Kozma Szilárd asztrológus honlapja

Bejelentkezés

Elfelejtett jelszó  |   Regisztráció

Kedves Szilárd!

Azt hiszem, nem tudom eléggé megköszönni a munkáját és a törődését,
teljesen komplex és mélységi értelmezést kaptam, minden szempontból,
nagyon szépen köszönöm.
Mindegyik megérintett, de ez a legutolsó volt a legszebb és legmélyebb,
mintha csak a végére tartogatta volna a koronát.

Ebben természetesen az is szerepet játszik, hogy a transzcendens bolygókhoz
vonzódom leginkább.

Szavai rendkívül feltöltenek engem, és meg fogom érlelni magamban a hallottakat, olvasottakat.
Nagyon sok és nagyon masszív anyagot kell most feldolgoznom, elindítanom magamban.
A naplóírást még nem olvastam el, csak belenéztem, és rendkívül érdekes a téma.

Köszönöm tehát, roppantul örülök, hogy úgy döntöttem, hogy megkérem Szilárdot útmutató értelmezésre.
Nem is mondok többet, mert azt hiszem, átment a visszajelzésem lényege.

Sok örömöt, kiteljesedést és minden jót kívánok Szilárdnak és a Családnak, Violának is üdvözletem!

Deres Anita

Kedves Szilárd, Így, a szintézis végéhez érve hálásan szeretném megköszönni az elmúlt időszakban (egészen az analízistől kezdve) értem végzett kitartó, türelmes munkáját. Annak ellenére, hogy mindezidáig az asztrológia és a horoszkópok világa számomra teljesen idegen, sőt előítélettel bevont terület volt, el kell, hogy mondjam, hogy mégis rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy kapcsolatba kerültem Önnel és az Ön által művelt tudománnyal. Munkája eredményeként sok tekintetben fordulás következett be a belső lényemben: 
- Míg korábban az asztrológiáról és a horoszkópokról azt gondoltam, hogy az valamiféle megalapozatlan hókuszpókusz, ma már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Ön által művelt asztrológia egy zárt rendszerű, összefüggésekkel átszőtt, racionális, felülről ihletett tudomány, amely nem jósol, hanem szinte tudományosan értelmezi az ember cselekedetinek legmélyebb rétegekben rejlő mozgatórugóit és a kiutat is megmutatja!
- Azt is megfigyeltem, hogy akár az analízis, akár a szintézis azonban csak akkor tud választ adni, segítséget nyújtani, ha őszintén fel merem tenni a kérdéseimet, és a problémáimmal leplezetlenül és pőrén szembe merek nézni! - Már ez is nagyon nehéz volt, ám mégsem elég, mert mit ér bárminemű megvilágító információ és értelem, ha az nem épül be az életembe! Ez a végső konklúzióm, most már rajtam áll a sor!
- Szilárd kitartóan, türelmesen, és nagy lelkesedéssel mindent megtett annak érdekében, hogy idáig eljussak! Azért, hogy képbe kerüljek saját magammal, megértsem mit miért is teszek, és rámutatott, hogy a bennem feszülő ellentmondások miben is rejlenek. Megtanított, hogy a sok kényszeres, rossz cselekedetem valójában honnan is ered és kezelhető! Nem kell, hogy ezek fogságában éljem további életem, sőt, magasabb minőségre emelhetem azt, egészen a megváltódás felé!
- Mindezt bölcsen, tapintatosan, intelligensen tette Szilárd, megelégedett pont azzal a( kevés) mennyiségű információval amennyit hajlandó voltam, most, a jelen állapotomban megosztani vele. Éles látásával, nagy élettapasztalatával nem volt gond kipótolnia a hiányzó láncszemeket, és ráéreznie, hol is vannak az elakadások, mi is a valós probléma, amit talán magam sem tudok vagy merek megfogalmazni, bevallani. Miközben én bevallani sem mertem Ő feketén – fehéren felfedte előttem! - Komoly feltáró munka folyt közöttünk, miközben sokszor meg kellett, hogy álljak és nagy levegőt vegyek, de mindig át tudtam lendülni, mert a hanganyagon elhangzottakat belengte a humor és a derű, ami nagyon – nagyon sokat segített! És az is, hogy teljesen hozzá nem értőként érthetően, logikusan felépítve kaptam meg minden kérdésemre a választ.
- Az sem volt utolsó szempont, hogy míg kiszolgáltattam magam, soha nem éreztem, hogy ezzel Szilárd visszaélt, megbántott, leértékelt volna! Ez nagyon – nagyon jól esett! Nem tudom, hogy a köszöneten kívül búcsúzásul vajon mit is lehet kívánni egy Tanítónak, aki az élet legfontosabb kérdéseiben adott útbaigazítást! Azt gondolom, talán az a legbölcsebb ha ugyanazt kívánom Szilárdnak, mint amire Ő is megtanított engem: Eltántoríthatatlanul, diadalmas küzdelmek közepette, sikeresen haladjon a megváltódás útján oda célba érve! Mostantól kezdve már nekem is ez a célom, és tudom, hogy igazi, maradandó, valós boldogságot a megváltódásomat előidéző életfeladataim beteljesítése okozhat! Minden fáradozását és tanítását megköszönve, szeretettel:
Évi

Figyelem! Fontos tudnivaló a horoszkópkészíttetés – horoszkóprendelés felől érdeklődőknek.

     Azok számára, akik komolyan fontolják a horoszkóprendelést, a horoszkóprendelési tájékoztatóban szereplő születési adatok lényegi részének (születési dátum, óra és perc, plusz a születési helység koordinátái és a szülők születési dátuma.) a kozmaszilard@gmail.com, vagy a kozmabszilard@gmail.com címeim valamelyikére való elküldése után, megadott jeligére válaszolok ... 

Tovább...

Levélváltás a Fény hiánya következményeiről

Asztrológus: Kozma Szilárd (karma, családi, párkapcsolati, pár- és pályaválasztási problémákat feltáró)

Szia Márti!

1) Ezt köszönöm, és remélem (biztos vagyok), nem haragszol, ha a facebok oldalamra fel teszem:


„Kedves Szilárd,

Úgy gondolom, hogy ez életed legszebb összegző gondolata: „...a karmától való megszabadulás és a boldogság felé vezető út, éppen a családért való áldozathozatal és a maximális felelősség vállalásán keresztül vezet.”

Hiszen manapság milyen sok ember szembefordul a családjával, kiűzi azt a világból, inkább megtagadja, semhogy érte és így önmagáért is megküzdjön. Ilyen szempontból nézve valóban a gyermek lehetőséget ad a fejlődésre és erőt is egyben hozza. Kérdés az, hogy egyeseknek a gyermek miért nem ad erőt? Mert én valahogy meg tudom érteni, hogy egy nőt vagy egy férfit elhagy az ember, mert már nem bírja, de egy gyermeket hogyan lehet elhagyni? Ezt én nem értem és nem is akarom megérteni, mert szerintem embertelenség nem törődni és elidegenedni egy gyermektől.”
2.) Ezt értem és helyeslem:


2) Kérded, hogy miért nem válok el, ha a párom néha azt mondja, hogy nem szeret? – Azért, mert én nem hiszem, hogy az életem általa rosszabb, hiszen az életem önmagam és a családom miatt jobb. Amellett, hogy nélkülözünk, van egy "játékos" életem, amelyben a káoszból a harmóniáig időről időre áttáncolunk, igyekszünk leküzdeni lehúzó fekete érzéseinket és felemelkedni emberi szintekre. Vilmos is törekszik, néha nagyon is nyitott a változtatásra, én is igyekszem jobb ember lenni. Egymást nyomorgatva, szidva, de néha néha őszintén szeretve igyekszünk mind a ketten fenntartani a családot és nem csak annak a látszatát. Ha misztikus lennék, akkor azt mondanám, hogy sötét erők mindig lehúznak, majd még is győz a szeretet és kibékülünk. Igyekszünk ennél jobban nem bántani egymást. Egyelőre a mi kapcsolatunk még "iskola", nem "harctér', így ha bár sokszor beszéltünk válásról, még is együtt vagyunk.

Igen, a legjobban az fájt, amikor szemembe mondta, hogy nem szeret és el akar válni. De képzeld, annyiszor mondta már, hogy ezt is megszoktam és rájöttem, hogy olyan mint egy nagy elkényeztetett gyermek, aki eldobja játékát, majd rájön, hogy szüksége van rá és visszaszerzi. Menny és pokol, de egy idő után ez is lejárt lemezzé tud válni. Én ugyanis már nem hiszem, hogy nem szeret, mert bármit mond, ahogy később rám néz, ahogy később ölel és bevallja, hogy de még is, elárulja, lejáratja őt. Így lassan már ezzel sem tud bántani,. És ha már nem tud bántani vele, akkor már nem is teszi, mert úgy sincs értelme, ugyebár. Vannak még aljasságok, amit ennek hiányában kitalált, de azok is "kikoptak". Kétszer háromszor eljátssza, én megsértődök, de az élet megy tovább, közben eltörpül az az aljasság is. Lassan, nem lesz amit kitaláljon és akkor marad az egyszerű harc nélküli lét és győz a szeretet. Én naiv :-)

Lassan sajnos azt látom, hogy bár egyre jobban kezd kifogyni ötletekből, hogy mivel tudna minket elűzni magától, és ahelyett, hogy ez az állapot felemelné és jókedvre derítené, inkább egyre belefárad, elkeseredik a gondolattól, hogy talán még a végén tényleg a nyakán száradunk. Pedig itt van mellette egy nő, én, aki nézi és várja, hogy fényt kapjon tőle, akinek nem kellene más, csak egy óvó ölelés, amely biztonságot nyújt és bizalmat ad. És itt van két fiú, akik mindig szerették őt, segítettek neki, és akiknek még mindig szükségük van egy apára, akire felnézzenek. Ezért is fordultam hozzád, mert érzem, hogy be kellene következnie egy valamilyen irdatlan nagy eseménynek ahhoz, hogy feleszméljen, amíg még nem késő, hogy minél inkább  meg kívánja "menteni" (tőlünk) önmagát, annál inkább el fogja veszíteni akár saját életét is (nagyon csúnyán köhög minden reggel és sokat fáj a feje is, néha pedig teljesen elhagyja az ereje és ami még rosszabb, volt már egy nagyon komoly szívinfarktusa is, ami bármikor megismétlődhet).

Ha lenne egy szó, vagy egy tett, ami megmondaná vagy megmutatná neki, hogy a családért együtt szeretetben küzdeni és harcolni az egyetlen járható út, akkor én azt a szót megkeresném vagy azt a tetted elkövetném.”


- Márti, ez a bűvös szó, rajta kívül nem létezik, vagy ha létezik is, csak mások számára van értelme, mert az ő füle nem fogja soha kívülről meghallani, hanem csakis belülről.  Benne viszont meg van ez a szó, akárcsak a tett csirája is, csak megkeményíti a szívét, azért volt infarktusa, fejfájása és van szívproblémája. És itt van a világ-nagy hiba, amit a gondolkozni lusta misztikusok hatására mind elkövettek:

„Borzasztó, hogy úgy érzem, hogy még a szeretet is túl kevés ahhoz, hogy két ember együtt élhessen boldogan. Bár ez badarság. Biztosan csak a szeretetnek kell nagyobbnak lennie, ahhoz, hogy a boldogság megmaradjon.”

- Mert igen is: a Szeretet (Feminin őserő) önmagában, tehát spirituális fény nélkül túl kevés, azaz erőtlen és hatástalan. Ehhez, az un. égi világosság és földi fény (maszkulin őserő) együttese is kell, amit viszont nem hajlandó saját isteni lényében meg látni, a földi értelmébe befogadni, hiszen te mondtad, hogy kézzel - lábbal ellenkezik a szent tudománnyal: a szellemtudományok matematikájával: az asztrológiával, ami ezt a belső fényt, amely egyelőre benne káoszként él irányítani tudná.

Tehát: A Szeretet önmagában, fény nélkül erőtlen és előbb – utóbb  rothadássá, korrupcióvá: megalkuvássá, enyészetté válik.
A Fény önmagában steril spekulációvá, majd, a szeretet nélküli, hideg ráció halmozódása irracionalitássá, hiába való bűvészkedéssé, mindössze érdekes, vagy merev zagyvasággá (rögeszmévé), élettelen absztrakcióvá, luciferi elutasítássá válik, amiben a párod is szenved.
A kettő csak együtt, csakis együtt hozza létre az igazságot, az egészséget és a boldogságot: a hármas egységet. Ez valójában a szent háromság titka: „Amikor a kettőt eggyé teszitek, akkor léptek be a mennyek országába.” Jézus: gnosztikus apokrif. A kettőnek az eggyé tevése viszont belül kell megtörténjen, nem kívülről! A külső történés mindig csak a belső következménye.

„Van még mit tanuljak.”
Ezt is tanuld meg! De sajnos a párodnak nem taníthatod meg, mivel az ő belső férfi-fénye egyelőre ellenkezik, elhatárolódik, és lehet, hogy örökre ellenkezik, a még belsőbb isteni fényével. De nincs mit tegyél, mert ez az ő szuverén dolga: a vallásban úgy mondják, hogy a szabad akarata. – Nem szabad erőszakoskodni, még mentálisan sem!


Barátsággal: Szilárd