Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Kozma Szilárd asztrológus felfedezései: karma - programok

( Gerle Éva ellenem folytatott kikészítési támadásainak,
illetve ennek következtében az ő valós kiléte leleplezésének köszönhetően,
A programok végre kiegészültek hétről tízre és a bolygók sorrendisége
szerint, a helyükre kerültek!)

Kozma Botond Szilárd asztrológus:


Az anyai ági női ősöktől öröklött karma-programok leírásának a rövidített változata

(Köszönöm Gerle Éva feminista – szexista bloggernek, amiért a sátáni támadásainak köszönhetően, felfedezhettem a három hiányzó programot)


Tíz, az egyetemes törvényekkel és a bolygókkal analogikus kapcsolatban álló, azoknak megfelelő egymástól különböző, tehát karakterükben, alapjellegükben egymástól eltérő, de egymással összefonódó, az anyai ági női felmenőktől, de főként az anyáktól öröklött (negatív!) karma-program érvényesülését lehet megfigyelni az emberekben.

1. Az első, a személyiség-ellenes program, vagyis a Világosság-ellenes program, az úgynevezett férfias sorserőknek, a megtermékenyítő – megvilágosító egyetemes léterőknek az egymáshoz való diszharmonikus viszonyulásához kapcsolódik.

2. A második fajta karma, a magzat- gyermek- és családellenes, valamint a családapai-, vagy családanyai funkció betöltése és gyakorlása elleni, karmikus sors-program.
.
3. A harmadikat okoskodó-spekuláns programnak, illetve Júdási programnak neveztem el, de nevezhetjük akár a szemellenzős pozitivizmus, vagy a semmibe vezető pragmatizmus programjának is. Ez ugyanakkor az árnyék-éneknek, avagy a kettősségek és a személyi tudat megosztódásának és megsokszorosodásának, vagyis a schizorféniák karma-programjai

4 Az öncélú élvezethajszolási és ezen belül, a szexuális élvezethajszolási és kényelemhajhászási törekvések programja. De a tényleges boldogság elérésére való képtelenség, illetve a hamis boldogság-hajtásnak, és ez által, az öncélú esztétikai törekvéseknek és a boldogság-látszatkeltési törekvések sors-programjának is nevezhető.

5 Rombolási – agresszív karma program. Téves és hibás tűz-érzékelési  karma, illetve a túlfűtött, vagy zavaros szenvedélyesség és érzelgősségi program. Rejtett agresszivitás és kegyetlenkedési, illetve gyávasági és közömbösségi program, avagy hibás és téves életenergia-használási (használati) karma.


6 Az önkéntelen önámítási, és más-ámítási programot (félrevezetési, hazudozási, hamis információ-áramoltatási késztetések programja) Kaméleon programnak neveztem el.


7 Felelősség-hárítási programnak, vagyis hamis felelősség-vállalási, és, (hamis) felelősség-kompenzálási és aggodalmaskodási, vagyis rendeltetés (megváltás) elleni biztosítási törekvések programja.


8. Az elköteleződési képtelenség, illetve a hamis – téves elköteleződés, avagy a spirituális fejlődési képtelenség programja. Továbbá: a megváltódási – öntudatosodási és kiegyenlítődési folyamatok sajátos különbözősége (egyéni szinezete) létjogosultsága elutasításának, vagy annak a fanatikus megtagadásának a programja. Tehát: a megváltódási másság elfogadási és elviselési képtelenségének a programja. Az Intolerancia, illetve annak az ellentétének: a hamis (megjátszott, álcául használt) elfogadó-toleranciának a karma-programja. Végső soron: a dogmatikus vallásosság és annak az ellentétének: a liberális relativizmusnak, a céltévesztésnek és céltalanságnak a programja.

9. Az önzés és a Szeretet-ellenesség és az egység-ellenesség programja. Illetve, a hamis-egységek alkotására való ösztönös törekvéseknek a programja, vagyis a nehezen meghaladható sors-zavarokat okozó PERVERZIÓKNAK a programja.

1O. A Sors- és megváltásellenes program, illetve a spirituális és kauzális kiegyenlítődésre való képtelenség programja. Szélsőséges esetben: az öngyilkossági és a teljes rombolási - önrombolási hajlamok programja. Természetesen, ez a karma-program nagyon összetett és magába foglalja az előbbieket, de kiváltképpen az 1, a 4, 5  és 6, valamint és kiváltképp a 8 és a 9 számú anyai ági női ősöktől, de főként az anyától örökölt karmikus programokat.  




1 – NAP) A Fény-ellenes programok az adott személynek a mások személyiségével szembeni, a karakter-jegyüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési késztetéseket szülő veleszületett sors-programot jelez. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségnek képzelt személyek és tárgyak megbüntetése és rejtett megsemmisítése vágyától, a különböző önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntető hajlamokig, és szélsőséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az ősöktől örökölt negatív szellemi program többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a saját apjával, vagy a férjével (a vizsgált személynek az apjával, nagyapjával, vagy dédapjával) szemben érzett, igen erős, de többnyire rejtetten átélt személyiség érvényesítési ambícióiban gyökerezik. De kapcsolódhat intenzíven és huzamosan átélt, erős ellenségképekhez kötődő, mély vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is.

Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyűlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hűléses betegségekre, valamint a migrénes betegségekre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák.

2 – HOLD) A magzat- gyermek- és családellenes, vagyis a teremtés és természetellenes programok azt jelzik, hogy az illető személy édesanyja, vagy annak az anyai ági felmenői, rejtetten: lelkük és öntudatuk legmélyére süllyesztett és ott lefojtott, negatív anyasági problémákkal: gyermekvállalási, gyermekszülési, magzat- és gyermekvesztési (gyermek-eltevési: "angyalcsinálói" tetteikkel), tudományos családszűkítési, vagy családszétszakítási gondolatokkal és érzelmekkel küzdöttek huzamosan és intenzíven.
Az adott személynek is ilyen jellegű gondjai, problémái lesznek állandóan, annak ellenére, hogy esetleg olyan közkedvelt személyiségről van szó, aki például nagy ambícióval és kitűnő eredményekkel halad a politikai, tudományos, vagy a művészi karrier-építés útján. Amennyiben férfiről (fiúról) van szó, az életút elején enyhébb a program következménye, mert csak abban nyilvánul meg, hogy nem képes meglátni szerelmi partnereiben a potenciális anyát, hogy hiába vágyik családi nyugalomra, mert igazából nem akar, vagy nem képes családot alapítani, illetve azért felelősséget vállalni. Amennyiben mégis családot alapított fiatalon, később indokolatlanul szétdúlja azt, elszakad a családtól és nem képes újabb családot létrehozni.
A negatív családi (gyermek- és életellenes) program külső hatásai úgy is jelentkezhetnek, hogy családon kívüli kapcsolatokból származó (vállalt, vagy letagadott, esetleg közönyösséggel kezelt) gyermekei születnek, akikhez zavaros viszonyok fűzik.
Nőknél az előbb leírtak annyiban változnak, hogy ők már kamaszkorukban, nyíltan, vagy rejtetten, de elutasítják magukban a saját anyaságuk képzetét, illetve elhárítják maguktól az anyai szerepkört. Nem képesek és/vagy nem akarják saját magukban felismerni a potenciális anyát, sőt: önkéntelenül ellenséges érzelmekkel töltik el az ilyen jellegű képzetek. Mindez korai menstruációs zavarokkal és a havi vérzéssel kapcsolatos (tisztulási) problémákkal tetéződik és szerencsés esetben igen korán és véletlenszerűen (váratlanul) válnak anyává. Szerencsétlenebb helyzetben a meddőség ördögi körével küszködnek, miután a méhüket és a petefészküket tönkretették mentálisan a gyermekszüléstől való irracionális félelmeiknek, valamint a tudományos családtervezés különböző "gyógyítói" eszközeivel.
Az életellenes programok betegségtünetei tehát a gyomortájéki és az emésztőrendszeri betegségek mellett, a gyermekszüléssel és gyermektáplálással kapcsolatos női szerveknek a megbetegedései és elváltozásai. De ide tartozik a málformációs utódok (csonkák, bénák, púposok, farkastorkúak, félkegyelműek, stb.) kialakulásának és világra hozásának a jelensége, a szülési és "teherviselési" szövődmények, valamint az imént felsorolt szervek rákosodása.
Példa az Indiában szentként tisztelt Véda fordító és értelmező Ramana Maharisi aszkéta. Ő, annak ellenére, hogy rendkívüli aszkézisével: lelki fegyelemmel a diszharmonikus hajlamait megfékezte, a legfájdalmasabb betegségek egyikében, csontrákban halt meg. Ennek a misztikusnak azért kellett idejekorán meghalnia, mert annak ellenére, hogy olyan gyermek- és életellenes családi mintázat fedezhető fel benne, amit csakis a családalapító szülőként, illetve a családról és a gyermekekről való gondoskodással lehet feloldani, nem alapított családot. Ráadásul soha nem élt élettársi viszonyban, ehelyett a halott anyjának állított szentélyt. Utazó - mozgó remeteként és Véda fordítóként - értelmezőként élvén, nem részesült nyers földi tapasztalásban, ami ráébreszthette volna, hogy az erőfeszítéseket igénylő, konkrét életfeladatait felvállalva ("Vegye fel mindenki a maga keresztjét"), bárki jobban megvilágosulhat mind a normálistól eltérő életet folytató szentek.
Ramana Maharisi, félreismert sorsfeladatának áldozataként és szentként, csupán a poláris ellentéte volt Sztálinnak, Hitlernek és a huszadik század többi sátáni személyiségének. Életének tragikus vége csak szomorú beigazolódása a Csuang-Ce azon híres aforizmájának, miszerint a szentek élete, a követhetetlensége miatt, spirituális szempontból a rablógyilkosokéval egyenértékű.
A követhetetlenség alatt itt nem azt kell érteni, hogy nem lehet azt az egyedi misztikus utat végig járni, hanem azt, hogy nem érdemes. Spirituális szempontból tévút az ilyen, máskülönben nem végződne rettenetes fájdalommal járó betegséggel és persze korai halállal. Tevékenységével nem okozott tragédiákat mint Sztálin és Hitler, de amennyiben a magukat a szent öncsalás állapotában ringató híveire és a tömeges öngyilkosságoknak elméleti alapul szolgáló elméleteit a lét és az élet - az ember - rendeltetése szemszögéből felülvizsgáljuk, ugyanúgy az intő példákként szolgáló szomorú történelmi tények közé kell sorolnunk, mint a nagy felforgatókét.


3 - Merkúr) A lineáris, valamint lét-dimenziók közti információ-áramlási sorserőkhöz kapcsolódó veleszületett programot, csak három-négy évre a többi program után fedeztem fel. Ennek hatására az illető személy az ún. pozitivista intellektualizmus késztetéseit, a materialista tudományosság (a tudományoskodó fontoskodás), a technikai találmányok és az ésszerű organizációk megváltó erejében való fanatikus hit, a gazdasági-technologizálási és sokszorozási mánia, a tökéletes rendszerezés és a rendszerező szőrszálhasogatás, valamely jellegzetes késztését, vagy a steril elméleti konstrukciók és filozófiai rendszerek alkotási késztetését örökölte a spirituális memória révén az anyai ági felmenőitől. Ritkábban, de lehetséges ennek a szöges ellentéte is, amelynek a hatására az illető személy képtelen a nagyobb horderejű racionális és logikus gondolkozásra, illetve a valóság különböző szintű világaiban létező, azonos metafizikai (lényegi) tartalommal bíró elemek közötti összefüggésének, illetve azok különbözőségének a megtételére, megértésére és meglátására, azok önálló felfedezésére.
Ők a nagy naivak, akikkel minden misztikus és vallásos – szentimentális maszlagot be lehet vetetni, amennyiben az humánus szempontból „jónak”, azaz hasznosnak látszik. Ők a különböző címeken hirdetett nagy (És nagyszerűnek ígérkező!) mágia-tanok, misztikus gyógyítói iskolák, és tudományos agykontroll tanfolyamok követői, akik úgy képzelik, hogy a mágikus és misztikus praktikák és technikák öncélú és önkényes gyakorlása és alkalmazása segítségével elintézhetik minden sors-problémájukat és megnyerhetik az életüket. Elhiszik, hogy egész életükben boldogak és egészségesek lehetnek, anélkül, hogy az általános emberi és a jellegzetesen személyi életfeladataikat felvállalnák. Anélkül, hogy a tényleges spirituális fejlődésük és kiegyenlítődési képességük elérése érdekében, a sorsukból eredő, hibás, belső és külső mentalitásuk változtatása érdekében, személyes és gyakorlati tapasztalatokat szereznének, anélkül, hogy a közvetlen tapasztalataikból levonható tanulsága szerint, mentalitásbeli változásokat eredményező erőfeszítéseket tennének.

E sorsprogramokkal a leggyakrabban mégis a kütyürü-imádók és szerkentyű-bolondok körében, valamint a technokraták körében találkozunk, azok között, akik a tudomány és a technika vívmányai által vélik megnyerhetőnek az életet, akik úgy képzelik, hogy a boldogságuk és az egészségük mindössze azon múlik, hogy meg találják-e, illetve felfedezik-e azt a tudományos technikai eszközt, amely az ők és az egész emberiség nagy életproblémáját és életfeladatát önmagától megoldja.
Ezeknek az anyai ági őseik (anya, nagyanya, dédnagyanya és üknagyanya, vagy ezek közül csak valamelyik) abban a fizikai valósághoz kapcsolódó, gazdasági és technikai tévhitben (rögeszmeszerű tévképzetek szerint), azaz abban hittek az utódaik foganása idején, hogy az élet és a sors bármely problémáját megoldhatják a tudomány és a technika, a technikai - gazdasági pragmatizmus, vagyis a természettudomány által feltárt tényekre alapuló gyakorlatiasság és gazdaság segítségével. Egyszóval, a természettudomány és a gazdaság segítségével.
Amennyiben a tapasztalataik segítségével nem sikerül megszabadulni a rögeszméiktől, nem csak elmegyógyászati és idegrendszeri problémáknak nézhet elébe, hanem a csodabogárság és a rögeszmés habókosság bélyegével is, valamint valamely üdvözítőnek tűnő tudományos-technikai rögeszme szolgálatában töltött aktív életet követő, hiábavalósági és kietlenségi (silánysági) érzésekben (szélsőségesebb esetekben: melankólia kórban) folytatott, többnyire magányos öregkor perspektívájával.
Ritka esetben ugyan, de jelentkezhet az előbbiek szöges ellentéte is. Vagyis, a gyakorlati racionalitásra és az elméleti gondolkozásra való képtelenség, el egészen a lineáris, vagy az analogikus logika teljes hiányáig. Ez jobb esetben erős idealizmusra és miszticizmusra - misztifikációra való hajlamokat eredményez, rosszabb esetben a babonás gondolkozást és/vagy a dogmatikus vallásosságot, szélsőséges esetben a ködkergetést, a misztikus (vallásos) habókosságot, a fárasztó, vagy egyenesen veszélyes dogmatizmust és fanatizmust. Egyik végletes megjelenési forma sem jobb a másiknál és mindkettő ugyanannak a zavarodott szellemiségnek a természeti kifejeződése.

4 – Vénusz) Hamis boldogsági, illetve élvezethalmozási program. Az anyáknak és az anyai ági ősanyáknak a tudattalan szellemi és lelki világuk legmélyebb rétegeibe huzamosan lenyomott és elfojtott, intenzív örömtelenségi érzetéből és boldogtalansági tudatából, szomorúságából és melankólikus lelkiállapotából ered, és két, egymással szögesen ellentétes megnyilvánulási formája van.
A) A nagyfokú és öncélú élvezet- és boldogsághajszolás, az öröm- és boldogság-érzetek mesterséges- és lehetőleg vég nélküli fokozási vágya, illetve ezeknek az elvesztésétől, vagy az el nem érésétől való irracionális félelem, a nagy élvezetekben való részesülési lehetőségekről való lemaradási félelem, illetve ezeknek az elvesztésétől való öntudatlan és önkéntelen szorongás.
Másik jelentkezési formája a nagyfokú kényelem-szeretet, a beteges kényelemre, kényelmes körülmények elérésére való törekvés, illetve a kényelemnek az elvesztésétől való irracionális rettegés. Az öntudatlan és önkéntelen törekvés tehát, hogy, Hamvas Béla szavaival: "Az életet úgy berendezni, minthogyha állandó víkenden lennénk."
Az ötödik programnak ez a magas önzést - és egoizmust adó formája rendszerint az első (a személyiség-ellenes), vagy/és a második (a magzat- és gyermekellenes) programokkal együtt szokott jelentkezni. Rendszerint az ilyen személy ősanyái vagy az anyagiak miatt (esetleg azok szűkössége miatt) voltak boldogtalanok, vagy és még inkább a kielégületlen és beteljesületlen romantikus szerelmi vágyaik és álmaik, a kielégülés nélküli szerelmi - szexuális helyzetük miatt. Vagy kései és alkalmi szexuális kapcsolatokban, esetleg a szokás és a szexuális ösztönök kényszeréből elfogadott párkapcsolatban élt valamelyikük tehát, vagy másba voltak szerelmesek, mint akiktől az a lány utóduk fogant, akitől ez a személy származott.
B) A másik megjelenési formája az öröm elfogadására és a boldogság elérésére való képtelenség, az irracionális szomorúságra, bánatra és melankóliára való öntudatlan és önkéntelen késztetések, illetve az örömnek és a boldogságnak az olyan természetellenes elérésére és megélésére való hajlam, mint a közvetlen testi és lelki élvezetektől, örömérzetektől való teljes önmegtartóztatás, illetve az azok miatti mély bűntudat, a teljes absztinencia, a szüzességi állapot öncélú fenntartása és a szélsőséges aszkétizmus. Enyhébb megnyilvánulása (természetes nevelés esetében) az, hogy a személynek nincs érzéke a szexualitás spirituális és élettani fontosságának a felismeréséhez, illetve amikor huzamosabb élettársi, vagy házastársi kapcsolat közben, elhanyagolja, illetve nem is gyakorolja a szexuális együttlét normális formáit, mondván, hogy túl fáradt ahhoz, illetve, hogy nem azon múlik a szerelem, vagy a szeretet. Szélsőséges esetben nőknél lehetséges az orgazmus elérési képtelensége a hüvelyi szeretkezés esetében, férfiaknál az ejakulációs képtelenség a természetes szeretkezés közben. Legszélsőségesebb negatív megjelenési formája a fetisizmus.
A program által kiváltott önkéntelen és öntudatlan negatív mentalitás következtében keletkező, jellemző betegségek: a nemi szervek betegsége (főként gombásodása) mellett, a különböző felszíni bőrbetegségek (ugyancsak a gombásodásra, vagy a rühösödésre való hajlam) valamint a vesék, a mellékvesék, a húgyhólyag és a húgyvezetékek betegségei. Tényleges feloldási és meghaladási lehetőség, valamint igazi, maradéktalan gyógyulási lehetőség, csakis a párkapcsolat metafizikájának (spirituális és kauzális eredetének és értelmének) a megértésében és ezen eredeti rendeltetési értelem szerinti gyakorlásában, valamint a többi életfeladatnak a maradéktalan felvállalásában és beteljesítésében keresendő.


5 – Mars) Agresszivitás – kegyetlenkedési illetve, gyávasági és közömbösségi program.


6) Ahhoz, hogy valaki a Ramana Maharisiéhez hasonló szellemi és értelmi képességek segítségével a legmagasabb spirituális szinten tudja becsapni magát (és környezetét) és akkor is úgy képzelje, hogy ő a lényeget tekintve nem tévedett, a nem romboló, de annál is veszélyesebb spirituális sors-programmal kell hogy szülessen.
Ez a környezet - és öntévesztő program, önkéntelen hamis információ-áramoltatási (hazudozási) program. Ez az ember ősemlékezetében az állati létből visszamaradt létfenntartási állapotokra, az ellenséges természeti, ragadozó – áldozat szerepkörökre visszautaló, automatikus ámítási késztetések programja. Ez az automatikus álcázási és megtévesztési késztetéseket és az ezzel járó, spontán hamis információ-áramoltatási (hazudozási) késztetéseket előidéző szellemi program.
Úgy alakul ki egy kismamában és úgy kerül be egy megszületendő ember (csecsemő) személyi struktúrájába, hogy az anyai ági felmenők (ősanyák) nem csak a szüleiket és a férjeiket vezetik mesterien félre a saját személyükre (vágyaikra, szándékaikra, akaratukra) vonatkozó lényeges kérdésekben, hanem annyira beleélik magukat a félrevezetés (szemforgatás) célszerűségébe és jogosságába, hogy sikerül becsapniuk és összezavarniuk a saját lelkiismeretüket is. Sőt: amennyiben vallásosak voltak, még az Istent, vagy a kedvenc szentjüket is szerették volna a maguk pártjára állítani a céljaik elérésében, és noha tudták, hogy igazságtalanul és hamisan járnak el, imádkoztak azért, hogy a szentjeik segítsék őket szándékaik kivitelezésében. Igyekeztek az Istent, a szenteket és saját lelkiismeretüket is meggyőzni arról, hogy az, amit tettek, vagy tenni szándékoznak, voltaképpen nem is olyan nagy bűn, nem erkölcstelen. Ennek a spirituális szintre emelt öncsalásnak a szelleme nem szűnik meg az illető ősanyák halálával, hanem annak függvényében, hogy egy-egy utód fogantatását megelőző időszakban, mennyire intenzíven élték át a környezet- és az önámítás állapotát, az utódokba átszármazott és konkrét (nyíltan megélt, vagy rejtett: lappangó) ámítói tulajdonságok formájában megjelent az utódokban és azok utódaiban.
Ezek, az őskorrupció motívumához kapcsolódó, spirituális szintekre vésődő, ámítási programok az intellektuális jellegű iskolázottsági (tájékozottsági) fokkal arányosan nőnek, összetettebbé és intenzívebbé válnak, ahelyett, hogy azzal oldódnának. A grafológusok között köztudomású, hogy a nyugati személyek kézírás-mintái tartalmazzák a legtöbb hazudozási hajlamra utaló jelt.
Hiába tudjuk Nietzsche óta, hogy elenyészően kevés és jelentéktelen tény az, hogy sokat hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy saját magunknak mennyit hazudunk, mert a legtöbb esetben, nem tudjuk, hogy mikor és miért áramoltatunk a lelkiismeretünk, vagy a környezet irányába hamis információt, hogy miért csapjuk be magunkat és környezetünket.
Az őskorrupció, vagyis az őshazudozás kulcsszavai: kényelmes, kellemes, biztonságos és élvezetes. És ha észre vesszük, hogy az állandó kéj-állapotot: a folytonos világi sikert, vagyis tudományos és gazdasági boldogságot nem lehet elérni, legalább egy kis lét-biztonságot akarunk szerezni.
Valójában nem az öncélú (szexuális) kéjelgés a főbűn, hanem az a sors-kikerülési -kicselezési vágyunk, a mesterséges és külső (anyagi és személyi) feltételekhez kötött biztonságra és kényelemre való törekvésünk, amellyel elszakítottuk magunkat a természettől. A természettel, a természet változásaival és határhelyzeteivel való közvetlen (egyértelmű) és állandó (folyamatos) kapcsolatunk nélkül, meg vagyunk fosztva a fejlődésünkhöz szükséges közvetlen, úgymond nyers tapasztalatoktól és azoktól a közvetlen és elemi jelzésektől, amelyek arról tudatosítanak, hogy törekvéseinkben, fizikai, lelki és szellemi állapotainkban, kapcsolatban állunk-e, harmóniában élünk-e az egyetemes törvényekkel, vagy nem.

Amint a neve is mutatja, a kaméleon program végeredményben a természeti létért való küzdelem primér játékában létrejött szellemi folyamatoknak különböző megjelenési formája. Ez a ragadozó–áldozat közötti, az ellenfél megtévesztését szolgáló játszma akkor válik veszélyessé, amikor a természeti ember és a felettes énnek is nevezett lelkiismerete közötti: az Isten és a személy közötti viszonyban használja az ember a megtévesztést, a hamis információáramoltatást. Akkor, amikor az ember az egyéni elképzelései szerinti kicsinyes érdek-koncepciót, mint egyetemesen érvényes törvényszerűséget tüntet fel mások és a maga számára. Magyarán: amikor az egyéni, vagy a csoport érdekekhez kötött, abból kiszármazott erkölcsi világképét úgy tünteti fel, minthogyha az egyetemes szükségszerűségként "az Isten" erkölcsi elvárása lenne.

Az álcázás, a cselezés, a félrevezetés, a becsapás és a hazudozás tehát a legelemibb és a legösszetettebb létjelenségekben is jelen van.
A kaméleon programra utaló diszharmonikus személyi mintázat még csak arra utal, hogy az illető személynek a születésétől fogva hiányzik, vagy zavart az a képessége, amelynek segítségével helyesen fel tudná mérni, és értékelni tudná magát, a saját (jó, vagy rossz) személyi tulajdonságait. Ennek következtében zavart és hamis képet alkot magáról, helytelenül ítéli meg a személyét mind a környezetével való viszonyaiban, mind az emberi és általában a szellemi értékek viszonylatában.
Mikor alul, mikor fölül értékeli magát, mivel születésétől fogva hiányzik az önértékelési és az önkritikai érzéke. Ő a szerénykedő ember, aki a mások szemében meglátja a szálkát, de a saját szemében nem képes észrevenni a gerendát. Mivel helytelenül ítéli meg magát, helytelen az a kép is, amit saját magáról a környezetének kivetít, kisugároz. Az általa kisugárzott hamis önképre visszaérkező környezeti válasz-reakciók miatt és ezek következtében, vagy folytonos bizonytalanság-tudattal (komplexusokkal) él, mint aki állandóan bűnös valami olyan dolgokért is, amikről nem is tud, vagy teljes magabiztossággal és meggyőződéssel jelenít meg egy olyan (szerinte legalábbis értékes) személyiséget, amely a valóságban nem is létezik. Például kedves ripacs, vagy érzelgős és jóindulatú segítség-osztó, de valójában számító és, ha lehetősége nyílik erre, kegyetlen zsákmányoló. Enyhébb formája a megbízhatatlanság, illetve a szélhámosságra való hajlam.
Amikor az ámítási és önámítási reflex a képi - képzeti folyamatok és a fantázia tevékenysége szintjén jelentkezik, a fentiekben leírtakat pesszimista világlátással és életszemlélettel (ellenségképekkel), vagy habókos ködkergetéssel duplázza meg. A személy, aki egy ilyen veleszületett program által vezérelt hajlammal rendelkezik, összetéveszti a tárgyi és a szellemi valóságot az ő negatív képzeteivel, vagy habókos vízióival.
Rendszerint azok a babonásan vallásos, vagy a magukat felvilágosult ateistáknak valló édesanyák hoznak a világra ilyen sorsképlettel rendelkező gyermekeket, akik bálványimádókként úgy képzelik, hogy a tőlük függetlenül létező objektív Isten és Sátán harca jellemzi az életük minden részletét, illetve az, hogy amennyiben engednek az egyik, vagy a másik hívásának, vagy az anyag mindenhatóságába vetett hitük miatt, a tárgyi világot fetisizálják és a gyermek apját is, tőlük függetlenül létező és döntő objektumként kezelik.
Ezért leggyakoribb spirituális betegségek a tévképzetekből eredő kedélyállapotokhoz, illetve a csalódásokban és a bűntudatban gyökerező pszichés traumákhoz kapcsolódnak. Ezért ezekben, a szellemvilághoz való zavaros kapcsolatokban gyökereznek a mirigy betegségek, illetve a hormonzavarok is, amelyek végül is, az anyai ősök által intenzíven átélt misztikus káprázatoknak a következményei.
Az alkoholizmus és az erős dohányzás is, de főként a kábítószerezés, mint a mesterséges önámítás megtestesülése, a kaméleon program különböző formáját jelzi, illetve annak a fel nem oldott következménye. A kaméleon programok által vezérelt tulajdonságok képesek a hatodik hatványra is fel fokozni a többi veleszületett programból eredő negatív késztéseket, aminek szellemi önismeret és öntisztítás hiányában gyógyszerfüggőség, majd orvos- és kórház-függőség, esetleg korai halál lesz a vége, arról nem is beszélve, hogy ezzel az önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéssel lehetetlen fenntartani egy normális élettársi viszonyt, ami nélkül lehetetlen a ténylegesen boldog és egész-séges élet elérése.

Logikus tehát, hogy az önámítások következménye az életenergiák összezavarodása és elgyengülése: a cukorbetegség, az elhízás és amennyiben a befelé ható kaméleon program a szintén befelé, vagyis a sors, a sors-helyzet irányába: az abszolútum irányába ható romboló programok valamelyikével társul, a következmény a rák betegség. A vírusos betegségek is a zavart ősideáknak, illetve a hamis sors-információkból álló mentális struktúráknak a fizikai megtestesülései.


7. Egyes személyiséget meghatározó erőknek a zavaros megjelenési formáihoz kapcsolódnak az aggodalmaskodási és a biztosítási kényszerbetegségeket eredményező családi programok, akárcsak azok ellentéte: a felelősség-elhárítási késztetések, vagy a rögeszmés, tárgyakhoz, helyzetekhez és személyekhez való, irracionális ragaszkodási fóbiák és gyűjtögetési mániák. Mértéktelen és önkéntelen aggodalmaskodást, túlzott és aprólékos felelősségérzést, vagy annak az ellentétét: a felelősség kikerülést, elhárítást, a felelősség átruházási - átadási, átpasszolási - késztetéseket eredményeznek ezek a negatív spirituális programok, illetve a közömbösséget és az egykedvűséget kiváltó, e két ellentétes magatartások valamelyikére inspiráló és predesztináló hajlamok.
Mivel elsősorban az egyetemes felelősség őserejét, illetve a határ- és az aránytudat teremtői őserejét megtestesítő erőhöz kapcsolódik, csak látszatra gyökerezik a családi tradíciókban. Inkább az ősanyáknak a spirituális, vagy a pragmatikus (tetterős) felelősség szellemiségéhez való pozitív vagy negatív viszonyulásban. A veleszületett program, eredhet abból is, hogy az ősanyák valamelyike nem jó szemmel nézte, értelmezés nélkül helytelenítette (nem helyesen ítélte meg, illetve haraggal elítélte) az apja, az apósa, vagy a férje családapai szerepkörének a betöltési módját. Esetleg, ezek az ősanyák féltek attól, vagy azoktól, sőt: titokban és rejtetten gyűlölték ezeket a családapai szerepkörükben, szerintük negatívan viselkedő férfiakat. Ritka esetben a közösségi - társadalmi életet szabályozó hatóságokkal, intézményekkel, illetve azoknak a hatalmi képviselőivel, irányítóival, vagy hivatalnokaival gyűlt meg az ősanyák közül egynek, vagy többnek a baja, nyílt szembesülés, vagy erős elhárítási, kikerülési vágy, esetleg üldöztetési érzések és képzetek formájában, mielőtt megszületett volna az a lányutódja, akitől a személy származik.
Ezen személyek nem bíznak a teremtésnek és a saját sorsuknak - életüknek a pozitív rendeltetésében és értelmében. Nem bíznak a saját intelligenciájuk és létfenntartó képességeik erejében, a teremtői képzeletük pozitív sors-létrehozó képességében, és szüntelenül aggodalmaskodva "azért, hogy mit esztek holnap és holnapután" (Názáreti Jézus), folyton be akarják biztosítani magukat a nehézségek ellen, és emiatt mindig csak a jobbnak remélt, illetve a rettegett, jövőben és soha nem a jelenben élnek.
Nem képesek a jelenben – és így az öröklétben – élni, a jövőért való aggódásaik miatt, a jövő befolyásolása érdekében hozott, általában negatív következményekkel járó, „áldozatos törekvéseiknek” a meg nem szűnése miatt. Be akarják biztosítani magukat a jövőben történhető szerencsétlenségekkel, betegségekkel, nélkülözésekkel szemben, illetve szebb és jobb jövőt szeretnének biztosítani önmaguk és az utódaik számára, és ezért folyton lemondanak a jelenről, az által, hogy mindig csak a jövőért élnek, dolgoznak és halnak, illetve a megszerzett jövő-zálogaikat: a felhalmozott gazdasági javaikat szeretnék biztosítani, biztosított helyzetbe és állapotba hozni. Ezzel, a megváltás elemi logikájával szemben akarják önmagukat és utódaikat bebiztosítani, és a biztosítási törekvéseikben, illetve az utód-féltésükben, az utódok miatti aggodalomban, inkább tönkre teszik a jövő megélhetést biztosító környező természeti életet, halálra szennyezik és sterillé szipolyozzák a természet világát. És végül, már csak egy, de maximum két utódot "vállalnak", de inkább egyetlen utódot sem nemzenek és gondoznak, mert ugye, ennyi aggodalomra okot adó probléma mellett, magas fokú felelőtlenséget jelentene a gyermekek „vállalása” és így jutnak el a görcsös felelősségből, vagyis az aggodalmaskodásból a teljes felelőtlenségbe.
Sorsproblémáik feloldása szempontjából, éppen ott és abba az irányba zárkóznak el és arra nyitnak, ahol, és amerre nem kellene. Amely információk és tudásrendszerek irányába nyitniuk kellene, nem akarnak nyitni, nem akarnak megnyílni, hanem inkább elzárkóznak, mivel félnek az új és ismeretlen jelenségek, helyzetek és állapotok megtapasztalásától, még akkor is, ha azoknak pozitív következménye lenne. Ezért rugalmatlan, idejekorán elfásult, vagyis koravén személyek. Hamarabb öregednek szellemileg és ennek következtében lelkileg és testileg is.
Ezek csak úgy (lennének) hajlandók a megfelelő, helyes információt be- és elfogadni, ha azok hirdetőjétől (szerzőjétől) garanciát kaphatnak, hogy - akárcsak az orvosi receptek és gyógyszertári készítmények, „tényleg működnek” és hatnak, azonnali eredményt és hasznot hoznak. Sőt: lehetőleg a modern világ körülményei között és a modern élet feltételei között is alkalmazhatóak, és lehetőleg „olcsón megvásárolhatóak” legyenek. A program kiválthatja mindennek az ellentétes mentalitását is, ami az előbbinél is károsabb: a bántó közömbösséget mások problémáival szemben és a relativizmusig menő felületes viszonyulást a spirituális és kauzális információval szemben, a szellemi alapú erkölcsi magatartási formákkal szemben. A felületes kapcsolatkezelést, a sorsállapotoknak és élethelyzeteknek az igényesség szűrője nélküli, és ezzel együtt határozatlan és bizonytalan, lagymatag elfogadása, befogadása.
Ők a jövő és a megélhetés miatti aggodalom által hajtott, fölöslegben termelő hangya-emberek, az iparkodó halmozók, a felhalmozott anyagi javak és élvezeti eszközök biztonsága miatt aggódók, akik a biztonsági zárakat, berendezéseket feltalálják, illetve azok, akik a sors-ellenes biztonsági eszközöket és biztosítási kötvényeket megvásárolják és ők, akik a bankoknál is gazdagabb biztosító társaságok apparátusának a működtetését, azok személyzetének a fizetését a kötvényeik vásárlása által fenntartják.
Ugyanarról a spirituális tőről fakad az iméntivel ellentétes mentalitás, de a kiegyenlítődés és a polaritás törvénye szerint, ugyanazt a lényegi zavart testesíti meg: a felelőtlenség, illetve a felelősség-kerülő, közömbös, lusta személyek mentalitása. Ennek hatása alatt az ember nem izgatja magát a holnapért, hiszen tudja, hogy az előbbiek vannak többségben és mindig elég fölösleget termelnek és fölösleges javakat (élvezeti, kényelmi és általános fogyasztói cikket) halmoznak fel, ahhoz, hogy ebből a fölöslegből a létfenntartáshoz szükséges táplálék és az anyagi javak számára is kikerüljenek, szociális juttatások, illetve testvéries és igazságos elosztás formájában. Vagy, ha nem, akkor úgy, hogy amazoktól önkényesen elveszik, elrabolják, anyagi javak és pénz formájában, annak a függvényében, hogy személyisége többi elemét képező sajátosságai milyen jellegű gondolkozási módra, miféle ambíciókra, és félelmekre, aktív, vagy passzív személyiség-jegyekre utalnak.
Egyáltalán nem aggodnak a jövőért és az utódokért, nem gyarapítják a különböző lakat- és zárgyártó, az ultramodern biztonsági berendezéseket gyártó cégek tőkéjét, valamint a biztosítási bankok bevételeit. Maximum annyiban működtetik a globális természet-kizsákmányolói nagyüzemet, hogy vállalkozói szelleműek és vakmerőbbek, az által, hogy időnként levágják, feltörik, felrobbantják, a zárakat és a biztonsági berendezéseket, és persze, elrabolják a feleslegben felhalmozott értékeket, ezzel újabb zárak, berendezések gyártására és biztosítási bankok létrehozására és finanszírozására késztetik az aggodalmaskodók millióit. Családi felelősséget ritkán, vagy egyáltalán nem vállalnak, de ha családot alapítanak is, akkor az utódok számával nem spórolnak, amiként azok gondozása, nevelése miatt sem törik össze magukat.


8) Az anarchikus szabadság-képzetek, illetve az irracionális és ezért hamis (felelősség-mentes) szabadság-vágyak karma-programja

 

9) A lényegi (esszenciális és kauzális funkció szerinti) összetévesztések, illetve a lényegi zavarodások, vagyis a PERVERZIÓ programja. A perverziónak a káros hatásai és vészes következményei felől, nem tudományos eufémizmussal, tehát azt enyhítő és finomító módon átkeresztelve (Nyelvi szélhámossággal) kell az embereket félrevezetni. És még inkább nem kell azt felszabadítani majd kiélni, ahogyan a pszichológia tanítja! Hanem meg kell érteni a keletkezési helyén, tehát az élet-vízióban, a sors- imaginációban azt a zavart. Azt a kauzális – erkölcsi zavart, ami átszüremlik a mentális (gondolkozási) és az asztrális (érzelmi) síkokon, és abberáció formájában megjelenik az illető személy életében. Azt tehát, hogy melyik perverzió milyen lényegi összetévesztésből, milyen karmikus vízió-zavarból ered, milyen karmikus élet- és létlátomás szintű, alapfunkciók összetévesztésből ered. És úgyszintén az eredeti helyén: az élet-vízióban kell helyre állítani az életgyakorlatban, elemi-funkcionálisan is, a - nem véletlenül olyanná, amilyenné kialakult! - egyetemes törvények szerinti eredeti rendeltetéseknek megfelelően!


Nem erőltetett rendszerben - rendszerekben kell tehát gondolkozni és, majd, az és azok ellen lázadni, hanem az egyedül érvényes eredeti egyetemes rendet kell felfedezni és az szerint gondolkozni, élni és képzelegni (Mármint a boldogságról) – vizionálni. Mert „Rend egy van örök és preegzisztens, amely önmagát önmagából szabályozza.”, mondja a liberális perverzek által meghaladottnak képzelt és deklarált Hamvas Béla!

   Lehet ugyan üvegpohárral is, persze nehezen és törés-kockázattal is vizet húzni a kútból, de vederrel tanácsosabb. És kalapáccsal egyáltalán nem lehet vizet merni, még akkor sem, ha azzal egyáltalán nem is kockázatos. A száj evésre – táplálkozásra, vízivásra, beszédre, éneklésre és csókolózásra van és a gyomorban, vagy a belekben a hím ivarsejtek nem találnak megtermékenyíteni való női petesejteket. A fenéklyuk meg fekália-ürítésre van és a végbélben szintén nem találhatók megtermékenyítésre váró női petesejtek, hanem üríteni való exkrementum. És ez akkor is így van és így marad, ha az egyes (zavartnak: perverznek született) személyek érzékelési rendszere veleszületett "összetévesztésben" van azt illetően, hogy a hímveszőt a nőnek milyen és melyik üregébe kell bevezetni és lökődő mozgásokkal a szexuális gyönyörhöz lehetőleg mindkét félnek a eljutni. Egy dolog az, hogy karma szinten, és éppen a feloldani és meghaladni való karmájuk (életfeladatuk) miatt, ilyen torz – perverz és abberált elképzelésekkel kell éljenek egyesek, még a felnőttkor küszöbén is. És más dolog az, hogy megváltási rendeltetése szerint, az a dolgunk mindannyiunknak, hogy ezeket a karmikus összetévesztéseinket, illetve ezeket a karmikus idea-torzulásainkat felfedezzük és le szokjunk róluk, éppen a fizikai – fiziológiai funkcionalitás segítségével. Ti., hogy micsoda, mely szervünk mire való és mire nem való. 

Nem arra való az anyagi - földi (hús-vér) létezési forma, hogy a spirituális struktúrák "ösztönös" zavarát (karmáját) fokozzuk a rész-hibás egyéni érzékek tovább "fejlesztésével" (A karma-dagasztással és ego- növesztéssel) hanem éppen, hogy arra való, hogy az ősrendet magunkban a külvilág tükre segítségével helyre állítva, spirituálisan megtisztulva törvényesen kiegyenlítődjünk és e kiegyenlítődési képességek segítségével és az Isteni lét-egységbe (az itt szerzett törvényes normális mivoltunkat megerősítve) vissza juthassunk. - Persze, ezt a szükséget, az elvetemült gátlástalan zavarodottak nem bírják felfogni, illetve, ha felfogják is, utálják a normalitás elnyeréséhez szükséges erőfeszítéseket, sőt: félnek a megpróbáltatásoktól és inkább cinikusan gúnyolódnak és nagyképűen fölényeskednek! - De csak addig, amíg a sorsuk az életfeladataik elvégzésére rá nem szorítja őket. És ekkor, vagy vállalják a teljes kijózanodáshoz és a kábulattól való megszabaduláshoz szükséges belső harcot és küzdelmet a saját hazugságaik leleplezésére, ami normalitás - törvényesség helyreállításának az első feltétele, vagy feladják azt, és idejekorán meghalhatnak.


1O. A Sors- és megváltásellenes program, illetve a spirituális és kauzális kiegyenlítődésre való képtelenség programja. Szélsőséges esetben: az öngyilkossági és a rombolási - önrombolási hajlamok programja. Ez a legkifinomultabb, de éppen ezért talán a legveszélyesebb negatív örökletes program.
Isten-ellenes programmal (az Isten elleni harag, illetve az Istentől kapott nehéz sors-program, vagy sors-helyzet miatti önkéntelen és öntudatlan neheztelési - haragvási késztetésekkel) találkozhatunk még akkor is (sőt, akkor még inkább!), ha az illető személy esetleg buzgó vallásos. Az utóbbi esetben ugyanis, mindössze az Istentől való misztikus és öntudatlan félelem a hajtó-oka a vallásosságnak.
Vagyis az attól való félelem, hogy amennyiben mégiscsak létezne egy kívülálló és őt (minket) figyelő, ellenőrző, illetve az ő életét és boldogságát - boldogulását irányító és befolyásoló objektív Isten, az igen rossz néven venné és negatívan reagálná le az ő hitetlenségét, illetve a nehéz sorsa miatti haragját.
És tényleg: úgy is jönnek létre ezek a programok, hogy valamelyik anyai ági ősszülő, azt megelőzően, hogy megfoganna a méhében az az utód, akitől a vizsgált személy származik, erősen neheztelni kezd az Istenre, illetve az Istentől kapott nehéz sorsára, amiért az "olyan nehéz életkörülményeket és kegyetlen sorshelyzetet", illetve őt az életbe rosszul elindított, tévesen nevelő szülőket, gonosz és kegyetlen férjet (a vizsgált személy ősapját), esetleg anyóst és apóst is, rendelt a programot létrehozó és tovább adó - elindító anyai ős (ősanya) számára.
E programhoz hozzá tartozik a sors-félelemből eredő vallásosság, vagyis a misztikus fanatizmus pont úgy, mint a "vallásos istentagadás": a harcos ateizmus. De nők esetében, és különösen a második (az élet- és gyermekellenes) programmal társultan, hozzá tartozik a szülői - családi, illetve a természeti boldogságra való képtelenség mellett, a magzatfoganási, illetve a gyermeknemzési képtelenség, a vetélés, a magzatkihordás és/vagy a szülés közbeni életveszélyes szövődmények (az anya újjászületési, megújhodási képtelensége miatt) és szélsőséges esetekben a születendő magzatok minden nemű testi (szervi, testrészi) zavara, fogyatékossága is. Ezeket az programokat lehet tehát megtalálni azokban a személyekben, akik testi fogyatékossággal, illetve bármely testi rendellenességgel (ilyen a „sámánfog”, hat lábujj, vagy a hat kézujj is, illetve az összeragadt ujjak, amit a hiányos spirituális ismeretekkel, vagy az alacsony színvonalú spirituális kultúrával rendelkező közösségekben sámán jelként szoktak emlegetni!) születtek, születnek a világra. Ha számba vesszük azt, hogy Szent István királyunknak a korabeli feljegyzések és rajzok szerint hat ujja volt mindkét kezén és azt, hogy az egyetlen fia (figyelem: akkoriban nem voltak fogamzásgátlók és a királyi család bizonyára nem spórolt a gyermekáldással gazdasági – civilizációs megfontolásokból, vagyis nagyon is gyanús, hogy az életerős királynak miért született mindössze egy csenevész fia), Imre herceg a misztikus vallásosság labirintusába szédült, majd idejekorán meghalt, akkor egyértelmű számunkra, hogy milyen spirituális programtól hajtva nyomta el a kard erejével az ősi magyar hitrendszert és fojtotta vérbe István urunk a Koppány féle lázadást és gyilkoltatta meg a nagybátyát, amellett, hogy egy teljesen átírt, az eredeti Jézusi tanításokkal merőben ellenkező, a világi hatalmi törekvéseket szolgáló kereszténységet honosított meg az új államában.
E program viszont akkor a legveszélyesebb, amikor más negatív személyi meghatározódással kombinálódva, valósággal fékezhetetlenné, vagyis ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná, és ezért csaknem feloldhatatlanná, meghaladhatatlanná teszi az Isten-ellenes, illetve a belső boldogságra (a lelki békére) való képtelenségi hajlamokat.
Az egyetlen meghaladási lehetőség a neheztelés- és haragmentességi (s sors-kellemetlenségek és az igazságtalan Isten-képzetek elleni háborgás és irritáció-mentes) állapot: a spirituális beavatottság elérése, a teljes megbocsátási és elengedési képesség, a kiegyenlítődési - megváltódási képesség megszerzése, vagyis a teljes megszabadulás minden negatív tudattalan (finom: azaz szellemi) érzelemtől és önkéntelen haragvási – más- és önbüntetési késztetéstől. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülöttel szemben a lehető legmagasabbak (legigényesebbek) az úgynevezett elvárások, tehát nem üdülni és szórakozni született a világra.
És annál rosszabb neki, ha e tény miatt haragszik, vagy neheztel bármire, vagy bárkire is, és még rosszabb, ha a benne is létező, általa is megnyilvánuló Teremtőre, vagy az anyai ági őseire haragszik, hiszen el kell jutnia addig a spirituális fejlettségi állapotig, amelyben képessé válik a teremtővel való lényegi azonosságának a felismerésére és átélésére.


Összegezésképpen elmondható, hogy az anyai ági örökletes programok (szellemi struktúrák), az anyai ági női ősök spirituális tévképzetein alapuló tévesen (a teremtés és az élet értelmével ellentétesen) és huzamosan folytatott szellemi - lelki mentalitásában gyökerezik és ezeknek a betegség- sérülés és sors-konfliktust okozó hatásait, nem a felületi gyógykezeléssel (modern orvoslással) és nem a felületi pszichikai, vagy misztikus terápiákkal (kuruzslásokkal), mágiázással, vagy vallásos gyakorlattal (imádsággal) kell feloldani, hanem tudatosítással és a káros mentalitás felszámolásával, az elrontott életrend helyre állításával és szervezetünk, valamint a külvilág szimbolikus jelzéseinek a szüntelen figyelését (naplóírás) követő apró, de fontos, külső és belső mentalitás-változtatással, viszony, viszonyulás- és életvitel változtatással (pályamódosítással!).

Lásd a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:

www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.