Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Az egyetemes (isteni) szeretet adás és kapás feltétele a karma-oldás

Kozma Szilárd:


    Nekem az egységet fenntartó Szeretetről alkotott emberi koncepciókkal van egy nagy gondom. Mert az Isteni Szeretet, persze, hogy állandóan áramlik ki az általa is megnyilvánuló, megteremtődő létbe, tehát a mi életünkbe és lelkünkbe- szívünkbe és agyunkba is az ősforrásból. És annak, hogy mindenki részesül ebből az egyetemes – isteni szeret – és élet-energiából, pl. az érdemhez olyan értelemben nincs köze, hogy, bárki bármikor tud abból részesülni és abból bármennyit meríteni, ha akar és el kezd szeretni… - Noha, ez sincs teljesen így, mert ahhoz viszont, hogy valaki az isteni szeretetnek megfelelő színvonalon egyáltalán szeretni „merjen”, bár téves a kifejezés, de más nincs a rendelkezésemre: a vonatkozó vallásos dogma ellenére, ami szerint az isten elrejti a fényt a bölcsek elől és a naivak számára felfedi, aki szeretetet akar adni és kapni, ugyanolyan mértékben meg is kell világosodnia, tehát isteni világosságot – értelmet kell befogadnia! Szóval, amennyiben erre a két belső szellemi – lelki és spirituális állapotra törekszik valaki, akkor még annál is nagyobb mennyiségben áramlik hozza még több szeretet (Lásd Teremtés és a mágia, meg a Szükség és a bőség, illetve a kiegyenlítődés egyetemes törvényeit.) és fény. Egy darabig…

    A baj tehát, csak azzal van, hogy ha nem töltekezünk ezzel a szeretettel valamiképpen mégis csak arányos mennyiségű Világossággal (Fénnyel - maszkulin szellemiséggel) és nem világítjuk át vele a szeretetünket, vagyis, ha csak úgy, világosságra törekvés, világosság-szerzési akarat nélkül, az igazság szellemére és erejére való törekvés nélkül szeretünk, annak a következménye nem igazi (legfentebb megjátszott önámítással bevett, elhitt) boldogság lesz, hanem megváltódási képesség nélküli korrupt létezés. Tehát csalás, aminek már semmi köze nem lehet a valós (megnyugodott, , kiegyenlítődött) boldogsághoz. Hogy miért? Azért mert a Szeretet és a Világosság külön-álló isteni princípiumok (Női és Maszkulin), de figyelem: Isteni igazság és Boldogság az viszont egy és azonos! Ki van zárva, hogy hazugságban, áltatásban és önáltatásban, lapulásban, sunyiskodásban, igazságtalankodásban („Ne tégy hamis tanúságot felebarátiadról.” - És istenről sem, tenném hozza a papok figyelmében!), sőt, még annak csak az eltűrésében sem, boldognak lenni. Tudom, hogy ez a béka így hirtelen lenyelhetetlen. De ha jól elgondolkoztok rajta és főképpen, ha nem ámítjátok magatokat, akkor rá jöhettek, hogy ez így van.

Vagyis: ahhoz a legfőbb boldogsághoz, amire mindenki vágyik, csak és csakis és kizárólag, az igazságra, az igazságosságra való törekvés nélkül, sőt, ha kell az igazságért való harc nélkül (Tehát lelki és szellemi megtisztulás nélkül - Lásd a tisztító tűz motívumát, minden szentírásban!), soha, de soha nem lehet eljutni.   

 

    És ha ezt látom, jön, hogy sírjak attól, hogy mennyi nyomorult ember van és ez mind csak azért, mert sem a tanítók - tanárok az iskolában sem a papok a templomban és a tudósokról, vagy a politikusokról ne is beszéljünk, NEM ÁRULJÁK EL- mivel még ők sem tudják! - hogy minimum az igazság szellemére való törekvés nélkül, nem tudunk, lehetetlenség Boldognak lenni. Amiként persze, szeretet nélkül sem, de ezzel nincs akkora baj, hanem a baj éppen ott van, hogy azt képzeli mindenki, hogy azzal hogy „ők bizony, igen is szeretnek” minden el van intézve, és, csodálkoznak, hogy baj van! Hogy igazságtalan az isten, amiért nem engedi, hogy boldogok legyenek, pedig ők aztán úgy, de úgy szeretnek... Akkor miért? Hát azért mert az emberiség 90 százalékát már egyáltalán nem is érdekli az igazság, vagyis az, hogy semmit nem tesz annak érdekében, hogy vele ne igazságtalankodjanak és persze, annak érdekében sem, hogy ő se igazságtalanodjon senkivel. Ha van a tisztaságnak, valamiféle értelme, hát ez az! - Az igazságtalanságnak a meg nem tűrése, sem kívül, sem a saját lelkünkben (öntudatunkban!)

     Ezt tanultam meg a 24 éves, gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) munkásságom alatt.

 

    A rendeltetésünk és az ahhoz kötött életfeladataink, de főként az un. földkarma kapcsán, több ide vonatkozó tapasztalat után, el kell mondanom egy régi, de most már véglegesen és száz-százalékosan beigazolódott megfigyelésemet. Ezt azért sikerült ilyen későre észlelnem, mert a sorsképletemből kiindulva, nekem látszólag nincsenek ilyen jellegű, tehát gazdasági vonatkozású személyi életfeladataim (Az un. földjegyekben és földházakban sem tartózkodnak bolygók, vagy karma-pontok a horoszkópomban.) és talán ennek megfelelően soha nem érdekelt különösebben az, hogy ilyen vonatkozású tevékenységet folytassak, hogy a kellettnél, tehát az abszolút szükségesnél több pénzt keressek. Természetesen, azt, hogy az asztrológusi munkámmal miképpen kereshetnék annyi pénzt, hogy a gyermekszámban egyre gyarapodó – bővülő családom számára ne csak megélhetést, de megfelelő életteret is tudjak biztosítani, felmerült és egyre intenzívebbé vált a Turula (A harmadik gyermekünk) megfoganása időszakában, de azt, hogy soha nem lett sokkal több pénzünk (De kevesebb sem, még a negyedik babánk, a kis Réka megszületése után sem!), mint azelőtt, természetesnek vettem.

   És nem csak azért mert a gyermekek száma és így a család gazdasági igénye folyamatosan nőtt, majdhogynem az asztrológusi hírnevemmel egyenes arányban, hanem azért is, mert az erdélyiek és főként a székelyföldi magyarok csak abban az esetben rendelnek (legalább is tőlem…) horoszkópot, miután jól szétnéznek a világban, illetve, „valamiért, ”sajnos csak azok a székelyek és Erdélyek rendelnek horoszkópot, akik külföldön élnek… Így hozzám csak azok a Magyarországi személyeknek a rendelései érkeznek el, akik csalódtak az ottani asztrológusok munkájában, illetve, elégtelennek találják a Mo-i kollégáim által végzett un. klasszikus asztrológiai (Tehát a karma-pontok által jelzett negatív meghatározódások mély- és széles körű értelmezését nem tartalmazó – egészen pontosan: azt hiányoló) sors-feltárásokat. 

    Az utóbbi időben viszont, egészen pontosan, a Gerle Éva által indított és kilenc hónapon át tartott gazdasági tönkretételemet célzó rágalom-háborúnak a nyári csúcsosodása idején, kénytelen voltam az alant leírt spirituális jelenséget, vagyis a Szaturnuszi sorserőknek ezt a fajta működési mechanizmusát is megfigyelni, hiszen egy adott ponton, már evidenssé vált, hogy nem csak, illetve nem teljesen csak  a Gerle Éva rám vonatkozó, internet szerte terjesztett gúnyos mocskolódása az, ami miatt egyre kevesebb rendelést kapok, hanem az is, hogy egy ide vonatkozó, bizonyos spirituális megvilágosodás megtörténéséig, az is hozzá járult ahhoz, hogy ténylegesen „leszegényedjünk”, hogy én is és Viola is elhittük, hogy amennyiben ez a több – És ráadásul a mi a nevünkben készített és működtetett! - blogon is folyó, sátánian gúnyolódó hadjárat nem fejeződik be, Gerle Éva és a feminista bűnszövetségesei csakugyan el tudják érni a kitűzött céljukat. Azt rég óta tudtam, hogy a negatív hitnek is van materializáló mágikus ereje és hatása, de korábban nem volt alkalmam ezt ekkora mértékben megtapasztalni…          

    Ezen, korábban is felmerült megfigyelésem szerint tehát, amikor hagyjuk magunkat a „természetes ellenségeink” (A feltáratlanul és ezért oldatlanul maradt karmánkra a figyelmünket felhívni hívatott sorseszközeink!) által, a lelki – mentális egyensúlyunkból kibillenteni és így, ezáltal szellemi "éberség-vesztett" állapotba kerülünk , vagyis, amennyiben, akár tudatlanságból, akár kényelemből hagyjuk magunkat szellemileg-erkölcsileg megzavarni egy, vagy több ránk folyamatosan és szokatlan inetnzítással ható személyes ellenségeskedés, negatív élet-esemény, vagy sors-jelenség által, illetve egy, lerázhatatlanul és elháríthatatlanul csökönyösen minket támadó (eszelős) személy által, a menthetetlenül bekövetkező (többnyire rejtett) spirituális zavarunknak az első jele, vagyis következménye az, hogy el kezdenek apadni az anyagi javaink, kezd gyengülni az anyagi helyzetünk. Ennek különböző látszólagos felszíni – objektív: anyagi – okai lehetnek, annak a függvényében is, hogy miként, milyen munkával keressük meg az egyéni, vagy a családunk megélhetéséhez szükséges jövedelmeinket. Akik egyéni vállalkozók, hamarabb, mondhatni azonnal megkapják ezeket a belső, spirituális magtartási korrekciók szükségét jelző negatív sorsjelzéseket. Akik rendkívülien jól bejáratott jövedelem-szerzési lehetőségekkel rendelkeznek, például egy konjunkturálisan felkapott (divatos) szakmával, vagy intézményileg vannak, havi fix-keresettel a gazdasági ingadozások ellen bebiztosítva, azoktól más utakon szívja el a sors az anyagiakat, és megdönthetetlen biztosítottság esetén (Ti. esetleg egy egész nemzeti gazdasági rendszernek kell bedőlnie, hogy egy különlegesen jól biztosított személy vagy család gazdaságilag teljes csődbe kerülhessen.), az ilyen jellegű sorsjelzések más sors-romlási formákban jelentkeznek.  Megjegyzés: A pályakorrekcióra figyelmeztető sors-jelző, ellenséges „segítség” tehát, csak akkor tud érvényesülni, ha nem vagyunk havi fizetéssel biztosított állami, vagy cég-alkalmazottak, hanem magán-vállalkozó, egyéni gazdák.  – Ezért is ragaszkodom én többek között annyira az önálló - egyéni vállalkozói státuszomhoz

    Amennyiben ezt a jelt - ezeket jeleket - nem vagyunk képesek felismerni és a jeleket helyesen értelmezve a szellemvilágunkban (A mentalitásunkban) a szükséges korrekciókat elvégezni, akkor már nem csak a szegénység, az elszegényedés következik, hanem azoknak a szerveknek, vagy testrészeknek a megbetegedése, amelyek fizikai funkciója, analogikus kapcsolatban áll az illető probléma - jelenség - személy (a jellegzetesen negatív személyi tulajdonság!) által megtestesített spirituális őserővel, vagy az egész konstelláció (konstellációk) által megtestesített morfogenetikus erőterekkel. Ha még ekkor sem tudunk észbe kapni és a megfelelő mentalitásbeli hibákat kijavítani, és ehelyett kizárólag csak az orvosoknál és a gyógyszerek által próbáljuk elérni a gyógyulásunkat, akkor számíthatunk arra, hogy a láthatatlan dimenziókban elkezdődik a sorsunk teljes körű, de csak hosszú távon (vagyis „már későn”) észlelhető  megromlása, előbb csak így, tehát anyagi, majd lassan – lassan, egészségi, majd párkapcsolati, családi, társadalmi, stb. szinteken is. 

   A pénzünk érzékelhető fogyatkozása, illetve a más, gazdasági vonatkozású vesztességek – ilyen lehet pl. egy szerencsésnek mondott autóbaleset is, amelyet megúszunk különösebb egészségi, test-károsodási következmények nélkül, de amely okoz anyagi veszteséget még akkor is, ha a biztosítók mostanában „kártalanítanak”. – csak finom, szaturnuszi (sors-) figyelmeztetések tehát arra, hogy nagyon eltévelyedtünk és eltértünk a személyi karma-oldási és boldogulási – megváltódási (spirituális) utunktól, hogy tehát „rosszul járunk”.  

 

Ezek tehát még finom, de egyértelmű jelzések arra vonatkozóan, hogy „rosszul járunk”, hogy nem a karmánk oldását (És így: nem a boldogulásunkat) szolgálta az azt megelőző, sok hetes, sőt: több hónapos életvezetésünk, hanem fordítva: a karmánknak a vastagítását, erősítését, végeztük és még hozza intenzíven, az egész sorsunkban – életünkben. Vagyis, az „egész-ségtelenné” válásunk érdekében „ügyködtünk”, szorgoskodtunk.  

 

 

 

 

Figyelmeztető sorsjelek II.

 

Azt az ördöginek látszó, de valójában isteni eredetű sors-logikát, amit ezen írásomban ki fogok fejteni, nem én fedeztem fel, hanem előttem már öt, sőt, talán tíz ezer évvel is ismertek a beavatottak, és amit az alkímiai ismeretekkel is rendelkező Karl Gusztav Jung német pszichológus úgy fogalmazott meg, hogy: „Az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost.”

Persze, ez nem jelenti azt, hogy az (Tisztességes, korrekt!) igazságszolgáltatás logikáját meg kellene fordítani, vagy azt relativizálni lehetne, hiszen az áldozat „szükségletei” semmiképpen nem mentik fel a gyilkost a vétke alól.

 

Nem tudom, hogy az előző lapszámban kifejtettekben a Sz. I. olvasói mennyiben és ha igen: mekkora mértékben ismertek a saját életükben (is) előforduló kiemelkedő, pozitív, vagy negatív eseményekre (A meggazdagodási – elszegényedési, „egészségesedési” – megbetegedési) sors-történeteikre?

Az igazság az, hogy nagy misztérium és végeredményben, annak, aki nem rendelkezik asztrológiai – asztrológusi látás-móddal, igen nehéz, még csak fel is fogni, nem, hogy elfogadni azt, hogy a huzamosan fennmaradó és intenzíven átélt pozitív, vagy negatív, un. belső élményeinknek, a szép és világos, vagy az agresszív és zavarosan ellentmondásos gondolatainkra és képzelgéseinkre a külvilágunk (És ebbe a külvilágba a testünk is bele tartozik!) azok természetének megfelelően, konkrét tárgyi szinten „válaszol”, azt megjeleníti. Aki ilyen irányban szeretné művelni és erősíteni a megértési és képzelgési erejét, szívből ajánlom a Solaris c. film többszöri m,egnézését, illetve a film forgatókönyve alapjául szolgáló, azonos című kisregényt.  Mindaz tehát, amit az előző cikkben a figyelmeztető jelekről leírtam, annak a világaxiómának a tárgyi – valóság szintjén megjelenő részletes „tény-rendszerét” képezi, amely Tabula Smaragdina második pontjában van kinyilatkoztatva, a következő képpen: „Ami lent van ugyanaz, mint ami fent van, és ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van….”

    Annak a racionális magyarázatát és  – logikus okfejtését, hogy ez miért van így…, nos, azt most, ezen a cikken belül, nem tudom vállalni. Egyrészt mert az olyan, az olvasók számára száraznak és elvontnak tűnő metafizikai értelmezéseket igényelne, amit éppen emiatt, a szerkesztők sem szívesen vállalnának. Másrészt ennek a kimerítőn érthető magyarázata, majdhogynem az egész metafizikai létezés ok – okozati összefüggés-leírását követelné, amit ugyancsak nincs szándékomban itt és most végezni, még akkor sem, ha, valamilyen csoda folytán a SZ.I. a szerkesztői helyt biztosíthatnának erre. Ezeket az okfejtéseket viszont elolvashatják a megjelent, vagy a megjelenő könyveimből, de leghamarabb az interneten található honlapjaimról, portálomról. Egyelőre arra kérem tehát önöket, hogy higgyenek, nem csak nekem és Hermész Triszmegisztosznak (A Smaragd Tábla szerzőjének), hanem más szerzőknek és spirituális témákkal foglalkozó előadóknak, és tegyünk meg még egy lépést előre a témában és vizsgáljuk meg ezt, az un. tükrözési jelenséget, azon a területen is, amely a lelki és szellemi állapotunkat még jobban „megviseli”, mint az un. objektív és száraz természet világa, ahol és ahonnan azokat a „hihetetlen”, de mégis egyértelmű sors-visszajelzéseket kapjuk, amelyekről ez idáig írtam. Figyelmünket fordítsuk tehát a személyes (szerelmi, családi, rokoni, ismerősi, baráti és munkatársi – üzlettársi, hivatalos – hivatalnoki) kapcsolat-rendszerek világára és ott vizsgáljuk meg ezt az isteni eredetű, de számunkra ördöginek látszó, sors-jelenséget.

    Azon a területen tehát (szerelmi, élettársi, és családi viszonyok), ahol a legtöbb, akár halálosan is megbetegíteni képes sértést és sebet kapunk, amennyiben érzékenyek, illetve túl érzékenyek vagyunk, vagy, ahol mi osztogatjuk, akár öntudatlan ártatlanságunkban, akár céltudatosan ezeket a, néha akár végzetesnek is bizonyulható sebeket, az átélők számára egyes esetekben valósággal pokoli a helyzet, és, amint írtam, ha nem ismerjük a logikát, ez egyesek számára, az itt elszenvedett mentalitás-változtatási szükséget is jelző „igazságtalanság”, akár halálos kimenetelű is lehet. Viszgáljuk meg tehát a vonatkozó hatásokat és vissza hatásokat…

      Abban a spirituális sors-értelmezési életkörben, amelybe tudatosan beléptem 23 évvel ezelőtt, ma már szinte közhely számába megy mindaz, amit a korábbi fejezetben leírtam. Sőt: maga, az asztrológia tudománya is, tulajdonképpen azon a szellem-világ, illetve a spirituális erők és hatalmak (törvények) között és az anyagi – természeti világ között létező, egyetemes analógia – törvénye által diktált a kölcsönös megfelelési összefüggéseknek a létezésén alapul, amit, a fent említett Hermészi világ-axioma, tehát ez, az alkimista kinyilatkoztatás kifejez. Az asztrológiában és a metafizikában tehát, tudva levő, hogy az anyagi világ és az un. szellem- világ, illetve a spirituális és a kauzális világ között egy olyan (A Ciklus és a ritmus, illetve az ok és az okozati hatás-mechanizmusok és az előfeltételek egyetemes törvénye miatt, az időben azért, persze, hogy jó-bőven eltolt! Tehát azt a meghatározást, hogy „Van” abszolút időben, tehát idő feletti állapotban kell érteni, hiszen az asztrális, majd az energetikai és végül az anyagi változások, csak egy bizonyos idő elmúltával követik és tükrözik a szellemi – mentális változásokat.) megjelenítési (tükröződési) jelenség létezik, vagyis egy olyan szimbolikus anyagi megjelenítési következmény-rendszer létezik, amely szerint, az anyagi létben megjelenik, az ami a szellemi világunkban már rég óta szellemi valóság ugyan, de az anyagi jelekre és jelzésekre beállított és szakosodott észlelésünk számára még nem felfedett.

 

    Egy olyan, bennünk létező, de még számunkra sem tudatosult szellemi valóságot jelenítenek meg tehát kívül és egyértelműen számunkra a külső (Tehát számunkra anyagi!) változások,  amelyek még általunk nem átvilágítottak és nem tudatosítottak, de a számunkra az adott időben és térben, számunkra nagyon fontos személyi megismerési (önmegismerési) szükségletet jelentenek... Ez alapján tudomásul kell vennünk azt is, hogy minden belőlünk intenzív fájdalmat, (Akár testi, vagy akár lelki: érzelmi -  mentális) vagyis szenvedést kiváltó, illetve: a belőlünk, huzamosabban tartó és intenzívebb zavart, vagy félelmet kiváltani képes „Sors-be – nyomások”, vagy, a számunkra nagyobb kárt okozó események, csak és csakis akkor történek meg, hogyha erre, (Az elszenvedett anyagi kár, vagy fájdalom, (fájdalmak) miatt figyelmen kívül semmiképpen nem hagyható eseményre – benyomásra, mint spirituális alapállás változtatási szükségre a figyelmünket felhívó eseményre), elkerülhetetlenül szükségünk van. Hiszen, ezen sors-figyelmeztetések nélkül, nem vennénk észre magunkat és nem változtatnánk az valóságnak, sok esetben nyakas-ostobán ellenálló, vagy a zavarodott magatartásunkon.
     Amint fentebb jeleztem, párkapcsolati, vagy családi viszonyok szintjén tehát ezt a tudatosítási (karma-oldási) szükségletet látjuk megjelenni akkor, amikor például a szerelmünk, vagy a férjünk – feleségünk „meg csal” valakivel alattomban (És mi később megtudjuk), vagy ha anélkül is, de egyik napról a másikra „csak úgy” hátat fordít nekünk és elhagy. (Legrosszabb esetben: meg hal.). Vagy, amikor valamely, különösebb gonddal nevelt gyermekünkről van szó, ez a kamasszá, fiatal - nagykorúvá, vagy felnőtté vált gyermekünk kiábrándító tettet hajt végre, és nem csak, hogy megszökik és elhagy bennünket a szerintünk hozza (Őszintén: hozzánk, a mi erkölcsi, gazdasági, vagy intellektuális rangunkhoz…) méltatlannak vélt szerelméért (Ami majdnem, természetes) és ezzel a mi szemünkben „tönkre teszi” azt a „szép jövőjét”, amelyet mi számára másként képzeltük el. Egyesek ebbe is bele tudnak sérülni lelkileg… De ez nem akkora „szerencsétlenség” mint az, ha a szeretett gyermekünk elkövet, valami olyan cselekményt (esetleg tényleges gaztettet), amely nem egyezik a mi erkölcsi rendünkkel, illetve, azzal az erkölcsi koncepcióval, amelyben felneveltük, vagy, hogyha ugyanaz egyenesen az ellenségünk pártját kezdi fogni, az ellenségünk oldalára áll és esetleg még támadni is kezd. (Vagy, ugyancsak, ha valamiért meg hal idejekorán.)  

     Anélkül tehát, hogy ez, amit mondok, „az elkövetőt” (amennyiben tényleg elkövető és nem un. ártatlan áldozat maga is, egy hirtelen halál esetében pl.) egy pillanatig is felmentené és attól függetlenül, hogy, a hatás – visszahatás egyetemes törvényének az alapján, annak is le kell majd valamikor aratnia az árulása (A legtöbb esetben, első sorban az önárulása.) következményeit, tudomásul kell vennünk, hogy a rezonancia egyetemes törvénye alapján, igen is, a reflex-szerű, „természetes” lelki és szellemi ellenállásunk és ellenállásaink miatt számunkra rendkívül fájdalmas, sőt: lelki és esetleg még testi gyötrelmekkel is járó, „igazságtalan” esemény, igen is, számunkra is, egy belső, és esetleg külső mentalitás-változtatási szükségeket jelző, sőt: esetleg erőszakosan igénylő, új élethelyzetet – a régi élethelyzeteket megváltoztató sorsalakulást hoz létre, amely a részünkről is új (külső és belső, főként belső!) magatartási és viszonyulási formákat, esetleg új gondolkozási és valóság-ítélési formákat spirituális alapállást igényel.
     Nem vagyok fasiszta élet-szemléletű személy, nem, hogy nem szeretem az erőszakot, hanem az egyenesen zavar ha olyan környezetben történik, amelyhez bármiféle közöm is van, annak ellenére, hogy „öreg” karate mester vagyok. Sőt, magam is szenvedtem el, nem csak korai (csecsemő) gyermek-halált, meg annak az anyja részéről később, elképesztően „pofátlan” megcsalásokat, meg elhagyást, sőt: cserbenhagyást, nem is egyszer. És megcsalásos – elhagyást nem is csak a volt feleségemtől, hanem korábban többször is. Igaz, az amit a volt feleségem művelt, jobban mellbe – és földhöz vágott, mivel ebben az esetben, egyenesen elképesztő volt a kegyetlen felelőtlenség is, amivel a közös gyermekeink sorsát kezelte. Sőt, rafinált „jobb- és szabadabb” élet-ígéretekkel, amelyeknek semmi, de semmi gyakorlati beváltási lehetősége nem volt, a nyáron az általam nevelt 18 éves lányunkat is magával rántotta a hazudozások labirintusába és a sötét titkolózások fertőjébe, úgy, hogy a gyermeket azonnal vétkessé is tette velem szemben, és ezzel a rafinált gonosztevői húzásával, ha nem is közvetlenül, de áttételesen ellenem és a velem maradt családtagok ellen fordította és egyben lehetetlenné is tette (egyből elzárta) számára visszatérést. De, a valóság úgy is az, hogy ez a veszteség rengeteg általános mentalitási és életgyakorlati változtatási szükségre nyitotta rá a szememet, ezt követően sokkal lazábbá, szabadelvűbbé válhattam olyan, a gyermekek „jogosnak” képzelt féltéséből adódó nevelési kérdésekben, amelyek igencsak szorítottak bizonyos értelemben, másrészt meg a korábbinál sokkal  elmélyültebbé és határozottabbá válhattam bizonyos gyakorlati és spirituális jellegű gondolkozási és életvezetési kérdésekben. Így a sokadjára érhettem és tapasztalhattam meg azt most újra, amit a kinyilatkoztatás így fejez ki: „Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.”     

      Magamat becsületes írástudónak szeretvén tudni, és nem tartózni semmiképpen a tudás-áruló írástudók közé, azt is el kell mondanom viszont, hogy a két évtizedes gyakorló asztrológusi (sors-figyelői, sors-értelmezői) megfigyeléseim szerint, ezeknek a sorsjelzéseknek az értéke fordítottan arányos a sokszor rendkívüli fájdalmat, sőt: egyes esetekben szűnni nem akaró szenvedést okozó „igazságtalan” mivoltával. Érthetőbben: ezeknek a sors-jelzéseknek a spirituális értéke (Amely tehát leleplezve és teljes mélységében megértve képes az igazi egészséghez és boldogsághoz  - a megváltáshoz minket elvezetni!) annál nagyobb, minél igazságtalanabbnak néz ki, pl. az esetleg általunk is elkövetett kihágás-értékéhez mérten, a „sors-büntetés”. Én nem vagyok egy gyorshajtó autóvezető pl., elég sokan, sőt, ha úgy vesszük, nagyon is sokan megelőznek ha autót vezetve igyekszem valahova, pedig a Zafira úgy gyorsul mint egy Ferrari. És még akkor is, ha én sietek kissé jobban a kellettnél valahova. Mégis, az utóbbi években elég gyakran kaptam gyors hajtásért büntetést, de mindig úgy, hogy a sebesség-mérő rendőrautó olyan helyen állt, ahol én helyiségen kívüli helyzetben tudtam magam és annak megfelelő (helyiségen kívüli) helyzetnek megfelelően egy – egy, szerintem igen lassan „cammogó” kisautót megelőztem, olyan szakaszon tehát, ahol már nem voltak házak. Pl. legutóbb Korondon, ahol a helyiség-határt jelző táblát elköltöztették az atyai eltérőig. Rögtön a legnagyobb büntetést szabta ki rám, a leintő rendőrnek az írnok-társa, és a könyvemet is letiltatta egy hónapra. Rögtön tudtam, hogy ez amiatt történt, mert túl türelmetlen voltam és a néhány napja az anyjához szökött lányom ügyét azonnal le akartam tudni, pro vagy kontra értelemben. Tehát, őszintén-röviden: vagy haza jön mihamarabb, vagy mehet tőlem a fenébe. Persze, hogy egyik sem történhetett meg olyan hamar, tehát még a könnyebbnek tűnő eleresztés – elbocsátás (Megbocsátás) sem. Rengeteg metafizikai és gyakorlati megérteni valóm volt még hátra, aminek csak és csakis így, ezzel a sors által rám kényszeríttet, magyarázat-kereső kérdések felvetésének az útján járhattam a végére.
     Sőt, amikor ki akartam venni egy hónap múlva a Csíkszeredai rendőrségen a könyvemet, ki derült, hogy még egy hónapot kell rá várnom türelemmel, mivel januárban, Mo-ról jövet is megbüntettek Kutyafalva és a következő falú között, egy majdnem azonos helyzetben, és a két kihágás között nem telt el több mint 6 hónap. Három nap volt mindössze az eltérés. Tehát ha négy nappal később járok autóval Kond határában, nem történhetett volna ez meg. Sőt, az ablakos rendőrtiszt azt is elmondta, hogy Korondon a határt azért tolták el 2,5 kilométerre, hogy azon a szakaszon emelkedjenek fel tízszeresére a telek-árak, és így a szegény telek-tulajdonosok is részesülhessenek a Korondiak keményen növekvő gazdagodásából. Én persze, nem haragudtam sem a lekenyerezett Korondi, vagy más polgármesterekre, sem a falú végén jóval túli domb aljánál lesben álló rendőrökre, hanem neki álltam még tüzetesebben megvizsgálni magamban azokat az okokat, amelyek kizárólag csak rám tartoztak az anyja által, primitív gazdasági érdekből tőrbe csalt lányom elszökésének az ügyében. És mondhatom eredménnyel. Pl. olyan, személyes étrendi változtatásokat is sikerült megvalósítanom, amire évek óta csak készültem, csak készültem és mindig csak halasztottam, halasztottam egy jövőben kedvezőbb évszakról évszakra és évről évre, és aminek a megvalósításának köszönhetően, most sokkal könnyebben érzem magam és kevésbé „leterheltnek” időben és a szó szoros értelmében is: térben. Tehát, nem csak az által figyelhetek jobban oda a nálam maradt gyermekek nevelésére, mert így egyel kevesebbre kell gondom legyen, hanem az által is, hogy nem kell a saját anyagcsere-szükségleteim kielégítésével annyi időt eltöltenem. Arról nem is beszélve, hogy általuk is, könnyen követhető, jó példával járhatok előre.        

     Záró, és remélhetőleg egész életre rögzítő ismétlésként tehát: annál fontosabb és mélyebb és sokrétűbb, de feltétlenül szükséges - megvilágosodást (fel-ismerést és be-ismerést, vagyis belső megismerést) követő -, belső és külső mentalitás-változtatásra kívánják felhívni a figyelmünket a szélsőséges sorsjelek, minél igazságtalanabbnak látszanak a hétköznapi logikánk és gondolkozásunk számára.