Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

A tényleges boldogság elérési lehetősége

Kozma Botond Szilárd karma- és családasztrológus: 

A Boldogság elérési lehetőségéről és következményéről

 

„Bár e tanulmányok olvasása közben egyesek azt érzik, hogy a sors - problémájukra megtalálták a rég óta keresett választ és megoldást, sőt egyesek számára az abszolút igazság megtalálásának az érzésével is fog hatni ez írások olvasása, fontosnak tartom arra figyelmeztetni mindenkit, hogy sem az itt, vagy a máshol olvasható élettényekhez kötődő szellemi információk, sem a mások által írt, vagy a gnosztikus misztikák szövegeiben olvasottak, nem helyettesíthetik és nem pótolhatják azt a személyre vonatkozó konkrét információ-rendszert, amit egyedül a személyi horoszkóp értelmezése által a személyi rendeltetés-ismertetés adhat meg és aminek a segítségével úgy rendezhetik az életüket, hogy a karmájukat és ez által a nehéz sorskríziseiket – betegségeiket meghaladhatják, feloldhatják, illetve az egészségüket és az igazi szabadságukat - boldogságukat elérhetik.”        Ha valaki személyes élményhez kötött fogalmat akar alkotni magának arról, hogy milyen a tényleges boldogság, illetve, hogy milyen lehet az abszolút létben való állapot érzékelése, keressen egy minél csendesebb helyet magának, ahol nem csak a külső hang-hatásoktól van megvédve, de mindenféle más, természeti, vagy természetellenes külső ingerektől, információ-behatásoktól, és ahol a lehető leg kényelmesebben tud, akár ülve, akár fekve elhelyezkedni, csendben és nyugodtan lenni. Amennyiben sikerül ilyen fizikai helyet és helyzetet találnia, akkor még csak olyan lelki állapotra van szüksége, amelyben ebben az idealisztikus helyen huzamosan képes nyugton és csöndben maradni olyannyira, hogy még esetleg a szemeit is lehunyja, vagy valamilyen más módon hoz létre magában generál sötétet, arról nem is beszélve, hogy még a fent leírt helyiségbe jutást biztosító ajtón keresztül sem ajánlott még csak távoli hangok és fények beszüremlése sem. Amennyiben mindez együtt van és lelkileg is elég erős ahhoz, hogy képessé tudja tenni magát a külvilágtól, a hétköznapi gondoktól és bajoktól, illetve, ha sikerül a különféle siker-aratási lehetőségekről, vagy élvezet-szerzési lehetőségekről való képzelgéseitől is megszabadítania, mindezek helyébe, próbálja elgondolni és elképzelni, majd lehetőleg egyre intenzívebben átérezni és átélni is azt, hogy minden külső előfeltétel nélkül, amelyeket úgy-e, a csend-szobája falain és ajtóján kívül hagyott a mobiltelefonjával együtt, ő önmagában „csak úgy” boldog tud lenni. És csak ül és ül ebben a boldog és nyugodt csendvilágban és élvezi ezt a külső feltételek nélküli boldogság-állapotot, amivel önmagát meg tudta ajándékozni. -Ez a meditáció! Ha sikerül ezt begyakorolni és egyre könnyebben és minél tovább átélni, azt fogja érzékelni egy idő után, hogy az olyan felszíni betegségei, mint a gyakori hűlések, orr- és füldugulások, már – már megszokottá vált minden napi fejfájások, kezdenek elmúlni, könnyebbé válik a lélegzete, emésztési problémái enyhülnek és így tovább.         Persze, ez nem fog egyből menni, de egészen biztos, hogy, amennnyiben nem olyan izgága természetű személy, mint amilyen én voltam, amikor szellemtudományi és asztrológiai kurzusok hallgatój lettem, a harmadik – negyedik nekifutásból fog sikerülni! Ha másként nem megy, akkor egész nap, vagy egész héten, ami előtt, lelkileg és tudatilag felkészül erre a mesterségesen keltendő, lehetőleg minél huzamosabb ideig átélendő boldogsági állapotnak az elérésére, gyűjtse össze az élete történéseiből, a számára leg nevettetősebbnek bizonyuló, esetleg egyenesen abszurd helyzeteket, állapotokat, jeleneteket, amelyekre tudatosan emlékezve, akarva – akaratlanul mosoly jelenik meg az arcán és derű a lelkében és így bemelegíti és beviszi magát ebbe a végül is, minden külső ok és indok nélkül is létrejövő és huzamosan fenntartható, Bolond-boldogsági állapotba. Miután többször is sikerült ezt a boldogsági és nyugalmi állapotot éberen elérnie, egyre többet jut majd eszébe, egyre gyakrabban lesz képes nap közben is, akár a munkahelyén ülve és néhány pillanatig, esetleg percig a szemét lehunyva, vagy az autóbuszon, villamoson, metrón ülve és munkába, vagy munkából haza utazva, vagy éppen ezekre a közlekedési eszközökre várva, saját autójában a piros lámpánál, sőt, még a liftben is, ez a meditáció közben átélt nyugalmi és boldogsági állapot, amelynek az egyszerű emléke is képes feltölteni őt pozitív energiával, létbizalommal, még ha csak néhány percre is. Amennyiben viszont tovább megy a meditáció-gyakorlásban, azt fogja észlelni, hogy azokat a napi cselekvéseit, munkáját és kommunikációját, közlekedő állapotait is egyre gyakrabban keríti majd hatalmába ez a belső nyugalommal és biztonság-érzettel járó, indokolatlan és feltételek nélküli boldogság-érzet.           Nos, ez az, a fenséges – isteni... – állapot az, amelynek a hiányától, vagyis a boldogtalanság az, amitől nem csak, hogy folyamatosan szenved az emberiség 8O százaléka, hanem amely hiánytól egészen biztos, hogy például a 4O – 45 éven felüli nők petefészek-gyulladásba, a 45 – 5O év feletti férfiak meg prosztata-gyulladásba kerülnek. Igen is kérem: minden gyakorlati realitást nélkülöző orvosi mese habbal az, hogy a petefészek-gyulladás és a prosztata-gyulladás, valamiféle felfázásból, vagy mit lehet tudni milyen más, csavarosan tudományos okból, és nem belülről, lelki okból, vagyis huzamosan sokáig és némileg intenzíven átélt boldogtalanságból keletkezne! És persze az is, hogy a különböző rákos sejtburjánzásoknak elsősorban a különféle fajta rákkeltő anyagoknak a szervezetbe való kerülése miatt és nem a huzamosan átélt boldogtalanság miatt, illetve a boldogság-hiányból eredő Sors- és Istenellenes, illetve közvetlen személyellenes (férj-ellenes, feleség-ellenes, főnök-ellenes, anyós, vagy apósellenes, stb.) rejtett agresszivitás miatt jönne létre! Nem mintha tagadnánk a rákkeltő anyagoknak a káros hatását és a hozzájárulását a rákos sejtburjánzások elindításában és fenntartásában, de ezek csak un. segédeszközök és ráadás szerű külső impulzusok a szervezet számára abban, hogy az intenzív és huzamosan átélt boldogság-hiány következtében, illetve az annak a helyét elfoglaló és kb. 3O éves korunk után permanenssé váló finom irritáció és rejtett neheztelés (belső: gondolati, képzeleti) vagyis szellemi agresszió hatására, a sejtek rákos burjánzása elinduljon, de legalább (minimum!) a férfiak dülmirigye, vagy a nők petefészke krónikusan – vagyis permanensen - begyulladjon.      Nem, nem az éberség-vesztési késztetésemnek, és még inkább nem a „mindenben csak a rosszat” meglátni képes, negatív Skorpiói szellemiségemnek engedve (Hiszen kapnak az én Skorpióban álló bolygóim pozitív fényszögeket is!), tértem át a külső előfeltétel nélküli (belső...) boldogságnak, mind a földi életünkben is létrehozható abszolútum-érzékelési lehetőségnek a jótékony hatásai és következményei leírásától mindjárt, az igazi boldogságnak a hétköznapi - permanens hiánya következményeire (és azok közül is a vészesebb betegségekre), még mielőtt elmondtam volna, hogy miért lehet azonos bennünk, a külső benyomásokat és a lényegre való figyelésben minket megzavarni képes, külső ingerkeltő impulzusokat kizáró állapotban elérhető, tudatosan beidézett boldogság-élmény, az abszolút létezés élményével. Igen is, azért tértem át a boldogság-hiánynak a következményeire, mert amennyiben csak ennek a valós gyógyító és energizáló erejű, és ráadásul bennünk logikusan és természetesen létező boldogsági élménynek az elérési lehetőségét mutattam volna be, aminek az elérése minden normális meditációnak a célja kellene hogy legyen, én is csak egy misztikus maradtam volna a többi között és nem lenhetnék a legmagasabb beavatási szint elérésére törekvő, illetve titeket ennek az elérésére  oktató, ehhez a lehetőségeim szerint hozzá segítő regényhősömhöz hasonló Bolond.         Mert az abszolút-létállapot érzékelési lehetőségét is jelentő, igazi, tehát belső - és semmiképpen nem külső feltételek (sok pénz, világi, vagy szakmai siker, nagyszerű szerető, vagy megértő és azonosulni képes élettárs, maguktól és nem a figyelmes nevelésünk következtében jó gyermekek, stb.) létrejövésétől függő! -, időszakos boldogság-elérési, spirituális (meditációs) módszer létezik éppen elég. Ilyet ismerünk eleget, a leg misztikusabb és legvallásosabb elmélyülési módszertől a legpragmatikusabb boldogsági állapothoz jutási lehetőségig. (Természetesen a drogokkal és más, utólagos káros, sőt: végzetes visszahatásokkal járó, tehát kábulatot okozó, mesterséges boldogságszerzési lehetőségek, a mi esetünkben szóba nem jöhetnek.) Az elsőket, amelyekre sajnos könnyű pénzcsináló intézményeket (un. egyházakat) is alapítanak egyesek még mindig, nagyjából ismerjük, az utóbbiak közül, hadd említsem az un. Hahota - Klubokat, ahova a tagok azért járnak, hogy egymást segítsék a külső ok és indok nélküli kacagás – hahota – által biztosított intenzív boldogság-(abszolút) állapot elérésében, ennek, a fent leírt a gyógyító hatású spirituális élménynek a létrehozásában. Szóval, az éberen történő abszolútum - érzékelésből nyerhető gyógyító és boldogsága-adó életenergiákhoz jutási különböző módszereket már ezer évekkel korábban is ismerték az un. beavatottak és tanították is azokat, hol misztikummal körül lengetett titkos beavatási módszerek, hol tömegesen átélhető vallásos élmények előidézése formájában, el egészen a napjainkig, amikor egyes nyitottabb szellemű orvosok úgy (is...) gyógyítanak, hogy kabarét nézetnek, vagy hallgattatnak a pácienseikkel.      De nem ez a kunszt. Vagyis, nem az időnkénti boldogsági (az abszolútumból finom energiákat merítő) élmények felidézési és elérési lehetősége a nehéz, hanem az ugyancsak külső feltételektől mentes, természeti boldogsági állapotnak a megtartása, akkor is, amikor az ifjúság esetleg felhőtlen évei kezdenek eltelni, és a megélhetésért, illetve a család megélhetésért, fenntartásáért, keményen dolgozni és nem egyszer küzdeni is kell, illetve, amikor a szociális és interperszonális dolgainkat intézzük egymással (családtagjainkkal, munkatársainkkal, a főnökeinkkel, az alantasainkkal, igazgatóinkkal és munkásainkkal, lakótársainkkal, a busz- és villamosvezetőkkel, jegyellenőrökkel, és a különféle intézmények képviselőivel) a hétköznapi életünkben. És nem csak azért, mert rettenetesen nehéz, sőt: egyenesen megvalósíthatatlannak, sőt: néha elképzelhetetlennek tűnik boldognak lennünk, amikor a sok, a Karmája (Lilitje és Sárkányfarka) által vezérelt felelőtlennel, hanyaggal, huncuttal, ravasszal, sőt: bevallottan tolvajjal, kegyetlennel, nagyképűvel, arrogánssal, ingerülttel, közönyössel, rátarti szakemberrel, dilletánssal, stb., kell intézni a gyakorlati bajainkat, hanem itt jön a csattanó és a vészjelzés: nem is lehet a konkrét személyi karma-feloldáshoz vezető, gyakorlati és személyes életfeladatok felvállalása és elvégzése nélkül, igazán és ténylegesen és valamikor-folyamatosan egészséges és boldog lenni. – Hiszen az életünk legfőbb célja és rendeltetése, amelyre a sorsunk be van programozva, nem az olcsó, külső feltételekhez kötött boldogsághoz jutás, ahogy a nagy többség képzeli, hanem az általános emberi életfeladatoknak a beváltása és az egyéni karmának a felismerése árán történő karma-feloldás és meghaladás, vagyis: a megváltódás.     De amúgy is, miként is lehessek én akkor boldog, ha azt kell látnom, nap mint nap, hogy az élettársam – férjem, feleségem mellettem nem az? És ha ez így van, felmerül a kérdés, hogy tényleg boldog lehetek (vissza húzó, belső boldogság előidézésére és átélésére képtelen) élettárs nélkül? – Dehogy lehetek! Minden ilyen intézményes elmélet, vagy egyéni elképzelés, előbb utóbb botrányosan bukik, jelezve, hogy egyéni, vagy csoportos önámítás vagyis végül: szemforgató ámítás, illúzió. Hiszen még Jézus is azt mondja, hogy „Amikor a kettőt eggyé teszitek, akkor juttok be a mennyek országába!” És nem csak azért, mert belső erőfeszítések és a másikra való oda figyelés nélkül vállalhatatlan párkapcsolat és élettársi viszony nélkül, mindössze alkalmai, tehát személytelen szexuális kiegyenlítődések lehetségesek, hanem azért, mert egy számomra igen fontos, ellentétes nemű személlyel való lelki és spirituális együttlét nélkül, tehát csak férfiként, vagy csak nőként, lelve fél ember vagyok. Hát persze, hogy nem lehetek tehát, sem élettárs nélkül boldog, de nem lehetek külső feltételek és okok nélkül a boldogságot elérni képtelen személy, tehát az immanens és abszolút belső boldogságát képtelen személy élettársaként sem boldog! És hogyan legyek mindenben a rosszat meglátó – sőt: néha direkt azt kereső, magát ezzel a keserűséggel doppingoló édesanya, apa, vagy testvér mellett boldog? – Igaz, őket nélkülözhetem, hogyha tudom és merem... (- Itt ne menjünk bele a labirintusi részletekbe...) De hogyan legyek boldog, hogyha látom, hogy a gyermekem, akinek a legboldogabb gyermekkort igyekeztem biztosítani (és ezzel elkényeztettem és a külső feltételek szerinti boldogság-koncepciójához hozzá szoktattam) boldogtalan? – Nagy önzés kellene hozzá, nemde?     Szóval, hiába is teszem magam képessé a csend-szobám és a fegyelmezetten beváltott és megismételt csendprogramom által boldoggá magam időnként, ha utána megint csak az életnek az a sűrűje vár rám, amelyben eleve adottan nem lehetek boldog a többi, magát boldogsággá tenni képtelen, de valamilyen módon, úgy hozzám tartozó személy miatt, akikkel nap mint nap, nem csak, hogy találkoznom kell, szemtől szemben, de akik még ráadásul, mintha arra is törekednének, hogy a félelmük, a nyugtalanságuk, az izgágaságuk, a felelőtlenkedéseik, az irritáltságuk, vagy a közömbösségük, a felületeskedéseik, a butaságuk, a két balkezességük, a csillapíthatatlan élvezet-vágyuk, a kényelem-és a biztonságvágyuk és más lelki, testi, vagy szellemi nyavalyájuk miatt, engem zaklassanak, de legalább is megzavarjanak és akadályozzanak és képtelenné tegyenek a fegyelmezett és következetes erőfeszítéseim árán megszerzett boldogság-állapotom megtartásában.     Az, hogy ezen az áldatlan helyzeten a politika, vagy a technika és a tudomány (Bele értve az orvostudományt is, sőt: még a pszichológia tudományát is), valamint a világ-gazdaságtan képtelen, akárcsak egy körömfeketényít is segíteni, teljesen világos. Hiszen ezek semmit sem tudnak az egyéni karam-oldás általános lét-szükségéről, vagy, ha tudnának sem tehetnek semmit a személyi karmánk feloldása és a személyes életfeladataink beteljesítése érdekében! Persze, mondják a különféle misztikus irányzatok és a vallások képviselői, gurui, un. mesterei és papjai. Mi tudjuk az egyedül üdvözítő utat, gyere hozzánk mi meg mutatjuk, hogy hogyan kell élned, ahhoz, hogy a karmádat feloldd és az üdvösségedet – földi, vagy égi – mennyei boldogságodat elnyerd. – Kezdő, vagyis már önállóságra törő asztrológus koromban, amikor az Eltától - ahol nem csak gyakorlati asztrológiát tanultam, hanem mindenféle, metafizikainak mondott misztikus elméletet is – elváltam, mert annak nagyon sok elméletével és gyakorlatával nem tudtam egyetérteni, én is a székelyföldön akkoriban valósággal dúló, Gregorián Bivolárú „GURU” által irányított, sajátosan román Tantra-joga mozgalomhoz akartam csatlakozni. Mikor azonban azt láttam, hogy éppen ide, ahol „valamiért”..., nem divatos a több gyermekes családalapítás, éppen az olyan személyek állnak be többségben, akik vagy család- és otthonalapítási és szülői, illetve szülővé válási, Rák karmával és ide vonatkozó, más negatív vonatkozású természeti meghatározódással rendelkeznek, akárcsak én, felkaptam a fejemet arra, hogy bizony az istenített Gurunak sincs egyáltalán családja és soha nem is volt tartós párkapcsolata, hanem az egész joga-ideológiája amit tanított, és ami szerint egy az egyben élt, egyfajta indiai-román, tehát hindú-ortodox Casanovai misztikus elméletrendszerre van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy miközben a Nagy Grig egyetlen évvel idősebb mint én,  annyira öreges, hogy ne mondjam vénségesen csúnya fizikai állapotról árulkodott minden fényképe, majd a különböző TV-csatormák adásaiból is megismerhető személyisége, hogy attól fogva, még a Csíkszeredai, heti joga-gyakorlatoknak helyet adó termet is messze elkerültem. Már csak azon csodálkoztam, hogy azoknak akik oda járnak, hogy a csudába nem jut az eszébe, hogy amennyiben a guru, vagyis a sajátosan román joga-ideológiát kieszelő misztikus vezető a pozitív példa, amit követni kell, és amely realizációs szintre el kellene érni, akkor, egyetlen dolog csak a biztos, és pedig az, hogy ettől az irányzattól távol kell maradni.      Ez viszont a csak a kezdete volt a további, ide vonatkozó felfedezéseimnek, amelyeknek a végkövetkeztetése az lett, hogy az asztrológia tudománya, hálistennek, semmiféle misztikus, vagy vallásos irányzathoz nem köthető, amiként nem köthető a materializmus nevű, legbádoggallérosabb modern ideológiához, tehát az anyag mindenhatóságának a valláshoz sem, és ez éppen azért van, mert, amint Hamvas Béla fogalmazza meg azt frappánsan több helyen is, a vallások és a misztikák, nem mások, mind túlmisztifikált és személyi erőfeszítés és felelősség nélküli boldogságot ígérő, elrontott asztrológiák (aritmológiák). Nem tartom most fontosnak leírni azt, hogy milyen akadályokkal és buktatókkal és csalódásokkal teli kacskaringós út vezetett el addig a felismerésig, hogy egyedül az asztrológia az a minden misztikától és vallástól független szellemtudomány, amely - Az emberiségnek az első empirikus, tehát materiális, és un. objektív megfigyeléseket a primer szellemi valóság-ismeretekekkel és mitikus – teológiai elképzelésekkel ötvöző tudományaként! - a hermészi axióma, egyetemes analogikus megfelelési elvekre alapozó, szellemi és anyag elemek között létező összefüggési megfigyeléseivel és e megfigyelésekre alapozó, tudományos igényességgel rendezett összefüggésrendszerével, olyan sors-meghatározodási térképet képes adni az egyes ember kezébe, amelyből az, egy az egyben ráismerhet a személyi és általános hibáinak és un. negatív („karmikus”) tulajdonságainak, nem csak a jellegére, hanem azoknak a kapcsolatára is azzal a teremtési mozzanattal, amit a vallások sokat sejtető, de lényegileg semmit-mondó formulával, bűnbeesésének neveznek.                             De hagyjuk még az asztrológiát, mert még azt képzelheti valaki, hogy annak a reklámozása érdekében írunk csak arról az igazi Boldogságról, amit a meggyőződésünk szerint, a ma dívó tudományos és némileg vallásos, hogy ne mondjuk: ezoterikus alapú liberális-humanista életszemlélet szerint, egyelőre még „furcsának”, sőt, egyenesen Bolond magatartásnak ítélhető életvezetéssel lehet elérni. Természetesen, nem reklámból hanem a szenvedő embertársainknak a tényleges boldogsághoz és egészséghez juttatási lehetőséget jelentő információ terjesztési szándékból írom e sorokat, amit viszont megint csak azért tudhatok és merhetek megtenni, mert „hivatásos sorsmegfigyelői” vagyis gyakorló asztrológusi minőségemben, tényleg megfigyelhettem azt, és nem csak magamon – magunkon, hanem a barátaink és egyes, úgymond ambíciósabb rendelőim sorstörtén és élet-alakulásán is, lemérhettem azt, hogy valójában kik is tudhatnak eljutni a boldogsághoz? Mert az, hogy azok a materialista szemléletű, un. szkeptikus többséghez tartozó személyek, akik minden, a lineáris – racionális logikával meg nem magyarázható sorseseményt és személyes találkozást a „véletlen”-nek tulajdonítható, és egyszer csak (Kb. úgy a 4O-e életkoruk táján) nagyon elegük lesz a sok, sőt: halmozottan is, mindig csak negatív véletlenből, és attól kezdve, ha nem lettek öngyilkosok, akkor azok akik közülük ezt a sorstraumát átvészelték, lassan – lassan, ideg- vagy agybetegek, és a leg jobb esetben is közömbösek, de mindenképpen, valamilyen krónikus betegség(ek) által gyötörtek maradnak egy életre, nem boldogak, az egészen biztos. És ez így van akkor is, ha ezek az alapgondolkozásukban mindenképpen materialista szemléletű személyek valamilyen egyház által hirdetett vallásos nézeteket a magukénak vallják. Vagyis, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim szerint, a boldogsághoz jutási lehetőségből a többség kizárható, sőt: úgy néz ki, hogy azon „véletlen” események létrejöttének a lehetőségét kizáró, és az egyetemes létezést is irányító sorstörvényeknek a működése által, amelyekben ők amúgy sem hisznek, egyenesen: kizárandó az, hogy ők, boldogak lehessenek, hiszen egyenesen abban nem hisznek, ami a folytonos és egyszerre kívül – belül is érzékelhető boldogság-állapotnak az ősforrása.            A szomorú viszont az, hogy igazából – legalább is az én hivatásos sors-figyelői megfigyeléseim szerint... – az un. hitű vallásos személyek, az Isten létezésében hívők sem nevezhetők boldogoknak, vagyis, ha jól megfigyeljük őket, vagyis a velük történő sorseseményeket, sőt: egyenesen a tagadhatatlan betegségeiket, ők mégsem viselkednek mindig úgy, mint ahogy egy olyan embertől elvárnánk, aki igen is, nagyon tudja a magáét, vagyis azt, hogy amellett, hogy minden általános jellegű és személyes életfeladata, ha nincs is beteljesítve, de folyamatban van a teljesülés, mégis egészséges és olyan élettársa van, akivel tényleg megérti magát, olyan gyermekei, akikkel mindig szívesen áll szóba, és akik szintén szívesen beszélgetnek vele mindig és mindenről és ezért és még sok apró másokért jól érzi magát a bőrében, a sorsában és az életében. És nem csak azért, mert ezek a személyek is éppen olyan letagadhatatlanul betegesek lesznek, szintén úgy 4O – 45 éves koruk után. Hanem azért is, mert jól meglátszik rajtuk, hogy nekik is elegük lett és lesz abból, ha nem is már 4O – 45 évesen, de 5O – és 55 évesen mindenképpen abból, hogy az a külső és objektív Isten, akiben ők hisznek olyan sok alkalommal nem hallgatta meg, a legcsekélyebb óhajukat sem, illetve, hogy annyi ezer féle bajt és nem egy estben, nyomorúságot hozott az életükbe. Hogy miközben szolgálták őt húséggel és betartották mind a 1O parancsolatát, (persze, az olyanokat, hogy ne hazudj, vagy hogy ne tégy hamis tanúságot a felebarátod ellen csak valamennyire... És arról nem is beszélve, hogy azt majdnem egyáltalán nem, hogy ne kívánd meg a mások vagyonát, férjét, vagy feleségét.) és miközben nagy odaadással gondozták az egy – két gyermeküket és igyekeztek mindent megadni nekik és tényleg jó szándékkal nevelték, és nagy humanista megértéssel és keresztény toleranciával a gyermekeiket, azok bizony nem mutatnak velük szemben semmiféle hálát, nem, hogy tiszteletet... – Szóval, utána lehet annak járni, hogy hivők és hitetlenek számarányához viszonyítva, a 45 és 55 életkort megért személyek között, itt, a valamikori kereszténység táptalaján kiérett civilizációban, éppen annyian panaszkodnak az élettársaikra és azok szüleire (főként férjeikre és anyósaikra...), valamint a kamasz, ifjú és felnőtt gyermekeikre a papoknak, mind a pszichológusoknak, vagy a szomszédoknak, esetleg az erre szerződött, vagy ingyenesen felesküdt telefonos segélyszolgálatok szakembereinek. Következésképpen, a vallásos személyek is inkább csak magukat és – vagy a környezetüket ámítják azzal, hogy boldogak, mert ha tényleg azok lennének, akkor sem a papoknak sem egymásnak, sem másoknak nem panaszkodnának az élet nehézségeiről, de főleg a politikusok és az önkormányzati képviselőik erkölcstelenségéről az őszintébb pillanataikban, arról nem is beszélve, hogy ilyen csodálatos, már magzati korban elkezdődő egészség-védelem és orvostudomány mellett, és a tökéletesebbnél tökéletesebb gyógyszerek és tudományos gyógyítási technikák mellett, ekkora hittel, mint amekkoráról tanúságot tesznek minden templomi ceremónia alkalmával, egyáltalán nem szabadna még csak betegek sem legyenek, nem hogy betegesek! – Amennyiben tényleg boldogok lennének. Amennyiben tehát a folytonos harmóniát biztosító boldogsági állapotukban az isteni gyógyító energiával telítődnének.             És akkor itt maradtak még, ha csak eléggé kevés százalék-arányban is, igazi boldogság-esélyesnek, az un. ezoterikus tanok követői és gyakorlói, a különféle misztikus mozgalmak és iskolák hívei és képviselői, vezetői! Azok tehát, akik nem csak az egészséges (elsősorban: hús mentes...) táplálkozás tudományát és más féle egészség-megőrző és energia-szerző életvezetési tant ismernek, de ismernek még különböző misztikus meditációs technikákat is, amelyekkel ideig – óráig be lehet idézni a, többek között gyógyító hatású boldogság- állapotot. - Az, hogy a boldogság-állapot miért gyógyít, nagyon egyszerű! Nem azért, mert az un. boldogság-hormon, amit a szervezet ilyenkor kiválaszt, gyógyító és lazító hatású (Ez csak logikus következmény!), hanem éppen azért, amiért boldog-állapotaink ezt a hormonális hatást (is) kiváltják a szervezetünkből. Amikor tényleges boldogság állapotba kerülünk ugyanis, a megváltotti állapottal, vagyis az abszolút ősforrásnak az eredetileg is osztatlan  spirituális – egység állapotával kerülünk közvetlen szubtilis kapcsolatba, tehát azzal az ősforrással, amelyből minden, ami létezik és így az élet és az életerő is ered! Normális tehát, hogy ez a kapcsolat az életadó – életlétrehozó ősforrással, feltölt olyan, a tudomány által követhetetlen szubtilis energiákkal, amelyek regeneráló, gyógyító, erősítő hatásúak.     Az egyes joga gyakorlók, a buddhisták, és az egyes keresztények, tehát mindenki, aki meditálni tud valamelyest, valamint a derűs és vidám kedélyű, vicces – bolondkodó személyek, megidézik, illetve lehetővé teszik a maguk számára ezt, az ős-kauzális (spirituális előtti, vagy fölötti) létállapottal való közvetlen kapcsolatot, ha tudatosan, ha tudatlanul és abból képesek ideig – óráig szellemileg és lelkileg is táplálkozniuk (magukat szubtilis energiákkal feltölteniük). Igen ám, csakhogy az általunk Lilith néven ismert Jelenség miatt, itt – ott megbomlott egységű abszolútumnak a helyenkénti és időnkénti káosszá alakulása, illetve ennek a káosznak az egyetemes meghaladási kényszer-szüksége, azt eredményezi, hogy mi - Akikben mind az abszolút léttudat, mind a káosz determinációk megjelennek (Lásd az egyéni sorsképletekben a Lilith jelentéseit). - sem henyélhetünk és vikkendezhetünk ártatlanul egész életünk során, időnként, vagy akár folyamatosan az élet ősforrásából (tudatosan, vagy önkéntelenül beidézett boldogság-állapotainkkal) táplálkozva, hanem mindannyiunknak fel kell vállalni és be kell teljesíteni azokat az egyénenként változó, gyakorlati életfeladatokat, amelyeknek a teljesítése közben, kialakulhatnak azok a képességeink, amelyek segítségével a karmikus maghatározottságainkat meghaladhatjuk. „Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik.” – Persze, hogy nem öncélú Bábel torony építésre gondol Jézus, hanem elsősorban belső munkálkodásra, a külső munkálkodás segítségével.          Ezeknek karma-feloldáshoz és a megfelelő kiegyenlítődési – harmonizálódási képességek kialakulásához vezető, sajátos, általános – emberi életfeladatoknak és a személyi sorsképletekből kiolvasható, jellegzetesen egyéni életfeladatoknak az elkerülése, kicselezése, elhárítása ugyanis, éppen azt jelenti, hogy az ember nem vállalja a legfontosabb – központi! - rendeltetését: a megváltás egyetemes trendjében (szükség-folyamatában) való részvételt.               Nos, ezért van az, amiért nem lehet kizárólag a misztikuskodás és a vallásosság segítségével boldog lenni, ez az oka annak, hogy ez a fajta boldogság-állapot nem idézhető fel a végtelenségig, ez az oka annak, hogy az ilyen fajta, steril boldogság nem tartható fenn az emberiség többségének, hosszú távon negatív visszahatások nélkül. „Aki az égi mannát zabolátlanul fogyasztja, egyenesen a pokol felé tart.” Mert rendeltetésünk szerint, nem az a dolgunk a földön, hogy itt, lustálkodva, ingyen élve, boldogak legyünk, mind az örök vikkendezők, hanem az, hogy a velünk hozott (velünk született) un. Lilith- tulajdonságainkat (karmánk jellegét), egyénenként, külön - külön felismerve, feloldjuk és meghaladjuk, illetve annak a közvetlenül megfelelő pozitív egyéni tulajdonságokat és képességeket kialakítva, minél nagyobb mértékben képessé tegyük magunkat az un. harmóniára, a belső tulajdonságainkkal és külső környezetünkkel való kiegyenlítődésre.  – És ennek a minél nagyobb mértékű megvalósítása hozza magával az igazi, un. immanens (belülről, önmagától eredő, önmagából jövő) boldogságot. – Egészen pontosan: ez tudná elhozni, ez kellene, hogy elhozza az igazi – belső és biztos (Való, hazugság nélküli, biztos és igaz” – Tabula Smaragdina) – boldogságot. Merthogy a valóságban igen kevesen képesek erre, hiszen egyetlen vallásos, vagy akár szekta szerű misztikus tanítás sem mondja ezt ki világosan, mivel ezek a tanítások is mind korrumpálódtak idővel. Legutóbb a kereszténység, amelynek a tanító-főszereplője (És aki nem vallást alapított, hanem a fent leírt megváltás rendeltetéséről szóló beavatási tanokat tanította!) a lehető leg messzebbre el ment az emberi rendeltetésre vonatkozó igazság felfedezésében és nem csak szóbeli, de tettbeli szimbolikus kinyilatkoztatásában (Lásd a sorsfeladatokat jelképező kereszt-vállalásának az utolsó, de őrökre szóló tanítását – leckéjét.), de amelyiket a legjobban korrumpálták a vallás-gyártók az által, hogy az ő rendkívüli, Isten-mivoltának a bizonyítására használták fel az egész spirituális tanítását. Ti., az által hogy az ő kivételes képességeiről és Isten-fiúságáról szóló legendákat égivé és megismételhetetlenül egyedien-rendkívülivé magasztalták az Evangélium-kanonizálók, azonnal meg is fosztották a lényegi fontosságú tartalmától és funkciójától: az anyagi lét és az emberi élet értelmének a legtisztább metafizikai magyarázatától.            Szóval: így is, úgy is oda jutunk, hogy az igazi boldogság nem lehet az, hogy a kényelem, valamint az élvezetek számát és intenzitását növeljuk az életünkben különböző mesterséges eljárásokkal, de nem is az, amit misztikus és vallásos tevékenységgel és azokon belül főként a meditációk segítségével időnként beidézhetünk, hanem az a folytonos és elmulhatatlan elégedettségi életérzés, amit az asztrológiai sorsképletből egészen pontosan és határozottan kiolvasható egyéni karmának a megismerését követő karma-feloldás által, illetve a feloldáshoz vezető általános és egyéni életfeladatok felvállalása és beteljesítése következményeként érhetünk el. Csakis az általános-emberi és a egyéni életfeladataink felvállalása és nagy mértékben való beteljesítése után, illetve a feloldott és meghaladt karmánknak a múltból jövő negatív következményeinek és visszahatásainak az elmaradása után juthatunk el ahhoz a belső-derűvel párosuló és teljes biztonság-érzetet adó nyugalom-érzéshez, aminek a hatázára ténylegesen és huzamosan jól érezzük magunkat a bőrünkben és a sorsunkban.  Arról a biztonság-tudatot adó, belső boldogság érzésről beszélek, amely által tudva-tudjuk, hogy tejesen biztos immár, hogy jó úton járunk, és ez az abszolút kiegyenlítődési – egyesülési utunk, ami nem más, mind a harmónia – képességünk tökéletesedése, és amely harmónia-képességbe az igazságért való harc vállalásának a bátorsága is bele tartozik, nem szakad meg a halálunkkal sem, hanem tovább folytatódik az abszolút léttel való teljes egyesülésig, a teljes megváltódásunkig, amiben is nem semmisülünk meg (Az egójukat féltő tűz-karmások, mind megszeppennek és efelől érdeklődnek, amikor erről a végső kiegyenlített egybeolvadásról beszélek nekik.), hanem azzá válunk – változunk!         Ezért nem kielégíthető a boldogság-vágyunk a világi élet értékeivel: az anyagi gazdagsággal, anyagi – testi élvezetek halmozásával, de nem még a művészetek alkotásainak a fogyasztásával, vagy birtoklásával sem. És ugyanakkor ezért nem helyettesíthető a karmánk egyéni jellegét is feltáró sorsprogramunk asztrológiai megismerése, semmiféle misztikus út követésével, annak a dogmatikus tanaival, illetve, a vallásos és misztikus szertartások elvégzésével.- És ez ellen nem lehet semmit tenni, bármennyire is ambíciósak, illetve bármekkora misztikus - mágikus képességekkel rendelkező, kivételes személyek is lennénk, mivel erre, az egyetlen, de mindenkire és mindenkor érvényes, egyetemes megváltódási - boldogulási programra vagyunk már jóval a foganásunk előtt "ráállítva" ("Beprogramozva"). Aki a (tűz-) karmája sugallatainak a hatására, ezzel a benne levő programmal szembe szegül, a maga kárára és boldogtalanságára, az előbb utóbb jelentkező betegségeire és végül: megváltatlanságára teszi. És sajnos ezt teszi az emberiség kilelncven százaléka. Azért van boldogtalanság és szenvedés, azért van egyre nagyobb mértékben szennyeződő és pusztuló természeti világ, mert amit a fentiekben leírtam nem tanítják sem az iskolákban sem az egyetemeken, és ezért a boldogságnak errről a furcsa természetérpl, illetve az életünknek erről a lényegi és tényleges értelméről, nem tudnak a legnagyobb tudósok és politikusok, de nem a teológusok sem.(Habár az utóbbiak sejtenek erről valamit, de sajnos túlmisztifikálják, arról nem is beszélve, hogy a "magas rangú" egyházfők díszöltözete és gazdagsága, ünnepek alkalmával mutatott világi pompája, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezt a tanítást a hiveiknek hitelesen átadhassák.   - Pedig csak egyszerű megismerés, illetve a megismerés érdekében hozott áldozat kérdése az, hogy melyik uton indulunk el. Én, a szerencsémre meghoztam az áldozatot ezelőtt húsz évvel. Önöknek is ezt ajánlom.   Csíkszereda, 2O11, április 1 – 13.