Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Levél anyósomnak a messzi-távolból

Kozma Szilárd asztrológus: 

        

Levél a messzi-távolból anyósomnak

 

 

 „Tisztelt anyósom!

 

    A világ dolgait töprengő kritikával figyelő, és az élet értelmét asztrológus - metafizikusként kereső helyzetemben, a székelyföldről boldognak képzelt Nyugat-magyarországi személyek horoszkópjait értelmezve - és ezáltal, az anyagilag az otthoninál jóval „magasabb életszínvonalú” élet-sorsoknak az otthoninál semmivel sem felemelőbb lelki és testi nyomorúságát észlelve - még jobban megerősödött bennem az a gyanúból hitté váló meggyőződésem, hogy a civilizált ember boldogságának és egészségének egyetlen akadálya van: az erőszakosan ésszerű, pragmatikus (tudományos!) boldogságkeresés. Ez nem jelenti azt, hogy a boldogságot hazudó misztikus, vagy vallásos szentimentalizmus illúziójában élő jámborok - akikről, ha jól odafigyelünk mindig kiderül, hogy igazából pontosan annyira agresszívek mind az előbbiek, csak ez az agresszió a misztikus fantasztáknál egy kicsit jobban el van rejtve - hiszen a jámborságuk nem „hétpróbás” meggyőződésből, hanem félénkségből, illetve gyávaságból ered -, szóval ez nem azt jelenti, hogy a boldogság-tülekedésben részt nem vevő, „jóságos-szegények” egészségesebbek és boldogabbak lennének. Sőt: még az Enikő, számomra majdhogynem kiheverhetetlenül rettenetes elvesztésének az élménye sem rendített meg ama hitemben, hogy a boldogság és az egészség, illetve a harmonikusan kiegyensúlyozott és kreatív élet, sem az agresszíven ésszerű boldogsági törekvés által, sem a szentimentális misztifikáció alapállásából nem valósítható meg.

 

Mindaz ami velünk történt és mindaz amit gondolkozó emberként (és nem utolsósorban élő sorsokba belelátó asztrológusként) itt látnom és tapasztalnom kell, megerősített abban a hitemben, hogy csak és csakis úgy élhetünk egészséges és boldog életet, ha helyre állítjuk az évezredek óta megbomlott, de különösen az utóbbi két évszázadban megromlott viszonyunkat a természettel és a természetet és ezáltal minket is létrehozó és az egész létet fenntartó egyetemes szellemi erőkkel.  

    Tudom, tudom, a lányodért, illetve a lányod boldogságáért szüntelenül aggódó anyai szíved máris megsejtette, hogy a számodra túlságosan elméletinek - és talán feleslegesnek - tartott bevezetőnek az egyetlen értelme az, hogy a te nézeteid és a te boldogság-képzeted szempontjából, mi Emőkével „megint” rosszat tettünk: nem csak úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a következő gyermek érkezését, hanem úgy is, hogy az esetleg azután következő gyermek foganása ellen sem fogunk „védekezni”, vagyis jó ideig sem a TEREMTŐ ISTEN AKARATÁVAL, sem a természet rendjével szemben nem fogunk védekezni és ebben a szent elhatározásunkban annyira egyként vagyunk mi ketten eltökéltek, hogy - mind a vallásos, mind a világi törvények és jogszabályok alapján is ! - elutasítunk minden, a részetekről jövő ellenkezést, neheztelést és beleszólást.

    Mielőtt a Te, vagy az én édesanyám, vagy bárki másnak a mi természettel és isteni akarattal összhangban élni vágyó eltökéltségünkbe és gyermekvállalási elhatározásunkba való beavatkozási jogának, illetve jogtalanságának a problémáját tovább ragoznám, talán nem árt, ha még egy kis elméleti kitérővel megerőlteted az aggódó szívű anyai képzeletvilágodat és tudomásul veszed, hogy a döntésünk a nagyon nehéz KARMÁVAL, illetve az őt a rákos betegségre is nagyon hajlamossá tevő spirituális „anyai örökséggel” a világra született Emőkének az érdekében is történt. Mert az itteni betegségek okait vizsgálva, meggyőződettünk arról, hogy ebben a júdási nyugati civilizációban minden divatos és sok esetben az orvostudomány lehetőségeit meghaladóan végzetes betegségnek az igazi oka, az általános pszichózissá váló gyermekáldással szembeni tudattalan agresszivitás. Ebben a természet -és isten ellenes civilizációban ma a természetesként elfogadott „női társadalmi érvényesülés”(sicc!), az egoista boldogságvágyból eredő „karrierépítésnek” és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történő szülés gondolatával áll szemben.

Ma már nem csak a lányok félnek az „időnap előtti”(sicc!), illetve a 28 - 30 éves kor előtti teherbe eséstől, hanem ezért aggódik a családos fiatal nők miatt ma két „európai szemléletű” generáció: a felnőtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák „felvilágosult” generációja is! Eddig még nem is lenne semmi baj, hiszen lehet, hogy ezeknek a „társadalmi-boldogság” elnyeréséről a gyermekük miatt lemaradt mézeskalács-szívű anyukáknak és nagymamáknak van igaza (akik a „naiv módon elmulasztott”  fényes civilizációs boldogság-szerzési és isten-akarattal szembeni védekezési lehetőségek után sóvárogva, nem vették észre, hogy tulajdonképpen azért lettek boldogtalanok, mert már a neveltetésük és a taníttatásuk következtében kábultan, zavarosan, tehát: „éberség vesztetten” indultak el az életbe és azért nem lehettek soha boldogak, mert soha nem jutott eszükbe, hogy nekik mindig az adott körülményeiken és lehetőségeiken belül kellene, éber szellemiséggel és nem csapongással, vagy erőszakos ésszerűséggel a boldogságot elérniük). De nem árt, ha elgondolkozunk például azon, hogy miért épp a gyermekáldás jelenségével titkoltan és rejtetten szembeforduló, egoista boldogság mániában szenvedő ipari civilizációkban már-már vészterhesen harapózik el egy-egy, a női szülő-tápláló szervekkel kapcsolatos rákos betegség? 

    A komoly asztrológusok körében közhely például, hogy a természeti megtermékenyítés őserejét és a természetes termékenységet megtestesítő virágporral szembeni allergia pontosan a lehetséges megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan agresszív mentalitást fejezi ki testi szinten. Ezt, a valamikori „akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van” szerű mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az „Ebbe a mai kurva világba ma nem érdemes szülni gyermeket.” szalagcímű, civilizált feminista életszemlélet.  

    Valahányszor ilyet hallok egy társaságban, vagy az utcán, tudom, hogy az illető hölgy ha nem is egyke, de az a második, vagy harmadik gyermek, akinek a biológiai foganása és a megszületése előtt, az édesanya, valamiért vagy nagyon félt a gyermekszüléstől, vagy nagyon elege lett a gyermekszülésből és a gyermek nevelésből. De azt is tudom, hogy az a hölgy aki ilyen „megtermékenyülés-ellenes”, illetve gyermek-ellenes szellemi programot hord a tudattalanjában, nem csak hogy allergiára hajlamos már pici gyermekkorától és nem csak a jövendő terhessége és a szülés közben számíthat szövődményekre, hanem mellrák és méhrák is fenyegeti, amennyiben ezt, a tudattalanjának a mélyrétegeibe ágyazott és az édesanyján keresztül örökölt, öntudatlan és önkéntelen gyermek-ellenes, illetve termékenyülés-ellenes késztetését nem fogja valaki teljesen feloldani a személyi horoszkópja részletes és mély értelmezése segítségével.

     És rengeteg ilyen horoszkópot, nem csak ártatlan lányok és problémás kismamák horoszkópját, hanem a halál küszöbön álló, egész életükben védekező anyák és meddő asszonyok horoszkópját is értelmezve tudom, hogy ennek az európai nemzetnek a tagjai nem azért szenvednek aránytalanul sokat mindenféle allergiában, cukorbetegségben (asztrológiailag a jupiteri elvhez tartozó problémakörnek: az önámítás és az igazságtalan kritizálás betegsége) és rákban (az elfojtott és a tudattalan, természet- és teremtés ellenes agresszivitás betegsége), nem azért lesznek öngyilkosok, mert nincsenek meg a gyermekvállaláshoz szükséges és „az emberi élethez méltó” anyagi feltételek. Dehogy nincsenek! (Mivel a civilizációs igények állandóan változnak, ezek a „jogosan elvárt” anyagi feltételek soha nem is lesznek meg. Sőt: Nyugat-Európai tapasztalat, hogy minél nagyobb a márkában mérhető „életszínvonal”, minél kedvezőbbek az anyagi feltételek, annál kisebb a gyermekvállalási kedv.)

    Azért beteg az egész nyugati civilizáció és főként a nők és főként az anyák tudattalan lelkivilágának a közvetlen befolyása alatt álló, és így az anyák szexuális nyomorúságával és gyermek-ellenes fóbiájával már-már az idióta állapotokig megnyomorított kiskorú gyermekek, mert a „felvilágosult” civilizált ember úgy képzeli, hogy a boldog élet érdekében ő a természetből „anyagi alapokat kell kitermeljen” és a természeti és a társadalmi környezetétől anyagi garanciákat kell szerezzen ahhoz, hogy ő újból az ember eredeti rendeltetése szerint: a természet rendje és idő-ciklusai szerint: egészségesen és normálisan éljen.

     Tisztelt anyósom, engem egyáltalán nem érdekel, hogy te ezekkel a metafizikusi- asztrológusi tapasztalatokkal, észleletekkel és a belőlük levont következtésekkel egyet értesz-e és még csak az sem érdekel, hogy az akaratod és szándékod ellenére is, úgymond „véletlenül” megfogant, de az ellene irányuló mentális és gyakorlati tevékenységed következtében, testi hibával született harmadik gyermeked „szerencsés” megszülése után azonnal újrakezded-e a gyermek elleni tudományos védekezést? Illetve, az isten akaratával való további szembeszegülést, miközben a templomban ájtatoskodsz és azt állítod, hogy hiszel Istenben. Engem csupán az én családom egészsége érdekel, aminek a feltétele a család tagjainak egészséges szellemének a megőrzése. Mivel itt heteken és hónapokon át csak Emőkével kettesben, vagy az Enikő születése és halála után Emőkével és Medárdával hármasban voltunk, Emőke a kettőtök beszélgetésének azokat az ide vonatkozó részleteit is elmesélte amiről én eddig nem tudtam és nem csak hogy fel vagyok háborodva, de mélységesen meg is gyűlöltelek, ami után megtudtam, hogy te már a Medárda megszületése után rá próbáltad őt venni, hogy spirált tetessen be a méhébe, ezzel elbizonytalanítván őt az isteni teremtő erőkkel való kollaborációs készségében tulajdonképpen előidézted az Enikő hibás foganását, majd, miután ezt helyrehoztuk és Enikő csodálatos – egészséggel és épen és könnyen megszületett, majd meghalt, tovább bombáztad Emőkét a gyermekáldás elleni védekezésről szóló métely-szövegeiddel.

Sőt: amikor megtudtad, hogy a szülés után kilenc hónapra megjött a menstruációja, visszatértél az agresszív védekezés témájára és azt mondtad neki nagy aggodalmasan, hogy: „Nehogy nekem (Tehát neked! - sicc!) újból terhes legyél.” Az aggodalmad eredménye meg is érkezett: előbb egy rosszul fogant magzat és annak a két és fél hónapos korában történt elvetélése, majd az Enikőnek a zavart foganása, mivel ezt a foganást Emőke már olyan agresszíven fogadta el, hogy csak akkor csendesedett el, amikor már nem volt mit tennie: el kellett fogadja azt, hogy élő magzat van a méhében.

 

Sőt: még ebben a szerencsétlen helyzetben sem átállottad olyasmivel mérgezni a lányod lelkét, hogy bezzeg a férje Magyarországon vikkendezik és nők után császkál, miközben ő otthon „miattam szenved”. Holott engem csak akkor nem zavart, hogy tőlük távol kell lennem, amikor az előadásaimat tartottam és a megrendelt horoszkópokat készítettem, és azt a másfél hónapos vikkendezést, amíg itt az előadásokat elkezdhettem és a szükséges pénzt megkereshettem nem csak az otthoni közköltségi elmaradások kifizetésére, hanem arra is, hogy őt ide hozhassam, ahol a rosszul indult magzat-foganást spirituálisan annyira helyre hozhattuk, hogy ép és egészséges gyermeket szüljön miközben ő is egészséges marad.

   Szóval, azt a másfél-két hónapot, amikor egyik napról a másikra éltem és egyik szálláshelyről a másikra költöztem, nem kívánom senkinek. De te még ennél is korábban megkezdted az Emőke lelke mérgezését és megpróbáltad őt rávenni már a Medárda elkapartatására is!

 Ráadásul azt a próféciát nyilatkoztad ki számára, hogy később meg fogja bánni ha nem hallgat reád és meg fogja látni, hogy a magzat meghagyásával „Ketté fogja törni az életét.”      

    Mindezek tudatában és azzal az alapos gyanúval, hogy a személyi Karmád miatt még mindig nem tudsz megnyugodni annak ellenére sem, hogy hála Istennek hallgattál az Emőke „fordított tanácsára” és Te is szültél még egy gyermeket, még egyszer és utoljára a tudomásodra hozom, hogy én Emőkét nem tekintem a rád hallgatni vakon köteles, „ a Te lányodnak”, hanem egy olyan gondolkozó, önálló személyi akarattal és öntudattal rendelkező felnőttnek, aki az én feleségem. Tehát ő az én családomnak a legfontosabb tagja. Mivel te szülted őt a világra és te is nevelted - nevelgetted, úgy ahogy nevelhetted (erről tudomásom szerint ő ír neked bővebben) és mivel ezáltal és emiatt, az anyaság kérdéskörében az ő tudattalanja nagyon könnyen befolyásolható általad, én mind családapa és családfő, nem csak hogy azt igénylem tőled, hogy ne érintsd vele ezt a témát, amennyiben úgy érzed, hogy a lányod boldogságáért aggódó anyai szíveddel nem tudsz az ő esetében ehhez a témához pozitívan állni, majd akkor

amikor Emőke haza utazik, hogy elhozza Medárdát a nagyszüleitől. Hanem azt is megfogadom neked, hogy amennyiben csak a sanda gyanúm is felmerülne, hogy te még egyetlen egyszer is, még csak egy „jelentéktelennek számító” és önkéntelen, aggódó anyai kétellyel, vagy egy rosszálló gesztussal is, ilyen tekintetben negatívan befolyásolnád őt, minden erőmmel és tehetségemmel azon fogok munkálkodni, hogy mind őt, mind Medárdát, akit eszelősen el akartál magzat korában kapartatni, mind a jövendő gyermekeinket lehető legnagyobb mértékben izoláljam tőled.

És ebben a szándékomban, pontosan a két évvel korábbi vetélés és az Enikő halálának a spirituális okai miatt, annyira eltökélt vagyok, hogy nem csak a tudományos pszichológiai és a humanista pedagógiai ( az eredményeit észlelhetjük a módszereivel nevelt „mai” fiatal felnőttek életében) érveket utasítom el, de (még egyszer ismétlem: ha bennem csak a gyanúja is felmerülne bennem annak, hogy te Emőkét negatívan befolyásolni akarod ebben a tekintetben) e „családvédő” szándékomat minden teketória nélkül irgalmatlanul valóra váltom.

     El kell fogadnod végre azt a tényt, hogy annak ellenére és azzal együtt, hogy Emőkét te szülted és te nevelted (...), ő már ne a te irányítható kislányod, akinek a boldogságáért és jövőjéért neked spekulálni és aggodalmaskodni illik, hanem egy felnőtt családanya, aki a tőled örökölt rossz fiziológiai természete és képességei ellenére, két egészséges gyermeket szült a világra és akinek mellettem nagy esélye van arra is, hogy spirituálisan is meghaladhassa a negatív anyai örökségét.

 Ez utóbbi azt jelenti, hogy ő a akkor és úgy lehet csak boldog, ha hagyod, hogy békében kibontsa és feloldja a tőled örökölt negatív karmáját és ebben nem zavarod meg őt a te világiasan józan és júdásian ésszerű, illetve szellem-ellenes és isten-ellenes nézeteiddel, véleményeddel, befolyásoddal. El kell fogadnod tehát, hogy Emőke már nem a te lányod, akinek a világi és ésszerű és pragmatikus és tudományos és élvezetes boldogsága elérése érdekében neked őt befolyásolni kell - neked, aki még ott tartasz, hogy előtte eufórikusan felkiáltottál: „Azért is boldog leszek”, mintha a boldogság célirányosan megszerezhető valami, illetve agresszív cselekvések gyümölcse lehetne…!.

 -, Szóval a rég felnőtt Emőke már nem a te lányod, hanem az én feleségem, vagyis egy egészen más, tőled független - és egyelőre a te életfelfogásoddal és mentalitásoddal szemben ellenséges - családnak a fő tagja. És ha nem vagy hajlandó békésen elfogadni ezt a tényt, mármint hogy nem szabad őt a létező és a jövendő anyaságában neked negatívan befolyásolnod, még azon a jogcímen sem, hogy te jót akarsz tenni vele ezekkel a tanácsaiddal, miközben a családjához való viszonyát megmérgezed a lelke mélyrétegeiben, akkor majd elfogadtatom én veled ezt a tényt becsületesen ellenséges eszközökkel. 

     Mindezek ellenére, mármint az eddigi, aggódó anyai szíved által sugallt, jóindulatú és jóhiszemű, de család aláaknázó tevékenységeddel szemben érzett haragom ellenére - ÉS MINDEZEKKEL EGYÜTT - kívánok neked a kis fiadhoz, erős spirituális éberséget, ami egyben az igazi anyai mivoltod elérésének a feltétele is, hiszen eddig egyáltalán nem te, hanem az édesanyád gondozta és nevelte a gyermekeidet, és ami az egyedüli lehetséges útja a családanyai boldogságod elnyeréséhez.

 

                                                                        Tudatosan éber, vői tisztelettel:

    Bősárkány,  2101 április 1.                                                                       Szilárd.