Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Az Egyetemes Megváltódás (A boldogság) törvénye

Kozma Szilárd író – asztrológus:

 

 

X. A MEGVÁLTÁS ÉS A BOLDOGSÁG (A Boldogulás) TÖRVÉNYE,

(A Törvények Törvénye),

 

avagy az egyetemes lételemek és létjelenségek kolcsönös egymásra- és eggyütthatásán, behatásán és áthatolásán keresztül megvalósuló egyetemes kiegyenlítődésnek és egységesülésnek (Az egység megvalósulási szükségnek), avagy az abszolútumnak a törvénye.

 

    Az egyetemes lét ősalapja és forrása, olyan magasrendű boldogsági állapotban létezik, amely boldogsági állapot a földi értelem logikája szerint irracionális, hiszen indokolatlan, nincs konkrét gyakorlati oka, hanem maga az örökkévalóan létező valóság. Ennek, a számunkra indokolatlan és alig érezékelhető (sugallatszerűen finom) boldogságként, mindentudásként és mindenhatóságként érzékelt szeretet-intelligenciának, vagy: világosság-szertetnek, a teremtés – tapasztalás - tudatosodás – tudatosítás – - kiegyenlítődés – egységesülés - megváltódás folyamatai által való fejlődésnek a célja, minden belőle eredő teremtett ősideának, az ősideákból alkotódott szellemi és lelki struktúráknak. Ezt, a teremtést követő, minden egyes ősidea által újra és újra megtapasztalt fejlődési – kiegyenlítődési és reintegrálódási-, vagyis újra egységesülési folyamatokban való részvétel által az abszolútumba, vagyis az abszulút boldogságba való, tudatos újra visszaérkezést, az abszolút léttel való újra egyesülést nevezzük megváltásnak, megváltódásnak. Minden ami van és létezik, ezt a megváltást szolgálja és a teremtés is csak ebben nyer értelmet, tehát a teremtés: az ős-megnyilvánulás maga is, csak a megváltásért, a megváltódásért van.

     Ahhoz, hogy az ember, akinek a spirituális struktúrája nem csak teremtőként, hanem megváltóként (önmegváltődási potencialitással rendelkező lényként: Adam Kadmonként) jön létre a már önreflexióval rendelkező isteni elmében, a megváltódási rendeltetésnek eleget tehessen és az abszolút létbe vissza térhessen, meg kell értenie, és ennek az értelemnek a sagítségével át kell élnie, hogy a bolgogsága nem tőle független külső (anyagi) feltételek megvalósulásának az eredménye és következménye, hanem olyan, mindörökké létező állapot, amelyet neki fel kell fedeznie és meg kell találnia, fel kell engednie, vagy, ami ugyanaz: fel kell élesztenie és meg kell növesztenie magában, és, hogy csak és csakis ennek a tudatosan kezelt belső abszolút boldogságnak, e boldogság alig érzékelhető, de annál tartosabb és biztosabb mágikus hatásának lesz és lehet a következménye az, hogy az életében – sorsában, megjelennek az un. földi boldogság elemei is: az egészség és a párkapcxsolati, valamint a közösségi – társadalmi kapcsolatok harmóniája.          

    A megváltás, vagyis a boldogság törvénye tehát, biztosítja az egyetemes lét és a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: a megváltásnak a megvalósulását, vagyis a teljesen zavar-mentes és ezért abszolút kiegyenlitett létállapotnak a létrejövését és az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását. Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az egyetemes kiegyenlítődés- és ez által, az egyetemes boldog-megváltás megvalósulási szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja. Ennek a folyamatos (belső!) boldogsági állapotban megvalósuló egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek) szükségképpen alá van rendelve és abba bele tartozik a teremtés, úgy is mint folyamat (mozzanat) és úgy is mint állapot, tehát a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is, tehát az ember élete is.

    Sőt: a létezés legalacsonyabb rezgésű (frekvenciájú) állapota, vagyis a létezés határállapota: a fizikai világ, tehát az egyetemes anyagi világ, beleértve az anyagi létállapotokon belül keletkező biológiai létformákat is, és a fizikai – biologiai, pszichológiai történeteket és eseményeket is (Vagyis az életünk is, kimondottan és egyértelműen) mind a megváltó boldogsági állapot elérését, megvalósítását szolgálja. Számunkra viszont ez azt jelenti, hogy a Lilith nevű, idea-inverzálási jelenség által keltett káoszból eredő karmikus képzeteknek az egyetemes és és a személyes (ördögi) hatásaitól való megszabadulást, illetve, a karmikus képzeteknek a boldogság-alapú képzetekké való visszaváltoztatási lehetőségeit szolgálja.

     Ez viszont azt is jelenti, hogy a fizikai létállapot és léthelyzet is a megváltást – az újra boldogulást szolgálja, mivel a mi életünk is, vagyis az életünk során elérhető szellemi kiegyenlítődéshez, tehát a boldogságra való alkalmassá váláshoz szükséges tudati és képzeleti átváltozásaink, tehát a megtisztulásunk is, nem más, mint olyan folyamat, amely az egyetemes megváltás megvalósulását szolgála. Az anyagi világ tehát, amely ezeket a boldogulási sors-folyamatokat (drámákat) biztosítja a megváltásnak a feltétele. És ez azáltal, hogy az anyagi struktúrák az őket létrehozó szellemi minőségek (géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális és szellemi információkat, válik az anyagi világ szakrális hellyé és az anyagi élet szakrális állapottá. Az nayagban megvalósítható információ rögzítődés (határ-állapotba kerülés) által az anyagot létrehozó, az anyagot folyamatosan módosító, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk ellenőrizhetőkké vállnak és így értelmezhetőkké, és ez által az ellenőrízhetőség által biztosított, pontos gyök- és eredetértelmezések segítségével a spirituális-idearendszerek a Lilith által létrehozott inverz-állapotuktól megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká - megválthatókká) válhatnak. A Lilith-inverziótól való megszabadulásuk által viszont, az ember spirituális struktúráiban található karma-képzetek, nem csak egymás között, hanem az ember létalapját képező pozitív isteni ideákból alkotódott struktúrákkal is harmoniukus kapcsolatba kerülve, azokkal együttműködhetnek és együttműködve új spirituális struktúrákat is hozhatnak ltre (alkotás - teremtés) és természetesen kiegyenlítődhetnek és újra egységesülhetnek (megváltás).

    Az anyagi létállapot tehát, mint tükör és körülmény (mint hely és helyzet) abszolút feltétele a megváltásnak, a boldogulásnak, de nem úgy mint elérendő cél, hanem úgy mint erre a kiegyenlítődési szükségre a figyelmet felhívni képes (fájdalomra képes) állapot és körülmény. Az által, hogy a szimetria-elv és az ismétlődés elve által lehetővé tett biológiai életformák kialakulása segítségével, de különösen az emberi individuumok öntudatának a segítségével, maga az egyetemes isteni lét-tudat, az általa létrehozott semleges tükör-krülmények közé („Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van éls ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.), tehát a fizikai létbe „határozottan beinkarnálódhat”, válik lehetővé a magváltódás – a boldogulás, de nem az anyagi élvezeti benyomásoktól válik az ember boldoggá, hanem, azok csak pozitív visszajelzések arra, hogy helyes irányban halad a kiegyenlítődés – boldogulás – megváltódás utján. Az emberi tudat állapotában inkarnálódott szellemi szruktúrák, az anyagban való tükröződése segítségével így szabadulhatnak meg a Lilith inverzálási hatásaitól. Az abszolút léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudatunk által, a teremtésnek ebbe, a tükrözésre képes határállapotába kerülni és onnan, a fájdalom jelzés-rendszere sagítségével a Lilith hatásait kiszűrni. Ezt úgy, hogy az anyagban felismerhetővé rögzíti a szellemi folyamatokról szóló információkat (az anyagi jeleket) közvetlenül, és így, ennek segítségével értelmezheti és egyénenként befolyásolhatja a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítődési (boldogulási) lehetőségeket. Tehát úgy, hogy a mi individuális tudat-tevékenységeink és harmoniába kerülési törekvéseink által, közvetlenül felismerheti, tehát kiszűrheti és, ha akarja, feoldhatja az őskáosszból a Lilith inverziós hatásait, annak a rengeteg testi fájdalomat és lelki szenvedést okozó, mágikus erejű mentális és képzeleti állapotait.  

 

II.

     Az abszolútum (A Megváltás) Törvénye tehát, a szerves anyagban létre hozott fájdalom segítségével törekszik rákényszeríteni az embert a Lilith-jellegű, hosszú távú következmények szintjén romboló öncélúságok kiszürésére és meghaladására, vagyis azoknak a megfelelő pozitív képességek és tulajdonságok megszerzésével történő kicserélésére, kiszorítására. Megértve tehát isteni - emberi mértékkel is, a létezés kiinduló pontját, és ahhoz újból vissza térve térve („Én vagyok az alfa és az omega”), tehát azt, hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetővé tevő törvényeknek és ősideáknak megfelelő határtalan színezetű spirituális struktúráknak megfelelő (azoknak a megváltódáshoz szükséges állapotokat és körülményeket biztosító!) anyagi létformák létesülésének és váltakozásának a lehetőségét biztosítja, tovább léphetünk a megváltás törvénye működési mechanizmusának a megértésében.  

    A fentebb leírtak mellett, a Megváltás törvénye arra is felügyel és azt is biztosítja, hogy a többi kilenc törvény ereje és lényege a létezés és a többi törvvény összességben ugyan, de külön- külön zavartalanul és vissza foghatatlanul (a többi nyolc törvény által elnyomhatatlanul) érvényesülhessen! Azt tehát, hogy azok egymás által meg nem zavarva, egyik a másik által el nem nyomva, vagy semlegesítve, és a jellegzetes hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, miondegyik törvény külön – külön, de ugyanakkor egymással harmonikus egységben (egységes összhatásban) érvényesülhessen. (Pl., azt, hogy az Ok és az okozat, illetve a hatás és visszahatás törvénye, vagy pl. a Leleplezés és a Polaritás törvénye - Az egyetemes létezés szintjén legalább is, de lehetőleg az emberi lények között sem, ne kerülhessen teljesen ellentétbe a spirituális fejlődés törvényével, vagy a Szeretet törvényével és azokat ne zavarja össze.)

     A megváltás és a Karma törvénye alapján, megfigyelhető tehát a sors-aranyosság elve is. A misztikában az Isteni Karma-mesternek és a Nagy Felvigyázónak is nevezett Szaturnusz ősereje, amely erővel legfőképpen számolnunk kell a foldi életben, azért, hogy ne neki kelljen velünk (le)számolnia, úgy is felfogható, mint egy egyetemes és ugyanakkor személyes arányosságmérő és arányosság „betartató” őserő. A törvények betartásának az őserejét, Szatrunuszt tehát, egy úgymond erő – mérceként is fel lehet fogni, úgy is lehet érzékelni, mint olyan erőt, amely arra vigyáz és felvigyáz, hogy senkinek a különféle személyi képességei, ne nőhessenek egy arányossági mértéken túl a karmája feloldására, feloldottságára fordított figyelmének és erőfeszítéseinek a mértékén. (Hamvas Béla: „Lényegi tudásban mindenki csak üdfokának mértékében részesülhet.”) Vagyis, arra vigyáz, hogy csakis egy bizonyos mértékű és jellegű személyi karma-meghaladás után használhassuk zavartalanul és ténylegesen a hasznunkra, az időközben növekedő és gyarapodó intelligenciánkat, akár más jellegű (általában közismert emberi – értelmi.), akár spirituális képességeinket (pl. művészi, vagy az un. tisztán-látói, telepatikus, mágikus, stb.), un. tehetségeinket, vagy általános világi – közösségi tehetőségeinket. Kivételt képeznek azok, akik épen az általánosan elfogadott, öncélú tévképrendszerek szükséges (manifeszt jellegú) kiemelésének és lerombolásának az ördögi szellemének vagyunk a megtestesítői, mint pl. Adolf Hitler és bandája. És ide rengeteg példát hozhatunk fel, a gyermekeivel való együttlétről, azok nevelséről az „önmegvalósítása” érdekében lemondó, és azoktól távol sodródó kábultan béke-akciózó Diana-hercegnőtől, a tüskés rája által szíven szurt Stetve Ivrin biológus – állatkert-igazgatóig, vagy a messze idejekorán elhunyt magyar „költő-óriásokig”.

    Létezik tehát egy univerzális szaturnuszi mérce - erő, amely alapján és amely miatt, bizonyos értelemben megnövekedett, megerősődött, vagy számukban fölösen gyarapodott különleges egyéni képességek nem válhatnak az illető személy hasznára mindaddig, amíg a karmája feloldásába nem kezdett bele, illetve, ameddig a karmája bizonyos része (jellege) érintetlen marad. Illetve, amíg kellő mennyiségű és bizonyos jellegű személyi karmát (negatív reflexeket, spirituális tulajdonságokat) nem oldott fel és nem haladt meg, az illető nem léphet tovább, nem mászhat ki az eleve adott, vagy az általa létrehozott karmikus-körülményei közül. Sőt, ha mértéken felül erőlteti akár a sikerei fokozását, akár a karma-körülményei közül való kiszabadulását, könnyen „bszurd” halál is lehet a vége (Szaturnusz).

    Azt is mondhatjuk tehát, hogy végeredményben egy (érthető!) fordított arányossági viszony létezik a karma-feloldás mennyisége és jellege (esetleg minősége) és a különböző egyéni képességek létrejötte és növekedése, vagy használási lehetősége között, mivel az utóbbinak, tehát a képesség-növekedésnek, a karma-csökkenés kell hogy megfeleljen mindenképpen. Holott nagyon sokan – Kiváltképpen a művészek, a tudósok és költők közül a legtöbben, de sokan a sportolók közül is, nem beszélve a zsranokság útjára lépett politikusokról! Sőt, még a hírneves guruk és misztikus nagymesterek közül is. - , ezért halnak meg szégyenletesen idejekorán és szégyenletes betegségekben  (Pl. Osho, aki a gyűlölet és a megbocsátási – spirituális elbocsátási képtelenség jellegeztess betegségébe halt bele feltűnően korán: ötven, vagy hatvan, valahány évesen.), mert... - azt képzelik és ebbe buktak és buknak bele, hogy a különleges tehetségeik gyakorlása és a kivételes képességeik öncélú kifejlesztése, valamiféle protekciót biztosít az ő számukra. És, hogy ez fölöslegessé teszi számukra, hogy morális egyszerű (Magas szellemiségükhöz képest alacsonyrendűnek képzelt) problémákkal bíbelődjenek. És annál nagyobb és annál „furcsább” a sors-botlásuk és nem-egyszer a tragikusan fájdalmas haláluk, minél pozitívabbnak látszó tehetségeik voltak, illetve pozitív tevékenységet folytattak az adott korszak konjunkturális moralitása szerint (Diana hercegnő, Steve Ivrin). Ezt az általam megfigyelt Szaturnuszi sors-szabályozó, tehetség-használat és karma oldási mérték közötti arányossági mérce-erőt én, a megváltás és a sors-aranymetszésének neveztem el.

 

    Az egyetemes sors-aranymetszés elvéből tehát világosan kiderül talán, hogy az un. jóemberi, vagy kiváló tehetségi érdemek a megváltás törvlénye szempontjából nem számítanak, sőt: lehetnek akár hátrányosak is. Lehet tehát akárki jótékonykodó – csupa jót tevő személy, vagy nagy tehetségű és rendkívüli képességű misztikus mágus, annál inkább elváratik tőle az egyetemes megváltás (törvények) logikája szerinti életvezetés, gondolkozás, a belső erkölcs. De a laginkább a belső nyugalom-boldogság realizálása.

    Magam pl. személyesen is tapasztalom, hogy hiába gondozok és nevelek három gyermeket egymagam az alig-alig csurranó-szeppenő, vidéki szellemi munkási  jövedelmemmel, és hiába hogy annyi családot harmóniához, sőt: többeket korábban már nem is remélt utódhoz (babához) segítettem, egy – egy horoszkópommal, mert a Rák- és Mérleg karmám mögött és alatt mélyen megbúvó, rejtett, és ezért még mindig nem eléggé oldott spirituális agresszív reflexeim miatt (A sorsra való tudattalan neheztelési reflexeim miatt), éppen olyan hátráltatások érnek, minthogyha ezeket a tanulmányokat pl. nem is én írnám. – Hát éppen ezért fogadok (olvasok és hallgatok) én szkeptikusan minden rendkívüli, sőt: isteni inkarnációról szóló, keleti vagy nyugati spirituális vezetőről és mesterről szóló lelkes ismertetést. Valóságos tiltásokat kellett a megváltódási törelmetlenségemmel szemben bevezetnem és mélységes türelmi esküket és fogadalmakat kellett tennem addig is, amíg a lelkem mélyén meg nem érettem, hogy amennyiben egy hajszálnyit is engedek ezeknek a spontán spirituális agresszió-reflexeknek, éppen attól zárom el magam, ami a létnek és az életemnek az értelméd adja: az isteni boldogságtól, annak a belső növekedési lehetőségtől, a vele és általa való finom tágulástól hiszen haragban – neheztelésben – nem lehet még egy párkapcsolaton belül sem egyesülni, hanem maximum és mindössze szexuálisan erőszakoskodni... 

    A Megváltás törvénye tehát, úgy vigyáz és úgy felvigyáz a többi kilenc törvény együttes és harmonikus érvényesülési lehetőségére, hogy az egész lét szabályos folyamatrendszerét, illetve a teremtési – megismerési – fejlődési – kiegyenlítődési (megváltó egységesülési) és újrateremtési létciklusoknak az érvényesülési lehetőségeit biztosítja az öncélúság és az egoizmus spirituális sikerének a hátráltatásával, meggállításával, megszüntetésével és ez által a többi kilenc törvénynek a hatás-érvényesítési lehetősége biztosításával (Tehát: Az „Ítélettel”), de úgy, hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja. Sőt: ezeknek a mindenkori érvényesülését biztosítja és garantálja, az által, hogy nem ferdíti el és nem írja felül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy az öncélú összhatásokat gátolja meg. Mi tagadás: ez a tízedik törvény számunkra, az anyagi (határ)formákban magunkat különállónak egyedként érzékelő, és a Lilith által befolyásolt öntudatokban élő, individuális tudatformával is rendelkező emberek számára, egyfajta kívülről és felülről és objektíven ránk erőltetett (erőszakos) determinációjaként jelenik meg. De ez csak addig tűnik külső és erőszakos determinációnak, amíg meg nem értjük az anyagi létben való különváltságunknak a megváltódási lehetőséget biztosító, szaturnuszi szükség- és lehetőség- okait.

    De emellé azt is tudomásul kell vennünk az életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye hatására ennek, az egyedül az anyagban és az anyag által átélhető különváltsági állapotnak is vége kell, hogy szakadjon egyszer, és, hogy ez a múlandóan (Az életünk végéig) határozott különváltság, egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan, öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez juthassunk az anyagban és az anyag által. Hanem éppen azért vagyunk itt, hogy így, önálló öntudattal és egyéni felelősséggel(!) a teremtési – megváltási ciklusokban részt véve, a kiegyenlítődési és zavarmentes egységesülési képességeinket megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva a boldogság-képességünkrt fejlesszük.

        Hiszen az abszolút boldog-létnek, amely minket is létrehozott magából, és amely – Ha elsőre nagyon felismerhetetlenül is, de - bennünk van, illetve mi benne vagyunk (Jézus szerint), és általunk is megnyilvánul és amely azért teremti a mindenséget, hogy benne megválva – kiegyenlitve magát, a boldogság-képességét növelje egyrlűészt. Másrészt, a Lilith hatására benne is elviselhetetlenné duzzadó káosz miatt, meg kell mentenie önmagát az „abszolút Lilith” befolyásától és következményeitől. - Értve ez alatt, azt a szükségszerű megmentési törekvését, amely által megakadályozza magát abban, hogy abszolút káosszá változzon. –  Logikus, hogy ezen kívül, az egyetemes, de számunkra egyéni önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való tudatos részvételen kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve másfajta (öncélú) élet- megvalósítására való választási lehetőségünk, mint boldoggá válni. Sőt: mivel, a boldogságra - megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben, a teremtési – megváltási folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák létrehozását teszi lehetővé önmaga számára, az abszolút lét is, mind összetettebb teremtési és kiegyenlítődési (megváltási- megváltási - boldogulási) képességeket hoz létre. Ezért nekünk is, előbb a teremtésben való részvételen keresztül és az egyéni spirituális fejlődésen, annak a szolgálatán (az utód nemzésen, vagy szülésen, az utód gondozáson és nevelésen) keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet) útja az abszolút leéétel való egyesülés: az öröklét felé. 

 

 

III.

 

    Látszólag paradox módon, éppenséggel és pontosan a gyakorlati teremtésben (nemzésben, szülésben és alkotásban) és a megváltódási – boldogulási törekevésekben való részvételi „kényszerünk”, tehát a teremtés-megváltás egyetemes ciklusában való részvételi kényszer - kötelezettségünk jelenti a egyben szabadságunkat is. Ezt olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség és a hosszú távúan is felelős döntési képességek elsajátítási lehetőségének az útját választjuk, a megúszás, vagy az ellenségeskes hibáztatás útja helyett, a véletlenszerű, vagy szeszélyes, valamint az önkényes és ezért kaotikus (ötletszerűen kapkodó és ellentmondásos) létezés, vagyis a könnyűnek látszó, de hosszú távon veszélyes tévelygések és támolygások helyett, annál szenvedés-mentesebb és szükség-mentesebb, idillikusan boldog sors-állapotba kerülhetünk. (Ez az egyéni megváltódás feltétele és lényege.) Ezért a Megváltás törvénye, amennyiben képessé válunk keresztül látni a felszíni látszatokon és meglátván –megértvén a fő célt és az egység törvényét, ami soha nem azonos a korábbi önmagával, le tudunk szokni a külső élvezet-keresésről, a nyűzsgésről, a külső nagyra-vágyásról, a valóság-hamisítási reflexekről (csalásról, hazugságról) és a haragvási reflexekről is. Vagyis, amennyiben meg tudunk elégedni az egyszerű szenvedés-mentességi és szükségementességi állapottal, valamint a mértéken felüli és fölösleges konfliktusoktól mentes állapottal, akkor a Megváltás Törvénye a Boldogság törvényévé válik egyértelműen.

      Amint a bevezetőben írtam, az a bizonyos, földi –érzéki, értezi élményeken túl levő, tehát mondhatnánk úgy is, hogy: az öröklétnek az érzékelése elején, számunkra csak meditációkban átélhető spirituális magját képező Boldogságnak a konkrét valóságként is megtepesztalható érzése, allandósuló állapota, lassan - lassan automatikusan előáll, a VILÁGOSSÁG (Jang – Megtermékenyítő, és értelmező megtisztító - irányító Maszkulin őselv) és a SZERETET (Jin – Megtermékenyülő és teremtő, tehát oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – őselv.) minél nagyobb mértékű, egység-élményében. Ehhez viszont tudatos törrekvések útján meg kell tanulni minél intenzívebben, de annál diszkrétebben szeretetet érezni, amennyiben gyernekkorunkban nem tanultunk meg, miközben ugyancsak tudatos törekvések (olvasás, meditáció, eladáshellgatás, fegyelmezett beszélgetés és az elméleti ismereteknek a gyakorlatban való alkalmazása) útján növelni kell az általános spirituális ismereteinket. Ez a szeretet alapon átélt tudásnak, és a tudás alapon gyakorlt szeretetnek az egysülése bennünk, egyszerű belső bizonyossági érzetet adó, „oktalan”, mert „irracionális öröm” formájában és ugyanakkor határtalan megnyugvási állapotot adó derű formában jelenik meg, de van úgy is, hogy szintén oktalan és indoklatlan bolondozási kedv – kedély formájában. Ezért van az, hogy az egyiptomi beavatási rendszerben a Bolondnak nagyobb a spirituális üdv-értéke, mint akár a Királynak (Faraónak), vagy a Főpapnak is.    Spirituális tudatosság szintjén tehát, ugyancsak nem intellektuális megvalósítást követő elme-élvezeti élményként, hanem a megnyugodott határtalan isteni öntudat Boldogságaként, tehát a Teremtő és a Teremtmény (egyén) határtalan és folytonos egymásba hatolása és egymásban való kiegyenlítődési-állapotának az érzékelésben jelenik meg ez az abszolút boldogság.

    De, ugyancsak látszólag paradox módon, ez, a tőlünk függetlenül is, eleve létező, tényleges és örök-boldogság- állapot, csak akkor válik tartóssá az emberben, akárcsak mind az egyetemes iosteni-létezésben, amennyiben a többi törvény is, de különösen a Világosság és a Vezető Luciditás törvénye, vagyis az Evolúció törvénye, valamint a Szeretet és az információ szabad áramlási törvénye (A titok nélküliség törvénye) minél nagyobb mértékben és sérülésmentesen és akadályozás mentesen érvényesülhet a lényünkben. Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (Pl. a folytonos alkotómunkából és az új lét-létteremtés lehetőségéből magát kizáró, és a nyugdíj által „biztosított” szedentáris életbe bele butuló, „fénytelen” és szeretet-áramoltatásra képtelen ember.), igazából boldog lehessen. Vagy az, hogy a bármire is haragvó, vagy neheztelő, tehát, a bármihez is a rombolás, avy eltüntetés - megsemmisítés vágyával viszonyuló, vagy ami ugyanaz: az egységes egészben való részvételi lehetőségtől valamit is elzáró személy (Pl. a saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó, vagy a létezés különböző állapotaira a vonatkozó információkat elrejtő és elzáró egyén, vagyis a titokban cselekvő, titkolózó, vagy titok-őrző ember, tehát a magának vagy másoknak bármilyen fontos információt, vagy értéket is megtartó, szeretetlen ember.) boldog lehessen.

    Mind az elzárkózás és a stagnálás és a stagnálás- biztosítása (A Fejlődés törvényével való szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló harag, rombolási – megsemmisítési – eltüntetési vágy, vagy a titkolózás (A Szeretet törvényével való  szembeszegülés) tehát, akárcsak a valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás) kizárja a Boldogsági érzet-állapot teljes megvalósulását, mert a Fejlődés és a Szabadság törvénye sértése mellett, a hatás – visszahatás törvénye alapján, kiváltja az Abszolútum törvénye negatív megnyilvánulását is, vagyis annak az un. isteni igazság-érvényesítés érdekében történő, azt szolgáló, büntető jellegét.

 

  ... Lehet tehát valaki bármennyire is értelmes, és értheti meg racionálisan a többi kilenc egyetemes törvény hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis neheztel, vagy garagszik valakire, vagy valamire, ha titkolózik, vagy információt ferdít, vagy tárgyi valóságot hamisít például, azzal a szeretet és a fejlődés törvényét sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy: telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha magát be akarja biztosítani a sors erőivel szemben és ez által, stagnálva a fejlődésben, nem tesz hathatós lépéseket a saját és a környezete tetteinek és magatartásának a sorstörvények logikája szempontjából történő átvilágítása, megértése és megtermékenyítése (fejlődése) érdekében, nem lehet igazából boldog, mivel a sorstörvényei szükségképpen, előbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és felrúgják a biztosításait, amitől támadottnak, bántottnak, sértettnek és szerencsétlennek érzi majd magát, és végül a fene nagy szeretete is gyülöletté válik bánatában, vagy a szomorúság, a melankólia, vagy más édesen-mérgező érzelme marad.

    Hiába, hogy a boldogság-állapot elég nagy mértékben elérhető és növelhető az arra való udato (Pl. A folytonos derűs „Bolondozás”!) törekvések útján, mert a jelenség, még az erős és kiemelt egyéni karmával rendelkező ember esetében sem tud leszükülni egyetlen személyre! Az Ok és az okozat és a hatás-visszahatás törvénye, valamint a fejlődés, de a szeretet törvénye miatt sem lehet teljesen boldog egyetlen utód sem, amíg a szülei és a nagyszülei élnek, de még eltitkolnak előle valamit, ami reá, illetve az ő személyére és sorsára személyesen és közvetlenül is vonatkozik. Vagy amíg ő maga nem leplezi le és nem szünteti meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek előtt felfedi. Még a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem közölnek vele minden róluk, illetve az adott élethelyzetre, vagy relációra jellemző lényegi információt.

 

    És ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet együtt és egyszerre, és ténylegesen boldog egyetlen házaspár sem, amelynek a tagjai közül valamelyik, valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elől, vagy, hogyha a szerelmes pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával ellenáll a spirituális fejlődés szükségének (A megtermékenyítő átvilágítás és termékenyítő kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális tágulás törvényének.). És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából boldogok lenni azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint a Fejlődés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek időnap előtt, amiért dolgozva – sorsot tapasztalva, a megfelelő időben, öntudatilag és szellemileg – morálisan nem fejlődhettek és persze, spirituálisan sem! Akik tehát az időben hamarabb és előbb akarják élvezni a jövendő munkájuk eredményét, mielőtt az annak megfelelő élettapasztalatokat és életismereteket megszerezték volna. Vagyis valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe, aminek az értékéért még csak később fognak dolgozni, vagyis tapasztalni és fejlődni.

   Ezek az emberek (Vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, de különösképpen a Magyarországi lakosok tehát), előbb élvezik a következményt, mielőtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! És ezért, az életük valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább is, hiányozni fog valami lényeges lételem (Leghamarabb a nyugalom, mivel az adósság törlesztési szükségének tudata fogja őket nyomasztani öntudatlanul. Vagyis olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel visszafizetéséig, minthogyha azt, amihez általa hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által ráügyeskedett töblet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális agressziója következményeiről ns is beszéljünk.

 

   Léteznek olyan személyek, akik ezt a mély és finom összefüggésrendszert nem képesek érzékelni. Olyanok, akik nem képesek megérteni, hogy a Mágia törvénye alapján, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem csak a külső sorskörülményeinkre, de az egészségi és az elme-állapotunkra is, vagyis, akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat a valóság mágikus természetével összekapcsolni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik egy mechanikus („kozmikus”) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció szerinti biológiai erőmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai felépítettséggel (genetikai zavarokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek magfelelően, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval (gyengébb, vagy erősebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel) rendelkezik, valamint aközött, hogy milyen spirituális - asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik. Ezek a személyek erősen leszűkítik az ok-okozati összefüggéseket az illető egyed születését megelőző konstelláció és a génjei által meghatározott egészségi tulajdonságok között. És, amennyiben figyelmen kívül hagynánk a megváltás törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus, hitelesnek is tűnne! Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek a férjeik szexuális megcsalásáról, azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes veszekedésekről, más pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nők, és mégis megtörténik az ők esetében is, hogy akár egészséges természeti létkörülmények között is -, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat. (Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt is, hogy az egészséges ember által meg nem zavart és be nem szennyezett természeti környezetükben élő nőstény vadállatok, a náluk sokkal zavarosabban, és az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási”  technikák használata óta egyre több un. nőgyógyászati korban szenvedő, vagyis egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgő, a teremtő képzeletüket egyre felelőtlenebbül használó civilizált nőknél sokkal mérsékeltebb arányban szülnek hibásan felépített testalkatú, vagy hibás szervekkel rendelkező utódokat.) Ez viszont, azt jelenti, hogy létezik egy olyan hatalom (törvény), amely alapján, bizonyos, „jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejező) létformáknak és funkcionális létfolyamatoknak és jelenségeknek huzamosan, többszörösen és folyamatosan meg kell ismétlődniük. Hogy ezeknek a létfunkcióknak és azoknak megfelelő anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell kezdödniük és az ugynevezett utódokban, újból meg kell jelenniük. Hogy tehát, ezeknek az un. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlődő létfunkcióknak és létformáknak az anyagban öröklődniük kell, és ezért ennek a funkcionális és forma- öröklődésnek huzamosan véghez kell mennie, tehát, hogy bizonyos teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend alapján, és ettől nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerűségek, és más egyedek utódaiban nem, és amely szükségszerűségeket (új, vagy régi tulajdonságokat) evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítődési (alkalmazkodási) szükségszerűségeknek is nevezhetünk. 

      Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az ördögöt a falra festeni hajlamos, illetve a mélységesen és huzamosan gyűlölködő, de a gyűlöletüket a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe süllyesztő nők. Az anyag ugyanis teljesen Lilith- mentes. A hiányzó, vagy csökevényes szervvel rendelkező gyermek születését tehát nem lehet az anyag véletlenszerű meghibásodásából, önkényesen szeszélyes strukturálódásából eredeztetni! Az egyetemes törvények, de főként az Egyetemes Kiegyenlítődés megvalósulása Törvényének az ismerete és az asztrológia gyakorlása nélkül, nem érthető tehát, hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgő, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben.) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat?

 

    Az abszolút teremtő szellemnek - aki maga is folyamatosan változik és fejlődik a folytonos teremtés, tapasztalás, önmegismerés és a megváltás által - az új kifejeződési formákat kereső imaginációja (Misztikus tervezése) által „termelt” megnyilvánulási formák jelentkeznek a növényi és az állati világnak az un. félresikerült újszülött lényeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészű – utódokban. Ezzel szemben, az ember esetében nem lehet szó abszolút imagináció szintjén végbe menő kisérleti eredményekről, mivel egyrészt az örök ember ősideája már az első ősteremtési imaginációban megjelent, másrészt, éppen az embernek az un. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetősége zárja ki ezt a feltételezést (Nem kisérletezik velünk semmi és senki a mi szabadakaratunk és felelősségtudatunk ellenére!). Következésképpen, az emberi utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni és a csoportos karma következménye és a rezonancia törvénye alapján szemelődnek ki úgymond azok az anya-lények, akik ezeknek a kauzális képzeleti kísérletezéseknek a következményeit: utódait hozzák a világra. De abban az esetben is, amikor az általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérő új létállapotok, a még nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji karma szokványos logikáját, illetve a környezethez való alkalmazkdás és hasonulás – azonosulás teremtési logikáját kell mindig keresni, hanem az új kifejeződési lehetőség-kereséséi és természetesen, a nem mindig számunkra egyértelmű, racionális – pragmatikus fejlődési lehetőségek-keresési logikát.

     Ha nem így lenne, akkor helye lenne a véletlennek és a hazárdnak: az ördögnek a teremtésben. De  tudjuk, hogy a Lilith ereje, vagyis az abszolútumnak a folyamatos új-éhsége és szomjósága, mindig az újra, a másra és a többre, az erősebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a teremtésben is, sőt, mivel abszolút-erősről van szó: még a megváltódási folyamatokban is zavarokat és téves irányba való haladási késztetéseket, katasztrofális tévedéseket indukálja. Elég a sok vallásos szekta létezésére és őrült eszmevilágára gondolni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni. És, mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve - implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési - megváltódási játszmában mindannyian, feltevődik a teremtőképzelet rendjének és a többi törvény összhatása részleges érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) vagy részleges tévedési lehetőségnek is a kérdése. És ez által, a részleges teremtés, valamint a részleges megváltás kockázati lehetőségének a kérdése is! Erről viszont azt tudjuk, amit Hamvas Béla úgy fogalmazott meg, hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint az egyetemes törvények rendje és folyamatosan a teremtés és a megváltás rendeltetéséből: szükségéből jön létre újra és újra. Az abszolútum törvénye tehát ennek a rendeltetési rendnek az időtlen és folyamatos fennmaradását és érvényesülését biztosítja.

 

III.

 

    Ameddig az ember nem rendelkezik reális (személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Kínai asztrológia által jelőlt Karma-jellegeknek a szokványosnál nagyobb intenzitása miatt hibás, vagy hiányzó végtagokkal, vagy szervekkel születő gyermekek állapotával, vagy a rendkívüli testi károsodásokkal, vagy idejekorán bekövetkezett halállal végződő belesetekkel szemben: az első az a botor természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és szerencsétlenség egyaránt) megtörténhet. Az un. természet-tudomány szerint például, bárkinek az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyéből „félresikerülhet” genetikailag, és ezt a mechanikusan szűklátókörű tudományos világnézet (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló kvantumfizikának ettől eltérő az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e véletlen (A hazárd!) számlájára írja az ember esetéebn is, akárcsak az állatok esetében a gén-mutációkat, illetve ezt, a néhány ezrelékes „hibás” utód-létrehozási lehetőséget.

    Sőt: a materiális tudomány nem csak a változó életkörülmények által létrehozott új és új túlélési szükségszűségeknek való megfelelési kényszeréből eredezteti, hanem szó szerint, a „véletlenszerűen” változó katasztrófális kozmikus - fizikai események által kiprovokált genetikai mutációkban látja az élet és az ember kifejlődési okát is!

     Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a bőség, avagy a kiegyenlítődés törvényét) az, ami a megváltást szolgáló egyetemes törvények alapján, azokat a kozmius változásokat (mutációkat) létrehozza, amely a megfelelő szükségszerű genetikai mutációkat is kiprovokálják. Vagyis, hogy az evolúció egyetemes törvénye alapján, létezik egy dpirituális fejlődési szükségszerűség is, amely a fizikai környezeti változásokat előidéző, katasztrofáknak nevezett eseményeket, vagyis a kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozza. Az abszolút ősszelllem (Az isteni idea-világ magsrendűen intelligens idearendszere) ugyanis az ős-alapja, vagyis a spirituális alapszubsztanciája minden létezési finom (szellemi) és dúrva (anyagi) formának és tehát „belülről” hozván létre, áthatja, körülveszi és a mágia törvénye alapján: irányítja az anyagot(!), vagyis a fizikai történéseket is, amit ő a megváltás megvalósítása érdekében hozott és hoz létre folyamatosan!

     Ezért tehát, a (Az Istenéhez hasonlatos”) mágikus erejű teremtői képzelettel rendelkező ember esetében, a fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet, a malformáció tehát, a magzatot kihordó anyának a foganás előtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt félelmének, szubjektív lét- és életképzeleti zavarodottságának, tehát spirituális kábulatának, vagy éppen az amiatti félelmeinek, feszültségeinek, rejtett gyűlölködésének, tehát a negatív (karmikus) spirituális – képzeleti agresszivitásának a következménye. Az egresszi spirituális struktúrával születendő gyermek tehát úgymond az anya mélyen-mély, és tudattalan spirituális „tevékenységéne”, pl. a csendes neheztelésének is következménye: a férjre, anyjára- apjáar, férje esetleges szeretőjére, anyósra –a pósra, sogorra, stb. , vagy általában a, a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, az ismeretlentől, a sorstól (A sors szeszélyétől!) való irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a következménye.

   

     Ami a kellemetlen, drámai, vagy tragikus sorseseményekhez való negatív viszonyulásokat illeti, az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés, amely szerint az „objektív” Isten (aki tökéletes ugyebár...), de mégis „valamilyen számunkra megérthetetlen, irracionálisan misztikus oknál fogva (Ha nagyon rejtetten is, de a gyanú csak fennmarad a vallásosokban is, hogy talán hátha mégis csak valamilyen isteni szeszélyből, netalán önkényes, eleve megkülönböztetett „kezelésből”) megengedi, hogy targédiákba fulladó katasztrófák és balesetek „egyesekkel” megtörténjenek, nos, ez a „vallásos gyanú” sokkal veszélyesebb lelki viszonyulásokat és tehát: sors-romboló ideákat erdeményez, az ostaba materialista viszonyulásoknál. És ezért – ebben a jellegezetesen vallásos koncepcióban amelyben, minden és tehát bármi megtörténhet valünk, amit csak akar az Isten, amennyiben úgy akarja, már egy nagyon veszélyes helyen és helyzetben találja magát a saját öntudatából kiobjektivált Isten-képzetével akaratlanul is de vitatkozó, sőt, e lehetséges szeszélyessége miatt vitatkozó, vallásos ember. Tehát azzal, hogy a „tökéletes Isten” miért engedi meg magának azt az úri önkényt, hogy a számunkra felfoghatatlan isteni kedélyétől függően hoz létre ép, vagy hiányzó, vagy hibás testrészekkel, vagy szervekkel születő személyeket, és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt? Tehát: direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum figyelmetlenségében és felelőtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha valamiért ő éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem nyomorúsággal.").

    Ezt követően, már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkeptikus beállítódás kérdése marad az, hogy egy olyan szülő, akinek malformációval születik a gyermeke, vagy meghal kiskorában, vagy kamasz korában, büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja el, nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is ezt a tényt. Egy vallásos személy (szülő) az objektív Teremtőtől (a tőle független és rajta kívüli Isten akaratától) a malformációkkal született gyermekét, vagy annak a korai és ezért „igazságtalan”-nak látott maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel az idejekorán megesett halálát, mindennek elfogadhatja, csak normális állapotnak és helyzetnek, vagyis IGAZSÁGNAK, nem.

    Például, ha vallásos szívvel próbáltam volna „elfogadni” a második makk-egészségesnek született és két és fél hónapon át makk-egészségesen is élt, második kislányunk hirtelen halálát, egészen biztos, hogy én is bele haltam volna. De, mivel asztrológusként ismertem a sors-szimbólumok nyelvét, és metafizikusként az egyetemes törvényeket, neki fogtam spirituálisan megkeresni azokat a feleségem és a saját karmámban gyökerező ok-okozati összefüggéseket, illetve, azokat azokat az ugyancsak karmikus eredetű, de megváltódás-ellenes, tehát kauzálisan hibás sorsrendezési tetteket – Pl. a Magarországra való kiköltözés megkisérlése, miközben kiemelt Rák karmával rendelkeztünk mind a ketten! – amelyek a gyermek halálához elvezettek. Értve ez alatt azt is, hogy ez, a gyakorlati kivitelez megkisérléséig elmenő, és minimum egy évre vissza nyúló hibás sorsrendezési elképzelés vezetett oda, hogy a volt-feleségem annyira erősen meg akarjon szabadulni az ott kialakult, és számára és általa elhallgatottan nehéznek, sőt: félelmetesnek tűnő (falusi) élet-helyzetétől, hogy a gyermek haláláról kezdjen el képzelegni önkéntelenül és titokban.

    Persze, mindazzal együtt, hogy a volt-feleségem, már elve nem akarta, hogy benne megfoganjon az a magzat, amiből Enikő lett, és amíg meg nem tudta, hogy az ő, ugyancsak előlem titkolt, ellenekző akarata ellenére benne megfogant egy magzat, két – két és fél hónapon át, folyamatosan és annyira meg volt hülve, hogy szeretkezni sem tudtunk. És persze, azzal együtt is, hogy hiába történt meg a csaknem csodaszámba menő, mivelhogy hirtelenül jövő, úgymond „tökéletes” otthonszülés, mert ezzel a babával már a foganásával kezdve nem volt rendben valami, mert a placentája nem tapadt rendesen az édesanya méhének a falára.    

 

    És még szerencsésnek is mondható az a tény, hogy ezekkel együtt és ezeken kivül, az én spirituális szempontból hibás mentalitásomban is, találtam elég magyarázatot ahhoz, hogy az élete utolsó estéjén még az édesanyjára először és utoljára... rá mosolygó kislányunk halálát, mint érthető, objektív sors-következményt el tudjam fogadni, még azon is felül, hogy a körorvos, jóindulatú túlbuzgóságból beoltotta pluszban, a többi „védő-oltás” mellett agyhártya-gyulladás és influenza-járvány ellenes oltásokkal, ami akkoriban kezdett ugyan divatba jönni Magyarországon, de nem volt még úgymond kötelező módon hivatalosított. Ezért Enikő a többi oltás mellé, tehát ugyanabban az időben halmozoittan „azokra rá” kapta pluszban ezeket az oltásokat, amitől legyengült az immunrendszere és egy teljesen más, légúton terjedő, „rögtön ölő” ritka-vírus, amiről tud ugyan a tudomány, de védőszérumot még a mai napig nem tudott ellene előállítani, estétől reggelig szétbontotta a belső szerveit. (A korbonctani vizsgálat szerint hajnalban halt meg.)

    Mert, ha a gyermekem halálát követő honapokban, az én, karmikus gyökerű, hibás sorsrendezési eléképzeléseimben és döntéseimben nem kaptam volna elég magyarázatot a gyermek halálára, akkor nem tudtam volna soha elfogadni azt, hogy miért éppen az én, az enyémmel csaknem azonos, de az enyémhez képest még teljesen oldatlan (Rák - Skorpió!) karmával rendelkező feleségemnek kellett, az ő számára elsődlegesen ez által a második gyermek által létrehozott „nehéz élet-helyzet azonnali megszünéséről” és így önkéntelenül is, de a gyermeknek mint általa titokban „elviselhetetlennek” érzékelt nehézség-okozó tényezőnek, az eltünéséről képzelegni? (Az az elzártságból eredő idillikus falusi csend és nyugalom ugyanis, amely biztosította számára a künnyű otthonszülésre való felkészülést, a szülés után, átalakult fenyegető magánnyá, és számára idegen gyakorlati nehézségek halmazává, azokon a heti másfél napos időszakokban, amikor magára kellett maradnia a két gyermekkel, ugyanis én be kellett utazzak Sopronba metafizikai asztrológia előadásokat tartani, hoszen az volt a jövedelmi forrásunk. Mármint a horoszkópok, amiket a hallgatók megrendeltek.)  És miért kellett pont a mi gyermekünk esetében, a fiatal és lelkesen jóindulatú körorvosnak velünk ily módon protekcióznia és ugyanabban az időszakban Enikőben, bizonyára vonatutazás közben belékerült vírusoknak elszaporodnia? Tudván azt is, természetesen, hogy a vírusok is az isteni teremtő-képzelőerőnek a termékei, nekikis meg van a maguk karma-kiegyenlítési és beteljesítési szerepe az emberi létezésben.

    Szerencsésnek tehát azért volt mondható az a helyzetem, hogy asztrológusként hozza szoktam a tragédiáknak az igazi, kauzális okainak, tehát az általam elsődlegesnek érzett Isteni igazság szerinti magyarázatok felkutatásásra és az alapján magamat terheltem be elsődlegesen a gyermek halálának a felelősségével, mert utólag, amikor, ugyancsak a nehézségektől való szabadulás céljából, a hirtelen szerelmessé is vált, volt-feleségem elhagyta a négy gyermekes családunkat, kiderült, hogy két, ezek szerint halálosnak bizonyuló, iszonyú titkot hordott a szívében velem szemben végig: Az egyik az volt, hogy utólagos bevallása szerint nem volt szerelmes belém igazából, amikor össze házasodtunk - holott nekem az ellenkezőjét mondta többször is -, és az első gyermekünket is csak azért vállalta, mert meg akart szabadulni azoktól a lakás- és cirkuszos családi körülménytől, amelyben az anyjánál lakott. Oda nem akart vissza menni semmiképen az egyetem elvégzése után. Sőt: az egyetemet is ott akarta hagyni, mivel egyre idegenebbnek érezte és ezért nehezebbé vált számára a vizsgákra való felkészülés, az egész idegennek érzett tananyag elsajátítása. Minden áron az én első osztályú, tágas kétszobás lakásomba akart költőzni. A másik titok az volt, hogy, amikor meg tudta az igazságot, azt megmondta az őt 14 éves koráig becsületesen gondozó és nevelő apjának (Ekkor ugyanis a szülei elváltak és ő az anyját választotta, aki erre szintén egy hazugsággal vette rá.), ti., hogy az  biológiailag nem az ő édesapja, mert az édesanyja már rég terhes volt vele, valaki mástól, amikor azzal a férfival, aki az apjává lett, a hadseregből való leszerelés után lefeküdt és heteken belül elvetette magát feleségül. Ezt a tényt a volt feleségem, egyetemistaként szimatot kapva, az anyjának az akkori barátnőjéhez elutazva, kiderítette. Én viszont, amikor ezt elmesélte, azt mondtam, hogy az egyébként rendkívülien becsületes, de az anyja (A volt anyósom) által többszörösen átvert édesapának jogában áll az igazságot meg tudnia. Emőke egy délután el is ment az édesapjához állítólag, hogy ezt feltárja előtte, de amint a válásunkkor ez kiderült, a feltárás nem történt meg, mivel az édesanyja előzőleg öngyilkossággal fenyegetőzött, akárcsak a szüleinek 19 évvel ezelőtt, hogy a korai házasságát ellenző szülők akaratát megtörje. Mindezt, azért is le kellett írnom dióhéjban a Megváltás törvénye kapcsán, hogy az olvasók is beláthassák: mekkora és mennyire szövevényes, a hétköznapi – tudományos (és vallásos) eszünk által figyelmen kívül hagyott, de a kismamák lelkében és képzeletvilágában halálos feszültséget okozó, karma-építő, titkos spirituális hazugság-háttér szövevény található mindig, minden egyes, tragédia alapjánál.        

    Az önkényesen potekciozó isteni gondviselésnek tehát, illetve, az igazságosan, vagy igazságtalanul büntető isteni akarat létezéséről szóló vallásos – misztikus hiedelmeknek, vagy a, lássuk be: nevetségesen hangzó (Miközben a darvinista evolucionisták és fizikusok szerint viszont szerfölött tudományosnak képzelt) természeti és természetes „véletlennek”, vagyis a véletlen mutációknak, illetve, a véletlenszerű kozmikus katasztrófáknak az eszmevilága nem más, mint tudományosnak nevezett infantilis mesevilág. Ember legyen a talpán tehát az, aki bármiféle megnyugtató értelmes magyarázatot, illetve megbízható sors-igazságot képes lenne abban felfedezni. A legkiválóbb eset az élete nagy részét tolószékben eltöltő hírneves cambridzsi fizika-proffeszoré, a nálam majdnem 10 évvel idősebb Hawking úré, aki előbb bebizonyította a doktori dolgozatában azt, hogy a világ egy pillanat töredéke alatt „robbant ki” a büdös nagy semmiből, tudományos alapot szolgáltatva ezzel az ostoba kreacionizmus számára, és megcáfolván az egész korábbi fizikai elméletrendszert, amely szerint az egyetemes anyagi létezés határtalan térben és időben egyaránt. Majd fogta magát és még nagyobb szenzációt keltett az előbbi „holt biztos” fizikai formulákon és állítólag „megfelelő” matematikai levezetéseken alapuló, „nagy bumm-os” lét-bizonyításának a teljes megcáfolásával. Másodjára tahát „bebizonyította” az előbbi elméletével homlogegyenest ellenkező elméletét, vagyis azt, amit a fizika ősidőktől fogva hírdetett. És ezzel nem lett volna semmi baj, ha az első szenzációs elméletére más fizikusok és biológusok – vegyészek és persze az analogikus gondolkozásra képtelen filozófusok is - , nem alapoztak volna ugyancsak doktorátusi és még annál is magasabb szintű „tudományos” elméleteket. Ennek a következtében viszont, ma telle és teve vannak a magukat tudományosnak hirdető tévécsatornák adásai, olyan, az ősrobbanásról szóló elméleteket neépszerűsítő műsorokkal, melyek még a Hawking proffeszor első elméletét vesziok kiindulási axiómeként és abszolút igazságként, holott éppen ő maga az, aki ezt az elméletet mint hibásat, elveti.  Ezért tehát, nagyon fontos mind a tudományos, mind a misztikus tévhitekkel való leszámolás, a megváltás törvénye minél teljesebb és mélyeb (tisztább!) megértésének az érdekében.       

    A gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai – spirituzális tudatossággal (figyelem: nem misztikus fantazmagóriákkal!) és nyíltan felvállalt és bátran megélt tűzes természettel rendelkező (tehát nem rejtetten agresszív, hanem az egészségesen szenvedélyes – tehát a szabadon kifejezett természettel rendelkező), és ugyanakkor, legalább nagyjából (ha minimálisan is, de...) egészségesen élő nőknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon érző, gondolkozó és képzelgő anyáknak, mind, de mind egészséges gyermekeik - utódaik – születnek! És ezek, a nagyjából egészséges természetességgel élő és gondolkozó nők által szült gyermekek, nem is szenvednek a gyermekkorúk folyamán sem, különösebb, vagy netalán maradandó károsulással is járó balesetet és mind életben is maradnak! Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák, valamint az ismétlődő lelki és testi minták szerint is alakuló érzelmi és a mentális struktúrák, az időben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek és csak a kauzális (az abszolút rendelődési) szinten fejlődnek, tehát „tökéletesednek” tovább, és ezek, az Isteni képzeleti szinten (az isteni iedavilágban) létező „tökéletes” minták csakis a növényi és az állati világban materializálódnak, és e materializáció alapján jönnek létre folyamatosan az isteni – keuzális képzeletben az új fejlődési és kiegyenlítődési formák.

    Az ember esetében tehá, az állatvilággal ellentétben, már nem léteznek az isteni dimenzióban az új élő-formavilág kialakítása érdekében olyan ősidea- tökéletesítési kísérletek, amelyek a malformációs gyermekek születését lehetővé tennék véletlenszerű módon! Az egyes ember esetében tehát, ahol az egészséges emberi ősminta több millió éve ki van alakulva és az anyák mély tudattalan teremtői szervében: a központi imaginációban be vannak kódolva, nem jelenhetnek meg un. égi kisérletezéseknek a következményei! Az utódok genetikai hibásódása tehát, mindenképpen, és csak, és csakis az anyának a mágikus teremtő erejű imaginációjában „élő”, illetve az ősanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt, valamilyen sorshelyezttel szemben (leghamarabb az anyává válás ellen) agresszíven ellenkező, és önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves sors-képzeteknek és képzelgéseknek a következménye lehet. Vagyis minden malformációval született, illetve minden elvetélt magzat, vagy idejekorán meghalt gyermek, az anya által inzenzíven és huzamosan (mélyen és sokszor) átélt sors-ellenes, és emiatt: teremtő- és teremntés-elelenes, vagyis: haragos, gyűlölködő és (főként a Sorssal, esetleg a férjeikkel, vagy az anyósaikkal – apósaikkal, sogoraikkal, vagy sógornőikkel szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.

      Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amley ezt a hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárul nagymértékben a személyi horoszkópoknak a kauzális és spirituális (karmikus-képzeleti) értelmezése, és természetesen, a tízedik egyetemes törvénynek, a Boldogság törvénynek a megértése és mély átélése (Szmélyesedése) is. Ahogy a bolygók által megtestesített őserők között is létezik az abszolútum törvényének megfelelő tízedik őserő: a Plútó által megtestesített isteni igazság és boldogság ősereje, úgy létezik a tizedik alkímiai művelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítődési képesség elérésének a megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai művelete: a megváltás művelete. (Lásd Hamvas Béla gyümölcsóra c. Esszéjének a végét, amelyben ezt, a „gyémánt agyú” metafizikus-író megsejtette és előrejelezte.)

     Tudjuk azt is, hogy a megváltás és a boldogság törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződése is. De ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítő, vagy semlegesítő!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi, emberi sorsalakulások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító, önálló törvény (Tehát amely nem a  többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítő törvény!). Ennek az alapján, történnek azok a felfoghatatlannak tűnő sorsesemények, vagy lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is, igen nehéz, vagy néha lehetetlen azonnal a földi logikánkkal megérteni. (Magam is, egy egész éven át kerestem a két és félhónapos kislányom halálának azt a magyarázatát, amelynek a személyes vonatkozásai lehetővé tették, hogy a veszteség tényét, mint az isteni igazság következményét, tudtam fogadni.) Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenségeket is nehéz megértenünk. (Ebből származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek az útjai kifürkészhetetlenek.)

     Például azt, hogy milyen logika alapján fejlődhet ki és születhet meg, nem HIV fertőzötten (tehát hiv vírusoktól mentesen!) és kábítószer-elvonási tünetektől is mentes gyermek a világra, egy HIV vírussal fertőzött, kábítószer fogyasztó anyától? Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg már gyermekkorban az egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke? Holott, az első esetben az anya részéről jelentkező őszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a szemléyi felelősség-érzet beindulása és erősödése az, aminek a következményeként, a mágia, a polaritás és a fejlődés törvénye alapján, lehetséges az, hogy minden a biológiában ismert örökösödési törvény ellenére, az utód még sem legyen fertőzött. És persze, ezeknek a szeretet (mágia) törvényével (a magzat, vagy a magzat apja iránt igen intenzíven átélt szeretet és pozitív imagináció) valamint újfent a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van!

   A második esetben a megváltás törvényének és a szeretet törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről lehet szó, vagyis arról, hogy az anya már a várrandóság alatt el kezdett, valamiért a sorsra, vagy direkt az ő képzetrendszerében őt nehéz sorssal sújtó Istenre erősen haragudni, és a gyermek megszületése után ez teljes Isten és Sorsellenes gyülöletté változván, az így felgyülemlett negatív energiák át öröklődtek és megjelentek a gyermek spirituális struktúrájába, más szóval: aurájában, energia-testében.  

    A tízedik törvény tehát a tudományos - humanista, vagyis a pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet, a vallásosan tradiciónális, vagyis a köznapian babonás logikával, és a személyre nézve, pozitívnak látszó (kedvező) eredmény, vagy következmény esetében, akár a kegyelem, vagyis az Csoda törvényének J is nevezhetnénk. De amelyet, a negatívnak tetsző jelentkezési formájában (az egyénre, vagy a népre - népcsoportra nézve legalább is: negatív) – A bűnbe esett értelem és vallásos erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az irracionális bosszú, vagyis az isteni harag és kegyetlenség törvényének is nevezhetnénk. 

     Spirituális szintű – öncsaló, önámító – szellemi korrupcióról és tehát végeztes következményekkel járó kauzális tévedésről, akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő „kivételes” esetében, és kivételesen ő reá, a törvénynek csak az un. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni és a törvény második, un. negatív formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: előjog, protekció, stb. következtében, őt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzet áldozata lett pl. a német nép a XX. század első felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó nép végig a történelemben, amikor mindig akadt egy másik nép, amely szintén felsőbbrendűnek kezdte hírdetni és tudni magát. Persze, a rezonancia tőrvénye alapján, ettől a betegesen szélsőséges, nacionalista alapú felsőbbrendűségi hit-képzetétől fogva, minden magát „felsőbbrendű fajként” meghatározó nép, menthetetlenül szembe találta magát a magát folyamatosan felsőbbrendűnek (Isten kiválasztott népe tagjának) képzelő és hívő zsidó nép „felsőbbrendű” nép-eszméjével. A népírtásig elmenő, rettenetesnek mondható tragikus következményeket ismerjük.

    A tízedik törvénynek a fent leírt két megjelenési formája közül, természeti testben élő szellemi lény, vagyis az ember, egyiket sem oszthatja ki magának és semminképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis nem játszhatja sem a kegyelmből csodát tevő Isten szerepét, sem a bosszúálló (tudatosan és direkt visszaható) Isteni szellem szerepét. És mindezt még csak nem is idézheti elő áttételesen sem, káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy egy diktátor azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet élén, vagy a világ-hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel -és kihasználása által (fekete, vagy akár az un. fehér mágia gyakorlása által). De ha tudatlanságában, illetve önhittségében megteszi, előbb, vagy utóbb, a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) veszélyeztető, igen erős „büntetésnek” érzékelt, természeti, vagy politikai - szociális csapásokat és hátráltatásokat kell majd az élete során, vagy azt követően, elszenvednie.

    Inkább egészséges – „Bolondos” - humorérzékkel kell bízni a folyamatos megváltást lehetővé tevő egyetemes teremtésnek (Az 1-es törvénynek) és ezen belül, a saját életünknek az eleve pozitív céljában és funkciójában - rendeltetésben (A mi személyünket is magában foglaló, és a mindenképpen egyedül megváltást szolgáló teremtés pozitív rendeltetésében. „Aki nincs velem az ellenem van”: Aki nem a megváltódás irányában akar az életével haladni, az menthetetlenül a megváltódás ellen gondplkozik, beszél és cselekszik. Nem létezik un. „semleges alternatíva”. ), mintsem, hogy akár fizikai, akár pszichikai, vagy mentális és spirituális (mágikus) erőszakot gyakorolva, „Az életünket megnyerni” akarni „minden áron”.! És miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a felelősségteljes szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése!) és a figyelmesen fegyelmezett szabad életünk, tehát a kiegyenlítődésünk érdekében (és a mások szabad kiegyenlítődése - megváltódása érdekében!), tehát végül is: az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló egyéni megváltódásunknak a megvalósulása érdekében, nyugodtan rá hagyatkozhatunk egész sorsunkban e legfőbb törvény igazsságot szolgáltató szellemére: „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok rádásul.” (Keressétek a megváltódási – kiegyenlítődési – belső szellemi boldogulási lehetőségeket és amire igazából szükségetek van, mind létre jön, beérkezik az életetekbe.) Sőt, hogyha nehéznek érezzük is a sorsunkat, és a fent leírtak szellemében, minden jel arra utal látszólag, hogy az isteni iagzság nem akar megvalósulni, vagy „nagyon késik” Jmég akkor is, ajánlatosabb az Evangélium által sugallt magatartással „viselkedni”, lehetőleg még a tudattalan érzelmi és képzeleti szinteken is, nem csak gondolatban: „Ha lehet múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása:  magváltás és az Isteni iagazság törvénye) érvényesüljön.”

    Az utóbbi évek során, az életem több olyan nehéz időszakában, amit ugyan nem én idéztem be közvetlenül, hanem az elégtelennek bizonyult klasszikus asztrológiai ismereteknek, illetve az addig fel sem fedezett 8, 9, és 1O egyetemes törvények megsejtése és megfogalmazás útján való megismerése előtti tetteimnek, tehát a fejlődés, a szeretet és a megváltás egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása előtti – logikusan hibás! - szellem-erölcsi alapállásomnak és hibás személyi döntéseimnek a következtében álltak elé jóval később, és a mások (pl. a volt feleségem) döntései hozták létre az életemben és a gyermekeim sorsában, mindig ezt, az utóbbi Jézusi tanítást alkalmaztam. És bámnennyire is kilátástalannak látszott egy –egy ilyen, főként a gyermekeim sorsát és jövőjét veszélyeztető sorshelyzet, utólag mindig pozitívan végződött mindannyiunkra nézve. Ma már egészen biztos vagyok benne, hogy minden, egyre ritkábban felbukkanó nehéz, vagy kényelmetlen sorshelyzet és ellenséges provokáció a szellemi fejlődésemet – A megvilágosodásom mélységének és terjedelmének a növekedését – szolgálja, vagyis a szeretetem erősődését és ezzel a megváltásomat.   

     Persze, itt nem föltétlenül - és a legtöbb esetben egyáltalán nem! - a Jézus által átélt tragikus végnek, mint életünknek a végkövetkezményének az elfogadásának a szükségéről van szó, ahogy a vallás állítja. Hanem éppen ellenkezőleg: annak a minket a „Bolond – boldogság” mágikus erejű, pozitív sorslakító állapotához vezetni képes sors-tanításnak az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus logikával lehetetlen felfogni és elfogadni. (Pl. Ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és hólnap után...” A Názáreti Jézus megsejtette és megértette a megváltás világtörvényét, amely alapján el lehet, sőt: egy bizonyos idő után el kellene minden megvilágosultnak jutni, abba az immanensen (önmagától, önmagából) mágikus sorsformáló erővel is bíró Boldog állapotba, amikor már nincsenek „nagy bajaink”, nincs szükségünk újabb végzetes sors-támadásra, a karmaoldásunkhoz, de már nem is kell betegen, vagy szegényen élnénk, még akkor sem, ha nem veszünk részt egyáltalán a világi kapzsiság egyik a mást átverő, csalás-labirintus játékában. A Jézus kereszthalála egy olyan szükségszerű sors-kényszer volt, ami elől nem térhetett ki, mivel tudta, hogy annak a békés boldogságnak, amit tanított, az elérési lehetősége létezik ugyan, de az ő akkori szociális – vallásos körülményei között neki lehetetlen elérnie, mert azt elérni és gyakorolni úgy, hogy még akkorea világi hírneve is legyen valakinek, mint neki, lehetetlen. Márpedig, ha azt akrja, hogy az általa tanított leg magasabb rendű beavatási tant sokan és szabadon megsimerhessék, szüksége volt a minél nagyobb hírnév megszerzésére. Azt is mondhatjuk, hogy ez, a mágikus, merthogy jó-sors alakító erejű boldogsági állapotba való eljutáshoz szükséges áldozat hozásról (az áldozat szükésgéről, a világi hírnév, hatalom és gazdagság feláldozásának a szükségéről) szóló megváltói tanítása volt a legfontosabb („...És aki feláldozza az életét megnyeri azt.”) és éppen ez kellett az ő tragédiáját is okozza, mert vállalnia kellett a minél nagyobb hírnevet. Viszont, egyikünk sem a Názáreti Jézus, aki csak remélhette, hogy a kereszt-halál után boldog lehet,  amiért fiatal korában, éppen a hírnév szerzés érdekében, visszaélt a mágikus képességeivel és többszörösen megszegte a törvényt. Pl. amikor borrá változtatta a vizet, vagy amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt. Vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen a Hatás és visszahatás (Tehát a 7-es ) egyetemes törvény alapján. „Atyám, atyám, miért hagytál el engem?” – Tudta ő nagyon jól, hogy miért, hiszen a 40 napos pusztai bőjtöt követő megvilágosodása alatt még világosan válaszolt a benne élő, kisértő árnyék-énjének arra az ajánlatára, hogy változtassa kenérré a köveket!

    A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás és a boldogság törvénye, éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés, sem annak az ellentéte: az égi protekciózás (Még Jézus számára sem volt!). Az Istennek a zavarrtalanságát, tehát a szabad fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló egyetemes törvényeket, még az Égi Teremtőnek sem szabad áthágni, megsérteni! A megváltás törvénye épp arról szól, hogy maga az Isten sem önkényeskedik soha, tehát nem másítja meg, nem hágja át, vagy nem fogja vissza a saját törvényeit, hanem mind a kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és figyelembevételével teremt és a teremtést gondozva – nevelve, megismer, fejlődik és kiegyenlítődik és újra egsségesül a teremtett léttel, vagyis törvényesen éri el mindig az abszolút állapotát.

     Az Arlqin c. egyik leg olvasottabb esszéjében, Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt az Arabotban, de ő soha nem ült abba és nem is fog belé ülni. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető, személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér, vagy fekete, stb.) faji Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint! Ahogy nem létezik a rossz indulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.

 

    Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút törvény, aminek a hatásait nem tudjuk sem kiszámítani, sem „előre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni! Ezért figyelmeztet arra Jézus több alkalommal is, hogy a pragmatikus eszünkkel kételenek vagyunk a sorsunkon úgy javítani, hogy ténylegesen boldogok is lehessünk. És a 23 éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim is ezt a teljességgel „tudománytalan” intésnek az abszolút igazságát és jogosságát igazolják. Hiszen még azoknak a nagyon ritka kivételeknek is, akiknek mind a Merkúr (A pragmatikus racionális gondolkozás bolygója), mind az Uránusz (A szellemi világosság, vagyis az analogikus gondolkozás és gyakorlati képzelet bolygűja!) teljesen pozitívan áll a sorsképletében, még azok is a karmájuk dagasztását – növelését szolgálják a rendkívüli eszükkel és logikájukkal, vagyis a karmikus ambícióik kiélésének és érvényre juttatásának a szolgálatába állítják a zsenialitásukat, és minden világi látszat-sikerük ellenére, valójában nem boldogak. Sőt, még annál inkább nem, mert látják-sejtik, hogy valami nem stimmel, de a zsanialitásuk miatt ugyanakkor annyira önteltek, hogy képtelenek a spirituális eligazítás és segítség-kérésre. 

   Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfőbb törvény összhatásainak az elfogadása helyett, annak a földi gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése, vagy annak az egyéni ambíciók és elépzelések szerinti (tehát a bünbeesett logika szerinti) befolyásolására, hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés. De ami még ennél is veszélyesebb: ennek a legfőbb mágikus „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó fanatikus törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a legfőbb hatalomra való hivatkozás (papok, főpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”.

    Az igazság és a megváltás törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az isteni létnek a teremtésen keresztül, a teremtés (Egészen pontosan: az anyag) által történő folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélődésen, megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtővé és Magváltóvá (Istenné) vált Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget a létrejött teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének (Ilyen, a természeti törvények hatásának a megváltoztatását eredményező önkényeskedéseket Vihar lecsendesítése, halottak feltámasztása, életadó víznek a kábulat okozó borrá változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla a Harleqin című esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele!

   Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat művel, sőt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrevezetési szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallást fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus nem csak a Mágia (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus (A vihar lecsendesítése, elállítása), a Hatás - visszahatás törvényét (erőltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása), hanem az abszolút törvényt is megsértette. Ez viszont már csak azért sem lehet igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt Bizáncban háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló Niceai zsinaton és a Konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk politikailag is hitelesnek ítélt négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.

     Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember szüntelenül erősíti és gyakorolja az abszolútummal való kauzális azonosság-érzetét, de olyan földi képességeiben és tulajdonságában, mint például a művészi tehetsége, vagy a tudományos intelligenciája és racionális megértési, élet-alkotási és sors-rendezési képessége. De az élete és sorsa döntő kérdéseiben, feltétel nélkül rá kell hagyatkoznia az abszolút törvényre és nem akarhat ő intézni és rendezni „abszolút” módon - mindent az életében és sorsában, de kiváltképp nem a mások (pl. a 21 évet meghaladt, felnőtt családtagjai) sorsában életében!

    A megváltás törvényét tanulmányozva jön rá az ember arra, hogy a hetedik törvényt: a Hatás-visszahatás törvényét tévesen nevezik a Karma törvényének, mivel az csak a Karma menthetetlenül bekövetkező következményeiről szól, tehát ő az egyszerű, hosszú távú következmények törvénye. Igazából ez, a tízedik törvény a Karma szellemi mégismerése, megértése és feldolgozása után következő feoldásának, vagyis az egyéni karmának (annak a szinezetének, egyéni jellegének, karakterének!) megfelelő pozitív tulajdonságok és képességek megszerzésének a törvénye. Annak érdekében, hogy ezt, az Egyetemes Karma-oldás és megváltás – megváltódás törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, nagy segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző un. „szeretet”, vagyis a kegyes hazugságok értelmetlenségének, illetve a bűn-tolerálás és a bűn-pártolás hibás alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és kárhozathoz (kietlen és terméktelen és sívár élethez, de legalább is ilyen örömtelen és boldogság nélküli idős kori élethez) vezető jellegének a megértése.

    Annak a megértése tehát, hogy miért is nem ajánlatos, sőt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkben és a képzeletünkben, de nem még a környezetünkben sem, tudatosan megtürnünk és tolerálnunk semmiféle hamisítást, hamisságot értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást, szemfényvesztést, csalást és bűnpártolást.  

   A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges célja, de legalább is a nyomon követhető spirituális motívuma - a hivő ember megváltásának a vallásos elképzelések szerinti feltétele! – többek között a vétek gyakorlati jóvátételének a szüksége mellett, az egyéni, benső vezeklés, vagyis az imagináció – pozitiv irányba való átváltoztatásának a szüksége. A gyakorlati jóvátételt követő, belső, szellemi és lelki vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális – megváltói - információknak („a tudásnak”) a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és bevésése nélkül ugyanis, nincs, nem létezik - lehetetlen - az újjászületés, a megújhodás, a lényegi pozitív átalakulás, a „boldogulás”. Meg kell érteni, hogy előbb mindig a belső boldogság létezik (az öröklétben), és az ahhoz való hozzáférésre, majd a vele való azonosulásra kell alkalmassá tennünk a lelkünket, és csak azt követően lesz lehetséges ennek a belső boldogságnak a külső formainak a megjelenése is. Bárki is állítaná ennek az ellenkezőjét, egészen biztos, hogy az valóságos tények felől mély tudatlanságban és természetesen valós boldogság hiányban szenved.  Gyakorló asztrológusként, számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyőződtem arról, hogy az un. vétkeinknek a gyakorlati jóvátétele és a szellemi síkon való, gyökeres morális változtatásokat előidézni hivatott vezeklés nélkül, lehetetlen nem csak annak a teremtői tudat-azonosságnak az elérése, amit a Véda is tanít és ami minden metafizikának az alapja és célja, hanem az egyszerű egyéni sorsrendezés is!

      Ezért ki kell jelentenem, hogy hatástalan és eleve kudarcra ítélt minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző, un. pozitív gondolkozás, és ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy a másokkal szemben, de még inkább a velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb., mélyen kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló érzelmes szeretet. (Az un. lelki elengedésen alapuló szeretet.) – Mert csak és csakis azt engedhetem el, és csak azt bocsájthatom el, amit előzőleg jól meg fogtam, tehát jól felfogtam: azt a sértést, bántást, kár-érzetet, stb., tudom megbocsátani, aminek a spirituális és kauzális okát, tehát a megvilágosító jellegét, az isteni célját és rendeltetését megértettem, - a megváltási hasznát jól megértettem.).

 

     A bünbánat, nem bűbánat! A spirituális tudatossággal végzett - átélt! - bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem édeskés melankóliáról, nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket, ez fordítja vissza a talpával a földre a Lilith által a saját ellentétükké változtatott ősideákat. Ez, a a megvilágosodást követő kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi karmikus hibákat és tévedéseket ne kövessük el újból. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely az egyéni lélek és szellem nemesítését célozza meg, vagyis annak a személyi spirituális struktúrának a pozitív átalakítását, amelyet a Lilith által létrehozott idea-káoszból, karmaként magunkkal hoztunk, és amit ugyanakkor az anyai ági ősszüleinktől örököltünk, annak érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az anyai ági őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek, úgy, hogy szert teszünk a megfelelő (A sorsképletünkben a karma-pontok által jelzett konstelláció szerinti) pozitív képességekre és trulajdonságokra.

 

    Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a hibának a befelé, a szellem és a képzelet irányába: a gyök irányába történő felismerésén) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és értelmileg le nem rögzített tévedést, sőt: sors-hibát, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg a szülők elhagyása szükségességének a motívuma, az Evangéliumban pl. - Éppen az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő Jánosnál olvashatunk erről. - és ezért rokonítódik ez az elhatárolódás akár a gyűlölettel is: „Csak az, aki meggyűlöli önmagát és aki meggyűlöli az anyját és az apját, az lehet az Én tanítványom.” ( - Csak az a személy képes magában kialakítani az autonóm öntudatra, a megtisztult – megerősődött személyi tudatra alapozott az univerzális felelősségtudatot és az válik szellemben erőssé - megváltottá, aki soha többé nem akarja elkövetni - megismételni a saját bűneiként felismert ősi vétkeket, a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági őseinek a vétkeit, sors - tévedéseit.).

    A természetellenes alapállású újkori tudományokkal (a természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus nevében való végrehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó, annak a segítségével fejlődő tudományokkal), az un. természet- és a társadalom-tudománnyal, a jóvátétel nélküli és a vezeklés-szenvedés nélküli boldogság- és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténységnek a személyi jóvátétel szükségének az elhallgatása és a szellemi vezeklés teljes elhagyása lett a veszte. Ezeket a fontos megváltódási elemneket, ma még a papok sem gyakorolják, nem, hogy a hívek. És a magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvétételnek és a vezeklésnek a hetedleges fontosságúvá züllesztése, akárcsak a tízedik mózesi parancsolatnak a szembe-kacagása, illetve annak biztosító társaságok szolgáltatásai által és más, a gazdasági-politikai konjunktúráknak megfelelő, azok elvárása szerint változó, enyhe erkölcsű társadalmi - világi büntetésekkel (az intézményes elkülönítéssel és társadalmi bosszúval) való helyettesítése. Ma már ott tartunk, hogy vita tárgyát képezi, és Európában törvényesítésért küzd a magzat-gyilkolás, miközben a materialista koncepciók szerint élő keresztény civilizációnak a tagjai között dühöng a teremtés - a lét- és életteremtő Isteni erőknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának - a tudományos semlegesítési ideológiája. Vagyis, az évtizedekig tartó, folyamatos magzatfoganás elleni un. „védekezés”. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek elképesztő terjedése, vagyis a senkinek semmit nem használó önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés: az értelmetlen, de fölöttébb „civilizált” szenvedés.   

    Az asztrológiában, nem csak a a Főld elemekhez kapcsolódik a személyes jóvátétel (kiegyenlítődés) szüksége, és nem csak a víz elemhez kapcsolódó, átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat, vagyis azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez. Hanem kiváltképp és sajátosképpen az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez, illetve a III és a VI házak által megjelenített emberi életkörökhöz is. Hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen transzformál és indít a megváltódás utjára, gondolom, nem sok kommentár szükséges. De ahhoz sem, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei: a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá, vagy negatívvá a személyi tudatot. És ahhoz sem, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt - az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy az öncélú - remetéskedések miképpen alakítják át a belső mentalitást, az élet-víziót.

    És - mivel karma esetében a napjegyek szülöttei pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni, mint ami a konstelláció sajátja: a Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik, vagy éppen hárít és elzárkózik az igazi szülői felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett, a Skorpió másokat - a környezetét akarja, - akár erőszak árán is - átalakítani, megváltoztatni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett, a Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé a belső, önzetlen szeretetáramoltatásra -, azt sem kell kommentálni, hogy a vízjegyek miképpen függnek össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel.

    Ahhoz viszont, hogy megértsük azt, hogy a vezeklés miképpen tudjuk megszüntetni az árnyék-én jelenségét (A pszichés rögeszmék és démonok jelenségét) létrehozó karma-jelleg szerinti gondolkozásunkat, a Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelő, levegősen spekuláló Ikrekhez és a föld jellegű pragmatikus észjárású Szűzhöz, illetve a velük analógiában álló bűnbeesett logikához, vagyis a civilizált gondolkozáshoz kell vissza térni. Az árnyék-én jelenségét kiváltó igazi ok pedig nem más, mint a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentális összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a karma-oldással ellentétes irányú (negatív, diszharmonikus) működése. Amennyiben pl. a személyi horoszkópban a támadott Merkúr arra utal, hogy ez a megváltás-ellenes gondolkozási irány lehetősége fenn áll. Amennyiben tehát a karma-erősítés logikája szerint működik az eszünk kereke. Ez, az ego-szolgáló gyakorlati értelemnek ez az üdvösség megszerzése – a megváltó boldogság elérése - ellen való „munkálkodása”. Ez olyan személyi tulajdonságként jelentkezik, amit a régiek démoni megszállottságként emlegettek, és amit ma a pszichológia az árnyék-én jelenségeként tart számon.  A negatív Merkúr a sosrképletekben nem azt jelenti, hogy az illető buta, mert attól még lehet szuper-zseni észjárása is, csakhogy éppenséggel nem a karma-oldás és a megváltás megszerzése irányába forog az illetőnek a pragmnatikus esze kereke. Ahogy mondani szokták: az ördögöt szolgálja az önzése által működtetett józan paraszti esze.

    Az Ikrek karmával (és a III. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal.) és negatív a III. Házban álló nappal, vagy az Ikrek-nappal rendelkező személynek, az idea világnak és a gyakorlati, tárgyi valóságnak az egymásra ható közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait kellene megértse és számon tartsa. Vagyis: az egyéni ideavilág mágikus hatásainak és az általa befolyásolt gondolkozásnak a fizikai - pszichikai megvalósulásai (anyagi formái) közötti összefüggéseket kellene meglátnia és az ide vonatkozó konkrét kapcsolatokat kellene megkelesnie, kimutatnia. Az elmélet és a gyakorlat egységét kellene megvalósítania és harmonizálnia, amennyiben az agya nem sérült, illetve az érteleme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív Ikrek természettel rendelkező személyek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) az ideák által történő helyes értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti lehetőségekhez való igazítása és a megvalósulások, a megvalósíthatás tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos elmélet-gyártást végeznek. Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amit ugy-e, az „ellenséges” környezet, vagy az „objektív körülmények” miatt nem lehet a gyakorlatban beváltani. És ezért, a csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a filozófiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása soha nem áll le, és a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül. És ez azért, mert az Ikrek típusú, árnyék-énes személy, önkéntelenül is, inkább az öncélú öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem, hogy erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy a gyakorlatot az elmélettel egyeztesse. Utóbbi esetében ugyanis, hozzá kellene fognia a további hibák (vétkek és bűnök) elkövetésének a megelőzéséhez vezető vezekléshez, és ehhez nincs türelme, vagy kedve, mivel ez ilyen jellegű morális elköteleződést igényelne részéről. A karma-oldást viszont, vagyis, a negatív tulajkdonságoktól való megszabadulást, nem lehet elérni és véghez vinni személytelen és seteril elméleteken alapuló diganózisok felállításával, az érték-indifferens intellektus által produkált elméleti konstukciók öncélú pörgetésével. Ahhoz ugyanis igazi teo-rián (Isten látáson) alapuló öncenzúrásásra és önkorlátozásra van szükség.

     Persze, létezik mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III házban álló Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudni illik, hogy az ostoba és korlátolt logikájú árnyék-én, illetve a magát folytonosan csaló - ámító személy, soha nem képes a tapasztalataiból - szenvedéseiből tanulni, mivel nem hajlandó a vele történteket (baleseteit és betegségeit pl.) egy követhető és ellenőrizhető személyes idea-rendszerrel összefüggésbe hozni. Nem meri, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy pozitív sorskövetkezményekkel járó, logikus és értelmes erkölcs-rendszerben megalapozni és abba beágyazni, illetve hagyja, hogy az idea-rendszere: a filozofikusan személytelen vallásos nézetei, vagy elméletei, a tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos, vagy tudományos képzetei és annak a következményei között, ne legyen közvetlen racionális és gyakorlati összefüggés. Ez az ostobán hiábavaló és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedés, semmiképp nem nevezhető tudatosan végrehajtott vezeklésnek. 

    A pragmatikusan gondolkozó Szűz jegyű karmás ember viszont - és a VI. házban álló Lilithel, Sárkányfarokkal, de főként a Szűz Lilithel rendelkező személy - nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka, az anyaggal való szellemi és gyakorlati munkálkodás kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (Az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), ugymond alkalmazott tudományt, tehát hibajavító trükköket és életnyerő technikát és technológiát tartalmazó rendszereket hoz létre. Védőberendezéseket, kényelmet szolgáló bútrokat, természettől elzőró biztonsági rendszereket és gyógyszereket gyárt a kultusz elvetése, illetve az öncélú kultuszok gyakorlása (a bűnbeesés folytonos elkövetése) következtében beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő krízisekből való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külső módszerekkel, trükkökkel és kényelmi- vagy biztonsági berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a hibabelátást követő gyakorlati jóvátétel segítségével és a lelki – szellemi vezeklés segítségével történő belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása – meghaladása által.

     Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), az már magától adódik.

    Annak az anyai ági felmenő ősanyának, aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az életet különösebb betegségek és tragédiák nélkül, annak az utódait menthetetlenül vezekelteti majd - vagyis szenvedésbe sodorja - a Karma törvénye, ami az utódnak az anyától öröklött egyéni spirituális fejlődési programját „múködteti”. A vezeklés ugyanis, ami a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni az élet általános fő feladatainak a felvállalása nélkül (Anyagi önnfentartás, majd család-eltartás, élettársi viszony, munka és kultuszgyakorlás, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés, közösségi élet.) és a szükséges vezeklések elvégzése nélkül, illetve az olyan élet esetében, amely ezeknek az elutasításával, elhárításával folytatúódik.

    A baj nem is az lenne - amennyiben ebben a karma-verklizés és az árnyék-én hizlalás kérdésében semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni - hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és a bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végülis, ha nem testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén, sokkal többet kell szenvedjenek, vagy feleslegesen dolgozniuk a vétkeik következményétől (pl. a lelkiismeret-furdalástól, vagy a gülölettől, a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától), mint a hibabelátást követő jóvátételtől kellett volna, hanem az, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, az által, hogy nem neveli erkölcsre a gyermekeit, azoknak annál többet kell szenvednie a jövőben. És nem csak gyermekkorukban, hanem felnőttként is, mindaddig, amíg azok felnővén, meg nem értik a hamisítás és a csalás, illetve az eltulajdonítás mentes magatartás, illetve ezek elkövetése esetén, a jóvátétel metafizikai (sors-élettani) szükségét és a vezeklés értelmét és  (már, ha megértik…). Ezért tanítja Jézus, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők, mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha felnőtt korában felismeri és elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját.

    De születhet valaki bármilyen előnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására, esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja helyzetét és képességeit, akkor az utolsók közé kerül, akinek a földi életükben, vagy a túlvilágon, de szenvednie - vezekelnie kell.

     A jóvátétel és a vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott, belső (egyéni) megértési és szellem-fejlődési, és végül kiegyenlítődési képesség-megszerzési szükségszerűség, ami viszont, az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító-tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítődési – megvéltódási lépességeink létrehozástól) is függő, lelkeinek a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége kifejlődése és felnőtti egészsége és boldogsága érdekében is.

    Ennek a személyi felelősségtudatban testet öltő, egyetemes szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és a reflex-szerű sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa, vagyis az emberben, maga az Isteni Szellem - vallásos kifejezéssel: az Úristen - is szenved és vezekel. Tehát fejlődik és kiegyenlítődik, vagyis megváltódik annak érdekében, hogy e kiegyenlítődésel, az abszolút létet, tehát a Boldogságot újra és újra megvalósítsa. Hiszen az első Ős-Lilith is, folyamatosan megbontja az abszolút egységet, és ezzel a kiáradással, vagyis a teremtéssel veszélyezteti az abszolút állapotot, és emiatt ebből az első vezeklés útján történő kiegyenltődési szükségből az Isteni lét nem mentesül, hanem önmagából megteremti a fizikai lét kozmoszát és azon belül olyen körülményeket hoz létre, amelyekben létrejöhet az élet, majd az ember, akinek a személyi tudatában megjelenhet az ő teljes „megfigyelő” – isteni tudata. Ezért nem mentheti fel az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló vezeklés útján történő megvilágosodás kényszere alól, a saját egyéni – egyedi megváltásával az egyetemes lét megváltását lehetővé tevő, egyes embert sem! - Pontosan a megváltás és a boldogság törvénye értelmében.

     Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekről is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési szükség fenállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi protekció), és bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítődési – megváltódási képességhez vezető gyakorlati életfeladatai alól, illetve, azok huzamos elmulasztásának az esetén, a hiányok  természetes következménye - visszahatása alól. Tehát a Vezeklés nevű alkímiai megváltó-műveletek tudatos, vagy öntudatlan elvégzése alól! Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés (megváltódás, boldogulás) elérésének a szüksége (egyetemes és személyes követelménye!) alól. És, aki nem tesz belső erőfeszítéseket a spirituális kiegyenlítődési – megváltódási – boldogulási képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése, vagyis az igazi Boldogsági állapot, tehát az Igazság-tudat elérése érdekében, annak az ámító kábulatban való gondolkozása és képzelődése következményei miatt, és az így átélt, negatív belső élményei miatt, a jövőben valamikor és valamiképpen, menthetetlenül szenvednie kell. És, ez által tehát, akár tudatos - értelmesen, akár tudatosság nélkül, a sors-erők által kényszerítve, de vezekelnie is kell. Ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után.

    A vezeklés elkerülési lehetőségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanítani és érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák űzésével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget könnyen beidézni hivatott un. agykontrollal, vagy mágikus erejű mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával, azok ismételgetésével.) Persze, mindez azt sem jelenti ugyanakkor, hogy az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített egyetemes őserőknek a bennünk való leképeződéseit: a fantáziánkat nem kell tudatosan működtetve – művelnünk, éppen úgy mint például a Merkúr által megtestesített gondolkozás, a Mars által megtestesített céltudatos cselekvés, vagy a Szaturnusz által megtestesített felelősség szerinti határozottság őserejét. Fantáziánkat igen is erősítenünk kell az mtudatosan működtetve, úgy mint az erkölcsi erőnket, de nem a karma-kicselezéséhez szükséges, jó életkörülmények, tehát anyagi javak és tárgyak beidézésére, hanem a karmánkanek megfelelő pozitív képességek megszerzésére. De ugyanolyan nagy hiba az, a többek által hangoztatott filozófikus kijelentés és magatartás is, aminek azzal a kijelentéssel adnak hangot egyesek, hogy: „Nem bántam meg semmit abbból, amit az életben tettem!” Mert igen is meg kell bánnunk minden önzés-nővelő és karma-verkliző

Vétkünket (Vétek: mint elvéteni a célt, vagyis céltalanul tévelyegni.).

 

    A megváltás törvényét, illetve annak minden részletes vetületét és árnyalatát végül is nem lehet és nem is kell földi (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt) logikával megérteni, de igen fontos tudni róla, és a szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember képzelete mikor az un. földi érdekekhez ragadt öncélú érdekhajszáknak, mikor az irracionális misztikus és vallásos képzeteknek (fantazmnagóriáknak) a hálójába kerülve, könnyen sors-és Isten-neheztelővé változik, aminek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a tényleges boldogsághoz és igazi megváltáshoz vezető, tehát annak az érdekében munkálkodó, pozitív rendező-elv. Létezik tehát és „könyörtelenül” hat ránk az életünk és sorsunk minden vonatkozásában ez a legfőbb isteni törvény („Az Úr”!) és ezért, miután az asztrológiai – szimbólikus elemzés által megértettük a sorsunk kiemelten fontos mozzanatait, azok kauzális jelentését, át kell adnunk a megoldást és bíznunk kell az életünk beteljesülését biztosító törvénynek a szabaduláshoz (boldoguláshoz) vezető erejében. Nem kell tehát semmiféle erőszakot elkövetnünk senkin és semmin a boldogságunk elérése és a mefváltódásunk megvcalósulása érdekében.

    Jézus is, miután azáltal, hogy borrá változtatta a vizet, lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a négy napos halottat, megsértette a természet törvényeit és azt, hogy e mágusi tettei által önkényeskedve, megsértette az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni, vállalni és elszenvedni a kereszt-halált, vagyis a törvény-szegő (természetellenes) cselekedeteinek a rá előbb-utóbb negatívan visszaható következményeit. Sőt: bátran eléjük ment, maga provokálván ki tudatosan a keresztre feszíttettetését. És amikor a leginkább, tehát már – már elviselhetetlenül szenvedett, akkor is csak a szenvedése enyhítését kérte, nem azt, hogy a törvény szüntese meg érvényesíteni a hatását: „Atyám, ha lehet, múljon el tőlem e keserű pohár, de úgy is a te akaratod érvényesüljön.”

 

   A Jézus esete azt példázza, hogy létezik egy olyan határhelyzet, amelyet érdemes betartani, mert azon túl a törvények hatásai és visszahatásai, azok összhatása senki és semmi számára nem beláthatóak, és legfőképpen nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által. És éppen ezt a sérthetetlenséget és semlegesíthetetelenséget és vissza fordíthatatlanságot biztosítja a megváltás törvénye. Ezért az maga az Isteni tudat által sem állítható meg és nem téríthető ki. És a lényegi hatásában nem érvényteleníthető egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az Isteni létnek a fennmaradását, az új és új egyetemes szintű kiegyenlítődések folyamatos megvalósulását veszélyeztetné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás törvénye tehát, kizárja az Isteni önkényeskedés és protekciózás lehetőségét, hiszen éppenséggel arról is szól, hogy a Lilith - (az Abszolútumot önmagából, abszolút állapotából kimozdító belső negatív jelenség) által Teremtő és Mevváltó Istenné változtatott Abszolútumnak a saját lét-fennmaradását biztosító teremtés végrehejtását, majd a teremtésben való saját (Lilith-zavaros) tükröződését és a tükröződés általi karma-oldását (megmenekülését), valamint a megismerés általi fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, még a Teremt-Megváltó Istennek sem szabad megsérteni, azt a hatásában megállítani.

     Hamvas Béla írja a Harleqin című esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a többi beavatott társai körében: a Bolondoknak a társaságában, ahogy a "pragmatikus" emberek a különböző földi hatalom megszerzésére törnek, vagy a legfőbb szellemi hatalom, tehát a mágia-képesség megszerzése érdekében csalnak, hazudnak, intrikálnak, sőt: ha szellemi kábulatukban és tév-látásukban úgy vélik, hogy ez által a hatalmat, amire annyira vágynak elérhetik, akár még gyilkolnak is.

   Az abszolút törvény hatásával magyarázható például az is, hogy bizonyos vágy-imák és általában az egyéni, a családi - szülői -, vagy pl. a nemzeti prosperitást szolgálni hivatott egyéni, vagy csoportos imák „nem hallgattatnak meg a mennyben”, hogy ezeknek az imáknak nincs semmiféle külső, materiális hatása. De sok esetben nincs hosszú távú pozitív hatása még az önzetlen szeretetből eredő spirituális törekvéseknek sem. Hiszen a mágia törvényének - az ember teremtői képzeletének - az öncélú és erőltetett gyakorlásával senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni („felülírni”) a többi nyolc egyetemes törvény összhatását és következményét (főként a fejlődés törvényét, vagy a visszahatás törvényét), és semmiképp nem a fejlődés (A Világosság), vagy a szeretet (Az áldozat), és pláne nem ennek a kettőnek ez eggyé válása szükségének a törvényét.

     Az egyetlen helyes magatartás tehát e végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt a jelen helyzetem ellen, a törvények összhatása beteljesüláése ellen ( tehát a Juzus esetében: ) a közelgő halállal szemben feladok, az általam elért tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, egyetemes erővé, kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, többet már nem változtathatok, nem javíthatok rajta. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és az Én-ideámat úgy, ahogy most van az Isteni létnek. Csakis e belátás szerint, ezen a „katolikus”(egyetemes) alapon lehet mindig arányosan és egészségesen fejlődve élni és akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája nem változik a mi esetünkben olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágusi önkényeskedései következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni. Sőt: nekünk nem csak, hogy be lehet, de igen is, be kell teljesíteni, tehát MEG KELL VALÓSÍTANI, azt a Boldogságban való földi élet-lehetőséget, azt a földi életünkben bekövetlkező – elérhető és elérendő! - megváltást (boldogulást) amit és amiről egyes-egyedül ő tanított az egész világ-történelemben, és amit ő, talán a fentiekben többször is felemlített okokból, vagy talán más okokból, neki nem volt lehetősége megérni. És most az is mellékes, hogy egyes vallás-történeti kutatók és írók szerint, nem feszítették keresztre és nem halt meg olyan fiatalon, illetve, nem „szállt fel a mennybe”, a feltámadást követő negyvenedik nap és tovább élt, hol boldog házasságban Mária-Magdolnával és két gyermekével, hol Indiába vándorolva. Mert ami lényeges az, nem más, mint az, hogy igen is, a többi kilenchez hasonlón és ellenőrízhetően létezik a 10-edik, a megváltás, illetve a Boldogság egyetemes törvénye és létrezik az embernek a megváltás törvényét, vagyis a teljes boldogságot itt, az életben elérhető lehetősége és „kényszer-kötelessége”.