Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Fájdalom és boldogság (megváltás)

A Lilith (inverzió) és a keresztény beavatás III-ik rész

 

 

 

III. Az asztrológia az éber személyi tudat kialakításának az eszköze.

 

    Abban, hogy a fájdalomnak, mint az embernek a legfontosabb hiba- és veszélyjelző eszközének a mesterséges megszüntetése következményének az egyre jobban szélesedő nyomorúság-körébe - És ezzel az egyetemes rendeltetésünk megtagadásának a tragikus sorsokat eredményező (Tragédiákat „rendező”.) következményébe: a bűnbeesés ördögi körébe. - jobban beleláthassunk, a beavatási célokat szolgáló (Tehát nem jóslásokra, tehát nem a sors-kijátszási technikákkal kufárkodó, tehát nem a spirituális kiegyenlítődési életfeladatok elkerülésére-kicselezésére használt.) asztrológia eszköztára, ősi szimbólumrendszere és következtetései, maximálisan a segítségünkre állnak.

    A föld asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt kereszt. A kör metafizikai értelme a teljesség, a kerekség, az EGÉSZ- ség, valamint az egyetemes egység. A kereszt ősi értelme viszont a tapasztalás és tudatosítás. A kereszt  függőleges tengelye egyrészt a spirituális és a pszicho- mentális őserőket, másrészt az Isteni (metafizikai) dimenziókat és hatalmakat (ősi léterőket, lételveket) szimbolizálja. A  kereszt vízszintes tengelye az anyagi világot, a természetet, valamint a nyersen, durván és számunkra azonnal érzékelhetően-felismerhetően megnyilvánuló energiákat, a természet erőit és végül magát a fizikai tér-idő világot jelképezi.

     Ezek alapján elmondható, hogy az asztrológia szempontjából, az anyagi világban, a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy öltenek határozott anyagi alakot, hogy ezek a teremtő-megváltó (isteni) erők bizonyos tudattalan (És a megvilágosult személyeknél tudatos.) szellemi kapcsolatrendszereket alkotnak.  Tehát a teremtett lények (főként az emberek), éppen a szubtilis szellemi teremtő-megváltó erőkön keresztül, amiket bizonyos összetételekben (arányokban) megtestesítenek, mindig és folytonosan kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal, illetve a teremtő-megváltó Istennel.    

     Ezek az ősi (Isteni, spirituális és kauzális) teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül, a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt ennek a szubtilis kapcsolati és sors-befolyásolási (mágikus) rendszernek a megtapasztalását, illetve az érzékelését és az észlelését jelképezi. Vagyis ennek a kapcsolatrendszernek a jelzőrendszerét, tehát a fájdalmat és a fájdalom feloldással járó kiegyenlítődési =megváltódási) képességnek a megszerzési lehetőségét és szükségét jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem esztétikai kategóriaként szerepel ott, nem valami heroikus tett végrehajtási és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan megvilágosító információszerzési lehetőség, szűkség, amely a személyes tudat- tágulást és a végén: megváltódást hivatott szolgálni. Ebben - Az asztrológiai, metafizikai - értelemben tehát, a fájdalom a spirituális (örökléti) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.

    Hamis az európai eredetű koncepció, miszerint az ember az által tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál bizonyos ismereteket, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valami lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. Márpedig a bizonyos, a szokottól eltérő esetekben, és már csak a természeti elemekkel is, a közeli (közvetlen, illetve a személyes) kapcsolatlétesítés, a legtöbb esetben kényelmetlen tapasztalatokkal és szélsőséges esetekben: szenvedéssel jár. (Hát akkor a hozzánk hasonlóan összetett öntudatú, de magukat velünk ellenkező törekvésekbe beleélő emberi személyekkel?) Belátható, hogy nem minden esetben lehet kényelmes és élvezetes (harmonikus) ez a közvetlen találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve információ-átadási – befogadási nehézségek nélkül és zavarmentesen.

 

    Erre mondja Jézus, minden szentimentális poetizálás nélkül, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét, vagyis, hogy ismerje meg és vállalja fel mindenki (“Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket”) a saját sorsfeladatát (tudattágítási, éberség-szerzési, szellem-fejlődési és spirituális kiegyenlítődési életprogramját), még akkor is, ha fájdalommal és az öncélú élvezetekről való lemondásokkal jár. Az is igaz viszont, hogy ezt nem Jézus parancsára, vagyis nem azért, hogy az ő kedvében járjon, kellene a keresztény embernek megtennie, hanem ez a keresztfelvételi szükség, tehát az egyéni tapasztalási-kényszer az egyetemes létezés ős-okából következik. A Názáreti Jézus mindössze megfogalmazott egy mindig (örökké), mindenhol és bármilyen körülmény között érvényes alapigazságot, miszerint a lényegi tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal , vagyis lemondásra kényszerítő negatív jelzésekkel járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzíven megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus.

    A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés, az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk a harmonizáció, vagyis a lételvek (ősprincípiumok) harmonikus (zavarmentes és folyamatos) összekapcsolása érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.

    E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség-  tünet, vagy balesetnek nevezett, az előbbinél durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is  valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori  mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

     A legszomorúbb az egészben az, hogy a kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább szellemi tájékozatlanságból, sőt: ignoranciából eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp elkábultan-  félrevezetik híveiket. Mivelhogy nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az  én igám gyönyörűséges", vagyis azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez  -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme.         

   Ezért tehát, a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai (esztétikai) pateizmussal, ráfogják - rákenik - a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére. (Holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében.). Ennek a következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a néha fájdalommal (is) járó személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, hosszú távon még annál is többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna és vállalná a keresztjét (A kényelmetlen konfliktus-helyzeteket.). E jelenségről, vagyis a mai kereszténységen belül meghúzódó legveszélyesebb létkorrupcióról még lesz szó a következőkben. Most térjünk vissza a föld asztrológiai szimbólumának értelmezéséhez.

   Az egyetemes lényi tudatosodás, a tudatos individuális meghatározódáson keresztül tud csak megtörténni. A vallások által tanított vissza-kötés, tehát a religio, vagyis az unio-mystica megvalósításához szükséges a univerzális lét-tudat, a mindinkább egyetemesé táguló személyi tudat segítségével valósulhat csak meg, mivel a felelősség az az individuális karakterhez kötött, tehát személyes. Ezért vagyunk egymástól és a környezetünktől a bőrünk határainál eézárva, mert a felelősség individuális és nem megosztható. Ez a szimultán tudat-meghatározódási és tudat-tágulási folyamat, illetve ez az egybeesés a sorsképletben és a nap szimbólumában, tehát kör szimbólumában a kereszt középpontja által fejeződik ki. Ebben a középpontban egy, a két dimenziós síkban (a papírlap síkjában pl.) nem ábrázolható, de a kereszt síkját merőlegesen átmetsző, harmadik (mélységi) tengely fut keresztül. Ez a tengely az isteni teremtői – megváltói léttudatnak a szimbóluma. Vagyis, egy olyan szimbólum tengely, ami a személyes, meghatározatlan, anyagi - gyakorlati mérésekre alkalmas mércékkel ellenőrizhetetlen, de maximális felelősség-tudattal terhelt (áldott) személyi léttudatot jelöl – Vagyis a felettes ént -, amely a földi lehetőségeket vizsgáló és szabad akarattal egybekötött individuális felelősségtudatot, tehát az egyéni lelkiismeretet láthatatlanul összekapcsolja az egyetemes (Isteni) felelősségtudattal. És ez által az egyetemes fejlődés és kiegyenlítődés törvényével.