Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A tűz elemhez kapcsolódó karma
  Az alkímiai tűz elemmel kapcsolatos karma lényegéről „Bár e tanulmányok olvasása közben egyesek azt érzik, hogy a sors - problémájukra megtalálták a rég óta keresett választ és megoldást, sőt egyesek számára az abszolút igazság megtalálásának az érzésével is fog hatni ez írások olvasása, fontosnak tartom arra figyelmeztetni mindenkit, hogy sem az itt, vagy a máshol olvasható élettényekhez kötődő szellemi információk, sem a mások által írt, vagy a gnosztikus misztikák szövegeiben olvasottak, nem helyettesíthetik és nem pótolhatják azt a személyre vonatkozó konkrét információ-rendszert, amit egyedül a személyi horoszkóp értelmezése által a személyi rendeltetés-ismertetés adhat meg és aminek a segítségével úgy rendezhetik az életüket, hogy a karmájukat és ez által a nehéz sorskríziseiket – betegségeiket meghaladhatják, feloldhatják, illetve az egészségüket és az igazi szabadságukat - boldogságukat elérhetik.”  
Amikor ezt a tanulmányt elõször megírtam, úgy képzeltem, hogy máris az emberi életben elérhetõ maximálisan integrált, sértetlen szellemi- és kauzális öntudattal rendelkezem. Úgy éreztem, hogy a világ egyik legboldogabb embere vagyok, mivel éppen annyira szeret a feleségem, újból ahogyan én szeretem õt, és azt tapasztalhattam nap mint nap, hogy nem csak én vagyok erõs és egészséges, hanem fõképpen az akkor reggeltõl estig mellettünk és körülöttünk, egymással - együtt játszó gyermekeink is. Két hét sem telt el az írás befejezésétõl és életem legnagyobb, de ugyanakkor csoda számba menõen kihevert családapai öntudati sérülését, sõt: önértékelési traumáját okozta a volt-feleségem számomra. És tette ezt az által, hogy, miután titokban szerelmes leveleket kezdett küldözgetni egy közös barátunknak, a Szahadzsa joga misztikus gyakorlataitól elragadtatva, és annak a csíkszeredai oktatójába szintén „halálosan” belé szeretve, úgy döntött, hogy a családi életünktől eltérő, annál kényelmesebbnek és jóval rózsaszínûbbnek képzelt jövendõ szerelmi kapcsolata megvalósítása érdekében, valamint a Szahadzsa joga által hirdetett misztikus önmegvalósítás érdekében, az édesanyjához költõzik. Hogy elköltözik tehát a négy gyermekes családunk fészkét képező otthonunkból, az őt szerelmes szívvel, a házasságkötésünk óta, magához mindig vissza váró és konkrétan is, vele együttlakni és vele együtt élni vágyó édesanyjához. Ráadásul, ezúttal már jogilag is rendezetten bontotta meg a családot és a korábbi misztikus szerelmi õrülete miatt és az anyja utáni beteges epekedése kielégítése érdekében, másfél évvel korábban történt, elsõ család-elhagyása következtében lezajlott válóperünk következményeként, az ő gyámsága alá helyezett két kisebbik lányunkat is magával kellett vinnie. Igen, vinnie „kellett”, ez nem fogalmazási hiba: mivel egyetlen lépésében sem volt akkoriban velem – de valószínû, hogy saját magával sem! - őszinte, sajnos csak utólag, a drámainak mondható, Turulától való szabadulási manőverezései nyomán derült ki számomra, hogy a harmadiknak született kislányunkat, akinek e magához vételéért másfél évvel korábban annyira irracionális módon harcolt, hogy engem kinevezett fekete mágusnak, a legszívesebben nálam hagyta volna. 

   - Mintha egy pallossal ketté vágták volna a lelkemet és az egyik részét apróra zúzták volna. Nem is a személyi – férji - öntudatomban  és önérzetemben (Esetleg: hiúságomban, személyi becsvágyamban) lettem szinte egyik napról a másikra maximálisan bántott, sértett és sérült, hanem elsõsorban a teljes felelõsségû, nagy és szép családos apai önérzetemben és tudatomban lettem csonka. Ezt a hatalmas különbséget csak azok érthetik meg, akik, hozzám hasonlóan a gyakorlatban is átélhették azt, hogy a több gyermekes családapai felelõsség, igazából mit is jelent a maga spirituális teljességében.
    Szerencsémre, meggyõzõdésem volt, hogy az a sértetlen lelki és szellemi állapot, az, az abszolút teljesség- és egységélmény, amit a hirtelen beállt új családi katasztrófánk elõtt néhány hétig átélhettem, újból elérhetõvé válik majd egyszer, akár magamban, egyedül, akár egy igazi lelki-társsal, amennyiben valamikor a jövõben képessé tudom tenni magam a külsõ feltételek nélküli boldogsági állapot és az abszolút létbe integrált személyi tudat elérésére. Mivel viszont Mérleg-karmával is rendelkezem, igen fontosnak érzetem egy olyan élettársnak a megtalálását is, aki hajlandó lenne az összes irreális, családon kívüli és a családi egység feláldozása árán elérhetõ, egyéni (önmegvalósítási!) boldogság-képzeteirõl, önzõ ábrándjáról, illetve az irreális ábrándokat õrzõ lelki titkairól és az élettársi árulás útján elérhetõ egyéni boldogság megvalósítási lehetõségének a rémeszméjérõl lemondani. Metafizikai szempontból ugyanis (vagyis a kauzális realitásban) az Igazság és a Boldogság fogalmak jelentése azonos. És a Boldogság, csakis a Jin és a Jang, a Feminin és a Maszkulin õsprincípiumoknak a belsõ (öntudati, önérzeti) és a külsõ (Párkapcsolati: szerelmi, és lehetõleg: szexuális) kiegyenlítõdése által jöhet létre. A hatás visszahatás törvénye itt is mûködik: spirituális szempontból, vagyis a teljes értékû megváltás megvalósítása szempontjából csak az lehet jó szülõ (anya, apa), aki képes a párkapcsolati harmónia megvalósítására és csak az lehet jó szeretõ, aki felelõsségteljesen szeretõ szülõ is tud lenni. Ezt viszont lehetetlen elérni a bennünk „égõ” tûz-elemnek a kezelési képessége kialakítása nélkül: a konfliktusoknak a jótékonyan tisztító hatásának a megértése az elfogadása és megértése nélkül. Illetve az elfojtott, vagy kikerült és emiatt balesetszerûen máshol és máskor kirobbant konfliktusoknak (a pusztító tûznek) kirobbanó és pusztító természete megértése nélkül.          Az igazi (tényleges) igazság tehát nem más mint a teljes kiegyenlítõdési lehetõség útján megvalósuló egység megértése és megvalósítása. És ez az egész lényedben és sorsodban megvalósuló, teljes kiegyenlítõdésen alapuló, egység-élmény nem csak, hogy felszabadít (Jézus), hanem boldoggá is tesz! Eközben és ennek ellenére, a hamis egység, vagyis, mind a külsõ ámítás, mind az önámítás, vagyis a csalás és az öncsalás, a titkolózás és a titok-õrzés ideje alatti ábrándozás erõsen a karmádhoz köt és egy életre a vezekléssel teli sorsod rabszolgaságába taszít, amelyben a teljes értékûség öntudat és a szabd önérzet állapota soha el nem érhetõ. És csak akkor szabadulhatsz ebbõl a hazugság-szövevényes pokoli sors-állapotból, ha elõbb felébreszted magadban az igazság-vágy tisztító tûzét, aminek következtében elég energiára tehetsz szert ahhoz, hogy magadnak maradéktalanul bevallod és mások elõtt is nyíltan felfeded a csalásaidat és feladod az összes, korábban féltve õrzött, önzésbõl fakadó titkodat, ha tehát teljesen elégeted a sötét lelki szemetedet. És a tûz éppen arra való, hogy az összes lelki és szellemi és ideális szemetünket elégessük általa. Mert ha te nem égeted el a szemetedet, akkor rettenetes tragédiák útján elégeti majd a sorsod. – De akkor is, a tragédiák (személyi és anyagi veszteségek) hatására is, benned és általad, és nem kívüled kell elégnie ennek az önzésedben gyökerezõ, sok gyökerû, külsõ boldogság-elérési reménykedéseid titkok- szemetének!
    Azzal viszont, hogy a mások sorsát és jövõjét is negatívan befolyásoló nagy csalásaidat és hazugságaidat be nem ismered és fel nem feded, hanem azokat megtartod titokban, egyenesen a Vak Szemétégetõ Tüzes Sorserõkre bízod azt, amit te kellene tudatosan elvégezzél, és menthetetlenül kiszolgáltatod magad ezen sorserõk véletlenszerû és önkényes hatásának. És ezzel a, a személyes felelõsségnek a személytelen sorserõknek való átadással, az lesz a baj, hogy a személytelen – külsõ – szemétégetéssel, esetleg az egész lelked is a megsemmisüléshez vezetõ pokoli útvesztõbe kerül. Aki tehát nem arra használja a szenvedélyeinek a tüzét, hogy a titkos lelki szemetét elégesse, hanem éppen fordítva, a szenvedélyek tüzét a hazugságainak és csalásának és titkos vágyainak az álcázására és megvédésére, vagyis az önzése megvédésére és utólagos tovább-rejtésére és letagadására használja, annak a lelkét a személytelen szemétégetõ Szaturnuszi sors-erõk szét marcangolják, elõbb - utóbb.

    Az, hogy nem csak testünkben, hanem érzéseinken és öntudatunkon keresztül, a lelkünkben és szellemünkben is sérülékenyek (megsérthetõek) vagyunk, és, hogy nem csak testünkben, hanem a lelkünkben és a szellemünkben is könnyen sérültekké válhatunk, egyesek számára természetes, hiszen ha a testünk sérülékeny, miért ne lehetne a lelkünk és a szellemünk is sérthetõ, és miért ne válhatna a bennünk levõ lélek, vagy a szellem is sérülté? Holott a jelenség nem természeti, hanem természet feletti! Egészen pontosan: természet elõtti. Az elsõ sérülés ugyanis nem a természetben történik meg, hanem az „egekben”, magyar ember számára: a mennyekben. És az például, hogy már az elsõ, mozgási képességgel, illetve irány és sebességváltoztatási képességgel rendelkezõ földi lények, az áthatolhatatlan páncélzattal rendelkezõ dinoszauruszok is, „képesek voltak” a sérülésre, csak következménye és földi-anyagi tükre (leképezõdése, anyagi megvalósulása) annak, hogy valami iszonyatosan nagy sérülés ment, illetve megy végbe folytonosan az abszolút lét kauzális dimenziójában, magában az abszolút létben is! De nekünk, embereknek, nem csak azzal kell számolnunk, hogy ennek a primordiális és egyetemes (kauzális) sérülésnek nyoma van a természeti létezésben is, hanem az egész teremtésnek a legfontosabb értelme és célja, vagyis a teremtés rendeltetése, tehát maga az egyetemes MEGVÁLTÁS is, arról szól, hogy miként lehet megszabadulni az elsõdleges tudati sérüléstõl. – Hiszen, az egyetemes tudati rehabilitációnak a szükségességérõl, vagyis: az õs-Lilith által megsértett abszolút tudatnak a sérülés-mentessé változtatásáról szól az egész életünk!
     Azzal, hogy a Lilith gyûjtõnéven nevezett kauzális õsjelenség (Vagyis a még több és „tökéletesebb” boldogságra, az un. még abszolútabb állapotra, tehát az eleve létezõnél még erõsebb, még nagyobb – tágabb és ugyanakkor koncentráltabb egységre - tehát a még nagyobb rendre, az egységesebb, harmonikusabb, értelmesebb, boldogabb, stb. állapotra, vagyis un. más- állapotra - való õssóvárgás.), megbontja, szétzilálja, szétrobbantja, stb. az abszolút létet (Lásd a Lilithrõl szóló tanulmányom bevezetõjét), nem csak az történik, hogy az abszolút lét-tudat részei örvényleni kezdnek és antagonisztikussá (ellenségessé) válnak, és a szét- és lebomlott lét-töredékek és lét-állapotok megzavarodnak, és így az egységes egyetemes léttudat is elveszíti az abszolút egységét, mivel annak egy általunk felbecsülhetetlen része milliárd és milliárd apró öntudat-szilánkokra bomlik, hanem egyben az is történik ezzel az abszolút lét- és tudatbomlással (És ez logikus!), hogy az Abszolút lét ezzel meg is sérül! Többek között ennek az abszolút (Isteni!) léttudat-sérülésnek a helyrehozását és helyre állítását is hivatott szolgálni az egyetemes megváltás néven ismert egyetemes kiegyenlítõdés – a megváltás - örök folyamata (A kaotikus létzavar és léttragédia megszüntetésének a céljával és rendeltetésével együtt).
   Nyilván, hogy ezt az egyetemes  sértett lét-állapotot, ezt a sértettséget is magukban hordják születésükkor, sõt: már magzati megfoganásuk pillanatában, azok a lények, akik ennek az egyetemes megváltási – kiegyenlítõdési trendnek a földi megtestesülései: az emberek gyermekei és az öntudatukat elnyert felnõttek. Vagyis: magunkban hordjuk már születésünktõl fogva azt a feladatot, azt az egyéni programot, hogy ezt a sértettségi állapotot értsük meg, oldjuk fel, és változtassuk át teljesség-tudati állapotra, változtassuk át abszolút integrálódási képességgé, vagyis integrációs törekvéssé.
    Abszolút rendeltetésünk és életfeladatunk alapján, és az szerint tehát, mindannyian eleve a lényünkben hordjuk ezt a kezdeti sérült állapotot és magzatként a léttudat-csiránkban ezt a sérült emléket, majd felnõtti tudatunkban ezt az egyetemes karmikus sértettséget, úgy mint velünk született egyéni sérültség-tudatot. Arról nem csak én írtam több, az egészségrõl, illetve a betegségi okoknak a leleplezésérõl és feloldási lehetõségérõl szóló tanulmányomban, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlanként kezelt, un. vele született betegségek, vagy a hiányzó, vagy pluszban levõ szervvel, testrésszel született gyermekek sérült állapota, akárcsak az épen született gyermekek korai halála, vagy életre szóló károsodása, mindenképpen az õket szülõ (öntudatukban sérült) édesanyáknak a foganás elõtti idõszakban az átlagosnál intenzívebben átélt, mély-tudattalan érzés- gondolati és képzeletvilágában történõ, de ugyanilyen finom személyi struktúrák szintjén elfojtott, többnyire a saját nappali éber tudata elõl is elrejtett, szélsõséges gyûlölet- és haragérzeteik (Vagyis: önkéntelen személy, sors, és istenellenes gyûlölködéseik) következménye! Nos, ezekben a végzetes egyéni haragvásokban és gyûlölködésben testet öltött szellemi sértettségek, vagyis: tudati sérülések  (Az illetõ személyek által ártatlannak, de jogosnak képzelt, csendes neheztelések) sem táplálkoznak másból, nem erednek máshonnan, mint a fent említett egyetemes (abszolút) sértettségbõl.          Pontosabban: ezek az egyéni képzeleti, gondolati és érzelmi szinten jelentkezõ, nehéz-egyéni, vagy csoportos (nemzeti) sorsellenes haragvások, fenekedések (sors-ellenes neheztelések, duzzogások, depressziók), az egyetemes sértettségnek az egyes egyénekben intenzívebben jelentkezõ megnyilvánulásai.
     Azok a személyek tehát, akikben ez a szilánkokra bomlott egyetemes léttudat intenzívebb sértettségi állapotban jelentkezik, mint másokban, az un. Tûz-karmával született személyek. (Sorsképlet szintjén: nagyon diszharmonikus Nap, illetve a Sárkányfarok, vagy Lilith jelenléte valamelyik tûzjegyben, vagy Tûz-házban.). Persze, ez még egyáltalán nem jelenti (És önmagában még semmiképpen nem jelentheti!) azt, hogy minden tûz jegyû karmával rendelkezõ nõ, szükségképpen fiziológiai, vagy pszichiátriai - pszichológiai rendellenességgel sújtott (sérült), vagy esetleg eleve halott, vagy idejekorán meghaló gyermeket szül a világra! Ehhez ennél sokkal több kell. Például: ugyancsak jól terhelt (Anyai ági örökletes programok szintjén sokszorosan megpakolt!) Víz- és Levegõkarma, és persze, olyan „megfelelõ” neveltetés (Pl. rendkívüli agresszivitásra, de még inkább agresszivitást elrejtõ és elfojtó gyávaságra nevelés.), ami ennek a tûz karmának a természetes következményeit és felszíni megnyilvánulásait (A megfelelõ karmikus hajlamokat), ahelyett, hogy oldaná, vagy kiegyenlítené, elfojtva és lefojtva, még inkább erõsíti és folytonossá teszi. Kiváltképpen a sértettségi érzést és tudatot.

Gyakorló (Kizárólag horoszkópértelmezõ, és nem a gyakorlatban irreálisnak bizonyuló, tehát nem visszaigazolatlan, spekulatív elméleteket tanító.) asztrológusi tapasztalataim szerint, minden személyi horoszkópnak minimum három, vagy négy, maximum öt, egymástól jól megkülönböztethetõ, de egymással többé – kevésbé szorosan, illetve áttételesen (analogikusan) összefüggõ karmikus motívum-köre van. Ezekbõl kettõt, természetesen a Lilith és a Sárkányfarok nevû karmikus pontok jelölik, a másik kettõbõl az egyiket a többnyire negatívan fényszögelt Nap jelzi a mellette álló, általában azonos jegyben található és többnyire negatívan fényszögelt bolygókkal együtt, mint az én esetemben is (Skorpió), vagy más, általában a karmikus alakzatok (Pl. T-kvadrát, vagy Lándzsahegy alakzat) valamely csúcsát képezõ bolygók körül található, és ugyancsak negatívan fényszögelt, többnyire azonos jegyben, vagy földházban álló bolygók. Ilyen gócpontból általában egy szokott kialakulni, de lehetséges két ilyen gócpont is, egyazon sorsképleten belül és akkor a karmikus motívumok száma akár ötre is nõhet. De van úgy is, hogy az Ég alja nevû, a négyes földház csúcsát képezõ kardinális ponttal együtt álló és ugyancsak többnyire negatívan fényszögelt bolygó jelzi azt, hogy a vizsgált személy spirituális struktúrájának (mély tudattalan érzés- és képzeletvilágának) az egyik legrejtettebb zónájában olyan negatív spirituális késztetésekre való hajlamok (misztikusan: energiák) lakoznak, amelyeknek a napfényre hozatala nélkül, illetve azoknak a leleplezése és pontos behatárolása – értelmezése nélkül, az illetõ személy képtelen lesz a sorsát beváltani és megoldani. Az un. kínai asztrológia által szolgáltatott információk nagyon pontosan utalnak ezekre a rejtett karmikus motívumokra, amelyeknek a jellemzõit meg találjuk az un. európai módszerrel elkészített sorsképletnek a fent említett, de kevésbé szembe szökõ sors-motívumaiban.
    És létezik még egy másik, erõs asztrológusi figyelem-összpontosítás és sok tapasztalat nélkül egyszerûen észre vehetetlen és kideríthetetlen (negyedik, vagy ötödik) karma-lehetõség is, arra, hogy az un. nehéz sorsprogramoknak a negyedik fõ motívumát felgöngyölíthessük, az úgynevezett rejtett karmikus sorsmotívum, amire az azonos jegyhez tartozó asztrológiai erõtereket és erõtereket alkotó asztrológiai szimbólumoknak a személyi sorsképletnek (az asztrogrammnak) a különbözõ, más karmikus sorselemek által fontossá tett zónájában való negatívan fényszögelt elemei jeleznek. Ilyen a volt feleségem (Kozma Emõke) horoszkópjából kiolvasható, kevert Skorpió és Vízöntõ-karma, amit a sorsképletében csak akkor érzékelhetünk, ha figyelembe vesszük azt, hogy amellett, hogy miközben a Rák-Lilithje a Skorpió gyakorlati megvalósulási életkörét megtestesítõ VIII. házban áll, a Skorpió Ascendense mellett, a XII. házban (Többek között a karma-feloldási lehetõségek házában) és ugyancsak a Skorpióban található a teljesen negatívan fényszögelt (És nem utolsósorban a Naptól és a Holdtól kvadrátólt) Uránusza. – Miközben, a Skorpió un. jellegzetes uralkodó bolygója, a Plútó, a Vízöntõ gyakorlati életkörét megtestesítõ XI. házban áll és még csak nem is önmagában, hanem éppen a Marssal (A Skorpió másik uralkodója) és a Vénusszal együtt! És mindezt, az elsõ látásra, asztrológiailag is csak „szétszórtan” észlelhetõen, de a gyakorlott asztrológus által, végül is egyben látott negatív Skorpió-Vízöntõi motívumot megerõsíti, a Vízöntõ másik uralkodójának, a Szaturnusznak a teljesen negatív állapota, amely éppen a negatív Merkúrral áll együtt.
     Be kell vallanom õszintén, hogy ezt az áttételes Vízöntõi motívumot, csak azt követõen fedeztem fel, hogy a saját Levegõ-karmámat (Mérleg – Lilith) kezdtem vizsgálni, annak hatásaképpen, hogy a feleségem, sehonnan nem eredeztethetõ, még pityergõsen is, õrült fúriává és saját gyengeségeitõl való kétségbeesésében dühöngõ sárkánnyá változva, több hónapon át, kétszer is szét akarta rombolni a négy egészséges és jól nevelt gyermekeinkkel együtt alkotott, az átlaghoz hasonlítva, messzemenõen harmonikusnak és addigelé egységesnek mondható családunkat. Persze, ahhoz, hogy az addigelé általában inkább szerényen vissza húzódó természetû és inkább hallgatag volt-feleségem, vízöntõi fordulattal fúriává – sõt: utólag tudtam meg, hogy titokban az engem hátulról késsel leszúrni készülõ, potenciális gyilkosommá - tudott változni, még egy sértettségi karmára is szüksége volt, amit a sorsképletében éppen a Skorpió - Uránusza által támadott Oroszlán Napja és Holdja, valamint a félig Kos- félig Halak Sárkányfarka jelöl.
    De nem ekkor fedeztem fel az un. áttételes karmikus motívumok létezését, hanem jóval korábban, amikor egy látszólag Mérleg – Ikrek és Szûz problémás sorsképletben egyértelmûen kimutattam a rejtett Skorpió karma elemeit, és ez által meg találtam egy, a magyar kultúra és szellemiség számára, spirituális szempontból nagyon fontos személyiség végzetes (Halálos!) betegségének az igazi (kauzális) okait, és ez által hozzá járultam az illetõ személy életben maradásához. A leggyakoribb viszont a Rejtett Ikrek-karma, ami akkor is szembe szökik, ha egy sorsképletben feltûnõen (gyanúsan!) sok az együttállás, illetve a bolygóknak, vagy(és) az un „kétszínûsége”, vagyis az egymás után következõ konstellációk, vagy házak közötti határhelyzete.
    Nos, az én édesanyámnál (A Táltos Bolond c. regényemben játékosan: Szegény Édesanyámnál!), sértettebb személyt el sem kell képzelni! Már kisiskolás korában, a Gyergyószentmiklósi apácák által irányított zárda-iskolában Nyafinak nevezték, hiszen a VI. házában álló, teljesen negatív Skorpió Napjával, Merkúrjával és Vénuszával, mi mást tehetett volna, mint a megváltás-ellenes permanens irritációnak panasz-hangot adni, vagyis az újjászületés elleni spontán fenekedés magatartás kultuszát ûzni? Szegény sértetten született anyám tehát, pedagógusnak készült, de végül, az igazi mestersége a VI. házban álló negatív Skorpió-bolygóknak megfelelõen, a folytonos betegeskedés lett. Velem is, állítólag két hétig vajúdott (A spirituális struktúrámnak megfelelõ kozmikus idõponthoz képest, két héttel korábban kezdte meg a vajúdást, a szüléstõl való mély-tudattalan félelmében.), úgy, hogy a családi-barát szülész-orvos végül már készült engem az anyám méhén belül felnégyelni, annak érdekében, hogy az anyámat megmentse, mivel minden, az anyám méhébõl való idõnapelõtti kiugrasztásomra – kizavarásomra! - tett tudományos kísérlet csõdöt mondott, és akkor, állítólag, „fogtam magam” és magamtól csendben kicsusszantam. Az orvosi üdvözlésem is ennek a sértett anyai hangulatnak megfelelõ volt:
„ - Az apád Istenit te hóhérfajzat, nem elég, hogy az anyádat így megkínoztad, ráadásul még fiú is vagy!” – Anyám ugyanis, egy „édes kicsi Beáta-Mártának való babát várt, nem egy 4,5 kilós fiút. Hát persze, hogy – az anyám fia lévén – , ha fizikailag ép testtel és szervekkel is, de igazából a papucskormány alá nem törhetõ bádogos-mester nagyapámra már a házasságuk elsõ hónapjaiban megsértõdött úri nagyanyám „jogos” sértettségét (Õ ugyanis abban nõtt fel, hogy az édesanyjának sikerült az édesapját betörnie és a családi boldogság útján azt irányítgatnia), ha áttételesen is de ezt a sértettséget örökölve, én is lelkileg sértetten érkeztem, eme szép fogadtatásom által is illusztráltan.
     Persze, nem csak a születési körülményeim jelzik az egyetemes karmikus örökségre rárakódott sérültségi örökséget, hanem a sorsképletemben a Skorpió-Napom és Skorpió-Merkúrom, valamint a Mérlegben álló Lilithem és Marsom által támadott és az Oroszlán Ascendensemmel együtt álló Plútóm is. És ha ez nem lenne elég, veleszületett sérült lélekre és szellemre utaló asztrológiai ómennek, hát tessék megnézni: ez a ravasz, abszolút negatív Mars és Lilith – páros amely mind az Oroszlán- Plútót, mind a Skorpió-Napot (És Merkúrt..) támadja két irányban, egy - egy félkvadráttal, meredeken szemben áll a Kosban (Ugyancsak tûz jegy!) álló Holdammal, ami hat darab negatív fényszöggel rendelkezik, semmi mással. De az, hogy a szellememben és nem a testemben érkeztem sértetten a világra, nem jelenti azt, hogy ennek akár fizikai, akár pszichikai szinten bárminemû jele lett volna, azon kívül, hogy ameddig édesanyám el nem vált az anyai nagyapámhoz hasonlóan betörhetetlennek bizonyuló édesapámtól, majdnem folyamatosan beteg voltam valamivel. Vagy ha nem, akkor, vagy petróleumot ittam, vagy bolond-gombát ettem, vagy mosáshoz használatos marószódát fogyasztottam, mindig életveszélyesen. És mindezek ellenére, késõbb, az óvodai ünnepségeken, majdnem minden fõszerep az enyém volt nagycsoportos korunkban. (- Azért írtam többes számban, mert hirtelen eszembe jutott, hogy azok az óvodáskori jó barátaim - és késõbbi osztálytársaim -, akik ezt a fõszereplõ képességemet igazolhatnák, éppenséggel már halottak...) Jó intelligenciával indultam tehát, de a sorsképletemnek megfelelõen, éppen az édesanyám volt az, aki a majdhogynem végzetes sérülést a szellememben, a szerinte nagyon is felelõs cselekedetével beidézte: annak ellenére, hogy – ugyancsak sérült pedagógusként, aki a háború miatt nem diplomázhatott és adminisztrátori munkát végezve - reggeltõl estig dolgozott, vagyis gyakorlatilag semmilyen lehetõsége nem volt arra, hogy engem megtanítson, ha nem is románul, de legalább arra, hogy miként kell önállóan tanulni - az elsõ osztály elsõ percétõl román tannyelvû osztályba íratott.      És ezzel az óvodában általában mindenben fõszereplõ, tehetséges Szilárdkából, „elev szlöbönog la ûnvöcötúrõ” (gyengécske a tanulásban) lettem, majdnem egész iskolai pályafutásomra (Érettségi elõtt ébredetem rá a román és a francia irodalom, majd a filozófia szépségére) gyengécske tanulónak maradtam.

Többen kérdik, hogy a metafizikai jellegû tanulmányaimban miért csak a sors negatív aspektusait írom le, miért nem írok a szépre és jóra kiéhezett emberi lelkek számára bíztató és felemelõ, szép és pozitív dolgokat is. Miért nem írok részletesen pl. az egészséges (A jelenben éppen cigányosra lebarnult.), nyugodt és csendes gyermekeimrõl? - A válaszom nagyon egyszerû: Azért mert azt szeretném, ha mindenkinek csak ennyire egészséges, nyugodt és csendes gyermekei lennének, de ha ezekrõl, a következetes és metafizikai szempontú nevelés nyomán elnyert kvalitásaikról írnék az olvasókat megható és szülõi szívmelengetõ sorokat, azzal nem segíthetnék hozza senkit ahhoz, hogy ilyen egészséges és ténylegesen is, nem csak képletesen, Isten áldását megtestesítõ „kényelmes” gyermekeik lehessenek. Illetve, hogy az olvasóim legalább olyan egészséges szüleik – és ez által, az õk megváltás-képességeiknek a kiváltó-serkentõ, hosszú távon gondolkozni képes beavatóik - lehessenek a gyermekeiknek, mint amilyenek mi voltunk a feleségem családrombolása elõtt a mi, négy kis okos hercegnõnknek.

    Az Tûz- Karmával született személyek leglátványosabb problémái (Figyelem: Nagy és fontos különbségrõl van szó: nem a Tûz- természettel született személyek problémái!), egészen pontosan: tûz-karmás személyeknek a környezetüknek okozott „pofonegyszerû” sértési és sérülési, illetve sértettségi problémái közismertek, mivel azokba a legkönnyebb bele botlani. És persze, a legkönnyebb mindannyiunk számára azokra panaszkodni, azok fölött biztosan ítélkezni: a legalpáribb és sokszor a legirracionálisabb önzésre alapuló ösztönös megnyilvánulás, a túlzott intolerancia és gyakran a kegyetlenségig is elmenõ közönyösség mások bajával, problémáival, kényelmetlenségével, stb. szemben. Vagyis: a teljes empátia-hiány.
      Csak mostanában találtam meg annak a magyarázatát, hogy azokban a hetvenes, nyolcvanas, sõt: kilencvenes években, amikor mi tényleg sokkal, de sokkal rosszabbul éltünk, mind anyagilag (gazdaságilag), mind morálisan (politikailag) a magyarországi rokonainknál és ismerõseinknél, miért ismétlõdött meg menetrendszerûen mindeniknél ugyanaz a jelenet: Amikor nagy nehezen útlevélhez jutottunk, és a román-magyar országhatáron végre túl jutva, velük találkozhattunk, õk szánakozva megkérdezték, hogy mi, egyáltalán hogyan bírjuk „ezt a szörnyûséget”, majd, amikor bele lendültünk volna a Ceausescu- diktatúra embertelen jellemzõinek az ecsetelésébe, az ötödik mondat után félbe szakítottak és õk kezdtek el nekünk panaszkodni és csak áradt és áradt belõlük a panasz az akkori aktuális magyar-valóságra, amitõl mi éppen, hogy hasra nem estünk és mi minden egyes alkalommal úgy maradtunk tátott szájjal, és hápogtunk, vagy némán hallgatva az õk panaszait, próbáltuk fel fogni, hogy milyen bajuk is lehet? Holott, nekik akkor a kamrájuk és a hûtõjük teli volt, lakásuk, autójuk volt és szabadon jártak nyugatra, miközben nekünk az számított nagy szerencsének, ha Mo-ra, Kelet-németországba, Csehszlovákiába és esetleg Lengyelországba két évente elmehettünk! – Azért történhetett ez meg állandóan, mert a magyarság a Nyilashoz tartozik, illetve, azért, mert ezzel együtt, a Jézusi megváltás-tanoktól messze távol álló, sõt: azokkal homlokegyenest ellenkezõ korrupt európai kereszténységnek a vérfürdõk árán való „elfogadtatása” óta, és még inkább Trianon óta, a magyar talán a világ legsértettebb nemzete! Arra, hogy ennek a nemzeti sértettségi és sérültségi nemzeti-tudatnak a kialakulásában a nagybátyát (Koppányt) felnégyeltetõ Vajknak, a késõbbi István királynak, de még inkább az õ rendkívülien ambíciós anyjának mekkora és milyen szerepe volt, nem itt találom ildomosnak kitérni.
    És persze, a tûz-karmás sértettséggel együtt él a túlzott tolerancia és a már – már naivitásnak és ostobának ható engedékenység és farkasvakság a saját lelki gyengeségeikkel szemben, és minden színpadias meghatódásuk ellenére, ugyanez a farkasvakság és érzéketlenség él bennünk, a mások sérüléseivel, sérülékenységével, illetve sérült állapotával szemben. Az ember csak ámul és bámul, ekkora önszereteten és önbizalmon alapuló gátlástalanságon és hiteltelenségen, és egyszerûen még csak szóhoz sem tud jutni, nem csak a tûz-karmások folytonos, vagy csak idõnként feltörõ, lehengerlõen „szabad” megnyilvánulása miatt, hanem a saját reakció-képtelensége miatt is! El se hinnénk, hogy ezek a másokat olykor szemrebbenés nélkül lehengerlõ személyek mennyire sérültek a belsõ, lelki és szellemi világukban, és tulajdonképpen azért csapnak akkora nagy felhajtást önmaguk körül, hogy ne kelljen érzékelniük az annál is nagyobb belsõ bizonytalanságukat, csonkaságukat, vagy a spirituális sivárságukat Hamvas Béla szavával élve: senkiségüket. – Ha nem tudnánk, hogy semmi másról nincs szó, mint a belsõ, spirituális sérültségüknek a reflexszerû, külsõ kompenzációjáról, folytonosan haragudnánk rájuk, így viszont vagy fel- fel lázadunk idõnként ellene, vagy mindössze legyintve nevetünk „ezeken” a furcsaságaikon, mindaddig, amíg a bõrünkön, vagy a sorsunkban nem vagyunk kénytelenek érezni azok kényelmetlen és bosszantó, vagy az általuk éppenséggel tudatosan indukált sértõ hatásait.

    Ritkábban ugyan, de megfelelési kényszerek, vagy alárendeltségi komplexusok és személyi függõségek formájában, elõfordul mindennek a szöges ellentéte is, a többnyire külsõ felhajtás nélküli, szerény és sokszor megható sértettség, az un. csendes neheztelés. Ezek az önérvényesítésre és önképviselésre, önrendelkezésére és igazság-kivívásra igazság-érvényesítésre képtelen, igazi sértett személyek: a népi szóhasználat által élhetetleneknek is nevezett félénkek, a feltûnõen óvatos gyávák, a mimóza-lélek és a nebántsvirágok, a visszahúzódók, a légynek sem ártó, kezdeményezés-képtelenek, a csak nagyon rejtetten és nagyon titokban, a lelkük legmélyebb és legrejtettebb zugaiban stratégiázó gyáva Kutyák (Kos-karmások) és életükben csak egyszer fellázadni, felbõdülni vágyó fogatlan Tigrisek (Oroszlán-karmások), a nyeríteni is képtelen, kehes próbamének, és meddõ kancák, vagy a mindig kisemmizett, lajtos heréltek és szomorú bányalovak (A mások lelkiismeret furdalását a puszta létükkel is kiváltó, és akarva, vagy akaratlanul, de mindig a külsõ morálra játszó Nyilas-karmások.). De itt, és egyedül csak a tûzkarmánál, létezik egy harmadik kategória is, a magukról, illetve sértettségükrõl finoman megfeledkezni óhajtó, általában másokért, mások jó létéért és mások jogaiért és az második tüzes fajtának az elsõk általi elnyomása elleni nemes harcokba lendülõ lovagok és lovagnõk, illetve az általában az elsõk által elnyomott és jogfosztott és kifosztott és kizsákmányolt második fajták fájdalmain és nehéz helyzetén politikai akciókkal, vagy karitatív gyûjtésekkel és elosztásokkal segíteni akaró és tudó, általában különleges képességekkel rendelkezõ, tetterõs nemesek. – De, sajnos, õk sem jelentik a sors (magváltás – kiegyenlítõdés ) logika szempontjából az arany közép – megoldását, mivel, amint mondja Hamvas Béla: az ember csak azt teszi meg kívül, amit belül fél, vagy lusta elvégezni, és amint én is írtam a mondat elején, ez a sok nemesség is, csak arra jó, hogy a külsõ jó tettek ragyogása elfödje, az annál félelmetesebb belsõ gyengeségekkel és sértettségi állapottal való szembenézési gyávaságot. Hiszen másokért, mások jogaiért és jólétéért nem csak, hogy sokkal könnyebb harcolni és síkra szállni, mint a saját meggyõzõdésünkért, hanem jobban is áll. Nem azért harcolok az igaságért, mert meg vagyok gyõzõdve arról, annak érvényesülnie kell mindenképpen, hanem mások nevében és érdekében...  
    Az asztrológus nem egy ilyen esettel találkozik, amikor egy - egy ilyen nemes lélek azzal a kérdéssel és kéréssel fordul feléje, hogy mondaná meg, ennyi jótett után, miért megy az illetõnek egyre rosszabbul, miért nem jön ki utólag neki semmi, miért nehezedik számára az élet, miért romlanak el körülötte – sorsában – egyre gyakrabban a dolgok?
- Hát éppen azért, mert nem a saját személyes dolgát végzi, vagyis, amiért nem a saját, személyes életfeladatai felvállalása által gyarapodik szellemben és gazdagodik lélekben, hanem a mások sors-feladatának a könnyítésével szorgoskodva, ostoba igyekvésével el veszi még azoktól is a fejlõdési lehetõséget, nem hogy a saját életfeladatai beváltása – beteljesítése által, esetleg õ is fejlõdne és kiegyenlítõdne ....

Történt, hogy a 2OO9 augusztus második felében, a nyári táborhelyünkön, ahol a volt feleségemmel még egy kicsit pihenni és, a sátoralvás és a fürdések segítségével, erõsödni maradtunk a tábor vége után, és ahol nagyon reméltük már, hogy néhány napig legalább, nem jönnek újabb flekkensütõ, sörözgetõ, borozgató, cigizgetõ, magukat és egymást, modern népi gépi zenével szórakoztató turisták – Ezek ott általában hétvégeken szoktak megjelenni. -, amikor megjelent a szigeten legalább két száz, minden féle – fajta sérült személy (Nem csak mozgássérült, hanem agysérült személyek is és mindkét nem és a gyermeki korosztály és a középnemzedék, valamint az idõs korosztály képviseletében.), azzal, hogy a mai napon ott rendezik meg az évi horgászversenyüket. Azt, hogy mindenféle – fajta testi sérült személy példásan szervezetten és rendezetten (És ami még ennél is fontosabb: olyan, maximális környezet-tisztelõen és környezet-védõen, hogy a szemetüket és a sörös – vodkás palackjaikat – üvegjeiket folyamatosan a tavak partján hagyó, sõt: azokat gyakran még a tavakba is bedobáló, nem-sérültek magasan szégyellhetik magukat mellette!) horgászott a sátorhelyünk környékén, mindjárt észre vettük. Hiszen még az artikulálatlan hangkiadással kommunikáló agysérültek is horgásztak, ki önmagában, ki a kísérõje (többnyire valamelyik szülõjükkel) segítségével. Régi, jó ismerõsök is voltak közöttük (Egy kiváló újságíró, akinek nem rég amputálták a lábát, egy nálam fiatalabb, de a mi gyermekeinkkel egy idõs gyermekekkel rendelkezõ, szintén nagycsaládos férfi, akit már a Keresztény Szó tudósítójaként jobb kar nélküli állapotban ismertem meg, és maga a halászverseny gyõztese is, akit éppen itt, a tavak mellett ismertünk meg néhány hete, mint szenvedélyes horgászt. De itt volt a lépcsõházi szomszédunk agysérülten született gyermeke is.), ezért egyáltalán nem maradtunk mi a körön kívül, sõt: a rendezvényi listára is felírták a neveinket. – Bíztattam is az intézõ-lányokat, hogy lehet tõlünk példát venni mind a gyermekszám, mind a névadás tekintetében. – és, bár nem halásztak, a mi gyermekeink is, mint részvevõk, kaptak a végén egy – egy olyan ügyesen elkészített kisméretû plüss-játékot, amivel azóta is együtt alszanak.
    Szóval, ahhoz képest, hogy éppen csendre és nyugalomra vártunk, majd, ha a csend s a nyugalom a sokadalom miatt el is úszott még egy napra (Egy, az édesanyja által kísért, nagyon jóképû fiatalember pl. kizárólag magas frekvenciájú artikulálatlan hangok kibocsátásával fejezte ki végig az érzéseit és óhajait.), akkor legalább a hirtelen és váratlan jött, sok sérülttel, de fõként a mentális sérültekkel való – Máskülönben egyáltalán nem kellemetlen! – kényszer-együttlétünk kauzális okait próbáltam megfejteni. Nagyon sokszínû élményben volt részünk ugyanis ez alatt a pár óra alatt, olyannyira, hogy nem csak délután, amikor elbúcsúztak és nem csak este és éjszaka, de még másnap is erõsen foglalkoztatott a téma. Egészen pontosan, azt igyekeztem megfejteni, hogy a tükrözõdés és a rezonancia törvénye szellemében is, mi volt az isteni üzenet számunkra ebben a zajosnak zajos, de végül is ártatlan és még egyszer el kell mondanom: a természeti környezetre nézve példásan ártalmatlan és természet-kímélõ, néhány órás „társaságunknak”?
Miután a sérült versenyzõk által itt felejtett rengeteg kishalnak, azt a részét, amit nem adtunk táplálékul a vendéglõt õrzõ kutyáknak, másnap megsütöttük és megettük, ledõltem a konyhánkból napozónak kihozott régi perzsaszõnyegünkre napozni, még mindig a felejthetetlen együttlét spirituális üzenetén merengve. Az, hogy születésemtõl fogva, szellemi sérültkén érkeztem a világra és a román iskolának köszönhetõen anyanyelvi ismeretek nélküli flótásként sokáig lelki sérült is voltam, teljesen világos volt számomra, hiszen errõl szól az egész beavatási regényem. Sõt: nekem is van egy kis testi sérülésem, amit még az asztrológusi pályám kora-hajnalán szereztem egy karate-edzésen, ahol úgy eltörött a jobb kezem kicsi úja, hogy a doktorok két mûtéttel sem tudták az egymásra szaladt csontokat egymással szembe helyezni és ezért azok félig egymásra csúszva forrottak össze a hajlatban, amitõl nem tudom ezt az újamat behajlítani. A harmadik mûtétet már nem vállaltam, mondván, hogy ettõl én még jól tudok minden félét csinálni, egyáltalán nem zavar semmiben. Picit vékonyabb mint a másik, de mivel az összegyógyulása után megedzettem, sokkal erõsebb is. Ez viszont, az akkori szellemi körülmények között, amikor eltört a Merkúr-ujjam logikus volt, mivel én a racionálisabb csíki és Székelyudvarhelyi magyaroknak kezdtem un. metafizikai elõadásokat tartani magyar nyelven az Elta keretein belül, tehát az elsõ spirituális oktatóim „metafizikainak” nevezett, de valójában csak misztikus nézeteik szerint, és ez kibékíthetetlen konfliktusba került bennem a Hamvasi mûvekbõl elsajátított, és a mérnöki végzettségem által igényelt racionalitással. Vagyis, logikus, hogy akkor a Merkúr- újamnak nyomósan meg kellett sérülnie, mivel mind a lelkemben, mind a szellememben erõs konfliktusok dúltak a számomra már akkor világosan áltatónak és ámítónak minõsült, Eltás misztikus tanoknak a hirdetési kényszere és a racionális meggyõzõdésem, mérnöki tudásomra alapuló, végsõ-igazságkutató alapállásom között.
     Ezzel a kisújnyi sérültségemmel tehát, nem lehetett kielégítõ magyarázatot találni a sorsüzenet megfejtéséhez. Azzal viszont igen, ami 11 éve komolyabban is kezdett gyötörni: A Medárda születése után annyira begörcsölt a jobb oldali hosszú hátizmom, amely valahonnan a lapocka alól (Vagy fentebbõl?) indul, és ha jól sejtem, lenyúlik a fenékizmokig, sõt: talán a combizmokig, hogy már akkor a felcser barátaim rendszeres masszírozására szorultam. Akkoriban annyit megfejtettem, hogy ez az inkább jobb oldali hátizom-kilazulási képtelenségem, az Oroszlán ASCENDENSEM ALATTT álló, Skorpió-Nap és Merkúr és Lilit, és Mars és Hold által is támadott Plútóm által jelzett, felnõtti tüzes személyiségem és a nem éppen könnyen megfejthetõ Isteni igazsággal való, szellemi és lelki konfliktusaim, a földi ésszel nehezen feldolgozható külsõ és belsõ – háborúzásaim miatt van. Mert, amikor több év múlva is, még mindig azt kellett tapasztalnom, hogy Emõke, a rengeteg pozitív bizonyíték (egészséges gyermekeink, könnyû megszülése, stb.) ellenére is, mindig csak a jövõje miatt aggódik és afelõl bizonytalankodik és kételkedik, és emiatt õ majd mindig rossz kedélyû, és ezzel, a rossz kedélye által jelzett sorsellenes agresszivitásából eredõ, önkéntelen negatív anyai finom-energiaáramoltatásával folytonosan megbetegíti a gyermekeket is, sõt: még az õ szellemi fejlõdése érdekében általam beszereltetett interneten is, inkább csak csettel és idegen férfiakkal fél-szerelmes levelezésekbe bocsátkozva, ellenem komplottál, bizony sokszor össze zavarodtam az Oroszláni – Nap-tudatomban (Ascendens) és hátulról támadva érezvén magamat, képtelen voltam ezt a bal agyfélteke által irányított Oroszláni izmomat kilazítani, olyannyira, hogy az idén már profi masszírozó segítségét kellett kérnem. Csak ennek a hatásaképpen, majd furcsa módon, a magyarországi (Pécsig nyúló) autózásaim hatására engedett ki ez az izom, de a szüntelen kifelé való figyelmet követelõ tábor-tartás miatti felelõsségérzet hatására újból begörcsölt, és éppen ennek a kilazításban szorgoskodtam - reménykedtem, amikor megjelent körülöttünk a sok sérült.
     És így, a szigetre napozónak hozott, kopott konyhai perzsaszõnyeg sima (alsó) részén, a hátamon fekve, és a magától kilazulni képtelen hátizmom középrészét (Rák zóna!) a szõnyegen átütõ apró föld-domborulatokhoz és fûcsomókhoz nyomogatva, ébredtem rá arra, hogy ez az izom, már évek óta, a kezdeti bénulási határon innen mûködik. Hogy tehát, nagyon kevés választ el évek óta attól, hogy magam is ténylegesen sérültté váljak, hiszen, ha az ön figyelõ, ön-értelmezõ spirituális éberségem hosszabban lankadna, és ez a fontos Oroszláni izmom egyszer csak elindulna a végleges begörcsölés útján, soha nem tudnám kiszedni abból! Lám, az újságíró ismerõsöm is, aki korábban még teniszezett is, annak érdekében, hogy a két évtizede jelentkezõ érszûkületét vissza fejlessze, mindössze elvakart két apró sebet a lábszárán és máris gangréna lett belõle, amit az orvosok nem tudtak kikezelni, és végül, az egyetlen megoldás a lábának a lábszárától történõ amputációja maradt! (Utólagos bejegyzés: egy fél évre a találkozásunk után, amikor én még arra koncentráltam, hogy sértettségemben ne gyûlöljem annyira meg az életem legfõbb megvalósítását, a négy gyermekes családunkat minden gyakorlati ok nélkül, csupán a várható szerelmi élmények reményében szétbontó volt-feleségemet, hogy attól elrákosodjak, vettem a hírét annak, hogy ez a diktatúrában sikeresnek számító, sõt: általam akkoriban irigylésre méltónak talált, luxus- életet folytató, újságíró meghalt.) - Hát persze, hogy még mindig sérült vagyok én is, hiszen sors-sértettnek érzem magam még mindig: éppen a múlt héten írtam egy levelet a helyi lap azon rovat-szerkesztõjének, amelyik megjelentetett a regényemrõl egy írást, hogy igen is, sértettnek érzem magam, amiért a 16 éves alkotói munkám után, csak arra értékelte az egészet, hogy megtudható lesz-e valamikor belõle, hogy igazi nevük szerint kik voltak azok a szekus besúgók és ügynökök, akikrõl a regény XI fejezetben írtam? Hogy igen is: sértettnek érzem magam amiért, nem csak hogy semmi lényegest nem írt és közölt a regényemrõl, azon a néhány soron kívül, amit egy általam korábban írt könyvtájékoztatóból (szinopszis) kimásolt, hanem még a regény tulajdonképpeni mondanivalójának, azt a pár sorsos ismertetését is elhanyagolhatónak vélte átvenni, amit beékeltem a besúgókra és ügynökökre feltett kérdésére adott válaszomba... .... – ... És akkor, ettõl a felismeréstõl, hogy én is sértettnek neveztem magam, az Oroszláni testrészemnek a földkupacok segítségével való masszírozgatása – nyomogatása közben, bevillant a MEGVILÁGOSODÁS, A KULCS, A SZELLEMI ÉRTELEM: ugyanaz folyik és az történik tehát velem ezen tûz-karma a szinten is, mint amit megírtam a Levegõ-karmáról szóló értekezésemben, amit ugyancsak a korábbi hét valamelyik napján fejeztem be. ADDIG KAPOM A KÖRNYEZETEMTÕL A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEKET, ADDIG SÉRTEGETNEK TEHÁT, végsõ soron többnyire teljesen akaratlanul és önkéntelenül – tudatlanul - is az emberek, amíg - Ha ugyancsak önkéntelenül és öntudatlanul is -, de én is sértettnek érzem és gondolom, vagy képzelem magam!
     Itt is, ez esetben is, ugyanarról a rendeltetés szerinti karmikus jelenségrõl és misztikusnak képzelt - Holott az egyetemes törvények szempontjából teljesen logikus. – sorsmechanizmusról van szó, mint amit leírtam a Levegõ-karma esetében: A külsõnek tûnõ, un. objektív valóság csak és csakis addig sérteget - De egyre elképesztõbb ütemben és súlyosságban! -, amíg teljesen rá nem ébredek arra, hogy nekem, akárcsak az egész emberiségnek, az, az egyik legfõbb életfeladatom, hogy az önreflexiómban (a magamról való gondolkozásomban, képzeletemben és érzetemben) a sértett állapot képzeteit és érzeteit feloldjam és megszüntessem! A tûz jegyek kapcsán, de különösen az Oroszlán kapcsán, sõt: még a Vízöntõ által megtestesített szellemiség kapcsán is, több alkalommal leírtam, hogy az életünk egyik spirituális célja, az univerzális öntudatnak a felépítése és kialakítása, és, hogy ezt lehetetlen csonka, illetve éretlen és érleletlen, vagy durva (túl exponált és mesterségesen fel fújt, tehát lehengerlõ, magától elragadtatott, agresszív, vagy éppenséggel visszahúzódó, tehát csonkán félénk) individuális öntudatra építeni. Hát most ki kell egészítenem, illetve el kell a tézist azzal mélyítenem, hogy sérült individuális tudatra, sérült öntudatra meg amúgy sem lehet univerzális léttudatot építeni! A cél tehát, a személyi tudatnak az összes lehetséges sértettségektõl (karmikus sértettségektõl és az élet során szerzettektõl – kapottaktól) való megszabadítása, megtisztítása.

   Sokszor van úgy az ember, hogy azt képzeli: ért és tud valamit, miközben valójában nem tudja és nem érti. Így voltam én azzal, az Egyiptomi Halottak könyvébõl származó allegóriával, ami szerint, a megvilágosodott halott emberek lelke, bizonyos túlvilági próbatételek és vizsgálatok (megmérettetések) után, egyszer csak ott találja magát Hórusz fõisten elõtt, ahol kiveszik az õk lélek-szívét és egy olyan mérleg egyik serpenyõjébe teszik, amelynek a másik serpenyõjében egy tollpihe áll. Amennyiben a szív lenyomja a tollpihét, az illetõ lélek nem juthat be a mennyországba. Tudni illik, úgy képzeltem, hogy én már tudom, hogy mi lehet az, ami a lélek - szívet súlyosabbá teheti a tollpihénél, de éppen ezért, még nem is tartottam magam alkalmasnak arra, hogy egyelõre ilyen megmérettetés elé tétessék az én lelkem, nem gondolyam elég mélyen bele ebbe a spirituális allegóriába. Úgy képzeltem, hogy ez a lélek-szív könnyülés csak akkor következhet be, amikor az életfeladataimat elvégeztem becsülettel, és már Rékát is, aki most még három és fél éves, ha nem is a felnõtté válás utolsó lépcsõjéig: 21 éves koráig, de minimum az érettségi elõtti idõszakáik elvezettem. Csak most értettem meg azt, hogy éppenséggel nevelhetnék még Réka után három gyermeket is, a szívem úgy is nehéz maradna, amennyiben nem sikerül minél hamarabb megszabadulnom mind a velem született sértettségtõl, mind attól a rengeteg sértettségi-érzettõl és képzettõl, ami éppen a Tûz-karmámnak (Hamis öntudati determinációmnak) köszönhetõen engem ért attól a naptól kezdve, amikor egyszerûen nem értettem, hogy Cornelia tanító néni, miért engem büntet, amikor ártatlannak tudtam magam, és miért azoknak a román osztálytársaimnak ad igazat, akikkel verekedni kezdtem, miután az iskola folyosóján, - Ahova ki voltunk csapva két, számomra érthetetlen nyelven megtartott óra között szünetelni -, kiverték a kezembõl az anyám által pakolt zsíros kenyeret.
    Abban a pillanatban, ahogy ezt ott, a földre terített kopott perzsaszõnyegen megértettem, eszembe jutott, hogy három évvel korábban, abban a szûk körû nyári táborban, amit a volt feleségem édesapjának a Hargita lábánál fekvõ vityillója udvarán tartottunk, Dénes Mária és Dénes Albert barátaink, elõadást tartottak az agy és a gondolkozás kifejlõdésérõl, valamint az emberi gondolkozás jellege és az emberi agy fiziológiai felépítésének az összefüggésérõl. Akkor, elõadás után, azt találtam mondani, a jelenlevõknek, hogy én szeretném megtalálni az agyamban azt a zónát, amelybõl azok a hibás impulzusok érkeznek a gerinc menti, hosszú hátizmomhoz, amitõl az képtelen az ellazulásra és a pihenésre, illetve amitõl ez az állandósult hibás kontrakció miatt, már a jobb oldali gerinccsigolyáim is, bizonyára el kezdték egymást szorongatni, ami tudvalevõleg a kezdete a gerincsérvnek. Akkor úgy gondoltam tehát, hogy amennyiben meg találnám azt, hogy a személyi tudatom hatására, az agyvelõmnek melyik „tájékáról” érkeznek a folyamatos görcsöt parancsoló hibás impulzusok a hátizmomba, arra rá meditálnék és azzal ki tudnám szedni az esetleg már el is kezdõdött hátgerinc-sérülési betegségbõl magamat. Sokat beszélgettünk és vitatkoztunk akkor arról, hogy ez lehetséges-e, illetve, hogy melyek lehetnek azok a téves Oroszláni reflexek, illetve a személyi mentalitásbeli és tudattalan képzeletbeli – létlátomásbeli - hibák, amelyek a gerinc menti Oroszlán – izmomat nem engedik kilazulni. Az igazi választ viszont akkor nem kaphattuk meg, hiszen az sem jutott még akkor eszünkbe, hogy az, az õs-ok, amely az Abszolútumt teremtésre kényszeríti, éppen az abszolútumnak a Lilith által elõidézett abszolút-sérült állapota, amit, az abszolút tudat, az anyagnak az információ-tükrözési és információ-tárolási képessége miatt lehetségessé váló, megváltás segítségével (A szétfaricskálódott abszolút elemeknek az egymásközti kiegyenlítése segítségével), kísérel meg folytonosan megszüntetni.       Következésképpen, amint sikerülne nekem is legalább bizonyos mértékben feloldani, meghaladni és esetleg meg is szüntetni a mélytudattalanom legmélyebb rétegeibe bevésõdött sértettségi, bántotti képzeteket, akkor, a baloldali hátizmom is újból képessé válna a kilazulásra. Sõt: esetleg a több mint két évtizedes párkapcsolati sérültségeim alatt tönkre ment, vagy esetleg már hiányzó izomszövetek is regenerálódhatnak.
– Hát ez még a jövõ zenéje, mondtam magamnak a tûz-karmás megvilágosodás perceiben. Egyelõre viszont, a legnagyobb aktuális életfeladatom, a családom ellátásának a biztosítása és a gyermekek gondozása – nevelése mellett, hátizmom mûködésétõl függetlenül is, a mélytudattalan képzeleti világomban megbúvó önérzeti sérüléseket, a gyermekkori, kamaszkori, fiatalkori és felnõttkori öntudati sértettségi képzeteimet kell nagyon – nagyon mély és nagyon intenzív meditációk segítségével, valamint a hétköznapi viselkedési minták figyelése és tudatos kijavítása segítségével feloszlatni. Akkoriban én, az életem egyik legboldogabb és szellemileg legbiztonságosabbnak tûnõ napjait éltem, és álmomban sem sejtettem, hogy az irányomban nagy szerelmet mutató (Megjátszó?) feleségem már a család szétrombolásának a tervét forgatja a fejében.
Amint mindezt így, aznap és másnap errõl az újabb felfedezésemrõl a naplómban írva és mind a részleteket, mind a lényegi jelentéseket tovább gondolva és az elgondoltak alapján a meditációimat gazdagítva, és persze, a feleségemmel és Dénes Alberttel is, akivel akkoriban gyakrabban találkoztunk, a témáról elbeszélgetve, tudatosítottam magamban, mindjárt harmadnap és negyednap, azt kellett észlelnem, hogy a környezõ világom már nem is akar többé sértegetni, illetve, hogy olyan helyzetekben, amelyekben korábban a különféle emberek egyértelmûen „a keményet” játszották velem szemben, teljes jóakarattal és elõlegezett bizalommal fordulnak felém és egyértelmûen a kreatív együttmûködési, illetve a segítési szándékukat jelzik. – Éppen úgy, mint amikor az Elta elsõ misztikus leckéinek a hatására, mind csak az általuk istenített misztikus és mágikus egyetemes szeretet-erejével „töltekezve” jártam és keltem a világban ... – Bizony, bizony, rég észevettem azt is, hogy ami után, egy - egy ilyen komoly karmikus problémámat sikerül magamban – elõbb az eszemmel: a rációmmal, majd az öntudatomban is - átvilágítanom, a nem szorosan a sorsomhoz tartozó külvilág sokkal hamarabb reagálja azt le pozitív módom, mint például a szervezetem, amely éveken át építgette magába az illetõ karmára jellemzõ negatív mentalitásoknak megfelelõ betegségeket.

   Az ember azt képzelné, hogy az un. objektív külvilág, amely a számunkra ugyancsak befolyásolhatatlannak látszó, un. objektív sors-mechanizmusai szerint járja az útját, sokkal késõbb reagál a mi belsõ változásainkra, mint a saját szervezetünk. Holott ez egyáltalán nem így van. Szinkronban történik az Egész! A külvilágnak sokkal könnyebb pozitívan, vagy amikor éppen a polaritás törvénye érvényesül sorselemeink között a leginkább: negatívan lereagálni egy – egy jelentõs belsõ tudati és képzeleti változásunkat, mint a sok éven keresztül rongálódó sejtjeinknek teljesen kicserélõdni. Valószínû, hogy a külvilágnak ezt a látható gyors reakcióját észlelvén, született meg az a misztikus közhely, miszerint amennyiben te egyetlen határozott (Késõbb nem visszavonandó, vagy visszavonható!) lépést teszel az Úristen felé, az tízet tesz meg az te irányodban. A baj csak az, hogy spirituális tudatlanságunkban és hibás tájékozottságunkban, illetve: karmikus befolyásoltságunkban, ezeket a pozitív Isteni lépéseket mi az esetek ötven százalékában negatívaknak érzékeljük. Persze, hogy én is negatív Sorsfordulatnak érzékeltem három héttel késõbb a titokban végzett önmegvalósítási (Szahadzsa) Joga gyakorlatoktól elragadtatott, majd megszállottá vált feleségem hirtelen történõ család-bontását, holott ez által, az épen erõsödõ félben levõ egészségem menekült meg a felettem való, rejtett uralkodási vágyát és misztikus csalási vágyát fel oldani képtelen feleségem által fenntartott folytonos finom-energia blokációtól. A tizenegy éve tartott spirituális hátba-támadástól.
    És persze, ezen a megfigyelésen alapulnak az un. agykontroll-sikerek is. Természetes ugyanis, hogy az agykontroll technikák segítségével történõ, konstruktív irányú képzelet – és gondolat átrendezésnek azonnal meg jön a pozitív visszahatása, még akkor is, ha ezek az átrendezések nagyon felszínesek, és a legtöbb alkalommal még csak meg sem érintik az illetõ személyek valós (gyakorlati) élet- és sorsfeladatainak a megismerését és mély-tudatosítását. De, mivel a civilizált emberiség legnagyobb része tûz- és levegõ-karmával rendelkezik (Fény és személyiség-ellenes, illetve maszkulinitás - ellenes anyai ági örökletes programmal rendelkezik.) elsõ sorban, az agykontrollozásnak sikerül ezt a külsõ ellenségképzetekre alapuló, férfiasan racionálisnak tûnõ, tudományos gondolkozást és képzelõdést valamelyest felpuhítania, és a probléma megoldások gondolatkörét, vagyis az illetõ személyek spirituális figyelmét, az ellenségeskedés és az ellenég-képzetek körébõl a spirituális megoldások irányába terelnie. Persze, a látható külsõ sikerek ellenére, ezzel lényegében még egyáltalán nem oldódik meg és nem oldódik fel egyetlen sorsmotívum sem. – Sõt: van amikor a sors még jobban összebonyolódik, hiszen természetes az is, hogy az agykontroll hallgatók a Lilithjük és a Sárkányfarkuk által jelzett karmikus késztetéseik szerint alkotják meg a boldogság- és a boldogulási képzeteiket, és azokat akarván materializálni – megvalósítani - az agykontroll-technikák segítségével, azonmód neki is fognak „megnyerni az életüket” eme tudományos mágiázás megváltónak látszó módszereivel. Holott mi nagyon jól tudjuk Hamvas Béla nyomán és a saját asztrológusi gyakorlatunkból, na meg családapai tapasztalatainkból is, hogy: „A nehézségeken nem az Isten könnyít, hanem az ördög.” (Szegény volt-feleségem is, úgy képzelte, hogy az õ lelkét hosszú éveken át gyötrõ családon kívüli szexuális-szerelmi élmény-szerzési vágyaitól majd a mennyeien kellemes érzéseket kiváltó joga gyakorlatok segítségével fog meg szabadulni, az önuralmat és áldozatot követelõ,  és bizony, egyáltalán nem kellemes, spirituális vezeklések: keresztényi auratisztítás helyett. – Hiszen az ismertetõ honlapjukon is az áll, hogy ezek a kellemes érzéseket keltõ gyakorlatok feleslegessé teszik a vezeklést és más keresztény öntisztítási gyakorlatot.) Minimális agykontrollozó személynek jut eszébe azt programozni pl., hogy kapjon elég lelkierõt ahhoz, hogy a családalapítás életfeladatát, amely helyett tíz vagy tizenöt éven át személyidegen sikereket vadászott (Sok pénzt hozó mesterség, vagy diploma, karrier, fitt-állapot, különlakás, álomautó, és ezekhez illõ szerelmi társat is, persze.), végre teljes mell- és váll- szélességgel felvállalja. Hát nem! - Egészen biztos, hogy ahelyett újabb és újabb külsõ sikerek elérését programozza az agykontrolosok nagy többsége.
    Holott, ugyancsak az asztrológusi tapasztalat szerint, a tûz karma (Általában Oroszlán és Nyilas témák)- és levegõ (Általában Ikrek és Vízöntõ) karma mellett - legalább is magyar nyelvterületen - , a leggyakoribb a Vízkarma, és azon belül, is a leginkább az un. Rák-karma. Vagyis, a magzat-ellenes és gyermek- és családellenes anyai ági karmikus program a leggyakoribb a magyar nyelven gondolkozó személyek körében. És ez valahol logikus is, hiszen a magyarság a legrohamosabban és a legtragikusabban fogyó nemzet az un. nyugati kultúrkör hagyományos értelemben vett (Mivel az észak-amerikai pl. nem az) nemzetei között. És az is logikus, hogy miért: ugyancsak ezen a kultúrzónán belül, nem létezik a magyarnál sértettebb nemzet. Hát nem csak Trianon miatt! Már a jóval Trianonhoz kötõdõ, abszurdnál abszurdabb (A tragédia határát meghaladó) események elõtt keletkezett himnuszában is, a magyar ember protekcióért esedezik istenhez, hogy nyújtson föléje védõ kart, ha õ küzd a (külsõ) ellenséggel! És azt mondja ebben a himnikus képzeletében a magyar ember saját magának, hogy megszolgálta már a múltat és a jövendõt, ami kész metafizikai nonszensz. (Szamárság!) Vagyis, ez a jellegzetesen ellenséges magyar „sors-képzet” teljesen, de teljesen ellentmond a személyes tapasztalás és egyéni külsõ és belsõ munkálkodás útján történõ egyéni megváltódási képességek megszerzési szükségességének.
    Nehogy azt képzeld kedves olvasóm, hogy ez vicc, vagy vagánykodó, un. poszt modern szociál-liberalista nemzetellenes ironizálgatás! Egyáltalán nem az, mert még azok a jobb oldali magyarok is, ha a szövegnek megfelelõ szomorúsággal is, vagy éppenséggel dacosan eléneklik szilveszterenként, vagy március 15-i ünnepélyes hangulatban ezt a himnuszt, teljesen ártatlanul, de végeredményben keményen fenntartják és a szó szoros értelmében be idézik az életükben ama balsorsnak a képzetét, amely õket ûzi nem csak képzeletben, és amelyrõl oly meghatódott átéléssel énekelnek. És még csak az sem az igazi baj, hogy már csak ezzel a himnusz-énekléssel is folyamatosan beidézett balsorssal telt életben, a szociális segélyekbõl élõ magyar cigányokon kívül, csak a vallásos örülteknek és a misztikus zavarodottaknak támad kedve, a „maximális magyar standardot képezõ” két utódnál többet gondozni és nevelni. Hagyjuk a steril értelmiségieknek a szociológiát, mert, akárcsak a pszichológia, az sem oldott meg eddig még semmi lényegeset. A baj az, hogy a sértettségi (Tûz) karma által vezérelt lélek, képtelen az igazi odaadásra, az osztódásra. Pontosabban: a baj az, hogy a sértettségi karma által vezérelt lélek, egy olyan parányi szellemi szikrából táplálkozik, az abszolútumnak egy olyan infinitezimálisan kis szilánkjából, amely éppen csak, hogy pislákol, és eleve nem érti Jézus azon aforizmáját, ami szerint, „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van, annak adatik.” Nem érti, azt, amit a külvárosi sportklub edzõk is értenek, miszerint minél többet adsz magadból, annál többet kapsz vissza helyette.
Gyermekkorában hittanra nem járó, akkoriban éppen érettségizõ, tûz karmás barátom kérdezte tizenhét évvel ezelõtt, hogy nincs-e baj a Jézusi mondat logikájával? Elmagyaráztam, hogy miért nincs. Látszatra – az eszével! – megértette. A jelenben évek óta együtt él a gyönyörû élettársával. – De még mindig gyermek nélkül...

Nem is tudom, hogy egyáltalán láttam-e már tûz-karmás személyi horoszkópot, jellegzetesen vízkarma – tehát áldozati karma – nélkül? Ezeknek az embereknek a nagy része, csak végsõ kétségbeesésükben képesek az áldozatra. Esetleg hamis áldozatokat hoznak folytonosan. (Pl. agyon dolgozza magát a divatos, de mélyen természetellenes életvitelének, vagy éppen az egyéni rögeszméinek a feláldozása helyett.) A legtöbb tûz-karmás (magyar!) nõ például meggyõzõdéses szingli-hívõ, még ha nem is vallja ezt be nyíltan, és akkor is, ha egy vagy maximum két gyermeke van. Sõt: a feleségem, elsõ „ártatlan” viccei a szingliség humoros megengedésérõl szóltak, miután el hagyott minket. Amennyiben az illetõ hölgy egy, ne adj Isten: két gyermekes anya, akkor majdnem száz százalékos, hogy azt, vagy azokat egyedül neveli („természetesen”!), mivelhogy rég elvált, és abból az egyetlen házasságból is, úgy megtanulta a férfi-leckét (Annyira meggyûlölte a benne levõ sérült férfinak engedelmeskedni nem akaró külsõ férfit: a férjét.), hogy egy életre elege lett belõle. - Nehogy azt képzelje valaki, hogy ezeket a sorokat, erkölcscsõszi magasságból, cinikusan írom. A múlt nyáron, amikor a jelenségre felfigyeltem, egyfolytában majdnem kizárólagosan csak harmincöt - negyven év körüli, egy gyermekes, Oroszlán karmával rendelkezõ nõk számára készítettem horoszkópot, és a sors áldásának tekintem, hogy két, a húszas éveiben járó hölgy számára is feltárhattam a személyi sors-programokat, mert azoknak azóta már kisbabája van. Lényegében viszont, okom sem lenne, még az iróniára sem, mert azok a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó Tûz-karmás hölgyek, akik hozzám fordulnak segítségért, a legnyíltabb jóhiszemûséggel és õszinte feltárulkozással mesélik el, egy – egy számukra kétségbe ejtõnek bizonyult látogatásukat olyan volt barátnõiknél, vagy osztálytársuknál, akiknek éppen gyermeke született. Segítségemben reménykedõ, õszinte jóhiszemûséggel mesélik el azokat a számukra „megrázó” élményt nyújtó pillanatokat, amikor szemtõl szembe találkoznak azzal a lehetõséggel, hogy potenciális anyaként, mihelyt a nõi sorsuknak ez a része beteljesedik, többé már nem róluk fog szólni a fáma, nem õk lesznek a család, vagy a barátok figyelmének a központjában, hanem a gyermekük! Azt, hogy nem õk lesznek fontossági sorrendben az elsõk, nem hogy a szerelmük - férjük, vagy mások, de még a maguk számára sem és ezt tragédiaként élik meg! Õk mondják – írják le õszintén, hogy ez a gondolat (A gyermek számára átadni az ismerõsök érdekelõdési fókusz pontját az élet-színpadon.) számukra egyenesen és egyszerûen iszonyatos. És felfoghatatlan és elfogadhatatlan. – Nem túlzok! Bárkinek meg tudom mutatni név nélkül ezeket a leveleket.
    Ami óta csak tudom magam, az én anyám is fennen hirdette azoknak az ismerõsöknek, akik bíztatták, hogy szerezzen nekem egy apát, hogy neki aztán elege volt a férfibõl egy egész életre. Aztán férjhez ment egy Oroszlán jegyû, erõsen sánta emberhez, aki titokban Adolf Hitlernek és a német faj felsõbbrendûségének volt a híve. Kemény, mindig fõnöki beosztásban dolgozó, nagy eszû férfi ember volt a mostoha apám, akinek nem tudom, hogy megköszönhetem-e azt, hogy nem hagyta az anyám kényeztetõ nevelését érvényesülni, mondván, hogy nem lesz jó a fiú gyermeknek ha nyápiccá nevelik, de ugyankkor a puszta létével is, rettegésben tartotta a lelkemet, mindaddig, amíg huszonnégy éves koromban, kétségbeesésemben úgy állon nem ütöttem, hogy neki hanyatlott a konyhaszekrénynek. Amikor végre megértette, hogy lejárt az ideje, mert többé nem terrorizálhat egyikünket sem a fizikai fölényével, meglepõen lecsendesedett. Én meg kimentem az akkor még le nem bontott házunk belsõ udvarára nézõ fa-tornáncra és attól, hogy a hirtelen elõállt szükséghelyzetben az anyám által belém nevelt gyávaságomat le gyõzve, éppen az õ testi épsége megvédése érdekében harcolnom kellett, a korláton át hajolva, húsz pecig hánytam (rókáztam). De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem csak én, de ez, az erõs akaratú férfi sem volt képes az anyámat rávenni arra, hogy a fogamzásgátlási trükkjeit tegye félre és foganjon és szüljön az életbe legalább még egy gyermeket. Így maradtam egyke.
    Ritkán, de mindennek az szöges ellentéte is létre jöhet, amikor a tûzkarma, erõs vízkarmával, de különösen Halak jellegû karmával párosulva, a teljes önfeladást, a folytonos és személytelen áldozati állapotot, a mazochista mártírkodást eredményezi, amely késztetés a nõk esetében azzal is járhat, hogy egymás után szülik ugyan a gyermekeket, de mindenféle elvárást (magatartást) és igényességet nélkülözve a nevelés minõségét illetõen. Sõt: néha a gondozást illetõen is! Ilyenkor kész blaszfémia gyermekáldásról beszélni, mivel a magukat egyenesen a gyermekek szolgájának (Olyannal is találkoztam, hogy: barátjának...) tekintõ érzelgõs szülõket már kora kamaszkorúkban, éppen hogy le nem köpõ gyermekek, valóságos pszichológiai terrornak és tortúrának vetik alá az áldozati állapotban mártirkodva kéjelgõ szülõket. Sõt, még az is elõfordul, hogy testi tettlegességig elmenõen, megadják a „szegény áldozatkész szülõknek”, amit egy ilyen ostoba és felelõtlen nevelés után, az isteni igazság szerint (A fejlõdés és az abszolútum törvénye szerint), végül is megérdemelnek... Ezeknek a személyeknek, az egoisták ellentéteként, semmiféle érzékük nincs a határokhoz, az arányokhoz, vagyis a tényleges felelõsséghez és a szellemi hierarchiához. Ezek jó embernek képzelik magukat, amiért hagyják, hogy, nem csak a minõségtelenül szaporodó gyermekeik, de mindenki, aki csak teheti, õket kisemmizze, kizsákmányolja és folyamatosan megalázza. Az Isteni igazság, a fejlõdés, a Polaritás és a Kiegyenlítõdés egyetemes törvényei alapján viszont, egyik véglet sem jobb, vagy értékesebb a másiknál. És ennek a bizonyítéka az, hogy mindkét fajta mentalitás, ugyanazokat a betegségeket eredményezi. (A fentebb említett Oroszláni betegségek mellett, amelyekhez még az arcüreggyulladási is társul, a vérnyomás és a vérképlet elváltozásainak a gondjait, valamint a szokásos migréntõl, az elviselhetetlen fejfájást, a fejsérüléseket és a gyakori hûléseket a Kos-karma esetében, valamint a szemgyengüléstõl, a hályogosodáson át a máj- csípõ és combproblémákat a Nyilas karma esetében.)  
    És az is még hagyján, hogy nem a víz, vagy a kimondottan Rák elemekkel keveredõ tûz karmások számára találták fel azt a székely mondást, miszerint „egy gyermek nem gyermek, két gyermek is alig gyermek, három gyerek az már kezd gyermek lenni.” mivel, náluk a persze, számukra „megfelelõ” partner (élettárs, férj, feleség) megtalálásának, bocsánat: az õ általuk történõ kiválasztásának a kérdése, vagyis az eleve kudarcra ítélt partneri és házassági viszonyok „problémája” ennél sokkal, de sokkal fontosabb. (Ezért, manapság a tûz-karmás nõk általában el sem érkeznek az egy-e – avagy kettõ gyermek kérdéséig.) Horoszkóp rendelõként nekik teljesen logikus, hogy õk 35 – 38 évesen is, még mindig a „nekik megfelelõ” partnert keresik, és csupán a körmükre égõ gyertya és a fogyó idõ miatti kétségbeesésükben léptek túl azon a tüzes gõgjükön, hogy az asztrológuson keresztül a sorstól megkérdezzék azt, hogy már mikor szándékszik belépni az életükben az, az õk „tiszta” lelki hívásának valamiért makacsul ellenálló, számukra rendelt nõ, vagy férfi....  – Miután persze, nem bizonyult eléggé „tisztának” a korábbi három – négy – tíz, vagy tizenöt szeretõ, férj, vagy élettárs. -, és buta értetlenkedésnek és kekeckedésnek veszik, azt, amikor megkísérlem elmagyarázni, hogy olyan „tiszta”, vagyis általuk kezelhetõ, de õket mindenáron boldoggá tenni akaró férfi, vagy nõ, aki az õk karmikus partner- alárendelõi késztetéseiket tûrné, nem létezik a valóságban, mert nincs is ahogy létezzen.
     Kezdve attól, hogy mindenkinek van Lilithje és Sárkányfarka és negatív fényszöge a horoszkópban, és végezve azzal, hogy nem csak az õk („megfelelõen”!) ideális partnerre vonatkozó képzeteik természetellenesek, hanem éppenséggel még a más fõ-karmával rendelkezõ személyek képzetei sem. Vagyis: még azoknak a személyeknek is, az ide vonatkozó elképzelései is irreálisak, akik nem is, az elsõsorban a saját személyiségi problémáiknak a rendezési rendeltetés-programjával születtek a világra mint õk.
Ami elõtt az önhitt tûz-karmások az asztrológushoz kerülnek, ki kell még derüljön számukra, illetve el kell még fogadják a tényt, hogy nem mindenben tudnak gyõzni. – A házasságban sem... Ez rendszerint óriásira felfújt személyiségüknek, illetve a tüzes szülõk nagy mellényû személyiségének megfelelõ csindarattával megrendezett (esküvõ...) házasság kötés utáni második, vagy harmadik évben zátonyra futó együttlétet követõ sorozatos kudarcok után történik meg, amelyekben persze, mindig a másik fél volt a hibás rendszerint, illetve, a kívülrõl és felülrõl jött a kibírhatatlan nehézség és persze, a részükrõl teljesen ártatlanul rájuk szakadó, objektív erõ: a misztikus nagy házasságon kívüli szerelem. Egyszerûen ki van zárva az manapság, amikor ezer válási ürügy és hamis ok minden ügyvédi iroda padlóján megtalálható, hogy személyi önismeret, illetve a horoszkóp által feltárt karmikus meghatározódás és sorsprogram-ismeret nélkül, a tûz karmás személyek alkalmasak legyenek egy – egy hosszú távú viszonyra. Arról nem is beszélve, hogy állhatatos családapai vagy családanyai szerepre! Hogy miért? - Azért mert az õk mélytudattalan világa számára az imádott szerelmes társ is legyõzendõ, ellenség, jobb esetben, ellenfél: az õ fényességes személyiségét potenciálisan beárnyékoló konkurencia, akit vagy mint ellenséget, vagy mint ellenfelet, de mindenképpen le kell gyõzni. Vagy õ gyõz, vagy a partner. - Ha a férfi az erõsebb fél, akkor a feleség vagy megszökik, vagy a világ elõtt hûséges csinibaba, miközben otthon, alázatos szolgája lesz, de soha nem lehet a férfit méltóan kiegészítõ, vele egységesülõ partnere. Ha a nõ az erõsebb fél, akkor, ha nem kényszeríti válásra a férjet, elõbb, vagy utóbb, de menthetetlenül papucshõst farag belõle.
    És amennyiben a tûz-karmás személy partnere, a tûz karmának a fent le írt kevésbé dicsõséges oldalának – Tehát, a vissza húzódásnak, a félénk gyávaságnak, az akarat- és személyi érvényesítési képtelenségnek - a változatát testesíti meg (És a rezonancia törvénye alapján, csak ezek a változatok lehetségesek), vagyis, ha eleve harcra képtelen, akkor még rosszabb a helyzet. Akkor egyenesen unalmas lesz a kapcsolat s a partneri viszony, amihez aztán a tûz karmának az elnyomó változatát öröklõ személyek, minden ürügyet meg kell keressenek, ahhoz, hogy felszámolhassák. Hiszen egy ilyen gerinctelen „kapcarongy”, hogyan közvetíthetné az õk kiválóságát, rendkívüliségét, fényességét?
Mondom, kívülállónak (kevésbé sérültnek) nevetséges és erkölcsileg elitélendõnek tûnik ez a pszichológia kutatási területén és hatáskörén kívül rekedõ, mélyen rejtett karmikus tudati és személyiségi probléma, de azok számára, akik vele születtek, nagyon is komoly – Gondoljunk csak bele: az összes szívprobléma és hátgerinc (és lapocka-) és minden hátfájdalom - probléma, a szívritmus zavaroktól és szívideg rendellenességektõl, majd a szívinfarktustól a gerincsérvekig és a végzetes gerinctörésekig ész az arc- és homloküreg gyulladásokig, mind a fent leírt, veleszületett téves mentalitásra, illetve az anyáknak az önérzetére vonatkozó mélytudattalan feszültségeire és zavaraira utalnak. És e bajok valamelyikével a világra született gyermekek állapota, mind az édesanyának a foganás idõszakában átélt, de a külvilág elõtt rejtett, maximálisan sérült öntudatára utal, és még annál is nehezebben meghaladható gyakorlati és elméleti (teoretikus: Isten-látási) életfeladatokat jelent. És persze, nem mindig csak Rák, illetve víz-karmával jár együtt a tûz karma, hanem majdnem ugyanannyi esetben, levegõ, vagy éppenséggel föld-karmával is. Elsõ esetben a csavarosan misztikus és a humanista-liberális feminista eszméket szülõ materiális – tudományos (pszichológiai) elméletek tárháza kimeríthetetlen arra vonatkozóan, hogy miért szükségszerû a tûz karmásoknak az egójukat túltengetve, mindenki, akit csak lehet és hagyja magát letiporni, illetve, magukat a jelentéktelenség szobrának beállítva, még akkor sem harcolni, amikor valakik a családi házat veszik el a saját és a gyermekei feje felül fedelestõl! – Az egyik Kos- és Oroszlán-karmával rendelkezõ rendelõmre, nem csak hogy késsel, hanem írd és mond, karddal (sic!) is rátámadt a volt felesége, majd úgy el vált tõle, hogy mind a két (a férfi szüleitõl öröklött) házat magával vitte...
     Második esetben (Föld karmával párosultan), a végtelen külvilági ürügyekkel és határtalan objektív körülmények leírásával találkozunk, amelyek mind azt hivatottak magyarázni, hogy a tûz-karmások miért kell állandóan veszekedjenek, vagy sértõdötten és „súlyosan” hallgassanak sõt: néha kegyetlenkedjenek, és a puszta testi épségük megvédése érdekében mindenféle pszichikai, vagy fizikai terror-veszélyt jelzõ védelmi körülményt és állapotot létrehozzanak. Illetve, arra, hogy miért is nem nyithatják ki az életben egyszer is a szájukat a saját személyük, vagy legalább a családjuk érdekeinek a védelmében? – Higgye el nekem az olvasó, hogy az utóbbi, még az elõbbinél is rettenetesebb, ti., az, az állapot, amikor az egyik családtag ennek a folytonos külvilággal szembeni mamlaszkodásnak (balekségnek) az elviselõje.

Lám, nekem is, ennyi év karatézás és ennyi év horoszkópértelmezés után, még mindig nehéz elkapni az arányos viselkedést, és képes voltam Budapesten menekülõre fogni a dolgot, amikor egy kölcsönkért autót vezetõ tizenkilenc éves suhanc behúzott a Ladám elé, megállt bal felõl és integetett a volán mögül, hogy száljak ki egy kis baléra. – Fél kezemmel, vagy fél lábammal elintézhettem volna, de én mégis fölényesen tovább hajtottam, a visszapillantó tükörben észlelve bosszúsan, hogy a nyílván, nálam is jobban sérült karmikus tudattal rendelkezõ fiatal gyerek üldözõbe vett. Nem is hagyta abba, amíg én a belsõ visszapillantó tükör alatt megvillanó piros stop-lámpa fény hatására hirtelen nem fékeztem, amire a vezetésben gyakorlatlan fiatalember, aki engem figyelt és nem a stoplámpát, úgy belém hajtott, hogy két hónapig jártam itthon a biztosítóhoz, amíg az autómon esett kárt kifizette a Hungaria – Alliance. – Tudomásul kellett vennem végre valahára, és lehetõleg egész életemre, hogy nem lehet az öntudatnak az arányos kifejlõdését szolgáló, sorsprovokációk elõl elmenekülni. Illetve, lehet, de a hosszú távú következmények drasztikusabbak lesznek, mint a provokáció idõpontjában felvállalandó kis harc. Jézus azt tanácsolja a tûz-karmásoknak, hogy: „Amennyiben azt kéri valaki tõled, hogy menny el vele egy mérföldre, te menny el kettõt.” Figyelem! Nem azt tanácsolja, hogy menny el vele heted hét országon túl, hanem azt, hogy menny vele tovább, mint ameddig õ eredetileg kéri, annak érdekében, hogy útközben teljesen – tehát kauzálisan! - kideríthesd: miért is volt szükséged erre a kényszer-sétára, vagy ügetõre. És így van ez a kényelmes humanista tudatukat, illetve a sérült öntudatunkat zavaró, harcra való felszólítások esetében is.

Fel hívnám az olvasó figyelmét arra, hogy a fenti provokáció - változatok leírásakor nem un. semleges és objektív megfigyelõként dolgoztam, hanem nagy mértékben a régi ön-magamról, a karmikus magomról is írtam. A személyes megtapasztalás és átélés, a személyi megismerés ugyanis nagyon lényeges a tûzkarma – a személyi öntudat kialakulása esetében. És úgy érzem, hogy még rengeteget írhatnék, de az élet nem csak elméletbõl, hanem gyakorlatból is áll. Fõként, ha az én a Víz karmám és Levegõ –karmám szerinti tudattalan meghatározódásaim miatt, jól tönkretettem az emésztési rendszeremet, rá húzva még a Skorpió meghatározottságaimmal egészen a végbélnyílás helytelen mûködéséig – az aranyérig – majd a lényeget felismerve, a gyógyuló félben levõ betegségeim mellé nagy családot alapítottam egy olyan feleséggel, aki nem csak a Tûz-karmámban, hanem majdnem mindenben, még a Mérleg-Lilithem által jelzett szerelmi – szexuális karmámban is az ellentétem. - Neki ugyanis, nincs a horoszkópjából kiolvasható, Szerelmi – szexuális kiegyenlítõdési karmája, miközben az ide vonatkozó, néha velem is közölt álmai és a férfiak társaságában idõnként észlelhetõ elpirulásai, azt jelzik, hogy motoszkál benne egy olyan kisördög, amely a családot veszélyezteti.      Egy dolog viszont egészen komolyan kiderült számomra az utóbbi napokban: a legnehezebb alkímiai mûvelet éppen a személy öntudat átalakításához, a nyers individuális öntudatnak az arany – arányos öntudattá változtatásához kapcsolódik: az un SUBLIMATIO. – Nagyon szubtilis kérdésekrõl van itt szó tehát, amelyeknek a belsõ felismeréséhez igen nagy fegyelemre és éberségre van szüksége a megváltás – megváltódás útján járni szándékozó személynek. Hiába, hogy a kívülállónak könnyû dolga van a tûz karmás személy erkölcsi problémáinak a megítélésével szemben, mert éppen arról szól ez a karma, hogy a megtestesítõjének (Engedékeny nõi kifejezéssel: áldozatának) éppen hogy a legnehezebb dolgai közé tartozik a saját, vele született tüzes bajainak, személyiségi problémáinak az észrevétele, megnevezése, fel- és beismerése, és a beismerést – a magunkra vételt – követõ lelki aktus után, a hibák gyakorlati kiigazítása (kiégetése)! Ezért mondja Jézus, hogy ne ítélkezz mások fölött, illetve, hogy ne keresd mások szemében a szálkát, mert amikor ezzel foglalkozol, egészen biztos, hogy egy nagy gerenda lóg ki a te szemedbõl is. És ha az alkímiánál tartunk, vegyük észre azt is, hogy mily csodálatosan szól hozzánk az anyanyelvünk ebben a kérdésben is. Egészen biztos vagyok abban ugyanis, hogy nem véletlen az aranyos szavunknak az arányos fogalmunkkal való mély hangzási rokonsága! A Szaturnusz által képviselt felelõsségtudat és önmérséklet – ön fékezési képesség! – nélkül, lehetetlen az arany öntudat alkímiai kialakítása.

Csíkszeredai hegyalja: Szécsen, 2OO9 augusztus vége.

*                   *                      *                       *                     *                    *                   * UI.
    Ez volt tehát még a Szûz havának az elején és amikor ezt az utóiratot ide beékelem, a Skorpióban járunk. Óriási a különbség van a nyári spirituális teljesség-érzetem és a mostani, valljuk be õszintén: megtört lelki állapotom között, amikor az életem legerõsebb sértettségét igyekszem, próbálom valamiképpen kiheverni és feloldani. Az utóbbi hetekben, eddig soha nem tapasztalt karmikus lelki, szellemi és spirituális mélységekbe voltam ugyanis kénytelen a Skorpiói csápjaimat benyújtani, annak következtében, hogy a feleségem, minden probléma- jelzés nélkül, hirtelen elhagyta és ezzel ketté osztotta a családot, és arra kellett elsõsorban spirituális és racionális erõfeszítéseket tennem, hogy egyáltalán megértsem azt, hogy valójában mit is tett a feleségem, hogy mibe kerültem bele most, az én gondozásomban levõ gyermekekkel, akiknek töretlenül és zavartalanul kell biztosítanom, nem csak a biztonság és folytonossági tudatot, hanem az ugyancsak zavartalan iskolába-járási lehetõséget is. Valamiképpen meg kellett értenem, hogy miért követte el a volt feleségem, nem csak velem, hanem végsõ soron, elsõsorban önmagával szemben is, azt a sok – sok titkos és alattomos csalást és árulást, az a nõ, akivel hosszú nappalokon és éjszakákon át szerelmeskedve, nemzettük a gyermekeinket? Hogy miért kellett elkövetnie az Oroszlán jegyében született és az Oroszlán - Napjára ráragadt Holdjával, elsõsorban önmagával, de velem szemben is, azt amit soha nem képzeltem volna, hogy bárki is az én környezetemben – családomban valaha is elkövethet. És most, e rehabilitációs idõszakban, nem tehetek egyebet, mint megköszönni az égiektõl (Isteni mag – önmagamtól, felettes én-emtõl?) azt, hogy a családi tragédia elõtt megismerhettem és megérthettem azt, amit a világon elõttem senki meg nem értett: a Tûz-karma metafizikai lényegét és eredetét. Megköszönni a tüzes sorserõknek, hogy ide, ebbe a szellemi regenerációt követõ testi regenerációra kész, immár minden szempontból nyugodtabb lelki állapotba, ha átmenetileg is, de átvezettek. E spirituális megvilágosodást követõ, részletes tûz-megismerésnek köszönhetõen ugyanis, megõrizhettem legalább a lelki és a testi egyensúlyomat, ami ezekben a hetekben életfontosságú volt. Errõl tehát  azt el tudom mondani, hogy a rengeteg, hirtelenül rám zúduló feladat miatt, csak most, novemberben jutottam oda, hogy a gyermekekkel lebontsuk és elégessük, a szeptember 6-ikán este magára hagyott, és azóta a Hargita lábánál fújdogáló paszátszelek és a városban alig érezhetõ csíki kisviharok által szétszaggatott családi sátrunkat. Mivel viszont jó meleg volt kipróbáltam, hogy milyen lehet a Hideg-patak által nem rég újra feltöltött halastói víz. - Kitûnõ! Úszni persze, azért most nem úsztam benne (Majd kora-tavasszal), de elõbb óvatosan magamat bemártva, utóbb már a partról szöktem nagy fotelos bombákat a csecsemõ mirigyem fölötti mellkasi homorulatomig érõ hideg vízbe. De az orvul-elhagyás miatti tudati sérülésem megszüntetéséhez és az öntudati integrációnak egy, a korábbihoz képest sokkal magasabb szintû és biztosabb megszerzéséhez nem tudom, hogy mennyi idõnek kell még eltelnie. A megismerési folyamat hiányzó részeit és a szakadás drámája által elindított, remélhetõleg a teljes újjászületésemet célzó további megvilágosodások eredményét, a Víz-karmáról és a Föld-karmáról szóló tanulmányomban írom meg a következõ hetekben.
    
*                      *                     *                          *                              *                         *   UI. 2   2O1O szeptember 19.                 ... És óriási különbség van az egy évvel korábban átélt öntudati-trauma utáni és a mostani lelki és spirituális állapotom között. Sértettségi állapotomból kifolyólag, annyira haragudtam hetekig, sõt: hónapokig is, tudattalan érzés- és gondolati világom szintjén a volt feleségemre, hogy annak érdekében, hogy ne emeljem magasabb szintre a spontán haragomat és az új, számomra sokáig elfogadhatatlan csonka - családi állapotunk miatti neheztelésemet, illetve a volt feleségemhez ítélt gyermekeimmel szembeni felelõsség-fosztottságommal szembeni spontán ellenérzéseimet, kénytelen voltam lemondani a meditációkról, és mindig csak a napi, vagy másnapi gyakorlati apai – szülõi feladataimra, illetve a személyi horoszkópok minél jobb elkészítésére és a tanulmányok megírására összpontosítani. Ezzel sikerült ugyan elkerülni az így létrejöttnél „szégyenteljesebb” hasadást és újabb, esetleg gazdasági jellegû családi drámákat, illetve elérni azt, hogy nehezebb sorskörülményeket ne idézzek be az életünkbe, de a bizonyos mértéken felül feloldani már nem tudott, idõszakos személy-ellenes (Volt feleség - ellenes ) és a sors-ellenes (Isten-ellenes) neheztelések miatt, természetesen a hûléses betegségek csak el - el kaptak a tél folyamán. Mivel csak kimondottan, az idõnként nyílt haragvásokig is eljutó nehezteléseimmel nem tudtam elbánni - És azok is csak olyankor lettek úrrá fölöttem, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy az egyes nõ nemû ismerõseim, de különösen a nõ nemû hivatalnokok, nem hogy semleges álláspontot vesznek fel az ügyben, de egyesek még célozgatnak is arra, hogy esetleg mégis csak én követtem el valami olyasmit, ami miatt a volt feleségemnek annyira elege lett belõlem, hogy még a hozzám ítélt gyermekeit is elhagyta, sõt: akkor még különösebben, amikor Emõ szemmel is jól látható jelét adta annak, hogy mennyire nem érdeklik, nem csak a nálam levõ gyermekeknek a lelki, vagy a testi egészsége, de az õ gondozásában levõket is hüllõi közömbösséggel elhanyagolja, és végeredményben meg akar szabadulni azoktól is. -, de maximálisan igyekeztem el nem követni semmi féle felelõtlenkedést és természetesen semmiféle csalásnak, vagy öncsalásnak a luxusát nem engedtem meg magamnak, négy hónappal a tragédia után, megláthattam a sorsom kegyelmét is, egy olyan, kiemelten és többszörösen tûz karmával, de ugyanakkor erõs tûz-karma legyõzési potencialitást is biztosító Oroszlán-Ascendenssel is rendelkezõ, és maximális gerincességre törekvõ és ráadásul gyönyörû-szép, értelmes, és Emõnél is fiatalabb lelki társban, akit a gyermekek is, erõsen és hamar megszerettek, annak ellenére, hogy õ sem kényezteti õket és nem udvarol nekik, akárcsak én. Azon, hogy leírjam-e azt is e tanulmányba, hogy Viola Emõnél is fiatalabb, sokat gondolkoztam, nehogy éppen a tûzkarma legyõzési képtelenségemre utaló, hiusági jelnek vegye ezt valaki, de azért döntöttem úgy, hogy ezt a fizikai „valóság-elemet” is leírom, mert érdekes módon, egy héttel a Viola megérkezése elõtt, karácsonykor Emõ, nem tudni miféle spirituális indíttatásra – sugallatra - még azzal próbálkozott, hogy ezen a szinten növelje bennem, illetve, hogy próbára tegye bennem a spirituális öntudat kérdését: Azt írta az én portálomra feltett „karácsonyi ajándékába”, hogy számára egyenesen kötelezõ volt elhagyni egy olyan totyakos vénembert mint én. És lám csak: a nála sokkal szebb és fiatalabb Viola nem talált magához méltatlannak... – Szóval, mindenki csak ilyen lelki társat kapjon! Legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni, hogy létezik egy ilyen szép és értelmes nõ, aki képes engem a két, sõt: idõközben háromra nõtt, általam gondozott és nevelt gyermekkel annyira megszeretni, hogy az otthoni kényelmes életét ott hagyja, még egyszer mondom: „csak” azért, hogy velem és a gyermekeinkkel együtt élhessen. És ha netalán tán, valamiféle csoda folytán létezne is ilyen a világ valamely messzi táján, gondoltam néha mégis, azzal egészen biztos, hogy nem találhatjuk meg egymást, hiszen nem csak, hogy nem tudhat magyarul, de ha mégis tudna is, gõze nem lehet arról, hogy létezem.     Persze, Violával sem ment minden egybõl úgy mint a karika-csapás, és az, hogy ennyire komoly lelki társai vagyunk egymásnak, csak a nyár közepén, egy – egy erõs, és külön - külön megélt,  karmikus próbatétel közben és után derült ki számunkra, de az a fontos, hogy végre immár egyértelmûen kiderült, és így, a harmadik kislányunkkal együtt, akinek a törvény szerinti gondnokságáról és nevelésérõl Emõ lemondott végre az én javamra (Persze, ez csak egy mondattanilag szabályos kifejezés, mivel valójában a Turula javára mondott le, sõt: a mindannyiunk javára!), én is teljesen visszakaphattam másfél – két hónap után az abszolút-tudatomat, vagyis: a tûz-hitemet is, és amellett, hogy egyre erõsebbnek érzem magam hétrõl hétre és a tavaly ilyenkor egyre fogyatkozó fizikai erõnlétemhez képest, nem hagyok ki egyetlen karate edzést sem és ami a legfontosabb: újra merek és tudok meditálni, vagyis a sorsomat és a gyermekeim sorsát és nem különben a Viola sorsát is, az egyetemes megváltási folyamatokkal egységben tudni.