Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Az asztrológia hitelessége visszaszerzésének érdekében

 Kozma Szilárd karma-asztrológus:

 

       Amennyiben az asztrológia nem nyeri vissza a hitelét, tényleg pusztulás vár a földre!

 

               (Adalékok és szempontok az asztrológia hitelessége visszaszerzése érdekében)

 

A természettudomány különböző területeit és ágait a végső határokig fejlesztő, a természettudományos világ- és életszemléletet vezér-koncepcióként gyakorló és egész társadalmi - közösségi életét, illetve a társadalmi rendszerei szerkezetét a természettudományos világnézetre feketető nyugati civilizációban, ma, furcsa módon, egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a metafizikai alapjaira visszahelyezett asztrológia. Németországban olyan waldorf -óvodák elemi iskolák is működnek, ahol az asztrológia elemeivel is megismerkedhetnek a tárgykör iránt érdeklődő szülők gyermekei. Az asztrológia „a fejlett nyugaton” és a természettudományok kiemelkedő képviselőinek körében (Nem csak Newton és Leibniz gyakorolta szívesen, hanem több, a komplementaritás elvét kidolgozó modern fizikus is) nem ütközik „racionális” elutasításba és nem vált ki cinikus kétkedést. De még csak nem is a felsőfokú műszaki képzettséggel rendelkező „technokraták” kérdőjelezik meg az asztrológia érvényességét és létjogosultságát, ahogy azt az egyes szkeptikus szerzők állítják. Úgy néz ki, hogy az asztrológia, mindössze az un. liberális értelmiségi körökben vált ki, nem egy esetben meglepően heves ellenállást, egészen az ítéletként elhangzó „áltudomány” megnevezésig elmenően.

Az emberiség spirituális hagyomány-rendszerét összegező nagy művében, a Scientia Sacra -ban, Hamvas Béla három olyan tudomány-ágat jelöl ki, amelynek a gyökerei visszanyúlnak és elvesznek az emberiség őstörténetében, de amely tudományok alapigazságai (tételei) időben és térben mindig érvényesek maradnak, attól függetlenül, hogy egy adott nép, vagy egy adott népcsoport, vagy népréteg éppen milyen civilizációban él és milyen világnézeteket vall, illetve, hogy ezek elitje miben kételkedik. Ezek, a térben és időben mindig érvényes tudományok képezik az összes beavatási rendszerek alapjait és így az evangéliumi kinyilatkoztatások alapjait is, attól függetlenül, hogy az aktuális (divatos) korszellemmel összhangban állnak-e, vagy azokkal éppen ellentétesek. Ezek: az aritmológia, az alkímia és az asztrológia. - De tegyük fel, hogy ez még mindig csak a Hamvas Béla és a hozzá hasonló metafizikus írók és gondolkozók magánvéleménye és nézzük meg, hogy milyen szempontok merülhetnek fel az asztrológia tudományossága és ál-tudományossága kapcsán egy átlagosan tájékozott, ám szellemileg nyitott és önállóan gondolkozni képes személy józan ítéletében.

 

    Ám, miközben megvizsgáljuk azt, hogy mit tekinthet ma az ember tudománynak és mit áltudománynak, a háromszáz éves természet-tudományos kutatásai, eredményei (többek között pl. az ózonlyuk és az üvegházhatás következtében megbolydult klíma) és tapasztalatai alapján, érdemes lesz azt is megnézni, hogy mennyiben képes szolgálni ténylegesen az ember harmónia-törekvéseit, illetve, hogy mennyiben zavarhatja meg (Megtévesztve őt a józan ítéletében, vagy esetleg megvilágosítván elméjét.) az ember és a környező természet kapcsolatát, az ember külső és belső természet - ismeretét az asztrológia?   

   Az asztrológia, akárcsak az aritmológia és az alkímia, aranykori tudományként, nem anyagi hasznot hozó megismerési rendszerként működött, hanem beavatási rendszerként. Egymástól csak formailag és nem lényegileg (metafizikai jelentés-tartalmilag) eltérő, különböző szimbólumait, illetve különböző időbeosztásokkal operáló rendszereit, megtaláljuk a földkerekség minden magas szellemi kultúrát és erős civilizációt létrehozó nép szentkönyveinek teremtés-tanában, valamint az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró mítoszaiban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig.

   Jól lehet, hogy első látásra a paradoxonok paradoxonával állunk szemben, de tudomásul kell vennünk, hogy végül is azért él és virágzik még ma is „a sötét múltnak ez a csökevénye”, mert az újkori és főként a modern tömeg-ember, a szellemi beavatottakkal ellentétben, nem az egész létéhez  - és ezáltal például, az egészsége megőrzéséhez, illetve annak visszaszerzéséhez is -  kulcsot adó beavatási rendszerként használja, hanem annál pragmatikusabb célok hajtják. A magát felvilágosultnak mondó modern ember még mindig a sors nehézségek kikerülésére, illetve sors-feladatai kicselezésére, vagyis: jóslásra használja az asztrológia szellemi megismerési módszereit. És tényleg: az egyetemesen (vagyis mindenhol és mindig) érvényes alapigazságainak (és ezért az ilyen alacsonyrendű gyakorlati alkalmazhatóságának) köszönhetően ugyanis, az asztrológia egyes módszereivel, bizonyos sors-események bekövetkezését, az olyan személyek esetében, akik nem rendelkeznek spirituális tudatossággal, 70 - 75 százaléknyi pontossággal előre lehet jelezni. Az, hogy a modern és a posztmodern ember esetében is ilyen magas ez az arány, egyértelműen annak köszönhető, hogy a természettudományok térhódítása ellenére, az emberiség többsége semmiféle szellemi öntudattal nem rendelkezik, csak misztikus sejtelmeken alapuló ókori és középkori vallásos képzeletvilággal, és ennek következtében teljes mértékben kiszolgáltatottja az asztrológia segítségével személyre szabottan meghatározható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak. Utóbbi csak más kifejezés arra, hogy primitív és mechanikus pszichológiai késztetéseinek, vak ösztöneinek és csökönyös ambícióiknak, hullámzó vágyainak és hangulatainak, önkéntelen és öntudatlan sóvárgásainak, irracionális szorongásainak és félelmeinek, stb.

    Annak ellenére, hogy sok ezer éve tényleges (statisztikai) bizonyosságot nyertek az asztrológiának a betegség- és sérüléshajlamokra vonatkozó általános állításai, a természettudományoknak pusztán az anyagi világ jelenségeinek a vizsgálatára és mérhetőségére (ellenőrizhetőségére) korlátozódó módszereivel és eszközeivel, ezek az asztrológiai igazságok nem bizonyíthatóak és nem kézzelfoghatóak a klasszikus (Newtoni) fizikai koncepciók sémái szerint működő mindennapi logikánk számára. De nem csak hogy statisztikailag mutathatóak ki, hanem a modern fizika energia-hordozó és energia-változtató mezőelmélete, valamint a nem lineáris rendszerek kölcsönhatás-elmélete (egyszerűbben: Káosz elmélet) segítségével könnyen megérthetőek azok az analogikus összefüggések, amelyek léteznek egy bizonyos bolygóállás, az egyetemes léterők változása és bizonyos események ciklikus bekövetkezése, valamint egy személy alaptermészete és várható sorsa között. Az atomi részecskét kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudósok számára nyilvánvalóak ezek az analogikus összefüggések.

   A jósolgató asztrológiának ez, a keresztény alapállással ellentétes fogyasztói egoizmust szolgáló „tudományos” vadhajtása, amellyel szemben, érthető módon, a megfelelő tudományos megbízhatósági elvárások is felmerülnek, minduntalanúl a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. De nem azért mert a természettudományi ismereteknek (főként az aritmetikának) a népi hozzáférhetősége következtében bárki kiszámíthat egy asztrogrammot, és ezzel már be is állhat csillagjósnak (hogy a számítógép gombnyomogatással előállítható asztrogrammok által nyújtott szélhámoskodási lehetőségekről ne is beszéljek). Hanem azért, mert a modern és a posztmodern ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természet-tudományok térhódításával egy időben az európai kultúra ugyanis háttérbe szorította a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, és nem a szellemi tudatosságát fenntartó kultuszként: beavatási rendszerként kezdte azt használni, hanem amolyan „kiegészítő” szellemi és lelki tevékenységként, amelyet a napi pragmatizmusa mellett, az életének érzelmi és esztétikai töltetet adó ünnepélyes tevékenységként (ünnepi szertartás-gyakorlásként) kezdett megélni. És persze, a „felvilágosultabb része” teljesen meg is tagadta azt. (Voltaire, majd a materialista filozófusok nyomán a kommunista ideológusok és diktatórikus rendszereket működtető követőik.)

    Így alakult ki az, a természettudósok többsége által is terjesztett tévképzet, hogy csak az nevezhető tudománynak, ami a természeti jelenségeket, illetve a kézzel is fogható, de legalábbis műszerekkel bemérhető anyag tulajdonságait kutatja, és e precíz és megbízható kutatási eredményekből von le általánosan érvényes következtetéseket. Ez, a főként a volt (és a ma is fennálló) kommunista diktatúrákban az állami és nemzeti ideológiák alapjaként terjesztett „tudományos” ostobaság, sokáig tartotta is magát a liberális és a humán értelmiségiek, illetve a természettudós kutatók között, mindaddig, amíg éppen a természettudományok „biztos” alapját és annak, az évszázadokon át megbízhatónak látszó vonatkozási (és hivatkozási) rendszerét kutató új fizika eredményei romba nem döntötték az örökkévalónak képzelt szellemi építményt. A kvantumfizika ugyanis kiderítette azt, hogy olyan szilárd és megbízható lét-struktúra, amit évszázadokon át anyagnak neveztünk, és amit a lét és az élet alapjaként „tisztelt” a tudomány, a valóságban nem is létezik! De hiába leplezte le maga a természet-tudomány azt, hogy az a „valami”, amit addig a lét fundamentumának képzelt, a valósában mindössze anyagtalan(!) atomi központok körül keringő, energia kavantumok rendezett halmaza. És, hogy ezek szerint, annak a lét-formának, ami számunkra anyagként jelenik meg, anyagtalan (finom energia mező) az alapja. Hiába, hogy, a fizikusok szeme elől legalábbis, eltűnt a szilárd bázis és elkezdődött a mező- és térelmélet, a fraktál- és a háló-terek fizikája, illetve a jelfizika. Hiába sejtjük, hogy innen tovább nincs is már fizika, csak a metafizika, mert a klasszikus értelemben vett komoly tudósember ilyenről nem beszélhet.

   És hiába, hogy a tudósok ezt a „katasztrófát” valahogy tudómásul vették és feldolgozták, mert a közgondolkozást befolyásoló írók és közírók, illetve az un. humán értelmiségiek, de még az orvostudomány egyes képviselői is, még mindig meg vannak győződve arról, hogy aminek anyagi alapja van, egyedül az a biztos. Persze, valahol igazuk is van, mert: „Ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent, és ami fent van.” Vagyis: amit lent és amit kint (A fizikai világban) észlelünk és érzékelünk, annak kell legyen felső és belső (szellemi – lelki) megfelelője is. De, ez koránt sem jelentheti azt, hogy ami lent és kint van (a fizikai és a biológiai létállapot), az vezeti, irányítja és főként, hogy az hozza létre, mindazt, ami bent és fent (A szellemben) van! Ezt viszont nehéz nekik elismerni, mert úgy képzelik, hogy amennyiben elismernék, értelmét veszítené mindaz amit eddig tettek és hirdettek. Hát inkább arra hivatkoznak, hogy a vallásosok mindent előre kitervelő és irányító Úristene nem létezhet (amiben igazuk is van) és ha mégiscsak létzene valami más is mint a tapasztalható anyagi világ, az életünket és a sorsunkat elsősorban úgy is az érzékeink által megtapasztalt valóság (pl. a gazdasági javak mennyisége, a gazdaság nagysága és a technikai eszközök fejlettsége) határozza meg.  Ezért, a sok ezer éves beigazolódott asztrológiai axiómarendszernek és elméleteknek és metafizikai (szellemtudományos) egzaktsága, az ők szemében még mindig kétséges, mivel az általuk egyedül érvényes tudományként elfogadott természettudománynak a fizikai jelenségek vizsgálatára és mérhetőségére (ellenőrizhetőségére) korlátozódó módszerei és eszközei nem alkalmasak az asztrológia tényeinek és axiómáinak a bizonyítására.

   Holott, az asztrológia axiómái, tézisei és statisztikai eredményei, ugyanúgy, mint a kvantumfizika eredményei és tényei, nem értelmeződnek a klasszikus fizika koncepciói szerint működő „tudományos” gondolkozás számára. De persze, a jóslási lehetőségek szűklátókörű logikája szerint használt (megcsonkított), és így az egységből kiragadott és külön-külön vizsgált – Tehát nem a kauzális szellem-karakterológia szerint értelmezett! - asztrológiai „elemek”, régi és új elméletek valóságtartalma még amúgy sem bizonyítható fizikailag. Ám, a modern fizika energia- és térelmélete, a kvantum-fizika, valamint a nem lineáris rendszerek kölcsönhatás-elmélete (Káosz elmélet) segítségével könnyen megérthetőek azok az analogikus összefüggések, amelyek léteznek egy bizonyos bolygóállás, az egyetemes léterők áramlása és változása, és a bizonyos ismétlődő események ciklikus bekövetkezése, valamint egy személy alaptermészete és várható sorsa között. Az atomi részecskét kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató, mai természettudósok számára nyilvánvalóak ezek az analogikus összefüggések.

   Ezért mindazt, amit a huszadik századi fizika bebizonyított, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni és ehhez a továbbgondoláshoz az asztrológia analogikus rendszere messzemenő segítséget tud nyújtani! E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” nyernek racionális értelmet, mint például az, hogy az atommagoknak az un. anyagtalan, „üres” centrumait, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező szubatomi elemek is (apró és sűrű energia nyalábok), végső soron bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják egybe, ezek rendezik és szervezik ezeket az atom-centrumokat, bizonyos „anyagi” ősminták alapján, az általunk érzékelt szilárd struktúrájú szerkezetekbe. Ezek, a „megkövesült” szubatomi, vonzó és taszító erők és (magnetikus?) terek egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan centrumok, bizonyos teremtési mintákat követnek tehát, amely minták, erők és struktúrák, nem mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is!) megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták. És maguk a bolygok is, ezeknek a teremtési mintáknak az egységbe tömörülő spirituális erőtereit (topológiai helyeit) testesítik meg.

    A spirituális dimenzióban létező finom kauzális erőtereknek és energetikai struktúrák kifejeződési formái tehát ezek, az un. anyagi és biológiai világban számunkra megjelenő, általunk érzékelhető és észlelhető formák. Vagyis, a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagként jelenik meg) levő fizikai létformák, nem mások mint, azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri erőknek, formáknak és erőtereknek a külső, energetikai megnyilvánulásai, amely formaterek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szétbontják.

 

   Láthatjuk tehát, hogy az asztrológia annyiban áltudomány, mind amennyiben áltudomány a teológia vagy a pszichológia. Ez a magyarázat arra, hogy a szkeptikusokat meglepő módon, ma több az Isten-hivő a természet-tudósok körében, mint az un. humán értelmiségiek körében. Ezért nem jut eszébe ma egyetlen komoly tudósnak sem, aki a Bohr és a Heisemberg által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy a Teremtő, vagy a Szent Szellem létezésére, és ezeknek az őselveknek az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos bizonyítékot követeljen. A nyílt eszű tudós minden fenntartás és ellenségeskedés nélkül lehetségesnek tartja az asztrológia elmélet-rendszerének valóságosságát, még akkor is, ha nem akar abban elmélyedni különösebben. És mindezt annak ellenére, hogy a mai természettudományos kutatásban használt analitikus és indukciós módszerekkel matematikailag kimutathatatlanok még azok az összefüggések, amelyeknek köszönhetően a naprendszer bolygóit és a nappályával szemben elhelyezkedő tizenkét „klasszikus” napjegyet vonatkoztatási alapul használó asztrológia, ki tudja számítani egy spirituális tudatossággal nem(!) rendelkező személy szellemi és lelki állapotának, általános viselkedésének és az előre látható sors-kihívásokra adott lehetséges válaszait, valamint az innen következő egészségi állapotának és életkörülményeinek (egy adott időszakaszban történő) módosulásait.

   Hogy miért olvashatók ki a személyi horoszkópból a bolygók házhelyzete alapján azok a személyi életfeladatok, amelyeknek a fel nem vállalása és be nem teljesítése következtében egyre kopottabbá, egészségtelenebbekké és gyengébbé válik az ember, éppen annyira ismeretlen a jósolgató asztrológusok számára, mint a helyettes fizikatanárok számára azok az evidenciák, amelyek által, a széles látókörű fizikusok metafizikai modellek (meta = fölötti, előtti, eredethez közel álló, gyökben álló, stb.) segítségével keresik a magyarázatokat a szubatomi dimenziókban végzett kutatások „irracionális” eredményeire. (Pl: Hogyan létezhet egy szubatomi részecske egyszerre, tehát egy időpontban, két helyen és két állapotban?) A kvantumfizika által felvetett kérdésekre, amelyekre a formális természettudományos gondolkozással lehetetlen választ találni, a tudósok metafizikai értelmezéseket találnak ugyan, de ezeket egyelőre nem közölhetik „komoly” tudományos magyarázatként. És ugyanígy, a természeti (fizikai - biológia) törvények, valamint a társadalmi-szociális események, a kulturális antropológiai fejlődési - haladási irányultságok és bizonyos bolygóállások összevetése alapján kiolvasható, várható és bekövetkező(!) események közötti analogikus összefüggéseket nem lehet a természettudomány régi logikájának, nyelvezetének és módszereinek segítségével levezetni és bebizonyítani. (De a jelfizika logikájával és nyelvezetével például, meg lehet tenni.) A statisztikák is azt bizonyítják, hogy ezek az analogikus összefüggések nagyon is léteznek, és ha nem is lehet azokat formális indukcióval levezetni és hajszál-precízen kimutatni (Mint ahogy azt a jósolgató asztrológia szeretné!), de annál egzaktabb módon bekövetkeznek!

    Másfelől, a népszerű - jósolgató asztrológia, még akkor is, ha azt olyan személyek is gyakorolják, akiknek sikerül több embernek a természetellenes halálát, balesetét, anyagi javainak hirtelen beálló gyarapodását, vagy elvesztését, esetleg más, tágabb körű és nagyobb jelentőségű szociális, vagy fizikai eseményt pontosan előre jelezni, áltudomány marad azok szemében, akik nem tanultak felső matematikát és nem ismerik a modern fizika eredményeit. Azok számára tehát, akik nem sajátították el a komplementer, illetve az analogikus gondolkozás alapjait. Az asztrológiának, akárcsak a kvantumfizikának az eredményei, a lineáris ráció sematikus képzeteihez ragaszkodó, a formális sablonoktól eltérni képtelen gondolkozással homlokegyenest szemben állnak, ami viszont nem azt jelenti, hogy az analogikus gondolkozás segítségével nem értelmezhetőek, vagyis, hogy irracionálisak. Egyelőre viszont, a hagyományos érzékelésre és észlelésre alapozott világképpel gyökeresen szemben álló asztrológiai és kvantumfizikai eredmények, a tömeges („népszerű”) értelmezési lehetetlenség jelenségével találják szembe magukat. De ez koránt sem azt jelenti, hogy valamelyikük is tudománytalan lenne. Az viszont, már nem a tudományosság problémáját képezi, hanem az etikáét, hogy sem a bevált jóslatok, sem az eltévesztettek, lényeg szerint legalábbis, sem nem használnak sem nem ártanak soha senkinek. Azért nem ártanak lényeg szerint, mert azok a személyek, akik jóslatokra vágynak, nem jutottak még el az élet igazi értelme felismeréséhez, és ez így is marad mindaddig, ameddig rá nem jönnek arra, hogy a jóslásokat ők maguk semlegesítik attól a pillanattól kezdve, hogy a sorsukat, illetve az egészségüket és a boldogulásukat a saját kezükbe akarják venni. Akinek „jót” jósolnak tehát, lényegében ugyanott tart és ugyanúgy félrejár („Rosszul jár”) továbbra is, mint akinek „rosszat” jósolnak, mivel, sem megfelelő ismeretekkel sem megfelelő eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy azt a „jót” amit a sorstól állítólag ajándékként megkap, a spirituális fejlődése, és ez által az egészsége és az un. boldogsága érdekében fel tudja használni. (A Discoovery Chanel Unikornis c. műsorai egyikében bemutattak egy szerény könyvkiadó szerkesztőből, mintegy tizenöt év leforgása alatt többszörösen milliomossá vált amerikai nőt, aki az álmainak megfelelő hatalmas tengerparti villát is megvásárolhatta annak köszönhetően, hogy éveken át, lépésről lépésre mindent úgy tett, ahogy az asztrológusa ajánlotta. A szomorú az egészben csak az volt, hogy közben az évek elteltek és a női változások korába érkezett, immár gazdag, de nem boldog hölgy egyedül, tehát sterilen volt kénytelen bolyongani az óceánra néző hatalmas és napfényes villájában. - A húsz év múlva menthetetlenül beálló üldözési mániát, pánikbetegséget, vagy minimum melankólia kórt immár én is megjósolhatom, anélkül, hogy a hölgy sorsképletét ismernem kellene.)

   Nem azért értékes az asztrológia tehát, mert a segítségével a tizenhatodik században Nostradamus eltalálta Hitler nevét egyetlen betűhibával és a Word Trade Center leomlását is megjósolta. (- Ezek a találatok legjobb példák a jóslatok haszontalanságára!) Hanem azért különösen értékes, mert a személyi horoszkópok segítségével olyan, más tudományok által felkutathatatlan és megmagyarázhatatlan, konkrét személyközti (élettársi) összeférhetőségek, illetve összeférhetetlenségek mutathatók ki, amelyek homályban maradása évekig tartó fölösleges konfliktusokat eredményeznek és ezáltal, mélyen rejtett családtagok közötti konfliktusok igazíthatók ki. Azért értékes, mert beteges vonzódások értelmezhetőek és oldhatók fel és, ezáltal, ezek a rejtett negatív erők átváltoztathatók sorsot és önkifejezést szolgáló kreatív képességekké. Olyan csődbe jutott házasságok menthetők meg az asztrológiai tudatosítás segítségével, amelyek a szellemi összeférhetőség törvénye szerint nem kellene, hogy csődbe jussanak. És azért mert az irracionális kételyektől és misztikus félelmektől gyötört nőknek egészen konkrétan segíthet abban, hogy önbizalommal telten, bátran vállaljanak gyermeket és így készülve fel a szülésre is, hozzanak a világra ép és egészséges utódokat.

    Az asztrológiának tehát, az egyént a személyi felelősségétől ostobán és bűnösen megfosztó jósolási módszerei mellett, létezik olyan alkalmazási területe is, amelynek eredményei nem szorulnak természettudományos bizonyításra. Ez a ténylegesen segíteni – sorsot oldani képes kauzális asztrológia, amit az Erélyi Hamvas Béla baráti társaság tagjai is művelnek, az a terület, amely nem az egyéni felelősséget „a sors erőire” bízni vágyó személyek naivitását használja ki és nem a sorskicselezési lehetőségekben reménykedő huncutok egoizmusát hizlalja. Hanem egészen pontos és a hétköznapi életben használható információkat szolgáltat a saját sorsában tájékozódni vágyó, és ezáltal a személyi életfeladatait (- „sorsát”) megtudni és fejlődése érdekében felvállalni szándékozó személyek számára. A kauzális asztrológia tehát az, az asztronómia megbízható (ellenőrizhető) eredményeit használó szellemtudomány, amely használható információkat képes adni az embernek a vele született, de feloldható és meghaladható lelki - szellemi sajátosságairól. Azokról a spirituális öröklődés útján hozott betegséghajlamainak, az ő „személyére szabott” nehézségek és személyi konfliktusok felvállalása által felszabadítható blokkoknak, és más belső eredetű nehézségeknek (Például szexuális, érzelmi, párkapcsolati, hivatásbeli, munkahelyi problémáknak.) a tudattalan képzeletvilága rejtett zugaiból feltörő késztetésekről, amelyeket a genetika például determinációként, illetve csakis orvosi (gén-sebészeti, vagy intenzív kezelés útján történő) beavatkozás által tart meghaladhatóknak. A kauzális asztrológia ugyanis, pontosan akkora - ha nem nagyobb! - százalékarányos pontossággal mutatja ki a betegségi okokat és a konfliktus-okokat és ugyanakkora százalékaránnyal vonja le, a gyakorlatilag is ellenőrizhető következtetéseit mint a természettudományok bármelyike!  

   Amennyiben tehát a feltárt betegségek, balesetek, vagy konfliktusok rejtett (de valóságos!) egyéni-szellemi okainak a százalékarányából indulunk ki, az asztrológia nyugodtan vallhatja magát tudománynak.

    Viszont, ha abból a szemszögből ítéljük meg az asztrológia tudományosságát, hogy a módszereivel és az eredményeivel ki lehet-e irtani mikroorganizmusokat, és ezáltal tönkre lehet-e tenni a föld termőtalaját, hogy be lehet-e szennyezni a föld légterét és a világóceánt, hogy lehet-e növény-és állatfajokat végképp eltüntetni és össze lehet-e zavarni az állat- és a növényfajok génállományát, hogy fel lehet-e borítani a különböző ökoszisztémák egyensúlyát, hogy le lehet-e gyengíteni az emberiség immunrendszerét, hogy meg lehet-e zavarni a nők szülő képességét, hogy lehet-e segítségével atom és- hidrogénbombát és más, rögtön ölő, vagy érzékelhetetlenül ható (vegyi, biológiai, vagy pszichológiai) fegyvereket gyártani, akkor nem nevezhető tudománynak. Ezért csak két lehetősége marad:

   Vagy szerényen a sarokba kell húzódnia és vállalnia továbbra is az áltudomány címkét a természet- és emberrombolásban való részvétel ódiuma helyett, vagy kilépve a sorból, határozottan ki kell kérnie magának, hogy a sors-könnyítést ígérő tudományokkal amelyek eredményei és pozitivista ideológiái végső soron a katasztrófa állapotot megközelítő természet rombolásához és szennyezéséhez vezettek, ne hozzák közös nevezőre.  

   Az asztrológia esetében tehát a tudományosság – nem tudományosság kérdése ott dől el, hogy természettudományként, vagy szellemtudományként akarjuk-e meghatározni? Az asztrológia használja ugyan a természettudományok precíz eredményeit és ezekre, a pontosan kiszámított eredményekre alapozza a következtetéseit, de az analogikus (szimbolikus) és a kauzális tárgykezelése miatt nem nevezhető természettudománynak! Annál inkább viszont (Mind az objektív számítás-rendszerében, mind személyi következtetéseiben:), a kézzel fogható, pozitív eredményeiben gyakorlatilag is ellenőrizhető és ezért „megbízható” szellemtudománynak.