Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Asztrológus Kozma Szilárd: A bolygók spirituális jelentése

Asztrológus: Kozma Szilárd (karmát, családi, párkapcsolati, foganási, pár- és pályaválasztási problémák rejtett okait, valamint a titkos sors-problémák helyes megoldási lehetőségeit feltáró)

      

  A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése

     Az asztrológiai bolygó-értelmezésekkel kapcsolatos legfőbb félreértés is az asztrológia félreértéséből származik. Vagyis abból, hogy az asztrológia semmiképpen nem öncélú és könnyen elérhető (elérendő...) életnyerési lehetőségeket fürkésző, irracionális spekulációk szerinti bűvészkedés (jóslás), hanem az egyetemes analógia (Divatos tudományos kifejezéssel: hologram) elvre alapozott, és ezen az elven közvetlenül a személyhez szólni képes erkölcstudomány, amelynek a következményei konkrét - ellenőrizhető módon pozitívak. Ezért, többnyire még az asztrológusok is azt a hibát követik el,hogy a bolygók által megtestesített, a bolygók által is megnyilvánuló metafizikai ősprincípiumok – kauzális ősi teremtő erők - jelentését, akárcsak a konstellációk által megtestesített spirituális erőterek metafizikai értelmét, háttérbe szorítják a bolygóknak és a bolygóállásoknak az emberi személyre gyakorolt, lényegében kevésbé fontos fizikai, pszichikai és spirituális befolyásával szemben. A BOLYGÓK JEGY- ÉS HÁZHELYZETE, VALAMINT AZ EGYMÁSHOZ ÉS A KARMIKUS PONTOKHOZ VALÓ VISZONYULÁSA (Egymással és a Karmikus pontokkal alkotott fényszögei) ugyanis, sokkal fontosab információkat szólgáltat az igazi asztrológus számára az adott személy spirituális, mentális és pszichikai struktúrájáról és sors-programjáról, mint amennyi értéket jelenthet az, hogy ez, vagy az a konjunkturális (aktuális időben érvényesülő) bolygó-konstelláció miféle hatást gyakorolhat akár az egészségére, akár a pillanatnyi sors-körülményeire! 

    Az önkéntelen (A tudattalanban szellemi struktúránkban lappangó és onnan induló.) rombolási - önrombolási késztetések nem a bolygók hatásának, vagy a bolygók egymással szemben alkotott fényszögeinek a következményei. A bolygók fizikai (biológiai) pszichikai, vagy mentális befolyása az emberi személyiség különböző struktúráira - különösen újszülött korában! - bár kétségtelen, de ötöd-rangú kérdés. A bolygók fizikai, pszichikai, mentális, vagy akár spirituális befolyása, csak a kétes és káros értékű, jósolgató asztrológiában szempont. A szellemi önismeretet és a lelki öntisztítást (a spirituális etikát) szolgáló asztrológiában a bolygóknak a személyi horoszkópon belüli helyzete csupán egy olyan térképrendszer, amelynek segítségével, az analógia törvénye alapján, az asztrológia feltérképezi a vizsgált emberi személy spirituális struktúráját (lelki - szellemi összetevőit és eredőit).

 

  

 1. ANAP Az individuális léttudat, illetve a személyiségtudat megtestesítője.

 

Asztrológiai szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Az elsődleges (primer) személyi jegyek feltétlen kifejeződési kényszerét, az individuális jellegű spontán, önkéntelen késztetéseinket és megnyilvánulásainkat jelenti. A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való „bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létező individuális személyi tudat kettős kötődését az individuális meghatározottságaihoz (a pont) és az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája). A szimbólumok nyelve mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az abszolút léttudathoz vezető végtelen értelmezési lehetőségekkel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhető: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létező isteni szikrát (A krisztusi, illetve a Buddha- potencialitást, amely eleve az egyetemes léttudathoz kapcsol minket állandóan. A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létező és elérhető: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetőségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára ébredő Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyt. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erőteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülőkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erőnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk.

2. AHOLDasztrológiai szimbóluma két egymásba érő, különböző sugarú körív, amely egy  konkáv grafikai ábrát hoz létre. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenőrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információ- befogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtőző (mágikus) erőt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal,  racionális értelmünkkel. Mindezek által a nőies, nyugalomhoz és intimitáshoz ragaszkodó, kötődni és oldódni vágyó belső lelki életünket testesíti meg, asztrál- érzékenységünket tehát, aminek köszönhetően tudattalanul állandóan kapcsolatban állunk a létezés más lényeivel és más létformáival. Végső soron az önkéntelen információ befogadási, információ átalakítási és visszatükrözési képességünket, valamint a tudattalan kreativitásunkat. Ezért az anyaság, a, szaporodás, növekedés, gazdagodás, a tágulás, vagyis a teremtésben való közvetlen (az embernél: hús - vér színtű részvétel princípiumát, testesíti meg. Az egyéni horoszkópban az anyához, nőknél az anyai állapothoz, az anyaság szelleméhez való önkéntelen és öntudatlan viszonyulást (vágyat, ragaszkodást, vagy elutasítást, önkéntelen irracionális félelmet) jelzi.

 

3. AMerkúr.A gyakorlati racionális gondolkozási képességet, vagyis a lineáris logika segítségével történő összefüggés-látási (összefüggés-teremtési) és a megkülönböztetési képességet megtestesítő bolygó. A tapasztalatból szerzett információ intellektuális feldolgozásának és a lineáris információ- közvetítésnek a bolygója. A Merkúr által megtestesített teremtői őserő hatására, annak segítségével kapcsoljuk össze és egyeztetjük tudatosan a természeti életben szerzett tapasztalatainkat az egyetemes létezés folyamataival, modelljeivel. (Lásd a Merkúr által uralt Ikrek és Szűz jegyű szülötteknek a, minden megszerzett tapasztalati információt egyetlen összefüggő tudományos rendszerbe kapcsolni akaró igyekvéseit.). Tudni kell, hogy a Merkúr által képviselt gondolkozói képességünk nem más mint az egyetemes értelemnek (A Logosznak: a Szent Szellemnek: az egyetemes információközvetítés őserejének) egy - egy a biológiai létben megnyilvánuló, elkülönült, individuális leképeződése. Nem csak téves dolog, de egyenesen veszélyes a Merkúr által megtestesített rendszeralkotó képességünket olyan, a valóság próbáját ki nem álló, öncélú elmélet- és rendszergyártásra használni, amelyekkel egyéni hiuságunkat szolgálva, meg akarjuk nyerni az életünket, vagy elkápráztathatjuk (és félrevezetjük) önmagunkat és környezetünket. Ennek az öncélú haszonszerzést (életnyerést), vagy mások elbűvölését szolgáló tevékenységeknek a káros és végzetes következményeit egyrészt a környezetnek, másrészt mindenkinek magának kell elszenvednie mert az individuális becsvágy hatására, az elbűvölően érdekes és izgató rendszer felépítése közben oly nagyra növesztjük az intellektuális becsvágyunkat, hogy nehezen találunk vissza a közvetlenséghez, az emberbaráti kapcsolatainkhoz, az arányos személyiségtudat által biztosított harmóniához. A többi bolygó által megtestesített emberi képességektől és személyi tulajdonságoktól különvált, azok hátrányára, azok háttérbe szorításával öncélúan meg nőveszett (felduzzasztott), vagyis a személyiséget alkotó többi testi, lelki és szellemi elemektől tulajdonságoktól: a lét-egésztől elszakadt, abba nem beágyazott, abban nem tükröződő és azzal nem számoló, öncélú merkúri (értelmi) tevékenység, legyen az logikájában, dedukciós módszereiben bármennyire izgalmas és eredményeiben bármenyire tetszetős, a Vénuszi

 felszínes ragyogáshoz hasonló és olyan kilátástalan élethelyzetekbe sodorhatja a valóság- és arányérzékét elveszítő személyt, ahonnan a visszatérés útja egyáltalán nem, vagy csak nagy áldozatok árán található meg. ( Például anyagi az értékek teljes elvesztésével járó, személyes és csoportos tragédiák árán.). A Merkúr  által képviselt őserőhöz való diszharmonikus viszonyulásaink következtében létrehozott intellektuális csapdákról a Bábel torony és a Labirintus mítoszai beszélnek.

 

 4. A VÉNUSZasztrológiai szimbóluma egy teljes kör, alul egy kis kereszttel. A Vénusz a négy ősi alapelemnek: a földnek, a víznek, a tűznek és a levegőnek a harmonikus egységét jeleníti meg. A Vénusz a feltétlen és önkéntelen, tehát szándéktalan természeti (és az ember esetékben lelki) kiegyenlítődési igény ősprincípiumának a megtestesítője, az élőlényekben tartalmazott és a lények által megtestesített feminin és maszkulin princípiumok természeti kiegyenlítődésre való törekvésének a megtestesítője. Ezért a Vénusz asztrológiai eszméje is a természeti (szexuális) kiegyenlítődésre, a természetes kiegészítődésre: szenvedélyes szerelemi érzéseket és szexuális kielégülésre való vágyakat (a testi harmóniára és az azt szolgáló kényelemre való törekvést, a művészetnek az érzékiség kifejezésére vonatkozó ágazatait, valamint mindezeknek a létrehozásához, illetve megszerzéséhez szükséges pénzt) jeleníti meg. A Vénuszi teremtőerő nem tartalmaz spirituális és törekvést a fentiekben leirt természeti áthatolás és kiegyenlítődés megvalósításában, csak elemien egymáshoz vonja, egymáson áthatoltatja és ezáltal egységbe vonja a Jin és a Jang, a feminin és a maszkulin ősprincípium szerint megoszló ősi elemek természeti (testi) megjelenítőit.

    A Vénuszi vonzásnál nem jelentkezik (nem munkálkodik) semmiféle tudatos és akarati mozzanat a nemek szerinti testi kiegyenlítődési létrehozásában, hanem a Teljesség létrehozásának az egyetemes kényszerére van bízva a vénuszi elv megvalósulása. Ezért a Vénusz hatása és a Vénusz ereje önmagában akaratilag kivédhetetlen, irányíthatatlan, ellenőrizhetetlen, rendszerezhetetlen és racionális logikával megmagyarázhatatlan, értelmezhetetlen. A Vénusz hatása (vonzása) mindig egyértelműen nyilvánul meg és az ember valósággal tehetetlen annak hatásával szemben, hiába próbálja azt szabályozni, mérsékelni, elfojtani vagy rendszeresíteni. Sőt: ez utóbbi esetben minden próbálkozás vagy tragédiával, vagy a személy teljes elsorvadásával, a személyi tudat korrumpálódásával azaz megzavarodásával végződik. Egyszóval a Vénusz hatásánál lehetetlen minden logikai, racionális és akarati szabályozás. Amennyiben sikerül egy embernek saját személyében a természet egyensúlyát, vagyis a négy alapelem harmonikus egységét helyreállítani és ezen keresztül a Vénusz szellemének a jótékony hatásait magába fogadni, valamint azt magából kiárasztani, önmagát kellemessé harmonikussá és nagylelkűvé varázsolja. Amennyiben nem, akkor a birtoklási ösztön, a féltékenység, az örök elégedetlenség, az intrika, a tisztességtelen és öncélú  csábítás, a korrupció, a rosszindulat, a rothadás, a szexuális zavartság vesz erőt rajta és ezáltal a testi és a lelki zavarodottság, a deréktáji fájdalmak, a vese és a húgyhólyag betegségei válnak krónikussá és önmaga a lelki viszályok forrásává, kellemetlen és mások által került, vagy kihasznált és kizsákmányolt személyiséggé válik.

   Férfi horoszkópban a nőkhöz való viszonynak minőségét, nyíltságát vagy zavartságát, a vágy intenzitását, ellentmondásosságát vagy harmonikus mivoltát testesíti meg. A női képletben a nőiséget, egész női szexuális ösztönvilágával, zavart, vagy harmonikus érzékiségével. Jelenti a még, a partnereinkhez, a kényelemhez és a pénzhez a való arányos és harmonikus, vagy túlméretezett viszonyunkat, ezek megszerzésére vonatkozó természetes, vagy öncélú törekvéseinket, harmonizációs készségünket és nem utolsó sorban a szépérzékünket, a művészi hajlamainkat és tehetségünket is.

 

5. AMARSasztrológiai szimbóluma egy teljes kör a tetejében egy negyvenöt fokra jobbra dőlt, felfelé irányuló kis nyíllal. Amennyiben a princípium kifejezést a közvetlen magyar értelmében (Őskezdet!) használjuk, a Mars a princípiumok princípiumának a megjelenítője. A Mars a legősibb, legelemibb, feltétel nélküli megnyilvánulása az Abszolút Szellemnek, vagyis maga a minőségtelen, de feltétlen és feltartóztathatatlan megnyilatkozás, amely nem ismeri a lehetetlent, a megtorpanást (megfontolást) és a meghátrálást. A Mars feltételeket, korlátokat nem ismerő, illetve azokat ledöntő, széttörő nyers ereje által az Abszolút Szellem közvetlenül kiárad a teremtésbe, áthatol a spirituális szférákon és behatol a fizikai világba, rengeteg nyers energiát szabadítva fel ezáltal. A Mars jeleníti meg a spontaneitást, az erélyességet, a szellem összes kíméletlen, azonnali megnyilvánulási formáit, a férfiasságot, a célirányosságot, a nyílt, egyenes előretörést és a nyers, minden akadályon áttörő, mindent felégető tűzet, az új megnyilvánulást akadályozó régi formákat el pusztító tüzességet és az életadó állandó tiszta tűzet, amit a misztikában az örökmécses képvisel. Mindez által a Mars a kertelés nélküli gondolkozást és így, bizonyos értelemben az értelmi tisztánlátást is megtestesíti. A Mars a Kos csillagképnek az ura és ezáltal az agykéreg, a célirányos látást biztosító a szemek, valamint a fej elülső, homloki részei kapcsolódnak hozzá, valamint a vérmérséklet. Női horoszkópban a férfiakhoz, a férfiassághoz való viszonyt és a nyers életenergiákat, az életkedvet és az életörömet testesíti meg. Férfi képletben viszont a nyers fizikai erőt, a nyers szexuális potencialítást, ennek irányultságát és az esetleges diszfunkcionális szexuális késztetéseket. A Mars azt a lételvet képviseli amely a végletekig taszítja (nyomja, hajtja, elviszi) a dolgokat ahhoz, hogy igazi alaptermészetük kiderüljön és meg lehessen különböztetni őket. Ezért a Mars princípiumának elfojtása, annak szükségszerű megnyilvánulási formáinak a visszafogása mindig katasztrofális tragédiákhoz, vagy a személyiségtudat teljes elsorvadásához vezet. A Mars a Polaritás egyetemes törvényéhez kötődik.

 

 6. AJUPITER asztrológiai (grafikai) szimbóluma egy félkörívhez alulról a szárával kapcsolódó kereszt. Az ideograma (szimbólikus jel) a természeti tapasztalatokhoz kötött és a tapasztalati bizonyosságra, meggyőződésre alapozó, információ- érzékeny, de az érzelmi - értelmi folyamatokat is igénybe vevő és meghatározó kauzális őserőre utal. A Jupiter az értéktudat, az értékítélet, a helyzetértékelési, helyzetmegítélési képesség és az az szerinti érték-választási és ítéleti képesség, végső soron a spirituális fontossági sorrend-tudatnak (hierarchia) és az szerinti döntéshozásoknak, érték-prefereniciáknak a princípiumát testesíti meg. Konkrétaan: a tárgyi valóság szerinti igazság megállapítási képesség, illetve az igaazság-választásnak, vagy az ámításnak és a hazudozásnak, és az igazmondásnak, vagy a félrevezetésnek az őserejét testesíti meg. A Jupiteri elv metafizikai hatásainak és fontosságának mindmáig nem tulajdonítottak kellő figyelmet és a kollektív tudatból eredő társadalmi-közösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték, holott döntő fontossággal bír a minőségi életvezetés kialakításában, az egészség és a boldogság megszerzésében fenntartásában. Amennyiben a Jupiteri princípiumot az emberi igazságossággal és így az egyetemes törvények által meghatározott értéktudattal kötjük össze, akkor nem az önámító és

áító szentimentalizmus, az elnéző és korrupt nagyvonalúság, az érdemtelen sikerek és a szentimentális szertetet és barátság bolygója, aminek a klasszikus Asztrológia beállítja, hanem a megváltás logikája szerinti minőségi megkülönböztetési képességé, valamint a helyes értékítéleté. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jellegű (metafizikai)  megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg, aminek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják az embert a megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlítődési életfeladatok végrehajtásában?

    A Jupiter nem az elnéző nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a mindent felülvizsgáló és mérlegelő, de nem öncélú kritikai szembenézésé. A spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának a bolygója. Vagyis a józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Mert józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül a Szeretet korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és támolygássá válik. Szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az „elnéző” nagyvonalúság, az a mentalitás amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter nem a Neptunnak az alsó oktávja, mint ahogy eddig értelmezték a klasszikus asztrológiában, hanem a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódás megvalósításának a feltétele. Ezért állnak együtt a spirituális éberség erőterét megtestesítő Halak csillagjegyében A negatív Jupiter ezért hoz létre bennünk "rosszmájú" (a Máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógia-rendszerében), azaz igazságtalan kritikusi magatartást. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek az személytelensége inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletből fakadó igényesség. Mert számomra nem lehet egyetemes, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálom magam személyesen és nem vizsgálom meg, hogy én mit tehetek az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélek. És egyébként is: az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én negatívan hatok (még ha csak félelmemben is), az negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám a KARMA (Az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás) törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes emberek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit amit mások elébük tárnak, vagy mindenáron jót akarnak cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának. A májcirózisnak csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket. A testrészeink és belső szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tevő vétkeit elsősorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelő, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében. A főbenjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységtől elszakadt (hamis) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket.

   Akik a Jupiter által képviselt princípiummal nem képesek huzamosan harmóniába kerülni,  idő múltával viselnünk kell a szem, az epe, a máj és a vércukor összezavarodásával kapcsolatos betegségek következményeit.

 

   7. A SZATURNUSZasztrológiai szimbóluma a Jupiterével szimmetrikusan ellentétes: felül van a  természeti tapasztalást, a fájdalom jelzéseit és az észlelési lehetőséget és szükséget jelentő kereszt és alul van, a Hold szimbólumánál leírt tudattalan szellemi-lelki tartalmakat jelentő félkör. A Szaturnusz elsősorban és végső soron, a felelősségérzet és a feelősségtudat, valamint ezzel együtt és ennek a szellemében, a törvény-ismeret és  törvény-tisztelet, sőt: a törvényszeretet és a következetesség őserejét testesíti meg, aminek a tartozékai és működési feltételei a memória és az öszpontosítási (odafogyelési) képesség. Jelentése a Jupiterével kiegészíti egymást és spirituális értéktudat, vagyis szellemi hierarchia képzet és viszonyítási készség (Jupiter) nélkül el sem képzelhető igazi felelősségérzet és felelősségtudat, amit a Szaturnusz megtestesít.

   A Szaturnusznál, mint metafizikai létprincípiumnál a tapasztalás, a tudatosan megélt Teremtés (élet), az észlelés, tehát a határhelyzetek és a végső állapotok személyes ismerete az elsődleges. A Szaturnuszi által megtestesített létprincípium egyértelműen a Karma, vagyis az Ok és az Okozat, illetve a Hatás és a Visszahatás Törvényéhez kapcsolódik. Ezért a Szaturnusz tágabb asztrológiai értelmében az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő bolygó. Azért hívják misztikusan a  Nagy Tanítómesternek, vagy az Egyetemes Felvigyázónak, mert addig kell egy - egy általunk asszimilálatlan és ismeretlen létprincípiummal találkozzunk különböző tapasztalások láncolatán (fájdalom, betegségek, balesetek) keresztül, amíg ráébredünk a személyes karma-feloldásánk az elkerülhetetlen szükségére és a (belső) harmonizáció szükségének a tudatára. Az a személy aki kezdi felismerni a benne működő, visszafogó és ismétlésekre szorító szaturnuszi erőket, az hozzá fog a karmája minél nagyobb mértékű megismeréséhez és feloldásához, vagyis a saját személye pozitív átalakításához, átneveléséhez: a vak ambícióktól, a szenvedélyes vágy-kielégítéstől és a gyávaságtól, a gyűlölködő érzelmektől, a másokkal szemben táplált ellenséges képzetektől (agressziótól), az önámítástól és a hazudozási reflexektől, az imaginációjának a negatív – romboló képzetektől és sötét, agresszív  gondolatképektől, az ilyen jellegű spontán képzetektől való megtisztításához. Aki ehhez nem fogott hozzá, hosszú távon mindenképpen személyi és anyagi veszteségek és betegségek sorozota fogj érni, még akkor is, ha éppen milliárdokat kereső sikeres üzletember, befolyásos pártvezér, vagy épp az Egyesült Államok Elnöke, a Kínaai kommunista párt főtikára. Talmi társadalmi – közösségi csillogásaik mögött ott bujkálnak az egészségi, vagy a családi, szerelmi-szexuális nehézségeiket, szemlyes kudarcaikat, csödjét előkészítő problémáik, mint a sorra el – el bukó európai politikusok, akik közül sokan még börtönbe is kerültek utólag. A Szaturnuszi sorsjelzések hatására rá kellene jönnie mindenkinek a vele történő és az általa előidézett események igazi jelentésére és értékére. De ha lenne ehhez megfelelő információja, előbb a Jupiter, a Mars, a Vénusz a Merkúr, a Hold és a Nap princípiumaival kellene mély, személyes kapcsolatba, majd harmóniába kerülnie, vagyis ezeket a benne létező őserőket kellene a saját személyiségén belül felszínre hoznia és egymás között kiegyenlítenie.

    Mindaddig, amíg az első hét, klasszikus bolygóknak a háttérbe szorított, elfojtott, vagy diszharmonikus állapotban létező hatásait (aspektusait) nem sikerül valakinek a mindennapi élet tapasztalataimak a hatására, a saját személyében és saját életében felismernie és a beismerésen keresztül tudatosítania, majd e tudatosítás segítségével ezeket a horoszkópja által kimutatott negatív karakterjegyeket (lelki-szellemi tulajdonságokat) nem sikerült átalakítani pozitív és kreatív tulajdonságokká, örvendhet, hogy a születésének megfelelő vibrációs állapotban marad és nem kerül alacsonyabb vibrációs (létezési) állapotokba. Mert az idő múlásával, spirituális tudatosság nélkül, az emberiség kilencvennyolc százaléka inkább visszafelé süllyed a vibrációs skálán, mint hogy fennebb emelkedne. Ez az össz emberiség negatív pszichikai közérzetén, az átlag egészségi állapotának csökkenésén (az immunrendszer gyengülésén), valamint a természeti környezete szennyezettségén lemérhető. Ez az ember a legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát, amennyiben megpróbálja a következő három bolygó által képviselt ősprincípiumoknak megfelelő tulajdonságokat felébreszteni önmagában, különböző (divatos és könnyen elérhető boldogságot, valamint hamari sikert ígérő) mágikus eljárások (mágikus praktikák: agykontroll, dianetika, rejki, stb.) által.

    Mindaddig tehát, ameddig, a hét klasszikus bolygó fényszöge, azok jegy- és házhelyzete alapján, nem sikerült önmagunk szellemi és lelki diszharmóniáit (örvényeit) megismerni és a megismerés segítségével felszínre hozni és egymás között kiegyenlíteni, a legközönségesebb fekete mágiázás számába megy az úgynevezett misztikus bolygók által képviselt személyi képességek erőltetett kifejlesztése és különböző, misztikus céloknak, vagy kicsinyes érdekeink (nyerészkedés, vagyon és más fajta előnyszerzés, mások szabad akaratába való beavatkozás, az általunk elképzelt jó útra való térítése érdekében, stb.) szolgálatába állítása.

   A Szaturnusz a teremtési – megváltási folyamatokban felmerülő határhelyzetek egyetemes számontartásának és vissza-szorításának, és ezáltal a többi kilenc őselv pozitív érvényesülési lehetőségét, vagyis a teremtés zavartalanságát biztosító princípium, amely nem ismer kivételt, előjogokat vagyis nem ismeri a protekciót és ezért nem ismeri azt fantazmagóriát sem, amelyet a korrumpálható „Jóistenben” hívő vallásos ember kegyelemnek nevez. A Szaturnusz vezeti rá az embert kellemetlen és fájdalmas taapasztalatok és veszteségek révén a felelősségnek az un. radikalizmus szükségességére, tehát arra, hogy csak teljes bevetéssel lehet felelősséget vállalni bármiért is és ebben a kérdésben nem létezik félmegoldás, vagy kompromisszum, hogy nem léteznek bocsánatos bűnök, és, hogy a kényelem-szeretet mely a haalaasztási lehetőségeket sugallja, nem jó tanácsadó felelősségi kérdésekben. Ő az egész emberiséget és az embert személyesen a megváltás irányába terelő és ennek az érdekében az un. „égi megszorító intézekedéseknek”

a sorsereje, mellyel nem lehet intézkedni, és aamely előbb, vagy utóbb, de akárcsak erős és gyakori fogfájások formájában is, mindenképppen fogja érzetetni a negatív visszahatásait azokkal szemben, akik megbánás nélkül, huzamosan felelőtlenkednek önmagukkal és másokkal szemben. Azokkaal szemben, akik úgy gondolkoznak, hogy „ennyi még bele fér”, ez még el megy…, hogy majd aztán később, valamikor a jövőben felvállalom ezt, vagy azt az életbevágón fontos életfelaadatot, vagy jóvá teszem ezt vagy azt a korábbi vétkeimet. – Ahogy a székelyföldön mondják: „A medve nem játék!” Ugyanúgy „A Szaturnusz sem játék”, és mivel a határoknak, a határozottságnak, és az elhatározásnak, vagy az elhatárolódásnak is az  ősereje, nem lehet tudni, hogy egy  - egy ilyen „megengedős”, sorsunkkal szembeni könnyelmű felelőtlenkedési folyamatbaan, mikor lépjük át azt a határt, honnn már nincs vissza út, amleytől tehát a káros és fájdalmas, vagy egyenesen: hlálos visszahatások már nem vádhetők ki, nem kerülhetők el. A Názáreti Jézus tisztában volt ezzel a törvénnyel, és tudta, hogy az öncélúan végzett egyes mágikus praktikáinak (A víznek a borrá változtatása, a halottak feltámasztása), vagyis a törvényes természeti rendnek a megbontásának a végzetes következményeit (vissza-hatásait) nem kerülheti le, és elébe menve aazoknaak, ezt, a szaturnuszi erőknek és törvényeknek a természeti jelenségek általi megnyilvánulásainak az elfogadási szükségét hagyta hátra örök intő-tanításnak az emberiség számáraa: a természeti sors-elfogadást, a természeti törvények szerinti sorvállslást, vagyis a keresztet. A Szaturnusz igazi szimbóluma ugyanis a ugyaqnaz, mint a földi életnek és rendeltetésnek a szimbóluma: a merüleges és a víz-szintes tengelyeket megtestesítő kereszt, amely léttengelyek megtalálhatók a személyi horoszkópok grafikájában, a sorsképletekben is.  

    A Szaturnusz az apai felelősségnek, illetve az apai állapotnak és öntudatnak, valamint az apai szellemiséghez való viszonyulásainknak, az apai szellemiséggel szembeni magatartásoknak az őserejét is megtestesíti. A férfi sorsképletekben arra utaal, hogy az illető személy akarja-e, illetve képes-e megfellelő mértékben és intenzitásban ezt a benne levő minőséget elfogadni és gyakorolni, a női képletekben viszont azt, hogy tudaattalanul hogyan (negatívan, vagy pozitívan) viszonyul az illető személy az életében fontos szerepet betöltő férfiaknak (férjének, apjának), ehhez a, felszínen sokszor agresszívnek és kegyetlennek mutatkozó kvalitásához.

 

    8. Az URÁNUSZ  a szabad, illetve gát- és feltétel nélküli, minden irányból érkező, minden irányba hatoló, szellemi információáramlás bolygója. Asztrológiai szimbólumaként két variáns ismeretes. Az első a Mars szimbólumához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a kör közepén egy pont található mint a Nap szimbólumánál és a kör felső részén álló nyílvessző egyenesen felfelé mutat, nincs megdőlve. A második egy középre  helyezett kereszt aminek az alsó szárához kötődik egy kis kör és a kereszt felső szárához, illetve a kereszt tetejére van állítva, egy felfelé nyitott  négyzet. Az Uránusz a klasszikusnak nevezett hét bolygót követő három "misztikus" bolygó közül az első. Ezért jelentése nagyon összetett és mindazonáltal nagyon egyszerű: A mindent átvilágító Fény szellemi erejének, vagyis az Egyetemes Léttudat princípiumának a bolygója. Ezért a fizikai létben az Uránusz hatása és kisugárzó ereje (emanációja) az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő Szaturnuszhoz kötött. Kauzálisan csak az Egyetemes Felelősségtudat által érvényesülhet a Teljes szabadság. Ezért az Uránusz mint egyetemes szabad információáramlási princípium, önmagában nem testesíti meg a szabadságot, hanem a korlátlan lehetőségeket. A Szabadság ugyanis kettős összetételű, tehát nem csak leehetőség, hanem felelősségtudatba ágyazott korlátlan lehetőség. Minél több egyetemes felelősséget képes valaki magára vállalni, nem csak tetteiben és szavaiban, de gondolkozásában, illetve imaginációjában is, annál szabadabbá válik, annál kreatívabb élet folytathat. Ez a nagy alkotók a titka: azért élhettek kreatív életet és azért élhettek intenzíven, mert felelősséggel viszonyultak mindahhoz amit gondoltak, éreztek és tettek. Azért áll az Uránusz a Szaturnusszal együtt a Vízöntőben, mert az Uránuszi princípium a Szaturnuszi felelősségtudat: a figyelem és fegyelem nélkül, a pszicho-mentális erők uralása nélkül, öncélú, a többi létstruktúra szerepkörét és jelentőségét számba nem vevő (senkit és semmit számba nem vevő) szeszélyes, öncélú, következetlen és követhetetlen mániákus forrongássá, kapkodássá, rosszul értelmezetett szabadsággá (szabadulássá, megfutamodássá) válik. és szabadság helyett, pusztulást, viharos tragédiákat, katasztrófákat és szellemi-lelki anarchiát idéz. A Szaturnuszi bölcsességhez és belátáshoz nem kötődő Uránusz maga az elszabaduló pokol, Pandora szelencéje, a megveszekedett embertelenség, ami öncélú zseniális tombolás közben minden rendet felrúg, összezavar és mindenkit elárul. Céltalan és viharos pörgésétől, forrongásától mindenki csak szenved fölöslegesen, mindaddig, amíg elpazarolt, dühödten tomboló ereje el nem fogy és kimerülten a szaturnuszi erők fontosságára rá nem ébred. Az Uránuszi karakter, hiába a szabad szellem megtestesülése, mert ha nem ismeri a  mértéket, akkor nem ismeri a tréfát sem, őrültségeit méreg- komolyan veszi és ezért semmi humora nincsen. A Szaturnusszal harmonikusan kiegyenlített az Uránusz teszi lehetővé a misztikus intuíciós készséget. Az intuíciónkat viszont nem arra való, hogy földi hasznot akarunk húzni belőle: „Csak éppen meg kell tanulni ráhallgatni az intuíciódra", mondják egyes egzotikus misztikusok és önmagukat japán és kínai ideogramákkal kidíszített diplomákkal mesterré kinevező Uránuszi személyek. A szellemi intuíciónk, vagyis a metafizikai érzékenységünk csak lassan, fokozatosan kezd kifejlődni, miután a többi bolygó által megtestesített ős- princípiummal kapcsolatba kerültünk és megpróbáltunk ezáltal harmóniába kerülni a hét egyetemes törvénnyel.

   Nem azt kell meglátnunk a szellemi intuíciónk segítségével, hogy a lottón nyerünk-e, vagy hogy két hét múlva sírig tartó, boldogságot hozó, házasságot vagy bő haszonnal járó üzletet kötünk-e, hanem azt, hogy a lényegbe vágó tetteink és az általános személyi mentalitásunk az Egyetemes Teremtést szolgálja-e, vagy a zűrzavart, a káprázat növelését és ezáltal a rombolást? Azt, hogy a mindennapi személyi mentalitásunkkal, vagy egy következő fontos lépésünkkel hozzájárulhatunk -e önmagunk, szűkebb közösségünk és ezáltal, - ha csak közvetetten is - minden velünk kapcsolatban álló személy spirituális megvilágosodásához, szabadságtudata eléréséhez és kiteljesedéséhez. Ezen intuíciós készség kialakulásán és kifinomodásán keresztül áll kapcsolatban az Uránusz a tisztánlátással, a harmadik szemnek is nevezett homlok csakrával és a Buddhikus léttudat megvalósításával. És amennyiben elfogadjuk a klasszikus asztrológia ama tételét, hogy az Uránusz a Merkúr felső oktávja, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy csak a jól megszilárdított értelmező - racionális gondolkozási készséggel, azaz merkúri, tehát Hermészi (hermetikus: önmagában álló) szellemmel juthatunk el a spirituális tisztánlátás eléréséhez. A misztikus tanokkal foglalkozó kezdők által annyira vágyott tisztánlátás és az intuíciós készség tehát csakis az uránikus hajlamaink megfegyelmezésének és kiművelésének a következménye és nem az ünnepélyeskedő, hétvégi beavatási mesterkedéseké.

    Mint a spirituális információ- áramoltatás princípiumát megtestesítő bolygó, az Uránusz az irányváltoztatási lehetőségeknek, a szellemi irány- és sebesség- változtatási képességnek (negatívan: képtelenségnek), a következetességnek és a következetlenségnek a bolygója.

 

9.  A NEPTUN az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) ősereje. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert  Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölő szárból nő ki a test, lélek és szellem hármasa.

   A Neptun eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítője, és Posseidon, a Neptun görög megfelelője egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelőzte. De -Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetű, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítő klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelő) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában ő az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegéből az emberek, a Mágia Tőrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat.

  Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást,  kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elő a Neptun által megtestesített őserő hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelőtlen használata másfajta függőségi viszonyt előidéző állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A  szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszűntető kábulatra vágyó személy, de még a nagyevők is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire ők tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid időre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külső - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sőt: az időben történő kauzális információ-gyűjtéshez és annak megfelelő személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belső spirituális tágulást teljesen nélkülöző mesterséges szeretet- állapotok előidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében,  utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a „beavatott” személyt, akár a másnapos embert az előző napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyéről a Neptun földi kötődéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvű technikai civilizáció életszemléletében élő személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külső csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerező mezőgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erőszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtő őserőkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak ő, hanem az egész környezete.

   Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern művészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is „munkálkodó” Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgősködés), nem egységtudati állapotokat előidéző mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésből eredő félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.

  A negatív Neptunusszal tehát, vagyis azzal a szó szoros értelmében vett „fantasztikus” isteni teremtőerő negatív megnyilvánulásaival, amit megjelenít nagyon, de nagyon vigyázni kell! Tudjuk: a teljesen negatív Uránusz, vagyis a 8-as bolygó szellemisége, más negatív őserők szellemiségével egy időpontban társulva, nem csak hirtelen előálló természeti és ez által egyéni, vagy családi katasztrófákat idézhet (Lásd: a Kasmiri földrengést.), hanem népcsoporti, esetleg népi katasztrófákat is. A 10 bolygó által megtestesített őserőnek, a Plútónak, vagyis az isteni igazság (A megváltás!) őserejét képviselő szimbolikus égitestnek, a „negatív hatásait” is ismerjük: ő áll minden egyéni, családi, vagy népcsoporti elkorcsosulásnál, spirituális, szellemi, lelki és fizikai eltorzulás hátterében, a hiányos (hiányzó!) szervekkel, vagy kevésbé látványos genetikai zavarok következtében kialakult torzszülöttek magzati létesülésének a hátterében. (Milyen hiu és meddő pl. a genetika azon állítása, hogy az ő tudományos beavatkozásai segítségével, az ilyesmi a jövőben teljességgel kiküszöbölhető lesz! Egyedi esetekben lehet, hogy eltudnak majd ilyen eredményeket is érni, de a hosszú távú következmények még végzetesebbek lehetnek, hiszen a genetika nem avatkozhat be az isteni igazság szellemével szemben, akár tudatosan, akár öntudatlanul és önkéntelenül vétkező kismamák zavaros és feszült, negatív képzetekkel telt életképzeletébe – általános képzelet-világába.) Ezek tudatában tehát, meg kell értenünk azt, hogy a kilencedik bolygó negatív megnyilvánulása, vagyis a negatívan működő Neptunuszi szellemiség is eredményezhet végzetes élet- és sorshelyzeteket, de legalábbis végzetszerű, un. misztikus sorshátráltatásokat, még ha nem is olyan látványosan, mint az Uránusz, vagy a Plútó! Az Egyetemes Teremtő-képzelet és szeretet őserejének a negatív manifesztációja ugyanis nem pusztán az egyetemes szeretet hiányát, vagy a mágikus képzelőerő hiányát jelentheti, hanem azok ellentétét is: az ideavilág legfinomabb szintjein – vagyis a láthatatlanban: az észlelhetetlenben és az érzékelhetetlenben - érvényesülő önkéntelen romboló jellegű képzetalkotási hajlamot (önkéntelen ellenség-képzet alkotási hajlamokat, vagyis spirituális-képzeleti gyűlölködési és neheztelési hajlamokat), amit az ember a legtöbb esetben észre sem vesz, de amitől az ott van és még inkább végzi a lassan, de biztosan ható dolgát, mint a katasztrófákat idéző Uránusz! A negatív Neptunuszhoz, illetve a Neptunusz negatív szellemisége manifesztációjához tartoznak ugyanis, nem csak a képzeleti – tudati – lelki és testi fertőződések, vagyis a szektás és dogmatikus gondolkozáshoz és viselkedési formákhoz (mentalitáshoz!) kapcsolódó, azok következtében megfoganó fertőzések és fertőződések (Tudjuk, hogy a szervezetünk állandó baktérium – és vírusfertőződési lehetőségeknek van kitéve, de nem véletlenül, csak bizonyos esetekben: bizonyos mentális és lelki állapotokban fognak rajtunk, azaz kapaszkodhatnak meg bennünk a vírusok! – Lásd az un fertőző korházak és szanatóriumok orvosainak, asszisztenseinek, nővéreinek és más, kiszolgáló személyzet tagjainak és ezek családtagjainak a nagyon ritka befertőződését, sőt: lásd a lepra és pestis járványok idején missziós segély-szolgálatot végző papok és apácák „csodás” immunitását... És a példák ara, hogy itt sem kimondottan véletlenül és, vagyis, úgymond „tudományos lehetőségek” szerint működik a fertőződés, hanem az egyetemes törvények és főként a rezonancia törvénye alapján!), de ide tartoznak a hormonális betegségek és persze, a mesterséges önkábítás szenvedélybetegségei is: az alkoholizmus, a kábítószerezés és azok enyhébb formái: a „betegesen rendszeres” cigarettázás és kávézás is. Az orvostudomány úgy képzeli, hogy teljességgel a fertőzés ellenes tömeges vakcináknak köszönhető az olyan veszedelmes járványoktól való megszabadulás, mint a pestis, a lepra, vagy a kolera, holott ez a vakcinák hatásától sokkal nagyobb részt a materializmus azon jótékony hatásának köszönhető (Hiszen ki tagadná, hogy ilyen is van?), hogy nagyjából megszabadította a néptömegeket a vallásos dogmatizmustól, az ellenségképzeteknek a vallásos és tömeges szinteken történő intenzív átélésétől. A jelenség viszont, ha enyhébb formákban is, de megmaradt egyéni és kiscsoporti szinteken, és a tömeges kábítószerezés, az alkoholizmus, a rengeteg hormonális betegség és az AIDSZ mindannak a jele, hogy nagyon távol áll még az un. civilizált nyugati ember is a Neptunusz őserejének a harmonikus megtestesítésétől.        

     Hát ezért nem kell engedni az ártatlan áldozati állappotokkal vechikuláló önámító képzeteknek, mert egészen biztos, hogy ezek mögött ott lapulnak, és a nyomukban mindenképpen és óhatatlanul megszületnek, a személy számára, majd a tömeg számára is veszélyes, ellenség-képzetek. Mert nem csak a feleselni és a minket kritizálni még nem képes kiskorú gyermnekeinket, vagy a ránk szoruló és ezért kritika kifejtésre szintén képtelen, idős szüleinket kell szeretni, vagy a szintén ránk szoruló házi állatokat, vagy az életterükből kiszorított és az állatkertek rácsai, vagy védő árkai és sziklái mögött nyomorgó és vlgső soron szintén magatehetetlen vadállatokat. Vagy éppenséggel a tőéünk távolinak képzelt Istent. Mert ezeket könnyű. De a szeretet egyetemes egységesítő lehetősége, vágya és kényszere és azoknak a személyeknek is szól, akik meg tudják és meg is merik mondani a számunkra az igazat, tehát a számunkra hamar kémnyelmetlenné váló, életerős felnőtteknek is, sőt, még azok között is, azoknak is, akik nem bűnőzők, de mi mégis ellenségeinkként érzékeljük, mivel érezzük, hogy életerejüknél és az általunk ellenőrízhetetlen rejtett, vagy látható – érzékelhető képességeiknél fogva, kényelmetlenné tehetik az életünket, amennyiben ellentétesekké – és ezzel ellenségessé - válnának az érdekeink és az élet értelméről alkotott elképzeléseink. Szóval, nem hiába mondja Jézus, hogy a szeretetünk őket is meg kell, hogy illesse. De meg kell illesse a mélyen átérzett és intenzíven megélt szeretetünk az ellenségesnek – mivelhogy kényelmetlennek, vagy veszélyesnek – érzékelt földi     fizikai, tárgyi világot is, mivel ha ez nem lenne, akkor nem lenne lehetséges az egyetemes kiegyenlítődésen alapuló abszolút egységbe olvadási lehetőség, vagyis a megváltás sem, hiszen a szellemi világ tulajdonságait és minőségét vissza tükrözni képes fizikai – természeti és általában a külső környezettől való visszajelzések nélkül mi személyek sem lennénk képesek a megváltódásra, de maga az abszolút lét sem! És ez az élet nagy titka: éppen akkora intenzitással képessé válni szeretni a visszatükröző tulajdonságával nekünk oly sok fájdalmat és szenvedést okozó külső fizikai – létet is, mint a belső szellemi és abszolút létet. A mózesi típarancsolat itt hibáás, illetve hiányos! Az első három „törvényben” az Isten szeretetének a szükségéről beszél, illetve az Istenhez való viszonyulás etikájáról, majd annyival, hogy szeretnünk kell felebarátunkat mint önmagunkat, át tér az emnerekhez való viszonyulásunk lelki boldogságot és egészséget biztosító etikájára hat pontban. És ebben igaza is van. De nem csak abban hiányos, amiben Jézus kijavította mondván, hogy az ellenséget is kell szeretni, henem főként abban, hogy nem mondja ki azt, hogy főként a kényesek és a kényelmesek, de a buták által is ellenségesnek látott és érzékelt fizikai - tehát természeti és tárgyi! -  világot, amely a maga kérlelhetetlen fizikai törvényeivel, illetve a katasztrófának nevezett megmozdulásaival, annyi nehézséget, drámát és tragédiát okoz, vagyis annyi fizikai és lelki fájdalmat és szenvedést okoz, az által, hogy a bennünk levő szellem zavarait „kegyetlenül” és egy az egyben vissza jelzi, hát azt is éppen úgy kell szeretni, mint pl. a személyi kritikát következetesen, logikusan és lehetőleg igazségosan gyakorolni képtelen, kiskorú gyermekeinket. Pedig ez, az asztrológiai magas rendű tudáson alapuló, „lefelé” és kifelő is áramoltatott (gyakorolt) minél intenzívebb szeretet-képességünk, az életünk boldogságának, illetve a szellemi, lelki és testi egészségünk és épségünk megőrzésének a kulcsa. Ez az élet titka. Ezt kell személyessé tennünk a horoszkópunkból kiolvasható karmánk és gyakorlati életfeladataink tudatosítása segítségével.      

         

 

10. APLÚTÓ- Az egyetemes és végső kiegyenlítődés bolygója, a Teremtő és a Teremtés (teremtmények) közötti teljes eggyé válás őserejét megtestesítő bolygó. A Mindenség és az Egyetemes Ősigazság ősprincípiumát megtestesítő bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun egymás tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítődését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és a létben kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának a bolygója. A legnyersebb teremtői energiákkal telt, spontán lét-megnyilvánulások ős-princípiumát megtestesítő Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodójaként, az egyetemes lét- megnyilvánulás végső következményét: a teremtésnek az össz- kiegyenlítődési képességét, célját, és törvényét: az isteni igazságot testesíti meg: az összes teremtő erőnek és teremtő hatalomnak a teremtés folyamatain keresztül, azok által történő megtisztulását, megújhodását és ezáltal a teremtés céljának a végső beteljesedését.

   A Lilithnek nevezett őssóvárgás által önmagából kilépő és ezáltal önmagában megosztó (meghasonló) Abszolútum lét-megnyilvánulásának az első következménye a két világalkotó ősprincípium: a Feminin és a Maszkulin őserők első megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személynek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelő spirituális tengelybe-helyeződés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövő, egyetemes újjászületés ősi törvényének a megtestesítője. Éberségünk által, az életünk során, teljesen fel kell (kellene!) oldódjon és el kell (kellene!) múljon az életképzeletünkből és a lényünkben a Lilith által okozott és a személyi horoszkópunkban a negatív fényszögek, valamint a negatívan fényszögelt bolygók pozíciója által jelzett összes tévképzet, zavart okozó káprázat és kábulat, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, a kiegyenlítődési képességet magában hordó, szellemi értéktudatra és személyi felelősségtudatra alapozott, belső  meggyőződésnek: a teremtői azonosságtudatnak, illetve a teremtés pozitív céljába vetett megingathatatlan bizalomnak: a hitnek. A részben belénk nevelt, részben az alacsonyrendű vágyaink által kialakított tévképzeteink, szellemünket gúzsba kötő rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk előre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem tökéletesíthetjük a személyiségünket. Márpedig a teremtés első oka, célja és törvénye nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítődési szüksége mindazzal ami előzőleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítődni, annak vissza lehet fordulni: lehet haragudni, neheztelni, zsugorodni és gyűlölködni, de a megfelelő következmények elszenvedésével. Az egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény,  a bölcsesség és a tapasztalat, a nyugalom és a kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és mindig újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden jelenség és folyamat. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem  kíméleteskedik a Plútó szelleme, mivel az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden időben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói őserő a legerősebb energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevő, kiegyenlítő szellem, miközben a negatív, harmonizálatlan Plútói-szellemiség, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztő, maga a pokolszerű tudatos, vagy öntudatlan fekete mágia megtestesülése. Nem véletlenül Plutónium az atombomba alapanyaga, de ez mindössze a negatív Plútói szellemnek az anyagi megtestesülése. Testi és értelmi fogyatékossággal (malformációval) nem csak az atomsugárzással fertőzött övezetekben születnek gyermekek, hanem születnek olyan helyen és olyan családban is, ahol erre nincs semmiféle fizikai, vagy biológiai - genetikai magyarázat. 

    A Plútó a pszicho-mentális képességek és a kundalini- energia bolygója, hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Isten önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtől, az eget a földtől: a fényt a szeretettől. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és megtermékenyülésének a bolygója. Ezért a Plútó a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek a bolygója. Negatív esetben: a hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal való visszaélés a sötét, mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója, de pozitív esetben mindezek ellentétének: a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az olyan ember válik képessé a tisztánlátásra, aki önmagát teljesen átvilágítva, minden egoizmusból eredő sötét ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva,  saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erőinek átadja.

   A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül ő tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy létrontásban: az őskorrupció logikája szerint él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsősorban önmaga fölött uralkodni, ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenőrizetlen hatalma (hamisan kiegyenlített, törvénytelen helyeződése) öt a Luciferi erők eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegődő (vele együtt szédelgő), hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe.

   A Plútó egyszerre Tűz és a Víz, Föld és Levegő jegyű bolygó, az ambícióé és az igazság-szenvedélyé, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez szükséges láthatatlan szellemi erőké.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 

    Anélkül, hogy misztifikálnánk és ezáltal összezavarnánk a különböző létmegnyilvánulások szerinti (analogikus!) megfeleléseket, megállapíthatjuk, hogy az alkímiai minőségi felosztás szerint, a tíz őserőt megtestesítő naprebdszeri bolygó közül, három Jin jellegű, tehát feminin, és három Jang jellegű, tehát maszkulin bolygó létezik: A Hold, a Vénusz és a Neptunusz. A Jang jellegű, vagyis maszkulin bolygók: a Nap, a Mars és az Uránusz. A Szaturnusz mindkét nemet egyesíti magában és a határhelyzetek és a határállapotok ismeretének és egyetemes betartásának az őserejét testesíti meg. Vagyis a Szaturnusz által megtestesített ősi teremtő hatalom, éppen az egyetemes törvények érvényesülési őserejét testesíti meg. Ő az Isteni felelősségtudat hatalma. Ezért a teremtés végső állapotait ellenőrzi, szervezi és tartja fenn. Így az egyetemes felelősségtudatot képviselő bolygónak az a szerepe a létezésben (teremtésben, megismerésben és kiegyenlítődésben), hogy ő úgymond felülvigyáz, felügyel arra, hogy az egyetemes létet fenyegető teljes és végső zavar és zaklatottság, a kiegyenlítetlenségi állapot (totál káosz) ne jöhessen léte az egész Teremtésben.

   Amennyiben tehát a Feminin és a maszkulin jellegű bolygókkal együtt a Szaturnuszt is kivonjuk a tíz őserőt megtestesítő bolygó közül, megtaláljuk a Szent Szellem, illetve a Logosz bolygóit: a fennmaradó másik három ős princípiumnak megfelelő bolygók tehát a kiegyenlítődés bolygói. Ezek a Merkúr, a Jupiter és a Plútó. A Merkúr a Nap és a Hold által képviselt primer princípiumok kiegyenlítődésének a bolygója. A Jupiter a természeti szinten végbemenő kiegyenlítődés, illetve a Mars és a Vénusz által képviselt nyers, elemi princípiumok közötti kiegyenlítődés bolygója, az erkülcs és az erény bolygója. A Plútó viszont az egyetemes kiegyenlítődés , a teljes spirituális kiegyenlítődés princípiumát megtestesítő bolygó.

 

Az alkímiai elemek szerinti felosztásban, a Nap, a Mars, és a Jupiter a Tűz elemhez kapcsolódik. A Hold és a Neptunusz, a Víz elemhez. A Merkúr és az Uránusz a levegő elemhez, és a Vénusz a Szaturnusszal a Főld elemhez. A Plutó mind a négy őselemhez kötődik, mivel ő az egyetemes kiegyenítődésnek, vagyis az Isteni igazságnak az őserejét testesíti meg.  

 

Kozma Szilárd: 

Lásd még a Karma példáit és azok gyakorlati asztrológiai tárgyalását – értelmezését a személyi horoszkópok szintjén, a honlapjaimon:

 

 

www.kozmaszilard.com

www.komaszilard.hu

www.asztrologosz.com

 

http://www.kozmaszilard.hu/

 

 

Kozma Szilárd író – asztrológus:

 

        A naprendszer bolygóinak szimbóluma és metafizikai jelentése

 

Az asztrológiai bolygó-értelmezésekkel kapcsolatos legfőbb félreértés is az asztrológia félreértéséből származik. Vagyis abból, hogy az asztrológia semmiképpen nem öncélú és könnyen elérhető (elérendő...) életnyerési lehetőségeket fürkésző, irracionális spekulációk szerinti bűvészkedés (jóslás), hanem az egyetemes analógia (Divatos tudományos kifejezéssel: hologram) elvre alapozott, és ezen az elven közvetlenül a személyhez szólni képes erkölcstudomány, amelynek a következményei konkrét - ellenőrizhető módon pozitívak. Ezért, többnyire még az asztrológusok is azt a hibát követik el,hogy a bolygók által megtestesített, a bolygók által is megnyilvánuló metafizikai ősprincípiumok – kauzális ősi teremtő erők - jelentését, akárcsak a konstellációk által megtestesített spirituális erőterek metafizikai értelmét, háttérbe szorítják a bolygóknak és a bolygóállásoknak az emberi személyre gyakorolt, lényegében kevésbé fontos fizikai, pszichikai és spirituális befolyásával szemben. A BOLYGÓK JEGY- ÉS HÁZHELYZETE, VALAMINT AZ EGYMÁSHOZ ÉS A KARMIKUS PONTOKHOZ VALÓ VISZONYULÁSA (Egymással és a Karmikus pontokkal alkotott fényszögei) ugyanis, sokkal fontosab információkat szólgáltat az igazi asztrológus számára az adott személy spirituális, mentális és pszichikai struktúrájáról és sors-programjáról, mint amennyi értéket jelenthet az, hogy ez, vagy az a konjunkturális (aktuális időben érvényesülő) bolygó-konstelláció miféle hatást gyakorolhat akár az egészségére, akár a pillanatnyi sors-körülményeire! 

    Az önkéntelen (A tudattalanban szellemi struktúránkban lappangó és onnan induló.) rombolási - önrombolási késztetések nem a bolygók hatásának, vagy a bolygók egymással szemben alkotott fényszögeinek a következményei. A bolygók fizikai (biológiai) pszichikai, vagy mentális befolyása az emberi személyiség különböző struktúráira - különösen újszülött korában! - bár kétségtelen, de ötöd-rangú kérdés. A bolygók fizikai, pszichikai, mentális, vagy akár spirituális befolyása, csak a kétes és káros értékű, jósolgató asztrológiában szempont. A szellemi önismeretet és a lelki öntisztítást (a spirituális etikát) szolgáló asztrológiában a bolygóknak a személyi horoszkópon belüli helyzete csupán egy olyan térképrendszer, amelynek segítségével, az analógia törvénye alapján, az asztrológia feltérképezi a vizsgált emberi személy spirituális struktúráját (lelki - szellemi összetevőit és eredőit).

 

  

 1. ANAP Az individuális léttudat, illetve a személyiségtudat megtestesítője.

 

Asztrológiai szimbóluma egy bezárt kör, a közepében egy ponttal. Az elsődleges (primer) személyi jegyek feltétlen kifejeződési kényszerét, az individuális jellegű spontán, önkéntelen késztetéseinket és megnyilvánulásainkat jelenti. A Nap a földi létezéshez, illetve az individuális tudathoz kötött lét-teljesség igényt és az individuális "Egész"-séget, az individuumnak az egész egyetemes létezésbe való „bekapcsoltságát” jelenti. Jelenti a biológiai lét határoltságában létező individuális személyi tudat kettős kötődését az individuális meghatározottságaihoz (a pont) és az Abszolút Szellem határtalanságához (a kör perifériája). A szimbólumok nyelve mindig az Abszolút Lét határtalan jelentéstartalmával, az abszolút léttudathoz vezető végtelen értelmezési lehetőségekkel hoz kapcsolatba bennünket. A Nap grafikája ezért fordítva is értelmezhető: a kör jelentheti a személyi tudat fizikai meghatározottságait és a pont azt a minden egyénben létező isteni szikrát (A krisztusi, illetve a Buddha- potencialitást, amely eleve az egyetemes léttudathoz kapcsol minket állandóan. A grafikai ábrázolásban ez a középpont az a mértani hely, ahol a fizikai létben határolt individuális személyi tudat síkján (a kör síkján), áthalad a spirituális léttudat (a mindenkiben létező és elérhető: potenciális szellemi tudatosság) tengelye. A Nap tehát egyrészt a természeti meghatározottságokat: az individuális és ösztönös képességeket, spontán késztetéseket, az individuális lehetőségeket és korlátokat és az ide vonatkozó elemi megnyilvánulásokat szimbolizálja, másrészt a szellemi öntudatára ébredő Ént, az egyetemes léttudatot elérni képes személyt. A születési horoszkóp Napjának a horoszkópban elfoglalt helye, jelzi azt a karakterünket maghatározó spirituális erőteret amelynek színezetében az individuális tudatunk kialakul serdülőkorunkban és amely színezet segítségével, annak alapján az értelmi erőnket és a szellemi világosságunkat a legkönnyebb lenne számunkra felélesztenünk, kitágítanunk és egész személyiségünkkel környezetünkbe szétsugározzunk, amennyiben igyekeznénk annak a konstellációnak, amelyben a Napunk található az eredeti (metafizikai) értékeit felfedeznünk, megismernünk és megtestesítünk.

2. AHOLDasztrológiai szimbóluma két egymásba érő, különböző sugarú körív, amely egy  konkáv grafikai ábrát hoz létre. A Hold a személyiség-tudat rejtett, ellenőrizhetetlen és finom: érzékeny és befolyásolható (önkéntelen információ- befogadó) részét testesíti meg. A Hold a kollektív tudattalannal kapcsolatban álló individuális tudattalan lelkivilágot, és így mindazt a bennünk rejtőző (mágikus) erőt és hatalmat jelöli, amely életünket fenntartja és irányítja, anélkül hogy azt különösebben irányíthatnánk, befolyásolhatnánk, akaratunkkal,  racionális értelmünkkel. Mindezek által a nőies, nyugalomhoz és intimitáshoz ragaszkodó, kötődni és oldódni vágyó belső lelki életünket testesíti meg, asztrál- érzékenységünket tehát, aminek köszönhetően tudattalanul állandóan kapcsolatban állunk a létezés más lényeivel és más létformáival. Végső soron az önkéntelen információ befogadási, információ átalakítási és visszatükrözési képességünket, valamint a tudattalan kreativitásunkat. Ezért az anyaság, a, szaporodás, növekedés, gazdagodás, a tágulás, vagyis a teremtésben való közvetlen (az embernél: hús - vér színtű részvétel princípiumát, testesíti meg. Az egyéni horoszkópban az anyához, nőknél az anyai állapothoz, az anyaság szelleméhez való önkéntelen és öntudatlan viszonyulást (vágyat, ragaszkodást, vagy elutasítást, önkéntelen irracionális félelmet) jelzi.

 

3. AMerkúr.A gyakorlati racionális gondolkozási képességet, vagyis a lineáris logika segítségével történő összefüggés-látási (összefüggés-teremtési) és a megkülönböztetési képességet megtestesítő bolygó. A tapasztalatból szerzett információ intellektuális feldolgozásának és a lineáris információ- közvetítésnek a bolygója. A Merkúr által megtestesített teremtői őserő hatására, annak segítségével kapcsoljuk össze és egyeztetjük tudatosan a természeti életben szerzett tapasztalatainkat az egyetemes létezés folyamataival, modelljeivel. (Lásd a Merkúr által uralt Ikrek és Szűz jegyű szülötteknek a, minden megszerzett tapasztalati információt egyetlen összefüggő tudományos rendszerbe kapcsolni akaró igyekvéseit.). Tudni kell, hogy a Merkúr által képviselt gondolkozói képességünk nem más mint az egyetemes értelemnek (A Logosznak: a Szent Szellemnek: az egyetemes információközvetítés őserejének) egy - egy a biológiai létben megnyilvánuló, elkülönült, individuális leképeződése. Nem csak téves dolog, de egyenesen veszélyes a Merkúr által megtestesített rendszeralkotó képességünket olyan, a valóság próbáját ki nem álló, öncélú elmélet- és rendszergyártásra használni, amelyekkel egyéni hiuságunkat szolgálva, meg akarjuk nyerni az életünket, vagy elkápráztathatjuk (és félrevezetjük) önmagunkat és környezetünket. Ennek az öncélú haszonszerzést (életnyerést), vagy mások elbűvölését szolgáló tevékenységeknek a káros és végzetes következményeit egyrészt a környezetnek, másrészt mindenkinek magának kell elszenvednie mert az individuális becsvágy hatására, az elbűvölően érdekes és izgató rendszer felépítése közben oly nagyra növesztjük az intellektuális becsvágyunkat, hogy nehezen találunk vissza a közvetlenséghez, az emberbaráti kapcsolatainkhoz, az arányos személyiségtudat által biztosított harmóniához. A többi bolygó által megtestesített emberi képességektől és személyi tulajdonságoktól különvált, azok hátrányára, azok háttérbe szorításával öncélúan meg nőveszett (felduzzasztott), vagyis a személyiséget alkotó többi testi, lelki és szellemi elemektől tulajdonságoktól: a lét-egésztől elszakadt, abba nem beágyazott, abban nem tükröződő és azzal nem számoló, öncélú merkúri (értelmi) tevékenység, legyen az logikájában, dedukciós módszereiben bármennyire izgalmas és eredményeiben bármenyire tetszetős, a Vénuszi

 felszínes ragyogáshoz hasonló és olyan kilátástalan élethelyzetekbe sodorhatja a valóság- és arányérzékét elveszítő személyt, ahonnan a visszatérés útja egyáltalán nem, vagy csak nagy áldozatok árán található meg. ( Például anyagi az értékek teljes elvesztésével járó, személyes és csoportos tragédiák árán.). A Merkúr  által képviselt őserőhöz való diszharmonikus viszonyulásaink következtében létrehozott intellektuális csapdákról a Bábel torony és a Labirintus mítoszai beszélnek.

 

 4. A VÉNUSZasztrológiai szimbóluma egy teljes kör, alul egy kis kereszttel. A Vénusz a négy ősi alapelemnek: a földnek, a víznek, a tűznek és a levegőnek a harmonikus egységét jeleníti meg. A Vénusz a feltétlen és önkéntelen, tehát szándéktalan természeti (és az ember esetékben lelki) kiegyenlítődési igény ősprincípiumának a megtestesítője, az élőlényekben tartalmazott és a lények által megtestesített feminin és maszkulin princípiumok természeti kiegyenlítődésre való törekvésének a megtestesítője. Ezért a Vénusz asztrológiai eszméje is a természeti (szexuális) kiegyenlítődésre, a természetes kiegészítődésre: szenvedélyes szerelemi érzéseket és szexuális kielégülésre való vágyakat (a testi harmóniára és az azt szolgáló kényelemre való törekvést, a művészetnek az érzékiség kifejezésére vonatkozó ágazatait, valamint mindezeknek a létrehozásához, illetve megszerzéséhez szükséges pénzt) jeleníti meg. A Vénuszi teremtőerő nem tartalmaz spirituális és törekvést a fentiekben leirt természeti áthatolás és kiegyenlítődés megvalósításában, csak elemien egymáshoz vonja, egymáson áthatoltatja és ezáltal egységbe vonja a Jin és a Jang, a feminin és a maszkulin ősprincípium szerint megoszló ősi elemek természeti (testi) megjelenítőit.

    A Vénuszi vonzásnál nem jelentkezik (nem munkálkodik) semmiféle tudatos és akarati mozzanat a nemek szerinti testi kiegyenlítődési létrehozásában, hanem a Teljesség létrehozásának az egyetemes kényszerére van bízva a vénuszi elv megvalósulása. Ezért a Vénusz hatása és a Vénusz ereje önmagában akaratilag kivédhetetlen, irányíthatatlan, ellenőrizhetetlen, rendszerezhetetlen és racionális logikával megmagyarázhatatlan, értelmezhetetlen. A Vénusz hatása (vonzása) mindig egyértelműen nyilvánul meg és az ember valósággal tehetetlen annak hatásával szemben, hiába próbálja azt szabályozni, mérsékelni, elfojtani vagy rendszeresíteni. Sőt: ez utóbbi esetben minden próbálkozás vagy tragédiával, vagy a személy teljes elsorvadásával, a személyi tudat korrumpálódásával azaz megzavarodásával végződik. Egyszóval a Vénusz hatásánál lehetetlen minden logikai, racionális és akarati szabályozás. Amennyiben sikerül egy embernek saját személyében a természet egyensúlyát, vagyis a négy alapelem harmonikus egységét helyreállítani és ezen keresztül a Vénusz szellemének a jótékony hatásait magába fogadni, valamint azt magából kiárasztani, önmagát kellemessé harmonikussá és nagylelkűvé varázsolja. Amennyiben nem, akkor a birtoklási ösztön, a féltékenység, az örök elégedetlenség, az intrika, a tisztességtelen és öncélú  csábítás, a korrupció, a rosszindulat, a rothadás, a szexuális zavartság vesz erőt rajta és ezáltal a testi és a lelki zavarodottság, a deréktáji fájdalmak, a vese és a húgyhólyag betegségei válnak krónikussá és önmaga a lelki viszályok forrásává, kellemetlen és mások által került, vagy kihasznált és kizsákmányolt személyiséggé válik.

   Férfi horoszkópban a nőkhöz való viszonynak minőségét, nyíltságát vagy zavartságát, a vágy intenzitását, ellentmondásosságát vagy harmonikus mivoltát testesíti meg. A női képletben a nőiséget, egész női szexuális ösztönvilágával, zavart, vagy harmonikus érzékiségével. Jelenti a még, a partnereinkhez, a kényelemhez és a pénzhez a való arányos és harmonikus, vagy túlméretezett viszonyunkat, ezek megszerzésére vonatkozó természetes, vagy öncélú törekvéseinket, harmonizációs készségünket és nem utolsó sorban a szépérzékünket, a művészi hajlamainkat és tehetségünket is.

 

5. AMARSasztrológiai szimbóluma egy teljes kör a tetejében egy negyvenöt fokra jobbra dőlt, felfelé irányuló kis nyíllal. Amennyiben a princípium kifejezést a közvetlen magyar értelmében (Őskezdet!) használjuk, a Mars a princípiumok princípiumának a megjelenítője. A Mars a legősibb, legelemibb, feltétel nélküli megnyilvánulása az Abszolút Szellemnek, vagyis maga a minőségtelen, de feltétlen és feltartóztathatatlan megnyilatkozás, amely nem ismeri a lehetetlent, a megtorpanást (megfontolást) és a meghátrálást. A Mars feltételeket, korlátokat nem ismerő, illetve azokat ledöntő, széttörő nyers ereje által az Abszolút Szellem közvetlenül kiárad a teremtésbe, áthatol a spirituális szférákon és behatol a fizikai világba, rengeteg nyers energiát szabadítva fel ezáltal. A Mars jeleníti meg a spontaneitást, az erélyességet, a szellem összes kíméletlen, azonnali megnyilvánulási formáit, a férfiasságot, a célirányosságot, a nyílt, egyenes előretörést és a nyers, minden akadályon áttörő, mindent felégető tűzet, az új megnyilvánulást akadályozó régi formákat el pusztító tüzességet és az életadó állandó tiszta tűzet, amit a misztikában az örökmécses képvisel. Mindez által a Mars a kertelés nélküli gondolkozást és így, bizonyos értelemben az értelmi tisztánlátást is megtestesíti. A Mars a Kos csillagképnek az ura és ezáltal az agykéreg, a célirányos látást biztosító a szemek, valamint a fej elülső, homloki részei kapcsolódnak hozzá, valamint a vérmérséklet. Női horoszkópban a férfiakhoz, a férfiassághoz való viszonyt és a nyers életenergiákat, az életkedvet és az életörömet testesíti meg. Férfi képletben viszont a nyers fizikai erőt, a nyers szexuális potencialítást, ennek irányultságát és az esetleges diszfunkcionális szexuális késztetéseket. A Mars azt a lételvet képviseli amely a végletekig taszítja (nyomja, hajtja, elviszi) a dolgokat ahhoz, hogy igazi alaptermészetük kiderüljön és meg lehessen különböztetni őket. Ezért a Mars princípiumának elfojtása, annak szükségszerű megnyilvánulási formáinak a visszafogása mindig katasztrofális tragédiákhoz, vagy a személyiségtudat teljes elsorvadásához vezet. A Mars a Polaritás egyetemes törvényéhez kötődik.

 

 6. AJUPITER asztrológiai (grafikai) szimbóluma egy félkörívhez alulról a szárával kapcsolódó kereszt. Az ideograma (szimbólikus jel) a természeti tapasztalatokhoz kötött és a tapasztalati bizonyosságra, meggyőződésre alapozó, információ- érzékeny, de az érzelmi - értelmi folyamatokat is igénybe vevő és meghatározó kauzális őserőre utal. A Jupiter az értéktudat, az értékítélet, a helyzetértékelési, helyzetmegítélési képesség és az az szerinti érték-választási és ítéleti képesség, végső soron a spirituális fontossági sorrend-tudatnak (hierarchia) és az szerinti döntéshozásoknak, érték-prefereniciáknak a princípiumát testesíti meg. Konkrétaan: a tárgyi valóság szerinti igazság megállapítási képesség, illetve az igaazság-választásnak, vagy az ámításnak és a hazudozásnak, és az igazmondásnak, vagy a félrevezetésnek az őserejét testesíti meg. A Jupiteri elv metafizikai hatásainak és fontosságának mindmáig nem tulajdonítottak kellő figyelmet és a kollektív tudatból eredő társadalmi-közösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték, holott döntő fontossággal bír a minőségi életvezetés kialakításában, az egészség és a boldogság megszerzésében fenntartásában. Amennyiben a Jupiteri princípiumot az emberi igazságossággal és így az egyetemes törvények által meghatározott értéktudattal kötjük össze, akkor nem az önámító és

áító szentimentalizmus, az elnéző és korrupt nagyvonalúság, az érdemtelen sikerek és a szentimentális szertetet és barátság bolygója, aminek a klasszikus Asztrológia beállítja, hanem a megváltás logikája szerinti minőségi megkülönböztetési képességé, valamint a helyes értékítéleté. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jellegű (metafizikai)  megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg, aminek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják az embert a megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlítődési életfeladatok végrehajtásában?

    A Jupiter nem az elnéző nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a mindent felülvizsgáló és mérlegelő, de nem öncélú kritikai szembenézésé. A spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának a bolygója. Vagyis a józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Mert józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül a Szeretet korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és támolygássá válik. Szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az „elnéző” nagyvonalúság, az a mentalitás amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter nem a Neptunnak az alsó oktávja, mint ahogy eddig értelmezték a klasszikus asztrológiában, hanem a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódás megvalósításának a feltétele. Ezért állnak együtt a spirituális éberség erőterét megtestesítő Halak csillagjegyében A negatív Jupiter ezért hoz létre bennünk "rosszmájú" (a Máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógia-rendszerében), azaz igazságtalan kritikusi magatartást. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek az személytelensége inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletből fakadó igényesség. Mert számomra nem lehet egyetemes, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálom magam személyesen és nem vizsgálom meg, hogy én mit tehetek az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélek. És egyébként is: az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én negatívan hatok (még ha csak félelmemben is), az negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám a KARMA (Az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás) törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes emberek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit amit mások elébük tárnak, vagy mindenáron jót akarnak cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának. A májcirózisnak csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket. A testrészeink és belső szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tevő vétkeit elsősorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelő, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében. A főbenjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységtől elszakadt (hamis) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket.

   Akik a Jupiter által képviselt princípiummal nem képesek huzamosan harmóniába kerülni,  idő múltával viselnünk kell a szem, az epe, a máj és a vércukor összezavarodásával kapcsolatos betegségek következményeit.

 

   7. A SZATURNUSZasztrológiai szimbóluma a Jupiterével szimmetrikusan ellentétes: felül van a  természeti tapasztalást, a fájdalom jelzéseit és az észlelési lehetőséget és szükséget jelentő kereszt és alul van, a Hold szimbólumánál leírt tudattalan szellemi-lelki tartalmakat jelentő félkör. A Szaturnusz elsősorban és végső soron, a felelősségérzet és a feelősségtudat, valamint ezzel együtt és ennek a szellemében, a törvény-ismeret és  törvény-tisztelet, sőt: a törvényszeretet és a következetesség őserejét testesíti meg, aminek a tartozékai és működési feltételei a memória és az öszpontosítási (odafogyelési) képesség. Jelentése a Jupiterével kiegészíti egymást és spirituális értéktudat, vagyis szellemi hierarchia képzet és viszonyítási készség (Jupiter) nélkül el sem képzelhető igazi felelősségérzet és felelősségtudat, amit a Szaturnusz megtestesít.

   A Szaturnusznál, mint metafizikai létprincípiumnál a tapasztalás, a tudatosan megélt Teremtés (élet), az észlelés, tehát a határhelyzetek és a végső állapotok személyes ismerete az elsődleges. A Szaturnuszi által megtestesített létprincípium egyértelműen a Karma, vagyis az Ok és az Okozat, illetve a Hatás és a Visszahatás Törvényéhez kapcsolódik. Ezért a Szaturnusz tágabb asztrológiai értelmében az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő bolygó. Azért hívják misztikusan a  Nagy Tanítómesternek, vagy az Egyetemes Felvigyázónak, mert addig kell egy - egy általunk asszimilálatlan és ismeretlen létprincípiummal találkozzunk különböző tapasztalások láncolatán (fájdalom, betegségek, balesetek) keresztül, amíg ráébredünk a személyes karma-feloldásánk az elkerülhetetlen szükségére és a (belső) harmonizáció szükségének a tudatára. Az a személy aki kezdi felismerni a benne működő, visszafogó és ismétlésekre szorító szaturnuszi erőket, az hozzá fog a karmája minél nagyobb mértékű megismeréséhez és feloldásához, vagyis a saját személye pozitív átalakításához, átneveléséhez: a vak ambícióktól, a szenvedélyes vágy-kielégítéstől és a gyávaságtól, a gyűlölködő érzelmektől, a másokkal szemben táplált ellenséges képzetektől (agressziótól), az önámítástól és a hazudozási reflexektől, az imaginációjának a negatív – romboló képzetektől és sötét, agresszív  gondolatképektől, az ilyen jellegű spontán képzetektől való megtisztításához. Aki ehhez nem fogott hozzá, hosszú távon mindenképpen személyi és anyagi veszteségek és betegségek sorozota fogj érni, még akkor is, ha éppen milliárdokat kereső sikeres üzletember, befolyásos pártvezér, vagy épp az Egyesült Államok Elnöke, a Kínaai kommunista párt főtikára. Talmi társadalmi – közösségi csillogásaik mögött ott bujkálnak az egészségi, vagy a családi, szerelmi-szexuális nehézségeiket, szemlyes kudarcaikat, csödjét előkészítő problémáik, mint a sorra el – el bukó európai politikusok, akik közül sokan még börtönbe is kerültek utólag. A Szaturnuszi sorsjelzések hatására rá kellene jönnie mindenkinek a vele történő és az általa előidézett események igazi jelentésére és értékére. De ha lenne ehhez megfelelő információja, előbb a Jupiter, a Mars, a Vénusz a Merkúr, a Hold és a Nap princípiumaival kellene mély, személyes kapcsolatba, majd harmóniába kerülnie, vagyis ezeket a benne létező őserőket kellene a saját személyiségén belül felszínre hoznia és egymás között kiegyenlítenie.

    Mindaddig, amíg az első hét, klasszikus bolygóknak a háttérbe szorított, elfojtott, vagy diszharmonikus állapotban létező hatásait (aspektusait) nem sikerül valakinek a mindennapi élet tapasztalataimak a hatására, a saját személyében és saját életében felismernie és a beismerésen keresztül tudatosítania, majd e tudatosítás segítségével ezeket a horoszkópja által kimutatott negatív karakterjegyeket (lelki-szellemi tulajdonságokat) nem sikerült átalakítani pozitív és kreatív tulajdonságokká, örvendhet, hogy a születésének megfelelő vibrációs állapotban marad és nem kerül alacsonyabb vibrációs (létezési) állapotokba. Mert az idő múlásával, spirituális tudatosság nélkül, az emberiség kilencvennyolc százaléka inkább visszafelé süllyed a vibrációs skálán, mint hogy fennebb emelkedne. Ez az össz emberiség negatív pszichikai közérzetén, az átlag egészségi állapotának csökkenésén (az immunrendszer gyengülésén), valamint a természeti környezete szennyezettségén lemérhető. Ez az ember a legnagyobb veszélyeknek teszi ki magát, amennyiben megpróbálja a következő három bolygó által képviselt ősprincípiumoknak megfelelő tulajdonságokat felébreszteni önmagában, különböző (divatos és könnyen elérhető boldogságot, valamint hamari sikert ígérő) mágikus eljárások (mágikus praktikák: agykontroll, dianetika, rejki, stb.) által.

    Mindaddig tehát, ameddig, a hét klasszikus bolygó fényszöge, azok jegy- és házhelyzete alapján, nem sikerült önmagunk szellemi és lelki diszharmóniáit (örvényeit) megismerni és a megismerés segítségével felszínre hozni és egymás között kiegyenlíteni, a legközönségesebb fekete mágiázás számába megy az úgynevezett misztikus bolygók által képviselt személyi képességek erőltetett kifejlesztése és különböző, misztikus céloknak, vagy kicsinyes érdekeink (nyerészkedés, vagyon és más fajta előnyszerzés, mások szabad akaratába való beavatkozás, az általunk elképzelt jó útra való térítése érdekében, stb.) szolgálatába állítása.

   A Szaturnusz a teremtési – megváltási folyamatokban felmerülő határhelyzetek egyetemes számontartásának és vissza-szorításának, és ezáltal a többi kilenc őselv pozitív érvényesülési lehetőségét, vagyis a teremtés zavartalanságát biztosító princípium, amely nem ismer kivételt, előjogokat vagyis nem ismeri a protekciót és ezért nem ismeri azt fantazmagóriát sem, amelyet a korrumpálható „Jóistenben” hívő vallásos ember kegyelemnek nevez. A Szaturnusz vezeti rá az embert kellemetlen és fájdalmas taapasztalatok és veszteségek révén a felelősségnek az un. radikalizmus szükségességére, tehát arra, hogy csak teljes bevetéssel lehet felelősséget vállalni bármiért is és ebben a kérdésben nem létezik félmegoldás, vagy kompromisszum, hogy nem léteznek bocsánatos bűnök, és, hogy a kényelem-szeretet mely a haalaasztási lehetőségeket sugallja, nem jó tanácsadó felelősségi kérdésekben. Ő az egész emberiséget és az embert személyesen a megváltás irányába terelő és ennek az érdekében az un. „égi megszorító intézekedéseknek”

a sorsereje, mellyel nem lehet intézkedni, és aamely előbb, vagy utóbb, de akárcsak erős és gyakori fogfájások formájában is, mindenképppen fogja érzetetni a negatív visszahatásait azokkal szemben, akik megbánás nélkül, huzamosan felelőtlenkednek önmagukkal és másokkal szemben. Azokkaal szemben, akik úgy gondolkoznak, hogy „ennyi még bele fér”, ez még el megy…, hogy majd aztán később, valamikor a jövőben felvállalom ezt, vagy azt az életbevágón fontos életfelaadatot, vagy jóvá teszem ezt vagy azt a korábbi vétkeimet. – Ahogy a székelyföldön mondják: „A medve nem játék!” Ugyanúgy „A Szaturnusz sem játék”, és mivel a határoknak, a határozottságnak, és az elhatározásnak, vagy az elhatárolódásnak is az  ősereje, nem lehet tudni, hogy egy  - egy ilyen „megengedős”, sorsunkkal szembeni könnyelmű felelőtlenkedési folyamatbaan, mikor lépjük át azt a határt, honnn már nincs vissza út, amleytől tehát a káros és fájdalmas, vagy egyenesen: hlálos visszahatások már nem vádhetők ki, nem kerülhetők el. A Názáreti Jézus tisztában volt ezzel a törvénnyel, és tudta, hogy az öncélúan végzett egyes mágikus praktikáinak (A víznek a borrá változtatása, a halottak feltámasztása), vagyis a törvényes természeti rendnek a megbontásának a végzetes következményeit (vissza-hatásait) nem kerülheti le, és elébe menve aazoknaak, ezt, a szaturnuszi erőknek és törvényeknek a természeti jelenségek általi megnyilvánulásainak az elfogadási szükségét hagyta hátra örök intő-tanításnak az emberiség számáraa: a természeti sors-elfogadást, a természeti törvények szerinti sorvállslást, vagyis a keresztet. A Szaturnusz igazi szimbóluma ugyanis a ugyaqnaz, mint a földi életnek és rendeltetésnek a szimbóluma: a merüleges és a víz-szintes tengelyeket megtestesítő kereszt, amely léttengelyek megtalálhatók a személyi horoszkópok grafikájában, a sorsképletekben is.  

    A Szaturnusz az apai felelősségnek, illetve az apai állapotnak és öntudatnak, valamint az apai szellemiséghez való viszonyulásainknak, az apai szellemiséggel szembeni magatartásoknak az őserejét is megtestesíti. A férfi sorsképletekben arra utaal, hogy az illető személy akarja-e, illetve képes-e megfellelő mértékben és intenzitásban ezt a benne levő minőséget elfogadni és gyakorolni, a női képletekben viszont azt, hogy tudaattalanul hogyan (negatívan, vagy pozitívan) viszonyul az illető személy az életében fontos szerepet betöltő férfiaknak (férjének, apjának), ehhez a, felszínen sokszor agresszívnek és kegyetlennek mutatkozó kvalitásához.

 

    8. Az URÁNUSZ  a szabad, illetve gát- és feltétel nélküli, minden irányból érkező, minden irányba hatoló, szellemi információáramlás bolygója. Asztrológiai szimbólumaként két variáns ismeretes. Az első a Mars szimbólumához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a kör közepén egy pont található mint a Nap szimbólumánál és a kör felső részén álló nyílvessző egyenesen felfelé mutat, nincs megdőlve. A második egy középre  helyezett kereszt aminek az alsó szárához kötődik egy kis kör és a kereszt felső szárához, illetve a kereszt tetejére van állítva, egy felfelé nyitott  négyzet. Az Uránusz a klasszikusnak nevezett hét bolygót követő három "misztikus" bolygó közül az első. Ezért jelentése nagyon összetett és mindazonáltal nagyon egyszerű: A mindent átvilágító Fény szellemi erejének, vagyis az Egyetemes Léttudat princípiumának a bolygója. Ezért a fizikai létben az Uránusz hatása és kisugárzó ereje (emanációja) az Egyetemes Felelősségtudatot megtestesítő Szaturnuszhoz kötött. Kauzálisan csak az Egyetemes Felelősségtudat által érvényesülhet a Teljes szabadság. Ezért az Uránusz mint egyetemes szabad információáramlási princípium, önmagában nem testesíti meg a szabadságot, hanem a korlátlan lehetőségeket. A Szabadság ugyanis kettős összetételű, tehát nem csak leehetőség, hanem felelősségtudatba ágyazott korlátlan lehetőség. Minél több egyetemes felelősséget képes valaki magára vállalni, nem csak tetteiben és szavaiban, de gondolkozásában, illetve imaginációjában is, annál szabadabbá válik, annál kreatívabb élet folytathat. Ez a nagy alkotók a titka: azért élhettek kreatív életet és azért élhettek intenzíven, mert felelősséggel viszonyultak mindahhoz amit gondoltak, éreztek és tettek. Azért áll az Uránusz a Szaturnusszal együtt a Vízöntőben, mert az Uránuszi princípium a Szaturnuszi felelősségtudat: a figyelem és fegyelem nélkül, a pszicho-mentális erők uralása nélkül, öncélú, a többi létstruktúra szerepkörét és jelentőségét számba nem vevő (senkit és semmit számba nem vevő) szeszélyes, öncélú, következetlen és követhetetlen mániákus forrongássá, kapkodássá, rosszul értelmezetett szabadsággá (szabadulássá, megfutamodássá) válik. és szabadság helyett, pusztulást, viharos tragédiákat, katasztrófákat és szellemi-lelki anarchiát idéz. A Szaturnuszi bölcsességhez és belátáshoz nem kötődő Uránusz maga az elszabaduló pokol, Pandora szelencéje, a megveszekedett embertelenség, ami öncélú zseniális tombolás közben minden rendet felrúg, összezavar és mindenkit elárul. Céltalan és viharos pörgésétől, forrongásától mindenki csak szenved fölöslegesen, mindaddig, amíg elpazarolt, dühödten tomboló ereje el nem fogy és kimerülten a szaturnuszi erők fontosságára rá nem ébred. Az Uránuszi karakter, hiába a szabad szellem megtestesülése, mert ha nem ismeri a  mértéket, akkor nem ismeri a tréfát sem, őrültségeit méreg- komolyan veszi és ezért semmi humora nincsen. A Szaturnusszal harmonikusan kiegyenlített az Uránusz teszi lehetővé a misztikus intuíciós készséget. Az intuíciónkat viszont nem arra való, hogy földi hasznot akarunk húzni belőle: „Csak éppen meg kell tanulni ráhallgatni az intuíciódra", mondják egyes egzotikus misztikusok és önmagukat japán és kínai ideogramákkal kidíszített diplomákkal mesterré kinevező Uránuszi személyek. A szellemi intuíciónk, vagyis a metafizikai érzékenységünk csak lassan, fokozatosan kezd kifejlődni, miután a többi bolygó által megtestesített ős- princípiummal kapcsolatba kerültünk és megpróbáltunk ezáltal harmóniába kerülni a hét egyetemes törvénnyel.

   Nem azt kell meglátnunk a szellemi intuíciónk segítségével, hogy a lottón nyerünk-e, vagy hogy két hét múlva sírig tartó, boldogságot hozó, házasságot vagy bő haszonnal járó üzletet kötünk-e, hanem azt, hogy a lényegbe vágó tetteink és az általános személyi mentalitásunk az Egyetemes Teremtést szolgálja-e, vagy a zűrzavart, a káprázat növelését és ezáltal a rombolást? Azt, hogy a mindennapi személyi mentalitásunkkal, vagy egy következő fontos lépésünkkel hozzájárulhatunk -e önmagunk, szűkebb közösségünk és ezáltal, - ha csak közvetetten is - minden velünk kapcsolatban álló személy spirituális megvilágosodásához, szabadságtudata eléréséhez és kiteljesedéséhez. Ezen intuíciós készség kialakulásán és kifinomodásán keresztül áll kapcsolatban az Uránusz a tisztánlátással, a harmadik szemnek is nevezett homlok csakrával és a Buddhikus léttudat megvalósításával. És amennyiben elfogadjuk a klasszikus asztrológia ama tételét, hogy az Uránusz a Merkúr felső oktávja, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy csak a jól megszilárdított értelmező - racionális gondolkozási készséggel, azaz merkúri, tehát Hermészi (hermetikus: önmagában álló) szellemmel juthatunk el a spirituális tisztánlátás eléréséhez. A misztikus tanokkal foglalkozó kezdők által annyira vágyott tisztánlátás és az intuíciós készség tehát csakis az uránikus hajlamaink megfegyelmezésének és kiművelésének a következménye és nem az ünnepélyeskedő, hétvégi beavatási mesterkedéseké.

    Mint a spirituális információ- áramoltatás princípiumát megtestesítő bolygó, az Uránusz az irányváltoztatási lehetőségeknek, a szellemi irány- és sebesség- változtatási képességnek (negatívan: képtelenségnek), a következetességnek és a következetlenségnek a bolygója.

 

9.  A NEPTUN az Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készség (és képesség!) ősereje. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy mint a latin mitológiából ismert  Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonal, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet -érzés (átélési képesség) princípiuma szintén tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom -aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az egyetemes imaginációt, illetve a központi tengelyt jelölő szárból nő ki a test, lélek és szellem hármasa.

   A Neptun eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítője, és Posseidon, a Neptun görög megfelelője egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelőzte. De -Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetű, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítő klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelő) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele, hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában ő az ismeretlen tengerfenekek Istene és a klasszikus Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: ha ezt értettek meg a Neptun lényegéből az emberek, a Mágia Tőrvénye következtében a Neptun princípiuma mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Ezért homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi érzésvilág kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat.

  Negatív megnyilvánulásában és diszharmonikus hatásaiban a túlzott alkoholfogyasztást,  kábítószer- igényt és nikotinéhséget idéz elő a Neptun által megtestesített őserő hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek amelyeknek a felelőtlen használata másfajta függőségi viszonyt előidéző állapotokhoz is vezethet az ideák világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében. A  szellemi és az elemi közvetlenséget elzáró intellektuális pragmatista embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszűntető kábulatra vágyó személy, de még a nagyevők is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt szomjazzák a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire ők tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid időre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök és egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külső - beavatásokkal, metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal). Sőt: az időben történő kauzális információ-gyűjtéshez és annak megfelelő személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belső spirituális tágulást teljesen nélkülöző mesterséges szeretet- állapotok előidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében,  utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a „beavatott” személyt, akár a másnapos embert az előző napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás. Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz. Ezért egyszeriben minden felborul és minden elmozdul a stabilnak hitt helyéről a Neptun földi kötődéseken és földi értelmeken túli hatására. És ugyanezért sok esetben nem csak nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi állapot elérésének az igénye az anyagelvű technikai civilizáció életszemléletében élő személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külső csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához, (lásd a vegyszerező mezőgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" állatok erőszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb.) szokott, modern ember egy új kulturális ideológiájának fogja fel a teremtő őserőkkel való harmóniába kerülést és vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy az utóbbi annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak ő, hanem az egész környezete.

   Természetes, hogy mindezért a Neptun hatása kábítószerezéshez és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern művészet - könnyen és tragikusan- elhízott sztárjai által hirdetett életmodellek káoszában. De ha valamely, a karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember el akar indulni a megvilágosodás utján, lehetetlen számára a benne is „munkálkodó” Neptun szellemiségét megértenie, és azt kifinomítania. Ugyanis az Abszolút Szellem minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni lehet, de nem szentimentális (érzelgősködés), nem egységtudati állapotokat előidéző mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult kegyelemgyakorlása által. A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptun princípiumához kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésből eredő félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési késztetéseinkkel. Fantáziánkat összetévesztjük az imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással.

  A negatív Neptunusszal tehát, vagyis azzal a szó szoros értelmében vett „fantasztikus” isteni teremtőerő negatív megnyilvánulásaival, amit megjelenít nagyon, de nagyon vigyázni kell! Tudjuk: a teljesen negatív Uránusz, vagyis a 8-as bolygó szellemisége, más negatív őserők szellemiségével egy időpontban társulva, nem csak hirtelen előálló természeti és ez által egyéni, vagy családi katasztrófákat idézhet (Lásd: a Kasmiri földrengést.), hanem népcsoporti, esetleg népi katasztrófákat is. A 10 bolygó által megtestesített őserőnek, a Plútónak, vagyis az isteni igazság (A megváltás!) őserejét képviselő szimbolikus égitestnek, a „negatív hatásait” is ismerjük: ő áll minden egyéni, családi, vagy népcsoporti elkorcsosulásnál, spirituális, szellemi, lelki és fizikai eltorzulás hátterében, a hiányos (hiányzó!) szervekkel, vagy kevésbé látványos genetikai zavarok következtében kialakult torzszülöttek magzati létesülésének a hátterében. (Milyen hiu és meddő pl. a genetika azon állítása, hogy az ő tudományos beavatkozásai segítségével, az ilyesmi a jövőben teljességgel kiküszöbölhető lesz! Egyedi esetekben lehet, hogy eltudnak majd ilyen eredményeket is érni, de a hosszú távú következmények még végzetesebbek lehetnek, hiszen a genetika nem avatkozhat be az isteni igazság szellemével szemben, akár tudatosan, akár öntudatlanul és önkéntelenül vétkező kismamák zavaros és feszült, negatív képzetekkel telt életképzeletébe – általános képzelet-világába.) Ezek tudatában tehát, meg kell értenünk azt, hogy a kilencedik bolygó negatív megnyilvánulása, vagyis a negatívan működő Neptunuszi szellemiség is eredményezhet végzetes élet- és sorshelyzeteket, de legalábbis végzetszerű, un. misztikus sorshátráltatásokat, még ha nem is olyan látványosan, mint az Uránusz, vagy a Plútó! Az Egyetemes Teremtő-képzelet és szeretet őserejének a negatív manifesztációja ugyanis nem pusztán az egyetemes szeretet hiányát, vagy a mágikus képzelőerő hiányát jelentheti, hanem azok ellentétét is: az ideavilág legfinomabb szintjein – vagyis a láthatatlanban: az észlelhetetlenben és az érzékelhetetlenben - érvényesülő önkéntelen romboló jellegű képzetalkotási hajlamot (önkéntelen ellenség-képzet alkotási hajlamokat, vagyis spirituális-képzeleti gyűlölködési és neheztelési hajlamokat), amit az ember a legtöbb esetben észre sem vesz, de amitől az ott van és még inkább végzi a lassan, de biztosan ható dolgát, mint a katasztrófákat idéző Uránusz! A negatív Neptunuszhoz, illetve a Neptunusz negatív szellemisége manifesztációjához tartoznak ugyanis, nem csak a képzeleti – tudati – lelki és testi fertőződések, vagyis a szektás és dogmatikus gondolkozáshoz és viselkedési formákhoz (mentalitáshoz!) kapcsolódó, azok következtében megfoganó fertőzések és fertőződések (Tudjuk, hogy a szervezetünk állandó baktérium – és vírusfertőződési lehetőségeknek van kitéve, de nem véletlenül, csak bizonyos esetekben: bizonyos mentális és lelki állapotokban fognak rajtunk, azaz kapaszkodhatnak meg bennünk a vírusok! – Lásd az un fertőző korházak és szanatóriumok orvosainak, asszisztenseinek, nővéreinek és más, kiszolgáló személyzet tagjainak és ezek családtagjainak a nagyon ritka befertőződését, sőt: lásd a lepra és pestis járványok idején missziós segély-szolgálatot végző papok és apácák „csodás” immunitását... És a példák ara, hogy itt sem kimondottan véletlenül és, vagyis, úgymond „tudományos lehetőségek” szerint működik a fertőződés, hanem az egyetemes törvények és főként a rezonancia törvénye alapján!), de ide tartoznak a hormonális betegségek és persze, a mesterséges önkábítás szenvedélybetegségei is: az alkoholizmus, a kábítószerezés és azok enyhébb formái: a „betegesen rendszeres” cigarettázás és kávézás is. Az orvostudomány úgy képzeli, hogy teljességgel a fertőzés ellenes tömeges vakcináknak köszönhető az olyan veszedelmes járványoktól való megszabadulás, mint a pestis, a lepra, vagy a kolera, holott ez a vakcinák hatásától sokkal nagyobb részt a materializmus azon jótékony hatásának köszönhető (Hiszen ki tagadná, hogy ilyen is van?), hogy nagyjából megszabadította a néptömegeket a vallásos dogmatizmustól, az ellenségképzeteknek a vallásos és tömeges szinteken történő intenzív átélésétől. A jelenség viszont, ha enyhébb formákban is, de megmaradt egyéni és kiscsoporti szinteken, és a tömeges kábítószerezés, az alkoholizmus, a rengeteg hormonális betegség és az AIDSZ mindannak a jele, hogy nagyon távol áll még az un. civilizált nyugati ember is a Neptunusz őserejének a harmonikus megtestesítésétől.        

     Hát ezért nem kell engedni az ártatlan áldozati állappotokkal vechikuláló önámító képzeteknek, mert egészen biztos, hogy ezek mögött ott lapulnak, és a nyomukban mindenképpen és óhatatlanul megszületnek, a személy számára, majd a tömeg számára is veszélyes, ellenség-képzetek. Mert nem csak a feleselni és a minket kritizálni még nem képes kiskorú gyermnekeinket, vagy a ránk szoruló és ezért kritika kifejtésre szintén képtelen, idős szüleinket kell szeretni, vagy a szintén ránk szoruló házi állatokat, vagy az életterükből kiszorított és az állatkertek rácsai, vagy védő árkai és sziklái mögött nyomorgó és vlgső soron szintén magatehetetlen vadállatokat. Vagy éppenséggel a tőéünk távolinak képzelt Istent. Mert ezeket könnyű. De a szeretet egyetemes egységesítő lehetősége, vágya és kényszere és azoknak a személyeknek is szól, akik meg tudják és meg is merik mondani a számunkra az igazat, tehát a számunkra hamar kémnyelmetlenné váló, életerős felnőtteknek is, sőt, még azok között is, azoknak is, akik nem bűnőzők, de mi mégis ellenségeinkként érzékeljük, mivel érezzük, hogy életerejüknél és az általunk ellenőrízhetetlen rejtett, vagy látható – érzékelhető képességeiknél fogva, kényelmetlenné tehetik az életünket, amennyiben ellentétesekké – és ezzel ellenségessé - válnának az érdekeink és az élet értelméről alkotott elképzeléseink. Szóval, nem hiába mondja Jézus, hogy a szeretetünk őket is meg kell, hogy illesse. De meg kell illesse a mélyen átérzett és intenzíven megélt szeretetünk az ellenségesnek – mivelhogy kényelmetlennek, vagy veszélyesnek – érzékelt földi     fizikai, tárgyi világot is, mivel ha ez nem lenne, akkor nem lenne lehetséges az egyetemes kiegyenlítődésen alapuló abszolút egységbe olvadási lehetőség, vagyis a megváltás sem, hiszen a szellemi világ tulajdonságait és minőségét vissza tükrözni képes fizikai – természeti és általában a külső környezettől való visszajelzések nélkül mi személyek sem lennénk képesek a megváltódásra, de maga az abszolút lét sem! És ez az élet nagy titka: éppen akkora intenzitással képessé válni szeretni a visszatükröző tulajdonságával nekünk oly sok fájdalmat és szenvedést okozó külső fizikai – létet is, mint a belső szellemi és abszolút létet. A mózesi típarancsolat itt hibáás, illetve hiányos! Az első három „törvényben” az Isten szeretetének a szükségéről beszél, illetve az Istenhez való viszonyulás etikájáról, majd annyival, hogy szeretnünk kell felebarátunkat mint önmagunkat, át tér az emnerekhez való viszonyulásunk lelki boldogságot és egészséget biztosító etikájára hat pontban. És ebben igaza is van. De nem csak abban hiányos, amiben Jézus kijavította mondván, hogy az ellenséget is kell szeretni, henem főként abban, hogy nem mondja ki azt, hogy főként a kényesek és a kényelmesek, de a buták által is ellenségesnek látott és érzékelt fizikai - tehát természeti és tárgyi! -  világot, amely a maga kérlelhetetlen fizikai törvényeivel, illetve a katasztrófának nevezett megmozdulásaival, annyi nehézséget, drámát és tragédiát okoz, vagyis annyi fizikai és lelki fájdalmat és szenvedést okoz, az által, hogy a bennünk levő szellem zavarait „kegyetlenül” és egy az egyben vissza jelzi, hát azt is éppen úgy kell szeretni, mint pl. a személyi kritikát következetesen, logikusan és lehetőleg igazségosan gyakorolni képtelen, kiskorú gyermekeinket. Pedig ez, az asztrológiai magas rendű tudáson alapuló, „lefelé” és kifelő is áramoltatott (gyakorolt) minél intenzívebb szeretet-képességünk, az életünk boldogságának, illetve a szellemi, lelki és testi egészségünk és épségünk megőrzésének a kulcsa. Ez az élet titka. Ezt kell személyessé tennünk a horoszkópunkból kiolvasható karmánk és gyakorlati életfeladataink tudatosítása segítségével.      

         

 

10. APLÚTÓ- Az egyetemes és végső kiegyenlítődés bolygója, a Teremtő és a Teremtés (teremtmények) közötti teljes eggyé válás őserejét megtestesítő bolygó. A Mindenség és az Egyetemes Ősigazság ősprincípiumát megtestesítő bolygó. Asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt nagyobb sugarú korív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptun egymás tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítődését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és a létben kiegyenlített Személy termékeny megújhodásának a bolygója. A legnyersebb teremtői energiákkal telt, spontán lét-megnyilvánulások ős-princípiumát megtestesítő Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodójaként, az egyetemes lét- megnyilvánulás végső következményét: a teremtésnek az össz- kiegyenlítődési képességét, célját, és törvényét: az isteni igazságot testesíti meg: az összes teremtő erőnek és teremtő hatalomnak a teremtés folyamatain keresztül, azok által történő megtisztulását, megújhodását és ezáltal a teremtés céljának a végső beteljesedését.

   A Lilithnek nevezett őssóvárgás által önmagából kilépő és ezáltal önmagában megosztó (meghasonló) Abszolútum lét-megnyilvánulásának az első következménye a két világalkotó ősprincípium: a Feminin és a Maszkulin őserők első megjelenése, egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése. Nem hiába a Skorpió a gátlástalan szexualitás és a minden földi rendet a fenekéig felforgató személynek a csillagképe. Ezért a Plútó, a Skorpiónak megfelelő spirituális tengelybe-helyeződés princípiumának alapján, a szexualitás mellett, a minden káprázat szétoszlatása eredményeként létrejövő, egyetemes újjászületés ősi törvényének a megtestesítője. Éberségünk által, az életünk során, teljesen fel kell (kellene!) oldódjon és el kell (kellene!) múljon az életképzeletünkből és a lényünkben a Lilith által okozott és a személyi horoszkópunkban a negatív fényszögek, valamint a negatívan fényszögelt bolygók pozíciója által jelzett összes tévképzet, zavart okozó káprázat és kábulat, ahhoz, hogy átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, a kiegyenlítődési képességet magában hordó, szellemi értéktudatra és személyi felelősségtudatra alapozott, belső  meggyőződésnek: a teremtői azonosságtudatnak, illetve a teremtés pozitív céljába vetett megingathatatlan bizalomnak: a hitnek. A részben belénk nevelt, részben az alacsonyrendű vágyaink által kialakított tévképzeteink, szellemünket gúzsba kötő rögeszméink elmúlása nélkül nem léphetünk előre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tágíthatjuk ki a tudatunkat és nem tökéletesíthetjük a személyiségünket. Márpedig a teremtés első oka, célja és törvénye nem más, mint az egyetemes Teremtés folyamatos szellemi tágulása és az új létformáknak a kiegyenlítődési szüksége mindazzal ami előzőleg létre jött a Teremtésben. Aki nem akar spirituálisan tágulni és kiegyenlítődni, annak vissza lehet fordulni: lehet haragudni, neheztelni, zsugorodni és gyűlölködni, de a megfelelő következmények elszenvedésével. Az egyetemes igazság az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény,  a bölcsesség és a tapasztalat, a nyugalom és a kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és mindig újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, aminek alapján történik a Teremtésben minden jelenség és folyamat. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem  kíméleteskedik a Plútó szelleme, mivel az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden időben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói őserő a legerősebb energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevő, kiegyenlítő szellem, miközben a negatív, harmonizálatlan Plútói-szellemiség, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, hatalmi mániákat gerjesztő, maga a pokolszerű tudatos, vagy öntudatlan fekete mágia megtestesülése. Nem véletlenül Plutónium az atombomba alapanyaga, de ez mindössze a negatív Plútói szellemnek az anyagi megtestesülése. Testi és értelmi fogyatékossággal (malformációval) nem csak az atomsugárzással fertőzött övezetekben születnek gyermekek, hanem születnek olyan helyen és olyan családban is, ahol erre nincs semmiféle fizikai, vagy biológiai - genetikai magyarázat. 

    A Plútó a pszicho-mentális képességek és a kundalini- energia bolygója, hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, ott ahol az Isten önmagán belül elválasztja a világosságot a sötétségtől, az eget a földtől: a fényt a szeretettől. De ugyanúgy a Plútó az újra-egyesítés, a teljes spirituális egységesülés bolygója is, vagyis a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásának és megtermékenyülésének a bolygója. Ezért a Plútó a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek a bolygója. Negatív esetben: a hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal, társadalmi hatalommal való visszaélés a sötét, mindent szétbomlasztó létkorrupció bolygója, de pozitív esetben mindezek ellentétének: a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az olyan ember válik képessé a tisztánlátásra, aki önmagát teljesen átvilágítva, minden egoizmusból eredő sötét ambícióját, megalkuvását és félelmét felszámolva,  saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erőinek átadja.

   A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi- hatalomhoz a legközelebb, egyedül ő tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy létrontásban: az őskorrupció logikája szerint él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsősorban önmaga fölött uralkodni, ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenőrizetlen hatalma (hamisan kiegyenlített, törvénytelen helyeződése) öt a Luciferi erők eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegődő (vele együtt szédelgő), hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe.

   A Plútó egyszerre Tűz és a Víz, Föld és Levegő jegyű bolygó, az ambícióé és az igazság-szenvedélyé, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez szükséges láthatatlan szellemi erőké.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 

    Anélkül, hogy misztifikálnánk és ezáltal összezavarnánk a különböző létmegnyilvánulások szerinti (analogikus!) megfeleléseket, megállapíthatjuk, hogy az alkímiai minőségi felosztás szerint, a tíz őserőt megtestesítő naprebdszeri bolygó közül, három Jin jellegű, tehát feminin, és három Jang jellegű, tehát maszkulin bolygó létezik: A Hold, a Vénusz és a Neptunusz. A Jang jellegű, vagyis maszkulin bolygók: a Nap, a Mars és az Uránusz. A Szaturnusz mindkét nemet egyesíti magában és a határhelyzetek és a határállapotok ismeretének és egyetemes betartásának az őserejét testesíti meg. Vagyis a Szaturnusz által megtestesített ősi teremtő hatalom, éppen az egyetemes törvények érvényesülési őserejét testesíti meg. Ő az Isteni felelősségtudat hatalma. Ezért a teremtés végső állapotait ellenőrzi, szervezi és tartja fenn. Így az egyetemes felelősségtudatot képviselő bolygónak az a szerepe a létezésben (teremtésben, megismerésben és kiegyenlítődésben), hogy ő úgymond felülvigyáz, felügyel arra, hogy az egyetemes létet fenyegető teljes és végső zavar és zaklatottság, a kiegyenlítetlenségi állapot (totál káosz) ne jöhessen léte az egész Teremtésben.

   Amennyiben tehát a Feminin és a maszkulin jellegű bolygókkal együtt a Szaturnuszt is kivonjuk a tíz őserőt megtestesítő bolygó közül, megtaláljuk a Szent Szellem, illetve a Logosz bolygóit: a fennmaradó másik három ős princípiumnak megfelelő bolygók tehát a kiegyenlítődés bolygói. Ezek a Merkúr, a Jupiter és a Plútó. A Merkúr a Nap és a Hold által képviselt primer princípiumok kiegyenlítődésének a bolygója. A Jupiter a természeti szinten végbemenő kiegyenlítődés, illetve a Mars és a Vénusz által képviselt nyers, elemi princípiumok közötti kiegyenlítődés bolygója, az erkülcs és az erény bolygója. A Plútó viszont az egyetemes kiegyenlítődés , a teljes spirituális kiegyenlítődés princípiumát megtestesítő bolygó.

 

Az alkímiai elemek szerinti felosztásban, a Nap, a Mars, és a Jupiter a Tűz elemhez kapcsolódik. A Hold és a Neptunusz, a Víz elemhez. A Merkúr és az Uránusz a levegő elemhez, és a Vénusz a Szaturnusszal a Főld elemhez. A Plutó mind a négy őselemhez kötődik, mivel ő az egyetemes kiegyenítődésnek, vagyis az Isteni igazságnak az őserejét testesíti meg.  

 

Kozma Szilárd: 

Lásd még a Karma példáit és azok gyakorlati asztrológiai tárgyalását – értelmezését a személyi horoszkópok szintjén, a honlapjaimon:

 

www.kozmaszilard.com

www.komaszilard.hu

www.asztrologosz.com

 

http://www.kozmaszilard.hu/