Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Kozma Szilárd: Bocsánatkérés Nagy Attila Pulitól

Kedves Kökösi Nagy Attila (Puli)!

 

 

       Három év telt el azóta, hogy az ismerőseim többszöri rá kérdezésére és figyelmeztetésére el olvastam, az általad azóta több helyen is közölt cikkedet arról, hogy én milyen felelőtlenül bántam a szegény agykárosult feleségeddel, amikor ti 2OO4 április 14-én reggel fel kerestetek a lakásunkon pénz-kölcsönkérés céljából. Mi tagadás: nekem, aki akkor még nem értettem a te magas szintű szellemi moralitásodat, amit csak most, az utóbbi hetekben – főként a bika jegyében! - ért megvilágosodások hatására sikerült a maga teljességében felfogni, nem esett jól, sem akkor sem a későbbiekben azokat az, akkoriban általam primitív bosszúállásból eredő rágalomként értelmezett sorokat olvasni. Sajnos tehát, a pénzkölcsönnek a szükségszerű megtagadása (Akkor született meg épen Turula lányunk és ha volt is akkor esetleg pénz a családban, arra szükségünk volt az újszülött szükségleteinek a kielégítésére és a születés körüli ügyintézésekkel járó költségekre!) miatti aljas rágalomként reagáltam le akkor ezt a panaszodat, 

nem fogván fel azt a magas szintű szellemiséget, amely arra késztetett téged, hogy ezt a panaszodat közzé tegyed.

    Ráadásul, más asztrológusok is az orrom alá dörgölték az esetet (Paksi Zoltán pl.), amit, a hibabelátás helyett negatívan reagáltam le, és téged hibáztattalak, amiért ilyen célzásokat kellett lenyeljek, hogy én felelőtlenül bánok a hozzám forduló beteg emberekkel szemben, mivel az én karma-feltárási munkám egyáltalán nem jár beteg emberekkel való foglalkozással, engem soha nem keresnek meg gyógyítás céljából székelyföldi beteg emberek. Sőt: egyáltalán még csak székelyföldön, vagy Erdélyben élő személyek sem rendelnek tőlem személyi horoszkópokat, gondolom, ugyanabból a megfontolásból, amiért te engem a későbbiek során el kezdtél sarlatánozni: ti., hogy amiért székelynek születtem, csakis sarlatán lehetek, ha az asztrológia és a metafizika tanulmányozására és személyi horoszkópok készítésére vetemedtem.

    Mondom, akkoriban még egyáltalán nem sikerült felfogni azt a magas rendű moralitást, ami téged vezérelt, amikor a – talán jogos - panaszodat megírtad és közzé tetted, azért, hogy 2OO4 április 14-én a szegény, agykárosult feleségeddel együtt tett pénzkölcsönkéréseteket elutasítottam. Én akkor ugyanis, egyáltalán nem vettem észre, hogy a feleséged elmezavaros lenne, hanem az volt a benyomásom és az volt az érzésem, hogy, mindössze hozzád hasonlóan másnapos. Hiszen logikus volt, hogy ha Kökösi lakosok lévén, olyan korán reggel Csíkszeredában hozzám becsengettetek pénzt kérni abból a célból, hogy tovább utazhassatok, nem úgy szálltatok fel eleve a vonatra Kökösön, vagy Sepsiszentgyörgyön, hogy nem baj, ha csak Csíkszeredáig van pénzünk vonatjegyvásárlásra, mert ott majd kérünk kölcsön Kozma Szilárdtól. Hiszen, ugyanúgy, ahogy azt sem tudhattátok – mi, a feleségeddel azelőtt nem is ismertük egymást! – hogy nálunk új élet született a világra, még csak azt sem tudhattátok, hogy otthon leszünk-e?

    Logikus volt tehát számomra, hogy egy Csíkszeredában töltött görbe éjszaka (baráti, vagy családi buli) után, jöttetek fel másnaposan pénzt kérni, hiszen te még hallgatagabb voltál, mint máskor a feleséged meg, nem, hogy rámenősen, de egyenesen kíméletlenül viselkedett, semmiképpen nem fogadván el az én közlésemet afelől, hogy nem tudok neked most, újabb vissza nem fizetendő kölcsön-pénzt adni. Ráadásul abban a zavart állapotban, nem tudtam megkülönböztetni azt, hogy egyedül csak belőled árad-e az a tömény szesz szag, ami betöltötte jöttötökkel a lakásunkat, vagy mindkettőtökből? Én akkor azt képzeltem, főként a feleséged kíméletlen rámenősségét tapasztalva, hogy mindkettőtökből.

     Ma, az utóbbi megvilágosodásaim nyomán, világos számomra, hogy te nem sötét bosszúállás céljából, hanem magas szintű erkölcsi indíttatásból, vagyis, a szegény feleségedet ért sérelem miatt írtad meg és tetted közzé azt az ellenem, „a csíkszeredai asztrológus” ellen irányuló pamfletet, és akkor még egyáltalán nem gondoltál arra, hogy ez nekem, a több gyermekes családapának hitelvesztést és ezzel együtt, jelentős anyagi veszteséget fogsz okozni. Téged akkor egyedül csakis az a cél vezérelhetett, hogy nyilvánosság által biztosított nyomatékossággal, fel hívd nekem a figyelmemet arra, hogy egy olyan agykárosult személyt, mint a te szegény feleségedet, nem lehet olyan egyértelműen elutasítani és egy fillér nélkül a lakásból kituszkolni. Téged ugyanis egy olyan magas szintű erkölcs vezérel a cselekedeteidben és az egész életvezetésedben, mint a Dosztojevszkij -  hősöket, gondolok itt első sorban az író – titánnak a Félkegyelmű című regénye főhősére: Miksin hercegre, illetve mindazokra a szereplőkre, akiknek sikerült a hercegben nem az őrültet, hanem a „hétköznapi” szentet meglátni, és azt a szívükbe fogadni. Mai meggyőződésem tehát az, hogy – velem ellentétben - te is képes vagy arra a spirituális magasztosságra, amit Dosztojevszkij a regényeiben és kiváltképpen a félkegyelműben ábrázol, és rá jöttem, hogy te, a Mérleg-karmád ellenére, illetve éppen annak a tudatában, egyáltalán nem alacsonyrendű érdekből tartasz ki a szegény feleséged mellett, mint ahogy eddig képzeltem, ti., hogy annak a betegnyugdíjából élősködhess, hanem kimondottan magas lelkiségből, vagyis azért, mert tudatában vagy annak, hogy amennyiben elhagynád őt, ő teljesen el veszne és rengeteget szenvedne, hiszen a legjobb esetben is, egy elmegyógyászati zárt intézetbe kerülne. – Mélységesen szégyellem tehát, és ezennel bocsánatot kérek tőled amiatt, hogy csak most sikerült fel fognom ezt a magas rendű áldozathozatalodat, és, hogy ennek az szellemi - erkölcsi információnak hiányában, téged elítéltelek és viszont- rágalmaztalak azt állítván, hogy az általad kinyilvánított, vallásos anarchikus munkakerülési filozófiád gyakorlatba ültetése érdekében, az ő betegnyugdíján élsz, tehát rajta élősdiskedsz, és az ő házában laksz, anélkül, hogy annak a javításán egy keveset is dolgoznál legalább. – Hiszen hogyan jutna még időd a ház javítására is, amikor a magatehetetlen feleségedet kell ápold és amellett, alig marad időd az én írásaimnál sokkal magasztosabb, szeretetteljesebb és világítóbb erejű esszéidnek a megírására!

     Kedves Nagy Attila Puli, én ezeknek a veled kapcsolatos, illetve a te indítékaid felől való megvilágosodásoknak a hatására, ezennel meg követlek tehát téged és itt a széles nyilvánosság előtt bocsánatot kérek tőled, ezekért a szégyenteljes tévedésem következtében rólad le írt rágalmakért, sőt azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy te messze felettem álltál végig és sokkal okosabb lévén nálam, e nem is magas, hanem magasztos szintedről úgy játszottál velem, mint a kisegérrel, és ahogyan írtad is, folytonosan be sétáltam a csapdáidba. Nagon szépen kérlek tehát, hogy bocsáss meg nekem, amiért a veled kapcsolatos erkölcsi tévképzeteim miatt bántottalak, és a bocsánatod jeléül, szedd le az internetről a rólam szóló rágalmazó írásaidat és én is ígérem, hogy azt követően, azonnal le szedem a rólad szóló írásaimat. Mutasd meg, hogy hozzám képzet, aki mélységes ostobaságomban, mindössze a gyermekeimet szeretném tisztességgel ellátni, és messze nem vagyok képes olyan magas rendű áldozathozatalokra és olyan szent szerelmi érzésekre mint te, téged sokkal magasabb rendű célok vezetnek a teteidben és tégy tanúságot a te rendkívüli spiritualitásodról, velem szemben is, és hagyd, hogy a gyermekeimet – akárha a te megfogalmazásodban: sarlatánkodva is – de tisztességben gondozhassam. Hiszen a legnagyobb lány, Medárda, már 14 éves, és a szégyen ől meg, amiért a te célba találó, elmés rágalmaidnak köszönhetően, oly kevés bevételekhez jutok csak, hogy neki még mindig csak használt – más nagy lányok által kinőtt, vagy lecserélt – cipőket és ruhákat vagyok képes adni.

     Nagyon szépen kérlek tehát kedves Nagy Attila arra, hogy amiképpen a feleséged esetében is, képes voltál erre, a kívülállók által még csak fel fogni sem bírt rendkívüli áldozatra, amely előtt én mélységesen meg hajlok, mutasd meg a felettem való erkölcsi fölényedet az által, hogy le veszed az internetről, a nekem felmérhetetlen anyagi károkat okozó rágalmaidat, bocsánat: erkölcsi intelmeidet és sziporkázóan elmés leleplezéseidet. Hiszen a 8 évvel ezelőtti figyelmetlenségemben okozott sérelmeteket rég megtoroltad már, és én is meg értettem és messze menően értékelem is, végre azt a spirituális magasztosságot, amit velem szemben te képviselsz, nincs szükségem a további „büntető-leckéidre”, ettől kezdve csakis fel nézhetek rád!              

    Kérlek szépen hát, drága Attila, könyörülj meg végre a szegény, négy gyermekes családeltartói fejemen!

 

Őszinte híved és barátod: Kozma Szilárd