok, ha visszafordulok, hanem, ha elõrelépek a Háromba." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdina- ban.   Semmiképpern nem kerülhetõ ki a Polaritás törvényének az értelmezésekor az Apokalipszis legmegbízhatóbb metafizikai életmûve, a Hamvas Béla nevû magyar metafizikus-írónak az esszéiben lefektetett „tizta” metafizikája. A Tabula Smaragdinához írt filozófikus esszéjében Hamvas kifejti, hogy a kétezer ötszáz évvel Krisztus elõtt mûködõ és tanító Hermetikusok, az általuk használt analógiás logika alapján megfogalmazták az un. hermetikus tanaikat. Szerinte, ez a statikusan zárt analógiás rendszerben való gondolkozás ma, a több ezer éves "dialektikusan ésszerû, de ugyanakkor tragikus" történelmi gondolkozás bukása után, már nem felel meg a történeti (apokaliptikus) kor azonosság-ellentét logikáját követõ gondolkozásunknak, vagyis a megváltás korának megfelelõ hármas-egységben való személyes gondolkozás logikájának. Ennek, a Hmvas által a megváltás korának nevezett logikának az érvényessége és használhatósága mind nyilvánvalóbb lesz a történeti korban létrehozott filozófiák zavarossága után: "Az analógiás logikának a történet elõtti õskor (archaikus kor) felel meg. Az azonosság (ellentét) logikának a történeti kor felel meg. Az (hármas) egységlogikának a megváltás (szabadság) kora felel meg. A szabadság (megváltás) kora a történeti kort és az archaikus kort nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat önmagában úgy egyesíti, ahogy a Három egyesíti az Egyet és a Kettõt." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdináról szóló, aritmólógiai tanulmányában.       Miért is fontos tudni mindezt a polaritás törvénye kapcsán?      "-Mert a megkülönböztetés következménye lehet az egyesülés, de a minõségtelen szétválasztás eredménye mindenkor és mindenképp csak az összetévesztés, vagyis a konfúzió." - Mondja Hamvas Béla. És tovább:        „Megkülönböztetni annyit jelent, mint a polaritás törvényét helyesen alkalmazni, vagyis minden minõséget a másiktól külön (minden személyt a másiktól külön) mint önálló egységet (szabadon) megérteni és felfogni. „Csak pontosan megkülönböztetett minõségek és elemek (személyek) egyesülhetnek (minõsülhetnek egybe). A szétválasztott, de nem megkülönböztetett minõségek (személyek) csak összezavarodnak, és nem hatják át egymást az egység és a szabadság szellemében. A tulajdonságok (minõségek) egymástól való pontos megkülönböztetése, magában hordja azok egyesülését. ...” „Ki van zárva, hogy meg nem különböztetett elem a másikkal egységbe tudjon lépni. Legfeljebb vele összezavarodik. És: KI VAN ZARVA, HOGY AZ EMBER, AKI NEM TELJESEN SZABAD, A MASIKKAL KÖZÖSSÉGET ALKOSSON. Ki van zárva, hogy az emberben egység támadhasson az összes tulajdonságok és képességek önállósága nélkül. Ha az elemek között egyenlõség van, az egység lehetetlen, mert az egyenlõség az egység megrablása. Ahol egyenlõség van, ott az egység ki van zárva. Önmagammal nem egyenlõ vagyok, hanem egy. A fiú az atyával nem egyenlõ, hanem egy.”       „A személy egyetemessége nem polaritásában, hanem trinitriátus voltában nyilatkozik meg. Ugyanis a nemiség polaritását magában hordja ugyan, de azt ellenpontozza a másik nem ellentétes polaritásával és a kettõ közepében ott áll az egységesítõ szellem. A személyben a hím nem (lélek, Egy, elektromos, kiáradás, kisugárzás, aktív, termékenyítõ) és a nõnem (test, Kettõ, magnetikus, vonzás, beáramlás, passzív, befogadás, termékenyülõ, stb.) közepe a Három, vagyis a Szellem." (Hamvas Béla: Tabula Smaragdina.)        E kis alkímiai kitérõ után, amelybõl remélhetõen kiderült, hogy az apokalipszis törvénye a megkülönböztetés és a megnevezés érdekében, vagyis a Lilith-zavaroktól való megszabadulás érdekében létezik, vegyük vizsgálat alá a Polaritás Törvényét a Hermetikusok megfogalmazásában: "Minden ami megnyilvánult dupla. Minden dolognak két pólusa és két véglete van. A hasonló a nem hasonlóval egy lényegû. Az ellentétes pólusoknak egy a lényege, de különnõzõ vibrációs fokozatokon léteznek. Az ellentétek érik egymást. Minden igazság csak fél igazság és minden paradoxon feloldható." - Minden poláris ellentét kiegyenlíthetõ. A polaritás törvénye alapján tehát, minden dolognak, folyamatnak, jelenségnek két ellentétes pólusa van és ezek a pólusok egyazon dolognak vagy jelenségnek a szélsõséges, ellentétes és különbözõ megnyilvánulási formái, egymással ellentétes szélsõséges állapotai. A komplementerei. A pólusok közötti ellentétek az Abszolút Szellem állapotában nem léteznek. Ott a feszültségek nem ellentétek, hanem a Lilith hatására zavartan árnyalódott azonosságok. Ezért, a fizikai - anyagi megnyilvánulások világában, a teremtésben is, az ellentétek nem mások mint egyazon jelenség (õserõ) különbözõ vibrációs szinten létezõ megnyilvánulásai. Így például a forró és a hideg, annak ellenére, hogy ellentétes megnyilvánulási formák, valójában a hõnek nevezett jelenségnek a jelenléte és hiánya, illetve a hõnek a különbözõ vibrációs fokozaton álló megjelenési formái. Ha megfigyeljük a szobahõmérõnket például, soha nem leszünk képesek egy fix pontot meghatározni, ahonnan a meleg kezdõdik és ahol véget ér a hideg.        Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a világosság és a sötétség esetében is, amely jelenségek a fizikai fény jelenségnek egy adott térben való teljes, vagy mérsékelt fokú létezésének, vagy teljes hiányának a következménye, illetve a fénynek különbözõ vibrációs szintû megnyilvánulási szintjéneka következménye., és ezt a kettõ közötti különbséget mindössze a két vibrációs fokozat különbsége határozza meg. De vegyünk egy összetettebb pszichológiai példát: a szimpátia és az antipátia, a szerelemi odaadás és a szerelmi gyûlölet esetét. Ez a két különbözõ lelki állapot, látszatra teljesen különbözik egymástól és ellentétes egymással, de ha jól megvizsgáljuk õket, kiderül, hogy mindkettõ egyazon kauzális jelenségnek: a karmikus kapcsolódásnak és harmóniába kerülési kényszernek (provokált kiegyenlítõdési szükség-állapotnak) a különbözõ vibrációs szintû megnyilvánulási formája. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz a személy, egy nagyon kis idõintervallumon belül is, mind a két érzés átélésére és kinyilvánítására is képes, ugyanazzal az egy személlyel szemben. Fõképp, akkor, ha az illetõ személyi horoszkópjából kiolvashatóan, a lelki-szellemi struktúrájában túlnyomó többségben szerepelnek a tûz és a levegõ elemek szerinti karmikus vonások. Ha tehát a Lilithje és a Sárkányfarka ezek valamelyikében áll.       A polaritás törvényének a megismerésével és megfigyelésével, valamint a törvény tudatos alkalmazása segítségével maximálisra tágíthatjuk mentális képességeinket – tudásunkat, szellemi tisztánlátásunkat. Mert amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy már csak a spirituális fejlõdésünk érdekében is, idõnként és bizonyos körülmények között, igen is, természetes és szükséges hogy határhelyzetbe - határállapotba kerülve cselekedjünk (És ugyanúgy elfogadjuk azt is, hogy a körülöttünk élõknek, a szeretett családtagjainknak szintén szüksége van erre!), a kiegyenlítõdési képességeink elnyerése érdekében, magyarán: az egészségünk megõrzése érdekében, akkor, nem csak hogy nem hadakozunk az ilyen, feszitett figyelmet, türelmet, kitartást és koncentrációt igénylõ kényelmetlen fizikai és lelkiállapotok és élet-helyzetek bekövetkezésével szemben, hanem mi magunk õrködünk afelett, hogy a Ritmus és s ciklus törvényével is összhengban, folyamatosan, vagy amikor ez szükséges, akkor ezek a szélsõséges határ-helyezetek, akár természetjárás, akár küzdõsportok gyakorlása által, de ellenõrzötten és ellenõrízhetõen bekövetkezhessenek. (Ilyenek a köznapitól eltérõ erõfeszítést és figyelmet igénylõs sportolás, vagy esetleg a spirituális megvilágosodást is elõidézni képes, kreatív egyedüllét, valamint a mágikus és a kiegyenlítõdési képesség megszerzése és fenntartása szempontból igen nagy fontossággal bíró böjtölés is, amelyek régebb pl. megelõztek minden vallásos évfordulót és ünnepet.)       A mai ember ebbõl mindössze annyit tart be, hogy a vallásos ünnepeket megelõzõ idõszakban pl. ahelyett, hogy elvonuln és lecsendesedve gondolkozna, vagy meditálna, mesterséges boldogságkeltési céllal: ajándék vásárlás miatt, össze - vissza nyüzsög és az ünnepek idején mindent össze vissza eszik és iszik, és rossz lelki és testi közérzet formájában és betegség formájában, szélsõséges esetben utcai baleset formájában éli meg azt a határállapotot, amit elvonulással és bõjttel, egészségesen és jó érzésekkel kellett volna megélnie.        Ha tudatosan kapcsolatba lépünk és harmóniában élünk a polaritás törvényével (Pl. rendszeres sportedzések formájában, vagy természet-járások formájában, ahol, maga a természet részesít a polaritás törvényének megfelelõ élményekben.) és nem hagyjuk, hogy kizárólag kényelmi - biztonsági szempontok és mesterséges boldogság keltési (élvezet hajhászási) képzetek szerint folytassuk az életünket, lehetségessé válik az azonos jelenségeknek a pozitív (az egyetemes evolúcióval nem ellentétes) és negatív polaritású megnyilvánulási formákkal való harmóniába kerülés, a polaritás egészséges átélésére való ráhangolódás. Sõt: amenyiben ebben tapasztalt személyekké válunk, a hozzánk közelálló, de a kényelmetlenséget és a számukra bizonytalannak tûnõ állapotoikat kerülõ személyek alacsony vibrációjú lelki állapotát is, áthangolhatjuk magas vibrációjú spirituális megvilágosodási képességgé, kiegyenlítõdési élményekké, alternált átélési képességgé. A fontos mindig az odafigyelés és a megkülönböztetési képesség fenntartása ahhoz, hogy mindig a tárgyi és a szellemi valóságnak, tehát a valóságnak megfelelõen, helyesen értelmezni és értékelni tudjuk a környezetünkben létezõ és végbemenõ folyamatokat és jelenségeket.       Ha megértjük, hogy a szélsõséges helyeteket és ellentéteket tulajdonképpen az egységbe való visszakerülés, tehát az egységesülés szüksége hozta létre. Azt, hogy a Fehér is és a Fekete, a hideg lés a forró és a többi szélsõséges ellentétes állapot is egyazon jelenségnek a két különbözõ polaritású megnyilvánulása, és ha megértjük azt, hogy a szélsõséges és ellentétes megnyilvánulási formák, vagyis a polaritások nem és nem (!) azonosak a nemek különbözõségével (Hogy tehát a nemek szerinti, lényegi különbözõség, nem és soha nem azonos a polaritás szerinti nem-lényegi, hanem mindössze állapot szerinti különbözõséggel!) akkor nem ellenkezünk és ellenkezve nem erõszakoskodunk az ellentétes természeti és pszichikai jelenségekkel szemben, valamint ezeknek a kiegyenlítõdési, illetve különbözési törekvésével szemben, és mindig fogjuk tudni, hogy mikor mit kell tennünk, mire kell törekednünk a megváltásunk érdekében (Hogy tehát mikor kell dolgoznunk vagy pihennünk, mikor kell harcolnunk vagy békét kötnünk, mikor kell koncentráltan figyelnünk, vagy gondolkoznunk és mikor kell ellezulnunk, vagy szórakoznunk, stb.,) és azt is, hogy a poláris szélsõségekben megtisztított imaginációs - kiegyenlítõdési képességeink segítségével, hogyan lehet rendezetten harmonukus vibrációs állapotba hoznunk a lelki világunkat. És hogyan hozhatjuk harmóniába a lelkünket a környezetünkkel, az adott kényelmes, vagy éppenséggel poláris, tehát drámai sorskörülményeinkkel. Az ideatestünket, a pszichikai és a fizikai testünkkel.       Ezt a polaritás törvénye és a kiegyenlítõdési szükség szerinti mentális törekvést nevezik a Hermetikában mentális transzmutációnak. E magas fokú éberséget és nagy türelmet igénylõ transzmutáció segítségével, a külsõ rosszat (határ állapotot) mindig belsõ tudádssá és kiegyenlítõdési képességgé (spirituális tágulási folyamattá, megvilágosodási élménnyé, vagy szeretet - áramoltatási folyamattá és ezáltal boldogság - érzéssé) változtathatjuk a saját személyünkben. Így a személyünkön belül, a belsõ élményeink által, harmonikusan kiegyenlíthetjük környezetünket a Vibráció és a Képzelet törvénye tudatos alkalmazásával. Tudatos változtatásnak, vagyis mentális alkímiának is nevezhetjük ezt a Poláris eljárást, vagy fehér mágiának.       És ha már itt tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy mindazok, akik nem ismerik és nem tudatosan élik meg az egyetemes törvényekkel való „objektív” (tehát az õ akaratuktól függetlenül is létezõ) külsõ-belsõ kapcsolatukat, akarva, vagy akaratlanul, de fekete mágiában élnek, mivel, ahelyett, hogy megoldandó problémaként fognák fel a poláris (szélsõséges) élethelyeteket, gondolatban és érzelmileg is ellenségeskedve e kényelmetlen helyetekkel szemben, szûnetlenül negatív szuggesztiókat (sötét és tragikus színezetû jövõképeket) hoznak létre a képzelet- és gondolatvilágukban, és alacsony vibrációkat hordozó, ellenõrizetlen lelki élményekkel és folyamatokkal, vagyis negatív jelen-képzetekkel és jövõképekkel küzdenek önkéntelenül és öntudatlanul. Negatív, és mivel vissza ható, ezért rájuk nézve is káros, mindig a rosszra, a bajra és a veszedelmekre, vész-helyzetekre és végzetes állapotokra hangolódó (ráállított) félelemteljes érzelmekkel és vészterhes sors képzetekkel ugyan, de ezen esetleges negatív sorshelzetek megoldására, amelyeknek a bekövetkezésétõl rejtetten, vagy nyiltan, de gyakorlatilag folyamatosan félnek, teljesen felkészületlenül kénytelenek élni. És mindezt csak azért, mert nem ismerik, illetve nem ismerik el, a saját életükben a Polaritás törvénye következményeinek (megnyilvánulásainak) a jogosságát.        És állandóan lázadoznak, ellenkeznek képzeletben és gondolatban és érzelmileg a náluk, illetve az akaratuknál és a kényelmi - biztonsági vágyaiknál erõsebb törvénnyekkel szemben, amely ellenkezés, ahelyett, hogy kivédené, semlegesítené a törvények hatását, éppen, hogy kiváltja azoknak a szélsõséges sorshelyzetek bekövetkezését, amelyekrõl félve képzelegnek, ahelyett, hogy kivédené, vagy semlegesítené azokat. Így mindössze annyit érnek el, hogy csak felerõsítik a bennük és általuk is mûködõ törvények által, és fõként az utomatikusan mûködõ mágikus erejû, önkéntelen képzeletük által által, az egyéni karmájuknak a zavaró hatásait. Azt, hogy viselniük kell és el kell szenvedniük a tudatlanságból és szeretetlenségbõl, vagyis a karmikius  egoizmusukból és ennek megfelelõ  rejtett agresszivitásukból eredõ félelmeik megvalósulásával járó sors-konfrontációt. A külsõ anyagi világbaba vetített, faragott képû démon-képzetbõl eredõ ellenséggépeikkel és végsõ soron: a két pólusú teremtés (vagy legalábbis a két pólusú irányítottság és befolyásoltság) tévképzetében gyökerezõ racionálisnak gondolt hitüknek a következményeit.        Aki nem érez rá, vagy nem ébred rá valamilyen módon, vagy nem lesz rávezetve akár tudatos okítással (neveléssel), akár úgymond véletlenszerûen (A sors-viszontagságai által) a fizikai dimenzióban (a földi életben) megnyilvánuló Poláris és szélsõséges életheélyeztek fontosságára, vagyis, aki nem jön rá a földön (természetben) való létezésnek és a testben való lét-állapotnak a rendeltetésére és funkciójára, az nem is értheti a sorsa logikáját, vagyis a szellemi öntudatnak és ez által az Isteni szellemnek az emberi testben való létezése értelmét sem, és annak az élete, lett légyen bármilyen értelmes személyrõl szó, vagy bármilyen jó és pozitív, veleszületett személyi tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezõ személyrõl szó, és továbbá: lett légyen bármilyen szerencsés csillagzat alatt született személyrõl is szó, annak az élete elõbb - utóbb (legkésõbb öreg korában) zavarodottá, értelmetlenné és ez által felesleges testi betegségek által okozott szenvedésekkel, örömben és derûsen telt napok helyett, ürömmel és keserûséggel telt sorssá változik.        A fizikai világban élesen megnyilvánuló polaritás által a fizikai létnek és a biológiai létezésnek van ugyanis a leg nagyobb és legfontosabb szerepköre a megváltásban. Vagyis, abban a teremtés elõtt a Lilith által felbolygatott és egymással szembe kerülõ, egymás szétzúzására, kizárására és minden fajta, más módon történõ tönkretételére igyekvõ abszolút léterõk között megvalósuló kiegyenlítõdési folyamatban, amit egyetemes megváltásnak nevezünk. Ezt megváltás felé vezetõ „lét-programot” az Abszolút lét-tudat indítja el, annak érdekében, hogy ez által egyenlítse ki egymással és újra egyesítse a Lilith által szétbontott elemeit és így mentse meg önmagát. - Jézus, mind ennek, az egyetemes kiegyenlítõdési lét-rendeltetésnek az elsõ felfedezõje (A megváltás hirdetõje és tanítója), annyira fontosnak találta a fentiek a megértését (Az ember számára a legfontosabb tudni valók megértését és ennek a természeti sorsnak az elfogadását!), hogy ennek a poláris-sors elfogadáson alapuló kiegyenlítõdési szükségnek a szimbólumává változtatván önmagát a halálában, tudatosan provokálta mind a zsidó vallásvezetõket, mind a cinikus Poncius Pilátust, és általuk keresztre feszítette magát. (A kereszt – Amint azt a kereszténység és az asztrológia szoros kapcsolatáról szóló tanulmányomban erre rá mutattam! -  a természeti élet által lehetõvé váló sors-értelmezési lehetõségek feltétlen elfogadásának és a személyesen megtapasztalt és átélt természeti – földi jelek és jelzések megértésének, vagyis a Szaturnuszi õselvvel való azonosulás szükségének a jele!). Így tanítván és felejthetetlenné és kikerülhetetlenné téve ezzel, az utolsó, beavatási leckéjével (Az emberi szívbõl kitörülhetetlen keresztre-feszítettség szimbólumával.) az egész emberiségnek a személyi sors-felelõsség és a megváltás tanát.       Ez szerint, a szellemi jelenségeket és folyamatokat tükrözõ, illetve a szellemi információt magába befogadni, õrizni és vissza adni képes anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseibõl kell és lehet elsõsorban a lényegi sors-következtetéseket levonni. Vagyis: a szellemi erõk által létre hozott és azok által mûködtetett anyagi világnak a szimbolikus jelzéseibõl kell tanulni, és nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból!       - Az a személy tehát, aki leginkább ismerte a szellemi világ törvényeit és a sorsmechanizmusokat, nem tért ki mágikus erejû misztikus trükköket alkalmazva a sorvállalás elõl, hanem tudatosan elfogadva, szembe ment azzal, jelezve az által, hogy ezzel a végsõ tanításával, a halálában az egész emberi lét rendeltetésének és céljának a szimbólumává változott. Azt, hogy nem létezik fontosabb dolog az ember életében, mint a tudatos sorsvállalás, amelyben igen is léteznnek „beszédes” szélsõségek, mert csak és csakis azok képesek ráébreszteni a közömbös, és a jóléti és az élvezeti hajszába beleszédült embert a látszatokon túli valóságra, azok által történhet meg a tehát helyes és a spirituális sors- értelmezés, ha elõbb a természeti létezés rendeltetése (Pl. a testi és a lelki fájdalom metafizikai értelme) meg van értve, fel van fogva és el van fel van fogadva a személy részérõl.       Az tehát, amit minden, de minden elfogadhatónak vélt életnyerési lehetõségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelõ pap, vallásos vezetõ és minden misztikus és mágikus hetet-havat összehordó mystész (Újabban: ezoterikus terapeuta és tanító) csoda-guru, szent és égi geometrikus, és vajákos csodabogár–kozmetikus elsõdlegesen nem ért, nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkezõ tárgyi valóságnak (rögzíthetõ, tehát nem letagadható, és nem megmásítható tárgyi információnak), valamint a tárgyi valóságból levonható, vissza-következtetési lehetõségeknek (a szellemi megértésnek), fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni megváltódásban, mind az egyetemes kiegyenlítõdés által elérhetõ abszolút lét helyre-állításában, a megváltás létrehozásában.    Az én volt-feleségemnek egy amerikai pszichológus által írt csodakurzus tanaiban, majd az önmegvalósító (Szahadzsa) a joga-tanfolyamban hirdetett örök-béke elérési lehetõségeirõl szóló misztikus fantazmagóriájától való meghatódása és a szó szoros értelmében vett észveszejtése, azért vágott annyira mellbe (Hiszen megrettentem attól a gondolattól, hogy amennyiben ilyen csodás béke-megvalósításokra adta a fejét, ez azt jelenti, hogy a házasságunkat máris eltemette, de mégis, az utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.), mert korábban ezerszer elmagyaráztam neki is azt a tényt, miszerint éppen annak az érdekében lett létrehozva az anyagi (poláris) világ és a biológiai élet, hogy annak a segítségével, illetve az abban kifejlett lénynek: az embernek a szélsõséges tapasztalatai által az abszolút lény megtisztíthassa és megválthassa magát. Vagyis azt, hogy miért figyelmeztet arra Jézus, hogy fontos a szélsõséges állapotokat – a keresztet - elfogadva az anyag szimbólikus üzeneteit figyelni és felismerni! Hogy miért mondj azt, hogy ismerjétek meg az igazságot és az boldoggá tesz benneteket. Hogy miért mondja azt, hogy gyümölcsérõl ismeritek meg a fát! (Tehát az anyagi megvalósitásáról: realizációjáról ismeritek meg a jó, vagy a káros eszmék valós értelmét.) És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebbõl a különleges szerepébõl következik.      Egyetlen más, létezési forma (dimenzió) sem képes arra ugyanis, amire a poláris állapotokat kiélezõ és azokat felerõsítve vissza-tükrözõ anyag képes!          1) Nevezetesen arra, hogy az anyagi struktúrákat és energetikai potencialitásokat létrehozó, vagy a hozza érkezõ és a belé érkezõ szellemi információt vissza tartsa és raktározza (Befogja és tárolja), úgy, hogy az anyagba raktározódott szellemi információt ki lehessen olvasni, meg lehessen fejteni, tehát az anyagot létre hozó, vagy a belé hatolt szellemiség jellegét ez által ellenõrízni és felülvizsgálni, illetve kiszürni lehessen!       2) És arra, hogy az információ által generált formaváltásokkal és formaváltozásokkal, egy- az egyben vissza tükrözze – és ez által láthatóvá, értelmezhetõvé és ellenprízhetõvé tegye - az õt létrehozó, vagy a kivülrõl belé hatoló szellem arculatát.       3) Vagy, hogy befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, lényegi minõséget változtasson és átalakuljon más anyagi állapottá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb idõre is, de ebben az új formaváltás közben a negatív töltetû (Lilith) információktól magától megtisztuljon (A víz pl. miközben gõzzé változik, majd vissza hull a földre. Vagy amikor meg fagy, majd kiolvad). Vagyis: az anyag képes arra, hogy az ember érzékszervei és azokhoz kapcsolt értelme által, ellenõrízhetõen tükrözze az õt létrehozó és a lényegét képezõ, vagy a késõbb belé hatolt és a formáját, vagy a létállapotát megváltoztató szellemi információk minõségét. És ez által az anyag egyértelmû leleplezõjévé válik az anyag által leképezett és az anyag által tükrözött szellemi folyamatok jellegzetes Lilith-töltetének, ami által a Lilith-által megrontott szellemi információt (kapzsiság, uralkodási és írányítási mánia, öncélú élvezet- és kéjvágy, lustaság, félelem, sértettség, harag, gyülõlet, bosszú, irigység, stb.) ki lehet szürni és meg lehet tõle szabadulni.       Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik – szétgomolyog és szétfoszlik ködszerûen, és persze, annál jóval gyorsabban, mint a fizikai köd. És ez akkor is így van, vagyis, akkor is eltûnik az információ, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik.           Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagi létezési forma információ-tükrözési és az információ-tárolói, információ-rögzítõi tulajdonsága miatt, lehetséges számunkra - Anyagi testtel és szervekkel bíró lények számára! - az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és az egyszeri, vagy többszörös, de mindig megbízható információkhoz vezetõ felülvizsgálata. Vagyis: az a cáfolhatatlan és rejthetetlen és hamisíthatatlan tárgyi igazság, amely az „Ami fent van, ugyanaz mint ami lent van” abszolút lét elv alapján, pontosan és tökéletesen, tehát nem hamisan elferdítve, nem homályosan és zavarosan tükrözi a szellemi valóságot!       Hogy ez miért annyira – szakrálisan! – fontos, hogy két törvény is (A karma törvénye és a Polaritás törvénye!) biztosítja és szabályozza ennek az elvnek a fennmaradását és érvényesülését?!       Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítõ tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenõrizni és kiszûrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sõt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith- hatásai által okozott torzulásait, szennyezõ, romboló és önromboló természetét, az öncélú és önveszejtõ örvénylését. Azért válik ugyanis Teremtõvé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül ezt, a szakrális tükrözõi és rögzítõi tulajdonságokkal rendelkezõ anyagi létformákat, és fõképpen: azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban azért jött létre egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen – és nem más! - összetett mozgású és vegyi összetételû bolygó, amelyen lehetõvé vált a szellem által mûködtethetõ és ellenõrizhetõ és értelmezhetõ biológiai struktúrák – Földi lények! - kialakulása, hogy azokban tükrözõdve, tehát azoknak és annak (Az embernek!) a segítségével, a Lilith által okozott, zavarodottságtól, kábulattól, fertõzöttségtõl és torzulásoktól megszabaduljon. Mert ami „lent”, tehát a látszólag a gravitáció ereje által sûrített és szilárdított anyagban van, ugyanaz van „fent” a szellemben, az ideavilágban is!      És ezért ennyire egyedülálló és rendkívüli és fontos tehát az anyag és a poláris természeti létezés: Mert fõképpen a szélsõségeiben képes visszatükrözni, és megbízhatóan pontos információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítõdés lehetõségeirõl szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és a visszavezetésben, a Lilithtõl való megszabadulásban!     Ezért szakrális a polaritásokat felerõsítõ és kienelõ anyagi világ, ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a megváltódási képességek megszerzésére „beprogramosott” földi sorsa, a gyakorlati sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítõdésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának az õsi szimbóluma. Ebbõl, a szakrális szaturnuszi – (És ezért majdhogynem csalhatatlan!) - szellem – anyag, anyag - szellem relációrendszerbõl nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minõségére (egyéni karmájára és megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekbõl akár még bizonyos jövõ sors-eseményeket is ki lehet számítani (Sajnos!), és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani.      És ezért megváltás ellenes, és ezért Isten ellenes, és ember-ellenes minden tárgyi hamisítás, minden információ – ferdítés, minden hazudozás, kábulat, ámítás, intrika, korrupció és mindenféle csalás. Ezért a lehetõ legfõbb vétek az emberi életben, az információferdítés, vagy az információ-titkolás, a valóság-hamisítás, az információ-rejtés, a titkolózás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elrejtése, elferdítése, megmásítása, hamisítása. És ezért: a lényegi értelem kiderítése és felszinre hozása érdekében mindent fenekestõl felforgatni és a fejére állítani képes polaritás törvénye miatt, van eleve kudarcra ítélve minden féle jósolgatás, vagy nyugdíjaztatás! Mert nem azért élünk a földön és az anyagban, hogy abban berendezkedjünk és bebiztosítsuk magunkat az ellen a rendeltetési kényszer ellen, hogy folyamatosan ártelmezzük a bennünk (szervezetünkben) és a kivülünk (a külsõ természetben, a világban, a családunkban) történõ eseményeket!       De éppen ennyire szakralitás - ellenes, és megváltás ellenes és rendeltetés-ellenes az önámítás és az önkábítás is! És ezért jelenik meg idejekorán a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és a helyben tartás „átka”, (Vagyis a boldogulásra való képtelenség) a valósághamisító, tehát a hazudozó és csaló személyek sorsában, valamint azoknál is, akik minden áron be akarják magukat biztosítani az élet változásaival szemben. Ezért jelennek meg a leépítés és a leépülés, a teljes visszafordítás – visszaküldés (Szaturnusz) "angyalai" (Sorserõi. - Adott esetekben éppen cukorbetegésg, rák-betegség, baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és akkora mértékben hazudoznak és csalnak, hogy egy idõ után, már maguk sem képesek megkülönböztetni a gyakorlati valóságot, attól, amit abból õk meghamisítottak és elhazudtak, és így a valós kiegyenlítõdést és a valós kiegyenlítõdés által biztosított valós egységesülést lehetetlenné tették. Elõbb utóbb bekerülnek a megsemmisülés hosszú, vagy gyors kimenetelû örvénynek a vonzásába azok, akik a megváltás földi megvalósulási lehetõségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erõsen elferdítették a valóságot, elsõsorban önmagukon belül, az õ személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élõ abszolút tudat számára. Akik elferdítik a tárgyi (anyagi) valóság által tükrözött és tárolt, spirituális (erkölcsi) információt. Vagyis, azoknál akik sokáig hamisították és titkolták a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmezõ –megváltó tényeket: a lényegi értelmet: a Világosságot.       Ezért kell meghalnia a természetes élet-ciklusa elõtt, tehát 84 éves kora elõtt, minden olyan személynek, aki a tárgyi valóság által tükrözött szellemi információt valamilyen módon, huzamosan és intenzíven rejti, vagy titkolja. Nem csak hogy nagyszabású, hanem rendkivüli spirituális ismeretekkel bíró – többek között a szent korona mágikus értelmét spirituális mélységekik ismerõ – személynek, Eõry Karátson-nak a korai haláláról kellett értesülnöm ezelõtt három évvel. Döbbenetes volt, hogy éppen azt fejtegettem az élettársa által rendelt horoszkópjában, hogy attól a súlyos állami titoktól, amit magában hordott és ami miatt már korábban is részesült olyan halál-közeli élménye, hogy KGB-s kémek megpróbálták halálig menõ kínzással azt kiszedni belõle, bármilyen módon is, de minél hamarabb meg kell szabaduljon. Sajos, a horoszkóp készítésének az idõszaka késinek bizonyult a számára, mert a titok-tartásban – vagy valami másban? - Karatson túl lépett már bizonyos Szaturnuszi határokat és hiába küldtem el a horoszkópja hangfekvételeit az akkori tartózkodási helyére: Afrikába, mert az ottani tehnikai körülményei, már nem engedték meg, hogy a súlyos titoktól való megszabadulás szükségességérõl szóló feltárásaimat meghalgathassa.         Ezért kell megszûnnie minden emberi kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, vagy el van titkolva valamely fél részérõl, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy azt a személyi kapcsolatot, vagy kapcsolatrendszert, amely a titkolózás által el volt ferdítva, elõbb elzárja, majd elfojtja és megszünteti. Így kényszerült rá a valóság-érzékelési képessége teljes elvesztése árán, az én, hosszú éveken át velem szemben titkolózó volt-feleségem is, arra, hogy a családunkat elhagyja, és otthona, és családja nélkül, teát az elhagyott gyremekei szretete nélkül járja éveken át az isteni fény helyett az önzõ önmegvalósítás lidérce által világított, kietlen és steril élet, fájdalmasan szomorú õsvényeit.        Hiába mondtam neki, hogy az anyagi poláris drámai (apokaliptikus) létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) életnek a spirituális-tükör és szellemi adatrögzítõ (Szakrális!) mivoltának és funkciójának a megváltás elérésében elfoglalt kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát, a keleti misztika (Véda, Buddhista tanok, Jóga, stb.) egyáltalán nem érti. De legalább is, azt messzemenõen ignorálja. (Lásd ide vonatkozóan kiemelt fontossággal bíró, keleti aszkéta- tanokat és az öncélú fakír-gyakorlatokat, a steril aszkétai és fakír életcélokat.) Ezért képtelen levonni az anyag visszajelzéseibõl a gnosztikus megismerés segítségével történõ logikus következtetéseket. Múló illúzióként kezeli a megváltás magvalósítása feltételeit jelzõ és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások jelzéseit, de fõként az a legnagyobb hibája, hogy közönyösen kezeli az emberi test fájdalom- és örömjelzéseit! Sõt: azok megszüntetését cálzó modszereket és gyakorlatokat dolgozott ki a történelem során! Vagyis a fájdalom, a betegségek és a nyomor üzeneteivel szemben a közömbösség és a flegmatikus viselkedés szükségét hirdeti!  A keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekbõl és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja, elveti. De legalább is, az azokkal szembeni közömbös magatartást és alapállást, a fájdalom és mindenféle más érzékelés megszüntetésének a szükségét tanítja. Ezért idegenkednek a Joga-guruk, a rejki mesterek és más vajákos szent-jelõltek a tárgyi valóságra koncentráló, misztifikáció-mentes asztrológiától, azt hírdetvén, hogy az asztrológia által jelzett karmikus meghatározódások, egy csapással megszüntethetõk és meghaladhatók a misztikus joga meditációk és a jogi – életvitel által.       A hindú spirituális vakság akkora, hogy egy törékeny kicsi albán apácára – „Terés anyára” – volt szükség, hogy egyszerû gyakorlati - keresztényi tetteivel a keleti misztikusokat elgondolkoztassa és felmutassa azok számára az áldozathozás és a kegyelet-gyakorlásának az üvdösség-hozó hatalmát, a közvetlen és gyakoréati segítségnyújtás, az együttérzés és a gytakorlati törõdés fontosságát! És ennél a pontnál elérkeztünk el a Polaritás Törvénye szélsõségesen (a mindennapi élet szintjén egyesek számára tragédiák formájában jelentkezõ) apokaliptikus hatásának az értelmezéséhez. Meg kell vizsgálnunk tehát, hogy a Polaritás törvénye miért változik a katasztrófák és a tregédiák törvényévé bizonyos szélsõséges, valóság-tagadási, valóság-ferdítési helyzetekben? Amint korábban írtam, a Polaritás tõrvénye a szélsõséges megnyilvánulások szükségének a törvénye, és így analogikusan a Mars és az Uránusz által megtestesített õsi teremtõerõ és a Kiégetés (Calcinació) alkímiai mûvelete, valamint a határállapotokat õrzõ és ellenõrzõ Szaturnusz által megtestesített õserõ kapcsolódik hozzá. A Mars az abszolút szellemnek a teremtést elindító és a teremtési folyamatokat állandóan fenntartó õsereje, valamint ennek a szellemnek a teremtés határállapotaiban (a természeti világban) történõ feltétel nélküli (minden természeti, vagy mesterséges korlátot leromboló) megjelentetésének az õsereje. Ezért a Marsi õserõ hatására a dolgok és jelenségek, nem csak beindulnak, de egy bizonyos létezési határon túl, mindig eljutnak egy bizonyos szélsõséges megnyilvánulási formához (háborúhoz, tragédiához, megrázó sors eseményhez, betegséghez, balesethez, más katasztrófához), vagyis az egyik szélsõséges pólus szerinti megjelenéshez, szélsõséges formához. Ezáltal egyértelmûvé válik az, hogy miféle jelenség és milyen esszencia húzódik meg a felszíni látszatok által eltakart mélyben: mi is az amivel találkoztunk? Pontosabban: mi is az a spirituális lényeg, amivel hatalmas tömegek elkerülték a szembesülést, és a szembenézést, hogy mi az amivel nem akartak egész népek számolni és konfrontálódni, hogy mi az amit elrejtettek a nemzeti büszkeségük, vagy a vallásos fanatizmusukkal önmaguk elõl még gondolatban is és így megfosztották magukat annak a lehetõségétõl, hogy a kézenfekvõ természeti igazságot belássák? Ekkor kerülnek abba a szélsõséges helyzetbe, hogy végzetes módon fizikailag kapcsolatba kerülnek annak a létesszenciának a valamelyik szélsõséges megynyilvánulsával, amely szellemi igazság meglátása elõl el takarták a szemûket. Például, a háborúba sodródás és háborús tragédiák esetén, akárcsak a közúti balesetek esetén, elmondható, hogy az igazság kimondásásának a sorozatos egyéni elmúlasztása, az igazság elrejtésének, illetve az igazságért való harc huzamos és többszörös elutasításának, kikerülésének a következtében kerülnek az emberek ilyen szélsõséges és csoportos tragédia-állapotok õrvényébe.        Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végülis olyan atomi részecskékbõl tevõdik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térbõl áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak az anyagát, amelyek végsõ soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sûrûsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végül is ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a seregei képezik azt a számunkra szilárdnak tûnõ létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebbõl, a határ állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata, amely által és amelybõl vissza kell fordulni a kiegynelítõdési és megváltódási folyamatok irányába az abszolút léttudat személyi megvalósítása irányába.       Az embernek mint Isten Elsõ Ideájának (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került õsideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és átvilágítsa, majd a benne szunnyadó kiegyenlítõdések megszerzése által, a fizikai létben (is) megnyilvánuló Megváltódási – kiegyenlítõdési lehetõségek felé irányítsa, a Lilith-zavarokkal impregnált tudattalan képzelete idea-elemeit. Az ember õsideájának és ezáltal minden egyes ember személyének megváltó funkciója, az Abszolút-állapotot visszanyerõ szerepe van a létezésben. Nincs ettõl az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ez az eredeti rendeltetésnek a beteljesítése, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos mûködtetése a fizikai létnek a jelzés-értékû közvetlen megtapasztalásán keresztüli értelmezéseken múlik. Annak a következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt, ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, az ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettõl a közvetlen – kellemetlen - tapasztalástól megkímélje magát és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.         Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás, jelentéktelen ehhez, a természet- ellenes, és közvetlen tapasztalat-ellenes védekezési – elhárítási törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását elõidézõ lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettõl és az Istentõl való elszakadáshoz vezetõ téves alapállást elsõsorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredõ tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma az ökológiai katasztrófa felé az emberiséget és a természetet. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az elsõ és legfontosabb okát nem is a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszûntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetõségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredõ kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való humanista törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekezõ törekvéseknek) az együttese hozta létre.      A Teremtés õs-oka, a Lilith gyûjtõ néven ismert õs-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtõvé és Teremtéssé váljon, hogy fényként (eszencia) és szeretetként (szubsztancia) megnyilvánuljon. A létezõnél nagyobb boldogságra, a más állapotra, a más-létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtésnek és a Teremtõnek a határhelyzete, illetve határállapota, nem más, mint a legalacsonyabb rezgési fokon létezõ anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember viszont, az individuális tudatában megjelenõ egyetemes léttudatán keresztül, közvetlenül, illetve, a képzelete által közvetve, vissza- és elõrekötõdik a Teremtõ- és a Magváltó Abszolútumba. (Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok. És Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok. A bûnbeesés elsõ motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különbözõ eszközökkel elfojtva (fájdalom-csillapítók, más gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védõ öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban is ott levõ õssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.   A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember által, a szellemi teremtõerõk, a teremtõ õsprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés õsforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtõerõk a földi élõlényeken keresztül, de fõképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelõ képességén keresztül, a Létezés összességében, vagyis  a Lilith- zavarokkal együtt nyilvánulnak meg és képezõdnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet élõ (számunkra észlelhetõ és érzékelhetõ) világában.       Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítõ érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetõség, amely a személyes tudati fejlõdést és a kiegyenlítõdési képességek kifejlõdését hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtõ és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítõdési folyamatot hivatott szolgálni.       Hamis az európai eredetû, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlõdik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhetõ törvényszerûségekbõl és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális mûveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illetõ jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelõ képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk közvetlen tapasztalatai, érzéki benyomásai által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavar mentesen.       A kreatív tudatosodás, a spirituális információszerzés erõfeszítést kíván és a téves irányban tett erõfeszítéseink fájdalommal (abbahagyási, elkerülési kényszeritõ-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzívebben megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve, hogy mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk az õserõkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytat érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezõjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életébõl kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, õ arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különbözõ eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni õt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelõsségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelzõ rendszere segítségével.        E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek, vagyis az információ-ferdítésnek és információ-titkolásnak, természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegû, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különbözõ tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhetõ konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.       A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselõi, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább ártatlanul és tájékozatlanságból eredõ jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitõl és a szenvelgõ humanizmus korrupt moráljától immár õk is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak azt a sors-logikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyû és az én igám gyönyörûséges". Már õk sem értik azt az egyszerû igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyû és végsõ soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz az embernek. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel erre vagyunk „beprogramozva”: ez a Teremtés õs-oka és értelme! Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából és lényeg szerint, mirõl is van szó e kinyilatkoztatásban, kinevezik Jézust Istennek – Isten egyedüli fiának! – és teljesen irreális, szenvelgõ és drámai pateizmussal, rákenik azt, hogy õ egyedül, mindenki számára véghez vitte már elõre a megváltás aktusát. És ettõl kezdve, mindent rákennek a Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségrõl nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, elvágyik a polaritás világából és valósággal rejtõzködik és rohangál a személyi életfeladatai elõl, egész életében. Ezért persze, még többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna.       Nagyon sok misztikus iskola, spirituális irányzat bukik meg és válik nevetségessé pontosan azáltal, hogy nem akar tudomást szerezni és nem akar számolni a polaritás törvényének a szükségével és a hatásaival. Ezért például a világbéke eszméjét hirdetõ vallások és joga- rendszerek hívei és fõvezérei közéleti, vagy magánéleti háborúskodásba kényszerülnek azáltal, hogy a mindennapi nyílt szembesülés és a becsületes konfrontáció (a harc) szükségességét le tagadják, és ezáltal, állandóan a tudattalanjukból felszínre törekvõ, de oda visszaszorított és lesüllyesztett obskúrus - misztikus ellenségképek külsõ megjelenési formáinak (Az ellenségeknek) a bosszantó drámai hatása és a megfelelõ ellenség-képzetek szellemi lédérz-nyomása alatt kényszerülnek élni. Elég arra gondolni, hogy minden konfrontációt ( rosszat és gonoszt) az ördög mesterkedéseire kenõ, a világbékét és a békés szeretetet hirdetõ kereszténység hatásövezetében zajlottak le a leghosszabb és legkegyetlenebb háborúi a történelemnek és, ugyancsak a nyugati civilizációnak táptalaját képezõ, humanista keresztény iskolákban felnõtt politikusok, mérnökök és tudósok közremûködésével jöttek létre az emberpusztítás "legcsodálatosabb" eszközei!       És azt se feledjük, hogy az embervadászatra betanított kutyákkal, és géppisztollyal õrzött, haláltáborok is az örök békérõl és a mennyei szeretetrõl megható himnuszokat daloló kereszténység hatásövezeteiben jöttek létre. Az viszont már egyenesen nevetséges, hogy miközben az Indiából származó, különféle joga- iskolák szent gurui és lámái, színtén az egyetemes béke eszméjének hirdetésével hódítanak nyugaton, az Indiai kormányok politikus vezérei és diplomatái - Akik valamennyire mégis csak kell ismerjék ezen õsi indiai vallásos eszméket! – nem is olyan régen, még folyamatosan bojkottálták a nemzetközi leszerelési tárgyalásokat. Hogy Indiában az egyik legerõsebb parlamenti erõt éppen az Indiai Kommunista Párt képezi! A végtelen szeretetrõl és örök békérõl prédikáló gurukat nagylelkûen nyugatra exportáló hatalmas országnak ezek a csoda-misztikus politikusai felkészültek egy Pakisztánnal szembeni atom-háborúra. Ha ezeket is végig gondoljuk végre, és nem csak a tradícionális misztikus - rózsaszínû szemüveggel nézzük Indiát, Kínát, vagy akár Tibetet, talán érthetõvé válik, hogy a Polaritás Tõrvényének ismeretében és annak értelmében, miért tartotta Csuang-Ce a szeneteket egyenértéknek a rablógyilkosokkal. Amennyiben ugyanis, a gyakorlati valóság elõtt szemlehunyva sokáig hirdetiik az egyik végletet, ott menthetetlenül jelentkeznie kell a másik végletnek is! Ezért, hogy a Polaritás törvénye szellemében, a valóságot elfigadva, annak megfelelõ életmódot élhessünk, le kell mondanunk a kényelem-vágyunkról és el kell sajátítanunk és fel kell vállalnunk az igazság-védelmezõ, az igazság kiderítõ és fenntartó harcosi mentalitásnak a filozófiáját, ami szerint:      A harc és a polaritás életútján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtõ imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében a belsõ korrupcióval leszámolni, és a külsõ – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszertetettebb családtagok részérõl sem. Sõt: azok részérõl aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelõdést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdõik a valóság-hamisítás és a korrupció, és mit neveznek igazság- elfogadásnak és törvényes toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való bátor haladás, a harci-készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, elõbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a különbségeket.
    A harc és a polaritás útján való járás az Isten útján való járás az õsök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” - egyetemes igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok és taknyos békék labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát.” – igazságnak a szellemében való eljárás. A szemet szúró igazságok fenntartásának az útja, a látszatkeltés és a látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövõ nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külsõ és belsõ árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amirõl azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyû és az én terhem gyönyörûséges.”
    Ezért a harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy a zsákmánylesõ huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretõd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentõ-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettõl és a lelkiismeret furdalástól, és ez által belsõ nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs zavartságtól megmenekíted.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy a Marsi és az Uránuszi energiákkal és az életenergiákkal nem kell gazdaságilag spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés mûveletét mindig alkalmazni. Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsõséges helyzetbe tolásának az alkímiai mûveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínûsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsõségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szõtt cselnek az alattomos volta leleplezõdjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illetõ személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül minden együttmûködést meg kell szüntetni, vagy azt a hivatalos-minimálisra csökkenteni.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy elõtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva misztikuskodjanak, vagy tudományosan „érdekeskedjenek”, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, illetve, hogy elõbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
     A harc és a Polaritás útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az idõbeni elárulása, nem vállalása, megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetû személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívbõl szeretnek, mert az un. jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az õ társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság!
       A polaritás törvénye fontosságának a megértése viszont, lehetõvé teszi számunkra, hogy azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, amelyeket átélünk és amelyekben részt veszünk, a valódi értelmét felfedezzük és teljes mértékben megismerjük. És ha lehet, mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk a számunkra esetleg „durva” polaritása lényegi értelmét felfedezzük, és a kelletemtlennek érzékelt hatását kiegyenlítsük a másik (finomabb és harmonizáló) polaritással, hogy ezáltal kreatív energiákkal telítõdve, harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ez által mind finomabb és finomabb szellemi állapotokat érhetünk el, mind több személyes ismeretre tehetünk szert, aminek segítségével az emberi: Ádám Kadmoni küldetésünket (a spirituális világegyetem tágulásával egybekötött megismerési sorsfeladatunkat) beteljesíthetjük.        A Polaritás és az apokalipszis törvénye, akárcsak a többi egyetemes törvény, soha nem hat egyedül önmagában, hanem együtt „dolgozik” a többi törvénnyel. Pl. a Hangoltság, a Mágia, vagy a fejlõdés törvényével, aminek következtében, minél zavarodottabb állapotban, tehát alacsonyabb vibrációs szinten létezik valami, annál szélsõségesebb – tragikusabb, katasztrófa-szerû – végletesen ellentétes kifejezési formák lehetségesek. És minél magasabb vibrációs szintû állapotokat vizsgálunk, annál kevésbé tragikus jellegû polaritásokat észlelhetünk. De az is igaz viszont, hogy amennyiben sokáig idõztünk egyoldalúan a polaritás egyik végletében, onnan lehetetlen egyenesen a közép-helyre bekerülni, és ennek érdekében elõbb szükésg lesz a jelenség, helyzet, mentalitás, tulajdonság, másik végletnek a tulajdonságait gyakorolni, a másik véglet állapotába átmenni, annak érdekében, hogy a jelenség másik végletét is megtapasztalva gazdagítván az ismereteinket, az arany középhelyre belerülhessünk és ez által (pl. hossszas béke után a harcok vállalása által, vagy hosszas kábulat után az azkéta józanság és éberség hossasz fenntartása által), a vibrációs szintünket emelve, a valós harmónia-készségünket: a kiegyenlítõdési képességeinket megszerezhessük.        Amint korábban említettem, polaritás törvényének a harc útja, tehát kiégetés alkímiai mûvelete: a calcinació (kalcináció) felel meg és, természetesen az un. tûz- és levegõ bolygók: a Nap, a Mars és az Uránusz az asztrológiai õserõk közül, valamint a tûz- és levegõ jegyû napjegyek (Kos, Oroszlán, Nyilas, az Ikrek, a Mérleg és a Vizöntõ) az asztrológiai spirituális erõterek közül. Ám ugyanakkor a Polaritás törvényével analogikus kapcsolatban állnak az un. dupla jegyek is: a Halak, az Ikrek és a Mérleg. De valamennyinél szorosabb összefüggésben áll az apokalipszis, illetve e leleplezõdés - kiderülés és megtisztulás (titok-mentesülés) törvényével a Plútó, a Mars és ezeknek az otthonát képezõ Skorpió és a VIII. ház!