Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Egy magához, az ősi magjához visszatérő személy levele

A következő levelet egy pszichiátriai rehabilitációból az életbe vissza tért személytől kaptam:
  "Kedves Szilárd!   A szanatóriumban számtalanszor meghallgattam elemzését. Nehéz volt, először lehetetlennek tűnt, megérteni még a bevezető magyarázattal együtt is. Nem mondom, hogy egyből minden tiszta és világos lett, de az életem fő irányát, hála önnek, már ki tudom jelölni. Éreztem, és csak megerősítést nyertem abban, hogy a hülyeség határát meghaladóan voltam önfeláldozó. Azért is, mert mint ahogy jól rámutatott, könnyebb volt alávetnem magam a környezetem nyomásának, és magamat elnyomva mások kényelem-igényét szolgálni, mint kiállni magamért, és a saját életemet élve  kipróbálni magam az engem érdeklő területeken. Igen, gyáva is voltam. minimális önbizalmam is porrá zúztam, és egyáltalán nem voltam kitartó semmiben. Én voltam és vagyok, a nagy nekibuzdulás, és utána a nagy semmi. Először nagy lelkesedéssel beszélek rendkívül eredeti és fantasztikus ötleteimről, amit megvalósítani szeretnék, vagy fogok, de csak beszélek róla, és nem csinálok semmit.!!! Soha!!! Pedig szavahihető, és hozzáértő személyek, megerősítenek abban, hogy valóban értékes, amit kitaláltam, de én megtorpanok, és harmat lépek  hátra. Nem is igazán a kudarctól félek, inkább attól, bármilyen érdekes is nekem, mikor kiötlöm a történetet, eszembe jut az erkölcsi mondanivaló, de nincs kitartásom végigcsinálni. A kitalálással szinte érdeklődésemet veszítem Egyébként a siker lehetősége jobban nyomaszt, mint a kudarcé.Most biztosan csóválja a fejét, pedig ön jobban ráérzett az igazi valómra, mint bárki más. Valóban, külső, távoli, és ismeretlen személytől mertem csak magamról, a bennem lévő lehetőségekről információt kérni. A sok kudarc nem bátorított, hanem egyre bizonytalanabbá tett. Azt is megkérdőjeleztem, és kétségem volt afelől, van-e egyáltalán eszem, ,,agyam”. Érek-e egyáltalán valamit. Van-e képességem valamire, vagy vállaljak csak továbbra is házvezető női állást, hiszen eddig is ezt csináltam, csak a családomban. Újra kezdhetem-e az életem, lehetek-e még boldog? Hát,... Ebben a vonatkozásban kíméletlen őszintesége megriasztott, nem is kicsit. Nagy munka( meló, ha úgy tetszik) elérnem a belső békét, és nyitottsággal , őszintén kimondani amit valójában érzek és gondolok. NEMET KELL MONDANOM, IGAZA VAN!!! Nem szolgálhatok a saját káromra egy életen át. Azt írta, nagy túlélő vagyok. Bizony. Valami mindig tovább segített az elkeseredésben, a pánikban, a lelki kínokban. Összeszorított foggal, de felálltam. Nem akartam, hogy lássák amit érzek, és ez felőrölt. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére van bennem határozottság. Még-férjemmel is vitáztam eleget, mert annak idején, a munkámban minden szorongásom ellenére, határozott voltam.(Annak kellett lennem). Nehéz volt elfogadnom, hogy mindent saját szájíze szerint tesz. Mivel ennek ellenére élveztem a vele együtt járó előnyöket, meghátráltam. Mégis, az úgy nevezett barátaink mindig azt mondták, miért cseszegetem a Pistát. Neki első a család. Bezzeg a Pista!!! Milyen szerencsés vagyok. Miért nem megyek szó nélkül haza éjszaka, ha ő még maradni akar pár pohár borra, meg egy póker partira. Miért hozom őt kellemetlen helyzetbe, ha hajnali 2, 3 órakor leszólok a teraszról, hogy én is itt vagyok, várom, és szeretném, ha vele lehetnék.( például, ha összebújhatnánk, bár ilyenkor már beborozva...).
Szóval, igaza van, nem voltam neki fontos. Nekem viszont, minden hiányérzetem ellenére, Ő volt a minden! Nem voltam kapós. Higgye el, így van. Lehet, hogy tudat alatt ezt sugároztam a külvilág felé. Nem voltam nyitott, mert nekem ő volt a nagy ő. Azt hittem , én bolond, hogy az én szeretetem kettőnknek is elég. Micsoda hülyeség !!! Most is nehéz elfogadni, de ezzel a tudással, amit öntől kaptam, bár magyarázatot nyertek a megélt események, már barátkozom a gondolattal, hogy nem volt hozzám való, és én sem voltam neki való. legalább is nem egy életen át. Az újra kezdéssel kapcsolatban. Igen, kipróbálom magam az írásban. Nem csak a túltengő fantáziám, és állandóan szárnyaló képzeletem miatt, ami  mindig átsegített a hétköznapokon, hanem azért, mert úgy érzem, olyan gondolatokat szeretnék megosztani másokkal, amiket fontosnak tartok. Nem öncélú, magamutogató módon, hanem ösztönből. Csak úgy rohannak a gondolataim a papíron. Gyorsabban, mint azt leírni képes vagyok. A mesék is ilyenek. A kitalálásuk sem görcsös akarás eredménye. Persze, nyugton kellene maradnom, nem folyton felugrálni, és más , mondva csinált fontosnak tartott dolog miatt félbe hagyni. Ilyenkor jön az, hogy mosogatás közben valami új, más ötlik fel bennem, és óhatatlan kényszert érzek, hogy belekezdjek. Ezért sem fejezek be semmit. Meg igazából a lustaság.és a kétség, a gyávaság. Persze, tudom, kár beszélni róla,  amíg nem fejezek be legalább egy valamit, de nem tudom befogni a számat. Ötlet hegyeket sorolok fel, amire egy szerkesztő barátomnak felcsillant a szeme. Azt mondta, Ő szívesen szerkeszti az irományaimat, mert valóban eredetiek. Ő kiváló szerkesztő, de nem kitaláló ember. Nem alkotó a szó írói értelmében. Nem kitaláló ember. Amit én csinálok , arra nem képes mindenki.Még ez a megerősítés sem volt elég nekem, folyton önigazolást keresek másoktól arra, hogy értékes amit csinálok, és én is értékes ember vagyok. Hihetetlen szeretet éhség van bennem. Mindig is csak azt akartam érezni, hogy szeretve vagyok önmagamért, és fontos vagyok, számítok a társamnak.Hogy megerősít ebben, és érezhetem, hogy még ha a maga módján is, de fontos része vagyok az életének. Önámítás volt a javából.A lelkem mélyén akkor is tudtam. Most hogy vagy tízszer hallgattam végig igazán kimerítő és részletes, mindenre kiterjedő elemzését, ijesztő is volt, mennyire ismer engem, anélkül, hogy találkoztunk volna. Valóban csodálatos az asztrológia. Egyszeerre vonz, és taszít. Mintha félnék megtudni a bizonyosságot, de önnek hála, már nem menekülhetek előle, csak ELŐRE, ha egésznek akarom érezni az életemet.   Még egyszer nagyon köszönöm: Terike