Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

interjú az ellenség lekiismeretével (ismeretlen szerző)

Kozma Botond Szilárd karma- és csald-asztrológus:

Ismeretlen szerző (De nagyon jó!):

Interjú Gerle Éva Lelkiismertével

 

#46458

2014-09-11 13:37

 Most pedig lássuk az őszinte verziót

mi történt a blogon

Közzétéve szeptember 11, 2014

Sokan és sok mindent kérdeztek tőlem, jobb, ha elmondom, mi történt a blogon és körülötte. Ezért most a csakazolvassa írója meginterjúvolja Gerle Éva lelkiismeretét.

Hogy vagy most? Néha szárnyszegettnek, tragikusnak tűnsz, máskor nagyon szép érzésekről írsz, és boldognak látszol.

Nehéz időket élek át, a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról, sorra derülnek ki a hazugságaim, nehéz fenntartani a gyűlöletszintet, hogy a csicskáim el ne forduljanak tőlem és a blogtól.

Olyan jó hely volt ez. Valami véget ért.

Igen. Ez van, ez lett, tulajdonképpen előre látható volt. Örülök, hogy eddig tartott és remélem, azért nem apad el teljesen a kávépénzes apanázs.

Láttad előre, hogy szétesik a közösség?

Nem. Azt hittem, örökké tart majd, hiszen tökéletes vagyok és tévedhetetlen. Vaskézzel fogtam egybe a társaságot, cikiztem az elégedetlenkedőket és nyaliztam az elégedetteknek. Talán abban hibáztam, hogy nem voltam elég erős kezű, lankadt a kontroll és azok a szerencsétlenek visszaéltek vele. Hát mi az, hogy világgá kürtölik a csicskáztatásukat? Örülhettek volna, hogy NEKEM segítenek, a hálátlan dögök. Nehéz meló ennyi felnőtt ember viselkedését irányítani, manipulálni őket, kedveskedni és fenyegetni. Az egyik kezemben cukor, a másikban korbács, ahogy az a despoták nagykönyvében áll.

A blogon aggasztó dinamikák indultak többek szerint.

Igen, az utóbbi időben hihetetlen dolgok történnek, egyes csicskák elkezdtek önállóan gondolkodni. Nem tudom, mit ronthattam el, de nem is érdekel. Nem akarok szembenézni a hibáimmal. Zavart az is, hogy más is népszerű a társaságban, első dolgom volt ezeket kiutálni. Mit képzelnek ezek, hogy jobban szeretik egymást, mint ENGEM? ENGEM, aki a lelkem is kiteszem nekik. ÉN kritikátlan seggnyalást várok el, de ezek barátkozni akarnak, VELEM! Véleményt mondanak, tanácsokat adnak, megannyi kontroll-mániás őrült.

Tudod, ki az áruló?

Tudom. És nagyon sajnálom őt, mert ő nagyon beteg. Ezt a szöveget Péter atyától loptam, de igazából RÁM vonatkozik, csak szokásom szerint kivetítem másokra. De akkor is, legyen szálkás akácfából a vibrátora annak, aki el merte árulni, hogy csicskáztatom az olvasóimat!

Mintha most a hiteled kérdőjeleződött volna meg. Van, aki csalódott, haragszik, félreismert, mások módszeresen és fáradhatatlanul le akarnak járatni. Hogy viseled ezt?

Nagyon nehezen, dührohamaim vannak és tombolok, de aztán a blogon jó képet kell vágnom újra, pedig legszívesebben megtépném a haját a sok álszent, kikacsintgató, hűtlenkedő alattvalómnak. De hát ők hozzák a bevételt, muszáj nyelnem. Aki nem tudná: van egy hely, egy fórum, ahol szabadon lehet véleményt mondani RÓLAM, pogány jókedvvel elemeznek és cikiznek ENGEM és a csicskáimat. Érthető, hogy ez iszonyúan frusztrál, de sajnos igazuk van és a legtöbb amit tehetek, hogy álnéven próbálom fényezni MAGAMAT, persze sikertelenül, mert azonnal átlátnak rajtam.

Nagyon fáj?

Ordítani tudnék, mikor olvasom őket, és természetesen percenként frissítem, egész nap azt lesem, mit írtak rólam. Persze, azt kommunikálom, hogy lenézem őket és nem érdekelnek, de nagyon megvisel a kritika, nem ahhoz vagyok ÉN szokva. A pszichiáterem óva intett az írástól, főképp a nyilvános szerepléstől, de nem tudtam megállni és tovább írok a gyengeségeimről. Természetesen, amit lehet, másokra vetítek. Nem vagyok képes szembenézni a tetteim következményeivel, az általam megbántott, megvádolt, leszólt és megalázott emberek tömegével. Ők pedig most összefogtak ELLENEM, cikiznek, mulatnak a hibáimon és a nagyzoló vágyaimon. Ezek a szerencsétlenek kételkedni merészelnek abban, hogy ÉN vagyok AZ INETRNET KIRÁLYNŐJE! Tűrhetetlen! Ez gyűlölködés! De a lelkem mélyén tudom, hogy megérdemeltem. Elbukom és megyek vissza oda, ahonnan jöttem, a jelentéktelen szürkeségbe. Megkaptam az élettől a MAGAM 15 perc hírnevét, nem tudtam emberi tartással élni vele, most csak temessenek maguk alá a romok. Egyre többen utálnak.

De ezt persze morális felháborodásnak, leleplezésnek, igazságos harcnak álcázzák (–> kognitív disszonancia).

Soha nem ismerném el, hogy ÉN valamiben hibáztam. Igyekszem úgy kommunikálni, hogy szánalmas kis eredményeimet világsikernek láttassam. Nem is értem, hogy mernek ebben kételkedni? Hát mi van abban, hogy megvádolok másokat, NÁLAM sikeresebb embereket, ezzel-azzal? Az olvasottságnak futni kell, mindenem a statisztika, hát olyan nagy ár ezért pár férfi tisztessége? Az is dühít, amikor leleplezik az álneves írásaimat, erről is le kellene szoknom. És, sajnos, már itt is vigyáznom kell, mert szivárog kifelé az információ, áruló van a korábban oly fanatikus csicskák között.

Volt, amit emiatt töröltél?

Előfordult, több kínos bejegyzést is töröltem, kommentekkel együtt. Nem hagyok kint semmi olyat, ahol megkérdőjeleződik a tökéletességem.

Hogy bírod ezt a rengeteg mindent, amit rólad írnak?

Ordítva összetörök ezt-azt, már naponta kétszer jönnek fel a csicskák felsöpörni, és raklapszám rendelem az új kávéscsészéket. De a blogon úgy teszek, mintha fel se venném, csak belül marcangol a tudat, hogy szánalmas vagyok és ez kiderült.

Mit érzel irántuk?

Félek tőlük, mert a nevetségesség öl. Néha elborzadok, hány embert tettem az ellenségemmé, miközben ÉN csak a népszerűséget hajhásztam, és átgázoltam másokon. Bánt, hogy mulatnak rajtam és éles szemmel veszik észre minden gyengeségemet, cikis dolgaimat. Vigyáznom kell, sajnos.

Amit írnak, az bánt?

Ordítva összetörök ezt-azt, már naponta kétszer jönnek fel a csicskák felsöpörni, és raklapszám rendelem az új kávéscsészéket. De ezt már talán említettem is. Szörnyű belegondolnom, hogy a legjobb barátom írt rólam diagnózist, a legbizalmasabb kommentelőm teszi ki a fészre a jelszót, hogy senkiben sem bízhatok. De leszakadni sem tudok a közösségről, hiszen amíg foglalkoznak velem, addig vagyok valaki.

Neked fontos a siker? Az olvasószám? Hogy “igazi” író legyél? Egyáltalán, mi a célod?

ÉN a siker, a hírnév megszállottja vagyok, és ezt eltorzultan, megalomániásan, másokat leigázva, akár a hírhedtség és értelmetlen konfliktusok árán is hajtom. Toporzékolok, hogy igazi írónak tartsanak, legyen könyvem, vegyenek fel az Írószövetségbe, mint Szilárdot, akinek nem bírom elviselni a sikereit, és őt akarom túlszárnyalni. De ahogy tanárnak nem váltam be, ez is kudarc, hiába erőlködöm. Azzal vigasztalom MAGAM, hogy az írói kvalitásaimért olvasnak annyian, és nem csak röhögni járnak a blogomra.

Ha elölről kezdhetnéd…?

Sérthetetlennek hittem MAGAM és keményen pofára estem, de egy új életben is ugyanígy átgázolnék másokon, hiszen ez vagyok ÉN, ilyen a természetem.

De azért emlegeted mindig a statisztikát meg a kattintásvadász címet…

Tudom és figyelem, mennyi az olvasó, a kattintás, a lájk, érdekel, melyik írás lesz népszerű és miért, mert ez a mindenem, nekem nincs más siker az életemben. Azzal hízelgek MAGAMNAK, hogy az irodalmi színvonalamért olvasnak ennyien és nem a botrányokért, a szexért vagy mert röhögnek RAJTAM.

Senkit nem lesel? Hogy hogy csinálja?

Ó, dehogynem! Lesem a petíciót, Kozmáékat, a Férfihangot, Vájfot, híres politikusokat, igazán tehetséges férfi írókat, mindenkit. Amit lehet, átveszek tőlük, akit lehet, próbálok kutyázni, a sikereseket irigylem, a kudarcosokat lesajnálom. Mindig másokhoz mérem MAGAM, az ÉN tengelyen kívül van. Egyes írókat ügyesen plagizálok is. Nincs okom félni attól, hogy kiderül, az olvasóim fanatikusok és még egy kötőszóról is azt hiszik, hogy az az ENYÉM.

És milyen az olvasottság?

Egyre emelkedő, csak sajnos a legtöbben a petícióról jönnek vagy anonim böngészővel, ők csak szórakoznak rajtam. A fanatikus olvasók száma érezhetően csökken. Fő témáim az önfényezés és a férfigyűlölet, de igyekszem másokat is hozzám hasonló boldogtalanná tenni és nem titkolom el a betegségeimet vagy a perverzióimat sem. Mindenem az olvasottság.

Elégedett vagy magaddal és az életeddel.

Illy kávét iszom és Spanyolországban nyaralok. Kell ennél több? Joggal mondhatom, hogy Magyarország legsikeresebb írója vagyok.

Azt mondják, nagyképű vagy és nárcisztikus.

ÉN azt hiszem, NEKEM természetes adottságom a SZÉPSÉGEM és TEHETSÉGEM, és csak a kinyúlt pólójú, kusza sminkű tramplik kételkednek nagyságomban. Büszkén is mutogatom MAGAMAT, hiszen aki rosszat mond RÁM, az csak irigységből mondhatja! Aki utál ENGEM, az igazából olyan akar lenni, mint ÉN.

Miért van körülötted ennyi konfliktus?

Mert középszerű vagyok, és csak akkor figyelnek fel rám, ha valami botrányba kerülök. Kell az olvasottsághoz is, igen. Belekötök híres emberekbe, rágalmazok, támadok. Ezek hozzák a kattintásokat.

Haragszanak rád. A bringások, Bojár, Kozmáék…

Figyeled, mi a közös ezekben a konfliktusokban? Mind azzal kezdődött, hogy nekik mentem, hol sunyin, hol erőszakosan, ahogy éppen könnyebbnek látszott. Példátlan méretű, minden emberi nívót lábbal tipró, hónapok óta tartó gyűlöletkampányt és cyberbullyingot kezdtem ellenük. Olvasottság ÜBER ALLES!

Van értelme belemenni ezekbe a harcokba?

Ó, persze! Hiszen mindig megugrik az OLVASOTTSÁG! Ha nem olvasnak elegen, nincs elég kávépénz, létérdekem a konfrontáció. De ne hidd azt, hogy csak a pénzért csinálom. ÉN igazán élvezem is, olyan jó érzés lehúzni a sárba a NÁLAM sikeresebbeket, jobbakat, szebbeket.

Csak ennyit teszel?

Csak ennyit.

Nem írsz szívből, jókedvűen, szeretettel?

Nem. Tudod, az OLVASOTTSÁG!

Nem veszel űzőbe embereket?

Dehogynem, hiszen kell az OLVASOTTSÁG.

Bántanak még a biciklisek?

Jól befenyítettem őket, frusztráló volt látni azt a sok vidám, erős fiatal férfit a fogason. Danit jól megszopattam, először teljes megalázkodásra kényszerítettem, aztán az egyezségünk ellenére eljárás indult ellene, majd a többi tanul ebből. De azért megjegyzéseket tesznek, és volt egy nagyon kellemetlen délutánom, amikor hiába provokáltam őket, egyik sem ütött ENGEM pofon, viszont kamerázták az eseményeket, így sajnos nem tudtam újabb ügyet csinálni.

Nem te működteted a “szennyblogokat”?

De, lényegében igen, hiszen az ÉN tudtommal és beleegyezésemmel működtetik őket.

Nem te szervezted a petíciós ellenállást?

Dehogynem, a jelszavas posztokban és a fészen ÉN szerveztem a harcot, ÉN osztottam ki a szerepeket. Mozgósítottam minden szimpatizánst, a csicskák főállásban csak NEKEM dolgoztak.

Te írsz a petícióra?

Természetesen, állandóan ott lesek és álnéven rendszeresen kommentelek, dicsérem MAGAM.

És sikeresen?

Sajnos, rögtön lebuktatnak, hiszen épeszű ember nem nyalna olyan szolgaian, ahogy ÉN kaserolom MAGAMAT.

Azzal vádolnak, hogy te fényezed ott magad névtelenül.

Ez hazugság, dicsérnek a csicskák is. Ezért sokszor nem is találják el, melyik kommentet írom ÉN. De ők is ugyanazt írják, amit ÉN.

Mi a tanulság?

Semminek nincs értelme, ha rosszindulatúan csinálom. Minden eltorzul, lekonyul akkor, ha a saját belső indulataim vetülnek ki. Ez az ÉN tanulságom kellene legyen, de sajnos nem tanulok a hibáimból, mert tökéletesnek hiszem MAGAMAT.

Tudod, hogy ezt is azonnal szétszedik majd?

Hát persze. Megint kiröhögnek majd, de már mindegy, csak a kattintás számít.