Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Egészség és betegségi okok kérdése az asztrológiában
  Kozma Szilárd:         Az egészség elérése a betegségek valós okénak felfödésével - az asztrológiában.          Még az un. veleszületett betegségek sem a természet alapkódjainak (a géneknek, DNS-kódoknak, stb.) a véletlenszerûen hibás - tehát vakon szeszélyes - szervezõdésének a következtében jönnek létre. Hanem az ember és az emberiség spirituális zavarodottsága következtében. Konkrétan: Az anyai ági nõi õseinknek a szélsõséges törekvései és ambíciói, jogosnak képzelt személyi sértettsége, félelme, vagy haragos, gyûlölködõ és szorongó lelki és szellemi állapotainak a következményeként „hibásodnak meg” ezek az un. biológiai kódok is. Az élet és a sors-törvényeivel harmóniában élõ, azokkal nem szembeszegülõ embernek és annak az utódainak tehát, nem lehet „természetes” állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés. A betegség, nem a nyílt, vagy rejtett, szélsõséges ambíciók nélkül, huzamos szorongások és mély önámítások nélkül élõ, és a személyi és az általános emberi életfeladatait is beteljesítõ embernek a „természetes sajátossága”!     A betegség és a huzamos szenvedés nem a világegyetemmel harmóniában élni képes embernek az Istennel való hasonlósági állapota, amelyre a Bibliának azon mondata utal, hogy "Az Isten megteremtette az Embert az õ képére és hasonlatosságára." Ennek a bibliai metaforának, minden belemagyarázás nélkül, csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális magyarázatát, ha elfogadjuk az asztrológiának azon axiómáit, miszerint az ember különbözõ testrészei (Fej, nyak, vállak, mellkas, stb.) az egyetemes létezésnek - egészen pontosan: a teremtésnek és a megváltásnak - a 12 konstelláció által jelképezett különbözõ lételveivel (õsprincípiumaival) és morfogenetikus erõtereivel állnak analogikus összefüggésben. Például: a Kos által jelképezett õselv, mint a Teremtés elsõdleges értelmének és szükségének (Robbanás szerûen megvilágosult szellemiségének) a közvetlen berobbanása és a spontán, feltételek nélküli megjelenése a világban, természetes, hogy az ember fejéhez kapcsolódik egyértelmûen! És ezt magyarázza az asztrológiának az, az axiómája is, amely szerint az ember a biológiai szervezetének különbözõ szervei szítén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtõi - teremtési õserõvel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélõképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség õselvével áll analogikus kapcsolatban.)      Ezért az ember betegségi állapotát nem szabad egy, az individuális szubjektumtól, vagyis azok anyai ági nõi õseitõl, tehát annak és azoknak a szellemi-lelki tevékenységétõl függetlenül létezõ, csupán a külsõ környezeti hatások következtében véletlenszerûen beálló, állapotnak tekinteni, amirõl sem a felnõtt szubjektum, sem az anyai nõi õsei személyesen nem tehetnek és amely állapot bekövetkezésében a felnõtt személy teljesen ártatlan lenne. Mintha a betegséget kimondottan a minket ártatlanul lerohanó vírusok, vagy baktériumok áldatlan hatásának köszönhetnénk, hogy az egy, a természeti életünkkel járó, természetesen objektív és ezért véletlenszerû körülmények között beálló, létezési állapot lenne, vagy mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi – természeti létezésnek mint például a szexuális ösztönök.      Ezért meddõ szélmalom harc a betegséghez ellenségesen viszonyulni és megelégedni a baktérium, vagy vírus-irtó harccal, a károsult szervek, vagy végtagok kioperálásával – újabban kicserélésével – a genetikai kódok módosításával, ahogyan ma még a szemellenzõs és az anyagon túl a szellemi világba átlátni képtelen akadémista orvostudomány végzi a gyógyítást. Persze, majdhogynem fölöslegesen teszi ezt, mivel a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi okait, az un. hajszálgyökereket meg sem érinti, és ezért, a betegséget, mint a spirituális zavarnak a megnyilvánulását, mindössze átutalja (átköltõzteti) egyik szerbõl a másikba, illetve az anyákból azok gyermekeibe. Ugyanis, hiába gyógyítja meg az ember fizikai szervezetének egy részét, ha a betegség igazi, szellemi spirituális oka, vagyis mentalitása és a valóság-látása (a sors-víziója) érintetlen és módosítatlan marad. Az okos orvostudomány és a gyógyszerészet mindössze a korokozók teljes ki irtására majd a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszûntetésére koncentrál, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt. Teljesen ignorálja azt az egyszerû tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés-rendszere, ami arra szolgál, hogy a kényszerítõ erejével, korlátozza, de egyben figyelmeztesse is az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erõltet, valamivel, vagy valakivel erõszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit erõsen hibásan értelmez és hibásan él át tudatilag és értelmileg, huzamosan és intenzíven, mind fizikailag, mind lelkileg. És, hogy e negatív szellemi – lelki mentalitása és érzelmileg huzamosan ellenszegülõ –ellenségeskedõ érzelmi átélései következtében, diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erõkkel és feszültségekkel telített spirituális erõteret hozott létre önmagában és önmaga körül. És ezáltal, ezen a romboló mentalitásán keresztül, romboló hatású lelki-tudati állapotba és végsõ soron (ön)romboló lelki, majd fizikai állapotba került.        Annak a bizonyítására, hogy ez tényleg így van, nem szükséges semmiféle indoklás, bizonyítás, tudományos magyarázat. Próbáljunk csak meg a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen mûködik a fájdalom tökéletes jelzõrendszere, mutatván, hogy nem egészséges a falon való „minden áron” való keresztül hatolási ambíciónkba intenzíven bele élni magunkat. És hiába legyintene erre valaki azzal, hogy ez egy gyermekes példa, hiszen a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha esetleg nem is volt alkalma azt átélni mindenkinek, mivel a betegségek úgy és éppen azért alakulnak ki, mert éppen az áthatolhatatlan fal szerû sors-ellenállásokat, illetve gerenda-szerû sors-támadásokat veszi a sors logikáját és az egyetemes törvények mûködési mechanikáját nem értõ lelkünk, az öntudatunk és önérzetünk elleni „igazságtalan és jogtalan” merényletnek. De ez a tanulmány nem az egyetemes törvények és a sors mûködési mechanikájának az ismertetésével foglalkozik, és addig is, amíg az ide vonatkozó tanulmányok és fejezetek elolvasása után, a kedves olvasó megértheti a fájdalom „értékére” vonatkozó állításom létjogosultságát, bocsánat: abszolút igazságát, kénytelen lesz becsületszóra elhinni nekem, hogy a fájdalom mechanizmusa is, a hatás és a visszahatás egyetemes tõrvényének az alapelve szerint mûködik, mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken. Minden esetre, tudnunk kell, hogy orvostudomány, az által, hogy az ember hibás szellemi mentalitásnak az érzékelési lehetõségét  biztosító fájdalom jelzéseket - Amely kellemetlen fájdalom-jelzések észlelése tehát a zavar-észlelõi funkciónk betöltésének és a mentális és ideális zavar-kiigazítási képességeink gyakorlásának az elõfeltétele - megszüntetendõnek és kiküszöbölendõnek ítélte, teljesen tévútra helyezte saját magát és hosszú távú következmények szintjén több szenvedést és több betegséget okoz, mint amennyit megszüntet. Mivel a fájdalom és a szenvedés a hibás mentalitást és a téves kötõdés-kapcsolást és az önmegváltás megvalósítását veszélyeztetõ (rombolást okozó) hibás gondolat-képzetek, gondolatok, negatív érzések és cselekedetek felõl tájékoztatják az embert – a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagyis a fájdalmat különbözõ eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védõ öltözetek), hosszú távú következmények szintjén, az orvostudomány még nagyobb szenvedést okoz, mint amekkorát eredetileg, a fájdalom megszüntetésére való törekedésével, ostoba módon megszüntet, hiszen az így meggyógyított, a negatív spirituális mentalitásuk felõl félrevezetett (szellemileg becsapott és elbutított) ember-tömegek még több zavart okoznak majd a létben, mint az elõtt, hogy azok testi tüneteit „kikezelte” volna.       A szenvedés-csomagot jelentõ betegség-tünetek akkor jelentkeznek ugyanis, ha több apróbb fájdalom-jelzést (Például a szorongás, a lelkiismeretfurdalás és a düh is lelki fájdalomjelzések) nem voltunk hajlandóak észlelni huzamos ideig, illetve elfojtván – semlegesítvén ezeket, elmulasztottuk ezen jelzésekbõl okulva, a szükséges következtetéseket levonni és a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit rég óta nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetõvé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentõ és elszívó fájdalom - szenvedés – betegség rendszer, akkor az ambíciós ("forrófejû") és a sors akadályai ellen méltatlankodó haragvó, haragvó-gyûlölködõ emberi individuumok képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is.      Persze, itt azonnal felmerül az a kérdés is, amelynek a válaszaira már fentebb utaltam is, hogy amennyiben a fájdalom és a betegség, nem áll csak úgy magától és a semmibõl elé, vagyis, ha az ember huzamosan átélt zavarodottsága, vagy negatív – ellenséges mentalitása az oka a fájdalmának, szenvedésének és betegségeinek, akkor egyes "ártatlan" újszülöttek, meg egyes ugyancsak ártatlan csecsemõk és a szintén "ártatlan" kiskorú gyermekek miért szenvednek különbözõ betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellõs közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsõsorban az egyházatyák által felületesen kezelt, õsbûnrõl szóló dogmáját. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerõsít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az õsbûnösség igazságtalan tévképzete, mert minden csecsemõ teste által (is) inkarnálodott spirituális struktúra, az ideatikus rétegeiben tartalmazza mind az abszolút- õsmagot, mind egy olyan részt az Õslilith által létrehozott õskáoszból, amely meg adja számára egyedi jellegzetességeit. Vagyis: az abszolút-mag alatt, minden egyes újszülött spirituális struktúrája, magában hordozza azt az egyedi karmikus csomagot is, aminek a felismerése és feloldása, az õ élete értelmét, célját és rendeltetését képezi. Úgy is mondhatjuk, hogy minden újszülött, nem csak az édesanyjától és az anyai nagymamájától örökölt személyi karmáját, illetve az annak megfelelõ spirituális fejlõdési (megváltási) programját tartalmazza a személyében, hanem azok biológiai következményeit is, és amennyiben ép ésszel – sérületlen és egészségesen mûködõ aggyal - jött  a világra, ugyancsak magában tartalmazza a felnõttkori megváltódási lehetõségeit is.     A fentiek szellemében tehát (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) a karmához és az inkarnációs üdv-programhoz, annak egyedi nehézségi arányai szerint, mint öröklött rombolási, vagy spirituális kábulási, káprázatban élési tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletbõl világosan kiolvashatók a karmikus pontok, valamint a diszharmonikus fényszögek, valamint a Retrográd bolygók és a Sárkányfarok helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erõkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a kapcsolatba kerülést, majd a harmóniába-kerülést felnõtt korában.     Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek. A csecsemõk, de a kiskorú gyermekek is, elsõsorban a testükön keresztül, az által szoknak hozza és tanulják meg a fizikai dimenzióban való létezés, illetve a gravitáció miatti földhöz kötöttség furcsa formáit és lehetõségeit és akaratuk ellenére, már a születés-napjukon bele kezdenek a fizikai test adta lehetõségek  megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem. És ezt annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, a felnõttek minden tõlük telhetõt megtesznek, annak érdekében, hogy megfosszák a csecsemõnket eme természetes tapasztalási lehetõségektõl!     Ez, a kíméletnek nevezett tapasztalástól való megvonás, veszélyes is lehet, mert azokat a tapasztalási lehetõségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlõdése érdekében és amely –közvetlen  tapasztalási lehetõségektõl mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnõtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelû fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban, az aurájában, vagyis a tudattalanjában létezõ karmikus determináció és spirituális fejlõdési – kiegyenlítõdési képességeknek a megszerzési programjai alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, elõbb - utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnõtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetõséget) kell majd jelentsen a valamikori csecsemõ számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elõ is idézhessék.     A csecsemõ és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnõtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemõkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és alakíthatóbb mint felnõttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnõttek...)     Másrészt tudnunk kell azt is – és sajnos, ez a válasz arra, hogy az ártatlan csecsemõk és gyermekek miért szenvednek -, hogy a csecsemõ és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten, és így a fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival, vagyis annak a harmonikus, vagy diszharmonikus és ezért feszült és negatív energiák által telt állapotaival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnõtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a spirituálisan felébredni nem akaró felnõtt embernek - Aki nem akar tudomást szerezni az õt kényelmetlenül érintõ problémákról. -, tudata elsüllyeszt,  ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni.         Tudom, hogy így elsõ olvasásra mindez meredeken hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- elõadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy az elsõ ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy a nem öröklött betegségeirõl csakis õ tehet, az mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeivel hozakodik elõ. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni a szülõk fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás tudományoskodásainak, valamint az anyák tudattalan képzelet- gondolat és érzésvilága szintjén lejátszódó, ellenõrizetlen és felelõtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy a felnõtt korba több éve beérkezett személy, nem egyedül felelõs a saját betegségeiért!      De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis lingvisztikai- metafizikai kitérõvel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz õseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen (absztrakt) nyelvészkedõ elméleteket:          Minden nemzet nyelvében fennmaradtak õs, metafizikai igazságokat kifejezõ, az emberi személy és a világegyetem közötti egység - és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemi-lelki és fizikai összetevõivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudat vagyis az egységtudat, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.      A beteg ember elveszíti ambíciókkal terhelt életgyakorlata következtében azon képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes létállapotként érzékelni környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.) és a Világegyetemet. Amikor személyiségében, vagyis tudatában külön válik az õ személye ez egységes egyetemes létezéstõl és amikor csak egymástól különálló elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét és így, szétválasztva kezdi vizsgálni, részleteiben kutatni és egyes részek - részletek fontosságát a többi részlet rovására kiemelni, elõbb-útóbb EGÉSZ- ségtelenné válik. ("Ne készíts magadnak faragott képeket.")     Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja azt érzékelni és ítélkezni kezd mások fölött. A másokat elitélõ emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkezõ betegségek, és a Merkúr által uralt Szûz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök elsõ helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívül állóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, hatalmat gyakorló egyrészt,  és akik felett ítélkezik másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt õ, a jó-ember teszi.   Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyû, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének elõbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát õ ténylegesen visszafelé fejlõdve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet.   Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY A BETEG EMBER AZ, AKI AZ ISTENI (EGYETEMES) EGYSÉGES-EGÉSZBEN történõ gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Õ csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelõ világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZ- ségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egyetlen vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez nem ilyen egyszerû, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történõ gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétõl.     A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredõ azonosság-ellentét logikára, vagyis az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény  fogantatású materialista civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, az európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág koncepciójára épülõ - objektívnek és ésszerûnek nevezett-  gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvû keresztény-nyugati civilizáció mint életforma elfogadott, az állami-szociális intézményektõl való függõsége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az õ személyiségétõl, vagyis gondolkozásától, érzelmeitõl, cselekvéseitõl, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létezõ jelenség, amelynek csakis külsõ, materiális és ugyancsak külsõ (ellenséges) tényezõk által kiváltott pszichológiai okai lehetnek.     A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert  már hét éves korában hozzászoktatják a versenyszellem mellett a részekben való lineáris gondolkozásra, végsõ soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerûen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével.     Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltõ, újabbnál újabb betegségeink(Például az AIDSZ). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára könnyen visszavezethetõ tûnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely tünet állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a gyógyszerekkel és különbözõ kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel, következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztetõ jellegû) hatásait.    És itt fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különbözõ "auratisztítási" és "csakra tisztítási" kezelések, kuruzslási praktikák és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelõtlenül gyogyászkodó misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevõk, ügyeskedõ természetgyógyászok és úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális törvényszerûségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történõ tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására, a különbözõ, kívülrõl ható aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létezõ dimenziók szintjén (étertest, asztráltest, metáltest, stb.), a személy kozmikus információrendszerét zavarja össze helyrehozhatatlanul.     Jó, hogy legalább a kauzális testet érintetlenül kell hagyniuk, ugyanis azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a személy fejlõdésébe, megakadályozza az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A Mágia) Tõrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják tovább mint azelõtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás kitörésekig elmenõ eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "mûködõ" kuruzslási technikáknak.   Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minõsített "beteg", akirõl az orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem õ saját maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitõl szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki tevékenységeitõl aligha) egy újabb orvos helyett, csodadoktorokhoz fordul, annak csodálatos varázserejére bízva egészségét, még távolabb kerül az igazi gyógyulástól mint ahol azelõtt állt. Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülõ, tetteiért, szavaiért és gondolataiért személyes felelõsséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem akar igazából meggyógyulni.     Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó, SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és õszinte tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember  betegségokozó jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelõtlenül játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevõkhöz", vagy racionálisan nyerészkedõ -sok esetben már orvosi diplomával is rendelkezõ- "természetgyógyászokhoz", annak még nagyon sok lelki és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra. Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól és csakra tisztításoktól, a gyógyteáktól vagy a "misztikus" terápiás kezelésektõl várja a betegségeitõl való megszabadulást, az õszítne hiba-belátási készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül egyelõre, mint az a meggyõzõdéses materialista, aki csökönyösen a külsõ körülményekben és a külsõ események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak egyébként sokkal hamarabb megértik a metafizikai igazságokat, -amelyek végsõ soron nagyon egyszerûek- mint  a rosszul beavatott guruk, a természetgyógyászok és a misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.)     Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehetõ legpontosabban diagnosztizáltatjuk szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az elõírt pihenési idõszak alatt, az elõírt gyógyszerek 7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok a negatív viselkedési és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált gyengeségének köszönhetõen kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a valóságnak azzal a részével is, amelyet aktív (tevékeny) állapotában nem akar elfogadni.    Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktõl függetlenül létezõ külsõ (esetleg külsõ isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális személyiségfejlõdésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene. Amitõl meg tanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus világegyetem) mely részével és mely õsprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létezõ, általunk (is) megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetõségének a kárára (elfojtására). Különben betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértõ" beavatkozásainak ellenére.    A mai ember, tudományosan babonás vagy vallásosan naiv és misztikus neveltetésének  következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az õ belsõ erõfeszítései nélkül és az õ öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetõek, hanem azért is mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekbõl vezetik le és onnan magyarázzák.  Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivõnek, vagy felvilágosult ,racionális, "józan" embernek tudja magát, két féle, "nagyon értelmes", ésszerû és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek mélyebb, mondjuk ontológiai okaira: 1) -Így akarta az Isten és: 2) -Ilyen az Élet. Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségünk látszat-okaira, a racionális elméleti fikcióktól és a költõien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel teletûzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelõ biológiai - „funkcionális" magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra mûködõ, általánosan érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és "szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyû) szellemi-lelki tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi.       Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati technika, minél elbûvölõbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat. A misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a "beavatott" gyógyító mestereket, bioenergetikusokat?      De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az õ képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is tökéletesen visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerû és ugyanakkor egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe épp úgy, mint ahogy az egészbõl is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a tudósok, hanem a természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus kapcsolatban álló gyógyfüvekbõl készült teákat ajánlanak különbözõ betegségek gyógyítására. Ugyanis ezek a gyógyfüvek mind kapcsolatban állnak egy- egy kozmikus lételvvel, õs- princípiummal (kezdettel) és õserõvel, és ugyanakkor ezek a kozmikus létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk segítségével, megnyilvánulnak különbözõ testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül, testrészeink és szervezetünk mûködésében, azok egészséges, vagy beteg megnyilvánulásában. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy összefüggés van egyes szerveink, testrészeink és a különbözõ kozmikus lételveket megtestesít bolygók és csillagképek természete között.      Ugyanis nem a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy megbetegedése között létezik a közvetlen kapcsolat, hanem a bolygó által megtestesített lételv (õserõ), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvnek alárendelt testrészünk, vagy biológiai szervünk között.        Ezért állíthatja az asztrológia, többek között, azt is, hogy ezek a csillagképek, ezek a bolygók befolyásolják, nem csak szellemi és lelki tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai mûködését is. Hiszen a betegség nem fizikai szerveinkben kezdõdik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetõen és észlelhetõen.  A betegség Egész- ségtelen, tehát egy, a belsõ, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis ambícióktól fûtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus) mûködése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony (egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illetõ bolygó, vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal, természeti tendenciákkal és viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános gondolkozásunkban képet alkotni errõl) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal.    Érzékelhetõ és észrevehetõ- összefüggés van a Hold és a nõi szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési aktusban való részvételi képessége), mûködése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, önérvényesítési késztetéseink, ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között. Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek természete és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn a Skorpióban született emberek életét kísérõ mentális-pszichikai problémák és az õk életét végigkísérõ párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió által megtestesített mély-megismerési, feltárási – felfedezési, kikutatási, leleplezési, felszínre hozási, megtisztulási, tehát kauzális megismerési és kiegyenlítõdési lételvekkel szembeni lázadások és ellenségeskedések, sõt: gyûlölködések következtében károsodnak meg idõnap elõtt, a veséinktõl elkezdve, a szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és húgyvezetékeink, végbelünk (elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítõdési képtelenség), húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési képtelenség, haragból, gyûlöletbõl, féltékenységbõl és szorongásból eredõ önmérgezés), nõknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a prosztata-mirigy és a herék, el egészen a rákosodás megjelenéséig.     Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási-megtartási) vágyaink következtében féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat létrehozó egoista érzelmek, amennyiben nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végzõdõ szerelmi kapcsolat következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például nagyobb felfázások következtében.     A felfázások és más külsõ okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki) betegségek (fizikai) tüneteinek és az ember öntudatlanul megkeresi azt a körülményt, amely hozzásegíti õt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történõ megjelenésének aktív kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni. Ezért van az, hogy "a lelki betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", pontosan úgy, ahogy a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével elmulasztani. Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a Vénusszal összefüggésben levõ szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis féltékenységbõl eredõ, belsõ egyensúly-megbomlási betegségek. Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk, félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban egy sértettséget, melyet szerelmi, vagy szexuális-partneri kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek, amikor élet(házas)társunk, általa be nem vallott ellenállást tanúsít ugyancsak általunk be nem vallott uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben.    Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás, azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás, átalakítás, információ-áramoltatás,  bázis-törekvés, stb.) és az azokat megtestesít, azokat a földi életformákkal egybekötõ szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) mûködése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel magával egyidõs (belsõ) megfigyelések alapján jegyeztettek fel és az asztrológia ezekbõl az õsi, minden idõben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekbõl következtet az egészségi problémák szellemi-lelki okaira.      Ugyanakkor a betegségeink természetébõl is visszakövetkeztethetünk jellembeli hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást, információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni, magunkhoz kötni, vagy környezetünkbõl kiiktatni szeretnénk különbözõ  embertársainkat, vagy más élõlényeket, jelenségeket. Betegségeinkbõl vissza lehet következtetni az egyetemes létezéshez és a többi élõlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos kibõvítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívembõl ajánlom Kurt Tepperwein MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimû könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A Lélek nyelve: a betegség címû, monumentális mûvét, amely a budapesti Magyar Könyvklub könyvkiadónál jelent meg l996-ban.)        Például az "epés" betegségben szenvedõ emberrõl tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan, fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában, lényegében visszanyeli állandó dühét és fojtott agresszivitását, igazából nem meri önmagát kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke mélyén szeretne. A prosztatával kapcsolatos megbetegedések, a nõi hûvel és a petefészek-problémák, a méhfertõzések, a nemi testrészek fertõzései általában, a visszafojtott, ki nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg a túlzásba vitt, de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és szexuális vágyéletünk  következményei, a nemiségünkkel járó természetes  érzelmek és megnyilvánulások elfojtásának következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, nemi sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre (impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerõnkkel való visszaélésekre vezethetõk vissza. Az a tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket nem csak élettani szempontból, hanem a bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény, Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítõdési  szükségszerûségeként is és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétõl idegen szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e legfontosabb részének õszítne megélési lehetõségét, amely szempontokhoz eredetileg és lényegileg, azoknak semmi köze nincs.    A napjegyek szerint megvizsgált személyi betegségeinknek a szellemi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, a fõd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védõ ózonréteg lyukai egyre terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövõ szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új betegségek jelennek meg? - Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelõsségeinket.    Mert felelõtlenek és ezért infantilisak vagyunk: Orvosok, politikusok, papok és misztikus tanítómesterek által gyámolított gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben. Holott a személyes Karmánk már legkésõbb 21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelmûen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít meg és mégis az orvostól kérdezzük meg, hogy mi bajunk van és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik század embere az aki anyagi szemléletû kultúrája és rejtetten szemetelõ technikai civilizációja és az azt mûködtetõ intézményei segítségével, személyes felelõsségével együtt önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett.  Õ az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvezõ, vagy a következményekkel nem számoló cselekvõ (tehát Karmát gyûjtõ) ember akar lenni a földi közösség életében, vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított élvezõje és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó vállalni semmiféle felelõsséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedõ embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz, döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az õ egészségi ügyeiben.   Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén, hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító természetgyógyászok Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelõsek és nem dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a kauzális (mennyei) szinteken létezõ szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erõk és õselvek sem. Egyedül a Názáreti Jézusnak adatott meg az a jog és hatalom, hogy egyetemesen felelõsségteljes ítélete alapján beavatkozhasson kauzális szinteken is bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott feltámasztás, fizikai látás visszaadása). Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli erõk helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa elõidézett és létrehozott egyensúlybomlást és kivédeni azt az ökologikus katasztrófát, amelyet a személyes felelõsségtudata és lelkiismerete elõl misztikus, vallásos és materialista-tudományos káprázatokba menekülõ ember elõidézett boldogságvadászata és kényelemkeresése, valamint felelõsség-elhárítási társasjátékai segítségével. És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-mûködtetõ szervezetekkel...) megnyerni akaró ember szembe fordult a lelkiismeretében és a felelõsségtudatában lakozó Istennel, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy évezredek óta csalja saját magát okoskodva-ügyeskedve, nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, szörnyûködve, erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva, mûvészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva, szélhámoskodva, gyûlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és nem akarja észrevenni, hogy a szentséges színpadi kulisszák, a mozivásznak, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott növekszik a végpusztulás kísértete immár letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul és végérvényesen.     Ennek a bizonyos értelemben "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása, hiszen ha betegségeink igazi okait akarjuk megkeresni, egészen a bibliai "õsbûnig", vagyis az emberi szellemnek (az ember õsideájának: Ádám Kadmonnak) a fizikai világgal való egyértelmû összekapcsolódásának okáig kellene elmennünk. Sõt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel õsrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtõerejéig, amelynek köszönhetõen az anyag állandóan keletkezik és nem csak mechanikus-robbanás szerûen. Ezen metafizikai igazságok kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük fontosnak, hiszen mind az elõszóban, mind az Egyetemes Tõrvények tárgyalásánál és a Kereszténység asztrológiai értelmezésénél is esik majd szó róla bõven.     A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével, nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelõsek minden figyelmeztetõ jellegû sérülés és minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minõsülõ betegséggé és helyrehozhatatlan szervi elváltozássá történõ elfajulásáért. Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal szembenézni a jelentéktelennek tûnõ sérüléseink és betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a személyiségünkre (destruktív jellegû negatív képzelgések, negatív viselkedésmód) és életvitelünkre (öncélú és együgyû tevékenységek) vonatkozó jelentéstartalmakat, amelyekkel nem akarunk szembenézni, mielõtt megjárnánk az orvosi rendelõk és a gyógyszertárak egyáltalán nem a lelki megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezetõ kálváriáját.     Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sõt még ezen túl is: talán az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális fejlõdésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki magát képessé teszi az õszinte belátásra -tehát a tisztánlátásra- a pontos és részletes orvosi diagnózis a lehetõ legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi fejlõdése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló életpálya-és gondolkozásbeli módosításokhoz.     Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz fordulunk, de a betegség-tüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettõl ideges lesz, vagy legalábbis a türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi horoszkópunk) segítségével azokat a negatív viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket, ellenszegüléseinket, erõszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat)  amelyek szervezetünket a "betegséggyártásra" rákényszeríttették. E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést, ami a különbözõ napjegyekre jellemzõ betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi okainak megismerésébõl egyértelmûen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való) sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek. És ezt nem megfontolatlan gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerû szószaporítás kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemzõ többnyire bagatell bõrfertõzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az Oroszlánra jellemzõ erõszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében elõállott szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövõ epegyulladásaikkal, epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyesek.     Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére- a táplálkozási szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minõségét kell felülvizsgálnunk elsõsorban. Ugyanis a legtöbb "bûnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelõtlen, öncélú étkezési szokásainkkal követjük el.     A napjegyek és a betegséghajlamok összefüggéseit tárgyaló iásom végén, annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja kapcsán írt MAGIA SUTRA címû esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bûn sajátos területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, fõként a félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bûnös testrõl beszél. Az ilyesmi teljesen hibás. A testnek bûnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bûn morális defektus. Elkövetésére csak a szellem képes." ... "Ugyanaz a megtörtség, ami a szellemvilágban a bûn, a lélek világában az örült. Az örült a lélek normális voltának megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik, kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bûn a szellemvilág megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud közösségben élni." ... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bûn, a lélek világában az örült, a testi világban a betegség." ... "De a három egy és e hármat egymástól elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetérõl tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egészség helyreállítása (reintegráció) is hármas, éspedig:   -esztétikai (testi)   -logikai (lelki)   -morális (szellemi) feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmi-értelmi (lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségérõl egy pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad, mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a szellemet minõsíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza."      Pont annyira hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai mozgásnak és a test ápolásának a fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy az öncél, technikai tudományos megoldások hajszolása, az intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni, hogy az öncélú értelmi képességek gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú, moráltalan (mûvész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni kultusz, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmény-hajszolásnál, ami elõbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más életterületeken való sikertelenségek mint például a családi élet és a szerelmi párkapcsolat) az eredmény és sikerorientált egyént. Az egészségünk visszaszerzésének egyik ára tehát, az öncélú élettevékenységeinknek és a saját lényünkre vonatkozó elõítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása. Ehhez a szellemi tisztánlátáshoz szükséges egyéni hibabelátási kézség kialakításához viszont a nem jóslásra, hanem az önismeretre, az emberismeretre és a világismeretre használt, kauzális asztrológiának az információrendszere igen nagy mértékben hozzájárulhat.   II.  Az önmérgezésrõl és a gyermekek betegségeirõl bõvebben          Nem a fájdalom megszüntetése a lényeg a betegség és a szenvedések kérdésében, hanem az, hogy tulajdonképpen miért, milyen vegyi - biológiai folyamatok következtében jön létre a belsõ testi (szervi) rombolódás? Az, hogy milyen lelki és szellemi zavarok és feszültségek, rejtett, vagy nyílt ambíciókból eredõ nyílt haragvások és rejtett gyûlölködések, illetve folyamatosan átélt csendes - jogosnak képzelt! – neheztelések hozzák létre azokat a biológiai (szervi) rombolódásokat (káros és kóros elváltozásokat), amelyeket a fájdalom és a testi szenvedés jelez? Az orvostudomány ezt a hormonális és más jellegû önmérgezési folyamatot immun rendszeri zavarból eredõ következményként kezeli és a zavart (a bajt!) a test szintjén próbálja különbözõ gyógyszeres erõsítésekkel, vagy erõszakos beavatkozásokkal megszüntetni. Holott testi - immunrendszeri zavarról mindössze annyiban lehet szó, amennyiben az immunrendszeri zavarok (az egész szervezeti szintjén mûködõ, belsõ egyensúlyi - kiegyenlítõdési zavarok) leképezik a szellemi - lelki zavarokat, vagyis a spirituális tévképzetekbõl eredõ helytelen mentalitásunkat. - De ne hatoljunk be illetéktelenül az orvostudomány részeredményekkel terhelt életterületére, mert ezáltal a biológiai folyamatok labirintusába tévedünk és úgy járunk mint a sólyom, amely nem tudott a kerítésrõl elrepülni miután társalgott az ólbeli baromfiakkal. A magyar nyelv tökéletesen tájékoztat és találóan mondja, hogy mi történik, amikor haragszunk és gyûlölködünk: mérgelõdünk!    Mérges vagyok, amikor haragszom valakire vagy valamire, és tényleg, e nyelv által biztosított metafizikai tudás birtokában már ki lehet kérdezni a jelenségrõl az orvosokat és a biológusokat és amennyiben tényleg eléggé tájékozottak a szakmájukban, visszaigazolhatják, hogy amikor haragszunk, dühöngünk, hisztériázunk, haragszunk, neheztelünk valakire vagy valamire folyamatosan, olyankor a szervezetünk, egészen pontosan a mirigyeink (bizonyos mirigyeink!) különbözõ hormonális mérgeket (mérgezõ genetikai információkat tartalmazó élet- és halálnedveket) állítanak elõ és küldik szét a szervezetünkbe. A hormonális nedveket tartalmazó linfarendszer széthordja ezeket a mérgeket az egész szervezetünkben. És nem is akármelyik mirigyünk kezdi termelni (nem véletlenszerûen!) a hullaméreghez hasonlatos hormonális mérgeket és nem akárhova szállítja a linfarendszer a huzamosan fenntartott és intenzíven átélt mérgelõdéseink következtében  a szervezetünk által termelt mérgeket, hanem azok a mirigyek, amelyek azokhoz a testrészeinkhez tartoznak, amelyek kapcsolatban állnak azzal a spirituális erõtérrel amely a haragunk tárgyát képezi.      Ha szerelmünkre, illetve élettársunkra haragszunk huzamosan és intenzíven, vagy ha ugyanúgy: féltékenyek vagyunk, a mellékvesék mérgezik a vese, illetve a deréktájék szerveit, ha szüleinkre,  gyermekeinkre és általában a családtagjainkra, a hasnyálmirigy mérgezi a gyomrot, a patkóbelet és általában a gyomortájékot, ha önérzeti, személyiségi gondjaink vannak, a csecsemõmirigy mérgezi a szívet és a szívtájékot, ha viszont szerelmi - élettársi viszonyunk zavartsága (pl. érzelmi kifejezési képtelenség, féltékenység, a pár elvesztésétõl való félelem, stb.) párosul az személyi tudat fejlõdési, illetve az önérvényesítési (hiusági, önérzékelési, önérzeti, becsvágyi és a partner fölötti uralkodási) problémákkal, akkor már a Skorpiói testrészünkhöz tartozó petefészek, illetve a prosztata mirigyei kezdik a medencetájéki szerveinkbe a romboló mérget és szélsõséges esetekben a halálos mérget is „kitermelni”. Ha sors-elfogadási, sors-feldolgozási problémáink miatt kénytelenek, de ugyanakkor képtelenek is vagyunk lenyelni a sors-nehézségeinket és finoman bár, de gyakran összeszorul a torkunk haragunkban, vagy akárcsak finom, a sorsunkkal szembeni méltatlankodásunkban is, a torokmirigyünk termeli a mérget és rombolja - zavarja meg vagy a saját, vagy a környékén levõ szervek mûködését, károsítja épségüket. A leggyakoribb viszont, hogy ezt az egészet egyszerre éljük át, a sok eltusolás - elfojtás után minden tõr ránk, vagy legalábbis ezek a nagy része és ilyenkor a homlokmirigy vagy/és az agyalapi mirigy kezdi termelni a hormonális mérgeket, aminek az elsõ jele a fej és ízületi fájdalmakkal járó meghûlés, illetve e huzamos és gyakori hûléses megbetegedések. Nem a hideg okozza tehát a gyulladással járó hûléses betegségeket, hanem azok csak jelzik, hogy gondolatban - és képzeletben - nagyon támadunk valakit, valakiket, illetve valamit (pl. a saját „szerencsétlen” sorsunkat).     Ezért van az, hogy tartózkodhatunk - lehetünk, ülhetünk - bármilyen hideg helyiségben, amennyiben nem félünk attól, hogy meg fogunk hûlni, nem is hûlünk meg, ha az elõzõ napokban sikerült folyamatosan és egyáltalán nem haragudni senkire és semmire sem. Máskor viszont, amikor sikertelenségeink és kudarcaink hatására „jól kivertük a biztosítékot”, elég egy fagylalt sietõs elfogyasztása, vagy az, ha a nyári szellõ kellemesen fújdogálja az izzadt arcunkat és máris „rajtunk ül a hûlés” a legnagyobb nyári kánikula közepén. Megjegyzem: általában nem akkor történik meg pl. a hûlés, amikor átéljük a hirtelen támadó - méltónak képzelt! - haragunkat, nem a hosszas dühöngés, vagy a huzamos neheztelés közben történik meg a hûlés, még akkor sem, ha esetleg tényleg nagyon hideg van ott, ahol a negatív szenvedélyes átélések közepette tartózkodunk, hanem amikor a hûlést látszólag kiváltó külsõ okkal: a hideggel (széllel) való találkozás két - három nappal késõbb, néhány nappal a haragos, illetve a dühöngõ, vagy hisztériázó átéléseink után jön létre. Akkor tehát, amikor az illetõ mirigynek volt ideje bõven kitermelni a megfelelõ mérgeket és a méreg nem csak, hogy jól beépült már a szervezetbe (a megfelelõ szervekbe), hanem finoman már rombolni - bontani is kezdte azok felszíni sejtrendszerét. Az tehát, hogy az illetõ szervek, vagy testrész - testrészek meghûlnek, nem oka a hideg körülményekkel való találkozásnak, hanem maga a hûlést követõ gyulladás következménye annak, hogy az illetõ szervek, testrészek már le voltak gyengülve (meg voltak támadva) elõzõleg az önmérgezés következtében.     És persze, a baktériumok és a vírusok támadása, mint betegség-kiváltó oknak az indoklása (magyarázata) ugyancsak a felületes természettudomány naiv gyermekmeséje, hiszen, ahhoz, hogy a természetben bárhol fellelhetõ és a természet egyensúlyát biztosító baktériumok rátelepedjenek és fogyasztani kezdjenek egy - egy külsõ testrészt, vagy belsõ szervet, annak a szervnek elõzõleg már gyengének (támadottnak) kell lennie, az önmérgezés következtében! A hamis genetikai kódokat hordozó és a támadott szervezetbe e hamis kódokat beépíteni képes vírusok viszont - a Jó Istennek egy másik a lét egyensúlyát fenntartani hivatott csodálatos találmányai! - ugyancsak azzal a feltétellel épülhetnek be a szervezet rendszerébe, ha az elõzõleg már hamis információt kapott belülrõl: a saját zavarosan mûködõ hormonrendszerétõl. Ez a magyarázat arra is egyébként, hogy súlyosan - halálosan - fertõzött betegek és elkülönítet betegcsoportok mellett szolgálatot teljesítõ orvosok, apácák és szerzetesek miért nem fertõzõdtek be, hiszen ápolás és gondozás közben sokszor úgymond testi érintkezésbe is kerültek a fertõzött (haldokló) betegekkel és halottakkal.       És ugyanezek a magyarázatok (romlási: belsõ mérgezési önrombolási folyamatok) érvényesek, a tudomány szeme elõl egyelõre valamiért rejtetten mûködõ fogak - fog gyökerek! - romlására, szuvasodására is.                www.kozmaszilard.ro