Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Hamvas Béla Arleqinje alkímiai kritikája

Kozma Szilárd:

 

Hamvas Béla Harleqin c. esszéjének az alkímiai - metafizikai kritikája

 

    A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen félelemtelen. Nem fél sem az ellenségeitől, sem magától a Királytól, sem a sorstól, sem az Ördögtől, sem a Haláltól!

    Könnyű neki, mondogattam magamnak, miután a gyermekeim anyját, a szellem által többszörösen megcsavartan, tehát veszélyes-kótyagosan kellett lássam, és az anyák tudattalan képzeletvilágának a kiskorú gyermekek életére gyakorolt hatását ismerve - És persze: az anyai önkéntelen és tudattalan félelem-agresszióval találkoztam, és általában is, a negatív ambícióval telt női képzeletvilágának a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait is volt alkalmam többszörösen megtapasztalni. De főképpen a két és fél hónapos Enikő lányunk halálakor volt alkalmam attól egyenesen megrettenni! Ezért az én szememben a Hamvas által ábrázolt Harleqin nem jó Bolond, hiszen nem egy felelősségteljes szülő és ezért nem teljes személy. Neki nem kell féltenie a gyermekeit a másik szülőnek a gyermekekbe becsapódó és azoknak az egészségét és az életét veszélyeztető, vészes képzeleti csapongásainak az eredményétől. Tehát nem kell félnie, az általa gondozott gyermekeknek a másik szülőtől érkező, jobb esetben történő lebetegedésétől, rossz esetben: a vészes beleseti, sőt: szélsőséges esetekben egyenesen a halálos veszélyeztetettségétől! (Lásd Enikő halálának az igazi, spirituális okait!)

    A misztikus amerikai szerelmétől hirtelen megzavarodott volt-feleségemnek az első ámokfutása után tehát, kénytelen volt teljesen elhalványulni bennem a Spirituális Bolond képzete, mivel, a gyermekeimet évekig nem tudhattam az anyjuk ide – oda csapongó haragvásai miatt biztonságban. (Nem csak az Enikő halála miatt, de a hétköznapi gyakorlati foglalkozásom által biztosított sors-értelmezői tapasztalataimnak és megfigyeléseimnek köszönhetően ugyanis, nem lehetek az a naiv személy, aki azt képzeli, hogy az orvostudomány valamiféle garanciát is jelenthet ebből a szempontból. Hiszen Enikő is, egy tudományosan „lelkes”, de naiv védőoltás- halmozás következtében halt meg gyakorlatilag. A katasztrófa spirituális okait éppen a Bolondról szóló regényen második könyve végén írtam le, amit a megfelelő anyagi alap nélkül nem tudok megjelentetni.) Vagyis, mert nem tudhattam őket védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális hatásaitól.

    És mi tagadás: az Emő második ámokfutása és végleges családrombolása után, azért is elakadt hirtelen a Bolonddá válásom, mert, ennek a gyermekeim anyjától jövő, az ő volt-családja ellen irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből fakadó asztrális hatásoknak", nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe kerülési sorozata lett az egyik eredménye (Medárda és Turula egészen az elején, Etelka időközben, majd csak Turula.). Hanem a családnak -  És főként a Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és a Turula számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után jelentkező! - gazdasági legyengülése is.

     Természetes tehát, hogy egyre távolodni kezdett bennem, mind a vallásos Isteni Gondviselésnek, mind a Bolond szellemi állapotnak a megváltó képzete, és azon kezdtem gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni", hogy miként érjem el azt valamiképpen, hogy a gyermekek, és a család általában is, legalább asztrális szinten, leváltódjék az azt elhagyó anyának és volt-feleségnek az önkéntelen negatív spirituális kapcsolatrendszerétől. Hogy meg megszabaduljon annak a negatív befolyásától. Illetve az anya – voltfeleség, tudatos, vagy önkéntelen „vissza-haragvó” képzeletének az időnként végletesen vészes állapotainak a káros hatásától. Azt észlelhettem ugyanis a húgainál több évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után két - három év múlva (kb. 12 – 13 éves korától), egyre kevesebbet kerül vészhelyzetekbe a válási időszakhoz képest, még akkor is, ha egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes pszichológiai kábulatba esett. (A gyermeknek ezek a lelki – tudati kábulatai olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt ismételten, elképesztő elemi hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó tanuló.)

    Megnyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban … - a rémes helyzet nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda kishúgai, nála hamarabb érik el ezt az anyai képzeleti és gondolati emanáció káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásától mentes állapotot. De, az utóbbi másfél évben, belső sugallatra, én is igyekeztem újabb erőfeszítéseket tenni a, figyelem: „automatikusan – mágikus” erejű Bolond tudati és képzeleti állapota elérése érdekében, de hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ hatásokkal szemben, tehát: lelki állapot-zavaró, anyai asztrális ellenszélben, ez nagyon nehezen ment? Főként, ha mindehhez hozza tesszük még a munkakerülő gonosz ("székely vallásos-anarchista"!) kökösi prófétának, Nagy Attila Pulinak az interneten ellenem széles körben kifejtett szakmai hitelrontási hadjáratait…

És persze azt is, hogy Violának is, az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje is rá zendített a negatív jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését megelőző periódusban, és azt egyre intenzívebben folytatta, mindaddig amíg az idén nyár végére - ősz elejére (tehát kb. másfél év után), sikerült közösen le lepleznünk e szintén mágikus erejű Violai hibás-énnek, a sajátos "harcos-kaméleoni" természete és hatásmechanizmusa 8O - 9O százalékát.            

     Időközben persze, én is "fejlődtem" úgymond…, és bizonyos személyes élmények és események (un. "spontán sors-beavatások") hatására, szintén a nyár végére, sikerült a Hibás-énem ezer-egy arcának és hatásának az eddig fenn maradt maradékát is, tehát az árnyék-én rejtett összhatásának a kb. a 98 - 99 százalékát leleplezni és a megfelelő misztikus gyakorlatok útján megszüntetni. Tudni illik, hogy ami óta szülő lettem, de legalább is, miután két gyermekes apa lettem, soha nem az én öncélú misztikus "tisztulásom" és "szellemi fejlődésem", a fontos a számomra, hanem a gyermekeink minél nagyobb mértékű veszély-mentesítése. Miután több ide vonatkozó törekvésem, kísérletezésem és erőfeszítésem kudarcba fulladása után, rá jöttem, hogy asztrális befolyásolás szempontjából nem léphetek az Emőke helyébe, csakis abban reménykedhettem, hogy minél erősebb személyi tudatra (felelősségteljes öntudatra...) tesznek szert a gyermekek, annál kevésbé lesznek, bárki által is, asztrálisan befolyásolhatók. - Persze, hogy engem legfőképpen a gyermekeknek az Emőtől való önkéntelen asztrálisan befolyásolható állapotának a megszüntetése érdekelt. Hiszen rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy mihelyt valami un. baleseten, vagy vészesebb baleseti helyzeten hirtelen keresztül mentek, a még annál is vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében, mindig fel hívjam telefonon, a már újból férjhez is ment édesanyjukat és "vész-helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza rendbe a lelki világát, mert a gyermekeink bajban vannak. (És akár hihető ez, akár nem, de az is kényelmetlen volt már nekem, hogy a spirituális semlegesítés érdekében az asztrologoszra mindig ki írogassam ezeket.) Utoljára a nyár elején kellett ezt meg tennem, amikor Turula többször is megütötte a kis fitos-orrát (Plútó és Skorpió-szerv), és ráadásul még egy, a barakk alatt lakozó, barna hátú kígyóval is találkozott kétszer. De az is világos volt, hogy még a tíz (1O) éves Etelkától sem várhatom el, hogy legalább (minimum) egy tizenkét (12 ) éves gyermek öntudatára tegyen szert, mivel a lányaink egyáltalán nem un. koraérő típusúak, nem, hogy a nyolc éves Turulától…

     Hát kísérletképpen elkezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis még többet viccelni velük mint korábban, és a bolond-rajzolás segítségével a képzeletüket általában egy Salvator Dali féle, felszabadult szellemiség irányába terelni. És csakugyan, elég rég óta nem voltak komolyabban meghűlve, vagy más komolyabb betegség által érintve. (Medárda már évek óta), azon kívül, hogy a nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és "szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagyis "gyomor-mentek" és erősen belázasodtak, persze, Ividőnek a hasonló tünetekkel járó megbetegedése után! (Az Emőtől született nagyobb lányok hamar kigyógyultak ugyan, de Ividő és főként és sokáig még Viola hosszan folytatták az elengedési műveleteket. Utóbbi addig, amíg elképesztőn lesoványodott, tehát testileg legalább is, teljesen újjá született. És ezt olyannyira, hogy a visszerei is, amelyek az Uránuszhoz, tehát az irányváltás szelleméhez kapcsolódnak, elmúltak.)

    A lényeg tehát, hogy egy idő óta, a káros asztrális befolyás ellenében, egyfelől az életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot várok el a lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően, másfelől, ugyanolyan szigorúan megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát, hogy bolondos rigmusokat gyártsanak és bolondokat rajzoljanak és általában, Dali szerűen, vidáman szellemeskedjenek, hogy vidám szellemi társítások szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak, és persze, hogy "kiemelt Bolondokat" rajzoljanak - fessenek.

    Turulának már egy egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely kiegészíti azt a gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem szégyen -, de a logikai nyitjára én csak az idén áprilisban jöttem rá:

"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.

      Meg kérdezte hány óra?

      Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."

(Mire is kellett nekem az idén tavasszal rá jönnöm e versikét mondogatva? Hát a versike - Szerintem ez a legjobb magyar Haiku. – lényegére! Ti, hogy a toronyba fel mászó Bolond, tulajdonképpen azért Bolond, mert megkérdezi fent a toronyban "valakitől", aki nem lehet más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti., azt kérdi a Bolond, hogy "Mi a helyzet?") Azt értettem meg tehát, hogy: vagy a Bolond az aki válaszol magának, vagy „tényleg” válaszol neki „valaki bentről", hogy féltizenkettő. - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert "ketten vannak" a Bolondban és a Toronyban (Az elefántcsonttoronyban, tehát a beképzeltségben). Ő, és az árnyék énje.

     Nos, ezt elmagyaráztam a családomnak is, és mint jó – Bolond, nagyon sokat derültem, a rejtély értelmén.

     De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers folytatásán), amely így szól:

     "Ha Bolond mind a kettő,

      miért nem tizenkettő?" :lol:  :lol:  :lol: !

(Tehát: miért csak fél tizenkettő? – És így tovább…)

      Majd később kiegészítettük arra, hogy:

      „Mert ha tizenkettő,

        Nem Bolond a kettő!”       

 

      Megnyugodva és újból boldogan alszom tehát mostanában, egészen biztos lévén abban, hogy a gyermekeim többé olyan helyzetbe nem kerülhetnek, amely tényleges veszedelmet, vész-lehetőséget jelenthetnek a számukra.

     De ezzel együtt azt is meg értettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő Harleqin-jében. Ott első sorban, hogy a Bolondot, vele-születetten Bolondnak ábrázolja, mint a hívek szentimentalizmusára utazó vallás Jézust: kizárólag őt egyedülien az Isten Fiának! (Holott Jézus maga figyelmeztetett arra, hogy a zsoltárok szerint is mindannyian Isten fiai és lányai vagyunk. Tehát nem csak ő maga az kivételesen!)

    A Bolondság egy olyan mélyen beavatott öntudati állapot, egy olyan – És minden szentséggyalázás nélkül: - krisztusi, spirituális állapot (Tulajdonképpen ő a megtestesült krisztus, csak Bolondnak kell neveznünk, a vallásos ostobaságok miatt, nehogy az egyházak isteni tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek, vagy ránk uszítsák a tömegeket.), amit az egész Tarot-rendszer kálváriáján tudatosan végigjárt megvilágosodott és főként: ambíciós személyek, el tudnak érni az életükben.

     Hogy honnan tudom ezt biztosan? Személyes megélésből, tapasztalatból. Onnan, hogy én is lassan - lassan, a gyermekeink növekedésével és a Viola árnyék-énjének az elsorvadásával egyenes arányban Bolonddá változom.

      Jó hír a hölgyek számára: persze, hogy önök - a felelősségteljes anyák – is, lehetnek Bolondok! Sőt: akkor teljesül be a Mi Atyánk kérése is, ami szerint: "...legyen meg a te akaratod, amiként a mennyben, azonképpen itt a földön is.", amikor a felelősségteljes anya és apa - párok többsége válik Bolonddá, vagyis kívül – belül kiegyenlített lénnyé: Androgünoszá. A Hamvas egyik nagy tévedése tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a kiegyenlítődést össze téveszti a paradoxonnal és azt képzeli, hogy a paradox (természetellenes) módon, a Bolondok egyenesen Bolondnak, tehát karma nélküli személyeknek születnek. (Ahogyan azt a vallás állítja Jézusról!) És tehát, hogy ebben a kiváltságos - „szűziesen” Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A Hamvas második nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott világos, hogy nem válhatnak azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű párok nélkül („szüzességi fogadalomban”) eleve folytonos testi kiegyenlítetlenségben élnek! Hamvasnak a kissé korai halálát ismerve, illetve annak a drámai természetéből tudhatjuk, hogy Hamvasnak nem sikerült teljesen Bolonddá válni. Eközben a vele egy idős, de sajnálatos módon, nála kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi Bolond - Szentkuthy Miklósnak viszont, aki élete végéig, szó szerint is és folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy igen: 81 évesen, de makk egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!

     De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban találhatjuk meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban található meg, hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.

    Óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló (negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is jól ismerem a melankóliát és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt: talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a nosztalgia. Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni önáltatásnak ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó, láthatatlanul kellemes pókháló szövődik a vonzáskörébe került lélek-madár teste köré, amely azt érzi hogy ez által szabadon repül képzeletben, miközben gyakorlatilag a pokol kapuja felé szédeleg kábultan.

    Hogy lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a „félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, de különösképpen a Halál és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe! De korántsem, mint újjászületés, hanem éppen mint arról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND A MELANKÓLIÁNAK (És a nosztalgiának) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A MEGTESTESÜLÉSE. A teljes kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásosat. De szembe neveti a szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót. Ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális.

Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy a legfőbb morál a szabadság, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb, mint a jóságé.
    És ami számunkra, Bolond-jelöltek számára még nagyon fontos lehet: A Bolond fokozatot az érte el, akinél nem csak, hogy a vissza-élés, de a vissza-esés is, már teljességgel ki van zárva. Akit tehát már csak meg sem kísért a szomorúság, a melankólia, vagy a nosztalgia, tehát a hitetlenség és ez által a félelem, vagyis a rejtett harag ördöge.