Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Bevezetõ az egyetemes törvényekhez

  Kozma Szilárd:
Bővített bevezetõ az Egyetemes Törvényekhez  
I. A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION), ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az aritmológiában és az alkímiában, valamint az evangéliumi szövegekben is jelentkezõ axiómákkal, értelmezésekkel. Mottó:  1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (- pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak a materiális koncepciók szerint élõknél, mivel õk sem ismerik, de legalábbis nem élik meg belülrõl az Egyetemes Törvényeket." 2) "Végsõ soron csak az logikus, ami analogikus."    I. Általános bevezetõ   (A Jin, a Jang és a Jen, tehát a Világosság, a Szeretet és az Egyetemes  Kiegyenlítõdést szolgáló kölcsönös Áthatolás õsprincípiumainak a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel.)     Az élet célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció az abszolút õslétet megbontó Lilith által okozott káosz növekedésének a megállítása és a Lilith által megbontott abszolút létállapot helyreállítása. Vagyis: az egyetemes megváltás segítségével történõ teljes egységállapot elérése, tehát az egyetemes kiegyenlítõdés mindenkori, folytonos megvalósulása által történõ abszolút-létállapot helyreállítása. Ezt a célt Egyetemes Megváltásnak nevezzük. A Megváltás, a Lilith erõ által megzavart, felbontott és ez által külsõ aktivitásba kezdõ (Teremtõvé lett) abszolút létállapotnak a teremtés általi, a teremtés határállapotában keletkezett anyagi világ tulajdonságainak a segítségével történõ kiegyenlítése, az újbóli nyugalom és egyetemes boldogság (igazság) –állapot elérése, megvalósítása a létezés legfinomabb (legmagasrendûbb) szféráiban.     A megváltás (Jen) tehát, nem más, mint a lehetõ legteljesebb kiegyenlített egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy Jang õsprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium), között, másrészt a Teremtõ és a Teremtés között, illetve, az ember esetében: a teremtõ és a teremtmény között jön létre a létezés spirituális és kauzális síkjain, miután az ellentétek a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférák), majd ezt követõen a spirituális dimenziókban is, kiegyenlítõdnek. Vagy, amennyiben a kiegyenlítõdés megvalósulása (A Jen) akadályozott (Például, annak egy személy huzamosan és intenzíven ellenáll.), az ellentéteket megtestesítõ lételemek (Az ellenállást kifejtõ lelki tulajdonságokat vezérlõ, helyrehozhatatlanul megrongálódott agy-központok, vagy éppen maga az ember.) megsemmisülnek.      A Világosság (teremtõ akarat és teremtés- tudat, teremtõi eszencia, maszkulin princípium, gyakorlati tapasztalattal erõsödõ értelem, értelmi világosság, átvilágítási, értelmezési és irányítói képesség, stb.) és a Szeretet (kiáradó egységérzet, teremtési õsszubsztancia, feminin princípium, az egységhez való kötõdés és az egységbe való visszatérési szükség és lehetõség õstudata, központi bölcsesség, önkéntelen odaadás és áldozat hozási képesség, odaadás, stb.) õs princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtõ és Megváltó Abszolút Szellem (Jen), számunkra is felismerhetõ és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfogható és leírható tíz teremtõ- és megváltó erõ által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg, mind az õsideák síkján, mind a természetben. Mindaz tehát, ami a létben és a természetben létrejön és megnyilvánul, magában hordozza az abszolút-magot és a Lilith-bomlási késztetést, valamint a Fény, vagy a Szeretet jellegét (lényeg-stigmáját). Ugyanakkor a valóság különbözõ szintjén létrejött ellentétes nemû elemek (számunkra: fizikai, vagy pszichikai - asztrális megtestesülések), egyesülésre, vagy egység-alkotásra provokálják és vonzzák egymást, vagy fordítva: eltaszítják, esetleg igyekszenek kizárni, vagy megsemmisíteni egymást, át akarnak hatolni egymáson és így egységbe akarnak kerülni egymással, vagy el akarják kerülni egymást. Ezt annak függvényében, hogy az adott létezési szinten, mennyiben tudatosult, vagy nem bennük a karma-feloldás egyetemes szüksége, illetve, hogy mennyiben vannak rezonanciában - azonos vibrációs fokon - egymással.      Az ellentétes nemû elemek közötti áthatolási és egységbe kerülési szükség-erõ (a másikban való elvegyülési, feloldódási) tendencia (elemi õserõ) az egyetemes magváltás ereje és eszköze. Maga a Szent Szellem, az Õs Logosz a teremtés egyetemes értelme (A Jen). Az elemek közötti kölcsönös serkentési, áthatolási, egymásba oldódási és egységesülési folyamatok, illetve a kizárási, elhárítási, vagy megsemmisítési – kiégetési folyamatok, akárcsak a teremtési és megváltási - megváltódási folyamatok, a tíz egyetemes törvény alapján mennek végbe, vagyis a megváltás a tíz egyetemes törvény együtthatása alapján és az szerint valósul meg. Mindaz, ami a teremtésben is ható, ott is jelen levõ Lilith- erõk hatására ellenszegül ezeknek a törvényeknek és a megváltás megvalósulásának, megpróbálván azt megakadályozni, ellehetetleníteni, vagy hamis megváltottság-állapotokat létrehozni, fenn állhat és éreztetheti hatását ugyan ideig – óráig és éreztetheti romboló, bénító, vagy félrevezetõ hatását egy bizonyos mértékben, de elõbb-utóbb elgyengül, lehanyatlik, felbomlik és megsemmisül az egyetemes törvények felülírhatatlan, megmásíthatatlan és kérlelhetetlen hatásaképpen, azok lényege és szellemisége szerint.         Ezek az egyetemes teremtést és megváltást szolgáló – végrehajtó törvények, olyan, bennünk és általunk is megnyilvánuló, a személyünket és a sorsunkat –, az életünket, mentális, pszichikai és biológiai impulzusainkat, folyamatainkat befolyásoló - írányító, általunk és bennünk is élõ és ható, lényegi és elven léterõk (információs-energetikai struktúrák, egyetemes irányultságok), amelyek hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult lét és az élet („A Természet, a Személy és a Világ”!) minden síkján (minden dimenziójában). Ezért minden létezési- és életforma, minden létfolyamat és minden természeti jelenség, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel és észlelünk a gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki törvényszerûségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a megnyilvánulása.    Bár minden archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy õ is, mint isteni-szellemi struktúra (spirituális és biológiai lény), mint szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az érzékszerveink által csak homályosan érzékelhetõ törvényeknek a megtestesítõjeként és képviselõjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a törvények, nem azonnal és nem közvetlenül ható – nem egyszerre és azonnal ható – és ezért az ember által nem „direktben” követhetõ módon ható tõrvények ugyanis, hanem összességükben és mindig az egyetemes kiegyenlítõdés logikája által igényelt – a megváltás szüksége szerinti - fontossági sorrendben és egyedi intenzitással. Nem csak a fizikai - természeti világ összes eseményében és folyamatában éreztetik a hatásukat tehát, és nem is az ember belsõ természetében, hanem e kettõ összegeként, a politikai, a társadalom-szervezõdési, a gazdasági, a kulturális, vallási és tudományos, vagy más emberi tevékenységi területeken. Nem úgy hatnak tehát, hogy a megszegésük például azonnal észlelhetõ és érzékelhetõ hatással lenne, vagy azonnali és látható következménnyel járna az ember számára. Hanem úgy, hogy az ember által érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerûségek, nem mások mit ezeknek az egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat mûködtetõ lételveknek: A Spirituális Hatalmaknak a kivetülései, a különbözõ megnyilvánulási formái, mind a természeti, mind a szellemi létszférákban,  tehát mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban.      Ezeket a törvényeket az ember ideig – óráig akár semmibe is veheti és megszegheti ugyan - mint ahogy állandóan meg is szegi! - anélkül, hogy az ET.-ek azonnal és határozottan meggátolnák õt például a fizikailag romboló és szellemileg zavaró ténykedésében. Az is igaz viszont, hogy az ember, a rövidtávon hasznot hozó, de hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus) emberi tevékenységek és lelki –szellemi állapotok eredményeit, vagyis az Isten- és természetellenes cselekvések és gondolatok, következményeit, tehát a törvényellenes cselekvéseknek és állapotainak az eredményeit és összegezõdõ következményeit, lépten-nyomon tapasztalja, csakhogy ezeket õ mikor véletlennek, mikor ellenséges sorshelyzetnek nevezi! A mindennapi élet kényszerhelyzeteiben és a nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az õ valamikori tetteihez és rombolási vággyal telített, ellenséges gondolataihoz, hisztériás viselkedéséhez, szomorú, vagy depressziós lelki állapotaihoz visszavezetni.  Nem képes tehát, az általa elindított következmény- eseményeket és eredményeket az õ általa létrehívott igazi okok szerint (és nem a külsõ, tõle független okozatok tûkében) értelmezni. Ezért az átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy õ személy szerint mindent jól csinál, helyesen gondol, csak a külsõ anyagi természet és a külsõ társadalom, a többi ember viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli, hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem õ az okozója, mivel az õ pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele szembeszegülõ környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen, vagy ostobán, és irracionálisan, az cselekszik, érez és gondolkozik helytelenül, aminek következtében neki ugy-e, ártatlanul károsulnia, vagy fizikailag is szenvednie kell. Az egyetemes törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények, vagy a vallások külsõ Istenei által kieszelt, vagy más módon alkotott (kreált) világi, vagy természeti törvények, amelyek az embertõl független, külsõ eszközökkel szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élõ embercsoport együttélési formáit, hanem mindig az egyének akarata és fejlõdési színvonala (tudatossága) szerint is hatnak. Ezért az ET.-nek, nincs a negatív tetteinket közvetlenül lereagáló és azonnal ható, pl. a kísértéseinket meg akadályozó, vagy a kísértések elfogadását és kielégítését megtorló, önkényeskedõ és fenyegetõ jellege, de mint minden történést és szellemi-lelki állapotot és benyomást, ezeket is feldolgozzák és az egyetemes megváltás szüksége szerint „figyelembe” veszik és más lelki és szellemi folyamatokkal és természeti jelenségekkel összegezik, és így összegezve, idõben és a megváltási logika fontossága szerint, lereagálják és létrehozzák a következményeket, amelyek majd újabb akaratokkal, vágyakkal és képzetekkel összegezõdve és együtthatolva, folytatják a valóságalakítást és lehetõvé teszik az egyéni kiemelkedést és megváltódást. Például, az anyagi gyarapodás is, pusztán az ember gyakorlati törekvéseinek és öntudatlan, vagy tudatos képzeleti tevékenységének (munkájának, érzéseinek és gondolatainak: képzeletének) az egyetemes törvények szerinti összegezõdés következménye.       Ugyanakkor az ET. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerûségek: természeti folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek és folyamatok sem mások, mint ezeknek az emberi tevékenység és imagináció által is befolyásolt metafizikai õselveknek a természetben (az anyagi világban és a pszichikai folyamatokban) jelentkezõ megnyilvánulásai, kisülései, forma -és alaköltései.      Annak, aki törvényesen, és ennek következtében egészségesen akar élni, negyon erõsen az eszébe kell vésni, hogy a teremtõi folyamatokat irányító és a megváltás megvalósulását szolgáló egyetemes törvények természetét nem önkényeskedõ, politikai és gazdasági, vagy különbözõ kulturális-vallásos csoport-érdekeket követõ, un. „törvényhozó királyok, vagy bölcsek” fektették le. De még csak nem is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti) létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvõ - és ez által az okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemû tudósok figyelték meg és írtak le az ET.-ket. Az ET.-ket legelõszõr az egyetemes létezés õs okaira vonatkozó spirituális õs-kinyilatkoztatásokat ismerõ és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is ellenõrzõ hermetikus beavatottak írták le idõszámításunk elõtt ötezer évvel. Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem ismerõ, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektõl hajtott politikusok (úgynevezett tömeg-képviselõ emberek) által összeállított, alapcéljaikban nagyon sok esetben a természeti törvényekkel szemben is, anyagi nyerés-orientált, megszorító és fenyegetõ jellegû társadalmi - politikai törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes törvényektõl.    Azáltal tehát, hogy az ember, többnyire gazdasági rész érdekeket érvényesíteni törekvõ politikai képviselõk által létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen polgári és állami törvények szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a természeti folyamatok harmonikus egységével (az ökoszisztémák egyensúlyával) szemben álló - és ez által az egyetemes teremtõi szellemmel szembe szegülõ - mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a sors-problémáinak az igazi okait, és nem érti már az õ valóságos élet-problémáinak a lényegét. És mivel ezeket az egymásnak is ellentmondó és részleteikben egymással ellentétes és sorsellenes jellegû civil, vagy állami tõrvényeket képtelen folyamatosan betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, a társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért is, tudatában és tetteiben lépten-nyomon meg kell hasonlania a szellemében, és ennek (is!) a következtében, állandóan törvénytelenül él. Ez meg is látszik az életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet (kultúra, gazdaság, politika) területein, már csak abban is, ahogy a különbözõ érdekcsoportok, vagy akárcsak a házastársak is, egymást vádolják és egymás fölött ítélkeznek a szenvedéseikért és a boldogtalanságukért.     Mivel mind a fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a különbözõ társadalmakban lefektetett és le nem fektetett (meghatározatlan) szabályai, igazából ezeknek az Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és következményei, az a személy, aki ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel összhangba hozza életét, nem kerülhet igazából életveszélyes, vagy számára és a családja számára ártalmas helyzetbe és konfliktusba sem az un. gonosz személyekkel vagy érdekcsoportokkal, de még a természeti törvényekkel sem. De fõképp nem kerülhet, rá vagy a családjára károsan ható, ártalmas konfliktusba a mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági törvényekkel sem. Attól kezdve, hogy az ET-et mélyen megismeri és az ET.-hez igazítja életét (vágyait, gondolkozását és tetteit), az õ élete sokkal inkább törvényessé válik, mint azoknak a különbözõ érdekeket hajhászó embertársaié, akik az anyagi és biológiai - növényi világ teremtési mechanizmusainak az öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére és, végsõ soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a termelõi - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tõrvények szerint élõ személy élete, bizonyos össze-hangolódási idõ elteltével, szemmel láthatóan harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké, akik még mindig "a létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint élnek, mivel az õ élete ténylegesen is – nem csak látszatok szerint! - tõrvényes.     Az a személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsõsorban önmagát ismeri meg, mint isteni entitást és spirituális céllal létrejött egyedi struktúrát, mint olyan spirituális lényt, akinek törvényes rendeltetése van és akin keresztül az Egyetemes és Örökérvényû Törvények szerint Ható teremtõi és megváltói Lételvek, közvetlenül és felismerhetõen megnyilvánulhatnak. És, amennyiben igyekszik is betartani ezeket a törvényeket, a természetes egészségén és zavarmentes (harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül folyamatosan észlelheti majd, ahogy az õ személyén, az õ személyén és az Õ személyes Én-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények, egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtõ Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri és igyekszik be is tartani e törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes azoknak az életteremtõ és körülmény-teremtõ erejét, az õ személyes, mindennapi életében, az a személy tehát, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek (az archaikus ember ezeket az Élõ Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Õ identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik a fizikai személyét.     Ezért az ilyen személy, képessé válik az élete (sorsa) minden talányát és rejtélyét megérteni, és ez által a sorsából következõ problémáit (még a mások által abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és meghaladni, ezekbõl pozitív sorsrendezõi képességeket és tulajdonságokat nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan és precízen számon kellene tartania. II.  A Világosság és a Szeretet õskezdetek, és azok dialektikája.      Az egyetemes tõrvények és a metafizika legkényesebb kérdése a Szeretet és a Világosság megkülönböztetése és meghatározása. (Az elemek, csak egymástól jól megkülönböztetve és elhatárolva, és mindegyik a maga lényegi egyediségében szabadon meghatározva és megnevezve, egyesíthetõk. Minden olyan egység, ami nem ebben a szellemben történik, hamis egység, vagy erõletett egység és elõbb-utóbb fel kell bomlania az egymással erõszakosan egyesített elemek lázadása következtében. Lásd késõbb: a Szeretet és a szabad információáramlás tõrvénye.) Pontosabban: a Szeretet megnevezése, érzékelése és gyakorlása - áramoltatása. Szinte meghatározást írtam és ezzel máris a Szeretet lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis a megváltás és a megváltódás õsi kényszere és lehetõsége. Számunkra, emberek számára, a Szeretet nem más mint a mágikus hatóerõvel bíró megváltódás reményének az öntudatlan és spontán erõ-kifejezõdése. Az egyetemes lét számára a Szeretet egy abszolút szükség szerinti, elsõdleges és egyszerre minden irányba ható egyetemes erõ-megnyilvánulás, tehát olyan, az abszolút õsegységgel folyamatos kapcsolatot tartó, az egységbe való rendezõdés szükségét fenntartó és erre az abszolút- szükségre az abszolútumból a Lilith miatt kiáramló elemeket „emlékeztetõ” határtalan erõ-kiáramlás, aminek nincs idõbeni is térbeli meghatározódása, de még iránya sem. Ami tehát létezik attól függetlenül is, hogy mi képesek vagyunk-e, vagy akarjuk-e azt befogadni és a jótékony hatásaiban részesülni, vagy mások felé tovább áramoltatni, tehát a szeretet-állapotban élni és tevékenykedni.      Ezért, paradox módon, aki meg akarja határozni a Szeretetet, az majdhogynem Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja ezt, ha nem, hiszen valamilyen mentális – képzeti skatulyába be akarja szûkíteni a mentális dimenzióknál, sõt: a spirituális dimenzióknál is sokkal finomabb létállapotból induló Szeretet, annak a határtalanul finom, de annál hatásosabb – erõsebb - kiáramlását, kiterjedését és hatását. A meghatározás és megnevezés ugyanis, éppen az elõzõen elmondottak szerint, nem a Szeretet tulajdonsága. A Szeretetet ugyanis felette áll minden meghatározásnak, akárcsak mentális, vagy spirituális dimenzió szintjén is történõ korlátozásnak. Eközben a meghatározás, csakúgy mint a cél- és irányadás (A termékenyítõ behatolás, a pontos célzás és a célhoz irányítás valamint a határozott átvilágítás és a formaadás.) a Világosság funkciója és tulajdonsága. A Világosság tehát a Fényadás: a feltárás és a megmutatás – rámutatás. Az értelmezés, amely állandóan egy meghatározott irányba - célirányosan – hat és terjed és ez által termékenyít. A Világosság mindig egy, vagy több meghatározott teremtési formát és állapotot irányít, vagy termékenyít meg és világít át. (A legtöbb esetben a kettõ ugyanaz.)    A Szeretet az általa Teremtõvé váló Abszolútum elsõ áldozata és megnyilvánulása és ugyanakkor az elsõ képzelõi – „tervezõi” - tulajdonsága is (Az Adam Kadmon), amely által az Abszolútumból Teremtõ lesz, ami által keletkezik a Teremtés és létrejön minden a teremtésben. Ezért nem lehet a Szeretetet mentális képességek és mûveletek szintjén meghatározni és elgondolni, hanem csak átérezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember  a Szeretetet, egészen könnyen összetéveszti azokkal a, néha magát a Szeretet ellenétét: a gyûlöletet is létrehívó, rész - szeretet érzésekkel: az érzelmekkel, amelyek által, és amelyeken keresztül, a biológiai és pszichikai individuális elhatároltságában valamihez ragaszkodik, és e prímér ragaszkodásán keresztül éli át a Szeretet részleges (földi) megnyilvánulását. Ilyen leszûkült ragaszkodó szeretet-formák például: az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a rokon-szeretet, a barát-szeretet, a csapat- és csoport szeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepció (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet összetévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival, vagyis a szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgõsséggel, mint például a Szeretetnek a gyakorlati felelõsségvállalás-nélküli hangoztatásával, vagy a rész-szeretet hosszú távú következmények belátása nélküli „gyakorlásával” (Gyermekeink kényeztetésével, fölösleges kiszolgálásával.). Ez által végül is, elszakítjuk magunkat a valódi Egységélménytõl és a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében (Lásd, a felnõtt családok közötti nyílt, vagy rejtett gyûlölködéseket, vagy a valamikor egymásért, „akár meghalni is kész” házastársak, vagy szerelmesek és élettársak közötti gyûlölködést és bosszú vágyat a váláskor, az egyazon nemzeten belüli polgárháborúk szélsõséges megnyilvánulási formáit, a nemzet- és vallásháborúkat).      A Szeretet ugyanis, a Fénnyel együtt és egyszerre, az abszolút lét elsõ „intézkedése”: a Lilith által szükségessé tett, tudatos létmegnyilvánulás (kiáramlás) elsõ mozzanata és ugyanakkor az elsõ paradoxona is. Az egység-tudat és egység-érzés szûkség-erejét fenntartani hivatott Szeretet ugyanis, ami annak a Világosság Fénye elõtt való teljes megnyílásával és ez által, a Fénynek az Abszolútumba való visszakapcsolásával, éppen a kinyíló - kiáramlásával megbontja és megosztja az Abszolútum primordiális állapotát és ezáltal az Abszolútumot Teremtõvé és Megváltóvá, Szeretetté és Fénnyé változtatja, és ez által létrehozza a kettõt: a Világosságot és a Szeretetet. Az Abszolútum tehát, maga válik Szeretetté, amikor Világosság gyúlva benne, megérti, hogy nem szüntetheti meg a Lilithet, mivel az is az õ abszolút-tulajdonsága, és (A Szeretet) létrehozván benne a Megváltás képzetét (eszméjét) kiengedi magából a felgyúlt Fényt, amely a Megváltás szükségének a megértése által felgyulladt és õt megtermékenyítette. Az abszolút Õsszeretet tehát, amely kiárasztja a Világosságot (Fényt) - Amely a Lilith által keltett kauzális Káosz állapot meghaladásának a kényszer-hatására, annak megértése által felgyulladt benne és megtermékenyítette. - a megnyilvánult létben tartja fenn az eredeti egységélményt, vagyis az egységállapot emlékét (érzetét) és az egységhez, az egységbe való kapcsolódás szükség-kényszerét fenntartja. Ezáltal állandóan biztosítja az egység helyreállítását nem csak a feminin és a maszkulin jellegû lételemek között, hanem a Teremtõ és a Teremtés között is, az Atya és a Fiú között is (Az ideavilág és a természeti megnyilvánulások világa között is) a teremtés és a megváltás különbözõ folyamataiban.     A Szeretet tehát, a természeti létezésben, egységbontás és az egység helyreállítására való törekvés is egyszerre és egyben. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási (Megváltódási, boldogulási) törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a Világosság fia által: a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül, az elemzõ, értelmezõ és értékelõ kritikai magatartás által biztosított szellemi Világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül, mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. (A szellemi – spirituális sötétség tehát nem a Fény ellentéte, hanem a Szeretet nélküli Fény állapota!) A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a kifejezés mindig csak részleges, tehát csak a valóságnak valamely részére - irányított lehet, és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz, hogy az egyetemes egység minél nagyobb mértékû átélésére képes legyek, át kell világítanom annak minden részét a kutató, tisztító értelmemmel, különben leragadok a saját szûk érzéseimnek az átélésénél, egyéni rész – szereteteimnek a Szeretet-szakító átélésénél! Vagyis, le ragadok és kaotikusan bolyongok, a naivan általánosító és irreálisan szélesítõ, ködösen sötét egység-elképzeléseim megvalósításának az erõszakos törekvéseinél.     Pál apostolnak a Szeretet himnusza a legnépszerûbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen, az egyébként Fény-mûvelõ Szent Pál, csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol sokat foglalkozik a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepérõl, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fûzni, hogy ember számára Világosság nélkül, vagyis a megtermékenyítõ értelmi tisztázást és a kiegyenlítõdési lehetõségeket kutató Fény nélkül, tehát az igazság-kutató értelmi tevékenység által biztosított szellemi Fény nélkül, igazából lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Sõt: a Világosság tisztító, megtermékenyítõ és ez által, frissítõ ereje és tevékenysége nélkül, a Lilith által állandóan kísértett és befolyásolt Szeretet kényelmes passzivitássá, majd a fejlõdéssel szembeni irritációvá és haragos ellenállássá és végül gyûlöletté változik. Ennek következtében, a dogmarendszerbõl és hívei gondolkozásából a világosságot: a gnózist kiírtai igyekvõ keresztény egyház által irányított újkori és modernkori Európai ember a legnagyobb gyûlölet-formákat élte át a történelem során (vallási intolerancia, vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek, stb.) és a számára vakítóvá vált Szeretet-Fénytõl való félelmében létrehozott egy Szeretet és Világosság nélküli, mindent az észszerûségre alapozó, materialista alapú technikai tudományos civilizációt. A Világosság, a világító szellemi értelem ugyanis, nem puszta ésszerûség. Nem az agytevékenység által lehetõvé tett intellektuális mûveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi és végül: emberi megnyilvánulási formája!     De a Fénynek az öncélú, Világosság nélküli mûködtetése is, szellemi elsötétedéshez vezet. A Világosság magában, tehát a Szeretet – szubsztanciája életadó és életfenntartó melege nélkül, steril értelemmé, vagyis sötétséggé és káprázattá válik. A Szeretet tehát értelmezõ - tisztító Tûz és termékenyítõ Levegõ nélkül, vagyis Fény nélkül bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény öncélú (részleges) és nem az egész létezés (esetenként: egy egész spirituális-energetikai struktúra által hordozott problémakör) átvilágítására irányul, hanem csak az elemi megélhetéshez, vagy más elemi életfunkciók  betöltéséhez, vagy kielégítéséhez szükséges gyakorlati értelmezésekre – világításra - korlátozódik, ezt a részleges világosságot (Hamis fényt!) magába fogadó és ezért inkább csak kívülrõl hozzá csatolódó Szeretet is, hamis lesz és ezáltal hamis egységet hoznak létre. Ennek a hamis egységnek, amint a Szeretet törvénye is kimondja ezt, elõbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását.     A Szeretet, tehát az ember számára egy kívülrõl érzékelhetetlen és láthatatlan, diszkrét de állandó pozitív érzésnek a befogadási és kiáramoltatási állapota. A Szeretet egy személyes, inkább belsõ mint külsõ, oldódási és oldási, valamint adási - odaadási kényszer formájában ölt testet amely, az egységbe való visszatérési kényszer miatt, mondhatni: paradox módon, egy misztikus ragaszkodási kényszerrel szövõdik össze. Ez a ragaszkodás viszont, a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötõdik és ezért részleges. A ragaszkodás tehát, önkéntelenül, olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különbözõ részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különbözõ lényekhez (és persze különbözõ személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül is egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levõ Teremtõ - Megváltó erõkkel, illetve az Abszolút léttel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel.     Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva, nem figyeljük meg kellõképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet szükségszerûen részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulási formáinak az intenzív átélése következményeit (Pl. ha szeretem A-t, akkor szükségképpen gyûlölnöm kell Bé-t), rengeteget szenvedünk – rongálódunk - fölöslegesen. A szenvedés ugyanis azért jön létre és azért válik állandóvá, mert a Fény részleges alkalmazása és használata miatt, nem értelmezzük kellõképpen, vagy teljesen, a fájdalomnak a jelzéseit arra vonatkozóan, hogy szeretetet nélkül élünk, vagy szélsõségesen részleges (Kevés!) szeretetet fogadunk magunkba, illetve ilyen, un. megromlott (részleges) Szeretetet gyakorlunk-áramoltatunk. A szenvedés tehát a részlegességnek, vagy a zavarnak és a gyûlöletnek: az részleges szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erõs átélésének a következménye.     A szenvedés tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudati élményeknek: a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések által, újra csak a Fény mûveleteit végzem. És miközben ezt teszem, de nem figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettõl, vagyis a Szeretet – élmény életerejétõl, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet rész-megnyilvánulásainak a rész- értelmezési mûvelete. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a Szeretet paradoxona. A Szeretet paradoxona az, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az egyetemes Egység-élményhez, az Egység- érzéshez és átéléshez kötött, az egyéni pszichológiai
meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és a rész-érzéseinkben: egy irányú, tehát korlátozott viszonyulásainkban éljük meg. Ezért a legnehezebb, de ugyanakkor a legjobb dolog is, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tûnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének a képessége elérésére és állandósítására való törekvéseknek a rutinossá válásig történõ begyakorlása! És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében, hús-vér testben élõ lényekként, a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötõdõ (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet. Hanem azért, mert, ha nem szokjuk meg azt, hogy egyszerre – szimultán! - gyakoroljuk a szeretet- és fénybefogadást, illetve ezek tiszta áramoltatását, akár egyéni harcok árán is, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és az öncélú, élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril, ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztetõ, drámai, vagy tragikus események ciklikus, tehát sorsszerû ismétlõdését is.    A gyûlölet is, a Szeretet paradoxon következtében, illetve a Világosság hiánya, vagyis a Fény (a gondolkozás) zavara miatt jön létre. A gyûlölet nem a Szeretet ellentéte, hanem Szeretetnek a Fény nélkül maradása következtében létrejövõ állapota. A gyûlölet a Szeretetnek a zavart, vagy hamis Fény általi téves átvilágítása következtében jön létre. Így lesz a Szeretetbõl a rossz (hamis) megvilágítás által, vagy a Fény nélküli megvalósulása következtében, elõbb csak haragvás, majd minden érzést be borító és az értelmes gondolkozást is lebénító (elvakító), azt irracionálissá és vakká tevõ, negatív érzelem. Ezt, a Szeretetnek a gyûlöletté való „misztikus” átalakulási jelenségét, leginkább az egymástól elváló szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szeretõ" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik, a válás után, lassan - lassan gyûlölni kezdik egymást, illetve a szülõk gyûlölni kezdik azokat a gyermekeiket, amelyek elhárítják az õk drágának képzelt, részleges szeretet - kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az egyes ember személyét létrehozó, a személye kauzális magjában létezõ és a személyen keresztül a legerõsebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta az egyes ember személyétõl és egy külsõ Isten-képzetet: egy fiktív valóságot hozott létre az ember képzeletében, ami természetesen, ellentmond a gyakorlati valóságtapasztalatának. Ezért, a gyakorlati valóság tényeit és ok- okozati összefüggéseit megfigyelõ ember „természetesen” elveti ezt a vallás által létrehozott, fiktív valóságot és a gyakorlati valóságra összpontosítva, az anyagi tudományt teszi meg vallásnak. (Pozitivizmus)       De ugyanakkor, az egyetemes Szeretet befogadási és tovább áramoltatási képessége nélkül, a száraz (Materialista, pozitivista) tudományos világlátása és a technikai eszközei által létrehozott civilizációs (Védekezõ!) életkörülményeiben és a felszíni (fizikai) jelenségeket vizsgáló tudományos babona-rendszerében vakon bízó, ma már az élõ természettõl is elszakított modern ember, csak pszeudo-szeretetben él. Csak rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képes átélni, aminek a következtében ugyanúgy szenved, de képtelen a szenvedése okát látni, megérteni. Ezért, magát szerfölött okosnak (Felvilágosultnak) képzelvén, szellemi vakondokként, amíg csak bírja és teheti, gyógyszerekkel elfojtja a fájdalom jelzéseit, és a különbözõ rész-egységekhez, tehát az egyénekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását össze kapcsolva az öncélú élvezet- és kényelmi vágya által mozgatott primitív versengési késztetéseivel, biztonság-vágyából eredõ rejtett befolyásolási - ellenõrzési reflexeivel, tovább szenved. Sajnos, teljesen feleslegesen. Holott, ha jól megnézzük, metafizikai szempontból még az emberszeretet is (ami az egész emberiség szeretetést, nem csak minden fajával és nemével, hanem minden egyedének is a szeretetét feltételezi a gátlástalan és kegyetlen gyilkosokkal, a nép nyomorító és nép-írtó diktátorokkal, valamint a homoszexuálisokkal és a pedofilokkal stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, különválasztva pl. az Isten által (Egészen pontosan: az Egyetemes Felelõsségtudatot megtestesítõ õs- Szaturnuszi szellem által) létrehozott öncélú élvezetgyakorlást korlátozó, akár halált is okozni képes és ezért legyõzendõ ellenségként kezelt AIDS vagy más vírus-fajták szeretetétõl, például az Influenza, vagy a kerge-marha kór okozó vírusok szeretetétõl, csak rész-szeretet, illetve pszeudo szeretet lehet!      Annyira földhöz ragadt a hamis, felszíni értelmeket figyelgetõ és ezt a látszat-fényt árasztó pozitivista tudománya miatt magát felvilágosultnak képzelõ embernek a Szeretet (Az egységléti szellemi erõ!) nélküli gondolkozása és a látásmódja, hogy még azt sem veszi észre, hogy hiába találja meg egy kórokozó legyõzési lehetõségét (vakcináját), mert az a valami, amit a keresztény vallások Úristennek neveznek, mindig újabb és erõseb halálos kórokozó vírust, vagy baktériumot hoz létre, illetve teszi a régit még ellenállóbbá, az ember tudományos védekezési törekvéseivel szemben még furfangosabbá. Minél több vakcinát, vírusölõ és baktériumölõ ellenszert fedeznek fel és eszelnek ki a gyógyszergyártól, az Úristen annál több és annál „furfangosabb” olyan vírust gyárt, amelyek elõbb - utóbb, minden tudományos védekezési törekvés ellenére, orvul megtámadják a magukat ártatlannak képzelõ, Lilithjeik által vezérelt és a materiális tudomány mindenhatásában, vagy a külsõ Isten protekciózó tulajdonságában (Lásd a Megváltás törvényét) bízó embereket és ezek életét veszélyeztetik.           Láthatjuk tehát, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történõ intenzív átélése ugyanolyan kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyûlölködésekhez vezethet, és ugyanolyan létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra (valóság-hamisításra, finom információ-ferdítésre, vagy vastag hazudozásra) alapozódó felelõtlenkedés és ellenségeskedés. Talán logikus, hogy az igazi, egyetemes Szeretet-állapot és a szabad szeretet-élmény nem tûr meg semmiféle ellenségképzetet, illetve meghaladja azokat. Hogy az egyetemes egységállapot - egységtudat, a szeretet - élmény csak az anyagi létezés korlátai és az ember által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott zavaroknak a feloldásával és azok mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre. De itt újból a szeretet paradoxonával, vagyis a hamis egység-létrehozásának az elkerülési szükségével állunk szembe. A hamis egységek létezése ugyanis, még lehetetlenebbé teszik az igazi egység megvalósulását, aminek a helyét és lehetõségét elfoglalják. Ezért egy-egy hamis egységnek a huzamos fennállása esetén, annak a lerombolása érdekében, a Világosságnak az összes tartalékait meg kell mozgatnia és minden lehetõségét fel kell használnia. Ezek a forradalmak, vagy forradalmi sorsfordulatok, amelyek a hamis egység-állapotokat, amelyek ellen a hamis egységben-levésre rákényszerített elemek fellázadnak.        Mi viszont, nem várhatjuk meg a forradalmakat és nem is egészséges mindig csak szüntelen forradalomban élni (Lásd a leszegényedett Kubát és Észak Koreát), tehát ahhoz, hogy a Lilith hatására állandóan újraszervezõdõ hamis-egységek ellenére is, az egyetemes egység állapotát átélhessük lelkünkben és szellemünkben. De hát akkor mit tehetünk? - Bátran fel kell vállalnunk és el kell fogadnunk a fizikai állapotunk miatti, egyéni és csoportos színezõdések szerinti, elhatárolódott állapotokat, az úgynevezett természetes határ-osztottságot, de úgy, hogy az egység képzetét és a szeretetet a szívünkben folyamatosan fenntartsuk. Ugyanis, újfent paradox módon, éppen a Szeretet - állapot elérése igényel a részünkrõl nagyon is gyakran, kábulat-ellenes és hamisság-ellenes és valóság-ferdítés ellenes szembenállást és mindenféle kábulattól és ámulattól való elhatárolódást! Vagyis, egymáshoz nem illõ részek zavaros, vagy  erõszakosan létrehozott hamis-egységével szembeni ellenállást, a hamisság által létrehívott lét-zavar elleni, akár nyílt harc által is megvalósuló, folyamatos és határozott szembenállást. Tehát éppen az egységbe kerülés szüksége: a szeretet ébersége igényli tõlünk a rész-érdekekkel, vagy a szellemi tévelygéssel és lelki támolygással szembeni, nyílt és határozott ellenállási formákat, és éppen, hogy a Szeretet az, amely határozottan nem... igényli a hamis egységtudatból eredõ korrupt állapotoknak és csaló eljárásoknak a sorsunkban és az életünkben való megtûrését, ne adj Isten, azok tudatos felvállalását!      Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele! Sõt: egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy az egyetértést jelentse, és attól, hogy együtt érzek vele, még nem csak, hogy kifejezhetem az egyet-nem értésemet, de nyíltan és akár harcolva is felléphetek az ellen, amivel nem értek egyet és ennek csak egyetlen feltétele van. Éspedig az, hogy mielõtt tiltakozni, vagy harcolni kezdenék ellene, vessem alapos vizsgálat alá azt, hogy az, amivel nem értek egyet, ténylegesen sérti-e az egyetemes törvények valamelyikét. Ezt könnyû megállapítani, amikor tárgyi bizonyítékok ellenére történõ valóság-ferdítésrõl, vagy valósághamisításról (csúsztatásról, ferdítésrõl, hamis-beállításról, hazudozásról) van szó (A Fejlõdés és a Szerettet törvényének a megsértése.), vagy amikor személyi-tudat, személyi önérzet sértésrõl (A Teremtés és a Személyi Tudat zavartalansága törvényének a megsértése.) van szó, mivel ilyenkor csak egy – egy törvény szellemisége elleni törekvés folyik. Nehezebb döntést hozni, amikor a káros jelenség úgy jut kifejezésre, illetve a hamis egység álcázottan valósul meg és az álca alatt több törvény is sérül. Ezért szükséges az alapos vizsgálódás, a mély átvilágítás mind a tíz egyetemes törvény alapszellemisége (logikája) szerint.       Amennyiben tehát az Egyetemes Törvények szerint akarunk élni, semmiképpen nem kell azt jelentse az együttérzés, hogy együtt is kell mûködjünk a más-csaló, vagy az öncsaló személyekkel! Fõképp azoknak a nem a veszélyesnek feltüntetett propagandájukkal, vagy mindössze önveszélyesnek nevezett tévelygéseikkel és támolygásaikkal, a ravasz módon másokat ámító, vagy naiv módön, saját magát ámító ideológiájával, másokat ártatlanul támadó káros magatartásával, tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedõ emberrel, például akár az AIDS vírussal fertõzött homoszexuálissal is, vagy más, zavaros szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által kísértett személyekkel is), miközben nem és nem kell egyáltalán, azokkal egy követ fújva, együtt értenem és együtt mûködnöm még csak a hallgatásommal sem. És legfõképpen, NEM KELL ezeknek a Világosság nélkül tévelygõ személyeknek például a GYERMEKRONTÓ és kamasz-rontó, DEVIÁNS MAGATARTÁSÁVAL, a számukra „ÖSZTÖNÖSNEK ÉS TERMÉSZETESNEK” tûnõ TÖRVÉNYTELEN KÉSZTETÉSEIKKEL, EGYET – ÉRTENEM, azoknak a törvénytelenségérõl hallgatva! (Felsõbb rendû létstruktúrák szintjén, a Nemek törvénye miatt, Jin elem nem termékenyíthet meg és ezért nem is egyenlítõdhet ki Jin - elemmel és a Jang elem nem termékenyítheti meg a Jang elemet és nem egyenlítõdhet ki vele!) Amiként nem kell egyet értenem semmiféle más jelegû hamis, zavaros és természetellenes, agresszív, vagy korrupt magatartással sem. Sõt: határozottan felléphetek és amennyiben engem, vagy a családomat, rokonaimat, vagy barátaimat érintõ jelenségrõl van szó, akár az általam leghatásosabbnak vélt eszközökkel is harcolhatok a másokra ható, erkölcsi tévelygést mint egyéni jogot és szabadságot propagáló és a létrontást fokozó, másoknak (pl. gyermekeinknek) az õk természetellenes ösztöneik kiélését biztosító propagandájával való megtévesztésére irányuló törekvéseivel szemben. Vagy bárkinek is, az erkölcstelen politikai, vagy gazdasági eljárása helyességét velem, vagy a családom tagjaival elfogadtatni igyekvõ propagandájával, más féle tevékenységével szemben.     Az összes Egység- átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, amennyiben nem tudunk róla és nem vesszük azt figyelembe! A ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt rész-érdekek szerinti érzelmes viszonyulások, egyáltalán nem egyenértékûek a Szeretet gyakorlásával. Csak a tapasztalat nélküli gyermek, vagy az infantilis felnõtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. És ugyanaz mondhatja azt is, hogy komoly és gazdag élettapasztalatokon alapuló, magas szintû spirituális tájékozódást és komoly önismereten alapuló mély belátást igénylõ metafizikai jelenségeket, érthetõen el lehet magyarázni 12, vagy 14 éves gyermekeknek. Hogy az a gondolat, amit nem lehet olyan egyszerûen elmondani, hogy ezek a gyermekek megértsék, nem is lehet helyes és igaz. A helyes viszonyulás, a károsnak, zavarónak, vagy az ellenségesnek tudott, vagy érzett dolgokkal és jelenségekkel szemben, az, hogy nem kérek belõle, tudatosan nem akarom az életszférámba engedni, elutasítom, azt akarom, hogy ne legyen dolgom vele, hogy ne szenvedjek tõle, stb., de soha nem az, hogy nem szeretem, vagy nem akarom megérteni. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (Egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont bátor, határozott és célirányos magatartás mind a leleplezõ átvilágító - értelmezõ, mind a megtermékenyítõ tevékenységében. Mindig figyelembe kell vennünk azt, hogy a családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejezõdési formái, de azt is, hogy az Igazi szeretet elérése érdekében, szükségünk van ezeknek a határozott átélésére, gyakorlására.    Errõl Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem Világosság, nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejezõdési formája. Amirõl viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel a fájdalmában, vagy a szenvedésében, esetleg a tehetetlensége miatt, együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg és erkölcsileg is fenntartások nélkül elkötelezõdtem mellette! Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy azzal mindenben egyet is kell értenem. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk és nem is kell együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az elõbbit viszont nem. És érzelmi alapon, a szolidaritás jeleként számon kérjük egymástól az értelmi és erkölcsi elkötelezõdést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az érzelmi alapon történõ ostoba ellenségeskedést. A legnehezebb megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet - álegység) formáitól határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben, és ha kell akár a leg hathatósabb eszközökkel is harcolni ellenük, és eközben diszkréten és feltételek nélkül, a bensõnkben szeretni, még azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.      Miért szükséges minden, az egyetemes törvények szerint élni akaró, tehát az egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában és átélésében? - Azért is például, mert az Abszolút Szeretet személyi magvalósítása alapján, az által és azon keresztül mûködik a bennünk elsõ sorban a Teremtés Törvénye, vagyis a Mágia erejének a Tõrvénye! Szeretet és a megfelelõ õszinteség nélkül tehát, semmi pozitív dolgot nem hozhatunk maradandóan létre. Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a tiszta (személyi ambíció és mindenféle önámítástól, vagy mélytudati zavartól- mentes) Szeretet - állapotot elérni és ebben a megnyugodott szeretet-állapotban gondolkozni, szeretve-gondolkozva élni, és így a belsõ, intim-Szeretetet magunkból, ha diszkréten is, de közvetlenül is azt kiáramoltatni, mindössze fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és általában az életünkben. Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy amennyiben hozzá fogunk az egyetemes törvényekrõl szóló ismereteinknek az alkalmazásához (A Fény mûveléséhez), soha nem szabad szem elõl tévesztenünk azt a tényt, hogy egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél - értelmezésénél, mind a tíz törvény befolyása jelen van és ezeket mind meg kell keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illetõ esemény (jelenség, folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében.      Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy bizonyos esemény, kapcsolat, vagy együttmûködési ajánlat (beteljesülés), segítség, elválás, kudarc, betegség, baleset, stb., azért következett be az életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vagy mert vágyakoztunk utána és másokkal is sokat beszéltünk róla. Hanem jó megvizsgálni például a személyi horoszkópunk segítségével, és a tárgyak szimbolikus jelentésének a vizsgálatával, azt is, hogy miért is találkoztunk az önkéntelenül (A karmikus meghatározódásunk alapján) vágyott, vagy elkerülni kívánt eseménnyel, vagy személlyel, éppen úgy és azon körülmények között, ahogyan és amely sajátos körülmények között találkoztunk? Vagy azt, hogy az illetõ pozitív, bevonzani akart, vagy negatívnak képzelt és ezért elhárítani kívánt, jelenségre, eseményre, mi volt az elsõ reakciónk? Vagy azt, hogy a rezonancia tõrvénye alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken) keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy félve – félt, esetleg tudatosan beidézett esemény, sorshelyzet által a régi vágyainkra, félelmeinkre a gyakorlati válasz? Hogy miért az adott körülmények között és az adott idõben (Ciklus és Ritmus törvénye) jött létre, milyen új karmikus hatás-mechanizmusok játszotta közre és milyen hatások semlegesítõdtek ki, és milyen következmények esedékesek ezután (Karma törvénye)? Hogy milyen energiák egyenlítõdtek ki és milyen új energiák születtek meg (Kiegyenlítõdés törvénye)? És, hogy milyen befolyása van máris, vagy csak lehetséges ez a befolyása az adott eseménynek a mi jövõnkre, párkapcsolati életünkre? Esetleg, hogy milyen az illetõ eseménynek a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege? És, hogy ebben a fényben mit akar számunkra jelenteni ez a találkozás? És mindez még nem elég, mert azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az õt kiegészítõ és kiegyenlítõ, de számunkra, vagy legalábbis a racionális felismerési képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte? És, hogy nem-e kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges, számunkra, kellemetlen, kényelmetlen, sõt: esetleg anyagilag káros következményének a feldolgozásához, a tõlünk plusz energiákat és figyelmet igénylõ bekövetkezésére?      Sõt: a legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, azok hatásainak, hatásmechanizmusának a nyomon követésénél és alkalmazásánál éppen a Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítõdési (harmonizálódási) képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg fájdalommal is járó, vagy egyenesen káros, és a kiigazításhoz különösebb erõfeszítést és figyelmet igénylõ eseményeket, hajlamosak vagyunk mint ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, vizsgálat és értelmezés nélkül, azonnal elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükbõl. És a leg több esetben nem is vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban tartósan és nyomósan megjelent, vagy azt érintõ, de ellenségesnek látszó jelenség, esemény, körülmény, stb., a rejtett gondolatainkat, vagy érzéseinket (rejtett ambícióinkat, félelmeinket, ellenséges érzelmeinket) egy az egyben, vagy ha csak részlegesen is, de tükrözi. Illetve, hogy tökéletesen leképezi - megjeleníti az addig még felszínre nem került, belsõ (lelki és szellemi) karmikus sugallatainkat és ösztönös késztetéseinket: a rejtett félelmeinket, szorongásainkat, ambíciónkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy rosszul feloldott, önkéntelen gyûlöletünket.       Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni, hogy a Rezonancia törvénye alapján, kauzálisan (karmikusan) akkor is valamilyen közünk lehet egy eseményhez és az akkor is a mi karmikus meghatározódásainkat (belsõ, még fel nem tárult, bennünk igen mélyen rejtett világunkat) tükrözheti, ha az illetõ jelenség, látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen természetûnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéteként jelentkezik. És persze, a jelenség fordítva is igaz és ezért igen figyelmesen megvizsgálandó a jelzésének az igazi értelme. Mert igaz ugyan az, hogy a rezonancia törvénye alapján egy durva és kegyetlen támadás, vagy egy más személyben hirtelen szerelmessé vált élettársnak a hûtlensége és az életünkbõl való, hirtelen kilépése (családunk felbontása) tükröz ugyan valamit az elhagyott személy karmikus feladataiból is, de arra is kell gondolnunk azonnal, hogy amikor ilyen visszavonhatatlan elválás válik szükségessé, akkor a két embernek egymással szemben teljesen ellentétes (idõközben megváltozott) már rég óta az érték-tudata, vagy az érték-idea rendszere, de az egyik (az elhagyó) ezt mindaddig eltitkolta, huzamosan sértve ezzel a titkolózással magát a Szeretet törvényét is! És éppen ezért, az, aki a törvényt huzamos ideig sértve, olyan negatív szellemi állapotba hozta magát, hogy távoznia kell, soha nem azt a boldogság-megvalósítási lehetõséget fogja megtalálni az elhagyottnál „jobbnak” képzelt új párjában, amiben a sötét titkolózásai közben reménykedett, miközben annak, akit úgymond vétek nélkül hagytak el, tehát úgy, hogy õ semmivel, de legalább is igen kevéssel járult hozza a párja elhidegüléséhez, majdhogynem ölébe hull, a korábbinál sokkal tisztább és szebb, az elsõnél sokkal több elégtételt és kiegyenlítõdési (boldogulási) lehetõséget adni képes párkapcsolat, sõt: az igazi, spirituális tudatossággal minden szinten meg- és átélhetõ szerelem!     „– Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát!” - Hosszú távú következményébõl ítélhetitek meg azt, hogy a mélyben mi is történt valójában, hogy milyen a hétköznapi rációnk és a lineáris logikánk elõl elrejtett okok állnak bizonyos, okozatok és következmények kiindulási pontjánál. És így azt is, hogy igazából ki is ezeknek a következményeknek az elindítója, hogy ki volt például egy párkapcsolati – házastársi válásnak, vagy egy tragédiának az igazi, de korábban és sok ideig esetleg rejtett okozója. Így, mind a tíz egyetemes törvény összhatásának a figyelembe vételével és  vizsgálatával kell tehát lereagálnunk és értelmeznünk a sorsunk fontos eseményeit, a körülöttünk élõ személyekkel történt fontos eseményeket, illetve a világban és általában az emberiséggel történõ eseményeket. (Például egy - egy olyan média - hír értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségrõl vagy katasztrófáról tudósít bennünket.)     Rá kell szoktatnunk magunkat arra, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon a személyünkkel, vagy a családunk valamely tagjával egy - egy általunk jónak, vagy rossznak ítélt esemény, még akkor is, az elsõ természetes (érzelmi) reakciónk az azonnali öröm, vagy elfogadás, illetve az elutasítás és a harag, vagy a bánat, annak a tudomásul vételét követõ elsõ pozitív, vagy negatív irányú elragadtatott pillanatokat követõ alapállásunk, mindig az egyetemes törvények szerinti higgadt esemény- és sorselemzés kell legyen.  Arra, hogy az elsõ benyomásokat követõ magatartásunk a lehiggadás és az összpontosítás, vagyis az éberség tudatos fokozása, tehát mindig az egyetemes törvények szerint értelmezõ és oknyomozói belsõ magatartásunk kell elõtérbe állítása kell legyen és csak azt követõen jöhet a megfelelõ gyakorlati reagálás - A tõrvényes! - a történtekre. És ez akkor is így kell történjen, ha a reagálás, a legjobb belátásunk szerint a védekezõ, vagy az elhárító harci cselekvés, ha nem térhetünk ki a konfliktus vállalása, a nyílt, ellenségesnek látszó konfrontáció elõl. Ez utóbbi „lehetõségre” azért nem gyõzõm felhívni a figyelmet, mert gyakorló asztrológusként azt kell tapasztalnom, majdhogynem sorsértelmezésrõl sorsértelmezésre, hogy a boldogság- víziójukból és egészség-képzetrendszerükbõl az emberek teljességgel kizárják az igazság kiderítéséért, vagy érvényesítéséért való harcot  – vagyis a kiegyenlítõdés megvalósulási lehetõségéért való konfliktusvállalást és becsületes konfrontációt, valamiért azt képzelvén, hogy az törvénytelen  magatartás. És éppen, hogy ezzel a téves mentalitásukkal biztosítanak betörési lehetõséget az életükbe és a sorsukba a Lilith által keltett és irányított negatív sorserõknek, illetve, mivel azok betörtnek az életükbe, de nem tudván, hogy az ellenük való harc, illetve a Lilith hatásainak és ok-okozati rendszereinek a leleplezése, nem csak, hogy törvényes, de kötelezõ életfeladat is, a rejtett haragjuk és gyûlölködésük huzamos átélése miatt, így juttatják magukat olyan diszharmonikus lelki és szellemi állapotokba, amelyeknek a következménye jobb esetben enyhe betegség, vagy baleset, rosszabb és szélsõségesebb esetben, egész életükre kiható egészségi károsodás, vagy éppenséggel halál is lehet.     Másfelõl azt is kell tudnunk, hogy az egyetemes sorserõk és a karma, valamint az egyetemes törvények összhatása szövõdményesebb még annál is, mint amit a személyi horoszkópunkból kiolvasható személyes meghatározottságainknak a krízis-helyzeteinkkel való összevetésébõl ki tud olvasni egy tapasztalt karma-asztrológus, ezért nagy türelem és még nagyobb fegyelem szükséges ahhoz, hogy egy - egy olyan nehéz sorshelyzetbõl kijussunk, amit tudatlanságunkban, vagy figyelmetlenségünkben, esetleg hanyagságunkban (éberség-vesztésünkben) létrehoztunk. Ezeknek az erõ-hatásoknak és törvény-hatalmaknak a figyelésével, illetve a megfelelõ mentális érzelmi és fizikai magatartással kell azt a kényes egyensúlyt fenntartanunk, amelyet egyesek harmonikus viselkedésnek neveznek. És csak így, csakis így: éberen viselkedve az általunk belátott létezés összes vetületében (dimenziójában), ez által a folyamatosan gyakorolt bölcs mentalitás által tehát, nem csak hogy sokkal könnyebben igazodunk majd el az életünk és a sorsunk, azelõtt véletlenszerûnek képzelt eseményei és látszólagos ellentmondásai között, hanem olyan spirituális tisztánlátói képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a Világosság gyakorlásának és a Szeretet átélésének a tiszta eredeti állapotához és ez által a szellemi szabadságunkhoz, illetve ahhoz az állandósuló testi és lelki egészségi állapothoz és derûs tudatállapothoz (boldogsági, illetve megváltott állapothoz), amelyet Jézus mikor a Királyságnak, mikor a Boldogságnak, mikor a Mennyek Országának nevezett. És amit a Kínai õsmetafizika Tao-nak. A Japán õshit Sinto-nak, a Buddhizmus Nirvánának nevez.